Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Ethan és Marcus lakosztálya
by Noel Wyard Today at 01:07

» Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 23:53

» Könyvtár
by Noel Wyard Yesterday at 21:37

» Nappali
by Nathaniel Montgomery Yesterday at 21:01

» Fegyverek terme
by Gabriel Skoglund Yesterday at 20:58

» Konyha - Jackson lakás
by Damien James McCormack Yesterday at 20:54

» Botanikai Kert
by Richard Lucius Warren Yesterday at 20:05

» Central Park - North Woods
by Noel Wyard Yesterday at 17:12

» Hudson Heights
by Armand Assante Szomb. Május 26 2018, 21:06

» Agron Raim Tarrhin
by Agron Raim Tarrhin Szomb. Május 26 2018, 20:51

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Mikhal lakhelye

    Share
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Mikhal lakhelye

    on Vas. Május 08 2016, 18:09

    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Mikhal lakhelye

    on Vas. Május 08 2016, 19:59


    Össze vagyok zavarodva, egyszerűen ott tartok, hogy ebben a világban mindenki őrült, mindenki beteg, és nincs olyan, aki legalább egy kicsit is épelméjű lenne Magnusékon kívül. És tényleg, mert eddig jórészt csak olyanokba futottam bele, akik vagy magukat képzelték istennek, vagy azon élvezkedtek, hogy éppen ölnek. Ha ezt valaki normálisnak nevezi, akkor nálam van a hiba, vagy nem tudom, de ezt így megemészteni nem igazán megy.
    Magam sem tudom, miért indulok el Mikhal háza felé, ugyan Magnusnak mondtam, lehet, elnézek hozzá, de azért induláskor erre nem ettem volna mérget.
    Most pedig mégis arrafelé rohanok, ahol ő lakik. Sok kérdésem van, sok olyan, amit akkor nem tudtam feltenni, lévén ott tökörészett valami nővel, meg apámmal dumáltam, aztán a bálon nem éppen ez volt a központi téma. Na az volt a másik fele, a bál, ahol mindenki megpróbálta a jó oldalát mutatni, és jó pofizni azzal is, akit egy kanál vízbe fojtana bele, ha tehetné.
    Nem vittem túlzásba semmit, futok, ismét, ahogyan ezt már tőlem megszokhatták, így nem kell azon csodálkozni, ha nem vágtam magam puccparádéba senkinek a kedvéért.
    Sprinttel zárom a végét, hogy elérve a kapuig szépen becsengessek vagy bekopogjak, de sikerül megbotlanom, így tulajdonképpen neki esek a csengőnek, és nyomom mint a veszedelem.
    Hja kérem, nem olyan egyszerű visszanyerni az egyensúlyt, főleg ha azt a nyamvadt csengőt nem is akarom letépni a helyéről. Remélem, itthon van, bár erre a zajra csak a holtak nem ébrednek fel maximum.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Hétf. Május 09 2016, 19:57




    Lucius

    és ©

    Mikhal



    A házat, finom szürkület öleli körbe, csend van, béke és nyugalom. Egész nyugalom, csak az alsó kamrákban nem. A földszint alatt, a szobák között, helyet adtam egy saját edző teremnek. 2 szoba méretét vette igénybe és az egyik oldalon csak tükrök vannak. Minden megtalálható itt ami egy rendes edző teremben, talán annyi, hogy a rendes fegyvereket is itt tartom, amit 100 év alatt magamnál tartva gondosan megőriztem. A fellógatott, homokzsák, tompa zajának ütlegelése, talán az ami megzavarja a csend nyugalmát. Kezeim befáslizva, a felsőt már levettem, így csak egy szakadt, már megviselt farmer van rajtam. Izzadt tincseim homlokomhoz tapadnak, és testemen is a számtalan hegen és kidolgozott, alkatomon lassan csorog le izzadságom.

    A nem rég eltelt napok zavaró gondolatai szálnak az agyamban. Háborúval való találkozásom óta, minden mint a dominó sor indult volna meg. Először, az ajánlata, aztán Lucius akiről később kiderül, hogy a fia. Nicollal való találkozásom, abban a patkány lyukban, ami még jobban fel túrja agyam amint a lányra gondolok. Egyre gyorsabban és többet vágok a zsákba, annyira, hogy még a csengőt sem hallom meg, csak Franko felszólítását.-Uram.-Zihálva nézek fel, ahogy kicsit meglepetten, nézek fel, és fogom meg a zsákot ahogy rá pillantok. számon keresztül veszem a levegőt ahogy tincseimből csöpög az izzadság.-Egy fiatal fiú van itt. Önt keresi uram...-csak hallgatom, lélektelen szolgámat majd pislogva párat, csukom be a számat és lépek el a zsáktól.- Vezesse be.-mondom, ahogy az egyik súly emelő székhez lépek amire ledobtam a törülközőt, és mellé raktam a vizes palackot. Franko engedelmesen bólint, majd megfordul, és nyugodt léptekkel indul fel, hogy beengedje az illetőt. Bár sejtem ki lehet az... Nagyokat kortyolok a palackból, majd lerakva, kicsit megtörlöm izzadt fejemet majd vissza lépek a zsákhoz, és folytatom, az ütlegelését.

    Franko, ahogy tette szavaim szerint, az épület hatalmas ajtóját kitárva, sétált le a kapuhoz, a csengőt nyomó Luciushoz, és nyitott neki ajtót.-Az uram fogadja önt.-Mondja és ahogy a fiatal warlock belép a kapun, becsukja utána, és nyugodt tempójában vezeti be az épületbe. Ha a külseje nem mutatta, akkor a belseje mutatja, a villám, modern. Szürke falak, márvány padló, és az előtérből, az első szintre lépcső vezet. De Franko lefele vezeti Luciust. Titkaim mélyébe, egyenesen hozzám....Az egyik, pihenő szobán keresztül, a kandalló mögött, rejtőző lejáraton át. Nem bonyolítottam túl a dolgot, csak halandó szem elől akartam rejtegetni munkáimat, és a plusz földalatti területeimet. A kivilágított apró folyosón át vezeti az említett edző terembe majd ahogy ajtót nyit előtte engedi be és ahogy a fiú bemerészkedik, ő kilép és becsukja maga után az ajtót. én pedig ott maradok Luciussal. Nem nézek fel csak hallom az ajtó kinyílását majd becsukódását. Hagyom had jusson először szóhoz Háború, fia.



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Mikhal lakhelye

    on Hétf. Május 09 2016, 20:48


    Gyönyörűen festhetek, ahogy keresem az egyensúlyomat, tenyerelve a csengőre, és vigyázva arra, ne tegyek kárt benne, bár nem egészen így terveztem megérkezni.
    Jó pár másodpercet igénybe vesz, míg két lábon állok és minden biztonságba kerül, azaz elengedem a jelzőgombot és hatalmasat fújtatva állok az ajtó előtt. Kulacsom van, már összeszedtem a földről, szóval abba kapaszkodok, mígnem egyszer csak kinyílik az ajtó, és egy isten se tudja milyen tag áll előttem, akinek első meglepetésemben a kezébe nyomom az ivóflakonomat.
    Kezet akartam nyújtani, jól sikerült, de mire visszakunyerálnám a műanyagot, addigra a tag megfordul, becsukja az ajtót.
    Annyit azért sikerült elhadarnom, hogy kit keresek, de azt, hogy ki vagyok... mindegy.
    Körbenézek, mert most vagy az elmegyógyintézetbe tévedtem, vagy csak a házat néztem el, de ezen a környéken ekkora hodály csak ez az egy van. Megvan, Mikhal elmebetegeket kezel, tutifix, más nem lehet.
    Jobb híján indulnék, de a kulacsomat szeretném visszakapni, és már nyúlok ismét a csengő felé, mire ismét kinyílik az ajtó, és ugyanaz a fickó áll ott, csak az ivókám nélkül. Megette?
    -Az ura... aha.
    Ez egyre jobb. Azt hiszem tudom miről lehet szó, ez a tag nem elmebeteg, azaz nem úgy, csak kicsit, de ez olyasvalaki, amiről Mikhal ott beszélt még a parkban. Asszem. Vagy nem. Gépies és olyan... olyan furcsa.
    Ahogy beenged az épületbe, én nem nézelődök, hanem egyenesen a fickóra szegezem a tekintetemet, főleg, hogy lefelé indul. Követem tisztes távolságból, ha futni kell, hát marha gyors vagyok, sosem ér utol, de olyan szövevényes útvonalat választ... kandalló mögött be és le. Akkor engem most elraboltak, ugye?
    Mielőtt belépnék mögötte én bizony a piszkafát magamhoz veszem és úgy ölelem, mint annak idején a macimmal tettem, le nem teszem, mert nem félek használni.
    Most már úgy osonok mögötte, hogy fejem fölé emelem azt a bigyót, hogy ha kell lesújtsak vele, főleg amikor kinyit egy ajtót és előre enged.
    Hát én azon úgy betolatok vele szemben és még mindig felé tartva a piszkafát, hogy öröm nézni. Amikor becsukja az ajtót, felsóhajtok.
    -Oké, akkor most fogoly vagyok, vagy mi? És hol a kulacsom?
    Csak most fordulok meg, mert lihegést hallok a hátam mögül, és máris emelem a barátomat, mikor rájövök, hogy az ott Mikhal, és nem kéne leütni, és nem elraboltak, hanem ez a tag tényleg hozzá vezetett. De mi a fészkes fenének kell egy edzőtermet hét pecsétes titokkal őrizni?




    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Hétf. Május 09 2016, 21:21




    Lucius

    és ©

    Mikhal



    Ahogy hallom Lucius szavait, lassan megállok, a zsák előtt és felé fordulva, halkan zihálok, egy kézzel megállítva a zsákot. Kék hideg íriszeimet rá emelem és ráncba ugranak szemöldökeim ahogy meglátom a kezében a fegyverét.- Ugye vissza rakod a helyére majd?-kérdezem, kicsit pihegve párat pislogva felé.-Nem nem vagy elrabolva. Franko hozzám vezetett mert ide akartál jönni. Mit szerettél volna...leütöd?-kérdezem ahogy újra felveszem a törülközött és a nyakamba veszem majd a palackomba iszok. Néha meglepő számomra, hogy amilyen intelligensnek tűnik, olyan idiótának mutatja magát.

    Nem tudom eldönteni ez álca, vagy tényleg azt hiszi, hogy fel akarom boncolni. Nem nem akarom. Nincs hasznom belőle, és Háború nem biztos, hogy nagyon örülne neki, de ha a saját bőrén akar dolgokat megtapasztalni, én nem állok útjába.-Milyen kulacs?-kérdezem ahogy pislogok rá párat, majd a saját vizembe iszok újra, és leülök a súlyzós székre. Megtörlöm a homlokomat, és a nyakamat. Vállaimat is egy kicsit, majd letéve lábamhoz az üveget elkezdem kibontani a fásliból a bal kezemet. Gondolom, kérdésekkel van tele, azért jött hozzám. Vagy miért nem kereste az apját? Vagy tőlem akar kérdezni? Micsodát? Mélyen beszívom magamba a levegőt le a tüdőmbe az orromon keresztül.-Vagy most engem akarsz leütni azzal a fogpiszkálóval?-kérdezem ahogy egy félvigyorral pillantok felé, és lassan kiszabadítom, megdagadt kezeimet, érzem ahogy megindul bennük a vér a fásli engedő szorítása után. Lüktetnek az ujjaim, ahogy tenyerem is, de nem foglalkozom vele, jobb kezemet is lassan kiengedem, és ledobom lábaimhoz a fáslikat.

    -Miért jöttél ide?-kérdezem végül, minden udvariasságot férre rakva, könyökeimmel megtámaszkodva térdeimen, dőlök előre és tekintek rá, újra.-Mi zavar ennyire?-mert ha akarná se tudná, le mosni arcáról, a még meg nem emésztett dolgokat. Szóval benne is van egy pár kavargó, irritáló gondolat. Csak nézem kék szemeimmel, és hallgatom a közénk beálló csendet és türelmesen várom, mit fog nekem mondani.



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Mikhal lakhelye

    on Kedd Május 10 2016, 22:00

    Lehet, hogy nem éppen megfelelő a megérkezésem mások számára, de mégis mire kellett volna gondolnom? Arra, hogy teljesen normális, amikor betessékelnek egy kéglibe, ami már alapjáraton is akkora mint egy szálloda, akkor lefelé kell elindulni? Arra, hogy mindenféle keskeny folyosón, rejtett folyosón és kandalló mögötti titkos bejáraton egy edzőterembe jutok?
    Na hát ez nekem nem volt normális, inkább aberrált sorozatgyilkosra vallott, de végül is én marha, hát Mikhal az. Mármint gyilkos, akkor mégis min csodálkozom? Liheg is, nem?
    Az már más kérdés, hogy úgy tűnik, edzett, én meg a piszkafával a fejem fölött állok. Szép látvány, de érthető, nem?
    -Ahaaaa. Na azt nem tudom, csak... izé. Hát a fene se gondolta, hogy nem ő egy báb, nem őrült elmebeteg. Egy szóval sem mondtad, hogy itthon is van ilyened, és ne lepődjek meg, hogy föld alatti bunkered is van.
    Szerintem tök normális volt a reakcióm, bár ahogy elnézem, Mikhal egészen más véleményen van, és lehet, a helyében én is azon lennék.
    Végre leengedem a piszkafát, még elzsibbad a karom, azt meg nem akarom. Nincs kit leütni, az a Franko is kiment.
    -Ja, amit futáshoz cipeltem magammal. Első meglepetésemben azt nyomtam Franko kezébe kézfogás helyett, de vagy megette, vagy nem tudom hová tette, mert amikor visszajött, már nem volt nála. Mindegy.
    Arra már csak legyintek, nem fogok belehalni egy elvesztésébe, de szerintem csak lepakolta valamerre, mikor a jelek szerint tényleg szólt Mikhalnak, hogy jöttem.
    -Jaaa, nem, dehogy.
    Letámasztom a sarokba a vasat, csak kifelé menet ne hagyjam itt, mert akkor nem kerül vissza a helyére. A férfit figyelem, tényleg edzett, nem mintha ez eddig kérdéses lett volna, de összevissza tekerte magát fáslikkal.
    A kezét nézem, aztán a kérdés után őt magát, tényleg van egy csomó kérdésem.
    -Mert érdekelne néhány dolog. Például az, hogy tök rendben van ez, hogy öltök? Ez itt normális? Meg az az izé, az a másik sík. Miért használtál szikét? Olyan volt az egész mint egy műtő. Meg... meg nem tudom. Tényleg ez a jó? Ezt kell csinálni? Nekem is ezt kell csinálni, kaszabolni?
    Ezek zavarnak, ezek vannak bennem, mert nem tudok azzal azonosulni, hogy összevissza vagdossak embereket. Az a kígyós mutatvány jó volt, de az a múltkori az nem tetszett. Az olyan... olyan unalmas volt, untatott.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Csüt. Május 12 2016, 17:43




    Lucius

    és ©

    Mikhal



    Csak homlok ráncolva hallgatom szavait és halkan szusszanok. Lehajtom fejemet, és lassan lenyugszik testem, ahogy légzésem is. Végig gondolom, többször, újra hallgatom magamba szavait, majd felállok, és rá emelem kék szemeimet.-Az ölést nem azért csináljuk, mert kötelező. A gyilkolás, az ölés számunkra jó érzés. Érzünk benne valami vonzást ami erővel tölt el, és a vérszomjad egyre csak akarja. Szükségünk van rá, mert mások vagyunk. Olyan dolgokat teszünk amiket tilos, saját céljaink érdekében. Szerinted az apád, mér uszított annyi háborút, szerinted, miért ugranak egymásnak sokan, ha jelen van? Mert élvezi....és ebben az a legviccesebb, hogy normális dolog. Számunkra ez, mind természetes. Nem azért tesszük mert kötelező. Akarjuk. Mi akarjuk megtenni, nem más. Azt akarjuk, hogy vér csorogjon a kezünkre, mások belét tartsuk ujjaink között. Ez persze mások számára, nem normális, és örültnek neveznek....-mondom halkan ahogy elszakítom róla tekintetem, és hallgatom a csöndet ami kettőnk közé telepszik, aztán megszólalok.

    -Emlékszel mit mondtam a vérre? Az élet elvétele, és uralása...ez minden vágyam. Másoktól, vegyek másoknak adjak, és mégis kezembe tartom őket. Mint a bábok. És a bábokat nem lehet, csak úgy össze rakni. Kell hozzá a műtő asztal, és a szike. Ami neked nem tetszett. De jelzem nem azért csinálom, hogy majd te megsimogasd a fejem....egyszerűen apád tudja..."örült" vagyok, és élvezem, hogy másokat boncolhatok fel ha él ha halott. Vagy ha hallgathatom ahogy ordít és az életéért könyörög, és mikor felébred, már egy teljesen új test rabjaként lát napvilágot, amit én hoztam létre. Ennyi az egész. Persze ezt még nem tudhatod, mert nem öltél meg senkit és ilyen hozzá állással nem is lehet ölni...-mondom halkan ahogy lassan újra a kibontva a palackot iszok bele.-Amíg nem ismered valaminek az ízét, csak külsősként állsz a dolgokhoz, és azt csinálod ami normális mások szemében nem pedig azt, amit mi. Mert mi nem vagyunk megfelelőek...-tárom szét kezeimet elvigyorodva, majd halkan elnevetem magamat.-Nem mondom azt, hogy most azonnal, keres valakit és öld meg. Inkább azt mondanám, mikor akarod, és igazán vágysz a pillanatra, akkor ne hallgass a józan érvekre. Lehet normálisan is örült lenni.-vigyorgok rá.-A farkas is el tud bújni a bárányok között...

    Lassan vissza engedem kezeimet, és várok egy kicsi ideig, hogy megeméssze szavaimat, és gondolatai még jobban össze kuszálódjanak, vagy rendeződjenek. Aztán újra megszólalok.-És akkor talán számítasz rá, ha be jössz egy warlock házába, nem hétköznapi dolgokkal fogsz találkozni. Az idő sík, pedig apád egyik képessége, vagy pillanat. Az emberek nem látnak semmit, mi pedig mindent látunk abból, ahol ő igazából, jár és dagasztja az auráját. Bele pillanthatsz egy pillanatra, milyen is ott ahol folyton háború zajlik...Mert Malcolm...ezt szereti. Ez élteti...-Mondom tök egyszerűen.--Ahogy engem, a gyilkolás, és a teremtés hajt, úgy őt az, hogy mások egymásnak ugorjanak, és öljék egymást...



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Mikhal lakhelye

    on Pént. Május 13 2016, 11:35

    Mikhal - Luke

    Hirtelen zúdítok Mikhalra mindent ami eszembe jut, de akad még kérdésem bőven, csak ez volt a legfontosabb, ez nem hagyott nyugodni, ja és a kulacsom.
    -Csak úgy? Élvezzük? Honnan tudjam? Eddig azt sem tudtam, ő az apám, most megint mit vársz tőlem? Mondjam azt, hogy ölni akarok?
    Teljesen ledöbbent amit Mikhal mond, valahol nem is értem, hogyan lehet az, hogy örömmel öl, szereti amit csinál. Láttam, hogy tényleg így van, csak ez nekem nem tűnt normálisnak, fura volt. Az a része nem tetszett, úgy abban a formában, ahogyan történt itt a fánál, de az a kígyós oltári jó, az olyan trükkös, látványos, mégsem tudom, hogy én képes lennék ilyesmire? És kik azok a mások, akik szerint ez őrültség, és kik azok, akik szerint ez normális?
    -Persze, és ezt értem is, csak... hé, akkor is sablonos volt és kész. Te beteg vagy. Engem idegesítene ez az ordítás meg sikítás, nem feldobna. Mi a jó abban, hogy megsüketülsz? Hogy kéne hozzáállnom? Hú, menjünk, mert ki akarom próbálni? Nem a vér látványa zavar, nem az, hogy utána azt mire használja valaki, hanem... a hangok.
    Azt már a múltkor is megállapítottam, hogy vagy Mikhal a nem normális, vagy a warlockok eleve, és még mindig nem tudom eldönteni.
    Ahogy az apámat néztem, neki igenis tetszett a látvány, és azt is értem, hogy ha ő Háború, őt a káosz élteti. És ha én másként gondolkodok, akkor? Vagy logikus, hogy majd ráébredek arra, hogy nekem is ez a normális amit csinálnak?
    -Mi van akkor, ha nem jön el az a pillanat?
    Félek-e tőle ezek után? Azt sem mondom, csak annyira össze vagyok zavarodva, hogy nem tudom, mi lenne a jó és mi nem. Már azon kívül, hogy ami nekem jó, az jó és kész. Mikhalt nézem, olyan furcsa, hogy neki ez már teljesen természetes dolog, nekem meg nem. Vagy ezt az idő majd tényleg megoldja? Nem tudom, tényleg nem tudom.
    -Jó, most már számítok rá, meg labirintusokra és minden egyébre. Lassan az sem lep, ha valaki kriptában lakik, vagy maga által épített piramisban. Vágom, hogy apám ebből táplálkozik, te meg... abból, azt is, hogy a káoszból lesz a rend, és így tovább. Deeeee... ti honnan ismeritek egymást? vagy ez most hülye kérdés?
    Magnusnál is vannak érdekességek, de azért még nem jártam 40 méter mélyen, bár lehet, csak azért mert akkora az épület, hogy ahhoz hónapok kellenek. Már tényleg nem tudok megdöbbenni azon, hogy nem normálisan élnek a warlockok.
    Ami viszont már jó ideje foglalkoztat, azaz a múltkori találkozás óta, hogy honnan ismeri  az apámat? Meglepett a dolog, bár ott azt hiszem mindenki meglepődött mindenkin és mindenen.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Szomb. Május 14 2016, 14:34




    Lucius

    és ©

    Mikhal



    -Senki nem mondta, hogy ölj. Benne volt bármelyik mondatomban, hogy menj és kaszabolj le mindenkit most rögtön? -ráncolom a homlokomat ahogy rá nézek majd halkan szusszanok.-Senki nem követeli meg, és nem mindannyian olyanok mint én. Sőt...belőlem csak egy lehet.-már a gondolat is frusztrál, hogy engem valaki leutánozzon, vagy a szokásaimat másolja. Bár sok ilyen emberrel találkoztam az alatt a 100 év alatt de egyik se kapott dicséretet.-Beteg vagyok...inkább az őrült kifejezésnek jobban örülnék, vagy szocihopata. Beteg..ez csak egy enyhe változata. Nem minden warlock ilyen viszont mind annyiuknak meg van a maga szokása ahogy nemek is, és idővel neked is kialakul valami elméletben...Hát ha nem érdekel a gyilkolás vagy az ilyesmi, és leszel inkább fehér warlock én nem állok az utadba de az biztos, hogy az apádat megleped vele...

    Milyen érzés lehet...a fiamból aranyos, kedves, építő jellemű lett, míg én gyilkolok és rombolok. Érdekes élmény...Nem szívesen tapasztalnám az érzést. Bár számomra nem is kellene egy kölyök, legfeljebb majd egy pillanatban mikor valakinek át kell adnom azt amit megteremtettem magamnak.-A zaj, az egy pillanat. Nem kell hallgatni, el is vághatod a torkát, de abban mi az élvezet, ha már csak egy teljesen üres lelket vagdosol? Semmi. Nem érzed át a kínt, a pillanatot amit ő megél, és mind-e közben te csak nevetsz, és tudod, hogy akarod ezt kell neked. Felül írhatatlan érzés, még a numeránál is sokkal jobb számomra.-mondom, ahogy elkezdem újra becsavarni a kezemet a fáslival.-Ha nem jön el a pillanat, nem vagy közénk való...-mondom egyszerűen ahogy meghúzom a kezeimen a fáslit.-Bár ezt nem én döntöm el. Te ha akarsz maradsz, és ha az apád is úgy látja akkor maradj. Nem fog benne senki se akadályozni...-ujjaimba felfut a vér ahogy egyre szorítja el a fásli az ujjaimat, én meg csak csavarom a ruha darabot, aztán az egyik kezemmel végezve térek át a másikra.

    Végül az utolsó kérdésére fel pillantok. Csak mert a fia, nem kell mindent tudni. Mondjam el, hogy 100 évvel ezelőtt, egy szadista, szexmániás, démon fattya vagyok aki csak azért teremtett, hogy idővel át vegye a testem, és újra köztünk legyen. Malcolm, és az apám már régről ismerték egymást, én meg most megismertem Háború kölykét.-Egy üzlet miatt kerestem meg az apádat. Onnan ismertük meg egymást. A többihez semmi közöd. Ha apádnál rákérdezel majd ő elmeséli, ha annyira tudni akarod.-végül, mindkettő kezemet bekötöm és rá pillantok, kék szemeimmel.-Voltál már közelharcban?



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Mikhal lakhelye

    on Szomb. Május 14 2016, 19:46

    Mikhal - Luke

    -Így, ebben a formában nem, de kb. azt engedte sejtetni, hogy ezen minél előbb át kellene esnem.
    Tényleg így hangzott, mintha most arra várna ő is meg az apám is, hogy mikor lendülök bele, vagy én értettem félre.
    -Én nem is akarok olyan lenni mint más, szerintem az egyediség sokkal fontosabb.
    Érdekes, de sosem akartam hasonlítani senkire, eszembe sem jutott, hogy leutánozzak bárkit, vagy ilyen példaképeket kergessek, magamat szeretném megtalálni, saját stílussal.
    -Az, beteg. Az őrültség is betegség, hát de komolyan, de te nem őrült vagy, vagy nem úgy. Szociopata? Akkor inkább pszichopata, nem? Vagy a kettő együtt? Mindegy, most ez nem lényeg. Fehér warlock? Hogy lehetnék az, amikor a a tüzemmel rombolok? Az tuti nem.
    Mikhalt nézve és valamit látva belőle, hát én nem gondolom, hogy csak simán őrült. Aki őrült az nem intelligens, márpedig ő az, tehát most vagy zseni és így őrült, vagy csak szimplán a másik két lehetőség együttesen. Apám meg ennek örül, gondolom.
    -De ha nekem a lélek kell, vagy a test, nem érdekel, hogy órákon át nyúzzam és vigyorogva hallgassam, ahogy szenved. Megsüketülök, nekem az nem tetszik. Mi? ez jobb mint egy kefélés? Erre nem tudok mit mondani.
    Kiül a meglepettség az arcomra hallva Mikhalt. Neki ez tényleg örömöt okoz? Szereti hallani az áldozatok halálhörgését és sikolyait? Most vagy süket, vagy csak nagyothalló, vagy nem tudom. Mondjuk ha süket lenne, akkor nem értené amit mondok neki, szóval ez kizárva. Nagyobb kielégülés egy élet kiontása, ez perverz, nagyon de nagyon perverz.
    -És ezt ki dönti el? Akkor mi lesz? lehajítanak a szikláról, vagy mi?
    Szép kilátások... nem jön el a pillanat, nem tartozok közéjük. Miért? Akkor hová fogok, vagy kitagadnak? Nem hiszem, hogy Magnus sorozatgyilkos lenne, vagy nem tudok róla, mégis vezető. Szeretek belevágni új dolgokba, de azt senki nem mondta, hogy például egy valahová tartozás kritériuma az, ha elveszem valakinek az életét. Pár hónap után, amikor még a tüzemet sem kezelem profin, a füleimet sem tudom eltüntetni, akkor azt azért ne várják el tőlem, tudjam, mit is akarok.
    Nézem, ahogy ismét fáslizni kezdi a kezét és kezdem sajnálni a zsákot... már most.
    -Aha. Ez tök buli. Megkeresek egy démont, hogy sefteljek... ez jóóóó, ez tetszik.
    Elvigyorodok, bár abban nem vagyok biztos, hogy ennek mindenki örülne, de végül is ha mindenkinek az egyik felmenője démon, akkor családban marad, nem?
    -Soha.
    A kérdésre megrázom a fejemet, most kezdtem capoeirázni, ez a nagy tudományom.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Vas. Május 15 2016, 17:00




    Lucius

    és ©

    Mikhal



    Néha valóban gondolkodóba ejt, hogy Lucius valóban Háború kölyke e. Nem is azért amiket kérdéseket fel tesz...Hanem a milyen hülyén viselkedik olykor. Bár...nem csak Malcolmtól örökölhetett, ott van az anyja aki ismeretlen számár és kitudja Háború hány nővel töltött éjszakákat. A kérdéseire nem mondok semmit, annak veszi a mondataimat aminek akarja. Intek kezemmel, hogy kövessen, és megkerülve a box zsákot megyek egy kövezetről, műanyag parkettával lefedett, kisebb területre. Rá lépek pontosan a közepére megyek majd felé fordulok.-Vedd le a cipőd és a kabátod, mert be fogsz melegedni. -mondom ahogy figyelem. Ha még életében nem küzdött nagyon az alapokon lehet az álló képessége, a reflexei, és mindene. Az agyát kell előre fejleszteni, hogy ő már akkor tudja mit fog lépni az ellenfele mikor az még támadásba se lendült.

    -A tűz lehet, hogy csak rombolni tud, de védelemre is szolgál. Ahogy a fánál csináltad. Lehet, ott leső sorban félelmedben regeneráltad, de a tűz meg is védhet téged. Használhatod arra, hogy mindenki mást bántson, vagy távol tartsa tőled. Miközben te, nem égsz meg a saját lángod által. Ez olyan mint az én kígyóm. Eredetileg az aurám, egy fekete sűrű köd, ami össze áll és kígyó alakot formál. idővel addig fejlesztettem, hogy hús vér hüllőket tudok, a testemből kibocsájtani majd újra magamba fogadni. De mind e közben az állat maga én vagyok. Az én tudatom irányítja. A tüzed lehet ilyen is. De előbb edzésbe kell hoznunk téged, hogy ne csak úgy gyújtogass...-mondom ahogy megmozgatom ujjaimat.- A fizikai képességeid, messze le vannak maradva. És ha egyből a mágiába bonyolódnál bele, a tested lehet nem bírná, így elsőnek talán foglalkozzunk azzal, mennyire gyorsak a reflexeid, meddig maradnál életben, és, hogyan dolgozik az agyad, ha veszélyben vagy.

    Figyelem egy darabig, majd felemelem a kezeimet, nem szorítom ökölbe csak magam előtt tartom őket, és végig tekintek rajta kék szemeimmel, hagyom had dolgozza fel a dolgokat, és gondolkozzon egy kicsit, megpróbálja vagy vissza táncol...Tanítani szeretnék neki pár dolgot, hogy ha valóban el akar érni valamit, vagy érteni akarja a dolgokat akkor bele kell pottyannia. Nekem választási lehetőségem se volt, de nem mintha mást akartam volna választani. Ő meg itt tököl. Hát ha más nem akkor én elő hozok belőle pár dolgot. Persze megadom a lehetőséget, hogy vissza vonuljon és üljön még a tojás héjjal a seggén egy darabig...



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Mikhal lakhelye

    on Vas. Május 15 2016, 21:58

    Mikhal - Luke

    Néha elég Mikhalra néznem, hogy tudjam, rohadtul nem érti, mi közöm van az apámhoz. Ők lazán vesznek mindenféle pusztítást, ebből táplálkoznak, én meg nem. De könyörgöm, most múltam 14, mégis mire számítottak? Eddig azt se tudtam, hogy miért vagyok más mint a többiek, és kb. az az érzésem, hogy azt várják el, azonnal ölési kényszerem legyen, vigyorogjak azon, hogy pusztíthatok, és mindezt olyan élvezettel tegyem, mint egy pszichopata.
    Miért kell nekem bárkinek is megfelelnem? Miért kell nekem bárkit is utánoznom, és miért kell nekem is rögtön fejest ugranom a szarba? Saját magam szeretnék kibontakozni, és lehet, olyanná válok mint ők, mert azokat a kígyós trükköket igenis látványosnak és izgalmasnak találtam, és az, hogy megöltek valakit, semmit nem indított meg bennem, de akkor is, azt én szeretném kideríteni.
    -Ez többnyire így ment, vagy azért gyulladt fel, mert megijedtem, vagy azért, mert dühös voltam. Akkor szerinted én a tiszta utat fogom járni? Kizárt. És hazudik az, aki azt mondja, hogy ha van egy képesség a kezében, nem próbálja ki.
    Bólintok, tudom miért gyújtottam fel mindent, miután az is világossá vált, hogy én voltam a kiváltója. A többi pedig a véleményem, mert ha olyan elem van a kezemben, ami rombolni is tud, illetve engem véd meg, akkor nekem olyan logikus, hogy csak és kizárólag gyógyítani vele nem tudnék.
    -Tehát akkor ennek köze van az aurámhoz is, csak meg kéne tanulnom irányítani? Oké.
    Így már értem az egészet, bár az még homályos, hogy nálam hogyan festhet az aurám, ha tűzben manifesztálódik? Vajon ha simán tudok olyanokat, mint Mikhal? De mégis hogyan?
    A tűz látható, azt csak a hülye nem venné észre, ha felé tartana egy ilyesmi.
    -Nem mondod? Futó vagyok Mikhal, fogalmam nem volt arról mi vagyok. Mégis hogyan tudtam volna fejleszteni magamat, hogy energiákkal dolgozzak, ha nem volt róla tudomásom? Úgy beszélsz komolyan mondom, mintha évek óta élném ezt az életet, és szartam volna az egészbe. Bocs, hogy két hónap után nem elsőként vetem magam egy szikére, és nem mozgatok meg hegyeket. Te biztos már csecsemő korodban is ezt tetted, hát én nem.
    Olyan szinten elönt a düh, hogy észre sem veszem, a szemem már rég borostyán sárga színt ölt, és azt sem, hogy ismételten sikerül felgyújtanom a környezetemet. Dühösen vágok a zsákba, aztán Mikhal előretartott kezébe.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Hétf. Május 16 2016, 18:55




    Lucius

    és ©

    Mikhal



    Hagyom, hogy elöntse a düh, ami megmosolyogtat. Volt idő mikor engem, türelmetlenségem, hergelt fel, és öltem ki magamból a feszültséget de mit értem el vele. Semmit...A harag, rossz tanító. Nem segít semmit, csak elönti az agyat, elveszítjük a kontrolt magunk felett, és hagyjuk, hogy a megveszett helytelen gondolatok irányítsanak. Látom a fekete tüzet ami hirtelen feltámad körülöttünk, de meg se rezzenek, csak figyelem, ahogy íriszei szint váltanak, és ököllel a tenyerembe vág. Forró, éget,de meg se rezzenek, csak rá szorítok erősen, mire a láng kimúlik a tenyeréből, és mint valami kígyó harapott volna csuklójára. Át fordítom, mintha rácsavarodna a karom, mire a csuklójára szorítok és kifordítom a kezét, mire a földön is van. Le pillantok, és elengedem a kezét. Vele szembe állok újra a másik oldalról, meg várom, míg fel kell. látom haragja még mindig nem múlt el.

    -Futó vagy nem futó. Azt hiszek amit hiszek, és te hihetsz amit akarsz. A harag, nem fog segíteni rajtad. Gondolkodj, mielőtt lép, és csak utána feleselj, tévedek-e vagy nem tudod elfogadni az igazat.-Érzem hátam mögött a tűz melegét de nem érdekel.- Próbáld újra...-mondom, ahogy szemeit figyelem, egyenlőre az enyéim, még mindig világos kék színeiben pompáznak, és teljes higgadtsággal figyelem, teste minden mozdulatát. Újra fel emelem kezeim és várom a támadást.-Gondolj bele. Mi az ellenfeled legerősebb pontjai. Előnyöd van, mert már láttad mire vagyok képes. Legalábbis, egy keveset láttál belőle. A kígyó legnagyobb fegyvere, a szája és szeme. Pikkelyes teste a védelme, és lábak nélkül is gyors. Akkor vajon mit véd a legjobban, amivel egy pillanat alatt el lehet pusztítani?-kérdezem ahogy egyik szemöldökömet felvonom, és arcomon, egy szélesebb mosoly terül el irányába. A kezem amibe bele ütött, enyhén vörös, és a fásli is megfeketedett. A düh erőssé teszi, amit érzek is kezemben, de hideg véráramom, lehűti és lazítja a kissé megégett, bőr felületet.

    Lassan, egyenletes lépéseket teszek jobb irányba és várom az újabb ütést. Lassan kezeimre mint egy tetoválás, válltól lefelé, egy fekete kígyó szerűség húzódik le egészen kézfejemet bevonva, ujjaimat is befedve. Azon területen ahol bevon a fekete kígyó, pikkelyes lesz a bőröm, és páncélként von be. Kéz fejeimen, a fáslik alatt, kinyílnak a hatalmas szemek is amik zölden ragyognak de ezt nem láthatja. Nem is kell, hogy lássa. Csak a pikkelyek fontosak a tüze ellen mert akár milyen kezdő is a tüze, most, hogy egy kis plusszal villan fel testéből, sokkal erősebb és fájdalmasabb. Legalább haszna is van belőle. Felé emelem egyik kezem és intek, hogy támadjon. Persze arcomon, a levakarhatatlan idegesítő mosollyal.



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Mikhal lakhelye

    on Hétf. Május 16 2016, 20:39

    Mikhal - Luke

    Tényleg nem tudom eldönteni, hogy Mikhal mit akar tőlem, és ha nem jó, hogy a düh vezérel, akkor meg minek idegesít? Ebből akarja megtanítani, hogy ne hagyjam, a harag irányítson? Késő, már belevágok a kezébe, persze lazán kicsavarja, és a földre hajít. Jó nekem, tényleg, élvezem ám, pont úgy nézek ki.
    -Mi az igazság Mikhal? Az, hogy kijelented rólam, szarra sem vagyok jó? Inkább azt mutasd meg, hogyan lehetnék jobb.
    Felugrok, nem foglalkozva semmiféle tűzzel, engem végül is nem éget, ha őt nem zavarja, akkor tök nyolc. Még mindig dühös vagyok, de ennek ellenére próbálok az előző hibámból tanulni. Üssek, de hova?
    -A kígyód, de az árnyék, vagy nem? Ha csak a kígyót nézem, fél a tűztől, sebzi, nem? A fogait, a méregfogait védi, de ezeket nem vághatom le egy késsel mert nem olyan. De a tűzzel sebezhetem.
    A kezére pillantok, hát arra kell céloznom, ott a kígyója, mit is mondott? Az az ő meghosszabbított keze, és ha a tüzem ennyit sebzett rajta, akkor az azt jelenti, ez a megoldás.
    Az idegesítő mosolyra vigyorogni kezdek, azért sem fogom hagyni, hogy ezzel is feldühítsen megint, hát pont azért csavart le, mert haragból támadtam.
    Most csak annyit szeretnék, hogy a megfelelő pillanatban üssek és ne máshová, mint a kezére, de addigra láng is legyen ott, ami eléri. Segítség, hogy engedte láttatni a kígyót, mert így értem a működését.






    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Kedd Május 17 2016, 18:53




    Lucius

    és ©

    Mikhal



    -Ugyan Lucius. Azzal, hogy megmutatom, mennyire gyenge vagy keresni fogod az erősséged, hogy be bizonyísd, igenis képes vagy rá. Nem azért teszem, hogy jót röhögjek rajtad, bár elég szórakoztató látvány vagy. -vigyorodok el szélesen.-A kígyó nem a fogát védi. miért védené azt. Az csak egy plusz mint ahogy a te fekete tüzed. Egy kígyó akkor is lehet halálos, ha nincs mérge, vagy foga...Hisz tömör izom a teste..ott van benne, maga az az erő, amivel bármit képes megölni...mégis leverik. De vajon miért...?-kérdezem ahogy felvonom egyik szemöldökömet. Látom, hogy elemez, koncentrál, és próbálja haragját irányítás alá vonni. Lassan lépkedek jobb irányba ahogy még mindig figyelem mikor támad de nem teszi.

    -Ha te nem...akkor én jövök.-sziszegem fogaim között, majd hirtelen mozdulok. Mire hátra léphetne vagy elvonulhatna tőlem, már a a körében vagyok, és védekezésre se adok esély, megemelem egyik kezem és mintha bevernék neki de öklöm elhúz feje mellett, és pikkelyes karom éri nyakát. A pikkelyek mint a pengék, érnek bőréhez, az artériákat kímélve, és egy mély, fájdalmas, de ártalmatlan karcolást ejtek rajta, majd bal lábammal kigáncsolom, jobb lábát és hátába könyökölök mire ismét a földön van. Újra ellépek tőle és hagyom, hogy felkeljen, és megvizsgálja a sebét. Persze ez alatt felmérem reakciót. Próbált elhajolni éreztem, a távolodást, de lassú volt, azonban a próbálkozás meg volt. Figyelem kék szemeimmel, és érzem vére apró cseppjét ami a pikkelyeimen végig szánt.

    -Kivédhető volt, amit éreztem is megpróbáltad. De a próba nem elég. Éles helyzetben már rég leesett volna a fejed. Most azt mondod megint hogy csak 14 éves vagy. Szerinted ezt ki fogja érdekelni, ha megakarnak ölni? És hidd el, idővel sokan megpróbálják, még ha most azt hiszed, mindenki szeret. Az ellenfelek, mindig rejtőznek, és nem mutatják meg magukat. Nem beszólnak vagy, eléd állnak. Egyszerűen támadnak. De neked addigra már készen kell lenned. A kifogások, és az egy helyben való toporgás soha nem fog segíteni...-mondom halkan ahogy leengedem magam mellé a kezeimet, és lassan kifújom a levegőt.

    -Támadj, és ne várd meg, hogy megint én kezdjem, mert szépen kicakkozom a nyakad.-mondom, ahogy komoly arccal nézek rá, majd újra feltartom a kezeimet és kék szemeimet smaragd szempárjaiba fúrom, ahogy várom az újabb támadást. Kezeimet ellazítom, a pikkelyek újra hozzám tapadnak, és ártalmatlanul csillognak rajtam, mintha mi sem történt volna. A vége felé, pár mutatott fogást tanítok neki amit vegyíthet a tűzzel, ha nem lép vissza ezek után. Akár milyen bolondnak tetteti néha magát, látom, megjegyzi a dolgokat, és koncentrál. Ez megmosolyogtat. Figyel, és okul a hibáiból. Csak ezt a hisztit hagyná maga mögött, és tűrne csendben...



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Mikhal lakhelye

    on Szer. Május 18 2016, 20:50

    Mikhal - Luke

    -Aha, látom a képeden, hogy marha jól szórakozol rajtam. Szerinted magamtól nem tudom, hogy gyenge vagyok még?  Ó, dehogynem. Ki az a hülye, aki nem keresi, hogyan lehetne jobb?
    Komolyan nem értem ezt a fickót, komolyan nem, pedig nem vagyok full sötét, de aki rajta kiigazodik, az zseni.
    -Mégis mit? Ha az egész testét védi akkor ott van ahol a part szakad. Már ha nem ér el hozzám. Ha meg elér, én tuti vagy megsütöm vagy késsel szabdalom össze. Veszek egy machetét, meg acél páncélt, hogyne.
    Nem vagyok én kígyószakértő, hogy tudjam. Krokodilt nem vethetek be, másik kígyót sem, akkor meg? Ha Mikhal kígyóját nézem, azon még az a rohadt fény sem segít. Maradok a tüzemnél.
    Mivel nem támadok, Mikhal megteszi helyettem, és simán felsérti a nyakamat azzal a szarral, meg kigáncsol,  pedig próbáltam elhajolni, csak nem jött össze. Az, hogy még a hátamba is belekönyököl, annyira jó, szeretném még egyszer, vagy kétszer, ha lehet. A nyakam viszont igenis fáj, és ezt nem fogom eltitkolni. Most hordhatok sálat, de jóóó.
    -Ennyi sikerült, hát na. Jelenleg? Bárki megölhet, ha engem kérdezel. Sajna még nem vagyok harcedzett sem felkészült.
    Megpróbáltam, persze, hogy megpróbáltam, de többre nem futotta. Támadjak, hát jó, akkor mozgok folyamatosan aztán lesz ami lesz.
    Azért is bevetem a kis tüzemet, amint közelítek felé, abban a pillanatban a lángom is ég, és ha csak kicsit is elérem vele, az nekem már öröm. Kigáncsolással nem próbálkozom, csak arra figyelek, hogy sose álljak meg, és elkerüljem az övét.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Csüt. Május 19 2016, 18:32




    Lucius

    és ©

    Mikhal



    Kezeimet magam előtt tartom, és figyelem minden mozdulatát. Folyamatos mozgásba kezd, én pedig, rajta tartom kék szemeimet. Tüze lángol kezeiben, és ő egyre mozdul felé, támad és támad, én pedig kitérek, és kitérek. Benne van az akarat, a próbálkozás, a koncentráció. Azért próbál figyelni, és a szerint cselekedni ahogy javasoltam neki. Ügyes. És sokkal szórakoztatóbb, őt tanítani, mint a homokzsákot püfölni. Félmosoly csúszik arcomra, ő pedig gyorsul csapásaival, persze elszántsága is növekedik. Igyekszem, a tűz körtől ami körbe vesz minket, kellő távolságra maradni. mély levegőket veszek, és beosztom, kifújáskor. Gyorsuló ütései, ugyan nem érnek el de a lángjai megnyúlnak, amit valószínűleg nem vesz észre, hogy ő csinálja annyira koncentrál, de azok elérnek, és fehér bőrömet megégetik, de a fekete pikkelyek befedik a piros foltokat amiket ő hagy rajtam. Legtöbbször a felkaromon ér el. Nem is tudom, meddig, hagyom ezt neki, talán csak percek teltek el de lehetnek órák is. Aztán lassulni kezd, fáradni, koncentrációja csökken, és kihasználom.

    Megfogom ép támadó kezét szorosan a csuklóra fogok majd elkapom a másik kezét is. Nekem támaszkodik súlyával, de meg se érzem. Nos ez is...kész csont kollekció. Tűze azonban égeti a kezeimet, de ennek jelét sem adom, a pikkelyek valamennyire védenek. Ujjaim, mint az éles agyarak, kezdik vágni bőrét, és bele mélyednek kezébe ahogy egyre szorítom, bele a húsába, látom, hogy fáj neki, de addig nem eresztem, míg nem kényszerítem földre. Végül megteszi. Térdre nyomom, és ennyivel meg elégszem. Elengedem kezeit, és ő előre bukik rájuk támaszkodik. Karjain végig csorog, vörös vére, öt apró de mély sebekből, azonban ártalmatlanok, csak pár napig kegyetlenül fájni fognak. Figyelem, ziháló testét és lassan legyintek a körülöttünk, már lankadó tűzre mire kialszik, és fekete füstként távozik a levegőbe. Lassan megfordulok, és egy vas szekrény sorhoz sétálok, és kiveszek egy törülközőt. Vissza sétálok hozzá és ledobom a fejére, közben a magamét is vállamra dobom. Figyelem ahogy kicsit megnyugszik teste.-Ahhoz képest, hogy rosszabbra számítottam, nem volt olyan rossz.
    -mondom végül.-A támadásaid, lomhák, kiszámíthatóak, akkor is, ha más verekedő stílust nem ismersz, de legalább koncentráltál, és láttam akaratot. Satnya vagy, és a súlyod, mint egy tollé. Azonban a tüzed, sokkal tovább bírja mint számítottam, a koncentrációd, is elég jó, és tanulékony vagy. Erős, tüzed is van, és ha magad nem is vetted észre, próbáltad irányítani ami néhol sikerült néhol pedig alig-alig de ez már jó jel valamire.-szusszanok halkan.-Gyere!-nyújtom a kezem majd, felsegítem. Ahogy biztos lábakon áll elengedem.-Az egyensúlyod pocsék, és ez..-mutatok végig rajta.-Eszel normálisan?-kérdezem ahogy ráncba ugrik a homlokom.-Át érem a csuklód, de mindjárt le nősz engem..-mondom halkan.-Erre, itt-emelem fel nyeszlett karját.-Adunk egy kis izmot, hogy ki is néz valahogyan.-mondom és elengedem.-Kövess!-fordulok meg és lassan elindulok vissza a szekrények sorához, ami mind ugyan olyan. Nem sokat sétáltatom, a 4-dik szekrénynél, megállok, és kinyitom az ajtókat.

    Apró kézi fegyverek sorait tárom szemei elé, és be nyúlva akasztok le egy ezüst pengét, rész fogókkal.Felveszem kezeimbe és felé fordulva behajlítom a kezeimet, mint amikor a pikkelyeimet használtam ellene. A penge kézfejtől, a könyökig ér, és a gyér fényben finoman csillog, vékony, de erős ezüst, ha vízszintesen tartjuk, mint egy pókfonál annyira látszik.-Franciaországban kovácsolt fegyver az én időmből...akkoriban ha 200 volt darabjából. Ma meg már, nem is ismerik ezt a fegyvert.Ha megtanulod, kezelni a tüzed és ezt együtt véve, nagyon jó cimborák lesztek, és halálosak is...Tájboxot tanítanék neked, és segítenék a tüzed kicsalogatását, aurád uralását, és eme fegyver forgatását megtanítani. Persze ehhez, szigorú edzés rend kell, és táplálkozási szokás, na meg persze mentálisan is fejlesztenélek. Ez persze heti 4 nap az életedből...-mondom ahogy a fegyvereket leveszem magamról, és vissza akasztom a szekrénybe majd becsukom az orra előtt a vasajtókat.-Persze...ha akarsz kezdeni magaddal valamit...



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Mikhal lakhelye

    on Vas. Május 22 2016, 18:41

    Mikhal - Luke

    Lassan úgy érzem magam mint Spártában anno a kis kölykök, persze köszönőviszonyban sincs a kettő és mégis. Pláne, hogy 7 éves késésben vagyok ha úgy veszem, tehát van mit bepótolnom rendesen.
    Sosem verekedtem, nem tanultam ilyesmit, capoeirázni csak most kezdtem, tehát annyi tapasztalatom van az ilyesmiben, hogy semmi. Marad a józan paraszti ész és a remény, hogy ha megütni nem is tudom, legalább a tüzem eléri egy kicsit.
    Néha sikerrel járok, de azt nem is veszem észre, hogy a lángok sokkal hosszabbak lesznek, és arra mozognak, amerre én ütni készülök. Leköt az, hogy próbáljak arra figyelni amit Mikhal mondott és mozogni, nem megállni akkor is, ha ez még kiszámítható.

    Itt jövök rá arra is, hogy hiába bírná a lábam a terhelést, ha a karom még gyenge és egyszerűen már az ütés sem ütésnek nevezhető, hanem valami egészen másnak. Azt hiszem ezt nevezik annak, hogy elfogytam, simán esélyt adva Mikhalnak arra, hogy elkapja a kezemet, egyedül a tüzem marad meg, semmi más.
    Az, hogy az ujjai hogyan kerülnek a húsomba, nem tudom, de rohadtul fáj, mégsem enged el, így itt már az is megváltás, hogy a földre kerülök és vége az egésznek... hát nem leszek nehézsúlyú bokszoló, ez van, sajnálom.
    Nem akarok felállni a földről, ott jól érzem magam, lévén nem eshetek lejjebb, akármi is történik. Leülök, mikor törölköző köt ki a fejemen és ahelyett, hogy bármi is tennék a karommal, simán elnézem a saját véremet.
    -Köszi.
    Megsértett, de hogy e fenébe? Nem váltak karmokká az ujjai, akkor hogyan? Nem két fognyom van ott, hanem öt, azaz ez az egész nekem most rejtély. Amikor megszólal, röhögni kezdek.
    -Ettől van rosszabb? Kötve hiszem.
    Nem akarom tudni, mit látott, ha az én teljesítményemen nem is akadt ki annyira.
    Ahogy sorolni kezdi a hibáimat, nem lepődök meg, nincs min, én is tudom, hogy csak azért nem vert meg, mert nem akart. Elfutni kellett volna, akkor nyerek.
    Hagyom, hogy felsegítsen, a lábammal semmi baj, megállok én azon, de hogy mit akar mutatni, azt nem tudom.
    -Úgy ettem, ahogy kellett,ahogy mondták, mert a futásnál nem lehetek nehéz. Azt tudom, hogy a karom gyenge, ezt Ave is mondta, de már dolgozunk rajta.
    Végül is ahogy elnézem Mikhalt, tényleg majdnem olyan magas vagyok mint ő, de testsúlyban simán lekőröz, a többiről nem is beszélve.
    A szekrényben lévő fegyver arzenálra eltátom a számat, ilyeneket még sosem láttam. Az a valami ami pengének tűnik, de mégsem csak az, arra már füttyentek.
    -Tényleg? Ez az izé a tűzzel együtt szuper kombináció? Az a Thai izé nem keveredik össze a capoeirával? Tényleg segítenél? Oké, benne vagyok, de a capoeirát sem hagyhatom ki. Össze tudjuk egyeztetni?
    Ha nem akarnék semmit sem kezdeni, akkor nem lennék itt, nekem ez logikus dolog. Tudom, hogy mindenki elkezdte valahol, meg azt is, hogy nem két perc lesz, de szeretnék fejlődni.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Hétf. Május 23 2016, 20:04




    Lucius

    és ©

    Mikhal



    Csak hallgatom szavait, és néha kék íriszeim mozdulnak, de mint egy szobor hallgatom őt. Pislogok párat, ahogy hallgatom. Komolyan úgy gondolja, hogy ezt csak így le lehet egyeztetni? Mindegy is Mikhal...ez csak egy kölyök, nem tudja a te napirended. Megemelem a törülköző egyik végét és össze borzolom fekete hajamat.-Nos, hétfő, szerda, péntek és vasárnap. Ezek a napok azok mikor délután 3-kor meg kell jelened. Más napokon nem érek, rá, és nem tudok rád időt szakítani. Az edzések 4 órásak minimum de ha olyan a kedvem hozzá csaphatok még pár órát.-Közben ellépek tőle és a saját kulacsomat felvéve kortyolok párat, majd oda dobom neki a palackot.-Nem szeretem ha megvárakoztatnak. Ha késel, úgy veszem, hogy nem akarsz edzésre járni innentől kezdve nem kell megjelenned itt. Ha az említett napokon megjelensz pontban 3-kor a kapu előtt Franko levezet ide. Az étrendedről, adok egy papírt, ahogy az említett könyveket is oda adom amit a parkban említettem. olvasd el őket, írd össze a kérdéseidet és edzés közben válaszolok neked. Ugyan akkor én is kérdezhetek a könyvekből, ha nem válaszolsz helyesen az nap annyi fekvőtámasz, két rúdon egy lavór kobra felett..-Úgy hangozhat mint egy rossz vicc, pedig nem annak szánom. Emlékszem én mennyit nyomtam le minden rosszul megválaszolt kérdésemért. Bár sokkal inkább érdekesnek találtam a kígyókat nem pedig rémisztőnek. Bár ha Lucius valóban tőlem akar tanulni, meg kell szoknia a hüllők jelenlétét.

    -Vedd a cuccod!-mondom ahogy elindulok kifele az edzőteremből és ahogy utánam jön becsukom magam után az ajtót és megyek végig a folyosón ahol Franko már végig vezette.-Ha gondolod, itt még le fürödhetsz...-mondom ahogy megállok a feljárónál és meghúzva  egy kart pillantok hátra és szagolok a nyakába.-Ki izzadtál, és kellemetlen a szagod.-mondom teljes egyszerűséggel, ahogy kilépek az ajtón és bevárom őt is majd az ajtó magától bezáródik mögötte. franko az előtérben a lépcsőnél áll, és ahogy megjelenünk, lehajtja a fejét és várakozik a parancsra.-Franko, kérlek, hozd le a könyvtárból, az asztalra készített 6 könyvet, és rakd valami hátizsákba őket, hogy a vendégünk haza tudja cipelni.-mondom ahogy figyelem bábomat aki, figyelmesen hallgat és rám emeli üveges tekintetét. Varratai feszesen tartják rajta a bőrt, így ahány éves annak a felét le is tagadhatná. Hányszor kellet szegénynek újra varrnom az arcát...

    -Értettem uram.-mondja ahogy újra lesüti tekintetét.-Oh és szólj Violetnek, hogy megint azt a tegnapi finom krumplis ételt szeretném vacsorára.-mondom ahogy figyelem bábomat.-Kroket uram.
    -Igen az köszönöm Franko.-mondom ahogy rá mosolygok mire ő lassan meghajol majd elindul felfele a lépcsőn a könyvtár felé. Lassan elindulok a lenti nappali felé, Lucius pedig követ. Leülök a nappaliban és veszek egy tollat a dohányzó asztalról és egy papírt. Néha Lucius felé pillantok, és gondolkodom egy darabig, majd firkantok pár sort. Össze állítom a napi étrendjét, majd oda adom neki lapot.-Ezt próbáld meg betartani.-mondom ahogy felé nyújtom és halkan szusszanva pillantok rá.-Egyéb kérdés, óhaj, sóhaj?-kérdezem, pislogva párat.



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Mikhal lakhelye

    on Szer. Jún. 01 2016, 18:43

    Mikhal - Luke

    Ahogy hallgatom az időbeosztást, valamit ki kell találnom. Ave-val muszáj beszélnem, mert az biztos, hogy a capoeirát nem fogom abbahagyni ha már egyszer elkezdtem azért, mert bejön egy másik edzés is. A futást meg majd megoldom éjszaka vagy hajnalban, de akkor is össze fogom hozni valahogy az egészet, igaz, ehhez az is kell, hogy Magnus is rábólintson.
    -Jó, nem kell egyből leharapni a fejemet. Megjegyeztem. Elkésni meg sose szoktam.
    A kulacsnak most úgy örülök mintha a sajátomat kaptam volna vissza, muszáj innom egy kicsit.
    -Két rúdon egy lavór kobra felett? Ezzel az erővel rögtön bele is feküdhetek.
    A többire bólintok, szeretek olvasni, szeretek tanulni, de ez azért így egy kicsit túlzás, nem? Ave megtanította, hogyan kell szabályosan fekvőtámaszozni és azóta gyakorlom azt is, de azért na, ehhez nem fogok vigyorogni. Nem a kígyókkal van a bajom, azok jópofák és mindig jelzik ha támadnak, de a mérgük nem túl egészséges, csak messziről, üvegcsében nézve.

    Mivel sok cuccom nincs csak az a piszkafa, amit vissza kell tennem a helyére, így azt ragadom meg, és tökre úgy néz ki, mintha most Mikhalt akarnám leütni vele, pedig nem. Ahol kell, ott letámasztom, azaz a kandallónál, a fürdési lehetőséggel pedig élek. Gyorsan, nem húzom az időt, tényleg pillanatok alatt készen vagyok, és máris rohanok Mikhal után, hogy utána meg is torpanjak. Ez a Franko nekem akkor sem szimpatikus, tisztára mintha a Frankeinsteinből lépett volna elő.
    -Ez így normális? Szegény mint egy összefoltozott izé... akármi... nincsenek rémálmaid tőle?
    Hülyébbnél hülye kérdés, de foglalkoztat. Ez az alak, ez a báb egyenesen rémisztő, ide házőrző sem kell. És hogy nem rohad? Vagy mit csinál? Nem lennék a közelében az tuti, de hogy egy kaja nevét is tudja, az óriási. A krumplis ételről nekem sok dolog eszembe jutott volna, de a krokett az nem.
    6 könyv, lesz mit olvasnom, de majd tutira rájövök, mit és hogyan érdemes, mi épül egymásra és ilyesmi. Követem Mikhalt, a nappalija az sokkal jobban fest, de hogy mit ír annyira...
    -Oké.
    Végigfutom az étrendet, hát ez aztán borítani fog mindent, mert eddig nem így ettem meg nem ilyeneket.
    -Nincsen... azaz de... sok ilyen... Frankod van?





    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Csüt. Jún. 02 2016, 18:06




    Lucius

    és ©

    Mikhal



    Nem igazán akarok neki ecsetelni, apró tárgyacskáimról, de azért pár dolgot el árulhatok neki.-Bábok. Nem Frankok. Mindegyiknek külön neve van, miután új feladatot kaptak, és hátra hagyták az életüket.-Mondom ahogy hátra dőlök a kanapén és kék szemeimet rajta tartom.-Van egy pár belőlük igen.-pillantok le kezemre, amit lábamon pihentetek.-Ők mindenhol ott vannak, ők az én szemeim, és füleim az emberek között, miután a kígyóimat nem küldhetem ki az utcára új "ügyfelek" után kutatva. Például egy kedves teremtésem ott áll mögötted.-Ahogy megfordul, hogy valóban van-e ott valaki Mary áll mögötte, finom kis szobalány ruhácskájában. Vörös tincsei takarják tarkójáig érő varratát, Fehér bőre mint a fal, egykoron csillogó kék íriszei kifakulva, üvegesen mered a fiatal warlockra. Ő néz ki még a legszebben. Arcát hibátlanul sikerült meghagynom, egyedül a testén van egy pár varrat. Talán jobb kezén középső ujján egy elsőnek gyűrűnek képzelhető varrat sor van. Üveges tekintetét Luciusra szegezi, majd rám néz.-Gazdám kész van a fürdője.-mondja ahogy néz rám.-Oh. Igen. Nos elsőnek a vendég szeretne lefürödni. Elvégre büdösen nem jó az utcán kóborolni.-vigyorgok rá Luciusra.-Mary, kísérd fel a vendégünket, a fürdőszobába.-mondom ahogy fel állok.

    -Igen gazdám.-hajtja le fejét illedelmesen ahogy az ajtóba lépked csendes macska lépésekkel. Háború kölykére tekintek.-Ne izgulj nem fog megenni, mielőtt megkérdeznéd. Ő még varratlan arcát emeli rád.-vigyorgok, ahogy egyik kezemet elemelve oldalamtól, intek szobalányom felé, hogy nyugodtan kövesse.-Remélem egyedül is menni fog a fürdés.-nevetek halkan ahogy ellépek mellőle, és a nappaliból átnyíló másik szoba felé veszem utam. míg Háború fiacskája ellátja magát addig keresek neki méretre valót, hiszen a bűzlő ruhájába nem öltözhet vissza mégsem. Meg úgy is pár dolgot még át kell nézegetnem amíg egy magam vagyok. Meg talán a hőn áhított palackját is megtalálom..



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Mikhal lakhelye

    on Vas. Jún. 05 2016, 17:52

    Mikhal - Luke

    -Jó, akkor bábok. Hát nem tudom, szerintem tök fura és ilyesmi. Így... vagy hogy.
    Hátrahagyták az életüket... végül is, így is lehet fogalmazni. Vajon abból a férfiből is ilyen báb lesz, akit a parkban ölt meg? Jó kérdés, nem tudom, de majd kiderül idővel. Franko márpedig önmagában is rémisztő, még jó, hogy azt hittem, bántani akar, erre kiderül, hogy elméletileg tök ártatlan. Vagy nem.
    -Na de hogy? Ránézésre is látszik, hogy valami nem stimmel velük. Így kimennek az utcára? Komolyan?
    Értem amit Mikhal mond, de mégis érdekesen hangzik. Kimennek az utcára és figyelnek? Hát Frankot aki meglátja azonnal hívja a zsarukat. Hogy tudnak láthatatlanul mindent megoldani? De most tényleg? Hogyan?
    Arra, hogy egy meg ott áll mögöttem, megpördülök, ilyen hangtalanul közlekedni... ne máááár. Aha, ő majd segít fürdeni? Nem kéne.
    -Örülök. Nem, nem igénylek segítséget, kösz.
    Végig ganyúsan méregetem a nőt, azaz bábot, hát a istennek sem akar kivonulni, pedig jeleztem neki, fürdenék, és elég nagy vagyok ahhoz, hogy ne legyen szükségem segítségre. Jobb híján belehúzok, csak legyen már vége, vagy valami, vagy akármi, csak ez a Mary ne legyen ott. Bár jobban fest mint az a Franko, ő még nincs összevissza foltozva, de akkor is.
    -Én nem vagyok prűd, de ez egy kicsit meredek volt. Végig nézett.
    Mi zavart benne? Az, hogy tudtam, ő nem olyan nő, mint az utcán rohangálók. Az, hogy tudtam, ő ilyen izé, és már a gondolata is taszított, hogy hozzám érne.
    Szerintem sosem voltam ilyen gyors a zuhanyzásnál mint most, de minél előbb végezni akartam, minél előbb, hogy még véletlenül se kelljen kettesben tartózkodnom Mary társaságában.
    Szinte megkönnyebbülés, hogy végre Mikhalhoz csatlakozhatok.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Vas. Jún. 05 2016, 19:27




    Lucius

    és ©

    Mikhal



    Amint Lucius végez, és immár tiszta ruhában jelenik meg újra a nappaliban, becsukom magam mögött az ajtót ahogy én is a helyiségbe lépek. Mary, Lucius mögött áll, várva a parancsom, de csak biccentek, mire ő, lehajtott fejjel távozik is.-Ő nem néz sehova se. Csak teljesíti a parancsot amikor kell. És ne izgulj, nem fog irántad érezni testi vágyat. Arra nincs meg a testi képessége. Hiszen, benne van a nevében. Ő csak egy báb.-mosolygok, Luciusra.-Éhes is vagy talán?-kérdezem ahogy előző kérdéseit, figyelmen kívül hagyom.-Ha gondolod mielőtt távozol, ehetsz velem.-mondom halkan szusszanva, ahogy nem sokkal megjelenik, újra Franko, kezében a táskával amibe minden bizonnyal a könyveket rejtette.-Uram. Ez is a vendégé.-Emeli fel a palackot ahogy megáll Lucius mellett, és felém mutatja a műanyagot.-Ad csak vissza neki Franko. Véletlenül adta neked..-aprót biccent és lerakja a táskát a nappali bejáratához ahol Lucius érkezett, a palackot pedig a táskába pakolja.-Uram, a vacsorára még egy kicsit várni kell, de nemsokára tálalunk..-csak pillantásommal nyugtázom és halvány mosolyommal idős bábom felé, mire az távozik.-Őt 17 évesen alkottam. Igazából a test tulajdonosa, haldokló félben volt. De hű szolgálatot tett még saját élete uralása alatt is.

    Kék szemeit ismét rá emelem Luciusra, és ahogy eszembe jutnak az emlékeim elmosolyodom. Először álltam a bonc asztalnál. Franko akkori nevére már nem is emlékszem. Már alig élt...csak nézett rám, akkor még fekete szemeivel, amiben már alig csillogott az élet. Emlékszem akkor még remegett a kezem. Bennem élt legelőször a félelem. nem azért amit teszek, hanem, hogy elrontom...Emlékszem, az újabb és újabb vágásokra, ahogy egyre remegett a test, és elhalóan felkiáltott volna, de nem tudod, már semmit sem tenni, csak még utoljára a levegőbe szívva hunyta le szemeit. Akkor még féltem. Nem tudom, mai napig, miért féltem valóban. Hisz a végén már csak nevettem. Hangosan nevettem, és megtörölve kezeimet abba a piszkos rongyba egyre hangoztattam, "Új életet teremtek! Isten leszek! enyém lesz a teremtés, hatalma!" És mai napig nem változott semmi. Teremtek, mégis nem úgy ahogy én akarom, és fejlesztek, egyre csak fejlesztek. Frankó, más bőr rétegei. Mikor újra és újra cafat húsokkal pótoltam, ki mikor a bőrt vissza varrtam az arcán, mikor az üveges tekintetbe néztem. Mindig saját hibáimat láttam, azt hogy még mindig messze vagyok attól amit elakarok érni.

    Halkan szusszanok, és felnézek Luciusra, gondolataimból.-Ha gondolod addig körbe vezetlek.Persze ha csak kíváncsi vagy, egy bábokkal teli, "őrült" warlock házára.-mondom ahogy elvigyorodom újra, és elsétálva a fotelok mellett, lépek ki a nappaliból, és az alsó szobák felé vezetem, amik még ezen a szinten pihennek. Persze ha valóban kíváncsi itt bármire is...



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Mikhal lakhelye

    on Vas. Jún. 05 2016, 20:58

    Mikhal - Luke

    -Ja, jó, de akkor is. Oké, hogy olyan üres volt a tekintete, de akkor is tök zavaró volt.
    Ezt nem lehet megszokni szerintem, ez egyszerűen kizárt, vagy nem? Végül is Mikhal tök jól el van velük, de hogy oldja meg a nőügyeit? Nem hiszem el, hogy egy nőre ne hozná rá a frászt egyik se amikor itt van éppen. vagy férfire, vagy tök mindegy, de na, aki ebben nincs benne, nem szokta meg annak ez igenis rémisztő.
    -Tiszta szerencse, nem vagyok nekrofil, az az egy tuti. Atyám...
    Már maga a gondolat is olyan, hogy kiráz tőle a hideg, és tényleg megnyugtató, hogy ez a részükről esélytelen dolog. A kérdésre elvörösödök, mert hát igen, éhes vagyok, csak tök pofátlanságnak tartanám, ha még azt is kérnék.
    -Ennyire látszik? Csak nem akartam mondani, mert hát na... nekem a többi is segítség volt, nem hogy ilyesmit kérjek. De köszi.
    A ruháimat szorongatom, a markomban is elférnek, a futó cuccokat ezért szeretem, de amikor megjelenik megint Franko... hát továbbra sem tűnik szimpatikusnak. Ezt a látványt még szoknom kell. Normális meg minden, csak hát na. Aminek örülök, előkerült a kulacsom, amit első meglepetésemben a kezébe nyomtam.
    -Azt látom, hogy nem fiatal, de 17 évesen? Jaaa, úgy más. A többiek is haldokoltak, vagy ők nem? És nehéz volt ilyesmit csinálni? Miért kellett varrni?
    Teljesen megdöbbent, hogy Mikhal már 17 évesen ilyesmit csinált. De a varrás miért kell? Ezek szerint nem tartósíthatóak a testek és végül is rohadnak? Te jó ég...
    A jelek szerint Mikhal mellett volt már gyerekkorában is, ezért "tartotta" meg. De nem lehet úgy konzerválni, hogy ne kelljen úgy összefoltozni mint egy lyukas gatyát?
    Tulajdonképpen ha így nézem, Mikhal nem is őrült, csak ragaszkodott valakihez, akivel együtt élt. De utána mi történt? Azért csinálja, hogy Franko tökéletes lehessen? Akkor meg egy zseni, asszem.
    -Érdekel, persze. Miért nem próbálkozol kollagénnel? Tudod, mint a botoxosok is... akkor lehet, sokkal élethűbb lenne, vagy nem? És akkor nem kellene így varrogatni. Tisztára mint egy varróműhely...
    Persze kirongyolok Mikhal után, nehogy egyedül hagyjon már itt, azért annyira nem szoktam hozzá a bábjaihoz, hogy bármelyikre is rávigyorogjak, vagy ne rezzenjek össze, ha megjelennek hangtalanul.





    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Kedd Jún. 07 2016, 14:33




    Lucius

    és ©

    Mikhal



    -Franko volt az első próbálkozásom. Előbb ki kellett tanulnom pár dolgot, így minél öregebb példányokon gyakoroltam, és mivel ő állt legközelebb kézhez, rá esett a választásom. A többieket pedig, már az alku részei voltak. mind bolond vágyaikat hajszolták, amit én meg adtam nekik és később szolgálatomba vettem őket, mivel tartoztak nekem. És nem, nem a lelkük kell amint láthatod. Mit érek pár lélekkel, miközben többre használhatom fel a testet, a megmaradt elmét, amiből kiölöm a szívet, az érzelmeket, és marad az engedelmesség. Tökéletes katonák. Mindenki ártatlan embernek látja őket...miközben teljesen mást rejtenek magukban. -vigyorodom el. Lucius nem is tudja milyenek ők igazából. Egyenlőre nem is kell. Csak lássa őket egyszerű, báboknak, akik csak gazdájuk parancsát követik.

    Lassan lépkedek, ahogy a szokásos szobákon át haladunk. Több vendég szoba, csak mindegyik máshogy van feldíszítve. Csak átlagos szobák, amik angol stílussal vannak elkészítve orosz mivoltomat távol tartva tőlem. Nem mintha gyűlölném azt aki vagyok. Sőt...büszke vagyok véremre. De volt idő mikor eleget láttam az orosz művészetből és világéból, a hidegből, és a vér fagyasztó ridegségből amiben nevelkedtem, és apám emlékei amik azzá tettek aminek kellett lennem. Raszputyin vagyok! Halkan szusszanok, és a lépcsőhöz érve, lassan elindulok fel felé.-A varratok...a lényeg legyen annyi, hogy nem igen helyettesíthetők mással. Szükség van rá ahogy neked a lábadra vagy a karodra.-mondom ahogy lassan fellépkedem a lépcsőn. Persze a nemesi képek, a falakon, bizarr módon tekintenek Luciusra, mintha követnék szemeikkel. Néhány rokon. néhány elfeledett barát, mind olyan emberek akik fanatikus módon követték apám ostobaságát...Barmok akiket könnyen át lehet játszani.-Varróműhely...-mondom halkan.-Szükségük van erre. Remélem nem fogsz legközelebb belé kötni, így örülnék, ha ezt tovább nem feszegetnéd, a megértéséhez még amúgy is csöpp vagy.-mondom ahogy felé fordulok, homlok ráncolva majd halkan szusszanok.

    Megfordulok, és a folyosó végén lévő ajtóhoz érve, nyomom le a kilincset. Az ebédlő. 3-an már jelen vannak. Franko, az említett Violet, és Joseph. Violet, korra egy 40 év körüli asszonyéval lehet egyenlő. pontosan emlékszem mikor, találkoztam vele, összetört megviselt darab volt én meddig, újra felsegítettem, és hopp, már is a műhelyemben szenvedett sikoltva az életéért könyörögve miközben én finoman letöröltem a késem hegyét és rá mosolyogva simogattam meg finom bőrét arcán. "Minden rendben lesz." mondtam és...részemről, rendben is volt. Szőke haja már kifakult de dúsan pihen vállain, finom kötény jelzi rajta ő gondoskodik a konyháról, és az élelemről a házban. Kezein több varrat ágazódik el, és nyakáig neki is felfutnak de arca neki is tiszta. Joseph pedig...kisebb még Luciusnál is. 7-8 éves forma gyermek volt mikor találkoztunk...és most ő is itt van. Arcán azonban neki jelen vannak a varratok, pontosan feje közepén húzódik végig feje tetején le tarkóján nyaka tövéig ahol a ruha már elrejti, de pontosan tudom, hogy farcsontjáig húzódik a varrat. Franko megáll mellettem.-Uram pont időben.-mondja ahogy lehajtja ismét fejét, én pedig elmosolyodom.-Gyere foglalj helyet.-fordulok Lucius felé, majd az asztalhoz lépkedem és szokásos helyemnél megállva intek hogy válasszon hova is szeretne ülni.-Violet nagyon jól főz, biztos vagyok benne megnyalod mind a 10 ujjad.-mondom és közben helyet foglalok a székemen.




    Ajánlott tartalom

    Re: Mikhal lakhelye


      Pontos idő: Hétf. Május 28 2018, 03:34