Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Egyetemek

    Share

    Egyetemek

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:49

    Rengeteg tanulási lehetőség van Manhattenben.
    Amennyiben az adott helyszín szükségessé teszi, külön topikot kap az adott egyetem.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Egyetemek

    on Csüt. Feb. 26 2015, 19:18

    Tessa & Jace

    Ritka az az alkalom, amikor csak úgy csatangolok az utcákon. Az emberek számára is látható vagyok, ha a zsebre dugott kéz nem is, de a vasalt bakancs és bőrdzseki nem éppen a társalogni akarok veled képet adja. És ebben tökéletesen egyezik az arculatom és a hangulatom. Nem vagyok mindig morgós medve, egyszerűen csak másképp értelmezek dolgokat.
    Most viszonylag kevesebben vannak a könyvtárban és nem is a nyitott vagy a privát része érdekel. Az egyik ajtót becsukva magam mögött az egyik folyosónál, előveszem az irónt és félretolva az egyik tartót, ráteszem a jelre, amit kevesen láthatnak. Az ajtó halk puffanással enged és megnyílik előttem, és ugyanilyen halkan záródik is mögöttem.
    A folyosó itt is folytatódik, majd az egyik terembe belépek és a dzsekimből kiveszek egy kis csomagot, majd az asztalra teszem és leülök, láthatóan várva valakire.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Egyetemek

    on Pént. Feb. 27 2015, 20:11




     


    Jace & Tessa
    shadowhunter and warlock
    Egészen fiatalkoromtól fogva elbűvöltek a könyvek, az olvasás, a szavak magukkal rántottak és nem engedtek el többé. Beleszerettem a Jane Eyre – be, a Két város regényébe, az Üvöltő szelekbe és még sorolhatnám. Ezek a klasszikusok végigkísérték az életutamat egészen a mai napig. De ez már egy más világ, új kor, új emberek, új eszmék. Minden, amit régen képviseltem eltűnt és az újabbnál újabb őrületeknek adtam be a derekam. Elvégre is, haladni kell a korral. Ma már nem írnak olyan romantikus könyveket, mint anno, azokat a mai fiatalok túl nyálasnak ítélnének meg és nem lenne rá kereslet. Sokkal inkább olyan könyveket olvasnak, mint az Alkonyat, a Vámpírnaplók, vagy akár a Harry Potter. Jobban leköti a mai ember figyelmét egy fantasy témájú mű. Úgy gondolják, ha olyanokról olvasnak, amik „nem léteznek” más világba kerülhetnek, elmenekülhetnek a való elől. De ha vajon tudnák, hogy az, amit ők fantáziának hisznek, mégis létezik, mit csinálnának? Ha száz évvel ezelőtt írtak volna ilyen témájú műveket az emberek féltek volna, ki se jöhetett ehhez hasonló könyv a nyomdából, a cenzúra megakadályozta.
    Mai napig emlékszem mennyit vitatkoztam Willel a könyvekkel kapcsolatban egészen élete végéig. Az ízlésünk teljesen egymáséba ütközött. Ez tette színessé eleinte a kapcsolatunkat, mindig volt egy adott témánk és meg akartuk győzni a másikat, hogy amit képviselünk az igen is jó. Jemmel már más tészta a kapcsolatunk, a mai napig kifinomultabb, simább az egész. Jem a zenét részesítette előnyben mindig is egészen a jelenig és a zenejátéka, amit a hegedűjével művel, az egyszerűen elképesztő, nincs olyan ember, akit nem varázsolna el.
    Egy egyetemi könyvtárban rengeteg olyan könyv megtalálható, amiket évek óta nem lehet sehol sem kapni, sokszor még az antikváriumokban sem. Nekem ez a hely maga a megtestesült mennyország. A szenvedélyem, mely végigkísérte az életem itt kiteljesedhet és nem utolsó sorban minden egyes olvasott szó Will- re emlékeztet. Mintha a múlt egy darabkája újra életre kelne a fejemben. Boldog vagyok, mindig boldog vagyok, ha könyvek vesznek körül. Ez az igazi Tessa Gray.
    A könyvtárban hátulról előre haladva az egyik asztalnál egy ismerős alakot vélek felfedezni; Jace. Hát eljött. Ugyanolyan kiszámíthatatlan, mint Will volt, a vér nem válik vízzé még ennyi nemzedék után sem. Kimérten sétálok oda hozzá, közeledve egy kis csomagot pillantok meg előtte, nem tudom, mi lehet az, de az arcom komorrá válik. Ő is egy Herondale, nem sejtek túl sok jót.
    - Jace – szólítom meg halkan, ahogyan egy könyvtárban illik, de azért úgy ejtem ki a nevét, hogy meghallja. Nem várom meg, hogy mondjon valamit, inkább leülök vele szemben.

    (c) fiche:WILD BIRD & gifs:gifs hunt c l o s e d

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Egyetemek

    on Hétf. Márc. 02 2015, 22:11

    Tessa & Jace


    A zenére vágyom, a zongorára és edzésre. Mozogni. Az a lételemem, a harc, erre képeztek ki és mélyen bennem gyökerezik. És Claryre. Sóhajtok egyet és az egyik karomat felpakolva az asztalra, dobolni kezdek az ujjam a lapon, szórakozottan. Jocelyn adta a dobozt, a tartalmát nem tudom, csak annyit mondott, hogy ez Tessa tulajdona és ideje, hogy visszakerüljön hozzá. Nem értek az ékszerekhez, a brosstűkhöz pláne nem, csak annyit sejtek, hogy az lehet benne. Nem faggattam Jocelynt, a viszonyunk egymáshoz csak némileg enyhült, a továbbra is makacs és hirtelen természetem egyáltalán nem járult ahhoz hozzá, hogy elfogadjon, bár sejtem, hogy inkább az árnyvadász létem az, amitől folyton hátraarcot csinál.
    A türelmet csak támadásnál találták ki nekem, de hogy könyvtár egyik eldugott részében nyugodtan várakozzak, azt már nem. A mozgásra odafordulok, bólintok egy rövidet.
    - Jocelyn neked küldi, azt mondta, hogy a téged illet. – tolom elé a dobozkát, majd vissza dőlök. – nem kérdezem, hogy van Jem. Valahol még mindig sajnálom, amit tettem vele.
    Láthatóan akarok kérdezni tőle. Nem véletlen a találkozás sem. És nem szokásom az udvariassági körök futása.
    - Azért akartam én átadni, mert szerettem volna veled találkozni. Kérdezni akarok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Egyetemek

    on Szomb. Márc. 07 2015, 20:40




     


    Jace & Tessa
    shadowhunter and warlock
    Sosem jártam egyetemre, habár szerettem volna. Beülni egy irodalmi szakra, könyveket elemezni, a nyelvünkről beszélni és mindezekről tanulni rengeteg új dolgot. A boszorkánymesterek nem járnak iskolába, kifejezetten lenézik a mondikat, de én nem ilyen vagyok. Tisztelem őket, rengeteg dolgot feltaláltak varázslat nélkül, a puszta erejükből, rengeteg olyan könyvet írtak, amelyek a kedvenceim közé tartoznak, s melyek megannyi unalmas estém, napom feldobták. És még azt mondják az árnyvadászok a lenézőek! Ugyan van benne valami, mivel nem túlságosan kedvelik az alvilágiakat, de ez kölcsönös, viszont a nephilimek mindig a békére törekednek. Nem akarnak vitát, háborút a különböző fajok között.
    Jace Herondale- ben nem látom a saját vonásaim, nem hasonlít rám egy cseppet sem, de hajdani férjemre már annál inkább. Külsőre rengeteg hasonlóságot vélek felfedezni kettejük között. A hajuk és szemük színén kívül más különbség talán nincs is köztük. Belsőre is hasonlítanak, jobban, mint gondolnák. Biztosra veszem, ha ismernék egymást nem tudnának meglenni egy helyen. Ahogy a mondás is tartja: „Két tudás nem fér meg egy csárdában.”
    - Köszönöm – mondom neki elvéve a dobozkát. Nem titkolok semmit előtte, lényegében a családomhoz tartozik még, ha nagyon távoli is. Kinyitom a dobozt és a mechanikus angyalt pillantom meg benne. Ez volt az egyetlen ékszer az életemben, amit valaha is hordtam. Szinte köpni - nyelni nem tudok a döbbenettől. – Ezt meg honnan szerezte Jocelyn? – kérdezem még mindig a sokk hatása alatt. Évekig kutattam utána és most itt van.
    - Hát kérdezz Jace, itt a lehetőséged. Tudod, hogy neked bármire, bármikor, bárhol szívesen válaszolok – mosolygok a legifjabb Herondale- re.

    (c) fiche:WILD BIRD & gifs:gifs hunt c l o s e d

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Egyetemek

    on Vas. Márc. 08 2015, 23:20

    Tessa & Jace

    Furcsa volt újra találkozni Tessával. Főleg tudni, hogy benne is van valami, ami bennem is. Akár én is járhattam volna így. És mégsem tudok azok után úgy gondolni senkire, mint majdnem tíz évvel ezelőtt. Sokat változtam.
    Némán nézem, ahogy kinyitja a dobozt, bár unalmamban inkább a késemmel faragnék valamit az asztal lapjára. Egészen eddig megvolt ez a kényszer, Tessa érkezése azonban ezt eltörölte.
    - Bane adta neki, mondván, hogy vigyázzon ő rá. – rántom meg a vállam. A Fehér Könyv is nála volt, elég sokáig, arra is egészen jól vigyázott. Bár halottként lehet is.
    - Csak kínos ne legyen. – mosolyodom el kényszeredetten, aztán hallgatok addig, míg összeszedem a gondolatomat. A bátorsággal gond nincs.
    - Milyen érzés, hogyan bántak veled a többiek, hogy démoni és angyali vér is van benned?
    Amíg azt hittem Valentine az apám, úgy éreztem, egyrészt megérdemlem a büntetéseket (nem), másrészt, hogy eleve egy elromlott valami voltam, aki jó nem lehet. Amikor kiderült, hogy Tessa ki és mi, ez az érzés újra előjött bennem. Úgy érzem ettől sosem fogok megszabadulni.
    avatar
    Garrett Seabrooke

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Alfa/Ishmerai
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 300
    Foglalkozás : Falkámat csóválom/Rektorkodom

    Re: Egyetemek

    on Kedd Május 05 2015, 09:02

    Kaelie – Garret


    A padon fekvés egészen addig mulatságos, míg a csúz belé nem áll az emberbe. Bár… az előbbi megállapításban egy dolog hibádzik: nem ember vagyok, innentől fogva olyan fogalom, mint a csúz, nálam nem létező tényező.
    - Hmmm??? – sandítok oldalra, mikor meghallom a fém csörrenését. – Ennyire még nem redvás a ruhám - ~fiacskám~ - az utcasarkon lévőnek már inkább. – nyúl a kezem a fémek után és visszadobom a megfordulónak.
    A bocsánatkérésekre a megszokott mosolypofákkal reagálok. Végre lekopik, hogy aztán újból visszafeküdhessek és kiválasszam a legmegfelelőbb fát a délutáni előadáshoz.
    A hó nem az én világom, a zöld bujaság annál inkább. Khoi-san meséket fogunk elemezni és már megszokták, hogy jó időben sosem a négy fal között vagyunk.
    A könyv aztán a mellkasomon landol. Az adakozónak igaza lehet, az indie rocker képe tökéletesen rám illik jelen pillanatban, ehhez még a tetoválások is hozzátesznek.

    avatar
    Kaelie Whitewillow

    Faj : Tündér
    Udvar (Királyság) : Seelie - Tavasz
    Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott
    Kor : 53
    Foglalkozás : cselédlány, pincérnő

    Re: Egyetemek

    on Kedd Május 19 2015, 16:24

    I’m messing with your head

    Ha unatkozik az ember, jobban mondva a tündér és éppen nincs semmi balhé a láthatáron, mi mást is tehetne, mint beugrik az egyik egyetemre? Mert ha valahol, ott aztán előbb-utóbb mindig történik valami. Ha meg esetleg nem, akkor fog. Teszek majd én róla! Mivel szép az idő, úgy döntök, egyelőre tündéralakban, egy pillangónál nem nagyobb méretben teszem tiszteletem. Csak míg körberepülöm itt a környéket. Felmérem a terepet, ha úgy tetszik. Ha látok rá valamit okot, esetleg emberalakban is megjelenek, hogy jobban részt tudjak venni az események folyásában. Talán.
    Nem is kell zöld szárnyaimon sokáig röpködnöm, rövidesen megpillantok egy fickót, aki kényelmesen lazít az egyik fa tövében. Rövidesen diákok kezdenek seregleni köré. A fickó kissé szakadt benyomást kelt elsőre, de a kezében szorongatott könyv nem hagy kétséget afelől, ez itt bizony egy tanár. Mégpedig az elvontabb fajtából. Nocsak. Irodalomóra. Ez érdekesnek ígérkezik. Megtelepszek hát a fa egyik alsóbb ágán, ahol kényelmesen nyomon követhetem az eseményeket. Ha unalmas lenne az „előadás”, bármikor továbbállhatok. Vagy esetleg fel is pörgethetem a történéseket, ha szükségesnek, alkalmasnak látom…

    tag: Garret ~ Zene: I’m thinking „what the hell?” ~ notes:Bocsi a késésért! ❤
    avatar
    Garrett Seabrooke

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Alfa/Ishmerai
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 300
    Foglalkozás : Falkámat csóválom/Rektorkodom

    Re: Egyetemek

    on Szer. Május 27 2015, 09:03

    Kaelie – Garret

    Nagyon jó itt a padon. Szerencsére, nem tesznek be középre elválasztót, így kényelmesen elnyújtózhatom a lábam, miközben olvasok. Néha ugyan el-elbillen a könyv, bebóbiskolva a napsütésbe, de aztán újra a sorokat olvasom. Ugyanez a póz fogadja a padot, miután visszaterültem rá. A könyv a mellkasomon van, a szemlélődés után egy platánfa az, ami mellett döntök. Szép, árnyas és mégis levegős levélzettel rendelkezik. Délutánra pont odasüt a Nap megfelelő szögben. Ha valaki bealszik, legalább nem kap napszúrást. Sosem zavart, ha valaki alszik az órámon, amíg hallja, amiről éppen szó van. Kivéve, ha a diákok is éppen bevonódnak.
    Érzékelek ugyan valami ínyencséget a közelben, de mire odafigyelnék, addigra egy diák árnyéka vetül rám.
    - Mondjad, James. – a szagáról, ópárrrdon, az illatáról is felismerem.
    - Tanár úr, a félévi kérvényemet szeretném aláíratni.
    - Öööö, asszem ezt már a dékán írhatja csak alá. Ha velem tartasz, aláiratjuk együtt. – különben nem fogok ezzel foglalkozni.
    - Megyek! – az öröm felragyog a szemeiben, így a lábaimat lekapom a padról és felpattanok. Mielőtt továbblépnék James mögé, a tündérke irányába tekintek és kacsintok rá egyet. Akárki is, tündér, madár, kisnyúl. Az épület felé vesszük az irányt.



    avatar
    Kaelie Whitewillow

    Faj : Tündér
    Udvar (Királyság) : Seelie - Tavasz
    Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott
    Kor : 53
    Foglalkozás : cselédlány, pincérnő

    Re: Egyetemek

    on Szomb. Jún. 20 2015, 16:03

    I’m messing with your head

    Épp csak kényelembe helyezem magam a fa egyik ágán, mikor megjelenik egy diák és egy viszonylag unalmasnak tetsző kéréssel, valamiféle kérvény aláíratásával kapcsolatban kérdezősködik a fickótól, aki felkel a padról, hogy elkísérje őt. Némi csalódottság lesz úrrá rajta hirtelen, hiszen reméltem, valami izgalmasat hallgathatok, erre ez a fazon már tovább is áll.
    Már épp arra készülök, hogy tovább repüljek, valami más szórakozás után nézni, mikor a fickó visszafordul és egyértelműen felém kacsint egyet. Először meglepődök, aztán széles mosoly kúszik arcomra, bár ezt más aligha láthatja. Teljesen elkerülte a figyelmemet a nyilvánvaló, vagyis hogy ez az elvont krapek bizony nem egyszerű halandó. De akkor mit keres itt az emberek között? Ez így egyre izgalmasabb! Nem lennék hű tündér fajomhoz, ha nem lenne úrrá rajtam a kíváncsiság. Szárnyra kapok hát és egy nyitott ablakon keresztül bejutva az épületbe, magamra gyorsan egy láthatatlanná tevő bűbájt bocsátva (mert igaz, a halandók ebben az alakban kis eséllyel vesznek észre, ha mégis, csak egy szép zöld alapon fekete mintás szárnyú pillangónak vélhetnek, viszont az épületen belül már ez is feltűnést kelthet), szárnyaimmal vadul csapkodva követem a két alakot a folyosón, úti céljuk felé.

    tag: Garret ~ Zene: I’m thinking „what the hell?” ~ notes:Bocsi a késésért! ❤
    avatar
    Garrett Seabrooke

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Alfa/Ishmerai
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 300
    Foglalkozás : Falkámat csóválom/Rektorkodom

    Re: Egyetemek

    on Pént. Jún. 26 2015, 17:12

    Kaelie – Garret


    A diák egészen lelkessé válik, én annyira nem. Sosem tudtam elképzelni, hogy valaki ennyit tudjon lukként a hasába beszélni valakinek, és főleg így hadarva. Nagyjából mindent megtudtam a folyosón, míg a dékán – rektor akárki ajtajához értünk, annyit tudok, hogy Robertnek hívják, és nagyon jó fej a kis cuki fekete pigmentjeivel együtt. Szócsatába az életben nem kezdenék vele, hiába minden fifikás irodalmi csiszoltságom, lazán alulmaradnék szóteniszben, még talán ziccer sem lenne, csak lesnék, mint békalencse esőben.
    Van anyukája, nagymamája és nagypapája, nincs apukája és tesója. Ja, és szeret lepkészni, csak azt nem értem, abba mi a szép. Az összes port leszedi róla. Meg különben is, milyen bizarr már bogarakkal kelni és feküdni. Eszem megáll.
    Az ajtót illemmel csukom be magam mögött, hogy aztán alig várjam, lelépjen a diák és lenyúljak egy isteni slukksorozatra Roberto szivarjából egyet.

    //Köszönöm a játékot! ^^//
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Egyetemek

    on Kedd Júl. 28 2015, 01:02


    MaxGarretMo Li


    A Praetor szeme mindent lát, szokták mondani, de ezzel nem sokra megyek. Örülnék, hogyha valami rendes módot is ki lehetne találni arra, hogy miképp tegyenek az egyedek valakit hozzánk hasonlóvá. Mert lehetne ez egy áldás is, nem csak átok, de addig nem lesz az, amíg sikátorokban meg bulikban és egyéb véletlenségből elsült helyeken történnek a harapások, karmolások. Abszurdum. Tudom, hogy állatok vagyunk féig, de ami sok az sok!
    Lecsapom a telefont, ripityára törik a képernyője, mert pofával sikerült leejtenem a konyhakőre. Idegesen túrok hajamba, felkapom a készüléket, de nem tudok tárcsázni rajta így. Hagyom hát a csudába, belesüllyesztem farmerom zsebébe, s kislattyogok a folyosóra, hogy az első szembejövőtől elkérjem a saját mobilját.
    - Fel kell hívjam Garretet. Az ő körzete.
    Vagy nem, de ezt nem fogom ragozni. Abból, amit hallottam jobban jár mindenki, ha nem megyek oda egyedül, ugyanis én nem lennék megfelelő hatóerő. Debbie óta kicsit elvesztettem a fonalat. Nála bátyámmal együtt sem voltunk jók, hát most inkább Falkavezérrel készülök. Utána még mindig elhurcolhatjuk ide, ha úgy alakul. Bár jobb lenne, ha nem kellene.
    - Halló!
    Szólok bele a vonalba.
    - Mo Li vagyok.
    Kicsit kivárok, majd sietve hozzáteszem:
    - Praetor Xiong.
    A "hogy melyik?"-be nem megyek bele, hiszen a női hangból és a Mo Liból azért tudni kell a leglaikusabb amerikainak is.
    - Lenne egy kis melódia. Találkozzunk egy óra múlva, az egyetem kollégiuma előtt. Ne késs el, mert..
    Lenyelem azt, hogy mert nem várom meg és mert egyébként is utálom, hogyha valaki nem tiszteli meg azzal a másikat, hogy időben érkezik". Velem is megesik, hogy elmérem az időmet, bár legtöbbször inkább elfelejtem, hogy hányra is beszéltem meg találkozót.
    - ..egyedül kell megkeresd a friss delikvenst.
    Ahogy bontom a vonalat, vissza is adom a telefont a Praetornak, majd végül mégis döntök, s inkább magammal invitálom. Kell a készüléke is, meg a vezetési stílusa is. Hiába van hosszú ideje jogosítványom, nem vagyok gyakorlott vezető. De farkasalakban fényes nappal mégsem mehetek.
    - Köszönöm Soraya. Nem kell megvárj, ki tudja meddig tart.
    Köszönök el Praetor Williamstől, majd kipattanok az ajtóból, s a kollégium bejáratánál szobrozok, amíg Garret meg nem érkezik. Párdon, amíg le nem telik az érkezésre szánt ideje. Utána ha esik, ha fúj, de beveszem magam az épületbe, hogy érzékeimet kiterjesztve megkeressem Maxet végre.
    avatar
    Garrett Seabrooke

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Alfa/Ishmerai
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 300
    Foglalkozás : Falkámat csóválom/Rektorkodom

    Re: Egyetemek

    on Kedd Júl. 28 2015, 10:57


    Országos Mancstalálkozó



    Régi írógép. Komázom. Nehéz mostanra már szalagot bele kapni, de akkor is mániám, hogy a cuccaimat, ne elektronikus szarra mentsem, legfeljebb beviszem a gépbe. Jó dolog ez a papirosdi. És környezetvédő. Ja, nem. Fába kerül. Meg az elektromosság is. Na, ezért van nekem mechanikus tonnagépem, aminél minden egyes alkalommal, ha a kocsit visszarakom, akkorát lendül az asztal, mint egy felhőkarcolós 9-es magnitúdónál.
    A kopácsolás miatt, melyet a mai napig két, azaz kettő! ujjal végzek, meghallom, de akkor is lepötyögöm ezt a mondatot a khoi-san nyelv szépségéről, ha addig élek is. Még hogy kattognak! Hallott már valaki nem mandarin kínait dumálni valakit? Na, hát attól én a falat kaparom. Mire kihallom, hogy mire hajlítja, addigra a fülem lefeketedik.
    Végre megnyomom a fogadás gombot, és kihangosítom, közben pötyögök tovább. Valamelyik Praetor, valami 9-es számra emlékszem.
    - Na, suttogj bébi, kit kentél fel a falra? – hogy aztán elhallgasson a hang után a kopácsolásom.
    - Tudom, ki az a Mo Li, de mit keres nála a telód? – emlegetni kell a mandarint. – Nálad a telója...
    Korrigálok. A járatok között megy a váltás, az angolt sosem fogom az anyanyelvemnek tartani, béna ragzástalanságai kiütnek minden szépséget egy nyelv zöngéjéből.
    - Melódiában benne vagyok, csak ne keringő vagy induló legyen. – szívok a cigibe, illatos, csudás aromás rúdjába.
    - Egy óra?! És ki fogja megírni helyettem a tanulmányt? – tárom szét a kezem. – El fog szállni az ihletem... – mormogok. Majd felderül a szemem.
    - Ha hozod a mobil tulaját, benne vagyok. – vigyorodom el.
    - Neked is szióka. – nem bontom a vonalat, már megtette Mo Li.
    Előbb a hajamba túrok, majd fáradtam végigcsúsztatom a frissen borotvált képemen.
    Ma úriember napot tartok. Fehér, élire vasalt ing, galambszürke mellény, hozzávaló nadrág. És zokni. Állítólag nyár van, de én felvettem a lábbelim ezen részét.
    - Egy óra alatt meg is vagyok.
    Csak a kopogást lehet hallani és hogy néha felsziszegek, ahogy a kalapácsok összeragadnak, mert gyorsabban ütögetem még két ujjal is a billentyűzetet, mint ahogy az elbírja. És akkor szedhetem szét.
    Éppen akkor lépek az említett helyre, amikor belépne Mo Li az épületbe. Cipőt is vettem, napszemüveg is rajtam. Meg a kedvelt bőr és toll karkötőim, kagylókkal berakva. Cigivel. Egyedi márka, a kényes orromnak tökéletesen megfelel.
    - Még van tíz másodpercem. – meg kell állapítsam a másik említettnek se híre, se hamva.
    - Milyen új delikvens? Valakiről lemaradtam, mint a monszun júliusban? Tündér Roberto nem szólt nekem. – ő a mindent látó és halló szem, a néprádió tünci.
    avatar
    Max Theodore Coldcastle

    Faj : Vérfarkas
    Klán : Praetor Lupus védelme alatt
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 25
    Foglalkozás : Egyetemi "Hallogató"

    Re: Egyetemek

    on Szer. Júl. 29 2015, 01:22

    Az ember egyszer tudna aludni az életben, és még akkor sem hagyják. Végre nem kéne reggel fél 7-kor kelnem, hogy beessek a reggel 8-kor esedékes előadásomra, és aludhatnék délig erre a sok gyökérarc, akik a barátaimnak nevezik magukat, testületileg rontanak be a szobámba egy vadászkürttel, hogy azzal ébresszenek. (Bár ez még mindig jobb, mint amikor a Gólyatáborban láncfűrésszel ébresztettek minket). Nem mintha a tény csökkentette volna a sokkhatást, ami ért főleg, hogy hajnalig fent voltam, és sorozatokat bámultam szokásomhoz híven. Lassan kéne leszedni valami újat, de már nincs semmi, ami érdekelne. Mindenesetre két éjszaka alatt kivégeztem a Tokyo Ghoul 2 évadját előtte meg a Beavatott sorozat eddig megjelent 2 filmjét, ha már a könyveket kiolvastam előadáson...Amúgy elképesztő, hogy olyankor mennyivel gyorsabban tud telni az idő mérsékelve a szenvedéseimet.
    Ha már egyszer felkeltettek, akkor viszont már igazán kezdenünk kéne valamit magunkkal nemde? Miután közel 20 percet vitatkoztunk azon, hogy kit küldjünk le sörért, úgy döntöttünk, hogy sorsot húzunk, és aki a két legrövidebbet húzza az fog lemenni. Az ötlet osztatlan sikert aratott, majd miután felírtuk a rendelést, és rendeztük a piszkos anyagiakat, már meg is kezdődött a sorshúzás, és amikor az izgalom a tetőpontjára hágott végre kiderült, hogy ki a két "nyertesünk". Őket szépen kirugdostuk a szobából, hogy siessenek, erre a maradék benyögte, hogy éhes, kaja is kéne...főzzek már valamit, ha az én szobámban vagyunk. Miért is nem vagyok meglepve? Jobb híján előkerül a jó, öreg Snack Leves a szekrényből ~ azt ők se gondolták komolyan, hogy normális kaját fogok főzni nekik ugye? ~ majd élénk, szorgalmas munkával kezdem el forralni a vizet a vízforralóban, és forrázom a tésztákat, szórom bele a port hozzá...Ki mondta, hogy nem tudok főzni?
    Időközben megérkeznek a további delikvensek is a sör utánpótlással, így minden adott egy csendes, nyugodalmas, kulturális programokban bővelkedő nap eltöltéséhez baráti társaságban. Első napirendi pontként megvitatjuk, hogy ki csúszik, és hány évet jelenleg, továbbá, hogy kit fognak valószínűleg eltávolítani a kollégiumból fegyelmi illetve egyéb okokból, majd megvitatjuk terveinket a jövőre nézve ~ hisz mégsem üthetünk magunktól a hasunkra, hogy melyik este melyik helyre menjünk, hisz mindenhol minden este másik ital van akcióban ~ végül úgy döntünk, hogy ideje berekeszteni a "komoly poharakat", és utat engedni a szórakozásnak. Rövid tanakodás után úgy döntünk, hogy itt az ideje, hogy valami vicceset tekintsünk meg az internet csodájának segítségével, és végül megszületik a megoldás is: Highschool DxD. Roppant beteges, perverz, de rendkívül szórakoztató anime. Miután megtekintünk több részt is végül rátalálunk egy igazi gyöngyszemre: az Oppai Dragon (mellsárkány) nótára.
    Annyi sör után, amit elfogyasztottunk az éneklés is sokkal jobban megy, így rövidesen mi is együtt énekeljük a szereplőkkel, illetve énekelnénk, ha tudnánk japánul így viszont csak a refrén megy, de kit zavar? Mindenesetre bárkit, aki benyit, a világ egyik legbizarrabb látványa fogadhat: egyetemisták (vagyis olyan személyek, aki nagy valószínűség szerint egyszer eldiplomáznak, és ezt követően, az értelmiséghez fognak tartozni) ülnek körbe egy laptopot, amin egy javarészt túlméretezett mellű diáklányokat felsorakoztató rajfilm megy, és egy japán dalocskát énekelnek időnként, a refrént követve hangos OPPAI felkiáltással.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Egyetemek

    on Szer. Júl. 29 2015, 11:12


    MaxGarretMo Li


    - Összetörtem a képernyőjét a sajátomnak, de ne ezen akadj fenn Garret! Soraya mobilja, amúgy.
    Kis szemforgatással igazítom helyre az Alfát, remélhetőleg ettől helyreáll a lelki békéje. Praetor Williams egyébként nagy rajongója a humorherold Seabrookenak, nem is csodálom, hogy ezek ismerik egymás telefonszámát. Gondolom nem csak munkaügyben. De persze semmi közöm hozzá, bizonyítékom meg pláne nincs, de nem is keresek. Túrót sem érdekli.
    - Nem érdekel! - fortyanok rá. A tanulmánya momentán hidegen hagy. Elég bajunk van Debbie kingsporti falkájával, nem megy ki a fejemből, hogy ez az új farkas is valami hasonló állatnak a teremtménye lehet. Még egy olyan fiaskót nem engedhetünk meg magunknak. Éppen ezért pattanok nagyon sebesen Sorayával autóba, s hagyom neki, hogy megszegjen mindenféle sebességkorlátozást. Sokszorosan is akár. Remekül vezet, egy autóversenyző veszett el benne, s nem is olyan mélyen, úgyhogy a világ megmenekül, hála a.. nem, az egy rémes mese volt, hogy honnan jutott eszembe? Garret dilipóksága fertőz. ÉS vigyorgok, mint a vadalma, amint meglátom őt. Szeretek a társaságában időzni, kételyem sincs afelől mit esznek rajta a nők. Mert esznek. Gondolom.
    - A te órád szerint biztosan.
    Tolom a képébe saját jobb csuklómat, hogy megmutassam: az én ketyegőmön már letelt az ideje. Vállat vonok, s miközben megigazítom magamon a mára választott, fehér ujjatlant, mely alól tökéletesen kiviláglik minden tetoválásom, hiszen a karjaimból semmit sem takar a vékonypántos holmi, belépek az épületbe.
    - Nem szólt neked, mert neki is megvan a maga baja. Nekem szóltak. Szia Medée! - köszönök rá közben a beépített egyetemistánkra, ebben az évben ő a kollégiumi besúgónk, hogy úgy ne mondjam. Aranyos lány, s fiatal is, igazán ellehet itt pár évet még. A lényeg, hogy ő szólt, de ebbe ne menjünk igazán mélyen bele!
    - Állítólag jól ki fogsz jönni vele.. - célzok az új srác jellemére, már amennyit hallomásból sikerült megtudjak róla. Medée nagyon lelkes, de azért még nem mindig tud különbséget tenni alvilági - pláne friss - fajok között. Tippje szerint farkas, de úgy, hogy az átváltozást nem látta, nem lehetünk benne biztosak. De azért adtam a szavára, senki nem vethet rám követ.
    Lehunyom egy pillanatra szemeimet, szabadon engedem a bennem élő bestia áramló energiáit. Meg akarom találni a friss húst, s ha sikerül elkapjam Max dögének rezgéseit, akkor egy picit megrángatom a lélekszálakat, s elültetek a fejében egy gondolatot, mely szerint sürgősen olyan helyre kell távoznia, ahol egyedül van, de ahová utánamehetünk beszélni. Nagyon remélem, hogy nem a férfimosdó lesz ez a hely. Bár sose lehet tudni ennél a bohém fajtánál. És a gondolatüzenés határozottan nem telefon ilyen távolságból, igazán nem tudom a szájába rágni, hogy mi pontosat akarok.
    - A kerettörténetet rád bízom, ma nincs kedvem leszerelni embereket. - tettetem a nyűgöset Garretnek, ám valójában csak kíváncsi vagyok rá, hogy miképp oldja meg. Csípem a módszereit, de nem mondanám neki, a végén még kihízná a mája a bőrét, az meg nem állna jól neki.
    avatar
    Garrett Seabrooke

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Alfa/Ishmerai
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 300
    Foglalkozás : Falkámat csóválom/Rektorkodom

    Re: Egyetemek

    on Csüt. Júl. 30 2015, 13:14


    Országos Mancstalálkozó



    - Ha én fennakadok, tündérbogár, akkor az illető a legostobbábak egyike. A te csavartagyad még fejjel lefelé sem éri el a negatív értéket. – értelmezze, ahogy akarja, megdöngetni akarja a nya... az ne döngesse meg, de egy bundást már igazán maga alá kaphatna.
    - Nem kértem, hogy érdekeljen. Az egyetemet érdekli, mert ebből van zsoszesz. – micsoda tűzről pattant néha.
    Ahogy elmosolyodik, amint meglát, intek felé, és viszonzom a vigyort, mosoly formájában. Bírom a buráját, na.
    - Hm? – azzal a karja felé nyúlok és akármilyen az órája, „visszaállítom”.
    - Most már a tiéd szerint is. Különben is: Eistike is megmondta, hogy az idő relatív.
    A zsebembe mászok, míg Medéevel letárgyalja a dolgot, hogy nem szólt nekem Robibá, annyira nem zavar. Megtudtam volna két óra múlva. Vagy felhív Praetor asszony. Kisasszony. Rosebbmán ezekbe a megszólításokba.
    - Aha. Akkor tölts ki nekem egy lottóötöst is. Hátha az is bejön. – kacsintok rá.
    Hagyom, hogy dolgozzon, szívesen rágyújtanék addig, de már sajna nem lehet, így egy gazt húzok ki és annak a szárát rágicsálom. Zsenge, friss és érintetlen. Kiválónak nem pótlék, jobb, mint a semmi.
    - Áhá. Éljen a spontán relativizmus. Csak nehogy a csótányok is beledögöljenek.
    Várok egy keveset, mit überel.
    - Remélem, nem slozira hívod. – a farkas a hívásnak még ilyenkor is eleget tesz, általában, ezért nyugodtan nyitok be az egyik irodába. Talán Susané vagy Henrietté, nem tudom, egyformán bolondulnak a rohadt orchideákért.
    Kinyitom a szekrényét, mindig van benne csoki, meg undormányos kávépor, de jobb, mint a semmi.
    - Nasi? – nyújtom felé a csomagot, ha nem kér, akkor is kidobom a cigipótlékot és betolok egy guriga kakaóporos pralinéizét.
    Nem fogom kérdezgetni, merre tart a kiszemelt, ha már egyszer nem kötötték az orromra, oldja is meg, hogy helybe jöjjön a gyerek. Vagy tanár. Remélem, nem a dékán, mert akkor inkább kornyikálok egy éven keresztül, csak azt ne.
    avatar
    Max Theodore Coldcastle

    Faj : Vérfarkas
    Klán : Praetor Lupus védelme alatt
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 25
    Foglalkozás : Egyetemi "Hallogató"

    Re: Egyetemek

    on Szomb. Aug. 01 2015, 00:36

    Hogy miért is iszunk sört? És miért ennyit? Abszolút egyszerű a megoldás: mert roppantul egészséges. A sör tele van antioxidánsokkal, valamint B-vitaminnal melyek nagyban hozzájárulnak egészségünk, és szellemi frissességünk megőrzéséhez ráadásul pihentetnek is ha arra kerül a sor. A sör menő, a sör olcsó, a sör laktat ("valóban fogyasztható valós táplálék helyett, ha arra kerül a sor, hisz tele van szénhidráttal - nem véletlenül nevezzük folyékony kenyérnek!" - A nagy kocsmakönyv 10. fejezet. 3. bekezdés), és a sör még a legutolsó, legalja, legbicskásabb kocsmában is fellelhető, nem beszélve a különböző boltokról, és szupermarketekről, amelyek csak úgy ontják magukból a sört, akár olcsó, akár nem, akár jó, akár pocsék. De egy szónak is száz a vége: a sör finom, a sör jó, a sör mindenhol ott van, vagyis a SÖR az életünk elengedhetetlen része. Remélem a kérdésre kielégítő választ nyújtottam, és egyben megvilágítottam az okot is, hogy miért vedelünk éppen most is sört a szobámban, miközben nem pont gyerekeknek való animét nézünk. Bár mondjuk szerintem 10 éves kortól simán mehetne...Most attól, hogy körülbelül majdnem minden részben fedetlen mellek vannak, és a főszereplő perverz...Ezt egy 10 éves már simán tudja kezelni, sőt még azt is megkockáztatom, hogy jelen korunk kifordult, elkorcsosult világában, még azonosulni is képes lenne vele...Szörnyű világban élünk. De hálával tartozom a japánoknak, ezért a sorozatért...
    A Snack tésztás levesnek is megvannak a maga előnyei. Például életmentő tud lenni, hogy ha már abszolút semmi kajád sincsen és pénznek is alaposan hiányába vagy, hisz olcsó, és rendkívül egyszerű elkészíteni tekintve, hogy csak forró víz kell hozzá. Ráadásul pont annyi természetes anyag van benne, mint Pamela Anderson melleiben, és ezen tulajdonságainak hála, még a másnaposságot is képes kiütni esetenként. Amúgy én a magam részéről mindig meg szoktam inni egy doboz sört, ha éppen van, mert jót tesz tényleg, az a bizonyos "Gyógysör". ha pedig éppen nem áll rendelkezésre ilyen, akkor a hideg tej is jó rá, bár van, akinek nem használ, és kihányja. Ha a felsoroltak közül egyik sem leledzik elérhető közelségben, és még fejfájás csillapítót sem tudsz szerezni, akkor az igen kellemetlen következményeket, és egy rendkívül hosszúnak ígérkező napot von maga után. Persze végső megoldásként még mindig ott van az, hogy magad mellé veszel valakit, majd együtt elindultok a legközelebbi kocsmába, még előadás előtt, vagy éppenséggel után, és magatokhoz veszitek a szükséges mennyiségű gyógyító jellegű sört. Persze ha nem tartjátok a szükséges mértéket, ez nagyon könnyen újabb katasztrófához vezethet szóval csak óvatosan srácok! Remélem hasznosak voltak a tanácsaim! Ámen!
    Ahogy tovább ittunk egyszer csak éreztem egy furcsa ingert, hogy ki kéne mennem. Na mármint nem wc-re...Kellemetlen érzés volt, ráadásul nem vagyok hozzászokva az ilyenhez. Értetlenül bámultam a kezemben lévő félig tele sörös dobozra, mintha csak az összetevőkben megtalálhatnám a megoldást a problémára. lehet, hogy ennyit ittam volna már? Hmmm. Megfontolandó lehetőség, de még sem hiszem, hogy így lenne. Ráadásul ez pont olyan, mint valami rossz horrorfilm. Ha kimennék, akkor lehet, hogy elkapna valami mutáns szörny, és széttépne...Nem...Nem...
    Múltkor este elég volt. Így némi töprengés után megrántom a vállamat, és tovább zengem az „Oppai Dragon” nótát a többiekkel együtt...Ki mondta, hogy nem szép az egyetemista élet?
    avatar
    Garrett Seabrooke

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Alfa/Ishmerai
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 300
    Foglalkozás : Falkámat csóválom/Rektorkodom

    Re: Egyetemek

    on Csüt. Aug. 06 2015, 17:38


    Országos Mancstalálkozó



    Bekapom a csokit. Ízlelgetem, harapni és rágni tilos, ezt mindenki tudja. Szopogatom és cuppogok.
    - Mmmm.... van ízlése a kolleginának. – csettintek egyet, majd a kanapéra vágódom és várakozón nézek a Praetorra. És nézek a Praetorra. Aztán elkezdek dobolni az ülőhely karfáján, végül széttárom a karom.
    - Semmi. Nyuszit bokorból ki? –  vigyorodom el sejtelmesen, de már állok is fel és a zsebemből előhalászom a cigit és öngyújtót, majd rágyújtok. Finom illatú, kézi sodrású, márkás cigi. Szívok belőle párat, majd az asztalra ugrok és feltartom a cigit. A füstérzékelő alá.
    - Ernyőket, gumicsizmát előkészíteni!
    Ösztönösen csukom be a szemem, ahogy kinyitja az automata rendszer a vízcsapot. Ha a tűzjelzőt húznám meg, azt még jobban tudnák, hol volt, ellenben a füst ... ja de, azt is. Már mindegy.
    - Ez... hideg.. –  ugrok le az asztalról nevetve, majd az ajtó felé megyek, de még nem nyitom ki, csak odalapulok és intek a Praetornak is.
    - Így már biztos jön a nyulacska. – dörzsölöm a kezem. – A menekülési útvonal erre van.
    Tovább hallgatózom a folyosó felé, de egyben figyelek is.
    avatar
    Max Theodore Coldcastle

    Faj : Vérfarkas
    Klán : Praetor Lupus védelme alatt
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 25
    Foglalkozás : Egyetemi "Hallogató"

    Re: Egyetemek

    on Csüt. Aug. 13 2015, 23:40

    Szépen elkezdtük nézni a sorozatot az elejétől. Három rövid évad 20 perces részekkel szóval ahogy gyorsan telt az idő, úgy sajnos elég gyorsan véget is ért az anime a létező legnagyobb bánatunkra. Talán még könnyeztünk volna is szomorúságunkban, de a mai rohanó világban ilyesmire nincs idő, az élet megy tovább. Tervre volt hát szükség! - Basszus ennek vége! - jelenti ki Jordan a nyilvánvalót. - Most mit csináljunk? Még korán van! - Tagadhatatlan, hogy még fiatal az idő, és még nem érett meg arra, hogy felkerekedjünk, és meglátogassunk egy vendéglátóipari egységet főleg, hogy még mindig van egy kocka sörünk! Az ilyesmit nem illik elrakni, hisz még megbuggyanna a melegtől! Pár pillanat elejéig mély hallgatásba burkolózunk, szinte hallani lehet, ahogy a rozsdás agytekervényeink nyikorognak, amint igyekszünk őket munkára bírni. Hiába...Vége a vizsgaidőszaknak így már nem tornáztatjuk őket, annyit, mint előtte...
    - Szerintem álljunk neki egy másiknak. - jön végül a mentőötlet az egyikünktől. - De melyiknek? - követi egyből a kérdés is. Ismételten csend, és töprengés. - Bleach? - vetem közbe. - Megvesztél? Az túl hosszú...több mint 300 rész. - veti közben Jordan. - De finnyás lettél hirtelen. - vonom fel a szemöldökömet. - Szaros 366 rész kifog rajtad? - vigyorodom el. - Tokyo Ghoul? - hangzik el egy újabb felvetés. - A nem jó, az túl komoly a mostani hangulathoz. - csóválom meg a fejemet. Végül mintha csak a mennybéli angyalok hozták volna el, vagy pedig a csillámos, rózsaszín egyszarvún lovagoló Buddha hirtelen elér a megvilágosodás. - Rosario Vampire? Vicces, rövid, és kellően minimális mértékben perverz is. Tökéletes választás a Highschool DxD után...Ötletemet egyetemes egyetértés, és "visszafogott" üdvrivalgás fogadja. Időt nem pazarolva azonnal neki is látunk az előkészületeknek. Mindenesetre épphogy csak eljutunk az első rész második feléig, amikor hirtelen megszólal a tűzjelző. - Hát ilyen komolyan nincs! - csattanok fel bosszúsan. Egyszer akarná az ember végre jól érezni magát a vizsgák után, és még akkor is beleköpnek a levesébe...
    Sose lehet tudni melyik tűzriadó kamu, és melyik nem az, szóval sajnos mindenképpen el kell hagyni a szobát. A laptopot, naná, hogy visszük, majd kint az utcán folytatjuk a sorozatot ahol abbahagytuk. A kocka sör csomagolása alatt átcsúsztatjuk a partvis meg a felmosó fém nyeleit, és Jordan-el úgy kapjuk a vállunkra, amint kimasírozunk a szobából, amíg egy harmadik társunk hozza a laptopot. Végig szitkozódunk tekintve, hogy a harmadikról caflathatunk le a vállunkon a 23 doboz sörrel, mivel a liftet nem használhatjuk ugyebár ilyenkor...- Fogadok, hogy megint valamelyik idétlen képtelen volt megmelegíteni még egy rohadt babkonzervet is! - háborgok emelt hangon, ahogy az előtérbe lépek a folyosó felől, miközben még mindig a Jordan, és az én vállamon van a sör. - Komolyan mondom a felsőoktatás tragédiája, hogy ilyen címeres gyökereket felvesznek, akik olyan hülyék, hogy még a szög is elsírná magát ha velük lenne a falba verve! Hihetetlen! - füstölgök tovább, az alkoholtól kissé kivörösödött arccal, miközben a többiek hangosan helyeselnek, és elmondogatják a saját szitkaikat is amelyek többé-kevésbé nyomdafestéket tűrők vagy éppen nem tűrők. Sajnálatos tény, hogy sok olyan ember is bekerül a felsőoktatás keretei közé, akiknek amúgy több, mint valószínű, hogy nem ott lenne a helyük. Kellemetlen, de ez nem olyasmi, ami ellen bármit is tehetne az ember...
    avatar
    Garrett Seabrooke

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Alfa/Ishmerai
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 300
    Foglalkozás : Falkámat csóválom/Rektorkodom

    Re: Egyetemek

    on Hétf. Aug. 17 2015, 18:44


    Országos Mancstalálkozó



    Elégedett mosollyal és képpel hallgatom, nézem a tömeget, ahogy kezd haladni. Legalábbis azok, akik itt vannak.
    - Hozom az ajándékot. Becsomagolva kéred? – vigyorgok Mo Lire, majd kinyitom az ajtót.
    Mivel amúgy is csatak vizes vagyok, ezért mindegy mi van, kisurranok, és rejtőzöm. Keresem a kölköt, akit különösen nehéz lesz megtalálni, de  sosem lehetetlen. Farkasom előbb kapja fel az orrát a levegőbe és szimatol. Megpendítem azt a húrt, ami a farkasok között általában megvan, de talán éppen elég lesz az ereje, hogy legalább betájoljam, merre van.
    Zűrzavar, kavarodás van bőven, senkinek sem fog feltűnni, ha egyvalaki hirtelen eltűnik. Mert hogy jelenetet nem fogok rendezni se ráncigálni nyíltan bárkit is, hogy jöjjön, az olyan tuti, mint ide a Szahara.
    - Megvagy pelyhes komám. – fordulok arra, ahonnan éppen jönnek le. Egy kis baleset mindenkivel történhet, de igazából olyan mindegy. Csupán egy kis hely jelzi a tömegben, hogy ott állok, vagy éppen haladok, de talán nem is feltűnő, elvégre mindenki odafelé meg szétfelé halad.
    Beazonosítom a kölyköt, majd mögötte termek és egyszerre karolom át, fogom be a száját és vonom be a rejtőzésbe.
    - Nem fog látni és hallani senki, kiskomám. – mélyítem a hangom. Buli! – Velem jössz.
    Azzal már emelem is és a sodrás ellenerejét felhasználva, ki is rántom a tömegből, be az oldalfolyosóra, ahol nincsenek és caplatok vissza az irodába.
    Ha nem csinál ostobaságot, vagy bármit, akkor az irodában eresztem el és lököm beljebb, hogy be is tudjam csukni az ajtót.
    - Haknibarátunk megérkezett. Díszcsomagolásban. – vigyorodom el, majd úgy rázom meg magam, mint egy vizes kutya. Megszüntetem a rejtőzést és az ajtóban maradok, karbafont kézzel nekidöntve a hátamat. Pedig akarok még a csokiból venni. Meg kéne likőr is, az megy hozzá. Vagy konyak. Sőt, inkább mind a kettő!

    //Bocsesz, skacok, nem bírtam kihagyni a zizegést Cool //

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Egyetemek

    on Szer. Aug. 19 2015, 18:47


    MaxGarretMo Li


    Semmi sem úgy sül el, ahogy terveztem előre, de mit is vártam? Minden olyan alkalommal, amikor összeállok ezzel a hobóval, így sikerülnek a dolgok. Félreértés ne essék, kedvelem Seabrookeot, van amikor többet is gondoltam róla, nem csak azt, hogy kedvelem, de az ilyen alkalmakkor, mint a mai mindig megbánom, hogy magammal hoztam.
    - Hogy az ég áldjon meg! Így még messzebb kerülnek..
    Morgom, mintha bolhák csípnének olyan helyeken is, ahol nem kellene csipkedjenek. Mennék, hogy intézkedjem, de megint előbb mozdul, mint én, hát hagyom kibontakozni, ugyanis akar a rosseb konfrontálódni vele. Egészen konkrétan olyan gyorsan cselekszik, hogy le nem bírom követni, pedig nincsenek rossz és lankadt érzékeim.
    - Ehh!
    Fújom ki a levegőt, dacosan forgatom meg szemeimet, amint egyedül maradok, s még toppantok is a lábaimmal. Fene egye meg! Weit kellett volna elhozzam, vagy Sorayát. Esetleg Ezziet. Ez így nevetséges és kabaré.
    Az íróasztalra helyezem fel hátsómat, ott várom meg, hogy Garret és a piás kiszórakozzák magukat. Amikor megjelennek, némiképp rosszallóan tekintek rájuk.
    - Így aztán kedvet csinálsz neki hozzánk.
    Feddem meg a Szépsfiút, hogy aztán Maxre villantsan tekintetem.
    - Szerezz kávét, Garret, itt megleszünk. - adom szinte parancsba. Az alkohol szaga legalább annyira nem tartozott soha a kedvenceim közé, mint a füsté.
    - Elnézést kérek a bánásmódért, remélem a barátom nem ijesztett rád. A nevem Xiong Mo Li, de Mollynak is szólíthatsz, ha akarsz.. - mosolygok rá barátságosan Maxre. Egyelőre nem kérdezek, bemutatkozom, próbálom a bizalmát elnyerni. Ha még nem érte végzetes törés az elcibálás miatt.
    - Azért vagyok itt, mert furcsa dolgok történnek veled. Magyarázattal tudok szolgálni rájuk, de ahhoz az kell, hogy elmondd, mit is tapasztalsz magadon.
    Nem, mintha nem tudnám, de tőle kell hallanom. Mert nem akarok a házba ajtóstul rontani. Bár.. ahogy eddig is sikerült..
    avatar
    Max Theodore Coldcastle

    Faj : Vérfarkas
    Klán : Praetor Lupus védelme alatt
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 25
    Foglalkozás : Egyetemi "Hallogató"

    Re: Egyetemek

    on Hétf. Aug. 24 2015, 23:37

    Hihetetlen, hogy milyen ótvarék, ostoba, szennye emberek vannak, akik sokszor még a világ legegyszerűbb feladatait is képtelenek elvégezni. És mégis...ezek idejárnak, valahogy végigbukdácsolnak a szemesztereken, és adott esetben a végén még diplomát is adnak, amivel a szaktól függően esetleg képesek lesznek elhelyezkedni, és amikor ez megtörténik, felszínre kerül a tehetetlenségük, és a hasznavehetetlenségük...És ilyenkor a munkaadók mindig az iskolát átkozzák, hogy ilyen Fostömlőket, hogy a francba voltak képesek kinevelni. A sajnálatos az, hogy ilyenkor teljesen igazuk is van. Ki hibáztathatja őket érte? Senki az égvilágon. De az ilyen életképtelen mócsingok viszont az egész iskola hírnevét, és szintjét lehúzzák, már a puszta létezésükkel is. Az ilyen logikai gondolatmenetek összetétele alkoholos befolyásoltság alatt valahogy mindig jobban megy, nem mintha józanul nem lennék ilyesmire képes. Sőt...De úgy tűnik, a sör tényleg ellazít, és a különböző gondolatmenetek elfuttatása néhány doboz sör után mindig jobban megy. Hogy berúgtam-e? Isten ments! Pár doboz után tiszta szégyen lenne, a reputációm pedig kitörölhetetlen csorba esne. Nem csak épp az előbbi események miatt felhúztam magamat. Az ember tényleg csak egy nyugodt napot töltene el a haverjaival most, hogy végre semmi teher nem nyomja a vállát erre valami tökkelütött fajankó miatt borul az egész...
    Azért így három emelet után már kicsit kezdi nyomni a vállamat a kocka sör súlyától hajladozó két nyél. Mindenesetre menteni kell, ha már kifizettük. A laptop biztonságban van Chris-nél, mi pedig sikeresen megóvtuk a sört a "biztos" pusztulástól. Küldetés teljesítve...Ámen! Szerencsére kulturált élőlények is laknak ebben a kollégiumban, így a többség utat nyit a csapatunknak. Akik nem azokkal sem játszunk túl sokat. Először szólunk udvariasabban, ahogy az illem megkívánja, ha nem megy kicsit hangosabban, és ha ez sem válik be, akkor jön a finoman lökdösődős rész. Senkit sem fogunk fellökni, hogy utána megtapossák, bár van jó néhány ember, aki alaposan rászolgált erre a sorsra, és szívem szerint eljárnék a fején egy Michael Flatley-féle ír táncot. Mindenesetre az erőszak nem kenyerem, hacsak valaki tényleg nem hozz ki túlságosan a sodromból, és nem szolgál rá. Olyankor viszont néha tényleg elég csúnyán el tudok bánni az illetővel. DE mint mondtam ezt tényleg csak az tapasztalja meg, aki alaposan rászolgált. Nem könnyű kihozni a sodromból, de az ilyen, és ehhez hasonló esetekkel abszolút lehetséges...
    Végül elérünk egy kissé kevésbé zsúfolt szakaszhoz, ahol vannak fotelek, és egy kisebb asztal is. Van akinek nem jut, majd fotel, az majd ül székre, de egyetértünk abban, hogy ez itt ideális hely lesz folytatni a megkezdett animézést. Így hát lerakjuk Jordan-el a söröket a vállunkról. A nagy fáradalmakra persze csak egyfajta megoldás létezhet: egy doboz sör. A csomag megbontatik, és mindenki kezébe repül egy doboz, így az enyém be is. Épp, hogy csak kibontok, és kortyolnék belőle, amikor, egy erős rántást érzek magamon, és már el is vagyok szakítva a többiektől. Akárki is az befogja a számat. Egyenlőre nem ellenkezem, mert itt a tömegben annyira nincs értelme, de a nyomoronc még nem tudja, hogy mit fog ezért kapni, amint elenged. Amint egy irodába érünk, és elenged valószínűleg egy kommandóst is megszégyenítő mozdulattal vágódik hátra a könyököm szinte reflexszerűen. Érzem, hogy valami keményhez ér, egy reccsenést is hallani vérek, majd pedig valami meleg áztatja a a hosszú ujjú póló könyökrészét. Valószínűleg sikerült eltörnöm az orrát, és csak remélni tudom, hogy az orrcsontja valahol az agyveleje közepén állt meg a szarházinak. A probléma inkább az, hogy ha feldobja a talpát, akkor annyit kapok érte, mint egy normális emberért, ami felettébb kínos lenne. Így először nem is veszem észre, hogy másvalaki is van a szobában rajtam kívül, amíg meg nem szólal. Ha egy tekintettel ölni lehetne a nő már halott lenne, amint rápillantok. Ha rám néz valószínűleg egyből leesik neki, hogy egy nagyon nem jó pillanatomban kapott el...
    - Megijesztett? Ez miatt a fogyatékos miatt oda egy doboz söröm, ráadásul sikeresen elrángatott a haverjaim mellől, arról nem is beszélve, hogy az egyik kedvenc felsőm most tiszta vér lett a könyökénél. Maga szerint ez, hogy fog ebből kijönni? - förmedek rá dühösen. Ha a szemeim képesek lennének szikrázni, akkor a helyiség már lángokban állna. Nem vagyok egy ideges típus, de most nagyon sikerült kihozni a sodromból, és akárkik is ezek egy életre sikeresen elásták magukat...
    - Igen. Máris tudok eggyel szolgálni...Az ahogy idekerültem! - sziszegem dühödten. - Barlangba születtek, hogy nem képesek kopogni, vagy csak hiányzott a gyerekszoba?! - folytatom tovább. - Most éppen azt tapasztalom, hogy mindjárt felrobbanok hála maguknak. Gondolom a hamis tűzriadót is maguknak köszönhetem! Nem olyan jó vicc ám lecipelni egy karton sört a harmadikról! Főleg nem, ha még kis is verik az ember kezéből! - nem emelem fel a hangomat, az nem az én stílusom, és amúgy is alpári, kulturálatlan dolog a kiabálás bármi legyen is az oka. De az egész megnyilvánulásomból, és a szavaimból is árad a harag, amit érzek éppen. Nem nagyon tudok visszaemlékezni olyan pillanatra a közelmúltban, amikor valakik ennyire felpumpálták volna a vérnyomásomat, de ennek a kettőnek sikerült, és ez nagyon nem jó pont...
    avatar
    Garrett Seabrooke

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Alfa/Ishmerai
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 300
    Foglalkozás : Falkámat csóválom/Rektorkodom

    Re: Egyetemek

    on Kedd Aug. 25 2015, 16:08


    Országos Mancstalálkozó


    - Akkor nem, ha én megyek elé. – kacsintok egyet Mora, és már vágtázok is ki az ajtón.
    A vízpermetező abbahagyja, mire odajutok, hogy lendülni tudjak, még így is csuromvíz vagyok, amit a kis vörhes ugrándozó lelkesedéssel fogad és ahol tud, pacsál. Mindig meg kell állapítanom, hogy nagy túlélő, de olyan hülye, hogy az kész. Rám is hatással van, emberként komolyabb voltam.
    - A kedvenc szemüvegem. – szedem le félig törötten, a halántékomat vágja meg az üveg, ami máris gyógyulni kezd. – Okosnak néztem ki benne.
    Majd csináltatok egy másikat, ismét sima üveggel, az ipse fajtárs, és mániája a precíz csiszolás.
    - Amúgy is kérette magát, mint egy első bálozó. – márpedig Mo Li hívta és nem egy utcasarki senkit.
    - Ne mááááárrr.... hol marad a buli része? – aztán csak morgok egyet és megtámadom az egyetem azon részét, ahol lehet kávét zsákmányolni és egyben bundát szellőztetni. A parancs az parancs, bundásom pedig engedelmes trappolással megy kiszaglászni a legfinibb kávét. Persze, az iroda be fog kulccsal záródni, mert nem fogom hagyni, hogy a kisbarátunk csak úgy kimenjen.

    //Értelemszerűen kimaradok pár körből, majd érkezem Cool //

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Egyetemek

    on Vas. Szept. 06 2015, 21:25


    MaxGarretMo Li

    A farkas felmorran bennem, Max kifakadása és az ösztönös reakciója felmérgelik, kavargó energiái betöltik a helyiséget. Nem tetszik neki sem a fogalmazásmód, sem a cselekvés, de mivel ő van belül, s én uralom jelenleg, így csak annyi történik - amit a srác is észrevehet - hogy némiképp szigorúan szaladnak össze a szemöldökeim.
    - Sem enyhe, sem középsúlyos, sem súlyos értelmi vagy testi fogyatékkal nem rendelkezik senki ebben a helyiségben és az épületben sem. Pár a portásotok unokájának sajnos gerincvelői izomsorvadása van, s még nem lehet tudni, hogy a három típusból melyikbe tartozik, de ő sincs most jelen és aligha így értetted azt, amit mondtál az előbb.
    Feddem meg úgy, hogy konkrétan nem hívom fel a figyelmét arra mekkora tulok volt, csak finoman célozgatok rá neki. Nem illik olyan szavakat használni valakire, hogy fogyatékos, akkor sem, ha fűti az indulat. Ez legalább annyira nem szép, mint valakinek "kurva anyád"-at mondani, mert a prostitúció és az édesszülők esete nem mindig állnak nagyon messze egymástól. Tapintatlanság hát efféléket közölni.
    - Úgy tudom, hogyha hideg vízbe áztatod, s nem melegbe, akkor ki lehet sikálni.
    Kínálom meg látszólag megenyhülve egy praktikus tanáccsal, miközben némi bocsánatkérést küldök Garret elméjébe is.
    - Hívtalak, de nem jöttél. Mr. Seabrooke szívességet tett nekem és idehozott. Könnyebb lett volna vizezés és vehemencia nélkül, de meg kell értened, hogy muszáj volt beszéljek veled. Megtérítem a károdat, ám szeretném, hogyha megpróbálnál lenyugodni eléggé ahhoz, hogy beszélgethessünk.
    Ha sör kell neki, fogok neki venni sört. De azt hiszem, hogy mire a végére érünk ennek a beszélgetésnek, nem az ivászat lesz a legkisebb gondja.
    - Megsérültél nem is olyan régen és furcsa dolgok történnek veled rajtunk kívül is. Ugye így igaz?
    A dühkitörése sem feltétlen az emberi oldalának köszönhető, de ezzel nem akarom rögvest letámadni azért.
    avatar
    Max Theodore Coldcastle

    Faj : Vérfarkas
    Klán : Praetor Lupus védelme alatt
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 25
    Foglalkozás : Egyetemi "Hallogató"

    Re: Egyetemek

    on Vas. Szept. 13 2015, 17:05

    Ha ideges típus lennék, és hasonlítanék egy-két ismerősömre, akkor valószínűleg nem értem volna be azzal, amit az előbb tettem, és nem álltam volna meg egy szemüveg, és egy orr eltörésénél. Sajnos a barátaim között vannak olyanok, akiknek ha eldurran az agya, akkor tényleg nagyon eldurran, és iszonyat nagy, és csúnya verekedéseket képesek produkálni másokkal, ami nem feltétlenül előnyös a reputációnkra nézve, mint egyetemistákra. Nem véletlenül van sok városlakó rólunk nem túl felemelő véleménnyel, de az éremnek két oldala van. Arról nem mi tehetünk, amikor az egyetemisták törzshelyeire bejönnek a "városiak" és nekifeszülnek a társainknak, sokszor ok nélkül közlekedni kezdenek velük néha legtriviálisabb dolgokon, aztán meglepődnek,a mikor jól el vannak verve, hogy tudják legközelebb, hol van a helyük...Látom, hogy a nő ráncolja a szemöldökét, gondlom nem tetszik neki a véleményem, nekem aztán ráncolhatja, nem fog vele meghatni.
    - Egy. Ebben közel sem lennék olyan biztos...Kettő. Tisztában vagyunk a portás unokájának az állapotával, ezért gyűjtjük neki a sörös dobozokat, mert bírjuk a portásunkat. Három. Nem szenvedek fogalomzavarban, amit értettem, úgy értettem, ahogy mondtam. - felelem neki feszülten, de nem emelem most fel a hangomat, az nem az én stílusom. Mindenesetre érdekes, hogy pont Ők akarnak engem jó modorra tanítani, az előbbiek után. Nem tudom, kinek hiszik magukat. Idejönnek, szétvágják csomó ember délelőttjét, beindítják a tűzjelzőt, ráadásul se szó se beszéd iderángatnak, és amikor közlöm a véleményemet velük még nekik áll följebb. Gratulálok...Mindene esetre remélem gyorsan lehadarja a nő, hogy mit akarnak, aztán meg felszívódnak a vérbe, és soha többé nem kell még csak az emlékükkel sem foglalkoznom. Többször is említettem, hogy nem vagyok természetszerűen agresszív, de ezek ketten valamiért mégis képesek belőlem kihozni a legrosszabb oldalamat...
    - Minden bizonnyal. Majd a Perwoll megoldja...- felelek felvont szemöldökkel hűvös hangon.
    - Aha...Szóval maga azt a fejgörcsöt hívásnak nevezi? Akkor elárulok egy kulisszatitkot...- szólalok meg, majd a szám elé teszem a kezemet, és kissé előrehajolok, mintha csak súgni akarnék valamit. - Tudja attól, hogy valakinek esetleg vizelnie kell, nem feltétlenül fog azonnal kirohanni a wc-re. - fejezem be egy finom bólintással. - Mellesleg feltalálták a kopogást, és javasolnám hozzá a "Bocsi, de négyszemközt szeretnénk veled beszélni, mert ez nem tartozik másra." hangzású mondatot is. Szerintem egy ilyen belépővel sok kellemetlenségtől kíméltük volna meg egymást. De hát maguk tudják. - vakargatom meg az államat, miközben még mindig barátságtalan arccal tekintek a nőre. - Elég lesz ha kifizetik a téves tűzriasztás díját. Az egy doboz sörömtől nem dől össze a világ, bár így vélhetően a portás gerincbeteg unokájának eggyel kevesebb üres sörös doboza lesz. - teszem még hozzá cinikusan.
    - Megharapott egy kutya. Bárkivel megesik, és nincs benne semmi furcsaság. - vonom meg a vállamat. Tény, hogy megharapott egy "kutya" és képes voltam kiszagolni a haverom szeszlepárlóját, meg néha vannak kisebb emlékezetkieséseim, ami ijesztő, de semmiképpen sem tartozik erre a nőre, és a másikra se.

      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:13