Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Manhattan Cruise Terminal

    Share

    Manhattan Cruise Terminal

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:56




    A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 04 2015, 23:21-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Hétf. Feb. 09 2015, 19:21

    Clary & Jace

    Idejét se tudom már, mikor jártam utoljára emberek között. Vagyis... azt nem tudom, mikor jártam úgy emberek között, hogy nem az életem volt veszélyben. Nem tudom, más hogy van vele, de én a tizenhatodik szülinapomra egy kocsit szerettem volna. Ehelyett mit kaptam? Az életem, az életemet egy több ezer éves múlttal visszamenőleg, egy pszichopata apával, egy anyával, egy mágussal, akinek még csak a szeme se áll jól, egy sráccal, aki az óta utál, mióta átléptem az intézet küszöbét.
    Kaptam rengeteg véres jelenetet, tömérdek üldözést, kis millió halál közeli élményt, és mégis... ha valaki azt kérdezi tőlem, erre vágytam-e, gondolkodás nélkül vágnám rá, hogy igen.
    Bizonyára ideje lennem keresni magamnak egy pszichológust, aki szépen rendbe rakja az agyam, mert hogy ott bent nincs rendben valami, az is biztos.
    A telefonom kikapcsolva, csak járom az utcákat, nem is tűnik fel, hogy már a kikötők felé haladok. Erős a késztetés, hogy megnyomjam azt a gombot, de... nem akarok feleslegesen csalódni.
    Tudom, hogy nem keresett, én se kerestem, gyáván menekülök minden elől, amit tettem, holott oly' mértékben vágyom arra, hogy megint megtegyem, hogy az már-már marcangol belülről.
    De sok. Szeretem Jace-t, jobban, mint bárkit ezen a világon, jobban, mint azt lehetne. Nem is tudom, hogy képes valaki ennyire intenzíven érezni valamit, hogy közben ne roppanjon össze. Mert sok minden mellett azt is megtanultam, hiába olyan jó ez az érzés, hiába képesek érte ölni sokan, a fájdalom, ami ezzel jár, jócskán megkeseríti azt.
    Aggódom miatta, mégse merem megemelni a telefont, bepötyögni pár számot, mert... mert fogalmam sincs, ő miként vélekedik mindenről, hisz könyörgöm... időnk se volt megemészteni mindazt, ami annyira rövid időn belül ránk zúdult.
    Kell a magány, kell a levegő, de kell Jace is... nem lehet őt becserélni a levegőre?
    Ahogy a stég végére érek, leülök a szélére, hogy a vizet kémlelve jöjjek rá a válaszokra, hátha kevesebb lesz a kérdőjel.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Hétf. Feb. 09 2015, 21:47


    Clary & Jace

    Mostanában mégsem megy olyan jól a koncentrálás a Szent Tűzzel. Alapvetően gondom nincs vele, de ha érzelmileg átbillenek, akkor érzem, hogy nehéz irányítani. Pedig reméltem, hogy Clary rúnája megoldotta a helyzetet. Valójában megoldotta, ám maximálisan még mindig nem tudom uralni.
    Ennek köszönhetően csak egy hete, hogy megint edzhettem, a lételemem, ha azt elveszik tőlem, a harcot, akkor semmi vagyok.
    És az sem érdekelt, hogy még nem nagyon léphettem ki Idrisből. Elvállaltam a legelső küldetést. A Pandemonium az utóbbi időben nem ismer határokat és egyre többen lépnek olyanok be oda, menedéket keresve, akiknek elég sok van rovásán. Persze, hogy kaptuk a savanyú megjegyzéseket, de lapítottak a fűben, amikor rájuk néztem. A hírem, az terjed, elég gyorsan és nem csak éreztem, de láttam is a gyűlölettel teli tekinteteket. Az irigységet. Dühödten csaptam le a zöld opálba hajló fekete démonvért a kardról, szöges ellentétet képezve a megint fénylő bőrömnek, és Aleccel együtt elhúztunk. Persze, egyből hozzá vette az útja, kihez máshoz, de sok mindenen keresztül mentek és én téptem volna le a fejét, ha végül nem vallják be egymásnak, mit éreznek egymás iránt.
    Így már csak a séta és a fej kiszellőztetése maradt a hideg időben. Az emberek nem látták a fekete vértől mocskos ruhám, mint ahogy engem sem, inkább nem vettem le a rejtőzést magamról.
    A stég van a legközelebb, oda tartok, a vizet mindig is imádtam bámulni. Van ott még valaki, érzékelem, ahogy közelebb érek. És két dolgot veszek észre. Az egyik, hogy Clary az, aki ott ül. A másik, hogy három démonfattyú is lesi, rajtam kívül és másodpercek múlva elindulnak felé.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Hétf. Feb. 09 2015, 22:33

    Clary & Jace

    És megint ott tartok. Elmerültem a saját, kusza kis világomban, és ha lehet még jobban összezavarodtam, mint eddig.
    Ahogy szép sorjában gondolom végig az eseményeket, úgy érzem, folyamatosan hullik ki belőlem egy darab. Volt egy bátyám, megöltem, majdnem meghalt Jace, Simon vámpír lett, az apám a valaha volt legnagyobb gonosz. Elhitették velem, hogy a szerelmem a testvérem, el is hittem azt.
    Jóformán már azt se tudom, kiben bízhatok meg és kiben nem, ami... gáz. Ez a világ mocskos, és nem tudom, miért, van egy olyan sanda érzésem, nem most lett vége mindennek. A viharfelhők gyűlnek a fejem felett, kivételesen nem csak képletesen. Érzem, ahogy a hideg levegő átjárja a testem, így jobbnak látom, magam mögött hagyni a helyet, mielőtt még ideér a vihar.
    Viszont, ahogy felállok, és a part felé veszem az irányt, megakad a szemem.
    - Jace - suttogom halkan, és már érzem is, ahogy a pultosom az egekbe szökik, hogy hirtelen iszonyat kevés jut nekem az oxigénből, hogy a gyomrom összerándul. Ezek csupán teljesen átlagos reakciók a jelenlétére, amiket hiába igyekszem én oly' serényen leküzdeni.
    De a démonokat is meglátom, minek hatására halkan nyögök fel. Hát persze, ha én meg ő valahol, valami véletlen folytán együtt kötünk itt, a minimum az, hogy valamelyikünk életére törnek. Jelen esetben, ahogy nézem, én vagyok a kiszemelt áldozat, így már-már automatikusan nyúlnék a fegyveremért, ha.... ha azt nem hagytam volna az intézetben.
    Körbejáratom a tekintetem, lehetséges menekülési útvonalat keresve, de hát a stégen állok, a part még messze, a víz meg gyanítom, hideg. Azt hiszem, ezt hívják padhelyzetnek.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Szer. Feb. 11 2015, 19:16

    Clary & Jace


    Ezer szerencse, hogy nem kiáltottunk egymásra, egy sansz még lehet. A mutatóujjamat a szám elé teszem, jelezve, hogy ha ők meglepik, akkor én is őket. Tök jó lenne, ha itt lenne Alec, de most, most nagyon kell a közvetlen küzdelem. Meglepivel, természetesen. Viszont az is jó, hogy nincs itt Simon. Vámpírként ütős volt, most ismét átvedlett mundane-ná, frissen avanzsálódott árnyvadásszá és egy lyukas garast sem ér.
    Árnyékba húzódom, hogy a lehető legkésőbb vegyenek észre, de közben a hátuk mögé is kerüljek.
    Jobb kezemmel mutatom, hogy kit szándékozok megtámadni, vagyis melyiket. Nem érdemlik meg a ki szót. Ahogy a támadás közepén vannak, nekilendülök és az egyik hátába tőrt küldök, így már csak kettő maradt, de ezzel el is vesztettem azt az előnyt, ami a meglepetés ereje. Felhasználtam.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Szer. Feb. 11 2015, 19:27

    Clary & James

    Erre most mit mondjak? Várható volt? Tény, nem találkozhatunk mi úgy, hogy mellékúton ne akarnának megölni, megsebezni, vagy pusztán erőt fitogtatni.
    Felsóhajtok, ahogy észreveszem, pár démon is csatlakozott hozzám... hozzánk, és egy aprót biccentek, majd mikor Jace leszúrja az egyiket, kihasználom az alkalmat, amíg még a másik kettő figyelme ráterelődik. az agyam kikapcsol, megint a túlélési ösztön veszi át a helyét, így minden, ami eddig fontos volt, amin gondolkodtam, hirtelen válik köddé.
    A leszúrt démonhoz futok, hogy elhalásszam tőle a fegyverét, majd megkaparintva azt, célba is veszem az egyik közelemben lévő démont, amit noha remegő kezekkel, de sikerül megsebesítenem...
    Persze sejtem, ezzel csak a kedélyeit korbácsolom fel, de bőven elég ahhoz, hogy Jacere is csak egy maradjon. Csak egy kósza pillanatra nézek felé, hogy lássam, minden rendben van-e, majd, ha tekintetünk találkozik, rámosolygok.
    - Örülök, hogy látlak - azzal hajolok is le, kicselezve egy suhintást, mert a reflexek még így is működnek, és egy újabb csapást mérek a lényre.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Szer. Feb. 11 2015, 19:52


    Claire & Jace

    Nem hagyok időt, hogy ketten is rávessék magukat Claryre, lendületből tartok a nekem jobbra lévő felé. Már későn érzékeli a démon vér illatát, ami nem a társáról érkezik. A ruhámon van belőle rendesen.
    Összefut tekintetünk, még mindig azt érzem felőle, amit azon az estén. A tekintete igéző.
    - Látom, buli van.
    Szembefordul velem a jobboldali, szerencsémre éppen bele a vágásba, de addigra már nem káröröm fut át rajtam, hanem a harc heve. A küzdésé. A lételemem, nem tudok nélküle létezni. Élvezem.
    Szemem sarkából figyelem a másikat, és úgy tűnik az első vágás nem vált be teljesen. Kapok egy vágást az alkaromra cserébe, de nem leszek rest, már elég közel van a döfésre. Ez már viszont beválik, hamar porrá válik a démonvérű.
    Nem hinném, hogy be kell majd Clarynek segítenem, nem is engedné, ismerem már annyira.
    - Mondd, neked nem mondta senki, hogy fegyver nélkül ne mászkáljál? Szerencséd, hogy volt időd a fegyver után menni. – a szokásos tüskeségem, ami általában mindenkinek szól, de Claryért aggódom és mindig is fogok.
    - Egyáltalán, mit kerestél itt?
    Csapom le a fegyverről a maradék vért és teszem a helyére.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Szer. Feb. 11 2015, 20:05

    Clary & Jace

    Vagy kismillió kérdést szegeznék felé, de sajnos, vagy épp nem, nincs rá se időm, se lehetőségem. Ezek vagyunk mi, valamiért vonzzuk magunkra azokat, akiknek valamiért nem jön be a békesség.
    Hiába van itt Jace, hiába áll tőlem egy karnyújtásnyira, az a két démon magának akarja minden figyelmem, és ha nem akarom helyben életemet veszteni, meg is kell adnom nekik.
    Először nem sikerül megsebesítenem, de hát nem is ez volt a cél, csak a társamnak akartam könnyebb utat adni.
    - Ááá csak egy átlag nap - forgatom a szemem, talán kissé bosszúsan. Volt idő, mikor a napjaim nem erről szóltak, most is naivan azt hittem, megúszom a kitérőt, de.. ahogy az látszik is, nem.
    Másodjára már én is megölöm a démont, majd szapora lélegzettel sétálok közelebb a fiúhoz, miközben hajam hátracsapom, hisz összekötni nem akartam, a harc hevében meg a szemembe lógott.
    - Azt hittem, megúszom - vonok vállat, kissé talán sértetten, de hát... sose viseltem jól a leszúrást, akkor meg főleg nem, ha még igaza is volt az illetőnek.
    - De megoldottuk, nem? - mosolygok rá halványan, hisz a fontos mégis csak ez.
    - Levegő kellett, azt hittem, megfulladok a falak közt - suttogom halkan, lehajtva a fejem, mert bár hazudni nem akarok neki, azt nehéz bevallani, hogy annyira erős mégsem vagyok.
    Veszek egy mély levegőt, majd összeszedve minden bátorságom, szüntetem meg a maradék távolságot, hogy megölelhessem őt.
    - Jól vagy? Nem esett bajod? A tűz? - motyogom, már-már összefüggéstelenül, de a napjaim főként arról szóltak, hogy érte aggódtam, így érthető, hogy kíváncsi vagyok, hogy van.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Pént. Feb. 13 2015, 21:58


    Clary & Jace

    Hiába, valóban csak a harc éltet, rávigyorgok Claryre, azon kívül, hogy ha bárki kezet emel rá, az életével fizet.
    - Akkor jó. Régi szép idők.
    Összevono a szemöldököm. Hihetetlen, hogy még mindig nem tanulta meg, mennyire oda kell figyelnie.
    - Azt hitted? És ha éppen nem vagyok itt? – egoizmusom az egekben, tény, hogy van mire, de hogy csak úgy odavágjam ezt bárkinek, főleg Clarynek. Igen, megmondom a magamét, mert baromira dühös vagyok.
    Átölelem, bár még mindig félek, hogy a kontroll elvesztésével, amit azt hittem, hogy megvan, baja esik.
    - És pont egy halszagú kikötőbe kellett jönnöd? Történt valami? – ha megint Alec vagy Izzy szólt be neki, nem fogom magam visszatartani. Vagy Simonnal kapott össze?
    Muszáj vagyok megérinteni a haját, megigazítani, pótcselekvésként, majd az egyik padhoz vezényelem magunkat.
    - Csak egy kis karcolás, majd meggyógyul. – még a vérem sem emberi vagy árnyharcos, arany és halványan opálos zöld keveréke, némi vörössel, gusztustalan. Arra emlékeztet folyton, akivé tett Valentine.
    A tűzre megrázom a fejem, jelezve, hogy nem javult. Az ölembe vonom Claryt.
    - Ha nem javul, akkor egy időre a Néma Testvérekhez kell mennem. – már ettől kiráz a hideg, de hogy leplezzem, inkább sértett dühként jelenik meg rajtam mindez.
    - Idrisbe mikor jössz vissza? – dőlök neki a fejemmel.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Vas. Feb. 15 2015, 11:40

    Clary & Jace

    Csak mosolygok a megszólálásán, hisz természetes, hogy neki ezt jelentik azok a régi szép idők. Azonban nagyon furcsa, hogy az idő annyira nem haladt, mint ahogy mi azt érzzük, csupán tényleg az események gyorsultak csak fel... nem is kicsit.
    - Mindig itt vagy. Ha szükségem van rád.... mindig tudod, mikor, hol kell lenni - vonom meg a vállam, mert számomra ennyire egyszerű. Persze, tudnom kéne, hogy Jace sincs mindig ott, ha baj van, de... de most is megjelent, és csak ez a fontos. Mellette tényleg biztonságban érzem magam, szeretem. Sose hittem volna, hogy képes is leszek ilyesmit érezni.
    Kihasználom az alkalmat, és a nyakába fúrva fejem, szívom magamba az illatot, amit annyira szeretek, ki tudja, mikor lesz legközelebb lehetőségem rá.
    - Nem semmi, csak... muszáj volt kicsit kiszellőztetnem a fejem, túl sok minden történt, túl gyorsan - sóhajtok fel a szemem is behunyva. Nem akarom elengedni, most, hogy itt van, nem akarom megint azt az űrt érezni, amit a legutóbb is maga mögött hagyott.
    A padhoz érve, kényelmesen helyezem magam az ölébe, ki tudja mióta, most először érzem azt, hogy minden a helyén van, és ahogy az általában lenni szokott, a külivlág már meg is szűnik, csak ő van, és ez már-már annyira természetesen hat, hogy fogalmam isncs, hogy bírtam ki azt az időt, amit külön töltöttünk.
    Nézem a vérét, el is komorulok, mert eszembe jut minden, ami történt, amire nem akarok emlékezni.
    - Már elmúlt - suttogom halkan, ahogy óvatosan végigsimítok arcán. Hátha sikerül annyit szajkóznom, hogy a végén még én is elhiszem, mert most még nagyon kételkedem abban, hogy vége az egész őrületnek.
    - De hát... miért? - kerednek el szemeim, és aggódva vizslatom. Csontváros az egyetlen hely, ahová sehogyse vágyódom vissza. Ijesztő, ahogy a Testvérek is.
    - Hamarosan. Izzyékkel rendbe pofozzuk az intézetet... kegyetlen helyzet uralkodik ott. Gondolod, hogy jó ötlet? A klávé nem szívesen lát ott minket - mosolygok rá, szemeimbe huncut fény villan, ahogy eszembe jut, hány lény számára tettünk kellemetlen benyomást.
    - Hiányoztál.... - nézek a szemébe, és olyan halkan ejtem ki azt az egy kósza szót, hogy abban sem vagyok biztos, meghallja.
    - Nem nehéz? Hogy... ennyire közel vagyok? Nem akarom, hogy még miattam is szenvedned kelljen - hajtom le a fejem sóhajtva, és inkább mellé ülök, ha hagyja, mert nem szeretném, hogy még az én közelemben is kellemetlen legyen neki.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Hétf. Feb. 16 2015, 22:22

    Clary & Jace

    Hitetlenül ingatom a fejem, de az arcomra van írva, hogy sehol máshol nem lennék, ha bajban van. Ne legyen. Clary mutatta meg nekem, hogy tudok jó is lenni, hogy van bennem jó.
    A közelsége megnyugtat, mégis aggódom érte. Mi lesz, ha tényleg nem érhetek majd hozzá? Ha a közelében sem lehetek?
    Átkarolom, mély levegőt veszek.
    - Ez a világ már csak ilyen. Nem hinném, hogy változni fog. – nem merem azt mondani neki, hogy itt leszek mindig mellette. – Vigyázok rád. Megígértem.
    Felé fordítom az arcom, a szemeibe nézek, mintha onnan várnék megnyugtató megerősítést. Kézfejére teszem a kezem, ahogy megsimítja az arcom és a tenyerébe csókolok. Ritka tőlem ez a közvetlenség és csakis Claryvel teszem ezt.
    - Biztos?
    Szinte láthatatlanul rázom meg a fejem, mintha nem akarnék róla beszélni. De kell, mert ez kettőnket érint, Alecéket is.
    - Mintha a kard már kevés lenne. Mint amikor vizet öntesz egy pohárba, ami már tele van. – nem akarom megint azt, mint ami Eidolonban volt. Ez az arcomra is van írva.
    - Mmm? Nocsak. – sokat sejtetően elmosolyodom. – Ilyen jól kijöttök egymással? – bár Alec jobban hurrogott Claryre, a végén megbékélt. Egy Bane kaliberű egyénnel még én sem tudom felvenni a versenyt, nincs mit füstölögnöm rajta. Akárhogy is szét meg együtt vannak, ők egyek, mint ahogy mi Claryvel.
    - A véleménye a Tanácsnak azóta nem változott, hogy a tündérekkel így kicsesztek. Bannel értek egyet abban, hogy ha nem is azonnal, de bosszút fognak állni.
    Újból a tekintetét keresem és egy halvány mosoly jelzi, hogy hallottam azt a halk szót.
    - Ne. – suttogom, s karom megfeszül a derekán. – Nagyon féltelek, de ha nem vagy velem, még rosszabb. – és ha velem van, még inkább féltem. Megszületik bennem az elhatározás.
    - Eljönnél velem az Intézetbe, aztán meg a Néma Testvérekhez elkísérnél? – nem akarom, hogy bárkinek, vagy éppen pont Clarynek ártsak. Minél előbb túl akarok lenni ezen.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Kedd Feb. 17 2015, 20:58

    Clary & Jace

    Máris elfelejtem, hogy pár perccel ezelőtt még démonokkal harcoltam, hogy menekülni akartam, csak úgy... minden elől. Most csak Jace van, és esküszöm, néha nagyon ijesztő tud lenni, hogy mennyire ragaszkodom hozzá, hogy mennyire szükségem van rá. Pedig sose voltam ilyen, sőt konkrétan hisztiztem, mikor nyilvánvaló volt, hogy függök valakitől, még ha az az anyám is. De ez más, nem értem, nem tudom megmondani, miért... de más, és ha tehetném se változtatnék semmin, ugyanúgy követném el a hibákat, ugyanúgy keverném magam bajba, ha tudnám, a vége az lesz az egésznek, hogy őt ölelhetem.
    - Ki tudja, lehet, ha változna már unalmas lenne, így most kész oroszroulette az életünk - mosolygok rá, bár a szarkazmus felcsendül a hangomban. Tény, meglennék én démonhorda nélkül is, de ez az ő életének része, így az enyém is, így beletörődök, ha kell felveszem a kesztyűt, mintsem elengedjem őt, nem tudnám, nem is akarom.
    - Igen, meg - sóhajtok fel, mert nem tetszik ez. Akkor is azt mondta, mikor elhagyott. Azért tette, mert meg akart óvni, de ha.. ha megint el kell hagynia, inkább ne tegye.
    Jól esik, hogy a tenyerembe puszil, az még jobban, hogy hagyja, hogy végigsimítsak az arcán. Nem kellenek a szavak, ezekből az apró mozzanatokból tudom, hogy az érzései mit sem változtak. Tény, sose volt az az érzelgős típus, és talán soha nem is lesz, de nem is kérem, hisz számomra is könnyebb kimutatni, mint szavakba önteni mindent... nem is menne.
    - Megoldjuk, rendben? Találunk megoldást - még akkor is határozott a hangom, mikor én magam is kételkedek abban, lehet ezzel kezdeni bármit is. De.. de akkor sem fogok csak ülni a fenekemen, miközben ő szenved. Megoldás meg általában mindig van, mit számít, mivel kell fizetnünk azért, hogy ő ne szenvedjen tovább.
    - Nem mondhatnám, vagyis... igyekszem.. vele valahogy könnyebb, mint Aleccel. Ő nem akar a tekintetével nyársalni - sóhajtok fel, még a szám is elhúzom, annak ellenére, hogy teljesen megértem a fiút is. De ő most boldog, egy olyan férfi mellett, aki tényleg a tenyerén hordozza, és ennek örülök.
    - Felesleges is bízni a békében, igaz? - kérdem halkan, mert én még mindig nagyon reménykedek abban, hogy egyszer majd nyugodtan ülhetünk így, anélkül, hogy bárhol vérengzés folyna... ez annyira gyermeteg álomnak tűnik jelenleg.
    - Ahogy nekem is.... senki nem közölte velem, hogy a szerelem ennyire tud fájni is - sóhajtok fel, egyetlen pillanatra hagyva, hogy kiüljön az arcomra az a valami, amit még én sem tudok megnevezni. Talán a sóvárgáshoz tudnám hasonlítani. Ennek ellenére, eszem ágában sincs tágítani mellőle. Még akkor sem, mikor felhozza a testvéreket.
    - Persze, ha szeretnéd, elmegyek veled bárhová - óvatos puszit adok az arcára, de nagyon félek attól, hogy miattam fogja elveszíteni az önuralmát, ahogy attól is, én vesztem el a eszem. Be kell érnem azzal, ami jut.
    - Az üvegházat még úgyse térképeztük fel... ha már ott jársz... megtehetnénk - harapok az ajkamba mosolyogva, ahogy megint felröppennek az emlékek, de még azok is olyan távolinak tűnnek, pedig... nem is volt az olyan rég.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Csüt. Feb. 19 2015, 22:22

    Clary & Jace



    - Ez az árnyvadászok élete. – kifejezetten unnám, ha csak egy karosszékben kéne léteznem és tespednem az unalomtól. Claryt viszont féltem. Nagyon is.
    Nem akarom elhagyni, nem akarok eltávolodni tőle, mindent, bármit megtennék, mint ahogy megtettem és meg fogok tenni, csak neki ne essen baja.
    Ismét nekidőlök a vállának, hozzáér a homlokom.
    - Megoldás mindig van, Clary. – még ha nem is mindig a legkönnyebb megoldás a legjobb.
    Halkan felnevetek, kiegyenesedek.
    - Alec ilyen. De boldog legalább. És ez jó. Majd megbékél. Magnus egészen jól hat rá ilyen téren. – bezzeg én! Továbbra is az a forrófejű vadkan vagyok, mint aki voltam. Mintha nem menne a változás.
    - Béke. – elfintorodik az arcom. – Olyan sosem volt. Attól, hogy nem emberek, attól még éppen olyan számítóak és uralni akarnak mindent és mindenkit. Nem vagyok okos, de amit a Tanács művel még a háború után és ellenére is, az vérlázító. Semmivel sem lettünk ezzel különbek az alvilágiaknál.
    A szemeibe fúrom a tekintetem. Megcsókolnám, nagyon kívánom szájának ízét, de nagyon is tartok attól, hogy elvesztem a kontrollt. Nyelek egyet, s arrébb húzódom.
    - Igen. – suttogom.
    Nagy levegőt veszek. Legalább addig együtt lehetünk. Úgysem halaszthatom sokáig.
    - Akkor menjünk az üvegházba most. – csillan fel a szemem. Akarom azt a régi emléket, akarok vele kettesben lenni ott.
    Megfogom a kezét, és rohanni kezdek, közben nevetve nézek rá.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    [Jack & Dave]

    on Vas. Márc. 01 2015, 17:01

    [Jack & Dave]

    Reményekkel telten indult neki a napnak. Akad pár küldetés, amit végre kell hajtani, saját érdekében szeretné ezeket minél hamarabb abszolválni, annál hamarabb kapja majd vissza teljes emlékeit. Nem görcsösen próbálkozik, inkább hagyja, hogy a dolgok a kezére játszanak lassan. A legbizonytalanabb része az Angyalos feltétel ez nem lesz egyszerű. Az idézés szóba sem jöhet természetesen, de ma reggel mondhatni megvilágosodott egy óriási duplahamburger elfogyasztása közben kedvenc éttermében. Az ima még segíthet is. Elsőre elég amatőr gondolatnak hangzott, de egy próbát biztosan megér. Sose lehet tudni.
    Biztos, ami biztos csomagoltatott az útra magának még két extra hamburgert és egy nagy adag sült krumplit ketchupal.
    A Dodge Challenger gyorsan rója a kilómétereket hiába, jó volt beruházni egy ilyen szép új darabra.
    Egy félre eső résznél parkol a kikötőktől nem messze, lehetőleg ott ahol kevés feltűnést kelt. Szerencséjére hamar talál hasonlót, egy lélek sincs a környéken. Leparkol, majd szépen kipakolja az ételt a motorháztetőre, mintha épp piknikhez készülődne.
    - Odafent biztos nincsenek ilyen eszméletlen kaják.
    Vigyorog, egy sort majd jó nagyot harap a sajátjából, hatalmas hümmögések közepette.
    - Ez Isteni!
    Nem hiába használva ezt a szót. Mivel nincs, itt senki úgy dönt meg is próbálkozik félhangosan mormogva maga elé. A hamburgert inkább leteszi és a hatás kedvéért még kezeit is összekulcsolja, nehogy ezen múljon, még szemeit is behunyva erősen koncentrál.
    - Kedves, tiszteletreméltó, nagy becsben tartott, fényes páncélú angyalkák odafent. Hűséges leszármazottatok szól hozzátok. Csak egy iciripiciri figyelmet fordítsatok felém a mai napon, szükségem lenne egyikőtök segítségére. Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű… bizonyosan sok a dolgotok odafent, ki kell simogatni a felhőket, helyretenni pár rakoncátlan démont, fohászokat hallgatni, mint most engem. Csak egy tollpihényi időre szánjatok meg! Ígérem, kevesebb alkoholt fogyasztok a héten.
    Résnyire nyitom az egyik szemem hátha történt már valami.
    avatar
    David Armanaugh

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Haziel - A Teremtő Látomása
    Tartózkodási hely : Föld
    Foglalkozás : fotós

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Vas. Márc. 01 2015, 23:16

    [Jack & Dave]



    //még az eltűnés előtt…//

    Míg teljesen be nem tudom rendezni a műhelyt, addig bérelek egyet, mert az anyagiak azok anyagiak és a földön csak így tudom fenntartani magamat. Nem sokan vagyunk így ezen a bolygón, eléggé elfoglaltak vagyunk ebből kifolyólag bizonyos időkben.
    Az egyik fiókos szekrény berakását készítem, amikor valami megcsikizi a tarkóm. Dolgozom tovább, figyelek, de azután elmúlik az érzés. Míg tart a pácolás, addig viszont más teendőm van. Az egyik irodába kértek meg, hogy lessek el, antik íróasztalt szeretnének újra lakkoztatni és nem igazán akarják mozgatni, amit meg is értek. Motorra pattanok és az egyik üvegkáprázatú irodarészbe lépek be. Mit ne mondjak, sokáig nem vagyok ott, mert a kérdés megoldható, mint ahogy a szállítás is. Estére már a műhelyben lesz. Telefonon leadom a rendelést, így mire holnap hozzákezdenék a valódi munkához vele, addigra kezem ügyében lesz minden szükséges holmi. A motoromra azonban már nem szállok fel, mert ezúttal már erősebb bizsergést érzek. Leteszem a bukósisakot a motor ülésére, felsóhajtok és az egyik beugróba lépek be, rejtőzök, majd átlépek a hívás irányába.
    Ahová érkezem, oda is rejtőzést ejtek meg, szárnyaim nem csak láthatóak, de tapinthatóak lesznek, éppúgy, mint a Szent Tűz, mely belőlem sugárzik.
    - Az angyalok nem potyognak csak úgy le az égből, egy csettintésre. Akkor hívd őket, ha valóban szükségesek. – a hangom nem emberi, minden emberi formát levetetettem, egyetlen furcsaság talán a barna szem és sötét haj. Csak a nyugatiak képében él a szőke hajú, kék szemű angyalság képe.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Vas. Márc. 01 2015, 23:43

    [Jack & Dave]

    Először mintha tényleg semmi nem akarna történni. Már el is könyvelné magának, hogy jó hülye ötlet volt, hogy ezt egyáltalán kipróbálta. Hogyan is fordítanák egyáltalán időt egy ilyen amatőr hívásnak, mondjuk nem is vette túl komolyan az tény és való.
    - Marhaság!
    Legyint, egyet csak úgy a levegőbe már pakolná is össze a kaját, illetve még dobna egy falatot a szájába, ami hamar ki is esik, hiszen egy egészen túlvilági hang szólítja meg hirtelen. Szinte hátra pattan a hang irányába, kissé támaszkodva az autó oldalának. A meglepettség szinte tapintható arcán. Bejött. Ez egy angyal, szárnyakkal, Szent Tűz minden stimmel. Fene se gondolta volna, hogy eljön ez a nap, az első találkozás.
    - Azt a ro..hú. Hát ezt nem gondoltam, hogy működni fog.
    Nézi meg még jobban, és csodálkozik rá a dolgokra.
    - Egészen hatásos belépő.
    Megpróbál, valami jó modort erőltetni magára mielőtt jobban kihúzná a gyufát.
    - Nem tudom, odafentről mit láttok olykor, de nekem most tényleg szükségem van egy angyal segítségére. Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de eljöttél vagy tévedek?
    Valamennyit sikerül talán ebből a jó modorból, hát nem sokat tény, de egyenlőre ennyire futja.
    avatar
    David Armanaugh

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Haziel - A Teremtő Látomása
    Tartózkodási hely : Föld
    Foglalkozás : fotós

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Kedd Márc. 03 2015, 18:51

    [Jack & Dave]



    A hang előbb érkezik felőlem, mint a látvány és nem szokásom nagy látványosságokkal tenni, elvégre a szárnyam és a kisugárzásom magáért beszél. Még akkor is, ha még így sem a teljes angyali alakomban vagyok, még ha az emberit le is dobtam. Ha minden erőmet, amivel rendelkezem, hagynám, hogy valóban jelen legyen, az kataklizmához vezetne.
    A látvány eléggé furcsa. Ha valaki hív, vagy az angyalokkal kíván értekezni, általában más formában teszi. Ha idézés lett volna, nagy bajban lenne, de nem azt tette.
    - Akkor minek tetted? Tán nem is annyira szükséges, hogy jelen legyek?
    A megjegyzésre rezzenéstelen az arcom.
    - Mindig így jelenek meg, ha hívnak.
    Közelebb megyek hozzá, de még elég messze vagyok tőle. Összecsukom a szárnyaim.
    - Valóban nem ilyen egyszerű, főleg, ha kiderül, hogy csak szórakozol, Jack Nordon, árnyvadász. Hogy mit látunk, az csak ránk tartozik, amit viszont szeretném, ha kimondanád, hogy miért is hívtál.
    Messze vagyok az ünnepélyestől. Emberi világban vagyunk. Mégsem nagyon ajánlott sokáig rám tekinteni, a Szent Tűznek és a kisugárzásomnak megvannak a maguk hatása így is.
    Nem látom, hogy veszélyben lenne, s lelke sem nyugtalan. Kíváncsivá tett.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Kedd Márc. 03 2015, 19:15

    [Jack & Dave]

    Nem igazán sejti milyen lehet az, ha még rátennének egy lapáttal erre a megjelenésre, mondhatni számára ez már bőven elég és meggyőző. Először lát hasonlót, mármint angyalt egészen pontosan először, nem látni belőlük sokat az utcákon, nyilván okkal.
    Az idézés következményeivel nagyon is tisztában van, nem is fordult meg a fejében hogy ahhoz folyamodjon, bármennyire is akarta a találkozót. Mondhatni egészen jól kezelve a problémát, és elkerülve a törvény kihágásokat sikerült ezt megoldania így, és igazából büszke is magára ezért.
    - Persze gondoltam, csak még sosem láttam.
    Mégsem időzik túl sokat tekintete rajta, nem túl kellemes érzés. Mintha a napba próbálna huzamosabb ideig bámulni és az sem szokott menni.
    - Ha már a nevemet tudod, biztos azzal is tisztában vagy, hogyan vitt sorsom erre az útra. Nem volt egyszerű és van még idebent valami, amit szeretnék leküzdeni, hogy teljesen tisztán láthassak.
    Mutat közben a fejére, és arca komolyabb lett, nem kíván többet szórakozni.
    - Igazából egy kérdés. Mihez kellhet valakinek egy vámpír három hajszála fonatba rendezve, egy mundane aláírása, egy vérfarkas mancsnyoma és végül egy angyal szárnyából egy tollpihére?
    Nem mintha nem bízna meg Kátyában, azért érdekli, talán van összefüggés csak ő nem látta át, vagy tényleg csak szívatják, vagy épp arra kíváncsiak mennyire hajlandó messzire menni. Hát eléggé.
    - Ebből a kérdésből már tudhatod miért volt szükségem egyikőtökre, nem viccből. Ha számít valamit a szolgálatom, ennyit azt hiszem, kérhetek tőled.
    Összekulcsolja a kezeit maga előtt és türelmesen várja a választ. Nem nyugtalan a lelke, de vágyik rá, hogy a múltját végre tisztán átláthassa, hogy csak előre tudjon tekinteni.
    avatar
    David Armanaugh

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Haziel - A Teremtő Látomása
    Tartózkodási hely : Föld
    Foglalkozás : fotós

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Szer. Márc. 04 2015, 21:44

    [Jack & Dave]



    Felnevetek. Tudom és szeretem értékelni a spontán el, beszólásokat és a frappáns válaszokat.
    A nevek nem nehezek számunkra. A valódi, az igazi nevüket is ismerem, kik elém kerülnek, ám azokat, míg maguk nem ismerik, nem mondom ki, nem közlöm velük.
    A figyelmem a mutatott helyre ugrik és csendben maradok, a válaszát akarom hallani. Vajon mennyire igaz, ami benne van, s mennyire igaz, amit kimond? A kettő együtt adja meg neki a helyes válaszom.
    A hosszan kifejtett kérdésre gyanakodni kezdek. Vajon tudja? ~Jól feladtad a leckét…~
    - A szolgálatod önként vállaltad, ezért nem kérhetsz cserébe az angyaloktól semmit, mert már az elején megkaptad, még mielőtt bármit is bizonyítanod kellett volna. – komoly a hangom.
    - Semmi sincs kérésre és ajándékba. Ahhoz valamit előzetesen neked is fel kell mutatnod. Megkapod a segítségem ebben, ami egy tollpihe a szárnyamból, mert feltételezem ezért hívtál, ha a következőket elhozod nekem: Sasupius tündérgyűrűit, Halamon üvegmadarát és a mechanikus angyalt. Kapsz rá három napot. Három nap múlva ugyanitt találkozunk.
    Nem hinném, hogy nehéz ezeket elhozni, a gyűrű a Démonszálláson van, az üvegmadár az Intézetben s a mechanikus angyal… kérdés, hogy Tessával mire jutnak. Sokféle megoldás létezik…

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Szer. Márc. 04 2015, 22:12

    [Jack & Dave]

    Sikerült megnevettetnie egy angyalt, ha lenne egy napló, amit minden nap vezetne, biztos nagybetűvel írná bele ezt az eseményt, de sajna nincs. Megjegyzi azért és féloldalast, mosolyt erre megereszt. Senki sem lehet mindig véresen komoly, ez is ezt támasztja alá.
    Nem, nem úgy néz ki, mint aki mindent rögtön értene, ezért is kérdezett, de konkrét választ nem kapott miértjére.
    - Tény igaz, ezzel nehéz lenne vitába szállnom. Amit kaptam sem kevés. Semmi sincs ingyen.
    Hiába a magasztos szöveg, egy angyalt azért nem lehet csak úgy megkérni akármire. Pedig próbálkozott derekasan. Türelmesen hallgatja végig a mondandót és az újabb feladatokat, mintha egy soha véget nem érő láncolatba került volna bele. Arca kissé komor, elégedetlenségről árulkodik.
    - Gondolom, nem lehetne lecserélni ezt két extra hamburgerre, egy nagy fűszeres krumplira, és egy nagy adag kólára, azt 30 perc alatt megjárom, még 3 napot sem kell várnod.
    Persze csak viccelődik, ezeket pedig mindenképp fel kell, majd magának írnia mielőtt elfelejtené.
    - Remélem, nem arról van szó, hogy valaki csak a bolondját járatja velem és holmi postásnak néz. De legyen, mit is mondhatnék erre mégis?
    Tárja szét karjait, próbál beletörődni helyzetébe, mert nincs más. Nem próbálkozhat új angyalhívással, hátha a következő engedékenyebb lesz, és csak úgy leejt neki egyet. Az se garantált, hogy ez a technika a közeljövőben újra működne, talán csak szerencséje volt.
    avatar
    David Armanaugh

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Haziel - A Teremtő Látomása
    Tartózkodási hely : Föld
    Foglalkozás : fotós

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Csüt. Márc. 05 2015, 18:51

    [Jack & Dave]




    A válaszra bólintok, miközben a figyelmem egy része azért a hamburgerre vetül. A komor tekintet és hogy nincs ínyére.
    A humoros választ azonban most nem díjazom. Arcom zárkózottá válik, némi haraggal vegyülve.
    - Ha úgy véled, hogy ennyit ér mindaz, amit kérsz, akkor a kérésed tárgytalan.
    Aztán felvonom a szemöldököm.
    - Ha bolondnak hiszed az angyalokat, sokkal több feladatra lesz szükséged, hogy megértsd, miről is van szó.
    Aztán bólintok, láthatóan észhez tért.
    - Három nap múlva, ugyanitt, ugyanekkor.
    Azzal eltűnök a színről, hogy ismét a kis beugróból lépjek ki. Ilyen kéréssel még sosem találkoztam. Ha pedig ennyi feladatot kell teljesítenie, segítettem a kérésemmel. Más kérdés, hogy miként oldja meg mindezt. A megoldás módja és eredménye az ember jelleme maga.

    //Reklám után visszalövünk! ^^//

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Kedd Júl. 21 2015, 23:52


    Kaelie és Lily


    Tündér és vámpír a parton



    *Szandálját levéve lógázza a lábát a vízbe az egyik mólóról. Nem sűrűn csinál ilyet, pedig a vizet különösen kedveli az elemek közül. A tenger, az óceán, de általában bármilyen nagyobb folyó- vagy állóvíz valamilyen zsigeri vonzódást vált ki belőle, késztetést, hogy kapcsolatba kerüljön vele. Nem mintha ennek különösebb jelentőséget tulajdonítana most már. Emberként érdekes volt, de vámpírként... nos, örülhet, hogy nem a tűzhöz viszonyul ilyen módon. Bár persze a dohányzás is egy olyan szokás, ami nem éppen életbiztosítás az Éjszaka Gyermekének... most is ott van a kezében a parázsló szál, amire nagy körülményesen rágyújtott a letelepedése után.*
    *Hogy mit keres a parton? Titok. Talán van vele valmilyen szándéka és terve, őt ismerve ez egyáltalán nem lenne meglepő, talán csak ejtőzni és lazítani jött ide. Talán - de ez a legabszurdabb minden feltételezés közül - szüksége van a megnyugvásra, amit a lassú, egyenletes hullámverés látványa és érzete kölcsönözhet neki, mert zaklatott attól, hogy sem Keiről nem hallott távozása óta, sem Simon nem kereste a legutóbbi, vészesen félresikerült találka után, amikor meglátogatta a Dumortban. Ostoba, naiv fiúcskák, hogy esne beléjük a fene. Nem kellene velük ennyit foglalkoznia, még csak haszna sincs, nem volt belőlük. S ha nem jelentkeznek soha többé, akkor ugyan mi van? Nagy cucc. Simon még csak nem is számíthatna a szövetségesének. Az angyalka meg, ugyan, olyan fiatal és tapasztalatlan még, bizonyára el se engedik a kezét, őrá meg pláne nem lehetne számítani semmiben. Jobb is, hogy eltűntek, nem vonják el a figyelmét a fontosabb dolgokról. Egyenként elvitték egy egész éjszakáját, amikor annyi minden mással is foglalkozhatott volna. Röhej az egész. Egyáltalán mi ütött belé? És különben is... Sóhajtva elnyomja a cigit a nedves mólon, és hátradől, nem törődve vele, hogy gondosan választott almazöld felsője pillanatok alatt átnedvesedik, hasonlóan korábban így járt fekete szoknyájához. A ruha úgyis fogyóeszköz, legfeljebb kidobja, ha kár esik bennük, hazafelé meg majd fog egy taxit, nem caplat végig a fél városrészen vizesen. Erőlteti a szemét felfelé, hogy a fényszennyezésen túl meglásson bármit odafent, de a sarkcsillagon és a holdon kívül egyik égitest sem eléggé fényes ahhoz, hogy kiszúrja. Vagy a felhők teszik. Az is előfordulhat. Vörös szemét pillái mögé rejti inkább, lábát lógázza, élvezi a bokájának csapódó hullámok lágy rezgéseit, és az elemeken tűnődik, meg a jelentésükön, és azon: vajon ez a vonzódása mit árul el a kasztjáról. Azt tudja, hogy a földtől való félelmei inkább a brahmanákhoz teszik hasonlatossá, ez a vízmánia azonban nem illik ebbe a képbe... akkor a tűznek kellene ilyen ösztönös szinten vonzania... de az már emberként sem keltette fel az érdeklődését. Érdekes... gondolataiba merülve kevéssé figyel a környezetére, hiszen nincs egyedül sosem, bízik benne, hogy a vele lévő, testőri funkciót is betöltő vámpír megbirkózik bármilyen helyzettel annyira, hogy megadja a reakcióhoz szükséges másodperceket, ha netán történne is valami szokatlan.*

    to: Kaelie ; words: 459 szó ; note: Kezdő
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Szomb. Aug. 08 2015, 15:44

    Nathaniel & Mary
    "They were young; time hadn't yet rubbed at them, polishing their differences and sharpening their opinions..."


    Szerettem a nyarat, a napot, a strandokat. Olyanok voltunk, mint egy nagy, nevető család, egy békés buborék, ami kidurranhat ugyan, ezt tudtuk, de nem foglalkoztunk vele. Csak éltünk a nagyvilágba, hagytuk, hogy szép legyen minden. Rég volt. Más volt. Szép volt és fájó is olykor. Mégis szívesen emlékszem vissza az éj leple alatt rá.
    Ahogy a kikötő egyik mólóján ülök, újra az vagyok, aki eldobta egykor a régi nevét. Nem fáj semmi, nem nehéz semmi, csak csendes a világ. Már nem a nap csókolja bőrömet, hanem a hold fénye bicsaklik meg rajtam, de ez is kielégít most, mert kicsit visszavisz a múlt buborékjába. A sötét sok mindennek metaforája lehet, s nem mindig kell bicskába dőlni miatta. Nekem a családomat idézi, bőrünk és hajunk színét, ében tekintetünket, a karcos világképet, amiben éltünk. És egy kicsit Lilyt is, s a jövőt, amit adott nekem. A víz pedig? River.. Sokat gondolok rá, pedig nem is ismerem.
    Ma az egyszerűség vált szimpatikussá számomra. Könnyed, fehér nyári ruhába bújtam, hozzá tornacipő jár és farmer mellény. Semmi cicoma. Azt meghagyom akkorra, amikor hivatalosan kell megjelenjek. Hiába, én sosem leszek Királynő, mindig bennem marad a nyersség, ha elegáns vagyok, akkor is.
    Hanyatt dőlök a mólón, a holdat bámulom. Még van pár órám hajnalig, nem félek, hogy porrá nyaldos a napfény legott.

    Zene: I'll let you go, I'll let you fly | @ | Ruházat: Nyáriasan
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Vas. Aug. 09 2015, 19:07


    To Mary ©



    Hajnalban szeretek kóborolni, különösen műszak után, hogy kiszellőzzön a fejem. Most azonban nincs műszak, csak teljes unalom. A karom még rögzítve, de már legalább járni nem annyira fárasztó. Ki is használom és ha csak tudok, a hajnali sétákat megejtem.
    Holdfény... szeretem a holdfényt, megnyugtat, mint ahogy az őszi és a tavaszi nap melege, vagy a télé, amikor a hóréteg felett szikrázva süt.
    A másik mindenenm a víz. Szeretem hallgatni, ahogy a partra verődő hullámai nem csak a fülemen, de a testemen is áthatol, ahogy neki-neki csapódik vagy a stégnek, vagy a partnak. A stéget jobbat kedvelem, olyan, mintha ringatnának a hullámok.
    Ahhoz a stéghez tartok, amit nagy kedvvel nézek ki többnyire magamnak. Jó ott ülni. A hely azonban foglalt. Szerencsémre akkor veszem észre, amikor már a stégen járok, tehát hallani a lépteimet, vissza már nem fordulhatok csak úgy.
    Ha már hallani, akkor tovább megyek. Nem hiszem, hogy segítségre lenne szüksége, de megijeszteni sem akarom azzal, hogy félúton visszafordulok. Így jó pár lépést megyek még, hogy hallgató is legyen a hangom.
    - Elnézést, nem áll szándékomban zavarni... csak azért jöttem tovább, hogy ezt elmondjam. Már megyek is. További kellemes csillagnézést. – megállok a mondat végénél és óvatosan fordulok meg, az még azért nehezen megy.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Vas. Aug. 09 2015, 19:21

    Nathaniel & Mary
    "They were young; time hadn't yet rubbed at them, polishing their differences and sharpening their opinions..."


    Szeretem, hogy jobban hallok, mint régen. Nem csak az erekben zubogó vér szimfóniája kúszik élesebben elmémbe, hanem minden, ami hallójárataimon át belém áramlik. A léptek zaja is, a megszólaló férfi hangja is. Ám még mielőtt ez megtörténne, a kettő között valami más is eljut hozzám. Az illata. Vére, testének egyéb kipárolgásai, parfümjének elegye. Idegen nekem, mert sosem éreztem még ennyire. De mégis van benne valami ismerős, de hogy mi az, csak hangjának felcsendülésekor értem meg. És akkor, amikor ez megtörténik, tíz év után újra imára ösztökélem lelkemet.
    Ó, Isten, aki talán már nem is tart a teremtményének. Ugye ez nem az, amit hallanom kell: Ugye csak tréfa, s nevetni fogok magamon, amint a férfi felé fordulok? Tudom a választ, még létező lelkem mélyén tisztában vagyok vele. De ettől még remélem, hogy tévedek.
    - Egyáltalán nem zavar.
    A tegező formulát magamba rejtem, lenyelem. Felé fordulok, hogy láthassam az arcát, de így ő is látni fogja az enyém. Nem akarok a múltra gondolni, kizárom magamból, s úgy teszek, mintha csak egy ismeretlenre mosolyognék rá az éjszaka közepén.
    - Van elég hely, ha esetleg maradni szeretne. - teszek javaslatot. Mert nem vagyok biztos semmiben, régen volt és elzártam magamban. Mégis, hacsak egy álomkép, akkor sem szeretném elengedni csak így. Nincs másom a múltból, csak az emlékeim. S ha egyhez hasonul közülük, pár percet akkor is megér. És tévedhetek, de nem fontos, hogy úgy van-e. Hagyom, hogy az ösztöneim vezessék szavaim.
    - Nagyon szép ma a Hold. - teszek még hozzá ennyit, s bár el kéne forduljak, képtelen vagyok rá. Nézem alakját, figyelem mozdulatait és az imám már másról szól. Örömről. Hogy ő nem az, ami én. Vérének csörgedezése boldoggá tesz. Mert legalább biztos, hogy nem fogja megérezni az éledő rettegésem szagát.

    Zene: I'll let you go, I'll let you fly | @ | Ruházat: Nyáriasan

    Sponsored content

    Re: Manhattan Cruise Terminal


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:49