Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Today at 18:01

» Long Island villa
by Raul Dessauge Yesterday at 23:39

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Yesterday at 10:58

» Kórház
by Nathaniel Montgomery Szer. Okt. 17 2018, 21:35

» Folyosók
by Connor Shayeh Szer. Okt. 17 2018, 19:08

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 21:13

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 14:11

» Avatarfoglaló
by Emerald Wrímans Hétf. Okt. 15 2018, 21:43

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Valószerűtlenség Dimenziója

    Share

    Valószerűtlenség Dimenziója

    on Hétf. Okt. 24 2016, 22:14


    avatar
    Daryl Shayeh

    Faj : Démon
    Alfaj : Daeva
    Rang : Herceg
    Kor : 1702

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Hétf. Okt. 24 2016, 22:16

    Előzmény

    Lucius - Daryl

    - Ekkora baj, hogy a másik részét a mondatomnak kutyába veszed? – majd kinyújtom a nyelvem rá.
    A másikra jelentőségteljesen ránézek és nagyjából úgy, mint az, aki éppen meghalni készül.
    - Olyan, hogy hívod, még fel sem merül benned. Még csak véééletlenül sem – majd felkacagok. Nem kinevetem, hanem hogy éppen Malcolmnak van egy ilyen csudipofa kölyke? Agyam dobom és még szép, hogy nekem kedvez az egész. Elvégre irracionális, nemde?
    - No nézd már, nem vágysz pálmafákra, csak csoffadt sztyeppére? – vigyorgok. – Miért ne láthatnád? Kérned kell, és megadatik. Vagy valami hasonló ökörség – legyintek.
    - Nincs. Még a Teremtő sem. Elvégre akkor nem lennénk mi, akik boldogítjuk, hogy nehogy unatkozni kezdjen – még szélesebb a vigyorom, már-már megjelenik benne a démoni erő is.
    - Nem átjáró. Az Árnyvadászok hozták létre, de ide még beléphetnek bizonyos alvilágiak. Én már nem sokáig – megforgatom a szemeim a második kérdésére. – Úgy, hogy baromira kevés erőd van. Kisdémon, ha úgy jobban megfelel – tartom felfelé a tenyerem magyarázatul.
    A beleegyezésére megjelenik a sok mindent sejtető mosolyom, majd hátba vágom úgy, hogy közben átjárót nyitok az otthonom felé, s körbeölelem az energiáimmal. Egy ifjú warlock számára egyedül lehetetlen megtenni, s ha nem fonnám körbe az erőmmel, menthetetlenül szétszaggatnák a dimenziók erői, már a negyedénél megsemmisülne.

    - Na, kérlek. Ez a Pokol. Egy helye legalábbis. Az én birodalmam – tárom szét a karom. A kietlen pusztaságnak tűnő hely kellős közepén, házakkal, amelyek talpazattal felfelé állnak a nem is észrevehető helyeken.
    - És mit is szeretnél itt csinálni? Miért akartál idejönni? – érdeklődöm. Legalább megyünk valamerre. Amerre csábítom, természetesen, hiszen tudom, hogy én hívtam hozzám.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Hétf. Okt. 24 2016, 22:56

    Daryl - Lucius

    -Ja neeem, csak eddig mindenki lenézett meg lúzernek tekintett.
    Hallottam amit mondott, nem vagyok süket, csak annyira meglepett, hogy rögtön meg is köszöntem egyetértve azzal, nem vagyok pancser.
    -Öööö az nem, mert azt hittem tök elfoglalt meg minden
    Persze a lehető legegyszerűbb mód nem jut eszembe, na de mégis ki merne zargatni egy démont? De az apám, szóval akkor mégis megteszem.
    -Igen. Mindenki tengerpartot akar, az olyan snassz. A sztyeppe sokkal érdekesebb, mert ott még senki nem nézelődött, és tuti találok valamit.
    Nekem valahogy vonzóbb ha nem süttetem a hasam egy parton, vagy éppen a vízben.
    -Komcsi? Akkor, akkor kérem, szeretném látni, milyen.
    Mindig mindenki csak beszélt róla eddig, és tényleg létezik, ha meg lehet, akkor élek a lehetőséggel.
    -Ja, az igaz. Na de ki a teremtő? Őt aztán soha senki nem látta. Létezik egyáltalán?
    Megvonom a vállam, de nagyon nem hiszem, hogy van olyan akár anyagtalan, vagy alak akit így neveznek. Vigyorogni kezdek. Daryl a második démon aki tök jó fej. Igaz, hogy csak kettővel találkoztam, de akkor is.
    -Igen? Minek? Ide menekülnek? És te mé nem? Kitiltottak?
    Ez a terület foglalósdi kiborító. Ez bejöhet, az nem jöhet, ő ideiglenesen, ő meg éppen hogy... ez mekkora marhaság már.
    -Ahaaa, de majd lesz több, egyszer, sokára. ez tök jó megnevezés, ez tetszik.
    Igen, kicsi vagyok, de majd nagy leszek, nagyon nagy, mert eldöntöttem. Na jó, azért akkora nem mint mondjuk apám, de azért igyekszem. A kisdémon tényleg tetszik, így még senki nem hívott.
    Azzal a felajánlással, hogy láthatom milyen a Pokol, naná, hogy élek, ilyet kihagyni nem szabad. A hátbavágásra megbillenek, aztán eltűnünk, vagy mit tudom én mit csinálunk, de igen gyorsan megérkezünk valahová. Hányingerrel küzdök, de azért kifejezetten élveztem.

    -Állati. És itt simán élnek, de jóóó. Sokkal jobb mint az az előző. Fullra nem így képzeltem el, de ez jó. itt lehetne nyaralni. A tiéd? Irigyellek.
    Olyan lelkesedést vágok le mint egy kisgyerek, de tényleg bejön ez a hely, úgy ellennék itt pár hetet, hónapot vagy mit. Darylé ez az egész, persze, hogy irigylem, nekem max lesz egy kéróm és helló.
    -Körbejárni, körbenézni. Lehet? Annyira menő ez az egész.
    Valahogy másként képzeltem, azt hittem, hogy sokkal kopárabb, barátságtalanabb, de nem az. Kifejezetten otthonos szerintem.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Daryl Shayeh

    Faj : Démon
    Alfaj : Daeva
    Rang : Herceg
    Kor : 1702

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Kedd Nov. 01 2016, 21:12

    Lucius - Daryl

    - Az már az ő szűklátókörűségük nyoma. – vonok vállat. – Hagyd rájuk, ökör vitatkozik barmokkal.
    Újfent megforgatom a szemeim.
    - Túl sok embert pumpált beléd atyád, hogy ennyire nem veszed el, ami a tiéd? Az apád, nem? A minimum, hogy jelentkezel, ő meg visszajelez. Ennyi. – tárom szét a karom. Hát ennivaló, esküszöm. Ezért imádom az embereket. Olyan édesek az ilyen figyelmességgel.
    - Snassz. Hát környékezzen meg téged az ördög, az biztos be tud téged palizni, én mondom. – újból vigyorgok. Még szép, hogy csípem, egyáltalán nem a szokványos tömegkívánságokat gyarapítja.
    - Így teljesüljön minden kérésed. – tárom szét a karom. Úgyis el akartam vinni, így legalább nem kell erőszakkal. Jó kis mulatság lesz ez!
    Nagyra nyitom a szemeim, aztán hangos kacagásba török ki.
    - Még, hogy senki nem látta. Az egyikkel éppen most beszélsz, öregem! Ha nem létezne, te se lennél. Legalábbis ilyen formában, tuti nem.
    Hát ez a mé’ nem, ez kész. Felkuncogok.
    - Dehogy menekültek. Nekik ez maga a Paradicsom. Olyan törvények szerint élnek, amiben hisznek. Tudod, mint az emberek: birodalmat hoznak létre, törvényekkel és basáskodnak benne, meg ilyenek. – vonok vállat a végén. Valahogy nem tud érdekelni, csak akkor, ha éppen rajtam csattan a világmegmentő mániájuk. – Majd fognak. Hamarosan lesz akkora erőm, hogy a védelmi vonalukon képtelen leszek áthaladni. Ez van. Az nekem csak jót jelent. – dörzsölöm meg a végén kezem vigyorogva.

    - Nem, halnak. – komolyan mondom. – Az emberek és a világukból érkezők legalábbis.
    A lelkesedését hagyom, ha éppen körbe szeretné repülni, se bánnám, bár az kissé nagyon sokáig tartana. Ahogy növekszik az erőm, a birodalmam határai is tágulnak.
    - Csak tessék. Nem sokára még nagyobb lesz. Valaha Hercegség volt, mint ahogy én is, és majd leszek is. – majd csettintek a nyelvemmel. – Nos, kérlek, melyik érdekel előbb: a Felejtés Tava, a Borzalmak Tüzének a hegye vaaaagy a Káoszparadicsom? Mindet én alkottam.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Kedd Nov. 01 2016, 22:17

    Daryl - Lucius

    -Oké, ez tök jó meglátás.
    Máris felvillanyozódok, akkor mégsem vagyok olyan pancser mint aminek Mikhal is tart.
    -Öööö... eddig ott éltem, nem olyan könnyű csak úgy átállni.
    De ha ezt tudom, hát akkor majd hívogatni fogom, naná, hogy. Alig látom, azaz láttam egyszer, az meg aztán marha kevés.
    -Az, mindenkinek az kell, az meg olyan tömegizé. Na az tuti, hát tudnék vele seftelni vagy mi.
    Az ördögnek mindig sokkal jobb ötletei vannak mint a másik félnek. De nem? Hát de. Vele jobban kijönnék, ezt tudom.
    -Most hülyülsz? Vagy tényleg megnézhetem?
    Nem értem, semmiféle változást nem tapasztalok, de én tényleg komolyan akartam na. Ha már felajánlottak egy ilyen lehetőséget.
    -Mert? Jaaaaa, mert te démon vagy. De most tudod melyikre gondolok, arra aki olyan Columbo felesége. beszélnek róla, de sosem látták.
    Azt annyira viccesnek találtam mindig, persze lehet, tévedek, mert az, hogy nekem voltak elképzeléseim, az egy dolog. De én se tudtam fixen, hogy vannak démonok, és végül is egy démon a faterom. Azért ez tök zsír, nem?
    -Á, abból annyi van, tudom. Akkor ez is ilyen izé? Gáz. Nem akarok itt maradni.
    Elhúzom a számat, így már nem is hangzik olyan jól. De akkor sem tudom, hogy kerültem ide
    -Abban mi a jó? Ezt most nem vágom. ahogy nő az erőd, nem tudsz átmenni valahol? Hooogy? Pont azt gondolnám, hogy akkor meg simán.
    Fene érti ezt a működést, itt minden totál káoszosan megy. Aztán meg csodálkoznak hogy semmit sem értek az egészből, holott csak szembe megy a logikával.

    -Jaaa, vagy úgy. Szóval itt holtak mászkálnak. Azért király. Ide akkor most mindenkit beengednek? Jaj mááár.
    Kezdtem örülni, hogy ez elszeparált hely, erre kiderül, hogy tényleg vegyes a felhozatal. Kár érte.
    -Azta. Komcsi Hercegség? De menő már, és most miért nem vagy herceg? Lefokoztak? Ú, az a Káoszizé, meg a Borzalmak Tüzének a hegye.
    Tetszenek a nevek, ez az egész. Érdekel, mik lehetnek még itt, tiszta aranybánya. Oltári lehet egy ilyen birodalomban. Ha van bennem démon vér, egyszer nekem is lehet sajátom?



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Daryl Shayeh

    Faj : Démon
    Alfaj : Daeva
    Rang : Herceg
    Kor : 1702

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Hétf. Nov. 07 2016, 21:46

    Lucius - Daryl

    - Minél később teszed meg az átállást, annál nagyobb lúzer vagy. – vonok vállat. Én aztán nem fogok esküdözni, hogy de így meg úgy. Ha akarja, akkor megdolgozik érte, ha nem, akkor magyarázkodik, mint ahogy most is teszi. A magyarázkodás meg.. inkább nem pörgetem tovább a fonalat.
    - Hazudtam én valaha? – hát persze, hogy igen! Most éppen nem.
    - Nem. Azért, mert bukott angyal vagyok, a jó édes öregteremtővel egyidős. Majdnem. – teszem hozzá az utolsó szót. Mert egyesek szerint ő teremtett minket, mások szerint meg nem. Én meg aztán meg nem mondom az igazat, hol lenne abban a buli?
    - Ha az emberek és az alvilágiak látnák a teremtőt, na, akkor kezdj el imádkozni, mert rohadt nagy gáz van. – vihogok fel. Ha a teremtő ide beteszi a lábát, na, az már régen kapa. – Ki az a Columbo?
    Rásandítok.
    - Aha, ez is ilyen izé. Nem-e? Akkor minek jöttél ide?
    A következőre megállok.
    - Nem mondod, hogy nem érted? Pedig homlokpofon egyszerű.
    Azzal teremtődik elénk egy elég méretes akvárium, tele vízzel.
    - Ez, - tartok fel a kezemben egy kisebb sörétet. – a kis démon energiája. Ez, - mutatok a víz felszínére. – meg Idris védvonala.
    Beledobom a sörétet a vízbe, az szépen lesüllyed. Kivételesen. Mivel az emberi környezethez igazítottam a gravitációt.
    - Ez pedig akkor történik, amikor megnő a démon ereje. – a kezemben megjelenik egy méretes falap és a vízbe dobom, ami egyből a felszínen marad, még csak bele se süllyed, egy millimétert se. – Na, ezt teszi majd Idris velem, amikor már visszaszereztem az erőmet. Aztán, ahogy növekszik, - még több deszka kerül a lapra, egyre beljebb süllyesztve a vízbe az egészet – majd akkor képes leszek bejutni. Viszont, nézd meg mi lett a vízzel. – az összes kiszorult. – Volt Idris, nincs Idris. Ez történik a fődémonok belépése esetén is. Nekik a Pokol a helyük, ha belépnek az emberi világba, az történik az emberi világgal, mint a tartályban lévő vízzel. Volt víz, nincs víz.

    Simán csendben maradok. Direkt. Szeretek szivatni és majd rájön Lucius, hogy ez pont nem az. De annyira élvezem a mókát, ahogy azt hiszi, ez nem egy kivételes hely! Ha lusta, akkor nem fog utána kutatni. Én meg meg nem mondom neki. Ördög ments!
    - Akár. – felelek vállvonva a lefokozásra. – Káoszizé. Menjünk a Káoszizébe.
    Ezzel csak egy nagyon fontos dolog fog történni. Hogy létezik olyan, Káoszparadicsom és létezik olyan, hogy Káoszizé. Én alkottam meg. Pont ezért.
    Vállon érintem, aztán a következő lépéssel már a Káoszizében is vagyunk. Ami nem más, mint egy gyönyörű, smaragdzöld rét, amit hullámzóan simogatnak a fuvallatok, gyönyörűszép, emberszem nem látta még lények nyüzsögnek békében.
    - No, kérlek, ez a Káoszizé. – nyomom meg az izé szót, karbafont kézzel, elégedetten.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Hétf. Nov. 07 2016, 23:03

    Daryl - Lucius

    -Ne máááá, te is kezded? Nem vagyok lúúúzer, csak a fene gondolta, hogy az annyira elfoglalt démont lehet zargatni lazán.
    Ennyi. Most már tudom, hát csörgetni fogom ezerrel és kész. Aztán egyszer csak felveszi, vagy megunja, de az tök mindegy.
    -Tudom én?
    Tágra nyílt szemekkel nézek Darylra. Most én azt honnan tudjam, hogy hazudott-e már vagy sem? Majd megkérdezem Malcolmot.
    -Komcsi? Tök menő. Én mé nem tudtam kifogni sima démont, hogy az legyek, fúúúú.
    A gondolatától is elvigyorodok, hol érdekelt volna, ha bukott angyalnak is neveznek? Tudnám élvezni, nem kicsit. Az a teremtős cuccos nem izgatja a fantáziámat valahogy.
    -Olyat nem szoktam, de fú, akkor lenne harc, gondolom. Áááá, tutira szurkolnék, vagy nem... akkor már nem.
    Az olyan káoszos lenne nem? Már a harc, mert imádkozni én? Na azt nem.
    -Ja, ő egy nyomozó egy sorozatban, és ő emlegeti mindig a feleségét, akit még sosem mutattak. Emberek nézik. Már a sorozatot.
    Miután szépen kifejtem, ki az a Columbo, halál elégedetten bólintok. Asszem érthető volt, vagy nem?
    -Nem jöttem, egyszer csak itt voltam. Nem tudom, hogy kerültem ide.
    Tényleg nem, ha most még ezerszer megkérdezi sem fogom tudni, mert szerintem én nem csináltam semmit, és itt voltam.
    -Hát most így nem.
    Kíváncsian nézek Darylra, mit akar ebből kihozni, de tényleg elakadtam. Aztán ahogy rávilágít, megértem. Jaaaa, így más.
    -Ááááá, oké. Azta, csak így akváriumot csinálni, jó. Na de izé, értem, köszi. Én kicsi vagyok, tudom, szóval én bezuhanok. Csodás. Kifelé is lehetne.
    Ha idejutottam, akkor vissza is tudok menni, csak tudnám, hol. Aztán amikor leesik, hogy a víz eltűnik az akváriumból, vigyorogni kezdek.
    -Na akkor az lesz az apokalipszis. Közeledik, tudom.
    Mindenki ezt mondja, de érezhető is, hogy valami elkezdődött, csak nem tudni, mikor üt be.

    Nézelődni kezdek, és figyelni. Ha ez itt a Pokol, akkor éreznem kéne olyan energiákat is, nem? Valahogy az elmarad. Elsétálok meg vissza, aztán gyanakodva nézek Darylra.
    -Ez nem Az a Pokol, ugye? Ha oda mentünk volna, akkor én azt nem élem túl, ugye? Meg, meg nem is tudom, valahogy mááás.
    Úgy örültem neki, hogy láthatom az igazit, de akkor ezek szerint nem. Itt is menő, szó se róla, pláne, hogy még lehetőségek is vannak.
    -Kár. Jó, hát így volt egyszerűbb, mert az a paradicsom valahogy nem illik a Káosz mellé. Vagy pont de, a harmónia.
    Nem tudom hol kötünk mi megint, de egy Káoszról tényleg nem ez ugrana be elsőre. Paradicsom, na az más. Mekkora nyugi van itt, ez állat.
    -Halál jól néz ki. Itt vannak holtak?
    Persze ez egy fontos kérdés, mert tutira lakják minden szegletét. Szerintem.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Daryl Shayeh

    Faj : Démon
    Alfaj : Daeva
    Rang : Herceg
    Kor : 1702

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Vas. Nov. 13 2016, 20:30

    Lucius - Daryl

    - Ne mááá, te is kezded? – adom vissza, még a hangsúlyt is. – A fene gondolta volna, hogy pont Malcolm kölyke ilyen jótét lélek és nem nyüstöli apucit, hogy ide nekem a világot. – aztán csak vigyorgok rá, mert jó szándékkal mondtam ezt neki. Én és a jó szándék. Van, csak másképp.
    - Na, azért. – ha rávágta volna, hogy nem, akkor ördög bizony és halálra kacagtam volna magam.
    - Szerintem is tök menő. – igazítom meg a nemlétező nyakkendőmet. – Sima démont kifogni? Ezt hogy érted? – néha olyan szuperül irracionális ez a kölyök, hogy még én kérdezek rá. Tud valamit ez a kölyök, és ez tetszik, naaagyon teetsziiikkk!
    - Á, azon nem kell aggódnod, lesz-e harc. – legyintek. – Kettőt se tudsz pislogni és nem létezel. – tárom szét a karom. Ennyire pofonegyszerű.
    - Mi az a sorozat? Meg a feleség? Hol nézik? – tök ártatlan képpel nézek rá, majd egy kis szünet után felé bökök. – Bevetted. – vigyorgok.
    - Most már lényegtelen. Itt vagy, és kész. – ha még emléket is töröltek nála, akkor leszek kíváncsi még jobban.
    - Neked is fognak menni hasonlók, ezen most éppen ne parázz, tök felesleges. Lehetne, de minek? Szerintem buli ott lenni és mutogatni magadat nekik, hogy bibibi, én bizony itt vagyok.
    Komolyan nézek rá, jó ideig.
    - És mit tudsz még?
    Arra vagyok kíváncsi, mekkora az ereje.

    - A Pokolnak sok bugyra van, ahogy Dante mondaná a művében. Mi dimenziónak hívjuk, vagy síknak, vagy éppen birodalomnak, kinek mire szottyan kedve. Ez is egy bugyor és cseppet sem a felső bugyrok egyike, nagyon nem. – nem kispályás vagyok, de nem is nagypályás. Pont középen, vagy egy kicsit lejjebb, többre nem is vágyom. Kellően tudok lavírozni a világban.
    - Mivel magammal hoztalak, így túlélted, nem haltál bele. Viszont csak én tudlak innen kivinni, hogy élve is kerülj ki innen. Idővel majd tudsz a Pokolban is közlekedni, mint a legtöbb warlock. Az erejének megfelelően, persze.
    Mi legalább foglalkozunk a porontyainkkal, nem úgy, mint fenti fivéreink, akik halomra ölik a cuki kis fehérszárnyú potyadékaikat. Még hogy nem irigyek. Akkor hiszem el, hogy nem, ha a Pokol és a Menny összeér. Vagyis összeér, és bármi megtörténhet, így tehát a kérdés nyitott marad...
    Hangosan felkacagok az okfejtésére, majd vállon veregetem.
    - Jól van, látom kezded érteni birodalmam lényegét. Én az irracionalitást képviselem, az önellentmondás is idetartozik. És ez kész ellentmondás. Menny a Pokolban. – tárom szét büszkén kezeim, mert ez a rész az én művem.
    - Vannak bizony. Szinte az összes dimenzió kipusztult állatát megtalálod itt. Mindenhogyan pakolva őket. Meg a meghalt művek képzelt állatait, növényeit, akármiket is. Ha szét szeretnél nézni, javaslom, vagy repülj. Vagy repülj. – mutatok először rá, majd mutatok egy fogascsőrű, bőrlebernyegű, tollas hátú madárra, amely vészesen közeledik felénk.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Vas. Nov. 13 2016, 22:05

    Daryl - Lucius

    -Jóvannaaaaa, nem tudtam, hogy ilyet is lehet. Az nem lett volna pofátlanság?
    Hát mit tudom én, hogy működnek itt a dolgok, és simán zaklathatom apámat meg ilyesmi. Én azt hittem, hogy hát mivel ilyen démon, nem llik zavarni minden baromsággal, még akkor sem, ha éppen öljük egymást Mikhallal. Erre most kiderül, de, sőőőt, ez ilyen elvárt dolog? Oké.
    -Mit azért? Nem is ismerlek, így nem mondhatom egyiket sem.
    Persze elgondolkodok azon, hogy akkor most Darly hazudik vagy sem? De tényleg nem tudom, csak nem ver át, nem? Vagy én vagyok túl hiszékeny?
    -Aha, azt. Hát úúúgy, hogy Malcolm nem ilyen fő, én meg nem ilyen félvér, hanem simán démon. A genetika sok csodára képes, ezt nem lehetett volna megoldani? Tuti van rá valami, vagy nincs? Inkább mászkálok ilyen izéken, helyek vagy kapuk, vagy mik között.
    Ja, hát arra céloztam, hogy démonnak lenni mekkora buli, de azért így sem panaszkodok, mert kiderült, hogy nem lógok ki a sorból, csak nem vagyok tökre ember. Hát na, az is valami, kicsiben.
    Naná, hogy elgondolkodom azon, hogy ezt hogy lehetne megoldani, ne ilyen keverékek jöjjenek a világra, de az meg tuti tiltott dolog, és nem így megy.
    -Az nem ér, tessék lelassítani, látni is szeretném.
    Milyen már, hogy még nem is láthatom? Ez nem igazságos, hát ilyen csak egyszer van az életben, nem?
    -Azt? Ilyen nyomozós sorozat, mindig kinyírnak valakit, és ez a pali megkeresi a gyilkost. A tévében, tudod az a doboz, ami olyan mint az akvárium, csak nem halak vannak benne.
    Komolyan kezdem el mondani, hogy miről is beszéltem az imént, amikor rájövök, hogy a férfi szórakozik velem. Na szép, én meg itt küzdök.
    -Ó baszics, ne már. Én meg próbálom itt elmagyarázni.
    Röhögni kezdek, tényleg elhittem, hogy Daryl nem tudja, és akkor csak szívat, hát jó.
    -Itt. de ha most agyonversz sem tudom, hogy jöttem ide. De már mindegy is.
    Élvezem, azt nem mondom, hogy nem, pláne, hogy még társaságom is akadt. Ez a fickó jó fej és kész.
    -Remélem, szeretnék. Jó, ez igaz,
    Vigyorogni kezdek megint, annyira de annyira várom, hogy egyszer majd nagy leszek, és olyan energiáim, mint Mikhalnak sem. Fú, zsír lesz.
    -Ööö, esőt csinálni, meg eltüntetni a vizet, tüzet csinálni, felgyújtani bármit, meg lövöldözni vele.
    A hullámról hallgatok, ott aztán nem sokat tudok felmutatni, így nincs miért dicsekednem.

    -Aha, akkor ez ilyen középső rész? Nem baj, azért szuper.
    Annak is örülök, hogy ezt láthatom, nem vagyok telhetetlen, persze látnék többet is, de majd, egyszer. Tetszik és kész, ezen nincs mit magyarázni.
    -Oké, értem. Szóval ha nem viszel ki, itt maradok, ha meg egyedül mennék, akkor végül is felesleges, mert belehalok. Ó, az nekem sokára lesz, hogy egyedül közlekedjek.
    Lelomboz a tudat, hogy kicsi vagyok ilyen szempontból, annyi mindent szeretnék majd, annyi de annyi mindent, és még szinte semmire sem vagyok képes.
    -Aha, de ez az egész amit képviselsz, az teremti meg a harmóniát. Mert ha meg eltolódna, az se lenne jó. Na, ha valaki képes magának is simán ellentmondani, az én vagyoook.
    Nevetve jelentem be, mert tényleg képes vagyok elindulni A-ból B-be, és közben kikötni D-ben úgy, hogy Z-től indultam végül.[/color]
    Ezt is sikerül úgy elmagyaráznom, hogy öröm, ha Daryl követni tudja, mert hogy hová lett a C meg többi betű, na az jó kérdés.
    -De jóóó, akkor meg lehet őket nézni? Nem akarok repülni.
    Egyből felvillanyozódok, amikor kiderül, itt mindenféle lény megtalálható, és így ki is derül, hogy nekem volt igazam. A repülést először nem értem, de amikor meglátom azt a hatalmas szárnyast felém tartani, hát én simán eltűnök Daryl háta mögött.
    -Most ő kinyír, vagy tényleg lehet vele repülni?



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Daryl Shayeh

    Faj : Démon
    Alfaj : Daeva
    Rang : Herceg
    Kor : 1702

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Csüt. Nov. 24 2016, 21:59

    Lucius - Daryl

    - Kérdezz még hülyeségeket. – röhögök fel, megsértődni és felháborodni sem fogok. Nem tudta. Most már igen. Slussz.
    - Nekem nyolc, bizonygasson neked az ördög. – vonok vállat könnyedén és túllépek a témán. Szoktam hazudni. Ördög az, aki nem hazudik? Pfej...
    Jelentőségteljesen ránézek.
    - Olyan akarsz lenni, mint Chris? Komolyan? – megcsóválom a fejem. – Addig örülj, míg nem fődémon a szülőd.
    Az a warlock túl lágyszívű, amit olyan bunkósággal takar, hogy én is a falba tudnám verni. Sokat ártott neki az emberi énjének lágysága és az apja. Hoppá, ne mondjak semmit a főurunkra, még kihúzom a szarvam nála. Kit érdekel? Elvigyorodom.
    - Hülye. – most már nagyon hangosan felkacagok, odavagyok a szófordulataiért a gyereknek! És Malcolm képes volt nem tudomást szerezni róla.
    - De-de. Ha láttad volna a képedet. – leutánzom. Ilyet kihagyni! Vétek, én mondom.
    - Akkor minek verjelek agyon? Nem azzal jutok előrébb. – vigyorgok továbbra is. Foglalkoztat, hogy került ide, meg nem is. Mindennek eljön az ideje, ennek most nem itt van. Mert éppen nem érdekel.
    - Woah! Ezeket meg kell majd mutatnod! – már sejtem, mi az iránya, de én és a következetesség, ugyan, hagyjuk már!

    - Mi az, hogy nem baj? Küldjelek vissza kicsit levegőzni, Chrishez? – mutatok visszafelé. – Leszólja a birodalmam. Éltél már ilyet? – nézek fel az egyik felhőre, rám se hederít. – Látod, ő is tojik erre a mondatodra, jobb is, hogy nem hallotta meg.
    - Ha sokáig mondogatod magadnak, valóban úgy is lesz. – vonok megint vállat. [color=#999999]– Szóval azt szeretnéd, hogy ezer évesen legyél nagy? Felőlem... de akkor menj máshoz bulizni, engem békén lehet hagyni. Inkább örülj annak, hogy az a warlock itt biztosan békén hagy.
    Bólintok az okfejtésére. Kevesen értik meg az ő korában, ígéretes warlocknak tűnik.
    - Félsz a magasságtól? Vagy hogy lezuhansz?
    Zsebredugott kézzel nézem, ahogy a madár megérkezik, szétlebbentve a hajam, kabátom, még jobban eltűntetve Luciust a hátam mögött.
    - Ki is mászol még úgy ezer éven belül a hátam mögül, vagy inkább legyél sóbálvány? Szeretnéd, ha kinyírna? – emelem fel az egyik kezem, mintha csettinteni akarnék. Arcomon kópés vigyor, a madár szemeibe nézek, aki a következő pillanatban a csőrével megcsippenti Lucius gallérját és átdobja maga felett, a nyaka tövéhez, majd a levegőbe emelkedik.
    - Javaslom, fogd meg a tollát. Nem fogod kitépni. – azzal Lucius magasságába emelkedek, hogy lásson is. Ha sikoltozni vagy jelenetet mer rendezni, esküszöm, visszahajítom, ahonnan jött. Vagy nem. Élvezem a kiszámíthatatlanságot.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Csüt. Nov. 24 2016, 22:45

    Daryl - Lucius

    -Jó. Minden warlock hülye? Vagy ez valami kiváltság, és eddig én nem futottam bele normálisba egyet leszámítva, vagy pedig idővel mindegyik megzakkan? Na? Naaaa? Naaaaaaaa?
    Nem nem kell kétszer mondani, hogy hülyeséget kérdezzek. Most már vágom, apámat hívjam fel bármikor nyugodtan. Oké, akkor majd hajnalonként rácsörgök, mikor nem tudok aludni.
    -Oké, nekem meg kilenc. Mé? Én annak is örülnék most, ha magam lennék démon, nem ilyen izé. Keverék akármi, aki még egy nyamvadt tűznek is örül.
    Mi a baj a fődémonokkal? Nem tudom, nekem olyanom nem volt, azaz van most már, de na, érthető, nem? Nincs hasonlítási alapom, szerintem tök menő ha valakinek ilyen táp ereje van, nem csak olyan kevéske, mint mondjuk nekem.
    -De most tényleg. Mégis hogy jellemezzek egy tévét? Hát olyan na.
    Az akvárium hasonlít rá. Tényleg, van olyan csatorna, ahol tényleg halakat mutatnak ahogy úsznak. Szóval profi módon jellemeztem azt a készüléket. Honnan tudtam volna, hogy Daryl ismeri?
    -Tök jóóóó.
    Persze én is röhögni kezdek, mert hát na, ahogy megmutatja milyen pofát vágtam... vicces.
    -Ja, mert ilyenkor mindenki meg akarja mutatni mennyire kurva kemény csávó, és elbánik egy olyan kölyökkel, mint én. Na, hát ezért. De ne is, mert még nem érek rá meghalni.
    Ez így tetszik, már nem is akar agyon sem agyhelyen verni, hát nem király? De, az. Pláne, hogy még egy csomó tervem van, szóval azt halasszuk el, ha lehet.
    -Téged érdekel? Komcsi? Ja, esőt meg nem akartam, de azt sikerült.
    Tökre fellelkesít, hogy valakit érdekel, mit tudok, és nem csak olyan udvariassági formulaként, hanem tényleg.
    Haladtam egy csomót, és Mikhal is segített, még ha ki nem állhatjuk egymást, akkor is.

    -Chris örült, hogy megszabadult tőlem, hagyjááá. De most miért ájuldozzak, ha nem az igazi? Mármint úgy, hogy nem az a hú eldobom az agyam tőle, érted... na jó, inkább befogom.
    A felhőre nézek, még integetek is neki, én is szoktam az ég felé dumálni, mert az legalább nem szól vissza.
    -Nem, azért sem. Azt meg pláne nem, én addigra már rég tökre főmufti leszek. Tudod miért? Mert korán kezdtem.  Örülök is, itt minden warlock békén hagy. Komolyan nem épek, komolyan, nagyon komolyan.
    1000 év, hát az én 14-emhez képest az sok, rengeteg, de van időm, és tuti sokat fogok tanulni. vagy meghalok, vagy nem tudom. De ha igen, akkor én tutira a Pokolba akarok jönni.
    -Jaaa, azt hittem ki akarsz dobni. Úgy meg szeretek repülni.
    A madár látványa félelmetes, én tényleg azt hittem, ki akar csinálni.
    -Nekem itt jó. Hát mekkora csőre van már? Láttad?
    Hülye kérdés 2. Daryl sem vak, hogy ne vegye észre, szóval erről ennyit. Mire kimásznék a háta mögül, már rég a levegőben vagyok. Azaz a madáron.
    -Ez most Luke-rablás, ugye tudod? Daryl, ez a madár most izé. Nem tépődik ki? Tutira nem? Nem ám aztán a szememre vetni, ha a kezemben marad egy toll.
    Azonnal bejelentem a madárnak, hogy mit tesz éppen, aztán Darylre nézek, ha már úgy is egy magasságban van velem.
    Jó, akkor ha semmi baj nem lesz, mehetünk. Így már nem is olyan félelmetes a dög, csak ahogy felénk tartott, akkor volt az.[/color][/color]



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Daryl Shayeh

    Faj : Démon
    Alfaj : Daeva
    Rang : Herceg
    Kor : 1702

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Vas. Dec. 04 2016, 21:58

    Lucius - Daryl

    - Ezek szerint magadra vonatkozóan is érvényesnek tartod. – állapítom meg sokat sejtetően a kérdésére adott válaszomat. Azt mondta, minden warlock hülye. Én aztán ki nem rángatom ezen hitéből. Még ha költői kérdés is.
    Megforgatom a szemeim. Kishitű warlock.
    - Alamuszi nyuszi nagyot ugrik. Ismered a mondást? Na, ehhez tartsd magad. Nem minden az, aminek látszik és neked a tojáshéj még ugyancsak a seggedre van tapadva.
    Nagyot sóhajtok. Lucius már megízlelte a hatalom árnyoldalának rajta csattanását.
    - Akik túl magasan vannak, türelemmel nem igazán bírnak, és úgy vélik, nyugalmuk akkor lesz, ha csönd is lesz. Inkább ásná el magát. – vonok vállat.
    Érdeklődéssel vonom fel a szemöldököm.
    - Hogy a pokolba ne? Mit akartál helyette? Megmutatod őket? Várj, ne itt.

    - Mi nem igazi? – aztán felnevetek. – Jó vicc, haha, jót röhögtem rajta.
    Vicces gyerek, de hogy miket tud mondani, nagyon jól szórakozom rajta. A felhőből egy kar nyúlik ki, láthatóan és visszainteget Lucius felé.
    - Korán? Későn. Mások ilyenkor már mesterien bánnak a képességeikkel. Van mit bepótolnod. – nézek rá jelentőségteljesen.
    Főmufti. Lehet, hogy lesz, csak nem így, de erre majd rájön, az élet megcsapdossa majd kicsit és lejjebb ad. Vagy nem, és éppen ezért lesz főmufti. Nekem mindegy.
    - Már miért dobnálak ki? – ez a Chris gyerek nem százas, hogy kapásból ezt veszi le Lucius. Majd beszélek vele, ha hajlandó lesz kilépni elefántcsont-tornyából.
    - Nézd meg a szárnyait, az a döfi.
    Ciccentek egyet.
    - Jajmár, próbáld kitépni. – mutatok a tollak felé. Úgysem sikerül, tudom.
    - Most próbáld ki a varázslataid. – kiáltok széles mosollyal, széttárva karjaim.
    Ez az én birodalmam, itt legfeljebb csak én szólhatok, hogy ohne, ennyi volt. De most éppen jót szórakozom Luciusszal.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Hétf. Dec. 05 2016, 21:46

    Daryl - Lucius

    -Én még nem vagyok warlock, csak kicsit.
    Ezt jól megmagyarázom, de talán érthető, mert oké, hogy kiderült, mivel rendelkezem, de az még nagyon kevés. Szóval én igenis nem vagyok még warlock, vagy mi.
    -Na hát nálam még nagyon az aminek látszik.
    Nevetni kezdek, mert ha magamat nézem, hát a marha sok erőmmel és tudásommal nincs mit takargatnom.
    -Jóóóó, de akkor hogy fejlődjön más, ha ők ennyire izék?
    Elhúzom a számat, mert tényleg zavar, hogy a legtöbb idősebb úgy áll hozzá a fiatalokhoz, ahogy.
    -Ja, hát pont eltüntetni egy tócsát, csak felhő lett belőle meg eső. Tudod még sosem csináltam, Chris meg közölte tüntessem el. Oké, akkor majd megmutatom.
    Vannak elbaltázott kísérleteim, ez is egy volt közülük, de legalább megpróbáltam, még ha felemás sikerrel is. Azon meg tökre fellelkesülök, hogy Darylt érdekli mit tudok. Nem sokan kíváncsiak rá, mert persze az nem sok, de igyekszem.

    -Úúúgy nem igazi, hogy nem ez az igazi Pokol, csak a kis Pokol, vagy ilyesmi.
    Valami ilyesmire akartam célozni, és még jobban belebonyolódok a jelek szerint. A felhőből kinyúló karnak visszaintegetek, ezen már meg nem lepődök, teljesen természetesnek veszem.
    -Komoly? El vagyok maradva? Hát... hát nevelő szüleim voltak.
    Elszomorít a dolog, pedig annyira igyekszem a tanulással és gyakorlással is, és mégis kevés. Pedig ettől jobban nem megy, de akkor is jobb leszek mint Mikhal, meg mint Chris, meg Dylan. Remélem.
    -Mert... mert úgy veszem észre, itt ez a szokás. Nem felelek meg vagy valami, akkor lepasszolnak és kidobnak. Oké, hogy most van egy hullám, de na.
    Akkor tök szarul voltam éppen, és tényleg segítségre lett volna szükségem, amikor kihajított. Csalódtam, persze, főleg, hogy Mikhal hülyesége miatt repültem, mert azt tudta, hogy hulláért megyünk.
    -Aha, biztos, de a csőre sokkal veszélyesebbnek tűnik. Nem tépkedek, neeem, még ledob.
    Örülök, ha megkapaszkodok benne, nem hogy még nyúlkáljak is mindenfelé. Az, hogy most mutassam meg mit tudok, azért előbb megvárom, hogy a dög letegyen.
    -Oké.
    Ha lepakol a madárka, akkor neki is látok. Szép kis fekete tüzem van, azt mutatom először. Aztán azt is megmutatom, hogyan tüntetem el a füleimet, meg hogyan gyújtok fel mindent magam körül, és azt is, hogy csináltam esőt, meg hogy tüntetek el tócsát. Végül használom azt amit Mikhaltól tanultam, azaz célpontra lövöm a tüzeimet nagy erővel... nekem nagy erővel.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Daryl Shayeh

    Faj : Démon
    Alfaj : Daeva
    Rang : Herceg
    Kor : 1702

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Pént. Jan. 13 2017, 20:54

    Lucius - Daryl

    - Meg a nagy büdös francokat. Cambion vagy, a rossz életbe, démon és ember kölyke vagy, vagyis cambion vagy, erőd van és ennyi. Ekkora baromságot, még hogy kicsi. Etess mást ilyennel – kissé bepöccenek, az erőre mindig is finnyás voltam, a kifogásokat meg rühellem. De azért tetszik, hogy tisztában van a korlátaival, ezért sem dohogok, csak a homlokát kocogtatom meg szelíden a behajlított mutatóujjammal.
    - Miért tőlük akarsz tanulni? – ezt a kölyköt érteni, komolyan. És ez tetszik benne.
    - Jah, Chris már csak ilyen... nett úridémonkölyke – vonok vállat ismét, vigyorogva.

    Érdeklődéssel vonom fel a szemöldököm.
    - Tehát, amikor New Yorkban voltál, akkor az csak egy kicsi világ volt? – érdekes nézetei vannak, tudnám, ki az isten mondta ezt neki. De hát, minden viszonyítás kérdése. Ha neki ez kicsi, nem nagy, akkor az neki.
    - El. De örökkévalóság áll a rendelkezésedre bepótolni – nevetek fel. Kellett ez a poén, nagyon.
    - Mert nem jó mesterhez kerültél, ennyi a titok – mászok a zsebembe a két kezemmel. – Egy hulla senkit sem zavar – komolyodom el. – Feltehetően a közös szabályokat hághattátok át, hogy ennyire berágott Chris. Elvégre felelős posztban van, volt, és ez volt a feladata. De tehette volna... sokkal cambionosabban – válok teátrálissá a végére.
    - Gyáva kukac – azzal odanyúlok és kitépek egy tollat a madárból, aki ugyan felrikolt, de nagyjából hajtépésnek felel meg, így nem foglalkozik vele. – Aki gyáva, az nem tud fejlődni – adom neki a tollat.
    A fekete tűz elbűvöl, a tócsaeltűntetéssel együtt. A lövöldözés mindig is untatott, az olyan snassz.
    - Oké, és akkor melyik a kedvenced? Hármat mondjál, a legfontosabbtól a legkevésbé felé.
    Nem rossz, nem rossz, amit bemutatott, látni, hogy az elején van még, de azért van benne nafta.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Szomb. Jan. 14 2017, 21:06

    Daryl - Lucius

    -Aha, abba. Jóvan máááá, mit tudom én, mennyi erő van bennem, mikor mindenki nagyzol, én meg örülök ilyen kis szarságoknak is.
    Eddig mindig azt kaptam, szart se tudok, egyedül Magnus volt az, aki normálisan állt hozzám, de hát végül is leadott, szóval erről ennyit.
    -Meee nincs más. Igaz, már ők se, de nem érdekes.
    Mégis kitől kellene tanulnom? Nem mehetek oda az utcán lévőkhöz, vagy de?
    -Aha, biztos. Mindegy, kidobott, szóval az is lejárt lemez.
    Megvonom a vállam, most erre mit mondjak? lassan kicseszésnek tartom, hogy nem démonnak születtem, az sokkal bulibb, mint ez.
    -Aha, pont így. Mert az nem az egész világ, csak egy töredék város belőle.
    Szerintem tök érthető. New York is csak kis város ahhoz képest, és ha ez nem az igazi Pokol, akkor kis Pokol, nem?
    -De gáz. Na jó, de azt se tudom mit kéne tudnom.
    Azt végül is senki nem közölte, hol kéne tartanom, meg ilyesmi. Sőt, lassan azt se tudom, mit tanuljak? Oké, hogy olvasgatom a könyveket, meg gyakorlom ami bennük van, de mégis honnan tudjam, mire elég?
    -Ezt én értem, de mindegyik boszorkánymesterrel mellényúltam? Azaz ők velem? mert ez így nem normális. Még apám is eltűnt, pedig ő démon.
    Szerintem velem van a gond, és a végén tényleg Mikhaléknak lesz igaza, hogy azért passzolgatnak, mert ennyit érek.
    -Szerintem se, bár még kicsit gázosan fest. Ja, nem. Mikhal miatt szívtam, mert kiderült, ő nem jöhetett volna Manhattanba.
    Végül is már tök mindegy, azóta van egy spéci csatornarendszerem, és ott tanyázok a hullámmal együtt. A madár tollát nem fogom tépkedni, még megcsíp azzal a nagy csőrével, de az nem is csípés lesz, hanem marcangolás. Belőlem.
    -Aha, mert nem a te bajod ha engem megkóstol, tudom. De látod mekkora csőre van? Hát lenyelné az egész karomat simán.
    Oké, Daryl előnyben van, őt tuti ismeri ez a madár, naná, hogy ő lazán tépkedheti. A tollat elteszem ha már megkaptam, aztán rájövök, nem is olyan félelmetes ez a dög. Főleg amikor lepakol.
    -A kedvencem az, amikor felgyújtok mindent. Aztán amikor a tenyeremen van, azt is imádom. Az eső a harmadik.
    Túl sokat nem kell gondolkodnom, hamar felsorolom amiket imádok.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Daryl Shayeh

    Faj : Démon
    Alfaj : Daeva
    Rang : Herceg
    Kor : 1702

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Kedd Jan. 17 2017, 22:48

    Lucius - Daryl


    -Befognád végre? Mi a francért kell neked lenni az utolsó szónak? Fogadd el, ha azt mondják valamire nálad, hogy jó. Pont. – adom a mérgeset, belül azonban jókat szórakozom. Ha valóban ilyen a kisöreg, akkor az ujjam köré fogom tudni csavarni. Az ilyeneket könnyen lehet vezetni.

    Mélázó arcot vágok a válaszára. Ha neki csak egy része, akkor az. Akkor is a Pokolban van, hogy ezt ő nem hiszi el.
    - Mondogasd még, és úgy maradsz – vágok aztán egy tátott szájú, ámuló arcot. Várja a sült galambot a szájába, de hogy saját magára figyeljen, aaz nem megy. Én felrobbantottam a negyed Poklot és skizmát okoztam, mert ki akartam próbálni az erőmet, tojtam én rá, mik is a szabályok. Meg is szívtam, töményen, de legalább tudom, mire vagyok képes. Tök buli szerintem.
    - Nagyon jól adod a hülyét, mi lenne, ha kesergés és múltban siránkozás és sajnáltatás helyett elkezdenél azzal foglalkozni, ami előtted van? – kocogtatom meg a feje búbját.
    - Na, akkor meg is van a magyarázat, probléma megoldva, lezárva. Rátérhetünk a lényegre.
    És tényleg pont. Ha még egyszer felhozza nekem mindezt, amit elsiránkozott, a pokolból kivágom, hogy a lába se éri a földet.
    - Beszari – dobom hozzá, amikor hisztizni kezd, hogy megeszi Galushka. Mert ez a neve, csak mindig elfelejtem.
    - A mi van a tenyereden? – nézek rá. – Akkor hajrá, gyújts fel mindent. Mindent, semmi se maradjon ki – a hercegségem elég nagy, és mindent felgyújtani. Majd kiderül.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Szer. Jan. 18 2017, 16:10

    Daryl - Lucius

    -Naaa, ezt finomabban is lehet közölni.
    Olyan könnyű úgy magyarázni mikor már tök öreg valaki, komolyan. Engem még labdaként dobálgatnak, és akkor higgyem el, hogy jó vagyok... aha... jó.
    -Mert? Majd jól nem engedsz ki innen?
    A baj az, hogy erre simán megvan az esély, de csak megvonom a vállam. Itt legalább nyugi van és nem cseszeget senki, kivéve az a dög madár, aki hatalmas és marha félelmetesen fest.
    -Oké. Mi van előttem? Tudom, az élet.
    Elvigyorodok, mert hát mindig ezt mondják, én meg majd komolyan veszem. Amióta belecsöppentem ebbe az egészbe, mindenki azt hajtogatja, hogy lehet megmurdelek simán, nem hogy felnövök. Annyira szuper.
    -Te is az lennél, ha ekkora csőr jönne feléd sebesen.
    Elröhögöm magam, mert még jó, hogy befostam a dögtől. Honnan tudtam volna, nem megzabálni akar?
    -Ilyen láng, ez megy.
    Meg is mutatom, mert szeretek vele játszani. Olyan szép feketén ég, nem úgy mint a normál láng. Mikhal szerint ez sokkal erősebb.
    -Oké. De utána ne szidj le, jó?
    Már megy anélkül is, hogy megijednék vagy dühös lennék, már rájöttem, hogy ha kellően koncentrálok, akkor tényleg fel tudok gyújtani magam körül mindent.
    Ezt meg is akarom mutatni Darylnak, és lehet, ez neki semmiség, nekem ez óriási dolog. Hallom, ahogy felcsapnak a lángok és terjedni kezdenek, hát most eszembe sem jut, hogy ezt be kellene fejeznem. Daryl kérte. Azt meg tudom, hogy ezek a lángok is feketén égnek és erőteljesek, nagyok plusz ezerrel borítanak be mindent. Lehet, hogy nem az egész területet veszik be, de na, ekkora helyen még nem is csináltam soha.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Daryl Shayeh

    Faj : Démon
    Alfaj : Daeva
    Rang : Herceg
    Kor : 1702

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Pént. Jan. 27 2017, 20:38

    Lucius - Daryl

    - Kuss bazmeg, így jobb? – tudok modernül is beszélni, ha már erről van szó, s érthetően is.
    Miért kell ilyennek lennie, nem értem, de hát, ha irracionalitás, akkor miért legyen pont én kiakadva ezen. Ördögért kell utolsó szavak bajnokát játszania? Pláne akkor, amikor dicsérik? Az álszent szerénykedést rühellem.
    Esküszöm, nem értem a következő kérdését sem. Ránézek, válasz nélkül hagyom, hogy aztán felnevessek a másik válaszra.

    Engedem a lángokat tovaterjedni, rajtam is áthatol, s égni kezd mindenem, de ez nem fáj. Azt mondtam neki, hogy mindent, ami alól én sem vagyok kivétel, s ha úgy használja az erejét, akkor ő maga sem. Egyet azonban nem vett figyelembe. A minden, és a semmi se maradjon ki, az egész birodalmamra vonatkozik. Az pedig nem kicsi. Akármennyi ideig is tart, s ha még lenne fizikai testem, mert azt már elégette Lucius mágiája, zsebre dugott kézzel várakoznék, így viszont testetlenül létezem mellette. Majd újraalkotom, ha befejezte. A birodalmam nagy, mint említettem, s azt mind tűzbe borítani, nagy energiát igényel. Ki is szívja minden energiáját, mágiáját Luciusnak.
    - Nem rossz, egész mutatós. Nos, mára ennyi elég – ha kimerülten dőlne el, mert ez fog bekövetkezni, ugyanis minden, de minden energiáját kivetetem belőle, had érezze a saját igaz és valós korlátaival együtt az erejét is, az újfent formát öltő testem karja kapja el a testét.
    Az egyik manhattani lakásomra kerülünk, s ott az egyik hálóban helyezem az ágyra, majd tűnök el, egy cetlit és egy kulcsot hagyva hátra.

    „Érezd magad otthon,

    D. „


    //Köszönöm a játékot! wow //
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Szomb. Jan. 28 2017, 21:35

    Daryl - Luke

    -Mondom finomabban... de ha ez az, hát jóóóó.
    Megvonom a vállam, nem tudom, mit nem ért, és ő meg nem érti, én mit nem értek. Ez így tök jó lesz, tényleg. Én örülök a saját cuccaimnak, és akkor majd nem foglalkozom senkivel, az lesz a vége.
    Az meg tökre teszik, hogy felgyújthatok mindent, megnézhetem, mennyire tudom eltolni a tüzemet, mennyire terjed szét és mennyire rombol. Ilyet még sosem csinálhattam, így persze, hogy évezem.
    Pár dolgot nem vettem figyelembe, az egyik az, hogy Daryl teste is elég, a másik, hogy ez baromi nagy terület, szóval kimerítő, de mégis élvezem. Tombolni akarok, látni, mennyire erős a tüzem, mennyit bír, mit emészt fel és mit nem.
    -Ahaaa, csak elfáradtam.
    És most az sem érdekel, hogy Dylan is mondta, nem tartalékolok, de most nem kell, most az egyszer nincs rá szükség. Mennyire más így. Az persze egészen más tészta, hogy tényleg annyira lemerítem magam, hogy ki is dőlök, de akkor is boldogan teszem...

    //Köszöntem. Ölelés//



    Magamnak: #C5EC2A

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója

    on Pént. Jún. 02 2017, 18:54



    Ajánlott tartalom

    Re: Valószerűtlenség Dimenziója


      Pontos idő: Pént. Okt. 19 2018, 18:53