Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Washington Square Park

    Share

    Washington Square Park

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:36

    First topic message reminder :


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Csüt. Szept. 24 2015, 21:22




    "Bump"

    Thea & Simon ©

    A rövid eszméletlenség után egyből kinyitom a szemem, a zaj ismét visszatér hozzám és éppen látom, ahogy megsebzi Theát.
    - Miért fordultál vissza?! –  felkapom az egyik balkonládát és a szörny felé vágom. Csak az a mázlim, hogy cserépből van a tartó, különben fel sem figyelne arra, ahogy a tarkójához vágódik a tárgy.
    A hegyomlás valóban összeomlik, és mire földet érne, fekete porrá omolva tér vissza a semmibe.
    - Ennyire jól... még nem dobok. Egy Behemótot biztos nem. –   lihegek, miközben Theából hármat látok, meg is igazítom a szemüvegem, de a látvány marad.
    - Thea? –  a tőrt látva rájövök, hogy a hős... megint nem én vagyok.
    - Menjünk az intézetbe. Nem... nem messze van innen. Annyira. –  a térdemről való támaszkodásból Thea felé hajolok, hogy felkaroljam, remélve, hogy a hangja után be is tájolom, a három közül melyik az igazi Thea.
    - Kh... köszönöm. Kibírod addig? – felkapom, de a következő sarkon ketten borulunk. Vagy az azutánin. Innen valóban nincs messze, ha metróra szállunk. De inkább egy taxit intek le terveim szerint és majd egy közeli címet fogok bemondani. Megint ostoba voltam és megint miattam került valaki bajba!

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Pént. Szept. 25 2015, 01:03


    Simon & Thea ©

    Figyelem, ahogy a lény hamuvá olvad az aszfalton előttem, közben próbálom, magam annyira összeszedni, hogy ne kapjak sokkot. Megnehezítené a dolgunkat, ha hirtelen sokkos állapotba kerülnék.
    -Mit gondolsz, mégis miért? Értem nem kár, engem nem várnak haza. Téged igen -nincs most erőm és kedvem most visszafogni magam vele kapcsolatban, ezért nyögöm neki a választ. Normális estben nem árulnám el, hogyan gondolkodom magamról, de ez most más. Tudom, hogy nem fogok meghalni, nem is azért teszem, hogy "ne úgy halljak meg, hogy senki sem tudja az igazságot", vagy valami hasonló marhaság. Egyszerűen elegem van, hogy mindig csak magamnak tartom meg a dolgaimat és játszom a keményet. Közel sem vagyok olyan kemény, mint aminek látszom, szeretnék egy kicsit felengedni és úgy tenni, mintha normális fiatal lennék.
    -Meglátjuk. Gondolom nincsen nálad irón? -reménykedek egy igenlő válaszban, hiszen az enyémet az Intézetben hagytam és iratze nélkül hosszú és keserves lesz a haza út. Kezd elmúlni az adrenalin áldásos hatása és már kezd egyre jobban fájni a seb. Azok alapján, amit láttam, a lény egy démon volt, szóval csak reménykedhetek, hogy nem került méreg a szervezetembe. Ellenkező esetben nagyon nagy bajban vagyok, és sürgős segítségre van szükségem. Talpra kászálódom a karjába kapaszkodva, és elindulunk, de a következő sarkon a térdem megint bemondja az unalmast.
    -Ez így nem lesz jó - ingatom a fejemet, miközben ülő helyzetbe küzdöm magam. Az amúgyis szakadt fűzőmet deréknál elvágom, hogy jobban lássam a sebet. A démon méreg, amit máskor hatástalanít a szokásos rúna, elkezdte marni a széleit. Nagyszerű. Legközelebb tudni fogod Dorothea, hogy ne menj sehova felkészületlenül. Amennyire a fájdalom engedi, sziszegve a nadrágomon hagyott szoknyámból szorító kötést teszek a sérülésre, hogy legalább a vérzést elállítsam. Szegény srác sincs sokkal jobb bőrben, ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a démon egyedül volt és nem jött utána egy bosszúéhes fajtársa.
    -Most jobb -hátamat neki döntöm egy villanyoszlopnak - Tudod… volt nekem egy parabatai-om. Feltételezem, tudod, mi az, és nem kell magyaráznom -Nem nézek a szemébe, helyette a csillagokat figyelem a fejünk fölött. Alig látszanak New York fényszennyezésétől, de attól még ott vannak, és ez most megnyugtat. Annyira más New York Londonhoz képest, de az ég ugyanolyan maradt.–Az én hibámból halt meg. Nem voltam elég elővigyázatos és benn égett egy vámpírfészekben. Én is majdnem ott maradtam, ő mentett meg. Azóta tele vagyok égési hegekkel - leveszem a kesztyűmet, ahol a legjobban roncsolódott a bőröm és felmutatom. A közvilágítás miatt sokkal jobban és mélyebbnek látszanak a barázdák, mint általában. Lehet, hogy ezt megbánom, holnap (vagy inkább ma) reggel, de úgy érzem, most már valakinek tudnia kell. Abban se vagyok biztos, hogy Adele, a londoni intézet vezetője egyáltalán elmondta hirtelen környezet változtatásom okát. –Nem tudtam Londonban maradni, ahol annyi emlék tapadt mindenhez… Ezért vagyok most itt. Ez előtt is piromán és mazochista voltam, de a halála minden korábbi gátat és visszatartó erőt feloldott és nagyon nehéz megállnom a késztetést. Egy ilyen percben találkoztunk.

    Poor, sweet, innocent thing
    Dry your eyes and testify

    linkelj ide zenét

    linkeld a viseleted

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Vas. Okt. 04 2015, 17:51




    "Bump"

    Thea & Simon ©

    - Mi az, hogy nem kár?! Mondd, neked teljesen elment az eszed?! Mit gondolsz, mi a francért tartottam fel ezt az izét? Hogy te megmenekülj. Mert fontos vagy.
    A kérdésre egyből a derekamhoz kapok, majd a lentebbi zsebeknél kezdek el kotorászni.
    - Van. – hezitálás nélkül tartom az irónt, megfogalmazva a gyógyító rúnát és Thea sérüléséhez teszem az irón végét.
    - Így már jobb lesz. – legalább is, amíg megfelelő kezekbe nem kerül.
    Megfogom a derekát és úgy tartom, a másik karját átvetem a vállamon, de nem jutunk messzire. Az egyik padra segítek neki leülni és elég kétségbeesett képet vágok. Sosem tudtam megfelelően viselkedni ilyen helyzetekben.
    - Ne várj, az iratze jobban segít. – azzal megint előveszem az irónt és újabb rúnákat helyezek a sebre, hogy a vérzés mindenképpen elálljon. A magam helyzetével nem tudok törődni, az, hogy mindenből hármat látok, még szerencse: tudom, hogy a közép a jó.
    Nagyszerű, megint jön az a rész, hogy hülye vagyok, lásd: parabatai. Intek egy taxinak, közben puffogok. De aztán minden ilyen gondolatom félre száll, ahogy Thea folytatja.
    - Felesleges magad okolnod. Ha harcról van szó, sok minden történik egyszerre. Túlerővel szemben pedig végképp. Miért akarod egyáltalán mindenért ostorozni magad? – ezt nagyjából magamra is mondhattam volna. Megnézem a kezét.
    - Nem lehet könnyű. – nem tudok se sajnálomot, se együtt érzésemet mondani. Az olyan... hülyeség. Van, hogy álmodom még arról, hogy vámpír vagyok. Nem hiszem, hogy Thea ne álmodna arról az eseményről.
    – Az intézet elég sajátságos, hogy elterelje a figyelmedet. Sosem lehet itt unatkozni.
    Újból intek egy taxi felé, amely végre észre is vesz minket.
    - Mi? – hirtelen nem értem, aztán összeáll a kép. – Ó. Értem. Akkor sem tehetsz róla. – végre megáll a taxi, kinyitom az ajtót, majd segítek felállni és a taxiba szállni Theának. Nem érdekel, hogy részegnek hiszi-e vagy sem, a megjegyezésére sem figyelek, csak bemondom a címet, ami a halandók számára csupán egy lepusztult épület.
    - Nem egyszerű, ami történt és ami történik. Nem tudom, hogyan éreznék, ha az történne meg velemi, ami veled.
    Megtanultam már kezelni az emberek közötti rejtett beszélgetést. Ami aggaszt, az Thea sérülése. Szerencse, hogy nincs nagy forgalom, hamar oda fogunk érni.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Vas. Okt. 11 2015, 19:51


    Simon & Thea ©

    -Azért tartottad fel, mert egy érzelmes idióta vagy és ötleted sincs mivel álltunk szemben. Én cserélhető vagyok, az a dolgom, hogy csatában halljak meg, nem érted?! –szinte már kiabálom az arcába. Végleg elfogyott a türelmem, fázom, vérzem, épp az előbb öltem meg egy démont egyedül, a mérge a véremben van már és nekem Simonnal kell vitatkoznom. Az árnyvadászokat születésüktől kezdve arra tanítják, hogyan harcoljanak, öljenek, védjék meg az embereket, de mindig azt is a fejükbe verik, ők csupán gyalogok a sakktáblán, semmi több.
    Megkönnyebbülten felsóhajtok, ahogy felrajzol rám egy iratzét, de tudom, ne fog túl sokáig tartani a hatása, a démonméreg máris elkezdte kifejteni a hatását, hamarosan súlyos károkat fog okozni a testemben. Belékapaszkodom és elindulunk, de nem jutunk sokáig. Lerogyok a padra és megnézem a sebet. Nagyszerű.
    -Ne, hagyd, nincs értelme. Nem használ, ha már a démonméreg a szervezetemben van –tolom el a kezét magamtól, hogy a kötést fel tudjam helyezni. Talán akkor nem vérzem el túl korán, bár így is esélyes.
    -Mert az én gyújtottam fel az épületet. Azért ostorozom magam, mert megérdemlem. –Hiába mond mást, bizonygat nekem, a véleményemet nem fogja tudni megváltoztatni. Tudom, amit tudok, de ő sosem fogja megérteni, milyen, ha a lelked egy darabját veszted el, mert figyelmetlen voltál és kétségbeestél.
    Segít beszállnom a taxiba, bár nem tartom túl jó ötletnek, hogy így jussunk vissza, bár tényleg nincs most jobb lehetőségünk. A mondénok hajlamosak olyanra is kihívni a rendőrséget, amire nagyon nem kéne, vagy kérdezősködni a lehető legrosszabb pillanatban. Ráadásul még álcázni sem tudom magam, de szerencsére edzett taxis lehet, ugyanis nem tesz fel kérdéseket, még csak hátra sem pillant. Egyre homályosabb a látásom, próbálok mélyen lélegezni, hogy eszméletemnél maradjak.
    -Simon… El fogok ájulni. Amint odaérünk, neked kell szólnod, fel kell verned valakit, aki tud segíteni, minél gyorsabban, annál jobb. Mondd el, mi történt, ők tudni fogják, mit kell tenniük. –olyan halkan beszélek, amennyire csak lehet, de mégis megértse az utasításaimat. Megmarkolom a felsője ujját, hogy legyen valami, ami a valósághoz köt. Az életem múlhat a fiú gyorsaságán. Hatalmas bajban vagyok.


    Poor, sweet, innocent thing
    Dry your eyes and testify

    linkelj ide zenét

    linkeld a viseleted

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Szomb. Okt. 17 2015, 13:09




    "Bump"

    Thea & Simon ©
    Felszusszantok a válaszára.
    - Neked valaki hülyeségport szórt a reggeli kávédba, esküszöm. A nagy francokat vagy cserélhető, és ha még egyszer kimondod vagy e szerint cselekszel, nem csak elé fogok állni egy ilyennek, de direkt kinyíratom magamat, csak hogy felfogd végre, mekkora baromságot mondasz!
    Ellököm a kezét az irónt tartó kezemtől és akkor is rajzolok egy gyógyító rúnát, ezúttal egy másikat, jóval erősebbet, mint az előző.
    - Megmondtam, hogy ne hősködj! El akarsz jutni a gyógyítóig, vagy inkább önbeteljesíted a hülyeségedet?
    A válaszra két érzelem kel bennem.
    - Sajnálom. És nagyon hülye vagy. – és szerencse, hogy nem hallom a gondolatait. Szeretem, amikor mások szimplán alábecsülnek, csak azért, mert jelen pillanatban érzelmileg nincsenek a helyükön.
    Ahogy kimondja, el fog ájulni, a szája elé teszem a taxiban, nem fogom hagyni, hogy végigmondja.
    - Nincs semmi majd te megmondod mi legyen. – nem kérdezem, hogy oké, nem mondom, hogy bízzon bennem. Még egy húszast tartok előre a taxisnak, hogy taposson bele a gázba.
    A megoldás hatásos, rövidebb idő alatt érünk oda, mint eredetileg történt volna. A kocsi tiszta volt, iratzét nem használhattam, de itt már a kezeim közé kapom Theát, még ha nekem nincs is olyan erőm, mint másoknak.
    A rejtőzés elnyel, a taxis már úgysem láthat minket és az bejárati akadályon túljutva, a gyógyító részlegbe sietek, addigra már átveszik tőlem Theát, hogy ellássák.
    - Most már rendbe fogsz jönni.
    Felmerül bennem a sok évvel ezelőtti emlék, amikor Claryt hoztuk így ide. Régen volt. Megtámaszkodom a térdemen, hogy levegőt kapjak, ekkor kap el egy másik gyógyító, hogy engem is rendbe tegyen.
    Jó félórával később már kötéssel a hátamon és a nyakamon, tarkómon, belépek Theához, látni szeretném. Megállok az ágya mellett, ha nincs magánál, akkor csendben maradok.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Kedd Okt. 27 2015, 19:21

    Annyira forgatom a szemeimet, szinte már fáj. Ha valaki ilyen hülye, egyszerűen szükségét érzem.
    -Nem kávézom, angol vagyok az Istenért. Amilyen idióta vagy meg is teszed, és amilyen idióta vagyok én, képes leszek kikaparni téged a bajból -morgom magamnak, ahogy próbál rúnát rajzolni rám. Miután arrébb lökdösi a kezemet, nem erőlködöm tovább, hadd higgye, ezzel segít. A démonméreg hatástalanítja minden rúna erejét, akármit akar most már rám firkálni.
    -Nincs mit önbeteljesítenem, a harcos, a katona dolga, hogy védje a védteleneket és meghaljon a harcmezőn. Csak a huszonegyedik század hülyesége azt hinni, hogy ez nem így van.
    Beülünk a taxiba, és próbálom figyelmeztetni, hogy el fogok ájulni, de nem hagyja, hogy végigmondjam. Hát jó, ha a holt súlyommal együtt is tudni fogja, mit kell tennie, én nem szólok bele, igaz nem is tudnék. Hamarosan el is vesztem az eszméletem, ahogy előre megjósoltam, már nincsen erőm küzdeni a sötétség ellen, ami magába szippant. Régen várt ismerősként fogadom a karokat, amik puhán átölelnek és magukkal húznak a mélybe. Nem tudom mennyi időt tölthettem elmém börtönébe zárva, de egyszer csak újra elkezdem érzékelni a külső világot. Először csak fojtott hangokat, aztán már a motoszkálást is meg tudom különböztetni a suttogó beszélgetéstől. Végül már a szemeimet is kinyitom, bár még a félhomályban is hunyorognom kell. Lassan mérem fel, mit tettek velem, ahogy felhajtom a takarót és végignézek magamon. Ruháim és ékszereim mind eltűntek, az ágy mellett álló széken hevernek gondosan összehajtva. Hasamon feszes kötés díszeleg a kórházi ing alatt, meg még jó pár helyen, amiket észre se vettem, hogy szereztem volna hozzájuk sérülést. Több fájdalomcsillapító és gyógyító rúnát is érzek a bőrömön, émelygek is a hatásuktól egy kicsit. Simon megjelenésére felkapom a fejem és gyorsan visszateszem a takarót a helyére.
    Sejtem mit keres itt, de nem teszem meg neki azt a szívességet, hogy rákérdezek vagy beismerném a hibámat. Nem hibáztam, tényleg így gondolkodom és tudom, hogy nekem van igazam. De azt már sajnálom, hogy úgy beszéltem vele, ahogy és csúnyán lehordtam és kiabáltam vele.
    -Szia -köszönök halkan, félve attól, hogy hangom elcsuklana.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Kedd Nov. 03 2015, 22:54




    "Bump"

    Thea & Simon ©


    - Nem hinném, hogy csak te mentettél ki a bajból engem, hanem én is téged. Szóval ezt a dumát mellőzd. Összedolgoztunk, fifty-fifty. – nagyon rosszul esett, hogy gyengének nevezett, de akkor sem fogom hagyni, hogy ne írhassak rúnát a sebeire. Démonvér ide vagy oda, jó vagyok gyógyító rúnákban, hatni fog, még ha nem is úgy, mint az évtizedek óta gyakorló gyógyítóké.
    Az ájulását elő tudom adni becsiccsentésnek, majd közösen másokkal beviszem a gyógyítókhoz, aztán egyrészt magára hagyom, másrészt engem is kezelésbe vesznek, majd megteszem a szokásos jelentést.
    Azt hittem, hogy még aludni fog, de így is jó. Szélesen mosolygok, jó látni, hogy él, mozog és nincs nagyobb baja.
    - Most már rendbe jössz. Csak látni szerettelek volna, hogy minden rendben. És nem is zavarlak tovább, szükséged van a pihenésre. Gondoltam, ez tetszeni fog. – a kesztyűje helyett hoztam egy másikat, enm tudom, hogy megfelelő lesz-e számára ízlésben, a női holmik nem az én világom. Igaz, a harc sem.
    - Majd még jövök. – remélem, hogy nem tart vissza, sem magyarázkodni, se mást nem akarok tenni. Mert számomra nem arról volt szó, mint amiről Theának, erre rájöttem. És vitatkozni akarok a legkevésbé, és bizonygatni dolgokat. Az olyan... gyerekes és éretlen dolog.
    Ha nem tart vissza, az ajtó halkan csukódik utánam, szüksége van még pihenésre Theának.

    //Nagyon köszönöm a játékot és gyógyulgass! wow //


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Hétf. Nov. 09 2015, 21:41


    Simon & Thea ©

    -Jól van, legyen neked -hagyom most már végképp rá, elfogyott az erőm, hogy csak úgy vitatkozzak vele. Hamarosan, ahogy megjósolom, el is ájulok, amint később összerakom, ő cipelt be az Intézetbe a gyógyítókhoz. Sosem voltam a sokáig eszméletlen maradós fajta, hamar felébredek, és végig ellenőrzöm magam. Nem tett bennem túl nagy kárt a démon, amin csodálkozom. Simon gyorsaságán múlt majdhogynem az életem. Basszus, ha most meg kell neki köszönnöm… Már pedig muszáj lesz, az illem és lelkiismeretem is azt kívánja. Mielőtt belépne gyorsan visszarántom magamra a takarót és elhatározom, félreteszem azt a fene nagy angol büszkeségemet és megköszönöm neki. És nem szokásom hazudni, csak ha nagyon muszáj, szóval ez esetben komolyan is gondolom.
    Nagyot nézek, ahogy felém nyújtja a kesztyűt. Meglepetten veszem el, még erre is gondolt az egész ügy után, alig sikerül kinyögni érte egy köszit. Észre sem vettem, hogy az, ami eddig volt rajtam tönkre ment a harcban. Amit hozott pedig meglepő, de az én méretem és még tetszik is. Kész meglepetés ez a srác.
    -Simon -állítom meg mielőtt kilépne az ajtón. Kicsit harapdálom a számat idegességemben, mielőtt megszólalnék -Köszönöm. Megmentetted az életem, jövök neked eggyel -mosolygok rá halványan aztán hagyom a menni az útjára. Az ügyeletes gyógyító még odajön rám parancsolni, hogy aludjak, még egy altató rúnát is rajzol rám, amitől azonnal kidőlök és mélyen, nyugodtan alszom.


    Köszönöm szépen
    a játékot ^^

    linkelj ide zenét

    linkeld a viseleted

    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Washington Square Park

    on Szomb. Jan. 23 2016, 20:11

    Valaki - csúnya banda - Lucius

    A napi futótávomat teljesítem, ami elő van írva, és a harmadik kicsi köröcskémnél járok, amikor rossz arcú srácok lépnek elém.
    Balhézni nem szoktam, annyit, csak amennyi szükséges, de most nem érek rá, le kell futnom még pár kört, majd utána. Kikerülném őket, de nem engednek, egyszerűen megállítanak.
    -Na hagyjatok békén, nem vagyok vevő a szarságaitokra. Futok.
    Nagyon magabiztos vagyok, be is jelentem, hogy futok, mintha eddig nem lett volna nyilvánvaló, mégis kiröhögnek, meg lökdösni kezdenek.
    Hamar felmérem, hogy ebből nem fogok tudni kiszakadni békés úton, de hiába nézek körbe, persze ilyenkor tök üres az egész, csak ők vannak itt meg én. Az egyiküknél meg pillangókés. Mégis mit akar elvenni tőlem? A cipőmet? Nem hoztam semmit, egyedül az MP5-öm van nálam, semmi több, azt meg nem adom. A telefonom meg valahol a tökömnél, mert oda fért be, ott nem hagyom el.
    A fenyegetés és ütögetés az, amire kezdek ideges lenni, és ha kell verekedni is fogok, nem érdekel, de valami van, mert az a tagbaszakadt srác hátralép.
    Ja, tuti megint a szemem színe változott meg, az szokott, de ez nekem természetes, neki meg ijesztő. Lehet, ezzel felhergeltem, mert most már az érdekli, mi vagyok én? Mégis minek látszom? Sárkánynak?
    -Odafigyelnél az órákon, akkor felismernél egy humanoidot, ökör.
    Bajban vagyok, nem fognak leszakadni rólam, és úgy állnak körbe, hogy meglépni sem tudok. Az idegességem most már a tetőfokán, amikor olyasmi történik, amitől nekem földbe gyökerezik a lábam, ők meg elinalnak.
    Konkrétan kigyullad a környezetem, és egy hirtelen keletkezett, gyorsan terjedő tűzgyűrű közepén állok. Nem én voltam, tuti valaki szándékosan gyújtogatott, de ez nem én voltam, hát itt állok, és mégis lángba borul minden.
    Dermedten állok, most mégis mi ez? Ki akar megölni ennyire? Mivel oltsak? Mit csináljak? Az ijedtségem döbbenetbe és félelembe csap át, de ez a tüzet nem érdekli, csak egyre nagyobb és nagyobb.
    Ha ezt a nevelő szüleim megtudják, engem élve megnyúznak. Felgyújtottam a Washington Square parkot, azaz nem én, de valaki igen, én meg itt vagyok, szóval... már látom magam előtt a híreket. Holttestet találtak szénné égve... na az leszek én.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Kedd Jan. 26 2016, 21:55


    Lucius & Thea ©

    Éééééééés már megint itt vagyok. Nem gondoltam volna, hogy azután az éjszaka után még egyszer errefelé fogok járkálni, de úgy tűnik, most mégis az lesz. A démonos eset után a dolgot kivizsgálták, de mivel nem találtak túl sok mindent, annyiban hagyták az egészet, hiszen a démont megöltem. Ennyivel én le is zártam, de most mégis eszembe jutnak a részletek, ahogy a környéken vágok keresztül. Itt futottunk végig… Ott fordultunk be a sarkon… Na jó, elég volt. Most már más a helyzet, nem kell emiatt aggódnom. Most információt szerezni küldtek, csak egy sima kérdezgetős, kutatgatós munka, de mint a legutóbbi ilyen alkalommal, most sem az lett, mint amire számítani lehet. A vámpíros esetnél is, amikor elvesztettem Calebet, azt hitték, nem lesz semmi, csak egy kis beszélgetés, bezzeg mi lett belőle. Most is csak beszélgetésre számítottam, ami meg is volt, a munkát elintéztem, de visszafelé érdekes dologba futottam.
    Normális esetben nem foglalkoznék fiatalokkal, akik egymást terrorizálják fényes nappal, de most mégis megállok figyelni. Nem ismerném be, de nem akarom visszahallani a hírekből, hogy agyonvertek egy tinédzsert én meg pont ott voltam és megakadályozhattam volna. Felrajzolom az álcázó rúnát és megállok a történésektől kicsit messzebb, de amit látok, az meglep. A srác körül csak úgy felgyullad az avar, és amint nem állják körbe látom mennyire ragyogó sárga a szeme. Nagyszerű, warlock kölyökkel van dolgom, aki láthatóan nem tudja, hogyan kell kezelnie az erejét. Azonnal cselekednem kell, különben a döbbenetében még ott marad a közepén. Odamasírozok hozzá, nem érdekel lángra kap-e közben a szoknyám, vagy sem, bár a sok réteg könnyű tüll biztosan tüzet fog. Kirángatom onnan a karjánál fogva, akármennyire is kapálózna és vetek felé egy "maradj ott, ahol vagy, meg ne merészelj mozdulni" pillantást felé, még beszédem lesz vele. Lekapom magamról a kabátom, azzal kezdem oltani a gyorsan terjedő tüzet, mert hát másom nincs, de ha nem cselekszem gyorsan, leég az egész park. Miközben csapkodom a növényzetet, érzem, hogy tényleg meggyulladt a szoknyám, de most nincs időm foglalkozni vele, ez a fontosabb. Igazából nem is akarom eloltani a ruhámat, nagyon is élvezem a fájdalmat.




    You'll burn yourself,
    if you play with fire

    Sweet sacrifice

    Outfit



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Washington Square Park

    on Kedd Jan. 26 2016, 22:33

    Thea - csúnya banda - Lucius

    Előfordult már, hogy felgyulladt valami mellettem, de az mindig logikus magyarázatot vont maga után, hát a tűzoltók is megmondták. De itt nincs se gyertya, se olaj, se semmi olyan, amire azt tudom mondani, persze, hogy megtörtént.
    Egyedül maradok, a támadóim sehol, én meg ott állok dermedten, és nem tudom, mihez kezdek. Elégni nem jó dolog, arról is olvastam már, még sincs menekülési útvonalam, akármerre nézek. Be vagyok zárva, és minden lángokban áll.
    A tűzgyűrűt látva kezdek bepánikolni, átugorjam, rohanjak keresztül rajta? Ahhoz magas, én meg nem vagyok magasugró, bot sincs, rúdugrást sem tudok. Az egyetlen működőnek tűnő ötletem az, ha fogom és levizelem azt, ami előttem van.
    Más nem jut az eszembe, így letolom a gatyám, hogy megtegyem, amit a haza megkövetel az egyetlen ösztönös cselekedetnek gondolok. Csak egy sávot, ahol kiférek, csak annyit akarok, és nagyon de nagyon remélem, hogy annyi van a hólyagomban. Csak egy kicsi.
    Érzem, hogy remegek, és most büszke lehetnék magamra, hogy legalább a tüzet eltalálom, na de aki azt nem, az az igazi pancser.
    A semmiből jelenik meg valaki, egy nő, és karon ragad, én meg a farkammal a kezemben rántódok ki onnan, de még mindig pisilek.
    -Nem én voltam, ez csak úgy, csak úgy, huss, kigyulladt.
    Valahogy elfelejtette az agyam, hogy be kéne fejezni az elkezdett tevékenységet ha néznek, és már nincs rá szükség, de az jön, én meg meglepetten nézem a megmentőmet, aki viszont ég.  Most pisiljem le?
    Jobb híján a pólómat veszem le, és felöltözök, mert még a sorrendet is sikerül felcserélnem, de a nő ruháját akarom oltani csapkodva a ruhadarabommal. Ami szép műszálas, tehát hamarabb elég, mielőtt másodszorra is odacsapnék.
    Ügyes vagyok, nem elég, hogy a park leég, de most már valaki mást is lángba fogok borítani, mert oltani akartam, de már nem kell pisilnem, így azt kihúzom a listáról. Ő meg nem tud. Úgy mint én, azt pedig nem ajánlom föl neki, hogy guggoljon fölé, mert ennyit még én is tudok, nekik nem megy máshogy.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Vas. Jan. 31 2016, 21:18


    Lucius & Thea ©

    Miért is kell nekem mindig mindenkit megmenteni? Ja, igen, mert hülye vagyok és mazochista. Pontosan azért. Betrappolok a lángok közé, karon ragadom és úgy rángatom ki. Közben veszem csak észre, hogyan is próbálja eloltani a tüzet. Az Angyalra, mégis mennyi esze van ennek a kölyöknek? Értem én, hogy ledöbbent, nincs más lehetősége, blablabla, de akkor is, ennél bármi jobb lett volna. Mint látható, én is megoldottam valahogy. Oké, nekem felírható, hogy piromán is vagyok, szóval minden teketória nélkül vetem magam a lángok közé, míg mások megijednek tőle. Kabátommal kezdem el oltani, mert hát én se hordok magamnál tűzoltó felszerelést, de valahogy muszáj megoldanom.
    -Nem érdekel, hogy történt, csak tedd már el végre -pillantok rá hátra a vállam felett egy másodpercig, majd megyek vissza oltani. Nem figyelek rá különösebben, mert a lángoló avarral vagyok elfoglalva, ezért ér rohadt nagy meglepetés, amikor elkezd a pólójával csapkodni. Mégis mit gondol, ezzel ér valamit? Mielőtt bármit mondhatnék vagy cselekedhetnék, máris rájön, hogy rossz ötlet volt, mert a szoknyámnak és a pólójának is annyi. Egy pillanatra leállok, hogy lekapjam magamról a füstölgő maradékot és az ő kezéből a ruhadarabot, mielőtt más is tüzet fog. Szerencsémre, mindig hordok harisnyát és rövidnadrágot is szoknya alá harc és más előre nem látható esetre, de most még leggingset is vettem alá a hidegre való tekintettel. Hiába vagyok árnyvadász, még mindig fel tudok fázni, így viszont legalább nem fogja a kissrác a fehérneműmet nézegetni. Általában nem zavarna akkor sem, ha kéne, de most nem fogok még a merevedésével is foglalkozni. Szerencsémre nem keletkezett akkora tűz, mint amekkorának kinézett, néhány percen belül az utolsó foltokat is megszüntetem. Még álldogálok a közepén, mert akármelyik pillanatban spontán újra gyulladhat, szóval várok még, addig is a fiúhoz fordulok.
    -Mondd csak, sokszor történik veled ilyesmi? -pillantok rá, ahogy az immár lyukas kabátomat csípőmnek támasztom. Még nem fázom, mert a hideget kevéssé érzem, pláne a rengeteg fekete cuccom alatt, viszont hamarosan fel kell majd rajzolnom magamra egy melegítő rúnát.




    You'll burn yourself,
    if you play with fire

    Sweet sacrifice

    Outfit



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Washington Square Park

    on Vas. Jan. 31 2016, 22:14

    Thea - Lucius

    Ösztönösen kezdek a műveletbe, remélve, hogy ha pici rést tudok "ütni" a tűzbe, akkor simán kimehetek ott. Sokra nem megyek vele, de ez a nő... először kirángat, aztán simán csapkodni kezdi a lángokat a kabátjával. Olyanom nekem nincs, még a gatyám is műszálas, a cipőmmel se mennék sokra.
    Miért kell kiakadni azon, hogy elővettem? Mégis hogy pisilnék? Nadrágba? Ezt most már nem értem, de sebaj, szerintem ő sem, viszont segít, és kirángatott onnan.
    -Csak pisiltem, nem volt vizem.
    Ez volt az egyetlen, ami eszembe jutott, semmi más, mert még kulacsot se hoztam magammal. Mégis mit kellett volna tennem? Megvárni, míg engem is lángba borít? Elteszem, nincs azzal gond, már egyedül is képes vagyok rá, nem kell figyelmeztetni. Szépen felrángatom magamra a nadrágot, és jobb híján a pólómat szemelem ki oltásra.
    Ami még nagyobb baj, mert műszálas, és nemhogy oltana, de a nő szoknyája is lángra kap a pólómmal együtt.
    -Aha, de eddig mindig volt rá magyarázat. Most semmit nem tudok, csak úgy... úgy jött. Ez baj?
    Hülye kérdés, de most mit kérdezzek? Ideges lettem, megijedtem és jött, kigyulladt minden. Hozzá se nyúltam semmihez, se gyufa se semmi nincs nálam, és mégis tűz keletkezett körülöttem. Szöget üt a buksimba, hogy nem azon van kiakadva, felgyulladt a környezet, hanem az érdekli, hogy gyakran fordul elő vagy sem?
    -Te tudod mi ez? És akkor láttad... láttad ezt is? Az mindig van, de megszoktam.
    Gyanús, hogy ez a nő tudja mi a fene történik, más azon rikácsolna, hogy tűz van, nem azon, hogy ez gyakori vagy sem. Éreztem azt is, amikor változott a szemem színe, mert a fiúk akkor kezdtek el hátrálni, lehet, azt is látta? Oda mutatok, hátha, a fülemet azt nem teszem közszemlére, a farkincámat meg még annyira sem.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Washington Square Park

    on Szomb. Feb. 20 2016, 23:38


    Lucius & Thea ©

    -Ami egy elég nagy hiba egy futótól, de ez most mellékes -Igen hallottam azt a részét is a nem túl kedves szóváltásnak, amikor bejelentette, hogy fut. És tényleg hordhatna magánál vizet, nem csak mert random felgyullad körülötte az avar. A pólójának hamar annyi, ami az én szempontomból közömbös, a szoknyám mindenképpen elégett volna, de a többi részem nem gyulladt volna meg. Ő viszont igencsak fagyoskodni fog az Intézet felé, mert legalább odáig el kell vinnem, hogy rásózhassam a megfelelő személyre. Nem fog nekem örülni, de túl sokáig tartani a Praetor Lupust felzavarni ezért, végigjárni a kálváriát és végül ugyanoda kikötni.
    -Bajnak nem baj. De kezdenünk kell vele valamit -Tipikusan árnyvadászosan rém sejtelmesen fogalmazok, de ilyen nyílt terepen nem lehet máshogy. És amúgy is, lesz valaki, aki részletesen elmagyarázza majd neki az egészet.
    -Igen, tudom és azt is tudom, ki fogja majd neked megtanítani kezelni, mert így nem maradhat. Elviszlek hozzá, gyere velem -Majd út közben hagyom neki, hogy tovább kérdezgessen és úgy nagyjából válaszolgatni is fogok, de addig is ismét karon ragadom. Most nem annyira parancsolóan, csak olyan "erre gyere és lehetőleg ne vessz el" módon és elindulok vele vissza az Intézetbe, ahova eredetileg tartottam. Még egy felsőt is kerítek rá valahonnan, hogy ne legyen olyan szemetszúró a téli hidegben a csupasz mellkasa.




    You'll burn yourself,
    if you play with fire

    Sweet sacrifice

    Outfit




    Folytatás

    Re: Washington Square Park

    on Vas. Jan. 15 2017, 22:35


      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:14