Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Fifth Avenue

    Share

    Fifth Avenue

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:54

    Egész Manhattenen keresztülfutó út, az egyik legdrágább bevásárló utca. Folytatása Bronxban a Jerome Avenue.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Vas. Márc. 22 2015, 18:42


    Auguste & Kenna


    Mindig kimegy a fejemből, New York milyen nagy város is igazából. Mikor itt vagyok folyton a város különböző pontjait járom, van mikor csak unalomból, van mikor éppen valami dolgom akad itt-ott. Most az ötödik sugárúton sétálok éppen haza. Az emberek néhol nekem jönnek, de ez már annyira megszokott itt. Nem újdonság, nem bosszankodok érte. Tulajdonképpen szeretem is ezt a nagy forgalmat, a részemmé vált.
    Egyes butikok, amik mellett elhaladtam túlságosan is riasztó volt számomra, inkább taszított, be nem mentem volna az olyanokhoz. Amikor itt járok, mindig anyu jut eszembe, ahogy kiskoromban elvisz egy játékboltba és türelmesen végignézzük az ajánlatot. Szinte minden héten vett nekem valamit. Kéthetente még édességboltba is elvitt. Nagyon jól éreztem magam.
    Elmosolyodtam és kicsit összehúztam magamon a kabátom, hogy ne fázzak. Elfelejtettem, hogy milyen is itt az idő. Ahogy előre mentem kiszárította a szemem a hideg levegő, ami miatt könnyeznem kellett. Ösztönösen pislogtam párat mire a telefonom csörögni kezdett. Mindenhol kerestem, de mire megtaláltam már abba is hagyta. Egy ismeretlen számot jelzett ki, mikor valakinek nekimentem. Ösztönösen bocsánatot kértem.
    - Sajnálom... - mondtam és felnéztem. Amennyire meg tudtam állapítani egy barna hajú, jóképű férfibe botlottam bele. Próbáltam normálisan festeni a szeme előtt bár most nem éreztem magam a topon. A mai nap kicsit megviselt és éppen hazafelé tartottam, hogy legalább egy kicsit kipihenhessem magam.
    Végigpörgött előttem a mai napom. Mi is történt és hogy történhetett meg. Logan-nel beszélgettem éppen és valahogy sikerült összevesznünk. Nem tudtam hogyan segítsek neki és talán egy kicsit túlbuzgó is voltam. Ő volt az egyetlen olyan férfi az életemben, akit teljes mértékben megtűrök magam mellett. Férfiakkal nem igen szoktam barátkozni, ezért is volt Logan kivétel ez alól és most őt is megbántottam. Már csak abban bízhatok, hogy megbocsájt mag nekem.
    A szél újra befújt a kabátom alá, ami miatt összerezzentem. Fogaim is összekoccantak kicsit. A szememmel már nem törődtem, felnéztem az idegenre, vártam válaszát miközben a hajam valószínűleg megint szanaszét áll.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Vas. Márc. 22 2015, 19:36




    Kenna & Gus



    Kigombolt kabátban baktatok az utcán. Úgy egy órája közlekedhetek így fel és alá, amikor leesik, hogy nem kellene. Nem, mintha meg tudnék fázni, de már értem, hogy miért tett rám furcsa pillantásokat az a sok nép. Azért ehhez seggbefagyasztó hideg van, hogy csak így simán alulöltözzem. Bár nem vagyok azért neglizsében, azt Rachel előtt szoktam csak ölteni, hogyha éppen valami beteg ötlete támad a festésre. A múltkor azt találta ki, hogy csavarjak magamra függönyt, mint egy tógát. Nem mondom, elég extra kép lett. Még jó, hogy mindig maszk van rajtam, amikor modellt állok neki. Valamiért az arcokat nem szereti lefesteni. Azt mondja, hogy maszk nélkül kísértik. Szerintem ez baromság, de ő tudja.
    - Ugye nem sírsz? - Rökönyödöm meg, elkapva a lényeget a nekem ütköző lányon. Aztán eszembe jut, hogy csak a hideg csíphette ki a szemét, s tehette könnyessé, s ha már itt tartok agyalásban, akkor felhúzom a kabátomon a zipzárt is.
    - Semmi baj, nem kell így elkámpicsorodni! - fokozom a fokozhatót, mert ha már ilyen megdöbbent fiaskót sikerült összehozzak, legalább ragaszkodjam a híremhez és legyek sültbolond.
    - Esetleg nem akarod visszahívni? - jut el a tudatomig, hogy mintha telefon is csörgött volna az elébb.
    Amíg esetleg a lány azzal foglalkozik, hogy feldolgozza mindazt, ami a stílusomból a lábai elé ömlött, én idejét érzem annak, hpgy megcsodáljam egy kicsit. Szeretem a szebbik nemen legeltetni a szememet, de nem valami gusztustalan, kocsányon lógó kéjenc módra, csak úgy mákedvelőnek. Meg kell állapítsam, hogy nagyon jól áll neki ez a kissé zilált frizura. Nem mondom ki, de azért magamban eldöntöm, hogy ezen a véleményen vagyok.
    - Megmondod a neved? - kérdezek rá, ha még nem hagyott faképnél. - Én Gus vagyok.
    A többi nevem felsorolásától megkímélem. Kell a halálnak, hogy a végén kiderüljön, volt már dolga valamiért a rendőrséggel, s velem. Most civilben vagyok, ehhez mérten viselkedem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Vas. Márc. 22 2015, 20:13


    Auguste & Kenna


    A hideg ellenére a férfi nem olyan régen gombolta csak be a kabátját, kicsit furcsán néztem rá. Akaratlanul is eszembe jutott, milyen is igazából a világ, hogy nem csak emberek élnek, hanem szörnyetegek is járnak köztük. Próbáltam ezt a tényt kizárni, keresni más magyarázatot s inkább újra visszatértem a valóságba. Az emberek csak úgy elsétáltak mellettünk, még csak nem is foglalkoztak velünk, ami persze jót jelentett.
    - Nem sírok csak a szél szárította ki a szemem - mondtam s újból pislantottam. Kíváncsian néztem a kezemben tartott telefonra. - Nem ismerem a számot. Ha akar valamit, majd csak megtalál később is - mondtam és meghúztam a vállam jelezvén, hogy ez nekem mindegy, hogy tényleg így gondolom.
    Végignéztem a férfin. Nem tehetek róla, de valami erre késztetett. Hátratűrtem pár tincset miközben alaposan végigmértem, de persze diszkréten. Sugárzott belőle az önbizalom, de hát a külsejéből adódóan, miért is ne lenne az?
    - Kenna - mondtam. A teljes nevem feleslegesnek tartottam elmondani, untattam volna csak. - Örülök, hogy megismerhetlek Gus!
    Fogalmam sem volt, hogy ilyen helyzetekben mit kéne csinálnom. Jobb kezemmel még mindig a telefonom szorongattam, bal pedig a zsebemben volt. Elraktam a telefonom a másik zsebembe és vártam, van-e még kérdése. Én nem igazán vagyok jó új ismerősök szerzésében, barátnőim sokkal jobbak nálam.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Vas. Márc. 22 2015, 22:25




    Kenna & Gus



    Ha tudnám, hogy miképpen gondolkozik rólam, lehet, hogy fülem farkam behúzva elmenekülnék. Persze nem konkretizálja gondolataiban, hogy a szörnyeteg én lennék, de azért elég beszédes a pillantása, ahogy végigmér, amint felhúzom a zipzáromat. Tudom, hogy érzi rajtam azt, ami vagyok, én is érzem, hogy nephilimmel akadtam össze. Aki nem vak és hülye a világára, s eleget volt már a fajának rabja, tanonca, az tudja az ilyesmit.
    - Jaj, értem! Akkor jó. A férfiak, meg az utca embere úgy általában nem tud mit kezdeni a síró nőkkel. Azon felül meg akkor szebb egy lány, hogyha nem pityereg. - mosolygok rá. Nem akarok én udvarolni neki, mindig így beszélek, ebben nincsen részemről semmi újdonság.
    - Mindig utáltam azokat, akik tiltott számról telefonálnak. Az olyan gyáva. - osztom meg vele a nézeteimet. Nem kérdezte, de sok olyan dolgot csinálok, amire nem kérnek, vagy amit tőlem nem kérdeznek, így igazából eszembe nem jut elszégyellni magam. Az, hogy néz nem zavar, csak nem értem mi a gusztálás tárgya. A látszattal ellentétben nem vagyok egy kifejezetten öntelt hím. Azt meghagyom másoknak, van elég olyan férfi a világon, én nem szívesen állok a soraik közé.
    - Milyen különleges név! - mosolygok rá. - És mi járatban vagy, Kenna? Ahogy látom nincsen éppen meleged, szóval nem puszta jókedvből vagy az utcán. Mész valamerre vagy jössz valahonnan?
    Persze, mindenki megy valamerre és jön is valahonnan, de számomra van különbség a kettő között, ezért is kérdeztem így. A válaszából ki fog derülni, hogy melyik a fontosabb számára. Az, ahonnan jön, vagy ahová megy. Én kettőnk helyett is könnyed társalgó vagyok, nem zavartatom magam.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Hétf. Márc. 23 2015, 20:06


    Auguste & Kenna


    Mélyen a levegőbe szimatoltam. Tüdőmbe friss levegő áramlott, ettől fellélegeztem, kitisztította kicsit az agyam. Végignéztem rajta még egyszer, de próbáltam elvonatkoztatni régi rossz emlékeimtől ezért is inkább eltereltem valahogy a figyelmem arról, hogy lehet nem is ember, hanem valamiféle alvilági lény. Voltak ismerőseim azokban a körökben, akik eléggé normálisak is voltak, sőt, néha még szórakoztatóak is tudtak lenni.
    - Ó, attól nem kell tartani, hogy én sírni fogok - viccnek szántam, de biztos voltam benne, hogy a benne lévő iróniát én értettem csak. Még régebben megfogadtam, nem fogok sírni és azóta nem is sírtam maximum akkor, mikor a szél kiszárította a szemem. Nem is erőltettem tovább ezt a témát és inkább Gus arcára összpontosítottam. - Engem nem igen tud érdekelni. Ha hívnak, hát hívjanak, de én nem fogom visszahívni őket - mondom.
    Számtalanszor volt már, hogy olyan szám keresett, amit nem is ismertem. Rendszerint az olyan esetekben vagy visszahívtak később, ha annyira fontos volt, vagy nem. Köztudott, hogy én nem hívogatok senkit sem.
    - Annyira nem is az - mondtam. Kaptam pár dicséretet a külsőmet illetően már az évek folyamán, de a nevemre még senki sem mondott ilyesmit. Jól esett, hogy valaki a nevemre is mondott végre valamit, de ettől még nem szálltam el hiszen csak pár szép szót mondott. - Éppen hazafelé tartottam. Csak találkoztam egyik barátommal. Nem sokszor van erre dolga és most éppen akadt - válaszoltam.
    Egész jól alakult ez a kis találkozó, túlságosan is. Jó volt újra találkozni régi barátnőmmel. Felrázott s inspirált is kicsit. Feltöltődtem a jelenlétével, a humorával és a szarkasztikus megjegyzéseivel. Egyes embereket ezek fárasztják, engem inkább feltöltenek.
    - És te mi járatban vagy erre? - kérdeztem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Szomb. Márc. 28 2015, 20:50




    Kenna & Gus



    - Nem is bánom! - teszem fel a kezeimet védekezőn, amolyan én nem csináltam semmit, nem akartam semmi rosszat módra. - Eszemben nincs megríkatni nőket, nem vagyok az a női szívek megnyomorgatója, világok rombadöntője.
    Mondjuk nem kérdezte ezt a kutya se, de szíves örömest közöltem vele. Mosolygok rá, nekem semmi bajom a nephilimekkel, elvagyok én mindenkivel, mint a befőtt.
    - És nem félsz, hogy így lemaradsz valami izgalmasról, mert esetleg a telefon másik végén azt várják, hogy visszahívd őket? - forszírozom. A modern technikába belenőttem szép lassan, nem okoz gondot használjam a ketyeréket és én a másik véglet vagyok, visszahívok boldog-boldogtalant, tőlem ezt szokhatták meg. A telefonszámlám persze az egekben, mert annyit vagyok képes fosni a szót, hogy ihajla.
    - Mihez képest annyira? - vonom fel szemöldököm. Sosem értettem a nőket. Ha adnak, fogadd el. Miért nem érvényes ez náluk a bókokra is? Nem a kezét kértem meg, csak megdicsértem a nevét. Ami egyébként tényleg különleges és szerintem illik is hozzá, mármint úgy küllemre is. Szerintem a neveknek igenis illeniük kell a viselőjükhöz. Egy szép nő például valami ronda névvel meglehetősen lohasztó és illúzióromboló. Viszont egy nem annyira dekoratív hölgyet sem tesz szebbé ha szép neve van. Ebbe belezavarodván inkább lapozok.
    - Jók az ilyen találkozások. - jegyzem meg. Hogy minek jártataom ennyit feleslegesen a számat? Nem szeretem a csendet. Aludni is zajban szeretek. Ez valami betegség lehet.
    - Régi barát? - semmi közöm hozzá, de azért kérdezek.
    - Csak sétáltam. Szeretek sétálni, csípem a város alapzaját. Gondolkodtam rajta, hogy be kéne térni valami helyre, de a kávézókban a napnak ezen szakában nincs nyüzsgés, bulihoz meg korán van. A csendet meg nem szeretem. Maradt a séta. Messze laksz?
    Zárok kérdéssel megint.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Kedd Júl. 28 2015, 23:56


    Clary és Lily


    Honnan veszem a türelmet ennyi gyerekhez?...


    *Általában is szereti magát beleártani a nephilimek ügyébe, ez a mostani meg különösen ínyenc falatnak látszik. Nem sűrűn mondják rá, hogy minden lében kanál lenne, mivel képes meglehetősen diszkréten intézni a belepofázásokat, sokszor úgy, hogy az érintetteknek fel se tűnjön, hogy éppen a vámpírnő sugalmazta ötletek mentén cselekszenek, vagy mert nem mondja ki konkrétan javaslatait, vagy annyi idő telik el közben (hiszen ő ráér hosszan tervezni), hogy a másik fél már el is felejti. Ezen kívül Lily imád szubliminális ingerekkel játszani, hiszen olyan szépségesen lehet velük manipulálni a halandókat! Meg a nem éppen halandókat is, de az megint egy másik kérdés, hiszen jelenleg az árnyvadászokról van szó. Azok meg éppenséggel még emberi mércével is fiatalon szoktak halni. Hiába, stresszes melójuk van, és a többségük még nem is csinálja jól... vagyis éppenséggel jól csinálja, és ez száll a fejébe, okozva időnap előtti elhalálozását. De ez a mostani nem a híres-hírhedt árnyvadász kötelességtudatról szól, ó, nagyon nem... persze annak is van szerepe, de elenyészően csekély, így nem is igazán érdemes vele foglalkozni. A helyzettel annál inkább. Lily ugyan alapvetően nem folyna bele, hiába kotnyeles természete, ez javarészt nem az őt érintő terület, de annyi pletyka kering erről - mondhatni, a fél alvilág ezen csámcsog újabban -, hogy még ő is kezdi elveszteni a fonalat a sok félig-meddig igazság között, így személyesen indul neki az éjszakának, hogy felgöngyölítse a szálakat. Ha már itt történnek a dolgok a területén, akkor az a minimum, hogy tisztában legyen velük. Az elejétől a végéig. Arról nem is beszélve, hogy megvan a véleménye mindenről, amit előszeretettel oszt meg a környezetével, akár tetszik, akár nem...*
    *Így aztán egy harmatosan csillagfényes nyári éjszakán úgy dönt, kicsit rendet vág egy lányka fejében, mert a hírek szerint nem ártana neki. Visszafogja magát, és a szokásos elegáns megjelenése helyett beéri egy fekete kosztümnadrággal, meg a hozzá tartozó blézerrel, igazán üzletasszonyos lett így megjelenése. Távol áll ez a stílusától, ami inkább bálra illő eleganciában nyilvánul meg egy egyszerű irodai papírmunkához is, de tőle ez a visszafogottság. Kényelmesen cserkészi be az "áldozatát". Az, hogy nem iszik vénából soha, közel sem jelenti, hogy ne tudná megtenni, ha akarná. Akár úgy venné magához a vért, hogy a delikvens ne is tudjon róla, akár az éjszakai femme fatale szerepről lenne szó, Lily simán lubickolna bármelyikben, ha nem fogná vissza magát ez ügyben. Clary háta mögül, az utcai szökőkút peremén ücsörögve szólítja meg. Fél lábát felhúzva, kissé oldalt fordulva.*
    - Szia, Clary *hívja fel magára a lány figyelmét, reményei szerint éppen annyira hangosak szavai, hogy kényelmesen hallani lehessen, de ne hasson hangosnak a forgalmas utcán. Igaz, hogy a nap rég lement, de New York sosem alszik. Ideális egy vámpírnak, nemde?* - Nincs kedved csatlakozni hozzám? *néz a másikra enyhén felvont szemöldökkel, ujjai a vízbe érnek, ott játsszanak a cseppeken megcsillanó neonfényekkel. Ha Clary esetleg nemet mond, azzal sincs baja, akkor ő zárkózik fel mellé, de ülve mégiscsak kényelmesebben esik a csevegés.* - Tőletek hangos az Alvilág, tudtad? *érdeklődik fesztelenül. Vagy legalábbis annak látszik... végtére Lilynél sosem lehet tudni.*

    to: Clarissa Fray Morgenstern ; words: 499 szó
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Szer. Aug. 05 2015, 02:26

    to Jace
    Ohhh… hogy mennyire tudtam ezt előre, hogy mit is? Mindent elrontottam, tönkre tette sikeresen az egész életemet, mert egy… Már szavakat sem találok magamra, egy velejéig romlott szörnyfajzat is túl szép kifejezés lenne rám, mert… Tudnom kellett volna már az elején, hogy ez az egész Jack-el csak egy fellángolás volt és semmi több, pusztán túl sokáig voltam Jace nélkül és azt hittem nincs rá szükségem, de nem így van! Magamat vezettem félre, ha akkor nem futok el a könyvtárból, akkor most talán nem lennék itt egyedül, lennének barátaim és ott lenne nekem Jace… Annyira hiányzik. Bármit megtennék annak érdekében, hogy megbocsájtson, hisz… Késő hozzá, de még mindig szeretem, még mindig kinzó gyötrelem terjed szét a mellkasomban, mikor arra gondoltam, hogy újra elfutottam, ott volt a lehetőség a szebb jövőre, de én felvettem a nyúlcipőt és hátat fordítottam a gondoknak… Feladtam a biztosat egy fellángolásért. Jace sose fog nekem megbocsájtsni, de meg kell próbálnom, el kell neki mondanom, hogy mit is érzek, mert ha nég csak nem is viszonozza, attól még meghallgathat, nem igaz? Bárcsak láthatnám, bárcsak elmondhatnék neki mindent… Leülök egy padra, az eső elkezd csöpögni, de nem érdekel, szeretem az esőt, és pont ezért húzom fel a térdeimet és ölelem át őket, és figyelek… Majd megpillantom… őt? Előszőr csak megdörzsölöm, de nem tűnik el az alakja, még midnig erre sétál. Könnyeim elkezdenek potyogni és pont jókor esik, eltünteti a könnyeimet… Lassan és bátortalanul elkezdek felé sétálni, remélem nem kezd el futni… Majd elé állok és elállom az útját és a szemeibe nézek… próbálok és az elején megy ide, de utána, kénytelen vagyok nézni a mellkasát, a szégyentől nem tudok a szemébe nézni…
    – Jace kérlek hallgas meg… – kérem elcsukló hangon… Már megint a sírás kerülget, Alecnek igaza volt, sokkal jobb lett volna, ha ott a parkban kivégez, és… Akkor megszüntem volna lenni, ha Jace kikerül, akkor követem és úgy beszélek hozzá, ha marad egyhelyben, akkor pedig úgy… Veszek egy mély lélegzetet, magamba szívom az eső ilatot és próbálok bátorságot, erőt gyűjteni…
    – Tudom, hogy utálsz… Tudom, hogy soha nem bocsátod meg a bűneimet, de… Hibát követtem el, elrontottam megint mindent… – persze, miért is ne kezdjenek el még jobban potyogni a könnyeim, ha eddig nem is vette észre, akkor most már láthatja éd hallhatja is, hogy megint sírok. Megint csak egy sírós kis senki vagyok, nem a régi… Újra az a Clary akarok lenni, de ez csak Jace mellett lehetséges, ő adott erőt, ő volt az ok, hogy bátor legyek… De nem csak ezért van szükségem rá, hanem… még mindig szeretem… még mindig jelent számomra valamit, egy olyan valamit, amit nem fogok sose kitörölni… – De… egy valamit tudnod kell, még csak el sem kell hinned, de el kell mondanom… Szeretlek! Annyi idő után, annyi minden után nem tudlak elfelejteni, nem tudom azt mondani, hogy nem akarom újra azt, hogy melletted legyek… De tudom, hogy késő… Tudom, hogy nem bocsátasz meg és nem adsz még egy esélyt… – tudom, hogy nem fog… nem is érdemlem meg, és próbálok nem sírni, de reszketek és vacokog, annyira át áztam már az esőben. Bárcsak… bárcsak megcsókolona és magához ölelne, bárcsak azt súgná a fülembe, hogy nincs semmi baj, hogy minden a régi lesz, de… ez a valóság és nem egy álom világ…

     ♦♦ music  ♦♦ words  ♦♦ duma  ♦♦  ℂredit


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Szer. Aug. 05 2015, 03:08

    to Lily
    Nem tudom, hogy mit is kéne most éreznem, azt hiszem lezártam mindent Jack-el, és nem érzek gyötrő fájdalmat, amit Jace esetében, de bármit tehetek, soha többet nemmis fog észre venni, és az egészben a legroszabb, hogy mindent elrontottam. Ha lettem volna egy csöpnyi eszem, akkor nem választok rosszul, de én buta, nem is vettem figyelembe azt a sok évet és eseményt, ami leforgott Jace és köztem. Annyi mindenen mentünk keresztül, annyi mindent éltünk meg. Legyőztük Valentine-t és mikor végre együtt lehettünk volna, én csak menekültek, féltem… Mindentől féltem, már nem voltam az a Clary aki egyszer régen… A bátorság fénye elkopott bennem, már csak halványan pislog a szememben, és nem tudom feléleszteni… Nem fog újra olyan tűz égni a szememben, mint amikor Jace mellett voltam és vele küzdöttem… Minden megváltozott és nem jó irányban, csak egyre rosszabbá tettem az amúgy is rossz helyzetem, mert Clary Fray miért csinálna olyan dolgot, amivel nem rontaná el az életet. Szerintem tudat alatt mazhochista vagyok, vagy nem is tudom mi… Talán az lenne a legjobb, ha senki sem beszélne velem soha többet, és mehetnék egyedül megöregedni, megbolondulni és furcsa szimbólumokat rajzolni a falra, melyeknek semmi jelentése sincs, de számomra lesz… Felrajzolom ezekkel, hogy mikor mit is rontottam el, mivel tettem még inkább tönkre az életem…
    Azt mondják, hogy a séta jót tesz és emellett még egészséges is, szóval semmi veszteni valóm sincs, jó lesz ha elmegyek sétálni egyet, kiszellőztetem az agyam és közben el tudok gondolkodni azon, hogy hogyan tudnám esetleg megjavítani a romokban heverő életemet. Nem akartam ezt… Sose akartam, hogy egyszer ez történjen velem, azt hittem hogy az élet olyan egyszerű lesz, hogy majd hozzámegyek Jacehez és boldogan élünk, míg meg nem halunk, de ehelyett most olyanok vagyunk, mint abban a buta filmben, amit sírva néztem meg az ágyamon… Arról szólt, hogy van két gyerekkori barát, akik szeretik a másikat, de mindig elmennek egymás mellett a buták… Részemről ez picit hasonlít ahhoz, ami köztem és Jace között van, hisz gondoljunk bele… Mindig elmegyünk egymás mellett, észre se vesszük, hogy a másik nemsokára belehal a hiányba… - természetesen magamról beszélek - Talán egyszer, egy másik életben egymásra találunk és újra boldogok lehetünk, hisz végül a filmben is egymádra találtak, csak mi nem egy buta filmben élünk!Már épp ott tartanék, hogy csókolóznék Jace-l, de az emlék képeket és gondolatmenetet egy ismerős hang szakítja meg.
    – Szia Lily. – Remek! Más sem hiányzott, hogy a depis pillanataimban találjon rám egy ismerős, akinek a látványától a szemöldököm felfut a homlokom közepére, hisz nem tudom, hogy mit akarhat tőlem, de biztos vagyok benne, hogy nem divattanácsot… Azonban érdekes pózban ül, hisz egyik lába fent van, és még egy kicsit el is van fordulva oldalra, picit olyan, mintha egy fotozáson lennénk és Lily lenne a modell, aki elhelyezkedett a legjobb helyen a legjobb pózban… Elment az eszem! Nem tudom, hogy mi van velem, talán így sokkal könnyebb feldolgozni a dolgokat?
    – Nem… talán… Igen? – bevallom jelenleg magam sem tudom, hogy melyik lenne a helyes választás, épp ezért mondtam mindhármat… Azonban pár másodperc leforgása után bizonytalan léptekkel közelítek Lily mellé a szökőkút széléhez, hogy tétovázva helyet foglaljak… Miért érzem azt, hogy hamarosan ideges legyek, mert fog valamit kérdezni, vagy mondani ami nem fog jólesni? Azonban egyelőre ujjaival a vízen játszik, azonban feltesz egy kérdést, amire rögtön rákapom a tekintetem és szemeim kitágulnak… Konolyan… most… – Nem lep meg… Mindenki élvezettel várhatta, hogy Clary Fray hogy fog elrontani mindent… – hát persze, hogy az alvilág az én életemen csámcsog, hisz valóban nem mindennapi, hogy szó nélkül megállják… Bár Lily jobban tette volna, ha nem teszi fel ezt a kérdést, most újra Jace jár az eszemben és látom előre, hogy megint elfogok rontani mindent… Semmi esélyem sincs már nála… – Érdekel a jelenlegi állás? Szeretem Jacet, vagyis őt szeretem… Jak csak egy fellángolás volt… és már nem tehetek semmit, ideje feladni, és átkéretni magam valahova, máshova… mit gondolsz? – meg kell próbálnom nyugodtnak maradni, még annak ellenére is, hogy minden amit mondtam fájt valahol… De komolyan is gondoltam… Szeretem Jace-t és már semmit sem tudok tenni annak érdekében, hogy visszatérjen minden a régi kerékvágásba, szóval ideje elállni az utból és hátrahagyni mindent… Mindent, ami valaha jelentet nekem valamit… Vajon Lily megpróbál marasztalni, vagy észhez téríteni?…

     ♦♦ music  ♦♦ words  ♦♦ duma  ♦♦  ℂredit


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Szer. Aug. 05 2015, 21:32


    To Clary

    Most kivételesen úgy jöttem vadászatból, hogy látható is vagyok, mindenkinek. Ki is kerülnek. A bakancs mellett az arcom is elég szépen mesél arról, hogy ne álljon velem szóba, ha jót akar. Bárki.
    Először az orromra cseppen valami, odanyúlok és letörlöm, majd felfelé nézek. Csepereg. Annyi még elmegy, a bőrcucc meg elviseli. Zsebbe dobom a kezem, úgy rakom tovább a lábaimat. A fegyvereket úgysem látja halandó.
    Meglátom, felismerem a mozdulatait, de nyugodtan sétálok tovább. Ha akar valamit, akkor majd odajön. Már nem sajdul fel a szívem, a három nap és a számtalan rúna segített benne. És segít a mai napig. Amikor elém áll, megállok és nézek rá, némán.
    Hallgatom, ahogy bocsánatot kér, és hogy hibás. Nézem a könnytől is vizes arcát. Ugyanaz az arc és hang jelenik meg, mint mikor Simon nyitott ajtót kettőnk előtt.
    - Mi van, csak nem dobott a ... szerelmed? – de a szemeimben nincs se féltékenység, se káröröm.
    Rika érzelem, a komolyság van benne.
    - Nem érzek irántad már szerelmet. Van mit megbocsánatom, sosem voltam haragtartó, nyolc évet viszont nehéz csak úgy kitörölni. Igen, már késő, és nem. –  kimondom azt, amit ki kell.
    - Nincs több esély. Két hét múlva esküvő és már van menyasszonyom.
    Nem hideg a hangom, csupán komoly.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Szer. Aug. 05 2015, 22:34

    to Jace
    Napok óta azon gondolkodom, hogy mit is fogok mondani, ha Jace elé kerülök és a múltkori Alec-l való beszélgetés erőt adott, biztatott, hogy próbáljam meg. Hát nem hittem volna, hogy itt az utcán találkozom vele, és tudom, hogy esélytelen, de Alecért megteszem és magamért is! Szeretném visszakapni, szeretném, ha minden újra a régi lenne, és... Látom, hogy felismert, de ide sem jön. Hát felállok és elkezdek felé közelíteni.
    Mikor kiöntöm a szívemet és bocsánatot kérek és... Ő csak hallgatja rezzenéstelenül, amit mondok... Majd mikor felteszi a kérdést, de szeméből semmit sem tudok kiolvasni...
    – Nem dobott, én mondtam, hogy nekem az nem megy... De értelmetlen bármit is mondanom... – minek is jöttem ide, tudtam hogy ez lesz, és tudtam hogy semmi értelme sincs annak, amit csinálok, ő már... Lemondott rólam. Majd csak akkor jön a legfájdalmasabb dolog, mikor elmond mindent... Lehunyom a szememet, veszek egy mély levegőt, de nem tudom megállni, sírnom kell, ennél nagyobb fájdalom még nem ért...
    – Értem, és... – Mit mondjak? Mit kellene mondanom neki, semmit mást nem tudok... Nem szeret és késő, már mindennek késő, még halványan ég bennem a remény, de mikor... Nem, ni cs értelme már semmit sem mondanom, mert vége! Mindennek vége! Amint befejeztük ezt a beszélgetést átkéretem magam, nem maradok itt tovább, nem tudok tovább itt maradni. Majd mikor meghallom, hogy két hét múlva mi lesz és... Feleség? Ilyen hamar elfelejtett volna, ilyen könnyen lemondott volna rólam? – Gratulál... Gratul... Gratulálok! – nagy nehezen végül kinyökögöm sírva és... Mi mást tudnék tenni, itt kéne hagynom, el kéne engednem, de nem megy... Nem megyek el, inkább csak sírok előtte... – Sok-sok boldogságot kívánok nektek, remélem megtaláltad azt a lány... akivel le tudod élni az életed... – ismét lehunyom a szemem és próbálom úgy elmondani, hogy a sírás ellenére érthető legyen minden, amit csak mondok. Nincs itt keresni valóm, nincs miért küzdenem, elvesztettem mindent, ami boldoggá tett az életben.

     ♦♦ music  ♦♦ words  ♦♦ duma  ♦♦  ℂredit


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Vas. Aug. 09 2015, 21:15


    To Clary

    - Értem. – nem mondom, hogy kárörvendtem volna, ha dobták volna. Nem jó érzés, én már csak tudom. Meg hülye is vagyok. – Sajnálom.
    Valóban sajnálom. Elvégre legalább neki meglett volna a boldogsága és viszontszeretik. Nyolc éve nem viszonozza az érzéseimet és végig vak voltam.
    De most... miért sír? Komolyan nem értem. Csendben hallgatom végig a szavait, hagyom, hogy az eső essen ránk. Nem zavar.
    - Nem én találtam meg. És nem is ő engem. A Klávé. – csendben nézek tovább rá. Ennél többet teljesen felesleges mondanom. Nem fogom meghívni az esküvőre, így is égni fogok mindenki előtt. Forgatom a hüvelykujjammal a gyűrűt a gyűrűsujjamon a zsebemben. Az eljegyzést szűk körben tartottuk, a Klávé képviselőjével együtt. Igazán kínos volt.
    Ki akarom mondani, szeretném kimondani, de nem megy. Kinyitom a szám, majd becsukom.
    - Légy boldog, Clary. – ellépek mellőle. Nem bírom tovább.
    Ha nem lép utánam, a tömeg hamarosan elnyel. Hogy aztán a sarkon túl, nekiiramodjak, kifutni magamból mindent. Tudom, hogy lehetetlen.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Vas. Aug. 09 2015, 22:26

    to Jace
    Hát ennyi lett volna? Mindent elrontottam, buta fellángolásnak éltem és most egyedül maradtam, elvesztettem azt, akir a legnagyobb szükségem van, elvesztettem Jace-t. Mondhat bárki, bármit én szeretem őt, mindennek ellenére?
    – Ugyan mit? Én rontottam el mindent… Én nem engedtem meg, hogy nyolc évig az igaz szer… – inkább nem fejezem be a mondatot, mert akkor még jobban fogok sírni. Nincs mit sajnálnia, én tehetek mindenről, az csak természetes, hogy tovább lép és keres magának egy olyat, akit szeret és megadja neki azt, amit érdemel. Majd mikor szavait meghallom, meglepödők, de könnyeim még mindig csak patakzanak. A Klávé? Már megint a Klávé, mindig az a rohadt Klávé!
    – Micsoda? Jace ez nem helyes… Nem engedheted, hogy irányítsanak, te nem ilyen vagy! Ha már engem nem akarsz, akkor ne egy olyan lánnyal légy, akit rád erőltetnek… – Fakadok ki és csodálkozom. Jace nem teheti ezt, nem vehet el egy olyan lányt, akit nem szeret, mert nem helyes. Ha már én nem lehetek boldog, akkor ő legyen az, és találjon egy olyan lányt, akit tud szeretni! Miközben beszélek az ujjaimat tördelem és gondolkodom, hogy mit tehetek… bemegyek a Klávéhoz és megmondom, hogy mit gondolok, ha kell erőszakos leszek, de meghallgatnak! Nem cseszhetik el Jace életét! Majd szavai újra meglepnek…
    – Nélküled már sose lehetek az! – Mondom halkan, nem tudom hogy hallotta-e, de két lépést sem tudott tenni, mert visszahúztam kabátjánál fogva, és automatikusasn ajkaimat az övére helyeztem, majd ha engedte, akkor közelebb húztam és elnyújtottam a csókom…
    – Szeretlek, és ha te már nem… ha már nem adsz egy esélyt, nem mondok le rólad! Nem engedem, hogy elvegyék a boldogságod, akkor leszek boldog, ha te is Jace… csakis akkor…– [/i]mondom neki, és mindvégig a szemébe néztem, azokba a csodálatos kék szemekbe, melyeket mindig is szerettem lesni. Bárcsak adna egy kis reményt, bárcsak válasz helyet magához húzna és megcsókolna úgy, ahogy még eddig soha…

     ♦♦ music  ♦♦ words  ♦♦ duma  ♦♦  ℂredit


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Kedd Aug. 11 2015, 18:51


    To Clary

    Hagyom, hogy mondja, és hagyom, hogy kimondja. Nem tudok rá haragudni. Nem akarok rá haragudni. Közbevágnék, de a nem akarok kifejezésre éles pengévé változik a szám, hogy aztán robbanjak.
    - Te nem akartál! Mit gondolsz, a Klávé majd ölbetett kézzel ül és nézi? Szóval ne mondd meg nekem, mi a helyes és mi nem! –  hirtelen hallgatok el. Nem akarok vitával elválni tőle, így is pocsék az egész helyzet.
    Megállok, ahogy visszatart, de nem fordulok felé, becsukom a szemem. Meglep a csókja, hátrébb lépek, gunyoros szikra pattan az arany íriszű szemeimben, és a hangomban is.
    - Úgy látszik szereted váltogatni a pasijaidat, mint mások a zoknit. – majd elkomolyodok, a zárkózott énem tér vissza.
    - Nekem már úgysincs. – vonok vállat. – És erről a Klávét kell meggyőznöd, nem engem.
    Nyugodt vagyok, túlságosan is. Kifacsartak, eldobtak, majd újra felvettek, kifacsartak és megint eldobtak. Mindig is bábunak éreztem magam a tömegben.
    - Én már nem tudok mit tenni. – elfáradtam. Egy fenéket fáradtam el, dühít minden. A Klávé meg úgyis felettem áll, a törvényekkel a kezében.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Hétf. Aug. 17 2015, 23:43


    Clary és Lily


    Honnan veszem a türelmet ennyi gyerekhez?...


    *Igencsak szappanoperába hajlik ez a történet, s már ezzel kiérdemelte azt, hogy Lily meghallgassa a pletykákat. Az igazi érdekesség azonban nem a szerelmi háromszög, vagy a kényszerházasság esete - önmagában egyik sem túl ritka, s még együtt sem kifejezetten pikáns -, hanem az, hogy ez az angyaltestvérekkel történik meg. Nyolc éve kevesen fogadtak volna ellenük. Ma kevesen fogadnának mellettük. Lily mindenesetre bűnös pazarlásnak érezné, ha ezekkel történne valami. Ahhoz túl érdekes a vérük. Nehogy már kinyírják magukat meg egymást, vagy ilyesmi! Jace-ből ugyan nem néz ki ilyen lépést (ő inkább máskezűleg öletné meg magát), Clary viszont más kérdés. Ő már ránézésre is eléggé maga alá zuhantnak tűnik, hát Lily úgy véli, a legjobbkor bukkant fel. A megszólítást követő savanyú ábrázat láttán Lily fesztelenül felkuncog.* - Azt még megértem, ha nem fogadnak kitörő örömmel, de ez már nem is a lelkesedés hiánya, hanem éppen az ellentéte... *jegyzi meg mosolyogva, miközben felül és egészen Clary felé fordul. Minden mozdulatáról tudott eddig is, ezután is fog, de azért jobb a látszat. Az emberek szeretik jelét is kapni, hogy figyelnek rájuk, s Lily, főleg az elmúlt egy-két évtizedben, ad a látszatra.*
    - Hm. A határozatlanság ritkán visz előbbre. Szerintem szavazz meg magadnak egy hangos igent, mit szólsz? *Arckifejezése, mozdulatai, gesztusai mind barátságosságot sugallnak a lány felé, bár tény, hogy olyan tökéletesen adja elő, ami már szinte feltételezi a kiszámítottságot. Egy embertől legalábbis biztosan így lenne. De hát egy vámpír esetében... könnyen lehet, hogy tényleg ilyen, egyszerűen, magától. Nincsenek olyan kapcsolatban, semhogy Clary megítélhetné. A nőnek ellenben nem esik túlzottan nehezére, hogy olvasson a lány gesztusaiban és arcában. Változott ugyan az elmúlt években... de sok tekintetben ugyanaz a mundane lány maradt, mint amikor először látták egymást a Dumortban. A válaszára Lily felvont szemöldökkel pillant vissza rá.* - Azért nem kell ennyire elszállni magadtól. Hidd el, az Árnyvilág nem leste lélegzetvisszafojtva mozdulataid. Persze, ha már történik valami, akkor abból villámgyorsan lesz pletyka *inti a leányzót mosolyogva. Nem ártó szándékkal érkezett, épp ellenkezőleg, ám lehet, hogy ebből a célból igenis olyanokat kell mondania, amik pofonként fognak hatni a másikra. Ha ez kell ahhoz, hogy felrázza... nem emberbaráti szeretetből, persze. Lily minden tettének megvan a maga jó oka.* - Hát, ha már így kérdezed... *csóválja a fejét. Úgyis hallani akarta az ő szemszögéből a helyzetet, s lám, kérdeznie sem kell, a lány önként és dalolva adja át az információkat. Na, ő se menjen politikusnak, az egyszer fix... mert hiába, hogy Lily baráti szándékokkal szólította meg, ez korántsem magától értetődő. Vagy mégis az volna a nephilimeknek? Ez esetben Lily jól taktikázott mindeddig. A végére beszúrt kérdés azonban kissé meg is hökkenti Lilyt. Clary tényleg eléggé elkeseredett lehet, ha az ő véleményét kéri ki. Hiszen... ott vannak a barátai, az anyja, a tanárai, meg még ki tudja, mi mindenki, akik közelebb állnak hozzá, jobban ismerik őt és a helyzetét is. Persze, Lily velük ellentétben viszonylag objektíven szemlélődhet mindezzel kapcsolatban, hiszen lényegében kívülálló. Ámbár ez nem feltétlenül jelenti, hogy az a kapcsolódás, amivel rendelkezik, nem torzítja az ítéletét. Ujjait sátorként egymásnak dönti, s arra támasztja az állát, megköszörüli a torkát, mielőtt megszólalna, miközben komoly tekintettel méregeti a lányt.* - Miből gondolod, hogy éppen én tudnék neked adekvát választ adni? Vagy egyáltalán: honnan veszed, hogy erre bárki választ tud adni neked? Senki sem dönthet helyetted, aki mégis megpróbálja, az nem a te érdekeidet tartja szem előtt *kezdi emígyen, hiszen ezt tartja igaznak, s az igazságot illik megadni mindenkinek. Főleg, ha még érdekeivel sem ellenkezik.* - Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne véleményem... *folytatja, immár kedélyesebben.* - És az én szótáramban igencsak mostoha helyen szerepel a megadás vagy feladás. Elenyészően kevés a vesztett helyzet, legalábbis ha engem kérdezel *zárja le egy kis vállvonással az eszmefuttatást, ami tulajdonképpen nem is számít rendes hozzászólásnak, hiszen alig-alig vázolta fel a fővonalat, nemhogy még kifejtse. Clary pillanatnyilag nem ezt kérdezte, s ha így folytatja, annak is eljön majd az ideje. Lily, mint mindig, most is készen áll rá, hogy kiselőadást tartson, ámde hogy ki mit és hogyan fog fel belőle, az megint egy másik kérdés...*

    to: Clarissa Fray Morgenstern ; words: 671 szó
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Szer. Okt. 14 2015, 20:41

    to Lily
    Az életem azonban csupa jó és gyönyör volt, vagy mégsem? Meddig akarok ez a hisztérika lenni, aki semmire sem képes, csak hisztizni, mert elrontotta az életét? Elrontottam mindent, na és? Senki sem tökéletes és én sem vagyok az, azonban nem is tudom, hogy mi lenne jelen helyzetben a legjobb számomra... Ideje lenne továbblépni, elengedni a múltat és elköltözni, vagyis egy új környezetben újra kezdeni, mert mindenki azt várja már, hogy mikor lépek le vagy mikor leszek öngyilkos? De... nem is tudom, hogy miért gondolkodom ilyeneken, hisz a legmélyebb depressziómban is azt hiszem, hogy képes vagy felállni? Na teljesen mindegy... most jutottam el oda, hogy semmi sem érdekel, hogy semmit sem fogok tenni, csak sodródom az árral, nem leszek hisztis Clary, nem leszek semmi, csak egy ember, aki él és lélegzik... Ez kell most nekem, nem pedig valami más... Elvesztettem két férfit is, vagyis... Jace-t, de tudok ellene tenni bármit is? Nem! ez jár nekem, mert idióta vagyok és csak magamat hibáztathatom! És már csak ki hiányzott nekem? Lily...
    – Lily, most semmi kedvem semmihez... ehetünk rövidek? – nem is tudom, hogy minek megyek egyáltalán oda, jobb lenne, ha csak simán eltűnnék és nem csinálnék mást, de most nem tehetem.. Lily... olyan Lily és muszáj neki megadnom a tiszteletet és beszélnem vele, még ha semmi kedvem sincs hozzá... gyorsan változik a kedvem... szóval mikor kijelenti, hogy válasszam az igent, akkor nincs mit tenni, odasétálok hozzá és most nem is tudom, hogy mi lesz, talán akar tőlem valamit... Inkább egyértelmű, hogy akar valamit, hisz Lily ilyen, önző és csak a saját céljai vezérli őt...
    – Én már nem hiszek semmit sem, már úgyis mindegy.. – és el lehet képzelni, hogy mennyire lelkes vagyok jelen pillanatban, összetört a szívem és azt sem tudom, hogy mi lenen a helyes, talán el kéne tűnnöm és tényleg új életet kéne kezdenem egy másik városban és mindenki jobban járna, hisz már semmit sem tehetek, mert Jace megfog nősülni, felesége lesz... régen m,ennyit álmodtam erről, hogy majd egy szép napon Jace megkéri a kezem és el fog venni, hogy majd a kis Jace-k és Clary-k futkároznak közöttünk és majd Jace tanítja őket harcolni, de... ez most lehetetlen és egyedül vagyok, minta kisujjam, nincs senkim és nem fordulhatok senkihez sem, csakis... Lily van most és ezt nem épp a legjobb bevallani, de talán ő segíthet, ő mondhat valami okosat...
    Várom, hogy mit fog mondani nekem, de nem is tudom hogy jó ötlet volt-e egyáltalán tőle segítséget kérni, mert csak be kell látnom, hogy most senki sem szerethet... Minden barátom utál, mert a történtek, azok az évek melyeket bujkálással töltöttem... megbántam, már megbántam minden egyes tettem, de... ahogy hallgatom Lily szavait, szinte semmit sem fogok fel, mert máshol jár az eszem és... most már ideje lesz elhatározni magam, hogy mit fogok magammal kezdeni, mert ez így nem maradhat, szóval... Talán az lenne a legokosabb, ha itt hagynám a várost és új életet kezdenék, valahol ahol jó árnyvadászt faragnának belőlem... Majd felállok és veszek egy mély levegőt....
    – Elfogom hagyni a várost és valahol új életet kezdek, ahol... elfogadnak és jó árnyvadászt faragnak belőlem, innen nagyon távoli helyen.. – mondom ki és a szemébe nézek, elhatározás lángja ég a szemembe és már nem vagyok elkeseredve, megtaláltam a kiutat és ez lesz a helyes döntés... így nem fogok találkozni Jace-l és nem fogom látni, hogy milyen boldog is lesz majd a feleségével, hisz én már csak egy felesleges selejt vagyok itt... ennél sokkal több akarok lenni, nem csak egy... ilyen semmi. – Mit szólsz? – bár lehet, hogy ez egy felesleges kérdés, mert... úgyis magasról tesz rá, hogy mit fogok tenni, nekem itt már nincs jövőm, máshol kell megkeresnem és nem itt... Túl nagy és túl hirtelen váltottam, tudom, de... ez van, én ilyen vagyok.

     ♦♦ music  ♦♦ words  ♦♦ Bocsi, hogy ennyit késtem és ilyen gyenge lett :S  ♦♦  ℂredit


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Szer. Okt. 14 2015, 20:56

    to Jace
    Be kéne látnom, hogy minden egyes szavam felesleges, mondhatok bármit és tehetek bármit, én már soha többet nem fogok számítani Jace-nek és nem is fogja érdekelni, hogy mi lesz velem... Egyszerűen elvágtam nála magam, de még van egy apró kis remény láng bennem, mely nem huny ki, mely vár arra, hogy nagyobb lángra lobbanhasson...
    – Én... De akkor sem helyes, nem engedheted, hogy rád erőltessék.. nem ilyen vagy... – mondom neki, bár szerintem ez egyik fülén be,majd a másikon ki... Nem tudom, hogy miért kellett mindent elrontanom, hogy miért kellett mindent tönkretennem, hiába bánom miden egyes tettem... És könnyebb az önsajnálat megint.
    Nem a csók egyáltalán nem volt jó ötlet... nem kellett volna megtennem, de az az apró láng, mely bennem égett kihunyt a következő szavai miatt... egy hideg és magányos könnycsepp gördül végig az arcomon, majd több nem is lesz... elállnak a könnyeim és arcom kifejezéstelen lesz, szememből az addig játszó fények eltűnnek... Nem marad más, mint a magány és az üresség. Teszek egy lépést hátra. Hallgatom szavait, de nem jutnak el az agyamig...
    – Viszlát Jace, vigyázz magadra és legyen boldog életed. – mondom neki monotonan és megfordulok, majd teszek pár lépést és hátra nézek... Tudom, hogy nem fog megállítani, hogy nem is érdekli, hogy mi lesz velem... Vége, egyszerűen vége és már.. semminek sincs semmi értelme, könnyebb megint menekülni és feladni az egészet, de azért visszafordulok. – Te bármire képes vagy, erős vagy bátor és megállíthatatlan... ezért is néztem fel rád örökké... ne rontsd el az életed Jace, kérlek tégy meg mindent, még ha én már nem is leszek itt... – ez sem fogja érdekelni, de odasétálok a közeli padhoz, átölelem magam, felhúzom a térdem és csak hagyom, hogy az eső zuhogjon rám, hogy kimossa a fejem, még ha meg is betegszem.

     ♦♦ music  ♦♦ words  ♦♦ duma  ♦♦  ℂredit


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Hétf. Dec. 07 2015, 22:04

    Ryan & Natan & Alice
    "Csomagold össze minden bánatod egy nagy zsákba, és mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!"



    Itt vagyok! Megérkeztem! Itt vagyok New Yorkban az emberek között. El sem hiszem, hogy eljutottam idáig. Egész úton idefelé csak bambultam kifelé a busz ablakán, mint valami kisgyerek, aki most először utazik.
    Sokan csak hülyén pislogtak rám, míg mások csak mosolyogtak nagy lelkesedésemre. A buszsofőr nagyon kedves volt hozzám. Türelmesen megvárta, míg előkaparom a jegyem, és szólt mikor le kellett szállnom.
    A Nap már rég lebukott a házak mögött és a csodálatos fények ragyogják be a várost. Mondjuk a csillagokat nem látni innen, de ez a sok fény pótolja hiányukat. Széles vigyorral a képemen indulok meg az estének. Hova megyek? Fogalmam sincs. Azt sem tudom, hogy hol fogok aludni... Az is meglehet, hogy nem fogok tudni, hisz annyira izgatott vagyok. Olyan sokat álmodtam erről a napról, mikor végre az emberek között lehetek.
    A fejemet egyfolytában forgatom. Az épületeket mustrálom, az embereket méregetem. Vannak gyönyörűen felöltözött nők, elegáns férfiak, de fura alakok is, akikre csak mosolygok, hogy utána ők is visszamosolyogjanak rám. Sokak arcán viszont a komorság ül és még az én mosolyomat sem veszik észre. Úgy megállítanám őket, hogy nézzenek körbe, nézzék milyen csodálatos ez a város, ezek a hatalmas épületek, ezek a fények. Egyszerűen HIHETETLEN.
    Vidáman sétálgatok az utcákon mikor valamit hirtelen észre veszek az égen. Minden figyelmem rám szegeződik. Az a valami mozog, egyre feljebb emelkedik...Követni kezdem nem figyelve arra, hogy merre is megyek. Az emberek kikerülnek engem, de egyikük figyelmét sem keltem fel. Lábam tovább visz. Egy pillanatra sem állok meg, csak követem azt a valamit az égen. A járda széléhez érve egy pillanatra megállok, de végül lelépek róla egyenesen a forgalmas útra, továbbra is az eget kémlelve.

    Zene: New York, New York | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Ryan Elvestaad

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Gweir
    Kor : 289

    Re: Fifth Avenue

    on Pént. Jan. 01 2016, 17:01

    Alice - Natan - Ryan

    Jól sikerült nap, azaz kikapcsolódás, nyugi és egyéb nyalánkságok. Bulit szervezek, ami úgy néz ki, hogy konkrétan magammal rángatom ezt az idióta finnt, mert ketten többet látunk. Azaz mégsem, mert én jelenleg a szememre kötött kendővel játszom kalózosat az érzékeimre hagyatkozva, tehát hót lazán elviszek mindenkit, aki egy kicsit sem figyel.
    -Igyekezzünk, még egy csomó mindent be kell szerválnom, ha tényleg szét akarod csapatni magad. Mert én nem, hát mégis hogy nézne ki kérlek alássan egy ilyen pozícióban? Ugye, hogy ugye, hogy ugye? Tehát... ez most mi a faszkarika? Vreth, azonnal mondd meg, minek mentem neki.
    Pofázok Natannek ezerrel, mígnem valami megállít. Persze nem egyszerűbb levenni a szemkötőt, dehogy, inkább átmegyek letapogatóba, és hangos anyázás után lekapom a kendőt.
    Azt nem mondta ez a barom, hogy ne nyúlkáljak a hot dogos vas felé, mert az forró.
    Kajás vagyok, akkor együnk is, tehát elrabolom a szerencsétlent, mert nekem 4-5 hot dog nem elég, a duplája kell... indításul. A finnek is kérek ennyit, vagyis mindent, ami a kocsin található.
    Az, hogy hogyan fogja meg, az már nem az én bajom, én nagy hátizsákot hoztam, ő szatyrot cipel, és rohadt rondán néz a vigyorgó pofámra -ami miután letoltam az aktuális zabát- döbbentbe megy át.
    Egy csajszit szúrok ki, aki megy az istenek tudják hová, de a biztos halál az evidensnek tűnik. Én meg piszok rendes vagyok, mert első körben két lityós pohárból szlopálom a piámat, és figyelem, hogy ennek az alvajárós epizódnak mi lesz a végkimenetele?
    -Na ezt figyeld hapsikám. A busz fogja kivasalni, vagy graffity lesz egy autó motorháztetején? Bammeg, ez hülye, áááá.
    Mindent betolok Natan kezébe, és őrült sebességgel vetődök a csajszi után, hogy eltoljam az érkező forgalom elől. A csattanás és csörgés hallható, ahogy a fékcsikorgás, dudálás és egyéb, tömény káromkodás. Nem vasaltak ki, helyette fekszem a csajszin, és azon gondolkodom, hogy hány üvegem ment a lecsóba? A csendet részemről az ütemesen csorgó pia zaja töri meg. Helló táska.
    -Neked nem mondták még, hogy az autók lent járnak, nem odafönt? Ha ki akarod nyírni magad, akkor szólj, elengedlek.

    avatar
    Natan Vreth

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 259
    Foglalkozás : Kovács, tetoválóművész, katona

    Re: Fifth Avenue

    on Vas. Jan. 24 2016, 20:42


    Alice& Ryan & Natan ©

    Szinte futnom kell ez után az izlandi hülye gyerek után, s őszintén, semmi kedvem nem volt ma inni menni, erre azt hitte, beteg lettem, mindenesetre hókon vágott, s kirángatott a lakrészemből, hogy már pedig ma ünnepélyesen felment mindennemű kötelesség alól, és elmegyek vele tivornyázni.  Mondjuk fogalmam sincs, minek kell neki az a szemkendő, de mindig tudja, hogy hogyan teremtsen jó kedvet, így végül én is átadom magam a buli pillanatának. Nem hiába vagyunk jó barátok, hisz Ryan pontosan tudja, mikor van szükségem nekem is kikapcsolódásra, még akkor is, ha én azt nem mindig érzem. Épp kiveszek a nadrágzsebemből egy újabb dobozos sört, és megbontom. Hosszú fekete, nagy zsebes katonai farmer, 20 soros acélbetétes, és egy rövid metalos banda póló, a hajam kibontva, csuklómon bőrpántok, s a nyakamban egy kelta jelkép függ. Kitettem magamért, hogy Ryan ne panaszkodjon, milyen slampos vagyok.
    - Én akarom szétcsapatni magam? Te rángattál el inni! - nevetek, s közben belekortyolok a sörbe, miközben azon röhögök, hogy próbál vakot játszani. Kis híja, hogy nem nyelem félre a kortyot, mikor tovább osztja a hülyeséget.
    - Uh, micsoda beosztás, mondja itt a vikingek gyöngyszeme! Ugye vágod, ez úgy hangzott, hogy Vreth, a szerencsétlen nyugodtan ihat, neki már úgyis mindegy, te meg itt a felelős beosztású Odin papa mi? - vigyorgok, bár tény, nem igazán veszi észre, annyira azon van, hogy átgázoljon a tömegen.
    - Vigyázz, lámpa. Vigyázz, öreg néne! Vigyázz, kutyás pláza picsa! Vigyázz, hot... mindegy. - nevetek, mire oda érek a hotdogos standhoz. Drága barátom mit csinál? Hát persze, szinte fölvásárolja a hotdogost. A zacskóban, amit viszek magammal, csak pia van, bár amit visz magával ez a szerencsétlen, abban is, és nézek rá, mégis hova a francba tegyem a hot dogot? A gatya zsebembe se fér, ott sör van! Amennyit bírok, megfogok kézben, és közben eszek is, mondjuk kezdek azon agyalni, Farkas alakban könnyebben fölzabálom a kaját. Mindenestre azt a mennyiséget, ami másnak órákig trtana, mi se perc alatt elpusztítjuk. Épp az utolsó virslis szart evém, miközben arra tekintek, amerre a jómadár les döbbent arccal. Egy barna bombázó az, meg kell hagyni, valóban csinos, és kellően elegáns, épp mondanám, hogy jól megb*sznám, mire szinte pofán vág a piás poharával, s úgy indul sprintbe, mint a gyalogkakukk. Én is futni kezdek, a hotdogot elhajítom, pia az marad, és még mielőtt egy újabb autó gondolna egyet, az egymáson fekvő két gyönyörűséget felsegítem, hogy húzzanak már le az útról.
    - Azt még megértem, hogy te nem vagy ép, de mindig is azt képzeltem, hogy legalább ép elméjű nőt kerítesz magadnak. - kiröhögöm szerencsétlent, és a kezébe nyomom a nálam maradt piáját. - Mennyi üveg maradt épen? - kinyitom a hátizsákját, s mentem a menthetőt, hát a 20 üvegből maradt 4, szóval... Ja, ebből a szétcsapatásból ma se lesz sok.
    - Nálam sör van még, de... eh. - 2 üveget az ő kezébe nyomok, kettőt meg a szebbik nemű kezébe.
    - Te kislány, máskor azért ne akard magad a kocsik elé vetni. Túl szép a segged még ahhoz, nem gondolod?


    Igyál!

    Finntroll


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Vas. Jan. 24 2016, 23:26

    Ryan & Natan & Alice
    "Csomagold össze minden bánatod egy nagy zsákba, és mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!"


    Igaz sok mindent meséltek nekem az emberek világáról, de nem igen tettek említést a négy kereken járó dobozaikról, amik igen veszélyesek lehetnek az emberre nézve. Bár igaz a városban járva látom, hogy a gyalog járóknak külön útjuk van mégsem fogom fel a dolog komolyságát. Ezért sem izgat engem annyira, hogy merre is lépkedek. Az égen lebegő valami sokkal izgalmasabbnak tűnik nekem. Pedig ha tudnám, hogy ezzel milyen veszélybe sodrom magam.
    Éppen kezd eltűnni egy épület mögött az a bizonyos valami és már szaladásnak is eredtem volna, mikor valami hirtelen leránt a földre. A fejem koppan az aszfalton…
    -Áucs!-Kiáltok fel, majd csak hosszú másodpercekkel később fogom fel, hogy mi is történt. Egy fiatal srác „fekszik” rajtam és mintha valami folyna… Meglepetten pislogok rá, majd oldalra fordulva látom a megállt négykerekes dobozt. Érzem az idegenen, hogy ő valami más. Minden fajról meséltek már nekem odahaza, de még egyikkel sem volt szerencsém találkozni.
    -Mi?-Nézek rá értetlenül, majd hallom a körénk gyűlt emberek hitetlenkedő hangjait.
    -Nem én nem… Ne haragudj! Csak… valami elterelte a figyelmem…-Folytatnám a magyarázkodást, de ekkor valami felránt minket… Vagyis jobban mondva valaki. Meglepetten pislogok a hosszú hajúra. Még mindig nem tudom teljesen felfogni, hogy mi is történt. Én nem csináltam semmi rosszat. Csak azt a lebegő izét követtem. Automatikusan fogom meg a kezembe nyomott üvegeket. Nem is tudom, hogy mi van bennünk, de nem is nagyon érdekel. A fenekem említésére hátra pillantok, majd vissza a hosszú hajúra.
    -Kocsik?...Én csak az a lebegő valamit figyeltem az égen.-Mutatok fel, de már sehol sincs… Remek! Most aztán biztosan bolondnak fognak tartani engem. Ahogy jobban megfigyelem őket érzem, hogy mind a kettőjüket valami hasonló energia lengi körül, de vajon kikre is jellemző ez? Mit is mondtak erről?
    -Nagyon sajnálom és köszönöm!-Pillantok a másik srácra, majd egyik kezemmel megpróbálok a kabátom zsebébe nyúlni, ahol ott lapul a maradék kis pénzem, amit még az idős hölgytől kaptam, és azonnal feléjük nyújtom.
    -Kifizetem a károtokat. Tessék, sajnos csak ennyim van!-Bár még mindig nem tudom mit szorongatok, de a jelek szerint nekik nagyon is fontos dolog volt.

    Zene: New York, New York | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Ryan Elvestaad

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Gweir
    Kor : 289

    Re: Fifth Avenue

    on Hétf. Jan. 25 2016, 10:53

    Alice - Natan - Ryan

    Egyedül vásárolni nem olyan jó, még szép, hogy egy magába fordult hímet nem engedek fetrengeni, hanem húzok magam után. Lássa, milyen állati jó fej vagyok, rá bízom magam, vagyis egy frászt, csak én játszom pantomimeset.
    -Marha, a bulira gondoltam, nem mostanra. Tajrészegen azt se látod, mit veszünk, ne szórakozzál már hapsikám, kell nekem egy szem. Illetve kettő... pluszban, és az vagy te.
    Mennyire csípte ki magát, azt egyelőre nem látom, de amennyit készülődött, egy nő nem teszi.
    -Kinéznél belőlem ilyesmit? Most vérig sértettél, Odin papát meg pláne. Sokba fog ez kerülni neked, mire kiengesztelsz minket, csak úgy mondom, de egyvalamit eltaláltál. Pontosan erre gondoltam veled kapcsolatban, mert valljuk be, a falmászási technikád az semmit sem változott. Nincs miről beszélni.
    Felhúzom az orrom, tehetem, semmivel sem látok többet, mintha leszegett fejjel masíroznék, tehát mindegy. A vigyorom viszont mindent visz, hollywoodi-i 32 simán bejátszik, amikor őt taglalom a mondókámmal.
    Még emlékszem a nashville-i akciójára, meg arra is, amit itt adott elő rögtön az első napon, naná, hogy röhögök rajta. Vagyunk olyan viszonyban, hogy ezt nem bántásnak veszi tőlem, tudja, hogy ökörködök.
    Mint egy vészjelző, úgy mondja, mikor mire figyeljek, de bezzeg a hot dogost nem tudta volna időben, nem, így rá is markolok valami forró szarra.
    -Gyorsabban nem tudsz beszélni?
    Megvonom a vállam, és most már látni akarok, mert ha Natanre bízom magam továbbra is, tutira beledöglök, még ma. Ennek örömére felvásárolom a kocsin létező összes hot dogot, úgy is kajás vagyok, nem lesz ezzel gond, no meg a finnek is kell az energia.
    Amit nem kalkuláltam bele, az az, hogy egy csinibaba éppen álmodozva kel át a Valhallába, de a fogadásos részemet nem fejezem be, kilövök felé, és tarolok.
    -Bocs, tele volt a kezem. Elterelte? Remélem, én is benne voltam.
    Igaz, hogy felfelé nézett a barna szépség, de sebaj, egy próbát tehetek, nem? Örültem, hogy a nagyobb baj elől sikerült eltolnom, a másik az megállt, az messzebb volt. Natan lapátol fel a földről, bár nem volt ellenemre való, viszont az a csorgó hang sem túl biztató, nagyon nem.
    -Megőrültél? Akkor nem értenénk meg egymást.A hangokból ítélve, valamint abból, hogy egyre könnyebb a táskám... nem sok.
    Mi van? Épelméjű nő mellém? Meszet evett, tuti, pedig én hasaltam az aszfalton, és lehet, abban nincs mész, de a festékben igen. Gyors tippelést végzek, de annyira siralmas eredményt kapok, hogy ki sem mondom... az üvegeinkből maximum mozaikot rakunk. Ráfogok a 2 üvegre, legalább ezek maradjanak épségben, és amikor a lány pénzt kotorászik, döbbenten nézek rá.
    Elvarázsolt, álmodozó figura... tündér, nem lehet más, az energiája is erről árulkodik.
    -Azt tedd el, de tudod mivel kártalaníthatsz? Ha eljössz velünk beszerezni mindent a bulira, illetve pótolni a piakészletet, és meghívunk egy ebédre, amit elfogadsz.
    Jelenleg én nem nagyon megyek be a boltba, mert egy szeszfőzde is megirigyelné a szagomat. Csodás, és így akarjak udvarolni, bár ez nem hátráltat.



    avatar
    Natan Vreth

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 259
    Foglalkozás : Kovács, tetoválóművész, katona

    Re: Fifth Avenue

    on Hétf. Feb. 08 2016, 20:24


    Alice& Ryan & Natan ©

    - Az, meg még mid legyek, esetleg ne vezesselek kedvesen, mint egy rőzsehordó boszorkányt? - röhögök. Olyan szerencsétlenül csinálja ezt, mintha egy kölyköt tanítanék, mikor az érzékeire kell hagyatkoznia. Tudom, hogy csak megjátssza a félvak szerencse sütit, de hát amit összeművel, csodálom, hogy nem kapaszkodnak bele azok, akiken végigtrappol.
    - Ismerve a mostani helyzeteimet, mindkettőnk Istenei kellően járatják velem az utat. - grimaszolok a válaszára, hát igen, mostanság nem épp a legfényesebb dolgok történnek velem, ugyanakkor hálás is vagyok ezekért a próbatételekért. Ismét a sörbe kortyolok, igaz, vásárlunk, de na, amúgy se a könnyen becsiccsentő tagok közé tartozom a Falkában.
    - Legközelebb elhadarom az ütközési pontokat. - röhögök, ahogy oda érek hozzá. Miközben eszünk, nézelődöm a város fényei, az új illatok mind magával ragadják a Farkast. Ám ahogy tovább haladunk, s végre elpusztítjuk a kaja nagyrészt, Ryan el is libben tőlem. A kis szépséget hős vikingként menti meg, s mire fölnyalábolom őket az úttestről, már pofázik is, én meg csak röhögve nézek kettőjükre.
    A kiscsajon végignézve valahol örülök, hogy Ryan megmentette, valóban kár lett volna érte, ám a szöveg, amit lenyom, csodálkozásra késztet, s jobban kinyitva auráimat fonom körbe a Bestiámmal, s most esik csak le, valóban egy tündérrel van dolgunk. Ezek szerint most jár csak az emberi világban először, vagy nagyon régen. A pénzre Ryan-el összenézünk, majd felnevetek. Végre barátom vigyorogva elmondja mi legyen inkább, én meg csak kibontok egy újabb sört, s a lány kezéből kivéve az egyik üveget, a sört adom inkább neki.
    - Ma szép esténk van, kicsi lány. Gyere, tarts velünk, bolhás ifjoncokkal. Hosszú még az éjszaka. Meg addig se a lebegő fényeket követed, mi meg óvunk, hogy nehogy elragadjanak az Istenek. - összekoccintom vele a sörömet, majd kiiszom az egészet, a dobozt meg a közeli kukába hajítom precíz pontossággal. - Amúgy meg miért követted azt a fényt? Úgy gondoltad hozzád hasonló? - közre fogjuk Ryannel, majd a zebrához terelve átkelünk a hatalmas kereszteződésen a zöld lámpánál. Egy hatalmas pláza bejárata felé megyünk, aminek a műszaga hamar az orromba kúszik. Belépek az automata forgó ajtón, majd a túloldalon várom meg a többieket.  


    Igyál!

    Finntroll


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fifth Avenue

    on Szer. Feb. 24 2016, 23:06

    Ryan & Natan & Alice
    "Csomagold össze minden bánatod egy nagy zsákba, és mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!"


    Még mindig meglepetten pislogok rájuk. Hogy ő az én látókörömben? Kell egy kis idő mire leesik nekem a dolog. Egy széles mosoly kúszik az arcomra. Igazán vicces egy fickót, ahogyan a barátja is.
    -Sajnálom, de nem.- Mosolygok rá továbbra is. Az egyik üvegemet kiveszik a kezemből és helyette valami dobozfélét kapok. Nem igen értem, hogy mit is kéne ezzel kezdenem, így egyelőre csak tartom és figyelem őket. Nem igen értem, hogy miért nevetnek rajtam. Én csak segíteni akarok. Látom, hogy miattam eltörtek az üvegeik, biztosan nem volt egy olcsó beszerezni őket. Alice… Jobban oda kellene figyelned.
    A pénzt nem fogadják el, így elteszem. Úgy tűnik cseppet sem mérgesek rám, aminek nagyon is örülök.
    -Oh köszönöm. Örömmel tartom veletek.- Mosolyodom el ismét, majd pislogok a koccintásra. Jah, hogy ebből inni kell! Én is számhoz emelem a sört, majd meg is kóstolom, de amint lenyelem már köhögni is kezdek. Nah erre nem számítottam. Milyen fura az íze.
    -Bocsánat… Ez micsoda?- Pillantok rájuk érdeklődve. Nem kerülte el a figyelmem, hogy bolhásnak nevezte magukat. Csak nem farkasokkal lenne dolgom?
    -Bevallom őszintén nem igazán ismerem az itteni szokásokat, italokat, ételeket. Szóval nem biztos, hogy jól jártok velem a vásárlásban. De segítek a cipekedésben.- Legalább abban, ha másban már nem tudok. Fény?... Nem is fényt követtem.
    -Oh nem nem fény volt, valami lebegő gömb alakú tárgy hosszú, vékony farkincával. Nem tudom, hogy hogy hívják.- És most már biztosan komplett hülyének fognak tartani engem. Lebegő farkincával rendelkező valami… Alice…
    -És mit értesz ez alatt, hogy hozzám hasonló?-Én nem tudok lebegni, nekem már az is nagy szám, hogy lábakon sétálok. Boldogan megyek velük. Az italt még mindig nagy lelkesen fogom a kezemben, de nem igazán iszok belőle. Valahogy jobban leköt a két srác. Aranyosnak tűnnek. Talán nem is alakulhatott volna jobban ez a nap. Még a végén hálás is leszek annak a lebegő izének, hogy neki köszönhetően megismerhettem őket.

    Zene: New York, New York | @ | Ruházat: Ezt viselem ma

    Sponsored content

    Re: Fifth Avenue


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:47