Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Central Park - Harlem Meer

    Share

    Central Park - Harlem Meer

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:59



    A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 03 2015, 23:29-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. Jan. 25 2015, 20:42




    Liam & Matt


    Ez a hely olyan nagy, hogy szerintem még egy élő iránytű is eltévedne benne. Hát még én! Az egy dolog, hogy jó a szimatom, de itt maximum a virágokat szagolgathatom – bár az évszak nyilván ezt sem teszi lehetővé szóval azt sem, értek is én hozzá – vagy a kutyapisit, ami meg nem sokat segít abban, hogy eltaláljak A-ból B-be, hacsak nem a helyi kóbor kutyák vizelőhelyeit keresem. Én nem tudom, élek itt már pár éve, de ahogy Szépszeműnek is mondtam, ez a város egy nagy fekete lyuk. Utak tűnnek el és keletkeznek egyik pillanatról a másikra, s tájékozódó zseni legyen a talpán, aki képes megjegyezni, hogy merre kell menni, ha el akar jutni valahová.
    Én kérek elnézést, megjegyezhetném. Ha érdekelne. Tojok rá viszont, mégpedig azért, mert általában nem kell időre mennem sehová, szóval bőven belefér, hogy eltévedjek, ha mindennapokról van szó. Persze ha dolog van, az más, de Garret nem adott ki senkit ukázba’ szal most nyugiban lehetek.
    Ledobom magam egy padra és úgy döntök, hogy hagyom a havernak, hogy ő keressen meg engem, én ugyan nem kajtatok tovább. A „rét” elég tág fogalom errefelé, s főképpen azért nem értem mi a csodának kellett kültérre eljönnöm, mert Liam a szomszédomban lakik. Átkopoghattam volna egy üveg sörrel, hogy „Hali!”, de nem, neki Central Park kellett. Ki akarja szellőztetni magából a szobai penészszagot, vagy mi? Nem firtattam sms-ben, felhívni meg lusta voltam, szal jöttem. Majd kérdezgetem itt. Amíg meg várok, addig bőszen hessegetem magamtól elfelé a galambokat.
    ~Miért van az, hogy ezek nem utálnak annyira, mint a macskák?~
    Fortyogok. A madarakat sokkal jobban rühellem, mint a szőrmés kis bajkeverőket. Kár, hogy a tollas szörnyetegek ezt nem vágják igazán.


    A hozzászólást Auguste M. Parris összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 20 2015, 18:17-kor.
    avatar
    Liam J. Henrickson

    Faj : Tündér
    Alfaj : Alabástrom sárkány/Þorgisl
    Rang : Nemes
    Udvar (Királyság) : UnSeelie (Tél)
    Tartózkodási hely : at home
    Kor : 32
    Foglalkozás : ex-hacker

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Csüt. Jan. 29 2015, 22:54


    Liam & Matt


    Délelőtt be és elaludtam, lazán és simán. Addig nem voltam hajlandó lefeküdni, míg az egyik gyökér által kezelt gépet meg nem javítottam. Nem volt hajlandó új cuccokba invesztálni, és elég szar már a gépe. Álmosan is reagáltam le Matt sms-ét, míg meg nem láttam, ki is keres. Egyből nem volta álmos.
    - Smootie, a büdös életbe, francért nem tudsz megvárni, míg kimászok a rohadt autóból!
    Enyhén szólva dohogok, ő meg tökig megkergült a galambokra. Vadászösztön ezerrel. Simán nem hallgat rám, már csak valahol a távolban hallom az ugatását. Azt viszont látom, merre tart, mert ott szállnak fel szívinfarktus közepette a szürke penészgombócok.
    Rohanjon utána a halál. Füttyentek neki, mert itt elég kényesek arra, hogy egy kutya miként viselkedik, szerencsére póráz és szájkosár nem kell. Akkor nem hoztam volna ki.
    Bőrkabát, kesztyű, sál és farmer, csizmával. Nem öltözöm túl magam, még ha nem is bírom a hideget. Főleg a hátam nem, de azt a sebekre fogom, elég érzékeny még egy szaros pólóra is.
    Visszarohan hozzám, nagyon néz rám.
    - Megtaláltad, mi? Tudtam. – máris fut vissza, egészen Mattig, letarolva szinte a galambhadosztályt.
    - Szia. – ledobom magam mellé, és átnyújtom neki a közben vásárolt kapucsínót, a másikat meg átölelem a kezemmel. Nem repesek az örömtől, hogy megint belépett az életembe, ugyanakkor… a picsába is, a szomszéd jófej srác. Aki szó nélkül lelépett.
    - Minek köszönhetem a hirtelen felbukkanásod? Valami baj van?
    Hogy mennyire kelletlen a hangom? Eléggé.





    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. Feb. 15 2015, 18:52

    [Debbie – Simon]

    Ha lehet, lógok az edzésekről. Ez a nap is ilyen, és élek is a kámforrá válás lehetőségével. Nem nekem való, sokkal inkább a régi fóliánsok és papirosok foglalkoztatnak. Pechemre még kézi másolatot sem lehet készíteni belőlük, így van, hogy három órát is trónolok egy kódex felett. Szemüveg már jó ideje nem kell, mégis, megszokásból néha úgy hunyorítok, mintha kellene a lencse.
    Már eléggé lefáradt az agyam, de akkor sem adom fel, rátámaszkodom a tenyeremre és úgy olvasok, aminek az az eredménye, hogy öt perc múlva csukott szemhélyon keresztül olvasom ugyanazt a sort. A könyvtáros riaszt fel, biztos, hogy horkoltam is. Gyorsan becsapom a kódexet, rosszalló tekintet közepette, távozóra is fogom.
    Azt viszont elfelejtettem, hogy ma anya estére vacsorára hívott, egy kicsit ünnepelni, így vadiramban készülődtem és kötöttem ki a New York Intézetnél, se jobbra, se balra, hanem szaladtam anyuékhoz.
    A vacsora dögunalom volt, hiába szeretem őket, és lett törölve az ő emléke is, azért a lélek tudja. Anya meg mélyen vallásos, megvan a véleménye a démonokról.
    Nem akartam ott aludni, inkább sétára vágytam. Esett egy kis hó és a Central Parkba vágytam. Ilyenkor már kevesen vannak, és bár harcos típus nem vagyok, egyet megtanultam: úgyis az lesz, amit a sors akar, ha nem tudom kicselezni. Leülök az egyik padra és nézem a lámpa fénybúráját, ahogy beleizzik a csíkja a sötét égbe.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Hétf. Feb. 16 2015, 20:58

    [Debbie – Simon]

    *Úgy érezte, muszáj kiszellőztetnie egy kicsit a fejét, túl sok minden történt vele mostanában. Hatalmas váltás egy kisvárosból New York forgatagába csöppenni még egy embernek is, de neki emellett is meg kell birkóznia több dologgal: azzal, hogy ismét találkozhatott a nővérével - ez a kellemesebbik része a dolognak, de azért elég sokkoló volt rájönni, hogy gyakorlatilag felnőtt lányai vannak... ettől olyan öregnek érzi magát! -, ma meg az egész farkas-mizériával is. Még nem igazán döntötte el, hogy mennyit hihet el mindabból, amit hallott a Praetornál, de agyalnivalót adtak bőven.*
    *Viszont ha már úgyis sétára indult, természetesen a Central Parkot célozza meg. Állítólag kihagyhatatlan. Hát, ha nem is turistáskodni jött, de ennyit megengedhet magának. Mélyen letüdőzi a (városhoz képest) friss, hóillatú levegőt, és megszokásból összébb húzza magán a kabátját, bár nem fázik. Amióta másik alakban tölti a teliholdas éjszakákat, azóta legjobb emlékezete szerint egyszer sem fázott. Biztos ez is olyan farkas-dolog - meg kellene kérdeznie róla valakit... vagy nem. Elég, hogy megfigyelte, nem kell hozzá háttérinfó. Gondolatban visszakalandozik Carmenhez, és néma hálaimát rebeg felé. Biztos ugyan nem lehet benne, de úgy tűnik, az asszonyt most sem vezették tévútra a megérzései, és valóban jót tett az idepottyantásával... és azzal, hogy kiszakította a kisváros és a falka közegéből.*
    *Megborzong, ahogy eszébe jutnak, és akaratlanul is azon kezd tűnődni, vajon hogy reagáltak, amikor felfedezték az eltűnését, és vajon miféle megtorlásra kell számítania tőlük... hiába biztosították róla a Praetornál, hogy biztonságban van, többé sosem fogja ezt érezni is. Legalábbis jelen pillanatban ez a meggyőződése. Aztán eszébe jut, milyen gyakorlatokra bíztatták, és sóhajt egy halkat, majd lehunyja a szemét, és így sétál tovább. Próbál, ahogy mondták neki, csak az orra után menni, azzal tájékozódni. Elméletben ez szép és jó, és arra elég is kiélesedett érzéke, hogy ne térjen le az ösvényről, bele a dzsindzsásba. Azt viszont már nem tudja észrevenni, hogy a padon ülő langaléta srác kinyújtott lába éppenséggel az ösvényre lóg. Így, hacsak Simon meg nem akadályozza valamilyen módon, gyönyörű ívben egy tankönyvbe illő orra esést produkál.*
    *Kinyújtott kézzel tompítja az esést, és azonnal félregördül, seggre ül, és onnan néz fel ijedten. A jelenet szokványosnak lenne mondható, ha nem néma csendben zajlana. Semmi átkozódás, semmi számonkérés - csak pislog a másikra, megfeszülő, ugrásra kész izmokkal várja, mit lép a másik.*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. Feb. 18 2015, 21:47

    [Debbie – Simon]

    Hiányzik a zene és a szerepjáték. A kockák gurítása, ahogy izgulunk, vajon túlütöttük-e az ellent, vagy mi megyünk fasírtba. Helyette az utóbbi élőben megy és a sors ugyancsak utálhat vagy nem tudom, de olyan 01-eseket kapok néha utána meg 00-t, hogy csak kapkodom a fejem.
    Aztán ezek a gondolatok is elmúlnak. A lámpa fényburájának nézegetése egészen jól ellazít. Annyira, hogy már csak arra figyelek fel, egy árnyék kerül egy pillanatra közém és a fény közé és egy puffanást hallok.
    - Hopp, minden oké? Máris segítek! – felpattanok és előbb inkább leguggolok mellé, ha kiment a bokája nem éppen a legjobb felrángatni a földről.
    Hunyorgok, mint akin nincs szemüveg, pedig kellene. Évekig tartó szokás volt, és még évek múltán sem tudok erről leszokni.
    - A bokád rendben? Nem tört semmid? – a kezemet nyújtom felé.
    – A padon nem ártana egy picit pihenni, nekem rendszeresen remeg utána a lábam. – egy beismerő grimasz és fejbólintás közepette folytatom.
    – Igen, rendszeresen taknyolok el. A hosszú láb átka és a figyelmetlenségé.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Pént. Feb. 20 2015, 22:37

    [Debbie és Simon]

    *Néhány pillanatra már-már sikerül átadnia magát a szagok szokatlan kavalkádjának - hiába farkas már jó ideje, még mindig képtelen megszokni ezt a tulajdonságot, s most először fordult volna elő, hogy nagyjából megbékéljen vele... ha nem zakózik egy mintaszerűt, mielőtt felismerhette volna, hogy így érez. A felpattanó Simont riadt tekintettel figyeli - a magas srác ebből a perspektívából még inkább égimeszelőnek tűnik, s hiába nem egy izompacsirta, ellenben viszont barátságos, Debbie-re sikerül a frászt hoznia. Gyorsan hátrébb csúszik egy kicsit a fenekén, amikor leguggol mellé a srác. Na, ilyenkor jól jönne, ha beszélne. De makacsabb annál, semhogy pusztán egy kellemetlen helyzet miatt megszólaljon.*
    *Jobb tenyerével a bal kézfejét oda-vissza végigsimítva a bocsánatkérés egyezményes jelnyelvi megfelelőjét pantomimezi gyorsan, aztán a zsebébe nyúl, hogy elővegyen egy tenyérnyi gyűrűs noteszt a gyűrűkbe tolt, apró tollal együtt, s szükség szerint oda is bevésse a szót.*
    "Semmi bajom" *írja aztán, bár nem is veszi a fáradtságot, hogy leellenőrizze saját állítása igazát. Nem érzi úgy, hogy a csuklóján kívül bármijét nagyon megütötte volna, de azt is tudja mozgatni. Különben is... gyorsan gyógyul. Ezt is tapasztalhatta már elégszer. A felajánlásra finoman megrázza a fejét, és a másik kezét figyelmen kívül hagyva maga próbál talpra állni.*
    *Igaz, ezt szinte azonnal meg is bánja, felszisszen, amikor kinyújtja a térdét. Ez az első hang, amit kiad a találkozás kezdete óta. Azonnal beharapja az ajkát. Talán mégsem olyan rossz ötlet az a pad... ha teheti, egyedül sántikál el odáig, és lerogy rá hálásan. Miért nem érezte rögtön a fájdalmat? Igaza lehet a srácnak, biztos az adrenalinlöket lehetett a ludas. Előregörnyedve a tenyerébe támasztaná a homlokát, de a bal csuklójába is belenyilall a kín. Fintorogva leereszti maga mellé. Francba, hogy lehet ilyen béna?*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd Feb. 24 2015, 12:51

    [Debbie – Simon]

    Szinte azonnal hátrébb lépek, nem tartom fel a kezem, mert szerintem az a fenyegető ilyenkor.
    - Héj-héj, nem bántalak, segítek. – mosolygok rá.
    Érdeklődve nézek a kezére, majd a szemeibe. Nem látok a kezén sérülést.
    - Fáj?
    Ahogy előveszi a papírt és az írószert megértem és némán várakozok.
    - Biztos? Lábad? Térded?
    Amikor felszisszen, akkor már nyúlok a karja alá és felemelem. A termetem ellenére a Kehely erőt is adott, így nem gond, hogy óvatosan feljebb emeljem, s ha engedi átkaroljam a derekát, vagy ahogy jobb.
    A fejemet ingatom, ahogy kiderül, a csuklója sincs rendben. A mobilom után kezdek turkálni.
    - Hívok egy mentőt, az ügyeletre ne sétálj be. Vagy hívok egy taxit és azzal megyünk. Melyik a jobb? Simon vagyok. – csak intek a kezemmel, tétován, nem fognék kezet, ha nem muszáj, a csuklóját nem akarom jobban bántani.
    Válaszától függően vagy taxit, vagy mentőt hívok. Az előbbi esetében miután leteszem a telefont, bocsánatkérőn nézek rá.
    - Ha ideér, jobb, ha felveszlek. Ne helyezd a súlyodat a lábadra, ha nem muszáj.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd Feb. 24 2015, 18:45

    [Debbie és Simon]

    *Érezhetően megnyugszik, amikor a másik visszalép, tartva ezzel az egészséges távolságot. Emlékezteti magát, hogy gyorsabb, mint az emberek, még ha ezt nem is célszerű nagydobra vernie, így nincs valódi félnivalója. Akárkiben esett is hasra, nem bundás, szóval minden rendben. Jó, határozottan fura szaga van, valahogy... sokkal fűszeresebb, mint amihez szokott az emberektől, de mindegy, attól még nem farkas. A kérdésre óvatosan megrázza a kezét, aztán vág egy fintort. Kicsit, de nem vészesen...*
    *Megfeszül ugyan a másik kezétől, de engedi magát támogatni, aztán prbálgatja egy kicsit a végtagjait, majd leírja az eredményt.*
    "Bal csukló és jobb térd." *Nyilván, mert ez a kettő tapasztalta meg először a gravitáció áldásait, magyarán ezekre esett rá konkrétan. A következő ötletre aztán pánikszerűen, hevesen kezdi rázni a fejét.*
    "NE! NE HÍVJ SENKIT!" *kapaja le sebtiben, csupa nagybetűvel. Könyörögve néz a srácra.* "Jól vagyok, tényleg!" *teszi aztán hozzá, még mindig írásban. De ha kell, lejeleli a kérés egyezményes jelét is, hogy nyomatékosítsa a dolgot. Az a tapasztalata, hogy a többség sokkal kényelmesebben érzi magát, ha süket-jelnyelven is kifejezi magát. Az a téves benyomásuk támad, hogy régóta nem beszél (netán, hogy soha nem is tette), vagy valami hasonló. Nem tanult soha pszichológiát. A bemutatkozásra hezitál egy kicsit.*
    "Debbie." *írja le aztán, majd ő nyújt kezet. Végtére a jobbjának semmi baja. Elvileg. Közben lassan, ámde egyre biztosabban érzi, hogy az éhség karmai markolásszák a gyomrát. A gyógyulás energiába kerül, azt pedig pótolnia kell. Korgó hasára szorítja a kezét, aztán... maga sem tudja, miért osztja meg ezt Simonnal, de magára mutat, és evést imitál, majd kérdőn pislog a srácra. Végezetül pedig feláll, próbaképpen tesz néhány tapogatózó lépést, aztán jobb lábán egyensúlyoz egy kicsit, végül sugárzó mosolyt vet Simonra, hogy mutassa: lám, ő teljesen jól van.*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. Márc. 01 2015, 14:15

    [Debbie – Simon]


    - Hülye kérdés volt, persze, hogy fáj. Nyilvánvaló. – vállon veregetem magam, megdicsérve magam a szokásos hülyeségemért.
    Nagyon figyelek arra, hogy ne essen vagy csússzon el, velem együtt. Nem kell, hogy még én is ráessek.
    Olvasom a mondatot, egyből vetek is rá pillantásokat, komolyan. Bár azt hiszem, ha ennyire jól tudta mozgatni, talán nincs is akkora nagy baj.
    Meglepődve nézek a nagybetűs írásra, majd a szemeibe.
    - De akkor legalább taxit, hogy az ügyeletre menjünk! – szinte könyörgök. – Biztos?
    Bal kezemmel közelebb húzom a nevet tartalmazó írást, miközben kezet rázunk.
    - Debbie.
    A korgást meghallom, a jelre reagálok.
    - Enni szeretnél? – visszaimitálom a mutogatást. – Ne, vigyázz a lábaddal.. – kapnék utána, de látom, hogy nincs baja. Nincs baja?! Döbbenten nézek rá, majd a lábára.
    - Ööömm… ezz…. érdekes. – vakarom meg a pajeszom helyét, hunyorogva. – Jó, akkoor menjünk…. van egy étkezde a saroknál, az jó lesz? – felállok én is, a karomat azért odaanyújtom neki, bár szerintem akkora segítség nem vagyok.
    - Inkább támaszkodj rám, kímélni kell a bokádat.
    Az ajtóból kiszúrok egy üres helyet, elég közel van a bejárathoz, nem kell annyit mennünk.
    - Itt jó lesz, szerintem. Kérünk jeget és akkor nem fog felduzzadni a lábad. – meghökkenek. – Bár mondjuk a hó is jó lett volna. – visszafordulok törzsben a kinti hókupacok felé, de aztán megyek befelé tovább, támogatva Debbiet.
    Lenyúlok a másik asztalról egy menüt, azt átadom Debbienek én felmarkolom az asztalon fekvőt.
    - Mit ennél? A vendégem vagy, elvégre az én csülkömben buktál orra. – magamnak kinézek egy párolt zöldség, rántott tofu kettőst, kapucsínót rizstejjel.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. Márc. 01 2015, 16:57

    [Debbie és Simon]

    *Igyekszik megnyugtatóan mosolyogni a másikra, miközben alaposabban is szemügyre veszi, ha már volt szerencséje az imént csukott szemmel hasra esni benne. Hm. Az univerzum meg az ő üzenetei... no comment. Mindenesetre a jövőben aligha fog túl sokat próbálkozni ezzel az "aknázzuk ki a helyzetünket" baromsággal. Ha ez lesz belőle... jah, igen, mintha egy kicsit hamar feladná a dolgokat. Az ex-vőlegénye is ezt vágta a fejéhez anno. Pff. Gyorsan vissza is téríti inkább a gondolatait. A srácról meg megállapítja, hogy fiatalabb lehet, mint elsőre tippelte volna (biztos a magassága miatt), és hogy aranyosan esetlen. Debbie egy évvel ezelőtt még remekül elvolt a fiatalok társaságában, szívesen csapódott hozzájuk vadóckodni, most viszont kissé kellemetlenül érzi magát. Az ő problémái nem valók a gondtalan kamaszok és egyetemisták közé, legalábbis érzése szerint.*
    *A taxi+ügyelet kombinációra ismét megrázza a fejét, határozottan, és immár nyugodtabban. Kicsit meg is lepődött, de ezt próbálja nem mutatni. Hé, ebben a korban nem annak lenne itt az ideje, hogy gondtalanul hülyüljön? Ehhez képest Simon még egy aprócska esést is ekkora nagy dologgá fúj fel. Fura.* "Biztos." *írja le, bár az i-n a pont véletlenül kiszakítja a papírt, olyan határozottan nyomta rá a tollat. Sebaj.*
    *Bólogatva nyugtázza, hogy a pantomim ezúttal működött, és sikerült megérteniük egymást. Az utánakapó kéz elől pedig szinte már ösztönösen tér ki. Egy dolog, hogy elfogadta a segítségét, amikor a padra vezette a fiú, de a továbbiakban tartaná magát ahhoz, hogy ne érjenek hozzá. Semmi személyes, csak megszokta mostanság, hogy az bántást jelent, így ruganyos, a higany folyására emlékeztető folyamatos mozdulatokkal helyezkedik mindig úgy, hogy kikerüljön mások ütéstávolságából. Valószínűleg ő az egyetlen bántalmazott nő, aki ezt a helyezkedést képes elegánsan kivitelezni. Az állapotával jár. Így pedig kevésbé nyilvánvaló az elkerülés, mintha összerezzengetne meg botladozva hátrálna. Arra pedig inkább nem reagál, hogy Simon értetlenkedik gyors gyógyulásán. Ha nem szól semmit, akkor a fiú nyilván arra a logikus következtetésre fog jutni, hogy az esése súlyosabbnak látszott, mint amilyen volt valójában. Mosolyogva bólogat, neki bármilyen hely megteszi, aztán a támasz felajánlására hangosan felnevet. A gesztuson? Nem, hanem azon, hogy a bokájának semmi baja. Ismét megállapítja, hogy Simon aranyos kölyök, és igyekvő. Ezt a javára írja, és a piros pontért cserébe hajlandó elfogadni a kezét.*

    *Miután leültek, köszönetképpen megsimítja a srác kezét (és őszintén reméli, hogy nem olyan, mint a többi korabeli kamasz fiú, aki hormonoktól túlfűtött állapotában még egy ilyen ártatlan gesztust is többértelmű közeledésnek vesz), aztán elveszi a felé nyújtott étlapot, és gyorsan átfutja. Hús, hús, hús... milyen húsételek vannak itt? Mindegy. Gyorsan kiválaszt hármat is, és már mutatja is Simonnak. Remélhetőleg lesz olyan rendes, és rendel neki, hogy ne kelljen neki a cetlikkel bajlódnia. És remélhetőleg nem ütközik meg rajta nagyon, hogy friss ismerőse egy kisebb ország lakosságának jóllakatásához elég mennyiséget tervez benyomni együltő helyében. Miután ily módon letudta a rendelést, újfent előveszi a jegyzettömböt, és új oldalt kezd rajta.* "Nem kérek jeget, és én fizetek. Nem erre van a diákmunka." *Nem alkuként írja, hanem kijelentésként. Ő a felnőtt és pont.* "Nem kell menned valahová?" *érdeklődik azért a biztonság kedvéért, mert azt a világért sem akarná, ha Simon lógna valahonnan a kedvéért. Ő különben sem egy szórakoztató társaság a némaságával.*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Hétf. Márc. 02 2015, 22:52

    Angyalidézés by Kátya




    A Central Park elég nagy ahhoz, hogy az éj leszálltával ha vannak is benne, ne legyen számukra semmi feltűnő. Üzentem Chrisnek  – sajnos meg kellett tennem, bármennyire is nem fűlött hozzá a fogam – s az üzenetben elég szűkszavúan, sőt, tulajdonképpen szavak nélkül, a talált toll pontos másának lerajzolásával közöltem, hogy mi is az, amire vetemedem. Nem, mintha elszámolással tartoznék neki, de mégis ő Manhattan fő-fője, és egy fokkal közelebb áll hozzám – akármennyire rosszul is hangozzon ez kimondva és elgondolva – mint Magnus Bane.
    Hideg fejjel állok a helyszínen, a kezdeti kétségbeesés száraz logikává alakult bennem. Hogyha így akarunk játszani, akkor tehetjük így is, boszorkánymester vagyok, tehát képességem van arra, hogy megidézzek nagyjából bárkit, akit akarok. A következmények persze erősen kérdésesek, de engem nem érdekel semmi azon kívül, hogy visszakapjam Davidet. Nem arról van szó, hogy nem lennék képes elereszteni őt az életemből – lelkileg beledöglenék, de az más kérdés – hanem arról, hogyha távozni akar, akkor maga miatt tegye, s ne akaratán kívül. Magyarázatra vágyom hát, legalább olyan magas fokon, mint amennyire őrá. Hát használom a képességemet, s a tollat, ami a tárca mellett hevert. Nem Davidhez szólok, hanem a toll gazdáját hívom a körbe, legyen az akárki is. Hogy pedig mi sül ki a helyzetből, az majd kiderül. Annyi biztos, hogy én ugyan nem fogok várni a sült galambra és akár ennyi időnél több lehetőséget adni arra, hogy David egyszer csak visszatér. A műveletet akkor is befejezem, ha már egyszer elkezdtem, hogyha közben sikerül címeres marhát csinálnom magamból, mert David visszakavarodik a hálószobába, oda, ahonnan eltávozott.
    Éljen a családi ismerkedés, nem igaz? Kátya módra így dívik. Jöjj hát, angyal, mutasd magad!
    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1264
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd Márc. 03 2015, 22:48


    Angyalidézés by Kátya

    Az egyik doksi tanulmányozása közben kaptam az üzenetet, chilis is lett a kínai kajától a nadrágom, annyira meglepett. Komoran néztem a tollra, de aztán még komorabban, amikor megtudtam, mire készül.
    - Ez nem lehet igaz! – ledobom a dossziét az asztalra, hátradőlök, majd a mobilt felkapom az asztalról és üzenetet hagyok a titkárságnak, hogy ne várjanak, valami közbejött. Érteni fogják a dörgést, alvilágiak, így aztán gondom ezzel már nincs.
    Felkapom a kabátom és a következő pillanatban már Kátya közelében termek.
    - Te teljesen meg vagy huzatva?! – a kört azonnal megszakítom és úgy nézek rá. Elég dühösen. – Azért kösz, hogy előre szóltál. – nyugszom meg valamelyest. – Elmondanád, mi történt?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd Márc. 03 2015, 23:57

    Angyalidézés by Kátya
    (és Chris?)



    A tajtékoztam nem erős kifejezés arra, amit műveltem egész délután. Tombolásom közepette küldtem az üzenetet, lángok martalékává téve azt, majd lehűlt fejjel kezdtem bele megcselekedni, amit el is terveztem, s már nem is gondoltam a tűzlevéllel. Egészen addig eszembe sem jutott, amíg bele nem rombolt a képbe a másik boszorkánymester és egy huszárvágással tönkre nem tett mindent, amin dolgoztam.
    - Mégis mi a büdös életet csinálsz?
    Förmedek rá Chrisre, ametiszt lélektükreim mélyén a poklok lángja ég. Ilyenkor ütközik ki igazán bennem a démoni vér, amikor dühös vagyok. Amikor annyira hasonlítok anyámra, s amikor mindezt annyira észre sem veszem, hogy gyűlölni sem tudok senkit miatta.
    - Tönkretetted a munkámat!
    Fortyogok, s anélkül, hogy válaszolnék, megkísérlek mindent elölről kezdeni. Körülöttem hullámzik a levegő, a feszültség kivetüléseit szinte tapintani lehet. Így, hogy Chris megjelent, s azt akarja, hogy újra éljem át azt, ami miatt tomboltam ezidáig, hát fuccs a hideg fejemnek.
    - Eltűnt. Egyszerűen csak.. eltűnt.
    Szűröm fogaim között. Dühösnek hangzom, s nem megsemmisültnek, viszont a lelkem apró darabjai véresre tépázták már bensőmet.
    - Nem kértem, hogy gyere ide. Csak akartam, hogy ne lepődj meg, ha esetleg egy boszorkánymesterrel kevesebb marad a körzetedben.
    Egy pillanatra sem hagyom abba a műveletsort, a kört akarom, teljes és használható pompájában. Nem vagyok több ezer éves, de azért a háromszáz is megteszi.
    - Inkább ne keveredj bele. Ez az én harcom, nem a tiéd.
    Taszítom el magamtól, s próbálom lerázni. Kivételesen nem bunkóságból, bár a hangom kemény és rideg. Valóban nem akarok bajt. Neki nem. Semmiképp.
    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1264
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. Márc. 04 2015, 20:23


    Angyalidézés by Kátya

    Szigorú az arcom, a szememben azonban értetlenség és könyörgés van. Ne tegye, pont ezt ne!
    - Megmentem azt a csontos seggedet, azt csinálom! Hogy képzelted, hogy csak úgy idézgetsz?
    Utánamegyek, ahogy elkezdi újból az idézőkört.
    - Még szép, hogy tönkreteszem! Van más módja is, ha kiruccannál. – hogy aztán megdöbbenjek. Nem kell kérdeznem, hogy ki. Csak egyvalaki miatt tud ilyen démoni lenni. – Hogy? Megint? Hogyaza… - megállok és próbálom a döbbenésemet és hitetlenségemet túllépni. – azon kívül, hogy te vagy folyton a megmentő herceg fehér lovon… befejeztem. – emelem fel gyorsan a kezem. – Hogy történt?
    Én és a mások érzelmeinek vétele két külön dolog. Azt látok belőle, ami lejön, semmi mást. Az pedig a düh. Ami pedig azt jelenti David esetében, hogy nem jó.
    - Hogy mi? Még szép, hogy nem nézem végig, ahogy kinyírod magad! Tudod egyáltalán, hogy kié a toll? – próbálom észhez téríteni, de csak azért, hogy ne tegye meg, amit tenni akar.
    - Bocs, szivi, ezt onnan lekésted, hogy jeleztél nekem… - mosolyodom el, amiben cseppnyi szépség nincs.
    - A helyedben én nem hívnám, hanem tudod.. a hegy és a Mohamed. – kacsintok rá, majd kinyújtom a tenyerem az ábrája felé, kiegészíteni. Egy portált akarok készíteni.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. Márc. 08 2015, 11:59

    [Debbie – Simon]

    Elolvasva a sort, azért hitetlenül nézek rá, de el kell fogadnom, hogy biztosan nincs baja. Nem erőszakoskodhatok.
    A mozdulatra megdöbbenek, és némán meredek rá. Világosan láttam, amit láttam.
    - Sajnálom. – visszakozok.
    Nem reagál a gyors gyógyulásra, így nem folytatom a témát.

    A kézsimításra előbb a kezemre, aztán rá nézek, s zavartan elmosolyodom, s amikor elveszi a kezét az enyémről, elveszem a kezem, ahol volt.
    Elolvasom, mit kér, és muszáj vagyok ránézni.
    - Farkasétvágyad lehet. – méregetem, de a cetlit leveszem, hogy tudjak rendelni. – Inni mit hozzak?
    Még látom, hogy valamit ír, megvárom. Elolvasva a sorokat, megrázom a fejem.
    - Már késő. Meghívtalak és én fizetek. Nincs diákmunkám. – vagyis van, elvégre diák vagyok az árnyvadászoknál, és az munkával is jár, ám mégis értem.
    Leadom a rendelést és kérek jeges kólát is, amiből tudjuk használni a jeget. Visszajövök és lerakom a tálcákat az asztalra.
    - Itt a jeges kóla, a bokádra vagy a csuklódra mindenképpen kéne, hogy ne dagadjon fel. Elszorítja a véráramot a duzzanat.
    A saját italomat kortyolgatni kezdem, rizstejes kapucsínó, elég édes, de állati tejet nem iszok.
    - Még biztosan nem. Neked? Ömm… az előbb mintha nagyobb lett volna a duzzanat és folt… - nézek a csuklójára és már nem is járt annyira furcsán a végén, hogy ideértünk. – Nem erre laksz? Mondjuk én is csak pár éve vagyok Manhattanben. Brooklynből jöttem át ide.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd Márc. 10 2015, 21:52

    [Debbie és Simon]

    *Helyes, a srác felhagy az erősködéssel, már ami az esés következményeit illeti, ezt Debbie határozottan jó pontnak könyveli el. Ha nem vérfarkas lenne, akkor talán nem ez lenne a helyzet, de pillanatnyilag ő így jön ki jól a szituációból, hát hálás érte. Amikor a másik döbbenten kezdi méregetni, hasonló értetlenül néz vissza rá. Most meg mi van? A bocsánatkérésre még hüledezőbb képet vághat, ugyanis egyáltalán nem esik le neki, hogy azt mire is kapta. Vagyis... ahogy lázasan visszapörgeti az eseményeket, hiszen leesik. Biztos megsértődött a kölyök, amiért elmozdult a keze alól! Ahha! A felismeréstől elpirul halványan, és megvonja a vállát, majd legyint. Ő is kérne bocsánatot, ha nem sajnálná erre az írást, így inkább megpróbál túllépni rajta. Amivel a maga részéről nincs különösebb probléma, amúgy sem szokott túl sokáig semmilyen érzelmet dédelgetni, kérdés, hogy a fiú mit szól, ragaszkodik-e döbbenethez, sajnálkozáshoz, vagy bármihez.*

    *A zavart mosolyra látványosan forgatja a szemét. Mint kellemes helyzetekben általában, most is érzi az erős kísértést, hogy megszólaljon. Például közölje a sráccal, hogy nyugodjon le, nem kell túlértékelni vagy túlmagyarázni egy ártatlan gesztust. Egyszerűbb lenne az élete, mint írogatva... de a gondolatokat pillanatok alatt letromfolja a józanság. Nem, semmi nem lenne egyszerűbb. Ha egyszer megszólalna valaki előtt, akkor nem tudna leállni, akkor kimondana mindent, ami hónapok óta gyűlik a lelkében, amit eddig csak leírni mert, vagy még azt sem, és arra egyáltalán nem áll készen - most sem, és talán sohasem. Nem lát a jövőbe, nem tudhatja, de jelenleg nem fogadna rá. És nincs az a kedves idegen, aki ezen változtathatna... sőt, különösen idegen nem lehet oka annak, hogy megtörje némaságát, nehogy ő legyen majd áldozata a rázúdított vallomásnak. Embernek nem beszélhet arról a másik világból, s ezt a szabályt Debbie sem véletlenül, sem szándékosan nem fogja megszegni. Ismeri magát. Túl nagy felelősség ahhoz, hogy hibázzon: apróságokban lehet hebehurgya, de komoly dolgokban sosem szokott, s ezen holmi farkasság nem változtathat. Különben is megtanulta már újságíróként, mekkora értéke lehet a titkoknak, s annak, hogy ki képes megtartani őket. A farkasétvágyra azért megrebben a szeme, de ez betudható annak, hogy nőként az ilyesmi nem túl sikkes tulajdonság, aztán egyszerűen bólint, a lehető legtermészetesebb arckifejezésével. Az ital kérésére gyorsan rámutat a kapucsínóra - igazából mindegy neki, milyen, de forrót kíván, tehát valami kávéfélét.*
    "Akkor pláne nekem kell fizetni!" *Húzza el a száját arra, hogy Simon nem dolgozik. Ejnye, egy felnőtt csak nem fogja meghívatni magát egy gyerekkel! Ezt igyekszik szigorú tekintetével is kifejezni. Különben is, nem a srác hívta meg! Éppenséggel Debbie maga vetette fel, hogy ehetnének! És ha kell, ezt le is fogja írni neki. Nehogy már a nyúl vigye a puskát! A kólára mosolyog és bólogat, de aztán egyszerűen visszatolja a fiú elé az italt. Nem, nem kell jég. Ami azt illeti, amennyire tapasztalta, nem is nagyon tesz jót neki, de ezt már pláne nem kötheti a srác orrára. A vérfarkas szervezetnek, nála legalábbis, inkább meleg kell a gyógyuláshoz. Ha valaki a homlokára tenné most a kezét, lehet, hogy lázasnak érezné a nőt, de ez hozzátartozik a rendes ügymenethez. Talán meg kellene köszönnie a fiúnak, hogy ennyire próbál gondoskodni róla, de így is sokat ír, többet, mint általában, és ez valahol eléggé fárasztja. Nem fizikailag. Megmutatja a csuklóját, hogy végre túlléphessenek a témán: csupán halvány sárgás-zöldes árnyalatú folt (ami úgy néz ki, mint egy jócskán felszívódott, hajdani véraláfutás, lévén nagyjából az is) és gyakorlatilag semmi duzzanat nincs ott. Már...*  
    "Suli, barátok? Nem kell ám egy magamfajta őskövülettel mutatkoznod, ha nem akarsz!" *néz a fiúra mosolyogva. Persze, saját fiatalkorából, na meg az azóta átélt tapasztalatokból merít. Simonból nem nézné ki, hogy már legálisan fogyaszthat alkoholt, márpedig az a majdnem-felnőtt-de-még-kamasz állapot a világ legkritikusabb időszaka, és olyankor saját kortársain kívül ő nem igazán vágyott társaságra. Na jó, közülük is inkább a másik nem érdekelte... de hát mindenkinek van pár ilyen hónap vagy év az életében, nem?!*
    "Írországban születtem, de már rég az államokban éltem. Pár napja költöztem a városba, Kingsportból" *foglalja össze saját útját válaszul, erősen zanzásítva. Azt ugyan még nem tudja, hogy a városon belül hol fog kikötni - a Praetor versus Denise lakhatás vitája még nincs végleg lemeccselve - de azt mostanra már nagyjából ki meri jelenteni, hogy nem fog visszamenni a kisvárosba.* "És mit gondolsz, mint new york-i, mit érdemes megnéznie egy turistának?"
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. Márc. 11 2015, 21:17

    Angyalidézés nincs, portál van


    Dühömben üvöltenék. Vele, Daviddel, a hülye toll hülye gazdájával, a világgal, mindenkivel. Nem teszem, a hangom síri, épp olyan csendes és épp olyan fagyos is. Semmi felcsattanás, semmi szem-forgatás, csak szaggatott lélegzetvételek sokasága, mint egy olyan személy reakciói, aki bőszen kon-centrál arra, hogy ne hulljon menten millió apró darabra.
    - Én nem ruccanok sehová. Én itt vagyok.
    Válaszolom, s lenyelem a további kikívánkozó szavakat. Egyelőre legalábbis sikerül.
    Dühösen fújtatok, harmadszor nem kezdek neki a körnek. Vádlón nézek Chrisre, tökéletesen meg-vakulva az értetlen könyörgésére, mely megüli tekintetét.
    - Szerinted hagynom kellene a fenébe? Nem kellene próbálkozzam? Engedjem el csak úgy, minden igyekezet nélkül, mint az az önző szemétláda, aki világ életemben voltam? Hagy-jam figyelmen kívül, hogy..
    Elcsuklik a hangom. Elfordulok, hátamat mutatom Chrisnek. Az kéne még, hogy meglássa rajtam azokat a hülye cseppeket, melyek homályba vonják szemeimet.
    - Nem érdekes!
    Nyelek egy nagyot, ezzel tolva gyomrom mélyére a hisztériát. Mire visszafordulok a férfi felé, arc-vonásaim olyanokká válnak, mintha bebetonozták volna őket.
    - Elfordultam, elindultunk volna a boltba. A boltba, hallod? Mert anyám tündérmé-reggel szennyezett ételt volt képes szervírozni nekünk a rendelt kaja helyett. Jah, vagy te nem is tu-dod? A drága Nina idetolta a pofáját Moszkvából..
    Kihagyok pár részletet, nem lényegesek és konkrétan nem is jut el a tudatomig, hogy beszélni kelle-ne róluk. Nem fontos az, hogy az étel nem is biztos volt mérgezett, hogy nem is biztosan az anyám küldte, hogy nem is láttam mi történt Daviddel.. A franc egye meg! Hát mi lett belőlem?
    - Mire visszafordultam, már nem volt sehol. Csak a pénztárcája és a toll hevertek a földön. A toll, amiről a képet küldtem neked.
    Fejezem be a történetet, továbbra sem engedve meg magamnak, hogy érzelmek korbácsolják han-gomat.
    - Nem tudom és nem is érdekel. Akárkié, belepofázott az életembe és ezt senkinek nem hagyom!
    Csattanok fel. Üdv érzelmek, üdv emésztő harag. A fák lombja megrázkódik a parkban, mintha csak vihar cibálná azokat. Ja, vihar. Orosz, ami azt illeti.
    - Rühellem az arabokat.
    Vonom meg a vállamat. Hogy Mohamed nem volt arab? Halálosan mindegy. Elkerekedett szemekkel nézek rá, most rajtam az értetlenség sora. Talán hálát érzek? Egy nagy szart! Azzal már egyszerf pró-bálkoztunk, s azóta is egymás vérét szivornyázzuk.
    - Nem szükséges belekeveredned.
    Próbálkozom, de nem túl nagy átéléssel. Tulajdonképpen bele is keveredhet, ha elvezet a céljaimig. Nem vagyok gátlásos ilyen téren még mindig.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. Márc. 11 2015, 21:31

    [Debbie – Simon]

    Egy kapucsínó, bólintok rá, hogy tudomásul vettem. Azonban amikor erősködni kezd, hogy ő fizet, megállok és a szemeibe nézek.
    - Nem. Meghívtalak. – nem tud szigorú lenni a tekintetem, sosem szoktam az lenni. – Szeretnék úriember lenni. – mosolyodom el. Clarynél ez természetes volt, és mindig sikerült úgy alakítanom, hogy én tudtam meghívni.
    A kólát visszaveszem, de a duzzanatra, ami már nincs ott, csak némán nézek rá és nagyon látni rajtam, hogy kattog belül az agytekervény rendesen. Ember nem gyógyul ilyen gyorsan. Ügyet nem akarok belőle csinálni, de megjegyzem.
    - Nem vagy őskövület, sose degradáld le magad. – némelyik jó pár száz évet számol, hozzájuk képest életem végéig nyikhajnak érzem magam.
    - A sulit hagyjuk. – a szekálásról nem tudnak leszokni, rólam pedig lepereg, főleg a hírem tartja őket vissza, pontosabban az, hogy ki voltam. Még ennyi év távlatából is. – Vannak. – szó szerint színes társaság.
    - Neked? Család, barátok? Megpróbálom kitalálni, mivel foglalkozol. – megpróbálom elképzelni, de nem megy, végül elnevetem amgam. – Sajnálom, nem tudom. Túl sok mindenre tippelnék és nem tudok dönteni.
    Olvasom a sorokat, majd felnézek belőle.
    - Ezek szerint most ismerkedsz a várossal. Nem egyedül kéne tenned, a város nem éppen a legbiztonságosabb város a világon.
    A kérdésre magam elé húzom a jegyzetet, miután kérdőn ránéztem, majd a tollat is elkérem és listaszerűen elkezdem felírni.
    - A szokásos turista helyeket hanyagold. Ezekre a helyekre viszont érdemes elnézned. Kísérővel.
    Folyton éhes vagyok, de az idegtől nem nagyon tudok enni néha napján.
    - Brooklyni vagyok eredetileg, de pár éve Manhattanbe költöztem, anyu nem akart jönni, így a hétvégi programok megvannak.

    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1264
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Csüt. Márc. 12 2015, 21:39

    Kátya és Chris, no megaportál

    - Majd nem leszel. – vágok egy sejtelmes arcot rövid időre.
    Nem fogom hagyni, hogy idézgessen. Akkor sajnos valóban eggyel kevesebb warlock lesz itt és azt pedig nem akarom.
    - Azt nem mondtam, hogy hagyd a fenébe. Akkor nem állnál itt. – a hátának beszélek, nem igyekszek szembe forogni vele. Kátya és a büszkesége. Én és a makacsságom. Csoda, hogy még kibírjuk egymás mellett. Vagy talán éppen ezért bírjuk még. Már éppen meglágyulna az arcom, amikor visszafordul és egy kőszobor mered rám. Azonnal visszacsukok mindent és ugyanúgy kőarccal nézek rá vissza.
    - Igen, tudom. – bólintok arra, hogy Kátya anyja idejött. Csak éppen nem néprádió vagyok. ma éjjel úgyis megkapta volna a röpke üzenetet azért.
    Ismét bólintok és a következő pillanatban az emlegetett toll a rúna kellős közepén landol.
    - Erre a tollra gondoltál? – rövid ideig gondolkodok, végül elmondom, amit gondolok. – Feltételeze, apa-fia összekapás. Lehet, hogy jobb lenne, ha kimaradnál belőle.
    Az elemi haragra csak állok és állom a sarat. Van benne erő, annyi bizonyos.
    - Nekem mindegy. – vonok vállat. – Akkor sem idézhetsz, de akkor sem fogsz a hátsódon ülni. – sóhajtok egyet.
    - Nem fogsz. – a portál megnyílik a rejtőzés burokban, ahol mi is állunk. – Ez csak egyirányú, elvezet oda, ahol a toll tulajdonosa van.
    Szinte belelökö a portálba. Nem akarom, hogy lássa, mennyi erőt emészt fel a portál megalkotása és hogy haasználni tudja. Atyám otthona a hazám, jobban, mint a legtöbb warlocknak és éppen ezért oda, ahova most Kátya tart, nem mehetek, nem tarthatok vele.

    //Sok sikert! Ha nem, utánatok megyek! Cool //

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Pént. Márc. 13 2015, 11:32

    Meg jol is eshetne a torodese ha ugyanen torodnek az ilyesmivel. Tekintve viszont, hogy reszemrol a torodes jelenleg nem pozitiv aggodalmaket nyilvanul meg hanem tervezett muveletem bosszanto megakadalyozasakent igy plane nem esem hasra tole. Sot.
    - Nem is hagyom!
    Jegyzem meg igen hatarozottan mar csak a nyomatekositas kedveert is. Tudom, hogy nem kerdezte, tudom, hogy nem kellene mondjam, de inkabb beszeljek dacbol, semmint tenyleg elsirjam magam. Igy sem ved tokeletesen a hatat forditas. Meztelenebbnek erzem magam, mint valaha, pedig nem konnyezem, sak felhos-homalyos a tekintetem, s ezt rejtegetem a ferfi elol.
    - Milyen jo, hogy mindenki tud a budos dogrol..
    Forgatom meg a szemeimet. Nem akartam semmifele erzelmet kifejezni, de anyam irant erzett gyuloleem meg mindig jobban passzol a renomemhoz, mint a Dave iranyaba taplalt vegtelen szerelmem, igy ezt nem fogom vissza.
    - Netan megkeresett teged?
    Kerdezem. Tudom, hogy anyam imadja a felhajtast es a hatalmi jatszmakat annak ellenere hogy soha nem akart fowarlocki baberokra torni. Siman kinezem belole, hogy felkereste Magnust vagy Christ, esetleg mindkettejuket.
    - Apa-fia?
    Felvonom szemoldokom. Nem leszek kevesbe duhos ettol az elgondolastol, sot! Utalom, ha a csalad belekop a levesembe, s Daveek kapcsan mar raszivtam a hugaval is. Az is hogy imad. Erre jon a kedves papa es ilyen gyerekes elragados modon fejezne ki nemtetszeset? Csodalatos! Tobb, mint nagyszeru.
    - Nyilvan az lenne a legkenyelmesebb. Fokepp, mivel en vagyok a legnagyobb baja.
    Nem fejtem ki, de nyilvanvaloan David apjara gondolok.
    - Mar legalabbis a fiat illeton biztosan. Ha azt akarna, hogy maradjak ki, kevesbe aljas modszert is valaszthatott volna. Meghogy angyalok.. Josag, baj, kellem.. Ennyi erovel Nina is egy foldre szallt angyal.
    Igen, egyetertek, ki kene maradjak. Meg is tennem, ha Dave onszantabol ment volna el. Igy viszont egeszen mas a leanyzo fekvese es nem tudok nem tombolni emiatt.
    - Ezt nagyon jol latod.
    Marmint, hogy nem fogok a seggemen ulni. Az idezgetesben nem vagyok egesz biztos egeszen addig, amig at nem lok a portalon, elveve az eselyemet arra, higy a magam utjan intezzem a dolgokat. Orosz karomkodassal omlok bele a portal semmijebe es egyelore baromira nem tudom, hogy halas vagyok-e Chrisnek vagy sem. Az nagyban attol fugg, hova is kuldott es mely helyre erkezem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Pént. Márc. 13 2015, 17:52

    [Debbie és Simon]

    *Egy évvel ezelőtt még határozottan szimpatikus lett volna, hogy Simon nem próbálkozik felesleges fecsegéssel, most azonban inkább már kínosba hajlónak érzi. Hiába, ez már az öregség kezdete, állapítja meg lemondóan, hogy nem tud olyan felszabadult lenni egy fiatal társaságában... vagy egyszerűen az ő némasága okoz kellemetlenséget, és megint túldramatizálja az egész helyzetet. Hm. Úgy dönt, optimista lesz, és az utóbbi verziót választja.*
    "Én hívtalak meg téged!" *köti az ebet a karóhoz, bár a szája sarka már felfelé gördül. Valahol vicces, ahogy ezen vitatkoznak, s még röhejesebbé teszi, hogy ő ezt némán, írásban teszi.* "Pénzszórás nélkül is lehetsz úriember, Simon. Félsz a kihívástól?" *incselkedik, hiszen a tesztoszteron-fűtötte fiúk többsége képtelen ellenállni ennek az eszköznek. Amint megkérdőjelezik őket, rögtön előtör belőlük a bizonyítási vágy. Ez persze durva általánosítás, így közel sem biztos, hogy ebben a szituációban is hasznos lesz, de kezdetnek megteszi. Azt azonban látja, hogy Simon nagyon kombinál, ami mindkettejüket feszültebbé teszi, mint addig voltak, így próbál egy mosollyal enyhíteni a dolgokon.* "Mondtam, hogy nincs semmi bajom. Rosszabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt" *próbálja elbagatellizálni a dolgot. Mondjuk elég fura, hogy a srác ennyit agyal ilyesmin... de ezzel viszont Debbie nem foglalkozik túl sokat. Nem eleget. Arra, hogy nem őskövület, csak mosolyogva egrántja a vállát. Minden nézőpont kérdése - Simon látásmódja e tekintetben nyilván unikális más fiatalokéhoz képest, a nő viszont nem tudhatja, hogy ez miért van. Jobb is így. Azután bólint, amikor az iskola kerül szóba. Oké, nem lepődött meg, hogy nem ez a kedvenc téma. De akkor mi lehet?* "És mi a helyzet a filmekkel? Zenékkel?" *próbálkozik tovább. Ha már ő nem tud dumálni, legalább a másiknak megkönnyítheti. S különben is el kell terelnie a figyelmét a korábbi incidensről, mindenkinek jobb, ha nem foglalkoztatja túlzottan az eset.*
    *Halkan felnevet a próbálkozásra.* "Egy nővér. Most nála lakom" *szépíti a dolgokat a kínos részletek kihagyásával.* "És írással foglalkozom." *Megint csak féligazság, hiszen hónapok óta felmondott az újságnál, s azóta nem dolgozott semmit.*"Mi mindenre tippeltél volna?" *érdeklődik tovább, ezúttal hamisítatlan és őszinte kíváncsisággal.*
    "Tudom, hogy most nem ez látszott, de nem kell félteni. Dublin sem éppen balhémentes hely!" *Nincs még egy olyan verekedős nemzet, mint az írek. Hozzátartozik a nemzeti karakterhez, nem csak a viccekben. Az más kérdés, hogy nem ez az oka, miért nem tart a new york-i élet árnyoldalaitól. Benne van nyakig, vagy még mélyebben. Átfutja a listát, amit kap Simontól, és arca elégedetten ragyog, mosolya töretlen. Újabb jó oldala derült ki a kis botlásának, pedig csak udvarias és társalgást fenntartó érdklődésnek szánta.* "Miért hagyjam ki a szokásos turista helyeket? És ez itt... miért érdemes megnézni szerinted?" *írja, s bök egy teljesen random tételre a listán. Nem sokat mond neki, mindaz, amit a másik leír neki, hiszen eddig maximum könyvben találkozott a várossal.* "Értem. És miért költöztél?" *készen áll rá, hogy szabadkozni kezdjen, ha netán érzékeny témát érintene.* "Amúgy én is megléptem otthonról anno, csak akkor épp a nagy utazgatásban nem volt igazán honnan. Szerintem pár napig fel se tűnt nekik a hiányom! *meséli nevetve.*
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Pént. Márc. 20 2015, 23:24

    [Debbie – Simon]

    Mivel szinte azonnal elfordulok és a pult felé veszem az irányt, ezért csak visszatérve olvasom el a sorokat. Nem szólok semmit, elvégre már megtörtént a fizetés, csak visszacsúsztatom a jegyzetet elé.
    Sandán tekintek rá, a képemre van írva, hogy látom, elbagatelizálja a dolgot, kénytelen vagyok ráhagyni. ~Kapja meg az az állat ugyanazt, amit ő adott neked…~ az ilyenekre nagyon tudok acsarogni. Számomra egyértelműen úgy tűnik, mint akit bántalmaztak eddig.
    A kérdésre, amivel próbálkozik, hogy beszélgetsét tartson fel, nálam pont komoly probléma. SE árnyvadásznak, SE zenésznek nem vagyok jó. Így csak legyintek egyet és egy néma „á” arcmimikával együtt inkább nem adok erre választ. Csak a szerepjáték ismeretében voltam jó. Kockadobásban. Sem.
    Meleg mosoly ül ki az arcomra. A nővérével.
    - Nekem is van egy nővérem. Azt nem mondanám, hogy össze vagyunk nőve, de sok mindenben tudjuk egymást támogatni.
    - Regény, vers, újság esetleg? – felpislantok a sorokból, a hirtelen váltás már nehezen megy, hunyorítok is egy keveset hirtelen.
    - Nem is tudom. – az arcmimika működik rendesen. – Divattervező, művész, festő, modern stílusban, színész. – nem a megsokott külsővel rendelkezik, annyi bizonyos.
    Dublint olvasva elkerekedik a szemem, aztán ráébredek, hogy mondta is, a felsimerés és rábéredés döbbenete, hogy elfelejtettem, ki is ül az arcomra.
    - Ja, igaz, ír honból jöttél. -
    A kérdésre, hogy miért hagyja ki a szokásos helyeket, magától értetődő képet vágok.
    - Mert unalmasak és sokan vannak ott. És feleannyira érdekesek, mint ezek a helyek. – vonok vállat. Teljesen egyértelmű. – Dublinban mit szerettél a legjobban?
    - Azt már rád bízom, hova mennél. – így legalább tényleg azt fogja megnézni, ami érdekli.
    - Mert ide járok tanulni. – no és Idrisbe. És mert anyám ismét kidobott magától.
    - Bár ahogy áll a helyzet, lassan inkább az akadémiáról el szeretnék menni. A hiányzó ételeket kihozzák, ami nem hátrány, kezdek ténylegesen éhes lenni.
    - Jó étvágyat! Vagyis a családod utazott? Sokat? Az nem lehetett könnyű. És azóta találkoztál már velük? A nővéreden kívül. – azt meg nem merem kérdezni, a rendőrség kereste-e. Az kényes téma lehet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. Márc. 22 2015, 18:55




    Liam & Gus



    A felreppenő, tollas szörnyetegek láttán elfog a röhögőgörcs. Szerintem valahogy így repülnének az én közelemből is, főleg hogyha alakot váltanék. Hülye viszont nem vagyok, szóval válrogat a nyavalya, maradok a seggemen és nem túl nagy lelkesedéssel fogadom a csaholó szörnyet a bokámnál. Na jó, a térdemnél.
    - Tipli van, mert én nagyobbat harapok! - morgok rá az állatra puszta felebaráti szeretetből. Persze azért vigyorgok egészen addig, amíg mellém nem zuttyan egy ismerős. A kutyához gazda is tartozik, persze. Hiszen én hívtam. Csak nem gondoltam, hogy nyálhadosztállyal érkezik. Mondjuk legalább nem egy macska, ez is pozitív. Bár megnézném Liamet egy macskát sétáltatni a parkban.
    - Miért, nem hívhatom csak úgy fel egy régi cimborám? - kérdezek rá teljesen ártatlanul. Tudom én, hogy a hadiláb nem kifejezés arra, amin állunk egymással, de most minek vegyem komolyan magam?
    - Hosszú volt az éjszaka? - froclizom. Miért? Mert nem tudom már mért hívtam, viszont ezt neki sem kell megtudnia.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Hétf. Márc. 23 2015, 16:41

    Clary & Jack

    Ma egyszerűen úgy döntöttem, hogy nem fog ártani kissé, ha kiszellőztetem a fejem. Meglehetősen sok viszontagság ért mostanság, hirtelen és úgy érzem, csak a bolondját járatja velem az élet, amit semmivel nem érdemeltem ki, ilyen szinten legalábbis biztosan nem. Ennél jobb helyet nem tudtam volna jelenleg találni a Central parknál. Nem mondhatni, hogy a legnyugodtabb hely a világon, hiszen mint mindenütt, ez is tele van emberrel, de meg lehet találni azokat a nyugodt kis zugokat, amire az ember vágyik, hogy pihenhessen. A Dodgot meglehetősen messze parkoltam le innen, mégsem izgat, ma aztán nem sietek sehova. A kezemben egy kisebb kék színű hűtő láda, és így sétálgatok látszólag céltalanul, pedig csak keresem a tökéletes helyet, ahol letáborozhatok. Sokat nem kell bóklásznom, maximum fél órája lehetek itt mikor ki is szúrom az én helyem egy igazán impozáns fa törzsénél.
    - Tökéletes!
    Motyogom az orrom alatt és kényelembe is helyezem magam. A bőrkabátot lazán a fűbe dobom magam mellett, így csak egy fekete póló egy ezüst nyaklánc és egyszerű koptatott farmerem marad. A hátam nekidöntöm a fának és leheveredek. Kicsit élvezkedem és helyezkedem még, majd fel is pattintom a hűtőládát, hogy előkaparjak belőle egy megfelelően hűvös üveges sört. Egy határozott mozdulattal lepattintom a kupakot a hűtő láda szélén és már kortyolok is egy nagyot.
    -Áhh.
    Sóhajtok elégedetten és tovább fürdőzöm a napfényben és a semmittevésben. Néha üdítő tud lenni ez az egyedül lét, de vajon meddig? Pont nem az a típus vagyok, aki ezt sokáig bírja, így ha tehetem, azért megfigyelek mindent a környéken. Egy-két csinos és formás futó hölgy popsija, gyakran hosszan elveszi a figyelmem és csak tovább szélesedik mosolyom. Nem várok igazán semmit ettől a mai naptól, de ez még könnyen változhat.

      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:15