Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Vitaly lakása

    Share
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Vitaly lakása

    on Pént. Jan. 13 2017, 18:41



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Vitaly lakása

    on Pént. Jan. 13 2017, 23:16

    Fred & Vitaly
    "Ezek a ruszkik annyian vannak, mint az oroszok."

    Újabb nyugodt délutánt töltöttem otthon, ami annyit jelentett, hogy pólóban és alsónadrágban ültem a kanapén és a videojátékaimat nyomkodtam. Egész napokat el tudtam ezzel tölteni, szinte észre sem vettem, hogy múlik az idő. Aznap délelőtt dolgoztam, ami azt jelentette, hogy reggel héttől délután kettőig megrendeléseket hordtam ki szerte a városban, ami ilyenkor télen néha kényelmetlen melónak bizonyult. Gyalog lehetetlen volt megtenni időben az utat, ennyi portált nyitni pedig teljesen felesleges lett volna. Tehát kölcsönvettem egy ismerősöm kisautóját, és azzal furikáztam, de a belvárosi forgalomban ezzel sem voltam sokkal előrébb. Nyáron sokkal jobban szerettem ezt csinálni, amikor elég jó idő volt a görkorihoz. Azzal buli volt ez a meló.
    Viszont aznapra végeztem, ami azt jelentette, hogy majdnem három órája a lakásom nappalijában ültem és SuperMariot játszottam. Igen, azt. Nem, nem ciki és igen, tényleg szeretek ezzel játszani. Kikapcsol. Annak ellenére, hogy egy kicsit megszállottnak tűnhettem a játékokkal kapcsolatban, nem igazán vettem komolyan. Ez csak egy hobbi, amit azért csinálok, hogy ne keljen gondolkodnom. Pont. Egyébként pedig szerintem egész jó vagyok benne, amire pedig kifejezetten büszke voltam.
    Már éppen gondolkodtam, rajta, hogy a következő pálya előtt fel kéne állni és kimenni a konyhába egy pohár kóláért, amikor a játék közepén megszólalt a kaputelefon. Bosszankodva nyomtam meg a megállító gombot, majd felálltam és az ajtóhoz léptem. Ötletem sem volt, ki lehet az.
    - Nem veszek semmit! - szóltam kulturáltan a kaputelefonba. Nem volt kedvem megerőltetni magam a fogadtatással. Az is lehet, hogy csak jehovák.

    Zene:Super Mario Bros | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Ferdinand Bastion

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Szellemjárók/Gullweig
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Jelenleg igen kérdéses

    Re: Vitaly lakása

    on Szomb. Jan. 14 2017, 16:16

    Fred & Vitaly
    "Ezek a ruszkik annyian vannak, mint az oroszok."

     
    Meglehet, nem fognak egyetértő tekintetek övezni azután amit csinálni fogok, de vannak dolgok amiket meg kell tenni, hogy a lélek megnyugodjon. Kaptam elegendő információt, ráadásul kíséretet is, kocsival hoztak el egészen idáig. Most egészen kazuális viseletben vagyok, barna kabát, csíkos sál, ing, s kipróbáltam ezt az úgynevezett farmer nadrágot is, annyira nem is kellemetlen viselet mint azt feltételeztem róla. A kaputelefon előtt tanácstalanul megállok, ez lesz az első alkalom, hogy bárki idegen lakásába tévedek, aki persze nem a falkába tartozik. Már emelném kezemet, hogy bedöngessek -elvégre méretes épület, másképp hogy hallják meg?- de a kíséretem megfogja a vállamat és beüti Vitaly számát rajta. Homlok ráncolva figyelem, majd kérdőn tekintek rá, mire a falkatag mosolyogva mutat a kapucsengőre, amiből megszólal a delikvens hangja.
    - Most... hall engem? - kérdezem, mire bólint. - Oh... - oda fordulok és megköszörülöm a torkom. - Üdvözletem! Ferdinand Bastion vagyok, s bebocsátást szeretnék kérni otthona berkeibe, amennyiben alkalmas az idő rá.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Vitaly lakása

    on Szomb. Jan. 14 2017, 16:48

    Fred & Vitaly
    "Ezek a ruszkik annyian vannak, mint az oroszok."

    Zavart beszélgetést hallottam a háttérben, majd valaki végre nekem is mondott valamit. Azonban a fogalmazásával annyira sikerült meglepnie, hogy két pillanatig képtelen voltam reagálni. Felvont szemöldökkel meredtem a kaputelefonra, hirtelen azt hittem, hogy ez valami vicc. Kölyökkorom óta nem hallottam ilyen beszédet, nem tudtam hova tenni a dolgot. Talán tényleg valami hittérítő. Azok szövegelnek ilyen furcsán.
    - Attól függ. Milyen ügyben keres? - kérdeztem, mielőtt beengedtem volna. A hátam mögé pillantottam, ahol a délutáni programom kellékeit láttam szétszórva. Üres üdítős üvegek, két bontott zacskó chips eldobva a földön, ruhák szanaszét, és ott várt egy megállított videojáték is. Nem, nem igazán volt alkalmas az idő, főleg ha tényleg csak valami házaló vagy hittérítő. De majd meglátjuk.

    Zene:Super Mario Bros | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Ferdinand Bastion

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Szellemjárók/Gullweig
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Jelenleg igen kérdéses

    Re: Vitaly lakása

    on Vas. Jan. 15 2017, 16:28

    Fred & Vitaly
    "Ezek a ruszkik annyian vannak, mint az oroszok."

     
    Rövid szünetet tartok, voltaképpen elgondolkodtató, hogyan fogalmazzam meg szavaimat. Nem tudni ki hallja még a beszélgetést, nem akarok éppenséggel galibát abból, hogy netán nem illetékes fülekbe kerül a mondandóm. Erre mindig kényesen ügyeltem. Halk sóhaj hagyja el ajkaimat, majd oda hajolok megint a valahol kissé bosszantó szerkezethez.
    - Ön Vitaly Rayt? - Kicsit várok, amennyiben igenleges választ kapok, bólintok, nem mintha ezt a másik látná. - Ez esetben csakugyan önt keresem. Bizonyos forrásokból értesültem arról, hogy ön szinte _természetfeletti időérzékkel_ bír, ezen ügyben szeretném adottságait igénybe venni, a megfelelő fizetség fejében.
    Reményeim szerint értő fülekre lelek a szerkezet túlsó végén, s szabaddá válik az út. Befelé már úgysem fog kelleni kíséret, lépcsőzni magam is tudok, a számokat pedig ugyancsak ismerem, noha azt még meg kell majd kérdezzem hányas szállást kell keressem.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Vitaly lakása

    on Vas. Jan. 15 2017, 20:25

    Fred & Vitaly
    "Ezek a ruszkik annyian vannak, mint az oroszok."

    Kíváncsian várakoztam a vonal megfelelő végén, komolyan érdekelt, mi fog kisülni ebből. Legszívesebben visszamentem volna játszani, de azért adtam egy esélyt a pasasnak, aki a biztonság kedvéért megkérdezte a nevem. Szóval legalább tudja, kit keres.
    - Igen, én vagyok. - válaszoltam röviden, és nem sokkal később egy egészen izgalmas választ kaptam. Elmosolyodtam a megfogalmazáson, a "természetfeletti időérzék" kifejezés nagyon tetszett. Szóval ilyen fajta dologról van szó. Ez esetben szakíthattam időt a férfira, méghozzá egészen szívesen. Bármit, ha pénz van a dologban! Ez talán egy kissé kapzsin hangzik, de mégsem csinálhattam örökké a kifutófiúsdit. Szerettem volna felfuttatni a mágikus szolgáltalásaimat, hogy eleget kereshessek ezzel a megélhetésemhez. Az idősebb fajtársaimnak ez kiválóan ment, de egy magamfajta "fiatal" cambionban még nem igazán bíztak meg az emberek.
    - Ez esetben kerüljön beljebb! Nyitom a kaput. 36-os szám ...
    Ezzel meg is nyomtam a megfelelő gombot, ami kinyitotta odalent az ajtót, lehetővé téve legújabb kliensemnek, hogy belépjen a házba. Elléptem a kaputelefontól és körbefordultam a lakásban. Kupi mindenhol. Ezen tulajdonképpen könnyen segíthettem, néhány csettintés és minden a helyére került. Máris sokkal barátságosabban festett a nappali. Átöltözni viszont sem időm sem energiám nem volt, így a fekete alapon lila "What the fuck" feliratú pólómban és a hamburgermintás boxeralsómban maradtam.

    Zene:Super Mario Bros | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Ferdinand Bastion

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Szellemjárók/Gullweig
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Jelenleg igen kérdéses

    Re: Vitaly lakása

    on Hétf. Jan. 16 2017, 15:48

    Fred & Vitaly
    "Ezek a ruszkik annyian vannak, mint az oroszok."

     
    Erőteljes megkönnyebbüléssel tölt el, hogy eleddig jól zárult a beszélgetés ezen kellemetlen formája; jobb szeretem ha látom a másikat aki beszél hozzám, gesztusait, arcát, mozdulatait, _szemeit_. Míg kíséretemet a kocsinál hagyva elindulok felfelé, a lépcsőn baktatva akaratlanul elgondolkozok azon, hogy annak ellenére, hogy a mai világban milyen közvetlenül viselkednek már az emberek, mégis... rettenetesen elszemélytelenedtek, eltávolodtak egymástól. Annak idején a távirat volt a legszemélytelenebb, erre tessék itt van az a telefon meg... a net? Azt hiszem azt mondták internet. Elgondolkodtató, hogy amikor majd ténylegesen munkához látok a falka berkein belül, vajon nekem is kell majd vennem néhányat abból az internetből?
    A megfelelő emeletre érvén már figyelem is az ajtókon látható számokat. Némi feszélyezettséget érzek a delikvenssel kapcsolatban, de ez nem személyének róható fel. Valójában igazándiból a démon oldala az ami aggaszt, ha a falkatagok nem biztosítottak volna a megbízhatóságáról, könnyen lehet eszembe sem jutott volna, hogy igénybe vegyem "szaktudását". A 36.-os ajtó előtt megállva kihúzom magam, majd jelentőségteljesen koppintok az ajtón pálcám gombjával, jelezvén megérkeztem. Addig egyetlen mukkot sem hallatok, míg ajtót nem nyitnak nekem, csupán azután teszem miután ez megtörtént. Végig mérem vendéglátómat, s látván ruházatát, nem kevésbé a rajta látható feliratot - a nadrágján levő mintázatot nem is értem, de valamiféle szendvicsnek tűnik (ki hord magán szendvics mintás ruhát? Talán a humán rétegben valamiféle étteremben dolgozik, netán szakács? Vagy pék...) - az első szó minden esetre egy irónikus "elragadó" ami az eszembe jut, de neveltetésemnek hála teljes közönnyel viselem kívül. Kalapomat először majdnem nem hoztam magammal, mert az automobil mennyezete alacsony volt hozzá, de hiába noszogattak hagyjam, inkább ölembe fektettem. Most, míg az ajtóban állok fejemen van, várom a bebocsátást.
    - Üdvözlöm, uram. - köszönök végre személyesen Vitalynak. - Ferdinand Bastion vagyok, az imént beszéltünk.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Vitaly lakása

    on Hétf. Jan. 16 2017, 22:04

    Fred & Vitaly


    Míg arra vártam, hogy felérjen a lépcsőn, teljesen rendet raktam a lakás azon felében, ahol gondoltam, hogy megfordulhat. A nappaliban még a párnákat is szépen elrendeztem a kanapén és a SuperMario is kikapcsolta magát, a konzolom pedig a helyére repült. Mire meghallottam a kopogást az ajtón, semmi nem emlékeztetett arra a szemétdombra, aminek három perce hívtam volna a lakást. Kivéve engem. Én még mindig elég illetlenül festettem, de nem mentem el átöltözni, már csak azért sem.
    A kopogást hallva az ajtóhoz léptem, nem túl gyorsan, de azért még türelmi határidőn belül, és beengedtem a férfit.
    -Jó napot! Kerüljön beljebb! - invitáltam beljebb, miután bemutatkozott. Ő tudta az én nevemet, hiszen engem keresett, így kivételesen nem kellett viszonoznom a gesztust.
    - Üljön le a kanapéra, pár perc és visszajövök. Csak felveszek valami szalonképesebbet. Addig meséljen egy kicsit arról, hogy pontosan miért is jött, hallani fogom - láttam el néhány utasítással, mialatt én máris határozottan a szobám felé indultam. Valamiért úgy éreztem, hogy nem kéne alsónadrágban maradnom, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. Lehet, hogy bunkóság így otthagyni, de tényleg a lehető legrosszabb pillanatban jött, szóval tudnia kell várni egy kicsit.
    avatar
    Ferdinand Bastion

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Szellemjárók/Gullweig
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Jelenleg igen kérdéses

    Re: Vitaly lakása

    on Csüt. Jan. 19 2017, 00:19

    Fred & Vitaly
    "Az egyetlen momentum, amely a múlttól való függés helyébe léphet, az a függőség a jövőtől."

     
    Kimérten biccentek az invitálásra, s habozás nélkül belépek a lakásba. Az már számomra szokványossá vált, hogy szinte minden szokatlan, amit egy szobában, vagy lakásban... vagy bárhol látok, de tüzetesen végigmérem minden szegletét, még magamban a szagokat is befogadom, hátha árulkodnak valamiről. Kíváncsian nézek vissza csupán annyira a vállam fölött, remélvén hátha rájövök, miképp hallottuk egymást ilyen távolságból; ez bevallom szabályosan lenyűgöz, hogy a kommunikáció még ha el is személytelenedett, ilyen távlatokat nyert. A vendéglátóval a közönséges viselet ellenére nincsen bajom, leszámítva démoni felét, de már korábban felkészültem lelkileg, hogy ezt automatikusan nyeljem le, ezt az oly keserű pirulát.
    Amikor hellyel kínál, bár tudom, elfogadhatnám, mégsem tolódik vágyaim közé, hogy leüljek.
    - Őszinte köszönetem, esetleg máskor élni fogok vele; amennyiben nem bánja egyelőre még állnék. Ellenben hacsak nincs ellenére, kipillantanék az ablakán, míg várakozom. Jobb szeretek szemtől-szemben beszélni, az ügy pedig mely okán érkeztem, igen kényes.
    Így aztán, ha csak Vitaly nem ellenkezik, úgy néma csendben, az ablakból csodálva az "új világot" várakozom, figyelem az autókat - igen, megjegyeztem már, miképp hívják azokat a járműveket és amerre látok, ott az embereket is. Mikor felbukkan Házigazdám, elfordulok az ablaktól és végigmérem ismét, remélvén, hogy ezúttal valami szalonképesebbet öltött magára; nem mintha az lenne most számomra a legfontosabb.  
    - Tehát, ha továbbra is érdekli érkezésem oka... nos számomra igen kellemetlen erről beszélni, így nézze el vonakodásomat, kérem. Én nem e kor szülötte vagyok, egy nagyon is kegyetlen játék áldozataként állok ön előtt, a segítségét kérve. Az 1800-as évek végén egy igen súlyos eset keretein belül, az egész falkámat lemészárolta egy számomra ismeretlen démon. Oh amennyiben nem említettem, farkas vagyok. Tehát e démon valamiféle módon kirántott a valóságból, s míg nekem minden csupán egy szívdobbanásnak tűnt, évszázadok teltek el, jómagam pedig a jelenlegi falkám otthonában bukkantam fel, minden előjel nélkül, s csupán a vak szerencsének köszönhetem, hogy nem tekintettek ellenségnek. Emiatt lehet ön számára szokatlan a beszédem, nem is említve, hogy valójában igazi Angol vagyok, Londonból. Még ismerkedem ezen világ újdonságaival. Noha közel sem állunk elég bizalmas viszonyban, elvégre még csak most találkoztunk csupán, meg kell önnek mondjam, a vágyódás vissza saját koromba édes akár a méz, s hasogat akár a törött üveg, de le kell szögezzem, nem azon céllal érkeztem önhöz, hogy megkérjem segítsen megváltoztatni a múltat; arra kérem, amennyiben módjában áll, juttasson vissza a tragikus eset éjszakájára, hogy kifürkészhessem mi is történt valójában, hátha megtudom, hogy falkám mivel érdemelte ki e szörnyű sorsot. Arról pedig biztosítom; eszemben sincs beavatkozni bármibe is. Arra neveltek, mindent fogadjak el ami történik, s ne akarjam visszacsinálni. Úgy vélem az idő jó tanító, nem ad esélyt arra, hogy változtassunk rajta, így felelnünk kell tetteinkért.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Vitaly lakása

    on Csüt. Jan. 19 2017, 22:45

    Fred & Vitaly


    Megtagadta a kérésemet, amiért igazából nem volt okom neheztelni rá, megértettem a döntését. Szóval biccentettem a férfi felé még mielőtt beléptem volna a szobámba, ezzel beleegyezve abba, hogy várjon meg nyugodtan, ahol szeretne. Ezt követően eltűntem az ajtó mögött és a szekrényemhez léptem. Egy farmernadrágot és egy lila, kötött pulóvert vettem elő, amiket aztán magamra húztam. A pulóver cipzárját lent hagytam, így a pólóm felirata még mindig látszódott. Azt nem cseréltem le, hiszen miért? Ha nem tetszik neki, akkor sajnálom, de csak miatta most nem dobtam ki feleslegesen.
    Amikor elkészültem, visszatértem a nappaliba a férfihez. Ismét hellyel kínáltam és én magam helyet is foglaltam a kanapén. Talán így könnyebben beleegyezik, hogy ő is leüljön. Végighallgattam a meséjét, csendben és figyelmesen. Néha bólintottam egyet, ahogy minden értelmet nyert a fejemben. Tetszett a feladat, szívesen elvállaltam.
    -Meg kell mondjam, ez egy érdekes helyzet. Még nem találkoztam a magáéhoz hasonló esettel, ez igencsak egyedi probléma. Mindazonáltal örülök, hogy nem nekem kell lebeszélnem a múlt megváltoztatásáról, az nem lenne helyes. Viszont ha csak meg akar nézni egy bizonyos eseményt a múltban, ahhoz nem kell feltétlen időutaznunk. Tudok nyitni egy ablakot a megfelelő helyre és időre, ahonnan láthat mindent, de nem kell átlépnünk az időkapun és nem is kockáztatjuk azt, hogy valaki meglásson, amikor csak megfigyelni szeretnénk az eseményeket. Nem fogok kertelni, ez a megoldás olcsóbb is. Azonban ha szeretné, azt is el tudom intézni, hogy visszakerüljön a saját idejébe. Egyszerűen visszamehet a támadás utáni napra és élheti az életét, ahogy eredetileg eltervezte. A döntés a magáé, de ezek a lehetőségei - vázoltam fel, amit tenni tudok érte. Ha esetleg van még valami, amit szeretne megtenni, akkor majd szól és együtt megtaláljuk a tökéletes megoldást. Szerettem volna, hogy elégedett legyen a szolgálataimmal, és esetleg hírét vigye majd a későbbiekben, hogy jó munkát végzek. Kellett a pozitív reklám.
    avatar
    Ferdinand Bastion

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Szellemjárók/Gullweig
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 28
    Foglalkozás : Jelenleg igen kérdéses

    Re: Vitaly lakása

    on Vas. Jan. 22 2017, 01:34

    Fred & Vitaly
    "Az egyetlen momentum, amely a múlttól való függés helyébe léphet, az a függőség a jövőtől."

     

    Ez a fejlemény igen megnyugtató. Annak ellenére milyen komolytalan külsővel fogadott, olyan komolyan veszi amit mondok neki és ezt nagyra értékelem. Arról nem is beszélve, hogy nagyon is választékosan beszél, ez az én normáim szerint persze még mindig nem az én világomhoz illő, de ettől függetlenül máris dicséretes. Amit mond pedig végképp kedvezően hangzik, szó se róla.
    - Nem szükséges igazán meggyőznie erről, ahogy ön is mondta. A történések melyek az élet láncán gyöngyöznek mind okkal zajlanak, senki se legyen oly arrogáns, hogy azt hiszi javíthat, vagy ronthat ezen a tökéletességen; nem lehet. Én csupán látni, tudni szeretném mi történt a bizonyos esemény előtt, hogy tudjam, miért lett ezen kárhozat az osztályrészemül, hogy falkám elveszítsem, de nem csak őket; világomat is.
    Mostani invitálását már nem utasítom el, kezdek nyugodttá válni, az egyre jobban alakuló fejleményeknek hála. Letelepszem a kanapé szélére, szálfaegyenes háttal ülök, lábaim közé helyezem pálcámat, melynek vége a földön koppan, én pedig kezeimet pihentetem gombján, úgy figyelmezek vendéglátómra.
    - Az ablak mely áthatolna az idő óceánján sokkal kecsegtetőbb, mintsem személyemet illetném utazással. Sokkal könnyebb minthogy elrejtsem magam valamely helyiségben, tehát mindenképpen a puszta látást választanám, Mr. Rayt, uram.
    Elgondolkozom azon amit megemlített, hogy akár vissza is vihetne én pedig élhetném életem tovább a magam korában. Ez azonban egy pillanatig tart csupán; mirefel térjek vissza? Mit kezdhetnék ott abban a világban melyet régen az otthonomnak neveztem? A falkám oda, egy démon vadászna rám, ha megtudná mégsem az ő börtönében vagyok... nem, semmi értelme. Ebben a mostani, kaotikus világban több hasznom veszik majd, mintsem a régi világ poros romjai között tengődjek.
    - Köszönöm, de semmi esetre sem tartózkodnék ott véglegesen. A helyem immáron itt van, oka van annak, hogy itt leledzek.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Vitaly lakása

    on Szomb. Jan. 28 2017, 02:07

    Fred & Vitaly


     Tényleg örültem neki, hogy így tisztában van azzal, hogy mennyire káros lehet belenyúlni az időbe, és hogy nekem még csak a tudtára sem kellett hoznom ezt. A legtöbben, akik a saját múltjukba akartak visszautazni, általában meg akartak változtatni valamit, ezekre a kérésekre pedig természetesen nemet kellett mondanom. Akármennyi is kínáltak érte, egyszer sem voltam hajlandó ilyen kérést teljesíteni. Tudtam, hogy nagyon csúnya vége lehet, nem volt szükségem rá, hogy a saját bőrömön tapasztaljam meg.
    Egyenes háttal ültem a kanapén, a tartásomból sütött a tökéletesség, mint általában, amikor nem figyeltem oda. A kezeimet az ölemben nyugtattam, ujjaimat lazán egymásba fűzve, így hallgattam a férfit. Ha nem lettem volna ennyire elgondolkodva az eset miatt, biztosan morgolódva húztam volna össze magam, hogy ne tűnjek ennyire sznobnak. De nem tűnt fel, hogy megint ezt csinálom, így nem is tettem ellene semmit.
    - Akkor azt hiszem, ez eldőlt. Folytatásként két dolog lehetséges. Ha van ideje, akár ma is túleshetünk rajta, de ehhez előbb le kell ellenőriznem, hogy mindenem megvan-e a varázslathoz. Ha valami hiányzik, akkor csak máskor tudjuk véghezvinni a múltba tekintést. De egyből áttehetjük a megvalósítást egy későbbi időpontra, amikor biztosan ráér és én is maradéktalanul felkészült leszek. – vázoltam fel a további lehetőségeket. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy van itthon elég gyertyám, de ha mégsem, akkor másnap be is tudtam volna szerezni őket. Ez sajnos nem olyasmi volt, amit csettintésre ide tudtam varázsolni, el kellett mennem értük a megfelelő helyre és tisztességesen megvenni őket. Nem vett igénybe sok időt vagy energiát, sőt, pénzt sem. A költségeket egyébként is az ügyfélre terheltem volna, de mégiscsak mindenkinek jobb, ha könnyen beszerezhető anyagokkal tudok dolgozni. Gyorsabb, és minden szempontból egyszerűbb.  Viszont akkor is volt itt még valami, amiben meg kellett egyeznünk, mielőtt bármihez is hozzá fogunk.
    – Továbbá még szót kell ejtenünk a költségekről.  Előlegnek beérem egy kis vérfarkas szőrrel, az tökéletesen megteszi. Azonban egy bizonyos összeget is felszámolok a szolgálataimért. Ezt csak a megbízásom teljesítése után fogom behajtani, ha pedig még ma túlesünk a dolgon, akkor haladékot is hajlandó vagyok adni, de tudnia kell, hogy komoly következményekkel fog járni, ha nem tartja a határidőt
    - avattam be a további részletekbe, majd megneveztem a pontos összeget is, amit szeretnék. Nem volt kevés, de ahhoz képest, amit a nálam tapasztaltabb időutazók kérnek el, mégis elenyésző árnak számított. Kevesebbért igazán nem tudtam vállalni. Ja, és közben feltűnt, hogy milyen furcsán beszélek, amit annak tudtam be, hogy automatikusan alkalmazkodtam az ő beszédstílusához. Jártam már az idejében, nem is olyan kevés időt töltöttem ott, szóval akaratlanul is átkapcsoltam, amikor hallottam őt beszélni.

    Re: Vitaly lakása

    on Hétf. Május 29 2017, 21:47


    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Vitaly lakása

    on Hétf. Május 29 2017, 22:31

    Noel & Vitaly



    A nyaralást követő hét egyértelmű lejtmenet volt. Az elején még jókedvű voltam, és szimplán csak éltem tovább a kis életemet. Elmentem dolgozni, teljesítettem egy mágikus megrendelést, vagy csak lógtam otthon, esetleg görkoriztam a parkban. Néhány nap után azonban elfogott egy kellemetlen hiányérzet. Kezdett leesni, hogy az a visszautasítás mit is jelentett. Egyre gyakrabban vettem észre kézen fogva sétáló, vagy padon ücsörgő párokat, és mind annyira boldognak tűntek… én pedig egyedül voltam. De komolyan. Csak a főnökömmel, a munkatársaimmal, és a kuncsaftokkal találkoztam, valahogy nem sikerült összefutnom a barátaimmal sem, és ez a teljes társtalanság lassan rányomta a bélyegét a hangulatomra. Olyan négy-öt nap múlva már annyira mélyre kerültem, hogy a többiek a melóhelyen szinte hozzám sem mertek szólni, mert mindig csak durván odamorogtam nekik valamit. Esténként ahogy feküdtem az ágyamban és próbáltam elaludni, gyakran megéreztem Damien energiáit. Ilyenkor figyeltem fel erre a legkönnyebben, nem volt semmi, amivel elterelhettem a figyelmemet. Egyszerűen ott volt bennem, láttam magam előtt, olyan volt, mintha mellettem lenne. Aztán mindig rá kellett döbbennem, hogy nincs, és hogy nem is lesz. Mert nem szeretne mellettem lenni. Nem úgy. Kezdtem egyre kevésbé örülni annak a kapocsnak, hiszen tudtam, hogy ő is pontosan érzi, hogy mennyire bánt mindez. Időre volt szükségem, hogy stabilizáljam magam, de ez egyelőre még kilátásba sem került. Minden nap csak egyre lejjebb és lejjebb kerültem, míg végül teljesen elszakadt a cérna. A hatodik napon csak úgy hirtelen felindulásból felmondtam az étteremben, és közöltem, hogy nem megyek be többet. A pénzre már úgysem volt egyáltalán szükségem, a varázsbiznisz kezdett szépen beindulni. Meglepően sokan voltak kíváncsiak az időutazás rejtelmeire, én pedig segítettem nekik. Na nem annak a hétnek a második felében, akkor semmi kedvem nem volt meghatározhatatlan idejű kiruccanásokhoz a múltba. Ahogy démonidézgetéshez, és bájitalfőzőcskézéshez sem éreztem indíttatást magamban. Újabb két-három napig csak léteztem, egyedül, mondhatni főttem a saját levemben. Sokat voltam az utcán, ahol láttam másokat, és minél több boldognak tűnő emberrel találkoztam, én annál magányosabbnak és szerencsétlenebbnek éreztem magam. Egy este szimplán előszedtem a titkos vodkakészletem, és nekiestem egy üveg italnak. Párhuzamosan az erős hazaival valahogy előkerült néhány szál cigi, két üveg sör, egy kis tequila és valami kétes származású bor is. Ötletem sem volt, mit művelek, csak öntöttem magamba mindent, amit találtam. Már nem érdekelt semmi. Abban sem vagyok biztos, hogy mikor írtam meg azt az SMS-t Noelnek, amiben megkértem, hogy jöjjön át, mert szükségem van rá… Igazából csak azt akartam, hogy megharapjon, mert előjött a vámpírméreg iránti vágyam. És honnan is szerezhetnék leggyorsabban vámpírmérget, ha nem egy vámpírtól? Mondjuk az egészet nagyon hamar elfelejtettem, és mire a fiú megérkezett már nem is emlékeztem rá, hogy áthívtam. A vicc pedig az egészben, hogy hiába fogyott el az italok nagy része, amiket elővettem, nem is voltam igazán részeg. Persze, megvolt a nyoma az alkoholbevitelnek, de leginkább a saját depressziómtól éreztem rosszul magam. A mágiám bemocskolódott, az érzelmeim mindenre hatással voltak, és egyszerűen fizikailag is legyengültem a lelki sebeimtől. Elértem a gödör legaljára.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Vitaly lakása

    on Kedd Május 30 2017, 20:54

    Vitaly - Noel

    Amikor megkapta Vitaly üzenetét, az annyira zavaros volt, hogy kellett pár perc ahhoz, hogy felfogja, miről is szól. Egyetlen egy dolgot vágott le azonnal, valami gebasz van, valami baj, így villámgyorsan kapta fel a ruháit, jelezte a szándékát SOS-re hivatkozva, és azonnal indult a kísérőjével együtt.
    Amit sejt, hogy Vit ivott, és mély gödörben van, amiből ki kell rángatnia.
    Mikor elment Floridába, még boldognak tűnt, hiszen DJ-vel ment, és most jött haza. Tehát valaminek történnie kellett ott, és ha jól tippel, ez lesz a háttérben.
    Zsebkendőt azt bepakolt és még egy üreg vodkát is kerített, azaz kölcsönkért, és azóta sem jött rá arra, hogy idős vámpírnál miért van pia. Mindegy, a lényeg, hogy volt, és örült neki, pláne, hogy odaadta, amikor vázolta, miért is kéri.
    Hamar odaérnek a lakáshoz, és ő egyből be is csönget. Felkészült az összetört Vitre, de azért mellbe vágja amit lát. Ez a srác totálisan a padlón van.
    -Szia! Oké, pia és zsebkendő van nálam. Ráérek napfelkeltéig.
    Nem fogja szarban hagyni a fiút, bár vannak akik furán néznek rá, mert más fajbeliekkel is él szociális életet, de nem piszkálják.
    Ha Vit beengedi, akkor azért az eddig kiürített üvegeket összeszedi, és kerít egy poharat a vodkához.
    -Florida?
    Rákérdez, mert semmi értelme a tippelgetésnek. Egyértelmű, hogy ott történt valami, ami ezt az állapotot kiváltotta. Vajon DJ jól van? Majd őt is megkeresi azért.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Vitaly lakása

    on Szer. Május 31 2017, 04:17

    Noel & Vitaly


    Minden ital elfogyott, amit elővettem, jó néhány szál cigivel együtt. Ebből kifolyólag a lakásban elég erős szagok uralkodhattak, mert ugye azzal nem törődtem, hogy ablakot nyissak, vagy bármi hasonló. Röviden összefoglalva ott ültem a füstben, félhomályban, és csak sajnáltam magam, mert annak volt ott az ideje. Egyáltalán nem is emlékeztem rá, hogy beszéltem volna bárkivel is, ezért meglepődtem, amikor csengettek. Felkaptam a fejem, morogtam pár sort magamban, majd feltápászkodtam a kanapéról és kivánszorogtam ajtót nyitni csak úgy egy szál szürke melegítőnadrágban. Nem is tudom, mióta nem viseltem felül semmit, egészen addig fel sem tűnt, hogy fáznék, míg be nem engedtem azt az enyhe friss fuvallatot a folyosóról.
    Kissé döbbenten néztem Noelre, nem egészen értettem, miért van itt, ráadásul felszerelkezve egy üveg itallal, meg egy hadseregnek elég zsebkendővel. Pislogtam párat, de nem mondtam semmit, csak odébb álltam, és beengedtem a fiút. Becsuktam mögötte az ajtót és egy helyben állva figyeltem, ahogy elpakolta a rumli nagy részét, amit eddig okoztam. Ezalatt lassan felrémlett az az üzenet, amit küldtem neki nem is olyan rég, de a tartalmát még mindig nem tudtam felidézni.
    - Igen, Florida… – bólintottam kurtán, ahogy ismét levetettem magam a kanapéra. Nem volt szükség rá, hogy részletesen elmeséljem, mi okozta a problémát, Noel elég szépen ráérzett.
    - Éhes vagy, Noel? Örülnék, ha kiszolgálnád magad … legalább egy kicsit … – nyújtottam a fiú felé a karom, a vérben gazdag kék ereket sejtető oldalával felfelé. Emlékeztem rá, hogy ezért szerettem volna, ha átjön, és ha már tényleg itt volt, egy próbát megért a kérdés. A vámpírméreg egy csodás anyag volt, ami mindig elfelejtetett velem minden borzalmat, ha szükségem volt rá, és most a mélyponton égető szükségét éreztem egy harapásnak. Néhány évtizeddel ezelőtt egyszer már meg kellett küzdenem a harapásfüggéssel egy kedves ismerősömnek köszönhetően, és úgy tűnt, hogy az ilyesfajta hajlam még ennyi tisztán töltött év alatt sem tűnt el.
    - Mi a francért van az, hogy még 100 év alatt sem sikerült megtanulnom, hogy heteró pasival kezdeni MINDIG szívás? Érted? Mindig! Kivéve, ha csaj vagy… a csajok előnnyel indulnak a heteró pasiknál. De én nem vagyok csaj, Noel! – kezdtem el nagy értelmesen kifejteni a bánatomat a fiúnak. Még mindig NEM, nem voltam ennyire részeg, csak ennyire szomorú. Az extrém rosszhangulat mindig erősen befolyásolta a fizikai állapotomat, ez ilyen fura boszorkánymester-dolog. Vagy talán inkább fura Vitaly-dolog. Folytattam még a mondókámat, de ezután számomra észrevétlenül átváltottam oroszra és az anyanyelvemen dünnyögtem a fiúnak olyasmiket, hogy miért ilyen igazságtalan az élet, vagy hogy miért éppen nekem kell ilyen rohadt egyedül maradnom. Persze hozzátettem néhány cifrább szót is, aminek nem igazán létezik angol megfelelője, de azoknak a lefordításával nem éri meg szenvedni.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Vitaly lakása

    on Szer. Május 31 2017, 18:31

    Vitaly - Noel

    Miután minden romot eltakarít, ablakot nyit, néha az sem árt, és Vitnek is jót fog tenni. Ilyen letargikusnak sosem látta még, tehát komoly a baj, és valószínű, hogy elutasítást kapott DJ-től.
    Tudja, mennyire szerelmes volt, mennyire áradozott a tündérről, így sejti, milyen arcul csapás lehetett egy nyaralás kellős közepén azzal szembesülni, hogy nemet mondanak.
    -Gondoltam.
    Direkt nem kérdez, nem akarja az amúgy is mély sebeket felszaggatni újra, majd ha Vit úgy akarja, elmeséli, mi történt.
    -Nem, köszi, ettem mielőtt eljöttem.
    A fiú csuklójára pillant, a kísértés hatalmas, de alkoholt ivott, és ez az egyetlen, ami most megállítja. Tudja, milyen egy ittas ember vére, és azt még egyszer nem akarja végigcsinálni.
    Az erek csábítóak, de emlékeztetnie kell magát, hogy nem lehet, mert annak rossz vége lesz. Erőszakkal szakítja el a tekintetét, nem szeretné, ha a kísérőnek kellene közbeavatkoznia, bármilyen nehéz is, de nem, különben megint a cellában köt ki.
    -Ez nekem is feltűnt Vitaly. Nincsenek olyan domborulataid, mint egy nőnek. Szóval Damien hetero...
    Ez kellemetlen, de ha belegondol, igen ismerős az érzés. Ha most elmondaná Vitnek, hogy ugyanígy járt Kyleal, azzal a különbséggel, hogy végig próbálta titkolni az érzéseit, lehet, meglepődne. Az már más kérdés, neki szerencséje volt, hogy összefutott egy édes mágussal, Leoval, így ahelyett, hogy belehalt volna a plátói, és teljesen esélytelen szerelembe, helyette belebonyolódott egy kialakulóban lévő kapcsolatba.
    Nem tudná megmondani, milyen állapotban lenne, ha ez nem így alakul. Most viszont tényleg boldog, láthatóan az, kivirult és szárnyal, hiszen az érzései egyre mélyebbek Leo irányába, ám viszonzásra is leltek, és lehet,hamar alakult ez ki kettejük között, de egyáltalán nem tűnik futókalandnak.
    -Emlékszel, amikor el akartál hívni csajozni, és én azt mondtam, nincs időm erre? Utána nem sokkal döbbentem rá, hogy nem érdekel a női nem. Kemény volt. Aztán arra is rájöttem, hogy szerelmes vagyok, de egy lehetetlen, soha be nem teljesülhető szerelem volt az. Szenvedtem és titkoltam, vagy titkoltam és szenvedtem? Olyan mindegy. Viszont megismertem valakit Vit. És... és azt hiszem, kezdek beleszeretni, vagy... vagy már bele is szerettem?
    Egy kisfiús mosoly jelenik meg a szája szélén, úgy pillant Vitalyra, a tekintete viszont csillog. Hadilábon áll a saját érzéseivel, de azt tudja, hogy Leot tényleg nem akarja elveszíteni, most boldog, és ezt a mágusnak köszönheti.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Vitaly lakása

    on Szer. Május 31 2017, 20:25

    Noel & Vitaly


    Ahogy leültem, az asztalon találtam egy poharat, meg egy üveg vodkát, szóval nem volt kérdés, mit csináltam, míg Noel ablakot nyitott. Elfogyott egy pohárkával mire ő is leült mellém, nagyjából ezért is nem beszéltem többet Floridáról. Találtam jobb elfoglaltságot.
    Mikor Noel már ott ült velem szemben, felkínáltam neki a karomat, hogy harapjon meg. Szerettem volna, hogy megharapjon, hogy a vámpírméreg elfeledtesse velem azt, amiért éppen szomorú vagyok, de ő visszautasított. Egy kissé csalódott sóhajjal engedtem vissza magam mellé a kezem. Nem akartam erőltetni, ha nem hát nem.
    - Rendben, ahogy akarod. De ha később meggondolod magad, szólj! Állni fog az ajánlat!
    Csalódott voltam, amiért ez nem jött össze, így magamnál kellett maradnom annyira, amennyire eddig is voltam. Utáltam ennyire magamnál lenni, a legtöbb amire képes voltam, az az önsajnálat. Szóval mivel nem tudtam már sokat tenni, elkezdtem mesélni Noelnek. Elég furcsa módon öntöttek formát a gondolataim, és alig pár mondat után ösztönösen átváltottam oroszra, tehát alig érthetett belőle valamennyit, de nekem jólesett beszélni. Aztán még mielőtt túlságosan is beleéltem volna magam az anyanyelvemen való motyogásra, a fiú félbeszakított, mindkettőnk szerencséjére.
    - Azt hiszem, heteróbb nem is lehetne. Ami pedig a legjobban fáj az az, hogy a nyaralás alatt még így is majdnem olyan volt, mintha igent mondott volna. Nem csókolóztunk, meg aludtunk együtt vagy ilyesmi, csak a hangulat … túl jól éreztem magam vele. Túl boldog voltam amíg kettesben voltunk … és tudom, hogy ő is boldog volt! De akkor miért …? – nem igazán tudtam túltenni magam ezen, de azzal, hogy meghallgatott, Noel máris segített egy kicsit. Eddig az is rengeteget rontott a helyzetemen, hogy nem volt kihez beszélnem. Egyáltalán. Napokat töltöttem azzal, hogy magamba zártam mindent, és ha ő most nincs ott, talán addig folytattam volna ezt, amíg tényleg komollyá fajul a dolog és fizikailag is megsínylem ezt a rossz időszakot.
    Elkezdtem fázni a nyitott ablakok miatt, ezért felálltam, és tettem egy kört a szobában, hogy megtaláltam a melegítőfelsőmet. A földön volt, majdnem a hálószoba ajtajában, onnan kapartam össze, hogy aztán magamra vegyem. Felhúztam a cipzárt, majd a kis vámpír vendégemre néztem. Elmesélte, hogy mi történt vele mostanában, és a kis története mosolyt csalt az arcomra.
    - Örülök, hogy boldog vagy, Noel! – néztem a szemeibe, majd visszasétáltam hozzá és leültem mellé - És … ki a szerencsés fiú? – kérdeztem rá kíváncsian. Jó volt valami pozitívet hallani, főleg tőle, hiszen múltkor még attól kellett tartania, hogy kivégzik az idősebb vámpírok a klánban. Őszintén tudtam örülni annak, hogy végre egyenesbe jöttek a dolgai, ebben nem befolyásolt a saját önsajnálatom. Igazából ezzel gyorsan el is terelte a figyelmem, legalább egy időre. Még mindig szédültem, és úgy néztem ki, mint aki fél lábbal a sírban érzi magát, de ezekre a hírekre képtelen voltam nem mutatni valami javulást.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Vitaly lakása

    on Szer. Május 31 2017, 21:13

    Vitaly - Noel

    Bólint, ha úgy alakul, akkor él azzal a csuklóval, de egyelőre nem, azaz reméli végig nem. Látja Vitalyn, hogy nem arra számított, hogy nemet mond a felajánlására, de mindenkinek jobb így.
    Hiába evett, még azért ott van benne, hogy a vér látványától képes elborulni. Nagyon sok segítséget kap, hogy ezt minél előbb ismét levetkőzze, de azért az még idő.
    Pláne, hogy ittas egyénről van szó, még inkább rizikósabb a helyzet, így annak is örül, hogy képes volt nemet mondani.
    -Oké, szóval ennek ellenére jól éreztétek magatokat, az viszont jó. Tudom, hogy beleszerettél Vit, láttam rajtad, és tudom, hogy csalódás az, nem a fiúkat kedveli, de... de abba nem gondoltál bele, hogy egy olyan barátságot nyertél, amit nem sokan mondhatnak el?
    Próbálja a fiút ráébreszteni arra, hogy lehet, nem lett kapcsolat belőle, de ha ennyire élvezték egymás társaságát, akkor valószínűleg Damien szoros barátságot alakított ki vele.
    -Szedd össze magad Vit, itt van egy rakat zsepi, sírd ki magad, és könyveld el, hogy van egy barátod. Többet ér ez, hiszen nem hajtott el a fenébe. Hahó, nézd a jó oldalát is... vagy próbáld meg. Mert nem azt mondom, nekem menne, deeee... olyan jól hangzik. Minden rosszban van valami jó, micsoda közhely, de ül. Érted?
    Muszáj kirángatnia Vitet ebből az állapotból, különben tényleg elemészti magát, azt pedig nem fogja hagyni, hiába más faj képviselője. Sikerül úgy belegabalyodnia a saját mondandójába is, hogy öröm nézni. Ő érti mit akart kihozni ebből, na de Vitaly? Az nem olyan biztos.
    Ráadásul nagy vonalakban elmeséli a saját kálváriáját is, nevet nem mond, direkt nem, mármint az esélytelen szerelemnél, aztán rájön, hogy a másiknál sem.
    -Egy nagyon édes mágus. Leonak hívják, és Bronxban futottunk össze egy kávézóban, mielőtt a temetőbe mentünk. Már nem Leoval, hanem eleve. A kávézó meg nem a temetőben volt. Aztán kaptam egy üzenetet tőle, rendeset, telefonra, nem mentálisan, és végül is azt hiszem, randiztunk a parkban... és annyira édes volt. A szigetre költözött... miattam.
    Vigyorogva meséli, kiről is van szó, néhol kissé zavaros, de azért nagyjából talán kibogozható a történet. Vagy nem, de akkor majd Vit kérdez.
    Az biztos, hogy boldog volt, mikor kiderült, Leo a szigetre költözött, még ha az első találkozása Kyleal nem éppen a legjobban sült el.





    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Vitaly lakása

    on Szer. Május 31 2017, 22:16

    Noel & Vitaly


    Noel nagyon édes volt, tartott nekem egy egész kiselőadást arról, hogy nézzem a dolgok jó oldalát, és hogy örüljek, hogy jóban maradtunk Damiennel. Tudtam, hogy igaza van, és közvetlenül a nyaralás után így is éreztem, de ez valahogy elmúlt, miután egyedül töltöttem pár napot. Jelenleg csak olyan kilátástalannak tűnt a helyzet. El kellett engednem a reménytelen ábrándokat, összeszedni magam, és élni tovább, mintha semmi sem történt volna.
    - De, belegondoltam. És még nem is tudod, mennyire különleges az a barátság… – sóhajtottam fel, majd dióhéjban elmeséltem Noelnek ami igazán történt. Megpróbáltam elmagyarázni a köteléket, ami kialakult köztünk, hogy mennyire közel érzem magamhoz minden pillanatban, és hogy mennyire fantasztikus érzés, hogy van valaki, akivel minden emberi határt felülmúló mélységű kapcsolatot ápolhatok. Az egész túl szép volt ahhoz, hogy ne örüljek neki.
    - Nem tudok sírni. Nem megy. De a jó oldalt nézni is nehéz … minden este amikor lefekszem, érzem őt mellettem, tudom, mire gondol, hogy érzi magát, és úgy alszom el, hogy közben rá koncentrálok. Olyan, mintha ott feküdne mellettem. Aztán néha rádöbbenek, hogy nincs ott, és hogy nem szeretne ott lenni. Nem úgy… Persze, ez így is varázslatos, de egyelőre nem tudom elengedni. Képtelennek érzem magam erre – ingattam meg lassan a fejem. Szerettem volna, ha nem kell csalódást okoznom Noelnek, és olyan egyszerűen át tudok kapcsolni optimista látásmódra, ahogy azt ő kérte tőlem, de ehhez még időre volt szükségem. Az ilyesmi nem történt meg varázsütésre. Tudom, próbáltam. De nagyon örültem, hogy Noel ott volt mellettem, hálás voltam neki, amiért olyan lelkiismeretesen próbálkozott azon, hogy felvidítson, és igyekeztem kimutatni, hogy mennyire értékelem, amit épp tesz értem.
    - Leo… Leo… azt hiszem, ismerem. Nem biztos, hogy ő az, akire gondolok, de egyszer találkoztam egy Leo nevű mágussal. Mindenképp be kell majd mutatnod nekem a te Leodat! Az pedig, hogy a szigetre költözött… ennél édesebbet rég hallottam. Szerintem tartsd meg a srácot, Noel!
    A mosolyom halvány volt, eltompította a belső levertségem, de minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a fiú tudja, hogy valóban örülök nekik. Nehéz volt elképzelnem Noelt bárkivel is, talán mert eddig annyira ellene volt a romantikus kapcsolatoknak, de biztosra vettem, hogy aranyosak lehetnek együtt. Felhúztam a térdeimet, átkulcsoltam őket, és rájuk hajtottam a fejem, így néztem a fiúra.
    - Egy kapcsolat csodálatos dolog, de néha törékeny lehet. Vigyázni kell rá, Noel! Vigyázni fogsz rá, ugye? – folytattam halkan. Lassan visszatért a melankolikus hangulatom, ahogy megint elkapott az érzés, hogy nekem nemhogy vigyáznom nem sikerült rá, még csak megszereznem sem sikerült. Azt akartam, hogy legalább neki tényleg összejöjjön, mondhatni helyettem is. Én már nem sokat tudtam tenni, csak megbecsülni azt, ami adatott nekem Damiennel, és elfelejteni a többit. Az eszembe sem jutott, hogy esetleg jöhet mást. Elképzelni sem tudtam, hogy ezek után hogy is szerethetnék bele valaki másba. Noelnek szerencséje volt, jókor jelent meg jó helyen, és beleesett a megfelelő személybe, még mielőtt túl mélyre került volna a saját szerelmi csalódása miatt. Örültem ennek.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Vitaly lakása

    on Szer. Május 31 2017, 23:09

    Vitaly - Noel

    Miközben magyaráz, még önállósítja is magát, a konyhába tart, már ha talál ott valamit, nem csak a kongó szerkényeket. Nagyon régen csinálta már, de most itt az ideje, elkészíti Vitnek a kedvenc sütijét, amit csak azért tud, mert annyiszor kérte, hogy a végén neki kellett megcsinálnia.
    Reménykedik benne, hogy mázlija lesz, és abban is, Vitnek ízleni fog.
    -Akkor? Akkor ha ennyire különleges, akkor ezt becsüld meg, ne rontsd el azzal, hogy bánkódsz. Ez tök jó dolog.
    Egyszerű a recept, és szerinte a világ legjobbja, málnás, mentás, fehér csoki krémes kosárka. Ő imádja, és még nem találkozott olyannal, aki nem. Mérlegre sincs szüksége, annyiszor sütötte már, íg pillanatok alatt bekeveri a tésztát, bevágja a hűtőbe, és addig a többit is előkészíti.
    Közben hallgatja Vitet, és tudja, hogy ő tényleg nagyon szerencsés volt, de az önmarcangolás nem fog segíteni a fiúnak sem.
    -Hozzak hagymát?
    Kiles a konyhából, megpróbálja kicsit ugratni őt, hátha lesz foganatja, mert ez a hangulatingadozás lassan tényleg depresszióvá fajul.
    -Azért nem tudod a jó oldalát nézni, mert sajnálod magadat. Nem azt sajnálod, hogy végül is Damien nem olyan kapcsolatot alakított ki veled, hanem inkább egy szoros barátságot, hanem azt sajnálod, hogy jaj mi lesz most veled. Vitaly, alig vagy 100 éves, szerinted hány fiú rohangál még az utcán? Komolyan? Sok, rengeteg. És ha jön más? Aki tényleg téged szeret? Persze akkor nem fog, ha behúzod a függönyeidet, magadra zárod az ajtót és üveggyűjtésbe kezdesz.
    Mondja pont ő a kemény 23 évével, hát persze. Mi az a 100 év? Semmi. Nála még az se biztos, hogy a 25-öt megéli, nemhogy a 100-at.
    Aztán szóba kerül Leo, és róla nem tud úgy beszélni, hogy ne érjen fülig a szája közben.
    -Ismered? Olyan elképzelhetetlenül gyönyörű kék szemei vannak. Be fogom. Ugye? Amikor... amikor megtudtam, hát kész voltam. Nem akartam elhinni, hogy tényleg képes volt erre. Pedig, pedig alig találkoztunk, mégis olyan, hogy nem akarod elveszíteni, érted? Annyira de annyira jól éreztem magam vele...
    csillagokat néztünk a parkban.

    Ragyog, ahogy a férfiről beszél, le sem tudja tagadni, ráadásul itt jött rá arra, hogy mennyire romantikus típus. Álmában sem gondolta volna. Sőt, ha pár hónappal ezelőtt valaki azt mondja neki, hogy ő márpedig a fiúkat szereti, lesz egy igazi atyja akibe ráadásul beleszeret, majd valaki betoppan az életébe, azt kiröhögi. És tessék.
    -Azt nem tudom, olyanom még sosem volt, de igen, vigyázni fogok. Tudod, ő is sokat agyal, kicsit másként mint én, de egy csomó témánk van, és nem zavarja, hogy én nem vagyok mágus, meg engem sem zavar, hogy ő mágus, én meg nem. Képzeld, még Alexander is találkozott vele. Szóval Vit, te meg óvd azt a barátságot Damiennel, mert nem veszítheted el őt, ahogy én sem Leot, mert nem szeretném.
    Gyors ütemben halad a sütivel, a ugyan a tűzzel nagyon óvatos, de csak sikerül mindent megoldania, így be is vágja a sütőbe, majd visszarobog Vit mellé. Az, hogy még az orra is lisztes, az nem érdekes.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Vitaly lakása

    on Csüt. Jún. 01 2017, 03:58

    Noel & Vitaly


    Figyeltem, ahogy felkelt és kisétált a konyhába. Arra számítottam, hogy vizet, vagy valami innivalót keres, de ezzel mellé nyúltam, mert kajához valókat kezdett előpakolászni. Először arra gondoltam, hogy összeüt valami egyszerűt, így nem is zavartam. Nem akartam megakadályozni semmiben. Azt tesz, amihez kedve van.
    - Tudom, ezt kéne tennem. Örülni neki. De nehéz nem szomorkodni egy ilyen visszautasítás után. Nincs olyan érzelmekkel rendelkező lény, aki ne lenne szomorú egy ilyen helyzetben. Biztos össze fogom kapni magam egy kis idő múlva, de jelenleg úgy érzem magam, mint a mosott szarvas, amin átment a kamion, aztán vissza is tolatott...
    Lassan rájöttem, hogy valami sütit készít, és mintha olyan hozzávalók is kellettek volna hozzá, amiket sosem tartanék magamtól otthon. Főleg nem egy ilyen időszakomban. Ezért még szerencse, hogy a hűtő és a mini kamra is meg volt bűvölve, hogy aki belenyúl, az azt találja benne, amire éppen szüksége van. Cseles kis bűbáj volt, de megért minden fáradozást, amibe került végrehajtani.
    - Nem, köszi. Azt hiszem, ezt most megoldom hagyma és sírás nélkül.
    A kis beszólással előcsalt belőlem egy apró, szomorkás mosolyt, de ennyire futotta. Nem éreztem most magamban a hangulatot a viccelődéshez. Ritka alkalmak egyike volt, de ez is megtörtént.
    Csendben hallgattam, amit mondott nekem, és nem egészen értettem egyet. Tudtam, hogy jót szeretne, de nagyon erőltette ezt a pozitív dolgot, és olyanokat vágott a fejemhez, amiket igazságtalannak éreztem. Ez volt az első estém, amikor kiborultam, és szerintem volt is rá okom, az önsajnálaton kívül is. Szerettem Damient, és nehéz volt elfogadnom, hogy ő nem így érez.
    - Ez úgy hangzik, mintha nem hinnéd el, hogy tényleg szerelmes vagyok. De a helyzet az, hogy nagyon belezúgtam Damienbe. Komolyan. Azt hittem, hogy megtaláltam, aki mellett eltölthetem az örökkévalóságot… hogy ő a lelki társam. És nemet mondott nekem, Noel! Azt hiszem, lehetek emiatt szomorú, és behúzhatom a függönyt pár napra…Talán nem zárkózok el örökre mindentől, de egy kis gyászolás nekem is kijár! Ráadásul… igen, mi van akkor, ha félek, hogy mi lesz velem? Mi jöhet még? Jönni fog egyáltalán? Nem akarok egyedül lenni, Noel! Utálok egyedül lenni. De ezek után… nem tudok elképzelni egy fiút vagy lányt sem, akit hasonlóan tudnék szeretni.
    Megpróbáltam megvizsgálni a dolgot minden szempontból. Persze voltak bennem olyasfajta kétségek is, amilyeneket ő feltételezett, de ezt jelenleg inkább másodlagosnak éreztem. Valóban, féltem, hogy egyedül maradok, de csak azért, mert Damien annyira különleges volt számomra, hogy fogalmam sem volt, hogyan is tudnék utána mást szeretni. Én őt akartam, nem mást, akkor is, ha igyekeztem elfogadni, hogy ez nem jött össze. Annyi biztos, hogy nem akartam magam maradni. Az a hét, amit véletlenül egyedül töltöttem, barátok nélkül, eléggé megviselt, mint ahogy azt ő is láthatta. Szükségem volt rá, hogy valaki ott legyen mellettem, még ha csak egy barátról is van szó.
    - Ez nagyon jó, Noel. Tudom, milyen érzés… és az ilyen hirtelen jött dolgok a legjobbak. Szurkolok, hogy ne kelljen elveszítened!
    Láttam, hogyan beszélt Noel arról a férfiról, és elfogott egy furcsa, keserédes érzés. Jó volt így látni őt, de ugyanakkor féltékeny is voltam. Ugyanazt éreztem Damien iránt, amit ő az előbb körbeírt. Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy fontos nekem, és nem akartam elveszíteni. Csodálatosan éreztem magam vele, többek között akkor is, amikor a csillagokat néztük a nyaraló mögötti udvaron. Mindazt átéltem, amit a fiatal vámpír, és nekem mégis ilyen balul sült el minden.
    - Hogy ment a találkozója Mr. Chairmannal? Jól kijöttek? Én a helyében teljesen berezeltem volna. Azt sem tudnám, mit mondjak egy olyan idős és tekintélyt parancsoló vámpírnak. Tényleg, te egyáltalán hogy oldod ezt meg? Elég szigorúnak mondják a pletykák.
    Kíváncsi voltam a hasonló részletekre, a klánvezérről eddig sem sokat beszélgettünk. Most pedig elég jó tématerelőnek tűnt ahhoz, hogy megragadjam az alkalmat és faggassam egy kicsit Noelt. Nem akartam tovább szomorkodni a saját kis gubómban.
    - Vigyázni fogok a barátságunkra. Nem szeretném elveszíteni Damient. Nagyon fájna, ha le kéne mondanom a barátságáról.
    Végig figyeltem őt, ahogy sütkérezett, hiszen beláttam a konyhába. A fejemet a térdeimen nyugtatva néztem Noelt, ahogy összeállította a tésztát, majd a tölteléket, és végül betette a sütőbe. Még a vodkát is elfelejtettem közben, az alig megbontott üveg szinte teljesen tele maradt, épp csak az az egy pohárnyi hiányzott belőle.
    - Mit sütsz? Finomnak nézett ki. Sokat kell rá várni?
    Halkan kérdeztem, visszafogott lelkesedéssel. Az előző este óta nem ettem semmit, és akkor is csak pár falatot, ahogy már néhány napja állandóan. Nem volt sok étvágyam, de most, ahogy láttam őt sertepertélni a sütő körül, nagyon is kíváncsi lettem, hogy mi lesz ebből. Úgy láttam, hogy csupa finom dolgot tett bele, szóval rossz semmiképpen sem lehetett.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Vitaly lakása

    on Csüt. Jún. 01 2017, 20:25

    Vitaly - Noel

    Nagyjából lövi be csak, hogy a tésztának meddig kell hűlnie, és máris szépen formába önti, belenyomkodja őket, aztán bevágja a sütőbe, és addig megcsinálja a csokikrémet. Ha jól számol, márpedig jól számol, hiszen rengetegszer készítette el, pont megsül a tészta, mire ezt összekeveri. Ami meglepi, hogy Vitnél minden van, persze sejti, hogy ez nem a véletlen műve, mert ha ennyire kész van, akkor tök üres lenne mindene.
    -Tudom, tudom. Viszont egyvalamit nem értek. Damien hetero, te elhívtad Floridába, ami egyértelműen egy randinak felel meg. Akkor miért ment bele? Vagy nem is gondolta, hogy esetleg te... mindegy, nem értem. Azt az egyet vágom, hogy itthon ülsz egy sötét szobában, és nem azért, mert éjszaka van, és ez nem jó. Ideje felállni.
    Ez a véleménye, még akkor is, ha tudja, mennyire fájdalmas az, ha viszonzatlanok az érzések. Átélte, de mégsem ült egy helyben, holott annyival volt más a helyzete, hogy még titkolnia is kellett.
    -Biztos? Bár most éppen menta van a kezemben
    Elvigyorodik, és egy csomag zsepit azért bedob a zsebéből, hátha. Néha az is jót tesz, azt mondják. Pillanatok alatt forralja fel a habtejszínt és dobja bele a leveleket amiket az előbb még Vitalynak ajánlott, aztán lehúzza, és ráönti a csokira, hogy elkeverje.
    Azt végül a tésztára tölti, hagyja megszilárdulni és a tetejét szépen kirakja málnaszemekkel. Most a zselét mellőzi, az már csak amolyan plusz ráadás, de így is isteni finom.
    A hűtőbe teszi, hogy megdermedjen rendesen, mert anélkül nem az igazi, bár ő melegen is ugyanúgy bezabálta.
    -Félreértettél. Ki volt az aki rád nézett és azt mondta, szerelmes vagy? Én. Akkor pont én ne hinném el? Nem ezt mondtam, hanem azt, ha magadba gubózol és csak azt nézed, hogy nemet mondott, mert ő a nőket kedveli, attól semmi nem fog megváltozni, de magadat felemészted. És ha itt ücsörögsz, akkor leszel egyedül. Emeld fel a feneked, zuhanyozz le, borotválkozz meg, húzd szét a függönyöket... a gyász mindig önmagunk sajnálata. Ez az igazság.
    Micsoda gyanúsítás. Még hogy ő ne tudná, Vit tényleg szerelmes volt... hát két méterrel a föld felett közlekedett.
    -Nem maradsz egyedül Vit. Nyertél egy barátot, nem is akármilyent. Szerinted ő mit szólna, ha így látna? Legalább érte szedd össze magad, így nem kerülhetsz a szeme elé. Borostás vagy, a hajad úgy áll, mintha felrobbant volna a szénakazal. Elég volt, egy hete ezt csinálod, egyél, igyál, már nem alkoholt, és látogasd meg a fürdőszobát. Legalább a kedvemért.
    Elvigyorodik, mert ha a fiúra néz, tényleg úgy fest, mint aki a fejére vett egy madárfészket. Van mit takarítani, igaz, a konyhát most ő kente össze, az az ő reszortja lesz.
    Viszont felmerül benne egy kérdés. Egyáltalán beszéltek azóta egymással? Ha nem, akkor lehet, Damien is hasonló állapotban van, vagyis holnap őt fogja meglátogatni, de most Vit miatt van itt, nem másért.
    -Ez... ez nagyon hirtelen jött, és nem is gondoltam volna, így alakul, de mégis. És ez most így jó.
    Nem kellett volna indulnia, akkor biztos, hogy még órákig egymást ölelve nézik az eget, egymást és mindent, de sajnos muszáj volt.
    -Az... az meglepően. Majd szívesen látna minket együtt, mivel Leonak mennie kellett, hiszen tényleg csak összefutottunk.
    Tényleg meglepő volt, mert Kyle jól fogadta Leot, csak Leo nem tudta, hogy mit lehet és mit nem. Igaz, ő sem, mert addig nem is csókolta meg a fiút, míg majdhogynem engedélyt kapott rá. Igazából ha jellemeznie kellene azt a találkozót, egyszerre volt szürreális, abszurd és harmonikus.
    Leo feltételezése volt az abszurd, a többit inkább nem gondolja végig ismét. Közben ismét kimegy a konyhába, és a már kihűlt sütikkel tér vissza.
    Kiszed egy kosárkát és mielőtt Vit megszólalna, belenyomja a szájába. Ennie sem ártana, vagyis ha kell, akkor meg fogja etetni.
    -Helyes. Ne engedd veszni, főleg azzal ne, hogy itt keseregsz. Ez pedig kérlek szépen, chocolat blanc framboise avec panier à la crème à la menthe, azaz málnás, mentás fehér csokikrémes kosárka. Gyerekkori nagy kedvencem. Ezt az egyet tudom elkészíteni. Mást sem.
    Sosem volt konyhatündér, többnyire akkor evett, mikor beletömtek valamit a szájába, mert mindig elfelejtette, annyira belemerült a saját kis munkájába. Viszont ha valamit imádott, akkor az ez a süti volt, ezt kérte nap mint nap.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Vitaly lakása

    on Csüt. Jún. 01 2017, 22:18

    Noel & Vitaly


    Inkább nem kezdtem el magyarázni, hogy milyen naiv volt Damien, amikor igent mondott nekem. Vagy milyen naiv volt egészen addig, amíg el nem mondtam neki, mit érzek. Nem feltételezte, hogy valaki beleszerethet, mert a külseje egy kicsit eltért a megszokottól. Mindezt azonban nem ecseteltem végig Noelnek, csak felsóhajtottam mikor hangosan kezdett tanakodni róla, majd elhúztam a számat, amikor közölte, hogy hagyjam abba a búslakodást. Ez akkor sem így ment!
    - Össze fogom szedni magam. De még nincs hozzá kedvem… Jó, igen, tényleg el kéne töltenem egy kis időt a fürdőszobában. És az evés is rám férne. Tudod mit? Legyen. A kedvedért… miután megkóstoltam azt a sütit, összekapom magam.
    Láttam, hogy tényleg nagyon igyekezett összekaparni engem a földről, és nem tehettem meg, hogy nem is próbálok tenni semmit. Egy fésülködés és borotválkozás tényleg belefért, ha ezzel meg tudtam nyugtatni. Abban nem voltam biztos, hogy én is jobban leszek tőle, de már az is haladás, ha úgy fogok kinézni, mint aki jól van. Még mindig nem bíztam abban, hogy a javulás, amit éreztem megmarad azután is, hogy a fiú elmegy hajnalban, és én megint egyedül maradok. Egymagamban sok butaságot voltam képes művelni, jelen helyzetben például a saját fizikai és lelki egészségemet veszélyeztettem a befordulós viselkedésemmel. Elgondolkodtam rajta, hogy beköltözöm valahova, ahol mindig van mellettem valaki. Mondjuk Mikhalhoz… azt mondta, szívesen lát.
    - Értem. Akkor nem terveztétek a találkozót… De az már jó jel, hogy nagy esély van egy ismétlésre.
    Nem tudtam meg többet a klánvezérről, hiába kérdeztem, és értettem is abból, hogy Noel nem mesélt. Nem akart beszélni róla, és ezt tiszteletben tartottam. Ha tabu, akkor tabu. Annyira nem volt fontos, hogy megtudjam azokat a válaszokat. Ezután a fiú megint fel is állt mellőlem, és hamarosan visszatért a kész sütikkel, amiket már nagyon meg szerettem volna kóstolni. Mielőtt kérhettem volna egyet, már a számba is nyomta. Először meglepődtem, de aztán ugyanolyan jóízűen kezdtem nyammogni rajta. Fél perc sem kellett hozzá, hogy kivégezzem az elsőt.
    - Ez… ez nagyon finom! De nagyon-nagyon! Kérek még egyet!
    Lelkesen nyúltam a következőért, és kaptam is be nagy lendülettel. Kimondhatatlanul éhes voltam, és amúgy is imádtam mindenféle sütit, szóval Noelnek sikerült megfognia ezzel. Vagy hármat megettem még mire úgy döntöttem, hogy tartok egy kis szünetet.
    - És akkor most elmegyek fürdeni. Addig… mondjuk nézz tévét, vagy olvass valamit… de bekapcsolhatok neked egy videojátékot is. Amit szeretnél. Nem akarom, hogy unatkozz, de azt hiszem, el fog tartani egy darabig, míg összeszedem magam és gondolom, látni szeretnéd az eredményt, hogy biztos legyél benne, hogy tényleg megtettem
    Felkeltem a kanapéról, és a fiú előtt ácsorogva mondtam el neki mindezt. Kicsit bizonytalannak éreztem magam, fogalmam sem volt, hogy illik ezt. Minden esetre én felajánlottam neki a lehetséges elfoglaltságokat, amik szóba jöhettek, amíg várt rám, és mikor választott egyet, segítettem neki elkezdeni, majd eltűntem a szobámban. Kerestem magamnak tiszta ruhákat, majd bevettem magam a fürdőszobába. Először letusoltam, hajat is mostam, majd megborotválkoztam. Egy helyen elvágtam az arcomat, de ezt leszámítva tényleg sokkal jobban éreztem magam, amikor olyan háromnegyed óra múlva jóillatúan, a szokásosnál nem kócosabb hajjal, szőrtelen arccal, és tiszta ruhában a nappaliba toppantam. Egy térdnél szaggatott farmert viseltem kék pólóval, és laza farmermellénnyel.
    - Bocsi, nem akartam ilyen sokáig maradni. De már sokkal jobban vagyok. Köszönöm, hogy elküldtél!
    Hálásan mosolyogtam Noelre, ahogy megálltam előtte. Csodát tett velem az a tisztálkodás, megkönnyebbültem tőle, és mintha lemostam volna a szomorúság egy részét is magamról. A varázserőm egy része is visszatért, így az első amit tettem az volt, hogy egy intéssel rendet raktam a lakásban, egy másikkal pedig megtisztítottam a levegőt. Zavart a füst és az állott szag. Mikor végeztem, megint tiszta volt minden, és légfrissítő illat terjengett a lakásban.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Vitaly lakása

    on Pént. Jún. 02 2017, 21:20

    Vitaly - Noel

    Még mindig azon gondolkodik, hogy Damien miért mondhatott igent, de ha hetero, akkor tényleg nem fordulhatott meg a fejében, hogy esetleg Vitnek más szándékai vannak. Nem, nem irigyli a fiút, mert ő kimondta hangosan DJ-nek mit érez, míg ő titkolta és magában szenvedett.
    Legalábbis egy ideig, mert a múltkor mindennel lebukott amivel csak lehet, csak a teljesen hülye nem tudta volna összerakni a kirakós darabjait. Na már most Kyle nem hülye, nagyon nem, szóval erről ennyit.
    -Vitaly, ejj már. Mi az, hogy nincs kedved? Látod? Hidd el, jót fog tenni.
    Ha a fiú most nemet mondott volna, egy tükörrel és egy borotvával tért volna vissza, az egészen biztos. Bólint, ahogy mondja, tényleg nem volt megbeszélt a találkozás, egyszerűen összefutottak.
    -Igen. Tudod, hogy örülök neki? Nagyoooon.
    Boldog volt Kyle felajánlásától, és szívesen elmesélne mindent, de nem teheti, nem lehet. Nem könnyű, és nem titkolózásról van szó, csupán vannak dolgok amikről nem beszélhet, és ez ilyen. Persze ha Leo elmeséli, az más történet, neki mégis tartania kell magát a szabályhoz. Eltűnik pár pillanatra, hogy a sütiket hozza be, és mivel sejti, hogy Vit nem evett, naná, hogy megoldja a helyzetet, nem kínál, töm. A szájába.
    -Ugye? Most már érted, miért imádtam és volt a kedvencem? Ezééért. Oké, menjél fürdeni, kb. fél óra lesz mire belövöd a hajad majd, a többit már nem is számolom hozzá./color]
    Elvigyorodik, nem fog unatkozni, bár a videó játékkal megvárja Vitet, addig egy könyvet vesz le a polcról, azt kezdi el olvasni. Az órát nem figyeli, még ha tovább is tart az egész, a végeredmény a lényeg.
    -Csúcs vagy, így már egészen emberi külsőd van. Vállalható. Szívesen.
    Ugratja a fiút, naná, de tényleg ezerszer jobban fest mint a jó előbb. A takarítást pedig megoldja Vit, így a kezébe nyomja az összes sütit, akkor folytassa az evészetet.




    A halál csak a kezdet.

    Sponsored content

    Re: Vitaly lakása


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:38