Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Today at 18:01

» Long Island villa
by Raul Dessauge Yesterday at 23:39

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Yesterday at 10:58

» Kórház
by Nathaniel Montgomery Szer. Okt. 17 2018, 21:35

» Folyosók
by Connor Shayeh Szer. Okt. 17 2018, 19:08

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 21:13

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 14:11

» Avatarfoglaló
by Emerald Wrímans Hétf. Okt. 15 2018, 21:43

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Mikhal lakhelye

    Share
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Mikhal lakhelye

    on Vas. Május 08 2016, 18:09

    First topic message reminder :

    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Mikhal lakhelye

    on Kedd Május 30 2017, 20:28

    Mikhal - Vitaly - Lucius

    Mivel az irodába kell menni, be is sétálok, és jobban szemügyre veszem Mikhalt. Mint akin átment egy úthenger, komcsi, tényleg szarul fest. Most vagy benyalt valamit, vagy nem tudom mi baja van, de a válaszára széles vigyor ül ki az arcomra.
    Akkor azért mégsem olyan súlyos a helyzet, ha ilyen megjegyzései vannak, mert lehet nem mutatom, de azért aggódok érte. Kicsit. Na jó, nagyon.
    Most már csak az érdekel, mi az ami annyira fontos, hogy ott kell hagynom a sárkányomat? Pláne, hogy még Vitaly is megérkezik... akkor ez most komoly dolog, tuti.
    Aztán Mikhal belekezd, és én csak bólintani tudok az elején, igen szó volt erről a szövetségesdiről, és tényleg meg akarja csinálni. A többivel meg mélységesen egyetértek, mert hát na, egyedül semerre sem haladok, ebben igaza van.
    Ahogy hallom, ők sem, mert igen, tényleg fiatalok, Chris is sokkal de sokkal idősebb volt náluk, Magnus is... még így hárman is kevesen vagyunk hozzájuk, de még mindig többen.
    -Oké. Azt nem tudom, hogy miért utáltuk vagy utáljuk egymást Mikhal, tényleg nem tudom az okát, deeee... az igaz, hogy én túl sokat nem nyomok a latba. Persze, segítek ha tudok meg minden, csak még az nagyon kevés egyelőre.
    Felsóhajtok, hát ha úgy vélik, hogy beleférek az elképzeléseikbe, miért is ne. Amit tudok, megteszem, meg tanulok.
    -Szóval én okét mondok. Ha már így egymásnak maradtunk.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Csüt. Jún. 01 2017, 20:49




    Szövetség

    és

    Testvériség



    Várok és hallgatom Luke megszólalását majd le pillantok a lapra.-Itt most nem az a lényeg kinek mennyi tudása van...Tanulunk egymástól, mert olykor egy fiatal is sokat tanít az idősnek...-mondom ahogy fel pillantok rájuk.-Nekünk itt most az összetartás a lényeg...-mosolyodom el halványan majd lassan megfordítom a lapot, és Vitaly elé tolom.-Kérlek kezd te öcsém.-mondom ahogy egy élesebb kis kést tolok elé. Remélhetőleg neki nem kell magyaráznom, hogy csinálja, elvileg az orosz föld neki is megmutatta ezt a mágia találmányt. Amint kész van a művelettel, figyelem és következőnek Luke felé biccentek, hogy neki tolja. Amint Luke is leutánozza a műveletet én következek. Magamhoz húzom a lapot és megvágom én is a tenyerem és hagyom, hogy a vérem leérkezzen az övékre, majd halkan morgok oroszul, de olyan motyogva mondom hogy alig hallható. A vérünk mozogni kezd, és kezd bele ivódni a lapra írt sorokba amik lassan olvashatóak kezdenek lenni, és végül teljesen bele ivódnak a lapba, ami démoni vérünk miatt fekete háló sál fel ami el is tűnik a levegőbe. Végül elő véve a a pecsétgyűrű dobozát ami még apától maradt, az abban lévő piros viaszt megolvasztva a lap aljára csöpögtetem és nyomom bele a gyűrűt.-Ezzel a papírral, megkötöttük a Cambion szövetségünket...Mostantól, egy kötésben állunk, és bizonyos mértékek között érzékeljük a másikat, viszont ha valaki felbontja a szövetségünk a papír azonnal felbomlik. Fizikailag semmi nem tudja lepusztítani csak mi. És persze aki még rendelkezik olyan démoni vérrel ami nekünk van...A házam mindkettőtöknek nyitva áll menedéknek, és mint "bázisként" Egymásnak mindet megoszthatunk de a szövetségről ne beszéljetek olyanoknak akik fel tudják használni.-gondolok itt démonokra, angyalokra, meg egyéb más fajokra.-Összetartunk, küzdünk egymásért, és védjük is bármi áron. Ha nevezhetjük így....kissé család fílingje van...-szusszanok.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Mikhal lakhelye

    on Csüt. Jún. 01 2017, 21:33


    Luke & Mikhal & Vitaly


    A bátyám azonnal kiszólt, hogy menjek be nyugodtan, így ezt is tettem. Kinyitottam az ajtót, és beléptem. Ők már mindketten ott voltak, utolsóként érkeztem. Köszönés után szóvá is tettem, hogy remélem, hogy nem kellett sokat várniuk rám, majd leültem az íróasztal innenső oldalához húzott egyik székre. Lucius még nem tudott róla, mi is készül itt, amin egy kissé meglepődtem, hiszen úgy tudtam, hogy ők ketten gyakran találkoznak, így Mikhalnak volt ideje felkészíteni a fiút. Viszont ez nem így volt, szóval a testvérem most pótolta a felvilágosítást. Csendben ültem, hagytam őket megbeszélni a dolgokat, és csak bólintottam, amikor olyan információ került szóba, amivel egyetértettem. Ez előfordult néhányszor. Amikor pedig már mindannyian beleegyeztünk a szövetség megkötésébe, Mikhal elém tolta a lapot. Csak egy pillantást kellett vetnem rá, és tudtam, mi az. Már felnőtt voltam, amikor esélyem nyílt tanulni az orosz hagyományokról varázslás terén, de így is mindent magamba szívtam, amit csak tudnom kellet, szóval a pergament is felismertem, tudtam mire való. Rezzenéstelen arccal vettem át a kést, és hezitálás nélkül megvágtam a tenyerem, a kicsorduló vért pedig a lapra csepegtettem. Amikor készen voltam, felpillantottam a testvéremre, aki Luke felé biccentett, így a fiatal fiúnak adtam tovább a pergament és a kést. Ő is, és Mikhal is végrehajtották ugyanazt a műveletet, amit én, majd a testvérem elmondta a megfelelő varázsigét, amivel a szövetség megköttetett. Végighallgattam a szavait, egy újabb helyeslő biccentéssel követve azokat, amikor az összetartásról beszélt. Az utolsó mondatán elmosolyodtam, a család szó kifejezetten jól csengett.
    - Azt hiszem, épp ideje volt, hogy a családomnak hívhassalak, Mikhal. De megérte várni, hiszen így nem csak egy testvért kaptam végül. Hívhatlak öcsémnek, Lucius? – fordultam előbb a bátyám, majd újdonsült fogadott kisöcsém felé, arcomon kedves mosollyal. Nem erőltettem semmit, de örültem volna, ha öcsémként gondolhatok a fiúra. Talán én voltam egy kissé túl érzelgős, de akkor is ez volt az első, ami eszembe jutott. Család. Számomra ez azt jelentette, hogy mind testvérek vagyunk, és hogy végre ismét van hova tartoznom.

    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Mikhal lakhelye

    on Hétf. Jún. 05 2017, 21:39

    Mikhal - Vitaly - Lucius

    -Ja, akkor oké.
    Pedig már kezdtem azt hinni, hogy gond lesz belőle, mert ahogy végiggondoltam, hogyan dobott el mindenki, arra jutottam, hogy tuti az a baj, nem vagyok erős meg nem tudok olyan sokat. Mikhal viszont most tök rendes, mert az összetartást mondja, nem a többit, és emiatt fellélegzek.
    Aztán mégse, mert előkerül a kés, én meg nem akarok áldozati bárány lenni, ha lehet. Megnyugszom, amikor kiderül, hogy itt ilyen vérszerződéses izé zajlik, és figyelem Vitet, mit csinál. Ja, csak ennyi?
    Akkor jó.
    -Azt hittem, hogy engem akartok ledöfni.
    Nem sokat tökölök, gyorsan vágom meg a kezem a késsal és hagyom, hogy a vér a papírra csöpögjön, aztán át is adom Mikhalnak mindkettőt.
    -Tényleg? Akkor most én is érezni fogom, ha veletek van valami? De buli.
    Oké, komolyan veszem, de egyből fellelkesülök, ilyenem még sosem volt, most meg van. Bólintok, minden érthető, szóval akkor mi egy család lettünk, bár Mikhal és Vit eddig is az volt, még ha nem is úgy tűnt, hiszen tesók.




    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Hétf. Jún. 05 2017, 22:38




    Szövetség

    és

    Testvériség




    Csak csendben hallgatom őket, és mosolyt csal az arcomra ahogy nézem őket kék szemeimmel, és le pillantok kezeimre és a papírra majd össze tekerem és kihúzva a fiókomat egyenlőre ott rejtem el, de később biztonságosabb helyre fogom pakolni.-Igen Luke, erős kapcsolatban fogunk állni egymással ami segít megtalálni, a másikat..-mondom ahogy felnézek rá majd öcsémre.-Aligha lesz ellenére...-mondom halkan egy félmosollyal de ahogy lenézek magam elé el is tűnik a mosolyom majd elgondolkodom pár pillanatig végül fújok egyet.-Most...hogy ez megköttetett....szeretnék elmondani nektek valamit. Szeretném ha tudnátok róla, hogy ne érjen titeket váratlan meglepetés....-végig gondolom majd újra fújok egyet.-Tudjátok nem csak a tanulásom volt az elsődleges cél mikor ide jöttem New Yorkba....első sorban Luke, a te apádat kerestem, mert úgy gondoltam ő megoldás lehet egy bizonyos problémámra. Ami már kezd hatalmas problémába torkolni így, hogy apád magunkra hagyott minket. Tudjátok az én létezésem eredeti célja...hogy idővel az apám...apánk...-pillantok fel Vitalyra.-át vegye a testem fölötti hatalmat, és ez által vissza térjen a világra....Így az én testemben van egy pióca...ami egyre erősebb és olykor erős kirohanásokat okoz, fájdalmakat, és apám emlékeit élem meg újra a sajátjaim helyet....Elvesztem az elmém feletti hatalmat szép lassan...és erre keresek megoldást, hogy ezt a zabáló szörnyet minél előbb eltávolítsam a testemből....-mondom ahogy fel nézek rájuk.-Azért mondom ezt, most nektek el, mert valószínűleg szükségem lesz a segítségetekre...-mondom ahogy kezeimmel babrálva pillantok öcsémre.-Még nem tudom...sok megoldást kerestem már... de egyenlőre egyik sem segített és érzem magamon, hogy egyre gyengébb vagyok...-mondom ahogy hátra dőlök a székembe és lehunyom a szemeimet ahogy nyelek egyet. Elmondtam nekik...és most várom a reakciókat....



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Mikhal lakhelye

    on Szomb. Jún. 24 2017, 18:46

    Luke & Mikhal & Vitaly


    Az elején egy kicsit féltem ettől az egész szövetségesditől, de ahogy véglegesen megköttetett a „szerződés” már nem éreztem magamban kétséget a döntésem felől. Jól tettem, hogy beleegyeztem ebbe, már biztosan tudtam. Összemosolyogtam Luke-kal, egy kicsit talán lelkesebben, mint az elvárható volt abban a pillanatban elvárható lett volna, majd visszafordultam Mikhalhoz, mert mondani akart valamit. Ekkor megint valami gyanúsat sejtettem a háttérben, a lappangó kétségeim a bátyámmal kapcsolatban előtörtek egy pillanatra, azt hittem, majd most jön a csapda. De végül is nem egészen így lett. Olyasmit osztott meg velünk, ami tényleg fontos volt. Valamit, aminek a létezéséről már sejtettem. Tudtam, hogy beteg, a múltkori találkozásunk után ez elég egyértelművé vált számomra, de most megtudtam a dolog pontos eredetét és természetét. Csendben, komoly tekintettel figyeltem a testvéremet, és egyszer-egyszer bólintottam, amikor szükségét éreztem.
    - Azt hiszem, már világos, miért voltunk eddig ilyen rossz viszonyban… legalábbis részben. És rám számíthatsz, megteszek mindent, amivel segíthetek neked. Ha összefogunk, biztosan megtaláljuk a megoldást. – szólaltam meg a végén, mikor már minden elmondott, amit szeretett volna. Mindig viszolyogtam már apánk gondolatától is, az pedig, hogy egy része a bátyámban él, világossá tette, miért tartottam Mikhaltól olyan ösztönösen. Nem is tőle féltem igazán, hanem a parazitától, amit tudat alatt érzékeltem benne. Most pedig, hogy már tudtam mindenről, kötelességemnek éreztem, hogy segítsek neki megszabadulni attól a féregtől.

    Re: Mikhal lakhelye

    on Kedd Szept. 05 2017, 21:43

    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Mikhal lakhelye

    on Szer. Szept. 06 2017, 22:09

    A költözés


    Az esti beszélgetésem Noellel kifejezetten jót tett az állapotomnak. Még mindig a bányászbéka feneke alatt éreztem magam, mikor még bőven napfelkelte előtt elköszöntem a fiútól, de annyit sikerült elérnie, hogy ezen változtatni akarjak. Ha pedig már a kérésére összeszedtem magam és ott álltam letusolva meg felöltözve, úgy döntöttem, kezdek is magammal valamit. Elhagytam a lakásomat és felkerestem az egyik szórakozóhelyet, ahol többször is megfordultam már. A buli már igencsak a végét járta, de így is találtam magamnak társaságot és sikerült egy rövid ideig elengednem magam és mulatnom egy kicsit, mielőtt bezárt volna a hely aznapra. Ráadásul nem egyedül hagytam el a bulit, mert mellém szegődött egy kifejezetten csinos lány. Felvitt a lakására, ahol tovább élveztük egymás társaságát, de mikor eljöttem onnan, rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem lettem jobban az élménytől. Csak megtörtént, de egy kicsit sem segített.
    Otthon sikerült aludnom egy kicsit, bár megint teljesen eltolódott a napi ritmusom, mert az éjszakai kis kalandomnak köszönhetően délután kettőkor keltem fel. Sokáig feküdtem az ágyamban ébren, a plafont bámulva, és azon gondolkodva, mit is tegyek most. Arra jutottam, hogy butaság lenne egyedül maradni. Csak visszacsúsznék oda, ahonnan Noel előrángatott az este. Ahhoz viszont többet kellett gondolkodnom, hogy rájöjjek, hogy pontosan mit kell tennem. Nagy elszántság kellett ahhoz a döntéshez, amit végül meghoztam, de amint összepakoltam a legfontosabb holmijaimat egy bőröndbe és egy nagy táskába és megnyitottam a portált az úti célom felé, már nem gondolhattam meg magam. A bátyám kastélyának kertjében léptem ki az átjáróból, és már ekkor gyanús volt, hogy tud az érkezésemről. Ha olyan védőbűbájok veszik körül a helyet, amilyeneket feltételeznék róla, akkor biztosan feltűnt neki, hogy valaki a birtokára teleportált. Vettem egy mély levegőt, majd minden cókmókommal felsétáltam a lépcsőn a főbejárathoz és határozott kopogással jeleztem az érkezésemet. Nem dobhat ki, igaz? Igaz?

    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Csüt. Szept. 07 2017, 19:12




    Vitaly

    és

    Mikhal




    Fekete hajamba túrok amire a vizes cseppek lassan kipotyognak belőle és fejemet a hideg csempének döntöm. Hideg a zuhany de mégis égeti a bőrömet és olyan érzésem van mintha egy szaunában ülnék. Lassan veszem a levegőt. Semmi baj, elmúlik egy újabb gyenge jelzés..Csak próbálom élvezni a hideg vizet amikor furcsa érzés kerít a hatalmába. Nem leszek ideges, azonnal felismerem az aurámba behatoló betolakodót. Az a szerencséje, hogy a szörnyeim parancsot kaptak, de még rá is be vannak kódolva. Amint jobb lesz a közérzetem ezt kifogom szedni belőlük. Ahogy elzárom a vizet kopogást hallok. Tudom, hogy Franko az. Most, hogy betegesebb vagyok folyton a nyomomba van és ellenőriz. Hiába ő ragaszkodik és véd engem a legjobban.-Azonnal megyek.-mondom és tudom, hogy Vitaly miatt jelzett nekem.-Nyissak ajtót uram?-kérdezi én meg megtörlöm magam majd magamra veszek egy szabadidő nadrágot és pólót.-Enged be de majd én körbe vezetem.-Nem válaszol és ebből tudom, hogy megértette és indult is a dolgára. Megtámaszkodok a csapon és felnézek a tükörre. Ahogy letörlöm a párát róla szembe nézek magammal. A vékonyka ér kifut a póló alól ami végig fut a mellkasomon és a hátam közepén pihenő csótányhoz vezet. Erre mondanák, hogy csoda az, hogy egyáltalán így birok vele közlekedni. Démoni férgek. Élősködik. Egy embert azonnal megölnek, de más fajokra se veszélytelen. Mérgezik, ölik az energiákat, a vérfarkasok testét zabálja. Igazi kis piócák....És elég bonyolult eltávolítani őket. Egyenlőre még a testemből nem türemkedik ki, csak...zabál engem. Kihúzom magam majd kilépek a fürdőből és lassan elindulok a lépcsőhöz. Franko az alján várakozik Vitalyval majd lassan lelépkedek az öcsémhez. Ő sincs jobb passzban mint én. Bár ő nem testileg. Inkább lelkiekben. De inkább nem mondok semmit csak megállok egy lépcső fokkal feljebb és megpillantva a cuccait pillantok vissza rá. Ebből már sejtem, hogy ide szeretne költözni. Szusszanok egyet. Lukeval elférnek itt...Elég nagy a váram, ők pedig elég picik és úgy se ismerik annyira így ha olyan van el is tudok tűnni előlük.-Gyere...már készültem neked egy szobával.-mondom ahogy megfordulok és elindulok felfele a lépcsőn. Franko is lépne de megállok és felé pillantok.-Menjen etesse meg a többiket.-mondom és látom, hogy nem akarja. Ő még a legelső találkozásra emlékszik Vitalyból.-Semmi baj Franko...Megvédem magam ha az kell.-mondom és a komornyikom visszavonulót fúj, és lehátrál a lépcsőn és magunkra hagy minket én pedig elindulok tovább az emeletre. Ahogy felérünk a lépcsőre megvárom az öcsémet és át veszek tőle szó nélkül pár holmit.-Nem vagy jó bőrben.-mondom halkan megjegyezve ahogy lassan lépkedek vele a folyosón majd egy hársfa ajtó előtt megállok és lenyomva az ezüst kilincset nyitok be majd lépek be a tágas szobába.-Ez lehet az otthonod. Ezt a helyiséget, úgy alakítod át, ahogy szeretnéd és amilyenre akarod.-mondom ahogy felé fordulok.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Mikhal lakhelye

    on Csüt. Szept. 07 2017, 22:44

    A költözés


    Egyáltalán nem meglepő módon Franko nyitott ajtót és engedett be. A tágas előtérben lévő lépcső aljáig vezetett, ott találkoztam Mikhallal. Arra számítottam, hogy a bátyám majd kérdésekkel fog bombázni, és előbb azokon kell túljutnom, hogy egyáltalán befogadjon, de egyáltalán nem így történt. A tekintetünk találkozott néhány pillanatra, és mintha abból mindent kiolvasott volna, már csak arra kért, hogy kövessem, mert megmutatja az új szobámat. Hálásan biccentettem felé, és magammal rángatva a cókmókjaimat, felléptem a lépcsőre. Csak fél füllel figyeltem arra, amit az inassal beszélt, és azon sem gondolkodtam el, hogy miért kéne Mikhalnak megvédenie magát tőlem. El voltam merülve a gondolataimban, a saját szerencsétlenségem jelenleg jobban foglalkoztatott, mint bármi más. Végül csak elindultunk felfelé, és nem is beszéltünk egészen addig, míg az emeletre nem értünk.
    - Akkor már ketten vagyunk – erőltettem magamra egy halvány félmosolyt, amikor az állapotomra tett megjegyzést. Már korábban végigmértem, és észrevettem, hogy legalább olyan ramatyul fest, mint én. Ennek az okát is sejtettem, de egyelőre nem vetettem fel a témát. Most, hogy beköltözöm, rengeteg időnk lesz a gondjainkról beszélgetni. Átvett tőlem néhány holmit, amit egy halk köszönömmel nyugtáztam, majd követtem őt a szobába, amit nekem szánt. Odabent letettem a bőröndömet a földre és futólag körül néztem. A hely elég nagy volt ahhoz, hogy egy hálószoba és egy nappali rész is kényelmesen elférjen benne. Majdnem akkora volt, mint az egész lakásom. Lenyűgöző.
    - Köszönöm, Mikhal! Nagyon hálás vagyok – fordultam vissza a testvérem felé, még mielőtt belefeledkeztem volna a berendezkedés gondolatába.
    - Van egy kis időd? – kérdeztem óvatosan, hiszen nem akartam lerohanni, de szívesen beszéltem volna vele. Talán neki nincs szüksége rá, hogy tudja, miért gondoltam meg magam a költözéssel kapcsolatban, de én úgy érzem, hogy el kell mondanom valakinek. Még valakinek. Az éjjel Noel türelmesen végighallgatott, és ez segített is, de Mikhalt is szerettem volna beavatni. Beszélnem kellett róla, és azt reméltem, hogy ha újra és újra elmondom, majd egyszer jobb lesz.

    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Csüt. Szept. 07 2017, 23:14




    Vitaly

    és

    Mikhal




    Az ajtóban álltam és figyeltem ahogy figyeli a terepet. Megköszöni, és meg egy biccentéssel viszonzom. Úgy érzem nem rám van szüksége. Hiába van köztünk úgymond béke...lehet nem én vagyok erre a legjobb személy. Már mondanám, hogy akkor este 6-kor vacsora Lukeval de megszólal. "Van időm?" Időm? Annyi időnk van öcsém...Csak figyelem kék szemeimmel és egy pillanatra tétovázok majd belépek vissza a szobába és becsukom az ajtót. A diófa asztalhoz megyek, végig simítok rajta és kihúzom a széket. Leülök rá fordítva, hogy a háttámla velem szembe legyen és kezeimet rá téve támasztom meg karjaimon a fejem.-Éppenséggel sok időm van.-mondom ahogy féloldalasan elmosolyodom irányába és várom, hogy leüljön, vagy kezdjen érzelmekkel teli kiakadásba vagy ilyesmi.-Mi történt?-kérdezek rá, de nem követelem a választ egyszerűen kezdje el valahol és ha nem értek valamit a végén rá kérdezek. De ahogy elnézem öcsémet őt lelkileg nyomták meg, nem pedig testileg. Hát majd igyekszem megértően reagálni a dolgokra már amennyire nem ölte ki belőlem az érzelmeket ez a 100 év.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Mikhal lakhelye

    on Pént. Szept. 08 2017, 00:53


    A költözés


    Ahogy beljebb lépett a szobába és elfoglalta azt a széket, hirtelen úgy éreztem, mintha mindig ilyen jóban lettünk volna. Mintha sokadjára készültem volna beavatni a problémáimba, elmondani, mi bánt. A mozdulatai olyan automatikusak és magától értetődőek voltak, ahogy elfogadta a nyíltan ki nem mondott kérésemet. Biccentettem egyet, mikor végre megszólalt, arról nyilatkozva, hogy bőven akad ideje. A kérdésre pedig felsóhajtottam, és leültem az ágy végébe, vele szemben. Azt sem tudtam, hol kezdjem.
    - Nos… azt hiszem, tudsz róla, hogy nem rég eltöltöttem egy hetet Floridában valakivel. Egy férfival – kezdtem bele, a legalapvetőbb előzmények felvázolásával – Én… én beleszerettem abba a férfiba, és azt hittem, ő is így érez, de… de nem. Nem bántott, nem volt goromba, nem alázott meg. Barátok vagyunk, és azok is maradunk, de… de nekem akkor is fáj. Jobban, mint az jogos lenne. És fogalmam sincs, hogy miért bánt ez ennyire és miért nem tudok szabadulni tőle. Nem tudok aludni… nincs kedvem semmihez… néha napokig nem eszem. Tudom, hogy ez így nincs rendben, de képtelen vagyok… egyedül nem megy – ingattam meg a fejem. A szemeimben ekkor már könnyek gyűltek, de hősiesen visszanyeltem őket és a padlót fixírozva fejeztem be a mondandómat. Fura volt ez az egész, nem éreztem úgy, hogy a jó szavakat használtam, vagy érthetően elmondtam bármit is. Azt sem tudtam, mit várok Mikhaltól. Mit tehet ő?
    - Szóval ez a helyzet. Szerelmi bánat. Gondoltam, ha ide jövök és veletek töltök pár napot, akkor könnyebben kilábalok belőle – erőltettem egy suta mosolyt magamra, hogy kevésbé gyászossá tegyem a kínos kis vallomásomat. Ez rosszabbul sikerült, mint ahogy terveztem.
    - Te hogy vagy? Gyengének tűnsz… Tudsz már valamit a féregről? Hogy hogy lehet eltüntetni? – tereltem át a szót az ő állapotára. Igaz, hogy ilyen hősiesen végighallgatta a hisztimet, de neki több oka lenne panaszkodni, mint nekem, effelől semmi kétségem nem volt.

    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Pént. Szept. 08 2017, 14:43




    Vitaly

    és

    Mikhal




    Csendben ültem és figyeltem az öcsémet ahogy beszél. Ahogy elpanaszkodja magát nekem. Csak figyelmesen hallgatok, nem reagálok semmit egyenlőre, nem is tudom majd mit is kéne nekem mondani. És valahogy sejtem, hogy az akiről szó van az Damien. Csak sejtem. Ahogy találkoztam a tündérrel először. És ilyesmik...Nos erről Vit nem is tud. Szusszanok egyet és azt nézem, ahogy könnyei megjelennek a szemébe és megkönnyebbülök, ahogy sikerül neki vissza tartani, mert akkor végképpen nem tudtam volna vele mit kezdeni, hogy mit kéne ilyenkor mondani az öcsédnek aki a fiúkhoz vonzódik, te meg 100 éved alatt legfeljebb a kísérleteidnél láttál meztelen férfit. Össze szorítom az ajkaim ahogy figyelem és a terve azt hiszem jót fog neki tenni, de az, hogy barátok maradtak. Nem értem. Csak fájdítja a lelkét...Vagyis azt a maradékot ami van nekünk. Igen...nos itt nagyon kiüt mennyire különbözünk Vitalyval. Ő nagyon könnyen ki tudja engedni az érzéseit, és nem is szab határt nekik. Én...Én pedig örülök, ha nem vagyok egy jégcsap érzelmi szintjén.-Értem....figyelj, azért vagyunk itt Lukeval, hogy segítsünk. Ezt mondtam. Ha csak támogatás kell arra is itt vagyunk. Legalábbis igyekszünk a magunk részéről....Én...nem is tudom igazából mit mondjak neked...Nem volt még ilyen problémával gondom...Nem értek a férfi szívekhez, és őszintén megvallom még egy darabig nem is akarok amíg nő jár a földön.-vallom meg ahogy figyelem kék szemeimmel.-De azt nem értem, ha ennyire fáj, miért nem hanyagolod a baráti találkozásokat is egy kicsit. Nem azt mondom, hogy ne barátkozz vele, bár én a helyedben inkább erről is lemondanék. Nincs rosszabb annál mikor te oda adnád mindened, de ő csak eltolja mintha valami ócska szemét lenne...-mondom halkan és eszembe jut, az emlék amin annyira bedühödtem mikor vele először találkoztam. Ő egy szerelem gyerek. Egy kedves gyümölcs az apám szemében....Én meg...Vagyok a fattyú, akit a kígyó verembe dobtak, de onnan is kimászott a kígyók segítségével.-Nem kell pár napot itt töltened. Annyi ideig maradsz ameddig akarsz.-mondom ahogy biztatóan rá mosolygok öcsémre.-Ez itt egy menedék mind a hármunknak.-mondom ahogy le pillantok kezeimre a háttámlán. A kérdéseire csak pislogok párat és lassan eltűnik a mosolyom. Szusszanok egyet és egyik kezemmel fekete hajamon végig siklik a kezem.-Igen gyenge vagyok...Nem éppen kellemes amikor egy 5 grammos szörnyeteg megmozdul a testedben...-mondom halkan ahogy gúnyosan kinevetem magam.-Azt tudom, hogy Damien...-mondom ahogy felpillantok rá.-Adott nekem egy jóslatot...Amiből úgy sejtem a te segítséged kell nekem.-mondom halkan.-És mivel már túl nagy ahhoz, hogy kivágjuk mindenképpen mágiát kell ellene használni.-mondom ahogy fejemet megtámasztom és ismét rá tekintek kék szemeimmel.-De egyre rosszabb...Már nehezen kezelem, és kiszámíthatatlan. Elvileg csoda, hogy tudok így közlekedni vele...-morgom halkan.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Mikhal lakhelye

    on Vas. Szept. 10 2017, 21:32

    A költözés


    Elmondtam neki mindent, gondolkodás nélkül, csak ahogy jött. Nem voltam biztos benne, hogy érthetően elmagyaráztam, és elég sutára is sikerült a kis monológom, de most ennyi telt tőlem. Azt sem tudtam, milyen reakciót várok tőle. Segíteni nem igazán tudott, akármit mond, és tisztában voltam vele, hogy az ilyesmi nem az őr területe. Mégis, egyfajta megkönnyebbülést okozott, hogy megmondhattam neki és, hogy ilyen türelmesen végighallgatott. Amikor pedig végül elhallgattam, kissé félénken, de kérdőn pillantottam rá. Egészen megdöbbentett, mennyire jól kezeli a helyzetet. Olyanokat mondott, amitől tényleg jobban éreztem magam, és annak ellenére, hogy tényleg fogalma sem volt a helyzetemről, éreztem a támogatását. Örültem, hogy úgy döntöttem, ide jövök.
    - Mióta visszajöttünk Floridából, nem találkoztunk. Előbb meg szeretném emészteni ezt. De az egész ügy bonyolultabb, mint amilyennek látszik, nem szeretnék megszakítani a barátságunkat. Biztos vagyok benne, hogy ez valami fontos, amit meg kell őriznem, de csalódott vagyok, amiért nem úgy alakult, ahogy én azt először elképzeltem. De mint minden, ez is majd alakul valahogy. Most viszont örülök, hogy elmondhattam, és annak is, hogy itt lehetek, amíg újra talpra nem állok. Jó érzés, hogy van hova mennem a nehezebb időkben – részleteztem tovább, az utolsó mondatoknál megengedve magamnak egy hálás mosolyt a bátyám felé. Szerettem volna, hogy egy kicsit jobban értse, mit miért teszek, de ami jelenleg köztünk volt Damiennel, azt képtelen lettem volna érthetőbben megfogalmazni. Az én életemről viszont elég is volt ennyi, ezért inkább róla érdeklődtem. Neki komolyabb problémái lehettek, mint az én kis hullámvölgyem.  Előrehajoltam és a térdemre támasztottam a könyökömet, hogy a fejemet a tenyereimbe ejthessem, úgy vártam a válaszát. Amikor Damien nevét említette, összerezzentem. Nem is tudtam, hogy ismerik egymást. Pont ő segített neki… erről szerettem volna még kérdezni, de majd máskor. Most nem volt megfelelő erre a helyzet.
    - Miért nem szóltál előbb, ha úgy gondolod, hogy tudok segíteni? Tudod, hogy bármikor szívesen… nagyon szeretném, hogy végre megszabadulhass attól a féregtől. Nem bírom nézni, amit művel veled – ingattam meg a fejem, ahogy felegyenesedtem a támaszkodásból. Kék szemeimmel megkerestem az ő tekintetét, és azt fürkészve beszéltem tovább – Mondd meg, mit kell tennem, és megteszem – ígértem, teljes komolysággal. Végezni akartam azzal a valamivel, eltiporni apánk utolsó morzsáit, eltüntetni a föld színéről, hogy többet ne árthasson senkinek.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Vas. Szept. 10 2017, 23:05




    Vitaly

    és

    Mikhal



    Hát igen már bocsánat de ez tényleg kibaszott követhetetlen...Csak nyelek egyet és lassan homlokomon megjelennek a ráncok és ez után úgy érzem magam mintha még 100 évet öregedtem volna. Pedig ez csak egy szerelmi történet...Csak megvakarom a homlokomat és próbálom követni az öcsém gondolkodását de nem megy. Pedig én nagyon próbálkozok. Aki nem szeret minket tiszta szívből, akkor mi miért szeressük úgy? Miért érdemli meg mikor mi nem kapunk érte semmit, mi csak másodikak vagyunk...? Erről a történetről ezek a gondolatok kezdenek zaklatni engem. Aztán rólam kérdez és arról, hogy egyből segíteni akar. Hát persze ő gyűlöli az apánkat. Hát amit most én fogok elő adni azt ő nem fogja érteni, ahogy én a szerelmi életét.-Csak nyugalom Vitaly...Ez egy nagyon nehéz felszabadítás lesz, és ha nem jól csináljuk egy részt megölhetsz, vagy elvesztem vele együtt a démoni képességeim amivel még jobban megölsz. Egy érző szörnyet tartok a testembe és amint rá jön mit csinálunk minden erejével azon lesz, hogy megszálljon és védekezzen. Egy részt azért nem szóltam mert éppen egy szakítás közepén voltál úgymond. Más részt, iszonyatosan vigyáznunk kell mivel te is Raszputyin vagy, és ha nem vagy eléggé körbe védve téged fog megszállni. Harmadszorra pedig...egyáltalán nem örülök, hogy neked kell csinálnod...Mivel tudom, te nem kedveled apánkat és elsődleges célod az, hogy elpusztísd. De én nem akarom megölni. Démon őrzőbe akarom rakni a piócát, amíg nem találok egy testet ami alkalmas lesz arra, hogy befogadja az apánkat.-mondom ki a tervemet ahogy figyelem öcsémet és várom a reakcióját.-Megértem a gyűlöleted de ez nekem...-nem tudom folytatni. Érzem ahogy megint égni kezd a hátam mentén a bőr. Az ezer tűszúrás. Megint vedleni fogok, és ez egyre jobban fáj. Bele harapok a számba és hirtelen föl akarok kelni, úgy húz le a földre mintha mágnes lennék. Égni kezd a bőröm és ha nem szabadulok meg a ruhától bele fog égni a friss bőrömbe.-A ruhát, szed le a ruhám!-emelem meg kicsit a hangom jelezve öcsémnek akár mennyire is hozom rá a frászt.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Mikhal lakhelye

    on Kedd Szept. 19 2017, 19:39

    A költözés

    Több időt egyáltalán nem akartam a saját állapotom ecsetelésével tölteni, épp ideje volt, hogy azzal foglalkozzak, amiért idejöttem. Ez pedig a figyelmem elterelése volt. Egyébként is, a bátyám állapota sokkal fontosabb, hiszen életveszélyben van minden egyes pillanatban, míg az a pióca el nem hagyja a testét. Hogy mennyire szívesen elpusztítottam volna, akár azonnal! De tudtam, hogy ez ennél sokkal bonyolultabb vállalkozás, és erre Mikhal is emlékeztetett. Azonban legalább segíthettem megszabadulni tőle, ami már önmagában is megfelelő elégtételnek tűnt. Egészen addig, míg a bátyám nem közölte velem, hogy életben akarja tartani a szörnyet. Hogy fel akarja támasztani apánkat. Megőrült?!
    – Miért, Mikhal? Mégis miért akarod visszahozni? Ez egy szörnyeteg! Nézd, mit művelt veled! A saját fiával. Meg akar ölni téged. Ő sem érdemel jobbat! Csak … csak hagyd, hogy eltűnjön a föld színéről és ne bánthasson többet senkit! – adtam hangot a nemtetszésemnek. Egyáltalán nem értettem, miért gondolja úgy, hogy életben kell hagynunk a piócát. Soha senkinek nem tett jót, egy veszélyes árnylény, ami csak pusztítani akar. Ebből semmi jó nem sülhet ki.
    Hagytam neki időt, hogy megválaszolja a kérdéseimet, akkor is, ha mérges voltam rá, amiért ilyesmit tervez. Biztosan vannak okai ezt tenni, és megengedtem, hogy felsorolja őket. Velem lehet beszélni, hajlok az észérvekre és próbálni fogom nem engedni, hogy a saját gyűlöletem elvakítson. De akkor sem tartottam épeszű ötletnek szabadon engedni egy ilyen lényt.
    A bátyám belefogott a magyarázatba, de nem jutott sokáig, alig egy fél mondat után elakadt, és azonnal láttam, hogy baj van. Láttam, ahogy eltorzul az arca, ahogy megfeszülnek az izmai, mikor próbált felállni… Egészen ledermedtem és odafagytam, ahol épp ültem, csak akkor eszméltem fel, amikor rám kiabált. A ruháit? Egyáltalán fogalmam sem volt, miért kell megszabadítanom tőlük, de nem kérdőjeleztem meg. Felpattantam, odaléptem hozzá és megpróbáltam levetkőztetni. Még akkor rájöttem, hogy ez kudarcra ítélt művelet, mikor a felsőjével szenvedtem. Ahelyett, hogy ilyen szánalmasan reménytelen módon próbálkoztam volna tovább hátraléptem, és mágiával tüntettem el róla mindent. Ehhez sajnos végleg tönkre kellett tennem az öltözékét, mert a nagy kapkodásban csak egy olyan varázslatot sikerült kiviteleznem, ami darabokra tépte az összes ruhadarabot, de talán nem fog haragudni. Ha meg mégis, akkor veszek neki másikat. Elborzadva figyeltem, ami történik és szörnyen éreztem magam, amiért nem tehetek semmit, amivel segíthetnék. Vagy ha mégis tehetnék, akkor fogalmam sincs róla, hogy mi az, ezért nem tudom megtenni. Végig ott álltam elég közel hozzá, hogy ha kell neki valami, akkor azonnal ugorhassak, feltéve, hogy el tudja mondani nekem, mi az. Aggódtam. Talán most először igazán aggódtam a testvéremért.

    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Kedd Szept. 19 2017, 21:36




    Vitaly

    és

    Mikhal



    A fájdalom erős. Leszedi a ruhám és csak ez számít. Annyit sikerül megtennem, hogy felüljek és próbálom össze húzni magamat, de nagyon erős a fájdalom. Mintha leégetnék a bőrömet. Olyan erősen szorítom össze a kezeimet ahogy kitolom magam a padlótól és remegnek a karjaim ahogy el kezd lemállni a bőröm a testemtől, a csótány pedig hevesen keresni kezdi új helyét a testemben. De nem adom meg azt az örömöt, hogy üvöltsek. pedig kínoz, és fáj ahogy egyre jobban ég le rólam a bőr. És egyre többször. Nagyon nehezen bírom. Össze szorítom a fogaim és fejemet letámasztom a padlóra ahogy végig fut ez a dög a gerincemen és az oldalamba talál újabb helyet, miközben a bőröm alatt megjelenik az új ami vörösen izzik vékonysága miatt még kicsit látszanak az ereim ahogy dobol a vérem erősen a testemben Ahogy neki feszül a bőrömnek ez a dögvész. Csak szorítom a kezeim ökölbe és a saját körmöm vág a tenyerembe és mindenem remeg. Ahogy végig esik a testemen a váltás azonnal engedek és elhúzódok az öcsém közeléből össze húzva magamat térdeimre helyezve a kezeim eltakarva az arcom. Nem akartam, hogy ilyet keljen végig néznie. Lassan kezd kifehéredni, és megvastagodni a bőröm és áll be mintha mind végig ez lett volna rajtam. Franko nem sokkal megjelenik már friss ruhával és leteszi az ágyra a pohár vízzel és egy tablettával, majd felkarolja a bőrömet és távozik. Mielőtt Vit felháborodna, hogy semmi reakció semmire, halkan megszólalok.-Én kértem, hogy csak ezeket tegye meg, ha bőr váltást csinálok...-mondom halkan rekettes hangon. Sóhajtok egyet majd felemelem a tekintetem.-Sajnálom, hogy végig kellett nézned...-fel egyenesedek lassan és amint biztosba állok a ruhákat magamra veszem, és megiszom a pohár víz segítségével a tablettát.-Ezt nem akartam neked megmutatni...-mondom egy félmosollyal ahogy megittam a vizet és lerakom a tálcára a poharat.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Mikhal lakhelye

    on Szer. Szept. 27 2017, 22:48

    A költözés

    Végignéztem a bátyám szenvedését, ahogy a fájdalomtól összegörnyedve lekuporodott a földre, és szinte éreztem mennyire erősen próbál csendben tűrni mindent. Az egész jelenet sokkoló volt, ahogyan a bőre lassan felrepedt, majd levált a testéről. Fogalmam sem volt, hogy ilyesmit kell kibírnia a féreg miatt. Csak álltam ott elképedve, és segíteni akartam, de nem tehettem semmit. Néhány pillanatig azt hittem, meg fog halni, de szerencsére nem így történt. A régi bőr alatt megjelent az új, és ekkor jöttem rá, hogy ez egy olyan folyamat, mint mikor egy hüllő levedli a régi kültakaróját, amit kinőtt. Bár ez sokkal fájdalmasabbnak nézett ki, mint amilyennek sejtettem, hogy lennie kellett volna.
    Amikor pedig végre vége lett, és Mikhal arrébb húzódott pihenni, én elfoglaltam a széket, amin az előbb még ő ült. Éppen azon gondolkodtam, mit mondjak, mikor Franko belépett a szobába pár ruhával, egy pohár vízzel, meg egy gyógyszerrel, letette a dolgokat, amiket hozott, felkapta a levedlett bőrt, és már távozott is. Ez azért hallatlan! De a szolga reakciójából ítélve ez már nem az első és nem is a második eset, és akaratlanul is azon kezdtem agyalni, mennyire lehetnek gyakoriak ezek a rohamok.
    - Mégis milyen gyakran szoktál vedleni? – ezt kérdeztem végül, de csak miután Mikhal biztosított afelől, hogy a szolgálója csak a parancsait követve cselekedett.
    A székben ülve néztem végig, ahogy felöltözik, még mindig szavakat kerestem, és próbáltam megérteni a helyzetét. De nem ment.
    - Mikhal, miért akarsz életben tartani valamit, ami ezt teszi veled? Mi jó származhat abból, ha testet adsz neki és a világra szabadítod? Próbállak megérteni, de képtelen vagyok. Én a helyedben mindennél jobban gyűlölném apánkat, amiért ezt tette velem – osztottam meg vele a kétségeimet. Halkan beszéltem, de dühösen. Nem rá haragudtam, hanem a démonra, aki arra használta a saját fiát, hogy táplálékul szolgáljon a parazitának, amiből újra életre akar kelni. Biztosan más módja is lett volna annak, hogy a földi halála után valamelyikünk visszahozza ide, és ha más módon kellett volna életre keltenünk, akkor talán még megértettem volna. Így nem. Így csak gyűlölni tudtam.

    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Csüt. Szept. 28 2017, 22:03




    Vitaly

    és

    Mikhal



    Csak hallgatom és az ajtó felé pillantok. Az egészet nem kellett volna megejteni ha időben elmenekülök előle. Nem kellett volna ezt végig néznie, és most nem tartanánk itt. mert ezzel csak még jobban azt látja, hogy mennyi szenvedést kell megélnem az apánk miatt. Lassan felé fordulok és kék szemeimet rajta tartom és végül én ülök le az ágyra ahol ő foglalt helyet. Konkrétan helyet cseréltünk.-Sokszor...mostanában sokszor...-mondom ahogy le pillantok magam elé. Ahogy beszél az apánkról, halk savanyú nevetés jön ki belőlem és lassan megrázom a fejemet.-Démonokról beszélünk Vitaly...Persze csak mert születik egy fia hirtelen jó fejek lesznek, kedvesek meg minden. Ez az életük...Ebben van az erejük. Luke apja is. Itt hagyta a franca. Mit tett érte? Adott neki egy sárkányt? Remek. Segítség nélkül megdöglött volna a hüllője. De ilyenek...Nem várom, hogy érsd meg miért teszem ezt és miért állok ki mellette...-mondom halkan ahogy magam elé nézek.-De akár mit is művelt velem, és akár mi is volt a terve...találkozni akarok vele. Tudnom kell ki is volt ő igazából. Látni akarom az apánkat. Nem tudom mit várok ettől, de...azt remélem nem csak a fattyú leszek az egészben.-mosolyodom el ahogy megvallom az öcsémnek.-Tudod sok mindent látok apa múltjából. És át is érzem, hogy akkor mi dolgozott benne. Láttam amikor megszülettél...És valóban egy nagyon szép fiúvá nőtted ki magad. Okos is vagy, ügyes, fejlődtél, és még fogsz is.-mondom ahogy öcsémet figyelem, egy félmosollyal az arcomon.-Én meg....Nekem csak az elmém maradt. És bizonyítani akarok...Meg az a maradék álmom. Csak fel akarom mutatni amit tudok...Vissza fogom hozni őt. De ez nem azt jelenti, hogy minden hatalmat vissza is adok neki. Lehet, hogy a világra rá szabadítom de nem magunkra. Vigyázok rátok, már ez is a dolgom. És persze még mindig egy démonról beszélünk. Szerinted mennyi ereje van annak a csótánynak gazdatest nélkül. Éppen annyi, hogy megtartsa a lelkét. Legfeljebb olyan lesz mint a barátod Damien. Vagy talán még annál is rosszabb helyzetben lesz.-mondom ahogy leveszem róla a tekintetem és a padlót fürkészem.-De nem is ez lesz a legnagyobb kihívás. Halandó testbe tenni...és pont ez lesz a legnagyobb sikerem hiszen ha úgy vesszük fel akarok támasztani egy holtat.-mondom ahogy elgondolkodva merevedik meg a testem. És ez most a belemerülés pillanata mielőtt még megijedne, hogy megint valami bajom van. Csak az agyam ezerrel dolgozik.-És már tudom is mit fogok csinálni..-kelek fel hirtelen ahogy járkálok párat ide oda miközben követem az agyam hullámait. Vissza fordulok felé és nézem őt úgy egy 5 percig mintha valaki tervezne vele valamit de csak veszek egy nagy levegőt és megszólalok.-Ha valamit elrontok, és elszabadul a pokol, de még van esély....akkor...nem fogom megakadályozni, hogy elpusztísd. De csak had próbáljam meg. Egyetlen egy lehetőségem van, élni akarok vele...-nézem az öcsémet. Nem várom el, hogy értse meg, hiszen ő is mást élt meg és én is...és ez most nem egy engedély, csak egy egyesség egymás között mint a két Raszputyin fél.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Mikhal lakhelye

    on Kedd Okt. 03 2017, 04:47

    A költözés

    Hiába elleneztem teljes szívemből, amire készült, nem kezdtem el azonnal lebeszélni. Csak magyarázatot vártam, hogy segítsen megérteni a döntését. Mikor a démonokról kezdett beszélni, és arról, hogy nem várhatjuk el, hogy egyik pillanatról a másikra megjavuljanak, hevesen helyeseltem, de nem szóltam közbe. Igen, ezt én is pontosan tudom, sőt, pontosan ezért fogadtam ennyire kétkedve a tervét. Mert a démonok gonoszak. Annak születtek és azok is lesznek mindig, nem számít kivel állnak szemben. Apánk sosem fog szeretni minket, és ha alkalma nyílik rá, akkor megszabadul mindkettőnktől és folytatja a pusztítást, amit a születésünk előtt elkezdett. Ezzel láthatóan Mikhal is tisztában volt, mégis a teljesen logikátlan utat választotta a biztonságos és ésszerű helyett.
    Aztán mondott valamit, amitől hirtelen minden világos lett. Több akar lenni, mint egy fattyú. Ez a mondat kioltotta belőlem az ellenkezést, amit eddig éreztem. Még mindig tudtam, hogy ez nem egy okos ötlet, de már értettem. Mikhal sokkal közelebb állt apánkhoz, mint ahogy eddig gondoltam. Eszembe sem jutott, hogy a pióca jelenléte ilyen közvetlen összeköttetést is jelent. Látja az emlékeit – visszhangzott a fejemben – Látta, mikor megszülettem.
    Ámulva figyeltem őt, és néhány másodpercre teljesen kiesett minden. Újra és újra ugyanaz a mondat ismétlődött a fejemben, és mintha minden alkalommal mást, többet jelentett volna. Rengeteg kérdésem lett a testvéremhez, és nehezen tudtam magamban tartani őket. Egyik pillanatról a másikra lettem kíváncsi a családomra, mindenre, ami összeköt és elválaszt minket a bátyámmal. Soha életemben nem érdekelt sem apám, se a nő, aki megszült, vagy az ő családja. Most először éreztem azt, hogy szeretnék többet tudni róluk. Azért, mert Mikhal többet tudott róluk.
    A meggyőzésemtől még mindig messze állt, de már tudtam, hogy van egy másik dolog, amiről beszélni szeretnék vele. Majd egy másik alkalommal, amikor jobban érzi magát. Mára eleget zaklattam. Azzal viszont megnyugtatott, mikor elmondta, hogy apánk nem lesz az ereje birtokában, még ha sikerül is visszahozni. Gyenge lesz, nem árthat senkinek. Legalább egy jó hír. Tudtam, hogy nem állíthatom meg őt, és már értettem, miért ilyen fontos ez neki, még ha nem is néztem jó szemmel, amire készült.
    - Egy démoni piócáról beszélünk, szerintem nem lesz olyan nehéz rávenni, hogy elfoglaljon egy testet. Téged is rég az irányítása alatt tartana, ha nem lennél ilyen erős – szólaltam meg, mikor tartott egy kis szünetet. Úgy tűnt, gondolkodik, én pedig próbáltam rájönni, miért annyira bonyolult ez - Persze te jobban értesz hozzá, én még sosem tanulmányoztam ezt a témát. Ha te mondod, hogy nehéz, akkor elhiszem
    Ijesztően sokáig állt ott egy helyben, már szinte kezdtem aggódni, mikor végre megszólalt, és ezzel egy időben fel is pattant, mintha megcsípte volna valami.
    - Helyes. Mi lesz az? – dőltem előre kíváncsian, ezzel a szék háttámlájának nyomva a mellkasom. A kérdésem süket fülekre talált, nem kaptam választ, csak tovább rótta a köröket a szobában, majd megállt velem szemben, és megint azzal a hátborzongató tekintettel kezdett bámulni. Komolyan, felállt tőle a szőr a hátamon, pedig tulajdonképpen nem csinált semmit.
    - Rendben, megegyeztünk. Nem állok az utadba, de ha valami balul sül el, akkor végzek vele, és nem fogok engedélyt kérni előtte – biccentettem a végleges döntésre, és ezzel egy időben felálltam a székről. Odaléptem Mikhalhoz és a vállára tettem a kezem.
    - Most viszont azt hiszem, jót tenne, ha pihennél egyet. Nem bántásból mondom, de rosszul nézel ki. Ráadásul az a roham… kimerítő lehetett.
    Az arcát fürkésztem égszínkék tekintetemmel, és így akartam a tudtára adni, hogy aggódom érte. A bátyám volt és nem érezte jól magát és segíteni akartam. De addig nem tudtam, míg mindketten egy kicsit erőre nem kaptunk.

    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Kedd Okt. 03 2017, 22:08




    Vitaly

    és

    Mikhal



    Hallgatom és bólintok ahogy ezt mondja.-Köszönöm.-szusszanok egyet.-Nem is a piócával van gond Vit...-nevetek halkan ahogy figyelem őt.-Cambionoknak elvileg nem is tudnak, ilyesmit tenni.Hogy valakit vissza hozzanak a halálból...De pont ez nem fog vissza tartani. Mert nem csak egy cambion vagyok.-fordulok el ahogy az ajtó felé nézek kék szemeimmel. Nem felejtettem el semmit soha. Azt sem meddig vannak a határok. De én ezeket mind át fogom szaggatni. És apám vissza hozatala lesz az első. És ha sikerül akkor mindenki látni fogja mire is vagyok képes... Nem avatom be hiába kérdezett rá. Ha valóban eljutok addig mindent időben meg fog tudni...Tudom, hogy most felkeltettem az érdeklődését és tudja, hogy mennyi mindent tudok róla és a családjáról. Talán a naplót ő is elolvashatná idővel...Apánk írásai talán neki is segítenek sok mindenben még ha az régen nekem lett címezve. De hozzá is szólnak a szavak. Ahogy fel kell rá tekintek ismét és egy pillanatra bennem van az ellépés érzete de nem teszem meg. Ő a testvérem...Ha nem őt akkor kit engedjek magamhoz közel? Bár soha nem gondoltam volna, hogy eljutok egyszer erre a pontra, Hogy a testvérem itt fog állni és vele beszélek...Hogy valaha az otthonomban fog élni velem, és ilyesmikről beszélünk. Hogy egyáltalán szövetségbe lépett velem. De most itt vagyunk...Csak figyelem kék szemeimmel, és nem feszülök meg ahogy megérint mint ahogy szoktam. Csak furcsa...Ő nem olyan mint én. Ő jó...és talán pont ezért leszünk jó testvérek. Nem tettem még ilyet de most megteszem. Közelebb lépve lassan ölelem magamhoz öcsémet. Kicsit bizonytalan vagyok, hogy jól csinálom-e vagy nem fura ez neki, esetleg kínos de már megtettem.-Örülök, hogy itt vagy...-mondom halkan ahogy finoman megsimogatom a lapockáját míg a másik kezemet csak a hajára teszem. Lassan ellépek és engedem el, majd eresztem le kezeimet magam mellé és levéve róla tekintetem, fordulok el majd nyitom ki az ajtót.-6-kor szoktunk vacsorázni Lukeval...ha gondolod csatlakozz..de bármikor máskor rendelkezésedre állnak a szolgálóim.-mondom halkan ahogy kilépek a szobából és becsukva magam után az ajtót fújok egy nagyot. Nem mondott hülyeséget...Mindjárt hányni fogok úgy érzem...Elindulok a szobámhoz, és amint bent vagyok a mostani helyzetemben nem találok jobb lehetőséget csak az ágyamat biztonságos menedékként ahogy a hirtelen forróság elönt. Ismét belázasodok. Ahogy minden vedlés után...



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Mikhal lakhelye

    on Pént. Okt. 06 2017, 21:47

    A költözés
    Csak félve létesítettem fizikai kontaktot a bátyámmal, de úgy gondoltam, hogy egy vállveregetés még nem mehet nagyon túl a határon. Ösztönösen jött, és reméltem, hogy nem vágja le érte a kezem, de amit reagált rá, attól ledöbbentem. Magához húzott és megölelt, pedig belőle egyáltalán nem néztem ezt ki. Mégis örültem neki, mert tőle ez sokat jelentett, és szerintem mindkettőnknek szüksége is volt arra a testvérei ölelésre. Köré fontam a karjaimat és néhány pillanatra magamhoz szorítottam, minden másodpercet alaposan az agyamba vésve arra az esetre, ha ez többé nem fordulna elő.
    - Köszönöm, hogy befogadtál. És hogy beszélhettünk – mormoltam el, ami az én lelkemet nyomta, majd lassan elengedtem. Tényleg ideje volt hagynom menni, és pihenni. Sok energiát elvehetett tőle a vedlés, és előtte sem nézett ki túl jól.
    – Oké. Ott leszek. Mármint, ha nem tévedek el az étkezőig – mosolyogtam rá, még mielőtt kilépett volna az ajtón. A szánalmas viccet az épület méreteivel kapcsolatban valamiféle hangulatjavítónak szántam, mert jobban éreztem tőle magam, hogy nem olyan vérkomolyan váltunk el, ahogy az egész beszélgetésünk zajlott. Amikor pedig egyedül maradtam, visszalépkedtem az ágyig és ledőltem rá. A matrac puha volt, egész kényelmes. Eldöntöttem, hogy megtartom az ágyat, még ha komoly átalakításokat is terveztem a szobában. A falakat át kell festeni, és kell még pár bútor… de akárhogy szerettem volna, a rendezkedés most nem kötötte le a gondolataimat. Újra és újra elkalandoztam azok felé a témák felé, amikről beszélgettünk. Mikhal állapota, apánk visszahozása, hogy a bátyám talán jobban ismeri az emberi családomat, mint nekem arra valaha is esélyem volt vagy lesz. Az egész annyira zavaró volt, teljesen lefoglalta a gondolataimat. Aztán eszembe jutott még valami. Damien adta neki a megoldást. Mikhal ismeri Damient. Damien… vajon hogy van? Hol lehet most? Eszébe jutok néha? Próbáltam elérni őt a köteléken keresztül, érezni, hogy mi van vele. De persze most, amikor akartam, csak alig éreztem valamit felőle. Mintha egy erős falba ütköztem volna, mikor megpróbáltam kinyúlni felé. Talán nem szeretné, hogy lássam.


    // Köszönöm a játékot! ^^

    Re: Mikhal lakhelye

    on Szomb. Okt. 07 2017, 22:05


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Szomb. Nov. 04 2017, 21:20




    Chris

    és

    Mikhal


    A rémálmok borzasztóak, a fájdalom elviselhetetlen és egyre csak fáj...Mindenem fáj...Már csak a szolgámba bízhatok és abban hogy ő megtalálja. Az egyetlen esélyemet. Egyre nagyobb a féreg bennem és minden a legrosszabbul alakul. Vitaly hatalma csak erősített rajta, és még jobban a bensőmbe ásta magát. A hideg segít és az a csekély mágia ami bennem van és eltartja tőlem...Fáj a testem...fáj mindenem...

    Franko autója a városban áll meg a nem túl elegáns épület előtt. Régies kalapját leemeli a fejéről, felsétál a lépcsőn és a kilincsre teszi a kezét, amiben a zár lassan elfordul magától. Belép az épületbe és becsukva maga után lassan elindul fel a lépcsőn. Követi az energiát és nem kapkodja el a lépéseket csak nyugodt és előre törő. Nem fél attól, ha esetleg valami csapda várja őt. Ahogy a férfi ajtajához ér megemeli kesztyűs kezét és 3-mat kopog lassan várva hogy az ajtó kinyíljon és fogadják őt.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Mikhal lakhelye

    on Vas. Nov. 05 2017, 10:38

    To Mikhal
    Az utolsó aláírás a papíron és kész, megvagyok. Hipermodern az épület, egy lakosztállyal a tető részen, ami eddig az enyém volt. Mostanra már elegem lett belőle. Meguntam, de legfőképpen idegenné vált, mióta visszatértem. Minden idegen.
    Nem olyan régen írtam alá egy köteg papírt, s most itt a másik. Mintha nagyon régen történt volna, s ez igaz is. Az én szemszögemből.
    Unottan nézek fel a papírról, s tolom el a titkár felé, becsavarva a töltőtoll kupakját.
    - Igen? – Nem rémlik az illető neve, ám akinek a dolgában jött, annál inkább. Nem túl kellemes emlék. A fiatal fiúra is emlékszem még, de mindez tényleg messze van már tőlem.
    - Fáradjon be. Frissítőt? Milyen ügyben jött pontosan? – Hellyel is kínálom közben, s hamarosan kettesben maradunk a szobában.

    Ajánlott tartalom

    Re: Mikhal lakhelye


      Pontos idő: Pént. Okt. 19 2018, 18:54