Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Van Cortlandt Park

    Share

    Van Cortlandt Park

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:58

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Hétf. Ápr. 06 2015, 01:44




    Min-Woo & Vin



    ~ Tényleg te tetted?




    Bocsii
    Ne haragudj, ezt a posztot sikeresen elvarázsoltam rossz tündér módjára. Sad  Szívek  Szívek

    words: 926
    clothes: I'm sexy and I know it
    music: Infinite - BTD



    A hozzászólást Vincent C. Shin összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 08 2015, 14:18-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Hétf. Ápr. 06 2015, 14:42



    Vincent
    és
    Min-Woo

    Kellemes szellő lebegteti a fák ágait, szeretem nézni, ahogy az időjárás játszik a tehetetlen elemekkel. A próbateremben most éppen szünetet tartunk, így nem kell semmivel se törődnöm csak azzal, hogy saját világomban kiéljem magam. Bár van bennem némi rossz érzés, amit az új csak érkezése okozott. Nem nagyon komálom, hogy egy nő is van a bandában, de nem ez a legrosszabb benne. érzem, hogy alvilági, olyan mint én, s amint elárulta a nevét már rögtön tudtam is, hogy ki fia-borja lehet. Vagyis lánya. Lényegtelen. A Lottie Seabrook sok mindent elárul, pedig nem is vagyok vérfarkas. De hülye sem. Mégis mi a nyavalyát keres a nyakunkon New York hármasszámú falkaalfájának a vér szerinti lánya? Duplán vér szerinti ráadásul.
    - Nem vagyok új a nap alatt, nem kell szaglássz utánam. – haraptam le a fejét első alkalommal, amikor megpróbálta szerencsétlen kifejteni nekem, hogy ismerős a szagom. Szagom? Meg a nénikéjének a vasporos térdkalácsát, azt. Nekem nincsen szagom, ellenben velük, büdös bundásokkal. Ezt csak azért nem passzíroztam az orra alá, mert túl sokan hallották volna, s nem biztos, hogy ki akartam volna magyarázni, hogy miért nevezek egy dekoratív, fiatal lányt büdös bundásnak. Persze megszokhatták már tőlem, hogy néha csípős vagyok, mint a torma – nem csak néha – de azért vannak olyan határok, amiket nem érdemes átlépni, hogyha meg akarom tartani az inkognitómat. Az emberek lehet, hogy ostobák, de nem ez a lényeg. A pont ott van, hogy kedvelem a bandát, s nem akarom a fejükre hozni a tündérek haragját. Se. Meg senkiét.
    Megtámaszkodom az ablakpárkányon, félig lehunyt szemmel vizslatom a kinti tájat, ám ez csak a látszat. Valójában az egyik járókelő kalapját nem a szél kapta le, hanem én, azt úsztatom a levegőben teljes átéléssel, szemtelen félmosollyal szám szegletében. Csak akkor eresztem el a fejfedőt, s hagyom a földre hullani, amikor valaki a nevemen szólít. Odafordulok a tükrök előtt álló társak felé.
    - Hm? – kérdezek vissza ilyen módon, majd következik a felhorkanás. - Eszemben sincs! – harsanom reakciómat Lottie tanítására. - Ha a banda tagja akar lenni, akkor nem csak a csinos kis pofiját kell mutogassa, hanem el kell sajátítsa a koreográfiát. Egyedül. Nem vagyok szárazdajka, s különben is dolgom van. Jó babysitterkedést! – intek – és nem beintek, bár szívesebben tenném azt, lévén egy tündér sose fog egy vérfarkast pesztrálni, legalábbis egy olyan tündér, mint én vagyok bizonyosan nem – majd veszem a kabátomat, fejembe húzom a sapkám, nyakam köré tekerem sálamat és el is szelelek.
    Mindig ugyanarra megyek haza, már amennyiben otthonnak lehet nevezni a new yorki bérházat, ahol van egy kis lyuk, amit bérelek. Szeretem egyébként, kellemes a maga nemében, de nem egy palota. Mondjuk nem is érdekel, tündérként sincs ennél több mindenem, nem is lehetne, hiszen a család szégyene vagyok. Csak tudnám miért. Vannak nálam rosszabb tagjaink is, de persze engem kellett kipécézni. Mindegy, huszonhét év alatt megszoktam már. Talán ha ötven leszek, addigra már nem is fogok emlékezni rá.
    Ez utóbbit aligha hiszem teljes mellszélességgel, pláne mert éppen a mellkasom az, ami mindig hordozni fogja a nyomokat. Én se feledhetem soha, mert ahányszor csak öltözködöm – ha kerülöm a tükröket, akkor is – a képembe üvölt az igazság. Nem baj, ami nem öl meg az megerősít, s én szeretem azt hinni, hogy erős vagyok. Mert az is vagyok, efelől semmi, szemernyi kétségem sincs.
    Ha tudnám, hogy találkám van, talán még ennél is kevésbé sietnék. Engem nem érdekel, hogy ki mennyit vár, tündér vagyok, nekem az idő ugyanolyan végtelen massza, mint egy boszorkánymesternek. Pár perc ide vagy oda még sosem számított.
    Egy pillantásnál hosszabb időre nem méltatom az ácsorgót. Érzem, hogy fajtabéli, de millióan vagyunk, nem ismerhetem az összeset és különben sem kell érdekeljen egy sem, lévén a puttonyom tele van az összes tündérrel. Tudom, hogy ez általánosítás, de akkor is. Mondjuk nagy ellenszenvemben akár kedvelhetném a többi fajt, ami szintén nem szimpatizál az enyémmel, de nincs így se. Elég következetlen vagyok, ami az utálkozást illeti, de épp így lehetek az, aki vagyok. Egy igazi görény, aki mindenkit képes elárulni. Mert képes vagyok rá, s széles vigyorral tudom megtenni. A motivációimat pedig megtartom magamnak.
    Nem számítok rá, hogy rányúl a galléromra, így legalább egy monszunsúlytotta térségben tanyázó tócsányira nyílnak el lelki szemeim. Persze nem mutatok ki semmit abból, hogy meglepődtem volna, már rég megtanultam hogyan rejtsek magamba mindent, amit csak gondolok vagy érzek.
    - Nem emlékszem, hogy bemutattak volna minket egymásnak. – közlöm vele, tegye ezt a választ oda, ahova akarja. Rányúlok a csuklójára és megpróbálom lerángatni magamról a kezét. Egyelőre minden mágiától mentesen. Ha lehet, akkor mundaneok között nem alkalmazok semmi drasztikust, de ha megpróbál megégetni, akkor megnézheti magát.
    A por kavargása beindítja ösztönös vészcsengőimet, ledobom magamról a mundane álcát, s inkább láthatatlanná válok mindenki számára, aki nem Látó vagy nincs köze ahhoz a világhoz, ami az emberek szemén kívül áll. Ettől a srác még látni fog és érinthet is, de legalább az embereknek nem okozunk kellemetlen perceket. Hogy mikor lettem ilyen baromi toleráns? Semmikor. Csak nem szeretek magyarázkodni a Klávénak, s kerülök minden olyan helyzetet, amivel kivívhatnám nyíltan a haragjukat. Nem nyíltan így is elég kellemes borsot török a Tanács orra alá.
    - Ott fordulj fel, ahol vagy! – fröcsögöm, amikor visszakapom a levegőt tüdőmbe. Hiába, egy fának vágódni nem kellemes élmény, s még nekem is kell egy kis idő ahhoz, hogy összeszedjem magam. Érzem, hogy hiába nem bontottam ki szárnyaimat, a fátyol megszakadt az egyiken. Legalább annyira kellemetlen, mintha a bőröm szakadna fel. Nem foglalkozom vele, továbbra is kőmaszk az arcom, semmi több. Kibontom szárnyaimat, a fényes hártyák könnyedén hatolnak át a viselt kabát anyagán, utat találva maguknak a szövet résein. Minek rejtegessem őket? Az emberek előtt már úgyis rejtve vagyok.
    - Ha előbb én nem égetlek szénné. – nevetek bele a képébe. Egyelőre nem veszem fel a kis fénygömböt alaknak, de ha annyit kutatott utánam, akkor pontosan tudja, hogy abban az alakomban perzselek, mint a tűz, s hacsak nem képességblokkoló, ahogyan apám és a testvérem azok, akkor nem igazán tudja megakadályozni, hogy alakot váltsak.
    Szeretek repülni, de a szelek szárnyánt valahogy nem így szoktam elképzelni. Mégis, valami oknál fogva hagyom, hogy játszadozzon velem. Ha menekülsz, akkor kimutatod, hogy félsz. Márpedig én nem félek semmitől.
    - A testi fenyítés a gyávák eszköze. – fröcsögöm felé. A szorításra magamban felszisszenek, de nem szerzem meg neki azt az örömet, hogy ő is lássa rajtam ezt. Apám megedzett, keményen. Ebben a tekintetben is.
    - Amennyiben visszavedlesz őslényből intelligens lénnyé, úgy talán elgondolkodom azon, hogy beszélgessek-e veled. – szúrok oda egy utolsót, s megfogadom, hogy addig nem szólok egy szót se, amíg abba nem hagyja a szekálásomat, s le nem tesz. Nem a nyúl viszi a vadászpuskát, azért ezt ne felejtsük el. Szorult helyzetből is lehet feltételeket hozni, csak jól kell csinálni, ennyi az egész.
    - Neved?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Szer. Ápr. 08 2015, 14:19




    Min-Woo & Vin



    ~ Tényleg te tetted?




    Nem
    fogok finomkodni a sráccal, az már biztos. Ő kereste magának a bajt magának, szóval innentől kezdve nem fog érdekelni. Akármit tehet, nem fogom elengedni. Ha kell megkínzom, vagy akármi. Elég erős vagyok, hogy szembeszálljak vele, különben a nagybátyám nem küldött volna ellene. Vagy talán mégis? Mi van, ha attól fél, hogy túl hatalmas leszek és el akar tenni az útból? Igen, fennáll ez a lehetőség is, de egyelőre nem ezzel kéne foglalkoznom. Ha megérkezik a srác, úgyis ki fog derülni a dolog.
    Amíg vártam rá, azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan nézhet ki. Azt tudom, hogy nyártündér, szóval biztosan úgy is néz ki, mint ők. Valószínűleg élénk színű haja és szeme van, talán a bőrszíne se hasonlít az emberekére. Bár ha jobban belegondolunk, ez hülye elmélet, hiszen nekem is a hajam a szivárvány minden színében játszik, bár a szemem éjfekete így is. Sokan azt mondták rólam, hogy nyár testben született tél lélek vagyok. Hallottam ám a birodalomban a rólam terjedő pletykákat! Voltak ezek között elég érdekesek is, például, hogy rám igaz az összes idióta közhely. Például, hogy a pillantásomtól megfagy az emberben a vér, meg ilyesmi. Nem tudtam, hogy ezen nevessek-e, vagy magyarázzam el a helyzetet, de végül meghagytam mindenkit a hitében. Jobb ha félnek tőlem, hiszen én lelkiismeret-furdalás nélkül kivégzek bárkit, a saját udvaromban is. Nem számít. Én olyan vagyok, mint egy bérgyilkos. Ha valaki kiközvetít valahova, akkor rendesen elvégzem a munkámat. Most se akarok másképp cselekedni.
    Pillanatokkal később felbukkant a srác, én pedig megajándékoztam egy édes kis mosollyal, de így is tudom, hogy nem voltam elég meggyőző. Biztosan van valami kis fagyos él a mosolyomban.
    - Késtél drágám. – vetem oda neki gúnyos hangon, s egy pillanatig elgondolkodtam azon, hogy talán el kéne engednem. Hiszen külsőre legalább annyira tűnik ártalmasnak, mint egy kölyökmacska, de ahhoz már túl jól ismerem a fajtámat, hogy ennyi alapján ítéljem. Ezért döntöttem az egyszerűbb verzió mellett és inkább hozzávágtam egy fához.
    - Valóban nem mutattak be minket egymásnak, de én ismerlek és ez a lényeg. – vetem oda neki. Nem szándékozom sokat foglalkozni ezzel az üggyel, már le akarom zavarni, és vissza akarok menni a saját udvaromba. Seelie-ék annyira unalmasak… Szívesen játszadoznék velük egy kicsit, de nem hiszem, hogy az eszközeim tetszenének nekik, s meg kell maradnom náluk, nem hullhatok ki, amíg el nem intéztem ezt a kis dolgot.
    Lustán sétáltam oda a tündérfiúhoz, hetyke kis vigyorral az arcomon.
    - Ejj ejj! Csúnya szavak ez egy ilyen csinos tündérfiú szájából. – lehajoltam hozzá és az álla alá nyúltam. Nem nagyon értek a fagyasztáshoz, de egy pillanatra meg tudtam bénítani, hogy ne bánthasson.
    - És az is igazán csúnya dolog amit csinálsz… Nem gondolod? – elengedtem, majd szélt kavarva, visszatértem tőle tisztes távolságra. Úgy döntöttem jobb biztonságba tartani az ügyet, ezért én is felöltöttem az álcámat. Szerintem már így is kicsit meglephette az embereket a hirtelen időjárás változás, szóval jobb lenne ha innentől észrevétlen maradnék. Felemeltem Min Woo-t a levegőbe, kihasználva a teljes uralmamat a szelek felett.
    - Gyengébb vagy nálam Nyártündér. Mielőtt megégetnél, egyszerűen összenyomlak, vagy egy tornádót küldök rád. De nekem nem érdekem megölni téged, hiszen tudsz valamit, amire szükségem van. – olyan fagyos hangom beszéltem vele, hogy talán már kimerítettem a „téltündér, aki jégherceg” kategóriát. Na igen, az egyik gúnynevem volt ez a palotában.
    Szótlanul, és figyelmesen szemléltem, észrevettem, hogy a szárnyán megsérült a hártya. Elégedett vigyor költözött az arcomra.
    - Miről beszélsz? Én csak kihasználom a remek adottságomat amit kaptam a sorstól. – még szélesebb lett a mosolyom, talán már inkább emlékeztethette az embert vicsorgásra. Valahol lenyűgöz a bátorsága, de ez egyáltalán nem elég ahhoz, hogy elengedjem. Az információ nélkül sehova se megy… Vagyis de! Az unseelie udvarba, ahol átadom a nagybátyámnak és ő eldönti mit tesz – vagy nem tesz vele – Bár előtte lehet elrabolom magamnak egy körre, tényleg elég vonzó srác. Viszont ez nem fog befolyásolni, meg törnöm, ki kell szednem belőle az információkat.
    Biztos voltam benne, hogy vannak katonák most a parkban, csak rejtőzködnek. Ha tényleg veszélyes alak, akkor be kell védenie valakinek.
    - Ahogy akarod. – mondom neki, majd elengedtem és hagytam a földre zuhanni. Tisztes távolságba maradtam tőle, de készenlétben álltam.
    - Nevet szeretnél? Akkor ezentúl szólíts Lysnek. – mondtam neki. Természetesen nem fogom elmondani neki az igazi nevemet. Biztos vagyok benne, hogy nem ismer, hiszen az udvaron kívül senki nincsen feltárva a létezésem. Sőt, nagyon sokan még nálunk is csak annyit tud, hogy létezem és fiú vagyok. Ha meglátnának, biztosan nem azt gondolnák, hogy én vagyok az a híres Vincent Shin, aki az egyetlen herceg a kastélyban.
    Tisztában vagyok vele, hogy nem hiszi el,hogy ez a nevem, de nem érdekel. Biztosan ismeri a seelie tündérek nagy részét, s rólam még egy szót se hallott.
    - Közelebb megyek, nem foglak bántani. – biztosítottam a dologról, de nem érte tettem, hanem magamért. Semmi szükségem arra, hogy megpróbáljon bántani, vagy ilyesmi. Bár annak úgyis csak ő inná meg a levét. Nem ismerem a képességét, de biztosan tűzzel lehet kapcsolatos, amit valamennyire tudok uralni, így védekezhetek is ellene.
    A szokásos, lusta és lassú lépteimmel sétáltam oda hozzá, majd leültem mellé.
    - Mesélj nekem arról, hogy mekkora disznó vagy. – vágtam rögtön a dolgok közepébe – Mégis hogyan tévesztesz meg mindenkit így? Én átlátok a kölyökmacska képeden. – mondom neki, miközben kisimítottam egy tincset a homlokából, enyhén a bőréhez érve. Tündér ide vagy oda, akkor is férfi és valószínűleg irtózik egy másiknak az érintéséről. Meg akartam ijeszteni, amennyire csak lehetett.
    - Nagyon gondold meg, hogy ujjat húzol-e velem. A bitófa előtt fogod megtudni mibe keveredtél. – nézek rá halálosan komolyan, majd elhúztam a kezem és megajándékoztam a fagyos mosolyommal. – Szóval hadd halljam! Az elmúlt egy hónapban kiket kevertél szarba?

    words: 926
    clothes: I'm sexy and I know it
    music: Infinite - BTD

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Vas. Ápr. 19 2015, 22:20



    Vincent
    és
    Min-Woo

    Megakad a szemem a becézésére. Nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez, sehogy nem szoktak becézni. Otthon ez a szeretet jele lett volna, s én nem éppen az vagyok apámnak, akit annyira kedve lenne dédelgetni szóbelileg.
    - Úgy hiszem, hogy lemaradtam egy körről.
    Közlöm vele ridegen. Nem mosolygok, miért tenném? Ez a drágám annyi szeretettől csepegett, mint egy szemeteszsák, így eszemben nincs örülni neki. Talán akkor sem örülnék, hogyha ismerős szólított volna így. Idegen számomra és ami idegen, azt nem szoktam feltétel nélkül kedvelni.
    - Nem emlékszem rá, hogy randit beszéltünk volna meg, pedig egy ilyen finom falatot biztos nem felejtenék el.
    Kacsintok rá teljes átéléssel, s a gondolataimat megtartom magamnak. Van fegyverem a férfiak ellen, ha tündérek, ha nem, az ilyesmiről el szoktak rettenni. Higgyenek, amit akarnak, én nem vagyok hajlandó megosztani semmi magánügyemet senkivel. Úgy formálódom, ahogy a helyzetek kívánják, s néha már én sem tudom, hogy ki is vagyok.
    - Akkor itt az ideje, hogy én is megismerjelek? Kösz, nem.
    Zárnám ezzel rövidre a beszélgetést, de rendesen ledermeszt – nem csak a képességével -, mert nem számítottam arra, hogy erre vetemedik. Felszisszenni nem fogok, de átkozom magam saját ostobaságomért.
    Elképesztenek a szavai. Nem szokásom bókokat kapni, pláne nem férfiaktól. Megfordul a gyomrom, de nem annyira az undortól, semmint a szárnycsapdosó pillangók jelenlététől. Nem lényeges, hogy milyen nemű, nem szoktak hozzám ennyire közel lenni. Én máshogy űzöm az ipart, mások a módszereim.
    - Csúnyábban beszélek, mint amilyen szép vagyok. Tudom, mondták már. Valami új?
    Reagálok igen ridegen, mintha nem is nyártündér lennék. Mit kedveskedjek vele? Legszívesebben menten elégetném, épp csak a hideg meg a meleg kioltják egymást, szóval úgy vagyok vele, hogy nem sokra mennék az alakváltásommal. Marad hát az, hogy álcát vonok magunk köré, így rejtődve el a mundanek szemei elől.
    - Nem értem, hogy miről beszélsz.
    Fogalmazok így, mert ez nem hazugság. Valóban nem értem, de inkább azt nem, hogy honnan tudja. Mindegy, a mondat fele így igaz, s mivel én is elhiszem, ezért ki tudom mondani, tündérek igazmondása ide vagy oda.
    Imádok repülni, a lételemem, de nem egészen ebben a formában. Káromkodni viszont legalább annyira nem fogok, semmint kimutatni azt, hogy ideges vagyok, vagy fáj-e valamim. Ezt az örömet már régóta nem szerzem meg senkinek, s nem egy ilyen jöttment miatt fogom meghágni a kialakult viselkedésmintáimat.
    - Ó, hát akkor azt hiszem szabhatok is feltételeket.
    Nem ágálok, nem állok neki farkat méregetni vele. Ha azt gondolja, hogy gyengébb vagyok nála, hát maradjon meg ebben a hitében, igazán nem érdekel. Lehet az is, hogy igaza van, annyira nem érdekel, amennyire az sem érdekelne, ha mégis én lennék az erősebb. Legjobb elkerülni a konfrontációt, s ha azt hiszi, hogy piskóta vagyok, akkor nagyobbat bukhat, hogyha szórakozik velem. Vajon ki az, aki köpött neki.
    A zuhanást igyekszem tompítani, kiterjesztem szárnyaimat, de a hártya kellemetlenül rezonál a sérülés miatt, így nem sikerül igazán kecsesre az érkezés. Nem, mintha számítana, ellentétben sok társammal, én nem irtózom a kosztól.
    - Miért vagy olyan mesze?
    Kérdeztem tőle élesen, csúfondárosan, ahogy feltápászkodtam a földről, majd kihasználva az erőmet a méta mögött termettem, hogy onnan suttogassak a fülébe.
    - Csak nem félsz?
    Provokálni én is tudok, leheletem a tarkóját cirógatja, s én már ott sem vagyok. A helyváltoztatás mindig gyorsan ment, ki mire specializálódik, ugyebár.
    - Nem tetszik.
    Elhúzom a szám.
    - Más nincs?
    Sejtésem szerint a Lys nem az igazi neve, de nem is hittem előre, hogy megmondja. Ezért is merek ingerkedni vele, hadd paprikázzam az agyát. Mindenkinek van gyengepontja, s nem szabad azt hinnie, hogy majd csak ő játszik velem. Én is játszadozom. Ha nem tudnék, már rég nem lennék ilyen jó abban, amit művelek.
    Hagyom, hogy közelítsen, lustán járatom rajta tekintetemet, figyelem a mozgását, rezdüléseit. Nem húzódom el, mert ha félnék tőle, akkor se tenném. De nem is félek, ez az igazság. Sejtettem, hogy egyszer eljön ez is, idő kérdése volt.
    - Szerintem nem nagy, de nyilván a megbízód másképpen gondolja.
    Célzok ezzel arra, hogy magától biztos nem akadt volna a nyomomra, tehát valakinek csak a szárnysegédje, s nem bandavezér. Sértegetni akarom? Nem igazán, de ha felszívja magát, nekem úgy is jó.
    Ahogy a hajamhoz nyúl, utánakapok a kezének, belecsókolok a tenyerébe. Játszhatunk így is, ha azt hiszi, hogy megijedek attól, amivel próbálkozik, hát nagyon nem ismer. Meglátjuk, hogy mit reagál úgy, hogy most én vagyok nyeregben, hisz messzebbre mentem el cselekvésileg.
    Hagyom, hogy elhúzza a kezét, ha akarja, nem szorongatom a kelleténél tovább. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten Lys barátom, ezt jó, ha megjegyzed, de izibe’
    - Senkit.
    Ragaszkodom ehhez makacsul.
    - Hát te?
    Kérdezek vissza mosollyal, mintha csak az időjárásról csevegnénk egy penge élén ropva táncunkat.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Szer. Május 06 2015, 22:08




    Min-Woo & Vin



    ~ Tényleg te tetted?




    Hetyke
    kis mosollyal az ajkaimon néztem a fiúra. Természetesen nem értett semmit abból amit mondtam neki. Akkor ezek szerint Mark tényleg megbízható és nem köpte el, hogy az a célom, hogy a Seelie udvar egyik rosszalkodó tündérkéjét – aki nem mellesleg velem szemben áll – kiirtsam. Most már tudom, hogy az ő segítségét egy másik küldetés folyamán is igénybe vehetem. Simán feldobhatott volna a királynő előtt, abból pedig nem hiszem, hogy származott volna valami jó. Ixial tuti nagyon dühös lett volna ha így elszúrom a dolgokat. Szerencsére nem így történt, hiszen itt van előttem a srác, összeesküvésről nem értesítettek a füleseim, szóval egyelőre minden rendben. Remélem így is haladnak a dolgok majd tovább is. Eddig teljesen sínen vagyok, nagyon nem akarom elrontani. Tudom, hogy azért veszélyes ez a srác, nem hiába küldtek ellene. A kisebb ügyekből nincsen felhajtás, szóval azért körültekintőnek kell lennem. Kár, hogy ilyen finom husi, szívesen eljátszadoznék vele… De hát első a munka, majd ha bezárják viszek neki valami italt és randizunk.
    - Nem baj Édes, majd utoléred magad. – mondtam neki huncut kis mosollyal, majd megsimítottam az arcát. Furcsák voltak az én számból ezek a szavak, igazán nagyon furcsák. Olyan volt, mintha kint hagytak volna a hidegben egy tálnyi cukros szirupot, ami jó tömény, de végül az úgy megfagyott, hogy aki megpróbálná megnyalni, odaragadna a nyelve. Furcsa egy hasonlat, de tényleg ilyen volt most ez. Mindig van valami kis fagyos él abban amit mondok, nem tehetek róla. Úgy néz ki túlságosan is téltündérnek születtem.
    - Mondták már, hogy ellenállhatatlan a szépségem. – jelentettem ki magabiztos mosollyal – Azt beszélik izgalmat ébreszt a külsőm másokban.
    Ez nem túlzott önbizalom, ez csak a tény. Tisztában vagyok azzal, hogy a külsőm kellemes nők és férfiak szemének is, meg hát gyermekkorom óta azt hallgatom, hogy micsoda szép legény lesz belőlem. Hát miért ne hinném el, amit mindenki más állít?
    - Pedig nem tudod mit hagysz ki. – válaszoltam neki cinkos mosollyal és rákacsintottam. Azt mondják, hogy igazán értek egy-két dologhoz, amikről nem beszélek most, mert a végén még ha erre jár egy kistündér, vagy bármilyen kis Alvilági.. Nos neki nem kell tudnia miket művelek én a függönyök mögött.
    - Nem illik hozzád. – ráztam meg a fejem, mikor a csúnya beszédére terelődött a társalgásunk. Nem értem miért nem térek rögtön a lényegre, s beszélek össze mindent, pedig drága ám az időm!! Beszélnem kéne a húgommal is, de még nem tudom hogyan vonhatnám be az ügybe.
    - Nagyon szépen kérlek ne húzd a dolgot. Igazán tudnék mást csinálni azon kívül is, hogy téged kergetlek. – remélem elég bőkezű lesz a jutalom, amit a nagybátyám kínál nekem ezért a melóért. Tényleg elég nehéz eset a tündérsrác, bár megértem. Mégis csak a bőrét akarja menteni. Ha én buktam volna le, akkor valószínűleg ugyanezt tenném. Bár mögöttem azért ott áll pár ember, ő inkább szabadúszónak tűnik. Akármennyire is jó, ez akkor is veszélyes. Én támogatók nélkül tuti nem kémkednék, de el kell ismernem, hogy tetszik ez a merészség benne.
    - Nem, ezt nem mondtam. Továbbra is feletted állok. – emeltem fel makacsul az állam miközben vele beszéltem. Nem tartozunk egy udvarba, de attól még herceg vagyok Unseelie-éknél. Ez mégis csak jelent valamit? Mondjuk nagyjából cseszhetném a hatalmamat ha nem lennének a különleges képességeim, de erről neki nem kell tudnia. Ahogy arról se, hogy miféle kapcsolat van köztem és az Unseelie udvar között. Még udvaron belül is kevesen ismernek név szerint, nemhogy még arcról…
    - Csak nem akarom, hogy belém szeress, ezért tartom a távolságot, de te tudod… - vetettem oda neki, majd lassan elindultam felé és leültem mellé. Nem spóroltam a távolsággal, olyan közel kerültem hozzá, hogy a combunk majdnem összeért, de azért figyeltem arra, hogy egyelőre egyértelműen ne hatoljak be az intim szférájába. Fagyos kis mosollyal néztem rá.
    - Most jobb? – kérdeztem, majd ismét játszani kezdtem a széllel. Nem szándékoztam a tudtára adni mindazt, hogy mihez értek, de ezt a két tulajdonságomat már így is lelepleztem, szóval ezeknek már tényleg teljesen mindegy. Viszont a legfontosabb tulajdonságomat egy ideig titokban kell tartanom előtte. Ez pedig az eredeti külsőm. Többet még szőkén se láthat, ezért játszanom kell a külsőmmel néha. Nem lehetek feltűnő.
    - Ez van, ezt kell szeretni. Felőlem Lysander is lehetek, de az annyira formális… - húztam el a számat, majd félrebillentett fejjel néztem rá – Mi meg igazán nem akarunk rosszban lenni ugye?
    Felé irányítottam a kezem, de nem értem hozzá, csak hagytam, hogy a hűsítő,friss szél belekapjon a sötét tincseivel. Az ő hajával nem volt vicces játszani, ezért egy halandó lány kalapját is lekapattam és a szellő hátán lovagoltattam meg. Vigyorogva néztem ahogy szerencsétlen fut utána, de fél perc után ez is uncsinak tűnt, s inkább visszafordultam Min-woo-hoz.
    - Miért kerteljek tovább? Besúgót játszol. Ezt mind a ketten tudjuk. Viszont nekem szükségem lenne valamire amiről tudsz. Kiket dobtál fel utoljára, és kiknek? Ha nem mondod el nekem, akkor tényleg kénytelen leszek erőszakhoz fordulni. – figyelmeztettem. Egyből kipakoltam neki mindennel amiről tudtam. Miért rejtegetném, amikor mind a ketten tudjuk, hogy valamit sejtek? A sértésére nem is reagálok, igazából igaza van. A király megbízatásából vagyok itt, akkor se tudnám tagadni ha akarnám. Milyen helytálló velem szemben ez a kifejezés! Néha tényleg nagy hátrány, hogy nem tudok hazudni, de elég rafinált a népem, ki lehet kerülni ezt a dolgot. Nekem is általában sikerül a dolog. Mindenki tudja, hogy tündérekkel nem igazán jó üzletelni. Pedig milyen vicces lenne, ha buta mondikat csaphatnék át… Őket nem is lenne nehéz. Elég lenne azt ígérni nekik, hogy meg tudom oldani az anyagi gondjaikat például. Mivel tényleg meg tudnám, de azt nem mondtam, hogy meg is akarom. Azt hiszem igazán élvezem ha játszhatok valakivel, s ezt be is fogom vetni.
    Mikor a tenyerembe csókol, nem engedem el a kezét, csak egy erőteljes rántással odahúzom magamhoz, s most már tényleg csak centikre volt az arca az enyémtől
    - Naa Nyártündér, ne legyél ennyire skót az információkat illetően. – suttogom egyenesen az ajkaiba, majd finoman bele is harapok a puha húsába. Ha ő így, akkor én miért cselekedjek másképp? Úgy fair ha egymást ingereljük, nehogy már ő legyen a domináns… Bár a mi helyzetünket elnézve nehéz lenne megmondani, hogy mégis ki az irányító személy. Egymást szekáljuk, aminek az lesz a vége, hogy vagy mind a ketten pusztulunk, vagy mind a ketten túléljük. Nehéz lesz más utat találnom.
    - Én tiszta lapokkal játszok. – néztem rá komolyan. Ez nem volt hazugság. Nem szokásom besúgni senkit, s mindig mindenkinek megmondom a szemébe azt, hogy milyen éppen a helyzete. Min-woo fiam, ezt nagyon benézted.
    - Na de mesélj egy kicsit. Hátha egyszer rávetemedek a te módszereidre. – felelem neki, s nem zavartatom magam amiatt, hogy félig szinte az ölemben ül a srác. Ha figyelnek is az udvar katonái, már biztosan megszokták, hogy a nyers csábítás is a technikámhoz tartozik. Vagy akár elrettentésnek is jó ez ha éppen férfiről van szó.
    [/b][/color]

    words: 1121
    clothes: I'm sexy and I know it
    music: BTS - Boy in Luv

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Kedd Jún. 02 2015, 21:33



    Vincent
    és
    Min-Woo

    Semmit sem beszéltem semmiféle Markkal. Nem mintha nem tudnám, hogy ki az, egyszerűen csak nem vagyok az a tündér, akivel a saját faja annyit szeretne társalogni. Megvan rá az okuk, ahogy nekem is megvan arra, amiért nem zavar mindez. Mások titkát nem kívánom fürkészni és én sem adom senkinek az enyém.
    A becézés és a simogatás egyben kiváltaná belőlem az ösztönt, mely szerint el kell lökjem magamtól. Mégsem teszem meg, csak belesimulok a helyzetbe, mintha tökéletesen otthon lennék benne és egyáltalán nem érdekel, hogy merrefelé is haladunk. Ez a felszín és ezen is maradunk, ha rajtam múlik, ugyanis nem szokásom tudatni másokkal sem verbális, sem metakommunikációval azt, hogy mi zajlik bennem.
    Se egy bólintás, se semmi. Utolérem, rendben van, álljunk hozzá így, a többit pedig fedje homály. Persze magamban azért pörgetem az eseményeket, ugyanis nagyon szeretném tudni, hogy ez a kedves barát honnan akadt rám és miért liheg a nyakamban ilyen elszántan.
    - Másokban lehet, hogy izgalmat gerjeszt, de én nem vagyok mások.
    Közlöm vele szárazon. Ezzel nem hazudok, hiszen nem mondtam azt, hogy számomra nem vonzó a külleme, de azt sem tettem elé, hogy az lenne. Az én dolgom, s nem lennék tündér, ha nem facsarnám a szavakat ily’ megfelelőn. Arra nem válaszolhatok semmit, hogy mondtak-e olyasmit, amiről ő beszél. Sehogy sem hangzana jól, mindenképpen lenne benne a lelkemből, amit nem fogok kiteregetni, az teljesen bizonyos.
    - Honnan tudod mi illik hozzám és mi nem?
    Kérdezek vissza és az én mondatom végéről sem marad el az emelkedő-eső hangsúly után a kacsintás. Ha neki szabad, akkor nekem is, ez szinte olyan, mintha másolnám őt és nem lenne semmiféle önálló gondolatom. Tökéletesen kapóra jön, így elhiheti, hogy nyeregben van és talán nem fog méltó ellenfélnek tartani. Pedig az lennék, bárkinek kedvére válhatnék, de nem akarok.
    - Nem kell kergess, itt vagyok. Közöld, mit akarsz, hallgasd meg a válaszomat és tűnj el. Egyszerű a képlet szerintem.
    Adom meg a választ arra, amit meg sem kérdezett. Nem mondom, hogy otthonosan mozgok ebben a helyzetben, de nem is kell jól érezzem magam. Tudok adni neki olyan választ, amivel megelégszik, ha tudom, hogy mit is akar.
    - Fellettem? Állsz?
    Két kérdés, egyik szemtelenebb, mint a másik. Még ajkaimon megjelenik a mosoly is, pimasz, pikáns, fűszeres. És nagyon jól áll. A politikai rangja nem érdekel, abba született, nem kiérdemelte. Semmit sem jelent.
    - A tapintat rettenetesen kétszínű, pláne egy ilyen antré után.
    Veszem kedvtelve tudomásul, hogy közeledik hozzám. Nem zavar a jelenléte annak ellenére sem, hogy éppen a szekálásomon éli ki magát. Nyilván oka van rá, ahogy nekem is sok mindenre okom van. A különbség kettőnk között az, hogy én nem megrendelésre cselekszem. Ha ő ezt teszi, azért sosem fogom tudni tisztelni.
    - Sokkal!
    Kacsintok rá, s teszem fel a gondolati nyeregbe. Nesze neki piedesztál, hadd üljön rajta, az ilyenek, amilyennek őt hiszem, tapasztalom úgyis szeretik.
    - A formalitás nem jelent rosszat, az csak száraz.
    Javítom ki kis fricskával, élvezettel lovagolva megint a szavakon és direkt kerülve így, hogy miben akarok lenni vele. Köze hozzá szinte semmi. Sőt, nem csak szinte nem.
    - Olcsó játék, pelenkás tündéreknek.
    Nevettem el magam, le sem tagadva, hogy azért tetszett, amit láttam. A kalapot könnyedén meg tudnám perzselni, de nem akarom. A mundanek nem játékra termettek, nem ilyen játékra. Éjnek idején meg pláne nem ijesztegetek hölgyeket.
    - Ki akarja tudni? Mert nem téged éget a kíváncsiság, az biztos.
    Megint csak nem mondtam, hogy igaza van, de azt sem, hogy nincs.
    A rántásra enyhén bennem akad a levegő, kicsit később szívom tele tüdőm a normálisnál. Zavarban nem vagyok egy cseppet sem, a szívem ugyan hevesebb fokozatba kapcsolt, de ezt fel lehet fogni meglepettségnek is.
    A szavaira nem reagálok, ellenben amikor megharap, akkor a nyakára csúsztatom kezemet, tarkójánál fogva akadályozom meg abban, hogy elhúzódjon, s olyan csókot forrasztok ajkaira, ami egészen addig eltart, amíg a szusz ki nem fogy belőlünk. Játszani akart? Emberére – tündérére – talált bennem. Tekintetemben metszőn ég a harag, amikor végül elengedem. Pengeélen táncolunk.
    - Nem mesélek, hacsak el nem mondod, hogy kitől szerezted az információidat és ki az, aki hamis vádakkal illetett.
    Kötöm az ebet a karóhoz és igazat szólok. Hiszen nem játszom besúgót. Én magam vagyok az, vérmesen komolyan.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Hétf. Jún. 29 2015, 23:11




    Min-Woo & Vin



    ~ Tényleg te tetted?




    Mosolyogva
    szemléltem a srácot akit kifogtam. Nem a szokásos perverz vigyorom volt ez, csak egy ártatlan kis görbe az arcomon, amit egyszerűen nem tudtam letörölni. Nehéz esetnek tűnik, én meg nem sokáig bírom türelemmel. Szerintem egyikőnk se akarja, hogy az elfogyjon, mert én aztán tényleg mindenre képes vagyok annak érdekében, hogy elérjem a célom. De én őt igazán nem akarom bántani, nagyon kár lenne ha elveszne a világból. Viszont ha nem hagy más választást… Jaj kérlek Min-woo ne kényszeríts olyan dologra amit nem akarunk. Se te, se én. Nagyon nem akarsz más választást hagyni nekem, de kínozni foglak ha nem viselkedsz.
    - Jaj, ne legyél ilyen szégyenlős Minnie. – billentem oldalra a fejem, de a hangom még mindig olyan volt akár a csúszós jég. Annyira nagyon csúszós jég, hogy még egy műkorcsolyázónál is félő lenne, hogy elesik ha rámerészkedik – Mondjad csak ki szépen, hogy még sose láttál ilyen gyönyörű tündért.
    Hát hiú vagyok, nagyon hiú, az biztos. Ezért se tetszett a válasza. Szeretek tetszeni magamnak és másoknak is. Tisztában vagyok a saját szépségemmel és szeretem is hallani ha valaki dicséri azt. Az viszont már kevésbé tetszetős a számomra, hogy a velem szemben álló tündérfiú nem akar beszállni a játékomba. Egyszerűen csak zavart, hogy nem adja alám a lovat, pedig igazán megérdemelném. Ahogy elnézem nem az az engedelmes fajta, szóval szerintem nagyon erősen kell próbálkoznom. A kérdés az, hogy lesz-e türelmem betörni, de nem hiszem. Ha nem sikerül a dolog akkor sajnos majd megtörni próbálom, de abból nem lesz köszönet.
    - Több dolgot tudok rólad, mint hinnéd. – válaszoltam neki ismét vigyorogva, majd közelebb léptem hozzá – Ha tudnád, hogy mennyire egyezik a sorsunk…
    Igen, ezt csak azért tudtam kimondani, mert valóban valamilyen szinten egy cipőben járunk. Ő besúgó, én kém vagyok. Egyik se tisztességes munka, akármennyire azt állítom. Csak hát közte és köztem az a különbség, hogy én az udvaromat szolgálom és a királyt segítem, ő megszórakozásból dobja fel az embereket. Az a hír járja, hogy Vincent Shin egy nagyon kegyetlen herceg, de akkor mint mondanának ha megismernék Nam Min-woo-t? Hát minden bizonnyal melegségtől áradó szívű tagnak tartanának. Ezen kívül viszont nincsen más megegyezés köztünk, én téltündér vagyok, ő nyártündér. Nekem többféle képességem van, ráadásul tudom hogyan kovácsoljak előnyt ezekből. Ő vele nem tudom mi a helyzet, mert Mark holmi keveset tudott elárulni erről a részről, de majd kitapasztaljuk, úgy érzem az utóbbi időben sok időt fogok eltölteni vele. És tekintve, hogy őt az apja verte és a családban elég szégyenletes tündérnek tartják… Én egy herceg vagyok. Elég nagy különbség a kettő.
    - Tényleg? Hajlandó vagy bevallani? Akkor gyere, indulunk, mert máshol van dolgunk. – mondtam neki, és majdnem megragadtam a kezét, de aztán rájöttem, hogy nem ismerem a képességét, így talán nem tanácsos hozzáérnem.
    - Én a családom büszkesége vagyok, veled ellentétben. – jegyeztem meg pimaszul. Ezt nem csak azért mondtam, mert herceg vagyok, hanem azért is, mert Ixial képes a legbelsőbb ügyeibe beavatni. Ezt nyilván azért teszi, mert megbízható vagyok, és azért is vagyok itt, mert rám meri bízni a feladatot a húgommal ellentétben, aki csak otthon mereszti és élvezi a palotát.
    - Hát te tudod, de a számomat nem fogom megadni, bármennyire is fáj rá a fogad, Édes. – kacsintok rá, majd elindultam, hogy helyet foglalhassak mellette. Engem nem zavart a közelsége, mert így is meg tudtam tartani a távolságot tőle. Ha nem akarom, hogy hozzám érjen, akkor nem fog, ezt garantálom. Eltöröm a kezét mielőtt sikerülne neki a dolog. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy a testi fenyítés az ő esetében semmit se ér, mert az apja nem babusgatta annyit, mint egy normális szülő. Na nem mintha én elkényeztetett kölyök lennék… Na jó, igazából az vagyok, de azt is figyelembe kell venni, hogy engem arra képeztek ki, hogy védjem az udvart, ezért nem is lehetek nyámnyila, cicin neveltetett kölyök. Anyámmal nagyon gyér kapcsolatot ápoltam, egész gyerekkoromban férfiak vettek körbe, azért, hogy be tudjam majd teljesíteni a feladatom. És nem olyan kis feladat az udvar rosszakaróinak eltávolítása. Legalábbis én úgy gondoltam, s most is így teszem. Az volt a céluk ezeknek az embereknek, hogy olyan legyek, amilyen most vagyok. Jeges, kemény, határozott. Azt hiszem sikerült elérniük a dolgot, szóval boldogok lehetnek. Nagyon boldogok.
    - Ahogy gondolod. Nekem mind a két formája tetszik. – mosolyogtam rá édesen, majd tovább játszadoztam a széllel és a természettel, illetve vele. Hol a haját borzolgattam, hol a fűszálakat fújdogáltam meg. Készenlétben akartam lenni, s ez az az elem, amire a legjobban rá van állva a kezem.
    Lesújtó pillantást vetettem rá.
    - A tündérek játékosak. – mosolyogtam rá, majd közelebb másztam hozzá – De te nem tűnsz annak.
    Nemhogy nem tűnt annak, szinte ordított róla, hogy ő egyszerűen csak nem az. Ha nem lenne ennyire szép, akkor talán már rég itt is hagytam volna. Illetve a megbízatás is fontos, nyilván azért lett rám bízva, mert valami nagyon gubancos belügy dologról lehet szó, amiről nem tudhatnak az udvarban dolgozó katonák, hátha elterjedne a dolog és kitörne a pánik. Ezt pedig tényleg jobb elkerülni.
    - Én hűséges vagyok és egy túl fontos és számomra közel álló ember érdekeit nézem. – jelentettem ki, s szinte ordított rólam a makacsságom. Ennél többet nem voltam hajlandó neki elárulni, mert védem magam. Ő is ugyanezt teszi, ezért is vagyok benne biztos, hogy soha az életben nem fog még véletlenül se köpni.
    Nem volt időm tovább gondolkozni, de amúgy is cselekvő alkat vagyok, ezt bizonyítottam is az előbb amikor közelebb rántottam magamhoz. Undort akartam gerjeszteni benne, azt akartam, hogy féljen tőlem, ezért is tettem azt, amit. Vagy talán még élvezem is a kettőnk között folyó macska-egér párbajt? Nem tagadhatom le a dolgot, s ezt bizonyítottam is azzal, hogy meg sem próbáltam elhúzódni tőle, szinte ráugrottam az ajkaira, amiket úgy csókoltam, mintha soha többé nem tehetném meg a dolgot. Mikor szétváltak ajkaink, figyelmesen hallgattam a szavait, aztán közelebb csúsztam hozzá, végig az arcán tartva a tekintetem.
    - Annyira sajnálom… - kezdtem bele és megsimogattam a járomcsontját, majd a két kezem közé vettem az arcát. A hüvelykujjammal finoman kis köröket írtam le rá ahogy simogattam, még mindig a szemébe nézve az én mély, feneketlen tekintetemmel.
    - De nem hagysz más választást. – egy hirtelen mozdulattal, erősen vertem a fejét a fába. Biztos voltam benne, hogy az ütéstől el fog kábulni, ezért átöleltem a testét, hogy ha össze akarna csuklani, akkor ne verje még jobban össze magát. Megvárom, hogy mennyire volt hatásos a dolog, ha tényleg elveszti az eszméletét, akkor valami biztonságos helyre fogom vinni, ahol folytathatjuk a dolgot és mások nem találnak rá.


    words: 1070
    clothes: I'm sexy and I know it
    music: Boys Republic - The Real One

    Re: Van Cortlandt Park

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:31

    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Van Cortlandt Park

    on Szomb. Szept. 09 2017, 21:38

    Candy és Nicho

    Nagyon elszúrtam! Mocskosul elszúrtam! Látták apáék is, ami történt. Candy meggyógyított engem. Most is még egy puklival az arcomon kellett volna le jelentkeznem a másik falkánál de e helyet már úgy mentem oda a szüleimhez, hogy egybe forrt az arcom. De ami előtte történt....Nem tudom miért csináltam egyszerűen csak jött és nem tudtam megállni. A tudtára akartam adni azt amit szavakkal nem tudtam...De nem hittem volna, hogy ez így megijeszti...Nem akartam ezt csinálni így nem...Futok. Annyira futok. Attól félek mintha eltűnne előlem az árvaház és soha többé nem látom Candyt. Ezt pedig nem akarom. Főleg, így, hogy van egy képessége ami ilyen erős és gyors...A falka tagja lehet így. Ahogy megállok zihálok és a sötétet nézem magam előtt majd a lámpákkal tarkított út szakaszon indulok tovább és futok. Annyira futok, hogy néha már úgy érzem a farkasom szalad helyettem. Nem érdekel kik akarnának belém kötni csak Candyt akarom már végre látni. Szeretnék, bocsánatot kérni, vagy magyarázatot adni, vagy akármi csak...Csak szeretném, ha nem veszne el..Ha barátok is maradunk, de tudom, hogy velünk új életet kezdhetne. Ha nem is mint a barátnőm de sokkal jobb életbe kezdhetne a falkában. Ahogy végig futok az utcán nem sokkal megpillantom az árvaházat. A kapu zárva de az ablakok égnek. Érzem Candy energiáit. Bal épület rész a 2 emelet az ablaka le lát az utcára. Zihálok és a kerítést nézem. Könnyedén akaszkodok a vasrácsba és a kövön lépek fel majd húzom fel magam a rács tetejére és mászok be az épület udvarára. A földön van pár kavics. Fel veszek egy kettőt és be teszem a zsebembe. Figyelem az ablakot ahonnan érzem az illatát és az energiáját. Ott van... Nyelek egyet és körbe nézek. Sehol senki, viszont egy elég öreg diófa áll az udvaron és ha nagyon ügyes vagyok simán eljutok az ablakához. A fához sietek és belé akaszkodva mászni kezdek. Most hálát adok anyámnak hogy elvitt sokszor repülni így nem lettem tériszonyos. Néhány ágnál néha megállok és elő véve egy követ dobom az ablaknak. Egyre feljebb mászok míg végül szembe kerülök az ablakával. Megállok és egy ágba kapaszkodva nyúlok a mobilomért a zsebembe és pötyögni kezdek." Csak ezt nézd meg és néz az ablakod felé. kérlek!"
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Szomb. Szept. 09 2017, 23:32

    hug Nicho és Candy wolf


    Már egy teljes napja nem mozdultam ki a szobámból, kavarognak a fejemben a gondolatok és nem tudom őket a helyükre tenni...Nicho meccse fergeteges volt, de ami utána történt...Vagyis..Az még a meccsnél is jobb volt, mégis csak megrémültem és elfutottam tőle szó nélkül mint egy kislány...Valószínűleg nem tudja, hogy miért szaladtam el..Lehet, hogy meg is bántottam vele? De hirtelen nem tudtam mit tegyek..A szívem majd kiugrott, de ugyanakkor még mindig nem mondtam el neki a titkom, de egyre nehezebb lesz ahogy haladunk előre..Egyre inkább úgy érzem, hogy nem akarom elveszíteni őt, és egyre jobban félek elmondani. De lehet, hogy épp ezzel fogom őt elveszíteni? Semmi életjelet nem adtam magamról azóta...Ahogy múlnak az órák egyre jobban a gondolataimba mélyedek, már rám is sötétedik. Csak halkan szusszanva dőlök el az ágyamon és a plafont figyelem, mikor hirtelen egy kisebb koppanásra leszek figyelmes. Az ablak felől jött..Talán valami állat?  Ilyenkor? Ahogy kipillantok az üvegen a nagy öreg diófát látom mocorogni mire kissé rémülten húzódok a fal felé. Azt hiszem ez nem egy állat...Talán egy betörő? Vagy a díler? Nem..Nem..Fizettem, tuti, hogy nem ő. Csak rémülten figyelem az ablakot mikor ismét egy koppanást hallani és ekkor már látom ahogy a kő neki is repül az üvegnek. Mi a...? Ide akar bejutni? Nyakamig húzom a takaróm, majd a mobilom hangjára rezzenek össze hirtelen. Odanyúlva érte pillantok a képernyőre és látom, hogy Nichotól jött üzenet. Már csak a nevét megpillantva kezd hevesebben verni a szívem és akaratlanul is mosolyra húzódnak ajkaim. "Csak ezt nézd meg és nézz az ablakod felé". Összevonom a szemöldököm és kíváncsian indulok az ablakhoz amit izgatottan nyitok ki és kihajolva pillantok körbe. Nem kell sokáig keresgélnem, a fa felé pillantva veszem is észre őt..El sem hiszem..Tényleg itt van? Eljött egészen idáig és még fel is mászott értem a másodikra? Olyan mint egy romantikus lányregény. Az eddigi rosszkedvem egyből tovaszáll és felnevetek halkan miközben felé nyújtom a kezem, hogy segítsek neki bejutni az ablakon.
    - Rómeó..Te vagy az? -Kuncogok halkan és kissé elpirult arccal lépek hátrébb ahogy belép az ablakon.
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Van Cortlandt Park

    on Vas. Szept. 10 2017, 00:27

    Candy és Nicho

    Össze zárom az ajkaim ahogy elküldöm az üzenetet és felnézek a telefonból, hogy figyeljem az ablakot, mikor fog megjelenni ott Candy. Nem sokkal meg is jelenik én meg fellélegzek. Kíváncsi rám. Kinyitja és nevet és ez azonnal enged feszültségemen. Egyensúlyozva lépkedek az ágon párat majd egyik kezemmel finom kicsi kezét másikkal az ablak párkányt fogom meg majd lábaimat magam mellé húzom.-Én vagyok a pókember.-suttogom ahogy felnézve nézek szemeibe majd elvigyorodom és belépek a szobájába majd húzom le az ablakot. Felé fordulok és hirtelen minden össze szedett mondatom elveszik amit eddig mondani akartam. Nyelek egyet és hirtelen minden megakad bennem. Nem tudom, hogy kezdjek bele és csak állok ott és a szemeit figyelem.-Candy...én...-lehunyom egy pillanatra a szemeim és csak szusszanok egyet.-Nem tudom mi ütött belém. Nem akartalak lerohanni és sajnálom ha azt tettem. Ha te nem érzel így nem baj, csak...nem akarom, hogy elveszítsem a kapcsolatom veled...-mondom ahogy valami értelmeset próbálok kinyögni, és állok ott mint egy kis gyerek aki nagyon rossz dolgot tett.-Sajnálom, ha túl buzgó voltam...-mondom ahogy rá emelem kék szemeim és figyelem várva, hogy reagáljon valamit és meg se merek mozdulni a szobában mert lehet nem sokára másznom kell le a fán vagy ilyesmi...-Szóval megértem ha arcon akarsz vágni vagy ilyesmi.-mondom halkan kicsit kínosan elnevetve magam.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Vas. Szept. 10 2017, 00:49

    Nicho és Candy


    -A pókember úgyis menőbb mint Rómeó... Az túl nyálas. -Figyelem töretlen mosollyal, leplezni sem tudnám, hogy mennyire örülök neki. Bocsánatot kér..Pedig tényleg nem tett semmi rosszat, nincs miért bocsánatot kérnie..Az egy tökéletes pillanat volt, csak én szúrtam el. Ajkaimat rágcsálva figyelem és várom, hogy befejezze a mondatát. Le sem tudom róla venni a szemeim, legszívesebben a nyakába ugranék, már annyira hiányzott. Viszonylag türelmesen hallgatom végig, de amint az utolsó szó is elhagyja a száját arcára simítva pillantok a szemeibe.
    -Arcon vágni? Épp elég ütést álltál már miattam...És semmi olyat nem tettél amivel kiérdemelnéd a pofont...Vagy amiért bocsánatot kellene kérned..Akinek ezt kéne tennie az én vagyok. Sajnálom, hogy csak úgy szó nélkül ott hagytalak és azóta jelet sem adtam magamról...Nem tudom, hogy mit tettem volna, ha most nem jössz el és elveszítelek. Bele gondolni sem akarok. -Halkulok el kissé, ujjaim folyamatosan arcát cirógatják. Ahogy egyre hosszabban figyelem szinte akaratlanul hajolok közelebb hozzá, mintha nem is én irányítanám a testem. Arcát cirógató kezem finoman a vállára ejtve kapaszkodok belé és még közelebb húzva magam egy apró puszit lehelek ajkaira. Érzem ahogy az arcom lángolni kezd, rá sem merek nézni mert attól csak mégjobban zavarba jönnék így lesütöm szemeimet és egy tincset fülem mögé tűrve figyelem a padlót.
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Van Cortlandt Park

    on Vas. Szept. 10 2017, 16:08

    Candy és Nicho

    Hallgatom a szavait és ahogy megérinti az arcomat olyan nyugalom és melegség önti el a testem. Nem haragszik rám...Csak figyelem és hallgatok majd ahogy közelebb hajol, lehunyom a szemeimet és élvezem az apró puszit még ha csak egy pillanat is. Kinyitva szemeim figyelem az arcát ahogy elpirul és nem mer rám nézni. Nyelek egyet majd hozzá lépve fonom át a derekát és ölelem magamhoz szorosan.-Olyan buta vagy néha.-mondom bele morogva a fülébe ahogy szorosan ölelem őt és leheletem lassan végig siklik a bőrén ahogy lenyugszik a testem belül. Lassan elhajolok de nem engedem kezeimmel csak csípőjére csúsznak kezeim és finoman tartják ahogy homlokomat az övének döntöm, majd lehunyva a szemeim lassan előre hajolva érintem össze vele az ajkaim és csókolom meg hosszan. Olyan finom, és annyira hiányzott nekem. Egyik kezem az arcára siklik majd rá simítva tenyeremmel lassan elválok tőle és kinyitva szemeim nézek az övéibe majd nem tudom megállni de egy széles vigyor jelenik meg az arcomon.-Azért rám hoztad a frászt ugye tudod...-suttogom halkan ahogy figyelem szemeit kék íriszeimmel másik kezemmel pedig szorosan magamhoz vonom miközben az arcát simogatom.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Hétf. Szept. 11 2017, 01:14

    Nicho és Candy

    Érzem ahogy kezei derekamra siklanak és egyre közeledik hozzám, ettől csak még jobban zavarba jövök, még bőröm is libabőrös lesz kissé mikor hozzám szól. Szorosan ölel magához és ez jó érzés, biztonságban érzem magam a karjaiban, kis idő elteltével én is lassan dereka köré kulcsolom kezeim ahogy hozzábújok, majd nem sokkal később már ajkait érzem a sajátomon. Ösztönösen hunyom le a szemeim és most kiélvezem a pillanatot, ha már a múltkor nem sikerült, ez az első igazi csókunk..Vagyis nekem ez az első igazi csókom amúgy is. Ösztönösen hunyom le szemeim és kezeim nyakam köré fonva simulok hozzá szorosan miközben hosszan viszonzom a csókját. Mintha egyszerre minden gondom elszállt volna, most csak körülöttünk forog a világ...
    -Tudom...Ne haragudj..-Suttogom ajkaira miközben arcommal tenyeréhez bújok és kezére cirógatva figyelem szemeit.
    -Köszönöm, hogy nem mondtál le rólam azok után, hogy úgy otthagytalak...Nem szeretnél beljebb jönni..? -Kulcsolom rá ujjaimat az övére és amint rábólint beljebb sétálva ülök le vele az ágyam szélére.
    -Hogy vannak a sebeid..? Nagyon megsérültél? -Arcára simítok és a sérüléseit keresgélem szemeimmel, szinte biztosra veszem, hogy jó párat szerzett a meccsen...
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Van Cortlandt Park

    on Hétf. Szept. 11 2017, 21:17

    Candy és Nicho

    Csak hallgatom a szavait és olyan jó érzés, hogy nem húzódik el. Hogy velem van. Ahogy átkarolt és viszonozta a csókomat. Valami olyasmit találtam megint meg amit Jenny adott nekem. Ismert érzés de Candy újra feléleszti és úgy adja át mint még soha. Intenzív...Össze kulcsolja ujjainkat és lassan követem az ágyhoz majd leülök mellé és kék szemeimmel hallgatom őt. Halkan elnevetem magam. Történt ennél már rosszabb is de nem tagadom, most azért rendesen kaptam én is...Igazából az oldalamon van még pár sérülés és az ökleim sebződtek ki meg aminek látszani kéne az a monokli amit egy érintéssel meggyógyított rajtam de hála az égnek mai napig nem tűnt fel neki és ezért valamilyen szinten hálás vagyok hogy kicsit suta.-Semmi baj, Candy...Csak pár zúzódás. Hamar meg fog gyógyulni.-Talán holnapra már nem is lesz ott ha a farkasomon múlik.Előre hajolok és átkarolva csípőjét húzom közelebb és emelem az ölembe majd hajtom a fejemet a mellkasára. Szeretem a szívverését. Ahogy dobog a vére és ahogy felgyorsul mikor velem van, vagy hozzá érek. És, hogy ezt mind hagyja nekem...-És te jól vagy?-kérdezem halkan ahogy kinyitom a szemeim és a kezeinket nézem ami a combjain pihen össze kulcsolva. Nem akarom elengedni. Szeretem Candyt...És tudom, hogy el fogja engedni a drogot egy jobb élet reményében. Ráadásul az a pénz amit nyertem az mind az övé abból, fel tudja magát húzni.. De a lakást már annyira nem preferálom. Ha valóban beavatom őt a titkainkba. Ha a falka valóban elfogadja őt is...Beköltözhet hozzánk. És addig abból a pénzből el lehet amíg talál új munkát. De figyelnem kell rá. Viszont várnom kell amíg elmondja, hogy drogos. Nem látszanak rajta annyira tünetek, és az túl feltűnő lenne ha magamtól rá jövök. Vagy rajta kell kapnom....Vagy elmondja magától. Elveszem mellkasáról a fejem és fel tekintek rá kék szemeimmel, és biztatóan rá mosolygok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Kedd Szept. 12 2017, 17:29

    Nicho és Candy


    Semmi baj..? Hogy lehet, hogy ennyivel megúszta? Elég nagy ütéseket kapott...Remélem nem csak átverni akar. Szusszanok aggódva majd elvörösödött arccal helyezkedem el az ölébe és alsó ajkamba harapok zavartan mikor fejét mellkasomra hajtja. Egyik kezemmel az övét fogom másikkal pedig lassan a hajába cirógatok míg államat a fejének támasztom.
    -J..Jól vagyok-Motyogom zavartan-Meg kéne mutatnod a sebeidet..Aggódom, hogy átversz, és közben súlyos fájdalmaid vannak! -Vicces, hogy még én beszélek átverésről...El kéne mondanom neki mindent, de azzal teljesen tönkretenném a pillanatot. Ez tényleg csak rosszabb lesz minél tovább húzom a dolgot...
    -Amúgy...Nagyon ügyes voltál..Hallottad ahogy szurkoltam neked? Bár anyukádon nem tettem túl. -Nevetek fel halkan ahogy visszagondolok a jelenetre.
    -Az ellenfeled már biztos megbánta, hogy veled állt ki!
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Van Cortlandt Park

    on Szer. Szept. 13 2017, 22:27

    Candy és Nicho

    Hallgatom ahogy beszél, és olyan mókás, ahogy hallom miként ver a szíve és gyorsul fel miattam. Finoman cirógatom a kézfejét és szemeit figyelem és piros arcát. Csak nézem és a végére el is felejtem mit is mondott annyira bele merültem abba, hogy nézem őt. Megcirógatom az arcát kézfejemmel és a szemeit figyelem továbbra is, majd oda hajolva csókolom meg újra ajkait ahogy lassan simogatják ujjbegyeim bőrét. Puha, és finom feszes bőre van. Megbizsereg tőle a tarkóm. Olyan finom az ajka. Nagyon nehéz elengedni. Olyan mintha a sivatagból jönnék, és az ő ajkai az én szomjoltó oázisom. Kicsit mohóban csókolom, de szeretném ha érezné ő is azt amit én...lassan elengedem és kezemet lassan leveszem az arcáról és az ölébe ejtem.-Valld be, hogy csak azt szeretnéd, hogy vetkőzzek nem pedig a sebeimet nézegetni.-piszkálom meg finoman ahogy felpillantva rá vigyorgok és kék szemeimet az ő íriszeibe emelem.-Anyut nehéz lepipálni, de hidd el tudtam, hogy te is nagyon drukkolsz.-mondom ahogy mosolyra váltok és szusszanva egyet tűröm el egyik hajtincsét.-Nem tudom Candy. Lehet egyszer egy visszavágón én fogok kifeküdni...Én akkor se becsülöm alá az ellenfelet ha már rég a földön van. Mindig meglephetnek valami újjal.-mondom ahogy kicsit hátra dőlök kezeimmel kitámasztom magam az ágyon.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Csüt. Szept. 14 2017, 23:24

    Nicho és Candy


    Teljesen belemerültem a fecsegésbe, de hirtelen egy újabb csók hallgattat el..Mondjuk valóban hatásos. Szorosan hozzábújva viszonzom a csókot, szinte egész testem beleremeg az érzésbe. Sosem éltem még át ilyet, de örülök, hogy ő az első akivel megteszem. Ahogy mohóbban falja ajkaim arcom újra elvörösödök és finoman alsó ajkába harapok, majd nehezen ugyan de elszakadok tőle. Miután ajkaink elváltak még egy utolsó apró csókra visszahajolok hozzá majd mellkasára simítva pillantok a szemeibe.
    -Túl élesen vág az eszed...Most lebuktam...-Nevetek fel halkan a fejemet ingatva, de hamar csappan is a jó kedvem.
    -Visszavágó? Ugye nem veszel részt több ilyen nagyobb tétű versenyen miattam? -Ahogy arcomra simít finoman a kezére fogva puszilok a tenyerébe.
    -Így is túl sokat tettél már értem...Meg sem érdemlem. -Sóhajtok fel halkan lesütve szemeimet. Hirtelen pár másodpercre kiül az arcomra a rémület mikor lepillantva megpillantom a zacskót a földön benne kevéske fehér porral, de igyekszem leplezni az ijedtségem. Hirtelen felpattanva próbálom egy nem túl feltűnő lábmozdulattal berúgni az ágy alá a csomagot miközben próbálom más irányba terelni Nicho figyelmét.
    -Nem kérsz valamit..? Vagyis..Nincs itt túl sok mindenem, de inni? -Nyelek egy nagyobbat ahogy kezeimet hátam mögé téve kezdem idegesen tördelni az ujjaimat.
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Van Cortlandt Park

    on Pént. Szept. 15 2017, 21:25

    Candy és Nicho

    Ott lappang a szenvedély, de mindig valami más elvonja a figyelmünket és ez egy kicsit bosszantó, pedig erősen bizsereg a levegő. Halkan szusszanok egyet és figyelem ahogy bele puszil a kezembe.-Ne izgulj ezen. Ez a sportom. Kemény fiú vagyok már.-mondom ahogy figyelem.-Élvezem és csak ez számít nekem.-nézem kék szemeimmel az arcát majd hirtelen meg fagy mire pislogok párat. Fel pattan és erősen hadakozni kezd majd rugdalni valamit én pedig a lábamat elé teszem a dolognak. Nem rejted el előlem...Amúgy is a szaga olyan erős, hogy az egész falkát be lehetne lőni már csak az illattól. Lehajolok és felveszem. Nézem a zacskót majd megrázva felnézek rá.-Azért ennyire ne néz hülyének oké? Lehet olyan sportot űzök amiből elsőre mindenkinek az jön le, hogy biztos az agyam helyén is izom van de ki kell, hogy ábrándítsalak.-mondom ahogy a zacskót zsebre teszem.-Van még?-a hangom nagyon is változik. Sokkal ridegebb, és határozottabb. Megkövetelem, hogy tiszteljen, hogy igazat mondjon. Nem azt akarom, hogy féljen. Nem az a dolgom, hogy abban tartsam. Nem is lelki terrorral akarom elérni a változást. Inkább a lelkifordulás dolgozzon benne. Fel állok és figyelem kék szemeimmel ahogy zsebembe tartom kezeimet majd felé lépek és arra kezdem sarkalni, hogy lépkedjen hátra felé.-Nem tudom mióta csinálod...Nem tudom az indokot...Egyszer talán megosztod velem. De ha nem is akarod azt se bánom. Viszont egy valamit nem szeretek. Mikor hazudnak nekem Candy. Segítek neked fontos is lettél...egy gyenge pontom. Ne játszd ezt ki.-mondom komoran majd ahogy a falhoz ér egyik kezemet feje mellé téve támasztom meg.-Nem szeretek olyan lenni mint az apám. Sőt kifejezetten próbálok máshogy állni az ilyesmihez. De tudom, hogy néha nagyon is szükség van rá...Most szeretném leszögezni, hogy ezt sürgősen be fogod fejezni mert ha kell itt hagylak, és ha nagyon is fáj tudok úgy csinálni mintha mi sem történt volna.-Erősek a szavaim de ez ezzel jár. Tudom mire képesek ezek a szerek, kibaszottul nem akarom, hogy ő is eljusson erre a pontra.-És hagyd ott azt a munkát. Nem érdekel ha nekem kell fizetnem egy csomó mindent ha annyira fáj idővel törleszted, de egy tisztességes munkával érted?-Szeretem Candyt...De valamiben még nem nőt fel igazán. Ezért kell olyannak is lennem aki tereli bizonyos helyzetekben. Ha tényleg akarunk valami komolyat. És én szeretném ha ez több is lehetne...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Pént. Szept. 15 2017, 22:04

    Nicho és Candy


    Ahogy a zacskóba rúgok hirtelen valami útját állja az ágy előtt és az nem más mint Nicho lába. A lélegzetem is eláll pár percre, még szusszanni sem merek mikor megszólal. Csak hallgatom őt elsápadva és beszédre nyitnám a szám, hogy ellenkezzek, hogy nem néztem őt bolondnak, de nem jön ki hang a torkomon.
    -N..Nincs..-Szólalok meg nehezen hosszú hallgatás után miközben lesütöm a szemeimet. Nem merek ránézni és nem is akarok..A hangja is eléggé megrémiszt már, olyan más lett...Felidegesítettem, mondjuk ezen nem is csodálkozom. Előre lép felém mire én kissé megszeppenve hátrálni kezdek és idegesen véresre harapdálom ajkaim. A fal állít meg hátrálásomban, de továbbra sem merek ránézni csak a földet figyelem. Könnyek szöknek a szemeimbe ahogy hallgatom a leszidását, félek, hogy elveszítem...Nem akarom máris elveszíteni őt.
    -Megvan az okom..Nem akartalak átverni...Én csak féltem elmondani...Féltem, hogy mindent tönkreteszek vele és, hogy ha megtudod rögtön elhagysz. Már az elején el akartam mesélni de ahogy egyre kötődtem hozzád mindig nehezebb lett.. -Mikor kezét a fejem mellé támasztja ösztönösen rezzenek össze és szorosan bezárom szemeim, pedig tudom, hogy nem bántana.
    -Nem akarom, hogy úgy csinálj mintha semmi nem történt volna. -Eszmélek fel végül és újra kinyitva szemeim kapaszkodok meg szorosan a felsőjébe. Olyan ridegen beszél velem, de én csak mégszorosabban kapaszkodom a pólójába.
    -Ugye nem fogsz most elmenni..? Nem akarom, hogy itt hagyj, szükségem van rád. Nem akartalak átverni, ott hagyom a munkát is...Csak ne legyél velem ilyen rideg...Megrémiszt..-Sírom el magam miközben szorosan átölelve fúrom mellkasába a fejem.
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Van Cortlandt Park

    on Pént. Szept. 15 2017, 22:29

    Candy és Nicho

    Hatok rá. Erősen hatok rá. Elsőre nem csodálkozom. Megijedt, hiszen ilyet még nem produkáltam neki, de most muszáj volt. Nem vagyok engedékeny. Ebben nem. Ő nagyon is értékes ember, de miért nem veszi ezt észre maga is? Miért kell ilyenekkel rontania magát.-A félelem rossz segítő. Ezzel csak mérgesítettél volna mindent, és ha később tudom meg? Kitudja akkor, hogy reagálok Candy...-mondom ahogy megdorgálom.-Vedd észre nem azért teszem ezt, mert gusztustalan és láttam nem egy embert ahogy ez tönkre tette. Te ennél jobb vagy.-mondom ahogy figyelem az arcát még ha ő nem is néz rám. Másik kezemmel is megtámaszkodok a falnál és nézem kék szemeimmel.-Leszek én a drogod. Én nem okozok semmi károsat benned.-mondom ahogy finoman megérintem a fejét mikor belém kapaszkodik és halkan sírni kezd.-Nem megyek sehova. Csak ezt akartam hallani.-mondom ahogy két kezem az arcára simít és megemelve tekintetét hajolok le és csókolok finoman kiharapott ajkaira. A vére...meleg...Annak illata jobban felpesdíti az enyémet és neki döntve a falnak csókolom meg kicsit vadabbul, ahogy ujjaim hajába futnak és bele szorítanak miközben egyre jobban csókolom ajkait és finoman harapom meg olykor. Másik kezemet a falon támasztom meg és hozzá simulva végül a levegő hiány választ el tőle. Nagyot fújok és kinyitva szemeim nézek az övébe és lassan engedek tincsein és ujjaim finoman nyakára csúsznak. Hiába...nem is tudom mikor voltam utoljára nővel...Fejemet lejjebb hajtva pillantok nyaka ívére, és kulcs csontjára majd oda hajolva finoman csókolok bőrére és várva egy pillanatot folytatom apró csókokkal elhalmozva fedtelen bőrét ahogy lassan nyakától kezem végig simít karján majd oldalán és finoman combjába markolok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Pént. Szept. 15 2017, 22:55

    Nicho és Candy

    Amikor hozzábújok és hallom a lélegzetét, szívverését már attól is kezdek megnyugodni, de igazán csak akkor múlik el az aggodalmam mikor érintését érzem a bőrömön. Ahogy megemeli fejem felpillantok a szemeibe és ajkaimmal szorosan tapadok övére. Egyre hevesebben csókol, a falnak vetve hátam szívok finoman ajkaira néha miközben egyik kezemmel hasától egészen a mellkasáig simítok fel majd átkarolom a nyakát. Az utolsó szusszanásig csókoljuk egymást majd elválva szuszogok ajkaira miközben halványan elmosolyodva figyelem szemeit. Szeretlek Nicho, el sem tudom mondani, hogy mennyire. Ahogy ajkaival nyakamhoz ér bőröm libabőrös lesz és arcom ismét vörös árnyalatot vesz fel. Ösztönösen döntöm kissé oldalra fejem és egyik kezemmel felsimítva a tarkóján fúrom hajába ujjaim. Nem is gondolkodom, csak cselekszem, teljesen elveszi az eszem. Egyik lábam köré fonva húzom szorosabban magamhoz miközben szabad kezemmel felgyűrve pólóját cirógatok hasára majd az oldalára. Egyre szaporább a lélegzetem, a józan eszem azt súgja még most be kéne ezt fejezni, de mégsem tudok megálljt parancsolni a mozdulataimnak. Gyengéden Nicho fülére harapok majd eltávolodok tőle és lefelé haladva halmozom el csókokkal arcát, állát végül a nyakát is.
    -Szeretlek. -Mondom ki végül kipirult arccal elhúzódva tőle pár másodpercre.
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Van Cortlandt Park

    on Pént. Szept. 15 2017, 23:18

    Candy és Nicho

    +18

    Viszonozza minden érintésem és lassan veszem ajkaim között a levegőt ahogy ajkaim finoman szívják meg bőrét, és fogaimat lassan húzom végig bőrének felületén. Ahogy megemeli a lábát térdhajlata alá csúszik a kezem és a másik kezemet elvéve a falról simítok le a derekára majd magamhoz ölelve emelem miközben állára csókolok majd szája szélére és ismét ajkaira ahogy finoman beharapom alsó ajkát és ellépve a faltól fordulok az ágy felé vele és lassan leengedem rá ahogy fölé kerülök. Ajkait csókolom ahogy végig simítok karján egyik kezemmel majd mellkasa oldalán míg a másikkal combján felfele csúszik lassan. Ahogy végig simítok derekán, lassan vissza fele kezdem gyűrni a felsőjét ahogy ujjaim a póló alá csúsznak és bőrén siklanak ujjaim. Lassan elengedem ajkait és a szemeibe nézek. Elvigyorodom majd halkan suttogok.-Én is szeretlek...-susogóm ahogy figyelem kék szemeimmel majd állára puszilok és lassan apró csókokkal megyek végig a torkán majd finoman megharapva szívom kicsit meg a nyakát. Kezem lassan felér a mellkasán megérzem a melltartót ujjaim alatt és lassan keblére csúszva kézfejem markolom meg finoman egyenlőre. Másik kezem kicsit gyorsabban siklik fel a pólóval, majd kicsit elemelkedve lassan lehúzom róla és vissza hajolva hozzá csókolom meg ismét ajkait, majd újra elengedve emelkedek fel és veszem le a pulóveremet majd a pólóm. A hasam felett egy lila folt, egy zöldes lillás a bal mellizmomon, és az oldalaimon már sokkal kisebb foltok. Vissza hajolok fölé és arcára simítok majd csókolom meg újra ajkait ahogy egyre eluralkodik rajtam a szenvedély, és a vágy. Bőre olyan finom, puha és jó illatú...Ahogy haladok lefele a bőrén le pillantok melleire ls megharapom alsó ajkam majd nyalom meg a szám és az egyik fölé csókolok míg a másikra vissza csúszik a kezem lassan egyenlőre melltartó felett masszírozva.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Van Cortlandt Park

    on Pént. Szept. 15 2017, 23:46

    Nicho és Candy

    +18

    Szorosan átölelve kapaszkodok belé és csókokkal halmozom el míg elérünk az ágyig. Minden egyes érintésére és csókjaira hevesen reagál a testem, halk szusszanások hagyják el ajkaim. Hagyom, hogy megszabadítson felsőmtől majd kissé felemelkedve segítek neki is megszabadulni a sajátjától miközben kezemmel finoman végigcirógatom felsőtestét.
    -Már gyógyulnak a sebeid, de még mindig fájdalmasnak tűnnek..-Óvatosan simítok foltjaira majd ajkaimmal épphogy érintve puszilok rá a hasán majd mellkasán lévőre. Ismét megcsókol amit kezére simítva viszonzok miközben visszadőlök az ágyamra. Lehunyva szemem falom ajkait egyre hevesebben. Azt mondta ő lesz a drogom...Ez tényleg felér azzal az érzéssel. Elszakadva ajkaitól túrok hajába majd simítok le tarkóján és hátán miközben ő egyre lejjebb halad. Hangosabbat szusszanok és kissé megemelem mellkasom ahogy keze egyik mellemre téved. Ekkor kezdem igazán felfogni mi is történik. Kissé megrémít, rengeteg gondolat fut át az agyamon, eszembe jut anyám, és az, hogy vajon mit gondol rólam Nicho, nem korai még? Mi van ha valami baj lesz? Kissé nyugtalanul kezdek fészkelődni miközben megpróbálom elhessegetni gondolataim.

    Ajánlott tartalom

    Re: Van Cortlandt Park


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:57