Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Central Park - Harlem Meer

    Share

    Central Park - Harlem Meer

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:59

    First topic message reminder :



    A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 03 2015, 23:29-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Hétf. Márc. 23 2015, 17:39

    ~ Clary & Jack ~

    Egy újabb nap arra, hogy gondolkozhassak rajta, hogy hol és mikor rontottam el az életem, de erre nagyon nincs időm, mert anyunak és Luke-nak kell szerveznem a házassági évfordulójukat. Igazán jó lenne és szeretném is csinálni, ha... Ha együtt lennék Jace-el. Nem irigylem anyámtól a boldogságot, de én is át akarom élni, hogy milyen, ha van valakim... Milyen ha van valakim, aki miatt mindent megtennék... De most nincs időm ezen agyalni, hisz leköt a munka! Szóval épp elmentem volna futni és helyszínt keresni az ünnepségre... egyszerre a kettőt, jobban mondva két legyet egy csapásra.
    Szóval elmentem egyet futni a Central Park-ba. Szép hely és sok alkalmas hely van egy hasonló ünnepségre... Nem is huzam az időt... Felvettem egy farmert, egy egyszerű szürke pólót és az árnyvadászok elhagyhatatlan bőrdzsekijét. Nem tudom, de nekem fel tűnt, hogy előbb utóbb mindenki rászokik a bőrkabátra...
    A parkban jó idő volt és a kabátra nem is lett volna szükség. Miközben sétálok gondolkodom Jaceről... Hm? Nincs is rajtam rúna, mi elrejtene a mundenok elől... Akarom mondani az emberek elől. Egy dolog a lényeg, hogy ne csináljak semmi átlag felettit... De én nem is tudok... Csak egy egyszerű kezdő árnyvadász vagyok. Aztán a parkban sok üres hely volt és az egyik fa tövébe ledobtam a cuccomat. Igazából semmi kedvem nem volt futni, de muszáj volt.. Az utóbbi napokban eltunyultam és az sosem jó egy árnyvadász számára... Elkezdtem hát futni... Az egyik fa tövében megpillantottam egy embert, aki lássuk be... Nem! Nem keltheti fel senki az érdeklődésem, de muszáj meglesnem... El is kezdtem futni a fa irányába, de hozzám illően elbotlottam és az idegen férfi karjaiba estem... Égő vörös arccal pillantottam fel rá...
    - Kérlek ne haragudj... Tudok bármit segíteni? -
    Az amúgy is égő helyzetet égőbbé nem is tehetem... A sör, amit ivott kiborult a pólójára és az enyémre is... Elővettem egy zsepit és elkezdtem törölni a pólóját... Bár a kidolgozott testére simult a póló és különös minták voltak a karján, csakúgy mint az enyémen... Egy árnyvadász. Mikor nagyjából sikerült eltüntetnem róla a foltot, elkezdtem az én pólómat is szárítani... Bár ez most kínos. Mindig kínos helyzetekbe keveredem... Mikor az én pólómmal is készen vagyok felállok és jobbomat nyújtom felé...
    - Annyira sajnálom... Mellékesen Clary vagyok...
    Tekintek oldalra, hisz még mindig ég az arcom a szégyentől...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Hétf. Márc. 23 2015, 18:00

    Clary & Jack

    Nem rejtettem el magam semmilyen módon, de ma, mint csak egyszerű civil szerettem volna kicsit lazítani. Ez egy jó ideig sikerül is, de mondhatni a szokásomhoz híven, a nyugalom hamar elpártol tőlem. Éppen egy újabb futó szépség kerít hatalmába, a bőrkabát minden esetre szokatlan egy ilyen sporthoz. El is időznék rajta, amint tovább halad, de meglepő, mintha felém tartana. Talán felkeltettem az érdeklődését valamivel, pedig csak magányosan sörözöm? Tényleg erre tart. Már éppen várnám, hogy lelassít a közelembe érve, és végre kiderül mit is szeretne valójában. Ekkor történik a baleset, egy ágban elbotlik és pont a karajimban köt ki. A sör természetesen rögtön ránk borul, ezt már nem tudtam elkerülni, sőt arrébb sem mozdultam egy centit se. A kezem szinte reflexből úgy mozdul, hogy kicsit tompítsam esését, ezzel persze némileg át is karolva. Már megint egy nő pottyan a karjaidba Jack? Mi van veled mostanság, így próbál kárpótolni valaki odafentről. Mondjuk nem rossz taktika. Szinte meg sem tudok szólalni a meglepettségtől pár percig, csak nézem, ahogy törölgetni a némileg sörtől átázott pólómat. A jó idő és a napsugarak is segítenek persze. A szitkozódás valahogy most sem jön a számra az eset miatt sőt, egészen felhőtlenül elnevetem magam.
    - Semmi gond, már kezdem megszokni, hogy ismeretlen hölgyemények potyognak a karjaimba.
    Semmi feszengés nincs bennem, semmi zavartság. Lassan azért a kezeimet a megfelelő helyre helyezem oldalt támaszkodva, mégsem illene kihasználni a szituációt ilyen formán.
    - A nevem Jack, Jack Nordon. Örülök, hogy beugrottál.
    Ismét elnevetem magam, a kézfogáshoz azért feltápászkodom. A rúnákat hamar észre lehet rajtam venni, pláne ebben a könnyed szerelésben. Az üveget meg lerakom a földre, nem tört el szerencsére és az összes tartalma sem veszett így kárba.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Hétf. Márc. 23 2015, 18:38

    ~ Clary & Jack ~

    Számomra különös, hogy megfogott így szinte alig ütöttem meg magam. Általában az emberek arrébb állnak, ha látják, hogy épp el fogok esni... De most jól esett, hogy valaki "vigyáz" rám. Mindig is Jace óvott meg a bajtól... Ő volt nekem... De már nincs, szóval ki kell vernem a fejemből. Épp mással fogok hamarosan beszélgetni és ilyenkor nem szép dolog másra gondolni... Vajon mit csinál? Jobban van már? Gondol-e rám? Annyi minden érdekelne, de most már elég... Nem gondolhatok rá folyton! El kell engednem, mert így lesz neki jó. Tovább lép és talál valakit... Valakit, aki nem én vagyok!
    Ami még furább az egészben, hogy nem küld el melegebb éghajlatra... Ez fura... Ilyenkor mások már rég leordibálnák a fejemet és nem is tudom... Talán durvák lennének... De ő kedves és figyelmes. Nem is tudom, hogy mikor és ki volt velem ilyen utoljára. Egy dolog biztos... Számomra az ilyen fajta viselkedés ismeretlen volt és jól esik.
    - Nálam csak csinosabb és szebb hölgyekkel találkozhattál...
    Mondom ki reakcióként szavaira. Ilyen gyakran történik meg vele ilyesmi, akkor azok a lányok után én csak egy nagy csalódás lehetek... Na mindegy, hisz a lényeg az az, hogy nem küld el és rendes velem. Aztán kezeit elveszi mellőlem... Aztán szavaira még jobban elpirulok... Mi van velem?! Én sosem szoktam elpirulni, de ideje összekapni magam...
    - Én is örülök Jack... Szerintem pontosabb fogalmazás, hogy beléd estem... Nem úgy, hanem szó szerint... -
    Na jó ennél égőbb dolgot még nem mondtam... Miután kezet fogtunk levettem a bőrdzsekit és így felszínre került a felső testem, amin egy ujjatlan szürke trikó volt. Igen... a kezem tele volt rúnákkal, pont mint az övé. Aztán válaszát meg sem várva leültem én is a fa tövébe...
    - Remélem nem baj, ha csatlakozom... Mi járatban vagy erre? -
    Kérdezem tőle mosolyogva. Ez olyan fura... mióta vele beszélek, még nem jutott eszembe Jace... Vajon merre... Na jó korai volt elszólnom magam.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Hétf. Márc. 23 2015, 19:01

    ~ Clary & Jack ~

    A nyugalmas délutáni programomnak, be kell látnom, hogy elég hamar lőttek, de ennek is, mint oly sok dolognak mostanság talán pont így kellett történnie. Már ha követjük azt az elvet, hogy véletlenek márpedig nincsenek. Picit sem bánom különben, az arcomra van írva, rögtön elememben vagyok, és jól érzem magam láthatóan. Debbie legutóbb a kávét öntötte rám első találkozásunk alkalmával, most sört kaptam. Mindenki így akar levenni a lábamról? Rám önt valamit, de ezen magamban már csak nevet. Hiszen ez az egész olyan szórakoztató és izgalmas is.
    - Hmm, azért ne légy ilyen szigorú. A hozzánk hasonlóból bizony kevéssel futottam így össze.
    A megjegyzésem elején, még azért végig is gusztálom újból, hátha csak jobban zavarba hozom ezzel. Bár az égő vörös pofit már nehéz lesz fokozni mikor a karjaimba zuhant. Lassan már összerakom a képet magamban, kivel is akad dolgom. Hallottam már nevét, egy elég személyes ügy kapcsán is, bár kérdéses hogy ezt a fonalat meg akarom e újból pendíteni. Ezen dolgok kiheverésére jöttem ide, nem felgöngyölítésére, vagy tovább bonyolítására. Hát majd meglátjuk.
    - Azt tapasztaltam, csak nem akartam ilyen messze menő kifejezésekbe botlani.
    Értem én a viccet meg szeretem is, bár a stílusomat meg kell szokni ez tény. Valaki vagy egyből elkapja, vagy sose fogja szeretni. Legalábbis így tapasztaltam eddig. Számomra ez a beszélgetés eddig teljesen könnyed és jó kedélyű.
    - Hát, ha már így alakult picit sem bánom, dobd le magad, akad még itt hely bőven. Meg, ha vágynál valami frissítőre, ott a ládikó.
    Mutatok a kék hűtőládára. Egyedül már nem leszek az bizonyos.
    - De elárulom, csak egyfajta italt találsz benne. Nem számítottam vendégekre.
    Azzal ha Clary is így tesz, újra elheverednék valahol a fa mellet figyelmem immár nem az elterülő tájnak vagy a futkosó hölgyeknek szentelve, csak Clarynek.
    - Én ezt amolyan tipikus férfias lazításnak szántam, semmi háttértartalommal, de azt hiszem ez látszik is.
    Mosolygok ismét kedvesen. Asszociálok is kissé, hiszen a névvel már találkoztam, legalábbis az egyik felét elárulta. Talán a másik is megegyezik. Jobb lesz hamar megbizonyosodni tóla.
    - Clary Fray?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Hétf. Márc. 23 2015, 20:06

    ~ Clary & Jack ~

    Meg se tudnám számolni, hogy hányszor hoztam magam hasonló kínos helyzetekbe... egy békés nyugodt napnak indult. Elmentem futni és helyszínt keresni az ünnepségre... Valakire kíváncsi lettem és buuum szó szerinte belé esek... Ez annyira tipikus én, hogy már fáj. De mindenből hozzuk ki a legjobbat, hisz nem léphetek le... Szimpatikus és rendes... nem tett semmit sem ellenem, ráadásul nem nézz ki rosszul. Semmi okom sincs rá, hogy izé legyek vele, bár még senkivel nem voltam olyan. Szavai meglepnek és nem tudok rá, mit felelni csak elmosolyodom, bár egy megjegyzést azért teszek, mikor megnézi a testem...
    - Nagyon nem jellemző rám, de leesett az állad, ha gondolod becsukatod...
    Nevetek fel zavartan, mert azért ez tényleg kicsit zavarba hoz... De már nincs mit tenni, ha megtette, akkor megtette. Szabad országban élünk, bár egy biztos. Jó csajnak nem tart, mert azt mondta volna... Bár teljesen mindegy, hogy mit gondol... Csak egy embernek kell bejönnöm, bár azzal az eggyel sosem leszünk egy pár... Ilyen Clary Fray szerencséje. De nem rágódhatok folyamatosan ezen... Anyám már így is randikat szervez nekem... Borzalmas tud lenni néha, mert én nekem teljesen más az ízlésem és a randik úgy zajlanak, hogy Jace-ről beszélek a srácnak. Hát nem tudok ellene mit tenni... Még mindig nem tudtam elfelejteni...
    - Nyugodtan én nem harapok. -
    Mondom neki és még egy kacsintást is megejtek. Igazából nincs miért élutasítónak lenni vele. Két idegen beszélget egy szép napon... Semmi fura sincs benne. Aztán felajánlja, hogy maradhatok vele és nem bánja a dolgot. Erre csak egy szép mosolyt tudtam villantani. Szeretek mosolyogni és mivel a természetemnél fogva már alapból mosolygok, így ez most sem nehéz feladat. Aztán még megkínál frissítővel... Igazából nem szeretem a sört és sosem szerettem, de most kivételt teszek. Egyszer én is ihatok olyat, amit máskor nem...
    - Nagyon kedves vagy... Köszönöm.
    Újra elmosolyodom. Nem tudom, hogy mi van velem. Nyolc éve nem mosolyogtam ennyit egy huzamban. Általában azzal teltek a mindennapjaim, hogy bementem a szobámba sírni... Most már nem sírok, csak a megszokás kedvéért maradok ott... Elindultam a ládika felé, de mikor szól, hogy csak sört találok legyintettem egyet és vissza ültem mellé... Miközben leejtem a kezem véletlen az övére esik és hirtelen arrébb rakom. Majd újból zavartan mosolygok.
    - Kell egy olyan nap is... Bocsi, hogy elrontottam, de hidd el neked jobb. Nekem anyám házassági évfordulóját kell szervezgetnem... Hidd el valami hatalmas unalom.
    Mondom neki, majd megbontom a sörömet. Találtam egy ízesíttetett az alján. Narancsos... ez biztos jobb, mint a sima és bele is kortyoltam. Tényleg sokkal jobb volt, mint a sima. Eddig minden jól ment... Nem történt semmi, ám mikor kérdés formájában kimondja a teljes nevemet, ráadásul közben még iszok is... Félre nyelek és hangosan kezdek el köhögni. Oldalra fordulok és kezemet felemelem, hogy minden rendben, csak kell két-három másodperc... Majd felé fordulok és tekintettem az övébe fúrom.
    - Klávé vagy Jace? Bármit hallottál bárkitől, felejtsd el! És igen... Clary Fray a teljes nevem...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Hétf. Márc. 23 2015, 20:41

    ~ Clary & Jack ~

    A szépen eltervezett délutánjaim, mostanság már tényleg csak ilyenek. Az élet valamiért nem nagyon kedveli, ha egyedül szeretnék lenni, rögtön küldd valakit, többnyire egy nőt, hogy ne legyek túl magányos. Bár hogy hosszú távon meg tudnám e szokni ezt az állapotot? Oh, azt hiszem igen, egészen könnyen menne. Hiába nem tudom letagadni ezt az énem. Kicsit még fiatal, de talán pont emiatt ilyen szimpatikus és butaság volna letagadni, csinos is. A megjegyzése pedig csak még jobb kedvre derít, nevetek is szüntelen.
    - Oh, pardon.
    Azzal elővéve legjobb színészi formámat igazítom meg az államat, mintha ez az abszurd dolog tényleg megesett volna. A szó szoros értelmében természetesen nem így volt, de tény hogy kicsit elidőztem rajta.
    - Tényleg nem tűnsz a harapós fajtának, inkább olyan vagy, aki szeret belehuppanni mások ölébe. Ez is egy jó taktika.
    Állapítom meg viccesen. Már nem ő lenne az első ilyen. Most hogy így beszélgetünk, legalábbis lassan valami olyasmi kezd kialakulni, be kell vallanom, hogy jobb társaságba aligha futhattam volna. Egy könnyed délutáni beszélgetés, jó időben ez sokkal vonzóbban hangzik, mint egy fa alatt egyedül sörözni.
    - Igazán nincs, mit szolgáld csak ki magad.
    Szívesen adom, igazából, ami jobban meglep ebben, hogy tényleg ráfanyalodik a sörre. Nem néztem volna ki belőle. Inkább a „fúj sör” részt vártam, de még csak nem is panaszkodott. Tény elragadtatni sem kell magam, ha lenne más a ládikóban azt vette volna el. Ahogy visszahuppan mellém, kezünk ismét összeér, bár nem sokáig Clary olyan hirtelen kapja, el mintha égetne. Pedig biztos nem. Én meg sem mozdulok, nem könnyű zavarba hozni, lehet, hogy képtelenség. Van ebben a félénk magatartásban valami bájos, meg kell hagyni.
    - Nem jelenteném ki ilyen határozottan, hogy el lett rontva, egész egyszerűen változtak a körülmények. Ettől még a változás lehet üdítő hatású.
    Hagyom a levegőben a dolgot, de ebből egyértelmű, hogy úgy is érzem, ahogy kimondtam. Az ízesített sörre felvonom egy szemöldököm, biztos mellé nyúltam.
    - Tényleg nem tűnik az év feladatának. Bár azért… mondhatjuk megtisztelőnek, mégis sok bajjal jár, meg intézkedéssel.
    Mondom el a gyors vélemény két korty sör közepette. Az ilyesmi kitüntetésektől mindig irtóztam, túl sok felelősség. Ezekhez annyira nem értek.
    - Áh, én egyfajta különc vagyok. Igazából egyik sem, bár Jacel összefutottam, nem rólad beszélgettünk. Tehát semmi előítéletem nincs rólad, amit el kéne felejtenem, egy percig se aggódj.
    Nyilatkozom őszintén. A nevét igazából először a vámpíroknál halottam.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Hétf. Márc. 23 2015, 23:50

    ~ Jack & Clary ~

    Teljesen értelmetlen lett volna titkolni, hogy jól érzem magam. Sőt már hetek, de talán hónapom óta nem nevetetett meg senkisem. Igaz különös, hogy én annyi tiltakozás után találok egy férfit, akivel jól érzem magam. Persze ezt nem azt jelenti, hogy elfelejtettem Jace-t, hanem azt, hogy még mindig nem tudom elfelejteni. Hiába csinálna bármit Jack, Jace-t nem tudná pótolni... Bárcsak mellette lehetnék most... Bárcsak láthatnám, de most nem ezzel kell foglalkoznom, hisz kell egy esélyt adni a dolognak... Hát ha jó barátok leszünk.
    Aztán elnézésére és színészi előadására csak hangosan tudok nevetni... De rég nevettem már ilyen jól. Rz hiányzott az életemből... A vidámság. Savanyúbb voltam, mint a citrom. De most újra tudok nevetni és mosolyogni... Jó hatással van rám ez a Jack.
    - Köszönöm... Végre valaki meg tud mosolyogtatni. -
    Mondom neki mosolyogva. Ha anyám most látna, azt hinné, hogy be vagyok drogozva... Talán még a kórházba is elvinne. Simán kinézném belőle... Aztán hallgatom tovább figyelmesen. Szeret belehuppani? Én mások ölébe? Ez még viccnek is rossz. Nekem legendás tehetségem vana. bénasághoz. Meg sem kell erőltetnem magam és már leégettem magam. Persze ndm tehetek róla... így születtem.
    - Taktika? Képes vagxok arra, hogy a saját lábamban elessek... Hidd el ha jobban megismersz tudni fogod, hogy nálam bénább ember nincs is a földön.
    Mondom ki hangosan nevetve. Tényleg nincs nálam bénább ember a földön. Talán elkéne mennem egy tehetség kutatóba, hisz már tehetséges béna vagyok... Azokat az eséseket, amiket az utobbi években produkáltam... Hát még csoda, hogy voltak emberek, akik elkaptak. Ha most nem lett volna itt Jack, akkor már mentő vinne egy kórházba. Bár az is igaz, ha Jack nem lenne itt, akkor nem futottam volna erre... Hmm. Mindegy. Örülök, hogy megismerhetem.
    - Hát ki is szolgálom magam...
    Fordulok hátra és mosolyogva nyelvet öltök. Még mindig mosolygok. Hát tényleg kezd fura lenni... Aztán kiveszem a sört és visszasétáltam mellé... Mikor ledobom magam akkor kezünk összeért. Én rögtön elkaptam onnan, de ő semmit sem tett... Hát egy biztos, hogy őt nem lehet zavarba hozni, de engem igen...
    - Nem fogok csalódást okozni... Jól fogod érezni magad velem. Főleg, ha szereted a furcsa lányokat...
    Ez egy kicsit bizaran hangzott és zavaromban elmosolyodom. Már teljesen mindegy, hogy mit mondok. Percről percre egyre gázosabb szitúba hozom magam... Annyira jó lenne, ha erről leszoknék. Bár a bénaság már hozzám tartozik...
    - Ha megtisztelőnek tartod, akkor jöhetsz nekem segíteni... Mondjuk holnap három körül ráérsz? Bár visszautasíthatod, de mindenképp meggyőzlek, hogy segíts nekem.
    Nézek rá, majd kacsintok egyet... Remélem ezt nem úgy fogja fel, hogy egy randira hívtam el, mert ez nincs így... Én csak egy emberrel vagyok hajlandó randizni, de ő vele nem tudok... Szóval talán vele teszek egy kivételt, de ehhez nem nekem kell meghívnom.
    - Mit csinált Jace? Gondolom neked ugrott... Na de az értem, hogy egyiktől sem, de akkor hol hallottál rólam? Szerintem a Klávé biztos hogy pletykál rólam... De megnyugodtam, hogy nincs semmilyen elő ítélet...
    Rámosolygok és megkönnyebbülten kifújom a levegőt... Szerencsére nem hallott semmi rosszat. Ennél jobb hírt ma még nem hallottam... De aztán kíváncsiságból felteszek egy kérdést neki...
    - Na és mit gondolsz rólam? Így pár perc alatt biztos, hogy van valami véleményed rólam... Remélem megosztod velem.
    Mosolygok rá és kiskutya szemekkel pislogok rá. Ennek a tekintetnek biztos, hogy nem mond nemet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd Márc. 24 2015, 00:34

    ~ Jack & Clary ~

    Egyre jobban bizonyságot lel, hogy a problémák egyedüli elengedésénél sokkal jobb, ha az ember társaságban tudja elütni az időt. Ahhoz képest, hogy mennyi dolog nyomja most a vállam szinte nem is gondolok rájuk. A felhőtlen jókedv és szabadság érzése teljesen rám ragadt. Meg a sok nevetés is jót tesz.
    - Ne haragudj, de igazából nem volt túl nehéz feladat, vagy csak túl jó vagyok benne. Várj, jobb lesz, ha leellenőrizlek.
    A szavakat tettek is követnek, remélem nem lépek túl semmilyen határt, vagy intim szférát. Közelebb hajolok, mintha nagyon vizsgálgatnám, majd két ujjammal mosolyra húzom száját.
    - Pedig ez tökéletesen működik, hibátlan. Nem szorul szervizre.
    Nem értem miért mondd ilyeneket, hiszen majd ki csattan a jókedvében, nehéz lenne máshogy elképzelni, mondjuk, sírni látni egy sarokban vagy ilyesmi. Persze mindenkinek akadnak rosszabb napjai, most még is így érzem. Csupa gondtalanság csupa jókedv.
    - Ezt is nehezen tudom elhinni. Akkor nem lennél az, ami én. Kell, hogy legyen benned valami, ha fel tudod venni a versenyt az ismeretlennel. Senki nem lesz méltatlanul, csak úgy kipingálva.
    Mutatok a rúnákra. Ez az út mindenkinek rögös és megpróbáltatásokkal teli. Legyen az bármilyen, nem csak fizikailag, érzelmileg is. Az enyém biztosan merőben különbözik, de egy közös cél, egy közös tudat azért van.
    - Mondták már neked, hogy súlyos önbizalom hiányban szenvedsz vagy én lennék az első?
    Teszem fel a számomra egyre kézenfekvőbb kérdést. Nem mondom, hogy hamar belelátok az emberekbe, de ezt nem volt nehéz leszűrni. Nem akadályozom meg, hogy elvegye, amit szeretne, felkínáltam a lehetőséget, amit a ládában talál, azt magáénak is érezheti. A nyelvöltésre nem felelek hasonlóképpen, az túl gyerekes lenne, de azért elmosolyodom rajta.
    - Már most is jól érzem magam, vagy nem látszik? Furcsa? Ami átlagos az szerintem kiábrándító és meglehetősen unalmas tud lenni, tehát nem aggódom.
    A furcsaságok aztán nem szoktak elrémiszteni. Egy árnyvadászt? Azt hiszem az olyan volna mintha egy világbajnok autóversenyző félne volán mögé ülni. Lehetetlenség.
    - Szóval egyből munkába állítanál? Hát ez szép és még csak alig ismerjük egymást. Nem hagyom magam könnyedén, lehet, hogy be kell vetned a mindent lehengerlő meggyőző technikádat.
    Nevetek egy jót ismét, ez a beszélgetés már csak ilyen. Miben tudnék neki segíteni? Pakolásszak hatalmas dobozokat? Nem is értem igazán. De igazából belegondolva, holnap is teljesen ráérnék.
    - Ennyire jól ismered? Pontosan így történt, de azt hiszem sikerült meglepnem picit és emberére akadt. Jó volt egy kis ütésváltás, de semmi komoly.
    Igazából még sosem találkoztam ilyen jó harcossal, többször kellene küzdenünk, mindkettőnk fejlődésén segítene.
    - Ha szeretnéd, megosztom, de nem mutathatom meg az összes lapom, az olyan kiábrándító volna.
    Legyen annyi elég, hogy ha levetkőznéd ezt az érthetetlen önbizalom hiányt az jót tenne neked. De így is a kis bénasággal együtt egy rendkívül aranyos, kedves és életvidám lénynek látlak, aki szeret csacsogni és még szemrevaló is. Na, ennyi tényleg legyen elég, még a végén itt elbízod magad.

    Nevetek nem akartam az egekig magasztalni, egyszerűen ezek a szavak jutottak róla eszembe. Fene, olykor túlzásba viszek mindent, talán nem lesz bajom belőle.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd Márc. 24 2015, 17:01

    ~ Jack & Clary ~

    Most az egyszer szerintem én is jól érezhetem magam bűntudat nélkül. Igen mardos bent, hogy egy másik férfival beszélgetek, de teszek róla magasról... Elegem van. Anyámból... a béna kérőiből és mindenből. Napok, sőt lassan évek óta nem éreztem ilyen jól magam... rendes volt, kedves és nem nyomulós. Illedelmes és jó pasi. Semmi okom nincs rá, hogy ne barátkozzak vele, szóval a bűntudat fogalmát is mélyen eltemetem magamban. A nép hátra lévő részében nincs depi és szomorkodás, bár mellette nem is tudnék savanyú lenni. Megtud nevettetni. Remélem nem jár anyu valamelyik barátja erre, mert ebből pletyka lenne... De miért is törődöm még ilyenekkel? A Klávé pletykái után... Már semmi sem vihet a padlóra.
    Na jó elég volt a felesleges agyalásból. Jack miatt vagyok itt és jól fogom vele érezni magam. Persze ez nem lehetetlen, hisz kedves, udvarias és türelmes. Pont ellentéte a tudjuk kinek... A következő monológjára felhúzom a szemöldököm. Mit ellenőriz le? Nem értem, de mikor közelebb hajolt és molyosra húzta a számat. Ilyenkor már másokat felpofoznék, de őt nem... Mindig is furcsa mód nem mertem idegenekkel beszélni, de vele más volt a helyzet.
    - Hát akkor jó, majd ha baj lesz vele, akkor felhívlak. Igazán jó szerelőnek tűnsz. -
    Mosolyodom el és rá is kacsintok. Persze nincs meg a telefon száma és miden bizonnyal nem is lesz meg. Ha megadja a számát és komolyan gondolja, akkor megesik, hogy éjfél körül is felhívom... Általában akkor kap el a hullám, hogy elrontottam az életem. Sosem fogok tudni megbocsájtani magamnak... egyszerűen hülye vagyok, de ha neki egy ilyen ember társasága kell, akkor állok elébe.
    - Mintha a Klávét hallanám... Csak azért lehetek még árnyvadász, mert tudok rúnákat alkotni. E képesség nélkül már rég egy démon elé vettettek volna, vagy valami rosszabb halált szenvedtem volna...
    Mondom ki és a gondolattól még a hideg is kiráz. Egyszerűen még senki nem volt rajta és Jace-en kívül, aki méltónak talált volna árnyvadásznak... Nem hiszem, hogy én vagyok a tökéletes példakép a következő generációnak... Na teljesen mindegy és a vállamat is megvonom. Ha méltónak talál árnyvadásznak, akkor legyen és újra elmosolyodom.
    - Én csak az igazat mondom, de ha te másképp gondolod, akkor annak csak örülni tudok.
    Aztán következő szavaira újra elmosolyodom. Egyszerűen nem tudok mást tenni... Szóval jól érzi magát velem. Hát ezzel nincs egyedül. Én is túl jól érzem magam vele. Talán többet kéne majd találkoznunk. Már egy ideje senki nem volt rám ilyen hatással. De egy biztos... Anyut nem ismerheti meg. Egyből letámadná a kérdéseivel... Amik ilyenek lennének: Ti most együtt vagytok? Mióta? Akarsz róla látni gyerekkori képet? NA és én meg jól beégnék előtte. Na jó az utolsó túlzás... nincs is rólam gyerekkori kép szinte. Alig emlékszem valamire.... De ezt is csak anyámnak köszönhetem. Én szavaira csak bólintok, hogy én is jól érzem magam vele...
    - Hát kell egy erős férfi, aki segít nekem... Szóval igen egyből... Nem tudok sokat ígérni, csak egy ilyet a munka után...
    Most én hajoltam hozzá és nyomtam egy puszit az arcára. Igaz talán ez nem volt okos lépés, de már megtettem... Szóval visszahelyezem magam kényelembe és kortyolok a sörömből. Hajam előre hullik és hagyom, hogy eltakarja az arcom. Nem igazán lenne üdítő látvány, hogy zavarban vagyok... Sőt nem is szeretem, ha valaki zavarba hoz.
    Aztán elkezd beszélni Jace-ről és bent marad a tüdőmben a levegő... Igen, elég jól ismerem! Túl jól is... Bár az emberére akadt résznél felfut a szemöldököm a homlokom közepére. Nehezen hiszem el, hogy elbánt volna vele... Az egyik legjobb árnyvadász, akit valaha láttam. De mikor befejezi mondandóját, akkor megkönnyebbülve fújom ki a levegőt. Ezek szerint nem esett baja...
    - Hagyd abba, még a végén elpirulok... De köszönöm!
    Mondom neki, miközben hajamat eltűröm oldalra és szemeibe nézek... Elmosolyodom, de pont egy napsugár világítja meg az arcom... Ezek a filmekbe illő pillanatok... Utálom az ilyeneket.
    - Te meg egy udvarias, kedves és meglehetősen jó pasi vagy. Szóval neked sem kell aggódnod.
    Mondom neki, majd zavaromban oldalra pillantok. Nem hiszem el, hogy ezeket a szavakat kimondtam...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd Márc. 24 2015, 17:43

    ~ Jack & Clary ~

    Szerencsére megúszom az ellökést vagy a kellemetlen pofon részét, ez is valamilyen szinte meglep, de hát nem tettem semmi rosszat. Csak továbbra is próbálom fenntartani a jó hangulatot. Könnyen megy, és egyre jobban elengedem magam ebben a kellemes társaságban. Semmi nem fúrja jelenleg az oldalamat, semmi gond és baj. Végtére is ezért jöttem ide ki, még ha a megvalósítást nem így képzeltem, sokkal kellemesebb ez. Butaság volna ellent állni, ha már tehetem, sodródok a hangulattal együtt.
    -  Az is vagyok. Ha bármi gondod lenne, hívj csak nyugodtan.
    Azzal hátranyúlok a kabátomhoz, előkeresek egy tollat meg egy kis papírost. Nem mondhatni, hogy hamar, de lassan csak elő kotorok egyet az egyik mélyebb zsebből. Gyorsan felírom rá a számomat, aztán át is nyújtom. A bármire részt meg többnek szántam. Az utalás egyértelmű, ha bármi gondja van, engem hívhat. Nem csak mosoly beállítás kapcsán. Nem mondhatni, hogy hamar szoktam kiadni a számom másoknak, egyszerűen most így látom jónak. Bizalom részemről. Árnyvadászok vagyunk, bármikor szükség lehet egy kis segítségre.
    - Nem akartam a nagy bölcset játszani ne haragudj. De nem így történt és itt vagy épen. Mindennek oka van. Én sem barátkoztam meg könnyebben a helyzettel. Ha tudni akarod még az akadémián is csak egyszer jártam, Idrisben pedig egyáltalán. Az én utam egészen másfelől vezetett, és még nem is értem a végére, a múlt még kísért.
    Adok neki egy kis ízelítőt abból, hogy senkinek sem könnyű ez az élet. De meg kell találnunk benne magunkat, nincs más választás. Nem lehangolásként dobtam fel picit életem történetéből. Remélem nem is lesz ilyen hatása. Az ismerkedéshez meg hozzátartozik, hogy kicsit adunk magunkból, bár ez nekem mindig nehezebben megy.
    - Csak azt mondom, amit látok. Se többet se kevesebbet.
    Tény rég elegyedtem ilyen könnyen beszélgetésbe valakivel. Ilyen felhőtlenül. Nem is értem az igazi okot, de biztos segít, hogy mindketten árnyvadászok vagyunk, meg talán más szimpátia is.
    A sörömet csak lassan kortyolgatom, még az-az egy üveg is nehezen apad, de ez nem is lényeges, csak jó valamit a kezemben tartani.
    - És nincs egy erős férfi, aki segíthetne csak én?
    Aztán kapok egy apró puszit az arcomra, mondjuk, hogy ez a meggyőzés része. Meglep kétségtelen, de nem rántom el a fejem vagy ilyesmi. Puha és kedves. El is mosolyodom rögtön, látom azért, hogy ennek okán Clary már sokkal inkább zavarba jött, de a meggyőzési technikája hibátlan, legalábbis nálam rögtön hat.
    - Már ott van a számom is, csak mondd meg hova kell mennem és ott leszek. Tényleg nem lehetett nemet mondani.
    Zárom le ezzel és egy nevetek egy jót. Lassan külső szemlélőként valaki tényleg azt gondolhatná, hogy több is van abban a sörben, hogy állandóan kacagunk. Pedig semmi.
    - Befejeztem ígérem!
    Emelem fel a kezeimet megadólag. Pár jó szó azért engem is ér, nem gyakran hallom ezeket. Őszintének tűnik minden egyes szó.
    - Húha. Jó tudni, hogy engem is lehet dicsérni, ha lenne egy naplóm, ami nincsen, most biztos feljegyezném ezeket.
    Nem lehet zavarba hozni látszólag. Legalábbis jelét nem adom, mégis hosszan időzik el rajta a tekintetem. Vajon mi játszódik le ilyenkor benne? Mit szeretne elérni? A következő kérdésem nem ilyen direkt, de legalább tapogatózom. Nem árt tisztán látni.
    - Tényleg, miért is vetted erre az irányt futás közben? Mivel keltettem fel az érdeklődésedet? Gondolom nem a sör miatt.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd Márc. 24 2015, 22:41

    ~ Jack & Clary ~

    Ezek szerint megint csak jók a megérzéseim, bár ennél bénább dumát még nem is mondtam senkinek... "Igazán jó szerelőnek tűnsz." Ez már tehetség. Esküszöm... Nálam szerencsétlenebb csajszi nincs a világon. Minden olyan furcsa és különös. Teljes nyugalom és csend honol a fejemben... Nem kattog az agyam, azon a személyen... Bár még mindig felteszem magamban a kérdéseket... Hogy van? Talált már valakit? Túllépett rajtam?... Na és megint kezdem magamban a harcot... Miért nem tudom sose elfelejteni?! Túl sokat jelent nekem és túlságosan szeretem... Ráadásul megcsalni sem terveztem. Bár megcsalni nem is tudnám, hisz nem vagyunk együtt... Igen. Külön vagyunk, mert nyolc éve kiléptem az életéből, de elfelejteni nem tudtam...
    - Csak egy tény megállapítás... Szám nélkül hogyan hívjalak? Mellékesen mennyire értesz a vörös hajszálaktól eldugult vezetékhez?
    Bájos mosolyt villantok rá. Luke lusta kitakarítani a fürdőmet az emeleten és hát... Én nem értek hozzá. Igaz ez nagyon érdekes, hogy egy vadidegent meghívok, aki ráadásul pasi, de még milyen pasi... Anyám kitér a hitéből... De nem érdekel, ha hajlandó lesz kitakarítani a vezetéket, akkor az arcát csóközönnel jutalmazom... Tényleg megérdemli majd, nagyon hullott a hajam mostanság.
    Aztán kabátjában turkálni kezd... Vajon mire készül? Egy kis idő múlva egy lapot és egy tollat vett elő. Vajon mire készül? Bár nem volt nehéz rájönni, mikor átnyújtja a papírt, amin rajta volt a teló száma. Kivettem a kezéből a lapot és a tollat, aztán leírtam én is az én számomat, majd a zsebébe dugtam.
    - Hidd el annál nincs nagyobb szívás, ha kiderül a férfiról akit szeretsz, hogy a testvéred... Aztán meg kiderül, hogy még sem... És nem tudod, hogy mit gondolj. Teljesen átérzem a helyzetet...
    Adok neki egy kis ízelítőt én is a borzalmas múltamról... Nem csak neki van szomorú története... De nem fogom ezzel bombázni, szóval inkább figyelek rá és mosolygok. Aztán következő mondatára elmosolyodom és szemeibe nézek. A szem a lélek tükre és az ő szemei is mosolyognak.
    - Hát nincs... De, ha nem szeretnél segíteni, nem kell... Csak vicceltem.
    Mondom ki és rámosolygok. Tényleg nem kell segítenie, mert nem muszáj. Csak vicceltem, bár megadta a számát és ha úgy alakulnak a dolgok, akkor felhívom.
    - Bárcsak anyu is ezt mondaná, mikor a rajzoláshoz való cuccokat vesszük. Ha nem mondana nekem nemet, akkor csődbe vinném a családot...
    Nevetek fel hangosan és figyelem Jack reakcióját. Van benne valami különleges és vonzó. Bár nem vonz úgy, mint Jace... És megint itt tartunk. Megint rá gondolok és idő kérdése, hogy neki is elkezdjek Jace-ről áradozni... "Befejeztem ígérem!" Erre csak hangosan felnevetek és mikor még a kezeit is felemeli, akkor még hagosabban tör fel belőlem a nevetés.
    - Hűt papír és tol van nálad... Oda felírhatod, vagy esetleg telefonba bepötyögheted.
    Mondom neki a random ötleteket, és nevetve a vállának dőlök. Hát eddig még minden rendben van. Kortyolgatok békésen a sörömből, majd felhangzanak azok a kérdések... "Tényleg, miért is vetted erre az irányt futás közben? Mivel keltettem fel az érdeklődésedet? Gondolom nem a sör miatt." Hát erre most mit feleljek?
    - Hát igazából csak ismerős voltál és kíváncsi lettem, hogy honnan lehetsz ismerős, de nem figyeltem a lábam elé, és beléd botlottam.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd Márc. 24 2015, 23:34

    ~ Jack & Clary ~

    A sörös üveg lassan mégis kiürül a kezemben, és valami teljes nyugalom hat át, ahogy itt ücsörgök. Fura tőlem, de nem nyúlok újabb darabért, pont elég volt ennyi a lazítás megteremtéséhez. Ha egyedül lennék, biztosan több fogyna, de így nincs rá szükség. El tudom terelni a gondokat egyéb módon is.
    - Nem gondolod, hogy kezdesz kicsit szemtelen lenni? Egy vacsora meghívásnak jobban örültem volna.
    Vonom kérdőre játékosan, egyáltalán nem komolyan, erről a széles vigyorom is árulkodik. Hát egy árnyvadász tudna jobb feladatot is ellátni, mint egy lefolyó szétszedése és kitakarítása, de egye fene.
    - Hát értek valamelyest a kocsik bütyköléséhez, autószerelőit végeztem még az iskolában. Bár nem sok hasznát veszem mostanság, azért egy csövet csak szét tudok szedni, a kedvedért.
    A számom hamar megkapja a cetlin így ezzel nincs is gond. Cserébe Clary gyorsan reagál és megkapom én az övét. Hát ez gyorsan ment. Így kell jó kapcsolatot építeni.
    - Húha az is meleg helyzet. Mindkettőnknek kijutott akkor a jóból. Tekintsünk előre úgy, hogy ez már csak jobb lehet. De meg kell vallanom, itt most egy problémát sem érzek. Ez a napfény, jó idő, némi sör és jó társaság. Hibátlan meg kell hagyni.
    El is nyújtózkodom nagy kényelmemben kicsit átmozgatva az izomzatomat. Még a végén túlságosan eltunyulok itt, de ennyi kijár egy nap. A múlt meg egy ilyen dolog, jobb minél hamarabb túllépni rajta.
    - Felajánlottam most már nem hátrálok meg és akkor egyúttal a csövet is megnézhetem. Egy napot igazán rá tudok erre szánni az igen sűrű napirendem közepette. De ha nagyon sürgős felugorhatok a szieszta után is, nem olyan vészesen messze parkoltam.
    Na, erre mondatra, aztán hangosan elröhögöm magam, szinte kitör belőlem. Hiszen abban a határidő naplóban egy deka elfoglaltság sincs. Pont ugyan úgy, mint az emlegetett nem létező naplóban. Azt meg sosem lehet tudni mennyire sürgős az ilyesmi egy nőnek. Néha egészen kiszámíthatatlanok. A nem sürgős dolgokra rögtön rá kell ugrani, mert általában az számukra égető szükség.
    - Milyen igazad van? „Clary ma délután megdicsért, hogy milyen udvarias, kedves és meglehetősen jó pasi vagyok dátum”
    Mondok, hangosan minden egyes szót miközben írok. Szinte betűzve, csoda hogy nem nevetem el magamat megint.
    - Már csak egy aláírást kérnék, mondjuk ide. Talán be is kéne kereteztetnem.
    Mutatom a lapon. Ha ezt megkapom elégedetten elrakom ezt is pont abba a zsebembe ahova a telefonszáma került. Remélem, nem kallódik el. Persze a végén csak kitör belőlem ismét némi nevetés hullám.
    - Igazából, nem olyan fontos. A lényeg hogy itt vagy.
    Csendesedem le jobban, mikor érzem, hogy a buksija a vállamhoz simul és ott is marad egy időre. Nem tudom, pontosan mi vezérel, de egyik kezem, ami már éppen szabad, hiszen a söröm elfogyott, lassan átkarolja egy óvatos mozdulattal. Nincs bennem semmi hátsó szándék egyszerűen így esik jól. Talán a pofont most is megúszom.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Csüt. Márc. 26 2015, 17:23

    ~ Jack & Clary ~


    Na jó látszik, hogy nőből vagyok... alig fogyott valami a sörből. Az ő üvege meg már üres volt... Na nem baj. Minden jól megy és olyan jó kedvem van. Egyszerűen nem is tudom, hogy mikor voltam ilyen vidám utoljára. Sőt utoljára ilyen vidám talán nyolc éve lehettem... Minden hasonlítási alapom csak ő... Nem voltam mással csak vele. Ő volt az első és az utolsó, mert más nem kell... Legalábbis reménykedem, hogy van eszem. Bár megszoknám, ha minden nap láthatnám. Olyan jó vele... Annyira könnyű beszélgetni, emellett nagyon kedves is. Nem tudom, olyan fura. Mintha a belsőm két részre szakadt volna... Egyik felem tiltakozik, hogy megismerjen a másik pedig kiáltozik, hogy meg kell ismernem. Most az egyszer én is nyithatok valaki felé... nem vagyok se házas, se apáca...
    - Szemtelen? Elnézést... nem volt szándékomban. Ha gondolod, ma feljöhetsz vacsizni... Persze, ha csak szeretnéd. És hogy kárpótoljalak az előbbiért...
    Igazából... Nyomtam egy újabb puszit az arcára. Sőt ez a puszi nem volt a legrövidebb. J ó volt az arcát érinteni. Éreztem tusfürdője kellemes és férfias illatát és a kis borosták az arcán... Na jó, ebbe megint sikerült belepirulnom. De nem követtem el semmi törvénybe ütközőt. Csak adtam egy puszit Jack-nek, hogy kiengeszteljem, az előbbiért... Remélem nem érti félre, ezek ilyen baráti puszik, vagyis jobban mondva lekenyerező hízelgés.
    - Hálából kapsz majd egy jó kaját... Mi a kedvenced? Jha és hogy nagyobb legyen a túlélési esélyed nem én főzők!
    Mosolyodom el. Még mindig jó kedvem van és ezt nem lehet a sörre fogni. Még csak a felét sem ittam meg. Bár aranyos, kedves, helyes és udvarias, de szívem még mindig foglalt és mindig az is marad... Egy férfi számára van benne hely és az nem más, mint Jace... Jace Herondale! De most nem gondolhatok rá... Dehogy nem! Olyan jó lenne, ha találkozhatnánk... Ha láthatnám... De ez nem fog összejönni... Ő gondolom látni sem akar. Bár én őt mindennél jobban...
    - Hát igen, ezt hozta a sors, bár jó, hogy kiderült, hogy még sem vagyunk testvérek... Így van esély a közös jövőre, a szerelemre... Csak ahhoz előbb találkoznunk kéne... Na de hagyjuk a múltat... Igen ez most ilyan kellemes és nyugodt.
    Elmosolyodom és tényleg jól esik a napsütés és a társaság sem rossz... A sör is jól esik és finom. Jobban mondva tetszik ez a sör... Sose szerettem a natúr sört, de ez nagyon finom... Ha tudtam volna, hogy az ilyenek ennyire finomak, akkor előbb is kipróbáltam volna. De hát a lényeg, hogy most meg volt és... ennyi.
    - Hát ha felugradz, akkor finom vacsit kapsz... Lasagne-t csinál vacsira az anyu és nagyon finom. Szóval, ha lenne kedved, meghívlak egy vacsorára, miután megcsináltad a dolgod.
    Ajánlok fel neki egy egyszerű vacsorát. Bár lehet nem lenne jó ötlet, mert anyu... Ezt még átgondolom... Aztán felnevet és nem igazán tudom, hogy mire. Én is felnevetek vele együtt. Aztán érkezik egy üzenet anyutól, hogy mikorra várjon haza... Ő meg az aggódási mániája. Elég nagy vagyok ahhoz, hogy elmehessek valahova egyedül. Majd harcminc éves koromban is hivogatni fog? Mikor szokik le róla? Na de mindegy... bepötyögtem neki, hogy pár óra múlva és lehet, hogy lesz vendégünk... Rá két másodpercre újra érkezett egy újabb sms. Érdeklődőtt, hogy Simon lesz-e a vendég. Egy diszkrét, mindent majd később elmondom üzit küldtem és elraktam a telefonom... Amin Jace a hatérkép... jobban mondva a Jace-ről készitett rajzom.
    Aztán következő cselekményére hangodan felnevetek... Ezek szerint felírja? Milyen vicces... Aztán még egy aláírást is kér... Szó nélkül mosolyogva aláírom.
    - A lényeg, hogy itt vagyok? Miért örülsz ennyire nekem?
    Kérdezem tőle, bár mindegy, ha örül, hát örüljön. Én is örülök, hogy megismerhettem. Aztán mikor rádölök a vállára egy kicsit... Átölel egyik kezével. Nem is hatalmas dolog, de... De én más szeretek és ez amúgy is túl korai lenne... Levettem rólam a kezét és arrébb csúsztam.
    - Ömm... Ne haragudj, de az én szívem foglalt... Mondhatni van barátom és nme tervezem lecserélni...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Csüt. Márc. 26 2015, 18:17

    ~ Jack & Clary ~

    Hát van kraftom italozás terén szokták mondani, most még alig fogyott valami. De ez nem is az a nap mikor az üveg mélyére akarok nézni olyan formán. Ez csak olyan lazítós sörözős nap.
    - Nehogy mindent komolyan vegyél nekem. Csak vicceltem. Hát, ha ennyire sürgős a cső kitakarítása éppen ráérek ma is. Egy finom vacsorának is nehéz ellent mondani.
    Viszont kapok egy újabb puszit kárpótlásként, erre sem hajolok el természetesen, még ha nem is vártam jóvátételt egy elejtett vicces megjegyzésért. Egészen máshogy érződik, mint az előző, szinte ismerkedik az arcommal és a helyzettel. Nem különösebben kihívó a dolog, de azért kellemes. Különösebb jelentőséget ennek nem tulajdonítok. Fiatalabb, mint én, ez látszik, hát hagy próbálgassa a szárnyait, én nem fogom akadályozni benne.
    - A kedvencem? Hát mivel eddig sokat voltam úton, az extra nagy hamburgerek. De ha tudok egy kis házi koszthoz jutni néha, az is mennyei. Nem vagyok válogatós.
    A kezemmel még mutatom is vigyorogva, hogy mekkorára is gondolok. Talán nem mindenki ezt a választ várta volna tőlem. Hiszen cseppet sem vagyok elhízva. Mindenért meg kell dolgozni, van, akinek könnyebb, valakinek nehezebb. Sosem vetettem meg a keményebb kajákat és imádom is.
    - Hát ez csak rajtatok múlik, gondolom. De ebben nehéz nyilatkoznom. Nem vagyok… hm hogy is mondjam. Ebben az életformában azt hiszem nehéz olyat találni, aki mellett letáborozik az ember. A másik meg hogy túlságosan szabadelvű vagyok.
    Végül csak kibújt a szög a zsákból. Valahol sejtettem is, hiszen mindkettejükkel találkoztam már, és a másik nevét hallva, hasonló reakciót mutattak. Attól hogy nem vagyok ragaszkodó típus még elég sok tapasztalatom akad, hogy ezt lássam. Nem is szégyellem, hogy így élek, ez a sors jutott nekem. A magányos farkas szerepe. Élni ettől még nagyon tudok.
    - Anyu? Húha, szóval még nem élsz egyedül. Hát nem is tudom… és anyu hozzá van szokva, hogy idegen árnyvadászokkal állítasz haza? Kétlem.
    Meglep ez a dolog láthatóan, pedig számíthattam volna rá. Nekem különben sem jutott sok a családi élményekből, most sincs igazából senkim. A testvérem, de őt már hosszú ideje nem láttam. Kicsit nehéz is elképzelnem magam abban a helyzetben, ahogy betoppanok a családi idillbe.
    Az hogy pár percig elmolyol a telefonnal meg picit sem zavar, biztos fontos.
    - Sok magyarázata van. Nem kell egyedül lennem. Megismertem egy árnyvadászt, akit eddig még nem is láttam. Jó társaság vagy és jól szórakozom.  Ilyesmik.
    Semmi lényegre törően komoly dolog, csak amiket tényleg látok. Ahogy arrébb tolják a kezem, meg a mondandó miatt kicsit elnevetem magam és elvigyorodom. Nem azért mert meg szeretném bántani egyszerűen, ez jön ki. Szokatlan reakció, de már csak ilyen vagyok.
    - Hiszen csak… áh mindegy is. Te szabod a határokat, ha ez már nem fér bele, akkor legyen úgy.
    Csak egy ölelés ez még közel sem egy felhívás keringőre mondjuk paplan alatt. A fiatalság. Viszont amilyen szemtelen vagyok, kicsit úgy döntök, húzok a helyzeten egyet. Miért is ne?
    - Ez elfogyott.
    Lóbálom meg a sörös üveget a kezemben. Hát igen az már egy jó ideje elfogyott. Azzal egy laza mozdulattal dobom át felső testem Clary lábai felett, áthajolok, hogy a hűtőtáskából ki tudjak venni még egy sört. Nem sietem el, még kicsit matatok is, mintha lenne benne választási lehetőség. Hogy lett volna más mód is arra, hogy ezt megtegyem? Rengeteg. Hogy mennyire volt tudatos? Nagyon is. Hogy mennyire volt szemtelen? Ezek után nagyon. De ez sokkal izgalmasabb, mint bármelyik másik lehetőség lett volna. Próbálok komoly fejet vágni a művelet közben, a mosoly csak akkor tér vissza mikor visszahelyezkedem. Mit mosoly egy elég széles vigyor az, mint aki jól végezte dolgát.
    avatar
    Liam J. Henrickson

    Faj : Tündér
    Alfaj : Alabástrom sárkány/Þorgisl
    Rang : Nemes
    Udvar (Királyság) : UnSeelie (Tél)
    Tartózkodási hely : at home
    Kor : 32
    Foglalkozás : ex-hacker

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Pént. Márc. 27 2015, 04:34

    August & Liam

    - Nem is kell ernyőt feltartanod, merre vagy. – simogatom meg, majd vakarom meg Smootie fülét, de sokkal ragaszkodóbb, most padtársamhoz, nem tudom csak úgy olyan könnyedén magamhoz vonni megint.
    A kérdésre elindul az öklöm az arca felé.
    - Bazdmeg a cimboraságod. – elég feszült vagyok, az utóbbi időben egyáltalán nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogy szeretném. Ehhez jött Matt hívása és naná, hogy mindenem a plafonon lett.
    - Mi vagyok én? Vámpír? – tudom, mire céloz. Vállvonok és tökre úgy vagyok viselkedésben vele, mintha el sem ment volna. – Vannak, akik jó heccnek tartják, visszatartani nem csak a vizeletet. – nyújtózkodok egy nagyot.
    - Szóval. Nem támadsz le azzal, amiért jöttél, az csak nagy gáz lehet. Bökd ki.





    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. Márc. 28 2015, 00:47

    ~ Jack & Clary ~

    Már kezdem elfelejteni, hogy pontosan miért is vagyok itt... Jelenleg nem érdekelt a házassági évforduló. Egy volt a lényeg, hogy jól érezzem magam vele. Szóval nem számít semmi. Süt a nap, sörözök és egy elég helyes pasi társaságában. Kellene ennél több? Most jelenleg nem... Egy a lényeg! Nem rontsak el mindent... mert ahhoz elég jól értek... Elég, ha csak segíteni akarok és mindent tönkre teszek.
    - Hát ha eljössz, akkor igen életbe vágó! Igen kapsz egy finom vacsorát. Mindent megkapsz, amit csak kérsz.
    Mondom neki mosolyogva. Ez a srác egyszerűen... Nem is tudom, rá máshogy tekintek. Aztán az a puszi is jól esik, amit adok. Egyszerűen nem tudom, hogy mi van velem... Talán? Áááá, nem kizárt... De majd meglátom. Még nem is tudok róla szinte semmit, csak annyit, hogy árnyvadász. Meg hogy jó a teste... Szóval ennyi. Nem néz ki nálam sokkal többnek, talán maximum 28 éves lehet. Bár a kor sosem számít... Álljunk meg egy szóra?! Miért gondolkodom ilyeneken? Nem szabadna ilyenekre gondolnom... Szóval inkább váram a válaszát kérdésemre.
    - A hamburger? Komolyan? Én inkább valami teljesen mást néztem volna ki belőled... Mondjuk egy steak? Vagy egy pecsenye?
    Mikor kezével mutogatja, hogy mekkora hamburgerre gondol, hangosan felnevetek. Azért kétlem, hogy képes lenne megenni egy akkorát. Istenem ez a férfi engem kínoz. Már tényleg jó ideje nem nevettem ennyit... Hozzá tudnék szokni. Aztán szavaira kérdőn felhúzom a szemöldököm. Vajon nem ezt várta? De most megint kezdem a rossz szokásom... Jace-ről beszélek egy másik pasinak. Eddig nem akartam leállni, most még is. Nem akarom elüldözni, de vajon miért?!
    - Hát majd biztos találsz valakit, aki megtöri ezt... Mindenki talál valakit, és te is fogsz. Megérdemelsz egy lányt, aki szeretni fog!
    Mondom egy biztató mosollyal az arcomon. Tényleg úgy gondolom, hogy fog majd találni valakit, aki szeretni fogja és értékelni az érzéseit. Aztán csodálkozik, mikor kijelentem, hogy anyámmal élek. Miért egyedül kéne? Persze hiába próbáltam elköltözni itthonról, sose engedné meg... Még mindig nagyon aggódik, pedig az egész Valentine-os ügy már lezáródott.
    - Igen... Anyuval élek egyelőre... Te mégis hány évesnek nézel? Tizenhatnak? Huszonhárom vagyok! Azzal állítok haza, akivel akarok! Te voltál az egyetlen, akit felhívok, de ha nem akarsz jönni... Akkor ne gyere!
    Fordulok el és kezeimet karba vonom a mellem előtt... Még egy mérges fújtatás is ki jut. Aztán jön az sms-ezés anyámmal... Nem igazán zavarja és ez így jó. Azért a biztonság esetére bejelentettem, hogy nem egyedül megyek haza...
    - Hasonlóan gondolom én is... Jól érzem magam veled! Szóval ne kelljen megbánnom, hogy itt vagyok.
    Kacsintok rá, bár nem is tudom, hogy miért mondtam a mondat másik felét... Mi van velem ma? Nem is ismerek magamra... Miért viselkedem így?! Így csak Jace közelében viselkedem... És megint ő jut eszembe. Nem is tudom, hogy miért... De most jóval kevesebbet járt az eszemben, mint általában.
    - Most valami rosszat mondtam?
    Csúszik ki a kérdés a számon. Nem tehetek róla, hogy nekem ez túl gyors, bár jól esett a dolog, de akkor is... Aztán kijelentésére felhúzom a szemöldököm. Mire készülhet? Aztán mikor  lábaim felett áthajolt... Miért nem tudott felállni, hogy úgy vegye ki azt a sört... Még elkezd turkálni a táskában... Csak egy fajta sör van benne... Az enyém volt az egyetlen másik. Vajon mit akar elérni ezzel? Aztán visszaült a helyére és én elpirultam. Vajon mit akart elérni? Nem tudtam megállni, ezért közel hajolok hozzá, szinte összeér az orrunk, de nem hajolok el, inkább még jobban elpirulok és szemeit fürkészem az enyéimmel...
    - Figyelj... Ha nem lenne senkim, akkor rég máshogy lenne minden...
    Mondom ki a szavakat, majd ott tartom még egy-két másodpercig és várom mit csinál, de egy dolog reménykedem, hogy nem fog megcsókolni!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. Márc. 28 2015, 02:14

    ~ Jack & Clary ~

    Nem is figyelem, hogy mennyi ideje ücsörgünk már itt,talán órák is elteltek már, a nap még fenn van az égen az a lényeg, de olyan gondtalanul ücsörgök, mint életemben nagyon ritkán,fel sem tűnik.  Mindig van valami, ami miatt fájhat az árnyvadász feje. Nehéz levetkőzni olykor ezeket a korlátokat, pedig én még nem is a klasszikus módon lettem ezek mögé szorítva. Elég sok szabad teret kaptam, és ezt meg is őriztem. Szükségem van a szabad térre, különben úgy érzem, megfulladok. Hála ennek a szerencsés napnak, ez most hibátlanul megvalósul.
    - Akkor ne várakoztassuk meg azt a csövet. Egy finom vacsoráról meg amúgy sem tudok lemondani. Mindent? Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani.
    A szemem szinte felcsillan a mindenre, de egészen játékosan fogom fel a helyzetet. Már csak azért is arcátlan módon belekötök. Magas labda volt hiába, és a pimasz gondolatok az én buksimban hamar foganatra lelnek.
    - Gondoltam, senki sem ezt nézné ki. Húú mondjuk egy jó steaknek sem szoktam ellent állni, mondasz valamit.
    Meg is simogatom a hasam, pár körkörös mozdulatot téve. Ez sem humor mentes. A jó férfias kajákat aztán nagyon imádom, és élvezem. Ha az öcskös mondaná, te már megint szemetet zabálsz, de erre mindig legyintek. Simán eltűnik bennem egy nagyobb darab hamburger percek alatt.
    - Biztosan… majd idővel. Hosszú idővel.
    Láthatóan nem nagyon zavar engem ez az egyedül lét, egészen jól el vagyok így is. A dolgok meg majd alakulnak, ahogy alakulnak. Nem vagyok semmi jónak az elrontója, de azt hogy most valaki mellett hosszú távon letegyem a zászlót, annak, olyannak is kell lennie. Főleg aki meg tudja valamilyen szinten fékezni szabadelvű hajlamaim. Akad belőlük bőven. Az őszinte mély érzelmek kifejezése különben sem tartozik az erősségeim közé.
    - Héj. Nem kell azért megsértődni. Tényleg nagyon fiatalnak tűnsz én 20 körülire saccoltalak, de már kiokítottál a pontos számmal. Ezt is megtudtam. Emiatt nem fogok visszakozni, ha áll még az ajánlat.
    Próbálom azért enyhíteni a látszólag felgyülemlett kis hisztit, mert ilyen fiatalnak tituláltam. Nem hiszem, hogy sokáig rágódna ezen, így annyira nem is aggódom.
    - Hiszen eddig sem bántad meg, ha jó megfigyelő vagyok.
    Kacsintok rá szemtelenül. Többnyire pedig tényleg jó megfigyelő vagyok. Ennyi nevetés és mosolygás után csoda lenne, ha másképpen nyilatkozna az együtt töltött időről. A közös hullámhossz hamar meglett.
    - Nem, semmi rosszat.
    Fej csóválok és láthatóan tényleg nem ütött szíven ez a dolog, hogy nem karolhatom át egy kézzel. Csak elragadott ez a nyárias hangulat, meg a megszokás. Na jó, ennyire nem egyszerű. Hiszen ahhoz képest mennyire fiatalos, van benne nem kevés vonzó dolog.
    - Elárulod hogyan? Vagy meg is mutathatod.
    Kérdem teljes naivan, már egészen közeli kapcsolatba kerülve ismét Clary arcával, pont hogy nem érintésig. A kis próbálkozásom, egészen jól sült el. Valami hasonlót vártam.
    - Tudod Clary én erre csak azt tudom mondani neked, hogy egy méltán híres mestert idézzek. Tedd, vagy ne tedd, de sohase próbáld! Ha ki akarod próbálni a szárnyaidat, repülj.
    Ez a közelség nekem abszolút nem okoz gondot, arcom meg sem rezdül, nézésemet pedig egyenes az övébe fúróm. Nehéz megállni mondjuk, hogy ne kóstoljam meg a szinte felkínált puha ajkakat,de egyenlőre nem. Hagyok neki időt, de már csak azért is leküzdök egy kis távolságot és játékosan megpöccintem az orrát az enyémmel. Ha nem Claryről lenne szó, már rég megtettem volna, de így. Hiszen bevallotta, hogy mást szeret. Nem akarok belerondítani ebbe az egészbe egy csókkal, mármint ebben a formában, nem vagyok ilyen dög. Ám ha elszánja rá magát, hogy picit is közelebb jön, megteszem, rögvest. Sejtem, hogy hogyan fog ez alakulni, de meglepetések mindig akadnak, igen biztosan meglepne, ha másképp döntene.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. Márc. 28 2015, 13:00

    ~ Jack & Clary ~

    Nem is veszem figyelembe az idő múlását, egy a lényeg, hogy jól érezzem magam és ez most így is van... Tényleg évek óta nem éreztem ilyen jól magam. Ideje volt a sok rossz után. Bár napnyugta előtt el szeretnék indulni haza. A múltkori vámpíros eset után nem nagyon akarok kint mászkálni... Bár nem igazán lennék egyedül, hisz Jack jönne velem és ez egy kicsit megnyugtat. Bár, ha Jace... Elég! Nem gondolhatok folyton rá! Most már túl régóta ő jár az eszemben... Aztán mikor vissza kérdez, hogy mindent... Nem gondoltam volna, hogy valakinek be fogom indítani a fantáziáját. Jó lenne tudni, hogy mi is jár pontosan a fejében.
    - Napnyugtáig maradjunk még itt... Most olyan jó ez a nyugalom... Igen ki is javítom magam. Szinte mindent.
    Megint kénytelen vagyok elfordulni, hisz ismét elpirultam. Kezdem utálni, hogy ennyiszer elvörösödök. Nem akarok... Szóval veszek egy mély levegőt és azon gondolkodom, hogy min járhat az esze. Egy kicsivel idősebb nálam és ezek szerinte vannak elképzelései... Szóval jobb ha nem is kérdezek rá, mert ha elmesélné, akkor ismételten elpirulok.
    - Én is szeretem a steak-ket. Majd egyszer ehetünk azt is, ha gondolod.
    Ajjaj... most beszéltem le egy újabb találkozót vele. Remélem nem fogja félre érteni... Teljesen baráti alapon gondolom. Aztán mikor elkezdi simogatni a hasát, akkor hangosan felnevetek. Olyan vicces... Annyira jó fej és ő most itt van... De valami visszatart, hogy lépjek... Az a valami inkább valaki... Jace.
    - Ez a témát, inkább hanyagoljuk...
    Mondom ki és így is gondolom. Nem akarom, hogy Jace legyen a téma. Van egy csomó dolog, amiről tudnánk beszélgetni. Aztán mikor... Hát persze, hogy kiakadtam. Nem vagyok már egy kis tehetetlen kislány. Megtudom magam védeni és anyámtól már rég elakarok költözni az intézetbe... Ami nem sokára meg is történik. Aztán kiengesztel a mondatával... Nem haragszom már rá és visszafordulok hozzá majd rámosolygok.
    - Persze, hogy áll még! Nem gondoltam volna, hogy ennyire fiatalnak nézek ki...
    Mondom ki és elgondolkodom... Húsz év körülinek? Istenem, az sem ma volt... Aztán következő mondatára felhúzom a szemöldököm. Ezek szerint önbizalomból sincs hiánya... Jó megfigyelő?
    - Bármikor meggondolhatom magam... Tudod nőből vagyok.
    Rákacsintok és elmosolyodom. Tényleg jól érzem vele magam és minden bizonnyal nem is fogom megbánni. aztán mikor közel hajoltam hozzá... "Elárulod hogyan? Vagy meg is mutathatod." Szavaira teljesen zavarba jövök... Nem mutathatom meg... Nem csinálom ezt meg Jace-el.
    - Nem mutathatom meg...
    Csak pusztán ennyit tudtam neki mondai... Egyszerűen nem tudom megtenni, mert Jace-t szeretem és nem akarom, hogy megbántódjon... Aztán a következő szavai: "Tudod Clary én erre csak azt tudom mondani neked, hogy egy méltán híres mestert idézzek. Tedd, vagy ne tedd, de sohase próbáld! Ha ki akarod próbálni a szárnyaidat, repülj." Hát egyszerűen nem tudom megtenni! Nem akarom, hogy csalódjon, agy megbántódjon. Aztán nyomok egy apró csókot az orra hegyére...
    - Nem akarom, hogy... Nekem ez még nem megy!
    Mondom majd visszahelyezkedem háttal a fa törzsének...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. Márc. 28 2015, 13:54

    ~ Jack & Clary ~

    A hangulat mintha kezdene kicsit egy irányba elmozdulni. Ez pedig bizonyosan a jól kialakult összhangból fakad meg a jókedvből, meg némi vonzalomból nyilván. Butaság lenne ezt nem bevallani, érzem is. Nem olyan látványos mégis ott van a levegőben. Utalások is voltak rá. Pedig ez csak az első találkozásunk, mégis, talán már túl jó, bár ilyet nem lehet mondani, és nincs is. A lényeg hogy élvezhető, és úgy érzem, hogy kézben tudom tartani a dolgokat, ez kellő magabiztosságot kölcsönöz nekem az egész találkozóra.
    - Pont napnyugtáig? Milyen romantikus alkat vagy. A nyugalom, ezért is jöttem ide.
    Hogy ezt miből szűrtem le pontosan nehéz megállapítani. Talán az a sok nyálas film ötlött az eszembe mikor ilyenkor találnak egymásra a hős szerelmesek, és elejtik első csókjukat az ég alatt. Hát az ilyesmi rám kevésbé jellemző. Sokkal lényegre törőbb szoktam ennél lenni, talán kicsit nyers is néha. Nem mondhatni, hogy ez a legtipikusabb nyugalom szigete, hiszen rengeteg ember fordul meg itt is, de egészen tűrhető. A városi betonrengeteghez képest üdítő látvány, ami itt van, és kicsit kimozgatja az embert.
    - Szinte. Igen azt hiszem így helytállóbb a megfogalmazás.
    Egyértelmű, hogy terelhettem volna még piszkos gondolatok felé a témát, amik nem burkoltan felötlöttek bennem. De nem teszem, így is egyértelmű volt ez a visszakérdezés.
    - Van egy nagyon jó hely a városban erre. Ha gondolod oda elmehetünk. Isteni nagy szeleteket sütnek. Olyan, mint a mennyország. Akkor ott majd én állok egy ebédet.
    Nem is tűnik fel, hogy ez már a sokadik közös pont, és a sokadik jövőben előre vetített találkozás. Nem titulák neki különösebben nagy feneket. Az meg sem fordul a fejemben, hogy ez valami randinak minősülne. Minden csak felfogás és hozzáállás kérdése persze.
    A Jaces dolgokat innentől meg sem említem, csak rábólintok. Felfogtam. Nem is akartam, hogy ez legyen a fő téma, ő hozta fel én csak némileg reflektáltam rá. Nem is tudnék ehhez olyan sokat hozzá szólni. Nem ismerem a körülményeket és különben is az ő dolguk.
    - Akkor napnyugta után, tőlem indulhatunk is. Messze laksz? Bár itt az autóm, ha igen.
    Ajánlom fel, hogy mehetünk azért azzal is, nem kell feltétlen tömeg közlekedni. Azt egyáltalán nem bírom, nem bírom a tömeget. Irtózom tőle. Szinte minden hova kocsival járok, de ha közel van, egy egészséges séta sem árthat meg.
    - Na, ez már igaz, a nők. De nem fogod, én tudom.
    Az első mondatára szinte felnevetek. A női szeszélyesség, volt már dolgom vele többször. Lehetetlen rajtuk kiigazodni néha, de minden helyzet kezelhető a megfelelő módszerekkel. Az önbizalmam pedig most is kiütközik. Egyesek biztos nagyképűnek tartanák ilyen megjegyzések okán, pedig nem vagyok az. Ilyen a stílusom.
    A játszadozásnak hamar vége szakad, mikor így közelebb helyezkedünk el egymáshoz. A határt pont ott lépi át, amikor közelít arcával, hogy csókot nyomjon, igaz ő az orrom hegyére akarta adni, de ezen az irányon gyorsan tudok változtatni előre mozdulva. Nem tényleg nem akartam ezt kihasználni, de annyira felkínálta a helyzetet, hogy így végül nem bírom, a következmények meg, nem izgatnak most különösebben. Azon a hídon majd akkor megyek át, ha odaértem. Hirtelen mozdulok előre és szájon csókolnám. Nem túl vadul, de a lágytól azért messze vagyunk, már csak az a kérdés mennyire megy bele. Most minden kiderül. Akár belefuthatok abba a nagy pofonba is, ami talán kijárna, lehet, hogy hamar ellök magától, lehet, hogy nem. Meg kellett tapasztalnom. Magától biztosan nem küzdötte volna le a határokat ezt tudtam előre, nem is egy nő dolga hogy csókot kezdeményezzen. Ha nem teszem meg, kihagyott lehetőségnek véltem volna, és olyat nem szoktam magam mögött hagyni.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. Márc. 28 2015, 16:14

    ~ Jack & Clary ~

    Olyan más volt ez az egész. Már egy ideje senkivel sem éreztem ilyen jól magam. Persze Simon-nal igen,de ő a legjobb barátom. De Jack... ideje belátnom, hogy vonz valamennyire... Ami persze nem rossz, de nekem ott van Jace. Szeretem Jace-t, de Jack olyan más... Kedves, udvarias, helyes és pimasz... Pont annyira, amennyire kell. Szóval emellett Jace távolság tartó és aggódó típus. Sok a  különbség, de a legnagyobb az az, hogy Jace-t szeretem és mindig is fogom. Egyszerűen nem tudom elfelejteni és nem tudom... De Jack-el most olyan jó. Jó társaság és jó vele beszélgetni... Olyan fura, hogy vannak érzéseim iránta már egy nap után, de le kell szögeznem, hogy ezek pusztán baráti jelleggű.
    - Nem vagyok romantikus alkat... Csak nem rég volt egy "merénylet" ellenem. Fegyvertelen voltam és megtámadott egy vámpír. Eltörte hat bordám és a lábfejem... Aztán... Aztán meg akart harapni, de szerencsére nem sikerült neki. A véremet akarta, de nem tudom, hogy miért...
    Elmesélem neki nagyon tömören. Bár tényleg miért akarnék megszerezni a vérem? Bár meglepődöm... Mostanában mindenki akar tőlem valamit. Vagy a vérem, vagy kihasználni a képességeimet. Már kezd ebből egy kicsit elegem lenni, számomra ez a világ veszélyes. Aztán amikor megismétli a szinte szót, akkor már tudom, hogy másfajta dologra is gondolt... Tapasztalatból tudom, hogy jobba lesz, ha vissza sem kérdezek, mert abból csak egy újabb pirulás lenne. Azt pedig senki nem akarja, jobban mondva én nem!
    - Akkor jó... Elmegyünk enni egy steak-et. Rendben... Meghívhatsz, de csak azért, mert ma nálunk vacsizunk.
    Már igazán nem érdekelt, hogy hogyan fogja fel a dolgokat. Még magamban sem tisztáztam dolgokat... Túl sok mindent beszélünk le előre, már szinte olyan, mintha randikat beszélnénk le. De most ez nem érdekelt! Jól éreztem vele és jól esik a társasága. Aztán legyen csak helye a határidő naplóban... Bár nem teszek ilyen vicces megjegyzést inkább. Miután megbeszéltük, hogy hanyagoljuk a Jace-es témát nem mondott semmit. Minden bizonnyal azért, mert nem is tud semmit. Maximum csak annyit, hogy tudja mennyit jelentünk egymásnak... Na de mindegy most már ideje befejezni ezt a témát.
    - Hát nem annyira messze, de jobban örülnék, ha nem kéne sétálnom... Meg nagyobb biztonságban érezném magam.
    Örülök, mikor felajánlja a kocsit. Nem nagyon szeretek napnyugta után a városban rohangálni, de mellette biztonságban érzem magam. "Na, ez már igaz, a nők. De nem fogod, én tudom." Erre csak a szememet forgatom és felnevetek.
    Aztán jött az, amire nem számítottam. Szerintem a tűrési határát ott értem el, mikor közelebb hajoltam hozzá, bár az orra hegyére indult a dolog, de az ajkaira sikeredett... Nem ez nem az én testem volt. Biztos vagyok benne, hanem ő hajolt feljebb, hogy ajkaink összeérjenek. Nem is tudtam hirtelen mit tenni... 3 másodpercig csak voltam é pislogtam. Nem csókoltam vissza ebben az időszakban, de el sem löktem. A belsőm két részre szakadt. Egyik fele már eleget várt és élvezni akarta csókot, a másik felem meg legszívesebben kiherélte volna... Mikor kapcsol az agyam tiltakozóan felnyögök... Elkapom az ajkaimat az övéiről és meg kéne pofoznom, de nem tudom... Inkább magamhoz húzom és nyakába temetem az arcom....
    - Jack... ez még korai... Még nem tudom, hogy mit érzek. Szeretem Jace-t és míg nem beszéltük meg a dolgokat... Nem akarlak megbántani.
    Mondom miközben az arcom a nyakán hever... Egyszerűen nem tudom, hogy mit érzek most pontosan... Szeretem Jace-t és Jack sem közömbös, de nem akarom, hogy elbízza magát, ezért elengedem és odamegyek a hűtőtáskához egy sörért. Nem érdekelt, hogy rendes sör... megbontottam és egy hatalmasat kortyoltam belőle...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. Márc. 28 2015, 16:59

    ~ Jack & Clary ~

    A nap lassan kezd lejjebb menni. Esteledik, de az utolsó sugarak még átszűrődnek a fák lombkoronáján sárgás, narancssárgás fénysugarak kíséretében. Nem vagyok én sem romantikus alkat, de azért nem rossz látvány. A következő mondandóra, azért némileg összeráncolom a szemöldököm.
    - Hát én se. Ez nagyon szörnyen hangzik. Minden okkal történik, ki tudja mi járt az alvilági fejükben. Jobb, ha óvatos leszel, amit megpróbáltak egyszer, újra megpróbálhatják. Bár nem ajánlom nekik. Nem lehetek mindig melletted, hogy megvédjelek, de azért jól rakd el a számomat és ne legyél rest felhívni, ha gondod van.
    Mondom komolyan és így is gondolom teljes mértékben. A felgyülemlett dühömet elég jól leplezem. Kívülről maximum annyit lehet észrevenni, hogy az izmaim hirtelen megfeszülnek egész testemen, és a sörös üveg nyakát is úgy szorítom meg mintha ártott volna bárkinek is. Már megint a vámpírok, a múltam sötét foltja. Ezért is érint ilyen rosszul ez az egész. Meglepően jól viselem, mert nem akarom elrontani a hangulatot, de nem felejtek. Egy apróbb sóhaj kíséretében megpróbálom kifújni minden mérgemet, nagyjából sikerül.
    - Áll az alku.
    Dobok inkább egy mosolyt, kicsit erőltetve, és rábólintva az egyezségre. Ezt is hamar megbeszéltük, ma minden bizonnyal jól fogok lakni. Reméljük, az anyukája sem akar majd elzavarni mentem a lakásukból, mint váratlan ismeretlent. Persze nem lehet mindig így tölteni az időt. Vannak még feladatim amik megoldásra várnak, ezeket sem hanyagolhatom el a jövőben.
    - Amíg itt vagyok, ne félj egy percet sem. De szerintem is jobb lenne. Akkor nem kutyagolunk.
    Szerencsére nem is parkoltam innen olyan messze, csak egy kis sétába fog kerülni. Annyit meg még bőven kibírok.
    A csók kezdeményem nem igazán talán megértő ajkakra, ami igazából nem lep meg, de ilyen közel már nem hagyhattam ezt tett nélkül. Nem erőltetem egy percig sem, szinte rögtön elhúzódom magamtól is. Nem törtünk át határokat. De se pofon, se semmi. Ez már azért szokatlanabb főleg, hogy utána teljesen hozzám bújik bele a nyakamba. Na, ez már furcsa nekem, ki érti? Nem igazán mozdulok, nem ölelem vissza vagy hasonlók. Én megpróbáltam, többet nem csinálok hülyét magamból. Nem fogom ráerőszakolni magam senkire.
    - Ha nem akarsz semmit a tűztől, ne játssz vele, mert könnyen megégeted magad.
    Mondom egyhangúan. Nem ment el a kedvem semmitől, egyszerűen ez most így sült el. Nem érzek sem dühöt, sem csalódottságot.
    - Egészségedre.
    A frissen megszerzett sörömet a hűtőládából könnyen felpattintom, és nagyot kortyolok a távolba nézve, néha pillantva Clary felé. Remélem nem törtem össze ezzel a dologgal, és azt is hogy most nem sértődött meg. Bennem semmi hasonló érzelem nincs, könnyen veszem a dolgokat.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. Márc. 28 2015, 20:52




    Liam & Gus



    - A dögök valahogy mindig megtalálnak. - közlöm vele, nem téve hozzá, hogy most rá gondoltam-e vagy a kutyára. Persze miért is gondolnék Liamre, amikor haverok vagyunk? Mondjuk azért, mert tudok én ordas bunkó is lenni, ha arról van szó, szóval ja, veheti aminek akarja, s még meg is sértődhet. Az biztos, hogy pofonosztás nem lesz, mert most én dugom le az öklömet a képén, hogyha kekeckedni mer. Érdekel is engem, hogy nyilvános helyen vagyunk!
    - Egyébként én is örülök, hogy látlak. - teszem hozzá még ezt, mert valamiért a kisördög így diktálta.
    Rámarok a kezére, amint látóteremben érzékelem, hogy ütne. A legutóbb nem használtam ki ellene, hogy erősebb vagyok a bennem élő állat miatt és fürgébb is, hát nesze neki, most azért megkapja. Persze ő sem ember, érzem a szagát, s eleget kóborlok az alvilágiak között ahhoz, hogy tudjam mi fán teremnek a sérülései is. Nem fogom az orrára kötni, ha rajtam múlik örök titok marad. Mindennek oka van ugyanis.
    - Ebbe az utcába nem sétálunk be megint. - szorítom meg a kezét, s lököm el. - Nem baszom, mert szaporodik. - teszek hozzá némi eget ugyan nem rengető, de nekem tetsző poént.
    - Az éppen nem!
    Elnevetem magam. Majdnem kicsúszik, hogy inkább tündér, de a végén még félreértené. Úgyse tud semmit a fajtájáról, s az meg a hátam közepére se hiányzik, hogy homokosnak nézzen.
    - A kis barátnőd - kezdek bele, fogja tudni, hogy kire értem emígy epésen - még látogat?
    Kiböktem. Egyelőre maradjunk a nem polgári dolgoknál. A normális élet úgyis csak alibi, rendőrség ide vagy oda.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd Márc. 31 2015, 20:41

    ~ Jack & Clary ~

    Elkezdett esteledni és nem tudtam másra gondolni, mint Jace-re... A nap utolsó sugarai... Csodálatosak voltak és szerettem volna élvezni még a látványt, de lassan ideje elindulni, hisz nem akarok későn hazaérni és nem is akarom, hogy a múltkori megtörténjen még egyszer. Bár most kicsit gondosabb vagyok és vannak nálam török és egy bizonyos korbács... Ideje lesz kilépni a naiv kislány szerepéből, hisz nincs már ki megvédjen... Jace mindig is megvédett és szükségem van rá... De nem gondolhatok erre... Átkarolom magam és nézem a falombon beszökő utolsó napsugarak játékát. Olyan nyugodt és kellemes hely, lehet hogy pont ez lenne a legalkalmasabb hely a szertartáshoz, vagy ünnepély? Már nem is tudom pontosan, hogy minek is titulálják.
    Aztán szavai meglepnek... "Jobb, ha óvatos leszel, amit megpróbáltak egyszer, újra megpróbálhatják. Bár nem ajánlom nekik. Nem lehetek mindig melletted, hogy megvédjelek, de azért jól rakd el a számomat és ne legyél rest felhívni, ha gondod van." Pont olyan, mint Jace... Ő is hasonlókat mondana nekem most, bár egy biztos. Ő egész úton elkísérne és mellettem maradna.
    - Köszönöm, bár tanultam a múltkoriból... Kezdek úgy gondolkodni, mint Jace... Minden ruhámra már úgy nézek, mintha egy bizonytalan fegyver tár lenne és azt keresem, hogy hol férne el benne több fegyver... De most is van nálam pár tör és ez...
    Emelem fel a kezem és mutatom meg a korbácsot. Bár nekem még új a használata, de belejövök majd... Mindent meglehet tanulni és ezt is meg fogom... Aztán jött a steak evés része és csak egy "Áll az alku" hagyja el a száját. Hát nagyon nem lehet mit mondani erre... Ezért inkább rámosolygok és kap még egy kacsintást is. Hát akkor már fix... Egyszer elmegyünk Steak-et enni.
    - Nem félek... Tudom, hogy árnyvadásznak lenni nem egy életbiztosítás és ha meg kell halnom, akkor nem tudok ellene tenni, csak harcolok a túlélésért, amíg tudok. Tényleg nincs messze innen a lakásom, de jobb kocsival.
    Mondom ki a szavakat és közben mosolygok. Már teljesen értelmetlen félni a haláltól, hisz bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Aztán jött a csók... Mindent elrontott az a csók. Egyszerűen nem tudok neki semmit sem adni, mert szeretem Jace-t és míg reménykedem benne, hogy szeret, akkor nem tudok nyitni... Nem ölelt vissza és tudtam, hogy baj van... Aztán a kijelentése: "Ha nem akarsz semmit a tűztől, ne játssz vele, mert könnyen megégeted magad." Nem tehetek róla, de nem tudok mit tenni az érzéseimmel...Őt is annyira kedveltem, mint Jace-t, de én Jace-t akartam... Nyolc éve csak is Jace-t.
    Aztán mikor kivettem egy sört és egészséget kívánt csak háttal álltam és viszonzásképp felemeltem a söröm. Jelenleg nem is tudtam és nem is akartam semmit sem mondani... De mikor végre rávettem magam, akkor jött egy üzenet anyutól: " Azonnal gyere haza! Most és egyedül!" Remek... Leteszem a sört és Jack mellé guggolok, közben felkapom magamra a bőrkabátom és indulásra kész vagyok...
    - Ne haragudj, de át kell raknunk egy másik napra ezt a vacsit... Majd hívlak, de most rohannom kell...
    Mondom majd testem automatikusan reagál és nyom egy puszit az ajkaira... Felállok és elrohanok. Remélem megérti és, ha majd felhívom, akkor nem nyomja ki, de egy biztos... Ma este nem Jace-n gondolkodom, hanem Jack-en és a csókján... Az ajkamhoz kapok és rá gondolok. Most először nem Jace-re...

    ***

    Már egy napja zokogok és nem tudom feldolgozni az eseményeket... Szakítottunk Jace-el, de muszáj volt, mert nem szeretet. Tudhattam volna! Nyolc évig kerültem... Mit vártam? Oda megyek és egyből szeretettel visszafogad? Senkivel nem akartam beszélni! Se anya! Se Simon! Se Luke! Csak egyetlen egy emberrel... Jack. Megkerestem papírt a zsebembe és bepötyögtem a számát a telefonomba... Szükségem lenne rá... Mikor felvette zokogva beleszólok.
    - Szia... Szükségem van rád... Ha még hajlandó vagy velem beszélni, akkor gyere fél óra múlva a Taki's Diner-be...
    Mondom ki és még mielőtt bármit mondhatott volna kinyomtam a telefont... Felöltöztem és elindultam  Taki's Diner-be...

    //Köszi a játékot! Hamarosan folytatás! Ölelés //
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd Márc. 31 2015, 23:18

    [Debbie és Simon]

    *Amikor Simon elmegy, mielőtt elolvashatná az üzenetét, a szemét forgatja, és egy pillanatra erősen kedve lenne a fiú hátához vágni valamit... de aztán észbe kap, és néhány mély lélegzetvétellel lecsillapítja az érzelmeit. Muszáj odafigyelnie az indulataira - kezdi látni az összefüggést hullámzó kedélye és a harapás között. Otthon túlságosan lekötötte a tulajdon nyomorúsága, semhogy következtessen bármire, de amióta itt van, és ráér figyelni, na meg emlékezni, néhány dolog kezd tisztulni előtte. Például ez.*
    "Argh. Szörnyen makacs vagy!" *egészíti ki irományát, mire a fiú visszaér, hogy azért jelezze, nem olyan kezesbárány ő. De majd talál rá módot, hogy viszonozza a gesztust valahogy, valamikor. Még jó, hogy nem tudja, hogy éppen belekerül a bántalmazott nők halmazába Simon fejében... nem mintha nem lenne benne igazság, sőt, épp ellenkezőleg. Rémisztően közel áll a valósághoz, s épp ezért ijedne meg, ha tudna róla. Halványan felsejlik ugyan előtte a másik érzelmeiben lezajló változás - talán a szagok miatt? vagy csak az arckifejezés? mindegy is... - de nem igazán tudja hova tenni, vagy éppen értelmezni, így nem is foglalkozik vele komolyabban. Majd elmondja, ha akarja. Annál inkább érdekli, hogy a kölyök az újabb érdeklődésre is inkább csak legyintget. Debbie meg erősen kezd töprengeni. Oké, érti ő, hogy a kamaszoknak vannak "minden mindegy, minden szörnyű, és különben is hagyjon békén a világ" mottójú időszakai, de azért... enyhén elhúzza a száját, amikor rajtakapja magát, hogy már megint meg akarna váltani valakit, aki jóformán teljesen idegen és ismeretlen számára. Halkan felsóhajt. Vajon mikor tanulja már meg, hogy az élet nem így működik? Hatalmas no comment saját magának, s közben igyekszik úrrá lenni arcvonásain, bár nem tudná megmondani, milyen kifejezésbe dermedtek a gondolataitól, simán csak töprengőbe, vagy az agyalását is le lehetett olvasni onnan. A pókerarcot mindenesetre egészen biztosan sokat kellene még gyakorolnia... Ráadásul talán illene mondania, vagyis, írnia valamit.* "Oké, feladom. Valami speciális hobbid van, amire sosem gondolnék? Mivel szoktad elütni a szabadidőd, bár gondolom, te is úgy gondolod, hogy abból nem sok jut neked?" *körmöli le a további érdeklődést.*
    "Azért, gondolom, egy nővér-öccs kapcsolat nem egészen olyan, mint egy nővér-húg. Hogy hívják amúgy?" *érdeklődik tovább, melegen mosolyogva - nem csak a téma miatt, hanem azért is, mert végre van valami, ami úgy tűnik jó irányba tereli sajátosan féloldalas beszélgetésüket, s amire Simon is pozitívan reagál. A felsorolós kérdésre pedig felmutatja három ujját: az utolsó a jó tipp.* "Nem vagyok egy lírikus alkat" *teszi hozzá magyarázatképpen. A verselés sosem volt erőssége, a regény meg... hát, azzal csak időnként próbálkozott, de alapvetően a tudósítás vagy épp egy-egy oknyomozó riport kielégítette az írásra való hajlamát, így sosem érzett sürgető, életre szóló késztetést a további körmölésre. Nyilván ezért nem jutott sose a szamárlétra tetejére. Ahhoz nem pusztán megélhetési forrásként kellett volna gondolnia a munkájára. A tippekre azért halkan felnevet.* "Ahogy hallom, mindenképpen művészeti pályára szántál volna. Énekesnek nem álltam a fantáziádban?" *kuncog írás közben, aztán megdermed, amikor lerva látja a szavakat. Haha, jó vicc, Debbie, szidja meg magát. Naná, hogy a néma lányt nem képzelik a színpadra mikrofonnal a kezében... de mivel a keze nem takarta a papírt, s Simon valószínűleg már így is elolvashatta a sorokat, nem satírozza át őket. Különben is, az eleje értelmes, így hát áthúzza a kérdéses részt, majd áttolja a cetlit a fiú elé, ahogy eddig is tette. S miközben a reakcióját figyeli, még mindig a leírt foglalkozásokon mereng. Oké, azt eddig is tudta, hogy a fiúk stílusérzéke általában nem túl magas, de komolyan. Itt áll, mint Brandon Lee női reinkarnációja, talpig feketében, ehhez vajon hogy jött a divattervezés? A színész meg pantomim akart lenni? És a festő? Azok, akikkel eddig találkozott a pályafutása során, nem éppen úgy néztek ki, mint ő most a beesett szemű, bánatos Holló-jelmezzel. Netán ennyire látszik rajta, hogy viszonylag kellemesen érzi magát Simon társaságában, s ez rögtön felülír minden rosszat, ami amúgy (állítólag) az arcára van írva? Kérdések ezek, s jó darabig nem is lesznek megválaszolva, hiszen sosem merné feltenni őket senkinek. Így aztán próbálja kényszeríteni magát, hogy inkább a fiúra figyeljen ismét, s ne csak üresen bólogasson.* "Ha te mondod, elhiszem. Amúgy nem igazán emlékszem Dublinra, mármint ilyen szempontból. Apuék pubjára nagyon, de hogy hova jártunk onnan... passz" *vonogatja a vállát, arcán is őszinte tanácstalansággal. Mintha egy másik életben lett volna. Hé, bizonyos szempontból tényleg egy másik életben volt. Gyerekkorban, emberkorban. Már egyik se mondható el róla.* "Mindenesetre nagyon köszönöm a tippeket. Biztosan útba ejtek párat..." *s hogy bizonyítsa szavait, kezét a listán kezdi pihentetni, ezzel is jelezve birtoklási jogát. Még nem teszi el, hátha Simon bővebben is szeretne beszélni róla. A következő válaszra felvonja a szemöldökét, csodálkozón.* "Ide? Azt hittem, egyetemista vagy..." *valahol elsőéves, mert hát középiskolásként még jócskán a suliban lenne a helye ebédidőben.* "De ez nem az egyetemi negyed..." *Legalábbis egyik sem azok közül, amikről hallott. Azért New York irgalmatlanul nagy város, annyian élnek itt, mint egy nagyobb ország teljes lakossága, nyilván lehetetlen minden részletét megismerni akár csak hallomás útján is.*
    "Jó étvágyat!" *kíván ő is, természetesen a maga néma módján, s azonnal lelkes evésbe fog. Na jó, ne szépítsük: fal, mint aki három hete nem látott kaját. Tényleg szüksége van erre egy ilyen gyors gyógyulás után. Ez persze megnehezíti a kommunikációt, így csak a kezében tartott villával csápol, hogy mindjárt, mielőtt felszabadulna kissé az íráshoz. Bal kézzel folytatja, láthatóan nem esik neki nehezére így sem.* "Aha, elég sokat, végigvonszoltak minket pár országon, mielőtt leváltam volna. És nem... anyám nem teljesen százas, azt se tudom, megismerne-e, a bátyám meg... hát arra majd sor kerül egyszer, de még nem hiányzik az is." *Nem ő, az. Bájos megfogalmazás. Ha van egy kis szerencséje, Simon az egész szituációra érti a mutató névmást, nem pedig a személyre. Persze, ha nem... akkor se történik semmi tragikus, de Debbie komfortosan érzi most magát, így nem szívesen rontaná el a hangulatot.*

    //Bocsánat az eltűnésért!//
    avatar
    Liam J. Henrickson

    Faj : Tündér
    Alfaj : Alabástrom sárkány/Þorgisl
    Rang : Nemes
    Udvar (Királyság) : UnSeelie (Tél)
    Tartózkodási hely : at home
    Kor : 32
    Foglalkozás : ex-hacker

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Pént. Ápr. 03 2015, 21:31

    August & Liam

    - Vonzod őket. – vigyorgok rá. Smootie ra értem természetesen a dögöt, aki továbbra is rajongással veszi körbe Augustöt.
    - Tényleg? Ahhoz képest, hogy simán lécet raktál a talpad alá. – rántok vállat. Rég volt. És azóta sok minden történt velem.
    A kezem szorítására kis híján felkiáltok, Smootie megőrül, mert azt hiszi, játék van, én meg nekidőlök a lendülettől félig a pad háttámlájának, félig Augustnek. Több se kell nekem, a lendületben lefejelem. Seperc alatt felhúzta az agyvizemet.
    - Márpedig jár neked. Szemét. Volt képed lelécelni szó nélkül és úgy gondolod, hogy ennyi év után egy csettintésedre ugrok és minden megy ugyanúgy? Menj te a jó büdös francba.
    Hátra vetem magam a padnak, átdobom a lábam a térdemen, lezártam a dühöm első részét. Mert akarom, hogy úgy menjen a szekér, mint tíz éve. Magányos típus vagyok, amibe csak a mellett ülő tudott nagyon belelépni, Lola inkább beletaposott és ragadt, nem tudom kirakni onnan. És nehéz bevallani, de hiányzik is. Inkább nem akarok ebben tovább gondolni.
    - Ja, nem, csak egy vérfarkas, vagy egy gonosz tündér. – felröhögök. – Angyal biztos nem. Sírva szaladnának el tőlem.
    A röhögés aztán köhögésbe fullad. Pont belekérdezett.
    - Megtartotta jó szokását ja. Azt hittem, csajjal jössz. – dobom vissza a labdát.
    - Ember, francért nem tudtál inkább hozzám jönni. Csak nem félsz a szomszédtól? – értem saját magára, pontosabban a múltjára.








      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:12