Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Noel Wyard Yesterday at 22:41

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Yesterday at 18:01

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Csüt. Okt. 18 2018, 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Csüt. Okt. 18 2018, 10:58

» Kórház
by Nathaniel Montgomery Szer. Okt. 17 2018, 21:35

» Folyosók
by Connor Shayeh Szer. Okt. 17 2018, 19:08

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 21:13

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 14:11

» Avatarfoglaló
by Emerald Wrímans Hétf. Okt. 15 2018, 21:43

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Woodlawn Temető

    Share

    Woodlawn Temető

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:57

    First topic message reminder :



    A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Szept. 17 2015, 13:05-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Woodlawn Temető

    on Kedd Szept. 29 2015, 18:52


    W. & Sophia ©


    *Nem tehet róla, hangosan felhorak a tagadásra. Jah, Nestor nem tudálékos... épp annyira, amennyire Sophia nem makacs. Ám a lány annyiban hagyja, nem erősködik, hiszen nem egészen százas egyénekkel nem jó ómen perpatvarba bonyolódni. Főleg nem olyanokkal, akik a dilibogyó-gyanússágon túl is kifejezetten furák.* - És szerény is... *szúrja közbe az első dolgot, ami eszébe jut. Meg kényszeres. De ezt már nem teszi hozzá, végtére nem diagnosztizálnia kell a másikat, csak teljesítenie a megbízás ráeső részét.*
    - Mégis hogy...? *kezdené a hitetlenkedő kérdést, aztán elhallgat, mert maga sem tudja, mivel fejezné be legszívesebben. Hogyan került a tárcájába a kártya? Hogyan lehetséges, hogy nincs telefonszáma a másiknak? Hogy az istenbe került ő ebbe a lehetetlen helyzetbe? Mindegyikre szívesen kapna választ, mégsem szólal meg ismét, inkább csak legyint. Aligha Nestor az, aki felelni fog minderre, s főleg nem úgy, hogy azt a lány is kielégítőnek érezze. Inkább próbálja elfogadni, ahogy jönnek a dolgok, és sodródni az árral. Beletörődőn bólint.* - Írok levelet, ha szükségem lesz a korrepetálásra. *Nem áll szándékában, tehát hazudik, de nem zavartatja magát túlzottan. Nem tudja elképzelni, hogy valaha annyira megszoruljon tanulás terén, hogy ezt a hátborzongató figurát riassza. Még a bukás is kevésbé rémisztő, mint a férfi.*
    *Aztán pislog kettőt, kissé kábultan, s fejét ingatva meglepően őszintén felel.* - Fogalmam sincs.

    *A kioktatást jelen pillanatban fel sem veszi, épp olyan megkukultan hallgatja végig, mint ama bizonyos halacska a víz mélyén. Oké, legyen neki zenedrót, ha ezt szeretné, Sophia aztán nem óhajt kötekedni. Lényeg, hogy magát a zenét szolgáltató kütyüt nem óhajtja, csak a tartozékot - s ezzel a cserével a lány hajlandó is vita nélkül kiegyezni.* - De olyat bezzeg mondunk, hogy hasbeszélő... *dünnyögi, leginkább magának. Nincs is igazán köze a témához, de úgy látszik, Sophia szereti hallani a saját hangját, főleg, amikor épp az idegösszeomlás határán billeg. Végtére az legalább megszokott és ismerős, nem? Halk sikkantással kapja vissza a kezét, amikor a manó mancsa felé csap, persze a csere megtörténik, a kis lény sokkal gyorsabb az embernél, de attól még halálra rémisztette a hirtelen mozdulat.* - Ez... nagyon... jó hír *nyöszörgi heves szívodobással küszködve.* - Hát képzeld, sír- és hullarablás szempontjából abszolúte szűz vagyok. Ez az első ilyen melóm. És, asszem, az utolsó is *válaszol, de tekintetével kerüli a manót. Valahogy... sokkal jobban érzi magát, ha nem néz oda. Akár még azt is tettetheti, hogy csak a téma szokatlan, s nem maga az egész szituáció. Akár.*
    *Jobb híján a karját emeli az arca és szája elé, pulóvere anyagába szuszog. Nem mintha ez komoly védelmet jelentene a szálló por ellen, de nincs nála semmi, ami hatékony lenne, így kénytelen ezzel, és a sűrű pislogással beérni. Viszont annak, hogy az orráig is alig lát, megvan az a hatványozott előnye, hogy nem tud frászt kapni, lévén nem látja, mitől kellene. Odakint pedig folytatódik a konszolidálódott rémálom a rózsaszín manó képében. Ez a láblógázás még sokáig kísérteni fogja, az tuti. Nem ám a fekete, démonikus rémek, nem. Olyanok akárki rémálmában szerepelhetnek. De kedélyes és elmebeteg pink manók... na, az már unikális fóbia. De még mindig jobb, mint ha a gumikacsáktól parázna be, nem? Éljen a pozitív szemlélet! A készen létét firtató kérdésre mindenesetre először nem tud válaszolni a köhögés és amiatt, hogy minden mozdulatára porfelhő száll fel belőle, így némi mocorgás, fejrázogatás és ruhacsapkodás árán próbál valamelyest megszabadulni a kriptakosztól. Hú, de mocskosnak érzi magát, rég nem átallott ilyesmire vetemedni! Aztán, hogy ezzel megvan, át tudja adni a kezet, és minden, de minden erejével azon van, hogy ne hallja meg az átvételt kísérő megjegyzést. Természetesen hiába.* - Mégis mire lehet jó egy bal kéz?! *Tudja ő, hogy jobban járna, ha nem kérdezne, de... nem bírja megállni.*

    *A kapuban aztán magát is meglepve repesve látja meg Nestor alakját. Azt se gondolta volna, hogy valaha örülni fog egy albínó csodabogár figura látványának... de mintha ott húzódna valami láthatatlan vonal, amin átlépve ismét a normalitás viszonylagos talaján állva érezheti magát, szemben az elmúlt percek őrületével. Szélesen, megkönnyebbülten mosolyog, hogy aztán gyorsan le is lohadjon arcáról.* - Neeem? Akkor azt minek mondaná, ami... az az egész...? *Nem tudja befejezni a kérdést, hiszen gőze sincs, pontosan mi a fene történt. De érdekelné.*
    *Legszívesebben magához szorítaná a medált, nem azért, mintha meg akarná tartani, hanem hogy azzal a kezében válaszokat követeljen, de ehelyett pislog egyet, és azt kell észrevennie, hogy kimaradhatott pár képkocka, mert a nyaklánc már a férfi kezében van, pedig egészen biztos lehetett benne, hogy nem akarta még odaadni. Becsukja a száját, ami tátva maradt, ismét csak próbálja összeszedni magát, mint ma már nem először.* - Nem igazán, nem sokat lehetett látni a portól *vallja be, de most, hogy Nestor felhívta rá a figyelmet, valóban... közelebb hajol egy kissé.* - Eléggé patinás a fém, pedig odabent védve volt az elemektől. Régi lehet, ezer évnél idősebb, ugye? De kétezren belülre tippelném *állapítja meg. Az utóbbi mondatot persze csak az indokolja, hogy sokat járt múzeumba, de sem római, sem görög, sem pedig korai indián motívumkészletet nem fedez fel a nyakbavalón, így két opció van: vagy később készült annál, vagy valamilyen kevésbé ismert nép alkotása lehet.*
    *Amikor azonban fizetségre kerül a sor, ismét torkán akad a levegő. Erre (sem) számított... Pislog, toporog, kínban van.* - Ehm, fogalmam sincs...? *próbálkozik a színtiszta igazsággal.* - Biztos, hogy ez szükséges?... *Nem egészen biztos benne, hogy ez így helyes, de... abban sem, hogy nem. Ó, a fenébe is, mit tudja ő, mit szokás? Már ha vannak egyáltalán szokások ebben a műfajban. Azért ha W. ragaszkodik hozzá, megerőlteti magát, és próbál gondolkodni, lehetőleg értelmesen. Mennyire taksálják manapság a kripafeltörést és a sírrablást, pláne manómegmentési felárral? Mivel nem szerepelt ilyesmi a terveiben, elfelejtett utána nézni a neten. Másrészt viszont az a nyaklánc baromi értékesnek tűnik azzal a furán fénylő bevonatával...* - Mondjuk, öööö... egy évi tandíjam? *cincogja a szavakat vékony hangon, és olyan rákvörösen, hogy érzése szerint tojást lehetne sütni a képén.*


    Am I a magnet for fairies? Smile What are you planning with me, stranger?

    Danger Line

    I look like this

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Woodlawn Temető

    on Hétf. Dec. 14 2015, 14:42

    Sophia & W. ©

    *A horkantást diplomatikusan elengedi a füle mellett - egy jólnevelt ifjú hölgy elvégre nem imitál lóhangokat. Persze lehetséges, hogy megfázott egy csöppet szegény, de akkor meg illene zsebkendőbe prüszkölni... ezek a mai fiatalok nem kapnak megfelelő nevelést.*
    - A szerénység épp úgy deviancia, mint a gőg. Teljesen felesleges, ha valaki tökéletes pontossággal tisztában van saját erényeivel és hibáival. *Von vállat. Már megint evidenciákról kell értekeznie; lehetséges, hogy ezt többet kellene gyakorolnia, ha emberekkel szándékozik kommunikálni.* Hogy...? Ahm, vagy úgy. Ugyan, kérem, csak egy táskáról és egy tárcáról beszélünk, nem egy mágikus védőrúnákkal leplombált ólomszéfről - ezen hétköznapi tárgyak nem képezhetnek akadályt, ha különféle kisebb-nagyobb objektumokat juttatunk beléjük, avagy eltávolítjuk tartalmukat. *Magyaráz készségesen. A köszönéssel kapcsolatos fura választ némán nyugtázza, és elraktározza elméje egyik zugába. Valami itt nincs teljesen rendben, de majd ráér ezen töprengeni akkor, ha végre nála lesz az ékszer.*

    - Mert a has beszél. Majd egyszer megmutathatom. Vagy nem, még eldöntöm. *Pislog párat a lény.* Első? Valahol el kell kezdeni. A huszonhetedik már úgy fog menni, mint a lélegzés. Fel se tűnik. Láttam már ilyet. *Egy kegyes kézmozdulattal útjára bocsátja a lányt, ha pedig visszatért, megvárja, amíg kiköhögi magát.*
    - Átokszórásra, furfangosan védett zárak nyitásához és útmutatónak is jó. Ha labirintusban bolyongsz éjjel. A frissen, élőkről levágott bal kéz meg finom. Lehet rágcsálni. Ropi. *Több, mint biztos, hogy Sophia ezt nem akarta hallani - avagy a hibátlan recept ahhoz, hogyan fejlődjön ki egy masszív, életerős és háztömbnyi fóbia negyed óra alatt.*

    *A tündér a lány egyébként jogos kérdésére némileg elkomorul; tényleg utálja, ha bármilyen váratlan esemény megzavarja a terveit, még akkor is, ha a végeredményt ez nem befolyásolja.*
    - Az árnyakra meg a képlékeny térre gondol? Kellemetlen apróság, feltételezhetően van ebben a temetőben még valami, amit ilyen látványosan óvnak a kíváncsi tekintetektől és mohó kezektől. Majd érdemes lesz komolyabban utánajárnom. Mindazonáltal szemmel láthatóan visszaért épségben: említettem, hogy nem fenyegeti komoly veszély, s ha mondok valamit, az úgy is van. *Sophia korbecslését hallván ingatja a fejét, habár ez jelen esetben sokkal inkább egy ösztönös mozdulat, semmint valamiféle helytelenítés.* Alig több, mint nyolcszáz... egészen pontosan nyolcszáztizenegy. Ami a kevésbé avatottak számára megnehezítheti a kormeghatározást, az a származási hely, de ezzel ne foglalkozzon.
    - Egy évi tandíj.
    *Ismétli lassan a tündér. A lánynak fél másodpercig könnyen lehet olyan érzése, hogy a férfi egy pillanat múlva kiröhögi, tovább fokozván ezzel az arcpírt és az instant földbe süllyedési kényszert, azonban a várakozással ellentétben semmi ilyesmi nem történik.* Az számításom szerint - a tankönyvekkel, az egyetemen vásárolt élelmiszerjellegű fogyasztási cikkekkel és egyéb, nem részletezett apró tételekkel együtt, levonva mindebből a tanulmányi eredményeiért járó juttatásait - tizenhétezer-hatszázhetvenkét dollár. *Tölti ki akkurátusan a csekket.* Kezet rá. *Ha az "üzletet" hitelesítő kézfogás is megtörtént, átadja Sophiának.* Örülök, hogy megismerhettem, köszönöm a segítséget. Ne feledje a névjegyet... Ha óhajtja, elvihetem személygépjárművel valameddig. *Valóban kivehető nem is olyan messze egy nagydarab autó sziluettje.*  

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Woodlawn Temető

    on Hétf. Dec. 28 2015, 23:17


    W. & Sophia ©


    *Még jó, hogy a legkevésbé sem hallja a másik gondolatait, mert még inkább buggyantnak gondolná. Bár... lehet ezt még fokozni? Nem túl valószínű, ám az élet mindig bizonyítja, hogy van lejjebb, hát jobb vigyázni az efféle kijelentésekkel.*
    - Ehem. Hát ezt jó tudni... *jelenti ki, nem is rejtve az iróniát a hangjából. A következőkre viszont megint bámul ezerrel, próbál felzárkózni, kevés sikerrel.* - Szóval maga valamiféle... bűvész? *rakja össze a képletet, végtére ki más értene ahhoz, hogy dolgokat rakosgasson ki-be a tárcájába... na jó, igazság szerint zsebtolvajt akart mondani elsőre, de aztán inkább meggondolta magát, lévén az egy kicsit durva megfogalmazás lett volna, és őrülteket nem jó ilyesmivel ingerelni. Te jó ég, hogy micsoda változatosan bűnöző társaságba keveredett! Persze, egy kis zsebmetszés semmi a kriptafosztogatáshoz képest, nem?*

    - Inkább nem kell, köszönöm *szögezi le teljességgel őszintén. Nem tudja, mennyi ideig bírják még az idegei, mielőtt felmondanák a szolgálatot, és ő sikoltozva könyörögne a diliházi beutalóért, de nem bízik benne, hogy túl sok lenne hátra addig, így inkább nem feszegeti a határokat feleslegesen. Beszélő has? Stop, fantázia, ezt jobb lesz inkább elfelejteni. A tudatlanság áldás, mondják, és ezekben a percekben a lány tökéletesen egyetért e kijelentéssel. Ami azt illeti, a rózsaszín manók létének (vagy hallucinálásának) tudása nélkül is elég jól eléldegélt volna egész életében, ha rajta múlik.* - Hát, köszi a bíztatást, de azért nem szeretnék rendszert csinálni belőle. Ha egy mód van rá *teszi hozzá a második mondatot, hiszen most sem egészen biztos benne, hogy önszántából jött be ide. Sőt, ebben a szent pillanatban ha fegyverrel nógatják, akkor sem tudná rekonstruálni, mégis hogyan keveredett be ide, ebbe a helyzetbe.*
    *A köhögés utáni magyarázatra masszívan kívánja, bár haldoklott volna még egy kicsit a portól, hogy erről lemaradjon. A "ropi" gondolatára némi öklendezés a válasza, amit a temető földjére rogyva, térden kivitelez, hasára szorított kézzel, és csak azért nem látja viszont a vacsoráját, mert el se költötte. Micsoda szerencse. Nagyon is örül, hogy hamarosan már kint szédeleghet, s nem kell tovább a hátborzongató emberevő manó közelében tartózkodnia.*

    - Arra, arra *bólogat hevesen, megkönnyebbülten, hogy nem neki kell szavakba öntenie élményét. A válasz persze nem elégíti ki semmilyen szempontból, de ha a mai estéjének van egy tanulsága, hát az az, hogy ne kérdezzen, ha nincs felkészülve a válaszra. És most valószínűleg nem lenne felkészülve rá, így is meglehetősen elrongyolódtak az idegei a kis megbízatás folyamán...* - De ugye azért a másikért nem akar beküldeni?! *jut eszébe a szörnyű gyanú, s mered Nestorra rémülten, a puszta gondolattól is leizzadva. Nincs az a fizetség, aminek a kedvéért megetetné magát azokkal a fura, falánk árnyékokkal!*
    - Csak? *szalad ki a száján az ösztönös kérdés, s közelebb húzódik, hogy ismét, ezúttal még alaposabban megszemlélje a nyakéket.* - Többnek látszik annál... *dünnyögi még mindig hitetlenkedve, csak a magyarázat végén pislant fel a férfira is.* - Miért, honnan származik? *Mentálisan fejbe veri magát. Ó, igen, már megint kérdez. Valóban tudni akarja?! Fogadni merne, hogy megint nem fog tetszeni neki a válasz. De hát nem tudott csomót kötni a nyelvére... ez lesz a veszte egyszer, de komolyan.*
    *Visszafojtott lélegzettel, futásra készen és rákvörösen várja az "ítéletet", szíve a torkában dobog, és ha lehet, ebben a pillanatban még annál is jobban utálja a kalandját, mint odabent az árnyak között. Aztán nestor ismét megszólal, és amellett, hogy némi mázsás szikle legördül a mellkasáról, tovább mélyül zavara.* - Hogy... öhm... persze... remek... *hebeg-habog, miközben kezet fognak, még utálkozni is elfelejt, azt sem tudja, hova nézzen, merre kapja a fejét. Némileg kábult is, nem tudja eldönteni, hogy ennyire szerencsés, vagy ennyire nem veszi észre a csapdát a dologban, vagy... még kigondolni sem képes a harmadik lehetőséget, kissé kótyagos, mintha éhgyomorra hajtott volna le némi erős alkoholt, bár már régen nem tett ilyesmit. A kérdés is váratlanul éri, és egészen biztos benne, hogy azt szeretné felelni: "Nem, köszönöm".* - Köszönöm *szalad ki a száján, lányos zavarában véletlenül lecsippentve az elejéről a nemet. Márpedig így úgy hangzik, mintha elfogadná az ajánlatot.* - Mármint, úgy értem... izé... *S rá kell jönnie, hogy nincs mersze korrigálni. Ki tudja, hátha a visszautasítástól kattan be az elmebeteg fickó dilije? Sosem árt az óvatosság, még ha eddig nem is volt ártalmas...* - Úgy értem, nagyon kedves ajánlat *fejezi be végül, s kullog megadóan a figura után. Vagy mellett, ha ahhoz ragaszkodik. De annyi életösztön van benne, hogy ne engedje Nestort a háta mögé.* - Sok ilyen műtrágyat gyűjt, ugye? *töri meg a csönet az első eszébe jutó témával.* - Az a könyv... valamiféle katalógus, amit vezet, igaz? Gondolom, nem nézhetem meg még egyszer?... *veti fel, hiszen addig sem kell beszélgetnie, amíg a vaskos albumot lapozgathatja... Önző kis indok, de hát az önzés mozgatja a világot, mint tudjuk.*


    Am I a magnet for fairies? Smile What are you planning with me, stranger?

    Danger Line

    I look like this

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Woodlawn Temető

    on Pént. Feb. 19 2016, 14:24

    Sophia & W. ©

    - Tőlem bármikor tanulhat; mindig próbálom pallérozni a környezetemben lévők elméjét. *Hiába a nyílt irónia, a tündérről úgy pattan le, mint gumilabda a betonfalról. Lehet, hogy eleve fel sem tűnik neki, de az is elképzelhető, hogy hosszú gyakorlás eredménye az ilyen hangsúlyok félresöprése.* És emlékezetem szerint elhangzott már, hogy gyűjtő vagyok, nem holmi "bűvész". De megpróbálom egyszerűen, követhetően, plasztikusan demonstrálni. Az, hogy a tárcájába kerül valami, pusztán egy végtelenül egyszerű, említést sem igazán érdemlő apróság. A bűvészmutatvány efféle lehet. *Mutat a lányra, és ha az követi tekintetével W. ujját, elhűlve tapasztalhatja, hogy fekete estélyi ruha került egy pillanat alatt a futáshoz rendszeresített sportos öltözék helyére. Mire ezt feldolgozhatná, az elegáns holmit rendőregyenruha váltja fel, végül a férfi apró fintorát követően visszatér az eredeti állapotába.* Mindazonáltal! *Emeli fel csöppet a hangját.* Képességeim és lehetőségeim sokkal komolyabbak, mint holmi ruhacsere, sőt, feltételezhetően jóval meghaladják azt, amit el tudna képzelni. Maradjunk ennyiben, kérem.

    - Ahogy gondolod. Pedig egészen gusztustalan is lehet ám! Sokféle has van. Sok nyílással. A sírrablásba pedig beletanulsz, tudom én. *Lelkendezik a manó, de az nem fér a fejébe, hogy ez a törékeny emberlény hogyan képes ennyit prüszkölni, tüsszögni, köhögni, végül mindezt betetőzve öklendezni-okádni. Lehet, hogy őt erre képezték ki? Érdekes.*

    - Nem, ne aggódjon; tekintve, hogy jelen pillanatban még nincsenek kellő ismereteim sem az objektum pontos hollétéről, sem egyéb tulajdonságairól, ezért botorság lenne vaktában keresgélni. Viszont ha néhány nap múlva végzek ilyen irányú kutatásaimmal, és ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy sétáljon még egyet valamelyik este a temetőben, örömmel veszem segítségét. *Szörnyű, de a férfi nem ironizál. Komolyan gondol(hat)ja, hogy Sophia bármikor hajlandó lehet egy újabb apró kalandra.*
    - "Csak"? Ha az ön huszonegy évéhez viszonyítjuk, az közel negyvenszeres korkülönbség. *Vigyorodik el egy pillanatra.* Egyébként a medalion természetesen egy másik világból került ide, de azt kell mondjam, ön megint túlzottan kíváncsi. Attól tartok, hogy többrendbéli súlyos, életellenes intézkedéseket kell foganatosítanom, ha erről bárkinek említést tesz. *Von vállat. Vajon létezik bármi, amit ez az alak nem abban a társalgási stílusban közöl, ami leginkább az időjárásról csevegő britek sajátja?*
    - Igazán semmiség, úgyis útba esik a lakása. *W.-nek nincsenek hátsó szándékai, és ahhoz sincs ingerenciája, hogy a lány mögött topogjon, úgyhogy leginkább mellette halad.* Igen, jól gondolja, katalógusféle. *Varázsolja megint elő a míves és vaskos kötetet az egyik abnormális zsebéből.* Böngészgesse nyugodtan. Hm, mi számít sok műtárgynak? Ez az ékszergyűjteményem rendszerezését és leírását szolgáló hetvenegyedik kötet. *Ha a többi kötet is hasonló terjedelmű - és Sophia valamiért biztos lehet benne, hogy az összes könyv teljesen ugyanolyan -, akkor az nem "sok", hanem eszelősen és elképesztően hatalmas, egyedülálló kollekció. S amennyiben egy átlagosabb darab olyan értéket képviselhet, mint a mai zsákmány, akkor a felhalmozott vagyon a hétköznapi ember számára nem igazán be- és átlátható mértékű.*
    *W. "személygépjárműve" az a fajta fullextrás luxusautó, ami már nem hivalkodik, mert nincs rá szükség. Anélkül nyílik az ajtó a lány előtt, hogy bárki is hozzáérne, de a belső teret, a hatalmas bőrfoteleket és a fedélzeti számítógépet látva valószínűsíthető, hogy ebben kivételesen semmi misztikus nincs, csak csúcstechnológia. S eddig ugyan szinte mindent könnyebben össze lehetett kapcsolni, mint a tündért és a technológiát, nehéz lenne elképzelni az elegáns albínót másféle járműben. Legfeljebb egy hatlovas hintóban. Akárhogyis, mire Sophia eszmélhetne, W. már besiklott a kormány mögé, és indulnak is.*
    - Idegenkedem a modern tárgyaktól, de el kell ismernem, hogy ez a batár kényelmes és hasznos. Még zenéket is képes lejátszani, ráadásul kiváló minőségben. *Közli a nyilvánvalót.* Tűnődtem már, hogy talán érdemes lenne egy sofőrt alkalmaznom, de a manófélék túl aprók hozzá, az emberek pedig igazán szeszélyesen vezetnek.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Woodlawn Temető

    on Szomb. Feb. 27 2016, 23:44


    W. & Sophia ©


    *Erre már inkább egy szót sem szól, leginkább azon tűnődik, vajon találkozott-e már életében olyasvalakivel, aki nyíltan és szégyenkezés nélkül képes használni az "elme pallérozása" szerkezetet. Mintha egy százéves könyvből lépett volna elő, úgy válogatja meg a szavait ez a fickó. Még egy érv amellett, hogy totálisan hangyás, és akkor még nem is törődött azzal, hogy milyen közlésekké is állnak össze azok a bizonyos szavak. Mert az sem éppen mindennapos... A következőket pedig már az égvilágon semmi másra, csakis masszív elmebajra foghatja. A magáéra, ezúttal nem W. a ludas. Más magyarázat abszolúte nincs arra, hogy hirtelen öltöztetős babává változott, és valami értelmezhetetlen hatásból kifolyólag előbb egy estélyi, majd egy rendőri ruházat varázsolódik rá hipp-hopp, majd tűnik is el ugyanilyen hirtelenséggel. Ez valami jedi elmetrükk vagy mi a fene? Kábultan megrázza a fejét, a homloka mögött mintha gonoszs szellemek kaparászánának ettől az egésztől. Talán ki kellene akadnia, de azon már rég túl van, így szinte rezignált belenyugvással veszi tudomásul a történteket. Csak bólint. Ha a fickó mondja! Sophiának már, úgy tűnik, még nála is kevesebb kapcsolata van a realitással, szóval miért ne hihetne a szembejövő másik hangyabolyosnak? Úgysincs már ereje kukacoskodni és ellenkezni, hát akkor legyen így. Jó kis képességek lehetnek.* - Gondolom, nem lehet kölcsönadni őket? *dünnyögi a kérdést szitne szórakozottan. Nyilván mindenkinek lennének ötletei, hogy mihez kezdene, ha hirtelen rászakadna néhány szuperhős-képesség, ha csak ideiglenesen is. Általában meglehetősen erkölcstelen és törvénytelen ötletek. A lány sem sokkal különb, bármennyire igyekszik is ezt a tényt a mindennapokban bőszen tagadni.*
    - Hogy mi? Ellenállhatatlan vágyat? Nem, azt azért nem... *visszakozik gyorsan, áh, esze ágában sincs. Bár persze a pénzkereseti lehetőség egy igen speciális és jövedelmező formájának tűnik ez, de egyrészt még mindig nem venne rá mérget, hogy ez éppenséggel legális (vajon az adóhatóságnak nem fog feltűnni, hogy egy ekkora összeg landolt a számláján? és elhiszik, ha azt mondja, hogy egy jótékony idegen adománya? bakker...), másrészt előbb enne zsíros kenyeret, semhogy felfalassa magát azokkal a mocorgó sötétség-izékkel. Nincs az a fizetség, ami megérné a tuti kínhalált! Nem mintha általában a vég gondolatával lenne gondja, azzal barátkozik már jó ideje, de a milyensége egyáltalán nem mindegy. És érthető módon az árnyak nem tartoznak a top öt listájára, ami az elmúlást illeti...* - Másfajta segítség szóba sem jöhet? *kockáztatja meg. Nem gondolja végig teljesen... nincs előtte a pro és kontra érvek szépen listázott, gondosan színkódolt táblázata, inkább csak hirtelen felindulás, ennek ellenére van racionalitása. Ha ennek a furcsa, különc idegennek köszönhetően nem kell munkát vállalnia a fősuli mellett (márpedig most egy darabig megengedhetné magának), akkor felszabadul ideje, amit kedve szerint tölthet el. Akár azzal, hogy további fizetéseket csikar ki a nyilvánvalóan elmebeteg és kőgazdag fickóból. Nem minden áron persze, egyelőre nem vágyik újabb temetői kalandra... de műkincsekkel foglalkozni valamilyen módon és összességében nem tűnik olyan vészesnek... még. Holnap talán megbánja majd, hogy ezt a kis felajánlást megejtette.*
    *A vigyor megint zavarba hozza, de ez szerencsére nem olyasmi, amire lehetne válasza.* - Ha meg Stonehenge-hez, akkor a nyaklánc a csecsemő. A kor különben sem erény, hanem állapot *vágja rá az első legidősebb képződmény felemlegetésével, ami eszébe jut. Persze lehetett volna stílusosabb hogy valami olasz cuccal rukkoljon elő, de amennyire tudja, a Colosseum és társai jóval ifjabbak, mint az emlegetett kőkör.* - Másik világból. Aha *nyugtázza hitetlenkedve, nyilvánvaló szkepticizmussal a hangjában. Mégis milyen másik világ? Agyrém.* - Nyugi, ha bárkinek egy szót is ejtenék ezekről, engem zárnának tébolydába, szóval eszemben sincs *vonja meg a vállát ő is, leutáznozva Nestor mozdulatát. Hogy az átéltek hatása, vagy csak kezdi megszokni az amúgy eléggé megszokhatatlan albínó figurát, rejtély, mindenesetre jóval fesztelenebb, mint akár csak percekkel ezelőtt, pedig éppen halálos fenyegetés érte. Amit vagy felfogott, vagy nem. De lehet, hogy a medál tehet róla, hiába nincs már a kezében, szinte érzi a súlyát, a fém melegét a tenyerében... álljon meg a menet. Meleg? Miért lett volna meleg? Nyilván tévedett ezzel kapcsolatban. Vagy csak nagyon lefagytak az ujjai a hidegben. Na igen, az jóval egyszerűbb magyarázat.* - És ha szabad megkérdeznem, hogyan tenne el láb alól, ha arra kellene sort kerítenie? *kérdez rá, szinte csevegő hangsúllyal ő is, bár messze nem olyan tökéletesen hozza a blazírt figurát, mint a másik. De kezdetnek megteszi.*
    - Honnan tudja, hol lakom? *ámul megint, bár már szinte elfelejti rosszul érezni magát. Pedig az sosem jó ómen, ha diliflepnis bűnözők tudják az ember lakcímét. Lehet, hogy meg kellene fontolnia egy új albérlet keresését? Nem mintha lenne ereje egy elhurcolkodáshoz, de ha az élete múlna rajta... azért egy ilyen döntésre alszik még előbb egyet, végtére most épp nincs közvetlen életveszélyben, ugye? Ugye?... Mindenesetre zokszó nélkül beül a kocsiba, és csak diszkréten ámul-bámul a luxus miatt. Ő sem éppen földönfutó családból fajzott el, de efféle limuzinnak is beillő belső tereket természetesen sosem látott autóban. Legfeljebb a tévé képernyőjén, az meg ugye nem ugyanaz... készségesen és kényelmesen süpped bele az ülésbe, s veszi át a vaskos könyvet, hogy kíváncsian belelapozzon.* - Hetvenegyedik? *akad fenn egy kissé a szeme, de aztán inkább megrázza a fejét, és úgy dönt, ezt egyszerűen nem hallotta meg. Pláne nem fog rákérdezni, honnan van erre pénze, ideje, befolyása a fickónak, nem ő! Nem evett meszet! A kíváncsiságnak is vannak határai, ahol már nem is kíváncsiságnak, hanem öngyilkossági kísérletnek nevezik, és ez szerinte egészen biztosan átlépné azt a határt. Óvatosan hajtja egyik oldalt a másik után, van egy olyan érzése, hogy W. nem egyszerűen fogadná az esetleges hírt, hogy megrongálta becses katalógusát... és annyit még a hozzá hasonlóan egyszerű, korlátozott látással rendelkező mundane is felfogta mostanra, hogy Nestor nem az a kaliber, akivel érdemes lenne kukoricáznia. Ám a negyvenkettedik oldalhoz más másodszor tér vissza. Ott már díszeleg friss beragasztott fotó, vagyis nem a keresett, hanem a felhajtott kategóriába tartozhat, és homlokráncolva töpreng, honnan olyan ismerős. Aztán beugrik.* - Erről tanultunk *állapítja meg kissé bambán. A szöveget nem tudja elolvasni a kép mellett, de lassan feldereng anélkül is, miről van szó.* - Amikor az eltűnt műtárgyakról volt szó az egyik kurzuson, és hozott a tanár egy csomó példát, erről is volt egy rajz. Valami egyiptomi fáraónak a nyakéke, aminek lába kélt az ásatásról... *homlokráncolva próbálja felidézni a halott csóka nevét, de az az istennek se fog beugrani, szóval inkább felhagy vele. És legnagyobb örömére sikerült visszanyelnie azt a kérdést is, hogy hogy a francba került ez Nestorhoz, mielőtt feltette volna. Nyilván feketepiacról, honnan máshonnan... de erről aztán tényleg jobb nem tudnia. Talán így is hiba volt egyáltalán kinyitnia a száját. A fickó mindjárt előszedig a pisztolyt, és fejbe lövi, hogy ne fecseghesse el. Nem mintha eddig nem lett volna nyilvánvaló, hogy nem éppen törvényes úton is gyarapítja gyűjteményét... W. szavaira mindenesetre Sophia feleszmél, és meglepve állapítja meg, hogy az autó gurul, nem is lassan. Pedig eddig fel sem tűnt neki. Más autókban eszébe sem jutna olvasni a rátörő hányinger miatt, de ez olyan simán megy, mint az álom... lehet, hogy az is, az egész csupán egy igen élénk és mozgalmas álom. De nem, ilyesmit azért még az ő fantáziája se produkálna.* - Valóban nagyon kényelmes *ért egyet, és süllyed vissza a bőrbe. Igazság szerint eléggé fáradt, szóval most különösen jóleső a dolog.* - De az autós rádiót meg magnót szerintem már minimum harminc éve feltalálták *teszi hozzá, végtére nem ő lenne, ha nem okoskodna egy kicsit. A zenelejátszás a nagy dolog? Biztosra veszi, hogy ebben a csodamasinában még wifi is van, sőt, akár még kábeltévé is. Minimum. A manósofőrök elképzelésére viszont már inkább nem szólal meg, csupán lelki szemei előtt rémlik fel, ahogy a rózsaszín kis "rémség" a gázpedál után kapálózdik a tömzsi lábain... és diszkrét vigyorgást csal ajkaira az elképzelés. Jó is lenne...! Észre se veszi, hogy egyre laposabbakat pislog, és ha így folytatja, akár be is alszik majd azon az ülésen... ami igazán kár lenne ebben a társaságban, ilyen érdekes képeskönyvvel az ölében, de hát az izgalom inkább így jöjjön ki rajta, mint újabb sikítozórohamban.*


    Am I a magnet for fairies? Smile What are you planning with me, stranger?

    Danger Line

    I look like this

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Woodlawn Temető

    on Kedd Márc. 01 2016, 18:58

    Sophia & W. ©

    *Amellett, hogy igen nagy valószínűséggel Sophia nem találkozott még W.-hez (és stílusához) akár csak borzasztóan távolról hasonlító személlyel, a választékos modor még nem érv a "hangyásság" mellett. Sőt, ha komoly, klasszikusnak nevezhető vitára kerülne a sor, bizony egy, stabil lábakon álló Érvet is nehéz lenne összekaparni a másik gyagyáját alátámasztandó. Az ad hoc ruhaváltások pedig igazán jópofa bizonyítékok lehetnek sokféle képesség demonstrálásánál még akkor is, ha a szenvedő fél egy csöppet szkeptikus.*
    - Kölcsönadni... *Tűnődik el a tündér a lány újabb - és feltételezhetően - nem véresen komolyan gondolt felvetésén.* Nos, véleményem szerint egynémely kevés energiát és talentumot igénylő képesség a megfelelő helyen és időben elvégzett rituálé segítségével átruházható rövid időre olyasvalakire is, akiben egyébként semmiféle affinitás nincs a mágia művészetéhez. De el kell keserítsem: ehhez nem értek. *Arra viszont már összerezzen, amikor egy egészen váratlan darabja következik a ma esti kérdésözönnek. Legalábbis elméjének és lelkének mélyén, a külső semmit sem tükröz meglepődöttségéből. Az ugyanis, hogy egy halandó - mondhatni - önként és dalolva, mindenfajta trükközés, kényszerítés vagy manipulatív befolyásolás nélkül, jóhiszeműen felajánlja segítségét egy tündérnek, nagyjából olyan gyakori esemény lehet, mint az, hogy egy tengerbe zuhanó repülőgép utasai közül az egyetlen túlélő visszaverje az összes cápatámadást, de még sikeres partot érése előtt agyoncsapja egy villám.*
    - Ami azt illeti, szóba jöhet; végezhet nekem könnyű és tökéletesen veszélytelen alkalmi munkákat. *Rendezi W. "belső sorait is közben.* Példának okáért elmehet helyettem egy-egy árverésre licitálni, ha nekem más, halaszthatatlan teendőim akadnak. Térjünk vissza erre a lehetőségre nyolc-kilenc perc múlva. *Szó nélkül nyugtázza Sophia korokkal, állapotokkal - bah, emberek... - kapcsolatos, immáron megszokottnak mondható, reflexszerű ellenvetés-kezdeményét, valamint azt, hogy nem fog eljárni a szája.*
    - Javítson ki, ha tévedek, de előbb vagy utóbb akkor is megkérdezné, ha nem volna szabad. *Most már bizonyos, hogy valami van ebben a lányban, ami nem szokványos. S persze nem a három kérdés/perces rekordgyanús fajlagos faggatózássűrűség az igazán kirívó, hanem valami más, amit egyelőre nehéz lenne körülírni. Egy biztos: akár hosszabb távon is érdemes lehet foglalkozni Manezzi kisasszonnyal.* Gondolom, emlékszik arra az apró lényre, akivel nemrég ismerkedett meg a sírok között. *Nehéz lenne nem emlékezni az új fóbia tárgyára...* Tekintve, hogy jómagam csak a legritkább esetben piszkolom be a kezem, kézenfekvő megoldásnak tűnik kéttucatnyi manó csatasorba állítása, akik eleinte a nap minden órájának minden percében figyelik - esetleg kommentálják is -  minden mozdulatát, majd később, ha megunom az ebből a sajátságos helyzetből adódó mulatságos konfliktussorozatot, utasítást adok az ön eliminálására. *Remek, instant rémálom a sokadik hatványon; ehhez képest a kolumbiai, olasz és ír maffia kínzómesterei és bérgyilkosai kooperációjának eredménye egy kedélyes kora nyáresti kerti grillparti.* Elégedett a válasszal? *Hiába, most sem képes elfojtani egy újabb vigyort.*
    - A szobrokat és speciális rendeltetésű egyéb dísztárgyakat tárgyaló kötetekből csupán harminchét darab van; a festmények pedig eleddig nem tartoztak a szűkebb érdeklődési körömbe. *Egészíti ki a statisztikát. Vajon hol tárolhatja ezt az irgalmatlan mennyiségű kincset?* Az oktatójának ismeretei példátlanul hiányosak. Efféle, hézagos tudású tanerőket engednek a katedrára állni manapság? Rémes. *Morran fel, miután a lány felismerni vél egy nyakéket.* Különösen értékes remekmű... Szétnaht fáraó sírjából került elő, aki Uszerhauré néven uralkodott a huszadik dinasztia első fáraójaként. Azonban az ékszer a Szitré Meritamon néven uralkodó Tauszerté volt, akit Szétnaht letaszított a trónról. Tauszert viszont Neithiqret - ismertebb nevén Nitókrisz, az első fáraónő -, az Óbirodalom hatodik dinasztiájának hetedik fáraójának szarkofágjából kaparta elő a kincset. Az egyértelmű stílusjegyek és a kövek kétszeres csiszolása mindemellett arra utalnak, hogy végső soron atlantiszi eredetről beszélhetünk, s már Nitókrisz idejében is hosszú évezredek óta létezett a darab. *Oda se pislant arra a bizonyos negyvenkettedik oldalra az "ismeretterjesztés" közben; szemmel láthatóan gyakorlatlan mozdulatokkal próbál valamit beállítani a számítógépen.*
    - Visszatérve nemrég tett felajánlásához: öt nap múlva rendeznek egy aukciót, s némelyik tétel felkeltette az érdeklődésemet. Kalapács alá kerül példának okáért Tupac Amaru két jogara és Tomás de Torquemada koponyája. *A lány a híres-hírhedt egykori inkvizítorról már valószínűleg hallott, de az sem kizárható, hogy a szintén híres inka uralkodó neve is dereng neki. Tekintve, hogy Torquemada földi maradványainak feltehetőleg valamilyen egyházi sírhelyen kellene nyugodniuk, Tupac Amaru uralkodói jelvényeinek pedig talán a perui vagy ecuadori nemzeti múzeumban a helyük, ezért kézenfekvő lehet a következtetés, miszerint ez az árverés nem feltétlenül törvényes keretek között zajlik.* Kiváló tapasztalatszerzés lehetne egy ilyen esemény önnek.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Woodlawn Temető

    on Szomb. Márc. 05 2016, 18:09


    W. & Sophia ©


    *Való igaz, hogy manapság kevés olyan őrült rohangál szabadon, mint W., azonban ha Sophia kortársai közül jóformán bárki lenne az ítélőszék, bizonyos, hogy a beszédstílus mindenképpen érv lenne a dilinyósság mellett. Ez ugyan messze nem nagybetűs Érv, de mivel mindenki a maga szemszögéből szemléli a világot, így neki önmagában ennyi bőven elég is. A ruhaváltás már egy egészen más kérdés... az inkább annak a jele, hogy a) kollektív halucinációban vesz részt a lány; b) ő maga őrült meg végérvényesen; vagy c) a világ teljesen és totálisan a feje tetejére állt és nem hajlandó a saját szabályai szerint működni. Lehet megtenni a fogadásokat, melyik lesz a befutó teória, Sophia jelenleg eljutott már arra a pontra, hogy meg sem próbálkozik a dolgok kibogozásával.* - És felteszem, ha értene hozzá, sem állna a teendőlistái élén, hogy elosztogassa *teszi hozzá, végtére elég logikus. Akár ideiglenes kölcsönadásról van szó, akár nem, ha már képes valamire, akkor miért adná át azt a képességet bárki másnak? Abszurd elképzelés. No persze nem abszurdabb, mint arról elmélkedni, hogy a hipp-hopp varázslatos ruhaváltásokra való tehetséget valamiféle "rituálé" segítségével egyik emberről a másikra testálni vajon lehetséges-e, avagy sem.*
    *A feljaánlás nem is olyan meglepő, végtére épp az imént kapott akkora summát egyszeri feladatáért, amennyi valószínűleg még életében nem landolt a bankszámláján. S különben sem önzetlenség vagy jótékonykodás vezeti szavait, pusztán a gyakorlatias önzés, meg persze némi mohóság. De hát a legtöbb ember vágyik a pénzre, s főleg a még több pénzre. Ha pedig ilyen lehetősége nyílna... miért ne ragadná meg? Mondjuk, azért ne, mert a józan ész minden neuronja tiltakozik ellene, ám a mai siker - talán túlságosan is - felbátorította a lányt ehhez.* - Ami azt illeti, erre is azt mondta kezdetben, hogy teljesen veszélytelen, aztán mégis jött bonyodalom *dünnyögi ellenvetését szinte már megszokásból is, vagy csak az agy sikeresen leadott néhány vészjelzést. De valószínűleg még mindig nem eleget, nem annyit, amennyit a bizarr helyzet megkívánna, hiszen még mindig nyugodtan sétál a férfi mellett, s nem rohan el az ellenkező irányba sikoltva, mentőkért és rendőrségért könyörögve. Azonban tiszteletben tartja az időkérést, és nem teszi fel további - nyilván kismillió, hol teljesen logikus, hol tökéletesen logikátlan - kérdéseit.*
    - Ez elég valószínű *ismeri el bólintva. A bőréből nem bújhat ki, s a kíváncsiság sajnos alapvető jellemvonásai közé tartozik, legalábbis ezt bizonyítja, hogy még jelenlegi beszűkült mentális és egészségi állapotában is ilyen erőteljesen megmaradt mozgatórugójának.* - Nehéz lenne elfelejteni *szúrja közbe, mintha csak egymás gondolatait másolnák le, ám aztán inkább elhallgat. És borzong, és sápad. Pedig eleve is leginkább a falhoz hasonlított a színe, de az a bizonyos fal most még kapott egy vadifriss meszelést is. Eliminálás. Bár nagyon szívesen befékezné a fantáziáját, de ahogy felrémlik előtte az ujjropogtató manó képe, szinte érzi, ahogy a hyges kis fogak belémarnak. Brr... élve felfalatni kirívóan kegyetlen módszer, és egyébként is. Vissza kell nyelnie az ismét torkába toluló epét, még szerencse, hogy az efféle kellemetlenségekhez történetesen hozzá van szokva. A fantáziájához és amit Nestor mellett ki kell állnia, ahhoz kevésbé. De azért mégiscsak meg kellene szólalnia...* - Azt hiszem, nincs szükségem több kérdés feltételére, hogy plasztikus képet kapjak *közli a tőle telhető legtöbb méltósággal, ám már olyféle gondolatokkal, hogy vajon a férfi mi mindenre lehet még képes... és nem a lehetetlenség-faktor tekintetében. Mibe ugrott ő bele, jóságos ég?!*
    - Kár. Ahhoz inkább hozzá tudnék szólni, mint ehhez *vélekedik a festmények hiányáról. Ő alapvetően a két dimenziós művészeti ágakat preferálja, saját álláspontja szerint sokkal megnyugtatóbb velük foglalkozni, de hát ízlések és pofonok. Ez persze nem azt jelenti, hogy például az iparművészet legalább érintőlegesen ne tartozna tanulmányi körébe, de nem azon van a fókusz, az bizonyos.* - Nem mondanám hézagos tudásúnak, nagyon érdekesen tart órát... *veszi védelmébe a szerencsétlen tanárt, bár nem túl vehemensen. Ér annyit, hogy miatta Nestorral, a jövőben reménybeli munkaadójával és nem mellesleg totál pszichopatával konfrontálódjon? Aligha. Szóval inkább csak homlokráncolva, kissé szédelegve igyekszik nyomon követni, hogy ki kivel, hol és merre, no meg mikor, bár nem mondhatná, hogy túlzottan jól haladna. Majd ráfogja a fáradtságra. Naná. Annyit azért nagy nehezen kihámozott, hogy a kétnevű első fáraónőtől happolták el mások, ahonnan aztán végül előkerült, de hogy előtte... mi ez a hülyeség?* - Szóval Ön szerint Atlantisz nem egyszerűen csak létezett, hanem egyenesen nyomon követhető képzőművészeti stílusjegyeket is hagyott az utókorra? *Nem tehet róla, süt a szkepticizmus a hangjából. Az elsüllyedt földrész végtére csupán legenda, a görög filozófusok pihent agyának szüleménye, létezését nem támasztják elő történelmi és régészeti tények... nemde? Ám aztán elég hamar elterelődik a figyelme azzal, amit a férfi művel. Először megpróbálja becsukni a szemét, hogy ne is lássa, de ennek ellenére tovább nő benne a feszültség a motozásnak a puszta hangjaitól is.* - Jézusom, ne csinálja már! Szörnyű. Mit csináljak?! *hajol előre, mert nem bírja idegekkel a bénázást. Ő, a digitális bennszülött generáció ékes példája, valószínűleg három másodpercbe képes lenne belesűríteni azt, amivel a másik egy percig is piszmogna. A gyakorlat, ugye... és hát manapság meglehetően felhasználóbarátra optimalizált a legtöbb ilyetén ketyere. Legalábbis számára annak tűnnek, de elnézve az idősebbek tanácstalan nyomkodását, lehet hogy mégsem. De így még pihenni és bealudni sem tud, mert felidegesítette magát. Ahh, a problémák... Szerencsére Nestor igen hatékony módszert talált bármiféle morgás elhallgattatására a további mondanójával, így Sophiának torkán akad az összes epés megjegyzés, helyette marad a döbbenet.* - Hogy micsoda? Ez tuti kamu *ingatja buksiját, s elnézően mosolyog.* - Mindent elhisz, amit a neten olvas, vagy mi? *Hahh, technika és technológia, végre most először nyeregben érzi magát. Bár maga is sejti, hogy ezt az illúziót rövid időn belül könyörtelenül le fogja rombolni a másik, de attól még kiélvezi ezt a cseppnyi vélt fölényt is, végtére eddig nem nagyon lehetett ilyesmire alkalma. Amikor pedig végre leesik, hogy nem kamu és nem tévedés, akkor jön a hápogás. Úgy fél percig, szóval viszonylag hamar túlteszi magát az újabb sokkon, persze kérdéses, meddig tudja majd ezt a tempót tartani, mielőtt végleg kiakad, mint a kakukkosóra.* - Oké, akkor viszont tuti illegális. És ha lebukik... kom? Egyáltalán... miért engednének be oda egy magamfajta egyszerű csajt? Nem kell valami spéci meghívó, véreskü, lovagrend-jelvény vagy rituális kézfogás, vagy mittudomén? *hüledezik, ahogy szóhoz jut.*


    Am I a magnet for fairies? Smile What are you planning with me, stranger?

    Danger Line

    I look like this

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Woodlawn Temető

    on Szer. Május 04 2016, 15:29

    Sophia & W. ©

    - Természetesen nem. *Helyesel.* Nem szokásom elosztogatni semmit... olyasmit különösen, ami nincs is a birtokomban. És szívességeket sem teszek, ellenben minden megállapodásomat korrekt módon betartom - és betartatom - mindenkivel. *A lány lassan elkezdheti jegyzetelni az albínó alak ilyesfajta megjegyzéseit egy "Arrogáns és furcsa közlések"-feliratú dossziéba; lenne mit körmölnie.*
    - Szabadjon megjegyeznem, hogy Ön egységnyi idő alatt és célszemély-arányosan többet kötözködik, mint egy pszichoaktív szerektől degenerálódott harlemi nigritid-nigritoid kölyökemberekből álló galeri. *Sóhajt halkan, de egy újabb apró vigyorfélét palástolva, Sophia pedig megnyithatja a második dossziét "Elvileg soha nem használt szavak és jelzős szerkezetek" címmel.* Először is hadd pontosítsak: azt mondtam, "semmilyen veszély nem fenyegeti". Azt az apró intermezzót az árnyakkal bonyodalomnak nem nevezném, s most tökéletes épségben sétál mellettem. Panaszra így nincs oka.

    Amíg az érintőképernyős modullal matat, diplomatikusan elengedi a füle mellett, ahogy a lány az emlegetett tanerőt védeni próbálja, és egy szót sem veszteget a cáfolatra. Aki műveletlen, az műveletlen, punktum, ráadásul a hézagos tudásnak - vagy ellenkezőjének - a világon semmi köze nincsen ahhoz, hogy milyenek az előadói képességei. Eh. Atlantiszt viszont már nem hagyhatja szó nélkül.
    - Nem csak szerintem. Természetesen rengeteg szerencsétlen félrevezetett flótás akad, aki végtelen naivitásában hajlamos az úgynevezett akadémikus tudomány sarlatánjainak szövegelését hiteles közlésnek, horribile dictu adekvát forrásnak tekinteni... ez egyenesen következik az emberi világban eltelt legutolsó másfél évszázad általánosságban katasztrofálisnak mondható oktatáspolitikájából és az "elit egyetemek" valamint kutatóintézetek beltenyészetéből előkúszó bélpoklos, korcs és mutáns nézetek járványszerű terjedéséből. *Dohog.* Mindazonáltal Atlantisz létezett, s pontosan úgy van, ahogy mondja: nyomon követhető, sőt, tanulmányozható képzőművészeti stílusjegyeket is hagyott az utókorra. *Ismétli a rövid méltatlankodás végén.* A valódi tudósok és gyűjtők huszonegy egyértelműen atlantiszi műtárgyat tartanak számon, ebből kilenc van a birtokomban. *Sophia felhorkanására abbahagyja a fedélzeti számítógép bűvölését, és megcsóválja a fejét.* Pusztán be akartam állítani ezt a szerkezetet, hogy lejátsszon néhány Dargomizsszkij-darabot. *Ha a lány szeretne szórakozni a gépezettel, ám tegye, nem fogja megakadályozni, sőt.*
    - Khm, soha nem olvasok a... mfh, neten. Internet, ugyebár, csupa ostobaság; az úr, akitől ezt a gépjárművet vásároltam, beszélt ilyeneket - műholdas vétel, széles sávok, miegyebek, de ez a legkevésbé sem érdekel. Mindennek a világon semmi értelme. *Már-már eretnek, sőt, szentségtörő szavak, pláne annak fényében., hogy W. nem néz ki harminc-harmincötnél többnek. Lehet, hogy tényleg egy másik bolygóról pottyant ide?* Soha nem bukott le senki eddig sem ezeken az árveréseken, és soha nem is fog. *Végül is... ha kattant milliárdosokból áll a vevőkör, minden további nélkül elképzelhető, hogy az összes létező és illetékes hatóságot lefizették örök időkre.* S ha a képviseletemben jár el, természetesen beengedik, ehhez megkapja majd a szükséges pecsétes okmányokat. Addig is olvasgassa nyugodtan ezt... *Feneketlen öltönyzsebéből - vajon ki lehet a szabója? - most egy vajszínű, dombornyomásos, tapintásra pergamen könyvecske kerül elő. Hetvenkét oldal, mindegyik oldalon egy "kincs", fénykép, rövid leírás, jellemzően hat-hétjegyű kikiáltási árak, de sem helyszín, sem bármilyen egyéb információ az aukcióról.* Az aktuális katalógus.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Woodlawn Temető

    on Hétf. Május 30 2016, 16:58


    W. & Sophia ©


    *Túlzás lenne azt állítani, hogy képes nyomon követni a beszélgetés minden szeletét, szegletét és gondolati síkját, legfeljebb annyi mondható el őszintén, hogy próbálkozik vele. Persze egyrészt jelenlegi fizikai állapotában, másrészt a ma történtek hatásait tekintve teljességgel természetes, hogy nincs éppenséggel csúcsformában, és nem is várhatja el senki, hogy abban legyen, még a különc és bogaras Nestor sem. Így amikor olyan részhez érnek a beszélgetésben, Sophia egyszerűen bólintással nyugtázza a dolgokat, s elteszi későbbre, vagy a felejtés martalékául.*
    - Vagyis kötekedőnek tart, hogy egyszerűen fogalmazzunk *állapítja meg, miután sikerült feldolgoznia a közlést. Nem tud vele vitába szállni: nem az albínó az első, aki ezt megállapítja (bár stílusilag mindenképpen kiemelkedően fogalmazta meg), és Sophia amúgy is tisztában van ilyetén jellemhibájával. Na de a jelenlegi körülmények között ki ne lenne kíváncsi?! A maga részéről úgy véli, ez teljességgel életszerű reakció egy totálisan lehetetlen szituációra. Illetve szituációk sorozatára, ha pontos akar lenni, mert amióta csak összefutott W.-vel, mintha a feje tetejére állt volna a világ, s ráadásképpen ezt igen változatos módon tette. Hol burleszkbe, hol horrorba, hol meg egyszerűen az mágikus realista regényekbe illő módon.* - De ha ez ennyire zavaró, akkor miért nem hagyott faképnél? *Nem tagadja meg önmagát, természetesen kérdéssel folytatja mondandóját, őszinte és valós kíváncsisággal.* - Nem olyannak tűnik, mint aki hagyja, hogy akármilyen kíváncsiskodó alak csak úgy rabolja az idejét *teszi hozzá a nyilvánvaló ténymegállapítást. Bár... nyilvánvaló? Ha Sophia a kérdések feltevésében dönt rekordokat, akkor W. ugyanezt a "szokatlan és kiszámíthatatlan viselkedés, elképzelhetetlennek hitt reakciók" prezentálásával teszi.*
    - Naivitás? Sarlatánok? Az akadémikusok az egyes országok legnevesebb tudósai közül kerülnek ki, míg az emberek többsége egyszerű laikus, akiknek sem kedvük, sem idejük nincs mindennek utánanézni, hát elfogadják, amit az ismert és elismert tudósok mondanak! *vélekedik, védvén úgy általánosságban az emberi viselkedést, mint saját magát vagy éppen a tudományos közéletet.  Nem húzza fel magát különösebben, inkább elképedés az, ami erőt vesz rajta a hallottaktól, s ezért képtelen szó nélkül elmenni az abszurd közlés(ek) mellett.* - Hacsak nem volt ott, aligha tudhatja biztosan, hogy kinek van igaza Atlantisszal (vagy úgy általában bármivel) kapcsolatban. Sőt, ha ott volt egy eseményen, akkor sem biztosan van igaza, hiszen mindenkit meg lehet téveszteni vagy értelmezhet hibásan dolgokat *fejt ki véleményt higgadtan, még csak nem is provokatív célzattal. De álljon már meg a nászmenet! Egy darabig lehet éldegélni úgy, hogy az ember mást se csinál, csak bólogat minden hülyeséghez, mint plüsskutya a kalaptartón, de a végtelenségig semmiképpen sem művelhet ilyesmit, ha nem akar totálisan elbúcsúzni még a gumivá olvadt gerincétől is. Az atlantiszi műtárgyak említésére viszont már kissé lejjebb csusszan az ülésén, ismét érezve: teljesen feleslegesen vitatkozik. De azért nem ő lenne, ha egyszerűen feladná.* - Honnan tudja, hogy atlantisziak? *Már nem is érződik furának a kérdés kiejtése. Érdekes, milyen könnyen hozzászokik az ember még a groteszkül abszurd helyzetekhez is.*
    *A gép böködésének abbahagyására megkönnyebbülten felsóhajt, és ismét előredől, de ez a póz elég kényelmetlen, így gondol egyet, és az ülések között átkígyózva (a soványságnak is megvannak a maga előnyei) tizenöt másodperc alatt az első ülésre küzdi magát, ha azt nem foglalja el valami (valaki?) előtte. Na, máris jobb így. Kényelmesen, két kézzel kezd zongorázni az érintőképernyős kijelzőn, természetesen a neten kotorászik, bár a Youtube nem ad ki találatot, így nem tizenötöt, hanem harmincöt másodpercébe telik előhalászni valamit az emlegetett úriembertől.* - A Ruszalka megfelel? *teszi fel a kérdést, de ezzel egyidőben már el is indítja a lejátszást. Közben leolvassa gyorsan a tudnivalókat.* - Opera? Ezernyolcszázötvenhatos bemutató? Jesszus, micsoda zenei ízlés... *Nem arról van szó, hogy teljesen kuka lenne a "magasabb" zenében, de erről a fickóról még csak nem is hallott korábban (miért is tette volna, talán egyetlen orosz zeneszerzőről se hallott soha), és ez amúgy is elég meredeknek tűnik... na meg mégiscsak egy ízig-vérig huszonegyedik századi fiatalról van szó: a klasszikus rock közelebb áll az ízléséhez, mint az opera, de bőven jól érzi magát a rádióban játszott kommersz popzene társaságában is, ha muszáj. Azért ha már ott van, végigfut szemmel az életrajzon és az egyéb elérhető művek listáján, mert miért ne? Azt, hogy Nestor nemhogy nem ért hozzá, de a legkisebb mértékben sem tudja értékelni a netet, betudja (látszólagos) életkora következményének, bár egy kicsit sántít a dolog, végtére harmincas éveikben járó felnőttek vígan és dalolva számítógépek között kellett töltsék a fiatalságukat, és a netforradalom is még fogékony életszakaszukban kaphatta el őket, de hát mindegy. Őskövületek, mit is várjon az ember lánya... W.-nek meg nem ez az egyetlen furcsasága.* - Egyébként tényleg tök jó a netelérése, marha gyors. Fogadok, ezen a kütyün még játszani is lehetne, bár lehet hogy plusz grafikus kártya kellene hozzá, de a teljesítménye meglenne hozzá. Na mindegy. Ne nézze ám le annyira a netet, sok mindenre jó, gyorsan és egyszerűen lehet elintézni dolgokat, meg információhoz jutni, és kitárul a világ vele. Mondjuk például akinek nincs pénze elutazni Európába, megnézheti az összes várost Street View-val, a múzeumoknak meg a digitalizált gyűjteményeit... szerintem az még jobb is, mint a valóságban, ahol nyomorog az ember a többiek között, és még közel se mehet a festményekhez, míg online elérhető molinó méretű felbontásban a borítéknyi méretű kép is *magyarázza szinte szórakozottan, még mindig a kijelzőre tapadó szemmel, csak a vége felé pislog fel az albínóra, amikor végzett Dargomizszkij lecsekkolásával. Van némi kísértés, hogy az e-mailjeit is megnézze, ha már lehetősége van rá, de arra jut, hogy Nestor elég hátborzongató anélkül is, hogy netán valami módon ennyiből hozzájusson a jelszavához, vagy ilyesmi. Nála sose lehet tudni...*
    *Csendben emészti az infót. Végül is, logikus, ha a kikiáltási árakat nézi - ez nem a piti bűnözők gyülekezőhelye, hanem igazi nagykutyáké. A kérdés csak az, akar-e részese lenni? Épp elég krimit nézett ahhoz, hogy tudja, az esetek nagy többségében nem végződik jól az ilyen, főleg a magafajta "feláldozható" megbízottak tekintetében. Ugyanakkor... tudja nagyon jól, hogy az élet messze nem egy krimisorozat, főleg ami a rendőrségi munka színvonalát illeti. A korrupcióról nem is beszélve. Olaszként erről is vannak elég plasztikus elképzelései... így hát némi (ismételt) hezitálás után bólint, hogy rendben, akkor kap papírokat és nem bukik le.* - Na és mire készüljek, hogy ne bukjak le rögtön, mint totálisan oda nem tartozó? Van valami speciális illemkódex? Egyáltalán, mit kell egy ilyenre felvenni? Nem állíthatok oda farmerban a pingvinek közé! *aggodalmaskodik még egy kicsit, de zokszó nélkül átveszi a katalógust, s meg is nézegeti, ugyanolyan érdeklődéssel, mint a hátsó ülésen hagyott Nestor-féle könyvecskével tette korábban. Az ajkai előbb egyre kerekebb O-t formáznak, majd ezt hangeffektek is kiegészítik: halk "hűhá"-k, meg "azannyá"-k, és végül gyors egymásutánban három "ezt nem hiszem el" is. Végül leereszti a könyvecskét, kissé szédelegve.* - Hát ez kész. Soha senki nem gondol arra, hogy ezeknek a cuccoknak múzeumban lenne a helyük, nem valami magángyűjtőnél eltemetve?! *hangzik kissé vádlón a kérdése, mielőtt belegondolhatna.*


    Am I a magnet for fairies? Smile What are you planning with me, stranger?

    Danger Line

    I look like this

    Re: Woodlawn Temető

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:31


    Ajánlott tartalom

    Re: Woodlawn Temető


      Pontos idő: Szomb. Okt. 20 2018, 14:00