Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Times Square

    Share

    Times Square

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:49

    First topic message reminder :

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Vas. Júl. 26 2015, 18:03

    Jack & Clary

    Nem lehet biztosra tudni, hogy számunkra mit tartogat a jövő, egyszerűen nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap és... az egészben az a legrosszabb, hogy én sem tudhatom. Nem tudom, hogy holnap milyen vétket követek el, amellyel valamely számomra fontos ember életét teszem tönkre, vagy haragítom magamra. Egyszerűen kezdem megutálni magam, utálom azt a gyengeséget, melyet mutatok, és a vágyat... A vágyat, hogy szeressen egy olyan férfi, aki nem szeretne... nem szeretne úgy érezni, ahogyan én szeretném, és erről nem tehet, csak egyszerűen és vagyok egy kis naiv, álmodozó kis csitri, aki nem akarja felfogni, hogy senkinek sem kell már. Senkit sem érdekel a világon, tönkretettem Jace-t, minden bizonnyal össze van törve belülről, és hiába próbálja a keményt adni, tudom hogy nem megy neki... Neki is vannak érzései amelyeket tönkre tettem... És ott van Jack, aki... Nem is tudom, hogy pontosan miért és mikor szerettem belé, de mindent megváltoztatott, olyan dolgokra voltam képes érte, amelyekre eddig senkiért sem.. És működött, működött a kémia kettőnk között, talán nem az érzelmek miatt... Lehet a vágyak miatt, és... Csak álmodozom, amit nem lenne szabad, nem szabadna ilyenekre gondolnom, inkább bujkálnom kell, nehogy összefussak Alec-el és Izzy-bel, mert az eddig titkolt gyűlöletüket már nem kell tovább leplezniük. És nem is számítok rá, hogy elfog jönni, biztos voltam benne, hogy soha többet nem fogom látni...
    – Ne menjünk bele abba, hogy mások a nézeteink, most nem erről van szó, megnyugodhatsz, többet nem fogom szóba hozni a dolgot... Tiszteletben tartom, hogy nem kérsz belőlem. De miért gondoltál rám?...
    Akárhogyan is szépíthetjük az az igazság, hogy nem akar belőlem semmit sem, nem úgy ahogyan én akarom, és... Én nem tudom, hogy képes lennék-e csak azért engedni a vágyának, hogy velem lehessen, és... Pár nap múlva, már más karjaiban enged a vágyainak,én.... ezt nem tudnám elviselni, nem menne... Majd aztán kicsúszik az a kérdés a számon, mert egyszerűen nem értem, hogy miért gondolt rám, múltkor... Elég világossá vált előttem, hogy nem lehet köztünk semmi sem, MIATTAM, nem miatta. Én vágyakozom arra, hogy valaki olyan szeressen, aki nem akar senkit sem úgy szeretni... Nem akar egy komoly kapcsolatot.
    Majd mikor elmondom neki, hogy mit tervezgetek, a szemem sarkából látom, hogy nem igazán örül a hírnek, de... Nem tehetek róla, egyszerűen nem érzem úgy, hogy van miért itt maradnom, nem érezem, hogy van miért küzdenem a valósággal, hogy számomra minden fontos dolgot elvesztettem valamilyen értelemben.
    – Nem te üldöztél el! Hát nem érted? Bármit is akartam, minden kudarcot vallott... Hiába akartam, hogy szere... Mindegy... ne menjünk bele...
    Miért kell ezért is magát okolnia? Miért kell most bűntudatit ébresztenie bennem, hogy maradjak és szenvedjek tovább itt? Nincs értelme már itt maradnom, mert semmi más nem köt ide, csak a sok keserű emlék a fájdalom és bűntudat, egy törött szív, melyet hátra hagytam, és... Egy reménytelen szerelem, amelyet én akartam és még csak... Nem is jöhetett volna szóba az egész, csak én akartam azt, hogy Jack-nek én legyek az a nő,aki változást hoz az életébe...
    Nem engedem neki, hogy felemelje a fejem, nem engedhetem, hogy ellágyuljak és engedjek a vad vágynak melyet ajkai érintése tud csak csillapítani. Nem csókolhatom meg, és ezt akkora legkönnyebb elkerülni, ha nem nézem az arcát, ha nem nézem ajkait, melyekre mindennél jobban vágyok... Egyszerűen még mindig nem érzem hibának, hogy ott hagytam Jace-t, Jack-ért... Még mindig szeretném, ha Jack szeretne és... Egyszer majd egy pár lennék.
    – Az szuper.
    Mosolygok és egy idiótának érzem magam még mindig, hogy elhívtam ide és nem tudok neki semmilyen normális dolgot mondani, csak mosolyogni a földet bámulni, arra koncentrálni, hogy... Ne rá gondoljak, hogy ne akarjam érezni ajkait az ajkaimon. Mondanom kéne, mert most kettőnk közé az a kínos csend ült, amely nem igen szokott lenni. Érzem, hogy pulzusom felgyorsul, testem reagál, már lépek egyet felé, már emelném az arcomat, hogy megcsókoljam, hogy nyelvünk vad táncit járjon, de megállítom a testem, hagyom hogy az eszem vezessen, és egyik vállán meghúzom a pólót...
    – Volt rajta egy gyűrődés.
    Ez most komoly?! Egy gyűrődés?! Azért ennél egy sokkal jobb indokot is kitalálhattam volna, de még mindig közel vagyok hozz, még mindig nem hátráltam, csak felnézek rá, a szemeibe nézek, és várom, hogy ő lépjen hátrébb, mert én nem tudom megtenni... Nem akarok ellépni a közeléből....

    ▼eltörpülő▼  ▼Music: -▼  ▼To Jack *-*▼  


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Vas. Júl. 26 2015, 20:52



    Clary & Jack





    Nem tudom, pontosan mit tartogat kettőnk számára még a holnap. Elég sok mindent el tudok képzelni igazából, mert azt nem lehet mondani, hogy kettőnkben nem volt meg a vágy egymás iránt. Ott a parkban nagyon is megvolt. Ellenben az érzelmek számomra sokat elködösítettek, de persze ezek most is jelen vannak. Hiszen, ahogy itt áll előttem kedvem lenne megcsókolni újra, csak nem visz rá így a lélek. Azt sem lehet elfelejteni, hogy a legutóbbi parkos beszélgetésünk, találkozónk végén, még mielőtt Clary elrohant volna, tetem egy ígéretet arra nézve, hogy adok neki egy esélyt. Ami kicsit rémisztő, olyan szempontból nézve, hogy ő az egyetlen, aki rá tudott venni ilyesmire. Nem tudom, menyire kell magamat tartanom ehhez, de akkor ott kimondtam és belegyeztem, tehát valamilyen hajlandóság megvolt bennem. Vagy legalább a próba szerencse érzése, akkor is esély volt. Ezt mintha elfelejtette volna, vagy csak nem vesz már róla tudomást, nem is igazán tudom bennem azonban élénken él a dolog, el se tudnám felejteni, hogy ilyet mondtam. Saját magam legnagyobb meglepetésére is.
    - Sosem mondtam, hogy nem kérek belőled Clary. Ha úgy tűnt, hát sajnálom. Hogy látlak e még egyáltalán, és hogy mi lesz velünk. Ezek jártak a fejemben legfőképpen.
    Nagyon kiábrándító, hogy ilyeneket mondd. Sosem viselkedtem úgy vele, hogy nem érdekelne kicsit sem, most meg ez. Javítom is gyorsan nézeteit, remélem, hogy észhez tért tőlük. Kívánsága szerint pedig elmondom, miket is gondoltam pontosan, magányos óraimban vele kapcsolatban. Őszinte vagyok, teljesen, eltekintve azoktól a buja gondolatoktól, amiket nem osztok meg vele, mert fölöslegesnek érzem.
    - Bárhogy is gondolod és bármiről is legyen szó pontosan, a céljainkért keményen meg kell küzdeni. Az nem segít senkin sem, ha csak a hátad mögött hagyod a gondokat.
    Ezt nagyon is így látom és én sosem fordítottam hátat így a gondjaimnak. Mindig szembenéztem velük és az akadályok legyőzésével mindig megerősödtem. Testileg és lelkileg egyaránt. Ezek tettek azzá az árnyvadásszá, aki most vagyok. Tudom, hogy Clary törékenyebb teremtés, ettől még nem kéne ezt tennie. Remélem, végül változtat a döntésén, még akkor is, ha tudom, hogy legfőbb vágya szerelmének én magam vagyok. Azért is lehet küzdeni, én sosem tiltottam el magamtól.
    A kínos csend telepedik ránk lassacskán, mert hirtelen semmi értelmes téma nem marad fenn, amiről szót ejthetnénk. Csak bámulok ki a fejemből és kattognak bent a fogaskerekeim mikor Clary egészen hirtelen mozdul felém, már azt hiszem, hogy meg akar csókolni, mikor megáll és csak valami hülye gyűrődést igazít el a pólómon. Na persze én meg el is hiszem. Elég közel marad hozzám, ahhoz, hogy megcsókoljam, leküzdve a maradék távolságot egyszerűen, mert így van kedvem. Nem vadul, de kívánatosan forrva vele össze egy csókban, már ha nem hátrál ki belőle.







    ▲ music: You Give Love A Bad Name▲ ▲ Words: 439 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Vas. Júl. 26 2015, 22:12

    Jack & Clary

    Most belegondolva már kétszer találkoztunk abba a parkban, ott volt az első találkozásunk és az első összeveszésük is, amit jobb lett volna elkerülni, mert nem akartam vele veszekedni, mert túl fontos nekem ahhoz, hogy haragudjon rám. Félek, hogy annyira megutált, hogy soha többet nem fogom látni, és nem is fogom érezni a közelségét, mely mindig biztonság érzetet nyújt, amikor menekülnék a világ elől. Mint a Taki's dinner-nél... Akkor is meghallgatott, és mikor lépett én hátráltam... Szerettem volna mindent helyre hozni Jace-el, de nem tettem, inkább befejeztem az életem azon fejezetét, hogy Jack-el egy újat tudjak nyitni. De nem hiszem, hogy Jack nagyon szeretné ezt az egészet, bár... Atyám, most jut eszembe, hogy mit ígért a parkban... Azt, hogy megpróbálja velem a komoly kapcsolatot, de most mégsem így tűnik, inkább látom azt, hogy... Szerintem az ígérete már semmis, biztos elfelejtette már és ne is emlékszik rá, amit teljes mértékben megértek... Én se adnék magamnak esélyt. Bár mikor meglátom, érezem az általános jeleket, amiket a közelében érzek... El is pirulok...
    – Te tényleg ezekre gondoltál? Ránk?... De azt hittem, hogy a múltkori veszekedés miatt teljesen lemondtál a dolog puszta létezéséről is... Ezek szerint, akkor..?
    Reméyn csillan egy pillaantra szemembe, de gyorsan elhessegetem, mert tudom, hogy értelmetlen... Biztos csak úgy gondolt kettőnkre, mint két barát. Igen, ez a logikus. fontos barátok lettünk, és nem akar elveszteni. Nem az az oka, hogy szeretne egy esélyt adni, hogy szerelmesek legyünk, hogy egy igazi pár legyünk… Az butaság, hisz Jack nem gondolhat ilyenekre, pusztán baráti a kapcsolatunk, nem igaz? Áhhh… még hitelesen sem tudom győzködni magam, hiába mormolom ezt magamban, egy szavát sem hiszem el, mert én igenis azt szeretném, hogy szerelmes pár legyünk… biztos valami elfajzott lehet a szemében, mert ilyenekre gondolok és ilyenekre akartam rávenni.
    – Eleget küdöttem már… hiába küzdök, ha értem senki sem küzd. Sose érezhettem igazán milyen az, ha valaki szeretne magának, ha megakar szerezni… Még Jace-el sem, hisz… minket tituláltak a "tökéletes" párnak, de… egyáltalán nincs így…
    Kezdem el neki magyarázni és remélem tudja velem tartani a lépést, és nem beszélek túl gyorsan, mert komolyan gondoltam amit mondtam. Belefáradtam, hogy mindig én küzdjek, hogy mindig én próbálkozzak. Elég volt, hogy minden fiúért nekem kell küzdenem, én már feladtam a harcot és nem akarok küzdeni, könnyebb menekülni, könnyebb feladni mindent. Mindig is ment ez nekem, mindig el tudtam menekülni a gondok elől, és nem most akarok szembe nézni velük, hisz… Felfogtam, hogy Jack nem lehet az enyém, hogy nem leszünk egy pár, és én még mindig reménykedem, de nem tudom, hogy miért…
    Majd kínos csend következik, amit nem tudom, hogy hogyan szüntessek meg,nem tudom, hogy mit kéne neki mondanom, de testem automatikusan mozog és vágyaim utat törnek maguknak, egyszóval megakarom csókolni, de még időben állítom meg az egészet, és nem csókolom meg, hanem a pólóján simítok ki egy gyűrődést, ami zavarta a szememet… Mondom is neki, de van egy olyan érzésem, hogy nem igazán hisz nekem. Majd nem hátrálok, hanem a közelében maradok, mire ő megcsókol. Váratlanul ér, de automatikusan visszacsókolok, és kezem a nyaka köré fonodik, majd közelebb húzom magamhoz, és azt a maradék távolságot is megszűntetem, testünk összeér… Nem vad a csók, de érzem, hogy akarja, és nem csak azért teszi, hogy jobban érezzem magam… Nem szakítom meg a csókot, kezemet a tarkóján lévő hajába túrom, és játszok a tincseivel… Jól esik érezni ajkait, mely kitölti a park óta érzett ürességet… Majd mire pár perc múlva észbr kapok, akkor kibontakozom, és teszek pár lépést hátra.
    – Jack… sajnálom…
    Mondom neki és a földet nézem, megint… Biztos csak azért csókolt meg, mert kiprovokáltam a csókot a buta kis naivságommal… Nem tudom, hogy most mi jön… Megint csak kerülöm a tekintetét és titkon remélem, hogy idejön, átölel és újra megcsókol, majd azt súgja a fülembe: Ne légy buta Clary Fray! De ez nem történik meg, mert csak az én agyamban van ez a kép, nem pedig a valóságban…

    ▼eltörpülő▼ ▼Music: -▼ ▼To Jack *-*▼


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Vas. Júl. 26 2015, 23:34



    Clary & Jack





    A legutóbbi parkos eset tényleg megrémisztett, mikor szerintem túlságosan féltékenyen reagált egy bizonyos szituációra. Jó én tudom, hogy nem a legátlagosabb helyzet volt, nem csak egy formás fenék, hiszen annál azért jobban ismerem Rileyt, de mégsem olyan jól, mint azt Clary bizonyosan feltétezte akkor rólam. Mindegy igazából, nem kívánok neki beszámolni az összes kapcsolatomról. A lényeg, hogy pont esélyt adtam volna annak, hogy legyen valami, erre rögtön ez történt. Hát nagyon nem esett jól, egészen kiábrándított az egészből rögtön. Tettem egy lépést előre félve, de rögtön kettőt ugrottam hátra erre. Ettől még nem fejeltettem el amit mondtam, valamilyen szinten próbálom magam tartani hozzá, ha kellő fenntartásokkal is így most már.
    - Igen, kettőnkre gondoltam. Annyi minden olyan rövid idő alatt és nehéz rajtad kiigazodni, pláne, hogy olyat kérsz, amire szerintem nem vagyok képes és talán nem is akarom. Nehéz, de nem semmiképpen nem feledkeztem el rólunk és nem mondtam le.
    Bizonyosan nem az-az egyértelműen reményét kielégítő választ kapja, ami hirtelen szemében csillant, de nem is az a teljesen lekoptatós duma. Inkább csak a tanácstalan fajta, mert tényleg az vagyok. Még mindig tanácstalan. Egyensúlyozok egy nagyon vékony pengén és félek, hogy leesek. Az a kérdés melyik irányba végül. Maradok, aki voltam és soha nem leszek más, vagy eljön az idő mikor valaki képes rajtam változtatni e téren. Nem tudom még megmondani, egyelőre semmi változást nem érzek belül. Szeretem Claryt egy bizonyos formában, ami tőlem telik, de ez eddig is így volt. Neki pedig tudom, hogy ez kevés.
    - Ne haragudj meg, de általában a tökéletesnek titulált párok a legnagyobbat szoktak bukni. Ez már csak ilyen, az én meglátásom szerint. Hát a küzdés nekem többnyire szokott menni… de nem így. Nem ebben a felfogásban.
    Ez érthető. Szoktam én nőkért küzdeni nem is keveset, de ez nem az érzelmek miatt van. Nem a szerelmükért küzdök, csak egy bizonyos elismerésükért. Egy olyan hullámhosszra kerülök velük, ahol a vágyink közösek és egyesülnek. Nem túl bonyolult igazából és nem is túl elkötelezett dolog. Nem tudom elképzelni, hogy Clary szerelméért küzdjek, egy valószínűleg saját magam szegénységi bizonyítványa, de nem. Bármennyire is szeretném újra boldognak látni, úgy igazán és őszintén.
    A csókom viszonzásra lel, szinte rögtön nem is volt kérdés. Kellemes és mégsem túl akaratos és jóleső. Vágytam már rá, kár lenne tagadni. Azt is élvezem, ahogy szorosabban magához húz és a hajamba túr. Szinte szárnyra kapnak bennem az iránta érzett vágyak, de nem olyan durván még, hogy kezem elkalandozzon, csak dereka felett simán ölelem viszont magamhoz. Nem téved semerre rakoncátlan kezem. Hirtelen lesz vége, mikor Clary megszakítja az egybeforrást és bután bocsánatot kér. Nem is értem.
    - Ugyan, nem kell mindig bocsánatot kérni. Ha nem akarnám, nem tenném meg ez ennyire egyszerű.
    Közelebb lépek hozzá és újból magamhoz ölelem, de nem csókolom meg. Most nem. Csak közelről fürkészem gyönyörű szép szemeit és próbálok mélyebbre látni bennük. Valami támaszra van szükségem. Egyszerűen össze vagyok zavarodva.








    ▲ music: You Give Love A Bad Name▲ ▲ Words: 477 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Hétf. Júl. 27 2015, 00:57

    Jack & Clary

    Nyolc év alatt annyit változtam, hogy már szinte úgy érzem az akkor énem csak egy idegen, egy rég múlt képe, melyet nem ismerek… Eltűnt belőlem a bátorság, az erő és a törhetetlen akarat, most csak egy lány vagyok, aki arra vágyik, hogy egy olyasvalaki szeresse, aki minden bizonnyal sose fogja úgy szeretni, ahogy szeretné. Jack számomra nem csak egy újabb fiú akibe visszavonhatalanul beleszerettem, hanem szerintem ő az a bizonyos nagy Ő, akire egész eddig vártam. Hiába szerettem és mélyen belül még valahol mindig szeretem, de nem váltott ki belőlem olyan heves reakciót és vágyakat, mint Jack Nordon. Ahogy belépett az életemben fenekestül felforgatta, akár ahogy Jace az elején, de nem tudom… Jack-el olyan más, olyan jó. Nem hittem volna, hogy egyszer képes leszek mást szeretni, aki nem Jace, de ez az idő elérkezett… többé már nem érte dobog a szívem, hanem Jack-ért, és ez nem rémíszt meg, hanem boldogsággal tölt el. És szerintem a parkos eseményeket tekinthetem semminek, mert… tuti nem akarja már, hogy egy pár legyünk, mert ha okos akkor menekülne előlem, mert én csak egy dolgot hozok az emberek fejére… szerencsétlenséget.
    – De ha nem akarod, akkor miért nem adod fel? Miért vagy makacs és tartasz ki amellett, hogy lehet mi egyszer… egy pár leszünk? Nem kell magadra erőltetni a dolgot miattam… nem érdemlek boldogságot.
    Mondom neki, majd sóhajtok egyet és átölelem magam, hisz hogyan is érdemelhetnék boldogságot, azok után, amiket tettem? Rossz ember vagyok, egy ronda és gonosz ember, aki nem érdemel mást, csakis magányt és szomorúságot… De Jack nem adta fel, lát még esélyt arra, hogy mi még egy pár legyünk, és ezekkel a szavaival már reményt kelt bennem, amit bár ne tenne. Tudom, hogy nem fog müködni, tudom hogy kúdarcot fogunk vallani, és… pont ezért gondolom azt, hogy nem fog sikerülni. Szorosabban ölelem magam, mikor meghallom a következő szavait.
    – Nem haragszom… Már múltkor megmondtam, hogy nem a tökéletesre vágyom, elmondtam hogy kit szeretnék… Nem is kértem, hogy küzdj értem, sose foglak kérni… De talán jobb lesz, ha én máshol leszek, mindenkinek jobb lesz.
    Nem kell nekem a tökéletes, nem vágyom a számomra tökéletes férfira, és ezt elmondtam neki aznap a parkban is, nekem csakis ő kell, ő az egyetlen, akivel lenni szeretnék. Nekem az is elég lenne, hogy barátok legyünk, csak érezhessem a közelségét, a testét, az izmait… és tényleg nem is haragszom, hisz mindig is érdekelt a véleménye. Nem akarom, hogy küzdjön értem, nem is fogom erre kérni… Jobb lesz, ha nem rontom majd tovább itt a levegőt, mindenki boldog lesz, még talán ő is belül,mélyen… csak nem látja be, hogy megszabadulna egy tehertől.
    Majd megcsókol, ami egyszerre meglep és lenyűgőz… Nem hittem volna, hogy meg fog csókolni, nem hittem volna, hogy egyszer majd ismét érezhetem ajkait az ényémen, de mégis megtörtént, mégis újra megcsókolt, és jól esett a közelsége… Napok óta sóvárgom Jack után és most végre újra érezhetem, és mikor derekamnál fogva magához húz, csak én is még szorosabban ölelem magamhoz… Annyira tökéletes minden, olyan jó, egyszerűen nem lehet betelni vele, csak élvezni tudom ajkai érintését… De sajnos keze nem járja be a testem, nem  fogja meg a fenekem és nem is tudom, de hiányzik, hogy… ott fogjon meg, ahol senki más nem szokott. Ezt csak neki szabad, a testem titkon csakis az övé, senki másé nem lehet, mert nem engedem… Jack az a férfi, aki bármikor megérinthet ott, ahol szeretne, de ezt csak nem mondhatom el neki, majd megszakítom a csókot, én buta megszakítom, pedig még tudnám élvezni édes ajkai érintését, és nyelve vad játékát a számban…
    – Csak félek, hogy olyan dolgokat provokálok, amelyeket nem akarsz… nem akarom, hogy azt hidd rádszeretnék erőltetni dolgokat, azt szeretném, hogy… boldog légy
    Nem is tudom, hogy miért kértem bocsánatot, csak kicsúszott a számon és nem tudtam megakadályozni, de már mindegy, kiderült hogy szerette volna azt a csókot és nem csak kiprovokáltam, aminél több sem kellett, hogy újra mosoly üljön ki az arcomra. Majd mintha vágyaim valóra vállnának és Jack elkezd felém lépkedni, majd átölel és nem csókol meg, csak nézi a szemeimet én pedig nézem az övét… Egy olyan pillanatot teremtve, amelyet nem fogok elfelejteni, mert ez csodálatos. Érzem, ahogy pirulni kezdek és arcom rögtön vörös lesz… szerettem, mikor így néz rám, és szerettem magát Jack-t is. Mindent szerettem, amihez köze van…
    – Szerencsés vagyok, hogy itt lehetek veled.
    Mondom majd nyomok egy gyengéd csókot a nyakára és újra szemeit vizsgálom, azokat a csodálatos szemeket, azon a jóképű fejem. Annyira helyes volt, annyira csodálatos, hogy legszívesebben megszabadítottam volna attól a felesleges pólótól, ami csodálatosan áll rajta. De átölelem és elkezdek játszani a hátán, ahova köröket rajzolok az ujjammal.

    ▼eltörpülő▼  ▼Music: -▼  ▼To Jack *-*▼  


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Hétf. Júl. 27 2015, 14:43



    Clary & Jack





    Az eltelt évek alatt meg kell vallani egészen keveset változtam bármilyen irányba is. Volt egy kialakult komfort zónám, amiben jól éreztem magam és nem voltam hajlandó ezeket a határokat feszegetni. Minek is? Ezek között biztonságban éreztem magam, kellően magabiztos voltam és minden más. A Kátyával való találkozás és az általa adott feladatok voltak talán az elsők, amik rákényszerítettek arra, hogy kilépjek e határok közül. Nem sikerült rosszul, mert megálltam a helyem és a feladatokat is elvégeztem.
    Clary egészen más oldalról kezdte feszegetni a határaimat, erre végképp nem számítottam igazából. Valaki velem vágyjon örök szerelemre, mint egy igazi párkapcsolatra. Jó az igaz hogy rendkívül sok nővel kerültem kapcsolatba életem során így vagy úgy, de ezek közül is egy kezemen meg tudnám számolni azt, hiszem, aki valamilyen elmebajnál fogva többet akart volna tőlem. Claryt sem tartom normálisnak emiatt, hogy pont engem akar. A zónáim tágulnak, már csak az a kérdés képes vagyok e, ilyen változásra egyáltalán. Nem tudom.
    - Nem mondom, hogy kifejezetten ezt akarom, meg azt sem hogy nem. Jajj Clary ne fárassz, magam sem tudom, hogyan viszonyuljak hozzád. Nem erőltetek magamra semmit, egyszerűen azt sem szeretném, hogy elszalasszam a lehetőséget, téged. Te igazán megérdemled a boldogságot.
    Nézek rá őszintén. Buta gondolat talán, de úgy érzem nem szabad úgy elengednem őt, hogy nem adtam nekünk legalább egy esélyt. Mi bajom lehet belőle végül is, ha megpróbálom? Semmi. Ha összejön Claryt nagyon boldoggá teszem, ha mégsem, hát kevésbé, de legalább nem mondhatja senki, hogy nem próbáltam meg.
    - Igen elmondtad, nem felejtettem el. Én nem szeretném, hogy elmenj, de ha úgy érzed így jobb lesz neked. Nem akadályozlak meg benne.
    Már többször is szinte beletörődtem abba, hogy nem látom őt többet. Ha most saját döntésből szeretne úgy határozni, hogy nem óhajt itt élni tovább és nem akar találkozni többek között velem sem, nem fogom megállítani. Elmondtam a véleményem róla, de ha így érzi helyesnek, nem tehetek semmit ellene. Talán ott majd megtalálja a boldogságát. Én meg túlélem valahogy.
    Tudom, hogy nem vágyik a tökéletesre, hanem csak rám, de nekem ez már kellően fura.
    A csók most is jóleső, ahogy nyelvem szárnyra kel az övével és magamhoz ölelem, de most nem huncutkodom, kicsit sem, mert még nem engedtem el magam annyira. Az ő keze valamivel szabadabban mozog az enyémnél, de póló alá azért nem férkőzött.
    - Én boldog vagyok és nehéz rám erőltetni bármit is, amit nem akarok. Nem vagyok az a fajta. Emiatt nem kell, hogy aggódj.
    Aranyos, hogy így próbál védeni, de amit nem akarok, azt egyszerűen nem teszem magam. Ha hidegrázásom lenne ettől az egésztől, már rég nem találkoztunk volna, de nem így van. Itt vagyok neki újra.
    Nem tudom, pontosan mire vágyott, de odalépek hozzá, hogy csak úgy egyszerűen megöleljem és szemeit fürkésszem hosszasan. Látom benne, amit talán minden férfi rajtam kívül örömmel fogadna, az igazi szerelem lángját talán, de ez nem tudom mennyire való nekem még mindig. Nem fogok meghátrálni azért, lesz, ami lesz alapon, beleugrok ebbe is.
    - Ha így érzed, akkor nem ellenkezem. És most mi legyen? Mit szeretnél csinálni?
    Hagyom, hogy jobban átöleljen és érezze, csak jól magát amennyire csak szeretné. Én itt vagyok neki, és nem fogok elrohanni. A kérdés persze adott. Mit szeretne most csinálni egyáltalán? A hivatalos részen, úgymond túlestünk, nekem nincs tervem mára, szívesen töltök, el vele némi időt csak kérdés merre szeretné.









    ▲ music: You Give Love A Bad Name▲ ▲ Words: 552 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Hétf. Júl. 27 2015, 16:46

    Jack & Clary

    Nem tudom, hogy mit érzek, és nem tudom, hogy helyes-e, de... Most az egyszer leszek önző, és magamat helyezem előtérbe, nem pedig Jace-t. Hiába szeretem, nem tudom... Egyszerűen Jack mindent felkavart, és olyan vágyakat ébreszt bennem, amik létezéséről nem nagyon tudtam. Akarom őt, szeretném őt magam mellett érezni, de nem lehetséges, mert mindent elrontottam a parkban. Vajon kitörölte már a számom, vajon utál? Ezekre a kérdésekre nem kaphatok választ, csakis ő adhat rá, de nem kérdezhetem meg tőle, hogy emlékszik-e rám, inkább írtam neki egy SmS-t és megkértem, hogy találkozzunk, bár még nem mondtam el elégszer, hogy nem számítottam arra, hogy eljön. Itt van és szavai... Nem tudom, hogy mit kéne tennem, na jó... Azt tudom. Valahogy el kéne mulasztanom a felé irányuló gyengéd érzéseimet, de hogyan? Sokat gondolkodtam, de még egy olyan rúnát sem tudok alkotni, ami jó lenne, hisz az anti-szerelem nem épp a legtalálóbb parancsszó egy rúnához.
    – Ugye tudod, hogy most elérted, hogy még csak meg se próbáljalak elfelejteni... ilyeneket mondasz, és megtennéd értem, hogy szenvednél, míg nem bírnád... Köszönöm.
    Tudom, hogy kifogom akasztani, de akkor is komolyan gondoltam, és csillogó szemekkel nézek rá. Az a levakarhatatlan mosoly is megjelenik az arcomon, mert... Most boldog vagyok, és örülök, hogy Jack megpróbálja velem, de még mindig nem fogtam fel teljesen, majd idő kérdése... Majd sóhajtok egyet mert... tudom, hogy... vagyis gondolom, hogy egy félresikerült valami vagyok, mert vágyom a szerelemre, jobban mondva vele vágyom a szerelemre.
    – Még kezdetleges az ötlet, nem biztos, hogy megyek... főleg azok után, amiket mondtál...
    Mondom neki, majd alsó ajkamba harapok, és komolyan is gondoltam, hisz most még jobban elbizonytalanodtam, hogy mit is szeretnék, mert most mégis van miért maradnom. Jack miatt fogok maradni, ha maradok... ha ez a nap nem lesz olyan rossz, mint a múltkori a parkban, akkor, biztos hogy maradok.
    Majd megcsókol, és én persze visszacsókolok, de ez a csók nem olyan, mint a múltkori a parkban, mikor az ölében ültem. Az más volt, olyan vágyakat keltett, amelyek még itt nem voltak jelen, de.. Szerettem azokat a vágyakat, és amint lesz rá lehetőségem, újra érezni szeretném... rossz ember lennék ezért? nem tudom, de egy dolog biztos... Nem akarok lemondani Jack-ról soha, mert... Nem tudnám megtenni, bármennyire is akarnám... De ennek a csóknak is megvan a maga varázsa, mely lenyűgöz és olyan melegséggel árasztja el a mellkasom, amelyre nem számítottam volna soha többet... Nem hittem volna, hogy újra érezni fogom.
    – Szeretem, ha boldog vagy, akkor mosolyogsz és mosolyod...
    Kezdem el nagyon belelendülve, de majd abbahagyom és ismét az ajkamba harapok, miközben elpirulok, oldalra pillantok, keresek valamit, amire tudok koncentrálni, és nem Jack-re figyelni. De nem megy, és miért?... Mert a fejemben lévő kép életre kel, és átölel, amire én csak meglepődőm, és kicsit később kapcsolok, hogy magától ölelt meg. Fura, hogy ilyen... Múltkor nem volt ennyire... ilyen, de nem panaszkodom, mert tökéletes... mindig tudja, hogy mit kell csinálnia, hogy... még biztosabb legyek, abban hogy maradni akarok...
    – Nem tudom... Az igazat megvallva nem számítottam arra, hogy el fogsz jönni... De még múltkor mondtam, hogy mehetnénk moziba... Nem rég jött ki a Bosszúállók 2. része, megnézzük?
    Kérdezem tőle, de nem tudom magam visszafogni, ezért örömömben úja megcsókolom, elkezdem magammal egy pad felé húzna, ahova majd lelököm, és nem tudom mi van elem, de az ölébe ülök... Megint teljesen kezdek kifordulni magamból, és olyan... Kellemes érzés, majd megszakítom..
    – A film picit ráér, inkább... Meséld el, hogy mit csináltál ma.
    Mondom neki, majd nyomok még egy gyors cuppanós puszit ajkaira, és mellkaséra köröket rajzolok az ujjaimmal.

    ▼eltörpülő▼  ▼Music: -▼  ▼To Jack *-*▼  


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Hétf. Júl. 27 2015, 18:20



    Clary & Jack





    Nem tudom, pontosan mit is érzek Clary iránt, de azt még biztosan tudom, hogy ez nem olyan szerelem, amivel ő lángol irántam. Fontos nekem ez tiszta sor, szeretem, ha jó kedve van és bizonyos vágyakat is nagyon meg tud bennem mozgatni a csókjaival és összességében is olyan tündérien aranyos tud lenni a naivságával együtt, amivel mindig el tudja érni nálam amit, szeretne. Nincsenek bennem túl mélyen szántó dolgok most sem, de valami azért akad. Akinek a társaságát meg egyszerűen és őszintén tudom élvezni, miért is vonnám meg magamtól. Butaság volna, még akkor is ha bajt hozhatok ezzel Clary fejére, de tudja ő hogy milyen vagyok milyen a természetem és láthatóan így is ragaszkodik hozzám. Ennyit pedig tudok neki engedni.
    - Úgy nézek én ki, mint aki szenved? Távolról sem, csak pár dolog aggaszt ebben az egészben, de ettől még nem dobnám el magamtól.
    Ennyire egyszerű és próbálom is neki szavakba önteni, még ha kissé nehéz is leírni, ami lezajlik bennem. Káosz az van bőven. Az elmémben sincs már ott a gát, Nick minden bizonnyal az öcsém, itt van nekem Clary és ott van még Riley is. Hogy ebből mi fog kisülni nem tudom. Nem bújhatok el az biztos. Szembenézek az előttem álló eseményekkel és majd kialakul az-az út, amit járnom kell. Próbálom jól érezni magam a bőrömben, mint mindig, az jól szokott menni.
    A szeme szinte ragyogni kezd és hangulata is egészen kezd a boldog felé tendálni, ahogy ezeket elmondom neki. Én is örülök, hogy nem kell őt szenvedni, látnom. Sokkal jobb így minden téren.
    - Értem. Tehát én vagyok az utolsó szalmaszál, ami itt tart?
    Nézek rá kérdőn. Nem egyszerű, ezzel is mintha egy kis súlyt helyezne a vállamra, amin már így is akad elég probléma. Nem rogyok meg alatta, mert nem szabad. Ki tudja mi várna rá egy másik helyen? Nem biztos, hogy ott teljesen boldog tudna lenni. A tetetett boldogságnál pedig nincsen rosszabb, az egyfajta beletörődés a sorsunkba, amin már nincs erőnk változtatni.
    - A mozi? Jól hangzik. Menjünk persze.
    Már legutóbb is elmondtam neki, hogy rég jártam moziba és szívesen megnéznék vele valami szórakoztató filmet. Ez pont megteszi, és így pont lehetőségünk akad rá, hogy ezt be is pótoljuk.
    A felajánlás és válaszom után, váratlanul szinte letámad, csókjával én viszonzom is annak hevességével, de már csak azt veszem észre, hogy egy padra lök, és az ölembe ül, teljesen elragadtatva a vágyaktól. Nem tudok jobban uralkodni magamon ilyenkor én sem. Nyelvem vadul száll szembe az övével, akaratosan és kezem rögtön a fenekébe markol, amint az ölembe ül, és ott masszírozom végig, vagy kicsit feljebb combjánál. Levegőhöz is alig jutok így, de kicsit sem bánom.
    - Ha így folytatod, nem filmet nézni megyünk, hanem hazaviszlek. Semmi különös, volt egy kis elintéznivalóm, éppen egy ügyön dolgozom, de még semmi eredmény.
    Fújom ki magam vigyorogva és kissé zilálva az akció után. Nagyon jól esett meg kell vallani, és láthatóan komolyan is mondom a reakciómat erre. Kedvem lenne hazavinni és egyszerűen leteperni az ágyban, de ezt ő még biztos nem akarná.






    ▲ music: You Give Love A Bad Name▲ ▲ Words: 500 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Hétf. Júl. 27 2015, 20:32

    Jack & Clary

    Be kell látnom egy dolgot... Nehéz belátni, de be kell... Jack már ilyen kevés után sokkal több és hevesebb vágyakat ébresztett bennem, mint Jace. De nem értem a miértjét... Mindig is Jace-ért voltam oda, sose tudtam volna elképzelni, hogy egyszer majd a szívem másért fog dobogni, más fog szeretni. Teljesen magával ragad, mikor Jack-el vagyok, minden más... Olyan, mintha nem lenne gravitáció, mintha szárnya kelnék, érzem a világ összes boldogságát, érzem, hogy igazán élek... És erről nem akarok lemondani. Nem akarok lemondani a csókjairól, melyek olyan heves tűzet gyújtanak a lelkemben, hogy testem magától cselekszik, és képes vagyok leküzdeni a gátlásaimat, mert... Szeretem. Más nem jöhet szóba, vagyis én csak a szerelemben hiszek, amiben ő viszont, de... hiszek abban, hogy mi majd egyszer egy pár leszünk, hogy mi boldogok leszünk, és mellettem marad, nem fog neki kelleni más nő, csakis én... De ezek csak buta, naiv és egyben gyerekes vágyak és álmok, melyek csupán csak azok maradnak. Sose fog megtörténni egyik sem, mert túlságosan különbözünk.
    – Nem úgy nézel ki, mint aki szenved... De nem értelek még mindig téged... De ha így gondolod, az boldogsággal tölt el.
    Tényleg nem értem az egészet, azt sem értem, hogy miért próbálja meg velem, de nem is érdekel, nekem annyi bőven elég, hogy megpróbálja. Már az is boldogsággal tölt el, hogy itt van velem, és esélyt a... kettőnek. El sem hiszem, hogy ez most tényleg igaz, hisz... Nem gondoltam volna, hogy egyszer Jack ilyeneket fog nekem mondani, és most már ő erősködik, nem pedig én, mintha mélyen belül szeretné ezt, csak nem tudja, hogy mennyire... de lehet, hogy csak én gondolom félre, mert agyamban elkezdett dolgozni az a bizonyos rózsaszín köd. Anyu azt mondta, hogy elfogadja a döntésem, és szeretne boldogan látni, ha pedig ezt nem Jace mellett tudom elképzelni, akkor ő ebben nem fog beleszólni.
    és most megint boldog vagyok, egyszerűen nem tudok nem arra gondolni, hogy Jack, Jack, Jack... Na jó, nem rá gondolok mindig, ennyire nem vagyok megszállott, de akkor is... Áhhh... Még mindig nem hiszem el, hogy belement a dologba, igaz hogy csak "próbaidőszak", de akkor is... Egyből egy nagy mosoly jelenik meg az arcomon, és szemem csillog, úgy érzem magam, mint aki repül és szabad. Jól érzem magam, és mindezt Jack miatt... de szavai lerángatnak a földre, és mosolyom halványul, pont most és pont ezt.
    – Nem... nem egészen. Ne hogy most... Maradok mindenképp, ha ez a valami, nem működne köztünk, akkor is maradnék.
    Nem tudom más szóval kifejezni magam, mert csupán a valami illik arra, ami kettőnk közt van. nem nevezném kapcsolatnak, amolyan összejövés előtti csókolózás, de még milyen csókozásokban volt részem... Atyám, egyszerűen már a gondolatában is belepirulok, hisz a parkos csók.. Olyanban még életemben nem volt részem, ezt biztosan állíthatom, de még egy dolgot tudok ilyen biztosan állítani. Újra érezni akarom azt a vágyat, azt a tüzet, amely kettőnk között van, és csak akkor lobbanhat lángra, mikor ajkaink összetapadnak. De most nem is itt tartottunk, hanem ott, hogy ő e az utolsó szalmaszál, és azt kell mondanom, hogy... Talán, de ezt ne mondhatom meg neki, mert félek, hogy akkor csak ez lenne az ok, ami miatt akarná a "valamit". Mikor kérdőn rám néz, én csak bátorítóan elmosolyodom.
    – Én fizetek, és veszünk olyan karamelles pop corn-t, azt annyira szerettem, ettél már olyat?
    Lelkesen tervezgetem, hogy mit is fogunk venni... Mert olyan pop corn-t tényleg akarok majd enni, mert imádom, de nem annyira mint a csókjait. Bár most belegondolva múltkor, mikor terveztük a mozit, akkor nem jött össze, mert elbizonytalanodtam abban, hogy kivel is szeretnék majd a jövőben lenni... Már akkor is egy részem Jack-re vágyat, de én... Megpróbáltam Jace-el maradni, de nem ment... Már semmi sem lett volna olyan, mint az elején, mert én már Jack után vágyódom.
    Majd szabad utak engedek, az eddig elzárt vágyaimnak és hevesen megcsókolom Jack-et, kicsit sem fogom vissza magam. NEm tudom miért, de mindig ezt hozza ki belőlem a közelsége, és... Nekem ez nem rossz érzés, szeretem ha így reagálok, de... Mikor már  apadnál vagyunk, és lelököm, az ő keze a fenekemre csúszik, és mikor belemarkol, akkor egy aprót nyögök a csókba, mint a parkban... Kezem sem fogja vissza magát, elkezdi simogatni a testét, és mikor megszakítom a csókot, akkor kezem már a nadrágja szélénél jár, de inkább, mint két kis láb felsétálok a testén, majd tarkójánál lévő hajjal kezdek el játszani. Olyan jól érzem magam vele, annyira más... Annyira felszabadultabb, szeretek vele lenni, és gondolom ez kölcsönös.
    – Állok elébe!
    Kezdeti határozottságomból, egy hatalmas pirulás és ajakrágcsálás lett, mert... Mikor rájövök, hogy mire mondtam, bár... Tudatosan mondtam, mert nem bánnám, ha hozzá mennénk, sőt. Talán megtudnám, hogy mennyire is vagyok képes elmenni, mert szerintem simán képes lennék engedni a vágyainknak, és megtörténne az... Ami két ember közt szokott, mikor nagyon is kedvelik a másikat. Majd említett valamilyen ügyet, amelyet nem tudott megoldani..
    – Milyen ügy? Nem tudok segíteni?
    Kérdezem tőle érdeklődve, és reménykedem benne, hogy tudok neki segíteni, épp elveszek a szemeiben, mikor telefonom megcsörren én pedig összerezzenek, és felemelem ujjamat, hogy egy pillanat türelmet kérjek, majd kinyomtam és kikapcsoltam a telefont, és visszadugtam a zsebembe, majd újra Jack-et néztem.
    – Még nem mondtam, de... Anyu szeretné, hogy egyszer majd nálunk ebédelj, mert... azt mondta kíváncsi arra férfira, akiről már sokat meséltem, vagyis nem mesélek sokat... Argh...
    Hogyan csináljon magából Clary Fray idiótát, álmai pasija előtt 10 másodperc alatt, csapó 1. Durcásan és egy picit fújtatva oldalra pillantok, most tökre beégettem magamat, megint... nem hiszem el, de akaratom ellenére megpillantok egy póló nélküli srácot, és aztán rögtön Jack-re pillantok. A srác hozzá képest semmi, Jack sokkal jobban néz ki, mint akiket láttam... Igen, talán mindegyiknél.

    ▼eltörpülő▼  ▼Music: -▼  ▼To Jack *-*▼  


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Hétf. Júl. 27 2015, 21:43



    Clary & Jack





    Meg kell vallani, hogy Clary merőben különbözik azoktól a nőktől, akikkel együtt voltam az utóbbi jó pár évben. Nem tudom ennek mi az oka, igazából, egyszerűen más dolgok szoktak megfogni első látásra. Nem mintha Clary külsejével bármi gondom is lenne, egyszerűen oda vagyok érte, és sosem értem mikor magát szokta ostorozni emiatt. Imádom a formás feneként, ami szint pont belefér a tenyerembe és minden mást is, igaz még nem tévedt minden rész felé rakoncátlan kezem, de talán majd idővel. Egyszerűen a kislányos naivsága és természete az, ami merőben különbözik a nálam megszokott hölgyektől. Nem érzem ezt kicsit sem bajnak, csak fura. Hatással van rám ez is, és magával tud ragadni és rá tud venni dolgokra, hiszen így van. Elért már nálam pár dolgot és nem véletlenül. Nekem ő egy rendkívül vonzó nő a maga nevében, minden apró hibájával együtt. Amikor igazán boldog és mosolygós akkor tudom a legjobban szeretni és könnyű dolgom van ilyen téren, mert mikor velem van, gyakran elérem nála ezt a hangulatot.
    - Ha nem így gondolnám, nem mondanám. Azt hiszem fölösleges erre több szót fecsérelni. Nem szoktam a levegőbe beszélni, ha kimondtam, úgy lesz, megpróbálom.
    Nem keresem magamban az okokat, hogy miért is mondok erre most pont igent, holott eddigi életemben semmi hasonlóra nem bólintottam rá és nem is terveztem. Talán így könnyebb nekem, hogy csak úgy belemegyek. Ha nem lebeg ez a dolog folyamatosan a szemem előtt és nem zavar össze nekem is könnyebb dolgom van, és jobban el tudom magam engedni a társaságában. Így pedig érvényesülhet, ahogy csak szeretne.
    - Nem ígértem semmit, tudod, de azt mindenképpen szeretném, ha maradnál itt. Okkal kerültél ide, itt van a helyed közöttünk.
    Talán túlmagyarázom, de úgy néz ki rábólintott arra, hogy itt marad és nem csak miattam talán. Próbálom még jobban erre ösztökélni, bárhogy is alakul, ha véletlenül nem működne közöttünk úgy, ahogy szeretné, akkor is jó lenne, ha itt maradna. Ez az otthona itt van a családja, ami nagy szó, azt meg kell becsülni minden körülmények között, ha már megadatott. Jace és barátai miatt biztos nem lesz könnyű dolga, de nekik is meg kell érteniük, hogy ez így nem működött és tiszteletben kellene tartaniuk Clary döntését. Nem miattam, csak úgy egyáltalán. Így lenne helyes. Azzal semmit nem érnek el, ha kirekesztik és fájdalmat okoznak neki. Ezt biztos Jace sem így szeretné, ha bármit is jelentett neki ez a kapcsolat. A tisztes elválásnak is megvan a maga menete és ez hozzá tartozik.
    - Hogy te? Szó sem lehet róla, mindent én fizetek. Karamellás? Nem olyat még nem próbáltam. Jobban szeretem az eredeti sósat. Vagy olyan nachost egy kis szósszal.
    Próbálom felidézni miket is szerettem, amikor megfordultam legutóbb egy moziban. Imádok enni, tudom, nem látszik meg rajtam igazán, de ezért is járok, minden nap edzeni. Formában tartom magam, mert ha elkezdek néha enni ínyencségeket nálam nincs megállás. Ez is egyfajta élvezete az életnek nálam. Íz orgiák.
    A csók alatt a kezem kényeztetésére szinte rögtön belenyög a csókomba, ami zene füleimnek, mint mindig. Nem tétlenkednek, az ő apró kezei sem már azon kapom magam, hogy szinte leszedné, rólam a pólót mikor véget vet a csóknak. Ha így folytatjuk, egyszer tényleg nem lesz megállás.
    - Akkor hagyjuk a mozit?
    Nézek rá kihívóan. Egészen meglepett, hogy ezt ilyen határozottan az arcomba mondta. Nem vártam így. Nem lenne ellenemre a dolog, ez nyilvánvaló. A parkban és itt a padon is szinte alig tudjuk megállni, hogy ne legyen több. Legalábbis én alig. Meglátjuk mennyire volt komoly ez a dolog részéről, a pirulás inkább arról árulkodik nekem, hogy elhamarkodott kijelentés volt, de sosem lehet tudni. Ha nem szeretné, még korainak találja, én nem fogok ráerőltetni semmit.
    - Egy másik árnyvadásszal keveredtünk egy igen érdekes ügybe. Démonok után kutattunk és leltünk pár nyomra, amit még nem tudunk követni pontosan. Valami ismeretlen írás. Erre keressük most a választ a könyvtárakban és hozzáértőknél. Nem hiszem, hogy tudnál segíteni, de aranyos tőled.
    Vigyorgok rá, tényleg nem várnám el tőle, hogy segítsen. Persze ha tud, nem lenne ellenemre, viszont a terepre démonok közé, holt biztos, hogy nem vinném magammal. Nem akarom, hogy bármi baja essen.
    - Ki hívott? Vedd csak fel nyugodtan, ha fontos én nem sietek sehova.
    Nem tudom, ki keresi ilyenkor, de engem kicsit sem zavar a dolog. Nem vagyok féltékeny típus, hogy is lehetnék, még nem is volt normális kapcsolatom. Bárki keresi, előttem aztán nyugodtan felveheti. Nem fogok elrohanni, nem fogok megsértődni.
    - Szóval sokat meséltél rólam? Hát, természetesen egyszer sort keríthetünk rá, ha így szeretnéd.
    Bólintok rá a dologra, bár még sosem volt ilyen családias ebédem, vagy, hogy is mondjam. Főleg ahol az anyukája lát vendégül, épp aktuális partneremnek. Nem akarok neki csalódást okozni és talán nem is lesz olyan vészes. Csak ne akarjanak belekergetni rögtön valami házasságkötésbe még csak szavak szintjén sem, mert akkor biztos, hogy a falra másznék.







    ▲ music: You Give Love A Bad Name▲ ▲ Words: 795 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Kedd Júl. 28 2015, 00:51

    Jack & Clary

    Emlékszem arra, mikor először találkoztam Jack-el… Emlékszem, hogy a parkba mentem le, ha nem csal a memóriám, akkor anyu házassági évfordulojára kerestem helyszínt, és elkezdtem futni közben, majd megpillantottam őt. Szerelem volt első látásra? Nem tudom, de az biztos hogy sok dolgot megváltoztatott bennem azóta, olyam dolgokat, amelyek nem is tudom, hogy jók-e… Számomra jók, de másoknak kevésbé. Vehetjük példának Jace-t, aki minden bizonnyal mindennél jobban utál már.Nem is hibáztatom érte, mert jogosan tenné, ha így lenne… Én hagytam el őt és szerettem bele másba. Vajon, ha akkor nem pillantom meg a parkban, akkor máshol találkoztunk volna? Mert szerintem igen, hisz ott fent meg van írva sorsunk, ezáltal szerintem találkoztunk volna, bár lehet hogy ez csak az én kis buta gondolkodásom szüleménye… De most nem érdekel más, csakis ő. Ahogy nézen szememmel magamba iszom minden egyes részletét, minden egyes porcikáját, mert… Na jó, tuti hogy nem felejteném el sose, de talán az fentállhat, hogy nemlátom majd újra. De remélem ilyen sem történik, mert nem bírnám ki nélküle… Nem lenne értelme miért küzdeni, jelenleg az egyetlen dolog, ami nagyjából ad motovációt, az ő. De nem gondoltam volna, hogy ilyeneket fog nekem mondani… Annyira jó érzés, hisz még mindig úgy érzem, hogy nem fog rajtam a gravitáció, és a levegőben repkedek szabadon, akár egy madár.
    – Akkor ne vesézzük tovább a témát… Engem már pusztán az boldoggá tesz, hogy megpróbálod, remélem nem okozok csalódást.
    Tényleg nincs értelme már tovább rágodni a témán, inkább felfogom azt! hogy megakarja próbálni velem ezt az egész kapcsolat dolgot. Még mindig úgy érzem magam, mintha a föld felett repülnék, mintha nem lenne számomra már egyetlen akadály sem. Erővel tölt el az, hogy megpróbálja, hogy ad egy esélyt a dolognak. Nincsenek nagy elvárásaim, sőt. Csak pár dolgot szeretnék… A legfontosabb, hogy csak én legyek az egyetlen nő az életében, mert nem akarom, hogy megcsaljon… Ennyi, csak ennyit szeretnék… Na jó. Talán még azt is, hogy egyszer-kétszer vigyen el egy jó helyre, mondjuk kicsit beszélgetni, és megcsókolni, hogy a többi csaj csak had sárguljon azért, mert a világon nekem van a leghelyesebb "pasim".
    – Tudom, hogy nem igértél semmit… És talán igazad van.
    És mindig emlékeztet arra, hogy nem vehetem kézpénznek a szavait, amit magamtól is tudok, nem kell erre folyamatosan emlékeztetnie. De abban igaza lehet, hogy okkal kerülhettem ide, mert… Na jó ez neki nem tetszene, de mi is okkal találkoztunk. Talán ő az a férfi, akit életem végéig szeretni tudok majd? Ebben sajnos biztos vagyok, már csak az a kérdés, hogy ő szeretné-e, hogy élete végéig szeressem, mert az igazat megvallva, még egy picit mindib úgy érzem, mintha csak azért ment bele ebbe az egészbe, hogy ne menjek el innen… Lehet, hogy butaság, de nem kizárt. Köze lehet ennek is ahhoz, hogy ennyire megszeretné próbálni a dolgot, de mint mondtam nem panaszkodom… Inkább örülök annak, hogy kaptam egy lehetőséget.
    – De… most… miért? Jó! Akkor fizethetsz, de én akkor eszek karamelles pop corn-t! És te is kifogod próbálni, ha kell akkor átcsókolom a szádba, és úgy kóstolod meg!
    Igen, most megfenyegettem azzal, hogy ha magától nem kóstolma meg, akkor sunyi módon, majd átcsókoloma. szájába a karamelles pop corn-t. Szerintem ízlene neki, de ha nem… Akkor többet nem veszünk olyat, hanem maradunk a hagyományosnál. És egyszerűen nem tudok vele durcázni. Haragduni sem tudnék rá, és nem tudom, hogy miért… Egyszerűen nem megy. Valahogy minden más vele kapcsolatosan, hisz nem akarom kihúzni nála a gyúfát, mert még mindig áll az ígérete, miszerint megpróbáljuk, hogy hogyan müködne nekünk ez a párkapcsolat dolog.
    Majd megint elkezdünk csókolozni, egy újabb vad és heves csók, mely tele van szenvedéllyes és vággyal, amely olyan dolgokra képes rávenni, amelyeket nem tudnék megtenni normális esetben, de nála… Nála le tudom küzdeni a gátlásaimat. Egyszerűen, mikor keze újra a fenekemre csúszik és belemarkol, akkor csak egy aprót nyögök, és az én kezem is szabad életre kel a csókban, mégpedig a pólójától akarná megszabadítani Jack-et, de szerencsére időben megszakítom a csókot… Egyre nehezebb leállni, és csillapítani a vágyaimat.
    – Hát… Csábító ajánlat, de engem érdekel az a film, és ha unalmas lesz a film, akkor maximum meglépünk róla, és azt fogunk csinálni, amit szeretnék… Bármit!
    Sajnos nem csak azért mondtam a mozit, mert hirtelen semmilyen más ötlet nem jutot eszembe, hanem mert tényleg elszerettem volna menni a moziba. De ha az unalmas a film, akkor komolyan mondtam, hogy megléphetünk róla, és csinálhatjuk azt, amit Jack szeretne. Nem mondanék neki nemet, ebben biztos vagyok, csak… Félek, hogy nem vagyok elég jó neki olyan téren, hisz nincs nagy tapasztalatom a tevékenységben… Csak Jace-el történt meg egyszer, nem többször. Mondhatni újra lehet szűznek tekinteni. De szívesen… szívesen… lefe… értitek, igaz? És a gondolatra már megint elpirulok.
    – Lehet tudok segíteni, csak mutasd meg azt az ismeretlen írást, és… Szerintem tudok neked segíteni, csak el kell vinned a helyszínre… Legközelebb megyek veletek, tendben?
    Lelkes vagyok, hogy ne lennék az, hisz segíthetek Jack-nek, és ez annyira boldoggá tesz. Na jó.Lehet, hogy nem lennék segítségükre, de egy próbát megér a dolog. Talán segíthetnék megfejteni azt az ismeretlen írást, és nyomára akadnánk annak a démonnak.
    – Nálad most nincs fontosabb… És gondolom anyu az, hogy mit kérek vacsira…
    Mondom neki, miközben kikapcsoloma. telefonomat és visszarakom a zsebembe. Biztos hogy semmi fontos nem lehetett, csak valami kis dolog miatt hívhatott fel, és… Most minden egyes pillanatot Jack-nek szentelek. Sokkal jobban érdekel, mint a ma esti vacsi.
    – Csak pár dolgot, köztük azt is, hogy nálad helyesebb pasit még nem is láttam… Meg azt, hogy istenien csókolsz, de nem hiszem, hogy mostanában szeretném azt a közös vacsit.
    Nem azért mert szégyellem, hanem azért mert nem akarom még úgy bemutatni, mint kérdőjeles barátjelöltet. Majd csak akkor mutatom be anyunak, mikor kijelenti, hogy továbbra is szeretne a barátom maradni. De nem akarok most ezen agyalni, inkább megcsókolom és próbálok nem olyan heves lenni, bár nem bánnám, ha keze megint a fenekemre tévedne és belemarkolna, mert… nem tudom miért, de jól esik. És mikor felpillantok, akkor egy csapat póló nélküli srác megy el mögöttünk, amire nem tudom megtenni, hogy nem nézek oda. Tudom, hogy Jack sokkal jobban néz ki mindegyiknél, de akkor is…
    – Egyik nap elmehetnénk valahova fürdeni, ha ikyen meleg lesz.
    Természetesen azért, hogy láthassam fürdőnaciban és vízes hajjal, mert ahw… Már pólóban is a legszexybb pasinak néz ki, de póló nélkül már… El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet.

    ▼eltörpülő▼ ▼Music: -▼ ▼To Jack *-*▼



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Kedd Júl. 28 2015, 18:09



    Clary & Jack





    Az első találkozásunk egészen könnyed volt, mikor megpillantottam kocogni a parkban. Elsőre is szemet gyönyörködtető látványt nyújtott, nem hiába figyeltem fel rá. Az meg hogy ügyetlen módon szinte a karjaimba zuhant, csak még szebbé tette a helyzet pikantériáját. Persze akkor, még nem gondoltam volna, hogy idővel nem csak a szó szoros értelmében esik belém, hanem szerelemmel. Ezen még mindig nehéz túltennem magam, akárhányszor eszembe jut ez a szó. Idegen és nem is jelent nekem igazából semmit. Egy szó inkább, amit mások ajnároznak, de én csak bajt látok mögötte. Ha nem gondolok rá, és csak azt látom, hogy milyen jól elvagyunk egymással, sokkal könnyebb az egész. Az első csókunk sem volt mesébe illő, hiszen nem talált ott akkor helyben viszonzásra, és részemről még csak puszta határfeszegetés volt aztán a Takisban már egészen másképpen alakultad a dolgok. Akkor már én kaptam és szépen lassan eljutottunk idáig. Jacel pedig biztosan összefutok még valamikor az Intézetben, hát az sem lesz egy egyszerű futam, de nem fogok megfutamodni semmi elől. Nem érzem hibásnak magam igazán, csak részben.
    - Örülök, hogy ez boldoggá tesz. Reméltem, hogy így lesz. Neem, inkább én igyekszek nem csalódást okozni, mert nem vagyok tökéletes. Ilyen téren meg pláne nem.
    Tartós kapcsolat terén tényleg így van. Csupa ismeretlen szabály, amihez illene magam tartanom. Nem tudom, hogy fog sikerülni. Nem tudom, hogy fogom megállni a helyem mikor, elmegyek majd egyedül valahová, mondjuk iszogatni és lesz adandó alkalom arra, hogy valakivel lepedőt gyűrjek össze. Nagy kérdés, hogyan fogok reagálni akkor. Nem kell Clarynek mindenről tudnia nyilván, de nem akarom megbántani igazából. Tudom, hogy fájdalmas lenne neki, ha megtudná. Ez csak egy próbálkozás, így kell felfognom és így is fog kisülni belőle valami. Vagy jó, vagy kevésbé jó.
    Úgy néz ki végül azt is belátja, hogy igazam van ebben a kérdésben is. Az ember nem véletlenül kerül oda, ahol lennie kell igazából. Semmi sem történik véletlenül. Bár ha ezt nézem nekünk sem volt véletlen a találkozásunk, és hogy most ez történik velünk. Ebbe már nehezebb egyértelműen látnom, de ha ezt a gondolati fonalat követem így van. Az eltelt idő, majd mindenre megadja a választ.
    - Ez olyan férfi dolog tudod. Azt veszek, és azt eszel, amit csak szeretnél. Szívesen megkóstolom. bár a második ajánlat is izgató, ahogy átcsókolnád az ízért. Szerintem kipróbálom.
    Kacsintok rá szemtelenül. Nem szoktam félni az új dolgok kipróbálásától, főleg ha kajáról van szó. Az meg külön meglepő, hogy milyen kreatív ötletei tudnak támadni, mióta velem van. Rálökött a padra és önként ült az ölembe, hogy jobban érezzük egymást, most meg ez. Nem kétséges én is legalább annyira hatással vagyok rá, mint fordítva.
    - Akkor maradunk a mozinál. A bármit meg jól gondold meg, mert az egészen tág fogalom.
    Vigyorgok rá sokatmondóan. Nem lepett meg, hogy végül kihátrált a dolog elől, bár úgy állítja be, mintha nem így lenne, de szerintem ez a tényállás igazából. Még nem szeretné, ha olyan kapcsolatba kerülnénk egymással. Biztosan túl kockázatosnak tart ilyen téren, amit valahol meg is tudok érteni. Én meg nem tehetek róla, hogy minden egyes ilyen szoros összefonódásnál, mikor kezem a formás fenekére téved, csak ezen jár az eszem. Olyan szívesen bontogatnám ki a ruháiból egyenként és kényeztetném.
    - Nem tudtam, hogy értesz ilyenekhez, de legközelebb, ha kutatunk, szívesen magammal viszlek, és meglátjuk, mire jutsz vele. A segítség mindig jól jön.
    Ezzel még nincsen bajom, ez nem éles szituáció. Szívesen elviszem magammal a könyvtárba Nickhez. Ha meg tényleg a segítségünkre tudna lenni, az külön áldás lenne és könnyebbség. Akkor az ügyet is fel tudnánk göngyölíteni. Mondjuk, az lenne a nehezebb része, hogy elmagyarázni ő itt igazából az elveszett öcsém, ő pedig itt hát a jelenlegi társam, akivel megpróbálunk valamit, amit még sohasem próbáltam. Bonyolult ügy, talán nem is folynék bele ebbe a felvilágosító beszélgetésbe inkább.
    - Értem, de ettől még nyugodtan felvehetted volna. Húha, csupa jó dolog, kemény elvárásoknak lesznek akkor. Ha nem mostanság, akkor majd máskor. Nekem igazából mindegy.
    Már rábólintottam erre is, ilyen szempontból a mikor, tényleg nem olyan fontos tényező, bár tényleg jobb, ha még kicsit később fog ez megtörténni. Nem kell semmit elsietni, mert aztán meg én leszek a rossz szívrabló, aki összetörte Clary szívét, pedig nem ezt nem szeretném. Egy ilyen találkozósban sok buktató akadhat, az anyukák néha különösen tudnak viselkedni ilyenkor ha, féltik kicsi lányukat, ennél már csak az apák veszélyesebbek. Engem aztán nem zavar, hogy közben megnéz pár póló nélküli srácot. Nem tudok rá érdemben reagálni. Ha így esik, jól szemének tegye csak.
    - Egy kis tengerpart meg sunshine? Jól hangzik, csak tényleg legyen ilyen kánikula.
    Nem hangzik rossz ötletnek ez sem. Bár hogy ilyen helyen jártam utoljára azt sem most volt. A mozi most meg ez. Igazából mind nagy élmény, talán méltatlanul szorultak háttérbe nálam ezek az elfoglaltságok, vagy csak nem volt kivel menni. Nehéz megmondani.








    ▲ music: You Give Love A Bad Name▲ ▲ Words: 790 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Szer. Júl. 29 2015, 00:14

    Jack & Clary

    Most minden annyira jó és tökéletes, hogy semmi pénzért nem cserélném el azt amim van. Nagyon boldog vagyok, hoyg Jack itt van velem és… azt sem tudom elhinni, hogy ad egy esélyt a dolgoknak, ad egy esélyt a kapcsolatra. Természetesen úgy érzem magam, mint aki a felhők fölött repked három méterrel, mert szabad vagyok, és ez… erőt ad. Olyan erőt, amit eddig még nem éreztem, vagy ha mégis akkor elég ritkán. Nem tudom, hogy Jack miért van rám ilyen hatással,,de az ilyen folgokat nem lehet megmagyarázni, egyszerűen csak így vannak és kész. Bár az idő múlásával egyre csak erősödött ez bennem, mert már a parkban meg volt a dolog varázsa, aztán a Taki's-ban is, de ott már sokkal erősebb volt, mint lennie kellett volna, de egyáltalán nem bánom.
    – De most minden olyan jó… Kétlem, hogy eltudnád rontani, mert nincsenek nagy igényeim, csak egy dolog fontos… Időben szólj, ha ki akarsz lépni ebből…
    Csupán azért, mert szeretném ha félre vezetne… Minél tovább vagyunk együtt, annál fájdalmasabb lesz a búcsú. És nem élhetek a kis buta naiv világomban, mert fel kell ébrednem és rájönnöm, hogy kevés esély van arra, hogy együtt legyünk Jack-el sokáig… De ki tudja, lehet hogy pont vele fog sikerülni, lehet hogy a sors őt akarja nekem, nem tudhatom. Bár egy picit félek attól, hogy ha egyedül megy valahova, és valaki letámadja, akkor hogy fog reagálni rá? Mert biztos, hogy nem fogja elküldeni a lányt, főleg ha nálam sokkal szebb…
    Tényleg be kell látnom, hogy mindenki okkal születik arra a helyre, ahova. De vajon én miért pont ide? Mert Jace-l végülis én rontottam el mindent, és most meg ugyanettől félek Jack esetében. Nem szeretnék semmit sem elrontani, főleg azért mert szeretem és szükségem van arra,,hogy érezhessem azt a vágyat, amit kelt bennem a közelsége.
    – Tudom a büszkeségetek nem engedi… De ahogy szeretnéd… És én igaz, hogy kóstoltam már sósat, de oda-vissza müködhet a dolog ám… Szívesen venném, ha megszeretetnéd velem újra.
    Majd mikor rám kacsint, akkor csak elmosolyodom és szépen pislogok rá, mert … Olyan tökéletesen néz ki, mikor kacsint. Bár mikor nem eszméketlenül helyes? Aztán mikor szinte kérem, hogy szeretesse meg velem a sós pip corn-t a csókjával, akkor én kacsintok rá. Szeretek vele csókolozni, mert akkor a testemet egy olyan melegség járja el, ami eddig nem nagyon történt meg… Vele minden olyan más és olyan új.
    – Igen… mozi, már alig várom. Tudom Jack, tudom hogy a bármibe az is bele tartozik, és igen azt is megtenném veled! Csak még nincs itt az ideje…
    Tényleg szeretnék elmenni a moziba, mert egyszerűen imádok oda járni, csak nagyon nincs rá időm, mert lefoglal a magán életem, egyszóval sokkal többet sírok mostanában, mint mosolygok. Nem tudom, hogy miért, de most úgy néz ki a dolog, hogy vége a sírós korszaknak, és újra boldog vagyok, mégha csak kérdőjeles is a kapcsolatunk. És tudom, hogy a bármi tág fogalom, de nem érdekel! Képes lennék vele lefeküdni, mert szeretem… csak szeretném, ha az első köztünk… úgy történne meg… hogy… hogy… ő is szeret már, vagyis kijelenti, hogy a kapcsolat végleges.
    – Sok mindenben ügyes vagyok, de… Ki szeretnék menni veletek a terepre is, mert… ott sokkal jobb, mint egy könyvtárban kuksolni. Szóval megyünk majd terepre egyszer együtt?
    Hát még jómagam sem tudom, hogy értek-e hozzá, de szeretnék neki segíteni és remélem tudok is majd, bár… Nem tudom, hogy mennyire értek ehhez az a baj, mert ha nagyon jó lennék benne, akkor már keresett volna, de… végülis honnan tudhatná, hogy jó vagyok-e, ha még én magam sem tudom? Mindegy. Majd csillogó szemmekkel nézek rá, mikor bejelentem, hogy ki akarok vele menni éles terepre is. Szeretnék egyszer vele lenni küldetésen, de gondolom, hogy nem fog bele menni, mert Jace se ment bele nagyon, mert féltet… mindenki félt, és ezzel észre sem veszik, hogy megbántanak, hisz leszólják a képességeimet. Majd jön az a telefon hívás, amit persze kinyomok egyből és a telefont is kikapcsolom.
    – Cssssssssss!
    Mikor elkezd beszélni csak ennyit mondom, és megcsókolom gyengéden, nem szenvedélyesen, de érezhető, hogy akarom ezt a csókot. Teljesen felesleges ennyit beszélni egy telefon hívásról és a többiről. Tényleg korai lenne még bemutatni anyuéknek, mert nem is olyan biztos, hogy együtt maradunk Jack-el, ezt majd az idő fogja eldönteni, de reménykedem benne, hogy nem fogunk szakítani, mert azt nem szeretném… Most minden olyan tökéletes, annyira jó. Majd pár póló nélküli srác megy el, akiket a szokás kedvéért megnézek és aztán Jack-re pillantok, akinek tök mindegy volt… Talán jól esett volna, ha inkább megcsókol, de mindegy…
    – Ha már kánikula
    Kezdem el, de nem fejezem be, mert alsó ajkamba harapok, miközben felhúzom a pólóját addig, hogy láthassam a kockás hasát, amire ráhelyeztem a tenyereimet és először a nyakára nyomok egy csókot, majd gyengéden bele is harapok, utána szép lassan haladok az ajkai felé, amit hevesen csókolok meg, és közben kezemmel simogatom a hasát, majd pár perc után nehezen,,de megszakítom a csókot, mert… ez… a fenébe is, de egyre nehezebb feledat…
    – Remélem nem baj, hogy tervezünk pár programot.
    Mondom neki, miközben próbálom a csókolozáltól felhevült légzésemet csíllapítani, ami elég nehezen megy. Olyan hatással van rám, és olyan vágyakat kelt bennem, amiket nem tudok elmondani. Annyira szeretem, hogy ezt hozza ki belőlem… De sajnos mivel nekem is nagyon melegem van, ezért oldalt megcsomozom a pólóm, és így felszabadítom a hasamnál a részt, amjd tenyeremet visszahelyezem a hasára, amely olyan tökéketes.

    ▼eltörpülő▼  ▼Music: -▼  ▼To Jack *-*▼  


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Szer. Júl. 29 2015, 19:49



    Clary & Jack





    Szinte látom rajta, hogy mennyire boldoggá tette az, hogy végül így döntöttem, hogy adtam egy esélyt ennek az egésznek. Nem bánom igazából, bár rám-egyenlőre nincs ilyen magasztos hatással. Egyszerűen jól érzem magam a bőrömben, mint mindig. Jól érzem magam a társaságában is, mindig. Minden jól alakul most, bár ez egy elég vékony él, amin vagyunk, bármikor eldőlhet valamerre, kérdés melyik irányba. Nálam aztán végképp nem lehet tudni elég hangulatember, vagyok néha. Többnyire azt teszem, amiben komfortosan érzem magam. Clary pedig nekem mindig is egy kis csodabogár marad, az egyedi világnézetével és naivságával együtt. Ha pedig eléggé mélyre tud mászni az ember, felfedezheti benne az igazi nőt is, aki képes vágyaktól telve a padra taszítani és szinte falni az ajkaimat. Ez is mesés tulajdonság így egyben.
    - Örülök, ha így érzel. Tudom, hogy nincsenek nagy igényeid, de attól még nehéz megfelelnem bárminek is. Ha pedig úgy érzem, hogy nem passzol, valami természetesen rögtön fogok szólni, nem akarlak olyan dolgokba kergetni, ami részemről már nem működőképes. Egyelőre viszont jól érzem így magam.
    Ha nem gondolok a szerelemre meg a mély érzelmekre maradéktalanul tökéletesen érzem magam, de ezt ő is biztos tudja. Szükségtelen hozzátennem.
    Nem fogom félre vezetni, és ha olyat készülök tenni, amivel neki már fájdalmat, okoznék, vagy nem fér bele egy normál kapcsolat kereteibe és nem is tudok neki ellent állni, akkor szólni fogok még időben. Bármennyire is hat majd fájdalmasan, meg kell tennem. Így lesz a legjobb mindkettőnknek. Viszont ott még nem tartunk. Talán nem is fogunk, talán én is lassan megbarátkozom, ezzel a helyzettel nem tudhatom. A jövő mindig olyan kifürkészhetetlen utakra terel minket és semmi sincs véletlenül.
    - A férfi büszkeség egy kicsit kényes és fontos dolog. Nekem is, így hagyd érvényesülni. Szívesen megkedveltetem veled újra, ha ehhez arra van szükség, hogy többször is átcsókoljam, az ízét az ajkaidra megteszem.
    Vigyorgok, mint a vadalma, nem olyan nagy áldozat ez. Szívesen tenném, ez a fajta játékosság mindig is kedvemre való volt. Rám kacsintott ő is, így biztosan ezt szeretné, nem rejti véka alá mennyire is szeret velem lenni, meg a csókjaimat, sőt egész lényem. Fura ennyire még biztosan nem rajongott értem senki az életem folyamán, vagy csak nem tudok róla. Nem rossz érzés, könnyen meg tudok vele barátkozni.
    - Biztos jó lesz. Akkor most indulunk is, vagy, hogy szeretnéd. Nem messze parkoltam. Még nincs itt az ideje, de én majd megőrülök ilyenkor…
    Nem tudom mikor tervezte pontosan a mozit én most rögtön elmennék vele, hogy megnézzük azt a filmet és jól érezzük magunkat ezen a közös napon, ha már így alakult. Popcornnal mindennel.
    A szememben meg szinte látni ilyenkor azt a tüzet, azt a vágy rohamot, ami mentem végigfut testemen csókjai közben és mikor az ölemben ül, és még kicsit mozog is. Fel tudnám falni menten. Most sem tudom magam visszafogni. közelebb hajolok, hogy forró vad csókkal illessem, ajkait majd elengedem, hogy át tudjak térni a nyakára a fülébe is picit belekapva. Közben kezem finoman masszírozza a formás fenekét. Javíthatatlan vagyok, néha megőrjítenek ezek a vágyak.
    - Meglátjuk, ebben tudsz e majd segíteni. Terepre? Hát majd idővel, nem szeretném, hogy bajod essen.
    Szinte előre tudom, hogy ez nem fog tetszeni neki, és hogy mindenkitől ezt szokta hallani és már legszívesebben a falra mászna mikor ezt hallja. Nincs mit tenni viszont, ez az igazság, nem szeretném, mert tényleg félteném, és tudom, hogy az életem árán is megvédeném bármitől. Kicsi kaput azért nyitva hagyok, hogy majd idővel talán. Nem zárhatnám örökbe, ketrecbe. Árnyvadász ő is, terepen is helyt kell állnia. Akkor meg, ha már megy, jobb, ha ott vagyok vele. Ennyire egyszerű.
    Már éppen kifejteném a maradék véleményemet a látogatással kapcsolatban, de ezt nem tudom megtenni, mert elcsitít és csókkal fogja le ajkaimat. Vad és szenvedélyes fajtával, amit úgy is viszonozok. Játékossága mintha csak nőne, ahogy nyakam éri finom ajkával és még kicsit rá is harap, ekkor én is nagyobbat sóhajtok nem bírom. Egyszerűen felrobbanok és még a hasamat is simogatja. Feljebb ülök, hogy jobban magamhoz tudjam vonni vadabbul kaparintva vissza ajkait. Először jól megmarkolva a fenekét, úgy húzva magamhoz, hogy aztán egyik kezem előrébb tévedjen, és új terültre kússzon, ami hastól felfelé elindulva egészen az egyik puha melléig tart, amit ruhán keresztül finom megfogok. Ha piszkálják az oroszlán bajszát, akkor támadni fog és most így is teszek.




    ▲ music: You Give Love A Bad Name▲ ▲ Words: 707 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Pént. Júl. 31 2015, 02:51

    Jack & Clary

    Minden megváltozott, már semmi sem olyan, mint pár évvel ezelőtt volt, ami számomra csak kellemes és jó változás volt. Semmi olyan nem történt, amit… Na jó ezt így önzőség lenne kijelenteni, mert Jace elvesztése egyeltalán nem volt kellemes, de nem tehetek róla, hogy nekem nem ment tovább, ki akartam lépni, mert nem ment… Már ott sem volt semmi olyan, mint régen, és ezért csak magamat okolhatom, én voltam egy buta és egyben naiv kislány. Ő nem tehet semmiről sem, mindent csakis én rontottam el, és sajnálom Jace-t, hogy miattam ilyeneket kell átélnie, de… Én már csak Jack-el tudom elképzelni a boldogságom, vele szeretném megpróbálni, nem maradni Jace mellett, hátha újra minden olyan lesz, mint régen. Olyan érzelmeket és érzéseket vált ki belőlem, amelyek létezéséről eddig nem nagyon tudtam, és… Most csak úgy tombol bennem, mikor vele vagyok… Egyfajta belső láng, amely erőt ad arra, hogy maradjak itt, és tegyem boldoggá, kezdem átlépni a határaimat és olyanokat teszek, melyek rám nem jellemzőek.
    – Nem is húzzuk tovább,mindketten jól érezzük magunkat, de én túl jól, talán nem szabadna, hogy én legyek a legboldogabb lány a földön, de nem tudok ellene tenni semmit sem.
    Talán hangosan gondolkodtam, de már tényleg nincs értelme több szót és időt pazarolni a dologra, mert az csak másodperceket vesz el attól, hogy újra egymás ajkai közt keressük meg a boldogságot, mert… a csókjai, egyszerűen csodálatosak. Na de a hangosan gondolkodásom az egy nagyon rossz szokásom, hisz… Most is kimondtam, hogy talán nem helyes az, hogy boldog vagyok, hisz Jace most össze lehet törve, és én itt enyelgek a padon egy sráccal, de nem bánom! Boldog akarok lenni! Most az vagxok… önző vagyok, de nem érdekel! Most az egyszer a saját akaratomat követem és azt csinálok, amit a szívem diktál…
    Vajon menni fog ez nekünk? Vajon képes lesz szeretni engem valaha is szívből? Ki fogja mondani egyszer azt, hogy: SZERETLEK? Annyi kérdés lenne még ezzel kapcsolatban, amit inkább nem teszek fel magamban,mert azzal még jobban idegesítem magam.
    – Érvényesülhet… Szóval sokszor igaz? És ha azt mondom a fél film alatt, hogy repetát követelek, akkor kapok mindig?
    Hát hagyom akkor had érvényesüljön a férfias marhasága, méghogy a nő nem fizethet, mert az nagyon rossz dolog… Mindegy, inkább nem szállok vele vitába. Majd felteszek egy kérdést, amit mosolyogva és kissé elvörösödve teszek fel, bár kezdek átmenni ebbe a már nem esek zavarba kategóriába, mert… Teljesen hozzá vagyok már szokva Jack-hez, bár nem hiszem, hogy a fél film alatt képes lenne csókolozni…
    –Még egy picit maradjunk… És jó látni, hogy ennyire lelkes vagy a közös program miatt… Megyünk majd moziba, és lesz popcorn átcsókolás.
    Jó látni, hogy már indulna is a moziba, de még egy kicsit korai, még érezni akarom őt és a vágyakat… egyszerűen szükségem van erre, és nem tudom elmondani, hogy miért… Szükségem van az extázisra és kész! Jack megadja, és pont ezért kell mellette maradnom, vele maradnom, és szeretnem…
    Aztán megis kezdjük a csók csatát, amely… leírhatatlan érzés, látni lehet rajta, hogy ég a tűz a szemében, hisz vágyai lángra kaptak, ahogy az enyémek, és ez ellen semmit sem tudunk tenni, pusztán elfogadjuk és ilyen helyeken próbáljuk kontrorálni, mert… Szóval heves csók csatán volt, és a nyelve, az a fajta kényeztetés, egyszerűen nem tudom elmondani, hogy milyen kellemes és tökéletes, erre van szükségem, ez kell nekem… Jack minden vágyam… Majd mikor elváll ajkaimtól és már irányban halad, először nyakamat csókolgatja, majd fülemet és kicsit, gyengéden beleharap, amely olyan bizsergető érzéssel tölt el, hogy nem tudok leállni, kezem elkezd lefelé csúszni nadrágja széle felé, egyszerűen nem ismerek magamra… megint sokkal merészebb vagyok, mint amilyen merésznek lennem kell.
    – Biztos, hogy hasznotokra leszek, fő a pozitív hozzállás. Te is kezded? Miért kell mindenkinek féltenie?
    Picit rosszul esett, de nem tudok rá haragudni, csak kicsit pipa vagyok, hogy ő is beáll abba a sorba, amelyben az emberek nem akarnak kivinni terepre, mert félnek , hogy esetleg bajom esne, ami marhaság, hisz én is árnyvadásznak születtem, igaz nem vagyok olyan híres és ügyes, mint Jace de én is tudok segíteni.
    Majd talán még szeretne mondani a család látogatássla kapcsolatosan valamit, de… Elcsitítottam és nem hagytam szóhoz jutni, hisz megcsókoltam, de nem akárhogyan, hanem szenvedélyesen és vadul, mint mikor tehetem, most sem fogtam magam vissza, ami meglepő… Én nem vagyok ilyen, de nem tudok határt szabni és csillapítani a vágyaimat… Majd mikor sóhajt elmosolyodom, és aztán feljebb ül a padon, hogy jobban hozzáférjek a testéhez, ami tökéletes… Majd az ő keze is új utakon jár, amit egyáltalán nem bánok, mert keze a mellemre csúszik, vagyis a mellemre rakja, és én csak pusztán a csókba nyögök, mikor rámarkol, de nem ellenkezem… Csak élvezem és folytatom a csókot, és kezem nadrágon keresztül a férfiasságára, amitől rögtön elpirultam és nyögve megszakítottam a csókot. Majd heves a légzésem és a pulzusom is…
    – Szeretlek…
    Súgom halkan és lövésem sincs, hogy esetleg meghallotta-e vagy sem, mert félek ha igen, akkor a mostani varázs megszűnik és nem lesz semmi tovább…

    ▼eltörpülő▼  ▼Music: -▼  ▼To Jack *-*▼  


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Times Square

    on Vas. Aug. 02 2015, 19:32



    Clary & Jack





    Most hogy szinte sikerült elterelnem a gondolataimat arról a furcsa tényről, hogy az itt velem lévő Clary, fülig szerelmes belém kezdem újra egészen komfortosan érezni magam. A társasága meglehetősen jó hatással van rám és szinte felszabadulok kezei alatt. Rég volt már hasonló meg kell vallani. Nem jellemző rám, hogy valaki ennyire mély benyomást tegyen viselkedésemre, de ez most összejött. Nem azt mondom, hogy merőben más vagyok, meg hogy megváltozott a világ és saját életemmel kapcsolatos felfogásom, csak hogy kölcsönösen hatással vagyunk egymásra. Aki eddig ismerte Claryt biztos meglepődne itt pár apróságon, amit láthatna közöttünk, persze itt főleg inkább a kellemesebb összeforrásokra gondolok. Ez bizonyosan jól is van így, bárhogy is alakuljon kettőnk jövője.
    - A legboldogabb lány a földön? Ez azért nagy szó. És én mit is tettem ezért? Sosem mondtak még ilyet.
    Ez azért kicsit sokkol újból, mert nagyon érzem mögötte a megbúvó és felém közeledő szerelmi szálakat, amiket még nem nagyon akarok elfogadni, mert nem bonyolódnék bele továbbra sem. Bár így is lehet, hogy azt teszem, de nem tudok ellent állni Clary varázsának és jól érzem magam vele, és szívesen csókolom meg és mennék vele messzebb is, ha úgy szeretné egyszer. Na, jó az is kicsit túlzás, hogy sosem mondtak még ilyet, pár izmos testem alatt vonagló hölgy azért nyögött hasonlókat, de azt hiszem az egészen más szituáció és a felét sem hiszem. Itt most kíváncsi vagyok arra, miért gondolja így. Én úgy érzem semmi egetverő dolgot nem tettem. Pusztán, ami nekem is jól esett és ennyi.
    - Akár a fél film alatt is bár jó lenne látni valamit a moziból is, ha már ott vagyunk.
    Nevetek egy sort, mert tetszik, ahogy egyre jobban elengedi magát és igen nem kérdés vágyik is arra, hogy többet és jobban egybeforrjunk. Ezek engem nem lepnek meg, mert nagyon is jó dolgok ezek, és szükségünk van hasonló vágyakra. Mert ezek szerintem még mindig csak vágyak. Claryben is felébresztettem jó pár szunnyadó fajtát, amire eddig más nem volt képes, tehát valahol büszke is vagyok magamra. Talán ezért érzi, hogy szerelmes belém? Mert olyanokat teszek vele, amiket eddig más nem? Nehéz lenne erre most magyarázatot találni, nem látok én bele ennyire. Ha ő mondja, biztos jobban érzi belül. Mert én mit sem tudok erről a szerelem érzésről.
    - Még jó hogy lelkes vagyok. Tökéletes társaságom van és már rég lazítottam ilyen formán. Köszönöm, hogy időt szakítasz erre.
    Nem mondom, hogy tudnám ezt állandóan csinálni, mert megkövetel az árnyvadász lét a belefektetett munkát, de mindenkinek lehet pár szabad napja. Én meg nem töltöttem azokat, jóformán csak egyedül eddig és ez most kellemesen hat az újdonság erejével és miért ne engednék neki. Megtehetem és kész.
    - Meglátjuk, sosem lehet tudni. Tudtam, hogy vacakul fog esni ne haragudj. Egyszerűen, tényleg nem akarnám, hogy bajod essen. Ez csak nem bűn. Viszont ha már egyszer terepre mész, akkor mégiscsak az a jobb, ha ott vagyok melletted, mert akkor bármi van, tudok is segíteni.
    Tudtam, hogy itt kicsit ki fog nála borulni a bili, és teljesen mértékben meg is tudom érteni. Nekem is tele lenne a tököm, ha állandóan féltenének valamitől. A másik oldalt is meg lehet érteni, az-az jelen helyzetben engem is, és jobban ki is fejtem a véleményem az egészről szinte a legvégére beleegyezve, hogy ha már jön, akkor jöjjön velem, mert úgy tudom garantálni a biztonságát. Életem árán is, ha szükséges.
    Az újabb vad csókcsata nem meglepő, de az biztos, hogy én mindig egy lépéssel messzebbre megyek, mert most is új részt fedeznék fel testéből egy nagyon izgató részt, persze még csak óvatosan éppen, hogy ruhán keresztül érintve azt. Reakciót persze kivált és nem is akár milyet. A nyögés még egészen megszokott, de hogy Clary keze a nadrágomon keresztül a férfiasságomra téved az meglepő húzás tőle. Nem néztem volna ki hogy erre is képes, de megtette és hát mi tagadás jó volt, de ha így folytatja tényleg itt fogom leteperni és azt nem akarhatom.
    A szót, amit kimond, hideg zuhanyként ér és el is húzódom. Először úgy érzem, emiatt nem kellene itt folytatnunk, mert egyszerűen nem, csak halovány mosoly ül ki arcomra, de nem tudom viszonozni ilyen formán, nem tudom még én is azt mondani, hogy szeretem olyan formán, ahogy ő engem. Talán majd egyszer megtehetem.
    - Lehet, hogy ezt nem kéne így folytatnunk tovább, mert ő itt nem lesz jó vége.
    Állapítom meg még kissé zavartan. Na, közel sem arra gondoltam, hogy vessünk véget ennek a napnak, hanem arra, hogy ne itt éljük ki testi vágyainkat, mert mentem megőrülök, ha nem mehetünk ennél messzebb. Tudom, ha más helyen lettünk volna, nálam vagy nála akkor nem álltam volna meg itt, egyszerűen nem tudtam volna. Jelenleg azt sem tudom, hogy lesz alkalmam jobban belemenni vele.







    ▲ music: You Give Love A Bad Name▲ ▲ Words: 777 ▲▲ Note: xxx

    [/quote]

    Re: Times Square

    on Vas. Jan. 15 2017, 21:33


    Sponsored content

    Re: Times Square


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:40