Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Yesterday at 23:03

» Játékostárs kereső
by Paola Seton Yesterday at 22:00

» Paola Seton
by Admin Yesterday at 21:15

» Folyosók
by Connor Shayeh Vas. Dec. 16 2018, 23:10

» Fangtasia
by Jazz Quinn Vas. Dec. 16 2018, 22:14

» Elkészültem!
by Paola Seton Vas. Dec. 16 2018, 21:28

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 16 2018, 21:10

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 16 2018, 20:56

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Vas. Dec. 16 2018, 20:38

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Dec. 16 2018, 19:00

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Agami Sushi Bar

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Agami Sushi Bar

    on Hétf. Jan. 16 2017, 09:21




    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Agami Sushi Bar

    on Kedd Jan. 17 2017, 09:49

    To: Vitaly

    A kinti folyosón ülök, cipő nélkül, az egyik ablakban, ölemben a heti rendelnivalókkal, amikhez nem kell sem az orrom, sem a szemem, de még csak a kezem sem. Az egyik kezemben cigi lóg, szipkával, isten ments, hogy sárga legyen és bagószagú a kezem, meg a szám. Ruhában vagyok, térdig érőben, és marhára nem érdekel az illem, a harisnya ápol s eltakar, a többivel meg egészségükre.
    - Mi történt a norival, hogy ennyire lefogyott? – a fogyasztás nem indokolja és ahogy sejtettem, megint a rosszabbikból adott Anzi, vagyis Taki nyomást gyakorolt rá.
    – Heny, hívd fel nekem holnap Akusakit, beszélj meg vele egy időpontot délutánra.
    Rajtam aztán nem fog ki Taki, így már van okom visszamondani a szerződést és különben is, Akusaki sokkal jobb minőségű nori-lapot készít. Egy igen főnökkel el is viharzik, tudtam én, hogy nem fogja holnapra hagyni, nagyon helyes, annyival előrébb leszek.
    A kezem automatikusan nyúl ki a mellettem elhaladóhoz, s már a ruhájának fogásából tudom, s illatából, kihez is fogok szólni.
    - Minden rendben ment, Vitaly? – nézek rá az illetőre, s azonnal el is engedem, hiszen a figyelmet kértem így tőle, félig némán, félig megszokásból. Szeretek érinteni, és kint nagyon hiányzott ez a fajta közvetlenség, de ami hagyomány, az hagyomány. A mosolyom őszinte és érdeklődő, az a fajta vezető vagyok, aki szereti, ha az alkalmazottak elégedettek a munkahellyel és a munkájukkal. Elégedett alkalmazott, elégedett vendég. Aki ezzel visszaél, azt nem csak kirúgom, de még be is perlem, akármilyen jogcímmel.
    Szokatlan nekem még az, hogy itt is találkozzak olyanokkal, mint Vitaly, amit valamiért és valahogy, Japánban nem tartottam annyira furának. Azért az első alkalmakat nem felejtem el. De itthon, itthon szokatlan. Pedig az egyik séfem és két felszolgálóm is természetfeletti, egyiküket évek óta ismertem már előtte is.

    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Agami Sushi Bar

    on Kedd Jan. 17 2017, 22:10

    Lynette & Vitaly


    Szerettem dolgozni. De tényleg. A munkaidő tűrhető volt, a fizetés is, és néha (nagyon néha) még ingyen sushit is kaptam. Összességébe véve remek munkahelyet találtam, még ha néha egy kicsit csődnek is éreztem az életemet. A kifutófiúság nem egy nagy karrier, de legalább le sem köt annyira. Igazából mindig máshogy éreztem ezzel kapcsolatban, éppen a közegtől függött. Aznap viszont egészen boldog voltam a kis életemmel, meg a melómmal, vidáman szaladgáltam a megrendelésekkel. Nem volt túl forgalmas a nap számomra, inkább beülő vendégek jöttek, így olykor-olykor akadt időm beszélgetni a többiekkel. Vagy épp unatkozni.
    Egyik alkalommal, amikor visszaértem terepről, a főnökasszony megállított. Kedveltem a nőt, igazán határozott jellem, kicsit szigorú, de nagyon belevaló. Ráadásul Látó. Azt hiszem, badassebb nem is lehetne.
    - Igen, főnök! Megbirkóztam vele ... ráadásul időben. Befutott azóta valami? - fordultam felé, egy apró mosollyal az arcomon. Nyugodtnak tűnt, tehát úgy ítéltem, hogy nem lehet túl nagy forgalom, mióta elmentem, de ki tudja. Azért rákérdeztem. Előfordult, hogy visszaértem és már fordulhattam is vissza, még az ilyen gyengébb napokon is. Mondjuk nem tagadtam, hogy már megfordult a fejemben, hogy ideje lenne bekapni valamit így késő délután, de kibírtam volna azt is, ha akad még valami dolgom. Szívesen segítettem másban is az étterem körül, még ha nem is akadt túl sok dolog, amihez egyáltalán hozzányúlhattam. Takarítani például még én is képes voltam.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Agami Sushi Bar

    on Csüt. Jan. 19 2017, 10:17

    To: Vitaly

    Ahogy figyelem, mindig elmerengek azon, hogy látszatra ő a fiatalabb, de le merném fogadni, hogy az én koromnak a többszörösét élte már meg. Egészen jól adja a fiatal sihedert. És egyáltalán nem olyan, mint kint némelyik volt, akik azzal töltötték az idejüket, hogy bosszantották az embereket, főként az olyanokat, mint én.
    - Ráadásul? – kérdésem csendes, ámde figyelő.
    – Mióta nem érsz oda időben? – valami oka lehet, hogy ha késnek az ételkihordások, s ha rajtam múlik, cselekszem, ha nem rajtam múlik, a másikat ösztönzöm cselekvésre.
    – Van valami oka, vagy okai a késlekedéses szállításnak?
    Felállok, előtte szívok egyet a cigiből. Lesimítom a miniszoknya részt a ruhámon és beleigazítom a lábam a magassarkúba, nem, mintha alapban nem lennék magas.
    - Lucille meg tudja mondani – de ma, ahogy láttam, elég lanyha volt a kiszállítás, viszont a vendégek sorra fordulnak meg, s később még többen lesznek. Akkor megyek én, s beállok szintén, főként, mert az életem ez a konyhaművészet, az étterem vezetését átadtam szakértőbbnek, a tulajdonos én vagyok.
    - Mióta nem ettél, nem ittál? – egy ember bőre és tekintete sok mindent elmond. Még ha Vitaly nem is éppen teljesen ember, ez náluk sem változik, ahogy megfigyeltem.
    – Szeretném, ha figyelnél magadra. Gyere velem.
    Tegezem, mindenkit tegezek, szívem szerint Vitalyt éppen nem, az viszont feltűnő lenne.
    A konyhán áthaladva egy tányért veszek elő és sorra pakolom fel neki az ételeket, tudom, mikre van most szüksége. Majd két csésze zöld teát veszek a cigit tartó kezembe, s ezzel lavírozva besétálok az irodába.
    - Ülj le és egyél, még a végén a kiüldözöd a vendégeket a gyomorkorgásoddal – bár komoly a hangom, a szemem mosolyog, ahogy elé pakolom a tányért, a közbe elcsent evőeszközt és az egyik csészét is elé rakom, és beülök az irodai asztal mögé, feltéve az asztalra a lábam, levéve előtte a cipőt. Kint nagyon megszoktam a mezítlábasságot és itthon is gyakorlom. Láb- és cipőkímélő.
    - Újfajta ételeket vezetek be, amiknek speciális szállításra van szükségük. Tudsz kocsit vezetni?
    A közben elaludt cigit inkább leteszem a hamutálra és a csészét veszem a kezeim közé.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Agami Sushi Bar

    on Pént. Jan. 20 2017, 03:57

    Lynette & Vitaly


    Azt hiszem, rossz ötlet volt az az "időben" megjegyzés. A főnökasszony a szívére vette, amire igazából számíthattam volna. Meg kéne tanulnom befogni a számat. Viszont végül is egyáltalán nem az én hibám volt, ha néha véletlenül egy kicsit később értem oda, annyira nem voltam hanyag, hogy ezt engedjem.
    - Tudod, hogy milyen lehetetlen ilyenkor a forgalom. Főleg a belvárosban. Néha nem lehet kikerülni - adtam meg a kis magyarázatomat. Nagyjából ennyivel szerettem volna letudni ezt a beszélgetést, legalább amíg megkérdezem Lucille-t, hogy akad-e nekem valami munka, de a főnöknek tervei voltak velem, így vele mentem hátra, az irodába. Fogalmam sincs, hogy vette észre, hogy éhes vagyok, de le lettem szidva, amiért ma még nem ettem. Igaz, ezen csak mosolyogtam a háta mögött. Néha elég anyáskodóan viselkedett velem, talán mert olyan fiatalnak tűnök. Pedig tisztában volt vele, hogy valószínűleg én vagyok a legidősebb a személyzetben. De az ingyen kaját mindig nagyon szívesen fogadtam, ezzel nem volt gond!
    Az utasításnak megfelelően leültem az íróasztal előtt álló székre, Lynette-el szemben és magam elé húztam a tányért.
    - Éppen enni készültem. Nem kell aggódnod miattam, nem éheztetem magam. De köszönöm! - mosolyogtam visszafogottan de kedvesen a nőre. Ezután pedig fogtam is egy darab ételt és ettem egy-két falatot, míg elmondta, miről is lenne szó ezúttal.
    - Igen, tudok. Van jogosítványom, csak autóm nincs. Még. Általában egyszerűbb módját választom a közlekedésnek - feleltem, a végén egy sokatmondó mosollyal. Köszönhetően a kis "tehetségemnek" egész könnyedén utaztam egyik helyről a másikra, bár a kiszállításnál ezt általában nem használtam. Ahhoz túl sok energiát vett igénybe a dolog, hogy egy nap annyiszor egymás után portált nyissak.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Agami Sushi Bar

    on Hétf. Jan. 23 2017, 11:51

    To: Vitaly

    A válasza után szinte azonnal bólintok.
    - Beszélj Lucillel, egyeztessetek abban, hogy melyik időszakban mennyi idő szükséges a kiszállításhoz – egyszerűbb még egy embert felvenni, gépet alátenni, mint elveszteni a rendelőt, elégedetlenné tenni, mert az ront az üzleten. Hiába finom valami, ha én tizenegyre kérek valamit, akkor az legyen ott. A megoldást keresem, sosem a bűnbakot, s akik hozzám kerülnek, előbb-utóbb megértik, hogy azért kérdezek, hogy megoldjam, ha gond van.
    Amint látom, az asztal elé telepszik, nem rakom fel a lábam, se cipőben, sem mezítelen. Én sem néznék szívesen farkasszemet egy csülökkel evés közben. Habár a praclimra senkinek sem lehet panasza, szép, formás. Így inkább csak kinyújtom az asztal mellé, hogy némileg pihentessem.
    - Váljék egészségedre! – emelem meg a teás csészémet, majd kortyolgatok belőle.
    - Például? – aztán ahogy a tekintetem rátéved a szarvaira, legyintek – Nem kérdeztem semmit.
    Időként el kell fordítanom a fejem, mert szokásom rajta megakadni, tekintet ügyén.
    - Az jó, ha van. A gyakorlatot meg majd megszerzed. Kapsz kocsit, spécit, amikben lesz minihűtő és tároló rész is, mert vannak olyan ételek, amelyeket máshogy nem fogunk tudni kiszállítani.
    Bízok benne? Annyira már igen, hogy ezeket rá merjem bízni. Még akkor is, ha az Ise egy makoja mondta, hogy túlságosan is jó indulatú vagyok a természetfelettiekkel szemben, s egyszer nagyon rá fogok fázni. De honnan az ördögből tudtam volna, hogy az, akik előttem vannak, nem emberek? Sajnos, az egyik szertartás túl jól sült el, s amikor körbenéztem a színpad körül, azt hittem, megártott a sake. Tele volt a hely fura lényekkel. Fel is húztam egy üveg vodkát, hogy ne kezdjek el vagy röhögni, vagy óbégatni, egyik sem szokásom.
    - Nem szokatlan, emberek között? – teszem fel a kérdést. Fogalmam sincs, hogyan élnek, mit csinálnak, mikkel bírnak. De amíg békén hagynak, nem bántanak, a bárban sem rendeznek jelenetet, addig elvagyok velük. Azért nem ártana tudni az itt dolgozókról többet.

    Ajánlott tartalom

    Re: Agami Sushi Bar


      Pontos idő: Kedd Dec. 18 2018, 19:26