Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Chelsea

    Share

    Chelsea

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:47

    First topic message reminder :

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Chelsea

    on Szomb. Aug. 22 2015, 22:49

    Damien & Clarita
    Music: Who am I?


    Válaszra sem méltatom a lekicsinylő megjegyzését. Nem bírom, ha valaki tahó, s az ilyen nephilimeket illető kérdésekre pláne nem szoktam reagálni. Nem, mintha ne lenne rá frappáns válaszom, egyszerűen csak nem ér annyit az egész, hogy veszkődjek vele. Még vállat sem vonok és a szemeimet sem forgatom. Mintha nem is hallottam volna semmit abból, amit mondott.
    - Ne tégy úgy, mintha áldás lenne az, amit egy Vadásztól kaphatnak.
    Szólom le, hangomból egyértelműen süt a megvetés. Azzal, ahogy nagyképűen kinyilatkoztatta, hogy tőle kaphatnak új életet egyértelműen elárulta, hogy mi is ő a tündérségen belül. És eddig sem volt szimpatikus, de mostg meg aztán pláne a bögyömbe került.
    - Neked biztosan tetszik, hiszen annyit ér számodra az emberi élet, mint a semmi. Veled ellentétben én viszont nem munkaeszköznek és tárgynak tekintem a mundaneket.
    Ha eddig nem jött rá, hogy mi a helyzet velem, lassan összerakhatja a képet. Mundaneből lett árnyvadász vagyok, igen. Fogalmam sincs arról, hogy más-e a "szagunk" vagy az "auránk", de fel szokták ismerni a szitut, szóval feltételezem, hogy igen.
    - Mi a..?
    Szakad ki belőlem egy méltatlankodó mondatkezdés, ahogy magához ölel. Ha nem éppen szárnyait terjesztené ki, akkor kapna egy istenes pofont, mert engem csak ne ölelgessen mindenféle jött-ment műmacsó. Martin az egyetlen, akinek az ölelésére valaha is vágytam családom férfitagjainak - Hans milyen büszke lenne, ha tudná, hogy ideszámítottam őt is - karjain kívül magam körül, szóval kifejezetten unszimpatikus ez a lépés. Leesni viszont nem szeretnék, így ha a levegőbe akarna emelkedni, akkor nem kapkodok. Viszont ha nem sikerül neki, úgy kilépek a karmaik közül.
    - Gyalog is mehetünk Superman. Ha tempózunk, akkor nem arra terjed a tűz, amerre az általam kigondolt helyhez vezető út halad.
    Teszem meg javaslatomat vagy az ölelésében feszengve, vagy már tőle ellépve. A lényegen nem változtat egyáltalán.
    - Mert engem nem tesz boldoggá, ha szenved valaki.
    Adom meg a nagyon egyszerű, magától értetődő választ. Ha ő választott helyet, s feljutottunk, akkor egy tetőn vagyunk, ha én, akkor egy közeli sikátorban nyitogatom épp a pincelejárót.
    - A zsarukat pedig jobb, hogyha a társaságomban éppen annyira nem szidod, mint az Árnvadászokat, mert különben megnézheted magad!
    Fordulok felé egy pillanatra égő tekintettel. Utálom, ha valaki ilyen. És amúgy sem érdekel, hogy nem tudhatta mik a szüleim, akkor se beszéljen így a rendőrökről, mert magamra veszem.

    @ Dress: Menta-style
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Chelsea

    on Szer. Aug. 26 2015, 22:02


    Keep remember...





    Betalált a kérdésem, éppen ezt akartam elérni. Vagy nem akartam elérni. Nem jó látni azt az arckifejezést.
    - Nem vagyok pap, hogy áldást osztogassak. – a Vadászlétnek ára van és ezt biztos tudja a nephilim is. – Kegy annál inkább. – önelégült a képem, pedig tudom, mivel jár és emlékszem az elsö száz évem düheire és csalódottságára. Ez a lét indított el ezen az úton, választhattam volna más irányt is, nem akartam.
    - A nephilim lét se cukormázasabb. És ti sem vagytok különbek más, nem emberektöl. Elvégre te se lettél volna nephilim, ha valamiért nem tetszett volna jobban, hogy nem ember vagy. – dobom oda sejtelmes fennsöbbséggel. A válaszából kisütött, hogy emberböl lett, s nem született nephilim.
    - Igazad van, valóban nem jó megoldás. – lépek vissza hátra. Össze fogom kenni. – Nem Superman vagyok, az ki, ismered? Mehetünk arra is. – továbbra is láthatatlanná teszem magam, nem vágyom arra, hogy így lássanak meg. Az, hogy ég a park, nem izgat.
    Kegyetlenül tud fájni az égés, még ha a tündér mivoltom és föként vadász mivoltomból fakadóan azonnal gyógyulni kezdenek a sebek.
    - Furcsa, azt hittem a nephilimek mind a halálunkat kívánják. – megjegyzésem csendes, gúny nélküli. Tulajdonképpen meglepett a válasza, de ezt a nézetét ember mivoltának tudom be.
    Nem zavar a pinceajtó vasa, ez a vadászlét másik elönye, segítek neki benyomni az ajtót, a felszisszenést visszatartom.
    - Hogy mi van? Azt szapulok, akit akarok, hol éltél te annyit, hogy megmondd nekem, kiröl milyen véleményem lehet? – vonom össze a szemöldököm. Még akkor is a csatamezök felett fogok száguldozni, ha már ö évszázadok után halott. Hacsak...
    - Csak nem szerelmes vagy az egyikbe? – esik le, hogy miért védi ilyen hevesen. – Ez esetben, bocsi. – emelem fel a kezem, megadóan.
    - Miért ide jövünk? – lépek beljebb, szétnézve. Még kicsi nephilimnek tartom és... elég volt egyszer elveszítenem öt, többet nem akarom.
    A nadrágom oldala siralmas, de a felsöm még gázabb, tulajdonképpen feleslegesen van rajtam. Le is kapom, nem érdekelve, hogy az összes sérülésem, ami rajta van, látványosan elökerül, s az is, hogy nem a söröskorsókat emelgetem.
    - Francnak kell folyton vitatkozni, meg mások dolgába avatkozni. – morgok, miközben szétnézek, legalább valami másik ruha után, amíg az edzöterembe visszaérek, bár azt is hamar át fogja vérezni, a felsöt mindenképpen.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Chelsea

    on Vas. Aug. 30 2015, 00:32

    Damien & Clarita
    Music: Who am I?


    - Kész szerencse. Felforrna a szentelt víz is, ha belépnél egy templomba. - forgatom meg szemeimet. Anya nem lenne büszke rám, de ez a nephilimként való megnyilvánulás mást is előhoz belőlem a racionalitáson kívül. A visszabeszédet.
    - Kaptam egy lehetőséget arra, hogy tanuljak, hogy büszkévé tegyem a szüleimet. Megragadtam. Nem mellesleg pedig jó vagyok abban, amit csinálok, sok esetben jobb, mint azok, akik sosem voltak mundanek. - közlöm vele minden fellengzősség nélkül ezen szavakat. Nem vagyok öntelt, de tisztában vagyok az erényeimmel, s azokat álszerényen nem hallgatom el. Anyai adomány.
    - Képregényfigura, de tudod mit? Felejtsd el. Kirügyeznél, mire elmagyarázom. - legyintek. Nem mérgesen, nem fáradtan. Csak úgy. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy másoknak fura az Árnyvilágban, ha emberi dolgokról és kvázi találmányokról ejtek szót.
    - Én senkinek nem kívánom a halálát, aki nem teljesen démon. Ráfoghatod arra, hogy nem vagyok született nephilim, nem érdekel. - vonogatom a vállamat, s közben elvezetem a sikátorhoz, le a pincébe.
    - Mert. - adok nagyon tömör és kifejezetten bő jelentéstartalommal bíró választ. Abszolút nem a vassal kalkuláltam, nem akartam börtönbe zárni. Egyszerűen csak már ismerem a helyet és ez volt a legközelebb.
    - Ismersz egyet is, te pökhendi majom? - csapom be magunk után az ajtót. Sötétben is ki tudom tapogatni hol a villanykapcsoló. Mire a pince lámpafénybe borul, már nem szikrázik tekintetem.
    - Nem. - jelentem ki kategorikusan, de abba nem avatom be, hogy a szüleim okán szívtam így fel magam. Hihet, amit csak akar. Hazudni viszont nem szeretek, így nem is fogok, ha tudnék, ha nem.
    - Mert ismerős vagyok itt.
    Egészen lesétálok a pincébe, az egyik polcról leemelek egy elsősegélyláda-szerű valamit. Hevenyészett, de iratzét nem kaphat mégse, szóval marad a mundane gyógyítás. Ha tetszik neki, ha nem.
    Némiképp elvörösödöm a felsőtestének lemeztelenítése okán. Nem vagyok hozzászokva, hogy félmeztelen akárkikkel legyek körülvéve. Martintól is fülhegyik pirultam, bár nála bejátszott egyéb faktor is. Ahhoz meg ennek a kivagyinak pláne semmi köze az előző "szerelmes vagy" kérdése után.
    Ruha az nincs.
    - Megtennéd, hogy leülsz. Mondjuk.. oda? - mutatok egy kórházból leselejtezett, vaskeretes, némileg rozsdás ágyra. A matrac se patyolat, de azért nem olyan veszélyes.
    - Ki az az Eva? És hagyjuk a Bibliát!

    @ Dress: Menta-style
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Chelsea

    on Kedd Szept. 01 2015, 20:58


    Keep remember...





    - Nem vagyok én démon, kikérem magamnak! –  vetem oda müvi sértettséggel, félvállról.
    Ha nem Eva arcával és éppen olyan kifejezöen mondaná, mint ö mondta, egy szép replikát kapna, így csak morgok egyet.
    - És még én vagyok a bunkó. –  vetem oda a képregény válaszára. Sok okom van, hogy ilyen legyek, csak senki sem veszi észre, hogy ök is éppen olyan lehetetlen természetüek, akik rám aggatják ezt a jelzöt. Nem fogok belöle lélektani kérdést csinálni, ahhoz túl nagy az egom.
    - Akkor minek vagy nephilim? –  nem értem én ezt a mentalitást, amit feldobott. Nem, mintha különösebben érdekelnének az emberek, vagy a nephilimek. Ha közénk kerülnek, teljesen mindegy, kik voltak elötte. Mark jut eszembe.
    - Akkor nem bocsi. – vonom vissza az elöbbit. Ha nem, akkor nem. A hirtelen fényre azért hunyorítok egyet. – Pökhendi majom? Az emberek majomszabásúak nem? – gúnyos vigyor gyúl ki a képemre.
    A hosszú tört kihúzom a nadrág derekából, úgy leülni eléggé érdekes és az ágyra, magam mellé teszem.
    - Megtettem. –  nézek rá várakozón. Megéri a dolgot, hogy egy nephilim lásson el.
    A kérdésére az addig flegma, tenyérbe mászós kifejezés lassanként leolvad az arcomról.
    - A lányom volt. –  nem tudok többet kimondani, egy ritka, régen (talán nem is olyan régen) látott kifejezés jelenik meg a tekintetemben: a szeretet és a kedvesség. Inkább lefelé nézek, de a szám sarkában ott honol egy kedves meleg mosoly, még ha csak halványan is. Egy ideig csendben hallgatok, de terelni vágyom a témát, ez már nem én vagyok.
    - Miért akartál árnyvadász lenni? – visszatérek a magyarázat kérésére, mert tuti biztos vagyok benne, hogy más is van mögötte.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Chelsea

    on Csüt. Szept. 10 2015, 20:58

    Damien & Clarita
    Music: I used to think
    I had the answers to everything,
    But now I know
    Life doesn't always go my way, yeah...
    Feels like I'm caught in the middle
    That's when I realize...



    - Inkább te, mint én.
    Hűtöm le sértődött, kötekvő kedvét. Azért ne szépítsük, a tündérek nem az angyaloktól származnak. Nem oylan fontos, de ettől még a cirkuszt nem kedvelem. Én csak mondtam valamit, nem szekáltam, a problémája hát nem tud megmozgatni nagyon. Ha van vele.
    - Mi bajod van? Szeretnél előadást hallani a képregényekről? Elég sokat tudok róluk, az ikertestvérem rajzos beállítottságú, ki vagyok művelve.
    Értetlenül állok a férfihiszti előtt. Vállvonásra sem méltatom, nem ér annyit. Számomra ez fura, apa a férfiminta előttem, s ő nem az a fajta, aki így hápog valamin.
    - Úgy érted, hogy a nephilimeknek mindenkit ki kellene iktatni, akik nem nephilimek? Aludtál abban az időben, amikor a Szövetség köttetett?
    Úgy nézek rá, mintha egy bolondot szemlélnék. Tényleg nem értem a kérdését, szinte tudományos kísérletnek tekintem. Feltárni akarom, megérteni.
    - Ebben az alakodban te is emberszabású vagy.
    Darwinból nem fogok neki előadást tartani, szerintem annyira sem érdekelné, mint a képregénytan. Őszintén szólva nem is tudom minek veszkődöm itt vele.
    - Csípni fog.
    Nekilátok, hogy kitisztítsam a sebeit. Nem betadint pacsmagolok rá, jó erre az alkohol is. Az legalább van. Ezt a pincét nem csak én ismerem, hanem a szeszkedvelők is. Ismerősök, bár velük azért anyáéknak nem dicsekedtem. Akkor sem, ha én magam nem iszom.
    - Óh!
    Bocsánatkérőn biggyed le ajkaimról az ellátás élményében fürdő mosoly. Hiába no, szeretek segíteni másokon.
    - És mi történt vele?
    Nem kéne többet kérdezzek, de érdekel. Információhajhász vagyok, abszolút.
    - A szüleim rendőrök mindketten, arra vágytam, hogy egyszer a nyomdokukba léphessek. Árnyvadásznak lenni majdnem olyan, mint bűnözőket üldözni. Egyébként pedig szeretek tanulni, szeretek mindent, ami új és ha már volt bennem csírája a tehetségnek, szerettem volna kiaknázni. Nem különlegességre vágytam, csak tanulásra.
    Nem tudom, hogy meg fogja-e érteni. Azt meg pláne nem tudom miért szeretném hirtelen, hogy tényleg értsen is.

    @ Dress: Menta-style
    [/quote]
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Chelsea

    on Kedd Szept. 15 2015, 23:33


    Keep remember...





    Csak egy puffogó hangot adok vissza és nyugodtá alakul az arcvonásom. Egy pillanatig.
    - Te nem akarod elmondani. De tudod mit? – vágom vissza a saját szavait. – Nem is vagyok rá kíváncsi, tartsd meg magadnak.
    Éppen úgy nézek rá, mint ahogy ö rám.
    - Történetesen pont jelen voltam a szövetség kötésnél. És ami azt illeti, az a rész baromira hiányzik belöle, hogy milyen büntetés jár egy nephilimnek, ha szabályt szeg. Csak úgy jelzem. Bezzeg arról oldalak zengenek, ami úgy kezdödik: ha egy alvilági .... Ennyit arról, hogy mennyire angyaliak vagytok. – én meg Vadász és többszörösen nem érzem úgy, hogy rám vonatkozna a Törvény.
    - Aha. – azzal szétterjesztem a hollófekete szárnyaim. – Erre varrjon gombot az a fazon.
    Ahogy a szesz az égéshez ér, felordítok és hanyatt vágom magam az ágyon, a szárnyaim közül az egyik az égnek mered, a másik vízszintesen.
    - Ezt... ne. – tartom felé a kezeim. – Inkább valami felsöt adj. Bár mindegy. – úgyse fognak látni.
    A kérdésre a plafont bámulom, összepréselt szájjal egy ideig.
    - Megölték. – koppan a szó, még ha halk is. Nem akarok róla beszélni.
    - Tehát mégis úgy gondolod, hogy az összes alvilági bünözö. – állapítom meg és inkább felülök. – Akkor nem értem, miért látod el az... a sérülésem? – valóban nem értem és vád nélkül jelentettem ki a mondatot, mint ahogy a kérdésem is öszinte. Minden egyes pillantás fájó sebeket tép fel bennem, mert rá emlékeztet. Minden.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Chelsea

    on Csüt. Okt. 08 2015, 19:55

    Damien & Clarita
    Music: I used to think
    I had the answers to everything,
    But now I know
    Life doesn't always go my way, yeah...
    Feels like I'm caught in the middle
    That's when I realize...



    - Mi vagy te, óvodás?
    Kérdezem a dafke visszavágására. rendben, akkor ne érdekelje. Nem baj, legalább nem fenyeget az a veszély, hogy túl őszintének kellene lennem valakivel, akit nem is ismerek.
    - Majd akkor utánanézek, hogyha szegek szabályt valaha az életben, vagy szándékomban áll szabályt szedni.
    Húzom fel az orrom kicsit dacosan. Ha valami nem süthető rám, az a szabálytalanság, nem is tudom hogy gondolta. Bár lehet, hogy sehogy, csak én fújom fel a dolgot, de mindegy, ettől a fintor még marad.
    - Mi bajod neked velünk? Savanyú a szőlő?
    Feszegetem a határokat. Jó, én se szeretem a tündéreket, de ettől még tudok velük normális hangot megütni. Ez a paprikajancsi meg nem elég, hogy gyújtogat, még savazza is a nephilimeket.
    - Nem kívánságműsor!
    Megyek neki továbbra is a fertőtlenítéssel, hacsak el nem magyarázza, hogy miért nem bírja. Nem acél, nem hiszem, hogy allergiás lenne rá, de mondjuk az egyéni gyöszösségeiket nyilván nem ismerem.
    - Felsőt maximum az enyémet kaphatnád meg, mert más nincs, de azt meg nyilván nem adom, szóval hacsak nem varrsz az ágyhuzatból..
    Vállat vonok. Sajnálom, ezt nem tudom neki teljesíteni. Segíteni szeretnék, de így nem tudok.
    - Nagyon sajnálom!
    Menekülök bele a sebkezelésbe, ha van rá lehetőségem. A kérdése sem zökkent ki. Készen van rá a válaszom.
    - Mert nem gondolom úgy, hogy minden alvilági bűnöző. Ezt te képzelted a szavaim mögé.
    Nem szeretem, hogyha nem értik, amit mondok, csak azt hiszik, hogy értik. Viszont másokat sem szoktam kioktatni emiatt, csak tudomásul veszem, hogy jobban kell a fogalmazásmódomra figyelnem.
    - Bekötözni be tudom, ha felső helyett megfelel a gézlap és a ragtapasz..
    Ajánlom fel a lehetőségeket.
    - Kik?
    Kérdezem kissé félve. Nem biztos, hogy feszegetnem kellene, semmi közöm hozzá elvégre, de érdekel.

    @ Dress: Menta-style
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Chelsea

    on Szomb. Okt. 10 2015, 18:13


    Keep remember...




    - Te is. – vágom vissza. Még hogy ne az enyém legyen az utolsó szó! Emlékeztetnem kell magam arra, hogy ne úgy vegyem, ö vele vagyok.
    - De kis egoja van valakinek. Általánosságban beszéltem arról, hogy nincs egálban a tündérekre és az árnyvadászokra vonatkozó szabály és penitencia. És nem a tündérek javára.
    Sokat jelentösen nézek rá, egy ideig még csendben is maradok.
    - Nagyjából minden. Azt hiszitek ti felettünk álltok. Tisztelet a kivételnek. Nem mindenki olyan normális, mint te. –  hogy kicsúszott volna a számon? Nem tudok továbbra sem elvonatkoztatni töle, habár jellemben egészen eltéröek. A látványa még így is fájó sebeket tép fel, amikre azt gondoltam, már feldolgoztam.
    És csak folytatja. Az ordítás abbahagyom, nyöszörögni sosem fog látni, és úgyis el kell látni a sebet. Eltünhetnék a vadászokhoz, de ott sem fognak kevésbé kellemesebben bánni a sebeimmel, csak legalább akkor ez a lány nem látja. Inkább összeszorítom a szám és türök és arra koncentrálok, hogy az a kis szemét, árulkodó szárnyaim tünjenek el a láthatósági szintböl, folytonos rezgésükkel elég szépen árulkodnak arról, mikor fáj a legjobban. A koncentrálás megy, mire a géz vagy mi kerülne fel rám, addigra már régen eltüntek.
    Nem forszírozza Eve-t, én pedig nem folytatom.
    - Mivel úgy is mondtad. – vágom csípöre a kezem. – Vegyük úgy, hogy elhiszem, hiszen akkor a sebem se kezelted volna le.
    A hajamba túrok, majd ha tudok valamit fogni, tartani, akkor megteszem. A kérdése meglep. Sokára is válaszolok.
    - Árnyvadászok. – másnak is benne volt a keze, ezt csak késöbb tudtam kideríteni, de tudom, hogy ettöl függetlenül is megtörténhetett volna az eset. – Kész vagyunk? – nem akarok erröl beszélni, voltaképpen senkivel sem beszéltem erröl, talán ezért is mérgesedett el bennem ez a harag és a keserüség. Régen is nagy volt az egom, kicsit se voltam híján a csínytevésnek, de jóval több jóindulat volt bennem, amit az ö halála teljesen kitörölt, mintha egy lendítéssel kisöpörték volna belölem, ami aztán tovább nött az idök folyamán. Érzésem szerint igen.
    - Köszönöm a kezelést. - azzal egy villanással el is tünök, nem akarok még több fennforgást. És pihenni is kéne.

    //Köszönöm a játékot! lécci //

    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1264
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Chelsea

    on Vas. Júl. 31 2016, 23:41


    "Let the figths begin"
    Declan & Chris ©


    Nem túl sűrűn zavartatom magam, hogy ismert személyiségként mit tehetek meg és mit nem. Artie hívott meg a rendezvényre, és a tündérek mindig is túljártak az eszemen, most is belevitt abba, hogy rövid időn belül a listán találjam magam. Amúgy is ideje már fizikailag is kiereszteni a gőzt, úgy istenigazából, pokolian. Volt már verekedés az erősségem, az utóbbi időben az agyamat használom, de ahogy rájöttem, valahogy kezdem letojni a világ jó részét. A Labirintusomba vágyom, és csak arra, hogy ha kedvem szottyan, akkor kidugjam onnan az orrom.
    Fogadást naná, hogy kötök, nincs annál jobb, mint nyerni. Csakis nyertesre vagyok hajlandó tenni, a veszteséget nem nekem találták ki.
    - A következő kör után te jössz – Artie feje bukkan fel a tömegben, én meg kikászálódom a sorok között. Tetszik magamon az ing, szeretném is egybe tartani egy jó ideig. Az öltözőben kapok egy pólót és egy elnyűtt farmert, az utóbbira fintorgok egyet és a magam bőrnadrágja mellett maradok.
    Az előttem lévő küzdőkhöz még javában kiérek, összefont karokkal az oszlopnak dőlve figyelem a küzdelmet. Bitang jól viszi a prímet.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Chelsea

    on Hétf. Aug. 01 2016, 10:42

    „Let the fights begin”
    Chris Anderson

    Az utcán nincsenek szabályok. A rendőrségnek kerülettől és járőrútvonaltól függően 2-3 perc, míg egy zavargás okán kiér a helyszínre és ennyi idő egy örökkévalóságnak tűnik élethalál küzdelmekben. Mert az utcai harc pontosan erről szól, nem igaz? Életekről. Az akaratunk érvényesítéséről ott, ahol a vita, a szócséplés már elérte forráspontját és intelligens emberek módjára már nem kezelhető az adott helyzet. Olyankor jönnek az ütések, a rúgások, a hirtelen előpattanó fegyverek, a vér és a nyílt hús nevető szája a rengeteg árnyalatot ölteni képes testeken.
    Ez most más. Bár a rendezvény viseli a streetfight fémjelét, a szabályok mégiscsak adottak. Nem teljesen illegális, így a gyilkolás eltűnt a palettáról. Az ok nem egy kimagyarázhatatlan, megbeszélhetetlen előzmény, hanem a nyeremény, a dicsőség, melyért mindannyian küzdenek. Valódi utca helyett pedig széles ring van, pincehelység, stílusosan összegraffitizett falak, nehéz, verítékszagú, forró levegő, féléles, sárgás árnyalatú, füstös reflektorfények.
    Érzi a tömeg lüktetését. A hangzavart körülötte, az alkoholmámort, a dohányfüst száraz, torkon kaparászó, fojtogató szagát. Nem törődik senki mással aktuális partnerén kívül és mégis mindenre kell figyelnie egyszerre. Bármikor berepülhet a tömegből egy szék, egy sörösüveg, valami, ami károkat okozhat benne és amivel – ha időben kapcsol – károkat okozhat az ellenfelének is.
    Nálánál magasabb, erőteljes izomzatú, szívós fickó. Az ütése, ha rossz szögből találja el, akár halálos is lehet, az ökle betonkemény, de Declan gyorsabb nála, kisebb a reakcióideje és biztosabb a balansza. Fürgén mozog a fickó körül, aki nem éri el igazán és nem is hagyja neki. Néhány zúzódás a fiatal férfi testén már így is jelzi, hogy megvolt kettejük között korábban a tesztidőszak, amikor kénytelen volt a saját bőrét használni tesztfelületnek.
    Itt nincs olyan, hogy technikai KO. Feladás létezik és teljes kiütés, az előbbi elérhetetlen, az utóbbi nehéz, de nem kivitelezhetetlen.
    A fiatal férfi a ringben ügyesen küzd, mozgékony, fürge, kígyószerű. Mindenhol ott van, de ha a sötétbőrű üt, valahogy soha nincs ott, ahol kellene. Következetesen a gerinc, a tarkó, a torok és egyéb lágy részekre vadászik, ahol nem véd igazán az izomzat és a vázszerkezet. A küzdelem valahol ott fajul el, mikor a nagyobbik belezőkést ránt elő és a tömeg felvisít, őrjöngő hangzavaruk kitölti a koponyát és visszhangzik benne. Declan valahol ezen a ponton unja meg a játszadozást. Beáldozza magát a késnek, ami felületi sérülést okoz, a hím lefelé szúr, ő pedig elkapja és a vállán töri el a karját. A nagyobb üvölt. A pillanatnyi kontrollvesztés elég, hogy a földre vigye.
    A tömeg süvöltése lüktető fájdalom. Zihálva hátrál be a ring ellentétes sarkába, két könyökével kitámaszkodik a gumikötélen. Rákényszeríti magát, hogy nyugodtan lélegezzen, bár nincs könnyű dolga, a teste forr a küzdelemtől, az adrenalin sisteregve kering benne. Hosszú, tapadós fekete nadrágban van, alul tornacipőt visel, egész jó tapadással, felül fekete trikó borítja, alkarjait fáslival tekerte végig a megerősítésért, egészen csuklóik, ahol a már piszkosszürke, vérmaszatos fehérség eltűnik a bőrkesztyűk anyaga alatt. A fásliba törli meg a száját, a homlokát, a veríték egy részétől így sikerül megszabadulnia, a testét borító számolatlan tetoválás azonban még így is olajosan fénylik a párás nedvességtől. Rásimít felsebzett hasára. A trikó felszívja a nedvet, a sérülés nem túl komoly, csak kellemetlenül csíp saját sós nedveitől.
    A fickóra néz a ring túloldalán. Nem a benganagy feketére, akit kihúznak, hanem a helyes, magas barnára az oszlopnak támaszkodva. Bőrnadrág. Abba hamar beleizzad, tapadni fog és nyúzni, mint egy második bőrréteg, lefölözve a mozgás egy részét. Első ránézésre nincs nála fegyver, de az első ránézés általában semmit sem jelent. Declan félrebiccenti az állát és ahogy a szócső valahol odafent bejelenti a következő küzdelmet, kinyújtja előre a jobbját. Összetéveszthetetlen csalogató mozdulattal invitálja be, félrebiccentett fején helyes kis mosoly tetézi az összhatást.
    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1264
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Chelsea

    on Csüt. Aug. 04 2016, 21:14


    "Let the figths begin"
    Declan & Chris ©



    Figyelem a küzdelmet és felsóhajtva a tetőtér felé pillantok, grimaszolva, amikor a másik fegyvert vesz elő. A pusztakéz az pusztakéz. A tömeg ovációja mást jelez, én azonban rühellem, ha pusztakezes harcba fegyver is keveredik. Régi vágású vagyok ilyen téren. Magamban helyeslően biccentek, ahogy bevállalja a kést a másik a cél érdekében. Sokan nem számítanak erre, magukra vessenek.
    Oda se pillantok, akit kihúznak, a vesztesek nem sokat érnek a szememben, főleg az olyanok nem, akik a hülyeségükkel kerülnek oda. Cseppnyi szánalmat sem érzek.
    Elrugaszkodom az oszloptól, nyugalmas, kényelmes tempóban lépdelek. Lehetne azt mondani, hogy túlzottan magabiztos vagyok a győzelmemben. Cseppet sem élvezem a verekedést, a mágia az én területem. Néha azonban megéri kilépni a komfortzónából. Ezért is játszottam el, hogy hol katona vagyok, hol jogász, hol építész vagy éppen pilóta.
    A pusztakezes harc számomra a valóban pusztakezes  harcot jelenti. Verekszek annyit, hogy bőrkeményedések utaljanak arra, nem csak hullahármas vékonyságú fapiszkát szokásom kézbe fogni.
    Arcomon egy pillanatra suhan át az üdvözlés, a régi megszokás dolgozik bennem: ellenfelet tisztelni szükséges.
    Az aduászokat fokozatosan szeretem osztogatni, egyelőre kóstolgatás van, terepfelmérés. Bár én láttam, hogy ő mire képes, azért én is megmutogatom magam. Szakértő szemmel már tudom, hogy felmérte a gyenge pontjaimat és a vakfoltjaimat. Már csak az a kérdés részéről, hogy azokat miként tudom „megvédeni”. Avagy faltörő kos vagyok-e. Most az vagyok. Az első mozdulatom egy gyomorszájon ütés, tökéletesen felmérve, mire képes a másik. Oldalt és azonnal lépek majd vissza, újabb támadásra, vagy védekezésre készen.

    //juhúú, a warlock "képed"! wow //


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Chelsea

    on Szomb. Aug. 06 2016, 18:43

    „Let the fights begin”
    Chris Anderson

    Néha elgondolkodik azon, mégis hogyan kerül ilyen szituációkba. Aztán persze rájön, hogy a saját hülyesége miatt és valószínűleg egy napon pontosan ez fogja okozni a vesztét is. Ez annyira… emberi.
    Nincs meg benne az arrogancia, ami miatt ez különösebben mélyen érintené a kis félvéri lelkét, de van egy lakótársa, aki aligha díjazza, ha hülyeségeket csinál.
    Ez nem annak indult. Korábban is volt már versenyeken, számtalan hasonló rendezvényen vett már részt, mert mind hivatalos, bejegyzett edző, automatikusan meghívást kap minden egyes alkalommal. Nem mindig fogadja el, főként nem a nagyobb kaliberűeket, azokat pedig végképp, amik nem mundane szervezésből történnek, ám… jelen esetben nem volt tisztában azzal, hogy a valódi szervező egy tündér.
    Az alkohol a probléma. Tudja, bár nem problémaforrásként ivott a meccsek előtt, hanem teljesen tudatosan: ennyi emberrel a környezetében egyszerűen csak nem tudna megfelelően koncentrálni, ha folyton az ellenséget keresné a soraik között. Milyen kár, hogy így konkrétan szembetalálkozott egyel. A ringben. Éppen most, 22 év után pontosan akkor, amikor a legkevésbé szeretné.
    A sors egyszerűen kegyetlen.
    Ismét a ring egyik és másik végében állnak. Mindkét félvér elég találatot vitt már be egymásnak ahhoz, hogy kék-zöld foltokkal legyenek tele, a zúzódások megteljenek vérrel, duzzadt keménységük lüktet a bőr alatt, bár az adrenalintól aligha érezni. Ezek tipikusan olyan felületi sérülések, amik a küzdelem utáni napokban fogják leginkább éreztetni magukat. Nos… egy kis fájdalom még sosem rettentette el, de a másik warlock gondolata olyan, amitől menekülni akar.
    Nem küzd vele igazán, vagy inkább… érezhetően máshogy harcol a tetovált, mint az előző csatában. Mintha túlságosan is vigyázna arra, hogy a boszorkányúr bizonyos pontokat ne érinthessen és főként csak ruhába bújtatott felületen üssön, mintha páncél lenne rajta. Az adott reakciókból ítélve messze nincs így és mégis…
    A tetoválásai zavaróak. Bántóak a szemnek, mintha folyton szétcsúsznának, örökké változnának, néha mintha szavak lennének, rúnák, értelmezhető karakterek, de a fiatal férfi túl gyorsan mozog ahhoz, hogy bármi is kivehető legyen. A legkisebb légvételtől is más képet mutatnak. A legapróbb mozdulattól is különös változásokon megy át és halálra idegesíti az embert – vagy jelen esetben félembert -, hogy nem tud egy kicsit nyugton maradni, de… a ringben ez annyira nem is meglepő, nem igaz?
    Utcai harchoz képest a félvér meglehetősen fairplay elveket vall. Nem használ sem mágiát, sem fegyvert, mert Chris sem használ fegyvert és nem ad mélyütéseket oda, ahova jóérzésű ember nem adna, mert korrektség is van a világon. Az utcai harc nem erről szól, de a közönséget nem érdekli. Véleménye szerint pedig botrányosan rossz, hogy manapság már mintha senki nem lenne tisztában a műfaj fogalmával.
    Nem számít.
    Declan oszt és szoroz és végül úgy dönt, ez neki nem éri meg. Nem mert a warlock képességei nem kívánnák, hogy teljes erőbedobással küzdjön, hanem mert… warlock. Az, ami. Valami olyan, ami rá veszélyes lehet és még csak nem is tudja, hogy főboszorkányossággal van dolga.
    A férfi mér és analizál. Amikor úgy érzi, elég ideig fajult a küzdelem, jól számítottan máshol védekezik, mint kellene. A tömeg nem veszi észre a „bundát”, tökéletesen színjátszik, teljes mértékig hihető, ahogy a feje koppan a földön, mégis... egyszerűen csak hagyja kiütni magát a ringből.
    A tömeg őrjöng, a férfi a földön marad, amíg a bíró számol, talán agyrázkódása van. Kiütéses győzelem.
    Segítséggel távozik, de a saját lábán. Előbb elveszik a tömegben, minthogy Chris kiszabadulhatna az ováció gyűrűjéből.

    - Kurvaélet, vedd már fel. - A telefonba sziszeg, már az öltöző csendjében, túl hosszan cseng ki a telefon és túl sokáig tart. Minden túltúltúl. Homloka fémes hanggal koppan a keskeny szekrény lapján, lehunyja a szemeit, keze elsimítja arcáról a verítéket. Már garbóban van, dzsekiben és hosszú nadrágban, a fején baseball sapka még hátranéző ellenzővel, piros Pokemon GO Valor logóval az oldalán.
    - VeddmárfelveddfelAstor! - Hirtelen megugrik a hangja, ahogy a telefon sípol, aztán rájön, hogy üzenetrögzítő. - Azistenit. Öh. Declan vagyok, figyelj, lehet hogy hülyeséget csináltam, sajnálom, oké? Manhattanben vagyok. Tudod, a harcos bulin, amit mondtam. Elindulok haza, de ha nem jelentkezek be egy fél órán belül, gyere értem. Kérlek. Remélem leha... - Eltartja a fülétől a telefont, ahogy az éles sípolás jelzi, hogy véget ért a rögzítési idő. Rosszabb, mint a börtönben.
    - Francba. - Közli még a süket telefonnak, amit aztán begyömöszöli az övtáskába. Mélyen a szeme elé húzza hátulról a napellenzőt és megindul kifelé az öltözőből. Még simán eléri az utolsó metrót.

    // Köszönömmmm hümm //
    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1264
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Chelsea

    on Szomb. Aug. 13 2016, 17:51


    "Let the figths begin"
    Declan & Chris ©



    Magamban teljesen elhűlök, ahogy nekem támad. Vagy védekezik. Ez... ez most szórakozik velem? Velem?! Mégsem hergelem fel magam. Ennek egyik oka, hogy nincs miért. A másik oka, ami lejátszódik a velem szemben álló testén. Nem az foglalkoztat, hogy mozog. Nem újdonság. Az foglalkoztat, ahogy mozog. Felkelti az érdeklődésem, és bár a viadallal foglalkozom, agyam szorgalmasan figyeli a változásokat, néhol provokálva is a helyzetet, vajh’ miként reagál.
    Nem érdekel a küzdelem. Főleg, amit a másik leművel. Már inkább bosszúsan bedobnám a törülközőt, amikor ... K.O.? Miafranc?!
    Faarccal, mereven állok a másik előtt és mérgesen távoznék a pástról, ám olyan gyorsan nem megy. Nem tudok velük örülni, nem is ezért jöttem. Amit kaptam, nem tetszik. Amit láttam, az viszont felkelti az érdeklődésemet.

    Éppen csak magamra kapom a felsőm, nem foglalkozom az öltözködéssel. A srácot akarom elkapni. Egyáltalán nincs kedvem utána rohangálni, hogy ki is ő.
    Halkan lépek az öltözőbe és megvárom, amíg végez, láthatóan éppen jókor jöttem, távozni készül. Az ajtófélfának dőlök, karom ismét összefonva.
    - Ahogy látom, nem csak tündérek képesek derekasan átvágni a jónépet – eldöntöttem, miként fogom meg a grabancát, hogy csak úgy ne osonhasson el.
    - A bírónak elrebegtem a bunda fogalmát. A körünk törölve. Lógsz egy kis lóvéval a fogadóknak. És nekem is. Rühellem, ha a renonémba beleszar egy jött-ment.
    A tetkói érdekelnek. Amit most nem látok.
    - Ha újra kiállsz velem, nem fognak élve felkoncolni. Az pedig a jövő hét hétfő, este kilenc. Addig kedvesen figyelő szemek fognak rád tapadni. Nehéz eltűnni a városból, ha nem akarják, hogy eltűnj.
    Megvárom a reakcióját, aztán folytatom.
    - A fájdalomdíjamra is szomjazom, azt pedig ma éjjel akarom behajtani tőled. Van valami ötleted?
    Csak akkor moccanok, ha elsurranni próbálna mellettem.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Chelsea

    on Szomb. Aug. 13 2016, 19:30

    "Let the figths begin"

    Szent meggyőződése, hogy elég jól csinálta a menetet ahhoz, hogy senkinek ne lehessenek különösebb… kifogásai. Amiről nem tud, hogy a másik jó ezer évvel jár előtte a tapasztalatok terén és hát… nehéz megtéveszteni valakit, aki valószínűleg sokkal trükkösebb dolgokat is látott már egy cirka millenium alatt, mint amennyit ő a kis 28 éves pályafutásával prezentálni tud, pedig… jó. Nagyon is, tudja magáról, hogy az és éppen ezért engedi magának a feltételezést, hogy talán elég időt nyert ahhoz, hogy időben lelépjen.
    Tempósan indul el kifelé, idegesen csúsztatja vissza az övtáskába a telefont. Nagyon reméli, hogy Astor le szokta hallgatni az üzeneteit. Fogalma sincs róla, hogy észreveszi-e egyáltalán, de ha kijut, majd zaklatja újra. Csak érjen haza, örülni fog még a lebaszásnak is.
    Megtorpan, ahogy meglátja a hímet az ajtóban, a harckészültség úgy huzalozódik vissza bemelegedett izomzatába, mintha nem is távozott volna az eltelt időben. A felső megvilágítás neonfénye keményen ostromolja a baseball sapkát, de kizárólag annyit ér el, hogy a napellenző határozott, sötét árnyékot vet a félvér vonásaira. A kéken izzó pillantás nem látszik mögötte, csak a mozdulatban villan macskásan, ahogy kisterpeszbe helyezkedik. Nem támadóállás és nem hasonlít semmiféle harcmodorra, mégis valahogy azt az érzést kelti, hogy a félvér… védve van.
    A szavakra megrándul a szája.
    - Nem akartam kellemetlenséget okozni neked, boszorkányúr. – Nem fél nevén nevezni a dolgot, nincs itt rajtuk kívül senki, aki meghallhatná. – És legfőképp nem állt szándékomban megsérteni téged. - A hangja mély, csendes, indulatok nélküli, hozzásimul a falakhoz, kitölti a belteret. Kígyó, vagy macskaszerű inkább? Nehéz eldönteni. Puha és megvan az affinitása a doromboláshoz, de ott bujkál benne a pikkelyes sikamlós testű hirtelensége is éppúgy, ahogy a mozdulatokban. Kígyóbűvöléses játék. Aki félrenéz, halott, csak éppen… a félvérből egyáltalán nem érződik a gyilkos szándék.
    - Ki fogom fizetni. – Nem mintha lenne más választása, nem igaz? A warlock ezzel az „elrebegéssel” épp most tette tönkre az ő renoméját is. Kissé beszűkülnek a kenyérkeresési lehetőségei, de legalább életben marad. Talán.
    Halkan sóhajt.
    - A fenyegetés teljességgel felesleges. Nem állt szándékomban eltűnni a városból, ez az otthonom… - Miért nem tudott máshova stoppolni annakidején? Mondjuk valahova, ahol nem ütközik ötpercenként boszorkánymesterekbe… - Feltétlenül szükséges ez? Nekem nem öröm a saját fajtám ellen küzdeni. – Nem mintha valaki kérdezte volna, mit akar és mit nem. A tónusába belemászik a helyzet kényelmetlensége, az utolsó szavakra egymásba fonja karjait a mellkasán, de inkább védekező, semmint flegma a mozdulat.
    - Ha egy gyors numera kell, keress valaki mást. Nem profilom a büntetőszex. Mondtam fizetek, csak mondd meg mennyit akarsz és itt sem vagyok.
    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1264
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Chelsea

    on Vas. Aug. 14 2016, 18:45


    "Let the figths begin"
    Declan & Chris ©


    Teljes egészében olyan, mint egy harckészült kismacska. Eszem ágában sincs bántani, ha nem ad rá okot. Ártana a renomémnak, nem, mintha az amúgy érdekelne. Aki utál, az akkor is utál, ha érte az egész világot meghódítom, aki meg kedvel, az kedvel.
    - Ha nem akartál és nem szándékoztál, akkor miért tetted meg mégis mind a kettőt? – puszta érdeklődés van a hangomban, minek kérjek számon olyat, amit már valaki elkövetett? Az okát viszont szeretném tudni.
    Bolond az, aki más játszmájára nem figyel, vagy a bűvölésére. Nem bíztam el magam sosem, apám kiválóan megtanított erre.
    - Tedd azt  – sóhajtok egyet és legyintek. A baj már megtörtént, hogy miként simítja el, az rajta áll, nem fogok kukacoskodni, ha megfelelően tette.
    - Nem én fenyegetlek. A tömeg  – mutatok a hátam mögé, ahol nem olyan rég még verekedtünk. – Akkor miért hívogattál annyira magabiztosan a pástra? Ha neked jó a helyzet, ami kialakult  – vonok vállat. Nem szeretem, ha hülyére vesznek, és még a bolondját is járatják velem. De nem ez lesz életem legnagyobb gondja, hogy valaki ebben és így átvert.
    - És a város melyik része az otthonod? Eddig még nem láttalak itt.
    A válaszra felnevetek.
    - Kopogtass más hímeknél, ha ennyire vágysz rá. Tévesen nyílott rám a szemed.
    Láthatóan nem foglalkozik azzal, ami a lényege a dolgoknak, a maradék érdeklődésemet is elveszítem.
    - Takarítsd el a szemetet magad után  – kifordulok az ajtón, távozóra veszem. Valahogy nem úgy alakult ez az este, ahogy terveztem, de hogy jobb legyen, pusztán csak rajtam áll. A zajt meghallva azonban, megállok.
    - Nem hiszem, hogy simán kijutsz - semmi idegesség nincs a hangomban, pusztán megállapítom. - Még mindig magányos hős akarsz lenni, vagy be is szállsz a kocsimba? Nem ájuldozó rajongók tolonganak a hátsó ajtón.
    A tömeg rájött a csalásra, vagy más esemény van, nem érdekel. Simán ráhúzom erre, miért gondolnám másként?

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Chelsea

    on Kedd Aug. 16 2016, 18:11

    "Let the figths begin"

    Nem mintha túl sok mindenkit érdekelne, hogy a főwarlock egy névtelen kis senkit büntet a maga módján. A kölyök státuszáról nem nehéz következtetéseket levonni, révén… nyilván oka van annak, hogy nem került még radarra a félvér.
    - Képtelenségből. Amint rájöttem ki vagy, már nem voltam képes egyenrangú ellenfélként kezelni téged. Sajnálom, nyilvánvalóan hiba volt. – Őszinte. Egyetlen szava sem hazugság, mert valóban ez történt odalent. Amint nyilvánvalóvá vált számára, milyen lénnyel van dolga, többé nem volt egyenlő vele… alacsonyrendű. Varázstalan. Mundanekkel kellett volna küzdenie és nem a boszorkánymesterrel. Hogy nem vette észre már előre, hogy nem emberi szervezéssel van dolga?
    A legyintésre nem reagál. Tudatosítja magában, hogy ennyiben letudták a dolgot, bár a „de” úgy függeszkedik a levegőben, mint Damoklész kardja. Nagyon nincs ennek még vége, bármennyire is szeretné.
    Árnyékban őrzött pillantása nem látszik, ahogy a „tömegre” rebben a mutatást követve, bár ebből a pozícióból semmit nem lát belőlük. Teljesen irreális számára, hogy a nép odabent csürheként óhajtana neki esni. Egyrészt a „bundát” baromság lenne szétkürtölni a nyilvánvalóan mit sem sejtő népnek, másrészt a bíró sem értékelné különösebben. A lincselést privátban és sokkal kegyetlenebb módszerekkel szokták megoldani. Ugye. Nem teszi szóvá, kétli hogy segítene az aktuális helyzetén.
    - Egy mundane rendezvényre jöttem, nem pedig a saját fajtámmal verekedni. Egyértelműen nem voltam elég körültekintő, ami kizárólag az én hibám. Nem vettem észre, hova tartozol, amíg nem kezdtünk el harcolni. – Fogalma sincs, hogy történhetett ilyesmi egyáltalán. Illetve van, csak messzemenőkig nevetséges. Soha nem vét ekkora hibát.
    - …Brooklynban élek. – Enyhe hezitálás előzi meg a választ, de végül megadja. Nem mert szeretné, hanem mert a „nyugi van, megfigyelünk, ne kotorj máshova” című szöveg mellett aligha tarthatná titokban, hol él… nincs kedve tovább ingerelni sem. - Ritkán járok erre. – És eztán egyáltalán nem fog. Lassan begubózhat a kis bérlakásába és ki sem kell mozdulnia onnan, mert… káros az egészségre?
    Pillanatnyilag rendkívül örül neki, hogy az arca szinte egyáltalán nem látszik a takarásban, mert a vonásain kiütközik a totális értetlenség pofonja. Vagy kínaiul beszél, vagy a férfi a belső hangokat hallgatja az övé helyett, lévén pontosan a levont következtetés ellenkezőjét mondta. Nos. Mindegy. A szája konok hallgatástól feszül meg, némán figyeli, ahogy a hím kifordul az ajtón. Csak alig rándul meg egy izom az arcában, amikor mégis megtorpan. Abszolút nem érti a jelenetet. Minek akar segíteni neki ilyen felvezető után? Elintézhették volna az egészet szépen, csendesen. Ha a kocsijában akarja látni, közölhette volna szimplán csak azt. Nem mintha hatalmában állna nemet mondani?
    - Miért segítesz? – Csendes a hangja. Nem elutasító, egyszerűen csak értetlen. Tétova mozdulattal lép a warlock után, bár egyelőre csak azért, hogy tőle tisztes távolságban kilásson az ajtón a csődületre.
    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1264
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Chelsea

    on Vas. Aug. 21 2016, 10:06


    "Let the figths begin"
    Declan & Chris ©



    - Ezt nagyon jól látod. Bocsánatkérés elfogadva   – biccentek felé. Ha nem is lennének őszinték a szavai, legalább a látszatot megtette a rendezés érdekében. Ez is több, mint a semmi. És hogy nem hepciáskodik, azt pedig végképp szeretem.
    - Valóban nem voltál. Így vegyülünk el a mundének között. A mentegetőzést hagyd meg a gyengéknek. Ha tanultál belőle, már az is elég   – csendes a hangom, nem megbocsátó, pusztán tudomásul vevő.
    A lakhelyre újfent bólintok, tudomásul vettem. Senki sem köteles nálam bejelentkezni, nem vagyok én se vámpírúr, se farkasfőni. Csak azokat vágom tarkón, akik belerondítanak a város képletébe, addig meg úgy jár-kel és létezik, ahogy neki tetszik. Korántsem főnök vagyok, nem tartom magam annak.
    - Miért ne?  – aztán vállat vonok. – Felőlem itt is maradhatsz, tégy, ahogy akarsz   – azzal ismét a kijárat felé fordulok, ha nem jön, megyek egyedül. Nem vagyok én senki pesztrája. Volt, aki leszoktasson arról, egy fajtárs, hogy kéretlenül a nyakába akaszkodjak bárkinek is. Soha többet.

    Re: Chelsea

    on Vas. Jan. 15 2017, 20:06


      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:20