Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Egyetemek

    Share

    Egyetemek

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:49

    First topic message reminder :

    Rengeteg tanulási lehetőség van Manhattenben.
    Amennyiben az adott helyszín szükségessé teszi, külön topikot kap az adott egyetem.

    Re: Egyetemek

    on Vas. Jan. 15 2017, 21:06

    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Egyetemek

    on Szomb. Jan. 21 2017, 23:44

    Noel & Garrett & Vitaly


    Késő volt már, bőven napnyugta után. Aznap este nem igazán tudtam aludni, hiába ugrottam be délután egy rövid műszakra az étterembe kisegíteni. Nem fáradtam el, és egyébként is túl sok gondolat kavargott a fejemben. De könnyedén feltaláltam magam, hamar eszembe jutott, hogy kit is kereshetnék fel ilyenkor, lehetőleg hátrányos következmények nélkül. Egy vámpír barátom, Noel lett a célpont. Mivel ő pont ilyenkor van ébren, azért nem kellett aggódnom, hogy ilyenkor zavarom a pihenésben. Másért meg egyszerűen nem akartam aggódni. Régen találkoztunk, és épp itt volt az ideje, hogy felkeressem. Még ha csak hívatlanul rá is töröm az ajtót, úgy gondoltam, nem lehet nagy baj. Tehát fogtam magam és először is bemértem, hogy merre találhatom meg őt. Nem, eszemben sem volt telefonálni, vagy tűzlevelet küldeni. Inkább pocsékoltam a varázserőmet egy bekövető mágiára, amivel meghatároztam, hogy hova is kell portált nyitnom. Tulajdonképpen megtudni, hogy hová megyek, sokkal tovább tartott, mint eljutni oda. Azon sem sokat gondolkodtam, hogy miért lehet a manhattani egyetemen, arra a következtetésre jutottam, hogy biztos csak vadászik, vagy ilyesmi.
    Megtaláltam a pontos helyet, így megnyitottam egy portált, ami éppen oda visz. Nem sokat tétováztam, egyszerűen átléptem a kapun és néhány másodperccel később felbukkantam a másik oldalon. Az igazság az, hogy csúnyán belegyalogoltam egy tanórába, amit csak későn vettem észre, de mivel a helyen egy mondén sem tartózkodott, annyira mégsem éreztem rosszul miatta. Kicsit meglepetten néztem körbe, de amikor megláttam, akit kerestem, csak szélesen elvigyorodtam.
    - Hali, Noel! Mizu? Nem is tudtam, hogy suliba jársz – léptem oda hozzá és egyszerűen csak levetettem magam mellé, mert miért ne. A tanárt teljesen figyelmen kívül hagytam az első néhány másodpercben, mintha nem is lenne ott. Néha megesik, hogy figyelmetlen vagyok. Olykor direkt. De azért nem voltam teljesen bunkó, a kis beköszönésem után a farkas (mert egyértelműen éreztem, hogy az volt) felé fordultam.
    - Elnézést, amiért csak így betörtem, fogalmam sem volt róla, hogy Noel órákat vesz. De ha már itt vagyok, akár maradhatok is, nem igaz? Rám fér egy kis okosodás. Mi a téma? kérdeztem, megvillantva egy lelkes mosolyt. Túl jó volt a kedvem egész nap ahhoz, hogy komolyan aggódni kezdjek bármi miatt. Az egyetlen, amiről lecsúsztam, az az volt, hogy elmeséljem Noelnek, mi történt ma, de ami késik, nem múlik. –
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Egyetemek

    on Vas. Jan. 22 2017, 02:54

    Garret - Vitaly - Noel

    Azt nehezen állíthatná, hogy olyan élvezetes lenne egy szabadtéri óra, nem is tudna mást elképzelni, de azt meg kell hagyni, hogy Seabrooke előadásai igencsak azok.
    Ugyan nem villanyozódott fel mikor kiderült, Robert elmegy, és tartott is attól, hogy ha egy vérfarkas beszáll abból jó nem sül ki. Ám meglepetésére Garret is olyan lazán kezeli ezt az egészet, ahogyan Claude tette, akivel még a temetőben találkozott. Szóval ennyit arról, hogy ilyen meg olyan ősellenségek, nem jött be.
    A másik amitől kissé tartott, az az afrikai vonal, lévén valahogy nem keltette fel az érdeklődését, kivéve a woodoo, de az egészen más történet. Viszont érdeklik a tetoválások, márpedig a törzsi tetoválások a mai napig ott hagyományosak, vagyis kénytelen ezt is megtanulni. Az irodalom pedig... na azt nem veszi be a gyomra. Próbálta, tényleg próbálta, egyszerűen nem megy, belehal.
    Garret óráján figyel, akkor több ragad rá, mintha átrágná magát bármelyiken is. Amire azonban nem számít, hogy Vitaly éppen most akarja megkeresni, így amikor megjelenik, először azt hiszi, rosszul lát.
    -Szia! Azt hiszem beteleportáltál az előadás kellős közepébe, Seabrooke prof. órájába. Most már tudod, de lehet, nem sokáig.
    A kezdeti döbbenet után egyszerűen röhögni kezd, mert ez annyira abszurd, hogy ha erre most nincsenek szemtanúk, hát órákig magyarázhatná Kylenak, hogy higgye el, így volt, akkor se tenné.
    -Elnézést, professzor, ez nem volt betervezve.
    Garretre pillant, most vagy mindkettejüket kivágja azonnal, vagy a fene tudja, hogyan reagál, őt nem ismeri ilyen téren. Robertről tudja, máris gazdagabb lenne egy házi dolgozattal minimálisan, pluszban elmesélhetné Vitalynak, miről is folyik éppen a diskurzus.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Egyetemek

    on Szer. Feb. 01 2017, 22:02

    Vitaly – Noel – Garrett


    Nem vállalok magánórákat, nincs énnekem arra csokiidőm, hogy holmi vámpírfogzataúakkal külön foglalkozzak. Van esti képzés, ha oda be akar menni Noel, bemegy.
    Most azonban egy témával kapcsolatban keresett meg, így fogadtam az irodámban, ha nem is hosszú időre.
    Egy könyvet akarok éppen keresni, amikor valaki csak úgy, hívatlanul, belép az irodába. Ez még úgy rendjén is lenne, a következőkre azonban már lépek.
    Villámgyorsan melléjük termek, szerencséjükre, mert ha még a röhögést is megejtik, akkor széttépem őket.
    Elkapom a grabancukat, majd nemes egyszerűséggel kihajítom őket a folyosóra.
    - Kint folytassák és ilyet még egyszer megtesznek, letépem a fejüket. Érthető voltam? – morgok rá mindkettőre, majd becsapom az ajtót magam mögött. Nem ajánlom nekik, hogy visszapofátlankodjanak, mert azt nem csokizom és miszlikekre szaggatom őket.
    Vár a brandys csokim és a falkám, ideje hozzájuk visszatérnem. Mindkettő nagyon kedves szívemnek, az előbbi mondjuk inkább a gyomromnak.

    //Hejj, köszönet az intermezzoért XD //
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Egyetemek

    on Csüt. Feb. 02 2017, 22:50

    Noel & Vitaly


      Hát, ezt elszúrtam. Azt hiszem, egy percet sem töltöttem odabent, és máris ki lettünk dobva. Elég rosszul jött ki a lépés, pedig nem állt szándékomban semmi rosszat csinálni.  Csak szarul időzítettem a látogatással. Máskor talán mégis előbb fel kéne hívnom Noelt, mielőtt rátörök.  Így viszont olyan gyorsan kihajítottak minket, hogy a következő, amit észrevettem, hogy az iroda csukott ajtajára pislogok kívülről. Kínos mosollyal fordultam Noel felé.
    - Bocsi, haver, ezt elszúrtam! Remélem, nem valami fontos tananyag lett volna … - kezdtem szabadkozni. Ritka szarul éreztem magam a dolog miatt, nem így terveztem. De ha most bajba kevertem, akkor szívás. Jóvá kell tennem. Volt egy olyan érzésem, hogy még muszáj lesz a professzor elé állnom és nagyon szépen bocsánatot kérni. De megérdemlem, kell nekem véletlenszerűen ráteleportálnom a barátaimra. Csak annyira el akartam mondani valakinek, hogy mi történt aznap reggel … de már ezt sem tartottam olyan jó ötletnek.
    - Megpróbálsz visszamenni, vagy inkább ne kockáztassunk? – fordultam vissza az ajtó felé, hogy aztán csak tanakodva bámuljam a névtáblát. Ismerős volt a név, most kezdtem rájönni, hogy kivel is húztam ujjat. Annál inkább sürgetőnek éreztem a bocsánatkérést, de talán annyira mégsem, hogy most azonnal kockáztassam meg. Elég mérgesnek tűnt a pasas, amikor kitette a szűrünket.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Egyetemek

    on Csüt. Feb. 02 2017, 23:11

    Vitaly - Noel

    Mit mondhatna? Tényleg nem volt bekalkulálva, hogy Vitaly megjelenik, és úgy, ahogy teszi. Egy pillanat alatt ki lesznek hajítva mindketten, és ahogy becsapódik az ajtó, már csak úgy megszokásból is, de felsóhajt.
    Vitalyra pillant, végül megrázza a fejét. Ennyit a témáról, majd talál valami megoldást, valami mást, de vissza nem megy Garrethez, az hét szentség.
    -Nem, dehogy, szeretetteljes fogadtatásban részesültél. Észre sem vetted? A prof. repesett az örömtől.
    Vállon veregeti a fiút, néha az az érzése, hogy kettejük közül ő az öregebb, holott Vit javára van majdnem 80 év. Szar ügy. Sosem fog megkomolyodni.
    -Á, csak a vizsgához, szóval rá se ránts, nem érdekes, tényleg nem.
    Ez a legkevesebb. Végül is tényleg csak egy szinte beszerezhetetlen dologért jött, és még annak is örülhetett... volna, hogy a prof ennyi időt szakít rá, de ahogy elnézi, ismét nehezített pályán van. Nehogy egyszerűen menjen valami, nehogy, mert még meglepődik.
    -Szerinted? Így is agyfaszt kap ha magánúton zavarják, és amikor ezt még egy számára csak egy vérszopó teszi...
    Majd biztos visszamegy, hogyne. Már rohan is, csak győzzék kivárni. Kettejük viszonya a proffal igen érdeke, ha úgy veszi, lévén ő tényleg leszarja, hogy vérfarkas, de a másik nem képes félretenni az ellenérzéseit.
    -Jól jegyezd meg a nevét. Ő jött Robert helyére. Ne kérdezz, nem nyilatkozom.
    Elvigyorodik, és ha már úgy is ki lett hajítva, akkor elindul lefelé-kifelé, hogy eltűnjön minél előbb innen.
    Mi volt ennyire fontos, az majd kiderül, már ha Vit kinyitja a száját ezek után és nem tesz némasági fogadalmat.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Egyetemek

    on Pént. Feb. 03 2017, 00:20

    Noel & Vitaly


      Hát, ebbe tényleg jól beletenyereltem. Mondjuk mit lepődök meg ezen? Nem először fordult elő. De attól még rosszul éreztem magam Noel miatt, ha most kap valami szar jegyet vagy ilyesmi az az én hibám lesz, és ezt nem hagyhattam volna.
    - Ha holnap bocsánatot kérek tőle, az szerinted hatni fog? – kérdeztem, továbbra is kétkedve méregetve azt a táblát. Remek. Szóval egy vizsgáját toltam el. Ez így vicces lesz. Már nem is éreztem fontosnak, amit mondani szerettem volna, inkább csak jóvá akartam tenni ezt a bakit.
    - Várj! Robert elment? Mégis mi … oké, nem válaszolsz. Akkor biztos valami borzalmasat tettél vele – könyveltem el hangosan, mikor közölte, hogy a régi tanára már nincs a képben. Erről még nem tudtam. Elindultam vele kifelé, nem erőltettem a maradást. Nem lett volna értelme, és már az is egész nagy dolog volt, hogy Noel ezután még hajlandó szóba állni velem. Zsebre tett kézzel lépkedtem mellette a folyosókon, és mivel igazából fogalmam sem volt, merre van a kiút, csak rábíztam magam a haveromra.
    - Hova menjünk? Ha gondolod, meghívlak valamire. Ha már így elszúrtam ezt, ez a minimum – ajánlottam fel, ami először eszembe jutott. Mondjuk nekem most nem sok kedvem volt ide-oda beülni, de ezek után tartoztam neki. Meglátjuk, hogyan dönt.  
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Egyetemek

    on Pént. Feb. 03 2017, 00:43

    Vitaly - Noel

    Jól alakult az este, szó se róla, de nincs mit tenni, ha most még órákig bámulják az ajtót sem lesz jobb a helyzet. A könyvet bukta, valószínűleg a segítséget is, és most ezt kell szeretnie.
    Ha úgy veszi, végül is semmi nem változott. Annak idején is egyedül boldogult, most is ezt teszi, hiszen ha úgy nézi, lassan klánja sincs...
    Vitaly kérdésére nevetni kezd, ha ezt tudná, akkor már mondta volna.
    -Nem tudom. Fogalmam sincs, mennyire haragtartó vagy sem. Ennyire nem ismerem. A csokit szereti, ezt tudom.
    Megvonja a vállát, hát már olyan mindegy, végül is a prof bent, ők kint, és így ennyi a történet. A vizsga meg... hát istenem, max. megbukik, bár azt azért nem nézi ki Garretből, hogy szimpátia alapján osztályozna, ezt Robert sosem engedte meg.
    -El, sajnos. A legnagyobb koponya, tulajdonképpen miatta jöttem ide, erre elment. Ez az én formám. Hé, az öreg nem miattam lécelt le. Róla nem nyilatkozom.
    Az öreget csípte, baromi jól tanított, és semmiféle előítélete nem volt senkivel szemben sem. Ő csupán azt nézte, ki mit tud. Mint valami vetélkedőn.
    Seabrooke... őt nem ismeri, csak amennyit mondtak róla, az órái jók, de érzi az ellenszenvet az irányából, ami tipikusan a vámpír-vérfarkas ellentétre hajaz, amire saját maga magasan tesz. Már csak azért is, mert senki nem kérte, hogy az legyen ami. Minek utálna bárkit is?
    -Lépjünk, mert ha most kijön és minket itt talál, azt hiszem vérfürdőt rendez... már ha elkap.
    Vigyorogni kezd, az egyik taggal szokott fogócskázni, és halálra szívatják egymást azzal, hogy hol homokká, hol köddé válnak. Jó móka gyerekeknek. Vitaly meg képes eltűnni, így őt annyira nem félti.
    -Á, csak ki a szabadba. Mi lett volna ennyire fontos? Mit alkottál? Nyakadban a Klávé?
    És már itt sincs, a többi meg az ő gondja. Utolsó utáni lehetőségnek azt is felírta már magának, hogy ha máshová nem, hát Egyiptomba lép le, és megkeresi Hawasst.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Egyetemek

    on Pént. Feb. 03 2017, 01:16

    Noel & Vitaly


      Gondolkodtam rajta, hogyan oldjam meg a helyzetet, de egyelőre nem volt sok ötletem. Képtelen lettem volna nem foglalkozni vele, bár talán nem most kellett volna. Aznapra már úgyis elszúrtam, most már inkább Noellel kellett volna foglalkoznom, ha már kettesben maradtunk. Rég beszéltünk, és biztosan volt egy csomó dolog, amiről nem tudtam vele kapcsolatban. Kezdetnek itt volt a Robert-ügy. Már ezzel is meglepett.
    - Szóval csoki. Asszem, holnap megpróbálom. Egy bocsánatkérést megérdemel, akkor is, ha nem jön össze – tervezgettem félhangosan, de lassan elengedtem ezt a témát. Majd lerendezem valahogy, csak nem lesz belőle nagy baj.
    - De ha nem nyilatkozol róla, az gyanús. Mi rejtegetni valója volt? Noel, kikészítesz. Tudod, hogy kíváncsi vagyok, úgysem bírom ki, ha nem tudom meg! – jelentettem ki határozottan. Megint elég kisfiúsnak éreztem magam, ami így 100 évesen egy kicsit ciki, de a kíváncsiságommal akkor sem tudtam mit kezdeni. Érdekelt, hogy vajon mi űzte el az öreget, és így, hogy Noel kijelentette, hogy nem mondja meg, csak még érdekesebbé tette. Ha azt mondta volna, hogy megpattant és kész, talán el sem kezd foglalkoztatni, de így ki bírja ki?
    A javaslatára csak bólintottam, nem tetszett a vérfürdő gondolata. Hiába tudtam, hogy valószínűleg mindketten meg tudnánk lógni, jobbnak láttam most megpattanni. Így pedig engedelmesen kullogtam mellette, mindaddig, míg rá nem kérdezett, hogy miért jöttem. Ekkor egy kínos vigyor jelent meg az arcomon, kicsit zavarba jöttem, amiért ilyen hülyeségekkel keresem fel.
    - Nem, nyugi. Nincs baj. Nem is igazán tudom, miért téged akartalak zaklatni vele, de más nem jutott eszembe. Igazából csak találkoztam valakivel… ennyi. Azt hittem, jó ötlet lenne elmesélni valakinek, de a kis belépőm után már elég gázul érint – meséltem el dióhéjban. Olyan kevéssé érintettem a konkrét témát, amennyire csak lehetett, de azért csak kibukott belőlem, hogy mi a nagy helyzet.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Egyetemek

    on Pént. Feb. 03 2017, 01:40

    Vitaly - Noel

    Nem rágódik tovább a kihajításon, megtörtént, ez van, aztán majd elválik, mi lesz a következménye. Persze marha hihetően hangzik, hogy ráteleportáltak egy irodában, de annyi baj legyen. ettől őrültebbnek már senki nem fogja nézni, ez biztos. A tervre bólint, igen, eddig jutott ő is.
    -Aha, ezt suttogják, de ha körbenéztél az irodájában, hát van ott dögivel, vagyis nem lehet szóbeszéd.
    Látott már gyűjtőket is, az sem lepné meg, ha Garret konkrétan keresné a ritkaságokat és eltenné, de kizárt. A farkasok szeretik az édességet, akkor majd hagyja megpenészedni, hogyne.
    -Robertnek? Semmi. Nem tudom. Egyszerűen befejezte a tanítást. Hééé, Garretről beszélek, nem nyilatkozom, mert nem ismerem. Lehet, ő tartja magát ehhez a faji vitához, passz.
    Rájön, hogy mivel nem bökött az ajtóra, Vit azt hiszi, Robertől nem akar beszélni, holott nem, Seabrooke-ról. A feszültség érezhető kettejük között, ez csak annak nem tűnik fel, aki nem akarja észrevenni, de ezt el kell felejtenie, és úgy vennie, hogy nincs itt semmi.
    Ha sejtené, az öreg miért ment el, ő lenne a legboldogabb, tényleg, minden viccet félretéve.
    A fiú kíváncsisága vetekszik a tündérekével, kezdi azt hinni, Vitaly fajt tévesztett, és neki ott lenne a helye. Na jó, azért nem csúnya, szóval simán beillene közéjük.
    -Na jó, most már bökd ki. Rád nézek, és nyakig vagy vörös. Kivel találkoztál? Te most szerelmes vagy, vagy mi?
    Vigyorogni kezd, ahogy Vitre néz, hát le sem tagadhatja, de az, hogy ki az illető, az rejtély. Aztán lehet, az is marad, ki tudja?
    Amint kiér, leül az egyik fa tövébe és még mindig vigyorog. ne már, 100 évesen ne legyünk már zavarban, ez olyan... olyan furcsa. Mert ha még ő, akkor az valahol oké, na de Vitaly?




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Egyetemek

    on Pént. Feb. 03 2017, 02:51

    Noel & Vitaly


      Feldobtam a témát, most már nem menekülhettem. De eleve azért jöttem, hogy mindent elmondjak, nem? Most már zavartalanul megtehettem, még érdekelte is. Szuper, legyünk tinilányok! Véletlenül sem töltöm be a 101-et pár hónapon belül, és tuti, hogy nem vagyok fiú. Egyáltalán nem.
    - Hé! Ez még … azt hiszem, korai lenne ezt mondani. De ja, valami olyasmi – telepedtem le mellé a fa tövébe. Egész szép idő volt odakint, nem mintha nem felejtettem volna el a kabátot, meg a sapkát. Egyelőre nem fáztam, de szinte biztos volt, hogy ez csak rövid ideig fog tartani.
    - Ma reggel találkoztam egy tündér férfival. Igazából csak beszélgettünk, de azt hiszem, egy kicsit beleestem. Azt hittem, már kinőttem ebből, de ezek szerint nagyon nem. Noel, ha legközelebb azt merem állítani, hogy felnőtt vagyok, csak üss le! – vigyorogtam a fiúra. Mivel már rég meggondoltam magam a dologgal kapcsolatban, nem igazán akartam ömlengeni, próbáltam normális keretek közt tartani a lelkesedésemet, és csak a lényegről beszámolni. A fontos az volt, hogy elmondhassam valakinek, hogy alakul valami, ennyinek elégnek kellett lennie. De komolyan, nem értettem, hogy ennyi idősen hogy lehetek képes ilyesmire. Mondjuk mindig erősen befolyásoltak az ösztöneim, és Damiennel kapcsolatban azonnal elfogott az a furcsa megérzés, amit képtelen voltam megmagyarázni.
    - Francba, reménytelen vagyok – nevettem fel saját magamon. Képtelen voltam mást tenni, egyszerűen annyira nevetséges helyzetbe sodortam magam, hogy ez volt az egyetlen értelmes reakció. Hogy is gondoltam ezt a beszélgetést?
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Egyetemek

    on Pént. Feb. 03 2017, 03:12

    Vitaly - Noel

    Még mindig nem fér a fejébe, mi lehetett ennyire halaszthatatlan, ami miatt most azonnal de máris teleportálni kellett. Aztán ahogy kezd össze állni a kép... vigyorog mint a vadalma.
    Ez most komoly? Egy meglett 100 fölötti férfi átmegy kamaszba, mert szerelmes lett? Mire leül a fa tövébe, egyenesen röhög.
    -Korai... aha... néztél tükörbe, vagy keressek egyet neked? Ki a szerencsés?
    Vitalyt nézve ez nem olyasmi, konkrétan belezúgott valakibe. Mondhatná mázlista, bár mivel ő még sose volt, így inkább ezt nem teszi hozzá.
    -Tündér férfi? Ki az? Lehet, ismerem?
    Még szélesebb vigyor terül el a képén, ugyan nem sok tündért ismer személyesen, de azért lehet, lenne tippje.
    -Jónak mondod. Van köztünk röpke 80 év, és tőlem várod el, hogy verjelek fejbe. Édes vagy, komolyan mondom. Innentől kezdve baseball ütővel fogok közlekedni.
    Most már röhög, mert ez annyira irreális valahol. Itt van, alig 23 évesen se, és mindig azt hallja, hogy gyerekesen viselkedik. No de ez miért meglepő? megrekedt a kamaszkorban, azaz még nem nőtt fel. Nonszensz.
    -Tudod mi az abszurd? Tőlem meg pont ezt várják el, hogy viselkedjek felnőttként, érettként... Te Vit, és van valami viszonzás is, vagy plátói a dolog?
    És tényleg. Ezt ha nem hallgatta az elmúlt egy évben vagy százszor, akkor egyszer sem. Egyszer gyermek, egyszer nem, aztán mégis... győzze követni.
    A kérdés roppant jó, mert nem mindegy, a saját nyomora nem érdekes, de valami viszont igen.
    -Hol futottál bele egyáltalán ebbe a fickóba? Reménytelen? Hazudnék, ha azt mondanám, nem.
    Vitaly tényleg annak tűnik, nincs mit szépíteni a dolgon. Hogy lehet képes egy találkozás alkalmával fülig szerelmesen, szinte repkedve közlekedni? Oké, már akkor is gondolhatta volna, amikor beteleportált Garret irodájába... végül is már ott is repkedett.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Egyetemek

    on Pént. Feb. 03 2017, 03:55

    Noel & Vitaly


    Nem sértődtem meg Noel reakcióján, megértettem, hogy nevet. Én sem tudtam mást tenni, tudtam, hogy nevetségesen viselkedek. De olyan régen voltam igazán belezúgva valakibe, hogy még csak meg sem próbáltam nem megélni a dolgot. Ritkán habarodtam bele igazán valakibe, többnyire csak úgy, mert miért ne alapon jártam ezzel-azzal, élveztem az életet és ilyesmi. Aztán most bumm, derült égből villámcsapás és kész. Ennyi volt.
    - Haha… tükör, mi? Ennyire gázul fest a dolog? – kérdeztem egy széles vigyorral. Persze, hogy gázul festett, ez nem lepett meg olyan nagyon. De azért mégis jobb volt poénkodni ezzel. Azon egy kicsit gondolkodtam, hogy elmondjam-e, ki az illető, de nem igazán gondoltam, hogy ismerné, szóval mi baj lehet belőle. Egy sóhajjal próbáltam megnyugtatni magam és egy kis komolyságot erőltettem magamra.
    - A neve Damien. Van egy könyvesboltja valahol Manhattanben. Jóval idősebb mint én, nem is tudom hány száz éves lehet … - adtam pár infót, csak hogy megnyugodjon a kis lelke. Nem hittem, hogy ismeri, vagy ha mégis, akkor ennyiből talán nem is jön rá. Ki tudja?
    - A baseball ütő jó ötlet! – nevettem fel ismét. Ez jól hangzott – De amúgy nekem is fel kellett volna nőnöm olyan 80 éve, csak inkább passzoltam a dolgot. Valahogy nem ment. Azt hiszem, előfordul – vontam vállat kuncogva. Tudtam, min megy keresztül, vagy legalábbis sejtettem. Az ő korában tőlem is mindenki elvárta, hogy viselkedjek érett felnőttként, és utáltam. Képtelen voltam megfelelni az elvárásoknak. De én legalább meg tudtam lógni, ha arról volt szó, neki ez talán nem ilyen egyszerű. A vámpírok máshogy működnek. Náluk sokkal kötöttebb minden.
    Aztán visszakanyarodtunk hozzám, mire hümmögve gondolkodtam el. Még nem voltam biztos ebben az egészben.
    - Nem tudom. Olyan furcsa az egész. Mintha láttam volna rajta valamit, de annyira bizonytalan. Egyelőre fogalmam sincs, hogy tetszem-e neki. De megígérte, hogy fogunk még találkozni, szóval van remény! – böktem ki, miután alaposan átrágtam magamban a dolgot. Damien egyáltalán nem tett semmilyen egyértelmű célzást, és én is tartózkodtam az ilyesmitől. Egyelőre azt sem tudtam, hogy egyáltalán lehet-e esélyem.
    - Ehh, ez bonyolult. A Granc Centralon találkoztunk. Kiugrottam egy gofriért. De tulajdonképpen azért szólítottam meg, mert már találkoztunk valamikor … mint kiderült, Oroszországban. Szóval ez igazából egy kicsit régebbre nyúlik vissza. Bocsi, ez tényleg túl bonyolult – ráztam meg a fejem. Ideje lenne befognom egy kicsit, igen. Kezdtem nagyon elszállni, amit nem lett volna szabad.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Egyetemek

    on Pént. Feb. 03 2017, 04:22

    Vitaly - Noel

    Belegondol, hát ilyen a szerelem, vagyis ilyesminek kell lejátszódnia a szervezetben. Ő annak is örül, hogy vannak még érzelmei, ami persze az idősebb vámpírokból már kihalt, és talán ez is az egyik oka annak, hogy képtelen megtalálni a helyét közöttük. A fene tudja, de talán nem is érdekes. Vitaly kérdésére tovább vigyorog.
    -Ahaaaaaa.
    Bólogat ezerrel, tényleg ennyire gáz, egyszerűen a fiú arcára van írva, a fellegekben jár. Most ezen nincs mit szépíteni, a vak is levágná.
    -Damien? DJ? Háh, ez jó. Ismerem őt.
    Széles vigyorral szemléli Vitalyt, volt szerencséje a tündérhez, egy tollat azóta is őrizget, na de nem azért, hogy bármikor is felhasználja. Damient mentette meg azon az éjszakán, mikor Gadreel bukott, és Shamsiel segítségével vitte a tündérekhez. Azóta találkoztak párszor, persze mikor máskor, ha nem éppen beteglátogatásokkor.
    Azt azért nem gondolta volna, hogy Vitaly pont belé fog habarodni, aztán ki tudja? Végül is még az is lehet, lesz belőle valami.
    -Most mit vársz tőlem? Erősítselek meg? Nem tudlak, egyedül a tündér tudja, mi jár a fejében. Egyébként jó fej.
    Nem fogja azt mondani van esélye Vitnek, mikor fogalma sincs arról, hogy Damien egyáltalán kiket "üldöz", a nőket vagy a férfiakat. Persze nem lepődik meg azon, ha két kapura játszik, csak most tőle ne várja senki, állást tud foglalni ebben a kérdésben.
    Amit ismer Dj-ből, az teljesen rendben van, ennyit tud csupán.
    -Oké. Cserélnék veled szívesen. Kezdem unni ezt a mindenkinek feleljél meg lapot.
    Felsóhajt, már maga sem tudja mit akar. A tervei megvannak, a céljai adottak, ezekről nem tett le, de a kérdés az, hol fogja beteljesíteni? Néha esküdni merne, a francia sznob, arisztokrata vámpírok lazábbak mint az amerikaiak.
    -És mégis mi a jó égért nem kérdezel rá? Nem lenne egyszerűbb? Nem vívódnál, nem rágódnál, hanem tudnád a választ. Ne csináld már. Mint egy tini hősszerelmes, aki álmodozva nézi azt akiről beszél, és akkor úgy távozik, hogy azt sem tudja merre hány méter.
    A leggyorsabb út időt spórol, ezt megtanulta, persze pont ő beszél, aki nem olyan rég jött rá arra, hogy a saját neméhez vonzódik. Persze ez nem azt jelenti, hogy lett volna szerelmes, de ahhoz a sráchoz legalább odament, akire felfigyelt. Kapott is telefonszámot.
    -Ja, értem. Kiugrottál és beleugrottál. Abban menő vagy. Már csak azt nem vágom, hogy ha találkoztál Oroszországban vele, miért most jutott el a tudatodig, hogy esetleg bejön neked? Nem vagy fáziskésésben?
    Ártatlan képpel fordul Vitaly felé, de tulajdonképpen roppant logikus a kérdése. Hogy lehet éveket csúszni és rádöbbenni arra, ha valaki tetszik. Ezt nem érti, pedig nem hülye, csak valahogy ez erős. Most vagy Vit volt teljesen vak, vagy DJ nem volt önmaga.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Egyetemek

    on Vas. Feb. 05 2017, 20:45

    Noel & Vitaly


    Csak megcsóváltam a fejem, amikor megerősített abban, hogy ennyire rossz a helyzet. Komolyan, pedig csak egy délelőttöt töltöttünk együtt. Nem kellene ennyire késznek lennem ettől. Talán mégiscsak jól jönne az a baseballütő már most. Aztán még az is kiderült, hogy Noel ismeri a férfit, ami meglepett és egy kicsit zavarba is jöttem a tudattól. Így, hogy tudta, kiről van szó, máris teljesen más volt beszélni a dologról. De kellett nekem belekezdeni, most már így jártam.
    - Igen, jó fej. Szerintem aranyos… - vigyorodtam el, miközben csak úgy magam elé nézve a fa törzsének döntöttem a fejem.  Eszembe jutott, milyen sokszor zavarba jött a kis sétánk alatt, és hogy mennyire bizonytalannak tűnt az idő nagy részében. Erre nem tudtam más jelzőt találni, egyszerűen aranyos volt. Esetleg elragadó. De már megint elkalandoztam gondolatban, amit nem épp most kellett volna, szóval ideje volt inkább Noelre figyelnem.
    - Ez… Noel, fogalmam sincs. Nem olyannak tűnt, aki ennyi idő után tudja, mit szeretne. Szerintem a legtöbben nem esnek bele valakibe egy délelőtt alatt. Ez az én egyedi problémám. Szóval azt hiszem, várok egy-két hetet mielőtt rákérdezek, de amúgy igazad van. Nem kéne azzal kínoznom magam, hogy túl sokáig várok ezzel – sóhajtottam fel, ahogy átgondoltam a dolognak ezt a részét. Igazából egy kicsit féltem megtudni, ha nem tetszem Damiennek, pedig ez általában nem okozott problémát. Ha csak úgy fel akartam szedni valakit, akkor elég határozott voltam hozzá. Ez más volt. És annak ellenére, hogy tisztában voltam vele, hogy később csak nehezebb lesz, szívem szerint halogattam volna a dolgot. Ez van.
    - Mondtam, hogy ez bonyolult. Egy bálon láttam, de még csak beszélgetnünk sem sikerült. Akkoriban szívdöglesztően nézett ki, és elég kétes hírű tündér volt. Igazi rosszfiú, ahogy nekem mesélték… és igen, tetszett, csak hülyén alakultak a dolgok aznap este és a végén oda sem mentem hozzá. Aztán meg olyan jó ötven évig semmi. Most meg csak pukk, felbukkant! Ja, amúgy… csak szerintem néz ki még mindig irtó helyesen? Tudom, ott vannak azok a hegek, de akkor is megmagyarázhatatlanul szép. Vagy csak én estem bele ennyire? – néztem Noelre. Kezdtem rájönni, hogy mennyire belemerültem ebbe a témába, és hogy kezdek fatális baromságokat beszélni, de nehéz volt leállni. Azért lassan össze kellett volna szednem magam és előállni valami mással, szóval megpróbálkoztam egy témaváltással.
    - Oké, elég volt a szerelmi életemből. Veled mizu? Biztos történtek dolgok, mióta találkoztunk. Hogy bírod a klánosdit? – kérdeztem a fiútól, hogy most már róla is essen szó. Kíváncsi voltam, hogy ő mit csinál mostanában, hiszen mégis csak barátok voltunk. Érdekelt, hogy mi van vele.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Egyetemek

    on Kedd Feb. 07 2017, 07:11

    Vitaly - Noel

    Nem fog hazudni, tényleg látnia kéne Vitnek saját magát, de legalább az arcát. Egyszerűen nem tudja leplezni sem, hogy hol forognak a gondolatai.
    Így a belépője miatt sem haragszik, mert lehet, szerencsétlen időpontot választott, de megérti, mert azonnal el akarta mondani valakinek. Van ilyen. No de pont egy tündér? Kész.
    -Menthetetlenül szerelmes vagy, ennyi az egész.
    Azt nem mondja, hogy régóta ismeri a fiút, de ilyennek még nem látta, szóval tényleg beleszeretett Damienbe akár tetszik, akár nem. Ő ebben mit tud segíteni? Egyelőre csak meghallgatni tudja, lévén nem kerítő, de jó hallgatóság.
    Ugyan tervezte, hogy meglátogatja a tündért, de lehet, ez most nem lenne túl szerencsés, vagy a fene tudja.
    -Mi ebben a bonyolult Vit? Mi? Tetszik neked? Igen. Akkor most mire vársz? Remegő kézzel fogod a telefont, és várod, hogy rád írjon, felhívjon? Egyáltalán elkérted a telefonszámát? Mondd, hogy igen.
    Kíváncsian pillant a fiúra, mert ha most azon kívül, hogy összefutottak és kicsit beszélgettek és tulajdonképpen nem jutottak sehová, röhögni fog.
    -Ja, így értem. Azt ugyan nem, ha 50 éve eldöntötted, szívdöglesztően fest, akkor mi a fenének vártál ennyi ideig és miért nem kerested meg? A hegek, na igen. Nem tudom, milyen volt előtte, hogyan nézett ki, én akkor ismertem meg, amikor balesetet szenvedett. Ahhoz képest szépen felépült és elég sármossá tették a sebei.
    Ezen vigyorogni kezd, de tényleg. Oké, nem jártas párkapcsolatok terén, de ha egyszer tetszik neki valaki, aki nem vár vele fél évszázadot, hátha felbukkan... mint valami romantikus mesesorozat. Kész.
    -Napokon belül kiderül, hogy kivágnak, azaz befejeztem a földi pályafutásomat vagy sem. Sehogy. Nem értem ezt az egészet Vit, az az igazság. Néha az az érzésem, hogy ebben a fajban sose legyél ifjú, csak akkor kerülj elő, amikor megéltél több száz évet és legyakod a felét... indításul.
    Elmosolyodik, nem szokott panaszkodni, de jelenleg elege van, mindenből, mindenkiből. Összességében pedig ez fogalmazódott meg benne, ha nincs mellette senki, akkor tűnjön el, és akkor jöjjön, ha már elég erős ahhoz, hogy saját klánt szerezzen magának. Saját klán, saját szabályok... a legjobb opció.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Egyetemek

    on Vas. Feb. 12 2017, 19:36

    Noel & Vitaly


     Amikor Noel felállította a diagnózist, miszerint menthetetlen vagyok, azt hiszem, kicsit hangosabban szusszantam a kelleténél. Ha ő mondja, akkor tényleg komoly. Nem gondoltam, hogy ennyire látszik rajtam, de most talán egy kicsit túlságosan el is engedtem magam. Ki kellett adnom magamból az egészet valakinek, nehogy véletlenül pont Damien előtt leplezzem le magam idő előtt. Szóval most utat adtam a rózsaszín ködnek egy rövid időre és mindent szegény Noelre zúdítottam. Néhány pillanatra kicsit elszégyelltem magam, vagy nem is tudom, de ez csak addig tartott, míg a fiú rákérdezett a telefonszámra. Nos, az egy érdekes történet.
    - Telefonszám? Azt kellett volna? Én csak elhívtam nyaralni Floridába … jövő héten megyünk – pislogtam fel rá, minden erőmmel azon dolgozva, hogy sikerüljön elrejteni a vigyoromat. Nem sok sikerrel. Azért nagyon büszke voltam magamra, amiért egy ilyen „nem hivatalos második randit” sikerült szerveznem. Ha már egyszer hagytam őt eltűnni ötven évre, most nem ússza meg mégegyszer. Most már tényleg meg akartam ismerni őt.
    - Te rámásznál mindenkire, aki szerinted helyes? Rengetegen voltak azon a partyn, és akkor épp valaki más jött össze. Persze sajnáltam az alkalmat, de így sikerült. Akkor volt mivel foglalkoznom rajta kívül is – rándítottam egyet a vállamon egyszerűen. Azt hiszem, nem teljesen értette a helyzetet, a tündér nekem akkor csak egy jóképű lehetőség volt, egy a sok közül. Akkoriban nem igazán volt időm belezúgni. Valójában inkább választottam magamnak egy kedves és fiatal halandó hölgyet, akinek udvarolgattam egy darabig akkoriban.
    - Ez szarügy, de tényleg. Ha segíthetek valamit, akkor szólj. Tudom, hogy a vámpírok durván karót nyeltek, nehéz lehet kijönni velük újoncként. Igazából nem is tudom, hogy csinálják szegény kis vérszívó kölykök. De ha bárki el akar tenni láb alól, csak jelezz valahogy, és ráteleportálok a fejére vagy valami. Szívesen segítek bármiben – ajánlottam fel a szolgálataimat, mikor kifejtette, hogy ő egy kicsit szorult helyzetben van mostanában. Ez nem hangzott jól, de talán megoldható. Az öreg vámpírok kemény diók, de talán Noel is rájön majd a nyitjára, hogyan bánjon velük. Csak a látszatnak kellett volna meglennie.


    A hozzászólást Vitaly Rayt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 14 2017, 21:24-kor.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Egyetemek

    on Szer. Márc. 01 2017, 20:22

    Vit - Noel

    Nem igazán érti, miért van zavarban Vit, hiszen szerelmes, oké, és? Örüljön neki, legfőképp a még viszonzásra is talál majd, de ebben mi a ciki? Miért kellene szégyellni?
    Biztosan csodálatos érzés lehet, esélyesen ő ezt már nem fogja megtapasztalni. Vagy azért, mert sosem lesz szerelmes, vagy azért, mert mire eljut odáig, az érzelmei szűnnek meg és halnak ki belőle. Még nem tudja, melyik a rosszabb.
    -Az is egy lehetőség, de sokkal kényelmesebb és energiamentesebb egy telefonszám, mint az, hogy folyamatosan beazonosítsd, ki hol tartózkodik.
    Azért megveregeti Vit vállát, legalább halad, és akármennyire nem akarja bevallani, igenis szerelmes. Nem kicsit, nagyon. Viszont ha második randi is lesz, az jó, aztán majd elválik.
    -Nem mindenkire, de ha valaki tényleg olyan aki érdekel, akkor talán azzal ismerkedek, és nem a bőség zavarában szenvedve járok végig minden ágyat, ami az utamba kerül. Jaj már, mindjárt megsajnállak.
    A szerelmi életét hagyjuk, azon felül, hogy nemrég döbbent rá arra is, hogy meleg, hát tényleg nem sieti el az ismerkedéseket. Persze azért megteszi, de nem felpróbál mindenkit, mert egy picit is helyesebbnek tűnik a számára.
    -Kösz, de nem tudsz. Ez az én harcom. Viszont ha legközelebb már nem észlelsz semerre, akkor tudod a végeredményt. Nem könnyű, és ne, ne kérdezd, mások hogy csinálják, nekem szenvedés ez a beilleszkedősdi egyelőre. Á, sajnos nem lenne időd odaérni, de azért kösz.
    Ez tényleg az ő meccse, nem másé, bár tény, jól esik neki, hogy Vit szívesen segít, de nem rángathatja bele a fiút a saját problémájába. Sajnos itt nem ifjú vámpírokról van szó, hanem tőle 250-260-szor idősebbekről. Na ez a kemény.
    Eleinte azt hitte, vicc, hogy nem lehet velük szót érteni, na de mégis ki az a marha, aki szinte frissen beöleltként beesik egy matuzsálemekből álló klánba? Ő.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Egyetemek

    on Kedd Márc. 14 2017, 23:41

    Noel & Vitaly


    Úgy döntöttem, most már tényleg eleget beszéltünk a szerelmi életemről, ezért végleg ejtettem a témát. Már csak bólogattam arra, amit mondott, de nem válaszoltam az ezzel kapcsolatos dolgokra. Ideje volt tényleg valami komolyabb dologgal foglalkozni, és az nagyon nem tetszett, hogy a fiú ekkora veszélyben van. Szerettem volna valahogy segíteni neki, nem hagyhattam, hogy az idősebb vámpírok bántsák a barátomat a hülye szabályaik miatt. Megadóan és kissé aggódva sóhajtottam fel, amikor komolyabban kifejtette nekem a dolgot.
    - Rendben, haver, te tudod. De ha meggondolod magad, akkor szólj bármikor! És ajánlom, hogy éld túl, különben nagyon mérges leszek! – próbáltam oldani egy kicsit a hangulatot a végén egy apró mosollyal. Komolyan aggódtam érte, voltunk elég jóban ahhoz, hogy ne tudjam figyelmen kívül hagyni, ha ehhez hasonló veszélybe került. Igazából azt sem értettem, hogy miért nem lép le egyszerűen, ha már egyszer így összekapott a matuzsálemekkel. Egyszerűbb lett volna, mint kockáztatni, hogy vérszívókhoz méltóan megbüntetik mert nem tud beilleszkedni a hülye klánjukba. Komolyan elgondolkodtam rajta, mivel tudnék mégis segíteni, de újra és újra be kellett látnom, hogy ezt neki kell végigcsinálnia, lehetőleg egyedül. Lehet, hogy csak még nagyobb bajba sodortam volna, ha beleavatkozok.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Egyetemek

    on Csüt. Márc. 16 2017, 15:22

    Vitaly - Noel

    Még mindig vigyorog a fiún, és nem azért, mert ez a viselkedés gáz lenne, hanem azért, mert Vit kb. 5 méterrel a föld fölött lebeg. Lehet, jobb, ha szerez egy lepkehálót és levadássza, mielőtt elszáll végleg.
    Persze kíváncsi rá, mire jutnak majd DJ-vel, hiszen a tündér sem az a típus véleménye szerint, aki csak úgy szerelmes lesz egyik pillanatról a másikra, aztán ki tudja?
    -Rendes tőled, de hidd el, csak rontana a helyzeten, ha ebbe bárki kívülálló beavatkozna. Ezt nekem kell rendeznem, elrendeznem. Az más kérdés, hogy nem csak rajtam múlik. Igyekszem.
    Mit hoz a jövő, ha tudná... sajnos egy pillanat alatt bármi megváltozhat, és esetében ez sokszorosan igaz. Sokat gondolkodott azon, vajon mekkorát hibázott azzal, hogy egy olyan klánt választott, ahol csak és kizárólag idősek vannak, sehol egy korabeli, vagy közel korabeli.
    Volt aki már az elején azt mondta, bele fog törni a bicskája, és kezdje fiatalabb tagokból álló klánnál, na de akkor hogyan találta volna meg a legjobbakat?
    Mindegy, nehéz ügy, ezzel nem foga Vitet terhelni, még elrontja a kedvét, holott éppen boldognak tűnik. Persze roppant hálás azért, hogy felajánlja a segítségét, de ebben nem tud, tényleg nem.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Egyetemek

    on Vas. Márc. 26 2017, 21:21

    Noel & Vitaly


    Elfogadtam, hogy nem segíthetek, és ezt egy lassú bólintással jeleztem is a fiú felé. Nem tudtam már mit hozzá szólni ehhez, miután több soron biztosítottam őt arról, hogy bármikor hívhat, ha baj van és szüksége van egy kis segítségre. Ennyi tellett tőlem ebben a helyzetben, szóval ezt követően egy ideig csak ücsörögtünk ott csendben, és meg sem szólaltunk. Nem volt kínos a helyzet, legalábbis én nem éreztem annak. Egy kicsit a gondolataimba merültem, átértékeltem mindent, amiről eddig szó volt köztünk és közben az eget bámultam. Kevés csillagot lehetett látni ott a város közepén, ami egy kissé elszomorító látvány volt, de a hold akkor is szépen ragyogott odafent.
    Néhány perc múlva mégis újra beszélgetésbe bonyolódtunk, csak mindenféle jelentéktelen témákról. Többek közt megvitattunk, hogy mivel és hogyan engesztelhetném ki Noel tanárát a történtekért, és megígértem, hogy megteszek minden tőlem telhetőt. Nem nagyon értettem a csokoládéhoz, de egy kis körbekérdezést megért a dolog. Úgy sejtettem, a falkánál kell kezdenem, ahol akadhat valaki, aki ismeri Mr. Seabrooke ízlését.
    Erről és pár hasonló témáról volt szó abban a talán kicsit kevesebb, mint egy órában, amit még együtt töltöttünk a fa alatt. Ahhoz képest, hogy alig volt miről beszélnünk, egész sokáig elvoltunk. Azután viszont lassan elköszöntem a fiútól, sok szerencsét kívántam a klánvezérrel való találkozáshoz, és lassan hazafelé indultam. Nem ártott volna aludnom egy kicsit, mielőtt a dolgomra indultam volna másnap.


    (Köszönöm a játékot!  )
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Egyetemek

    on Vas. Márc. 26 2017, 22:39

    Vitaly - Noel

    Felsóhajt, sajnos tényleg nem fogadhatja el a segítséget, esetében végzetes lenne és olaj a tűzre, mert úgy tűnne, nem képes kiállni magáért, megvédeni a saját igazát, hanem bebújik más háta mögé. Ez pedig egyértelműen azt jelentené, tényleg nem méltó a vámpír létre. Ráadásul Vitaly életét is kockára tenné, mert valószínűleg abban a pillanatban halott lenne. Ezt soha de soha nem engedné meg.
    Jól esett a csend,és nem azért, mert ne élvezné Vit társaságát, csak vannak olyan pillanatok, amikor elgondolkodik az ember, főleg a szabad ég alatt, és ez most pont ilyen.
    Nem tudja, meddig voltak szótlanok, nem is számít, utána még elbeszélgettek erről-arról, így a Garretnek szánt csokoládéról is.
    Az öreg farkas nagyon édesszájú és nagy csokifogyasztó, ez köztudott, ám milyen fajtát szeret, az egy roppant jó kérdés. Nem járatos benne, de ötlete az van. A falkája biztos, hogy ismeri az ízlését. Egy jó órával később köszönnek csak el egymástól, neki is még akad tennivalója, aztán pár napon belül kiderül, távozik, marad, vagy soha többé nem látják egymást. Szerencse... minden bizonnyal arra is szüksége lesz, és szeretné tudni azt is, Vit vajon tényleg révbe ér, vagy esetleg csalódnia kell. Ő most az előbbire voksolna, bár ez semmit nem jelent, a tündérek bonyolultak és kiszámíthatatlanok.

    //Köszönöm. :-)//




    A halál csak a kezdet.

    Re: Egyetemek

    on Pént. Jún. 02 2017, 18:51



    Sponsored content

    Re: Egyetemek


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:47