Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Manhattan Cruise Terminal

    Share

    Manhattan Cruise Terminal

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:56

    First topic message reminder :




    A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 04 2015, 23:21-kor.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Vas. Dec. 03 2017, 11:01

    - Á, értem. Vérré vált - bólintok, és újabb nagy kortyokat iszom a kávéból, majd mire odáig érünk, hogy repülnünk kell majd, már el is fogy. Kidobom a közeli kukába a poharat, és úgy érzem, energizált és felmelegített Gabriel folyékony gondoskodása.
    - Szaladok - válaszolom a deszkázással kapcsolatos kérdésére. Gabriel olyan önfejű... épp, mint én. - Védőfelszerelést is vegyél, sokszor fogsz eltanyálni - cikizem egy kicsit vigyorogva.
    Nem is olyan rég még nem voltunk ilyen közvetlenek egymással, de azóta sok minden változott. Egyre nyugodtabb vagyok mellette, egyre inkább érzem úgy, hogy elengedhetem magam, mert nem fog ezért elküldeni, nem fogom örökre magamra haragítani, ha néha játszom vele, mint a kiskutya a nagykutyával.
    - Előbb nézzünk körül fent, aztán meglátjuk - döntöm végül el, melyiket akarom a két különböző opcóból. Átnyújtom neki a hátizsákot. Nem annyira nehéz, cigi van benne, váltás alsó, könyv és jegyzetek, és egy megtekert jó nagy joint, alaposan becsomagolva, hogy ne illatozzon.
    - Próbáltam, de nem mertem nélküled - felelem.
    Körbepillantok, de nem kell megkérdeznem, hogy látnak-e, érzem körülöttünk a burkot. Közelebb lépek hozzá, és megfogom két kezemmel az ő két kezét, majd meglegyintem a levegőt a szárnyaimmal. A harmadik szárnycsapásnál már kicsit elemelkedem a földtől, de ekkor olyan hirtelen kapok Gabriel kezei után, hogy le is pottyanok.
    - Mi lenne, ha inkább felvinnél, és elengednél? - kérdezem, mert a felszállás még nem megy olyan jól, de biztos vagyok benne, hogy vitorlázni könnyebb.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Vas. Dec. 03 2017, 14:23

    To Thomas
    Bólintok én is, ahogy összegzi a kívánságot. Önkéntelenül felnevetek arra, hogy szaladna mellettem.
    - És akkor hogy látom, hogy miként kezeled? – Utánozással tanulom a legtöbb képességet, hiába vagyok olvasott, számomra semmi sem tudja pótolni az utánzással tanulást. Csodálatos látni, ahogy én is életre keltem ugyanazokat a mozdulatokat, amiket a másik mutat nekem. – Rendben, abban is te segítesz – nevetek ismét, véve a lapot a cikizésre. Nagyon tetszik ez a humora és végre felengedett velem, mellettem.
    - Oké – bólintok. – Sok mindent kipróbálsz és ezt nem? – Nézek rá kétkedve, de aztán ismét bólintok. – A szárnyaidnak erősödnie kell még, most még csak azt nézzük meg, mennyire és hogyan működik. A repülés maga a legjobb erősítő, akárki akármit mond.
    És meghatódom is közben, ki is ül az ábrázatomra az, hogy nélkülem nem tette volna meg.
    Kezem önkéntelenül nyúl az ő kinyújtott kezei felé, s biztonsággal fogom közre, hogy meg tudjam tartani, s egyben segíteni is.
    Nevetve kapom el, s ölelem kicsit magamhoz, nagyon rövid időre.
    - Ijesztő elsőre nem? – Elengedem, s hagyok ismét neki újfent teret.
    Érdeklődéssel hallgatom a javaslatát. Elgondolkodva bólintok, majd ismét ránézek.
    - Persze, hogy jobb. Most már látható, hogy a szárnyaid képesek lesznek megtartani, megvan bennük az erő – mosolygok rá örömmel. – Kapaszkodj belém.
    Hagyom, hogy átöleljen ismét, mint legelső alkalommal, s szárnyaim széttárva, rugaszkodás nélkül emelkedünk a levegőbe.
    - Tárd szét a szárnyaid és érzékeld a felfelé és lefelé ható levegőmozgásokat. Próbáld utánozni a szárnyaim mozdulatait és ritmusát – adom a javaslatokat felé.
    Felérve egy ideig még egy helyben tartom magunkat.
    - Megvan az érzet és a ritmus? – Figyelem végig, ha dolgozik a szárnyaival, épségüket és erejüket. És szépségüket. – Gyönyörű szárnyaid vannak, Thomas – felelem komolyan.
    - Ha készen állsz, elengedlek – ha beleegyezik, akkor magam hanyatt döntve a levegőben, hogy Thomas szó szerint ráhasalhasson a légáramlatra, elengedem őt, majd megfordulok és fölé repülök, hogy könnyebben és gyorsabban kapjam el, ha nem jönne össze neki. Nagyon izgatott vagyok, hiszen talán ez élete első repülése.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Hétf. Dec. 04 2017, 22:33

    Meglepetten nevetek, mert visszakaptam a beszólást. Nahát, Gabriel be is tud szólni? Ez új, de tetszik. Jogos a kérdése, hogy mégis miért nem mertem nekilátni a repülésnek egyedül. Zavartan a tarkómra siklik a kezem, és magyarázkodni kezdenék, de végül bólint, szóval erre nincs szükség. Inkább megfogom a kezeit, de azt, amit művelek, nagy jóindulattal sem lehetne próbálkozásnak nevezni, csak küszködök, mint baba a bilin első alkalommal, és végül persze a nyakában kötök ki, vagyis a karjaiban, mert elkap.
    - Bocsiii... Igen, az - szusszanok, amint talpra állok, visszanyerve az egyensúlyomat. Nagyon örülök, hogy röpképesnek ítéli a szárnyaimat. Kinyújtóztatom őket előre-hátra, felfelé, majd átkarolom Gabriel nyakát, ahogy anno. Erősen fogom, és próbálom finoman mozgatni a szárnyaimat. Nagyon furcsa, hogy teljesen új testrészeim vannak, átszőve erekkel, idegekkel, izmokból és csontokból áll. Olyan, mintha a testemnek sokkal több energiára lenne hirtelen szüksége, de egyelőre nem vagyok fáradt, de biztos vagyok benne, hogy ha odaértünk hozzá, meg fogok tudni enni egy egész vaddisznót.
    Óvatosan kavargatom a levegőt, miközben repül velem. Nem nagyon érzem az áramlatokat egyelőre, és a szárnycsapásaim is elég önfejűek, inkább el-elrándulok néha tőle, minthogy szépen együtt siklanánk, de valahogy sikerül többé-kevésbé összehangolnom magam vele - vagy neki velem, nem tudom.
    - Hát nem is tudom... Csak azt érzem, hogy itt hidegebb van... vagy melegebb... De a ritmus talán megvan. Kösz - mosolyodom el a dicséretére, és hátrapillantok a szürke varjúszárnyakra. - A tieid sokkal szebbek.
    Számtalanszor csodáltam már a szárnyait, és ami azt illeti, imádok rajtuk aludni, bár erre még csak egyszer volt példa.
    Már olyan magasan vagyunk, hogy az emberek odalent igen picik, a hajók kacsáknak tűnnek, és kicsit tartok tőle, hogy fejbe kólint majd minket egy landolni készülő repülőgép.
    - Az ott az Empire State Building? - ismerem fel az egyik híres manhattani nevezetességet, de aztán átbillenünk Gabriel súlypontján, és én riadtan szorítok rá a vállaira, és nagyra tágulnak a pupilláim. - Várj! - mondom riadtan, próbálom késleltetni az elválás pillanatát, kapkodva kezdek csapkodni a szárnyaimmal, de aztán lecsillapodom.
    - Oké, elengedhetsz - határozom el magam végül, mert ha most nem, akkor aztán végleg inába száll a bátorságom, és anélkül szállunk le, szégyenszemre, hogy kipróbáltam volna a szárnyakat.
    Először süllyedni kezdek, de kimerevítem a szárnyakat, és egészen elképesztő élményben van részem. Fogalmam sincs, hogyan tudnám irányítani, csak siklok, bizonyára valami áramlaton, de annak aztán vége, én pedig mintha megbotlanék a gördeszkával, hirtelen teljesen elvesztem az egyensúlyomat. Csapkodni kezdek a szárnyaimmal, de csak bénázok, és komolyan kezdek megijedni. Végül szégyenszemre segítségért kiáltok.
    - Gabriel...! - szólok, jelezve a toronynak, hogy a pilóta bajban van.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Kedd Dec. 05 2017, 18:39

    To Thomas
    - Rá fogsz kapni az ízére – bátorítom a repüléssel kapcsolatban. Látom benne a kitartást, s az akaratot, menni fog neki, s remélem, tetszeni is.
    Egyelőre korrigálom a ritmustalanságból és nem megszokottságból fakadó hibákat. Azt szeretném, ha érzékelne, megérezné, s használni tudná a szárnyait. Ezért vagyunk itt.
    - Kezd alakulni – bólintok komolyan, figyelve a saját ritmusomra is, s hogy haladjunk felfelé.
    - Sose hasonlítsd össze másokéval a sajátod. Mindegyik ajándék és csoda. Semmivel sem több, vagy kevesebb, vagy rondább másokénál – mosolygok rá, már amennyire tudok. – Köszönöm – mert azért nekem is jólesik a dicséret.
    - Igen – nézem, merre figyel, s odapillantok. – Nagyon szeretem azt az épületet.
    Felfelé lendülök, hogy az egyensúlyt visszategyem, s hagyom kapaszkodni a vállaimba, ismét átkarolom a derekánál, hogy visszanyerje az önbizalmával együtt a ritmust és a lendületet is. Hagyom lecsillapodni, s én is adok számára erőt.
    - Rendben – azzal ismét hátralendülök, hogy hagyjam Thomast érvényesülni, s bukfencet vetve a levegőben, Thomas fölé kerekedjek, onnan könnyebb elkapnom, ha téveszt. Figyelem a szárnyait, amelyek csodálatosak, s annyira ő, annyira lágy és egyszerre kemény, kecses és mozgékony, hogy majdnem késve mozdulnék, ha a reflex nem indulna be előbb nálam, mint ahogy feleszmélek.
    Fölé repülök, s a derekánál fogom meg, hogy a szárnyainak legyen elég hely dolgozni.
    - Itt vagyok – hagyom, hogy megnyugodjon és nem is. Azonnal dolgoztatni kezdem. – Feszítsd szét a szárnyait, s az áramlatot hagyd magad alá gyűrni. Lazítsd el kicsit most, a végét kicsit húzd be és le, s érezd, ahogy feszíti felfelé – figyelem, ahogy cselekszik.
    - Navigálj. Most balra megyünk. Engedd lejjebb a bal szárnyadat, a végét most egyenesítsd ki mind a kettőnek.
    Fogom és tartom egyszerre a derekánál, s egyben hagyom is hogy teste is mozogjon a mozdulattal, ne csak a szárnya.

    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Csüt. Dec. 07 2017, 20:55

    Nem tart sokáig a levegő-bukfenc-ügyetlenkedésem, mert elkap, én pedig érzem, hogy nincs mitől félnem. Mindig el fog kapni. Fellélegzem, mert időközben elfelejtettem levegőt venni, és hagyom kicsit lecsillapodni magam. Bár a fenéket, úgysem megy! Hiszen kurvára a levegőben repülök, száz lábnyira az lattunk lévő kikötőtől! Még a legmagasabb vitorlás árbocának teteje is kurva messze van! De rá tudnék szállni, mint Pán Péter, ha akarnék.
    Az a furcsa, hogy hallom az utasításait, viszont még annyira nincs a kontrollom alatt a két szárny, hogy előbb rúgkapálok a lábammal és mozgatom a két karom, minthogy azokat sikerüljön irányítani. De gyorsan megerőltetem magam. Megfeszíteni nem nehéz őket, és egyből érzem, hogy nekifeszül a légáramlat tollaimnak, üreges csontjaimnak, a bennük húzódó izmoknak. A szél az arcomba kap, a ruhám tépi, mi pedig csak emelkedünk. Begörbítem az ujjaimat, előbb, minthogy a szárnyaimat sikerülne, de végül valahogy azzal is dűlőre jutok.
    Elképesztő, hogy a legapróbb mozdulattal is azonnal megváltoztatom a repülés irányát, ritmusát. Ezek nagyon érzékeny műszerek. Persze nagy bajba nem tudom sodorni magam, amíg Gabriel fog. Próbálok balra navigálni, ahogy mondja, és önfeledten kiáltom el magam.
    - Kanyarodunk! Ez egyszerűen szuper! Repülök!
    Érzem, hogy kezdek fáradni, na de eszemben sincs még leszállni. Egyrészt tuti nem is menne, másrészt mégis ki akarna leszállni pont most, mikor kezdek ráérezni az ízére?
    - Engedj el, megpróbálom egyedül - szólok hátra. Hangosabban kell beszélnem a menetszéltől, bár lehet, elég lenne csak rá gondolnom, és már hallaná is. De egyelőre maradok a tradicionális kommunikációs csatornánál, és kiáltozom.
    Ha megteszi, megpróbálok tenni egy teljes kört. Egy ponton emelkedni kezdek az áramlattól, dob rajtam egyet, és ezt egy meglepett és boldog hoppával veszem tudomásul. Bizonyára úgy evickélek, mint egy nyomi kis fióka, a reptem legkevésbé se nevezhető kecsesnek, de rohadtul élvezem. És legalább nem zuhanok! Valahogy mindig sikerül elkapnom magam, mielőtt esni kezdenék.
    Bár igaz ami igaz, a testem kezd teljesen kifáradni, egyre süllyedek, és már nehezebb jóval feltornáznom magam, vagy akár megtartani a testemet.
    Hogy mekkora izomláz lesz ebből... előre félek.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Pént. Dec. 08 2017, 22:10

    To Thomas
    - A ritmus és a folyamat megvan, vidd át a szárnyaidra, hangold össze a karjaiddal.
    Ki nem nevetném az iménti próbálkozásért. Szoknia szükséges, hogy van egy plusz testrésze, s azzal olyat tud tenni, amelyre ember képtelen. A legelső repülésnél behúztam véletlenül apámnak, aki nevetve jelezte, hogy ez erős volt. Később szükség is volt emberfeletti erőmre, csatákban, míg nem csömörlöttem tőle, akkor azonban rettenetesen szégyelltem magamat.
    - Most jó, elkaptad! - Azonnal érzékelem én is a változást, ahogy sikerül neki, s azonnal vissza is jelzek.
    Felnevetek örömének kiengedésére, s egy nagyot rikkantok.
    - Háromra elengedlek! - Mivel nem lát, nem tudhatja, mikor engedem el, így háromig számolok, s karjaim elengedik Thomast háromra, s úgy távolodok el tőle, hogy teljes egészében csak ő uralja környezetét, széllel, s magassággal együtt. Nincs tériszonya, ám erre is van orvosság.
    - Igen! - Ismét ráérzett valamire, ami ő, hagyom, hogy élvezze ennek az ízét, majd mikor érzékelem, hogy süllyed, mellérepülök szárnytávolságnyira.
    - Repüljünk vissza, s megmutatom a landolást is. De előbb fordulás, ahogy az előbb tetted.
    Vagyis balra kanyarodás nagyobb körívben, vissza a kiindulópont felé.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Hétf. Dec. 11 2017, 00:13

    Lehet, hogy csak azért gondolom így, mert még sose szexeltem, de ez a repülés a legjobb dolog, amit az ember csak csinálni tud a testével. A szárnyaim egyre jobban és olajozottabban teszik a dolgukat, és már egyre kevesebberőfeszítésbe kerül, hogy arra menjek, amerre akarok. Magasabbra, gyorsabban, erősebben - képtelenség lelőni, mindnet akarok és mindent egyszerre.
    Kinyújtom a kezem, hogy megfogjam Gabriel kezét a levegőben, de az óriási szárnyai miatt ez nem olyan egyszerű. Alá fordulok, majd megpróbálok fölé kerülni, és közben tele képpel vigyorgok.
    - Nem repülünk el hozzád? Mennyi idő lenne? Félek, hogyha akárhol landolunk is, én ott összeesem, és hívhatod a sírásót... - próbálok alkudozni, és tény, fogalmam sincs, hogy hány mérföld innen az otthona, de ha metróval és tömeggel egy óra, akkor repülve öt perc lehet, nem? Gőzöm sincs.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Hétf. Dec. 11 2017, 19:38

    To Thomas
    Figyelem, ahogy rákap a repülés ízére és máris elkezdi feszegetni a határait. Csak így fog tudni igazán jól megtanulni repülni, s mivel félelem nincs benne, nem fogok aggódni, hogy folyton bátorítanom kell majd. Vigyorgok, mintha kötelező lenne, néha el-elnevetem magam. Nem tehetek róla, ha boldog vagyok szeretem kimutatni. Az emberek folyton csak keseregnek, s leszegett fejjel járnak.
    Ahogy kinyújtja a kezét, én is nyújtom felé az enyémet, de addigra már körberepül.
    - Repülhetünk. Tudsz még negyedórát repülni? – Pontosan tudom, hol vagyunk, s hogy mennyi idő, míg a házhoz érünk. – Elkaplak, nem fogsz becsapódni a földbe – mosolygok rá. De ha negyedórát soknak tartana. – Pihenhetünk is közben, s a dokk mellett van a kocsim is..
    Akárhogy is dönt, egy óra múlva már a ház előtt állunk.
    - Egyben vagy? És gondolom, farkaséhes és nagyon szomjas. Gondoltam rá, s vár pár meglepetés – szeretek meglepetést okozni, még ha tudom, nem mindenki tudja kezelni, s nagyon zavarba tud jönni. De boldog vagyok, hogy Thomas az életembe belépett, s csodálatos látni, ahogy alakul az élete.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    on Kedd Dec. 12 2017, 20:38

    Szorosan kapaszkodnak görbe kis ujjaim Gabriel erős kezeibe.
    - Negyed óra? - nyitom nagyra a szemeimet, bár az adrenalintól a pupilláim máris pont olyanok, mintha be lennék lőve. Mintha egy-egy kistányér lennének. Aztán elnevetem magam. - Sima ügy! Nem autózunk és nem pihenünk! - tiltakozom, majd elengedem, és előre repülök, mármint amerre én gondolom, hogy megyünk majd, de kiderül, hogy vissza kell kanyarodnom.
    Bármennyire is élvezem, szúr a hátam, a hasam, még a combom és a karjaim is a megerőltetéstől, mikor végre közeledni kezdünk Gabriel birtokához a világ végén. Már gyakran billenek meg, főleg a korábban sérült szárnyam oldalára, ami szintén kissé sajogni kezd, de bánomisén!
    - Ez hatalmas volt! - lihegem, ahogy valahogy nagy nehezen levergődöm az égből és elterülök a fűben a ház előtt, kapkodom a levegőt és szakad rólam a víz. Nyöszörgök, és még kapálózni sincs erőm. Olyan vagyok, mint egy hanyatt borult teknőc.
    - Nagyon minden vagyok, de mozdulni se bírok. Könyörülj rajtam, vagy itt halok éhen a küszöbödön, de előtte még szomjan halok... - nyújtógatom felé a kezeimet. Felőlem aztán tényleg vonszolhatna is.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Manhattan Cruise Terminal

    Yesterday at 15:37

    To Thomas
    Megfogja a kezem, ami végtelenül jól esik, a mosolyom is kanyarodik még szélesebbé.
    - Ahogy parancsolod – kacsintok rá, elengedem a kezét és mögötte, s kissé felette haladok, hogy se a turbulenciám, se én ne zavarjak be neki, élvezze a tájat repülés közben, ám ha gond adódna, azonnal el tudjam kapni.
    Nem lesz szükséges elkapnom, s hagyom, hogy ha nem is úgy landol, ahogy annak lennie kéne, olyan sikerélménye legyen elsőnek, ami tovább motiválja abban, hogy újfent szárnyra kapjon.
    Merőlegesen süllyedek, s a talpaimra érkezem, mellé, összecsukva szárnyaim. Hagyom még levegőért kapkodni és kiszusszanni magát.
    A nagyon mindenre felnevetek, aztán amikor felém nyújtja a kezét, felnyalábolom karjaimba, most úgysem tudna még állni sem. A mozdulat, amit tett, mélyről jövő érzelmeket ébresztett bennem, atyaiakat.
    - Egyiket sem kell tenned, te csak ücsörögj itt, mint egy kisbaba, míg én hozom eléd az enni és innivalót.
    A földszinti társalgó kanapéjára ültetem le, majd a konyha felé tartok, hogy először innivalót hozzak neki, s mivel tudom, éhes is, így két szelet süteményt is teszek egy tányérra a tálcában a pohár limonádé mellé.
    - Míg ezeket elfogyasztod, addig készítem a rendes ennivalót. Fáj valahol? – Kérdezem érdeklődéssel. Láttam a billenéseket, ám ha nem akarja, hogy besegítsek, akkor hagyom. Az engedélye nélkül nem teszem meg, hogy gyógyítom.

    Sponsored content

    Re: Manhattan Cruise Terminal


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:56