Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Times Square

    Share

    Times Square

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:49

    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér/Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Foglalkozás : cégtulajdonos

    Re: Times Square

    on Szer. Feb. 18 2015, 21:26

    - Második felvonás -


    Télen a legrosszabb tetetni, hogy élő vagyok. Trükkösen megoldom, akár így, akár úgy és eddig egészen jól bevált. Zárásig a tőzsdén voltam, ügyintézés helyett inkább lebzseltem, amit ma kapcsolatépítésnek és ápolásnak neveznek. Az ügyintézést ráhagyom másokra.
    A karácsonyi mámor elmúlt, helyette még mindenhol szívecskék, néhol útfelbontás, cuppogó párok. Még mindig megvan bennem az önkéntelen sóhaj reflexe.
    A kávéspoharat a kukába célzás után messziről belehajítom, ennyi – gyatra – élvezet nekem is jár. Mint ahogy azt sem bírom megállni, hogy az egyik otthonos könyvesboltba be ne menjek, s két óra múlva a sofőrömmel be ne rakassak a csomagtartóba jó pár könyvet és magazint. Régimódi vagyok ilyen téren, még ha e-bookot is olvasok rendszeresen, semmi sem ér fel a lapozgatással.
    Végül benyitok az étterembe és a vip részleg elszeparált boxába vezettetem magam. Előre bejelentettem jöttömet Lilianának, mint ahogy előzetesen egyeztettetem a vacsora helyét és idejét is. Árnyékom nem marad el, hűségesen beleolvad ismét a kárpitba. Öltözékem az alkalomhoz illő, és sosem divatkövető. A klasszikus szabást részesítem előnyben, még ha ki is emeli a vállaim szélességét.
    Ahogy meglátom, hogy megérkezett Liliana, felállok, s üdvözlöm.
    - Köszönöm, hogy elfogadta a meghívást. – magam igazítom a széket, ahogy helyet foglal, majd szintén leülök. A pincér tudja a dolgát, hagyom, s csak utána folytatom.
    - Szeretnék kedveskedni a múltkori figyelmességéért. – átcsúsztatok egy dobozkát, ami finom selyempapírba, szaténszalaggal lett körbetekerve, masnival. Ha kinyitja, akkor két vámpírfogat talál benne és egy nagyon is jól felismerhető pecsétgyűrűt, de már a dobozból kiáramló vér illata alapján beazonosítható.
    – Sikerült tovább haladnom a nyomozásban.
    A dobozban lévők tulajdonosa egy és ugyanaz a személy, Jeremiah Abbott, húsz éve a klánom tagja, előtte a Brooklyn-i klánhoz tartozott, kisebb ügyek intézésében Manhattanbe is volt már pár útja.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Hétf. Feb. 23 2015, 14:29

    [Második felvonás]

    *Némelyik fajtársával ellentétben Lilyt egyáltalán nem izgatja, hogy az emberek számára milyen is a hőmérséklet a városban. Több oka is van rá: az egyik a megvetés, amit a vak tömeg iránt érez, a másik, hogy nőként senki nem ütközik meg rajta, akármit is visel. Amennyire meg tudja állapítani (s miért ne tudná), az embernők egy jó része inkább bevállalja harminc évesen az élethosszig tartó vesemedence-gyulladást, semhogy rendesen beburkolózzon holmi hidegre tekintettel. Így aztán Lily sem lóg ki pusztán azért, mert földet söprő, puha szövetkabátja alatt csupán egy fél vállát szabadon hagyó, asszimetrikus szabású mélylila szaténruhát visel. Annyit azért adott a látszatra, hogy szandál helyett térdig érő csizmát öltött hozzá. Nyakában a ruhához árnyalatában tökéletesen passzoló, sokköves, bőrét pókhálószerűen behálózó ametiszt-nyakék díszeleg. Lezser mozdulattal száll ki a taxiból, a sofőrt pusztán mosolyával bocsátva útjra, ám ezzel kellőképpen elvarázsolva a mondént ahhoz, hogy annak fel se tűnjön ez az apróság. Meg sem fordul a fejében, hogy emiatt bűntudata kellene legyen. Fizetett ő, a saját valutájával: vágyakkal, álmokkal, képzetekkel. A fickónak miatta kivételesen jó estéje lesz. Többet ér, mint az a néhány dollár, amit egyébként keresett volna. Pár pillanatra megáll, hogy a lámpafényben szállingózó (na jó: zuhogó) hópelyhek táncát csodálja, aztán már ropog is léptei alatt a frissen hullott fehér áldás, amit kifejezetten imád. Szülőfalujára emlékezteti. Nem mintha sok minden hiányozna onnan: a táj, a csend, a tiszta levegő. Bagatell dolgok.*
    *Az étteremben kényeskedve leveri a havat a csizmáról, aztán hagyja, hogy egy pincér lesegítse róla a kabátot, és hajlongva Alexanderhez vezesse.*
    - Számomra öröm a társaság, Alexander *hajtja meg magát, amikor a másik feláll, ez szokásos üdvözlése. A székkel babrálást természetesen hagyja. A feminizmus/emancipáció egy dolog, az illendő viselkedés meg egy másik. Nemhogy nem pattog a bánásmód miatt, hanem egyenesen elvárja. E tekintetben régimódi. A dobozkára elmosolyodik, félrebicentett fejjel szemléli néhány szívdobbanásnyi ideig (ha dobogna a szíve, természetesen), aztán érte nyúl, és különösebb ceremóniák nélkül kibontja. A mosolya tovább szélesedik.* - Nagyszerű! *biccent elégedetten, s nem kell megjátszania az örömét. Ennyivel kevesebb dolga maradt. Ez nem azt jelenti, hogy a továbbiakban nem foglalkozik az üggyel, vagy megfeledkezik róla, pusztán azonnal hátrébb sorolja a prioritások listáján.* - Szörnyű, hogy ilyesmi még előfordulhatott közöttünk. Rettenetesen sajnálom *teszi aztán hozzá, immár enyhén rosszalló hangon, összevont szemöldökkel, még a fejét is csóválja hozzá. De hát fátylat a múltra... A továbbiakban az étlap tanulmányozásába temetkezik, mintha rendkívül érdekfeszítőnek találná. Biztos benne, hogy Alexander nem csak emiatt hívta ide. Netán a Tanácstól akar valamit? Üzletelni szeretne? Vagy valami egészen más? Idejük van, hogy kiderüljön.*
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér/Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Foglalkozás : cégtulajdonos

    Re: Times Square

    on Szomb. Feb. 28 2015, 22:24



    Második felvonás


    A meghajlásra a régi illemhez fordulok, s megdöntöm magam. Ehhez a környezethez még megy is. A pincér ugyan néz kettőt, hova csöppent, ám éppen ez érdekel a legkevésbé. Nem véletlen jöttünk ide, hallgatni fognak, mint a sír, vagy ha nem, akkor majd fognak.
    Ahogy a dobozt kibontja, majd két mondattal le is rendezi és szó szerint lapoz felette, felettébb csendben lesz a fejem és minden ízemben Lilianára koncentrálok.
    - A vele járó hírekre nem is kíváncsi? – nyugodt a hangom, talán túlásgosan is. A bort már kinéztem, nem sokára hozni fogják, hogy Liliana megkóstolhassa.
    - Pedig felettébb érdekes. Annyira, hogy talán a Brooklyn-i klán fejét is érdekelné az információ, amin őn magácska könnyedén átsiklott volna. – akár akar hallani róla, akár nem, folytatom.
    - Mr. Abbott volt az egyik, aki rendszeres megbízással jött Manhattenbe és néha Brooklynba is ő képviselte az ügyeimet. – ez már bizony nem egy klán ügye, hanem mindazoké, akiknek a neve most elhangzott.
    - Mr. Abbott volt olyan szíves elmesélni, mit is tett az elmúlt pár hónapban. Információkat közvetített, pénzért és hatalomért. Ebbe a manhattani és a brooklyni fő warlockról szerzett információi is beletartoznak. Kíváncsi az információkra? – a bor megérkezik.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Hétf. Márc. 02 2015, 16:21

    [Második felvonás]

    *A pincért, akárcsak Alexander, ő is tökéletesen figyelmen kívül hagyja, mintha a berendezés része lenne. Ha úgy veszi, az is. Ha másképp, akkor meg potenciális reggeli, de az nem lenne túl illedelmes, ha nekiállna élő donorból falatozni... szóval maradjon inkább a bútornál. Magában somolyogva vár, és nem is kell sokáig... Alexander szinte rögtön kérdez. Ahha, jól sejtette. Bájosan mosolyogva pillant fel.*
    - Gondolom, a hírek engem is érintő részleteit megosztja velem *bazsalyog, a hangsúlya nem is kérdő, hanem kijelentő. Hiszen amennyiben Alexander szövetséget akar, jóformán köteles megosztani vele az információt.* - A világért sem szeretném azonban olyasmibe ütni az orrom, ami nem tartozik rám... *Mosolya édes, mint a méz, s a hangsúlya is ezt tükrözi. Ordas hazugság, persze, s ezzel mindketten tökéletesen tisztában vannak. Ahogy azzal is, hogy Lily gátlástalanul és lelkifurdalás nélkül lehzudja a csillagokat az égről - ráadásul ügyesen teszi. Hogyne lenne kíváncsi! Csak éppen a jelek szerint Alexander így is megosztja vele, amit tud, tehát élvezettel játszik egy kicsit.*
    - Így van, emlékszem Jeremiahra *biccent, immár komolyan, amikor a másik belekezd a magyarázatba. Lily maga is tárgyalt vele, akkor még Raphael nevében. Igaz, amióta klánvezér lett, nem futott össze vele személyesen. Ahova más strómant küld, oda neki sem kell személyesen ellátogatnia... Kivéve, amikor mégis.*
    - Képzelem, milyen örömmel mesélt el mindent! *nevet fel halkan, s megint orrában érzi a kitépett szemfogakra száradt vámpírvér illatát. Hát, igen. Orbitális nagy hülyeség halhatatlanokat magunkra haragítani. Főleg, ha mi magunk is halhatatlanok vagyunk. Emberek számára elképzelhetetlen dimenziókba lehet emelni a kínzásokat, ha a delikvens jóformán halálos sebekből is gyorsan felgyógyul, ráadásul a tortúrát végzőknek is évszázadok állnak rendelkezésre technikáik és módszereik változatos tökéletesítésére... Nem irigyli ezt a figurát, a legkevésbé sem. Vajon mennyit bírt ki? Érdekes kérdés.*
    - Kérem, mondja, hogy van valami újabb is, mint a "tündérrel kavaró Anderson" és az "árnyvadászok ölebe Bane" szövegek. Ezek már végtelenül unalmasak *forgatja a szemét, s tesz úgy, mintha neki nem is lehetne újat mondani. Hát pedig de. S ha őszintén kimutathatná az érzéseit, bizonyára előrehajolva, mohón várná a pletykákat, szinte a másik szájáról olvasva le őket. Ehelyett kényelmesen hátradőlve, fél könyökét a szék támláján pihentetve, enyhén felvont szemöldökkel várakozik. Majd némi hallgatás után megszólal.* - Az még inkább érdekelne, hogy ki és miféle hatalmat tudott volna neki felajánlani. Nem olyan egyszerű kívülről beleszólni a hierarchiánkba... *jegyzi meg elgondolkodva. Ha viszont kifelé kacsintgatott az illető, s máshol akarta volna kikaparni a gesztenyét, az pláne érdekes. És ritka.*
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér/Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Foglalkozás : cégtulajdonos

    Re: Times Square

    on Csüt. Márc. 05 2015, 15:19


    [Második felvonás]

    Az asztalkendőt az ölembe helyezem.
    - Mivel eléggé érdektelennek találta a témát, feltételezem tud róla. – adok riposztot. A válaszától függ, megkapja-e a választ, vagy csak egy kiiktatott elem néhány tartozékát láthatta meg pár pillanat erejéig. – Ennek okán úgy vélem, hogy akkor az orrát sem szeretné beleütni. – sokat sejtető mosoly. A játék. Felsóhajtok magamban: szeretem a csendet. Még a végén valóban igaz lesz, amivel rémisztgettek: nem leszünk mások a végén, csak zárványok. Minden téren.
    - Egészen kivételes a meggyőző erőm. – a mosoly sokkal inkább ragadozó szerűvé válik. – És kivéletesen valóban élvezte. – hogy miért, ez már a kettőnk titka marad örökre.
    - Anderson kitartóan kavar a tündérrel, úgy tűnik. – biccentek. – Bane csak egy árnyvadász ölebe, tudtommal.
    Amikor hátradől, még várakozok egy keveset, mintha valami még hiányozna, amit mondani akart.
    - Gondolja? – hagyok egy kis szünetet. – Eléggé bizalmatlan faj vagyunk. Elég egy kis szikra és mint a domino… nem hinném, hogy ezzel ne nézne szembe éj mint éj a saját klánjában.
    Mint éhes ragadozók, akik lesben állnak a prédára. Csak ebben az esetben saját csoportunkban tesszük ezt.
    - Valóban nem tudja? – ezt kétlem. Sejteni biztosan sejti. – El kell keserítsem, a brooklyni klán neve tiszta ilyen téren. – ismét kis szünet. – Ám, ha átmegyünk Bronxba, és még mélyebbre evezünk, mint a szintünk. – elhallgatok, sokat sejtetően, megérkezik a bor.
    Hatalomhoz segítséget sok mindenki nyújthat. Ám adni hatalmat, nagyobbat, csakis démoni felmenőink tudnak adni.
    - Nem csak a jog hálójában lehet elveszni Bronxban. – teszem még hozzá, hogy a pincér távozik.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Vas. Márc. 08 2015, 13:52

    [Második felvonás]

    *Jóváhagyóan bólint.* - Feltételezhetjük, de nem derül ki, egyre gondolunk-e, míg meg nem osztja velem, miről is tudok vagy nem tudok *mosolyog töretlenül, mintha másra nem is lenne képes. Nem tudja, más hogy érezné magát hasonló helyzetben, ő a maga részéről elég jól elszórakozik. Ha máson nem is, hát saját magán biztosan.* - Kedves Alexander, azt hittem, megbízunk egymásban. Ha Ön úgy ítéli meg, hogy valamibe nem kell beleütnöm az orrom, mert nem tartozik rám és a népemre, akkor elhiszem Önnek, és nem kérdezek *hazudja szemrebbenés nélkül. Na persze, amit mond, akár igaznak is tekinthető. Eltekintve attól, hogy égen-földön senkiben nem bízik, és akkor is beleütné az orrát, ha a másik szent eskükkel fogadná, hogy nincs köze hozzá. Sőt, akkor talán még inkább. De a többi stimmel... tényleg nem kérdezne, hanem a maga módján járna utána a dolgoknak.*
    - Sosem vonnám kétségbe *biztosítja a másikat, kifelé mosolyogva, befelé borzongva. Mondhat Alexander, amit akar, annak az eshetőségétől, hogy maga is megtapasztalja e téren megmutatkozó szakértelmét, még Lily is fél. Annak ellenére, hogy tudja, az esély rá jóformán egyenlő a nullától. Valamitől a szörnyeknek is kell félniük: ha más nem, hát egymástól.*
    - Technikailag nyilván, csak az egyikükkel... alszik. De azért, hogy annak az egynek imponáljon, a helyi nephilimek bármelyikének ugrik egy szavára *legyint kicsit. Persze, ez még jobbik eset véleménye szerint. Inkább az árnyvadászok, mint a tündérek... őket nem kedveli, kicsit sem. Talán túlzottan hasonlít rájuk. Talán nem.* - Bizalmatlanok vagyunk, igen, de kifelé zártak. A gondolatkísérlet kedvéért: ha egy nem vámpír ágens történetesen eltenne engem láb alól, attól még nem válna a vámpírjaim vezetőjévé, és nem is fogadnák el a kedvencét vezérnek. Semmit nem érne el, azon kívül, hogy egy csomó vérszívó kívánná a halálát, pedig nem vagyunk éppenséggel kívánatos ellenségek... *tárja szét a karját. Arra, hogy mi van a saját klánjában, szándékosan nem reagál semmit. Magánügy, nem tartozik másra. A kérdésekre pedig nem igazánr reagál, lévén sejtelmei bárkinek lehetnek, de az még édeskevés. Lily nem az a típus, aki bizonyíték nélkül bármit is cselekedne.*
    - Valahogy nem lepődtem meg *jegyzi meg, kissé csípősebben, mint tervezte.* - Gondolom, a démonfajzatok nem rajonganak értünk... értem. *javítja ki magát fanyarul. Aligha fogják neki megbocsátani, hogy az ő közreműködésével a vámpírok is a nephilimek mellé álltak a sötét háborúban... S még ha ez lenne a legnagyobb bűne! De a legpublikusabb mindenképpen. Mint mindenkinek, neki is akadnak olyan titkai, melyek két fél között maradnak. A poharáért nyúl.* - De mit terveznek...? A jelentősebb démonok sosem cselekszenek vaktában... *motyogja maga elé, elgondolkodva lögybölve vörös italát, orrához emeli élvezni az illatok aromáját, aztán visszateszi az asztalra, anélkül, hogy beleinna. Elméje lázasan jár, gondolatban lázasan rakosgatja a kirakó darabkáit, lehetőségeket mérlegel, ötleteket vázol fel, majd teszi el későbbre vagy veti el őket... még pislogni is elfelejt közben, nem mintha szüksége lenne rá.* - Talán... nem, az nem. De ha egy nagyobb rendszerben... hm, esetleg... *mormolja, mielőtt felrezzene, hogy nincs egyedül, s ismét Alexanderre fókuszálna.*
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér/Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Foglalkozás : cégtulajdonos

    Re: Times Square

    on Szer. Márc. 11 2015, 18:12


    [Második felvonás]

    - Nos, ezt Önnek kell megítélnie, mennyire érdekli az ügy. – dobom vissza a labdát. Ez jelenti a bizalmat és azt is, hogy a labdadobálgatós játékhoz szintén értek, s bizony önkéntes és irgalmas szamaritánus nem vagyok.
    Nem szeretek kínozni és nem szeretek uralni, irányítani másokat. Élvezem és nem szeretem. Nagy különbség.
    A nephilimek csak akkor érdekelnek, ha a levesembe köpnek, így ráhagyom. Bane vén róka, tudja, mit csinál. Ha nem tudja, valamelyikünk úgyis kitekeri a nyakát.
    - Valóban? – kifelé inkább érdektelennek tartom magunkat. A Staten islandieket mindenképpen. Kevés kivétellel már nem várunk hosszú évszázadokat és kívül helyeztük magulnkat még a vámpíntársadalmon kívül is.
    - Sajnos, nem értem, hogy jön ez ide. És ha már itt tartunk, megkérdezném: ez az ön esetére is tökéletesen megállja a helyét? – ismerem a hatalomra kerülésének körülményeit.
    Kiismerhetetlen érzelmekkel nézek rá a válaszra, majd bólintok.
    - Ez is rajta van a lehetséges okok listáján.
    Megforgatom a bort a pohárban és várom az előételt is.
    - A démonoknak nem érdekük a lanyha nyugalom. És rajonganak a hatalomért. Az érzelmekből táplálkoznak és a félelem érzete sokkal ínyencebb dolog számukra, mint a boldogság.
    Ebből a szempontból semmivel sem tartom különbnek az angyalokat. Ráerőszakolni valakire a boldogságot éppen olyan önzés, mint ha a félelemmel tennénk ugyanezt. …. Szeretem a kín és a reménytelenség illatát….
    A közjátéknak tűnő mondatformálásra Lilyre nézek.
    - Mire gondol? Eléggé érdekes, hogy egy olyan klánt, mint a Staten Island-i, össze akarják ugrasztani a manhattanivel. És hogy ennyire nyilvánvalóan Bronx felé mutat az iránytű. Figyelemelterelésnek tartom. - aztán lehet, hogy tévedek.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Pént. Május 01 2015, 18:50

    [Második felvonás]

    - Nyílt titok, hogy engem minden érdekel, Alexander *nevet fel halkan. Van, amiről híresebb, de ha valaki aktát vezetne róla, hát a legelső megjegyzések között lenne a nő tudásszomja. Sosem titkolta, így az alvilágiak is tisztában lehetnek vele, hogy a felfedezők kíváncsiságával áll hozzá a világhoz. Az más kérdés, hogy nagyjából a megismerés pillanatában elég sommás és megsemmisítő véleményt szokott kialakítani a dolgokról, s ezt csak akkor rejti véka alá, ha úgy áll érdekében... vagyis ritkán.*
    - Szerintem mindenképpen *von vállat ismét. Ez csupán az ő tapasztalata, de hát a tapasztalat áll mindenek felett. A másik klánját viszont nem ismeri, legalábbis nem eléggé, de nem is kapálózott túlzottan azért, hogy megismerhesse őket. Részben, mert tart a másik vezértől, naná, hülye lenne nem tenni, ha egyszer azon kevesek közé tartozik, akiket nem ért. És ahogy a szólásmondás tartja, ne piszkáld az alvó sárkányt... Addig jó, amíg alszik. Ha viszont felébred, arról Lily is tudni fog.*
    *A felvetésre elvigyorodik, egyike ez a tipikus ragadozómosolyainak.* - Sok minden elmondható rólam, de hogy a nephilimek ölebe lennék... ugyan. Ott vagyok a Tanácsban, hogy megizzasszam őket. *Együttműkdödik, de nem a vámpírok vagy saját maga kárára, hanem azért, mert ez így sokkal kifizetődőbb számára - és mellesleg a vámpíroknak is. A Szerződés megkötése óta nem szigorodtak a vérszívókra vonatkozó általános szabályok, viszont az új típusú szövetség óta jóval nagyobb a mozgásterük. Nem alázná meg magát olyan viselkedéssel, mint amilyet Bane a jelek szerint tanúsít.*
    *A kiérkező rendelést csendesen fogadja, részben még mindig a gondolataiba merül, s titkolja, mennyire bosszantja, hogy Kyle nyilvánvaló információkat úgy közöl vele, mintha taknyos nyolcéves lenne, akinek semmi tapasztalata a világról. Tudja, milyen a démonok és hogyan működnek, hogyne tudná. Viszont botorság lenne ingerültséget mutatni Staten Island ura felé, főleg, amikor valaki amúgy is azon van, hogy összeugrassza a két közösséget. Már ha ez a célja, és nem valami ezen jóval túlmutató - ami mondjuk elég valószínű.* - Éppen ezért szoktak az emberekkel szórakozni, nem velünk. Az érzelmeink nem olyan... szórakoztatóak vagy ízletesek számukra *csóválja a fejét, hogy ismét felvegye a beszélgetés fonalát. A vámpír mégiscsak hulla, technikai értelemben, nem fűti olyan szenvedély, mint az élőket, nincs bennük annyi tűz és érzés - s így nem lehet laktató falat a heves érzelmekre vágyó démonoknak.*
    - A figyelemelterelés az egyik, megnyugtatóbb a lehetőség. A másik, hogy olyan bizonyosak az erejükben, hogy nem tartják szükségesnek eltakarítani a nyomaikat. Ez esetben viszont vaknak és süketnek hisznek minket, a kérdés csak az, joggal-e *mered az ételre, amiből még egy falatot sem kapott be. Igaz, hogy itt nyugaton megszokott az üzleti ebéd, de az ő etikettje szerint illetlenség fontos beszélgetések alatt enni. Mintha nem tisztelné annyira a partnert, hogy neki szentelje teljes figyelmét...* - Mindenképpen utánajárok majd, van-e az enyéim között bárkinek személyes ügye a bronxiak valamelyikével *teszi hozzá, mintegy ígéretként. Amúgy is megtenné a saját esetében, hát akár ki is terjesztheti az információkeresést a manhattaniek mindegyikére. Jobb a békesség...* - Szerény véleményem szerint az Önök területén sem ártana egy ilyen átvilágítás. Aztán azt sem árt modellezni, hogy ha nem személyes ügy van a dolog hátterében, akkor mit reméltek, milyen következményei lettek volna a köztünk kirobbanó viszálynak. Nem szeretnék utólag rájönni, hogy eszköznek szántak minket a kisded játszmáikban. És persze a másik felvetett eshetőségnek is utána kell néznünk, ha mégsem a démonok mesterkednek, akkor ki az, aki feléjük akarja fordítani a figyelmünket és miért... *veszi számba a tennivalókat hangosan tűnődve, és akaratlanul ismét megdörzsöli a halántékát. Mennyi plusz tennivaló, keresgélés, sündörködés... éljen a politika, le a pihenéssel.*
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér/Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Foglalkozás : cégtulajdonos

    Re: Times Square

    on Kedd Május 05 2015, 21:43

    Második Felvonás

    Sok ocsú között a gyémántot nehéz kivenni, tartom ehhez magam, s ha valakit minden érdekel. Nos, tegye. Ifjú még, van még mit tanulnia. Éppen ezért csak biccentek, de abban nem folytatom a témát.
    - Hiszek a szavainak. – bólintok. Benne nem. Túlságosan is csűri a dolgokat. Már kinőttem ebből. Vagy beleöregtem.
    Kitért a válasz elől, ezzel megerősítette bennem azt, hogy bárkivel képes szövetkezni, ha érdekei úgy kívánják. Hogy ez jó tulajdonság-e? Majd a jövője megmutatja.
    - Apropó Tanács, ha már szóba jött. – egyrészt erre is akartam részben terelni a beszélgetést. És bekapta a horgot. A fene nagy büszkeségek. Valaha én is ilyen voltam, ezért nem tudom elítélni sem. És a Tanács dolgai sem érdekelnek. Csak úgy teszek, ezzel fedezve a hátunkat.
    - Mostanában, mintha Idris határait nem tudnák annyira őrizni, mint eddig. Ami pletykákat hallottam Idrisben, azt itt is visszahallom. Furcsa jelenségekről kapok beszámolókat, mintha repülő árnyakat látnának. Erről milyen véleménye van a Tanácsnak? Ha nem tudnak róla, jelzem, nálunk nem ütötte fel fejét a jelenség.
    A válaszra elmosolyodom. Vannak érzéseink, még ha üresnek is tűnünk. Éppen ezért lakmároznak boldogan az érzelmeinkből, ha érzünk. Vagy lakmároznak abból, amit az emberek éreznek a furcsa jelenségekről és ezért félni kezdenek. Bűnbakokat keresni. Vádaskodni, s dühösnek lenni a félelemtől.
    - Nem úgy vélem, hogy annak gondolnak minket. – teszt lenne? Ahhoz korábban keljenek fel.
    Bár sajnálom az ételt, amit elfogyasztunk, mert szó szerint kárba fog menni, ám megszoktam, hogy kell az álca. Éppen ezért az előétel érkeztekor fogyasztani kezdtem. Levessel nem éltem, fő fogást kértem.
    - Megtettem. – válik hideg metszővé a hangom. Kioktatni egy idősebb vámpírt nem a legbölcsebb tett. – Azért kértem találkozót.
    Majd, mintha nem történt volna semmi, nyugodt hangon folytatom tovább.
    - Akár kap választ, akár nem, kérem, értesítsen. – annyival előrébb vagyunk. A brooklyni és a bronxi klán vezetőjével is felvettem már a kapcsolatot, de ezt nem kötöm senki orrára. Valami nagy turpisság van itt készülőben és nem tudom, hogy merre és hogyan lenne a legérdemesebb figyelni. Mert van egy sejtésem, hogy mire megy ki a játszma. Már csak az origot kell megtalálni.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Vas. Május 10 2015, 22:00

    [Második felvonás]

    *Ha nem szúr el valamit, övé az örökkévalóság, és ha beláthatatlan mennyiségű éjszaka áll előtte, ha mégoly zsúfoltnak ígérkeznek is egy darabig, akkor is ráér érdeklődőnek lenni. Főleg, hogy a memóriája és a képességei megvannak hozzá. Bár... Meg se merné tippelni, hány cetli hányódik az erre kijelölt fiókjában, amibe azokat a feljegyzéseket dobja be, amik arra vonatkoznak, mi mindent szeretne még megtanulni, kipróbálni, megtapasztalni, elolvasni, egyszóval: mindazok a dolgok, amiket az elmúlt években a klánvezéri és tanácsbéli teendők miatt halasztania kellett.*
    *Az meg, hogy a Tanács szóba került, nem egy nagy kaland, s nem is olyasmi, amihez "horogra" lett volna szükség. Lilyről sok rossz elmondható, de az nem, hogy ne végezné lelkiismeretesen a feladatait. Más vámpírokkal a Tanácsról beszélgetni meg éppenséggel beletartozik a munkaköri leírásába, hiszen csak így tudja igazán képviselni az Éjszaka Gyermekeinek érdekeit. Így aztán csupán érdeklődő és nyílt tekintettel néz a másikra, mondja nyugodtan. Amit hall, az már kevésbé van ínyére.* - A nálunk mit takar ez esetben pontosan? *kérdez vissza, s csak aztán folytatja.* - Mellesleg ugyanaz történik, ami mindig, ha a nephilimek meg a bürokráciájuk képbe kerül. Nekiállnak beszélni és beszélni róla, de képtelenek megegyezni. A Néma Testvéreik szerint az idrisi védvonalak épek *ismertet röviden, és közben Alexandert tanulmányozza. Nem tudja hova tenni a férfi érdeklődését, amennyiben igaz, hogy őt és az övéit nem érinti a jelenség. A másik klánvezér nem az a típus, akit érdekel, mi van másokkal, amíg ő kimarad a szórásból. Akkor miért érdekes, mit tesz vagy nem tesz a Tanács és mi a helyzet Alicantéval? Csakhogy ez nem olyasmi, amire rákérdezhet bármilyen udvariasan tenné is, Kyle meg magától aligha magyarázkodik, így Lily néma marad.*
    - Mivel fenyegetéssel állunk szemben, vélekedés helyett inkább biztosra mennék *mosolyog a másikra, a többes szám használatával is érzékeltetve a szövetséget. Ami nyilván mindenkinek elemi érdeke - nem csak az embereknek, akiknek elég horrorisztikus élményben lenne részük máskülönben, hanem az alvilágiaknak általában és főleg a vámpíroknak is. Ha New Yorkon belül területi háborúskodásba kezdenének, abból még a győztes klán is vesztesként kerülne ki. Persze erre vajmi kevés az esély: az Éjszaka Gyermekei ennél jóval kifinomultabbak s módszereik sem ilyen nyíltak. Lily idegessége is ennek köszönhető, amit Alexanderrel kapcsolatban érez. A köztük lévő erőkülönbség borítja az egyensúlyt, ami általában szükséges a békéhez, s nyitva hagyja a kérdést, a másik miért nem él (vagy él vissza, nézőpont kérdése) a helyzettel. Vannak erre lehetséges válaszok, de egyiket sem érzi kielégítőnek.*
    *Amikor Alexandeer falatozni kezd, vonakodva ugyan, de Lily is az evőeszközökért nyúl. Vele ellentétben viszont nőből van: pontosan tudja, hogyan keltse azt a benyomást, hogy sokat eszik, miközben valójában alig csipeget fel valamit. Figyelme azonban így is osztatlanul a másiké, csak éppen így már nem olyan egyértelmű ez, mint eddig.* - Biztosra veszem *mosolyodik el a hirtelen hangulatváltozásra.* - Csupán hangosan gondolkodtam. Nézd el nekem ezt a rossz szokást *biccenti félre a fejét, miközben kényelmesen elhelyezkedik: hátradől, bal könyökét a szék támlájára támasztja, a másik kezét még az asztalon nyugtatja. E testtartással is mutatva, ő aztán milyen nyitott mindenre. Tudatosan használja a testét a kommunikációhoz, természetesen.* - Természetesen. Gondolom, hasonlóra számíthatok? *fordul a végén kérdőre a hangsúly, hiszen a korábbi felvetéseire is csupán sértődött figyelmeztetést kapott feleletül, érdemi választ nem. De nincs olyan helyzetben, hogy emiatti rosszallását kimutathassa, így marad a mosoly.*
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér/Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Foglalkozás : cégtulajdonos

    Re: Times Square

    on Csüt. Május 14 2015, 22:17

    Második Felvonás

    A kérdésre, hogy mit jelent a nálunk, figyelmen kívül hagyom. Mert egyértelmű, hogy hol vagyok klánvezér és miért felelek. Sértésnek is vehetném. Nem veszem.
    - Értem. – bólintok nyugtázásul. Ami információt tudtam, az előzőekkel meg is adtam, mégpedig a helyzetjelentést, jelezve, hogy az együttműködés bizonyos foka megvan a részemről. Ha pedig a Néma Testvérek szerint minden rendben van, holott a Tanács véleményére lettem volna kíváncsi. Habár, nem érdekel, legfeljebb, ha egy egész csapat nephilim dörömböl az ajtómon, hogy engedjük be őket, baj van.
    A kioktató válaszra továbbra is a szemeibe nézek, némán. Vehetné támadásnak, azonban nem áll szándékomban. Lily ifjú és meggondolatlan szavai már nem tudnak az állóvizemen kavarni.
    Élvezem az étel ízét. Az ízek, ízlések változtak a korral, és sosem hagytam ki semmit. Részemről ez a kíváncsiság és nyitottság maradt meg.
    - Reméljük, hamar leszoksz róla. – mosolygok vissza halványan, s folytatom a falatozást.
    A kérdésre érdeklődéssel nézek rá, felkaromat az asztal élére helyezem, hogy az evőeszközök a tányér felett legyenek.
    .- Ezért kértem a találkozót is. Természetesen. – és részemről ennyi is volt egyelőre a téma, s most hagyom, Liliana is feltehesse, felvehesse a maga fonalát a beszélgetésben.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Pént. Május 15 2015, 22:38

    [Második felvonás]

    *Lily, látván, hogy a másiknak nincsenek skrupulusai ezzel kapcsolatban, inkább az evésbe menekül, bár nem éppen az ízek élveze végett - inkább azért, hogy addig is nyugodtan gondolkodhasson. Egyszerűbb dolga lenne, ha Alexander őrült lenne - akkor szimplán ki kellene iktatni, mert egy zavart elme nem lehet politikus, nem képes politizálni semmilyen szinten. Mondjuk azt észre is lehetne venni, nem is kicsit. És Lilynek nem is kellene fáradnia, mert inkább előbb, mint utóbb bepiszkolná a kezét más, van is rá tippje, ki lenne a három befutó, akik egyikénél leghamarabb szakadna el a cérna. De Kyle nem őrült... még csak nem is szocio- vagy pszichopta. Az sem lenne éppen probléma, a történelem rengeteg ilyet produkált. Mao echte paranoid pszichopata volt, mégis a legnagyobb formátumú és legtehetségesebb politikus az újkori Ázsia történetében. Európában is akad példa, Hitler például egy mániákus volt, Napóleon egy nárcisztikus egomán, mégis zseniálisak a maguk nemében. Aztán ott van Pol Pot, aki mondjuk nem politikus volt, hanem diktátor, de annak igencsak eredményes - és mellesleg totálisan szociopata. Kyle azonban nem ilyen. De akkor milyen? Ez az, amire Lily - még - nem tud felelni. Mert nem politikus... legalábbis nem a szó klasszikus értelmében, s még kevésbé úgy, ahogy a nő gondol magára. Ő ugyanis nagyon tudatosan építi fel azt, mit jobb híján jelenleg karriernek hív, később pedig hatalmi bázisnak fog nevezni, amint méltónak találja rá. De ahhoz idő kell... és ő hajlandó hosszú távra tervezni. Pusztán gazdaságilag nagyjából három generációnyi idő alatt olyan vagyont lehet felhalmozni, ami onnantól kezdve a puszta létével kiszolgál minden igényt, azáltal, hogy van és fialja magát. S miért kellene ott megállni? A hatalommal sem más a helyzet. Mindaz, amit Lily most tesz, igazán ötven-száz év múlva érleli majd meg gyümölcsét, függetlenül attól, hogy jelenleg sem okoz éppen hátrányos helyzetet. Ilyféle gondolatokkal szemléli a vele szemben ülőt, na meg azon morfondírozik, mi legyen majd a szerepe a táblán. Hiszen az egész világ olyan, mint egy hatalmas go-tábla. Ha valamelyik kő nem tetszik, be kell keríteni és már el is tűnik. Ha viszont ez túlzás lenne, vagy még nincsenek meg az ehhez szükséges bábuk, akkor használni kell úgy, hogy ott van... Persze ez jelenleg nem egyszerű, de hát annyi baj legyen. Idővel az lesz.*
    *Ami a "nálunkat" illeti, egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy csupán Staten Islandet érti alatta Kyle s a többes szám az általa vezetett vámpírokat jelenti, avagy más szövetségeseit is beleértette - például a ma már emlegetett Brooklynt, vagy bármi mást. Mindegy, Lily sem húzza fel magát, csak megállapítja, hogy kettejük közül nem ő az, akiből nehezebb egy egyenes választ kihúzni. Van még mit tanulnia, valóban. Amíg pedig Alexander nem kérdez, ha nyűgje van, addig nem is fog választ kapni, a nő nem gondolatolvasó. Pedig de szép is lenne...*
    - Amíg csak barátok között gyakorlom, talán nem lesz baj belőle *villant egy szemtelen mosolyt a másikra, tudván tudva, hogy szavai kihívóak, mégsem reagálhat rájuk a másik a rosszul, feltéve, hogy továbbra is jó viszonyt akar megtartani. A patthelyzet nem csak Lily számára az, hanem Kyle kezét is megköti sok tekintetben. Ugyanakkor persze tudja, hogy a másiknak igaza van, ez olyasmi, amiről sürgősen le kell szoknia, nem adhat ilyesmivel támadási felületet senkinek. De a ma éjszaka arról is szól, hogy felmérjék egymást s a határokat, ameddig elmehetnek. A másik vámpír szavaira bólint.*
    - Akkor, úgy vélem, mindent meg is beszéltünk. Vagy van még valami? *pillant fel a másikra kérdőn, a maga részéről nem tervez Alexandertől kérdezni semmit... addig nem, amíg más forrásokból meg nem szerez minden információt, amit lehet. Utána még visszatérhetnek erre, de amúgy jobb egy ilyen vénséggel vigyázni.* - Köszönöm a vacsorát, remélem, hamarosan ismét élvezhetünk majd hasonlót *mosolyog a férfira, immár őszintén, amikor indulni készül.*

    //Részemről zárok, köszönöm a játékot! Smile//
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér/Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Foglalkozás : cégtulajdonos

    Re: Times Square

    on Kedd Május 19 2015, 18:46

    A szavait válasz nélkül hagyom, beleiszom a borba. Klánvezér és barátság két külön fogalom és nem fogok nekiállni elemezgetni mindezt.
    Szerencse, hogy nem lélegzem. Most elég mélyen és hosszan kihagyna a levegő a tüdőmből. Mivel azonban asztalt a hölgyeknek illik bontani, nem is marasztalom, felállok, mikor távozik az asztaltól.
    A terítékét egy intéssel elvitetem, maradok, még az ételem negyedét sem fogyasztottam el.
    Azt hiszem, most érzem csak igazán, mennyire vén is vagyok a vámpírok között. A klánvezérek jönnek, mennek, a világ változik. De már nem az én dolgom, hogy segítsek neki forogni. Nem véletlen, hogy jó ideje nem foglalkozom a szigeten kívüli dolgokkal, és lám, ez most megerősít abban, hogy felesleges is. Kiterítettem a kártyám, s kaptam cserébe nagy tanulságot. Ideje végleg visszavonulni, hagyom, hogy széttépjék egymást, világuralomra törjenek.
    Mondhatnám, hogy megkönnyebbülök, ha lenne szívem. Vár a kis családom, a maga őrültjeivel, kis bolyhoskáival. Csendjével és végtelenségével. Elégedett mosollyal távozom, ez még akkor is rajta lesz, amikor átlépem a házam küszöbét.

    //Köszönöm a játékot! Cool //

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Pént. Jún. 26 2015, 16:58

    Farkas és Piros – ebből csak a farkas igaz, de az duplán!


    A Times Square nyüzsgő részétől nem messze már nem is annyira zajos a város. Kedvem volt ma kiülni és pengetni egyet a kis parkban, amit csak én nevezek annak. Lévén még görkorival sem lehet normálisan megfordulni az embernek. Farkasnak igen, de azt inkább nem mutatnám be.
    Otthoni dalokat pengetem, ezt nektek mindenféle raszta és nem tudom, milyen újdonság! Ez még inkább tele van élettel, forrósággal és napfénnyel. Egy hottentotta vadász meséjét énekelem, az egyik nagy favorit, csumázom, de hogy a végén mindig megkapom, hogy tök királyul megy a spanyol. Kedves egészségére, egy elég bárgyú, ámde kedves mosollyal megköszönöm, szavak nélkül.
    Egy jó nagyot tüsszentek egy itteni gazra.
    - Jajjdeszerettem én azokat a szúrós gazokat. Annak legalább nem voltak borzalmas lakói. – néha komolyan visszavágyom, ha nem végződne azzal, ami. Szeretem még a helyén a fejem.
    A tokba rakom a gitárt, a csatt bekapcsolása közben szólalok meg.
    - Hol ugrottál bele a buliba? A bozót előtt vagy után? – utalok a dalra, amiben nem is bozót volt, hanem egy cuki fikusz fáról ugrott a nagymacskára. Hunyorogva nézek a megfelelő irányba, nem is igazán van erre szükségem, régi megszokás.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Pént. Jún. 26 2015, 19:20


    Garret & Calder



    Rossz érzésem van. Az a fajta, amitől az érzékeim a szokásosnál is erősebben villódznak, a koponyám lüktet bele, szétkaparnám a saját pofám, hogy tompítsak rajta. Egy olyan farkasnak, mint nekem, mindig akad dolga. Teendőimből szinte ki sem látszom. De mindig találok rést, hogy legyen időm mindenre.  Energiám hidegen és lustán leng körbe, nem ad semmilyen árulkodó jelet arról, hogy jó vagy rossz kedvemben vagyok-e. Valójában egyik vagy másik lelkiállapothoz sem érzem magamat közel, valahol a kettő között ingázok, viszont szinte állandó jellegű mogorva arckifejezésem most is a képemen ül. A bőrömön, a csontjaimban érzem azt a különös "másságot", ami megkülönbözteti az embert a farkastól, a farkast pedig az...mindentől. Figyelve az embereket újból és újból az a gondolat fogalmazódik meg bennem, hogy ez a kis porfészek, valóban csak egy porfészek. Gondolatom először a leghaloványabb suttogásként söpör végig tudatomon, önkéntelenül is visszhangozva az emlékek, stratégiák és érzelmek kaotikus egyvelege közötti aprócska lyukakon átszűrődve, megállíthatatlanul átslisszanva. Ez a falka attól olyan remek, hogy eléggé érzékenyek a farkasok arra, hogyha valaki az Alfánkkal szarakodik.
    Ha elestél, nem szedlek össze - megtanítalak felállni. Amíg küzdesz, melletted leszek. Amint elhagyod magad, elhagylak én is. Ez volt a legfőbb szabályom, de miután Garettel összetalálkoztam, ez változott. Meg én is. Mi is.  
    Az alfa napirendjét kívülről fújom és azt is tudom, merre vakerál jelenleg. Csak a szagokat és jeleket kell követnem. Már zsigerből megy mindez, évek óta ugyanazokat a köröket futjuk. És íme, megint egy költői kérdés....
    - Előtte. - állok meg mikor a csatt finom hangját hallom, meredek előre, még véletlenül sem az alfa arcába, majd energiám lassan megadja magát az övének, lassú behódolás, bár kívülről semmi nem látszik, egy feszes tartás, jellegzetes semmit mondó arc.
    - Helyzet? - van valami újdonság, amit nem vettem észre, esetleges parancs, ahogy a nótáit, úgy a parancsait, a mozdulatait is kívülről fújom. Már egy szusszanását is tudom mit jelent. Majd lassan rápillantok, ugyanaz az érzéketlen arc pillant vissza rám, vagy mondjam inkább azt, hogy érzek, de nem mutatom ki? Mindegy.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Hétf. Jún. 29 2015, 16:48

    Farkas és Piros – ebből csak az farkas igaz, de az duplán!


    Elégedetten pakolom vissza a gitárt. Menő lenne, ha csak hátracsavarintanám a hátamra, de jellemzően simán elfelejtem és ráülök. Akkor meg volt gitár, nincs gitár.
    Az ismerős energiát már messzebbről kiszúrom, a kóborokat is békén szoktam hagyni, úgy egy ideig. Ha éppen áttrappol, a kutya, izé a farkas se kérdezi, mit szaglászik itt. De akit érzek, az a bétám.
    Caldert furcsa jellemnek ismertem meg, és éppen ezért ragaszkodom ahhoz, amihez a legelején: az én bandámban legyen. Gyűjtöm a furcsa fazonokat, és lehet, hogy hóbortosnak tűnök, ő meg mormogi papának, de éppen ez a lényeg: ezzel erősítjük egymást. Ellentartok, a szokásos menet, majd amikor enged, enyhe dobással erősítem meg a helyét a csoportban és a világban ezáltal. Élvezem ezt, s még inkább azt, hogy itt van, velünk.
    Az első válaszra csak hümmentek egyet, hagyván a megerősítést avagy sem, ez lényegtelen.
    - Hány galambot látsz? S náluk hány ezüstöt? – veszek elő cigit.
    Bár még csak most helyezkednek a tér körüli tetők tetején, de a gyáva nyulakkal sosem foglalkoztam. Aki tetőről szed le mást, az nálam már akkor halott, amikor elsőnek az eszébe jutott ez az ötlet. Most még csak játszom velük. S erre hívom bétámat is. Tudom, hogy élvezni fogja.
    - Akarsz bújócskázni? – utalok arra, hogy elkapjuk-e őket, vagy előbb kifigyeljük. Igazi amatőrök lehetnek, elvégre hamar kiszúrnánk azokat, akik nem közénk valók. Nem véletlenül mondtam galambot sem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Csüt. Júl. 09 2015, 10:13

    Tekintetem azonnal felé irányul, ahogy kérdez. Körül sem kell néznem, a levegőbe sem kell szagolnom, legalábbis látványosan nem, de a szagok bekúsznak és a vészvillogó is bekapcsol. A kérdés... A kérdés.
    - Négyen. - a válasz rövid és tömör, mivel a másikra nem tudom a választ, feleslegesen nem is szólok arról.
    Hergelni az amúgy is alaposan felhergelt farkast... A falkákban nem ritka, hozzátartozik az egyensúlyhoz – büntetni, esetleg bántani a másikat, hogy okuljon belőle, de legalábbis tisztázni az erőviszonyokat. Köztünk is vannak ilyenek, de nem vérre menő, hanem egész más.
    Automatikusan, gépiesen, természetesen, magától értetődően lépek előrébb, figyelve a helyet. Majd fejemet alfám felé fordítom. Ha játszani akar, én benne vagyok.
    - Még szép! - bújócskázni. Komolyan? Jó Garretnek van pár kérdés ficama, amit beékel pár labirintusba. Az ember találja ki mire gondol épp. Én már hozzá szoktam a furcsaságaihoz. Másnak ez fura, vagy épp lököttnek tartaná... Egész jól elboldogulok a világban minden fajjal, de van amihez egy kis segítség se árt. El kellene égetni őket a picsába, de hát engem nem így neveltek....
    - Fifti- fifti? Enyém a szuka. - igen, egy csajt is éreztem...mosolyom lassan felkanyarodik, majd a tekintetem is megcsillan...mert ennyi év után megbízom Garret ösztöneiben.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Csüt. Júl. 16 2015, 14:48


    Farkas és Piros – csak a farkas igaz, de az duplán!


    Még ilyenkor is szoktam beugratós kérdésekkel jönni, mert rossz szokás, ami nem fog elmúlni sosem. De be kellett dobnom az ezüst kérdést, amire válasz nem nagyon van.
    - Úgy ám.
    Calder harci lázáért oda meg vissza tudnék rajongani, de az eléggé félreérthető is tud lenni, és éppen ezért inkább ha arról van szó, akkor „bevetem”.
    Felállok, kezemben a gitárt rejtő tokkal, így majdnem úgy néz ki, mintha kakaskodni készülnénk. Fel is szalad a vigyora  számon, úgy nézek fel rá.
    - Pedig már kezdtem örülni. – a szukára adott válaszra játszom a megbántottat, de ismer már, csak ugratom. Elindulok egy irányba, mintha csak sétálnánk.
    Mozognak. És a pancserek összefelé, nem szét, hogy nagyobb esélyük legyen.
    - Valaki kenyérmorzsát szórt közéjük. – adom szóvá az észrevételemet, még akor is, ha tudom, ő is érzékelte. Felrakom az egyik belső ablakpárkányra a tokot.
    - Egyik oldal, másik oldal? Vagy csak utánad? – mutatok a tető felé, rábízom a spontaneitást.
    - Ahogy látom, nem vevők a leszállásra, nekünk kell felülemelkedni.
    Nem a házba vetem be magam és nem is abba, ahol ők vannak, hanem a szomszédosba, hogy a meglepi legyen igazán meglepi.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Szer. Júl. 22 2015, 01:11

    ~ Clary & Jack ~


    Nem is tudom, hogy hol kezdjem, de életem egyik legrosszabb hetén vagyok túl, hogy miért? Egy hete nem beszéltem Jack-el, mióta a parkban kicsit összekaptunk. Nem fogom titkolni azt, hogy nagyon is hiányzott, és most is hiányzik. Kinden bizonnyal látni sem akar, és… lehet, hogy elment az a lány után, aki a parkban sétált. Láttam hogy hogyan nézett rá, nem úgy mint aki csak simán megnézné a seggét, mert jónak tűnik. Az a tipikus 'a fenébe' pillantás volt, és bárhogyan tagadhatja… Tudja, hogy igazam volt. De nem foirtatom a témát, inkább csak sétálgatok a Time Square-n. Nem tudom, hogy miért épp ide jöttem, de a lábaim ide hoztak, természetesen, amint ideértem meglestem a telefonom, hátha írt valamkt Jack, esetleg akar-e tálálkozni, de sajnos nem írt… Napok óta nem ír, és ez zavar. Hiányzik és látni akarom őt, szükségem van arra, hogy láthassam és érezhessem ajkait az enyémen, érezhessem testét… és… és…
    Már a harmadik körömet tetszem meg, mikor végre elhatározom magam, hogy írok Jack-nek, de… nem tudom, hogy mi a baj velem… Nehezen tudok neki írni, mert félek… félek attól, hogy nem fog eljönni és végleg egyedül maradok ezen a nagy kerek világon, de… végül elhatározom magam és írok neki egy SmS-t, amiben leírom, hogy hiányzott, hogy hol vagyok és legfőképp, hogy sajnálom. Majd leírom, hogy pontosan hol fogom várni, és oda is sétálok. Vajon el fog jönni?
    Gondolkodás közben elővettem a táskámból a vizet, hogy igyak pár korty vizet, nagyon meleg van. Hiába van rajtam nagyon rövid ruha, akkor is megérzem ezt a hődéget. Vajon Jack póló nélkül mászkál, milyen lehet póló nélkül? Annyira izmos és annyira helyes fiú… biztos már együtt van azzal a múltkori lánnyal. De nem gondolhatok ilyenekre… Az első és legfontosabb az az, hogy megjelenjen és lehetőleg póló nélkül…
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Csüt. Júl. 23 2015, 00:05



    Clary & Jack





    Éppen edzettem az itteni Intézetben, mikor megcsörrent a telefonom. Szinte mindig meglepettséggel tölt el, hiszen ezen a számon viszonylag ritkán keres bárki is. Most mégis érkezett egy SMS. Félre tettem a súlyzókat és miután letöröltem odakészített kis törülközőmmel az arcomat magamhoz vettem a készüléket és megnézem kitől jött. Még nagyobb meglepettséget okozva Clary írt. Már majd egy hét eltelt legutóbbi viharos elválásunk óta és én megint csak azt hittem, hogy többet nem látom őt. Valahogy mindig olyan kaotikusak ezek a búcsúk, ha lehet őket egyáltalán annak nevezni. Nagyot sóhajtok, hiszen azt írja hiányoztam neki, nagyon is és szeretne találkozni a Time Square-nél. Egészen pontosan le is írta hol vár engem. Nagyot sóhajtok. Nem volt kedvemre való a legutóbbi eset, sőt nagyon nem tetszett ez a viselkedés és korlátozás. Már bánom, hogy még ígéretet is tettem, mert nem úgy sült el, ahogy akartam. Úgy döntök rövid mérlegelés után, hogy a zuhany alatt lelazulva edzésemmel végezvén, még átgondolom a dolgot, hogy egyáltalán oda megyek e.
    Frissen és üdén mászok elő az öltözőkből egy fekete izompólóban és kopott farmerben, vállamon egy sporttáska a cuccaimmal. Arra jutottam, hogy nagyfokú parasztság lenne, teljesen megvonnom tőle a társaságom. Nem érdemelné meg, biztos mérhetetlenül rosszul esne neki, és azt azért nem akarom. Nem mondom, hogy olyan odaadó leszek, mint eddig, és könnyed, de elmegyek. Bedobom a táskám a hátsó ülésre majd felbőgetve a motort útnak indulok.
    A forgalom függvényében és az átgondolása idő amit még igénybe vettem mielőtt jöttem, bizonyosan okoztak némi késést a tervezettek szerint, de ennyi talán még belefér. A kijelölt helyre érkezve zsebre tett kezekkel nézelődöm, mígnem észreveszem őt, a melegre való tekintettel elég rövid kis ruhájában. Én sem vagyok túlöltözve, de egy izompóló azért van rajtam. Nem szoktam csak úgy meztelen felsőtesttel szaladgálni sehol.
    Halovány mosolyt erőltetek arcomra. Nem olyan rossz őt azért látni, most is nagyon jól néz ki szerény véleményem szerint.
    - Szia!
    Köszöntöm visszafogottam megállva előtte. Nem tudom mi vár most rám. Felkészülök bármire, ami csak elképzelhető egy ilyen szituációban.








    ▲ music: You Give Love A Bad Name▲ ▲ Words: 330 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Szomb. Júl. 25 2015, 14:39

    Nem is tudom, hogy mit vártam… Nem tudom, hogy mit akarok, teljesen elvesztettem önmagam és mindezt egy fellángolás miatt, amely reménytelen volt már a legelején, hisz Jack nem akarhat semmit sem egy ilyen lánytól, mint amilyen én vagyok… Teljesen buta vagyok, mert a parkban is idiótát csináltam magamból, de nem azért  mert féltékeny voltam, hanem azért mert ismertem azt a nézést, felismerte a lányt és sokkal csinosabb volt, mint amilyen én vagyok, egyszerűen éreztem, hogy ismerik egymást és az a lány nem olyan mint én… Minden bizonnyal nem egy naiv és gyenge, szerelmes tipús, hanem a határozott és erős nő, akinek nincs szüksége érzelmekre. Ő megtudja adni Jack-nek, amit én soha se fogok tudni megadni érzelmek nélkül. Rettegek kilépni az utcára, hisz bármikor találkozhatok Alec-el és Izzy-vel. Mindenkit megbántok, akit szeretek és most nem csak Jace-ról van szó… Jack-et is megbántottam és nem akartam, mert szeretem. Még mindig szeretem annak ellenére is,hogy nem jött utánam, hogy nem keresett, szóval belátom, nem kellek neki és nem is fogok… Nincs remény már, nincs lehetőség, mindent elrontottam a parkban, és nem hozhatom helyre, mert egy szerencsétlen kislány vagyok, aki nem érdemel boldogságot, nem érdemel szeretet, csak a magányt és az egyedüllétet.
    Majd írtam neki egy SmS-t, miért? Bocsánatot kell tőle kérnem és elengednem, nem kérhetem, hogy adjon egy új esélyt, nem csókolhatom meg többet, és nem mondhatok semmi olyat, mint eddig. Össze kell szednem magam és a megmaradt erőmmel azon kell lennem, hogy ne akarjak tőle semmit sem. Ő nem akarja azt, amit én, nem akart látni sem és minden bizonnyal el sem fog jönni, vagy ha jön akkor sugározni fog belőle, hogy látni sem akar. Fel kell erre is készülnöm, hisz jogosan haragszik rám, egy… semmireméltó ember vagyok, akinek a létezése is elkövetett bűn. Elmentem arra a helyre,amit az SmS-ben írtam neki, és már készültem arra, hogy nem fog megjelenni, de mikor meghallom a hangját gyomrom egyből görcsbe rándul és szívverésem felgyorsul, mindig ez történik… Veszek egy mély levegőt, majd felnézek rá, majd oldalra kapom a pillantásom.
    - Szia Jack.
    Nem nézek rá, inkább figyelek oldalra mert nem merek a szemébe nézni, félek és szégylellem is magam a múltkori miatt, de mégis elmosolyodom és örülök, hogy itt van. Nem számítottam rá, hogy eljön, de érzékelem a biztonságos távolságot, amit meg tart, és nem bánom… Természetesen nem fogok a nyakába ugrani és megcsókolni.
    - Bocsánatot szeretnék kérni a múltkori miatt, de nem könyörögni akarok neked, hogy adj még egy esélyt, inkább… csak az akarom, hogy ne utálj… ne gyülölj…
    Mondom neki, majd elkezdem a földet bámulni, és a lábammal a kavicsokat rúgdosni… Nem akarok tőle több esélyr, hiába kívánja testem minden egyes pontja, nem fogok a szívemre hallgatni, múltkor azt tettem, most… nem fogom ezt a hibát elkövetni. Nem akarhatok tőle semmit sem, ebbe bele kell törödnöm, inkább csak majd gondolok arra a pár szép pillanatra amelyet együtt töltöttünk, és átfogom magam kéretni egy másik intézethez, de ezt még nem mondtam el senkinek… Nekem nincs miért már tovább itt maradnom, csak a fájdalomra és a bűntudatra emlékeztet minden… Számomra már nincs boldogság…
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Szomb. Júl. 25 2015, 17:00



    Clary & Jack





    Nem mondom, hogy nem akarok semmit Clarytől, egyszerűen túlságosan belém habarodott és ezzel olyan dolgokba próbált belevinni, amit eddig még sohasem próbáltam és nem is nagyon akartam. Az elkötelezettség egyetlen valaki irányába számomra túlrémisztő dolog és nem is igazán azért, mert nem lehetek akkor más nőkkel többet. Egészen más dolgokban gyökerezik ez az egész. Még senki sem akarta ezt felgöngyölíteni és még senki sem akart igazán magához láncolni örökre. Csupa újdonság és Clary nekem még mindig csupa meglepetés.
    Nem haragudtam meg rá igazán a legutóbbi események miatt. Valahol megértettem őt is. Tény, hogy nem egyszerűen csak utána néztem egy formás fenéknek, annál több volt. Riley is jelent nekem valamit, amit még nem tudtam kibogozni egészen. Clary pedig csupa aranyosság és szépség számomra. Bearanyozta a napomat a parkban is, és amit nem gondoltam volna, de megtette és úgy felhergelt bizonyos értelemben, hogy menten le tudtam volna teperni. Ahogy újra látom, szívesen venném újra birtokba ajkait, mert puhák és édesek. Most nem lehet, erősnek kell mutatkoznom valamilyen szinte. Fontos nekem nem akarom elveszíteni örökre, az rosszul esne nekem is. A nyakába sem ugorhatok, valami köztes utat kell találnom. Ezen dolgozom.
    Visszaköszön nekem és láthatóan rettenetesen zavart és kerüli a tekintetem, mint az égető tüzet. Nem sejtettem, hogy ennyire megviselte a dolog. Többször is megfordult a fejemben, hogy írok neki, mert igen többször is eszembe jutott az elmúlt héten. Végül nem tettem, nem akartam bolygatni a dolgokat. Aprót sóhajtok, miután végighallgatom mondanivalóját, az okot, hogy pontosan miért is hívott ide most. Haloványan elmosolyodom, ez már teljesen őszinte.
    - Nem utállak és nem is gyűlöllek. A helyzet meglehetősen furán hozta magát és téged is megértelek, de nyilván magamat is. Nehéz eset vagy nekem Clary Fray. Sokat gondoltam rád az elmúlt héten.
    Nem fogom titkolni és úgy érzem, ki kell mozgatnom ebből a melankolikus állapotból, ez pedig igaz is és tudom, hogy jól fog neki esni, ha hallja.
    - Hogy vagy különben? Hogy teltek a napjaid?
    Érdeklődöm, bár remélem, nem azt kell hallanom, hogy most miattam sírta tele a párnáját egy egészen héten. Az vacak érzés lenne meglehetősen. Közben egyik ujjammal óvatosan állánál felfele irányítanám fejecskéjét, hogy végre a szemébe nézhessek.









    ▲ music: You Give Love A Bad Name▲ ▲ Words: 356 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Szomb. Júl. 25 2015, 18:13

    Jack & Clary

    Sose voltam ilyen... sose éreztem még magam ilyen gyengének és tehetetlennek, mint most itt jelen helyzetben, már azt sem tudom, hogy mi lett volna a helyes. Talán már rég halottnak kéne lennem, és akkor nem okozhatnék másoknak fájdalmat, nem bánthatnék meg olyan embereket, akiket mindennél jobban szeretek. Itt van most Jack is... mindennél jobban utálhat, de nem tudom, hogy miért... Miért kellett mindent elrontanom akkor ott, ha nem lettem volna olyan hülye, akkor most nem tartanánk itt, és most nem egyedül lézengenék ezen a téren. Arra meg végképp nem merek gondolni, hogy mennyire tönkre tehettem Jace-t. Csak arra tudok gondolni, hogy Jack-et szeretem, és miatta... vagyis a szerelem miatt tettem mindent, próbáltam elérni, hogy belém szeressen... De nem sikerült épp a legjobban, sőt. Mindent elrontottam akkor, mert tudtam, hogy azt a lányt ismerte valahonnan, biztosra veszem, hogy nem ott látta először.
    Talán hiba volt feladni az eddigi életem, vagyis annak kéne éreznem, de nem tudom... Nem megy, egyszerűen nem akarom, hogy Jack... hogy egyszer egy másik nőt szeressen, szeretném, ha engem szeretne, ha én lennék az, aki minden reggel a karjaiban ébredhet, akit minden reggel megcsókol. nem akarom, hogy... másé legyen, és tudom, hogy butaságokat gondolok... Jack soha sem fog szeretni ennyire, hogy képes legyen ezeket megtenni, nem ugyanazok a világképeink... Én csak egy buta naiv kislány vagyok, aki azt hiszi, hogy érdemel egy kis szeretet ezen a világon, de valójában nem érdemlek... Semmi sem érdemlek, csupán azt, hogy magányosan öregedjek meg, és elmebeteg legyek, aki mintákat rajzol a falra. Majd naiv kis buta reményekkel küldök neki egy SmS-t, amiről tudom, hogy nem fog... Nem fog eljönni velem találkozni, nem akar engem már többet látni, és csak egy buta remény él bennem, amelyet nem tudok kiölni, mélyen belül még minden hiszek benne, hogy szeretni fog és...
    Majd gondolkodásomat megzavarja, hogy megpillantom, ahogy felém sétál, ahogy köszön... Nem hittem volna, hogy elfog jönni, de mégis itt van... És tudom, hogy ez is csak buta reményeket kelt bennem, hogy talán... Nem, Jack nem azért van itt, mert szeret. Biztos csak azért, mert nem akarta, hogy rossz embernek tekintsem... Igen, csakis azért van így, és mikor befejezem a mondandómat, akkor veszem észre, hogy egy picit sóhajt, és ajkai mosolyra húzódnak de nem nézek a szemeibe, nem nézhetek oda, mert túlságosan szégyellem magam. Majd szavai meglepnek és felhúzom a szemöldökömet a homlokom közepére.
    – Butaság volt... Nem akarhattam azt, amit te nem akarsz, sajnálom, hogy megpróbáltam...Mindegy... És nem kell ilyeneket mondanod ám, hogy jobban érezzem magam.
    Mondom neki, és tényleg komolyan is gondolom... Butaság volt az egész, hogy az hittem mi egy szerelmes pár lehetünk, de nem adtam fel, mert most is remény keltett bennem azzal, hogy gondolt rám. Vajon tényleg igaz? És miért gondolt rám? És ha gondolt, akkor miért nem írt? engem megevett a fene, hogy nem láthatom, hogy haragszik rám.
    – Jól vagyok, és gondolkodósan... lehet átkéretem magam egy másik intézetbe... Úgy érzem már nincs miért itt maradnom...
    Mondom, és majd mikor felemeli az állam, akkor teszek hátra egy lépést, hogy újra el tudjam fordítani a fejem a föld felé, nem merek a szemeibe, félek, hogy akkor megcsókolnám, és ő azt nem akarja... Nem szeretné, hogy újra megcsókoljam, mert... Nem tudom miért, de biztos vagyok benne, hogy nem akarja... Majd mosolyt erőltetek az ajkaimra, és egy pillanatra ránézek, mikor kérdezek tőle.
    – És te hogy vagy? Milyenek a napjaid?

    ▼eltörpülő▼  ▼Music: -▼  ▼To Jack *-*▼  


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Vas. Júl. 26 2015, 17:11



    Clary & Jack





    Nem tudom pontosan, hogyan milyen érzelmek kavarognak most az előttem kissé esetlenül álló Claryben, de azt tudom, hogy nem könnyítettem meg a helyzetét az utóbbi időben bármennyire is ezt szerettem volna. Eredeti célom ez volt, csak túlságosan belebonyolódtunk a dolgokba és most már nyíltan vállalja, hogy belém szeretett, hiszen egyértelmű én pedig ettől a viszonzástól és nyílt érzelemtől sarokba szorítva érzem magam minden egyes alkalommal és legszívesebben menekülnék, amilyen messzire csak lehet. Ilyen vagyok, és nem azért mert nem lenne jó Claryvel, ez általános nálam. Annyira mégis fontossá vált nekem, hogy ne tegyem ezt meg mégsem, hogy ne tűnjek el végleg az életéből, csak ha ő ezt szeretné. Így amikor SMS-t küldött, kis vívódás után, de jöttem és itt vagyok. Bennem nincs túl sok frusztráció, mert próbálom könnyeden venni a dolgokat. Ettől még fogalmam sincs, milyen irányt vesz majd a találkozó.
    - Nem csak kitaláltam ezt, őszintén mondom. Tudod, hogy nem szoktam csak úgy a levegőbe beszélni. Ennyire ismersz. Az én nézeteim ezzel az egésszel kapcsolatban nagyon nehezen elfogadhatóak tudom, nem a te hibád.
    Próbálom nyugtatni a kedélyeket és átvállalni felőle annyi felelősséget, amennyit csak tudok. Nem akarom, hogy emiatt érezze magát ilyen vacakul, hiszen tényleg nem ő tehet róla. Én vagyok csak ilyen elfuserált figura bizonyos értelemben. Még ha ezt nem is vallanám be magamnak soha. Egyszerűen, mert így érzem jól magam. Gondoltam rá, ez a valóság és gondolkodtam azon is, hogy mit művelek évek óta, hogy tényleg mindig így lesz e, és így fogok megöregedni. Nem tudtam megválaszolni még ezt sem magamnak, az elhatározás sem született meg bennem, hogy most kéne váltanom és letáboroznom.  
    A következő kijelentésére azért láthatóan eltűnik a mosoly az arcomról, nem sejtettem, hogy ennyire súlyos a dolog és így menekülne.
    - Hát ez nem jó hír. Nem akartalak elüldözni, nagyon nem. Biztos, hogy ezt szeretnéd? Elmenekülni minden elől?
    Szembesítem, a helyzettel én tényleg nem örülnék neki, ha elmenne. Okolnám magam a kialakult helyzet miatt. Szeretném, hogy maradjon, de nem tudom neki megadni, amire igazán vágyik. Életem első komoly dilemmája ilyen téren. Hát ez is eljött.
    Nem igazán engedi, hogy felemeljem fejecskéjét, így tekintetem továbbra is kerüli egészen addig, míg egy pillanatra megjön bátorsága és kérdésénél szemembe néz. Ez viszont csak tématerelésnek hat, azért válaszolok neki.
    - Jól megvagyok köszönöm. Minden folyik a maga kerékvágásában, mint mindig.
    Nem volt most velem semmi extra történés. Ezért is volt annyi időm ezen az egészen gondolkozni. Nem tudok mit tenni, rám ül a tehetetlenség és ez mindig feszültté tesz. Nem csókolhatom meg, az csak olaj lenne a tűzre, pedig valahol szeretném.










    ▲ music: You Give Love A Bad Name▲ ▲ Words: 423 ▲▲ Note: xxx


    Sponsored content

    Re: Times Square


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:48