Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Jerome Avenue

    Share

    Jerome Avenue

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:55

    First topic message reminder :

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Kedd Jún. 23 2015, 21:59



    Damien & Sophia




    - És ha nem jövök, még most is szívnád a bagód, és szép lassan elvéreznél *replikázik, természetesen, de már menet közben. Haladás, nem?* - Képzeld, multifunkciós cicababa vagyok. Képes olyan összehangolt és nehéz feladatokra, mint egyszerre járni és beszélni *sziszegi kínosan, de nem a szavak okozzák neki a nehézséget, még csak nem is a fizikai megerőltetés (ahhoz is hozzá van szokva), hanem a mentális kín, amit a közelség jelent. Vannak pillanatok, amikor az egész világot gyűlöli. Ez is olyan.*
    *Na ja. Nincs hideg... Újabb jeges pillantással honorálja a megjegyzést. Igen, nincs hideg valakinek, akin hús és izmok vannak. Nincs hideg olyasvalakinek, akinek a szervezete képes energiához jutni. És persze nincs hideg azoknak, akik nem épp a második legsúlyosabb fóbiájukkal küszködtek az elmúlt percekben. De előbb harapná le a nyelvét, semhogy megszólaljon, vagy pláne eláruljon ebből bármennyit is. Éppen elég baj, hogy mindenki számára fedetlen a karja, s szinte fizikai fájdalomként égeti a tudat, hogy ezt bárki láthatja. Évek óta nem hord rövid ujjú cuccokat. A pulóverért ezért úgy kap, mint fuldokló az utolsó deszkaszálba, ami maradt az elsüllyedt hajóból. Feltépi a csomagolást, magára rántja a felsőt, még a gondosan feltűzött hajára gyakorolt hatás sem érdekli. Csukott szemmel vesz néhány mély lélegzetet, a beburkolózás és rejtőzködés megnyugtató tudatába kapaszkodva, bár a kár már megtörtént és visszafordíthatatlan, de próbál nem törődni vele. Legalább a tűzoltás megtörtént.* - Köszönöm szépen *nyitja ki a szemét, és mosolyog a másikra, éles váltással ez már meleg és életteli gesztus, tele kedvességgel és női bájjal. A modell-mosolya, természetesen - de ember meg nem mondaná róla, hogy nem őszinte. A nem embereknél persze nem lehet tudni, de róluk meg Sophia nem tud.*

    *Megcsóválja a fejét.* - Valahol meg se lepődöm. Fogadok, hogy valami rég kitervelt bosszúja lehetett ez ellened. Képzelem, hogy a jegesmedvével mennyire kedves szoktál lenni... *dünnyögi rosszhiszeműen. Volt már szerencséje Damien kedvességéhez is, de ő a maga részéről inkább a goromba pokróc részét preferálja. A másik tapasztalat túlságosan is kedves volt. Brr.* - Azzal is kiegyezem... *von vállat sóhajtva. Kár, hogy már nem látszik a nyoma. Tetszene neki a minta, hetekig is elnézegetné Damien képén. Persze, most kapott helyette egy késszúrást. Ha nem is Sophiától... A köszönetre mindenesetre meglepetten felvonja a szemöldökét. Ha valamire, hát erre nem számított... le is engedi a kezét, már nem teljes és tökéletes elzárkózást mutatva testbeszédével is. Annyira azért nem, hogy közelebb menjen, de az apró lépéseket is értékelni kell: ide is így jutottak el. Mármint a konditerembe, ma este; nem úgy általában a szituációjukba. Az egy kicsit összetettebb volt ennél.* - Mert te olyan fess és délceg voltál végig... *Csak úgy csöpög szavaiból az irónia.* - Ha azt szeretnéd, hogy most körbeugráljalak, mint valami béna filmben, ahhoz előbb az én torkomon is le kell nyomnod néhány vigyorbogyót *teszi hozzá, csak a miheztartás végett. Továbbra is vannak elvei, ugyebár. A beismerésre leginkább csak bólint. Ha azt hitte volna, hogy Damien képes a saját lábán hazaevickélni, akkor hagyta volna ott. A kérdés várható volt, épp ezért váratlan. Amennyire abszurd minden, amióta Damien bejött a képbe... le is kell ülnie tőle, és erőtlenül vállat von.* - Humánumból? *inkább kérdés, mint kijelentés.* - Hol edzenék, ha elpatkolsz? *teszi hozzá egy vérszegény mosollyal.* - De ettől függetlenül jössz nekem egy pulóverrel! Dolce & Gabbanával, ráadásul.
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Jerome Avenue

    on Pént. Jún. 26 2015, 21:23

    Sophia – Damien

    A replikára felröhögök, muszáj. Éppen eltűnni és az irodámban feltűnni szerveztem volna magam, de nem voltam benne biztos, hogy teljes lenne a siker. Lett volna a siker.
    - Te és a cicababa. – ismét felröhögök, úgyse hall senki. Sok bántó él van abban a nevetésben. És egyben elismerés is. Elvégre a cicababáknak tudvalevő, nincs eszük, amit használnának visszavágáskor.
    A méregetést megkapja Sophia, főként egy, pontosabban két dolog miatt.
    - Szívesen. Mondd csak, jól vagy? Neked ugye semmi bajod? Vagy láttál valamit? Egyáltalán mi történt? – végre kezd pislákolni a fejében, hogy nem egyszerű dolog történt. És nem csak neki, csak egyet nem tud még: nem kéne ilyet kérdeznie itt.
    - Hagyd haver, majd Damien lerendezi. – paskolja meg egy jóval nagyobb méretű edzőtárs a kérdező vállát, ezzel úgymond elrángatva Sophiától, nem hagyva neki válaszadási lehetőséget sem.


    - Én kedves vagyok! – fakadok ki bosszúsan.
    – Ha magasról tojnék rád, akkor már rég röpülnél innen. – francba a por igazmondóbb hatásával, még hallgatni sem megy.
    - Azt megszaromle, hogy mit ki forral ellenem… - megölni már úgyse tud. Félig halott vagyok, ha úgy vesszük.
    A kérődzésre rámeredek, majd ismét felnevetek.
    - Mi vagy te? Veréb? Azt csinálsz, amit akarsz, ha nem az edzésről van szó. – vonok vállat kedvetlenül hirtelen. Ugrál engem körbe eleget másvalaki, akit meg a hátam közepére kívánok, ám éppen vele kell csínján bánnom, hogy ne magam ellen beszéljek.
    - Amivel? – kerekednek ki a szemeim, majd megrántom a vállam. – Felőlem. Hozod a számlát és el van intézve. – elvégre ez a minimum.
    A pohár után nyúlok, innom nekem is kell. Ha tudnék inni, mert leverem a poharat.
    - Basszameg. – utálok ilyen lenni, a nyűgös királylány hozzám képest napesti csillagfény.
    – Valaki hozzon már egy rohadt, rendes italt! – ordítok egy nagyot.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Pént. Jún. 26 2015, 22:35



    Damien & Sophia



    *Hát, Sophia természetesen nem tudhatja, hogy keresztülhúzta "kedvenc" edzője terveit és számításait, ő csupán azt látta, hogy a másiknak baromi ráérős volt a bagózás, s ebből nyílegyenes volt a logikus következtetés: azért, mert magától nem nagyon tudott volna nekiindulni a nagyvilágnak. De hát a hiányos ismereteivel még azt se tudja hová tenni, min röhög a másik, így betudja a vérveszteség okozta... ööö... mit okoz a vérveszteség vajon? Sokkot? Idegbajt? Akut elmeitiszt? Bahh, tényleg nem egy nővérképzőbe jár, honnan a francból kéne tudnia?*
    - Azt mondják, a nevetés gyógyít. Ha így folytatod, a klubba már a saját lábadon sétálsz be... *"fenyegeti" meg a másikat, vagy csak elmélkedik hangosan, mivel hangja feszültsége nem igazán enged komolyabb hangsúlyozást, így nehéz megállapítani. Persze direkt használta a szót, s talán azon jobban megsértődött volna, ha a másik nem röhögi ki, de hát elég sokan vannak, akik nem csípik Sophia humorát. Az irónia mindenesetre nem csak környezetére, hanem önmagára is irányul nála rendesen, csak ritkán engedi meg magának, hogy ki is mondja...*
    *Köpni-nyelni nem tud a jelenet láttán, mi a szeme előtt zajlik le.* - Nem! *vágja rá a hazugságot a "láttál valamit?" kérdésre. Részben őszintén, hiszen hogy a főnökkel mi történt pontosan, rejtély számára s ő csak az utózmányokra ért oda. Másrészt viszont... éppenséggel szemtanúja lehetett annak, ahogy halálra gázolnak valakit. Na de ez nem olyasmi, amit el fog árulni bárkinek! Főleg nem így, hogy... hogy tulajdonképpen hidegen hagyja az egész, még most is, hogy jobban belegondol. Még sosem látott senkit meghalni. Tudja, hogy illenék éreznie valamit - megrendülést, részvétet, sokkot, akármit -, de... hiába tekint magába mélyen, csak a nagy nihil van ezzel kapcsolatban, meg hogy neki semmi köze hozzá, nem akar belekeveredni, ezért is húzott el onnan azonnal. Puszta önvédelem. Vajon az érzéketlenség is önvédelem, vagy kezd teljesen szociopatává válni? Ezeken a kérdéseken annyira bebambul, hogy el is szórakoztatja magát, míg be nem csörtet az irodába.*

    *Hideg, gúnyos mosoly lopódzik élénkre rúzsozott ajkaira.* - Valóban, maga vagy a megtestesült szívélyesség és meleg érzelem *csöpögnek szavai a gúnytól, ő így távolítja el magától a világot, ha épp nincs hozzá kedve.* - Tájékoztatásul közlöm, hogy a tojok a fejedre, meg a kedvesség éppenséggel nem egymás ellentétei, mellesleg pedig a kettő között is van még néhány árnyalat, amit átugrottál... *ingatja a fejét, hitetlenkedve a helyzet abszurditásán. Minden pillanatban reméli és féli, hogy felébred, mert ilyesmi a valóságban aligha történik. Vagy igen? S különben is, mik ezek az ellentmondásos érzelmek saját magában már megint? A francba az egésszel, tényleg kezd bedilizni!*
    *A másik tekintetétől, aztán a nevetéstől - először az este folyamán -, zavarba jön kissé, s kelletlenül lesüti a pillantását. Nem mondott semmi vicceset, amin így kellene mulatni...* - Oké, ezt megbeszéltük. Csak tisztáztam. Nehogy valami béna filmben érezd magad... *igyekszik a magabiztos hangsúlyozással elfedni azt a tényt, hogy ez bizony már inkább kínos össze-vissza dadogás, semmint értelmes vagy konstruktív felelet, s távol áll a tőle megszokott gúnyos replikáktól.*
    *Ültében aztán sóhajt, megdörgöli a homlokát.* - Az egy ruhamárka, te sefogú csócsa köbgyökér... *röhög fel végül hitetlenkedve. Hogy még ezt se tudja valaki? Épp olyan fura, amennyire másnak az lehet, hogy a legalapvetőbb szinten is gondok vannak a lány elsősegély-ismereteivel. Damien viszont meglepően hamar beadja a derekát, igazából meg se kell harcolni vele. Micsoda üdítő változatosság, ilyen is tud lenni?* - Jó, majd hozom *dünnyögi Sophia bólintva, kevés meggyőződéssel. Tudja, hogy úgysem fog elmenni ruhát venni. Évek óta nem ment. Az a pulcsi sem azért kellett volna neki, mert máskülönben nincs mit felvennie... különben sem az a "nincs egy göncöm se!" hisztis lány. Inkább a "minden ruhatárból kihozom a maximumot" típus.*
    *A levert pohárhoz kapna, de hát nem szélvész és villám ő, közelében sincs, mikor az már csattan is szét a padlón, üvegszilánkokat és terjedő tócsát hagyva maga után. Sophia úgy, ahogy van, megdermed. Ahogy érkezése napján, most is szinte megbabonázva bámulja az üvegcserepeket.* - Hogy beszélsz... *veti közben a másiknak oda sem figyelve a nagyon antimenő hozzászólást, de még mindig nem néz rá... a felkiáltásig. Akkor összerezzen, füléhez kapja kezét, mintha bántaná a hirtelen nagy hang, és végre Damien kerül a fókuszába.* - Ne ordibálj már... nem vagyok süket *bosszankodik, és körülnéz, honnan szedje a piát. Vagy meglátja elsőre, vagy majd Damien elirányítja, ha ennyire inni szeretne, biztos van itt valami dugi minibár vagy ilyesmi. Nincs azzal gondja, hogy kiszolgáljon valakit, mégiscsak étteremtulaj famíliából származik, meg különben is: olasz. Remélhetőleg valami alkoholra bukkan, mert akkor két poharat hoz, s nem csak az edzőnek tölt, hanem magának is. Alapvetően nem iszik alkoholt. De a ma este annyira abszurd, annyira lehetetlen... s különben is így fair. Ha a másik be van drogozva, akkor nem tisztességes, hogy ő józan legyen. Legalább mindketten egyformán fogják bánni ezt az estét másnap, nemde?*
    *Biztos ami biztos a másik kezébe adja a poharát, aztán veszi a magáét is, s koccintásra emeli.* - A megkéselésedre? *érdeklődik pimasz vigyorral, belekortyol az italba, aztán ismét a szilánkokra téved a tekintete. Össze kellene takarítani... ehelyett azonban lehajol, és felkapja az egyik nagyobb, éles szélű üvegdarabot, elgondolkodva forgatja a kezében. Közben az alkohol pillanatok alatt szétárad tagjaiban, végre a melegség illúziójával ajándékozva meg Sophiát. A mai napon először nem fázik. Azonban megkínzott szervezetének a legkisebb mennyiség is sok, azonnal a fejébe száll.* - Tizenhét évesen vágtam meg magam utoljára *szalad ki a száján, mielőtt meggondolhatná, aztán már legszívesebben fejbe verné magát, hogy ezt mégis miért kellett. Egyrészt mert senkinek semmi köze hozzá, másrészt nem éppen lelkizős társaságban van, lehet, hogy a másik már ennyitől is kiszalad a világból, megelőzendő a további, számára tökéletesen érdektelen infókat. Nem is néz Damienre.* - Bocs, felejtsd el. Töltsek még neked? *Nem is nézi, egyáltalán megitta-e a másik az első adagot, mielőtt már újra kínálja. Hm. Talán mégiscsak ragadt rá valami pincérnői mentalitás otthon?* - Ihatsz te egyáltalán a gyógyszeredre? *merül fel benne a kérdés, feltehetően költői, mert eszében sincs megmozdulni és elszedni az italt, vagy bármit tenni az ügyben. Hátradől a széken, amire lecsüccsent, fejét a támlának támasztja, a plafont bámulja nagy átéléssel.*
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Tavaszudvar
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Jerome Avenue

    on Kedd Jún. 30 2015, 17:09

    Sophia – Damien


    Az odavágott nemre felvonja mindkét szemöldökét az edzőtárs.
    - Jól vanna. Akkor nem láttál. – nem foglalkozik vele tovább, majd úgyis kiderül, és valóban nem az ő dolga.


    - Kit érdekel. – vonok vállat. Annak tart, aminek akar, ettől még nem leszek más és nem is szándékszom más lenni. Ötszáz év elég a változatlanságra, hár még úgy a háromszáz év. Talán ezért is vagyok az emberek között ennyit. Szórakoztatnak, nem poshadok be.
    Félrebiccentem a fejem, úgy nézek rá.
    - Nocsak. Nincs replika. – hátravágom a fejem, jobb így.
    Aztán pedig duplán kapom a dolgot vissza. Visszaemelem a fejem, már kezd hatni a gyógyító izé, ami annyit jelent, hogy lassan el fogok borulni.
    - A tahóságnak is vannak szintjei. – majd visszaejtem a fejem.
    Felsóhajtok. Ha nem lett volna ilyen beszólása, akkor kapott volna újat. Így azonban megkapja az újjá varázsoltat, a fáról levarázsolva, éjjel van, úgyse látja senki, hogy egy lombkoronából eltűnik egy felső, majd Brünhilda recepciós pultján landol. Ez viszont lemerít, fehérebb is leszek.
    - Ahogy akarok. Miss Szappanszájú. – a tündérek kellemetlen természete fel-felbukkan bennem.
    - Nem is neked ordítok, hiszen itt vagy. – forgatnám a szemeimet, ha nem szédülnék.
    Csak elnézegetem, ahogy keres, majd tölt. Nézem az italt, majd felhajtom. Marja a torkom, éget, és piszok jól esik.
    - Hülye.
    Még azt látom, ahogy mered a cserepekre, majd leesik a poharat tartó kezem. Kiütött az ital, a töltseket már nem hallom meg, lebukik a fejem.

    //Bár beájult a kis pokróc, nagyon élveztem a játékot és a megmentést külön köszönöm!! Köszi //

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Kedd Jún. 30 2015, 18:39



    Damien & Sophia



    *Ő is vállat von. Való igaz, a másik egy szóval sem jelezte, egyik találkozásuk alkalmával sem, hogy érdekelné, mit dumál Sophia. Mégis: ha teljesen hidegen hagyná, akkor nem figyelne ennyire. Mert azt már bebizonyította, hogy figyel, méghozzá állandóan. Ami, ha belegondol, kicsit zavarbaejtő, a maga szokatlanságával... de inkább nem gondol bele. Legalábbis nem itt és nem most.*
    - Nincs. Olykor még ez is előfordul *legyint, beletörődve, hogy beégett. Érzi az arcán is az ezt jelző pírt, de most már mindegy, nem tehet ellene semmit, legalább ne fokozza azzal, hogy holmi tiltakozással még inkább rávilágít saját ciki helyzetére.*
    - Ha így van, én igen magas szinten tudom űzni. És te is... *halványan elmosolyodik a végére. Nem mintha sok mindenben hasonlítanának Damiennel, az is biztos. Talán ez is csak hecc a részéről, bár azt feltehetően jóval egyértelműbb eszközökkel tenné nyilvánvalóvá. Talán csak nincs formában. Vagy kezd kijönni rajta is ez az este. Fene tudja. Ütős volt, az egyszer biztos. A ráaggatott névre hangosat sóhajt.* - Lefogadom, hogy ezt sokáig fogom még hallani tőled... *dünnyögi maga elé. Tessék, egy pillanatig elkalandoznak a gondolatai, és máris megkapja a méltó büntetést. Damien mellett nem lenne szabad ilyesmit megengednie magának. Vagy éppen mellette szabad megengednie magának? Micsoda filozófiai kérdések bukkannak fel. Nem éppen erre számított, amikor elindult otthonról.* - Hát ez az. Ha meg itt vagyok, minek ordítasz másoknak? *okoskodik Sophia, már elmélyülten szemlélve az italokat. Kortyol ő is, köhög kettőt, sikerült valami bitang erőset töltenie, szuper.* - Te is *von vállat, aztán vesz egy mély lélegzetet, és leejti az üvegcserepet, csilingel a többin. Első körben megkönnyebbülten nyugtázza a másik ájulatát.* - Nagyon remélem, hogy nem hallottad, amit mondtam... *bukik ki belőle ismét a gondolat hangosan,kissé nyöszörgősen, bár hogy minek dumál egy ájulthoz? Az alkohol hatása, tutibiztos. Már ha csak ájult... Riadtan néz fel - ugye nem nyírta ki azzal, hogy alkoholt adott a gyógyszerre?! -, aztán megnyugszik, az egyenletesen emelkedő-süllyedő mellkas látványától. Oké, annyira nagy baj nem lehet... Lassan, kissé imbolyogva feltápászkodik, összesöpri az üvegcserepeket, és kidobja mindet a kukába, anélkül, hogy kézzel még egyszer hozzájuk érne. A főnök második pohara épen túlélte az esését, így azt csak az asztalra állítja, s mellé a sajátját is. Mosogatni már tényleg nem fog... megcsóválja a fejét saját gondolatára, megállapítja, hogy teljesen azért nem bújt ki a bőréből, aztán előveszi a telefonját, és hív egy taxit. Az irodában kivárja, amíg vissza nem jeleznek, hogy előállt a kocsi, akkor kislisszol az ajtón, és senkire sem nézve, senkivel sem törődve, testileg és lelkileg is kimerülve lelép a helyszínről. Úgy tűnik, ez a leszívottság mindennapos lesz, amíg ide fog járni. Sebaj. Azért jár ide.*


    //Én is nagyon-nagyon köszönöm a játékot, imádtam! Smile//
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Kedd Aug. 11 2015, 23:24


    Weston & Maya

     
    Bad boys bad boys whatcha gonna do?

    Zene: Time Ruha: Black and leather Megj.: Go baby go!


    A mai napom nyomozással és az összes kapcsolatom kikérdezésével telt. Már napok óta egy férfit követettem, pontosabban egy nyomozót. Még apám beszélt róla egyszer egy tárgyaláson, ugyan is a férfi rengeteg fülesünket kapta el, a sok hülye meg még beszélt is talán neki, így aztán a hullák is sorba borították az utcákat. Egyre közelebb ér hozzánk, ami egyre nagyobb problémát jelent nekünk. Apám nem a rendőrgyilkos fajta, de ha egyszer a férfi átlép egy határt, valószínűleg nem fog meghátrálni attól sem.
    Este van, bár még nincs sötét, csak esteledik inkább. Sietősen lépkedek az utcán afelé a lány felé, aki nekünk dolgozik, mert úgy sejtem, hogy ide fogják vezetni a nyomok a férfit és figyelmeztetni akarom, a helyébe lépni. Az utcán már messziről látom a fekete hajú nőt, ám sajnos úgy tűnik, elkéstem... egy alakkal beszél, de nem tudom megállapítani, ki az, mert nekem háttal áll, míg a nő velem szemben. Meg is lát, ahogy figyelem, s látom, ahogy elnémul, szinte észrevehetetlenül biccent nekem, jelezve, hogy segíthetnék. Visszabiccentek és besétálok a magam mellett lévő szűk sikátorba és a sarkon figyelek. A nő futni kezd felém, de mint egy őrült. Visszahúzódom és várok... már hallom a cipők hangját a betonon, s hirtelen el is szalad mellettem. Tekintve, hogy mi nem dolgozunk emberekkel, ahogy én sem, úgy ő sem az, tehát úgy, hogy már eltűnt a férfi szeme elől, a sikátorban eltud tűnni, mint a kámfor. Ekkor lépek ki onnan, szándékosan véletlenül akadályozva a nyomozó útját. Talán a fejünk is összekoccan, de az biztos, hogy összeütközünk, elesünk. Nem baj, ha fáj egy kicsit, inkább, mint hogy egy újabb emberünk aludjon az őrsön.
    - Hé! - szórom szét a cuccaimat, ahogy összeütközünk.


    A hozzászólást Maya Nolwenn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 12 2015, 18:27-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Szer. Aug. 12 2015, 18:05



    Maya & Weston





    Ma nem teljesen hivatalos nyomozásom-folytatottam még mindig abban a bizonyos ügyben, ami számomra a legtöbb kérdést és megmagyarázhatatlan dolgot hagyta maga után. Fényt szeretnék deríteni az igazságra és úgy érzem, jó nyomon haladok, legalábbis mondjuk úgy, hogy egyre több nyomot találok egyáltalán. Nem nagyon beszélek erről senkinek, mert senki sem értené meg és senki sem hinné el, amit gondolok. Kezd talán rögeszmémmé válni ez az egész, de nem érdekel. Nem fogok leállni, amíg nem látok tisztán.
    A megérzéseim egy fekete hajú nőhöz vezettek, akit most estefele sikerült is elkapnom az utcán egy kis beszélgetésre. Bárhogy ez csak beszélgetés, hiszen nem járok el hivatalosan. Nem mondd túl sokat, legalábbis nem nagyon akar köpni. Egyáltalán meglepte, hogy így leszólítottam az utcán. Én előkészültem, mert már napok óta figyeltem, tudtam, hogy itt lehetőségem nyílik meglepni és úgy is lett. A szavak csavarása és a kérdések formálása nagyon az én technikám és ezzel már vezetem is arra beszélgetést amerre akartam, de valami megzavarja őt és egyik pillanatról a másikra heves rohanásba kezd, mintha rémet látott volna. Félre is lök az útjából és rohan tőlem el veszettül.
    - Héj, álljon meg!
    Nem kell sok nekem sem, ahogy tőlem telik rohanok utána és már éppen úgy érzem, hogy nyakon is csípném a hölgyet és végre kiderülhetne mi az, amit rejteget előttem. Már elég közel érzem, magam mikor bevág egy sikátorba én meg utána, de ekkor jön a hatalmas pofon és nekicsapódok valakinek.
    Nem a nő az akit üldöztem, elterülök a betonon, de megrázom a fejem és ismét felpattanok rohannék tovább de már nincs ki után. A fekete hajú nő szőrén, szálán eltűnt.
    - A rohadt életbe!
    Csapok idegesen a levegőbe és még zihálok a hirtelen testmozgás után, de hamar elmúlik. Ekkor döbbenek csak rá, hogy mellettem egy nő fekszik éppen a betonon, akit elütöttem. Hirtelen elfog a szégyenérzet és segítőkészen lépnék oda hozzá kezemet nyújtva, hogy segítsek neki felállni.
    - Kérem, ne haragudjon, jól van? Hívják esetleg egy mentőt?
    Veszem, szemügyre amennyire csak tudom. Nem akartam bajt okozni, biztos véletlenül császkált erre én meg szó szerint letaroltam szegényt. Ráadásul, ahogy így nézem egy gyönyörű szép nő az, mekkora ökör vagyok. Szitkozódom legbelül.








    ▲ music: Fate has Smiled upon us▲ ▲ Words: 358 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Szer. Aug. 12 2015, 18:24


    Weston & Maya

     
    Bad boys bad boys whatcha gonna do?

    Zene: Time Ruha: Black and leather Megj.: Go baby go!


    Elértem a célom.. még ha ez azzal is járt, hogy a nőnek feltűnően gyorsan kellett elhúzni a csíkot, nekem pedig némi seggre eséssel járt. Nem bántam, az ügy érdekében megérte. A férfi elkáromkodja magát, mire elfolytok egy mosolyt és felülök. Pár másodperc után végül csak észre vesz, s bocsánatkérések közepette nyújtja kezét, hogy felsegítsen.
    - Semmi gond. Köszönöm. - tápászkodom fel a segítségével, majd leporolom a ruhámat.
    - Nem kell mentőt hívnia, nincs semmi bajom, csak összeütköztünk. - felelem apró kis mosollyal, majd letérdelek, hogy összeszedjem a táskámból kirepült dolgokat, na meg magát a táskámat is.
    - Nagyon sietett az előbb. Kinézetről ítélve gondolom nem épp az esténkénti futóperceket csinálja. - jegyzem meg közben, felpillantva rá, kis mosollyal. Nem tudom, miért állok le vele beszélgetni, mikor elvégeztem a dolgomat és mehetnék el. Azonban érdekel, hogy mennyit tud rólunk.. És hogy egyáltalán ki ez. Ha többet tudok meg róla, akkor könnyebben megfogjuk tudni téveszteni az idő múltával.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Szer. Aug. 12 2015, 18:51



    Maya & Weston





    Nagy nehezen beletörődöm abba, hogy ez e lehetőségem most szó szerint elszaladt és kámforrá vált, mert egyszerűen a saroknál mintha nyoma veszett volna. Már a lépteit sem halottam és követni sem tudtam. Talán még rálelek a nyomára, elég jól tudom, hogy merre szokott megfordulni, sikerülhet. Most már jó okom van azt is gyanítani, hogy titkol előttem valamit, különben nem vette volna fel a nyúlcipőt. Jelenleg jobb, ha helyrehozom figyelmetlenségem áldozatát. Elfogadja a kezemet segítségként így könnyen fel tud kelni a kemény aszfaltról.
    - Igen az én hibám ne haragudjon nem figyeltem oda eléggé.
    Fogadkozom még egy sort és nem kéri, hogy mentőt hívjak így bízom benne, hogy tényleg nem esett komolyabb baja. Csak egy ártatlan civil, biztos semmi köze az egészhez. Nem árt, ha óvatosabb leszek. Segítek neki összeszedni a táskából elszóródott cuccokat.
    - Nem abszolút nem, tudja nyomozó vagyok és a hölgy, aki itt fordult be fekete hajjal, rosszban sántikál.
    Felmutatom a jelvényemet is hogy ne tűnjek hiteltelennek és ez a legjobb magyarázat, amit adhatok neki, miután felökleltem szegényt. Nem teljesen a valóság, de nem is hazugság.
    - Esetleg látta, hogy merre haladt tovább?
    Érdeklődöm tőle, hiszen itt fordult be a sarkon látnia kellett. Bár biztos nem ezt figyelte mielőtt összeütköztünk, na, mindegy egy próbát megér.
    - Ki tudnám engesztelni valamivel? Egy ital vagy bármi, mert nagyon szégyellem magam az eset okán. Csodálom, hogy nem ordította le a fejem.
    Vakarom meg a tarkómat idegesen. Egy járókelőbe így belefutni, főleg egy törékeny kis nőbe. Mekkora hibákat tudsz te elkövetni Weston, nem csoda hogy egyedül maradtál. Korholom tovább magam legbelül.










    ▲ music: Fate has Smiled upon us▲ ▲ Words: 259 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Szer. Aug. 12 2015, 19:19


    Weston & Maya

     
    Bad boys bad boys whatcha gonna do?

    Zene: Time Ruha: Black and leather Megj.: Go baby go!


    Szavaimmal felhívtam magamra a figyelmét, ami jó is volt és rossz is. Segített összeszedni a cuccaimat, majd mikor ez meg volt, rá mosolyogva megköszöntem.
    - Köszönöm. - mondom, majd hallgatom szavait és figyelem, ahogy előveszi és megmutatja a jelvényét. Úgy teszek, mintha meglepődnék. Végül is, ha színészkedem, az még nem hazugság... Azonban amikor rákérdez arra, hogy nem láttam-e a nőt, merre futott, nagyot nyeltem és a sikátorra nézek.
    - Hát öm.. láttam bejönni... Aztán eltűnt. - mondom, enyhe meglepettséget víve a hangomba. Azonban komolyan meglepődök, amikor a férfi meghív egy italra.
    - Öm... hát, persze, ha ettől jobban érzi magát, végül is megihatunk valamit. Mikor és hol? - mosolyodom el halványan. Ajj Maya mit csinálsz?! Már az előbb is majdnem kifogott rajtad, most meg még leállsz majd vele beszélgetni. Jézusom! Talán jobb volna, ha elmennék...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Szer. Aug. 12 2015, 20:43



    Maya & Weston





    Egy ilyen szépség biztos könnyen fel tudja, hívni magára a figyelmet szinte már le sem tudom róla emelni a tekintetemet. Viszont ez a kezdés, hogy így belefutottam, biztos legszívesebben melegebb éghajlatra küldene el csak éppen elég toleráns velem kapcsolatban. A mosolya, az szinte magával ragadó én is haloványan produkálok egy mosolyt némi zavaromban.
    - Áh, az én hibám még mindig ez csak természetes.
    Jó szokásomhoz híven nem tudom abbahagyni a fogadkozást, amiért ezt tettem. Nem szeretek bajt okozni másoknak, pont ellenkezőleg.
    - Szó szerint eltűnt és már biztos, hogy messze jár. Talán majd máskor, köszönöm azért a választ.
    Ha még tudnám is pontosan melyik volt az-az irány ahova futott, már biztos nem találnék nyomára, ennyi idő alatt bárhova mehetett. Reménytelen, mára tényleg fel kell adnom ezt a nyomozást. Sebaj, lesz még alkalmam rá.
    A kérdésem láthatóan meglepi őt, de én ilyen vagyok, szeretném kijavítania hibámat, ha ez bárhogy is lehetséges. Ha ezt egy ital vagy kávé, vagy étel enyhítheti, akkor természetesen állok elébe, ma már úgyse csinálok semmit.
    - Igen jobban érezném magam, de az lenne a legjobb, ha ön érezné magát jobban tőle. Hát tőlem akár most is, ahogy csak szeretné. De nem akarom ráerőltetni semmire, ha sürgős dolga van, vagy már inkább haza menne, nem fogom feltartani, csak egy ajánlat.
    Ez lenne a főbb szempont, hogy neki jobb legyen, de nem fogom rátukmálni amúgy sem túl izgalmas társaságom néha. Elfogadott dolog, hogy sokan nem szeretnek kapcsolatba lépni a hatósági személyekkel, főleg nem egy nyomozóval. Nem lepődök meg rajta, ha inkább nemet mondd.












    ▲ music: Fate has Smiled upon us▲ ▲ Words: 254 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Szer. Aug. 12 2015, 21:45


    Weston & Maya

     
    Bad boys bad boys whatcha gonna do?

    Zene: Time Ruha: Black and leather Megj.: Go baby go!


    Valamiért ez a férfi olyan sokat szabadkozik, hogy csak na. Ki nem néztem volna belőle. Nem is értem, mire fel ez, hiszen láthatóan nem vagyok mérges rá. Ha az lennék, azt biztosan tudná. Így csak értetlenül nézem, többszöri bocsánat kérését hallgatva, meg azt, hogy azért hív el, hogy én jobban legyek. Ez a férfi teljes káosznak tűnik hirtelen a szememben, s el is nevetem magamat.
    - Hiszen nekem semmi bajom, maga aggódja túl, így lehet inkább nekem kéne meghívnom magát egy italra. - mondom viccelődve.
    - Amúgy meg nem sietek sehova, így épp van időm meginni egy italt, valahol. A teákat szeretem. - mondom, ezzel le is szűkítve a kört, hiszen egy ivóban nem igazán lehet kényelmesen teázni, vagy kávézni.
    - Amúgy meg, ha csak azért hív el, mert úgy gondolja, ettől jobban leszek, akkor felesleges. Semmi bajom és elfoglalt nyomozóként biztosan akad jobb dolga is. - mondom kis mosollyal. Igazából ez már csak amolyan szövegelés részemről. Nem is tudom, miért mondtam, talán azért, hogy lerázzam, mert egyik felem már rég haza menne, a másik viszont érdeklődik iránta.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Szer. Aug. 12 2015, 22:00



    Maya & Weston





    Néha tényleg túlaggodalmaskodom a dolgokat, mert szeretek nagyon alapos és precíz lenni, nem viselem jól a hibákat és ezt most nagyon annak találtam egy kelletlen balesetnek, amivel még másnak is okoztam némi fejfájást vagy épp más tájékon. A munkámban persze nem ilyen vagyok, ott célravezetően határozott tudok lenni, de mint hétköznapi személy ez néha előtör belőlem.
    Fölöslegesen aggódom, mert kicsit sem tűnik mérgesnek irányomba, sőt még el is neveti magát a végén, ami már nekem is igazi mosolyt fakaszt az arcomra talán kicsit fel is engedek.
    - Lehetséges, hogy túlaggódom, csak nem fordult még elő velem hasonló. Az italt mindenképpen én állom.
    Ehhez ragaszkodom, de lehet rám is rám férne most egy kis lazítás, kicsit mintha befeszültem volna és látszik, hogy ritkán akad társaságom szabad időmben főleg nem női és főleg nem ilyen csinos.
    - Örülök. Tea. Kiváló. Ha jól tudom, pár sarokra innen akad egy kis kínai teázó itt, ami megfelelhet, bár még csak egyszer voltam ott. Akkor is valami ügy kapcsán.
    Igen magamtól ritkán keverednék ilyen helyre, pontosan már nem tudom mi volt az oka, hogy ott kutakodtunk, talán valami drogügylet volt keverve egy gyilkossággal, de a teaház, mint csúsztató Kínai ügylet, nagy melléfogás volt. Semmit nem találtunk.
    - Többnyire igen, elég elfoglalt vagyok, de egy tea bele fog férni. Nem csak az… szívesen meginnám azt a teát a társaságában.
    Vallom be őszintén. Nem kérdés, kicsit mintha megbabonázottan állnék néha szépségétől, nem vagyok hozzászokva egyszerűen. Elsőre tényleg csak udvarias szerettem volna, de így jobban belegondolva lehet más is motoszkál bennem. Mindegy is, a társaság nekem is jól eshet néha napján. Nem is akármilyen.













    ▲ music: Fate has Smiled upon us▲ ▲ Words: 265 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Szer. Aug. 12 2015, 22:28


    Weston & Maya

     
    Bad boys bad boys whatcha gonna do?

    Zene: Time Ruha: Black and leather Megj.: Go baby go!


    Szavaira, hogy túl aggódja a dolgot, heves bólogatásba kezdek mosolyogva. Igen, láthatóan túl aggódó, pedig nincs rá alapja, mert semmi baj nincs. Baj akkor lett volna, ha elkapja a fülest. Teára szűkítem az italozás körét, mire mondja, hogy a közelben egy teaház, ahova elmehetnénk.
    - Óh ez remek, menjünk akkor oda. - mosolygom rá, s észre veszem, ahogy elrévedő, megbabonázott pillantással figyel. Nem szoktam törődni általában ezekkel, mert mindennaposak, de ez most egészen más helyzet. Most leállok vele beszélgetni, ismerkedni, ő pedig néz.. azzal a tekintettel. Ez a tündérlét miatt van, tudom. Az emberek tudat alatt is sokkal csábítóbbnak találnak minket, mint amúgy. Ennek tudom be ezt a pillantást. Elindulok, kifelé a sikátorból, hátra pillantok rá, ha jön.
    - És merre van? Ha nyomozás miatt volt ott, nem lesz kellemetlen visszamenni oda? - kérdezem kíváncsian.. Hiszen ki tudja, hogy a teaház hogyan viszonyul hozzá azok után. Nem mintha attól félnék, hogy megmérgeznek... Aztán ahogy mondja, hogy szívesen inna a társaságomban, furcsálkodva ránézek.
    - És ha később megbánja? Lehet, hogy most kedves vagyok, később pedig egy igazi fúria, és inkább menekülni akar majd, mint teázgatni velem. - viccelődök kuncogva, s elindulok mellette, ha közben ő is elindul a teaházva. Persze közben még mindig nem értem, még is mi a fenét keresek itt és vele... Őt kerülnöm kéne, vagy tévútra vezetni. Bár ehhez meg kell ismernem, szóval annyira még sem járok rossz úton.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Szer. Aug. 12 2015, 22:44



    Maya & Weston





    Igen, nem tudom nem észrevenni, hogy hevesen kezd bólogatni az aggódás résznél innen már biztosan tudom, hogy túlzásba estem, jobb lesz visszavenni és megnyugodni szépen. Már nincs akció, már nincs, nyomozás most csak egy beszélgetés elé nézek és némi finom tea elkortyolása elé.
    - Rendben, menjünk hát.
    Első apróbb meglepődésem, hogy végül nem utasítja vissza az ajánlatomat és kész velem teázni egyet. Ennek külön örülök, és sokkal mosolygósabb leszek utána meg is nyugszom láthatóan. Semmi aggódás semmi túlzott reakció. Kilépünk a sikátorból én pedig kissé előrébb haladva vezetem őt a megfelelő irányba, tényleg nincs túl messze pár sarok csak. Érzem, hogy többször is bejárja őt a tekintetem, de ezzel nem tudok mit kezdeni, néha csak zavartan kapom oldalra tekintetem inkább, más nézelődni való után kutatva.
    - Erre. Nem egyáltalán nem, mert semmi baj nem történt és semmi aljas dolgot nem találtunk.
    Szerintem már nem is emlékeznek rám igazából, nem ma volt az eset. Nem túrtuk fel a teaázót nem másztunk be mindenhova, csak diszkréten kérdezősködtünk és nézelődtünk, de semmi gyanús elem. Téves információkat kaptunk, nem volt semmi gond, előfordul az ilyen baki.
    - Hmm, ezt valahogy nehezen tudom elképzelni, de akkor mondjuk úgy, hogy vállalom a kockázatot.
    Vigyorgok rá már egészen felszabadultan én is el tudom engedni magam, ha akarom. Láthatóan inkább csak viccelődött ő is, ezt tudom értékelni. Mert, hogy tényleg egy idegesítő fúria lenne valójában? Hát azt egy ilyen tündéri arc mögött nem tudom elképzelni.














    ▲ music: Fate has Smiled upon us▲ ▲ Words: 237 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Csüt. Aug. 13 2015, 23:47


    Weston & Maya

     
    Bad boys bad boys whatcha gonna do?

    Zene: Time Ruha: Black and leather Megj.: Go baby go!


    Nyugodtan sétálva indulunk a teaház felé. Én zsebre teszem a kezeimet és félszemmel figyelek a férfire és hallgatom, miután rákérdezek, hogy nem volt-e gond a teaházban és nem is lesz-e, ha bemegyünk. Mondjuk egy kis izgalmat nem vennék zokon, sőt, talán még muris is lenne, jobb lesz visszafogni magam a mókázás terén.
    - Akkor jó, bár sejtem, hogy már rég nem lenne nyitva a teázó, ha bármit is találtak volna. Mondja.. nem tegeződhetnénk? Annyira idegen tőlem a magázódás... - kérdezem felpillantva rá. Tényleg elég zavaró odafigyelni arra, hogy ne tegezzem, mert már többször is majdnem úgy jött a nyelvemre, bár lehet, már meg is tettem, csak nem vettem észre. Én nem vagyok az a karót nyelt fajta, de ha neki úgy kényelmesebb, tőlem magázhatunk tovább. Aztán el is mondom, hogy talán egy fúria vagyok a lelkem legmélyén, ami amúgy félig igaz is... Persze nem hisz nekem, amin csak mosolygom halványan, el is vigyorodom végül.
    - Pedig én vagyok a báránybőrbe bújt farkas. - utalok itt halkan kuncogva arra, hogy bizony az aranyos pofika mögött olyan jellem rejtőzik, amit nehezen képzelnek el rólam.. Általában egy felnőtt érett nő képe van mindenki előtt, belül pedig egy pimasz, játékos és túlpörgő, hiperaktív viccelődős manó rejtőzik, amit nem láthat mindenkit. Oda érve a teaházhoz bemegyek, majd keresek egy helyet. Miután megkaptuk az itallapot, elkezdem átböngészni, s miután választottam, körbe nézek. Egész hangulatos hely.
    - Többször kellene ilyen helyre járnom. - mondom elmosolyodva.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Pént. Aug. 14 2015, 00:20



    Maya & Weston





    Nyugodt tempóban haladok a kijelölt irányba, egészen jól kiismerem magam a környéken így eltévedni biztos nem fogunk.  Alig veszem, le a tekintetem a még számomra egészen ismeretlen nőről valahogy nem megy nekem és kissé zavart is vagyok emiatt. Nem túl feltűnően, de azért ha jobban odafigyelnek rá azért érezhető.
    Ha lett volna valami gond a teázóval nyilván nem ajánlottam volna fel én, sem hogy oda menjünk, de így könnyedén tettem. Mást nem is nagyon tudtam volna hasonló célból a környéken. Ritka alkalom az, amikor én teázni ülök be valahova, nem mintha más apróból sűrűm járnék ki otthonról.
    - Igen, ha valamit lefüleltünk volna ott, akkor már rég zárva lenne, de nem így történt. Persze, igazából nekem is könnyebbség lenne. A munkám miatt nagyon hozzá vagyok szokva, de könnyen elhagyom, ha szükség. Weston Varner ha már itt tartunk.
    Mosolygom és így már könnyedebb lesz a beszélgetés is ebben biztos vagyok. Be is mutatkozom egyúttal ezen még nem estünk túl. Nincs szükség a hivatalos formára, ma már úgymond nem is vagyok szolgálatban és ez amúgy is csak szórakozás. Legalábbis remélem, hogy az lesz.
    - Tudod elég sok farkassal találkoztam már, de egyikre sem hasonlítasz. Ha pedig mégis az ellenkezője igaz, azt hamar megérzi a szimatom.
    Nem továbbra sem tudnám elhinni, hogy valóban valami vaj lenne a füle mögött valami rosszaság, egyszerűen nem tudnám kinézni belőle. Ez az első benyomásom és nagyon meglepne, ha tévednék. Bár én sem vagyok tévedhetetlen és mindenkinek vannak rejtegetni valói ezt már meg tanultam. Mindegy, nem tartok tőle. Ha már így alakult próbálom egyszerűen jól érezni magam. Néha azt sem árt.
    Előzékenyen ajtót nyitok neki, mikor elérjük a teázó bejáratát majd követem egy asztalig. Nem az átlagos forma. Le kell venni a cipőt is, hogy egy ilyen kis fakkba be tudjunk ülni és az asztal is szinte a földet súrolja, ajánlatos mellé térdelni vagy ülni valamilyen formán így is teszek a lehető legkényelmesebben. Székek nincsenek is.
    - Én is nagyon ritkán fordulok meg hasonló helyen. Egészen hangulatos. Milyen teát rendeljünk?
    Érdeklődöm miközben magam is szemügyre veszem a kínálatot akad itt mindenféle, nem is tudtam hogy létezik ennyi féle fajta tea egyáltalán.














    ▲ music: Fate has Smiled upon us▲ ▲ Words: 353 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Pént. Aug. 14 2015, 00:41


    Weston & Maya

     
    Bad boys bad boys whatcha gonna do?

    Zene: Time Ruha: Black and leather Megj.: Go baby go!


    Amikor bemutatkozik, legszívesebben a homlokomra csapnék, hogy mekkora etikátlan barom vagyok, amiért idáig nem jutott el az eszem.
    - Maya Nolwenn! Bocsi, általában nem szoktam ilyen tapló lenni, tényleg, most nem tudom, miért nem jutott eszembe bemutatkozni.. Talán elterelték a figyelmem. - Azt már nem teszem hozzá, hogy azért sem mutatkoztam be, mert én már tudom az ő nevét, hiszen kutakodtam utána egy kicsit.
    -Örülök, hogy tegeződhetünk. Mesélnél magadról, ha már elmegyünk meginni valamit? Mióta vagy rendőr? - kérdezem, ám második kérdésemet csak azután teszem fel, hogy kényelembe helyeztük magunkat és elkezdtük az itallapot böngészni.
    -Hmm.. a Titkok Völgye tea jól hangzik. A Sonnen Sencha is. Rózsaszirom is van bennük. Hm, hm... neked milyen ízlésed van? Inkább fanyar, vagy inkább édes? - nézek fel az itallapból egy mosollyal az arcomon.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Pént. Aug. 14 2015, 01:24



    Maya & Weston





    Nem veszem zokon, hogy még nem mutatkoztunk be egymásnak igazából nekem is csak most jutott eszembe. A nem mindennapi találkozásunk eredménye azt hiszem, hogy ilyen könnyedén siklottunk el felette mind a ketten. Most már ez is ki van pipálva.
    - Örülök, hogy találkoztunk Maya! Áh, egyáltalán nem voltál tapló, csak a találkozásunk körülményei tehetnek róla véleményem szerint. Inkább felejtsük is el és nézzünk előre.
    Még mindig kissé rossz rágondolni, ahogy lerohantam szegényt, még akkor is, ha láthatóan nem haragszik rám. Idő kérdése és elfeledkezem róla, de kell nekem egy kis idő az biztos. Nem tudom mi más terelhette volna el a figyelmét ezen kívül.
    - Hú, hát már egészen a gími óta annak készülök és mondhatnám, mióta az eszemet tudom, az vagyok, bár az kissé túlzás, de néha úgy érzem. A maga nevében egyszerű ember vagyok szerintem, egyszerű célokkal. Szeretem a munkámat és emellett viszonylag kevés szabadidőm akad. Szeretek olvasni. Nem vagyok, ebben olyan jó ne haragudj.
    Vakarom meg a tarkómat ideges és el is nevetem magam. Elsőre is meglepett a kérdése nehezen tudtam összeszedni a gondolataimat és láthatóan nem is sikerült maradéktalanul. Régen ismerkedtem már, régen tettem szert ilyen új kapcsolatokra főleg nem egy ilyen szép nővel. Remélem, nem néz nagyon butának, bármennyire is tűnök most tényleg annak.
    - Jobban kedvelem az édeset, ha már lehet választani. Bevallom, ezek a nevek olyan sokat nem mondanak nekem.
    Ebből is látszik, hogy tényleg nem járok ilyen helyekre, az itallap persze segítségemre van és böngészem is rendesen. Vagy mondjuk, úgy inkább tanulok belőle meg ismerkedem, mennyiféle tea létezik. A döntést lehet inkább Mayara bízom majd, láthatóan jobban konyít ehhez.















    ▲ music: Fate has Smiled upon us▲ ▲ Words: 267 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Pént. Aug. 14 2015, 10:46


    Weston & Maya

     
    Bad boys bad boys whatcha gonna do?

    Zene: Sacrifice Ruha: Black and leather Megj.: Go baby go!


    Kérdéseim és bemutatkozásom nyomán csendben hallgatom és figyelem a férfit. A teázóba beülve mesél nekem arról, hogy mióta készült rendőrnek, hogy mi a hobbija, már ha van ideje és hogy nem is olyan jó ebben. Persze ezen elmosolyodom és az arcát fürkészve elmerengek. A filmek, sorozatok miatt sok klisés rendőrattitűd van az ember fejében, de korántsem gondoltam volna, hogy ez a férfi ilyen lesz... Mármint a munkájában határozottnak, elszántnak tűnik, egy vadásznak, aki felkutat minden nyomot, felszed minden morzsát... Hiszen csak így találhatott meg minket majdnem. Civilben viszont olyan, mint egy mimóza és ezt nem tudom hova rakni. Annyira szemben áll a kettő egymással. Mindenesetre szimpatikus és nem úgy tűnik, mint aki az erőszakosabb fajtába tartozna. Nem érdemelné meg, ha végül Benedict megunná a hajszolását.
    - A neve alá van írva, hogy milyen összetevők vannak benne. - világosítom fel egy félperces mosolygós rá bambulás után végül. Közben körbe nézek, látom, hogy mások már isszák a teájukat.
    -Az erdei séta nevű gyümölcsös, málna darabokkal hozzák. Igyunk olyat? Biztos édes. - kérdezem újra az itallapba pillantva.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Pént. Aug. 14 2015, 19:27



    Maya & Weston





    Próbálom a lehető legjobb formámat hozni a bemutatkozás és ismerkedés terén, hát ez mondjuk úgy, ahogy sikerül, bár én közel sem vagyok elégedett az eredménnyel. Szerintem kis híján hülyét csinálok magamból, mert annyira amatőr vagyok ilyen szinten, vagy legalábbis már rég volt hasonló élményem. Igyekszem ez a lényeg, talán ezt kell értékelni inkább. Ami meglep, hogy Maya egészen csendben és nagy figyelemmel hallgatja végig a mondandómat, talán mégsem volt annyira rossz ez, így ha más nem is a mosoly újra megjelenik arcomon. Tudnék még valószínűleg mesélni, ha kíváncsi bármire is, de egyelőre, elsőre ennyi jött ki. Néha harapófogóval kell nálam kihúzni az információkat.
    - Oh, igen, látom. És te mit tudnál elmondani magadról? Mivel foglalkozol?
    Persze én is észrevettem már, hogy minden szépen le van írva a fantázianevek alatt, így a hétköznapi ember is el tud rajtani boldogulni még én is. Próbálom fenntartani a beszélgetés és érdeklődés vonalát ezért kérdezek én is. A lehető legegyszerűbbet talán, de legalább kérdezek. Az igazat megvallva pedig tényleg kíváncsi vagyok a történetére, bár nem tudom, hogy így első alkalommal mennyit fog megosztani velem.
    - Elsőre jól hangzik és biztos az édesebb fajtából való akkor rendeljünk azt.
    Mondom mosolygósan és kérek is belőle a kiszolgáló személyzettől. Nem telik olyan túl sok időbe még elénk kerül a kannagőzölgő tea és két csésze, meg az összes többi kellék.














    ▲ music: Fate has Smiled upon us▲ ▲ Words: 221 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Szomb. Aug. 15 2015, 00:12


    Weston & Maya

     
    Bad boys bad boys whatcha gonna do?



    Kicsit félénken beszélt nekem magáról, de láthatóan más reakcióra számított és visszakérdez. Elmosolyodom, s közben hallgatom a hangfalakból áradó hangulatos zenét, amely illik is ide.
    - Hát nekem irodai asszisztens a végzettségem. Kiskorom óta kötődöm a természethez, így végül virágkötőként dolgozom már évek óta. Mondjuk sokkal jobban tetszik is. Átélem mások örömét és bánatát a virágok, koszorúk átadásakor. Nagyon szép és hálás munka. - mondom, s utána a férfi meg is rendeli a teákat. Arrébb teszem az itallapot és rá mosolygom.
    - A kedvese nem szokott aggódni a munkája miatt? A kevés szabadidőnek gondolom nem örül, de hát ez a foglalkozás ezzel jár. A hősöknek nem sok idejük van, nem igaz? - kérdezősködöm kis mosollyal figyelve.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Szomb. Aug. 15 2015, 00:47



    Maya & Weston





    Ritkán szoktam magamról beszélni ismerkedés céljából, ezért volt kicsit szokatlan a szituáció. Többnyire inkább én vagyok az a személy az, aki kérdezget és hallgatja, ahogy a másik regél, vagy inkább csak próbálom arra késztetni, hogy regéljen, de szokott sikerülni, van elég tapasztalatom. Viszont ez most nem munka, jobb lenne elvonatkoztatnom magamban végre. Ez szórakozás, a véletlen műve, illik élvezni és próbálom is.
    - Hmm, egészen jó dolognak hangzik. Ahogy beszélsz róla, úgy gondolom, élvezed is ezt csinálni és ez a legfontosabb dolog szerintem. Ha rád nézek, nem mondom, hogy az első tippjeim között lett volna, de illik hozzád.
    Próbálok kedves leni és tényleg tetszik ez a foglalkozás olyan hozzávaló, szép, mint a virágok maguk. Jobb lenne, ha nem bambáskodnék ennyit, mert már megint nem tudom levenni róla a szemem csak, megbabonáz ismét. A kérdésre láthatóan meghökkenek, még szerencse hogy nem vettem még magamhoz a csészét, lehet kiborult volna.
    - Nem igazán örült, így már egy jó ideje egyedül élek.
    Vallom be őszintén kissé elkedvtelenedve. Nem fogok neki hazudni, miért is tenném. Az őszinteség nekem nagyon is fontos szempont. A régi kapcsolatomnak pont emiatt lett vége, ráérzett. Nem akarok sajnálkozni már rég túl, vagyok rajta így a mosoly hamar visszaszökik arcomra.
    - Nem vagyok én hős, csak végzem a munkámat és segítek, ahol tudok.
    Szerénykedem, én nem hiszek ebben a hős dologban. Mindenki rendelkezzen a képességei szerint hát én így tesz és arra tettem fel az életem, hogy kemény helyzeteket oldjak, meg melyekre mások talán nem lennének képesek. Így pedig sok nehéz ügy, sok gonosz arc kerül miattam rácsok mögé örökre, könnyebbé téve a hétköznapi emberek életét és ez így van jól.















    ▲ music: Fate has Smiled upon us▲ ▲ Words: 271 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Vas. Aug. 16 2015, 19:07


    Weston & Maya

     
    Bad boys bad boys whatcha gonna do?



    Megjegyzésére mosolyogva bólogattam. Szeretem a virágkötést, azok eladását. Nem túl nehéz munka, habár maga a virágápoláshoz oda figyelés szükséges. Szeretem, mert örömet lehet vele okozni, fájdalmat csillapítani, jó hódításra és kiengesztelésre, a virág mindenre jó. És emellett szép is. Szépsége másokat is széppé tesz, vagy akár lakást. Nálam is tele van virággal, fával a szoba. Inkább néz ki dzsungelnek a lakrészem, mint egy hálónak.
    - Csak az a munka jó, amelyet élvezünk. Mire tippeltél volna? És te élvezed a munkádat? - kérdezem, miközben lassan kihozzák a teát. Töltök magunknak, a tartóból két kanál cukrot teszek a csészémbe, majd saját kanalammal elkeverem. Nagyon forró még, de az illata édes, színe pedig szép piros. Alján mindenféle piros gyümölcsöt látok úszkálni. Egyet ki is halászok, hogy megkóstoljam. Málna. Hmm nyamm..
    - Ez isteni! - mondom nyammogva, majd mikor elmeséli, hogy párja elhagyta az idő keveslése miatt, megállok a mozdulatban.
    - Ne haragudj, nem gondoltam, volna, én csak azt hittem... Mármint ki gondolná, hogy nincs barátnőd? Ha tudom, hogy ez nem a megfelelő téma... Eh.. de ciki.. bocsi még egyszer. - kezdek gyorsan szabadkozni, hiszen tényleg nem akartam olyan vizekre evezni, amikkel esetleg ronthatom a teázás fényét... Na nem mintha azért jöttem volna ide, hogy jó pofizzak, hanem hogy megismerjem. Még is mi a fene van velem? Egyszerre haladok jó és rossz úton...
    Bókomra szerénykedni kezd, amit megmosolygok.
    - Pontosan ez a hős definíciója.." Végzem a dolgom, segítek, ahol tudok. " Önszántadból, tehát jó szívvel. Ez a dolog lényege. - mosolygom rá barátságosan, aztán megkavargatom a gőzölgő teát, hogy belekortyoljak, de még mindig nagyon forrónak érzem, pedig talán annyira már nem is az.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Avenue

    on Vas. Aug. 16 2015, 21:46



    Maya & Weston





    Minden munkának megvan, a saját szépsége azt hiszem. Persze most így hirtelen nem tudnék, sok érvet felhozni mondjuk a csatornatisztítás mellett, de úgy hiszem ez egy általános igazság. A virágkötészet meg szerintem egy egészen különleges és kedves munka. Sok odafigyelést, törődést és tudást igényel, nem tudná végezni akárki. Legalábbis aki tényleg szeretne benne eredményes lenni, mert ahhoz szerintem lélek is kell. Ez már önmagában nagyon sokat elárul nekem Maya természetéről és csak pozitív értelemben, szinte látom visszatükröződni rajta ezeket a tulajdonságokat. Egy gyönyörű virág.
    - Igen én is tudom élvezni a munkámat természetesen, az benne a szép hogy másoknak segítek, ellenben van több keményebb része is. Hmm, a felszolgáló biztos köztük lett volna vagy valami ruhával kapcsolatos ilyesmikre gondoltam. Ott szoktak ilyen csinos nők megfordulni.
    Csak a végén kapok észhez, hogy mit is mondtam pontosan, bár egy ilyen apró bókból jobban belegondolva csak nem lesz baj. Csak kimondtam, ami a fejemben járt és végig is vezettem.
    A teát magam elé húzom és én is pont két kanállal teszek bele cukrot, sejtésem szerint sokkal több biztos nem kellhet, hiszen maga a tea is biztos édes. Kavargatom és próbálok betelni egyelőre az illatával, ami mennyei, mert még elég forrónak néz ki.
    - Áh, semmi gond, jobb túlesni ezen előbb. Egyáltalán nem vészes a dolog, már nem most volt. ÉÉrtem és miért gondolnád, hogy nem maradhatok egyedül? Mármint a kérdésed erre utalt.
    Vagy bók akart lenni vagy nem is tudom igazán mi, de szeretném biztosan tudni részéről. Jól esne igazából nagyon, ha imponálnék. Rég volt már hasonló. A múlt meg elmúlt, a szerelem is teljesen kifakult belőlem és jól megvagyok egyedül is. Nem vagyok az a tipikus nőhajhász fajta.
    - Érdekes megfontolás, de a való élet néha merőben más, mint a filmeken. Az úgynevezett élet béli hősöknek gyakran be kell piszkolni a kezüket és itt járnak köztünk. A szomszéd tűzoltó is az, aki épp a kerti virágokat locsolja, a két utcára lakó bank biztonsági őre és így tovább. Már ha hiszünk ebben a hős dologban.
    Fejtem ki kicsit hosszabban a véleményemet, ha már belementünk. Továbbra sem vallom magam hősnek, csak egyszerű nyomozónak, de ha már felvetések azokat pont emiatt szépen le tudom vezetni. Ekkor látni, hogy jobban beindul a beszélőkém is és kattog az agyam.





    ▲ music: Fate has Smiled upon us▲ ▲ Words: 372 ▲▲ Note: xxx


    Ajánlott tartalom

    Re: Jerome Avenue


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:57