Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 5:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Central Park - Harlem Meer

    Share

    Central Park - Harlem Meer

    on Pént. 16 Jan. - 10:59

    First topic message reminder :



    A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 3 Okt. - 23:29-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. 5 Aug. - 8:23




    To Clary

    Nagyon nagy lélekjelenlétre van szükségem ahhoz, hogy ne fojtsam meg, de valahogy mégis sikerül türtőztetnem magam, hiszen akármennyire nem szeretem, Jace-nek fontos, és tiszteletben tartom a testvérem érzéseit, még ha nem is értek velük egyet. Szavaira felvonom a szemöldökömet, de még a számat is eltátom. A dühömet őszinte meglepődés váltja fel, de hangom így is erőteljes:
    -Mi az, hogy rég halottnak kéne lenned?! Hallod egyáltalán, hogy mit beszélsz?! Hol van az a Clary Fray, akit én annakidején megismertem? Tény, hogy nem kedvellek különösebben, ezek után főleg nem, de ez akkor sem hozzáállás! - Kezemet elveszem torkáról, de a düh kezd visszatérni belém, és idegességemben összevissza mutogatok, miközben beszélek.
    -Hogy lehetsz ilyen szinten mazochista és önpusztító?! Arra nem gondoltál, hogy esze ágában sincs továbblépni? Arra, hogy nincs szüksége más lányra, csak rád? Arra, hogy az elmúlt nyolc évet végigszenvedte, mert azt hitte, hogy nem szereted? Látnod kellet volna, hogy nézett ki még napokkal azután is hogy dobtad! Szenved, érted?! Szenved, mert szeret téged! Úgyhogy, ha nem szeretnéd, hogy itt helyben agyonüsselek, ritka gyorsan állj elé, és mondd el, hogy mit érzel! - Szeretném, ha a tesóm boldog lenne, és a kedvéért még erre az ösztönzésre is hajlandó vagyok.

    १I’m so sorry… Sad १Clothes १ Zene
    ©️
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. 5 Aug. - 9:21


    Clary & Alec @

    Sétálok a Central parkban, ott ahol menedéket találok és itt úgy érzem, hogy eltudok menekülni a világ elől, itt biztonságban vagyok. Elég közel a természethez, elég közel mindenhez, amit szeretek… Mindaddig ezt gondolom, míg meg nem pillantom Alec-t, és érzem a mérhetetlen gyűlöletett, amely árad belőle, jelenléte megijeszt és nem tudok mást tenni, mint pár lépést hátra tenni. Majd menekülésemet egy fa akadályozza meg, és keze ökölbe szorul és várom az ütést, de nem negem talál el, hanem a fába csap…
    - Hallom, hogy mit mondok, tisztában vagyok vele, de igazam van, be kell látnod… Ha Valentinenak sikerült volna, akkor most nem lennék itt ebben a helyzetben… Hol van az a Clary Fray? Meghalt… nincs többé és a jelenleginek is így kéne járnia!
    Az a Clary, akit ő megismert halott, nem fog visszatérni, már sose leszek a régi önmagam, még csak az árnyéka sem tudok lenni, mert gyenge vagyok, egy semmit érő hulladék, genetikai hibás szerves vegyület… levedzi kezét a torkomról és én figyelek, hogy most mi jön, de kiakad és elkezd ordibálni és össze-vissza mutogatni, majd szavai azért szíven találnak…
    - Ha még akkor szeretet, már biztos nem szeret… Alec tudom, tudom hogy hol rontottam el! Szerinted nem utálom magamat jobban, mint ti engem Izzyvel? Többször kívántam a halálomat komolyan, mint ti hirtelen haragból! Semmi sem lehet a régi, mert… Jacet nem érdemlem meg, nem lehetek önző, hogy enyhítsem a saját fájdalmam… Még mindig jobb neki, ha nem találkozunk…
    Érzem, hogy ki fog akadni, és várom, hogy keze újra a torkomra csússzon, félelmetrs most ezt a helyzet és elég egy rossz szó, máris robban a bomba… de komolyan gondoltam. Nem érdemlem meg Jacet és nem mehetek vissza hozzá, csak rontanék a helyzeten!
    avatar
    Liam J. Henrickson

    Faj : Tündér
    Alfaj : Alabástrom sárkány/Þorgisl
    Rang : Nemes
    Udvar (Királyság) : UnSeelie (Tél)
    Tartózkodási hely : at home
    Kor : 32
    Foglalkozás : ex-hacker

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. 5 Aug. - 12:17

    August & Liam

    Elég nagy és kifejező szemeket meresztek rá.
    - Miért, talán nem fürdesz minden nap? – majd a vigyorom mutatja, hogy nem mondtam komolyan.
    - Ha megszűnsz eldobható gumikacsának tekinteni. –  nyilatkozok a költői kérdésre. Nesze neked költői kérdés!
    Résnyire húzom a szemeim, az anyám emlegetésére mindig ugrok. Tudom, hogy azt a legkönnyebb felhozni, ha ki akarnak pörgetni. Vagyis be.
    - Bolhás fakutya. – sziszegem a fogaim között. – Leszarom. –  vonok vállat arra, hogy az ő dolga. Attól még ott hagyott szó nélkül.
    - Ó, persze, én meg engedelmes kisfiú vagyok. – sziszegem vissza. – Annyiszor fogom az orrod alá dörgölni, ahányszor jólesik. Legalább megtanulod, hogy ne ismételd meg.
    Eddig csak azért nem szaglásztam utána, mert visszatartott az, amit baráti jóhiszeműségnek mondanak, de hogy kategórikusan kijelenti, oka volt, felkeltette az érdeklődésemet. Majd szépen utána nézek.
    A reakciójára felnevetek. Képtelen egy fazon.
    - Egészen tetszett, amilyen képet vágtál. – nem bírom abbahagyni a nevetést. – Azt ne mondd, hogy hiszel a mesékben.
    A csaj témára elkomorodok.
    - Lolát nem lehet levakarni. – vonok vállat, majd beletúrok a hajamba. – Bumeráng.
    Smootie ismét madarakat kerget, rebbennek tovaszét. Ráfüttyentek, de nem azért, hogy odajöjjön, hanem, hogy hagyja békén a madarakat.
    - Én meg az emberek. –  nem mondom, hogy alacsony a béketűrésem, de a hackelés és az emberi alacsony értelmi képesség együttese, de főleg az utóbbi, nagy mértékben fel tud dühíteni. Tömegben ez hatványozódik, ütöttem már le embert, mert hatott rám az emberi hülyesége, így jobb is, hogy nincs ál melóhelyem. Elég nekem az alibi ügyfélsereg, akiknek összerakom meg javítom a kütyüit. Annyi hülye kérdést, amit fel tudnak tenni meg szöveg...
    - Minek jöjjek ki emberek közé. Leesik az értelmi színvonalam. Még Smootie is értelmesebb náluk. – aki éppen idülten lihegve vigyorogva néz ránk.
    - Van hol megszállnod? –  nem, mintha Lolát érdekelné majd, hogy Matt is ott van, sőt, talán bele is keverném őt is, de nem akarom belekeverni.
    - Amúgy... mit keresel te itt? – akár kérdeztem, akár nem, nagyon is érdekel, hogy miért jött vissza és miért keresett éppen engem fel. Valami biztos van.





    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. 5 Aug. - 14:01




    To Clary

    -Te komolyan beszélsz! - Szemeim elkerekednek, és arcomra kiül a felismerés. Végig azt hittem, hogy valami betanult szöveget nyomat, de ez más, tényleg komolyan beszél. A fejemben csak úgy cikáznak a gondolatok, és nem értem, hogy mi játszódik le bennem. A dühöm elszállt, és már csak aggodalmat érzek, mert itt komoly problémák vannak.
    -Na ide figyelj… - megragadom a csuklóját, a legközelebbi padhoz ráncigálom, és leültetem.
    -Jó napot! Az én nevem dr. Alexander Lightwood, és ha nem bánja feltennék magának néhány kérdést. - Adom elő komoly arccal. Nem is tudom honnan jött az ötlet, de ha ez nem segít, akkor semmi.
    -Clary figyelj rám! Hidd el nekem, Jace mindennél jobban szeret téged! Ismerhetsz már annyira, hogy nem mondanám, ha nem így lenne. Tudod… mindig is furcsálltam a kapcsolatotokat. Bármit megtettetek volna egymásért, és Jace végig úgy nézett rád, mint előtte egy nőre sem. Kezdetben a féltékenység beszélt belőlem, utáltalak is rendesen. Aztán összejöttünk Magnussal, amit neked köszönhetek, hiszen ha nem vagy, talán soha nem is találkozunk. A féltékenység ezután is megmaradt, bár kissé más formában. Féltékeny voltam, mert mindig te voltál, aki megmentette őt, és ott voltál mellette, amikor én nem tudtam ott lenni. Igen, ez az igazság… De ha valakik igazán megérdemlik egymást, hát azok ti vagytok!- Még ha furcsa is kimondanom ezeket a szavakat, nagy megkönnyebbülést jelent. A kényszerházasságot meg sem említem, az romba döntene mindent…

    १I’m so sorry… Sad १Clothes १ Zene
    ©️
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. 5 Aug. - 14:51


    Clary & Alec @

    Komolyan beszélek, miért ne beszélnék komolyan? Már halottnak kéne lennem, hisz a létezésem is csak puszta bűn, mást sem okozok másoknak, mint fájdalmat. Bárkit is szeretek, megbántom és mindenki utál már, és semmi esély sincs arra, hogy megbocsájtson nekem ő, Jace vagy Izzy… Ők is tudják, hogy puszta létezésem is bűn, mellyel nem tudok mit kezdenki, talán ha… Nem, nem tudnám megtenni, nem tudnék végezni magammal, és mire észbekapom, addigra már egy pad felé vonszol a csuklomnál fogva, meglepődtem, hisz a tekintete megváltozott… Csodálkozik és elkerekedett a szeme, de hagyom magam vonszolni, majd leültet egy padra.
    - Jó napot szerelem doki, én Clary Fray vagyok, aki máshoz sem ért, mint hogy hogyan tegye tönkre minél előbb az életét, a lehető legrövidebb idő alatt… Tegyél fel, persze…
    Mi mádt mondhatnék, én csak ehhez értek, bár az ő arca konoly, én megengedek magamnak egy félmosolyt és próbálok nem elmosolyodni, jelenleg arra koncentrálok, hogy… Nem tudom, bármire, amihez nincs köze Jacenek, mert akkor rágondolok és a mellkasomban szétárad a fájdalom és a hiányérzet, mint ahogy most is… Kellett nekem rá gondolni, kellett nekem mindent tönkretennem és eldobnom egy kis semmiért, hogy rájöjjek Jacet szeretem.
    - Alec kedves vagy és jól esik hallani amit csak mondasz, de… Nagyon örülök, hogy Magnussal sikerült összejönnöd, és remélem boldogok lesztek, de Jace… Lehet hogy szeret, de már sose fog bennem újra megbízni, nem ad új esélyt… Alec nincs értelme…
    Mondom neki könnyes szemmel, mert… lehetetlen hogy újra együtt legyünk, nem lehetünk Jace már biztos, hogy nem bízik meg bennem. De tényleg jól esnek a szavai, és halványan, nagyon halványan mosolygok, de semmi több, nem tudok boldog lenni, míg Jace nem az enyém újra…
    - Átkéretem magam egy másik intézetbe, akkor mindenki újra boldog lehet… Szerinted jó ötlet?
    Kérdezem tőle halkan és bátortalanul, hisz… félek, hogy megint leordíbálja a fejemet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. 5 Aug. - 15:56




    To Clary

    Félmosolyára nagy mosollyal válaszolok. Kezdésnek nem rossz.
    -Nos, az első kérdésem: Mi hozta el nálad ezt a fordulópontot, amitől úgy gondolod, hogy Jace már sosem tudna ugyanúgy szeretni, mint azelőtt? - Azt kell, hogy mondjam, megértem a helyzetét. Megértem, hisz én is voltam már ilyen mélyen nyolc évvel ezelőtt, amikor azt hittem, végleg elveszítettem Magnust.
    -Miért ne lenne értelme? Szerintem ez igenis egy olyan helyzet, amikor érdemes küzdened. Hé! Na, ne sírj! - magamhoz vonom, és szorosan átölelem, remélem, nem húzódik el.
    -Egy valamit jegyezz meg, és vésd az eszedbe! „A sérült emberek veszélyesek, mert tudják, hogy képesek a túlélésre.” Arról meg ne is halljak, hogy átkéreted magad, mert nem tudom, mit csinálok veled te lány! - Mosolygok rá kedvesen. Megértem, ha nem tudja hova tenni a viselkedésemet, hiszen ez nekem is új, de rá kellett jönnöm, hogy valahol mindketten ugyanolyanok vagyunk.

    १I’m so sorry… Sad १Clothes १ Zene
    ©️
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. 5 Aug. - 16:47


    Clary & Alec @

    Rámolyog és ezzel arra késztet, hogy jobban görbüljenek az ajkaim, de hiába szeretném, nem megy… nem olyan könnyű nekem most mosolyogni és boldognak lenni, lehetetlen feladat, hisz… Nincs miért boldognak lenni, nincs miért élni akarni, elvesztettem Jacet és Izzyt is… Alec meg gondolom csak gonoszkodni akar, de még nem… nem tudom, hogy mit gondoljak…
    - Jack… azt hittem, hogy szerelmes vagyok belé, de nem pusztán egy fellángolás volt az egész, és semmi több, hisz olyankor kapott el, mikor sebezhető voltam, és az igazságra későn jöttem rá… Én mindig is Jacet szerettem, Alec! ő volt az igazi és minden elrontottam…
    Persze most próbáljak nem sírni, de a könnyeim utat találnak, hogy a külvilágra jussanak, nem tudom elhinni, hogy megint csak sírok egy kisgyerek, akitől elvették a legjobb játékát, de… Én vágtam magam alatt a fát és én rontottam el mindent, mert egy hülye ember vagyok, meg kellett volna halnom, el kellett volna vinnie egy démonnak a túlvilágra. Nem érdemlem meg, hogy éljek, bárcsak oda adhatnám egy olyan embernek, akinek nem adatot meg, hogy élhessen…
    - Alec… Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá… Nem hiszem, hogy Jace akar még, mint régen. Talán szeret, de szeretete ellenére biztos vagyok abban, hogy nem ad több esélyt.
    Mondom neki könnyes szemmel, mert… lehetetlen hogy újra együtt legyünk, nem lehetünk Jace már biztos, hogy nem bízik meg bennem. Majd olyan dolog történik, amire álmomban sem gondoltam volna, hisz Alec magához von és megölel, de én nem tudok mást tenni, mint visszaölelni jó szorosan, és arcomat a vállába fúrom… Olyan jól esik, kissé megnyugtat az ölelése.
    - Alec… mindig is szerettelek, mint egy barátot, de sose engedted meg, hogy megmutassam… Miért nem engedsz el? Sokkal jobb lesz mindenkinek, sokkal jobb kesz Jace-nek, gondolj rá… Már nem is olyan rossz ötlet, nem igaz?
    Öntöm ki neki a szívemet, mert hiába volt velem szemét évekig, annak ellenére nagyon is szerettem, de be kell látnia, hogy igazam van, nekem itt már nincs semmi keresni valóm…
    - Maradsz még itt velem picit?
    Kérdezem meg tőle szipogva és még erősebben ölelem magamhoz, nem akarom, hogy itt hagyjon… Szükségem van valakire, aki mellettem marad, ha ő most itt hagy, újra egyedül leszek, újra nem vesz majd körül más, mint a magány.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd 18 Aug. - 9:37

    Maya és Robert

    - Kinézted magadnak a kislányt? – nézek fel a könyvből.
    - Biztos, hogy ő az igazi? – leengedem a könyvet, figyelem az emlegettet.
    - Jó az ízlésed, meg kell hagyni, csupa báj, csupa kellem. És milyen kecses a nyaka. Szép, hosszú a szőre. Nem nézek oda, rendben? Mire vársz? – nézek Pinkyre, aki hol rám, hol az emlegetett kutyára néz, végül elrugaszkodik és rohanni kezd.
    A könyvet felemelem, mintha olvasnám, de fél szemem rajta Pinkyn. Látom a lelkes farokcsóválását, földig lógó nyelvét és ahogy köröz a másik kutya körül.
    Jót derülök, amikor kiderül, bizony nem lopta magát a szívébe a kutyahölgynek. Füttyentek egyet, mire a mentséget gyorsan kihasználva, már jön is hozzám vissza.
    - Erre tanítottalak? Milyen szoknyabolond vagy te, hogy még egy egyszerű hódítás sem megy? – vakarom meg a füle tövét Pinkynek és simogatom meg a fejét.
    Még nincs oktatás, rektorként viszont annál több tennivalóm van, még nyáron is, cseppet sem zavar, élvezem mindazt, ami ezzel jár, mert az emberek valóban szeretnek tanulni. Meg tüzet okozni. Habár azt a kedves Garret tette, kapott is egy félórás előadást, hogy mennyire nem volt helyes, amit tett. És hogy mennyire mókás! Könnyesre nevettem magam, miközben beszámolt, nagyon sajnálom, hogy akkor éppen úgy döntöttem, szörfözni megyek.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd 18 Aug. - 20:58


    Robert & Maya


    What Should I Do?

    Zene: Best of LP Ruha: Workout Megj.: Lets Roll!


    Végre volt egy kis szabadidőm.. Nem kellett semmit sem csinálnom, nem kellett tárgyalásra mennem, virágot átvenni, eladni. Így hát mit tehettem? Foglalkoztam végre magammal! Egy reggeli fürdő, nyugis teázás, és most pedig edzés. Magamra kaptam a traninig ruhámat és elindultam, hogy fussak egyet. A legjobb hely erre természetesen a Central Park, így arra vettem az irányt. Fülembe tettem LP best offot, majd ütemes futással indultam neki a városnak. Hamar el is értem oda. A hatalmas füves terület szinte vonzott. Örültem neki. Az embereket figyeltem, miközben szaladtam. Voltak kutyások, más futók, bringázók, rengeteg kisgyerek, családok. Látványukra kicsit keserédesen húztam el a számat, valami mosolyfélére. Amíg így nem figyeltem, majdnem pofára nyaltam egy fel-alá rohangáló kutyában, de szerencsére csak majdnem... aztán léptem még egyet és a megnyílt aszfalt szélében megbotlottam.. és pofára nyaltam. Nyögve csattantam egy óriásit a parkban, kezeimmel próbáltam kicsit az esést tompítani, de ettől a hadonászástól valószínűleg csak még nevetségesebbnek és szerencsétlenebbnek tűntem. Az egyik csuklóm meg is húztam kicsit. Na tessék. Egyszer mozdulok ki csak úgy jókedvből, és akkor is bolondot csinálok magamból. Sóhajtva fordulok a hátamra a hasamról és nézek fel az égre.
    - Ez igen Maya.. Nagyon ügyes vagy.. Piros pont. - morgok magamnak és felülök, majd körbe nézek, hogy ki láthatta e heti baklövésem. Oldalra pillantva egy fa alatti padra meglátok egy színes bőrű öregembert, találkozik vele a pillantásom, azonban.. érzem, hogy ő is más, akárcsak én. Bugyuta mosoly szalad a számra.
    - Ehh.. de gáz... Öm. Üdv. - kelek fel és porolom le magamat.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. 22 Aug. - 19:48

    Maya és Robert

    Pinkyvel még megússza a találkozást a kislány, aztán pedig nem ússza meg a találkozást az aszfalttal. Akkor viszont már ijedten ugrok talpra és sietek a leányzóhoz, amikor meglátom, mégis orra bukik a saját lábában.
    - Ejnye, nagy a gravitáció, úgy tűnik. – . kuncogok egyet. Tudom ki, ebcsont beforr, ahogy szokás mondani. Pinky nem tágít Mayatól, azt hiszi, hogy baja van és böködi.
    - Nyughass, Pinky barátom, még ültében is felborítod a kislányt. Vagyis már nem, onnan lejjebb már nem lehet esni, igaz-e? .
    A kezemet nyújtom felé, de Pinky áll Mayához, hogy támogassa a felállásban.
    - Vigyázzon a kezével, kisasszony, megengedi? –. tündérekről sok rossz kering. De még a mi tarsolyunkban is van némi gyógyír, még ha nem is olyan nagyszerű, mint más fajoké. Legalábbis engem nézve.
    - Az én nevem Robert, kedves Maya. Régóta van itt? Ez a bohém pedig Pinky. Az értelmi szintje egy hangyáéval vetekszik, de hatalmas szíve van. – . vakarom meg a fülét a kutyának.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. 26 Aug. - 11:33


    Robert & Maya

     
    What Should I Do?

    Zene: Best of LP Ruha: Workout Megj.: Lets Roll!


    Egyszerűen azt sem tudom, hova legyek, mert alig hogy elhasalok, a kutya lelkesen visszarohan és bököd és csikiz a szuszogásával, meg a böködésével is és én már lassan a nevetéstől fogok újra elesni, de aztán csak sikerül feltápászkodni..
    - Pinky! Semmi bajom, nyugi. - ismétlem nevét, miután bemutatták és a férfi segítségével felkeltem. Barátságosan rámosolyogtam és elfogadva segítségét oda nyújtottam neki fájós kezemet.
    - Örülök a találkozásnak, Robert. Régóta? Hát, attól függ, hogy számoljuk. Kiskorom óta itt vagyok. Szóval vehetjük úgy, hogy igen, azt hiszem. És te? Illetve ti? Jaj de édes vagy, egyelek meg! - mondom, utolsó mondatomat Pinkynek szánva, miközben elkezdem vakargatni a füle tövét és a tokáját.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. 29 Aug. - 18:23

    Maya és Robert

    Pinky továbbra is toporog körülötte, izgatottan.
    - Jaj, Pinky, hihetetlen vagy.  
    Meglepve tekintek Mayára. Régóta?
    - Nahát, ennyire nem öregszem, hogy ne emlékezzek kegyedre. Biztosan összefutottunk már, emlékeznék magára. Úgy tíz éve koptatom itt a padokat, Pinky meg három éve rombolja a renomémat, olthatatlan kíváncsiságával.  
    Pinky Maya felé fordítja a fejét élvezettel csukja be a szemét.
    - Van házi kedvence? Most már jobb? Nem ütötte meg magát nagyon? Vagy máshol? –  nézek a kezére, várva a visszajelzést.
    - Pinky megkedvelte. –  simítom meg a fejét a kutyának, majd hagyom, hogy ismerkedjen Mayával.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. 13 Szept. - 21:19

    Kyle & Kai


    A csodálatosan szép időjárásnak nem tudtam ellenállni, így megkértem a sofőrt, hogy vigyen el engem a Central Parkba. Igaz ott van a bazi nagy kertünk, ahol szintén élvezhetném a természet adta nyugalmat, a Nap melegét, a madarak csilingelő énekét, de az a ház nekem nem az otthonom, hanem a börtönöm, ahonnan ha lehet muszáj vagyok kimozdulni.
    Tegnap mérgesen jött haza a munkából. Valaki egyik nap látott engem a városban, mikor nem volt itthon és én erről ne szóltam neki, nem kérdeztem meg, hogy elmehetek e, így rögtön az a gyanúja támadt, hogy megcsaltam őt. Nem kellett neki több ahhoz, hogy ismét megverjem, ám most nem csak egy pofont kaptam. Először az öklével találkozott arcom, majd hajamnál fogva kezdett el ráncigálni. Szerencse, hogy a mai napon ilyen erősen süt a Nap, így nem olyan feltűnő a napszemüvegem, amivel a monoklimat és vörös szemeimet próbálom takargatni a világ elől. Este miután tisztázta velem a dolgokat lelépett és haza sem jött. Nem is érdekel már engem olyan nagyon, hogy melyik kis nőcskéjénél járhat, hogy egyáltalán most otthon van e. Ennél nagyobb kárt nem tehet már bennem. Sőt még talán örülnék is neki, ha egyszer úgy megverne, hogy kórházba kerülnék, vagy akár meghalnék…
    A kocsi a park bejáratánál áll meg. Kiszállok majd el is indulok magassarkúban. Talán nem a megfelelőbb öltözék van rajtam, de más ruhám nincs és még eltitkolni sem tudom előle, hogy mikre költöm a pénzét, mert mindent követ.
    Miközben az egyik tóhoz sétálok a körülöttem lévő embereket figyelem. A rohangászó, kacagó gyerekeket, a szerelmes párokat, a pletykázó időseket. Olyan boldognak tűnik mindenki. Legalább ők azok. Legalább nekik szép az életük.
    Ahogy a tóhoz érek megállok a partján, kezeimet magam mellé ejtem és csak figyelem a gyönyörű vizet. Semmi többet nem terveztem, csak idejönni és bámulni. Nekem ez nyújt legnagyobb örömöt. Senki sem piszkál, magam lehetek, egyedül…
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér/Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Foglalkozás : cégtulajdonos

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Csüt. 17 Szept. - 22:34

    Kai és Kyle


    Még nincs dél, és már nincs nagyon nyár sem, hogy meg akarnék pusztulni a napfénytől. Nem lesz bajom tőle, de azért a Bestia ösztönei és írtózása a Nap fényétől, ösztönszerűen benne van, holott sosem kellett tartania attól, porrá omlana a testem akár egy napsugártól is. Lilith átka, mások áldásnak hívnák, tőlem elvette az egyetlen esélyt, hogy saját magam dönthessek a halálom felől. Tudta, hogy simán megteszem. Régen volt, mint ahogy az üldözések is, amelyek az irigységből fakadtak, hogy nappal is tudok a világban közlekedni.
    Időnként kiruccanok a szigetről, sosem titokban, vagy mégis. Az utóbbinak komoly oka van, most azonban csak egy megbeszélésre mentem el, majd egy üzleti brunch keretében a fél banda kellemes állapotba került, amit aztán diszkréten ott hagytam. Ezek a hívságok már nem érdekelnek. Üzleti öltöny, minőségi anyagból és kiegészítőkkel, ez a szenvedélyem megmaradt a régi időkből. És napszemüveg.
    A tömeg ilyenkor már kevés, a turistákat és családosokat kivéve, változott a világ, a korzózás művészete a mai napig hiányzik, az a korszak volt a legkedvesebb a számomra. Szélsőségek és konzervativizmus egyszerre. Mostanában túl sokat merengek a múlton.
    A tóhoz közeli padra ülök le, akik éppen ott tartózkodtak, úgy érezték, máshová jobb ülni. Figyelek és pihenek, nem, mintha otthon ezt nem tudnám megtenni. De délután még van tennivalóm a negyedben, s ezért nem fogok ide-oda utazgatni. Ám ahogy látom, nem csak én vagyok egyedül azzal, hogy pihenni és bámulni a semmibe, jó dolog. Figyelem a tóhoz ülő nőt és az őt körbevevő szomorúságot vagy nevezzük annak. Nem érdekelnek az emberek problémái, az ő röpke életük már nem tud megindítani. Látványnak azonban cseppet sem utolsó, és a szépnek mindig is rajongója voltam.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Hétf. 21 Szept. - 22:35

    Kyle & Kai


    Egy ideig csak állok és a vizet figyelem, majd úgy döntök, hogy helyet foglalok az egyik padon. Nem kell nagyon keresgélnem, szerencsére nincsenek olyan sokan a környéken. Miután leülök a szabad padra automatikusan tolom fel fejemre napszemüvegemet, mit sem törődve a szemem alatt található monoklival. Akik elhaladnak előttem nem igen foglalkoznak velem, ha meg esetleg észre veszik… nos akkor adhatok egy kis feladványt nekik. Sokáig sosem szerettem a napszemüveget, főleg ha felesleges is, mint most a fa nyújtotta árnyékban. A vizet figyelem némán és ezernyi emlék tőr a felszínre, de leginkább az Ő arca. Sokszor elgondolkozom azon, hogy mi lett volna, ha más körülmények között találkozunk, vagy nem bukunk le… Még most is együtt lennénk? Lehet, hogy megunta volna mellettem… Mindenesetre jelenleg még a magánynak is jobban tudnék örülni.
    A gondolataimból telefonom csörgése zökkent ki. Azonnal megérzem, hogy ki keres… A férjem az. Biztosan egy újabb fülest kapott az egyik talpnyalójától. Remegő kézzel veszem fel a telefont. Sejtem, hogy le fogja üvölteni a fejem. Fülemhez emelem a készüléket és halkan köszönök neki.
    Könnyek szöknek a szemeimbe. Ordít. Megtiltotta nekem nem egyszer, hogy egyedül elhagyjam a házat. Megfenyeget azzal, hogy megver engem, amint hazaérek… Egy pillanatra sem hagyja abba, de én viszont megunom, így leteszem őt, felállok a padról és a vízbe hajítom a telefont. Tudom, hogy ezért bűnhődni fogok, nem is kicsit, de elmondhatatlanul remek érzés volt.
    Visszasétálva a padhoz könnyeimet először a kezemmel kezdem el törölni, majd keresgélni kezdek a táskámban, de nem találom meg a zsebkendőket. A nagy keresgélésben még azt sem veszem észre, hogy valami fontos emlék esik ki a földre. Egy régi, kissé kopottas levél, amit még Ő írt nekem, miután elszakítottak minket.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér/Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Foglalkozás : cégtulajdonos

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. 26 Szept. - 18:52

    Kai és Kyle

    Alibinek mindig van valami papírpoharas, fedővel levefedett kávé vagy tea, jelen pillanatban tea. Az emberek között dívik ez a szokás, amit utálok, mert mindennek meg lehet adni a módját, az pedig nem a papípohár.
    Az előbb szemlélt nő éppen arra a padra ül le, amelyiknek a másik végében, no nem a legszélén, üldögélek. A telefoncsörgésre gondolatban elfintorítom az arcom. Órákig tartó trécselések és panaszáradatok vagy körömlakk árnyalatokról fognak regélni? Egyik sem, a vonal túlsó felének ordító szövegét idáig hallani, legalábbis én hallom.
    Megszakítja a vonalat, aztán pedig a vízbe hajítja. Nocsak. Lázadás?
    Nem rohan, nem sétál el. Bolond ez? Most mehetne el. Vagy... már éppen, hogy úton van. De mit is érdekel engem. Visszafordulok a tó és a kávé felé figyelemben. Egészen addig, amíg egy levél nem hull a lábam elé. Ősz van, de ez mégsem olyan levél. Lehajolok érte és két ujjam közé csippentve, átnyújtom a mellettem ülő felé.
    - Első lépés a szabadság felé. Örömkönnyek? – ha én nekiállnék sírni, abból világszenzáció lenne, legalábbis, ha éppen olyan látná, mint aki mellettem ül. Szép íve van a nyakának, a düh és a sírás egyenesen kiemeli rajta az erek vonalát. Visszakúszik a tekintetem a szemeibe, a monokli nem foglalkoztat, habár a szépet szeretem, egyben a szadista múltam bizonyos dolgok felé érzéketlenné tett a vámpírlétemen felül is. Ráadásul nagyon kellemes és egyedi árnyalata van annak a monoklinak.  
    - Mióta tervezi? – bele kéne inni a kávéba, nem fogok. Átmelegíti a kezem, becsapva az embereket arról, ki is vagyok valójában.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. 26 Szept. - 19:57


    Kyle & Kaidence
    ©
    A szabadság, ha ritkán és váratlanul meg is adatik, csak a jelenben, a pillanatban lehetséges.


    Nem igen zavar az, hogy a közelemben ülnek. Nem foglalkozom vele, hisz ő sem foglalkozik velem. Ez így van jól. Nem ismerjük egymást és nagy eséllyel nem is fogjuk. Ha még azt is megtudná, hogy egy férfival lemertem állni beszélgetni kötelet tekerne a nyakam köré. A telefonbeszélgetés olyanra sikeredik, mint amilyenre számítottam. Cseppet sem boldog, de engem már nem tud érdekelni. Minden porcikámmal ellenkezni próbálok ellene, de sajnos nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy sosem nyerhetek, hogy az Ő hatalma sokkal nagyobb. Én csak egy porszem vagyok, egy kis aprócska lény, akit bármikor eltaposhat. De régen ez nem így volt. Régen határozott nő voltam, aki igen is kiállt a maga igazáért. Ezt meg is próbáltam Nála is, de hamar megtanultam, hogy nekem Kuss a nevem.
    A kutakodásból a férfi hangja zökkent ki.
    -Hogy? Mi?-Csak ekkor veszem észre a kezében lévő levelet, amit azonnal el is veszek tőle, majd halkan meg is köszönöm neki. Könnyeimet egyszerű mozdulattal törlöm le arcomról. Mindennapi mozdulatommá vált már ez, szinte ösztönös, hisz egy nap nem telik el úgy, hogy ne sírnék. Tudom szánalmas és gyenge, de máskülönben képtelen vagyok kibírni.
    -Örömkönnyek? Szabadság?-Ezekről álmodni sem merek már évek óta. Nem, ezek nem örömkönnyek, sem a szabadság boldog íze. Mert tudom, hogy nekem sosem jön el a szabadság. Amíg Ő él, nem lehetek szabad.
    -Bárcsak azok lennének!-Egy apró mosoly ejtek meg felé, de csak egy pillanat erejéig. A levelet mélyen elrakom a táskámban, hogy senki ne találhassa meg. Erről csak is én tudhatok, különben örökre elveszek.
    -Mit?...-Aztán eszembe jut az előbbi kis kirohanásom. A telefon... Ezért még kapni fogok. Az se lepne meg, ha pár percen belül már itt is lenne,vagy legalább is az egyik gorillája.
    -Évek óta!-De semmit sem értem el ezzel, csak még jobban felbőszítettem, de mégis iszonyatosan jól esett. Ha tehetném haza sem mennék, de nem tehetem. Nincs hová mennem és nincs miből... Tőle függök, ha ő nem támogat engem anyagilag akár az utcán is aludhatnék.

    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér/Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Foglalkozás : cégtulajdonos

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. 3 Okt. - 21:04

    Kai és Kyle


    A zavart kérdésekre némán, továbbra is felé tartom a levelet, megvárva, hogy elvegye. Úgyis le fog esni a számára, hogy hol is van, és mi is történik a saját világán kívül. A könnyek nem érdekelnek, mint ahogy már meghatni sem hatnak, bár az már évszázadok óta nincs rám hatással.
    A szabadsággal kapcsolatos visszakérdezését is némán hagyom, tudom, nem azért kérdezte, mert nem értette, mit mondtam. Ki kell rángatnia magát saját gondolataiból.
    - Hogy hogy nem azok? – kíváncsi nem vagyok, ha valami nem az, akkor valami más, érthető módon.
    Ismét nem ismétlem meg a kérdésem, megvárom, amíg eljut a fejéhez is a kérdésem.
    - Akkor mire vár? – végignézek rajta. Úgy tűnik, tökéletesen kielégíti a helyzete. Szeret mártírkodni. Különben már a telefon se lenne nála, s fel sem vette volna. Persze, a bosszúnak sok válfaja van, és a női bosszúk a leggonoszabbak. A saját bőrömön tapasztaltam, lassan már hatszáz éve.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Csüt. 8 Okt. - 0:19


    Robert & Maya

     
    What should I do?

    Zene: Best of LP Ruha: Workout Megj.: Lets Roll!


    A kutyuson ismét felkacagok és megvakargatom a fülét, fejét, tokáját, hátha attól megnyugszik.
    - Jól van Pinky, semmi gond, jól vagyok. Kicsit figyelmetlen és ügyetlen, de nincs bajom.- mondom a lelkes kutyusnak, majd a férfire mosolygom halványan.
    - Lehet inkább csak elfutottunk egymás mellett. Ritkán van időm kijönni a parkba, meglehetősen sok a dolgom, mióta itt élek. Pedig 10 év hosszú idő! - merengek el, csípőre téve a kezeimet, majd bólintok.
    - Igen, már jól van, köszönöm. Hasznos dolog az ilyen adottság. Házi kedvenc..? Hát ha a kaktuszomat az ablakban annak lehet mondani, akkor igen, van.- nevetem el magam.
    - De tényleg.. Igazából csak növényeim vannak, a szobám egy dzsungelnek is elmehetne. És Pinkyt én is megkedveltem. Nagyon édes kutyus.- mosolygom, s felváltva pillantok hol a kutyára, hol a gazdájára.
    - És mit csinálsz errefelé 10 éve? Munka, család? Nyaralás?

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Csüt. 15 Okt. - 12:48

    Maya és Robert

    Pinky toporog, élvezi a törődést, játszani is akar, másrészt azért aggódós típus. Igazi zizzent eb.
    - Elég nagy a város, hogy elvesszen benne több tízmillió lakos. –   embert nem véletlenül nem mondok, hiszen nem csak azok lakják. – Sok idő. –  embereknek bizony sok. Még keveset számlálnak éveik, még ha jóval többet is, mint például több száz évvel ezelőtt. És még nekem is sok, hiszen annyira öreg nem vagyok még. Egyszerűen csak megkedveltem így ezt a külsőt. Maya korban jóval előrébb jár, mint én, érzem.
    Végül is, nevetgél és jól van, és ebcsont beforr, ahogy Pinky mondaná.
    - A kaktusz tud igazi kedvenc lenni. Tartani őket művészet. Nagy kaktusz pusztító vagyok. –   nevetek fel derűvel. – Dzsungel? Nagyon érthet a növények nyelvén. És az állatokén.  
    Jót kacagok a kérdésrohamon, elveszem magam mellől Pinky játékát, átnyújtom Mayának.
    - Muszáj Pinkyt lefoglalni, különben jön a gatyaszaggatás, cipőrágás. Vissza fogja hozni. Sokat kérdez, de ha már feltette. Mit csinál a városban? Ebben a világban rektor vagyok. Milyen nyaralásra gondol, kedves? Az egész ittlétem az! –  kacagok fel újból. Nincs olyan nap, hogy unatkoznék, mindig találok jó mókát.
    - Node, ha nem haragszik kedves, akkor távozóra fogom. Pinkynek egyéb dolgait is el kell, intézzem és nem igazán egy helyben totyorgós. Egy ilyen vénnek, mint jómagam, ugyancsak kimerítő utána futkorászni. Szépeket, aranyom! - mosolygok rá szélesen, majd füttyentek egyet Pinkynek, aki máris rohan előre. Nehogy hozzám kelljen jönnie.

    (Köszönöm, nagyon élveztem! :humm: )
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd 27 Okt. - 21:29



    Liam & Gus


    - Nem hát, és az alsógatyámat is csak kétnaponta cserélem. Elég kifordítani, nem? - röhögök fel, s veszem teljesen komolytalanra a figurát. A kérdése annyira abszurd, hogy így ezen kívül nem tudok mást kezdeni vele.
    - Eldobhatónak egy gumikacsát nem bélyegeznék, sokkal inkább egy telefont, fényképezőgépet, papírpoharat. Legyél konkrét és ne szarozzunk egymással. Van fátyol, amit a múltra lehet teríteni, vagy esszük még ezt a csontot? Nem ha és nem akkor. Most döntsük el. - válaszolok. Ha már költőire vettük a figurát, akkor legyen, van ez tovább is, mesélhetnék mindenfélét, de nem teszem. Fura szaga van amúgy, de most mit ragozzam? A végén még megint eljön a fürdetés. Vagyis a fürdés.
    - Kicsi vagy még és zöld, Liam, nem érted úgyse. És annyiszor ismétlem meg, amennyiszer csak szükségem lesz rá. Nem jókedvből, hanem kényszerből.
    Nem óhajtom neki ragozni, hogy amikor leléptem, majdnem megdöglöttem és meg kellett tanulni a farkast is kezelnem magamban - néha elgurul a gyógyszere és akkor megint úgy viselkedik, mint egy bolhás kölyök - szóval Maxence társaságában a lehető legtöbbet igyekeztem időzni. Nekem legalább jutott rendes apa, ha innen nézzük. De ez lesz az, amit nem dörgölök Liam orra alá. Elég volt - úgy tűnik - az anyja is ahhoz, hogy leszarom-tablettát nyeldekeljen.
    - Nem gondolkodtál el még azon, hogy miért cuppant ennyire rád? - teszek fel egy komolytalanságba fullasztott, ám igen komoly kérdést. Sejtéseim vannak, a szimatom meg nem szar. De ugye nem én leszek az, aki fellebbenti a fátylat előtte. Meg nőkről inkább ne beszéljek, Sabine után. És akkor ugye Rochelle is ott figyel elmém szegletében. Ah, úgy szeretném, ha tudná, mennyire.. De a titkok makacs dolgok, megtanultam rég.
    - Van, de ha ez egy meghívás akart lenni, szívesen foglalom el egy időre a kanapéd. Unom a kecót.
    Nem a saját lakásomban lakom, nincs is olyanom, a Falkaszálláson van egy vackom és az elégnek bizonyult. A lakcímem hamis, amit bevallottam, hogy munkát kaphassak.
    - Haza akartam jönni, azt keresem itt. Elég volt abból, hogy másnak tettessem magam annál, mint ami vagyok. Tudhatnád, Mr. Értelmi Színvonalban Embereknél Magasabb, hogy miről beszélek. A szomszéd lány hogy van?
    avatar
    Liam J. Henrickson

    Faj : Tündér
    Alfaj : Alabástrom sárkány/Þorgisl
    Rang : Nemes
    Udvar (Királyság) : UnSeelie (Tél)
    Tartózkodási hely : at home
    Kor : 32
    Foglalkozás : ex-hacker

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Csüt. 5 Nov. - 23:09

    August & Liam

    - Te nagyon hülye vagy. – állapítom meg, nem is tudom már, hanyadjára.
    Idegesen túrok bele a hajamba. Mindenki hülyére vesz, hülyének néz, de én azonnal ugorjak, ha füttyintenek. Meg egy nagy lószart.
    - Kapbe, Matt. Fingod sincs, mi történt velem, mióta nem találkoztunk.
    Cigi után nyúlok, ha eddig nem tettem meg, rágyújtok, megkínálom Mattet is.
    - Ha igen, sem kötöm az orrodra. Mr. Mindentudó Nagyokos.
    Nem tudom, hogy jó lesz-e összeköltözni, de ha nincs hol aludnia, nem fogom azt mondani, hogy aludjon a híd alatt.
    - Amíg nem lesz kéród, tiéd a kanapé.
    Nagy slukkot veszek, le is tüdőzöm a szomszéd lánnyal kapcsolatos szavaira a füstöt, köhögni kezdek.
    - Inkább menjünk sörözni. A csajokkal meg bajlódjon a halál. – felállok a padról, füttyentek négylábú társamnak, aki havas orral és tappanccsal robog vissza a hókupacból.
    - Meghívlak, a vendégem vagy. – csapok Matt vállára.

    //Köszönöm a játékot, időben már túlhaladtunk elég rendesen, ez lenne a záró a részemről Smile //





    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. 11 Nov. - 22:40


    Kyle & Kaidence
    ©
    A szabadság, ha ritkán és váratlanul meg is adatik, csak a jelenben, a pillanatban lehetséges.


    Az újabb kérdésére felszökik szemöldököm. Hangjából kiérzem, hogy nem őszinte az érdeklődése. Nem hiszem, hogy pont az én életemre lenne kíváncsi, hisz senki sem vagyok. Csak egy nő vagyok a nagyvilágból, aki éppen ebbe a parkba jött, akinél éppen eltört a gyertya és megmutatta a világnak gyenge oldalát.
    -Nem hiszem, hogy tényleg olyan nagyon érdekelné az életem. Elnézést, ha megzavartam a nyugalmát. Nem állt szándékomban.-Vajon miért jött ide hozzám? Biztosan nem csak a levél miatt. Akkor elég lett volna annyi, hogy szól, leesett a földre.
    Mire várok? Ez most komoly? Mégis mit vár el tőlem? Most valami agyturkászt akar játszani, mert éppen unatkozott és nem volt jobb dolga?
    -Hogy mire várok? Nos nem is tudom… Talán egy tapsra!... Egy taps mindent megoldana. El tudnám hagyni őt a nélkül, hogy ne kellene a híd alá költöznöm, mert a szüleimhez nem mehetek haza és igazi barátaim nem igen vannak. Viszont ha kapnék egy tapsot biztosan megjelenne a jóságos Tündér keresztanya és mindent megold, mert a világ már csak ilyen egyszerű ugye!?-Hangomban érezheti kissé a dühöt. Nem elég, hogy a férjem az előbb mindennek lehordott, most itt van ő is és ki akar oktatni. Biztosan ő mindent jobban csinált, csinál. Gratulálok neki, de engem hagyjon békén… Ha csak nem ajánlja fel, hogy megöli azt a férfit, aki nap, mint nap kínoz engem, aki elvette az életem.


    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér/Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Foglalkozás : cégtulajdonos

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd 17 Nov. - 23:04

    Kai és Kyle

    Az emberek dolgai valóban nem érdekelnek és nem is szokásom köntörfalazni, ha éppen úgy tartja kedvem.
    - Valóban nem vagyok rá kíváncsi az életére. Nem is arra kérdeztem rá. Nem tudja megzavarni a nyugalmamat. – nem mentem hozzá, ő ült a padomhoz, s ejtette le majdnem hozzám a levelét, s csupán helyben átnyújtottam neki, gesztusból.
    Némán, felé fordulva hallgatom a kifakadását. Érzelem nem nagyon tükröződik vissza a szememben, arcomon sem. Amikor befejezi, tapsolok egyet.
    - Annyira rossz ezek szerint nem lehet, ha nem vállalja be a híd alatti létet. Szánalmas. De ha szereti magát sajnáltatni, a helyett, hogy a tettek mezejére lépne, semmi sem fog változni, és ha nem lép, ez esetben úgy tűnik, élvezi is a helyzetet, hiszen magának teremtette. Nagyszerű előadás, gratulálok.
    Várok egy rövid időt, ha kérdez, kifakad, sem válaszolok, csupán várom, hogy befejezze a reakciót és még utána is várakozom, elég hosszú időt.
    - Most cselekedhet. Most léphet. – széttárom a kezem. Tőlem sajnálatot senki sem fog kapni. – Nyitva az ajtó.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. 13 Dec. - 22:17


    Kyle & Kaidence
    ©
    A szabadság, ha ritkán és váratlanul meg is adatik, csak a jelenben, a pillanatban lehetséges.


    A méreg egyre hatalmasabbra nő bennem. Mégis mi a franc baja van velem? Minek szól közbe? Egyáltalán nem vagyok kíváncsi a szavaira. Nem ismer engem, nem ismeri az életemet, a múltamat. A tapsra csak felhúzom a szemöldököm.
    -Oh értem, minden az én hibám. Maga biztosan tudja. Az Ön gondolom sosem hibázik, az élete meg biztosan tökéletes.-Ejtek el egy gúnyos mosolyt. Ki lehet ez az idióta és minek szólt hozzám? Cseppet sem kértem belőle. Megvoltam eddig nélküle is.
    -Léphetek? Valóban? Tudja mit!? Ha annyi bölcs, mint ahogy hiszi akkor mondjon nekem megoldásokat. Hogyan tudnék lelépni? Fogom magam és elsétálok? Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Másnap azonnal rám találnának… De most viccen kívül! Tényleg érdekelnek az ötletei, a tanácsai. Mert nekem semmi sem jut az eszembe, de ez is biztosan az én hibám.-Őszinte érdeklődéssel pillantok rá, majd le is ülök mellé. A tekintetemet egy pillanatra sem veszem le róla. Tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy vajon milyen ötletei lehetnek, mert bárhova is mennék megtalálna. Mindenhol ott vannak az emberei, a madarai. Lehet, hogy a szomszéd padnál ülő idős hölgy is az egyik embere. Ezt is simán kinézem belőle.


    Sponsored content

    Re: Central Park - Harlem Meer


      Pontos idő: Csüt. 14 Dec. - 21:33