Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Manhattan Cruise Terminal

    Share

    Manhattan Cruise Terminal

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:56

    First topic message reminder :




    A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 04 2015, 23:21-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Csüt. Aug. 13 2015, 21:27


    To Mary ©



    Megfordulnék, de megüt a hang. Becsukom a szemem, nem fordulok meg, nem akarom látni. Miért kell mindennek összeesküdnie mostanában? Legszívesebben tovább mennék. Ami volt, elmúlt. Nem akartak, és én hagytam.
    - Azt kétlem.
    Tényszerűség van a hangomban, mentes minden cinizmustól, keserűségtől. Talán némi szomorúság.
    - És te szeretnéd? – fordulok meg, tegezve. A magázása letaglóz és egyben feldühít.
    - Miért magázol? – ez tart vissza még inkább, hogy odalépjek. És hogy elmenjek.
    A mosolya mindig is elbűvölt, a kellemes hangszíne. Most mégis változott valamit, talán már régen volt, nem tudom. Úgy döntök, hogy inkább leülök mellé. Nem haragszom rá, csupán valóban elhagyva éreztem magam.
    Furcsa érzés, mellette ülni. Leülni könnyebb, mint majd felállni, egy kézzel nehezebb mozognom.
    - Régen találkoztunk, Margery. – rákönyökölök a térdemre.
    Kínos az együttlét, azonban boldog emlékeket is felébreszt bennem. Legszívesebben menekülnék.
    - Azt hittem, messzire utaztál. – nincs vád a hangomban, a találkozás furcsa.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Szomb. Aug. 15 2015, 20:51

    Nathaniel & Mary
    "They were young; time hadn't yet rubbed at them, polishing their differences and sharpening their opinions..."


    Nem vagyok warlock, nem vagyok farkas. Nem érzem az érzelmeinek illatanyagát, de hallom, ahogy másként kezd verni a szíve. Tudom, hogy miattam van, vagyis amiatt, akinek lát engem. És fáj. Mert nem akarom, hogy annak lásson és mégis nagyon szeretném. Több okból kifolyólag.
    - Szeretném.
    Szalad ki a számon, talán túl sebesen. Időm sincsen megbnni vagy torkot köszörülni utána, olyan hamar jön a folytatás. Évek óta nem beszéltem vele, de mindennap gondoltam rá. Nem kell tudnia, nem akarom, hogy tudja. De ettől még így igaz.
    - Semmi oylat nem szeretnék, ami önnek kellemetlen, így inkább vegye semmisnek az előző megjegyzést, ha úgy jobb.
    A kérdésre visszahúzódom a csigaházamba. Miért is? Talán mert nem az vagyok, akinek gondol. De ahhoz, hogy ezt megoszthassam vele még nagyon sok víznek le kell folynia a világ folyóin.
    - Bocsánat, megszokás.
    Vonok vállat, mintha nem lenne ebben semmi különös. Valójában van, de megtartom magamnak, s inkább hatok könnyed nemtörődömnek, mint bármi másnak. Ennél halottabb már nem lehetek.
    - Valóban nagyon rég.
    Sóhajtok fel, bár nincs szükségem lélegzetvételre, mégis jólesik így kifejeznem magam. Fogalma sincs róla, hogy valóban mennyire is régen volt már az, amikor találkozhattam vele. És isten mentsen tőle, hogy megtudja valaha.
    A név, amit kiejt a száján kettétépi lelkemet. Mégsem szólok rá semmit, nem helyesbítek, hogy nem ez a nevem. M-m végülis. Margery-Mary.. majdnem ott vagyunk.
    - A végtelenbe és tovább.
    Mosolygok rá könnyedén. Masszív igazságot szólok, hiszen életem amennyire véget ért, annyira végtelen is.
    - Nem tudok sokat megülni a fenekemen. Elmentem, visszajöttem, egyszer talán megint elmegyek. Hogy vagy, Nathaniel?
    Nem feltétlenül a jelenlegi fizikai állapota érdekel, de az is megütötte a szemem.

    Zene: I'll let you go, I'll let you fly | @ | Ruházat: Nyáriasan
    avatar
    Kaelie Whitewillow

    Faj : Tündér
    Udvar (Királyság) : Seelie - Tavasz
    Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott
    Kor : 53
    Foglalkozás : cselédlány, pincérnő

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Vas. Aug. 23 2015, 19:22




    To Lily

    Már későre jár, nekem pedig jó tündérként a vackomban lenne a helyem. Az én fajtám nem szereti az éjszakai csatangolásokat. De hát mikor is vádoltak engem azzal, hogy jó tündér volnék? Egyáltalán nem vagyok még álmos, így pedig képtelen vagyok nyugodtan a fenekemen ülni, vagy akár vízszintesbe helyezni magam.
    Eszembe villan, mennyire szép is tud lenni az éjszakai látkép a halandók világában. A város fényei és hasonlók, pláne, ahogy mondjuk a vízen tükröződnek. Ad hoc ötletemet rövidesen tett is követi, egy-két egyszerű varázslat és hipp-hopp, már Manhattan utcácskáin repülök keresztül, az óceán felé. Aprócska tündérként, kis szárnyaimmal verdesve, ha nem használnék tündérmágiát, egy örökkévalóságig tartana az út, tekintve, hogy egy pillangónál nem vagyok nagyobb ebben az alakomban, így azonban percek kellenek csak és máris egy móló felé tartok.
    Itt azonban egy pillanatra megtorpanok, illetve szárnyacskáimmal továbbra is verdesek, de csak hogy ne zuhanjak le. A móló ugyanis foglalt. Érzem a jelenlétet, ami még csak nem is emberi. Vámpírok. Ketten vannak. Az egyiküket látom is, ahogy valamivel arrébb húzódva merőn figyel. A másikuk távolabb lehet, valahol a móló végénél.
    De nem én lennék, ha a kíváncsiságom nem győzné le a veszélyérzetemet és magamra apró bűbájt bocsátva, észrevétlenül repülök el, a lehető legnagyobb szemtelenséggel, alig néhány méterre a nyilvánvalóan őrnek odaállított vámpír mellett.
    A móló végén ülő nő, akihez közelítek, egyre ismerősebb lesz. Mikor közel érek hozzá, már tudom is, honnan. Liliana Lideo, a manhattani klán főnök. A tanácsban anno volt még hozzá szerencsém. Elég kimért nőszemélynek tűnt. Furcsa így látni ezt a mindig méltóságteljes nőt, ahogy lábát a vízbe lógatja a mólóról. Épp tanúja lehetek, ahogy elnyom egy csikket a fán, maga mellett.
    - Na de Lideo Úrnő! Hát micsoda viselkedés ez? A klán vezér szennyezi a környezetet?- szólalok meg fennhangon, de nem kiabálva, hogy az őre ne halljon meg, csak ő. Nem olyan nehéz ez, tekintve, hogy egészen közel repültem már hozzá, de azért megtartom a tisztes távolságot, nehogy lecsapjon visszakézből, most, hogy feloldottam a bűbájomat, ami eddig észrevehetetlenné tett. Ebben az alakban azért könnyen kárt tehetne bennem. Lehet, hogy szemtelen és csibész vagyok, de azért nem teljesen ostoba!

    १ Bocsi a késésért! १ 349 १ It’s a damn cold night
    ©




    Life is just a game



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Csüt. Aug. 27 2015, 20:11


    To Mary ©



    Halvány mosoly rándul a szám szélén a válaszára, őszintének érzem, és visszafordulok. Hogy aztán megbántódjak a következő kimért válaszon. Nem ilyennek ismerem Margeryt. A reakciójára minden addigi rejtett öröm elszáll belőlem, csak az marad, ami volt bennem az utóbbi időben: üresség.
    - Mi történt veled, Margery? – ennyire nem bántottam meg. Vagy igen?
    A következő válaszra azonban már inkább feltápászkodom.
    - Nem tudom, mivel érdemeltem ezt meg, és nem is vagyok rá kíváncsi, hogy így beszélj velem. Nem is tudom, miért jöttem ide.
    Az egyszer elmegyekre összefacsarodik a szívem. Nem kéne már annyit önsajnáltatom magam, de valahogy úgy érzem, elrontottam valamit az életemben, hogy mindenki csak úgy kisétál az életemből, de előtte jól belém törli a lábát. Margery is megtette már és ha most nem jövök ki ide, nem is tudom, hogy a közelben él vagy lakik.
    - Élek. – túléltem két lövést, de minek, ha ilyen kedves az élet továbbra is velem?
    Legszívesebben sarkon fordulnék és elmennék a fenébe. De nem adom meg ezt a luxust  Margerynek.
    - Nem voltál ennyire cinikus és szarkasztikus. Már nem tartozik rám, hogy mi történt veled, de nem hinném, hogy ... mindegy, felejtsd el. – olyan mindegy, hol kapom a pofont az élettől, akkor meg inkább vissza leülök a mólóra és bámulom a vizet.
    - Kerestelek. És nem kerestelek. – csendesen szólalok meg, nem is tudom, mennyi hallgatás után.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Szomb. Aug. 29 2015, 12:23


    Kaelie és Lily


    Tündér és vámpír a parton



    *A vámpírok sem hülyék, s ha nincs is olyan aktív mágiájuk, mint a tündéreknek, érzékelésük azért akad. Valószínűtlen, hogy teljesen kiiktatta volna Kaelie, már csak azért is, mert nem eleve rejtőzve érkezett a partra. De akár sikerrel járt, akár csak nem ítéltetik veszélyesnek, mindenesetre akadálytalanul röppenhet a móló fölé, senki nem állítja meg, s még kevésbé vesznek róla tudomást.*
    *Ami azt illeti, ez az áldatlan állapot még a megszólalása után is tart néhány röpke másodpercig. Lily elmélyült koncentrációval nyomja el a csikket, s lehajtott feje miatt még a szája sarkába lopódzó mosoly sem látszik. Amennyire ismeri az ilyen tünelszárnyas, pöttöm tündérek természetét, aligha lehetne jobban kihozni őket semmivel a sodrukból, mint azzal, ha rájuk se bagóznak. Nem lenne köteles jópofizni egyetlen tündérrel sem. Ám a területén, elsősorban a Central Park miatt, rengetegen élnek az aprónép fiai és lányai közül, így hát nem is lenne éppen bölcs döntés ignorálnia őket, még ha éppen borúfelhős is a viszonya Maeve-vel. Mondjuk szinte mindenkinek az, amióta az öntelt Tündérkirálynő még az Unseelie udvarnál is hevesebben zárkózik el a többi alvilági elől.*
    *Ötig számol magában, mielőtt felnézne, hagyja a halvány mosolyt, inkább árnyék, mint tényleges gesztust az arcán, miközben köszönti és szemügyre veszi a jövevényt.* - Az Ocean Conservancy idei, legutóbbi átfogó szemétgyűjtési akciójában pontosan kétmillió-kétszáznegyvennyolcezer-hatvanöt cigarettacsikket szedtek ki az óceánból. De ezek egyike sem származott tőlem, ha esetleg úgy gondolod, hogy ez számít *jegyzi meg, halk alt a hangja, de tisztán érthető. S valóban, a csikk egy eldobott alumínium üdítősdobozba kerül, az meg majd a kukába ha felkel. De azzal nem siet. Fél könyékre emelkedik, s kissé féloldalt fordul a tündér felé, másik karját átveti maga előtt, nyitott tenyérrel támaszkodik le a mólóra, ezzel biztosítva a látszólag instabil helyzetet, miközben lábát még mindig a vízbe lógázza.* - Szervusz *teszi hozzá a kései köszönést, nem mintha udvariatlan lenne, de végtére a másik sem ezzel kezdte.* Tudod a nevem, felismersz. Netán én ismerlek téged? *mosolyog fel a szárnyasra lustán. Ha nagyobbik alakjában állna itt Kaelie, bizonyára nem szorulna erre a kérdésre, de egyszer sem látta tündérformában, s nyolc év múltán még csak ki sem logikázhatja. Különben is rengeteg aprónépet láthatott, amikor nagynéha Maeve elé került, s míg nekik csupán a klánvezérnőt kellett megjegyezniük - ami nem túl nagy kunszt, kevés magas rangú ázsiai vámpírnő rohangál New Yorkban -, addig Lilynek mindegyiket külön-külön kellett volna... az meg még neki is lehetetlenség. Normális esetben nem árult volna el ilyen tudatlanságot, de a tündérek pillanatnyilag, amíg Maeve hisztije el nem múlik, kissé más kategóriába esnek nála, mint ha bármelyik egyéb alvilágiról lenne szó. Örüljenek, hogy egyáltalán tudomást vesz róluk...* - És mi hozott ide a partra, tünelke? Kinek az orra alá óhajtasz borsot törni? *veszi le a szemét a tündérről, hogy ismét az eget bámulhassa, de a testtartásán nem változtat. Egyszerre áll készenlétben és marad mégis nyugodt pihenő-állapotban, csodás ez a póz. Ahogy a szavait is gondosan válogatta meg, végtére a bőréből azért nem tud kibújni. Benne van némi ismerete a szárnyas apróságok természetéről, de semmi konkrétum, benne van a figyelmeztetés, hogy nem feltétlenül célszerű éppen Lilyvel kikezdenie a másiknak (bár ezt enélkül is tudhatja, hiszen tisztában van a kilétével), és benne van a megnevezés miatt a finom fricska is, ahogyan pillanatnyilag érez az aprónép iránt.*

    to: Kaelie ; words: 536 szó
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Vas. Szept. 06 2015, 20:43

    Nathaniel & Mary
    "They were young; time hadn't yet rubbed at them, polishing their differences and sharpening their opinions..."


    Kikészít azzal, hogy a nővérem nevét használja. Egyszerre hívja elő az ikerség minden jóságát belőlem és a mardosó hiányérzetet is. Sírni tudnék, de nem szabad. Észrevenné a vérkönnyeket, s nem tudnám kimagyarázni sehogy.
    - Elég sok minden, aminek a felét sem hinnéd el, ha elárulnám neked.
    Vállvonásaim lezser, vagyis az akar lenni. Nem tudom megítélni, hogy sikerül-e, de azzal tisztában vagyok, hogy nagyon nehezemre esik.
    - Nathaniel.. - kezdek bele, finoman nyúlok utána, hogy visszatartsam. - ..kérlek. Ne!
    Tisztességtelen lenne arra kérni, hogy maradjon, ezért nem használom azt a szót, de mégis benne van a tartalom. Nem szeretném, ha faképnél hagyna. Megrettent a lehetőség.
    - Most sem vagyok az, csak nem tudom, hogyan is mondjam el az elmondhatatlant.
    Visszahúzom ölembe a kezeimet, szoknyám anyagával babrálok, miközben beszélek hozzá.
    - Sajnálom, ha fájdalmat okozott neked. - suttogom szinte a szavakat. Nem tudom azt mondani, hogy én okoztam fájdalmat, hiszen nem teljesen én voltam, sőt, egyáltalán nem én. Ahogy Margery sem én vagyok.
    - Mindig szerettelek. - vallok a hátának, ahogy leül a mólóra. Nem akartam rángatni, így ha finom mozdulatomból nem ült vissza mellém, nem erőszakoskodtam vele. Megköszörülöm a torkomat.
    - Mire emlékszel a családomat illetőn? - kezdek inkább kérdéssel. Azt sem tudom, hogy beszélt-e neki Margery valaha arról, hogy ikerhúga van.

    Zene: I'll let you go, I'll let you fly | @ | Ruházat: Nyáriasan
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Kedd Szept. 22 2015, 10:24


    To Mary ©




    - Akkor ne áruld. – keserű a hangom. Mindenki hülyének néz. Vágyom a kórház falai közé, ahol végre otthonosan érezhetem magam a saját munkámban.
    Eléri a kezem, erre megállok, lehunyt szemmel engedem ki magamból a levegőt.
    Némán nézek rá, meglep, amit mond.
    - Nem kell elmondanod, ha nem akarod. – ráébredek, hogy az életében történt olyan dolog, amit nem tud kimondani. – Nem akartam durva lenni.
    Értetlen tekintettel bámulok rá. Harmadik személyben beszél magáról.  
    - Istenem, Margery. – átkarolom ép karommal, magamhoz vonom. Nem kérdezem, mi történt, hiszen éppen az előbb mondtam, hogy nem fogom faggatni.
    Összeszorul a szívem, ahogy kimondja a szavakat.
    - Én is szeretlek. – még most is szeretem, tudom, érzem. Hiszen nem én voltam, aki elhagyott.
    - Emlékezni? – nézek rá töprengve. Balesete volt és amnéziás lett? Trauma érte? – Mondd el, s emlékezni fogok. – mosolygok rá, biztatón. Hátha segít számára feldolgozni azt, amiért ilyen.



    avatar
    Kaelie Whitewillow

    Faj : Tündér
    Udvar (Királyság) : Seelie - Tavasz
    Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott
    Kor : 53
    Foglalkozás : cselédlány, pincérnő

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Szomb. Okt. 10 2015, 17:58




    To Lily

    Tulajdonképpen minden logikának ellentmond az, hogy könnyedén megszólítok egy vámpírt, pláne egy klánvezért. Ez a két tény külön-külön is megérne egy-egy letolást a királynőmtől, nemhogy kombinálva. De a kíváncsiság és az unalom veszélyes elegy, különösen az én esetemben. Ha valahol potenciális izgalmat szagolok, abba nekem rögtön bele kell vágni. Még az sem rettent meg, hogy a Seelie udvar királynőjének cselédlányaként pontosan tisztában vagyok a jelenlegi politikai helyzettel (végtére hosszú ideig tanácstag is voltam), a fajom ha nem is számkivetett, de legalábbis megtűrt helyzetével. Csakúgy, mint a vámpírok nem túl barátságos, konfliktuskereső természetével is. Mégsem állom meg, hogy megszólítsam a vízbe a lábát már-már szórakozottan lóbáló klánvezért. Igazából furcsán békésnek, lazának tűnt így, talán ezért is ragadtattam magam erre a cselekedetre. Megszólításomra azonban egyből visszavedlik azzá a kimért, rideg vezetővé, amilyennek emlékeimben is élt. Nem véletlen, hogy sosem bocsátkoztam korábban vele hosszabb beszélgetésbe. Egy ideig látszólag tudomást sem vesz rólam, már kezdek arra gondolni, hogy talán azzal próbál elzavarni, hogy levegőnek néz. Vagy akár őt és hírét ismerve lehetőséget ad arra, hogy elmeneküljek, mielőtt drasztikusabb lépésre szánná el magát. Én azonban nem tágítok.
    Aztán lassan fölemeli a fejét, arcán, amit eddig a haja eltakart előlem, fölényes mosoly játszik. Halkan, de határozott, kimért hangon válaszol, miközben felém fordul. Bár szemrehányás vagy kioktatás nincs a hangjában, érezhető, hogy nem vevő a poénomra. Hiába, a vámpírok faja unalmas egy népség. Semmi humorérzékük nincs! Szótlanul figyelem, ahogy lassan, lustán feltápászkodik. Láthatóan nem siet el semmit. Én csak a szárnyaimmal verdesek serényen, hogy a levegőben maradjak.
    - Igaz, milyen udvariatlan vagyok, bocsásson meg Lideo Úrnő! Ne erőltesse meg mégoly éles szemeit véletlenül sem! – kis gúnyolódás talán kiérezhető a hangomból, de nem azért, mert megsértett volna. A legtöbb más fajbéli nem tud beazonosítani minket tündéralakban. Pedig az én zöld-fekete szárnyaim, ami miatt a halandók gyakran egy szép pillangónak hisznek, ha véletlenül észrevesznek, elég jellegzetesek szerintem. Nem sért hát meg, főleg, hogy a vámpírok most aztán tényleg félvállról vesznek minket, (egyébként sem volt annyira kebelbaráti a viszony köztünk soha, inkább csak kölcsönösen, illemből elviseltük egymást,) de nem állok meg egy ilyen kissé szúrós megjegyzést, mielőtt egy szempillantás alatt felvenném emberi alakomat.
    - Kaelie Whitewillow, szolgálatára, Űrnő! – ahogy az utolsó szót kiejtem, azt akár sértésnek is vehetné, bár nem annak szánom, pláne a teátrális pukedlivel, amit lenyomok mellé. Mindössze csak a csipkelődés nekem úgy jön, mint másnak a levegővétel. Ha akarnám, se nagyon tudnám visszafogni. De miért is akarnám? Hogy bajba sodorhat? Persze, de akkor legalább történik valami izgalmas! Nem szándékozom persze küzdelembe keveredni, ha támadólag lépne fel, bármikor hasonló gyorsasággal, ahogy most átalakultam, változhatok vissza tündéralakomba és röppenhetek tova azonnal. Nem akarok én bajt, tényleg, csak az valahogy mindig megtalál engem.
    - Tulajdonképpen csak az merült fel bennem ezen a kései órán, hogy megtekintem az éjszakai óceánt. Nem gondoltam volna, hogy másnak is kedve támadna itt élvezni a víz szépségeit – válaszolom széles mosollyal az arcomon, az igazságnak megfelelően. Mi tündérek egyébként sem tudunk hazudni, ezt alighanem ő is tudja. Megvannak persze a kiskapuk, amiket a magamfajta vásott tündérek jól is ismernek, de jelenleg nem látom szükségét a trükközésnek. Legalábbis egyelőre.

    १ Bocsi a késésért! १ 512 १ It’s a damn cold night
    ©




    Life is just a game



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Szer. Okt. 14 2015, 21:17


    Kaelie és Lily


    Tündér és vámpír a parton



    *Hogy őneki konfliktuskereső természete lenne? Ugyan már, ha hallaná, sértetten kikérné magának a vádat. Bár, lehet, hogy éppen azért aggatnának rá ilyesmit, mert nem nyelné le a sértést szótlanul? Nem valószínű, hiszen egyetlen vezér sem sűrűn hagyná, hogy oktalan sértésekkel illessék. Lily pedig, fiatalsága okán, nem csak hogy megengedheti magának, de egyenesen elvárják tőle, hogy a legpitiánerebb ügyeket is komolyan vegye. Még nincs abban a korban, hogy ki is mutathassa azt a fensőbbségtudatot, amivel természetesen már rendelkezik, s aminek érzékeltetésével lerázhatná magáról a kisszerű incidenseket. S jah, hogy a kis tündér megszólalása poén akart volna lenni? Nem volt vicces, sajna - bár lehet, valóban Lily humorával van a baj.*
    *Tovább heverészik, csupán a szemöldökét vonja kissé összébb, mintegy figyelmeztetésként. Lily, ha magánszemély lenne, feltehetően nagyra értékelné a tündérek felvágott nyelvét, hiszen ő is a szavakkal játszik, azzal fegyverkezik fel mindennapjaihoz. Ám mint klánvezér, természetesen nem hagyhatja, hogy egy egyszerű tünelke rajta köszörülje ama bizonyos izmot.* - A ti helyzetetekben jobban kellene ügyelned az illemre, nem gondolod? *érdeklődik csevegő hangnemben, s csak a szeme rebben meg, amikor a lány felveszi emberi(bb) alakját előtte. Így már megismeri, naná. Emlékszik a könnyeire, a sértettségére, a gyűlöletre. A zöldtincsű követ, még legyőzöttként is, szinte betöltötte a termet aznap, mikör döntöttek a népe sorsa felől. Figyelemreméltó jelenség volt - s feltételezhető, hogy azóta csak még inkább azzá vált. Ebből persze logikusan következik, hogy az udvariatlan viselkedés nagyon is tudatos tőle, s valamilyen cél szolgálatában követte el. De vajon miféle szándék vezérelheti, s mi köze lehet hozzá Lilynek? Ki kell deríteni.* - Különösen neked, Kaelie, hiszen pontosan ismered kényes helyzetedet *teszi hozzá a mondatot a korábbihoz.* - És mit kapok, ha megbocsátok? *válik még szélesebbé a vigyora. Nem sértődött meg, de ha a tündérnek van egy cseppnyi sütnivalója, belemegy a játékba. Már csak azért is, mert a tündéreket ismerve ez valóban csak játék neki.*
    - Hm, csak megtekinted? Vagy talán érezni is szereted a vizet? *villan vörös, rejtetlen tekintete a tündérre, mosolya somolygó.* - Mit szólnál velem némi éjszakai fürdőzéshez egy ennél kellemesebb strandon? *Nyitottnak mutatkozik, részben azért is, hogy Kaelie kinyöghesse, mit akar. Kezét hívogatóan emeli: ujján a portálgyűrű bizonyára megbirkózik egy tündérrel is egy kisebb ugrás erejéig. Messzire nem menne, hiszen az éjszakában kell maradnia. Ha Kaelie elfogadja a hívást, és hagyja, hogy Lily megfogja, akkor hamarosan egy elhagyatott, civilizációtól távolabbi partszakaszon kötnek majd ki. Persze, ha nem, akkor maradnak itt, s itt aligha fűlik bárkinek túl sok kedve a vízbe merüléshez, amilyen szennyezett a part.*

    to: Kaelie ; words: 412 szó
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Hétf. Okt. 19 2015, 21:14

    Nathaniel & Mary
    "They were young; time hadn't yet rubbed at them, polishing their differences and sharpening their opinions..."


    Visszavágnék, ha az lennék, akinek hisz. Ő mindig bonyodalmasabb jellem volt, mindig hirtelenebb, hevesebb. Én nem így vagyok összerakva, pedig ugyanazok neveltek minket ugyanabban a szellemben. De mégis, a lélek az lélek, ebben különböztünk, nem a testünkben. Így Nathaniel nem hall tőlem mást, csak egy kósza sóhajt, amire megszokásból van szükségem, nem élettanilag.
    - Ez nem akarat kérdése. - kezdek bele lassan, mert hirtelen a mondat eleje után már nem is tudom, hogy mi az, amit a folytatásban közölni szerettem volna. Örülök neki, hogy visszaült mellém, de hirtelen suta idiótának érzem magam.
    - Én sem szerettem volna. És nem voltál durva, nehogy azt hidd. Egy pillanatra se. Jogos, amit mondasz, ahogy érzel. - megyek bele vezeklésbe a nővérem helyett. Mert ő már nem teheti és ha tehetné akkor se tenné.
    - Én.. nem vagyok Margery! - zuhanok bele a pillanatba, s nagyon erőltetnem kell, hogy ne sírjam el magam. Nem hiszem, hogy tudna mit kezdeni a vérkönnyeimmel. És nem is szeretném, ha kezdenie kellene. Egyszerűen nem lenne tisztességes akkor összeomlanom, amikor olyat készülök neki mondani, amivel eltaszítanám.
    - Margery a nővérem volt. Iker.. nem hiszem, hogy mentségemre szolgál, de aki elhagyott téged, az tulajdonképpen nem én voltam, hanem ő. Mindannak ellenére, hogy először velem találkoztál. De.. - tartom fel mutatóujjamat kissé riadtan, félreseperni készülve a kételyeket. - ..csak egyszer! Úgy értem, velem találkoztál először, de aztán Margery úgy gondolta, hogy kellesz neki. Nem tettem soha, semmit a nővérem ellen. Rosszul hangzik, de félreálltam és a mai napig bánom, mert bántott téged. Elnézést kérek a nevében is..
    ~Bár sokra mész vele, tudom.~


    Zene: I'll let you go, I'll let you fly | @ | Ruházat: Nyáriasan
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Szomb. Okt. 31 2015, 00:03


    To Mary ©




    Mindig neki kell lenni az utolsó szónak. Unom. Csendbe burkolózom inkább, elegem van a vitákból és a drámákból. Túl sok jutott. Nem ezért küzdöttem és harcoltam.
    Először értetlenül nézek rá, a folytatásra még inkább.
    - Hogy érted, hogy nem te vagy? –  teljesen összezavarodom. Az ikerre megértés gyúl bennem, hogy aztán befészkelje magát egy gyanú.
    Percekig bámulom a stég deszkáit, ahogy érzem, megint és újfent rám szakad az ég. Mit tettem, hogy sors mindig szembeköp?
    - És neked mi a neved? –  suttogom a kérdést révülten.
    A válasz után némán állok fel és sétálok le a stégről, hogy taxit intsek le. Nem érdekel, ha tartóztatni akar, az sem, hogy Margeryről múlt időben beszél, csak befelé tudok figyelni. És arra, hogy életben akarjak maradni, megtartva a józan eszemet.

    //Köszönöm a játékot, ez sokkolt! O.o  Very Happy  //




    avatar
    Kaelie Whitewillow

    Faj : Tündér
    Udvar (Királyság) : Seelie - Tavasz
    Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott
    Kor : 53
    Foglalkozás : cselédlány, pincérnő

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Pént. Nov. 27 2015, 23:40




    To Lily
    Soha nem értettem, hogy lehet ilyen mereven, minden poénra, viccre, szórakozásra bezárt szemekkel és fülekkel élni, mint a legtöbben teszik. Például a vámpírok is. Bár ők biztosan nem értenének ezzel egyet, megvannak a maguk szórakozásai, persze, látom én a Taki’s-ban is, de ami Lideot illeti… mondjuk most itt van az óceán mellett és az előbb itt lóbálta a vízbe a lábait. De akkor mire most ez az alakoskodás? Csak azért mert klánvezér? Milyen unalmas! Mindenhol a politika…
    Persze megvan rá az okom, hogy így vélekedjek róla. Hiszen jómagam igen erőteljesen résztvettem benne, mint a népem képviselője a Tanácsban. A mai napig igazságtalannak tartom a kizárásunkat. Ritkán borulok ki úgy, mint akkor és ott. Alapvetően nehéz feldühíteni, vagy ehhez hasonló érzést kiváltani belőlem. De ott a keserű csalódottságtól bizony dühös sírásra fakadtam. Ott, mindenki előtt, igen. Lideo is tanúja volt. Én nem tudom és nem is akarom visszafogni az érzelmeimet, amik jobbára pozitívak és életigenlőek, de ott akkor nagyon nem ez volt a helyzet. Nem is szívesen emlékezem rá. Lideónak persze kapásból fel kell hoznia és célozgatnia a népünk jelenleg nem túl rózsás helyzetére.
    - Én csak pont annyira vagyok illedelmes, amennyire velem is azok – mosolyogok ugyan, mikor kiejtem a szavakat, de a szemem megvillan egy pillanatra. Mint mondtam nem tudom, nem is akarom elrejteni teljesen az érzelmeimet, így az emlék és a bánásmód hatására rajtam átcikázó dühöt is érzékelheti megvillanni egy pillanatra, ha élesek a szemei, amiben nem kételkedem. Következő kérdése hallatán viszont már ismét hamiskás vigyor terül szét az arcomon.
    - Mégis mit adhatna egy magamfajta semmirekellő kis tündér egy ilyen hatalmas klánvezérnek, akinek a világ már így is a lábai előtt hever – szándékosan teátrálisan, már-már pátoszos hangszínnel fejezem ki magam. Lehet viccnek, de provokálásnak is venni. Talán egy kicsit mindkettőnek is szánom. Még ha botor dolog is egy ilyen erős vámpírt heccelnem. Következő megszólalása enyhén szólva is gyanakvással tölt el. Mit akarhat? Liliana Lideo veszélyes. A királynő mindig ezt mondta. Meg azt is, hogy tartsam távol magam tőle, ha jót akarok. Erre tessék. De úgy érzem, innen már nincs visszaút. Biztosan kiül az arcomra egy rövid időre a gyanakvás és az, hogy elgondolkozom a dolgon, talán még a szemöldököm is öszevonom kicsit. Aztán bólintok.
    - Hát rendben, fürödjünk meg – mosolyom kissé bizonytalan ezúttal, de felé nyújtom a karomat. Menekülésre innentől nincs esélyem, ezt tudom. Bármi lesz, bárhová visz, szembe kell néznem vele. Végső soron már ezek után is, ha kitudódik (és ki fog, erre mérget veszek), a Seelie királynő szétrúgja a fenekemet. De az is elképzelhető, hogy Lideo megteszi helyette még mielőtt erre sor kerülhetne. És őszintén szólva így hirtelen nehezen tudnám eldönteni, melyik lenne a rosszabb opció.

    १ Bocsi a késésért! १ 440 १ It’s a damn cold night
    ©




    Life is just a game



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Csüt. Jan. 14 2016, 13:57


    Kaelie és Lily


    Tündér és vámpír a parton



    *Tovább szemléli a tündért, szórakozik ő jelen pillanatban is. Csak egészen másképp, mint a kis szárnyas. Azok a tevékenységek, melyek Lily számára a kikapcsolódást jelentik - az elmélyedés önmagában, mások gondolatainak kifürkészésére tett kísérletek, magányos zongorázás, satöbbi - Kaelie-t untatnák. Nem mintha egy magába forduló vagy korlátozott személyiség lenne. Attól függetlenül, hogy e csendes elfoglaltságokkal szívesen múlatja az idejét, ugyanúgy tudja élvezni a pezsgő társasági életet, az utazásokat, a tanulást... ám épp ezeket a harsány dolgokat, mely sok tündér számára a legkedvesebb, nem tudja megszeretni. Ő az a típus, aki magában kuncog, vagy épp csak a szeme csillogása árulja el mulatságát, s nem hangosan nevet, főleg nem másokkal. Ha mégis, azt okkal teszi. Hiszen a színészet szórakoztató.*
    - Úgy érzed talán, hogy panaszt kell tenned nekem viselkedésem miatt? *S már ott is van szemében az a bizonyos csillogás, a magában nevetés bizonyítéka. Merész játékos ez a lányka, s ez tetszetős a vámpírnő számára. Nem gondolja, hogy bármiféle illetlenséget követett volna el, legalábbis nem Kaelie kontójára. Általánosabb erkölcsi következtetéseket meg inkább ne akarjon levonni az ember vagy egyéb létező... mindenesetre élvezi a másik dühét, miért ne élvezné? Ha csak egy pillanatig tartott is. A harag jó szolga, de rossz gazda, s oly sokan hajlamosak hagyni uralkodni... pedig az szinte túlságosan meg is könnyíti a manipulálásukat.*
    - Ó, bár így lenne, nemde? *kacag fel halkan, szinte már visszafogottan. Még hogy a lábai előtt heverne a világ... nem, és nem is akarja. Hol lenne a kihívás abban? Ő inkább hegynek látja, amit meg lehet - s meg is kell, mi másért lenne ott?! - mászni. Micsoda utazás lesz az, és micsoda kilátás várja a gerincen!* - De tudod, akár így akár úgy, mindenképpen értékelni kell az életben az apró dolgokat is, nemde? *bámul bele a másik szemébe provokatívan. Apróságok, mint a magafajta szárnyas tündérkék... ó, igen, Lily tisztában van vele, milyen kockázatot vállalt, amikor nem állt ki értük és magára haragította őket. De a döntését ma is meghozná. Nem csak hogy stratégiailag ez volt az egyetlen épeszű megoldás (inkább az aprónép haragudjon rá, mint az Éjszaka Gyermekei), de még igazságos is. A bűnök ne maradjanak megtorlatlanul, és az árulás elég súlyos bűn.*
    - Ez a beszéd...! *válik vigyora még szélesebbé, s megragadja a tündért, a kelleténél talán kissé erősebben. A sietségre oka van: szeme sarkából látja, hogy vámpírja rohanvást közeledik hozzá. Bizonyára nem jókedvében futkos, és nem, most egyáltalán nem akarja hallani... talán Mestere rombolt valamit a Dumortban, vagy a nephilimeknek van megint valami számukra halaszthatatlan, Lily számára piszlicsáré apróság ügye, talán valamelyik vámpírt kell megfékezni... de mindegy is. Most, ebben a percben egyikkel sem hajlandó foglalkozni, így már fordítja is el a gyűrűt az ujján, a kiáltás - Lideo úrnő! - szinte csak sóhajtásként jut el a fülükbe, mielőtt a világ megpördülve szétfolyna körülöttük.*
    *Mikor megérkeznek, azonnal elereszti Kaelie-t, még hátat is fordít neki, bár minden érzékszervével maga köré és főleg a tünelkére figyel, de ezt nem óhajtja kimutatni. Inkább áthúzza felsőjét a fején, mit sem törődve vele, hogy összeborzolja a haját, fehérneműre vetkőzik egy pillanat alatt a fentről zuhogó holdfényben, halottsápadt bőrét vakító csontfehérré sápasztja a holdfény, s két lépéssel odébb már a bokáját nyaldossák a hullámok. Egy ember bizonyára percek alatt halálra fagyna tőlük. Úgy hallotta, van is olyan hagyomány, amolyan bátorságpróba, ami arról szól, hogy ki mer a leghidegebb telek idején is megmártózni e vizekben.* - Nos, jössz, vagy megijedtél? *incselkedik Kaelie-vel, s akár követi a másik, akár nem, ő beljebb halad. Ha ott van a közelben, akkor Lily le is fröcsköli a lányt. Felszabadult? Úgy tűnik... S hogy közben mi játszódik le a fejében, azt nem engedi látni a másiknak. Úgy tesz, mintha sem gondja, sem célja nem lenne. Ó, pedig nagyon is van... mindig. Örökké.*

    to: Kaelie ; words: 617 szó
    avatar
    Kaelie Whitewillow

    Faj : Tündér
    Udvar (Királyság) : Seelie - Tavasz
    Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott
    Kor : 53
    Foglalkozás : cselédlány, pincérnő

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Vas. Jan. 31 2016, 16:23

    Lily & Kaelie

    Nem szokásom a faja alapján megítélni senkit, de tény, hogy általánosságban a vámpírokkal nincs túl sok jó tapasztalatom. Ennek ellenére nem zárkózom el előlük sem alapvetően, még ha a királynő utasítása szerint ezt is kellene tennem. Meg egyáltalán, bármilyen más fajbélivel. De a vámpírokkal különösen. Hát még ha megtudná, hogy éppen Lilliana Lideoval kezdtem packázni. Eddig nem tűnik valami jó ötletnek és minden bizonnyal nem is az. Engem azonban nem olyan fából faragtak, hogy ha belekezdek valami hülyeségbe, akkor félúton abbahagyjam, még mielőtt valami oltári nagy kalamajka kerekedne belőle. De nem ám!
    Egy pillanatra ugyan elfog a düh, ahogy eszembe jut az a szégyenteljes eset a Tanáccsal, amit ráadásul nekem személyesen kellett átélnem, a tündérnemzetséggel azonosítva tulajdonképpen engem aláztak ott és Lideo bizony rideg közönnyel nézte ezt végig, de gyorsan elmúlik. Nem szeretek ezen rágódni. Nem felejtek, de Lideo lényegében nem bántott. Csak nem tett semmit értem, de miért is tett volna? Semmi haszna nem származott volna belőle, a politika pedig ugye éppen arról szól. Inkább nem is akarok ezzel többet foglalkozni, hacsak lehet. A vámpírnő azonban mintha most először tényleg jól szórakozna. Vajon a dühömön, vagy az egész helyzeten? Ki tudja. Mindenesetre mintha egy pillanatra kicsit lazábbá válna és ez az én hangulatomat is jobbá teszi, még ha nem is ez volt vele a célja.
    - Ó, hát ki vagyok én, mihaszna kis tündér, hogy panaszkodni mernék az Úrnő viselkedése miatt? - talán kicsit túlfeszítem a húrt ezzel a teátrális tisztelgéssel, de mint mondtam, ha már bajt keversz, akkor csináld is végig. Félmunkát nem végzünk! De egyelőre úgy tűnik, mintha valamelyest még a vámpír úrnő is szórakozna rajta. Meglepő. Még a végén kiderül, hogy humorérzéke is van. Valahol mélyen.
    Felajánlása váratlanul ér és nem vagyok benne biztos, hogy el kellene fogadnom. Jobban mondva biztos vagyok benne, hogy nem kellene vele tartanom. Kis mérlegelés után éppen ezért is egyezem bele és nyújtom felé a karomat, amit ő igencsak erősen ragad meg. Elmosódva hallom, ahogy az eddig őrködő vámpír utánakiált, talán épp felénk is siet valami miatt, de mire odaérne, mi már messze járunk.
    Elhagyatott partszakaszon vagyunk, ahol a víz sokkal tisztább és a hold is fényesen ragyog le, visszatükröződve a vízen. Kérdőn pillantgatok jobbra és balra. Vajon mi lehetett a célja Lideónak azzal, hogy idehozott? Mit akarhat? Mert valami biztosan van. Ő nem az a fajta, aki csakúgy játszadozna. Illetve valamilyen módon biztosan. De nem úgy, mint én. Ő okkal tesz dolgokat. Legalábbis azt beszélik.
    Nézelődésemből a vámpírnő hangja ránt vissza. Ahogy felé fordulok, egy pillanatra elakad a lélegzetem. Alapvetően a vámpírfajt, mint olyat sosem tartottam a legvonzóbbnak, ahogy azonban Lideo ott áll a holdfényben és alig fedi ruha, valami éteri, lélegzetelállító, elegáns szépségnek tetszik. Tündérként ösztönösen vonzódom a szép dolgokhoz, nem tehetek róla, hogy ez feltűnik. Hátat fordít és rá jellemző, méltóságteljes, határozott léptekkel elindul befelé, a víz mélye felé.
    Van bennem ugyan némi gyanakvás, de ha nem próbálod meg, sosem tudod meg, mi sülne ki belőle alapon én is hozzá hasonlóan ledobálom a ruháimat alsóneműig és sietős léptekkel követem. Kicsit megborzongok, mikor a hideg víz a lábamhoz ér, de hamar összekapom magam és utánaeredek. Nem fogom sokáig bírni ezt a hőmérsékletet, de a kíváncsiságom egyelőre erősebb. Mikor elég közel érek hozzá, váratlanul ér, ahogy arcán valami huncut kifejezéssel rám fröcsköl egy kis vizet. Még mindig hideg számomra, így összerándulok tőle ismét.
    - Hé! - kiáltok fel ösztönösen, mintha egy tündérpajtásommal beszélnék és jó adagot visszacsapok felé. Egyébként is, most valahogy oldottnak érzem a légkört, úgy hiszem, játszhatok kicsit. Ki tudja, talán Lideo tényleg nem olyan merev, mint mindenki gondolja? Vagy ez csak álca lenne, hogy elrejtse a valódi szándékait? Nem árt odafigyelnem. De tény, hogy most még a jéghideg víz ellenére is jól szórakozom.


    ✻ Bocsi a késésért! ✻ 616 ✻ It's a damn cold night




    Life is just a game



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Hétf. Feb. 15 2016, 21:42


    Kaelie és Lily


    Tündér és vámpír a parton



    *Lehet, hogy a vámpírokkal nincs túl jó tapasztalata a kis tündérnek, de alapvetően ugyanezt a vérfarkasokról vagy a warlockokról is el lehetne mondani. Mindegyik faj egyedei között többségben vannak a sötét lelkű és/vagy számító alakok, de hát ez valahol természetes is, tekintve, hogy démoni erők fertőzték meg őket hatalommal és hosszú élettel. A tündérek helyzete ehhez kicsit más - kicsit könnyebb, kicsit nehezebb. És mindenképpen elszigeteltebb. A legtöbb alvilági útjába ritkán kerülnek tündérek, s ha mégis, azok is sokszor renegát, udvarukat elhagyott és az emberek világában élő példányok. Mind Maeve, mind Ixial ügyelnek rá, hogy a felügyeletük alá tartozók közül azokat engedjék e világba, akik képesek megfelelően elrejtőzni. Mert hogy itt vannak, azt Lily bármiben le merné fogadni. Egyik uralkodó sem kockáztatná meg, hogy hírek nélkül maradjon, bármennyire fennen hirdetik is semlegességüket... épp ezért nem értette sosem, ha egy tündér szemére vetette, hogy nem állt ki értük azon a nevezetes tanácsülésen. Ugyan már! Még ha el is tekint attól, hogy kész politikai öngyilkosság lett volna a dolog... fordított helyzetben a tündérek vajon tettek volna valamit? Bárkiért? Naná, hogy nem. Innentől kezdve minden neheztelés álszent dolog.*
    - Mihaszna kis tündér vagy sem, mindenkinek jogában áll panaszt benyújtani a Reparációhoz bárki ellen... *válik kissé kegyetlenné a mosolya. Naná, hogy árnyvadász intézmény, s mint ilyen, korrupt. Na nem olyan értelemben, ahogyan egy emberi hivatal lenne, de a nephilimek is előítéleteiktől fertőzötten hozzák meg döntéseiket. Persze, ilyen szempontból Kaelie-nek nem lenne olyan nagyon nehéz dolga, végtére egy vámpír a legtöbbjük szemében alig jobb, mint egy tündér. Ámde éppen Lily... nem, őt aligha büntetné meg komolyabban egy nephilim, még a mostanában történt kis "botlása" ellenére sem. Tetszik nekik vagy sem, szükségük van egy olyan vezetőre, aki egyértelműen és kezdetektől a Szövetség mellett áll, aki ismeri őket és kellően rugalmas az ő kőfejűségükhöz viszonyítva, ugyanakkor a szükséges tiszteletet kiváltó ranggal rendelkezik az Éjszaka Gyermekei között... valljuk be, nem sok olyan hulla rohangál manapság, aki mindeme kritériumoknak megfelel.*
    *Az utazás zökkenőmentesebb, mint várta, Kaelie-nek eszerint volt esze és meg sem kísérelt semmi butaságot (varázslás vagy mozgolódás, esetleg mindkettő formájában), így a gyűrű rendben leteszi őket a korábbinál jóval délebbre. Tény és való, Lily nem épp a szomszédba ugrott át, legalább két-három államot átszelhettek, de sajnos az urbanizáció és az összeolvadó agglomerációk miatt nem a legegyszerűbb feladat elhagyatott és viszonylag tiszta partszakaszt találni. A fröcskölés mindenesetre jó ötlet volt, Kaelie oldódik egy kicsit, s persze meghazudtolná önmagát, ha nem lenne benne rögtön a játékban. Lily pedig, tőle szokatlan módon, nem zárkózik el, hanem kedélyesen belemegy a vízicsatába. Szerencsére nem tud hirtelen vizipisztolyokat is idevarázsolni, az biztos tetszene a kis tünelkének... persze megteheti, hogy szórakozzon, hiszen a másikkal ellentétben őt cseppet sem zavarja a hideg. Nem gondol bele az élő, vérkeringéssel rendelkező leányzó helyzetébe, nem érdekli, vagy akár némi gonoszság szintén még motiválja is, hogy kicsit lefagyassza? Kérdéses marad, mindenesetre a fröcskölést rövidesen megunja, így fejjel előre a hullámok közé bukik, hogy Kaelie lábát megragadva teljesen a felszín alá rántsa. Persze nem áll szándékában megfullasztani, így ha sikerrel is jár a kis akciója, elengedi rögtön, nem tartja lent. Mikor mindketten a levegőre emelkednek, mosolyogva pillant a tündérre.* - Hallottam, hogy az egyik tagotok súlyosan megsérült a területemen. Sajnálom, nem az enyéim voltak. Tudunk esetleg segíteni valamit, hogy mihamarabb felépüljön a tündér? *érdeklődi meg. Persze, nem lenne ellenszolgáltatás nélküli, ha segítséget nyújtana a kitaszított fajta egy tagjának... a tündérmágia, úgy hírlik, ezernyi árnyalatban képes tündökölni. Lilyt persze, ha tanulmányozhatná, inkább a sötétebb színei érdekelnék.*

    to: Kaelie ; words: 570 szó
    avatar
    Kaelie Whitewillow

    Faj : Tündér
    Udvar (Királyság) : Seelie - Tavasz
    Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott
    Kor : 53
    Foglalkozás : cselédlány, pincérnő

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Csüt. Márc. 17 2016, 17:51

    Lily & Kaelie

    Igazából semmi okom sincs bízni Lideóban, éppúgy, mint bármelyik másik vámpírban vagy egyéb természetfeletti lényben sem. Nem szeretnek, árulónak tartanak és lenéznek minket jobbára. Számukra teljesen közömbös, hogy az Unseelie udvar tette, amit tett, minket, a Seelie-belieket is ugyanúgy súlyt a dolog. Igazságtalannak tartom, pláne, hogy személy szerint nekem kellett elszenvedni a megaláztatásokat, mikor kizártak a Tanácsból. Lideora azonban véleményem szerint nincs okom haragudni. Nem jobban, mint bárki másra, aki szemlélődőként ott volt. Most sem rosszindulatból kezdek kötözködni vele. Egyszerűen csak kíváncsi vagyok, meddig feszíthetem a húrt és mi sül ki belőle. Ilyen a természetem. Mikor azonban éppen sikerülne megszabadulnom a keserű gondolataimtól és visszatalálnék megszokott önmagamhoz, Lideo rideg megjegyzése ismét felidézi bennem őket. Nem tudom, hogy szándékosan akar-e rossz érzéseket kelteni bennem, vagy hidegen hagyják az érzéseim, mindkét variációt ugyanakkora valószínűséggel el tudom képzelni. Nem tudok rá mit mondani, csak elfintorodom. Persze, panaszt benyújtani… megtehetném, de sok értelme nem lenne. Lideo túl „nagykutya” ahhoz, semmint attól kelljen félnie, hogy megütné a bokáját, ha egy „mihaszna kis tündér” panaszkodna rá. Talán még arra se méltatnák a dolgot, hogy értesítsék róla Lideót magát. Ezzel pedig alighanem ő is tisztában van, ezért is mondja ezt ilyen könnyedén.
    Kellemetlen gondolataim a kizárásról és fajom számkivetett helyzetéről azonban egy csapásra háttérbe szorulnak, mikor a vámpír úrnő felajánlja, hogy tartsak fele. Nem agyalok rajta sokáig, a lehető legnagyobb őrültség mellett döntök, kérdés nélkül fogom meg a felém nyújtott kezet. Nem tudom, hová visz és miért, de a kíváncsiságom nagyobb a józanésznél, mint általában, így minden ellenkezés nélkül hagyom, hogy vigyen, ahová csak akar. Mikor ledobálja magáról a ruháit és besétál a vízbe az elhagyatott partszakaszon, ami a jó ég tudja, merre lehet, kis noszogatás után én is követem. Az utazással mintha Lideo hangulata, viselkedése is gyökeresen megváltozott volna. Szerep volna csak? Vagy ez lenne az ő igazi valója, amit elrejt, hogy eleget tegyen a vele szembeni elvárásoknak? Mindenesetre nem agyalok sokat ezen, csak élvezem a vízi játékot, mintha csak egy tündérpajtásommal tenném. Mindössze a víz számomra igencsak hideg hőmérséklete miatt nem mondhatom azt, hogy tökéletesen érzem magam. Annyi biztos, eddig nem bántam meg, hogy Lideóval tartottam. Ösztönösen felsikítok, mikor a víz alá ránt, de nem azért, mert félnék attól, hogy meg akar fojtani, noha belegondolva, gond nélkül megtehetné, egyszerűen csak váratlanul ér. De eszembe sem jut, hogy ártani akarna nekem. Megölhetne, persze, valószínűleg senki nem is venné elő érte, de mi oka lenne rá? Annyit azért tudok a vámpír úrnőről, hogy ok nélkül nem tesz semmit. Legalábbis ez járja róla. Ravasz nő. Bár hogy itt most mit csinál velem és miért, azt nem tudom egyelőre.
    Mikor elenged, a felszín felé úszok és egyszerre bukkanunk a felszínre. Nem hittem volna, hogy használnám ezt a kifejezést valaha vámpírra, akiket mi tündérek nem tartunk épp vonzó lényeknek, de kifejezetten szép az arca, ahogyan rám mosolyog. Gyakrabban kellene tennie. Az én arcom azonban megint elkomorul kicsit, ahogy szavai felidézik bennem azt a szerencsétlen esetet. Fogalmam sincs, kinek ártott az a szegény tündértársam azon a területen, de igen csúnyán elbántak vele. Azóta is élet-halál között lebeg és a királynő szerint nem valószínű, hogy túléli. Elszomorít, hogy ezt tették vele. Miért? Kétlem, hogy bárkinek komolyan ártott volna, nem olyannak ismertem.
    - Köszönöm az érdeklődést, Úrnő, de sajnos nem hiszem, hogy lehet rajta segíteni. A mi tündérmágiánk legalábbis kevésnek bizonyul hozzá, úgy tűnik. Tulajdonképpen minden nap ajándék, amit tündértársam még megél… - hangom elcsuklik. Ha közelebbi barátomról lenne szó, talán el is sírnám magam. Így is nagyon elszomorít, hogy ilyesmi megeshetett egy társunkkal, aki biztos vagyok benne, hogy nem szolgált rá erre. Meg szoktam ennek ellenére őt látogatni, igyekszem segíteni, még ha nagyon megvisel is látni, mennyire szenved szegény. Inkább mesterséges álomban tartjuk, mivel éberen csak fájdalom és szenvedés az osztályrésze. Küzdünk érte, de aligha bírjuk már sokáig életben tartani. A pillanat szomorúságát, tragikumát csak az össze-összekoccanó, vacogó fogaim oldják valamelyest. Nehezen tagadhatnám, mennyire átjárt már a hideg, pláne így, hogy most már tényleg tetőtől talpig vizes vagyok.


    ✻ Bocsi a késésért! ✻ 656 ✻ It's a damn cold night




    Life is just a game



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Szomb. Ápr. 30 2016, 17:24


    Kaelie és Lily


    Tündér és vámpír a parton



    *Hogy mi a személyes véleménye a tündérekről, mellékes kérdés. Például hogy kedveli azt, ahogyan a szavakat képesek forgatni - talán még a vámpíroknál is rafináltabban, még ha ez Kaelie-re nem is jellemző éppen -, s tiszteli is őket ugyanezért; hogy nem az a bűnük, hogy az úgynevezett rossz oldalra álltak, hanem az, hogy a vesztes oldalra, és a többi... mindez nem számít. Mert Lily akármit hisz és gondol, a vámpírok képviselője a Tanácsban, ezért az volt a dolga, hogy a vámpírok véleményét és érdekét visszhangozza. Az pedig azt diktálta, hogy példát statuáljanak a tündérekkel és a lehető legszigorúbb büntetést szabják ki rájuk. Megtörtént, s mint az várható volt, akadtak belőle atrocitások és konfliktusok bőven, és ennek így is kellett lennie. Az Éjszaka Gyermekei imádnak a zavarosban halászni... ám lassanként megszokottá vált ez a felállás, s ha így folytatódik, záros határidőn belül semmi érdekes, semmi izgalmas nem lesz benne. Talán ideje felkavarni kicsit az állóvizet és megint átrendezni kissé az erőviszonyokat. S hogy nem feltétlenül a legbölcsebb dolog játszani a tündérekkel a pillanatnyi hatalmi érdekek mentén? Ugyan, hiszen a vámpírok mindig és mindenkivel ezt teszik, mióta világ a világ. Bolond, aki másra számít tőlük. Kaelie pedig bátor - vagy botor -, és elfogadja a meghívást, jön a vámpírral, mikor annak éjszakai fürdőzésre szottyan kedve, s Lily mosolyogva nyugtázza ezt is, hiszen kedveli és szánja a merészséget. Akár jól sül el az illetőnek, akár nem - mindenképpen érdekes, ámde nem mindig lehet eldönteni, hogy dicséretes ravaszság és előrelátás, avagy szimpla ostobaság szüli a lépést. Ám most semmilyen tervét nem húzza keresztbe, sőt épp ellenkezőleg, így nem firtatja az okokat, csak - stílusosan szólva - sodorja a kis szárnyast az árral, játszik vele minden tekintetben. A víz alá rántásból pillanatok alatt elengedi, nem ártani óhajt neki, csupán feloldani félszeit, gátlásait, s úgy veszi észre, sikerült is, így újabb váltással komolyabb témára tér át.*
    *Lily elgondolkodva csücsörít, vagy legalábbis ezt játssza meg, miközben hallgatja az új információt. Aztán lemerül a habokba, s pár tempózással körbeússza a tündérkét, részben azért, hogy bosszantsa vagy idegessé tegye, részben, mert jólesik a fürdőzés, ámde nem óhajt különösebben eltávolodni a vendégétől. Fél perc múlva légbuborékot fújva felbukkan a felszínen, csurom vizes hajjal.* - Ezt őszinte sajnálattal hallom *közli szemrebbenés nélkül, pedig ha egy mondatában benne van az őszinteség, az még a szokásosnál is tutibban hazugság. Nem mintha amúgy erőssége lenne, hogy sajnálatot érezzen mások iránt.* - Amennyiben el tudod intézni, hogy beeresszék hozzátok, szólok Catarinának, hogy látogasson el a Virágcsarnokba, és próbálkozzon ő is. Úgy tudom, a tündérek és a warlockok mágia merőben eltér egymástól, és Loss az évszázad legerősebb gyógyító boszorkánya, talán képes lehet helyrehozni azt, aminél a tündérbűbáj csütörtököt mond *veti fel a nő, s ezúttal valóban komolyan gondolja. Ha Catarinát ő kéri meg a segítségnyújtásra, illetve szükség esetén meg is fizeti (bár ő pont nem az a warlock, aki bármilyen fizetséget elvárna szolgálataiért), akkor el fog menni a nő és a lelkét is kiteszi majd a tündérért. Lilynek meg akármik is a személyes érzései az esettel kapcsolatban, a tündért ért támadás az ő területén esett meg, s ezért nem csak óhaja, de érdeke is a csorba kiküszöbölése. Nem mintha személyesen bármi felelősséget terhelhetnének rá a garázdálkodó angyalok miatt, azokhoz aztán semmi köze, de a nagylelküségének híre megy majd, és ennyi neki elég is. Arról nem is beszélve, hogy mivel jár, ha New York legjobb gyógyítója lemeríti az erejét az aprónép egy tagjának gyógyítása közben... mert ez még a legképzettebb gyógyítónak sem lesz egyszerű menet, ha a tündérek maguk nem boldogulnak vele... ám ez már messzire vezet, s Kaelie aligha gondol bele ilyen összefüggésekbe. Főleg nem békeidőben. S azt nem mindenki tudja, hogy a Háború démona itt toporog New Yorkban, s úgy hírlik, angyali ellentéte sincs messze. Végül észreveszi a kocogó fogakat, kissé el is csodálkozik rajta, hiszen halott testének a hőmérséklet, különösen a hideg, egyáltalán nem számít, ám nem árt eszébe idéznie, hogy egy élőnek nagyon is. A part felé int.* - Menj, szárítsd meg magad, melegedj fel. Használhatod a ruháimat, ha szükséges. - Ő maga úgyis ritkán veszi fel ugyanazt az öltözéket kétszer, hát könnyedén nagylelkű vele. Fázni nem fázik, ráadásul ha visszatérnek, testőre köpenyét, zakóját, egyebét bármikor kisajátíthatja. Ha Kaelie marad még a vízben, ő is így tesz, ám ha kifelé indul, Lily is követi, s teljes természetességgel mozog igencsak hiányos öltözékében. Ennél nagyobb dolgokkal is nehezen lehetne csak zavarba hozni. Lecsüccsen a fövenyre, csak azért nem dől hanyatt, mert a vizes hajába úgy beleragadna a homok, hogy egy órát moshatná otthon, ahhoz meg nem fűlik a foga. Ám fejét hátradöntve, csukott szemmel fordítja arcát a hold felé, mintha csak napozna ekként. Ugyan a sötétség teremtménye, de az éjszakai égi vándort nagyon is kedveli. A maga részéről maradni is hajlandó, hazamenni is: a kis tündérkén múlik, mikor kéri meg rá, hogy induljanak.*

    to: Kaelie ; words: 798 szó
    avatar
    Kaelie Whitewillow

    Faj : Tündér
    Udvar (Királyság) : Seelie - Tavasz
    Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott
    Kor : 53
    Foglalkozás : cselédlány, pincérnő

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Hétf. Május 16 2016, 22:29


    Lily & Kaelie


    A vámpírokkal vigyázni kell. Számító népség. A királynő mindig ilyesmikkel intett. Én sosem kételkedtem a szavában, vámpírokkal nem is volt sose szorosabb kapcsolatom, de nem is én lennék, ha nem próbálnám meg olykor megkísérteni a sorsot. Egyébként sem vagyok előítéletes. Bár Lideo pont nem az, akivel nagyon cicáznom kellene és ha elmesélném a királynőnek azt, hogy merő heccből odarepültem hozzá, sőt még azt is hagytam, hogy elvigyen valami Isten tudja milyen messze lévő, elhagyatott partszakaszra, ahol teljesen egyedül voltunk, ráadásul még a jéghideg vízben is fürdőztem vele, az a minimum, hogy szétrúgná a hátsó felemet. Pedig megszokhatta volna már, hogy nem vagyok képes nyugton maradni és mindig ott vagyok, ahol nem kellene lennem. Jelen esetben éppen itt, kettesben a vámpírúrnővel.
    Egy ideig meglepően oldottá válik a légkör, aztán azonban Lideo egy elég fájdalmas húrt pendít meg. Egyelőre nem látom át, mi célja azzal, hogy felhozza a tündértársam sérülését, eddig sosem tűnt ilyen empatikus lénynek. Amit utána mond, az még jobban meglep azonban.
    - Tényleg megtenné? De... mit vár cserébe, Úrnő? - először döbbent, örömteli a hangom, aztán azonban gyanakodva szűkül össze a szemem. Biztos vagyok benne, hogy nem tenne ekkora szívességet csakúgy, jó szándékból. Pláne velünk, akik kitaszítottak vagyunk. De ha nem nevez meg irreális árat, szinte biztos, hogy ráállok a dologra. Legalábbis megpróbálom meggyőzni róla a királynőt. Hiszen ezzel megmenthetnénk a társunkat! Még azt is vállalom ezért, hogy feltárjam, merre csatangoltam ma éjszaka és kivel voltam. Egye fene, még a büntetést, a fejmosást is elviselem. A tündértársam élete megér ennyit. Sőt ennél sokkal többet is.
    Nehéz azonban úgy gondolkodni, hogy közben ráz a hideg. Lideo szinte értetlenül néz, hogy mennyire fázom. Persze, könnyű neki, vérkeringés nélkül én sem hűlnék ki. Csak bólintok szavaira és megindulok a part felé. Nem szerepel a terveim között ma itt megfagyni.
    Ahogy kiérek a partra, még mindig vacogva elmormolok egy kis varázsigét, amire már érzem is, hogy jóleső melegség jár át és lassan megszárad mindenem. Pár másodpercig becsukott szemmel élvezem az érzést, majd mikor elégnek érzem, hagyom, hogy a mágia elüljön. Megborzongok a hirtelen a bőrömhöz érő hideg tengeri széltől és gyorsan a ruháim után kezdek nézelődni. Meg is találom és egy-kettőre magamra is kapkodom őket. Csak ezután nézek körbe, szememmel a vámpírúrnőt keresve, akire nem messze tőlem, a fövenyen ülve találok rá. Megeresztek felé egy mosolyt, majd megindulok az irányába és ha addig nem kel föl onnan én is lehuppanok mellé a földre.


    © ZENE: I'm with you | MEGJEGYZÉS: Bocsi a késésért!




    Life is just a game



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Vas. Május 29 2016, 16:40


    Kaelie és Lily


    Tündér és vámpír a parton


    *Bár Lilyt heccelni valóban nem a legbölcsebb lépés, mit egy tündér (vagy bárki) megtehet, ezúttal Kaelie alighanem jó hírekkel térhet majd haza belőle, így bizonyára Maeve is elnéző lesz ezzel kapcsolatban. Persze, Kaelie ezt sem tudhatta előre, de mondhatni, hogy a tündérek híresen jó szerencséje nem pártolt el mellőle ezúttal sem. Kár, hogy a vámpírnő abszolúte nem hisz a szerencsében. Ha akarta volna, valami rafinált tündércsapdába is teleportálhatott volna a kis tündérrel. Szép is lett volna... de esze ágában sem volt. Ha mindenképpen egy tündér foglyul ejtése lenne a célja, akkor sem a kirakatban lévő pincérlányt választaná alanyul.*
    - Persze, hogy megtenném. Az én területemen történt, felelősnek érzem magam *válik az ő hangja kissé remegőssé, mintha bűntudat gyötörné. Hahh, ordenáré nagy hazugság, feszt se érdekli, és köze sincs hozzá, ha angyalok tartanak csatateret akárhol. De hibátlanul hozza az alakítást, gyanakvásra semmi okot sem ad. Még akkor sem, amikor felnéz Kaelie-re a viszonzás megpendítésekor, szeme fehérje gyanúsan rózsaszínes, mintha a könnyeit tartaná vissza.* - Semmit nem kell adnod cserébe, Kaelie. Ha mások lennének a körülmények, akkor várhatnék érte valamit, de így... *elharapja a mondat végét, megint a vízen táncoló holdfénycsíkot kezdi szemlélni elmélyülten, mintha nem tudná, mit mondhatna még. Semmit nem kell kérnie, mert Kaelie anélkül is meg fogja vinni hírét nagylelkűségének. Az érzelmei által meghatározott kis szárnyasra alighanem nagy hatást fog gyakorolni ezzel a cselekedetével. És jelen helyzetben ennyi bőven elég... Na meg, kérés nélkül is hivatkozhat majd rá, ha úgy adódik.*
    *És ezzel gyakorlatilag el is végezte, amiért most idehozta a tündért. Magában somolyogva követi a partra, bár arcáról csak némi aggodalmat lehet leolvasni, ami persze eltűnik, látván, a kis tündér mágiával mily egyszerűen elhárítja kényelmetlenségét. Erős bosszúság marad a helyén - lássa csak Kaelie, értelmezze emésztő irigységként és tetteit mozgató érzelemként azt, ami valójában csak lagymatag benyomás szándékai mélyén, cseppet sem meghatározóan. Aztán, ha meggyőződött róla, hogy a másik legalább a szeme sarkából érzékelhette arckifejezését, hagyja visszatérni a békés, nemtörődöm mimikát, s lehuppan a fövenyre "napozni". Nem kell sokat várnia, a szárnyas hamarosan csatlakozik hozzá. Lily oldalra sandít, de ha a másik nem kezdeményez, akkor ő sem fog locsogni. Ha beszélgetnek, oké. Ha nem, akkor Lily bő tíz perc múlva a kezét nyújtja Kaelie felé.* - Attól tartok, nekem ideje visszatérnem, és csúnya dolog volna téged itthagynom... *bujkál egy mosoly az arcán, végtére elég vicces lenne kivárni, hogy a kis tündér mikorra repülne vissza a csodás New Yorkba. Aligha hinné, hogy nekiállna stoppolni vagy vonatra szállna. Persze ki tudja? Nem él oly elzárkózottan, mint sok társa, tudhatja használni az emberi technológia minden vívmányát. Jó teszt lenne, de... nem most van itt az ideje. Talán majd legközelebb. Miért is ne? Ahogy Kaelie megfogja a kezét, s elég stabilnak érződik szorítása, Lily ismét elfordítja ujján a gyűrűt, s ugyanott érnek földet, ahonnan indultak is. Mellesleg két manhattani vámpír tanácstalan társaságában, akik rögtön megörülnek úrnőjüknek, de beszélni csak akkor kezdenek majd, ha a tündér eltűnt a képből, s ez valószínűleg az autó belsejét jelenti majd.*

    to: Kaelie ; words: 494 szó

    //Részemről zárónak szántam, ha olyasmit nem írsz rá, köszönöm a játékot! Smile//

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Vas. Jan. 15 2017, 21:19

    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Kedd Nov. 28 2017, 19:12

    To Thomas
    A vízen játszadozó fényeket nézve haladok a megbeszélt hely felé. Mivel volt aznap tennivalóm Manhattanben, ezért most én jöttem el Thomashoz. Sok tennivaló van még, hogy megismerje nephilim képességét, s szintén nem kevés, hogy tudjon úgy repülni, mintha semmilyen nehézségbe nem ütközne az.
    Kötődni kezdtem hozzá, a tanítvány-mentor szerep mellé bekúszott a testvéri is. Hiába, nem tudom magam megtagadni. Thomas nagyon elhagyatott, magányosnak tűnt, mikor először találkoztunk, s annyira csodálatos látni, ahogy a gyógyulásával egy időben az életben is megindult a változás benne. Látom egyelőre, s nem tudom, merrefelé fog mindez vezetni, sok lehetséges kimenetele van, ám nem fogok beleszólni a döntéseibe. Azokat neki magának kell meghoznia, s vállalnia következményeit. Talán atyám is ezért hagyott minduntalan dönteni? A következményei pedig érleltek. De sosem hagyott magamra, mindig velem volt, még ha közölte is, nem segít. De ott volt, s ez mindennél többet jelentett nekem.
    - Szia! – Üdvözlöm, ahogy meglátom, széles mosollyal, ragyogó tekintettel. – Ez a tiéd, ha jól emlékszem, így szereted – nyomom a kezébe a forró itallal teli poharat, lefedve, hogy még tovább tartsa a meleget.
    - Hogy érzed magad? Arra gondoltam, hogy ideje lenne fenn is szétnézned – utalok a repülésre.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Kedd Nov. 28 2017, 22:47

    Gabriellel rendszeressé váltak a találkozóink, és én mindet nagyon élvezem. Ami teljesen meglepő, mert az ilyesmit általában kötöttségnek szoktam érezni. Bármennyire nehezen boldogultunk is egymással gabriellel az elején, azon a hétvégén, mikor meggyógyította a szárnyaimat, sok minden megváltozott. Én is. Még nem tudom, hová vezet ez, de Briannel legalább nyíltabb és nyitottabb tudok lenni, és ez jó.
    Gördeszkával érkezek a kikötőhöz, mert ez is egy újabb olyan helyszín, ami rohadt messze van. Most is az egyik amerikai klasszikust olvasom, vagyis benne van a hátizsákomban. Épp arra gondolok, hogy de megennék egy nagy fánkot és meginnék egy kávét, mikor meglátom Gabrielt a dokkoknál. Odagurulok hozzá, a kerekeim csattognak a durva és nyirkos betonon, majd rálépek a deszka végére és felkapom a járgányt a kezembe.
    - Szia! Pont erre vágytam, isteni vagy! Köszönöm - veszem el tőle a papírpoharat máris. Belekortyolok, megízlelem, és megnyalom a szám. - Hmm... ez jó! Jól vagyok, és te? Milyen érdekes, én meg épp arra gondoltam, hogy megtanítalak deszkázni. Melyikkel akarod kezdeni? - kérdezem egy vigyorral az arcomon. Nem tudom, melyikre szavaz majd, de addig is tovább kortyolgatom a kávét.
    - Te hogy tanultál meg repülni?
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Csüt. Nov. 30 2017, 18:35

    To Thomas
    Megakad a gördeszkán a szemem, egyáltalán nem rosszallással. Látni, hogy rajong a sebességért és hogy laza. Jó, persze, a legtöbb tinédzser ilyen, nála azonban mást is látok benne. Régen voltam már abban a korban, mint Thomas, de egyetértek a farkassal. A fiatalok energiái viszik előre a világot.
    Elmosolyodom a válaszra, mert előtte kíváncsian nézegettem a műveletet, aztán pedig a deszkáját.
    - A kedvencedet választottam ki, ha jól emlékeztem. Váljon vérré benned.
    Meglepett, értetlen mosollyal, aztán meg örömmel tekintek a szemeibe.
    - Megtanítasz deszkázni? – Szélessé válik a mosolyom, kivillantva a fogaimat is. – Jól vagyok, a farkas üdvözletét küldi, s vár téged legközelebb is. Már voltunk sétálni, de a túrával megvár téged.
    Zsebre vágom a kezem.
    - Előbb nézzük szét fenn. Hátha találunk egy boltot is, ahol kapni deszkát. Cipőn csúszni elég nehéz, hacsak nem jég van a lábad alatt – nagyon boldoggá tett azzal, hogy megtanít, a gesztus a legnagyobb érték a számomra, s ezt olyan kevesen értik meg.
    - Mondjuk, vettem repülési órákat? – Célzok vissza egyértelmű rejtélyességgel, de addigra már körbevontam magunkat a rejtőzéssel, hogy kibonthassuk szárnyainkat. Nagyon izgatott vagyok, szeretném látni a szárnyait, s hogy újra épek, nem győztem velük betelni, s most látni fogom, ahogy repül velük! Megvárom, míg ő bontja ki szárnyait, majd én is megteszem.
    - Milyen érzés? – Kérdezem tőle. Hiszen ismét ép a szárnya. Olyan szárnyaszegetten viselkedett egészen a gyógyulásáig.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Csüt. Nov. 30 2017, 22:29

    - Igen, hosszúkávé üresen. Hogy mi? Ez valami nephilim mondás? - kérdezem a véres mondásán elosolyodva, és jó nagyot kortyolok a forró kávéból. - Túra? Hű, mikor? Holnap reggel? - kapok rögvest az ajánlaton. Nem beszéltük meg, hogy most épp mi lesz, de én úgy készültem, hogy most találkozunk itt, de aztán ugyanúgy nála alszom, mint ahogy szoktam, szóval a reggeli program belefér.
    - Mehetsz az enyémmel. Elbír, ne félj.
    Jó, egy kicsit próbáltam időt nyerni, mert annak a gondolata, hogy repülni fogok egyedül, ráadásul pont itt, egy forgalmas helyen a tenger mellett, kicsit... hát frászt kapok ettől. Sokkal nagyobb biztonságban érezném magam Gabriel birtokán, de ha kihívásokat akar állítani elém, akkor nagyon jól csinálja.
    Leveszem a dzsekimet, a derekamra kötöm. Tudom, hogy nem kell levennem minden ruhát magamról, hogy a szárnyaim előtörhessenek, de... ebbe még minig fura belegondolnom. Kicsit félve, de már egyáltalán nem a korábbi görcsösséggel engedem, hogy kibontakozzanak szárnyaim, amelyek fájdalom nélkül és energikusan nyílnak ki a hátam mögött.
    - Csodás - felelem egy szóban, elmosolyodva, majd leteszem a hátizsákom, és rögzítem a szíjai közé a deszkát.
    - Oké. Készen állok - szusszanok, miután eleget bogarásztam, és összeszedtem minden bátorságomat.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Szomb. Dec. 02 2017, 21:07

    To Thomas


    - Ez esetben jól emlékszem – mosolygok, majd először értetlenül nézek Thomasra, végül megértem. – Ez egy mondás, és azt jelenti, egészségedre és hogy essen olyan jól, hogy váljon a részeddé. Van, ahol még mindig használják ezt a kívánságot.
    - Holnap délelőtt – javítom ki. Tudom, hogy kamaszként a reggel az nem igazán hét óra.
    - És akkor te hogy jössz velem, mellettem? Nem-nem – ingatom a fejem. – Veszünk nekem is egy gördeszkát, segítesz kiválasztani, mert te értesz hozzá. De ha szeretnéd, akkor előbb gördeszkázzunk, megvesszük, és majd otthon repülsz – ajánlom fel a lehetőséget, hátha nem szeretne megsérteni azzal, hogy nem igazán akar most repülni, inkább máskor. Senkit sem sürgetek. Mikor mégis készülődik, megvárom, míg elkészül.
    - A hátizsákot inkább add nekem – tartom felé a kezem, de nem veszem el, csak ha odaadja.
    - Repültél már? Ne aggódj, itt vagyok veled – Előbb megkérdezem, s csak ez alapján kezdek bele. Végül pár szárnycsapás után, mikor már megérezte, ráérzett a felhajtó erőre és a szárnyai működésére, csak akkor repülök fel én is, mellette. Ha nem sikerül, úgy még maradok lent, s jön a gyakorlás, erősítés része.

    Sponsored content

    Re: Manhattan Cruise Terminal


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:50