Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Pince
by Ryan Elvestaad Today at 00:27

» Étkező
by Theodore Miles Hudson Today at 00:07

» Szentpétervár
by Vitaly Rayt Yesterday at 23:50

» LaGuardia Reptér
by Noah L. Harwey Yesterday at 23:22

» Utopia Parkway
by Ryan Elvestaad Yesterday at 22:39

» Vitaly lakása
by Admin Yesterday at 18:19

» Terasz
by Erick Lamothe Szer. Aug. 15 2018, 22:22

» Forest Hills
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:24

» Kinti medence
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:21

» Kapu
by Lucius Evans Kedd Aug. 14 2018, 18:59

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Mikhal lakhelye

    Share
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Mikhal lakhelye

    on Vas. Május 08 2016, 18:09

    First topic message reminder :

    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Vas. Nov. 05 2017, 22:44




    Chris

    és

    Mikhal


    Franko nem ül le és italt sem fogad el. Az italnak az ízét nem érzi. Csak figyeli a férfi munkáját és amint bevégzi a munkát és minden figyelem rá szegeződik az idős cambiontól, és kettesben maradnak közelebb lép az asztalhoz.-A segítségét szeretné kérni a gazdám. Szeretné, ha elnézne legutóbbi összetűzésüktől, és a megírt jóslat szerint ön megszabadíthatja a szenvedéseitől.-mondja ahogy a Damientől kapott papírt a férfi elé teszi.-Az uramat egy démon pióca átka tartja rabságban, és ha ön nem segít teljesen elfoglalja a lény, hogy a benne élő démonnak adjon otthont a test.-mondja gépies hangjával és üveges szemeit végig a cambionon tartja.-Sajnos személyesen nem tudod már eljönni, mert minden mozdulat a piócának adna esély. Így azonnal kérem, hogy jöjjön velem, ha segít a gazdámnak.-mondja csendesen.-A gazdám jelenleg még nem tud mit ajánlani a segítségéért, de bármire hajlandó csak mentse meg a haláltól őt, a teljes felemésztéstől.-áll el az asztaltól, és csendben várja a választ a férfitől.-Még egyszer szeretném kiemelni, hogy sok idő fogy percenként így minél előbbi válaszra kell sürgetnem önt...-de végig lefele néz és nem Mr. Andersonra.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Mikhal lakhelye

    on Hétf. Nov. 06 2017, 17:39

    To Mikhal

    Alaposabban megnéztem, kit is kínáltam meg. Hiába, az eszem is elment az utóbbi időben, nem csak az emlékeimet húzhatom le a klotyón. Az elmúlt három évet tutira. Rásandítok, mikor közelebb lép, s rámeredek a papírra. Tündérpapír, ritka kincs, mégis, két ujjal csippentem csak meg a papír szélét és hagyom az asztalra hullani, hogy olvassam a sorokat. Előtte azonban az érkezőre függesztett tekintettel figyelem szavait. Igen, rémlik, de csak mert feljegyeztem még valamikor magamnak, mint kelletlen alakot. De fogalmam sincs, mit is csinált, vagy mit éreztem, hogy azt tettem vele amit.
    - Szó szerint ezt mondta? Bármit? – Fúrom tekintetem az üveges nézésbe, s csak válasza után siklik tekintetem a papírra, hogy az első sor után azonnal elkapjam a tekintetem róla. A sorok elevenek, s már az olvasásától, melyet csak én tudok elolvasni, változás állt be a közelben álló növényben. Unottan sóhajtok egyet, s míg bólintok a hírvivő szavaira, a növény lassan visszaváltozik eredeti formájára.
    - Az értékét megkérem, s elvárom hogy meg is kapjam – a fóliánst összehajtom, hogy még csak véletlenül se nézzek bele, majd felállok, s az öltönyöm belső zsebébe süllyesztem.
    - Menjünk. Az utat te tudod – csapdák már nem érdekelnek. Apámat senki sem tudja felülmúlni, azon meg már túl vagyok. Nem vagyok egy jótékony lélek, amiben hasznot látok, s erőt, elvállalom. S ebben látok, rendesen.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Hétf. Nov. 06 2017, 21:24




    Chris

    és

    Mikhal


    Franko csendben végig hallgatja és Chris kérdéseire csak határozottan bólint. Ahogy a cambion fel áll és felveszi a kabátját a fejébe csapja a kalapot és határozott, robot lépteivel kivezeti az épületből majd kitárva a parkoló autó ajtaját nyitja ki előtte és csukja be a férfi után majd ül be előre és viszi hozzám. Az utolsó reményemet...

    A ház nagyon is csendes mikor kitárul Chris előtt, és szinte alig érezni gyenge energiámat ami fel vezet az emeletre. Vitaly gondjaira bíztam Luket és elküldtem őket, bármi veszély helyzettől megóvva bármelyikőjüket. A szobában már megéltem pár dolgot, ez meg is látszik hisz olyan rumlit műveletem, hogy az fel foghatatlan. Csak fekszem a földön és lassan veszem a levegőt ahogy a plafont figyelem. Szinte minden másodperc egy kínszenvedés. Mintha végig sétálnék az ördögűzés fázisain. A testem már önmagától rándul meg és áll görcsbe és fájdalmasan szorít és, húz össze a pióca belül. Ahogy megérzem Franko jelenlétét és az ismerős kisugárzást egy mély lélegzetet veszek. Remélem tud javítani azon amit Vitalyval elrontottunk. Fájdalmasan össze rándulok és a levegő is bennem akad ahogy kezeim mellém feszülnek és ujjaim mint valami ragadozónak ugranak feszítésbe és minden csontom mintha szilánkosan törne bennem. Össze szorítom az ajkaim és nagyon nehezemre esik, hogy ne üvöltsek fájdalmamban, csak hangos zihálással pihentettem magam ahogy enged a testem. Izzadt tincseim a homlokomhoz tapadnak, ég a testem mikor hüllő hőmérsékletemnek kéne, hogy legyen...Csak annyit hallok, hogy nyílik az ajtó mire ismét jön a roham és oldalamra fordulva homorítok be ahogy a hátamon látszódik mekkorára megnőtt a pióca bennem és hogy nyújtózik a bőröm alatt és szinte eszi a testemet. Megint köhögök és vért köpök a szőnyegre ahogy próbálok megtámaszkodni a kezemen de nem megy és fejemet a saját vérembe nyomom ami a homlokomra tapad. Nem bírok megszólalni csak próbálom legyűrni az újabb rohamot magamban. Segíts nekem Chris...



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Mikhal lakhelye

    on Csüt. Nov. 09 2017, 21:16

    To Mikhal
    Nem véletlenül nem nyitok térkaput, ajtót, nevezzék bárminek. Jobb így, biztonságosabb, még ha ezzel időt is vesztegetünk. Semmi kedvem nincs krumplifőzeléknek lenni azok után, amit átvészeltem.
    A fóliáns ritka darab, s nem csak az fog fizetni érte, akiért olvassák, hanem aki olvassa. Erőt vesz el tőlem, hiszen azt formálja majd át segítő kézzé. Ezt az energiát soha többé nem fogom visszakapni. De marhára félek én ettől. Van belőle a padláson elég. Na meg az ára is érdekel, hajlandó-e érte fizetni. Nem feltétlenül a pénz fog izgatni, mint fizetőeszköz.
    - Helyes – nézek körbe, s egy lelket sem látok. – Jobb, ha te is házon kívül tartózkodsz. Kellesz majd utána neki, darab zúzalékként semmi hasznodat nem veszi.
    Azért még hagyom, hogy elkísérjen a férfihez.
    - Marha szar bőrben vagy, komám – jegyzem meg, nem foglalkozom a környezetével. A pokol bugyrai rejtenek szebbeket is. De már nem rejtem az érzéseimet érzéketlenség mögé, még ha éppen elég jól megmaradt a bunkó stílusom.
    - Kapsz két percet megfelelő távolságra húzni – azzal be sem fejezem a mondatot a szolgához, máris vérvörösen ragyog fel egy rúna a falon, padlón és a mennyezeten. Franko még ki tud menni, aztán senkinek se be, se ki.
    - Pokolba az udvariassági körökkel. Mit kell tudnom? – Így még azt is megtudom, kihez beszélek egyáltalán. Aztán majd eldöntöm, megteszem, vagy nem. – Ára van, amit kérsz, de minek is ragozzam. Szóval? – Fonom karba a kezem.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Csüt. Nov. 09 2017, 23:19




    Chris

    és

    Mikhal


    Alig bírok megmozdulni és nem érzékelek magam körül semmit. Csak a hangját hallom de egy burok nem engedi, hogy válaszoljak neki bármilyen formában is. Szörnyen fáj a testem. Mintha megszakadna bennem egy világ...Újra élném azt a kis rongy 100 évemet. És mellé apám éveit. Szinte mindent látok, mintha törölné az én emlékeimet és a sajátjai kezdenék elfoglalni az elmémet. De nem adom fel. Nem fogok ennyiben maradni. segítenem kell Chrisnek, hogy segítsen nekem. Minden fájdalom ellenére, és minden meggyötört kín ellenére is egy nyögést elengedve fordulok vele szembe a másik oldalamra mert eddig háttal voltam neki. Kinyitom szemeim és mindent olykor homályosan, olykor élesen látok.-Az apám piócája...-zihálom és nagyon lassan tudom ezeket elmondani neki de muszáj.-Gyerekkorom óta bennem van, és növekszik...tudom már korábban el kellett volna távolítani...de aki megszabadíthatott volna...az elment...-gondolok itt háborúra és egy újabb össze rándulással támasztom a fejemet a padlónak.-AZ öcsémet hittük...tévesen először a jóslatban a szálon...megpróbáltuk kiszedni...de csak rosszabb lett...és a több energiától...megerősödött...-mondom és megint össze szorítom a számat, hogy ne üvöltsek fel miatta ahogy a pióca megmozdul és a lapockám felé kúszik.-Teljes..démon pióca....-nyögöm elcsukló hangon és az asztal felé próbálom emelni a kezem de csak egy váll rándítás megy az irányba amin a naplóm van mint Damiennek is a kezébe adtam. Ahogy a rúnák vöröslenek, úgy a könyv reagálva rájuk fekete lángban ég de nem vesznek el a lapok, csak sugározzák magukból, ki is tartotta régen a kezében...-Szabadíts meg tőle...de...ne pusztísd el...-mondom ki halkan és újból megrándulok ahogy a bőrömnek feszül és össze szorított ajkaim között tör rám egy hangosabb kiáltás de csak a hasamra fordulok és körmeimet a padlóba mélyesztem.-Nem akarom, hogy elpusztísd!-mondom ki hangosabban ahogy össze szorítom a szemeimet és remeg az egész testem ahogy ismét vért köhögök nagyobb mennyiségben. A napló tartalmaz még információkat ha felcsapja, apám leírta nekem részletesen mi is ez ami él bennem, de mind ezt egy bájos törülközőbe csavarta, elhitetve akkor még tizenéves énemmel, hogy ez adomány. Akkor még az volt hisze ez fejlesztette jobban, és tett olyanná amilyen lettem, de amint felfogtam mit is hordok magammal azonnal egy élősködővé vált.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Mikhal lakhelye

    on Pént. Nov. 10 2017, 22:25

    To Mikhal
    - Valóban korábban kellett volna eltávolítanod – húzom el a szám, az eredményét látva a halogatásnak. – Sokba fog ez neked kerülni, komám – csapom zsebre a kezeim, látszólag nem foglalkoztat, ahogy kinéz, valójában már mérem fel a károkat, s a további károkat. Elég negatív szaldó jön ki, s az ő kárára, minden téren. Ő gondja, miért nem kezdett ebbe bele hamarabb.
    - Pancserek – fogalmam sincs, kiről beszél, mint említett harmadikról, de nem is érdekel.
    - Ha úgy vélem, el akarom pusztítani, megteszem. Indok, hogy ne tegyem meg? – Marhára nem érdekel, hogy kije, vagy miért akarja. Ha ettől szarabb lesz a mérleg nyelve, naná, hogy kiiktatom. Legfeljebb csak azt fizetettem meg Mikhallal, ami az elpocsékolt energiámra vonatkozik.
    Nem zavar, hogy sietni kéne, az én időmből sokat nem vesz el. Gonosz volnék? Érzéketlen? Mit vársz Sammael fiától?
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Pént. Nov. 10 2017, 22:52




    Chris

    és

    Mikhal


    Csak hallgatom a szavait és lassan lehunyom a szemeimet.-Mert az fel fog emelni engem...olyan dolgot akarok tenni vele, amivel elismernek engem...-mondom csendesen ahogy halkan fújom ki a levegőt az ajkaim között és fejemet a padlónak szorítom ahogy az repedni kezd alattam, és a testi erőmet akarja felhasználni most ellenem. De hatalmas küzdő akaratom van és azt nem adom. Egyre csak szorítom ökölbe az ujjaimat és lassan veszem a levegőt, ahogy lehunyom a szemeim és fölfele kezdem tolni magam a mellkasomból ahogy remegnek az izmaim, és próbálok legalább annyit elérni, hogy feltérdelhessek de úgy vissza ránt magával, hogy nem erőltettem tovább. Csak várom Chris ítéletét és döntését.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Mikhal lakhelye

    on Pént. Nov. 10 2017, 23:02

    To Mikhal
    Felnevetek a válaszra. Kinevetem. Fiatal még, elismerésre vágyik. Aztán hirtelen hagyom abba.
    - Ámen – azzal már nyitom is a fóliánst, s magamhoz intem a naplót, s olvasni kezdem a sorokat, miközben a napló lapjai pörögnek, s így belőlük belém az információ, s az energiámmal újabb szimbólumok jelennek meg.
    A fóliáns kicsi, a vers hosszú, s energiaéhes, energiaigényes. Hangom démoni hanggá alakul, s mivel a hely kizárta magát az emberi dimenzióból, így hatással csakis erre a helyre lehet.
    Erőm láthatatlan kézként irányul a cél felé, s hámozza le a sorok, szavak erejének segítségével a démon által fűzött bűverőt, s vele együtt löki ki magát Mikhal testéből. A sorok, s a napló még mást is tesz, teljesítve ezzel Mikhal akaratát, de én ezzel nem törődöm. Már most tudom, hogy rohadtul az enyém ez a fóliáns. Nem fog visszakerülni Mikhalhoz.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Pént. Nov. 10 2017, 23:32




    Chris

    és

    Mikhal


    Ahogy neki kezd, lehunyom a szemeimet, és ahogy megszólalnak a sorok Chris szájából úgy kezd a testemben a pióca vadul helyet keresni én pedig elnyílt ajkakkal szorítom a saját kezeimet. Olyan mintha törné a csontjaimat ez a dög, és a veszte az utolsó lenne. Az emlékek egyre gyorsabban kezdenek peregni bennem és hirtelen a fájdalom mintha vadul felerősödne, és Chris belém szúrná az utolsó döfést, felnyitva a hátamat és nyúlna bele a testembe, és megannyi szúrás támad le hirtelen. Össze szorítom a szemeim és az ajkaimat mikor az elmémet hirtelen valami elrángatja az egészből. Mintha a fájdalom hirtelen felhagyna kínzó rohamával és a sötétséget váltja fel, a vakító fény. Nem érzek semmit...sem Chris jelenlétét, sem apám piócáját csak a fényt. Talán a túl erős nyomás odáig sodort, hogy a saját elmém rabja lettem. Ahogy felemelem a tekintetem semmi mást nem látok csak fényt. Aztán női sikoltás és hirtelen egy vörös szoba rabja vagyok, vászon ágyban egy fekete hajú asszonnyal, zöld íriszei ragyognak, és egyre fáradtabb, ahogy a veríték lecsorog az arcán. Ez....nem értem...ki ő? A bába asszony nem sokkal kiemeli a hangosan síró gyermeket, és a fáradt asszony karjaiba emeli, de az alig bírja megtartani mégis fáradt tekintetét a gyermekre emeli. Halovány mosoly csúszik az arcára, és alig halhatóan beszél mégis nekem víz hangzik a fülembe.-Nevezze...Mikhalnak...-suttogja és ez az a pillanat amikor rá döbbenek mit is láttam igazából. Az édesanyám...lehunyja szemeit és elenged a karja én pedig először, és utoljára éreztem ezt...a következő kép már ismét sötétségbe szippant, majd Moszkva ismerős nyomor utcáira lök. Ott sétálok, az akkor még élő Frankoval aki fogja a kezemet és mesélnek. Én figyelmesen hallgatom és amit akkor kisgyerekként nem láttam az most ott van....Az öcsém...arctalan az alak akivel ott van, de ő is kis fiú, és csak megy boldogan. Csúnya a ruhája, de nevet és boldog. Én csendben, hidegen lépkedek már akkor, és...nem tudom hogyan kell boldog kisfiúnak lenni. Ott sétáltunk el egymás mellett és ahogy az öcsém mostani felnőtt alakom mellett megy el rám szegezi nagy kék szemeit és megérinti apró kezével az enyémet. Még a levegő is bennem akad ahogy érzem apró, de meleg kezét, és olyan kétségbeesetten szorítom meg. Ismét a fehérség de nem akarom elengedi a kezét. Nem akarom elengedni Vitalyt. A fehér fény ragyog és az apró kézből nagy kéz lesz de kisebb még mindig mint az enyém. Viszont szorítja a kezemet és ez egy nyugtató szorítás....az öcsém biztató kezei. Az egyetlen családtagom, akivel van még ránk remény. Remeg a testem de most ő az aki engem tart. És tudom, hogy ő fog vissza húzni engem. Amint megpillantom kék szemeit, megnyugszok.-Mindig...vigyázok majd rád...-súgom inkább magamnak ahogy lehunyom a szemeim és a fájdalom bizsergetése ismét kezd megtámadni és ahogy hallom ismét a szavakat elveszik Vitaly meleg erős, keze és ismét a padlón vagyok ahogy a pióca sikoltása élesen vág a fülembe. Hangosan veszek levegőt és kezdek zihálni ahogy kinyitom a szemeim és zöldre váltanak pupilláim ahogy az a kevés maradék erőm is löki ki magából ezt a szörnyet. Szinte felszakad a bőröm ahogy Chris mágia keze kitépi belőlem, mint kígyóból a patkányt. Hangosan zihálok, és érzem hogy sebemen hogy sistereg a vér ahogy próbálja gyengén gyógyítani magát a testem több, kevesebb sikerrel. Mindent kezdek elveszíteni a külvilággal. Csak azt tudom hogy a könyv intézi helyettem a piócát. Szinte kiköpi a dobozt amibe a démont szinte beszippantja és zárja el. Nem bírom tovább, minden erőm elszáll, és úgy dobom le a földre a fejemet ahogy csak a lassú légzés jelzi, hogy még élek...



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Mikhal lakhelye

    on Szomb. Nov. 11 2017, 20:58

    To Mikhal
    Rohadt tündérek, hogy jobban értenek a világhoz, mint bárki más. Még az öreget is lepipálják, a démonokon meg nem véletlenül röhögnek. Ki az istenek ők, hogy ennyire lazán, egy csettintéssel megoldanak mindent? Na jó, nem egy csettintésre, mert az, hogy komolyan érzékelem a mágikus erőm fogyását, amit az életbe, de a halálban sem fogok visszakapni, ingerel és dühít. A sorok azonban engem is fogva tartanak, nem csak az élősködőt. Nem tudom abbahagyni a sorok olvasását, amely szívja ki belőlem a mágiát is, hogy formálódjon, dolgozzon.
    A hideg veríték kiül az arcomra, de tudom, hogy talpon fogok maradni. Kezdem érteni a mondókát, amit a tündér tett hozzá. Apám nem éppen kellemes nevelési módszerei, könyörtelensége, edzetté tett. Sziklaként állom a mágia viharos csapkodását, az apály szívó hatását. De hogy ezek után egy hónapig békén fog mindenki hagyni, mert vagy alszok, vagy a plafont fogom bámulni szavak nélkül, az is biztos.
    Hirtelen marad abba a varázslat, ahogy a sorok végére érek, hátralépek kettőt, s körbenézek, megtörölve gyöngyöző homlokom. Csak ezek után pillantom meg a földön heverő alakot, és a dobozt.
    ~ Kész van, szabad az út gazdádhoz. ~ üzenem annak, aki eljött értem.
    Nem lépek a testhez, érdektelenül nézem.
    - Mint mondtam, sokkal jössz nekem – nem foglalkozom vele, hogy nem hallhatja esetleg.
    - Hogy mivel és mennyivel, megtudod, ha jobban leszel.
    Ha valaki ezek után azt meri mondani nekem, hogy puhány pöcs vagyok. Háhá.
    Szó szerint ajtót nyitok Franconak, a rúnák eltűntek már, s pár percen belül én is. Francora rá sem pillantok, hiszen már megtette azt, amit kértem tőle.

    //Köszönöm a játékot! hümm //

    Re: Mikhal lakhelye

    on Csüt. Dec. 21 2017, 17:11

    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Csüt. Dec. 21 2017, 20:37




    Dasha és Mikhal




    Furcsa időket járunk. A világban sok minden meg akar mozdulni és nekünk fel kell készülnünk a dolgokra. Az öcséim, ha már Lukeról is beszélhetek így, óvva intem őket most már és talán kicsit sokat de minél többet kérem őket készüljenek. A világ mozog, és mi részei vagyunk ennek a mozgásnak. A pióca kiszedése óta sokkal jobban vagyok, szinte teljesen vissza nyertem a hatalmam önmagam felett és erőm teljében vagyok ismét. Most azonban a legfurcsább dolog történt velem. Valaki olyan keresett fel akivel évek óta nem találkoztam és nem beszéltem. Egy rág múlt szép emlék egy számomra tiltott gyümölcs, és érzelem. Gyönyörű szőke hajzuhatagban, kék vakító gyémánt szemekkel, piros vér ajkakkal és gyönyörű lélekkel jutott mellém. Egy rég múlt árnyának apró fénye. Egy zsenge gyermeki látkép asszonya, Dasha. Furcsa a szív. Ennyi év után is úgy dobban meg e név gondolatára mintha soha nem is múlt volna el ez az érzelem. De ez már el múlt Mikhal és úgy kell rá nézned mint ahogy ő fog rád nézni annyi év után. Ahogy megigazítom a zakómat és az irodám ablakából figyelem az utat mikor érkezik meg Franko az említett hölggyel az órámra is rá tekintek majd vissza csúsztatva zsebembe kortyolok másik kezemben pihenő wiskhymbe. Kék szemeim a gyér fákat kezdik lesni és azon az estéken gondolkodom, mikor Dashával először találkoztam. Aztán a forró szeretkezésekre, azokra a ki nem mondott szavakra. Arra, hogy mennyiszer megnevetettet engem gyermeki király lány énével. Ő az én Dashám volt. De az évek elrepítettek minket egymás mellől és valljuk be nem gondoltam rá olyan sokat. De ő most vajon miért keresett meg engem? Mit akarhat tőlem ez a gyönyörű iga gyöngy?

    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Mikhal és Dasha

    on Pént. Dec. 22 2017, 09:41

    Mindig is érdekelt, hogy képesek e az emberek egyformán gondolkozni. Vajon mindenkit ugyan az ragad meg? Vajon milyen gyorsan kopik ki az a bizonyos pillantás a másik emlékekből? Nem mertem ezen sokat gondolkozni az elmúlt évek alatt, hisz így is bizonytalan volt a helyzet. Nem akartam tovább boncolgatni. Kitudja... Talán csak én akartam elmondani neki. Talán...ő mást mondott volna. Lehunyom a szemeimet az autó finom bőrülésének dőlve. Nem szabad, hogy lássa rajtam a nyomait. Egy független ember vagyok, akire már nem hat. Pedig Mikhal volt az első és utolsó aki nem csak a felszínt kapargatta, hanem a lelkem simogatta. Neki hagytam, hogy felfedezzen. A szex nagyon hamar fordult át szeretkezésbe. Minden hétvégén találkoztunk, de én sosem mertem őt kérni, hogy maradjon még. Hiszen ez nem erről szólt. Mikor elment, meztelenül, sebezhető nem éreztem magam nélküle. Elkeseredett, mert nem volt merszem elmondani, hogy fontos. Hogy szükségem van rá. Lassan kifújom a levegőt és kinyitom a szemeimet ahogy megállunk. Most már csak az a kérdés, állni fogom e a jégkék tekintetét remegés nélkül. Kiszállok és Franco után indulok be az épületbe. A liftből kiszállva idegesen simítom hátra a hajam. Ahogy az ajtó kinyílik, határozottan, meglepően könnyed léptekkel sétálok be a szobába. 3 méterre tőle állok meg. Koncentrálnom kell, hogy ne remegjek. Semmit sem változott. Talán a tekintete ami komoly oldott. Ahogy a szemembe néz, nem hagyom, hogy a lelkemig hatoljon- Mikhal.-mondom egyszerűen és biccentek egyet.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Hétf. Dec. 25 2017, 13:38


    Dasha

    és

    Mikhal


    Ahogy meglátom az autót, és ahogy Franko kiszáll majd később kisegíti Dashát figyelem kék szemeimmel amíg el nem tűnnek a látókörömből, majd lassan megfordulok és irodai asztalomhoz lépve teszem le a poharamat majd ülök le és lassan kattog az agyam. Ahogy egyre közelebb hallom a léptek zaját és végül az ajtó nyitódása zökkent ki majd lassan felnézek a nőre akit olyan régen láttam. Ki mondja a nevemet és úgy áll ott mint akit soha nem törtbe volna az idő. Csak nézem kék szemeimmel és lassan hátra dőlök a székemben és mélyet szusszanok.-Dasha. Örülök, hogy látlak.-mondom egy félmosoly kíséretében.-Kérlek foglalj helyet.-intek az egyik finom selyem szék felé az asztalommal szemben.-Kérsz esetleg valami italt?-kérdezem várva a választ és ha kér felállok lassan és a rejtett fiókot kihúzva veszek elő a kért italból és töltök neki és úgy készítem el ahogy én szoktam. Lassan vissza fordulok és elé sétálva nyújtom kezébe az italt miközben figyelem. Hiába ezt nem tudom elrejteni. Még mindig gyönyörű, és egy igazi gyémánt ami gyorsabb dobogásra készteti, a szívem. De semmi jelét nem adom ennek, hiszen fizikai érzelmeim teljes ura vagyok. Lassan megkerülöm, őt és leülök vissza az asztalom mögé, ahogy figyelem kék szemeimmel és megemelve saját poharam kortyolok bele.-Mi hozott ebbe a városba? Vagy esetleg hozzám?-kérdezem ahogy megtámasztom az államat a kézfejemmel.





    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Dasha és Mikhal

    on Szomb. Dec. 30 2017, 11:52

    Dasha és Mikhal

    Egy aprót nyelek ahogy figyelem az arcán megjelenő félmosolyt. Tényleg nem változott semmit...kicsit sem. A szemei csillognak akár évekkel ezelőtt és.. ez valamiért dühít. Talán csak a lelkem mélyén azt reméltem, kicsit megfakul ez a tekintet az évek során..nélkülem. Helyet foglalok a finom selyemszéken és keresztbe teszem a lábaimat. A kedvenc fekete szövet nadrágomat és egy fekete garbót viselek némi ékszerrel. Véletlenül sem az egyik tőle kapott parfümmel fújtam be magam. Kihúzom magam és elfogadom az italt némán, majd jólesőn belekortyolok. Szeretem, ahogy készíti. Minden olyan nosztalgikus. Halkan felsóhajtok ahogy kissé hátradőlök a pohárral a kezemben és a szemeibe pillantok a kérdés folyamán.- Szeretem ezt a várost. Gyönyörű és szeszélyes. De nem tudnék itt élni. - mondom ahogy a tekintetem az ablakra vándorol lassan, majd vissza rá- Azért jöttem, mert egy szívességet szeretnék kérni. - mondom könnyed hangon ahogy újra az italba kortyolok- Ha jól emlékszem kínzás terén az egyik legjobb vagy a szakmában, én pedig szeretném a szüleim halálát emlékezetessé tenni.- mondom elmosolyodva és a szemeimben elszántság tükröződik miközben szinte saját magamat szórakoztatom el a gondolattal.- Természetesen nem ingyen kérem a segítséged...
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Szomb. Dec. 30 2017, 16:37


    Dasha

    és

    Mikhal


    Csak hallgatom a szavait és bele kortyolok olykor az italomba ahogy rajta tartom kék szemeimet a nőn aki annyi éven keresztül sakkban tudott egy mosollyal tartani. Egy tiszta őszinte mosollyal. De ő már nem ugyan az a nő. Azóta keménnyé tették. Sokkal keményebbé. Már nem olyan hercegnő. Sokkal másabb lett. Hideg, élettelen. Már nem Dasha. Egy gyönyörű viasz test...Hallgatom a terveit és lassan hátra dőlök a székben ahogy iszok is egy korty italt.-Én sem azért lakok itt, hogy örömködjek benne. Ha nem lenne célom valószínűleg otthon lennék Oroszországban.-mondom és leküldöm az italom maradékát és lassan kicsit megringatom magam forgó székemben.-Való igaz nagyon jó vagyok bennük. Hiszen ez a névjegyem. Tudod te is...-mondom egy félmosollyal ahogy figyelem kék szemeimmel.-Oh...nocsak. Miért akarod megölni őket?-kérdezem kíváncsian ahogy kicsit össze húzom a szemeimet de továbbra is eszik szemeim azt a tökéletes fehér arcot amit egy gyönyörű szőke tincs cirógat.-Fizetség....az mi lenne?-kérdezem és keresztbe emelem a lábaimat ahogy egyre szélesebb lesz a mosolyom.-Tetszik az új Dasha.-jegyzem meg halkan nevetve. Lényegre törő, egyenes, mégis tudja úgy használni a szavakat, hogy érdekeljen...Vagy csak a múlt bilincsei? Mindegy is. Azzal nem ártok magamnak ha meghallgatom.
    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Mikhal és Dasha

    on Vas. Dec. 31 2017, 11:56

    Mikhal és Dasha

    Az arcomat cirógató tincset a fülem mögé simítom és lerakom a már üres poharamat az asztalra minden hang nélkül. Nem szeretem a zajt. Tetszik neki az ötlet, látom ahogy az arca kivirul és a tekintete egyre inkább felenged. Viszonzom a mosolyt fesztelenül és az izgalmam elfojtására diszkréten a szék karfájára markolok. Nem csak miatta vagyok izgatott. Ez egy olyan terv ami mindent megváltoztat. A tekintetem végig siklik a mellkasán, elidőzik az ajkain, majd vissza a szemeihez- Nos. Egyszerűen szeretném átvenni azt ami lassan már engem illet. A birodalmukat. Rengeteg döntéssel nem értek egyet, és nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy lerombolják.- mondom ahogy lassan felállok és az asztalhoz lépve érek hozzá a fához. Puhán lépkedek, akár csak egy macska. Nem hajolok le hozzá- Mit szeretnél fizetségül? Pénzt? Részesedést? -kérdem és pontosan tudom mit fog mondani. Csak szeretném hallani. Mióta ő nincs, nem lelkesedtem ennyire senkiért..sőt, inkább csak untattak. Az utolsó megjegyzésére kicsit megemelem az állam és nem reagálok rá. Az új Dasha. Tényleg ennyire szembetűnő lenne a változás? - Tehát? -kérdem már nem mosolyogva és a szemeim hűvösen fénylenek. Fél méter van köztünk.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Mikhal lakhelye

    on Hétf. Jan. 01 2018, 21:54


    Dasha

    és

    Mikhal


    Csak figyelem szemeim sarkából, ahogy közelít felém de nem fordul vele a testem, hogy végig követhessem csak hallgatom a hangját majd lehunyom a szemeimet és hátra dőlök a szépen csengő hangocskát hallgatva.-Nagy felelősséget vállalsz a nyakadba Dasha nem gondolod?-kérdezem ahogy a karfán nyugtatom a kezeimet.-És honnan tudod, hogy te mennyivel fogsz jobb döntéseket szülni majd?-kérdezem csendesen ahogy kinyitom a szemeimet és az asztalomon az üres poharamat figyelem amiben a jég egyre csak olvad. Ahogy arról kérdez mit kérek lassan felé fordulok a székemmel és végig fut rajta kék szemeim tekintete.-Idővel megtudod mit akarok. Ha beteljesedik a kérésed és jól végzem a munkám, sőt mi több...-lassan felállok és lenézek rá szemeimmel lassan álla alá nyúlva húzom végig ujj begyemet a nyakán.-Kiváló munkát végzek, akkor....megfogod fizetni.-mondom és elmosolyodom szélesen figyelve az ő gyémánt szemeit és a piros ajkait ahogy a szőke haja közre fogja az arcát.
    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Mikhal és Dasha

    on Hétf. Jan. 01 2018, 22:58

    Mikhal és Dasha

    Hallgatom a szavait és semmilyen aggodalmat nem hallok ki a hangjából. Nem kell mosolyognia, hogy tudjam mennyire örül ennek a lehetőségnek. Nem olyan kegyes, hogy ki mondja az igazságot. Szusszanok ahogy a nyakamra simítanak a hűvös ujjak és egy pillanatra szinte ösztönből hunyom le a szemeimet. Minden ugyanolyan. De vissza fogom magam és ahogy kinyílnak a szemeim a kezéhez érve tolom el finoman de határozottan a bőrömtől. Nem érinthet meg. Nem teheti meg- Pontosan egy hét múlva szeretném. Mindent előkészítek. – Mondom halkan és figyelem- Szabad kezet kapsz, de én végzek velük. Ami az üzleti részét illeti, pontosan tudom, hogy jobban fogom csinálni, mint ők. -jelentem ki hidegen és kifújom a levegőt- Majd még jelentkezek, addig is.. legyen szép napod. -mondom és aprót bólintva fordulok meg sietve és indulok az ajtóhoz.

    (Köszönöm a játékot.)

    Re: Mikhal lakhelye

    on Kedd Jan. 02 2018, 19:46


    Ajánlott tartalom

    Re: Mikhal lakhelye


      Pontos idő: Pént. Aug. 17 2018, 02:28