Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Washington Square Park

    Share

    Washington Square Park

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:36


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Szomb. Márc. 21 2015, 13:24

    Bellsie és Meave


    Egy királynőnek nem jut sok szabadidő, hiszen annyi mindennel kell foglalkoznia. Annyi fontos és halaszthatatlan ügy van amivel nem érek rá foglalkozni. Mások azt hiszik egész nap csak a lábamat lógatom és, hogy nekik sokkal rosszabb, mint nekem. De ez nem így van, néha én is úgy szeretnék csak egy egyszerű tündér lenni. Akkor nem az udvar dolgaival kellene törődnöm, akár röpködhetnék egész nap vagy bármi más olyat csinálnék, amit szeretek.
    De mégsem panaszkodom, mert én szeretek Seelie királynő lenni. Még akkor is, ha ez rengeteg lemondással jár együtt. Ennek is megvannak a maga szépségei. Meg aztán, ritkán de előfordul, hogy egész napra semmi dolgom. Ez a mai is egy ilyen kivételes nap, ezért nem is pazarolom az időmet. Már napok óta készültem erre a kiruccanásra. Az emberek világa egy klassz hely, főleg New York.  Egyaránt szeretem a nyüzsgő és a csendesebb helyeit. Ma a Washington Square Park mellett döntöttem. Olyan szép és hatalmas, órákat eltudok itt lenni, az árnyas fák között.
    Elsétálgatok a többi ember között, majd mikor kissé elfáradok lerogyok egy szabad padra. Lábaimat keresztbe vetem és  hátradőlök. Szemeimet behunyva, élvezem ahogy a nap süt rám és a langyos szellő csiklandozza arcomat.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Szer. Márc. 25 2015, 20:49


    Seelie & Unseelie


    A tündérek Udvara és az Ellenudvar – ahogy a köznyelv nevez bennünket – nem kellene, hogy rosszban legyenek egymással. Mégsem szimpatikus az, ahogyan állnak a dolgok. Kis hal vagyok, nem foglalkozom a kérdéssel, de azért valahol undorítónak tartom, hogy egyesek megtehetik azt, hogy egymás alá tolnak, holott igazából az lenne az egyetlen feladatunk – nem, nem az egyetlen, de a legcukibb-fincsibb – hogy az embereket froclizzuk, úgyis olyan kis buták. Bár nem mind. Zach például kifejezetten értelmes a maga dinka módján, de hát őt méltán imádom is.
    Ezen gondolatok közepette sétálgatok a parkban, teljesen nyugodtan, már-már gondtalanul. Aztán a semmiből hirtelen görcsbe rándul a gyomrom. Lendületesen kapom a fejemet az egyik pad irányába, s az ott ülő nő láttán menten elfog a menekülhetnék. Persze sosem bántott engem a Királynő, nem is arról van szó, de az udvari etikett elég messze áll tőlem, s amúgy is, warlockokkal meg mundanekkel cimborálok és tudom, hogy a hátamba van állítva valaki, aki követ, szóval el lehet képzelni, hogy miért kerülöm a királynőt. Most is talpamra ugrik az útilapu, belibbenek egy fa mögé, ledobom az álcámat, így válva az emberi szemnek láthatatlanná, s ilyen távolságból szemlélem meg a Seelie Királynőt. Persze tudom, hogyha akar, akkor meg fog érezni, főleg mivel az álcával játszottam, de nem gondolkodtam tisztán. Ez a baj velem, ezért nem leszek soha vezető. Stresszhelyzetben infantilis gyerekké változom.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Hétf. Ápr. 06 2015, 10:58


    Bellsie & Meave

    A csoda csak arra talál rá, aki képes meglátni azt.



    Csak itt érzem igazán jól magam, a természet lágy ölén, bár jobb helyet is eltudok képzelni, mint ez a Park. Néha egy erdőben, néha egy virágos réten, ahogy a körülöttünk lévő dolgok, éppúgy változom én is. Egyszer itt vagyok, máskor pedig tovaszállok.
    Vannak akiknek semmit sem jelentek és vannak akiknek annál jóval többet. Az emberek nem ismernek, nem tudják ki vagyok. Most ép csak egy fiatalnak tűnő lányt látnak bennem, aki egy padon ülve élvezi a tavaszt és hallgatja a madár csicsergést. Míg a tündéreknek, pontosabban a Seelie Udvar tündéreinek a királynőt jelentem, egy olyan személyt aki felettük áll. Valakit, aki elég fontos helyet tölt be az életükben, lehet csak a háttérben, de lehet, hogy a mindennapjaikban vagyok jelen.
    Van aki szeret és van aki megvet, az előbbiekre mindig lehet számítani és ők, történjen bármi mellettem állnak. Az utóbbiak pedig, ahogy csak lehet kerülnek, de nyíltan sosem árulnák el magukat. Az túl sokba kerülne nekik, ezt pedig nem hagyhatják.
    Vannak olyanok is akiknek már nem egyszer túl jártam az eszén, és van akinek még csak most fogok. Mindenesetre nagyon élvezek másokkal játszadozni, akkor vagyok csak igazán elemembe, amikor mások érzésein gázolok keresztül.
    Valami hirtelen félbe szakítja a gondolatmenetemet és valami különöset érzek. Mintha valami történt volna, valami amit még nem tudok beazonosítani. Majd megérzem.
    - Gyere elő! - szólalok meg, majd kinyitom a szemem és várok. Tudom, hogy hallotta, de azt viszont nem, hogy ki lehet, így nem is biztos, hogy bármire is kötelezhetem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Hétf. Ápr. 06 2015, 13:10


    Seelie & Unseelie


    Szégyen a futás, de hasznos, szokták mondani. Hát én futnék is, de nem nagyon van hová, ugyanis még én is tudom, hogy akkora barom nem lehetek, hogy azt higgyem, a királynő majd nem veszi észre a jelenlétemet. Akkor is feltűnne neki, hogyha elhussannék innen, de az még gázosabb lenne, így csak lapítok, mint a part füvében szokott a kutyakaki, s próbálok legalább olyan láthatatlannak tűnni, mint amilyennek nem látszom most, hiszen nem vettem fel álcát az emberek előtt, vagyis felvettem, de ez a mundane alakomban kimerült.
    Elvileg nem kötelezhet, hogyha azt vesszük, hogy nekem nem a királynőm. Az én királynőmet Róisínnak hívják, de engem nem érdekelnek az ilyesmik. Én tisztelettudó tündér vagyok a magam módján, meg legalább ennyire rebellis is, tehát nekem mindegy, hogy Seelie Udvar vagy Unseelie, a királynő az királynő, mindegy, hogy warlock vagy ember, a barát az barát.
    - Csudiszép napot!
    Libbenek elő, mintha mi sem történt volna. Mosolyom széles, semmi nincs belőle abból, hogy úgy rejtőzködtem, mint egy idióta. Könnyedségért nem megyek a szomszédba, sosem tettem.
    Letelepszem – kérdés nélkül és engedélykérés nélkül – a vörös nő mellé a padra, mintha csak két ismerős lennénk, két mundane, akik a parkban szeretnek időzni.
    - Királynő!
    Hajtok fejet ültemben, kicsit felé, kicsit a semmi felé. Aztán hátradőlök a padtámlának, felemelem fejemet, s az eget kezdem kémlelni. Valamit kéne mondanom, de mi a túró lehetne az? Ismerheti a családomat, a húgom és a bátyám is az udvarának tagjai. De hogy mi miért lógunk ki a nővéremmel? Csak a legendák tudják, csakis azok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Szer. Május 06 2015, 18:43

    Kaelie&Grigori
    A hetven két évemmel elég fiatalnak számítottam a többi Warlock között. Egyesek megérték az ezer esztendőt is, ami szerintem elég nagy szám. Mi mindent láthattak és tapasztalhattak annyi idő alatt? A korom ellenére igyekeztem minél több újdonságot megismerni ennek érdekében nagyon sokat utazgattam. Hosszabb rövidebb ideig meghúztam letelepedtem különféle országokban ám Amerika valamiért megtetszett. Nem volt olyan hely ahol ennyi időt töltöttem volna és nem is készültem egyhamar továbbállni. Természetesen nem ültem egész nap a fenekemen várva, hogy a számba röpüljön a sült galamb. Kiválasztottam egy elegáns hotelt, aminek az egyik lakosztályát otthonomnak neveztem ki. Hosszabb rövidebb kiruccanások után mindig oda tértem vissza feltöltődni. Habár elég jómódban éltem nem volt autóm és nem is béreltem. Sokkal jobban esett a saját lábamon bejárni a világot. Lehet, régimódi vagyok ám gyerekoromban még nem igazán voltak elterjedtek ezek a csodamasinák főleg a mi környékünkön nem. Egyszer csak úgy hozta a sors, hogy miközben Manhattan-ben mászkáltam hírtelen eleredt az eső. Egyesek azonnal fedezékbe húzódtak ám engem egy csöppet sem zavart. Élveztem, ahogyan a lágy cseppecskék végiggördülnek a testemen. Sajnos elég hamar véget ért ez a kis zuhany és ismételten hétágra sütött a nap. Éppen a Washington Square Park-nál jártam mikor egy madár kisshílyán levitte a fejemet.
    - Te nyavalyás nem tudsz vigyázni? – fordultam utána mérgelődve majd megláttam azt a csodát.
    Az égen egyszerre nem egy, hanem összesen két szivárvány is tündökölt méghozzá egymás melett. Eme rendkivüli látvány még az én szívemet is megdobogtatta, mert nem mindennap lát ilyet az ember. Ahogyan ott csodálkoztam betértem a parkba és majdnem legázoltam egy ifjú hölgyet.
    - Ő ezer bocsánat nem vettem észre.
    Természetesen ez nem volt mentség a tettemre sajnos jobbal nem szolgálhattam. Éppen ki fogásokat akartam keresni mikor megláttam a leányzó nem mindennapi frizuráját. az a zöld tincs rendkívül jól állt neki, ami következtében alig jutottam szóhoz.
    - Az az izé ott az égen az izét azt néztem és nem láttam magát.
    Miközben dadogtam bőszen mutogattam az ég felé és csak reméltem, hogy nem napot céloztam be.
    avatar
    Kaelie Whitewillow

    Faj : Tündér
    Udvar (Királyság) : Seelie - Tavasz
    Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott
    Kor : 53
    Foglalkozás : cselédlány, pincérnő

    Re: Washington Square Park

    on Vas. Május 31 2015, 15:09

    Just freak out, let it go

    Az utóbbi időben valahogy nagyon nem akar történni semmi. Unalom a köbön, mindenfelé. Mindenképp tenni kell ez ellen valamit. Úgy határoztam hát, hogy mivel az udvarban tényleg semmi, de semmi érdekes nem történik az utóbbi napokban, szétnézek kicsit az emberek világában, hátha ott adódik valami, vagy legalább felkavarhatom egy kicsit az állóvizet. Rajtam nem fog múlni, annyi szent. Sütött a Nap, de elég erőteljesen fújt a szél, mikor tündéralakban a Washington Square Park felé röpültem, de nem olyan fajta vagyok, hogy ez kedvemet szegje. Még akkor sem, mikor az eső is eleredt hozzá. Sőt, egy kis eső talán még jól is jön, legalább fröcskölhetem az arra járókat, ha jobb éppen nem jut eszembe. Fel is vettem inkább hozzá emberi alakomat, mivel aprócska, már-már kolibri-méretű tündérként ez jóval kevésbé kivitelezhető dolog. Nem ez volt ugyan az évszázad csínye, de míg nem jutott eszembe jobb, egészen szórakoztató volt a parkon átsiető emberek útját állni és rákényszeríteni őket, hogy kerülgetés közben bokáig gázoljanak egy tócsába, amit némi varázslat segítségével mélyebbé tettem, mint azt az eső indokolta volna. Egész jól szórakoztam, amikor hátrafordulva egy szivárványt pillantottam meg. Bár tudom, csak egy érzéki csalódás, de nagyon szeretem ezt a természeti jelenséget. Olyan szép színes! Imádom a színeket.
    Teljesen bele is feledkeztem, mikor azt éreztem, hogy valaki valósággal lesodor a lábamról, akkorát taszít rajtam. Szerencsére azért sikerült megtartanom az egyensúlyomat, bár a meglepetéstől felvinnyogtam kicsit. Szabadkozó férfihangot hallok. Ránézésre ember az illető, de a szemébe nézve bizony látok zavart tekintetében valami nem egészen emberit. Látom a szemén a jelet. Alighanem egy warlockhoz van szerencsém. Mindenesetre aranyos, ahogy idegesen az ég felé kalimpál, valószínűleg a szivárványt akarja eltalálni, bár nagyon nem arra mutat. Az első ijedtség után széles mosoly ül ki az arcomra.

    - Nincs gond, kedves warlock úr! Én is nagyon szeretem a szivárványokat. Szerintem is nagyon szépek.
    tag: Grigori ~ Zene: I won’t keep it inside ~ notes:Bocsi a késésért! ❤
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Hétf. Jún. 01 2015, 14:03

    Azt hihetné az ember, hogy elvarázsoltak ugyanis nagyon régen nem jöttem ennyire zavarba. Sok mindent láttam már az életem során jót és rosszat egyaránt. Az sem lepett volna meg, ha egy fiatalnak kinéző boszorkány anyaszült meztelenül álldogált volna mellettem. jól tudtam, hogy nálunk nem szabad hinni a külsőnek. Akkor azonban nem tudtam normálisan beszélni csak hebegtem habogtam össze vissza. Első pillantásra, észre sem vettem kivel is pontosabban mivel is állok szembe. Modortalanságom ellenére megőrizte jókedvét és mosolyogva kezdett beszélni hozzám. A hangja akár a tavaszi madárcsicsergés áldás a fűnek. Első pillanatban nem is fogtam fel mondandójának a valódi értelmét. Csak arra tudtam figyelni milyen kedves és illedelmes egy tolakodó vadidegennel. Pár pillanattal később viszont leesett az a bizonyos tantusz. Kérdések milliói száguldottak végig a koponyámon és mind választ követeltek.
    ~Ha ő tudja, hogy én egy Warlock vagyok, akkor lehet, hogy nemcsak egy csinos lány. Ám ha nemcsak egy csinos leányzó, akkor meglehet, hogy egy alvilági. Egy rendkívül vonzó alvilági.~
    Valami oknál fogva képtelen voltam elszakadni attól, hogy a szépségét csodáljam. Egy futó pillanatra megfordult a fejemben, hogy elvarázsolt engem ám azon nyomban el is vetettem az ötletet. Sokkal, fontosabb dolgokkal kellett foglalkoznom. Ahogyan a szemeimet nézte valami elkezdett motoszkálni a fejembe. Kis időbe tellett rájönnöm, hogy valószínűleg megint az az átkozott kontaklencse eshetett ki. Letérdeltem és elkezdtem a füvet tapogatni. Bizonyára különösnek találta a viselkedésemet azonban először a fejemet akartam rendbe hozni. Néztem jobbra kutattam balra azonban sehol sem találtam a szemszínezőmet.
    - Hol a fenében lehet az az átkozott lencse – morogtam a bajszom alá.
    Pár percnyi keresgélés után abbahagytam és csalódottan felállt. Ekkor ismertem csak fel, hogy pontosan kivel is van dolgom.
    - Ön tündéri akarom mondani maga egy tündér.
    Végre elkezdtem normálisan gondolkodni és pár lépésnyit hátráltam tőle.
    - Nem tudom, hogy mit akar tőlem, de nem engedem magam elbájolni.
    Ezzel magam felé fordítottam a tenyeremet és elmormoltam egy varázsigét, hogy megszabaduljak a rám bocsátott rontástól.
    - Most már nincs hatalmad fölöttem te gyönyörűség. Akarom mondani tündér.
    Teljesen össze voltam zavarva és nem értettem miért nem működött az igézetem. Vagy a tündér varázslata volt erősebb az enyémnél vagy nem is használt varázslatot. Lehet elvarázsolt, de azzal a régimódi módszerrel, amit a hétköznapi nők szoktak használni.
    - Most nem értem miért ragyogsz még mindig?
    A biztonság kedvéért magunkra bocsátottam a nemtörődömség gyűrűjét így senki nem foglakozott velünk.
    avatar
    Kaelie Whitewillow

    Faj : Tündér
    Udvar (Királyság) : Seelie - Tavasz
    Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott
    Kor : 53
    Foglalkozás : cselédlány, pincérnő

    Re: Washington Square Park

    on Pént. Jún. 26 2015, 22:43

    Just freak out, let it go

    Nem tehetek róla, talán gonoszság, de határozottan viccesnek találom, ahogy az előbb majdnem a lábamról lesodró, nálam lényegesen megtermettebb warlock férfi zavarba jön, hebeg-habog. Tulajdonképpen elég sok férfiból váltok ki hasonlót reakciót, bár ezért én tényleg semmit nem teszek. Bűvölgethetnék, persze, de erre sokkal szórakoztatóbbnak találom a halandó nők által is használt praktikákat. Varázslattal nem lenne egy nagy kunszt és úgy pont a legjobb része veszne el szerintem.
    Mosolyom még szélesebbre húzódik, mikor tudatosul benne, mit is mondtam és idegesen négykézlábra ereszkedik és vadul kutatni kezd. Az én tündérszemeimet egy egyszerű kis kontaklencse nem tudja átverni, attól én még észreveszem, ha figyelek, amit kell, de erre ő nem ébred rá hirtelen. Vagyis, ahogy kiveszem a mormogásából, amit keres, az abszolúte a helyén van, tehát esélytelen, hogy megtalálja. De ha már így alakult… hamiskás mosollyal arcomon egy alig észrevehető kis kézmozdulattal elintézem, hogy az eddig a szemén lévő lencse a nadrágja zsebébe kerüljön. Igazán egyszerű kis varázslat, aligha tűnik fel neki kutatás közben bármi is. Lesz  majd meglepetés, ha esetleg zsebreteszi a kezét!
    Viszont mikor lemondóan fölkel a földről, már teljesen ártatlan, komoly tekintettel nézek rá. Pedig belül ujjongok, mint mindig, ha sikerül kieszelnem egy a saját tetszésemet elnyerő tréfát. Azonban képtelen vagyok komoly maradni, mikor ismét rám nézve végre tudatosul benne, kivel, mivel is van dolga és idegesen védő bűbájt bocsát magára. Felnevetek. Kivételesen semmit nem tettem, de attól még vicces, hogy ilyen reakciót váltok ki belőle.

    - Igen, jól látod, tündér vagyok. A nevem Kaelie. Ami meg azt illeti, biztosan a szivárvány teszi, nem? – szólalok meg, arcomon széles mosollyal, beszéd közben végig a szemébe nézve, ami valószínűleg megint zavarba hozza majd. Nincs ebben bűbáj, sima női praktika, vagy minek mondják ezt az emberek. A Taki’s-ban volt már érkezésem megfigyelni nem egyszer, hogy általában egész jó hatásfokkal működik a férfiaknál. Azzal meg tisztában vagyok, hogy a második kérdésére adott válaszom értelmetlen, de kit zavar? Az a jó, ha nem érti, mit beszélek. Úgy viccesebb. Még akkor is, ha flúgosnak titulálnak esetleg miatta. Igazából csak szerettem volna lezárni a mondandómat valamivel, amihez illik, ha a szivárványra mutatok közben. Mert… csakúgy… mert ehhez van kedvem. És kell-e ennél nyomósabb érv? Véleményem szerint nem. Meg amúgy is, az indokolatlan viselkedéssel talán tudom még fokozni egy kicsit a zavarát, ami engem kifejezetten szórakoztat. Még ha ez kissé gonosz dolog is.

    tag: Grigori ~ Zene: I won’t keep it inside ~ notes:Bocsi a késésért! ❤
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Vas. Júl. 26 2015, 20:24


    "Bump"
    Thea & Simon ©

    Nem vagyok egy csavargós típus, de mire észbe kaptam, addigra már a Wall Street egyik sarkába futottam bele. A tömeg nem vonz és a fények sem így visszafordulok a negyed sötétebbik része felé. Nem, mintha az valóban sötétebb lenne, de azt hinni, sokkal jobb.
    Nincs banda már egy ideje, próbák sincsenek, de otthon nem próbálhatok, az intézetben nem szeretnék senkit sem megzavarni, Idrisben meg más az élet. Így időnként elmegyek egy gyakorlóhelyre és ott próbálok. Ma is ezt tettem, ezért a hátamon van a gitár, tokban, nem szeretném, ha megsérülne. Pólóban és sötétkék farmerben vagyok, a szemüveg, sok év után ismét rajtam, elég hamar megszoktam újra.
    Veszélyt érzek, ezért megállok, talán éppen időben, hogy a sarokban ne sodorjon el két árnyék. Meglepetten fordulok a haladás irányába. Egészen jól látom, az emberek nem.
    - Mi? –  igazítom meg a szemüvegem. Nem éppen a legjobb, ha utánuk mennék, ezért még egy ideig állok, hogy mi a helyzet, valóban kell-e utánuk mennem.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Kedd Júl. 28 2015, 20:43


    Simon & Thea ©

    Azt hiszem elmondhatjuk, hogy ez a rosszabb éjszakáim egyike. Még mindig nagyon fáj a parabatai-om elvesztése és az sem segít a tényen, hogy magamat okolom érte. Mostanában már egész jól megtanultam kezelni a dolgot és nem akarom felgyújtani a szobát körülöttem, de néha –mint most is- nagyon szeretném kiélni a kényszereimet, de nem lehet. Caleb annak idején megígértette velem, hogy nem teszem többet, de ő ezt nem értheti, milyen, ha nem bírom már az érzelmeimet és muszáj elterelnem a figyelmem. Nem volt ilyen rossz, amikor elindultam az egyik helyi kocsmába fellépni, minden gond nélkül ment le a fellépés, de amint két utcával arrébb értem, beütött a krach. Hogy egyben tudjam tartani magam, mentem gyors tempóban, amerre a lábam vitt, így nem vettem észre, nekimentem valakinek.
    - Elnézést kérek, nem vettem észre... -motyogom az ismeretlen irányába, anélkül, hogy különösebben megnézném, de valamiért ismerősnek tűnik- Lewis? Mit csinálsz te itt? -
    Lehet, alaposan ráijesztek szegény srácra, hiszen a fellépéshez öltöztem, vagyis a szokásosan nem túl erős sminkemet és ruháimat durvábbakra cseréltem. Ajkaimat ébenfeketére rúzsoztam, szemeim vastagon kihúzva; ujjaimon, nyakamban, csuklóimon rengeteg ékszer csillog. Csak egy miniszoknya és mellfölötti fűző takarja testemet a kesztyűmön kívül, tehát nincs túl melegem. Vinne tovább a mozgásvágy, körmeimet a tenyerembe vájom, de megvárom, amíg válaszol.

    Ez egy rövid idézet vagy megjegyzés helye.

    linkelj ide zenét

    linkeld a viseleted

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Vas. Aug. 02 2015, 00:17




    "Bump"

    Thea & Simon ©

    Hunyorgok is, még a szemüvegem is feljebb tolom, hogy jól lássak. Alaposan megnézem, aki belém ütközött, és azzal, hogy bocsánatot kér, sok minden harag és ellenérzet, eltűnik.
    - Nem történt semmi, előfordul. – már fordulnék tovább, hogy haladjak, de ismerős az arc, a mozdulat, majd pedig a hang is. Visszafordulok, még jobban megnézem magamnak. Az öltözékét még nem láttam, így legalábbis még nem találkoztunk.
    - Thea? Koncertre? – majd bocsánatkérő képet vágok.
    - Nem, mintha közöm lenne hozzá. Simon. – javítom ki.
    Újabb árnyak haladnak el mellettünk.
    - Mi van ma? Őrültek háza? Te is ő utánuk vagy? Mész? – javítom ki, ezúttal most magamat.
    Nem, azt nem hinném, de ez már több, mint gyanús. Viszont nem hinném, hogy Thea éppen utánuk halad.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Hétf. Aug. 03 2015, 20:26


    Simon & Thea ©

    Automatikusan kérek bocsánatot, még csak eszembe sem kell jusson, hogy megtegyem. Mit nem tesz egy bigott család.
    -Nem, onnan jövök, énekeltem egy közeli pubban. És nyugodtan kérdezhetsz, nem fogom érte leharapni a fejed, Simon-próbálom ki rögtön a keresztnevét. Igyekszem rá megnyugtatóan mosolyogni, már amennyire a lelki állapotom engedi, így egy kicsit  félszegre sikerül a mosolyom. Felbukkanása valamelyest segít elterelni a gondolataimat, de pont annyira nem, hogy ne vehessek a kínzó vágyról tudomást.
    - Nem, én csak erre sétáltam. Mindenesetre furcsa -válaszolom, ahogy követem a tekintetét az árnyak közé. Eddig nem vettem észre az alakokat, csak amikor rákérdezett, viszont amint tudomást szereztem róluk, rossz érzés kerített hatalmába. Nem a kényszer lett erősebb, hanem inkább kellemetlen előérzet vetette fel a fejét. Remélem, kivételesen téves riasztást kapok.
    -Ha nem baj, megyek veled valameddig, és akár válaszolhatsz is a kérdésemre-jegyzem meg, közben tekintetemet a környező utcákról ismét rá emelem. Ismerem annyira a fiú képességeit, hogy tudom, nem lenne képes megvédeni magát egyedül, ha támadásról lenne szó. Bármi történjen is, velem sokkal jobbak az esélyei, és nekem sem árt, ha egy kicsit van mellettem valaki.

    Poor, sweet, innocent thing
    dry your eyes and testify

    linkelj ide zenét

    linkeld a viseleted



    A hozzászólást Dorothea Coldstone összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 08 2015, 18:01-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Pént. Aug. 07 2015, 22:24




    "Bump"

    Thea & Simon ©

    - Ó. – nem meglepődés. Nosztalgia. Már nincs bandám, néha pengetek, mert az hiányzik, de már nem vágyom zenekarra. Valahogy... már nem olyan. Főleg, ha belegondolok, hogy tudattalanul mit is árulhattam el a zenéimmel az embereknek. Bár.. azt hiszem belefért.
    - A kérdés a koncert volt. – nyögöm ki. Aztán rájövök, hogy ő is erre gondolt. Megvakarom a tarkóm.
    Még a szemüvegem is feljebb tolom, ahogy figyelek.
    - Igen, eléggé az. Pedig még Halloween sincs.
    Nem éppen el kéne futni, de igazából.. nem zsaruk vagyunk vagy mik... így aztán fordulok, amerre tartott Thea.
    - Milyen kérdésedre. Nem kérdeztél. Vagy nem figyeltem? – hökkenek meg, amikor is Thea háta mögött becsapódik valami a falba.
    - És akkor én kérdezek. Fuss vagy üss?
    Egyik sem megy nekem, így aztán olyan mindegy. Theának azonban nem szereteném, ha baja esne.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Vas. Aug. 09 2015, 19:08


    Simon & Thea ©

    -Én adtam elő, nem másnak a koncertjén voltam– próbálom tisztázni a helyzetet. Igaz, a legtöbb ember olyan énekesek vagy bandák fellépéseire mennek, akik hivatásosan ezt a szakmát űzik, nem saját maguk csinálják az előadást.
    -Nem kell Halloweennak lennie ahhoz, hogy valaki jelmezben legyen az utcán- utalok itt magamra. Magunkra. Én még önmagamban is elég feltűnő jelenség vagyok, még éjszaka is, az árnyvadászokról nem is beszélve általánosságban. Csapatostul vonulni tele fekete jelekkel és áttetsző mágikus fegyverekkel nem éppen mindennapos dolog.
    -Azt kérdeztem, mit csinálsz itt. De végül is, mindegy, csak haladjunk, jó?- próbálom sürgetni egy kicsit, mert a rossz előérzet nem akar múlni és a saját démonaim sem hagynak nekem nyugalmat. Nagyon szeretném előkapni a táskámból a tőrömet és összezárni körülötte a tenyeremet, csak értelem szerűen ezt nem Simon előtt fogom megtenni, pláne nem most.
    -Fuss– Csak egy pillanatba kerül a döntés, hiszen ismeretlen ellenség ellen egyedül nekem is kevés esélyem van, Simonnal az oldalamon pedig még annyi sem. Magam elé lökdösöm a langaléta fiút és futás közben próbálom előrángatni a baltámat a hátizsákomból. Muszáj valahogy kikeverednünk ebből, különben itt hagyjuk a fogunkat.

    Poor, sweet, innocent thing
    Dry your eyes and testify

    linkelj ide zenét

    linkeld a viseleted

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Csüt. Aug. 13 2015, 19:57




    "Bump"

    Thea & Simon ©

    Hogy nekem mindent be kell néznem. Zavarba is jövök, de csak egy halvány grimaszból derül ez ki.
    - Ó. Bocsánat. – gondolhattam volna. Nekem is rosszul esne fordított helyzetben.
    Meg is kapom érte a dicséretet, egy bocsánatkérő, ismételt képvágás és a széttárt karok, fejingatással. Nem ragozom szavakkal, hogy igen, továbbra is lassan kapcsolok.
    - Én csak erre jártam. Valami baj van? – nézek mégis körbe, talán tényleg jól érzékelem, hogy valami nincs rendben.
    - Jó, haladjunk. – azért előrángatom a nadrágom övéből a tőröm, nem, mintha sokat érnék vele és futni kezdek.
    - Ne rángass, tudok futni. – még ilyenkor is képes vagyok besértődni, nagyszerű!
    És magam elé rántom Dorotheát, hogy én védjem őt. Lassabban is futok, és nagyobb is vagyok. Fordítva kevesebb esélyünk lenne.
    Ha előkerül a balta, azért nagyot nézek rá. Bár, mintha olvastam volna, hogy régebben harcoltak is vele. És talán edzésen is találkoztam vele.
    - Arra! – mutatok a kezemmel balra, majd inkább az egyik ajtót benyitom a könyökömmel, ide sokat bújtunk be régebben.
    - Te láttad, mi volt? És most merre? – kapkodom a levegőt a kapualjban, remélve, hogy biztonságban vagyunk.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Szomb. Aug. 15 2015, 14:34


    Simon & Thea ©

    -Semmi baj, nem voltam egyértelmű-próbálom ismételten elhessegetni szegény fiú zavartságát. Nem viselkedem éppen a kinézetemből adódó sztereotípiának megfelelően, hiszen segíteni szeretnék neki, a rossz állapotom ellenére is. Nem is igazán tudom, hogyan és mennyit áruljak el neki a lelki bajaimról, amikor felteszi a kérdést, de egy fél percnyi gondolkodás után úgy döntök, talán megéri. Azok alapján, amiket eddig hallottam róla, elég megértőnek találom, hogy bízzak benne.
    -Bántani szeretném magam. Nem vagyok jól- szinte csak suttogok, a hangom remeg és alig hallható. Lehorgasztom a fejem és a pilláim közül nézek rá. Senki sem tud a problémáimról, mióta Caleb meghalt és nem gondoltam, hogy ez változni fog. Nagyon remélem ezzel nem adtam ki magam és nem fogja elárulni másoknak a titkomat Simon.
    Az az idióta nem érti, hogy nekem kell védenem őt? Erősebb, ügyesebb és gyorsabb vagyok, mint ő, és ami a legfontosabb, értem nem kár. Őt várják még haza, van családja és szeretik. Nekem már nincs senkim, aki még aggódna értem, és mégis vállalná értem az esetleges sérülést. Bakancsom egyenletesen gyors ütemben éri az aszfaltot, ahogy előveszem a baltámat. Megvárom, hogy ő is beérjen az ajtón, amit mutat, majd bevágom és kiékelem egy nagyobb késsel.
    -Nem tudom, de szerintem nem vérfarkas vagy tündér- próbálom leszűkíteni a szóba jöhető lények körét. Ledobom a fegyveremet és a táskámat a földre és kutakodni kezdek benne. Rövidesen előhúzok egy nadrágot, majd elkezdem felrángatni magamra a cipőmön keresztül. Nem érdekel mit lát belőlem és mit nem, most ez vészhelyzet és én nem fogom az üldözőinknek egy ilyen ziccert adni. Hajamat is felkötöm és a sminkem sem marad a helyén, ugyanezen okból.
    -Próbáljunk meg kijutni. Mennyire ismered a helyet?- fordulok hozzá, ahogy végeztem a procedúrával.

    Poor, sweet, innocent thing
    Dry your eyes and testify

    linkelj ide zenét

    linkeld a viseleted

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Szomb. Aug. 22 2015, 21:40




    "Bump"

    Thea & Simon ©

    - Ok, nem történt semmi. – aztán figyelem, ahogy dűlőre jut, a toporgásából legalább ezt érzem.
    A válasz meglep és nem lep meg. Felismerve a dolgot és a helyzetet, egy „áhá” kifejezés jelenik meg az arcomon.
    - És ennek oka is van, gondolom. – tolom fel a szemüvegem. Talán nem kellett volna megkérdeznem, hülye voltam, hogy megtettem. Nem vagyok pszichiáter és nem éppen nekem kéne más lelkét boncolgatnom. De attól még lehetek együttérző és támogató. Bár... nem, mintha azt is tudnék.
    Nézem, ahogy beékeli az ajtót.
    - Nem sokat érünk vele. Mit csinálsz? – azonnal fordulok a másik irányba, ahogy meglátom, mit akar csinálni.
    - Hogy? Öm, azt hiszem igen. – kapom elő a mobilom és megnyitom a térképet a koordinátákkal együtt.
    - Ha bemegyünk ezen a kis ajtón, akkor fel tudunk menni vagy a tetőre, vagy ... van egy hátsó ajtó is onnan. – kapom el a kezét, amikor meghallom, hogy az ajtón dörömbölni kezd az, aki követett bennünket.
    - Templomba kell mennünk. – én kevés vagyok harcra.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Vas. Aug. 23 2015, 23:01


    Simon & Thea ©

    Az arcát fürkészem, ahogy kimondom a titkomat és nem látok rajta neheztelést vagy undort, amiért abban a pillanatban nagyon hálás vagyok. Nem ismerném be, de nem tenne jót, ha valaki még le is teremtene a fejemben zsibongó kényszerek miatt.
    -Mindig is volt rá hajlamom. De a fő okot nem most árulom, hanem majd ha biztonságban leszünk- válaszolom, ahogy tekintetem hol a vonásait kutatja, hol a sötétséget kémleli. Ezután eredek futásnak.
    -Csak egy percnyi idő kell- mondom, miközben már öltözöm is. Forgatom a szemeimet arra, hogy elfordul. Mintha tizenkét évesek lennénk, komolyan. Tudtommal már volt dolga nővel, engem meg férfiak között neveltek és nem is igazán érdekel, hiszen büszke vagyok a testemre. Meg amúgyis ez most vészhelyzet.
    -Akkor mutasd az utat- követem, amint elkapja a kezemet és erősen fohászkodom magamban, nehogy észrevegye a kesztyűmön keresztül a hegeket a kezemen. Rövidesen kiszabadítom magamat a szorításából, hogy elővehessem a boszorkányfényt. A beszűrődő utcai lámpák már nem biztosítanak elég világosságot és nekem látnom kell, ha harcra kerül a sor.
    -Tudok egyet a közelben, de ahhoz előbb ki kell jutnunk.


    Poor, sweet, innocent thing
    Dry your eyes and testify

    linkelj ide zenét

    linkeld a viseleted

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Pént. Aug. 28 2015, 23:01




    "Bump"

    Thea & Simon ©

    - Rendben. – nem szeretném ezt most feszegetni és nem azért, mert nem akarnám tudni, vagy ne érdekelne. Ez egy olyan dolog, amit kutyafuttában nem beszélünk meg.
    - Jó, rendben, máris fordulok. – és elfordulok.
    Idegesen számolom a másodperceket, de már Clarynél is tudtam, hogy mennyire rossz úgy futni, így inkább várok egy percet, mint veszítsünk perceket, mert nehéz futnia.
    Nem érzem a hegeket, sosem voltam ennyire figyelmes dolgokra és most izgulok is, tartva attól, hogy elkapnak. Ismerem a vendégszeretetüket, még ha én is tartoztam közéjük, sosem akartam elfogadni, hogy az vagyok, akik ők. Ahogy igyekszik a kezemből szabadulni, azonnal elengedem.
    - Bocsánat. – pirulok el.
    - A hátsó kijárathoz menjünk. – a mobilt nézem és betájolva magunkat, a hátsó ajtóhoz igyekszem, magunk mögött hagyva a bejárati rész dörömbölését. Az ajtó viszont zárva, nem nyílik.
    - Nincs nálam semmi. – öreg és nagyon nagy hiba, keresni kezdek lehetőségeket, de előbb Theára nézek, hátha van ötlete.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Hétf. Aug. 31 2015, 17:12


    Simon & Thea ©

    Jól hallható a neheztelés a hangomban, ahogy fújok egyet szemforgatás kíséretében. Komolyan nem lehetnénk kicsit profibbak? Ezzel a finomkodással nem fogjuk túlélni. Engem még az sem zavarna meg, ha most akarna teljesen átöltözni, még a szívverésem sem gyorsulna fel. Az ilyesmihez minket Londonban hozzá edzettek, hogy ne a prűdség miatt haljunk meg. Nem várhatom el ezt tőle is, hiszen tudom, hogy néhány éve még csak mondén volt, de azóta sok időt töltött velünk. Meg kellett volna már ezt tanulnia.
    -Ne kérj mindenért bocsánatot. Csak szükségem van mindkét kezemre-mutatom fel a fegyverem és a boszorkányfényt tartó ujjaimat. Ahogy a zárt hátsó bejárathoz érünk csak egy pillantást vetek rá és máris a hajamhoz nyúlok.
    -Figyeld az ajtót, amíg ezzel foglalkozom- mondom, ahogy előhalászok két hajtűt ében fürtjeim közül. Nincs elég idő berúgni, ahhóz túl masszív, viszont a zárat sokkal gyorsabban meg tudom piszkálni.
    -Most meddig fog tartani, Dora?- kérdezem halkan magamtól Caleb hanglejtését utánozva. Londonban én tudtam a leggyorsabban zárat törni és mindig azon versenyeztünk, kinek mennyi időbe telik az egyre bonyolultabb szerkezeteket kinyitni.  Fél perc sem telik bele, mire felkiáltok:
    -Kész van!-lépek hátra a nyílás elől.

    Poor, sweet, innocent thing
    Dry your eyes and testify

    linkelj ide zenét

    linkeld a viseleted

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Kedd Szept. 01 2015, 23:53




    "Bump"

    Thea & Simon ©


    - Oké-oké. –  mormogom az orrom alatt.
    Nagyra nyílik a szemem.
    - Mégis hogy figyeljem a másik ajtót, ha tök messze van?
    Azonban, még ha nem is látni, hallani lehet, ahogy nagy döndüléssel megadja magát az ajtó.
    - Azt hiszem, nem is kell, hogy lássam... Dora? – aztán leesik, hogy magához beszél.
    - Nem ártana... – ekkor szólal meg elégedetten Thea. – húzzunk bele. – kapom el a kezét és kilököm magunkat az utcára és futni kezdek.
    - Merre van szerinted erre templom? – de már meg is van, hol vagyunk pontosan és irányítom magunkat az egyik templomhoz. A hátunk mögött felmorajlik a kapu és szétrobban, nem fogok hátranézni, az biztos!
    - A sarkon túl! – de elég gyors, és jó lenne előbb a templomhoz érni.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Pént. Szept. 04 2015, 22:36


    Simon & Thea ©


    -Használd a füled, nézd a folyosót, bármi!-komolyan nekem kell mindent kitalálnom? Erre nem érek rá, nekem életben kell magunkat tartanom, különben nem érjük meg a reggelt. Néhány másodperc múlva hallom is a zajt, amivel betörik az említett ajtót, úgy hogy belehúzok a zártörésbe. Amint végeztem ismét megfogja a kezem és rángat tovább. Mintha a falnak beszéltem volna az imént. Nem kell gondolkoznom, merre van a templom, azonnal abba az irányba lövök ki, amint a lábam az utca aszfaltját éri. Olyan gyorsan rohanok, amennyire csak tudok, hogy ki tudjam nyitni a templomot, mielőtt a támadóink utolérnek és még Simonnak is legyen ideje megérkezni. Bent már nagyobb biztonságban leszünk, a templom ajtaja masszív, nehéz betörni és a megszentelt terület is a segítségünkre lesz. Jó pár méterrel a fiú előtt érek a célhoz, és már a nehéz kapuszárny nyitásával foglalkozom, amikor a közelembe ér. Jelzek neki, hogy húzzon befelé és én is belépek a hajóba, hogy már belülről rángassam a kovácsoltvas kilincset.

    Poor, sweet, innocent thing
    Dry your eyes and testify

    linkelj ide zenét

    linkeld a viseleted

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Vas. Szept. 13 2015, 20:14




    "Bump"

    Thea & Simon ©


    Fiúként is simán lehagyom Theát, nephilim ide vagy oda. Vagy mégis inkább oda. Ahogy látom a sprintet, a zaj már túlzottan közel van hozzánk, nem fogunk tudni együtt beérni.
    Megfordulok és megvetem a sarkam, és előkapom a saját készítésű csodámat, ami nem más, mint só, vas és ezüst keveréke. Elméletileg használnia kéne, ha másért nem, azért, mert a szemei felé szórom a kimarkolt adagot. Ennyivel is fel tudom tartani, hogy legalább Thea bejuthasson.
    A találat megvan, nem tudom, melyikre ordít fel végül is, a visszakézből lendülő kar elől már nem fogok tudni elugrani vagy futni, és igaz is. Repülök, keményen csapódba a téglafalnak álcázott fából épült falnak és talán ez a szerencsém, mert a reccsenés helyett egészen más hangot adtam volna ki. Thea remélem már közben beért, nem tudom odafordítani a fejem, csak a behómotot látom magam előtt, aki nekiindul a templom felé, miután azt teszem, hogy nem mozdulok, mint aki meghalt. Ami azt illeti, pár másodpercre nem is tudtam magamról. A keverékem után nézek, de az kiborult.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Szer. Szept. 16 2015, 14:31


    Simon & Thea ©

    Rohanok a templom felé, csak arra koncentrálok, hogy minél előbb odaérjek.  Muszáj, különben hatalmas bajban leszünk. Fel se tűnik először, hogy Simon már nincs a közelemben, csak amikor már túl késő. A templom ajtajában állva veszem észre, hogy a fiú kiütve fekszik a fal tövében, a lény pedig fölötte magasodik. Ilyenkor kapcsolna be a belém nevelt viselkedési program: menj a templomba, fegyverkezz fel, győzd le az alvilágit. Hiszen az ott csak egy mondén. Egyetlen másodpercbe telik az ösztönt leállítani és cselekedni. Az ott nem egy mondén, nem egy egyszerű civil. Várják haza, van családja, szeretik, míg engem nincs, aki megsirasson. Ismét futok, de már nyoma sincs a menekülés félelmének a mozdulataimban. Baltámmal a kezemben az árny felé sújtok, az elektrum penge a húsába mar, mire az felordít és visszakézből végig szántja karmaival a hasamat. Nem érek rá sikítani fájdalmamban, mivel ezzel a mozdulatával elég közel került, hogy a csizmámból előrántott díszes dobókéssel szíven szúrjam. Nem tudom mennyire lehetett hatásos, amit tettem, de már nem is tudok többet tenni. Térdre esem az út szélén, lábaim már nem tudják tartani a súlyomat. Vérem kis patakokban folyik végig a bőrömön, mielőtt beszívná a ruhám ahogy próbálok eszméletemnél maradni.

    Poor, sweet, innocent thing
    Dry your eyes and testify

    linkelj ide zenét

    linkeld a viseleted


      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:18