Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Central Park - Harlem Meer

    Share

    Central Park - Harlem Meer

    on Pént. Jan. 16 2015, 10:59

    First topic message reminder :



    A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 03 2015, 23:29-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. Júl. 15 2015, 21:44



    Clary & Jack





    Nem volt hiba idehívni, nem volt hiba megtenni azt, amit megtettem, mert hiába tudom, hogy esélytelen az, hogy Jack valaha is szeretni fog, de… még akkor is megérte ez számomra. Jó volt érezni újra a közelségét, a jelenlétét, a jól kidolgozott testét és úgy mindenét. Tudom, hogy rossz, tudom hogy nem szabad, mert a végén én fogok tönkre menni, de hiszek benne, hogy mellette boldog leszek, hogy egyszer talán belémszeret,,de ehhez egy dologra van szükség: küzdésre. Ha feladom, akkor sose fogom megtudni, hogy van-e esély a dologra, de tudom hogy… esélytelen minden egyes próbálkozásom, hisz Jack biztos nem az ilyen szerencsételn, naiv, buta lányokat szereti, mint amilyen én vagyok, hanem sokkal inkább valami erős, határozott amazont…
    Majd kérdésére ellenkezem , mert én szerintem semmi köze sincs a szakításhoz, bár lehet hogy egy kicsi azért van… Mert ha nem csókol meg, akkor nem jövök rá arra, hogy hiába kötödöm Jace-hez, Jack… ott volt amikor kellett, megölelt és pont akkor csókolt meg, mikor kellett. Egyetlen pillanatig sem bánom, hogy így alakuktak a dolgok. Lehet, hogy rossz ember vagyok, hogy mindenki megkövez a tettemért, de akkor is így alakultak a dolgok, és talán jobb is lesz így. Jack olyan… olyan tökéletes férfi, minden meg van benne, amire csak egy lány várhat.
    - Talán egy picit, de semmi sem miattad történt, csak… Jace-el Már semmi sem volt olyan, mint az elején… te nem tehetsz semmiről! Rendben?
    Mondom neki az elején és tényleg így volt… talán egy nagyon picit volt köze a dologhoz, de akkor sem miatta történt, hanem már nem volt olyan, mint nyolc éve, mint az első csók az üvegházban. Már nem csak az ő vele történt első csókom járt a fejemben, hanem Jack egyre jobban, és biztosan vette át a helyet, és hogy miért? Nem tudom megmondani, egyszerűen így érzem és nem tudok ellene mit tenni, és nem is akarok, mert a szívnek nem tudunk parancsolni, bármennyire is szeretnénk.
    - Igen… a csókod, és akarom tudni, hogy mit takar a minden, vagy elég csak ennek a tudtával élni?
    Mondom az elején és még ajkamba harapok, majd mosolyától és mondandójától felfutott a szemöldököm a homlokom közepéig. Vajon mit takarhat a minden? És vajon megakarok mindent tapasztalni? Jelenleg a buta naív fejemmel csak abban reménykedem, hogy majd egyszer Jack mindenestűl az enyém lesz, csakis az enyém.
    Majd megint a fenekemmel szórakozott, bár nem is tudom, hogy miért hagyom neki, de valahogy nem zavar és amúgy is számomra az ilyen dolgok ismeretlenek, mert Jace-el nem gyakran történt ilyen, sőt. Ha az emlékeim nem csalnak, akkor konkrétan soha nem volt ilyen, és Jack pofon helyett csak egy pirult arccal való nyelvöltést, amire csak nevet egyet, én pedig elmosolyodom. Szeretem amikor boldog.
    - Hát én nem is kinálom fel, és… nem is kellen ellen állni, már nincs miért. Szóval… miket beszélek?
    Ajajj, már megint egy hangos gondolat, ami kicsúszik a számon. Nem, sajnos nem zavart, hogy a fenekemmel játszik? Vagy hogyan is fejezzem ki magam. Majd mikor újra játékosan odakap, de nem nem éri el a fenekemet, akkor csak megforgatom a szemeimet. Akkor döntse el, hogy mit akar, mert én egyáltalán nem bántam, hogy… mindegy. Hagyjuk.
    - Akkor jó és bocsi, hogy csak most kérdeztem rá… Csak túlságosan lefoglaltak azok a csókok, és… nem is gondoltam bele, hogy lehet van fontosabb dolgod is, mint rám pazarolni az idődet, de nekem is feldobtad a napom!
    Olyan jó itt és most, semmi gondom sincs, nem ránt magával a rohanó világ, csend van és nyugalom. A madarok csicseregnek, a kisgyerekek futkorásznak és a szél csendesen és lassan fúj, minden annyira tökéletes és nyugodt, de nem tart minden örökké, ez is megszskad, de nem egy démontámadás miatt, hanem mert… megkérdez valamit, és első reakciom az az, hogy arréb csússzanok és felhúzom a térdeimet, átkarolom őket és államat rá helyezem a térdeimre, majd sóhahtok egyet. Még magam sem tudom…
    - Nem… Nem tudom, és… tudom, hogy egy rossz és félre sikerült lény vagyok, mert hiszek dolgokban, amiben mások nem… Áhh mindegy.
    Nem szabad… nem szabad még többet éreznem iránta, mert most már tudom, hogy ő nem akarja, és nem hibáztatom… én sem akarnám magamat. Inkább szorosabban ölelem át a térdeimet és a messzeségbe bámulok, majd próbálok nem sírni, és most szerencsére megy is… Nem jönnek könnyen, mert minden bizonnyal már nem maradt, az utobbi napokban eleget sírtam.
    - Gondolom most itthagysz, igaz?
    Kérdezem tőle, majd sóhajtok egyet… legalább láthattam, legalább megcsókolhattam és pár percig érezhettem, hogy boldog vagyok, de biztosra veszem, hogy most itt fog hagyni egyedül.



    ▲ music: - ▲ ▲Words: xxx ▲ ▲ Tessék Razz

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szer. Júl. 15 2015, 22:43



    Clary & Jack





    Nem tudom pontosan mit várt tőlem, mikor ide hívott. Én szívesen jöttem és örültem, hogy újra láthatom és bízom benne, hogy legalább részben megkapta azt, amiért hívott. Igyekeztem jól viselkedni és nem is ellenkeztem, amire vágyott viszonoztam. Szeretem Claryt magát és a társaságát is nagyon. Mindig jól szórakozom és felszabadult vagyok, ha együtt vagyunk. Komolyabb dolgokra tőlem nehéz számítani. Azokat kerülöm, mert úgy érzem, csak égetnek. Ezt a szabályt már régóta tartom, és nem tudom, hogy egyáltalán lesz ezen olyan valaki, akiért úgy döntök majd, hogy letáborozom. Nem szoktam sokat ezen filozofálni, élem az életem, úgy ahogy nekem tetszik és élvezem, ami csak megadatik. Kihasználni, persze nem szeretek senkit és Claryt sem fogom. Sosem bántanám meg, annál jobban szeretem.
    - Rendben, nem fogom magam okolni emiatt. Ha erre gondoltál. Csak kíváncsi voltam, mert mégis aktív résztvevője vagyok a kis életednek mostanság. Fontos, hogy mi van veled.
    Mondom neki őszintén. Nem engem hibáztat, mert szakítottak ez tiszta sor, nem is vártam, hogy így lesz. A valóság meg, tény, hogy közöm volt hozzá. Ha nem is ez volt a fő ok, egy ok volt a sok közül. Nehéz lenne mérlegelnem így távlatokból, ezt csak maga Clary tudhatja legbelül. Az már természetesen más kérdés, hogy Jace hogy vélekedik a dolgokról. Nem tartanám lehetetlennek, hogy lesz még vele emiatt kellemetlen afférom. Sebaj, miért is akarnék unatkozni? A tetteim következményeit pedig mindig vállalom, ez most sincs másként.
    - Nem mondanám, hogy elég csak a tudatával élni, de nem hiszem, hogy készen állsz rá, vagy, hogy valóban ezt szeretnéd.
    Még mindig olyan naiv tud lenni néha. Nehéz eldöntenem épp, hogy konkrétan sejti e egyáltalán, hogy mit takarhat az a minden, amire célozgattam. Nem derítek, rá fényt konkrétan most sem mondom ki. Hagyom a levegőben úszni, aztán meglátjuk, végül leesik e. Biztos látványos lesz, ha igen, gondolom erős vörösödés várható majd. Hirtelen azt sem tudnám megmondani, hogy volt már hasonló élménye bárkivel is, ez aggasztó. Elsőnek lenni mindig olyan fura. Nem mintha nem lett volna rá alkalom életem során, de nem sok. A következő megnyilvánulásra ismét csak boldogan felnevetek.
    - Tudom én hogy nem volt szándékos, csak, na. Egyszer itt volt előttem és… szép látvány. Minek nem akarsz ellent állni?
    Kérdezem most én naivan. Ez minden bizonnyal ugyanazt a témakört feszegeti, mint az előző. Lassan csak meglesz. Így meg még nehezebb eldönteni, hogy most ő is arra gondolt, vagy egészen másra. Még a végén én is teljesen összezavarodok itt pedig nem szokásom.
    Valami viszont nagyon megpiszkálja a csőröm. A szemforgatását, hogy nem értem hozzá, kihívásnak veszem. Pedig csak szórakoztam, viszont a következő mozdulataim már elég határozottak. Magamhoz húzom kicsit közelebb helyezkedve, és forró akaratos csókot nyomnék ajkaira szinte habzsolva. Amikor pedig elég váratlanul éri, legalábbis remélem, ő akarta, lejjebb csúsznak, kezeim először a combján simítva felfelé egy pontig ahol visszafordulnak, majd lágyan belemarnak a fenekébe, kicsit masszíroznak is utána. Nevezzük ezt ízelítőnek a mindenből. Nem tudom mi lesz erre a reakciója, de majd kiderül, miután hosszú percek után megszakítom a csókot és csak nézek rá.
    - Nem ez sohase időpazarlás. Amit otthon műveltem az annak számított. Ha fontosabb dolgom akadt volna, akkor is jöttem volna. Mindent meg lehet oldani, ha igazán akarja az ember.
    Ez pedig tényleg így van. Mindenki mondja, hogy így jött közbe meg úgy. Ha valamit akarunk, akkor úgy szervezzük, hogy meg is valósuljon. Nem bonyolult ez számomra.
    A következő kérdésemmel viszont tudom, hogy megtöröm a hangulatot, ami eddig tökéletes volt, de ezt tisztázni kell. Minél előbb.
    - Dehogy is. Ettől vagy igazán értékes.
    Csak elmosolyodom válaszán. Ez olyan igaz. Talán mindenkinek így kéne látnia, de én már nem vagyok képes rá. Az élet túl sokat tanított a negatívból, hogy képes legyek rá. A kötődés egyszerűen nekem nem megy.
    - Nem eszemben sincs.
    Kortyolok, egyet a sörből majd félre rakom egy sóhaj után. Közelebb húzom és átölelem, csak úgy biztonságot jelentően semmi nyúlkálás semmi csók. Nem egyszerű helyzet. Nem mondta ki konkrétan, de talán még nem is tudja, mi kavaroghat benne. Sok dolog történt vele, majd az idő megoldja, de addig nem hagyhatom magára teljesen. Nem is fogom.





    ▲ music: Shoot To Trill▲ ▲Words: 674▲ ▲Note:-

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Csüt. Júl. 16 2015, 00:15



    Clary & Jack





    Aki a tűzzel játszik az hamar megégetheti magát, így tartja a mondás, de vajon ezt tűznek neveznék? Inkább lávának mondanám, mert Jack nem csak egy egyszerű tűz, hanem láva, bár lehet hogy még annál is veszélyesebb, és nem azért, mert rossz ember, hanem mert nem akar komolyabb dolgokat érezni, míg én szeretnék… Szeretnék belé szeretni, szeretnék vele maradni, és szeretném ha viszont szeretne, de ezek buta gondolatok, egy nagyon buta lánytól, aki ilyeneket remél… Na de lapozzunk, mert most itt vagyunk, és olyan csókokban volt részem, amelyekben még soha, hisz… Jace ennyire nem volt szenvedélyes, és… nem is tudom, Jack-kel minden olyan más, és olyan jó. Nem tudok ellene semmit sem tenni, és nem is fogok, inkább élvezem addig, ameddig csak lehet, mert… csak!
    - Helyes, nem is szabadna, hogy ilyen megforduljon a fejedben, és igen. Mostanában aktív résztvevője vagy az életemnek és nekem is fontos az, hogy mi van veled. Szeretem tudni, hogy minden rendben van veled.
    Mondom neki mosollyal az arcomon. Tényleg nem tehet semmiről, mert semmit sem csinált, csak egyszerűen épp akkor bonyolodott bele a dolgokba, mikor nem kellett volna, vagyis… ha nem bonyolodik bele, akkor most nem lenne itt és… azok a csókok hiányoznának, amelyeket ad, mert… egyszerűen nehéz szavakba öntani, hogy milyen a csókja. Egyszerre élvezetes, érzéki és emellett szenvedélyes, követelöző és akaratos, jobban mondva tudja, hogy mit akar. És… ilyen csókokban Jace-el nem igazán volt részem, mert… Jack-kel teljesen más a csók, vele felszabadultabb és élvezetesebb, de ezzel nem azt mondom, hogy Jace nem csókolt eszméletlenül. De… vajon Jace mit fog tenni, ha ezt megtudja? Már előre félek, hogy ők ketten összefognak verekedni, mert szeretném ezt!
    - Ömmm…
    Csak ennyit tudok kinyögni, csak ennyit és semmi többet, miközben éreztem, hogy arcomba pír szökik, é egyre csak vörösödök, míg végül már úgy nézek ki, mint egy rák, legalábbis a fejem olyan vörös. De vajon mire gondolhatot, mert ötletem van, legalábbis kettő tutira van. Az egyik az… ömm… izé… egy tevékenység, melyet két olyan ember csinál, akik nagyon szeretik egymást és végül ha a dolgok úgy alakulnak, akkor ez lesz szerelmük gyümölcse. De erre tuti nem gondolhatot, hisz mi nem szeretjük egymást, legalábbis ő nem szeret engem, és kétlem, hogy érzelmek nélkül képes lenne erre, és a másik pedig… az… az… pedig egy bizonyos szerv… na jó a gondolkodás csak arra volt jó, hogy még vörösebb legyek.
    - Hát eddig senki sem örült neki, hisz… Nem is tudom, szerintem nincs jó testem, hisz… van rajtam egy kis felesleg, de… ha neked tetszik, akkor nem panaszkodom. És… hát… nem válthatunk témát?
    Kérdezem tőle és érzem, hogy megint pír szökik az arcomba és zavarba jövök. Mert hát milyen lett volna neki azt mondani, hogy szeretem, mikor a fenekemet markolod, mert ilyenben még sosem volt részem és kifejezetten tetszik? De nem, nem mondhatom el, hisz ez nem publikus. Szóval inkább megtartom magamnak, de mikor megforgatom a szememet olyan hirtelen húzott magához, hogy az elején megijedtem picit, de később már hagytam, hogy had csókoljon meg, nem ellenkeztem, egyáltalán nem, sőt. Mikor belekezdett a vad, romantikus és akaratod csókba, akkor én viszonzom és közelebb hajolok hozzá. Miközben keze a combomon simit végig, msjd rátér a fenekemre és belemarkol és kényezteti, akkor csak belenyögök a csókba és folytatom, miközben egyik kezem a nyaka köre kulcsolodik, míg a másik bejárja izmos testét, és becsusszam a póló alá, hogy megtapinthassam a hasizmait is. Mand mikor megszakítja a csókot, akkor kicsit elszomorodott, éhes ajkaim még vágytak a folytatádra, de most nem kaphatták meg…
    - Aranyos vagy Jack, de azért ennyire nem lehetek fontos, és mit is csináltál pontosan otthon? Bár abban van igazság, hogy az embernek arra van ideje, amire akar.
    Mondom neki és helyeslően bólintok, báf nagyon is jól esik hallani a szavait. Szóval bármit csinált is volna eljött volna, csak azért mert rólam van szó… Olyan aranyos, legszívesebben úgy adnék neki egy apró csókot az ajkaira, de nem teszem, inkább várok, de…
    Érkezik egy olyan kérdés, ami a hangulatot megfojtotta és félek, hogy nem lesz olyan jó, mint az elején… de még nem hagyott itt, még itt van mellettem, igaz látszolagosan én már mély depressziós pózban ülök, de mindegy… teljesen mindegy…
    - Hát én nem így érzem.
    Mindössze csak ennyit mondok neki, és nem viszonzom a mosolyát. Már Jack is tudma, hogy érzek valamit íránta és ő nem szereti az ilyen dolgokat, mert… már kifejtette, hogy nem akar egy komoly kapcsolatba kezdeni. Én teljes mértékben megértem, és nem is fogom magamat ráerőszakolni, pontosan ezért adtam neki egérutat, hogy menjen ha menni akar.
    - Sajnálatból meg nem kell velem maradni…
    Dünnyögöm neki, miközben lerakta a sörét és magához húzott, majd csak simán átölelt, minden egyébb dolog nélkül… miért érzem előre azt, hogy nem fogunk többet már csókolozni? Nem akarom, hogy szánalomból és sajnálatból segítsen nekem és maradjon itt…
    - És most mi legyen?
    Kérdezem tőle, miközben közelebb hajolok ajkaihoz, de nem csókolom meg, vajon ő meg fog engem csókolni? Vagy nem… igen, biztosabb vagyok abban, hogy nem fog megcsókolni, hisz nem hiszem hogy még egy csók elcsatanna itt, hisz Jack tuti nem szeretné már…




    ▲ music: - ▲ ▲Words: xxx ▲ ▲ Tessék Razz

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Csüt. Júl. 16 2015, 11:33



    Clary & Jack





    Tényleg nem hiába szokták mondani, hogy aki a tűzzel játszik megégetheti magát. Bennem bizony él a láng, és ha megpiszkálják, bizony jobban fel tud lángolni, na de annyira hogy elkötelezzem magam egyvalaki irányába. Eddig sohasem volt rá példa. Egyszerűen nem olyan az életfelfogásom, hogy ez beleférjen. Nem tudom, mit akar tőlem pontosan, ez igaz. Ahogy haladunk előre viszont úgy érzem, egyre többet szeretne. Még semmi olyat nem kért, vagy ment bele olyanba, ami ellenemre lenne. A háttérben érzem csak, hogy idővel olyan útra szeretné majd terelni ezt a kapcsolatot, amin én még sohasem jártam és nem is akarok. Egyszerűen nem megy ez nekem.
    - Megfordult, de már túl vagyunk rajta. Én jól vagyok, mint látod, tudok vigyázni a bőrömre.
    Nézek végig magamon egy pillanatra játékosan és tényleg semmi bajom. Történt egy s más az elmúltam hetekben nem mondanám közel sem eseménytelennek ezt az időszakot, nagyon nem. Viszont nem esett bennem komolyabb kár egyszer sem.
    - Erről beszéltem.
    Nevetem el magam a felismerésén. Meg az ömm részen. Az arca úgy borul vörös lángokba pillanatok alatt, pont, ahogy gondoltam. Ezek szerint nagyon is leesett az a bizonyos dolog most már. Sosem szoktam én zsákba macskát árulni, most sem.
    Gyakran megesik velem, hogy a kiszemelt partnerrel eljutunk a lepedőgyűrésig, ha megvannak hozzá a kellő vágyak. A vágyakat pedig mindig ki kell elégíteni. Nem feltétlenül szükséges hozzá mély szeretet. Mindenkinek vannak igényei e nélkül is. A szerelem arról fogalmam sincs micsoda igazán. Mindenki beszél róla, de én alig látom. Több belőle a kellemetlenség, mint az igazi boldogság.
    - Nekem nagyon is tetszik, de ezt már ezerszer elmondtam. Ha ez kell, hogy el hidd, elmondhatom még párszor. Ha szeretnél.
    Nem lepődöm meg a témaváltáson. Ahogy én menekülök a komolyabb érzelmi megnyilvánulások elől, ő legalább úgy tart ezektől a más embereknek hétköznap szexuális jellegű dolgoktól és utalásoktól. Elég sok gát lehet benne még e téren. Érdekes kihívás lenne ledöntögetni őket sorjában. Ha tudnám, hogy nem hagyok benne mély nyomot, pont a saját félelmem okán, már el is kezdtem volna. Így csak puhatolok.
    A vad csókom és megnyilvánulásom eléri, a kellő hatást úgy érzem. Ellenállást nem tapasztalok még akkor, sem amikor jobban belemelegedem az eddigieknél. Amikor kezdem felfedezni testét. Jó tanuló, mondhatni, ha úgy vesszük, hogy bármi ilyesmire is tanítottam, mert érzem, ahogy ő is hasonlóképpen tesz egyik kezével befurakodva pólóm alá, hogy az izmos hasam simogassa. Meg kell szakítanom a dolgot sajnos, mert minden egyes ilyen forró pillanatban, úgy érzem, felrobbanok egy bizonyos ponton és nem akarom itt leteperni mindenki szeme láttára, meg amúgy sem kéne még.
    - Megmutattam már mennyire vagy fontos. Áh, csak barom meséket bámultam a tévében meg pattogatott kukoricát zabáltam otthon sörrel kísérve. Jól szórakoztam, de ez azért merőben más.
    Egyértelműen sokkal jobb itt lenni társaságban, a parkban. Na meg milyen társaságban, az se mindegy ám. Clary mindig megnevetett és mindig olyan aranyos. Lehet lett volna olyan ismerősöm, akire haragudtam volna, hogyha kirángat ilyenkor. Ez nem az-az alkalom.
    A következő szavai elszomorítnak láthatóan. Nem ezt vártam. Valami kifakadás várható volt.
    - Clary! Nem olyan hosszú ideje ismersz ez igaz, de most komolyan azt hiszed, hogy sajnálatból maradok? Ez oltári nagy hülyeség.
    Lassan véget vetek az ölelésnek, láthatóan ezzel nem azt a hatást értem el, amit igazán szerettem volna. Sőt egészen rossz irányba ment el a dolog. Még azért mindent ki lehet javítani. Kortyolok párat a sörből, most jóval nagyobbakat elkél.
    - Azért érzel így mert a világ nem kész a te jó felfogásodra és nem fordítva. Mindenkinek jobb lenne, ha ezt tudná, amit te. Mit szeretnél, mi legyen?
    Mondom neki őszintén és érzem, hogy közelebb húzódik, hogy szinte összeér az ajkunk, de nem küzdöm le a maradék távolságot. Valahol szeretném, de nem megy, mert nem akarom hitegetni olyannal, amire nem vagyok felkészülve és azt sem tudom, leszek e bármikor is.






    ▲ music: Shoot To Trill▲ ▲Words: 628▲ ▲Note:-

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Csüt. Júl. 16 2015, 19:38



    Clary & Jack





    Az élet annyira kiszámíthatatlan és sose tudhatjuk, hogy mit tartogat számunkra jövő, mert... Ezt senki sem tudhatja. Nyolc éve én sem gondoltam volna, hogy ez lesz, hogy egy másik fiúval leszek, csókolózok egy parkban. mindig is akartam volna ezeket Jace-el, de sose jött össze a dolog, és nem igazán tudom, hogy miért... Talán nem ez volt megírva nekünk abban a bizonyos nagykönyvben, és érzem előre, hogy... Jack-el sem lesz, hisz már csomószor mondta, hogy nem is tervez senkivel sem semmit, csak sodródik az árral,és úgy tesz, ahogy neki jó... És erre nem mondhatok semmit sem, mert nincs hozzá közöm. Nem szólhatok bele az életébe, és nem is fogok, mert mint mondtam semmi közöm sincs hozzá.
    - Örülök neki, mert tényleg... Nem szabad ezzel foglalkoznod, én döntöttem úgy, hogy... legyen vége... tudom, te tudsz magadra vigyázni, és remélem is hogy fogsz ezentúl is!
    Mondom neki mosollyal az arcomon. Tudom, hogy tud magára vigyázni, mert nem épp egy olyan férfinak látszik, aki sírna, ha bajba kerülne,sőt. Állítása szerint sosem sírt még, és én hiszek neki, mert... Erős férfi, erős akaratú és mindent megszerez, amit csak akar. Szóval nem kéne aggódnom érte, de mégis aggódom, mert... Fontos lett számomra, még ha nem is hiszi, vagy nem akarja ezt...
    - De most... na...
    Hát most mint mondhatnék, épp egy olyan témába kezdtünk, amiről nem igazán tudok nyilatkozni, mert én csak egyszer feküdtem le egy fiúval, és... nincs nagyon sok tapasztalatom, és az igazat megvallva nem is szeretnék egyetlen fiúval sem csinálni, míg... Míg az illetőt meg nem ismerem, és belé nem szeretek. Nem hiszek az érzelem mentes szexben, mert én arra nem lennék képes.
    Majd mi mást tudtam volna, mint tenni minthogy elpirultam, de oltárira, mert... ez a téma zavarba ejtő, és miden bizonnyal ő is tudta, és direkt célzott erre, bár az igazat megvallva, jelenleg ő az az egyetlen férfi, akinek esélye van arra, hogy lefeküdjek vele, mert minden egyes pillanattal egyre biztosabb vagyok abban, hogy belezúgtam ebbe a srácba, de vajon helyes dolog ez? Nem tudom a választ, de ezen még korai gondolkodni, hisz nem tudhatom, hogy mennyi esély van a dologra.
    - Jack... tényleg tetszik neked? Vagyis... nem kell mondogatni, mert szerintem akkor sem jó a testem.
    Mondom neki kipirult arccal és nyelvet is kiöltöm, mert igazat mondtam. Bármit mondhat, akkor sem fogom úgy gondolni, hogy jó fenekem van, és nem is értem, hogy... miért is engedem meg neki, hogy birtokba vegye, de az igazat megvallva... ami nem tudom, hogy jó dolog-e, de... Nem zavar, sőt érvezem, mikor érezhetem a tapintását, és mikor magára húz, akkor picit sem ellenkezem, csak engedem magamat, hogy keze bejárhassa a testem, majd megállapodjon a fenekemen. Nem zavart, és nem is éreztem magam kellemetlenül, hogy ezt csinálja és egy ilyen helyen. Nagyon jó volt, és nem akartam megszakítani a csókot, beleéltem magam, olyan volt mint az összes eddigi. Szenvedélyes, vad és akaratozó. valahogy nem tudom magam visszafogni, és nem is akarom, bár meglep mikor már annyira sikerült felszabadulnom a csókban,hogy kezem becsúszik a pólója alá, és izmos hasát simogatom. Bár lehet ideje lenne leállni a csókkal, mert most már kerülget a veszély, hogy letépem róla a pólót, mert... Úgy nyomnék egy puszit a mellkasára, és készülnék is lehúzni a pólóját, mikor egyszer csak hirtelen megszólal.Gyorsan elengedem pólóját, és elpirulva figyelek rá. Ez a csók megint csak Isteni volt, mint az eddigiek a mai napon.
    - Hát mi van, ha azt mondom, hogy elfelejtettem, hogy mennyire is vagyok fontos? Kapnék memória frissítést? De... Milyen mesét? Te nézel mesét?
    Kérdezem tőle az elején ajkamat rágcsálva, majd a végére nevetésben török ki, mert nem igazán tudom elképzelni, hogy Jack a TV előtt ül egész nap és valamilyen mesét néz, semmilyen mesét nem tudnék neki ajánlani, mert... Ő nem épp az a mese nézős típusnak tűnik, sőt. Sose néztem ki volna belőle, hogy néz meséket.
    Majd következő szavaimra láthatóan elszomorodik, de hát most... nem tehetek róla, hogy ezt gondolom, hisz ki tudja, hogy miért marad itt? Biztos nem azét, mert szeretne többet tőlem, és ezáltal csak egy ok marad, a szánalom és sajnálat...
    - Nem tudom, hogy miért vagy itt, azt tudom, hogy mikor nem maradnál... De, ha nem az miatt maradtál, akkor mi miatt?
    Majd megszakítja az ölelést, ami nem igazán tetszik, mert sokkal jobb volt őt ölelni, biztonságban éreztem magam, de láthatólag megint csak mindent elrontottam, mindig csak így járok, bármit is teszek, csak rontok a helyzeten és nem segítek magamon. Az elején minden olyan jól ment, hisz azok a csókok felejthetetlenek voltak, és most csak mindkettőnket bántja egy dolog. Engem az, hogy többet érzek iránta, de esélytelenül, de őt is ez zavarja, hogy többet érzek, csak annyi különbséggel, hogy ő nem szeretne többet.
    - Jack... nem hiszem, hogy így van... Én csak túl buta vagyok ehhez a világhoz. Nem tudok becsapni másokat, nem tudok másokat kihasználni...
    Mondom neki, majd sóhajtok egyet. Mindenkinek olyan jól megy ez a kettő dolog, csak nekem nem megy. De az igazat megvallva nem is akarom ezeket megtanulni, nem szeretnék másokkal játszani, mert ők is emberek... Nem pedig játékszerek. mindenkinek vannak érzései, és nem szép dolog mások érzéseivel játszadozni, de... Ez a világ erről szól csak, hogy másikat tönkretegyük. Majd kérdésére még nem válaszoltam, mert én tudom, hogy mit szeretnék...
    - Teljesen mindegy, hogy én mi szeretnék... arra vagyok kíváncsi, hogy te mit szeretnél... Szóval, mi legyen?
    Ültem vissza, mert... nem csókolt meg, és ezzel pontosan közölte velem, hogy nincs értelme törni magamat. Semmi esélyem nincs nála, és talán ez így helyes, talán... Butaság volt beleszeretni, de... nem tehetek róla. Nem én parancsolok annak a hülye szervnek ott bent. Inkább kicsit arrébb húzódtam,és mosolyogtam, vagyis próbáltam mosolyogni. IDIÓTA VAGYOK! IDIÓTA VAGYOK! IDIÓTA VAGYOK...




    ▲ music: - ▲ ▲Words: xxx ▲ ▲ Tessék Razz

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Csüt. Júl. 16 2015, 21:05



    Clary & Jack





    Az élettel kapcsolatban elég határozott elképzeléseim vannak. Mármint főleg azzal kapcsolatban hogyan élem. Nekem is vannak elveim, ha elég kiforgatottnak is lehet őket tartani, akkor is azok, amihez mindig is tartottam magam. Jó volt, így sosem kellet csalódnom, legalábbis magamban biztos nem. Az emberekben meg többnyire mindig csalódik az ember, de ha nincs mélyebb kötelék, akkor ezen könnyen túl tudom magam tenni. Lehetne ezt valami menekülésnek is nevezni, én csak megfelelő védelemnek tartom. Védem magam, nem hagyom, hogy fájdalmat okozzanak. Az életem első fele tartogatott eleget. Megszoktam már így érzem magam jól a bőrömben. Ritkán elmélkedem csak azon, hogy egyedül öregszem majd meg, és sosem lesz komoly kapcsolatom, gyermekem esetleg. Ezt viszont mindig gyorsan el is tudom hessegetni, hiszen feltétezésem szerint hamarabb hagyom ott a fogam a csatatéren, mint hogy ez bekövetkezzen. Nem mintha akarnám, hogy így legyen, csak egy elmélet.
    - A te döntésed bizony, és én ezt maximálisan tiszteletben is tartom. Mindig vigyázok! Nem lehet tőlem könnyen megszabadulni.
    Adok ennek a gondolatnak egy sokkal viccesebb élt. Mosolygok is mellé szépen, hogy hihető legyen. A céljaimért mindig tudok küzdeni, nem kell félteni semmitől. Még akkor sem, ha néha eldurran az agyam és beleugrok olyan dolgokba is, amikbe talán nem kéne, de ez csak a túlzott vakmerőség oka. Tipikusan az a fajta vagyok, aki ha kell az egyértelmű túlerővel szemben is ordítva indul csatába.
    Az aggódás sem szoktam meg az évek alatt, nem volt senki, aki aggódjon értem. Kedves gesztus és elfogadom, emiatt nem haragudhatok meg Claryre.
    Úgy döntök ideje, hogy kicsit tovább játsszak. Közelebb hajolok, hogy a fülébe súghassak valamit, egyik kezemmel még játékosan takarva is, ha még valaki szájról akarna olvasni, akkor se tehesse. Erre azért kevés az esély, talán felfigyeltek páran itt ránk, na de nem ennyire. Nem játék annyira, szeretném újra zavarba hozni.
    - Tudod, ha tehetném, végigcsókolnám, és még jobban felfedeznélek.
    Na vajon erre mit reagál majd. Egy biztos, hogy a vörösödés pipa, de ennél a rák rákvörös árnyalatnál nem tudom, hogy lehet e még jobban fokozni. Talán nem, talán igen. Kiderül.
    Nem tudom meghazudtolni most sem önnön magam. Kikívánkozik belőlem és tudom, hogy szívesen megtenném. Örömet okoznék neki és buja estét, ha kérné. Attól tartok, hogy ő nem igazán erre vágyik. Illetve egészen más körítésre. Mély érzelmekre, szerelmes szavakra és csókokra. Arra én meg nem vagyok képes. Legalábbis, nem tartom magam képesnek rá, ez a helyesebb megfogalmazás.
    A vad egybeforrásunk is ezt tükrözte most. Ha elengedem magam, nem tudok megálljt parancsolni ennyinél. Az érdeklődés viszont benne is megvan. Hiszen keze már pólóm alá hatolt és felfedező utat járt be. Ha több időt hagytam volna, talán jobban is bejár.
    - Ne nevess ki, de imádom a régi fekete-fehér vígjátékokat és rajzfilmeket is. Épp Tom és Jerryt bámultam. Azt hittem kaptál már elég emlékeztetőt. Vagy sosem elég?
    Nevetek őszintén a szemeibe nézve. Szívesen tenném, nagyon is. Olajt viszont most nem adnék ehhez a tűzhöz, mert félek teljesen elemészt. Jobban mondva Claryt és nem akarok neki rosszat. Én így fejezem ki, hogy mennyire fontos nekem. Másképp kezelem őt, mint a nőket, akikkel hasonló viszonyba kerültem eddig életem során. Sokkal meggondoltabb és finomabb eszközökhöz nyúlok miatta. Kellő időt is hagyok neki.
    - Nem arra gondoltam, hogy használj ki másokat. Ez nem feltétlenül erről szól. Én viszont nem akarok neked rosszat azért, mert érzelmileg elmaradott vagyok és nem is úgy néz ki, hogy ez változni fog. Nem én vagyok neked a herceg fehér lovon. Nagyon nem.
    Vallom be őszintén és öntöm rá gondolataimat, amik az egész körül keringenek. Talán fáj, majd amit mondok, de ez a helyzet. Én így látom. Nem akarom tönkre tenni őt. Nem akarom, hogy olyat csepegtessek belé, ami nincs ott és végül még több fájdalmat okozzak neki. Kapott most eleget szegény. Milyen ostoba vagyok néha. Nem tudom őt boldoggá tenni. Kizárt. Egy kivételes lány, meg sem érdemelném. Magamat hibáztatom az egész miatt. Semmit sem terhelek Claryre.







    ▲ music: Shoot To Trill▲ ▲Words: 641▲ ▲Note:-

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Csüt. Júl. 16 2015, 22:28



    Clary & Jack





    Valójában nem is tudom, hogy még miért nem lettem öngyilkos… Mert nincs igazán könnyű életem, hisz volt egy apám, akiről inkább ne is beszéljünk. Van egy testvérem, akiről szintén ne beszéljünk. És az oly sokak által öröknek tarott szerelem is véget ért, mondhatni az életem eddig csakis a szenvedésről szólt, alig voltak szép pillanatok, mert a sok rossz szinte már mindent kitörölt. De még itt vagyok, és küzdök, de hogy miért? Azt még én sem tudom… elterveztem az életem, hogy lesz egy férjem, aki szeretni fog, nem is kell törnie magát, csak legyen ott mellettem és szeressen, majd szülnék egy kis gyereket. Nem akarok sokat, csak maximum egyet, legjobb esetben kettőt. De nekem ez sose fog megadatni, mert nem lesz senkim. Bárkibe is szeretek bele, valami gond mindig adódik. Szóval tervezni felesleges!
    - Köszönöm, és szerintem nem is rossz döntés… És megszabadulni? Hát nem is akarok, maradj velem addig, ameddig lehet. Nem akarlak elvesztení, mert tudod… fontos vagy.
    És az elején amit mondtam komolyan is gondolom, mert tényleg nem igazán rossz ötlet, lehet már előbb is meg kellett volna tennem, mert csak Jace-t kínoztam leginkább. Nem magamnak, hanem neki ártottam, de… Talán ez volt a helyes, és most kerülnöm kell az intézetet. Nem találkozhatok többet Izzy-vel és Alec-kel sem, mert gondolom mindegyik szívből utál. Igen, az lesz a helyes ha megszakítok velük minden egyes kapcsolati szálat, és anyut is utasítanom kell, hogy ha keresnek, akkor sose érek rá.
    Majd nem is tudom, hogy miért csinálja azt, amit csinál. Épp arra koncentráltam, hogy tudtára adjam, mennyire is fontos nekem, és mennyire nem szeretnék megszabadulni tőle, majd ő csak közelebb hajol, majd kezével eltakarja a száját, de hogy miért? Talán azért, hogy a bámészkodok ne hallják meg? De ez badarság, hisz olyan messze nem is mehet el a suttogos hangja. De közelsége megint jó hatással van rám, hisz légzésem picit felgyorsul, és mikor meghallom, hogy mit suttogott…
    - Ki tart vissza, ha szeretnéd, hát tessék!
    Mutatok arra a pontra, amelyre célozhatott, és próbálok kemény, és vagány lenni, de nem igazán megy, mert pár másodpercnyi farkasszemezés után már a rákvörös arcom még egy árnyalatnyit változott. Nem tudom, hogy ennél már tovább hova lehet pirulni, de ha így folytatja, akkor már csak ennél rosszabb lesz. Majd elképzelem, és akaratlanul is az ajkamba hsrapok, és most fogom fel teljesen a szavait, hogy mit is szeretne, de egy idő után eltűnik az arcpír, és… rájövök, hogy maximum csak erre kellhetek és semmi többre.
    Majd jön az a csók, amiben már teljesen felszabadulok. Régóta nrm volt ilyen csókom, sőt. Talán ilyen vad, szenvedélyes, tökéletes csókom nem volt még, de nem is baj, talán Jack az első, aki ilyen dolgokat vált ki belőlem. És felszabadultságom, már nem ismer szabályokat, mire az ő keze az én fenekemet kényezteti, addig én kezemmel a hasát simogatom, és élvezem annak a kocka hasnak a simítását.
    - Tom és Jerry… Jajj de régen néztem már, de kis koromban imádtam a Boci és pipi-vel együtt, az id egy nagyon vicces mese. És… hát… tudod a mondás azt vallja: Ismétlés a tudás atya. Szóval sosem lesz elég az emlékeztető.
    Nem hazudhatok, még ennyi idősen én is szeretem a meséket. Van köztük egy-két nagyon szórakoztató és tanulságos is. Mondjuk a Tom és Jerry csak szimplán vicces és ismerős a macska-egér harc, hisz rengeteg példát lehet láni az életben is erre. Majd mikor visszatérünk arra, hogy szeretnék-e ismétlést, és szívem szerint már azonnal be is támadnám ajkaimat, hogy kezei ismét fenekemre csusszanhassanak, mert nagyon is élveztem. Kár volt ott abbahagyni, mert… nem tudom, éreztem egyfajta vágyat, amit nem könnyű megállítani… egy olyan vágy, ami eddig sosem volt. Miért nála jelentkezik előszőr?
    - Nem is lennék rá képes, nem tudnám megtenni, és tudom hogy nem erre céloztál… És mi van?
    Akadok ki majd hirtelen fel is pattanok… ki a fene mondta neki, hogy én a szőke herceget keresem fehér lovon… nem kell nekem, mert nem is létezik, a másik pedig, hogy:"Nem létezik szőke herceg fehér lovon, csak szőke paraszt traktoron!"… mentségemre szóljon, hogy ezt nem én mondtam, csak egyszer egy csaj szájából hallottam, és megjegyeztem mert annyirs tetszett nekem.
    - Jack… nekem nem egy herceg kell! Nekem nem kell egy tökéletes pasi, mert nekem… Te kellenél, és még mielőtt kiakadsz, már dolgozom azon, hogy kiszeressek belőled, na de a lényeg. Nekem nem egy tökéketes srác kell, hanem te! Egy vicces, humoros, jólelkű, kedves, segítőkész, rugalmas, alkalmazkodó.
    Mondom, majd elfordulok és itthagynám, de nem megy. Nem tudom itt hagyni, mert… már ő is tudna, akkor magam előtt sem… szerelmes vagyok belé. Tényleg nekem nem egy tökéletes valami kell, hanem Jack. Úgy érzem nekem ő lenne a tökéletes, és felsoroltam már, hogy miért is. De tényleg ezek miatt, és részben a csókjai is tehetnek erről. Gondolkodás közben átölelem magam, és próbálok nem Jack-re nézni, hanem máshova…
    - Mindegy… buta vagyok… sajnálom, hogy ilyenre gondoltam.




    ▲ music: - ▲ ▲Words: xxx ▲ ▲ Tessék Razz

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Csüt. Júl. 16 2015, 23:42



    Clary & Jack





    Biztos vagyok benne, hogy Clarynek nem lehetett könnyű élete idáig. Ez meglátszik bizonyosan apróságokon, főleg a tartózkodás miatt. Most vége lett egyetlen nagy szerelmének is, ami végigkísérte eddig, legalábbis gondolom, hogy nem volt túl sok barátja ilyen téren. Erre meg jövök én, és csak gondot okozok neki, holott csak szerettem volna boldogságot csempészni az életébe. Saját fejemre hoztam a bajt ez tény. Nem számítottam rá hogy fülig belém habarodik. Ez lett volna az utolsó gondolatom. Én pedig nem akarok neki fájdalmat okozni. Mindennek tetejébe. Nem vagyok ilyen szívtelen, de nem boríthatom fel egész életem és felfogásom egy pillanat alatt. Tanácstalan vagyok. Eszméletlenül az.
    - Ha te jó döntésnek érzed, akkor az, de az idő majd megválaszolja ezt a kérdést. Mivel én is így érzek, még évekig élvezheted, a társaságomat azt hiszem.
    A legjobb belátásom szerint is, annyi azért csak van hátra. Nem teremtek kapcsolatokat olyan könnyen. Már, mint igazi kapcsolatok, igazi barátságokat és mást sem. Viszont ha valamennyire sikerül, eléggé ragaszkodóvá tudok válni. Aki pedig ilyen kivételes személlyé válik az életemben, azért bármikor tűzbe tenném a kezem. Clary már biztosan ilyen. A baj inkább, hogy több szeretne lenni és ezzel nem tudok mit kezdeni.
    - Bátran mondod, de ha tényleg hozzá látnék, visszakoznál. Különben is itt a parkban nem lehet.
    Nézek körbe ennyi ember előtt, még egy bokorban is nehezen lehetne elbújni és nem is túl kényelmes sok szempontból. Visszafogom magam a csók után és most nem esek neki újra. Tudom én, hogy erősködik, de igazából sok gát van még benne. Nem menne az olyan könnyen, mint mondja. Ezzel nincs is gond igazából, ettől csak értékesebbnek tartom. Mivel tényleg fontos nekem, ezért nem akarom csak úgy letépni, mint egy virágot. Méltatlan lenne hozzá. Örök életre átkoznám magam miatta. Nem azért mert nem élvezném vagy ő, hanem ami utána maradna. Az érzelmek hiánya. Fájna neki és ezt nem akarom.
    - Akkor érted miről beszélek. Ha teljesen ki akarom kapcsolni az agyam, minden gondtól általában ilyenekkel foglalom le magam. Használni szokott.
    Szerencsére nem tart emiatt teljesen eszementnek és ez jól esik. Különc dolog, igen nem mindenki lesne hasonlót ilyen korban, de szerintem nem gáz. Tudni kell értékelni ezeket is.
    A következő szavai persze ismét nagyságrendekkel rontanak a hangulaton és a kedvemen is. A mosoly hamar tovaszáll arcomról. Eláraszt bókokkal és bevallja, hogy csak engem akar. Tudtam. Most úgy érzem magam, mint a sarokba szorított vadállat. Menekülni akarok, de nem teszem. Maradok, és szembe nézek ezzel.
    - Ennyire jót jelzőt nem érdemlek. Miért pont én? Tudod, hogy milyen vagyok. Nem… egyszerűen nem tudok. És nem miattad, mert biztos vagyok benne, hogy boldoggá teszed azt, aki téged választ. Évekig magányos farkas voltam. Barátok is alig. Nem tudok… kötődni.
    Próbálom, világossá tenni számára mi kavarog bennem. Mi az, amit tapasztaltam az évek alatt és mi tett ilyenné. Szeretném, ha megértene, és nem ítélne el. Rájönne, hogy nem miatta van, hanem csak magam miatt.
    Ülök tovább tanácstalanul és pár nagyobb kort sör után. Nagyobb korty, szinte lehúzom az egész üveget idegességembe. Tehetetlenségembe. A földet bámulom, nem akarok felé, nézni, mert rosszul esne nekem is, ha sírni látnám. Tudva, hogy milyen fájdalmat okozok neki. Talán jobb most, mint később, de ezzel is csak magamat biztatom.
    - Nem te vagy buta. Én vagyok ilyen… elcseszett. Itt egy gyönyöré és aranyos lány, aki fülig szerelmes belém én meg nem tudok vele lenni. Jace biztos kiröhögne emiatt vagy bárki más. Az én hibám.
    Fakadok ki magamra. Miért lettem ilyen? Tudom, igazából. Változtatni ezen, pedig nem is tudom hogy lehet e. Nem is tudom, hogy van e olyan nő aki képes lenne rá. Talán.








    ▲ music: Shoot To Trill▲ ▲Words: 593▲ ▲Note:-

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Pént. Júl. 17 2015, 21:30



    Clary & Jack





    Nem tudom, hogy mennyi jó döntést hoztam idáig, de nem sokat. És már nagyon elegem van, és... mindig is a legnagyobb probléma az a bizonyos szerelem, mert mást sem csinál, mint "Öl, butít, nyomorba dönt!". mellékesen ez a mondás igaz is, hisz másra sem jó a szerelem, hogy szenvedést okozzon másoknak. Szóval a szerelem egy hatalmas marhaság,de mégis érzem, vagyis azt hiszem szerelmes vagyok, de most másba, nem pedig Jace-be. Pontosan nem is tudom, hogy miért és mikor történt meg, de megtörtént, és Jack... nem is tudom, hogy ez jó-e. Jack mint már sokszor mondta nem igazán megy bele mély kapcsolatokba, sőt. egyáltalán nem is megy bele. Mindegy ezen még korai gondolkodni és nem is merek arra gondolni, hogy mi lesz, ha rájön a dologra, akkor vége az életemnek és elásom magamat, de van egy olyan érzésem, hogy már kapiskálja.
    - Én nem ígérem, hogy évekig nem szabadulsz meg tőlem... Sose lehet tudni, hogy mikor támad meg egy démon, vagy egy vámpír, mint múltkor... Elég sokszor kerülök közel a halálhoz.
    Valójában teljes mértékben igaz, amit elmondtam.Sose lehet tudni, hogy mikor támad meg egy démon, és én nem igazán tartozok az erős árnyvadászok sorába. Múltkor is rám támadt egy vámpírt, akit azóta sem sikerült megtalálnom és megölnöm, de azon vagyok, hogy megöljem, de.... nem igazán volt erre időm mostanában.Túlságosan lefoglalt a magánélet. De ez a támadás maradandó volt... majdnem meg is harapott, még szerencse, hogy valahogy megúsztam, bár addig nem nyugszom, míg meg nem találom a vámpírt és meg nem ölöm, mert... Mert nem hagyhatom, hogy ennyivel megússza, a vérét akarom venni, és tudom, hogy ez nem jellemző rám, de akkor is megakarom tenni...
    - Ha okos lennél, akkor addig kihasználnád a lehetőséget, amíg még bátor vagyok, és sose tudhatod, nem igaz?
    Lehet, hogy nem épp jó a taktikám,d e akkor is.... Igaza van, mert egy parkban sokan sétálnak, és mint ő én is körbe nézek, és ... Mint mondta nem alkalmas hely, meg amúgy is... Én nem egy parkban szeretném, hogy megtörténjen, mert... milyen dolog egy parkban szeretkezni, de várjunk... Mi a fenéért gondolkodom én ilyeneken? Csak eddig egy emberrel szeretkeztem, és az nem más, mint Jace. Vele is szerelemből tettem nem pedig azért, mert nem akartam volna, de ijesztő, hogy képes lennék Jack-el is megtenni ennyi ismertség után... talán rossz ember vagyok?
    Bár csókjából érzem, hogy visszafog, mert fél, hogy talán elfajulnak a dolgok. Sajnos tudom előre, hogy én nem lennék képes még rá, mert nem tudnám még megtenni... Nekem ez nem olyan dolog, mint a székre ülés, hisz nekem szükségem van a dologhoz érzelmekre. Érzelmek nélkül lehetetlen lenne.
    - Persze, hogy tudnom, hogy mire is gondolsz, hisz... Várj! ha azért nézed, mert el akarsz felejteni valami gondot, akkor... Mi a gond? Baj van? Esetleg tudok segíteni?
    Kérdezem tőle, miközben érdeklődés csillog a szememben. Tudni akarom, hogy ha van valami gondja, nem akarom, hogy azt higgye egyedül van a világ ellen... Én itt vagyok neki annak ellenére is, hogy tudom, soha nem kellek neki úgy, mert nem akar komoly dolgokba kezdeni... De én akkor is itt vagyok neki, bármi olyan gondja akadt, amin esetleg tudnék segíteni.
    De következő vallomásomat bárcsak ne ejtettem meg volna, hisz most...Látszik rajta, hogy még a mosoly is lefagyott az arcáról. Ennyire borzalmas lennék? Miért... miért? Miért nem tudom megtanulni, hogy a szerelem egy teljesen felesleges dolog, Csak fájdalmat okoz, és mindig megsértem magam. nekem nem szabad szeretnem, nem szabad éreznem...
    - Felejtsd el, hogy mondtam volna bármit is... Nem kell félned, megoldom, hogy ne érezzek... Alkotok egy érzelem mentesítő rúnát, és... elmúlik. Nem leszel a világ legszerencsétlenebb embere...
    Mondom neki mosolyogva, és... tényleg megpróbálok egy olyan rúnát alkotni, amely elmulasztja az ehhez hasonló érzelmeket, és megszabadulhat egy nagy tehertől, a szerelmemtől...Minden egyes pillanatban azon leszek, hogy elfelejtsem, mert ő ezt akarja. Nem sírhatok, nem fogok sírni és összetörni, egyszerűen fel kell fognom, hogy... CLARY FRAY SOHA, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM FOG KELLENI JACK NORDON-NAK. Csak ezt kell észben tartanom, feladnom és maradni egy határ mögött, amit nem léphetek át soha, nem csókolhatom, nem érezhetem tapintását, és nem foghatja meg többet a fenekem. Egyszerűen semmi sem lehet köztünk, és...
    - Bárhogy lehet szépíteni a lényeg ugyanaz... Egy hülye, álmodozó, naiv picsa vagyok, aki... Sose lesz elég jó egyetlen fiúhoz, akit szeret...
    Mi mást tehetnék, fogom magam és lefekszek vele szembe, de nem nézek rá, hanem az eget bámulom. Csak fel kell fognom, hogy nem kellek neki, és kész pont. Hiába szeretem, hiába szeretném mindennél jobban, hogy szeressem, nem fog sikerülni, ezt elég jól a tudtomra adta, de.. nem megy könnyen a felejtés. Nem tudok nem úgy gondolni rá, mint egy férfira, akit szeretek, mert szeretem... És még mindig nem tartom hibának a Jace-el való szakítást... De most mi legyen?
    - Szeretnéd, hogy most lelépjek, és kilépjek az életedből?
    Kérdezem tőle teljesen komolyan, miközben felhúzom a térdeimet. Nem menne egyszerűen, de megpróbálnám, ha arra kérne, még ezt is megtenném érte... Majd felhúzom a térdeimet, és elkezdem a felhőket lesni, miközben találok egy szív alakú felhőt... Az élet nagy pofonjai. De nem tudok sírni, talán... már nem is maradtak könnyeim.

    ▲ music: - ▲ ▲Words: xxx ▲ ▲ Tessék Razz

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. Júl. 18 2015, 14:26



    Clary & Jack





    Nyilván már egy ideje kapizsgálom a dolgot, hogy pontosan miről is van szó. Inkább csak nehéz volt tényleg elfogadnom, hogy ez lenne a helyzet. Nem tudom mikor léptünk fel erre a szintre, illetve hogy Claryben mi váltotta ki irántam ezeket a mélyebben érzelmeket ilyen hamar. Főleg mert túl sokszor nem találkoztunk eddig és azt se mondhatni, hogy ától-cettig ismerjük a másikat, mert még nem. A felszínt kapargatjuk maximum.
    Csoda, hogy nem jön, meg a kedvem az ilyen szerelmes dolgokhoz mikor látom, hogy mások mennyit szenvednek tőle. Clary is napokig zokogott Jace miatt. Szenvedett.  Én próbáltam segíteni rajta, de nagyon nehéz volt, most meg belém lett szerelmes. Örömet akartam csempészni az életébe nem fájdalmat.
    - Árnyvadászok vagyunk, ez előfordul és benne vagy, hogy bármikor történhet egy támadás. De tudod, engem mindig hívhatsz, ha bajba kerülsz. Nem engedem, hogy bajod essen.
    Ez így is van, megvédeném bármilyen szörnyűségtől, mert fontos nekem. Akár a saját testi épségemet is kockára teszem, mint mikor átszáguldottam a városon, hogy hamar odaérjek bár akkor szerencsére nem volt olyan eget rengető a baj, mármint nem olyan értelemben, ahogy gondoltam. Bármikor előfordulhat azonban.
    - Ha nem itt lennénk, hanem valami nyugodtabb helyen már régen kihasználtam volna.
    Mondom a szemébe nézve némi huncutsággal és biztos is lehet benne. Ha mondjuk egyikőnk lakásán lennénk nem álltam volna meg itt. Nem tudtam volna és bepróbálkoztam volna. Így vissza tudtam magam fogni, annyira amennyire igazából kellett is. Tudom, hogy Clarynek ez nem menne úgy, mint nekem szokott. Érzelmek nélkül, csak az élvezetért csinálva. Én pedig nem vagyok belé szerelmes. Kedvelem, nagyon is, de ennyiben kimerül a dolog egyelőre.
    - Nem dehogy is. A nagy átlagban gondoltam igazából. Az embernek mindig akad valami, amin sokat jár az agya, gondja, baja. Kell, az alkalom mikor ezeket teljesen le tudjuk vetkőzni és csak felhőtlen szórakozunk. Nekem ez ilyen, de aranyos tőled.
    Mosolygok és nevetek is egyben visszafogottan. Nem bírom ki, hogy lágyan meg ne simítsam arcát, mert segítene rajtam. Igazából nem tudnám elképzelni, hogy miben tudna, de maga a gesztus nekem már elég. Leírom szavakkal mire is gondoltam újra nekifutva, így már biztos érthető.
    - Ha én lennék a világ legszerencsétlenebb embere, biztos vagyok benne, hogy nem ettől. Ez csak felemelne. Ne gondolkozz ilyen ostobaságokon.
    Biztatom, de nem tudom mennyire sikerül. Eddig minden próbálkozásom csak újabb problémákat és kétségeket vettet fel. Tudom, hogy mivel oldhatnám meg pillanatok alatt a dolgot, de nem mondhatom, hogy én is szeretem. Mármint úgy. Az hatalmas és fájó hazugság lenne. Nem tehetem meg. Így meg teljesen tanácstalan vagyok.
    A kétségbe esés kényszer megoldásokat szül. Ahogy hallgatom, hogy ostorozza magát. Ezt nem akarom. Egyszerűen ismét közelebb csúszok hozzá, hogy határozottan fordítsam magam felé és forró csókkal foglaljam le csacsogó ajkait. Legalább addig nem mondd semmi sületlenséget. Magamhoz ölelem szorosan. Meg kell nyugtatnom őt, de nem szabad téves útra terelnem sem. Nehéz ügy.



    ▲ music: You Shook Me All Night Long▲ ▲ Words: 470 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. Júl. 18 2015, 16:09



    Jack && Clary
    I never want to be in love again.

    Sose gondoltam még arra, hogy mi lesz velem a jövőben, mindig csak a mai napnak élek, de... Lehet, hogy ezen itt az ideje változtatni, mert ki gondolta volna, hogy nyolc év után ide jutunk Jace-el. Mindenki azt hitte, hogy ez egy örök kapcsolat lesz, de most... Mélyen belül még szeretem, de már semmi sem olyan, mint régen. minden elrontottam nyolc évvel ezelőtt, mert ha akkor nem gátolom meg, hogy találkozzunk, akkor most nem tartanánk itt, nem egy másik fiúval lennék itt és nem ebbe a fiúba lennék szerelmes, hanem még mindig Jace-be, de most... Még sem érzem rossz döntésnek. nem gondolom azt, hogy máshogy kellett volna döntenem. Még ha összetöri a szívemet, megtapossa, átmegy rajta egy úthengerrel, akkor is azt fogom gondolni, hogy ez volt a helyes döntés.
    - Tudom, hogy hívhatlak, tudom hogy számíthatok rád, de nem támaszkodhatok mindig másokra... Meg kell tanulnom megvédeni magamat, a nélkül, hogy folyamatosan a kislány lennék, aki nem képes semmire...
    Tudom, hogy képes lenne eljönni bárhonnan, hogy megvédjen de nem tudom, hogy miért... Mert nem érez irántam semmit sem, és... mindegy, hisz múltkor is átszelte értem a várost pár per alatt, mert írtam egy SmS-est hogy baj van... Ott volt, amikor kellett és az ottani csókok nem voltak hibák, azok nyitották fel a szememet. Ezt kellett tennem, mert szeretem... Szeretem ezt a majmot, aki sose fog szeretni, és nem tudok ellene tenni, nem is akarok, csak érzem, hogy minden el fog rontani köztünk az, hogy többet szeretnék. Nem szabadna, de mégis érzek... Rossz ember volnék?
    - Akkor okos vagy és ravasz... Akkor kell keresned egy ilyen helyet, persze ha egy ilyen csúfsággal szeretnél tenni valamit.
    Mondom neki, miközben kiöltöm a nyelvemet, de még mindig el vagyok pirulva, a csudába, hogy ilyen dolgokat vált ki belőle, eddig nem volt ilyenre példa, ha jól emlékszem... Talán, ha most nálunk lennénk, akkor mi lenne? Letépte volna rólam a pólót, és elvitt volna az ágyába, majd vadul csókolózunk, míg... míg teljesen össze nem préselődünk, egymáshoz simulunk, érezném izmait, testét, és őt... Ajajj! Miért gondolok ilyenekre? Miért?!
    - Azt hiszem tudom, hogy miről beszélsz, de remélem most már azért jobb a kedved, mint eddig volt... Csak is fel a fejjel.
    Igen tudom, hogy miről beszél, mert mostanában én is így vagyok, talán kéne nekem i mesét néznem, de az a baj, hogy utálok egyedül lenni, és nézni valamit. Simon-t meg nem hívhatom el mesét nézni, mert kinevetne és cukkolna, azt pedig nem szeretném, meg... nem is igazán merem keresni, mert most Izzy-vel van és Izzy gondolom nem igazán csíppáz engem, amit teljes mértékben megértek. Majd mikor megsimogatja az arcom elmosolyodom, és megérintem egy picit a kezét, miközben a szemeibe nézek. Jól esik az érintése... nagyis is.
    - Teljesen mindegy, és szerintem meg nekem van igazam... Bármit mondhatsz a dolgokon semmit sem változtat, mert igazam van.
    Még az sem segítene, ha azt mondaná, hogy viszont szeret, mert tudom, hogy egy oltári nagy és fájó hazugság lenne, meg ráadásul hülyének is nézne... Nem szeretem, ha kihasználják, ha naiv vagyok, de ő szerencsére nem ilyen, hanem egy kedves és aranyos srác. Bármit mondhat magára, akkor is az, egy szeretni való és kedves srác, pont ezért szerettem bele, ami meg nem jó, nagyon is nem... Nem szeretné, hogy ilyet érezzek iránta.
    Majd elkezdem mondani azt, amit magamról gondolok, de meg lep... Közelebb csúszik hozzám, konkrétan felettem van, és megcsókol, miközben magához húz. Bármennyire is szeretném, nem csókolok vissza, mert ez nem egy őszinte csók, inkább tűnik kényszernek, és köszönöm nekem ilyen nem kell. minél előbb megszakítom, arrébb csúszok és elfordulok, pontosan háttal neki...
    - Jack... köszönöm,de nem kérek a kényszerből... nem kell megcsókolnod, tudom, hogy nem őszinte...
    Mondom, és sóhajtok egyet. Bárcsak igaz lenne, bárcsak ezt akarná és élvezné, de nincs így. Gondolom csak el akart hallgattatni, mert nem szerette volna hallgatni a szánalmas hisztimet, igen… csak ez lehet a dolog hátterében. De most mi lesz… vissza fordulok felé, és tanácstalanul nézek rá, majd… sóhajtok egyet és el is kezdem, de nem tudom, hogy mit mondjak…
    - Bármit csinálhatsz, bármit tehetsz, bármit mondhatsz, nem fog változni a véleményem magamról és rólad! Tudom, hogy azt hiszed ez rossz dolog, hogy te nem vagy jó ember, de… ez hülyeség. Nálad jobb fiút nem is képzelhetnék el, de… felfogtam, hogy nem kellek, nem fogom magam ráderőltetni,de! Ne kérd, hogy szeressek ki belőled, mert… nem menne.
    Mondom neki őszintén, és ha az eddigiektől elment az életkedve, akkor ettől már halott lesz, de bárcsak tudnám, hogy miért fél ennyire, vagy miért nem vagyok jó…

    névszószámzenecím



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. Júl. 18 2015, 17:19



    Clary & Jack





    Tipikusan az-az ember vagyok, aki szeret a ma örömeinek élni. Ritkán tervezek hosszan előre, ennek az-az egyszerű oka, hogy nehéz ellátni olyan messzire. Így a legegyszerűbb. Nincs kötődés kevesebb gond. A ma örömei pedig mindig kielégítőek tudnak lenni, ha elég ügyesen használjuk ki a lehetőségeinket, ebben pedig úgy érzem, jó vagyok. Nem is nagyon terveztem, hogy ezen változtatnék bármikor is. Nem érzem szükségét, jó így minden, ahogy van. Másoknak persze biztos fura lenne ez a gondolkodásmód, de én meg pont az övékben látom a kivetnivalókat. Nekem abból sok dologra nincsen szükségem.
    - Ha meg tanulsz vigyázni magadra, az persze csak jó, én támogatom. Ettől még ugyanaz marad a helyzet. Nem arról van szó, hogy mennyire vagy kislány, vagy sem. Mindig szívesen segítek.
    Ennyire egyszerű, nem szükséges túlbonyolítani. Akik valamilyen szinten fontosak nekünk, azoknak mindig segítünk. Én sem vagyok más. Azt most azért nem ajánlom fel, hogy megtanítom egy pár fogásra.  A legutóbbi Simonnal rögtönzött tanításom nem úgy sült el, ahogy gondoltam. Úgy érzem, senkinek nem lennék jó tanár. Az egy más tehetség. Én csak művelem a harcot, nem igazán tudom tanítani, nem az a vérmérsékletem. Ebbe már nagyrészt beletörődtem, de nem nagy érvágás. Nem voltak emiatt álmatlan éjszakáim. Ahogy most állunk, Clary miatt még lehet, hogy lesznek.
    - Tőlem bármikor meglátogathatsz az otthonomban. Az oroszlánbarlangban, de csak saját felelősségre.
    Ajánlom fel neki, nem is tudom miért. Én nem félek attól, hogy mi történhet kettőnk között. Bőven el tudnám képzelni, hogy Claryvel összegyűrök egypár lepedőt. Nekem külsőre mindene bejön, nem találok rajta kivetni valót. A belső értékei meg talán még nagyobbak ennél. Nem is érek fel hozzájuk, az én lelki világom ennél sokkal szimplább. A véleményem persze még mindig az, hogy ez sok lenne neki és így nem akarna velem lenni. Én pedig nem fogok ráerőszakolni semmit, főleg nem magamat ilyen téren. Nem az a típus vagyok.
    - A kedvem az összességében jó. Nem bántam meg hogy ide jöttem találkozni veled. Megdöbbentettél és ezzel jelenleg nem tudok mit kezdeni. Nem tudok okosat mondani, vagy tenni.
    Vallom be őszintén. Sok minden kavarog odabent és nem látok ki utat. Akarom is meg nem is. Szeretnék vele lenni, még közelebbi kapcsolatban is. Nem eldobva magamtól sosem, csak szabadon éldegélve úgy, mint eddig. Viszont az hogy ő teljesen magához akar láncolni, elrémiszt. A szerelme jelenleg nekem túl sok.
    A kissé tényleg kényszermegoldásként előhúzott csók, sem jelent megoldást, semmit sem érek el vele. Még viszonzást sem kapok, lassan eltol magától. Egy újabb halott próbálkozás részemről a helyzet enyhítésére. Már kezdem megszokni. Idegesen simítom hátra a hajamat kissé összekócolva és visszahelyezkedve a fához. A maradék üvegsört felveszem a fűből és lehúzom.
    - Ha már nem vagyok átitatva teljesen a szerelem gondolatával már a csókom sem jó? Értem én. Hát akkor nem.
    Azzal elkönyvelem, hogy többet meg sem próbálom. Nem fogok így közeledni hozzá, mert így már nem kellek neki. Nem tud azonosulni jelenleg az én valóságommal én pedig a szerelemmel, állok továbbra is hadilábon. Patt helyzetnek néz ki innen. Nem tudom mi lesz a folytatás.
    - Legszívesebben pedig azt kérném. De nem, úgy ahogy gondolod. Ha nem lenne ez, minden könnyebb lenne. Nem akarlak viszont irányítani, megváltoztatni, ami benned van. Egyszerűen… nem tudom. Talán jobb lenne ha békén hagynálak. Örömet akartam neked okozni, nem pedig fájdalmat. Az én hibám, hogy belekergettelek ebbe. Nem akartam. Sajnálom. Nem tudom neked megadni, amire vágysz.
    Még mindig magamat okolom természetesen, ez nem változik bennem. Teljesen érthető Clary viselkedése jobban belegondolva. Éppen nagy szerelmi kapcsolata válságban volt, megjelentem én és csókokkal halmoztam el és jókedvvel. A kapcsolatának vége lett, így egyértelmű hogy hozzám kezdett húzni szerelem után sóvárgó szíve. Mekkora ökör vagyok, hogy ebbe így nem gondoltam bele.




    ▲ music: You Shook Me All Night Long▲ ▲ Words: 606 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. Júl. 18 2015, 19:22



    Jack && Clary
    I never want to be in love again.

    Mihez kezdek az életemmel? Csomószor kérdezték tőlem, mikor még az emberek világában élek, akkor még azt mondtam, hogy híres művész leszek, és lesz egy saját galériám, ahova kiállíthatom a műveimet, most ehelyett pedig árnyvadász vagyok... Démonokkal és alvilágiakkal harcolok mindennap és próbálom túlélni az életet és nem öngyilkos lenni, mert valahogy nekem ez az élet nem megy... Mindig elrontok valamit, és elvesztek egy olyan embert, akit nem szeretnék, mert... Még ha nem is vagyunk együtt Jace-el, attól még lehetnénk barátok, de minden bizonnyal szívből gyűlöl és látni sem akar, bárcsak... Máshogy alakultak volna a dolgok, nem akarok neki fájdalmat okozni, de én már nem vagyok ugyanaz az ember, aki egykoron voltam. Megváltoztam az évek alatt, és a kezdeti szerelmi láng kezdett elhalni, miközben egy másik folyamatosan erősödött. Idióta vagyok, egy szerencsétlen , szerelmes idióta...
    - Tudom Jack és én is mondanám, hogy bármikor segítek neked, de... nem vagyok valami nagy segítség... Csak útban lennék, de ha ügyes lennél, akkor talán kapnál egy csókot.
    És halál komolyan is gondolom, amit mondtam, mert tényleg szívesen megyek neki segíteni, ah szeretné, csak akkor nagyobb baj lenne, mert nem vagyok épp a legjobb árnyvadász. Nem is értem, hogy miért születtem annak, tehetségtelen vagyok, bár a csók... Azt maximálisan őszintén mondtam, és szívesen csókolnám, amikor csak lehetne. Olyan jó lenne, nem is akarnám megfojtani, elég lenne, ha mondjuk heti kétszer találkoznánk, nem venném el a szabad idejét, és... Teljesen mindegy, hogy mire gondolok.
    - Ami fura az az, hogy nem félek attól, hogy rossz helyre megyek, bízok benned és ... tudásodban?
    Ezt a mondatot talán nem gondoltam át rendesen, mert... Persze természetesen nem félek tőle, meg tudom, hogy biztonságos helyre megyek, de akkor is félek egy picit, hogy mi lenne, mert ő egyértelmű, hogy mit akarna, és... Ha a helyzet úgy hozná, akkor bele is mennék, mert a szerelem sok mindenre képes, még erre is. De egyszer biztos, hogy meg fogom látogatni a házában, ha eljön az ideje, még korai lenne... Nem hiszem, hogy menne és nem miatta. Nekem még kellene egy kis idő a gátlásaim leküzdéséhez... De menni fog, nem adhatom fel mert... Nem futamodok többet meg, ha az kell ahhoz, hogy többet láthassam Jack-et, akkor megteszem.
    - Gondolom ez nem az a jó fajta megdöbbentés...
    Sóhajtok egyet, mert most is sikerült minden elrontanom. Bárcsak más enne a helyzet és ne éreznék semmit sem, bárcsak nem lennének érzéseim, csak egy érzéstelen doboz lennék. Nem lenne az életben semmi gondom boldog lennék és élvezném az életet, nem pedig önsanyargatásba kezdenék, hogy miért nem felelek meg egyetlen szerelmemnek se.
    majd odajön és megcsókol,a mit én nem viszonozok, és láthatóan rossz lehet ez neki, de nem értem, hogy miért...nem kell nyugtatni, már megértem, hogy senkinek sem leszek soha elég jó. Majd ő beletúr a hajába, és összekócolja, mire én ezt nézem, ajkamba harapok és gyönyörködöm. Mikor pedig lehúzza a sört csak elmosolyodom, de szavai meglepnek. Nem ezt vártam volna tőle, hanem... és visszaül a fához.
    - Ezt most miért mondod?
    Veszek egy mély levegőt, élesen szívom be a tüdőmbe, és térde állok a fekvésből. Nézem őt, és nem értem... miért ne kellene nekem szerelemtől való túlcsöpögés nélkül? Kellene nekem ő mindenhogy, de én neki úgy kellenék, hogy ne szeressem, hanem az ágyasa legyek. Hát... nem hiszem el, hogy most ez van, mert szerelmes vagyok, utálom magam. Mindennél jobban rühellem magam, mert egy ilyen félresikerült izé vagyok.
    De nem is tudom, hogy mi lenne jó, mert következő szavai még jobban fájnak, de nem fogok sírni. Elfogadom, hogy nem akar és nem kellek neki, nem ő tehet róla, hanem én... Én vagyok ilyen rossz és hülye.
    - Ha békén hagysz, akkor... csak rosszabb lesz minden...
    Elkezdek felé közeledni térden járva, és most teszem meg azt, amit eddig még soha, de nem tudom, hogy okos döntés-e, de nem félek, ezt kell most tennem. Mikor lé állok kezemmel végig simítok a combján és elkezdem fel felé csúsztatni, majd férfiasságán állapodik meg a kezem, amire nadrágon keresztül rámarkolok és elpirulva ránézek, majd kezem feljebb csúszik a melléra, miközben leülök ölébe, ahol kicsit fészkelődöm, de... Ez nekem olyan új, és az igazat megvallva nem is esik rosszul... Az ölében picit fészkelődöm, mire megállapodok egy ponton, majd közelebb hajolok hozzá.
    - Ne légy buta, nekem mindenhogyan kellesz, a csókod is... nem kell szerelmesnek lenned belém, de... Fontos vagy, és bármit megteszek, hogy nehogy megtörténjen, az, hogy soha többé ne lássalak.
    Mondom neki őszintén, és ajkaimat az övére tapasztom, miközben elkezdek mocorogni az ölében, tudom hogy nem fog hinni nekem, de nem érdekel, nyelvem akaratozó és szenvedélyes, kényeztetem nyelvét, és ha nem csókol vissza, ha csak lesz, mint egy fadarab, akkor békén hagyom, és tényleg soha többet nem keresem fel, de remélem, hogy visszacsókol, majd kezeim bejárják a testét, hasára csúszik az egyik a póló alatt, amely kis léptékkel halad lefelé, és nem szakítom meg a csókot...

    to Jack *-*eltörpülőzenecím



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. Júl. 18 2015, 21:18



    Clary & Jack





    Az életemben ugyan nem sok választási lehetőség adódott, azzal kapcsolatban, hogy mire is viszem majd, vagy mivel is szeretnék foglalkozni. Egészen hamar kijelölt volt az út számomra, hogy bizony árnyvadászként fogom leélni ezt az életemet, bárhogy is lesz. A múltam ugyan sohasem volt tiszta, de ez akkor is így volt. Kurt pedig gondoskodott róla, hogy el is tudjam látni ezt a feladatkört maximálisan. Én pedig soha nem is vágytam másra. Elégedett voltam azzal, ami van és szerettem volna ebben a legjobb lenni, a lehető legtöbbet elérni. Mind a mai napig fejlesztem, magam ahol csak tudom. Ehhez viszonyult természetesen életstílusom is, meg saját felfogásomhoz. Ezért is lettem ilyen, amilyen. Jól érzem így magam.
    - Sosem lehet tudni. Még az is lehet, hogy egyszer pont rád lesz szükségem valamilyen ügy kapcsán. Ne légy kishitű. A csók, az bármikor jól jön.
    Próbálom bíztatni, hogy azért nem olyan jelentéktelen, mint amilyennek gondolja magát néha. Sok van benne, csak rá kéne döbbennie erre egyszer. Utána már minden rendben lenne. A kellő önbizalom hiánya. Bezzeg nekem van belőle egy raklapnyi. Talán még sok is néha. Az hogy néha meg csak úgy összefutnánk boldoggá tenni egymást, nem is rossz ötlet, de nem ebben a formában. Ha szerelmes belém, nem engedhetem magamnak ezt meg hosszú távon. Csak csalódás és fájdalom lenne belőle, ha sosem kaphatna többet belőlem. Legalábbis így gondolom.
    - A tudásomban? Nem tudom, mire gondolsz pontosan. Bízhatsz is bennem, minden körülmények között. Sosem tennék olyat, amit nem szeretnél.
    Mondom egyszerűen és őszintén. Az első rész tényleg nem tiszta nekem. Addig tiszta sor, hogy bízik bennem úgy átlagosan, de milyen fajtatudásomban éppen? Tényleg arra gondolt volna, hogy kellőképpen vigyáznak rá az ágyban? Ez elég fura gondolat. Mintha kezdené egyre nyíltabban felvállalni a dolgokat. Talán miattam? Nehéz megmondani. Mintha nem lenne már olyan visszahúzódó.
    - Hát nem számítottam rá. Erre nem. Nem a legkellemesebb, de nem miattad, hanem mert én ódzkodok minden ilyen mély érzelemtől. A vágyaimnak élek, és ha valakivel úgy alakul, hogy ezek közös útra térnek, akkor az mindenkinek csak jó.
    Tényleg erre aztán nem számítottam. Rendesen arcba vert a dolog. Ettől még szembe kell néznem vele, hogy ténylegesen ez a helyzet. A megoldás viszont még várat magára. Tovább vázolom közben, hogyan is élem én ezt a kis életemet. Hogyan szokott ez lenni nálam. Még akkor is, ha tudom, hogy ezzel nem tudna azonosulni. Talán még el is ítél majd, könnyed és szabadelvű felfogásom miatt.
    Látom, hogy nem esik jól az, amit mondok neki. Hogyan is eshetne. Én viszont tényleg, lelkem rajta igyekszem nem megbántani. Nem szeretném, ilyen vagyok, ezzel nem tudok mit kezdeni. Egy érzelmileg visszamaradott lény.
    - Nem akarlak ellökni magamtól. Akkor mégis hogyan legyen?
    Figyelem, ahogy lassan kúszva közeledik felém. Nem tudom, mire készül, de nem hátrálok meg vagy ilyesmi. Kíváncsian várom, és bizony meglep, amit tesz. Nem a negatív értelemben. Egy ilyen közeledés semmilyen körülmények között nem lehet negatív. Először óvatosan felsimít a combomon, majd a férfiasságomra tapint, elég határozottan. Egy pillanatra mintha meg is ugranék, de nem azért mert rosszul érintette, csak mert váratlanul. Az ölembe ül így továbbra is nyomást helyezve érzékeny pontomra, fészkelődése által még ingerelve is azt. Kellemes, nem lehet mondani, hogy nem az.
    Már nincs időm szavakkal reagálni kijelentésére, mert vad csókkal rohamozza meg ajkaimat, és én viszonzom. Talán rosszul teszem, nem tudok neki ellent állni. Nyelvemmel viszont masszírozom, mert kívánom őt. A mozgása ölemben is elég jótékony ahhoz, hogy idővel még keményebb dolgot érezzen maga alatt. Szinte kitör belőlem idővel, hagyom, hogy keze ott barangolja be testem, ahol csak kedve van hozzá. Én pedig végigsimítók oldalán fentről lefelé, hogy aztán belemarkoljak mindkét kezemmel formás fenekébe, aztán masszírozzam azt, olykor ott húzva közelebb magamhoz.






    ▲ music: You Shook Me All Night Long▲ ▲ Words: 607 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. Júl. 18 2015, 22:23



    Jack && Clary
    I never want to be in love again.

    Furcsa bele gondolni abba, hogy már nem Jace-ért dobog a szívem, hanem Jack-ért… annyi év után ki hitte volna, hogy meginognak az érzéseim és nem fog tovább menni a kapcsolat vele, hanem megpróbálnám egy olyan sráccal, aki reménytelen eset, de… még ha elutasít, ha összetöri a szívemet, ha megpróbálna megölni, akkor is szeretném és jó döntésnek tartanám azt, hogy megpróbáltam. Küzdeni fogok Jack-ért, mert szeretném szeretni, és szeretném ha megengedné ezt nekem, mert igenis fontos nekem és szükségem van rá. Persze ez neki valami nagyom rossz dolog, de szerintem nem, mert képes szeretni, képes lenne szerelembe esni, de nem akar. Inkább menekül a mély érzések elől, minthogy szembe nézzen velük, de hogy miért? Azt nem tudom, de jó lenne megtudni. Tudni szeretném, hogy ki tette ilyenné, vagy legalább azt, hogy miért akar így élni tovább. Bárcsak belémszeretne…
    - Rám lenne szükséged? Kétlem, mert… nem is vagyok kishitű! És annyi csókot kapsz, amennyit csak szeretnél, csak szólnod kell.
    Mondom neki, majd rákacsintok? Méghogy én kishitű? Nem is vagyok az, csak szimplán nem vagyok beképzelt és tisztában vagyok azzal, hogy harcképtelen vagyok, mert nem tudnék megölni egyetlen démont sem, hisz… Többet éltem emberek közt, mint árnyvadászokkal. Nem voltak kiakoromtól fogva edzéseim, gyakorlásaim. Egyszerűen sose leszek olyan jó, mint Alec vagy Izzy. Mindketten nagyon jó harcosok és sose fogok felérni hozzájuk, bármennyire is szeretném…
    - Vannak rá még szinónimáim… Tudás, tehetség, adottság, gyakorlottság… Mindegy, ez… Tudom, hogy nem tennék olyat, amit én nem szeretnék…
    Teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy nem csinálna soha semmi olyat, amit esetleg nem akarnék, mert tiszteletben tartja az akaratom és nem erőszakodkodik. Ezt szeretem Jack-ben, hogy képes gátat szabni a vágyainak, és nem kap a hátára, hogy hazacipeljen és ott lefeküdjünk… De nem szabad ilyenekre gondolnom, mert csak egyre jobban elpirulok, amit nem szeretek. Állandoan zavarba jövök, ha vele vagyok és nem tudom, hogy mit kéne tennem, vagy mondanom… Mert olyan dolgokat tud velem tenni a jelenléte, amelyeket normális körülmények között nem tennék, ilyen példaul az, hogy elképzelem magam előtt mehtelenül, és nem tudom, hogy miért… Jace-t még nem képzeltem el.
    - Lehet, hogy félre értesz, de… számomra a szerelem nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal velem legyél, halmozz bókokkal és csókolj folyamatosan… Hanem nekem annyi is elég, hogy tudom, csak… velem hagynád kibontakozni a vágyaidat, és nem kéne mindennap találkoznunk… kell egy kis távolság is. Heti két alkalommal megelégednék…
    Motyogom az orrom alatt, de tényleg minden egyes szavamat komolyan gondoltam, és szeritnem semmi félnivaló sincs abban, amiket mondtam… Nekem tényleg elég, ha nem csal meg és csak… csak… csak velem fekszik le… Nem kéne mindennap velem lenni, és nem is akarnám. Nekem is szükségem lenne egy kis szabadságra és különlétre. Bőven elég lenne az a bizonyos heti két alkalom, bár ha többet szeretne nem ellenkeznék.
    Tényleg nem esnek jól a szavai, de megértem azt, hogy nem akar velem lenni és feláldozni a szabadságát annak érdekében, hogy nálam ezerszer szebb lányokkal bújjon ágyba. Nem fogok könyörögni neki, nekem annyi bőven elég, ha nem veszítem el. Szeretnék vele még eltölteni egy kis időt, és ha arra jut, hogy nem akar velem többet találkozni, akkor megértem és elfogadom a döntését, bármennyire is esne rosszul, megtenném…
    - Nem tudom Jack, majd kitalálunk valamit…
    Nem is habozok tovább, elkezdek felé haladni és tudom, hogy nem vall rám a következő dolog, amire készülök, de nem érdekel… Ez kell ahhoz, hogy velem maradjon, akkor megteszem ezt is… Szóval elkezdtem közeledni felé, majd szerencsére nem kezd el hátrálni, hanem figyel, mire én felsimítok félénken a combján és mikor férfiasságához érek és rámarkolok nadrágon keresztül, akkor ő … mintha… megugorna és érzem, amire én csak elpirulok és ajkamba harapok, de nem állhatok meg ott, ezért ölébe ülök, ahol kicsit fészkelődőm, majd elmosolyodom, mikor nem lök el, nem állít meg, csak élvezi.
    Majd elmondok neki pár gondolatot, és megcsókolom, és ő viszonozza szerencsére, amire én csak még hevesebben reagálok és még szenvedélyesebb lesz a csók, még ő is érezheti, hogy engem is fűt egyfajta vágy, és ez a vágy nem múlik, csak erősődik. Minden egyes pillanattal egyre jobban élvezem a csókot, még elkezdek mocorogni az érzékeny pontján, mire ő ott lent megdagad és én nem tudok mit tenni, csak elpirulok és nem hagyom abba a fészkelődést, folytatom. Keze végig símit az oldalamon és fenekemre csúszik én pedig csak egy aprót nyögök a csókba, majd az én kezem is bejárja a testét, és végül az egyik az oldalát cirogatja, míg a másikkal a tarkoján lévő hajba markolok, és közelebb húzom magamhoz, de megszakítom egy pillanatra a csókot.
    - Még mindig úgy gondolod, hogy jobb lenne, ha többet nem találkoznánk?
    Kérdezem tőle lihegve, mert egész testem fel van hevülve… érzem ahogy ver a szívem, a légzésem és a pulzusom is felgyorsult. Tetszik ez az érzés, de gátat kell neki szabnom, mert ha így haladunk, akkor a végén még letépném róla a pólót. Szóval nem csókolok vissza mindaddig, míg ő nem csókol, de még fel kell tennem neki egy kérdést, ami talán mindent elronthat, de… nem érdekel.
    - Nem szeretnél egy esélyt adni a dolognak?
    Kérdezem tőle még mindig felhevűlt állapotban, dé a fészkelődést sem hagytam abba, mert… a csudába is jól esett, hogy… érzehettem… azt, hogy… jól esett érezni a férfiasságát, jól esett érezni őt.
    to Jack *-*eltörpülőzenecím



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. Júl. 19 2015, 00:14



    Clary & Jack





    Ha jobban belegondolok a dolgokba Clary szíve még nem is olyan régen Jacért dobogott. Miután találkoztunk és eltelt pár hét, pár találkozás, már értem. Meg kell vallani egy igazi szerelmes alkat. Aki nagyon vágyja, hogy valaki igazán viszont szeresse. Én ennek pont a szöges ellentéte vagyok. Azt sem tudom, hogy képes lennék e egyáltalán megadni neki azt, amire vágyik. Nem vagyok én sem tökéletes, nagyon nem. Jelenleg nem tudom elképzelni ezt a dolgot, hogy amolyan igazi szerelmespárként együtt legyünk. Ez mondjuk nem Clary miatt van. Senkivel sem tudnám elképzelni.
    - Ha nem hát nem. Sosem lehet tudni. Pont olyan helyzetbe kerülök, amire csak te tudnál megoldást. Bármi előfordulhat, mondjuk a rúnákkal kapcsolatban. Helyzettől függ, nem harci bevetésre gondoltam. Az jó volna, de nem akarlak kihasználni ilyen téren, bármennyire jól esne is.
    Egy ügy felderítésében nem csak harci képzettségre van szükség. Más ismeretek is szükségesek, és biztos vagyok benne, hogy Clary is segítségemre lehetne egy alkalommal. Bár terepre nem szívesen vinném, félteném, hogy baja esik, de attól még más úton is lehet. A csókjai pedig mindig finomak voltak és mindig jól esnének, nehezebb napokon, vagy csak úgy szimplán. Viszont ez már bántana, hogy csak így hívogatnám emiatt. Nem férne bele nekem.
    - Akkor jó. Nem tudtam, hogy ilyen tehetségemet is… kipróbálnád, értékelnéd. Fogalmazzunk bárhogy is.
    Próbálom én is finoman előhozakodni ezzel, mert még mindig csak reménykedem benne, hogy egyre gondolunk e téma alatt. Nagy égés lenne, ha mégsem. Az igaz, hogy sosem volt még rám ott panasz, volt is elég alkalmam belejönni és gyakorolni. Nem hátrány az ilyesmi.
    A tempó viszont még mindig szokatlanul gyorsnak tűnik Clary részéről. Nem ezt szoktam meg.
    A beszéd egy időre a háttérbe szorul, ahogy az ölembe ülve szinte egybeforrunk, mert kicsi gátat sem szabok ennek most. Talán úgy volna helyes, de nem megy. Egyszerűen vágyom minden porcikáját és kívánom őt úgy, ahogy van. Érzem, hogy a mozgás hatására egyre jobban forrósodik fel a testem, a vágyaim is egyre jobban felkorbácsolódnak. Valahol viszont tudom, hogy megálljt kell parancsolnom, mert ez még mindig egy park. Ahogy a hajamba túr, ahogy keze testemet járja be, ahogy én az övét és a nyögése, minden olyan izgató és jóleső érzés. Egy pillanatra azonban vége szakad, mert Clary véget vet neki.
    - Sosem mondtam, hogy nem akarnálak többet látni. De ne haragudj, nem folytathatjuk itt, mert… mert menten leteperlek.
    Vallom be őszintén, mert így is van. Az előbb is csak azért merült fel bennem, hogy neki jó legyen, hogy neki talán ez lenne a jó. Tudtomra adta, hogy nagyon nem akarja ezt. Én sem igazából.
    A végét pedig komolyan mondom láthatóan. Nem azért mert nem élvezném, de tényleg nem itt kéne. Egy túl jó pillanat és átesek a ló túloldalára. Most is lihegek még a hirtelen lökettől.
    - Egy próbát talán tehetünk.
    Nyögöm ki végül halkan beleegyezve. Sok veszíteni valóm nincsen igazából. Ezzel tudom, hogy neki örömet okozok és én is élvezni fogom azért, aztán bármi lehet. Nem tudom. Meg akarom adni neki az esélyt, hogy esetleg megváltoztasson, még ha ez ellen még mindig minden tagom ellenáll.








    ▲ music: You Shook Me All Night Long▲ ▲ Words: 506 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. Júl. 19 2015, 01:23



    Jack && Clary
    I never want to be in love again.

    Mindig is szerettem ezt a parkot és most különösen, hisz szép emlékek tartoznak ide, és ezeknek az emlékeknek a száma csak szaporodik az idő múlásával… Bár a legszebb itteni emlékem az első csókom Jack-el. Nem gondoltam volna, mikor megpillantottam először, hogy idáig el fogunk jutni, és ennyi csókunk lesz. Mindig is azt hittem, hogy Jace-el maradok örökre, de most már nem így van… Már nem Jace-ért dobog a szívem, hanem Jack-ért, aminek ő minden bizonnyal nem örül és meg is értem, biztos hogy borzalmas lehetek, vagy nem tudom. Én sem szeretném magamat. Minden bizonnyal én is menekülnék magam elől, mert csúnya vagyok. Lehet ezentúl a kisgyerekeket nem a szörnyekkel kell ijeszteni, hanem velem, majd minden mesében: Megjelent a hatalmas és ronda Clary, aki olyan csúnya, hogy a csúnyaság versenyen nem győztes lenne, hanem Isten! Külön oltárt is müködtetnének nekem.
    - Igazad van… egy dologban tudok segíteni, a rúnákban. Semmi máshoz nem értek, csakis ehhez… szóval, ha bármi kérdésed lenne, akkor hívj ezen a számon…
    Kisebb nevetésben török ki, mint valami béna és egyben olyan, mintha egy halál gáz reklámban lennénk és én lennék a béna szolgáltató, aki mindenképp ráakarja magát beszélni az elképesztően szexy és jóképű vásárlonak. Bár komolyra fordítva a szót… rúnaismeretből viszonyt tényleg nagyon jó vagyok, még alkotni is tudok, ami kiemel a többi árnyvadász közül… Szeretem csinálni azt, amihez értek, és ehez viszont értek… Más nem kell a rúna alkotáshoz, mint egy kulcsszó, ami a rúnának ad értelmet. Ez a része pedig egy kicsit nehezebb, mert van amit nem lehet elmondani egy szóban, és ez kis próbléma… de mindenhol van egy kiskapu.
    - Ne nevess, de egyre jobban kezdem azt hinni, hogy… bármit kipróbálnék, ami veled kapcsolatos… szóval… ömmm… hát… igen… Kipróbálnám.
    Mondom neki kissé szégyenlősen és dadogva, mert tényleg így volt… Egyre jobban biztos voltam abban, hogy bármire is képes lennék miatta, semmire sem mondanék nemet és… és… szívesen próbálnám ki vele, hogy milyen lehet a… á. szex. Én minden bizonnyal borzalmas lehetek az ágyban, hisz… nem szoktam gyakran… sz… de Jack sokszor csinálta már. Már tudja, hogy mit szeretnek a nők és hogy hogyan is érheti el azt, hogy megtegyék,a mit ő szeretne, mert Jack… olyan tökéletes, és nem csak a külseje, hanem a belseje is… Jobb pasit nála kívánni sem lehetne.
    majd Clary Fray olyan dolgot tesz, ami egyáltalán nem val rá. Oda mentem Jack-hez, majd beleültem az ölébe és szabad utat engedtem a vágyaimnak az érzéseimnek, és megcsókoltam. De nem az az átlagos csók volt, hanem a követelöző, vad és szenvedélyes, aminek nem lehet vagy nagyon nehéz megálljt parancsolni, és jelen helyzetben nem is akartam abbahagyni. Jól esett Jack közelséges és jól esett az, hogy ő is felszabadult a csókban. Kezünkkel bejártuk egymást testét, ő az enyémet… Végig simított az oldalamon, majd a keze a fenekem állapodott meg, és érintése kellemese volt és nagyon jól is esett… De én is bejártam a testét… Majd hajába túrtam egyik kezemmel, míg másikkal az izmos oldalát cirogattam, majd megszakítom a csókot, mielőtt elfajulhatna…
    - Én is így vélekedem és… talán igazad van, nem folytathatjuk itt, mert… De nagyon jól esik ez, sose éreztem még ilyet, ilyen vágyat…
    Majd mikor ráeszmélek, hogy miről is beszélek, akkor csak elpirulok, és azt sem tudom, hogy hirtelen hova is nézzek… Talán nem kellett volna neki ezt elmondanom, de nem tehettem másképp, mert tudatni akartam vele, hogy mit is és hogyan érzek iránta. Sajnos be kell látnom, hogy még Jace-nél sem volt ilyen erős és tűzes vágy… Vajon ez jó dolog? Majd mikor a mentek leteperre gondolok, akkor elmosolyodom. Tudom, hogy őt is füti a vágy és engem is, vajon ha most az én szobámban lennénk, akkor mi lenne? Lennra rajtunk egyáltalán ruha? Bár mondjuk rajta póló biztos, hogy nem lenne…
    - Milyen próbát?
    Kérdzem tőle hirtelen, mert nem tudom, hogy milyen próbáról beszél, ez a löket egyelőre nem enged gondolkodni, hisz a szívverésem és a légzésem is felgyorsult. Nem tudok másra gondolni, mint Jack-re és a testére. Bárcsak nem kéne leállnom, és folytathatnám ott, ahol az előbb abbahagytam, de nem tehetem, mert a végén még Jack tényleg leteperni itt a park közepén… Majd pár pillanat után leesik, hogy milyen próbárol beszélt és egyből elpirult mosoly kuszik az arcomra… Várj, akkor most mi…
    - Várj… akkor most mi…?
    Nem, nem én akarom kimondani, az ő szájából akarom hallani, hogy jól értettem-e a mondatát, de minden bizonnyal igen ,és annyira boldog vagyok most… jó tudom, hogy csak azért mondta! hogy akadjak le a témáról, de be akarom neki bizonyítani, hogy… tud szeretni és nem is butaság az egész… mielőtt még válaszolna, adok egy gyors cuppanósat az ajkaira és abbahagyom a fészkelődést is…
    to Jack *-*eltörpülőzenecím



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. Júl. 19 2015, 02:05


    Well, surprise!


    Tudom, amit tudok. Általában legalábbis. Aztán van, amikor mégsem. A lényeg az, hogyha valamihez kedvem szottyan, akkor azt megcselekszem. Ilyen volt a mai séta is, melynek következtében az egyik fa alatt vertem tanyát, lustán a törzsnek vetett háttal állva, jobb lábamat magam alá húzva szemlélődőn.
    Először nem tudtam, hogy kit nézek. Mármint tudtam, csak nem akartam tudni. Aztán úgy voltam vele, hogy ez érdekesebb, mint bármi más műsor, hát maradtam. Nem biztos, hogy Jack észrevett, sőt, biztos vagyok abban, hogy nem. Semmit sem hallok a beszélgetésükből és nincsen is hozzá közöm. Egyszerűen csak kíváncsi vagyok és olvasgatom a magam kedvére a félre nem igazán érthető gesztusaikat. Minden féltékenység nélkül. Hiszen nem vagyunk egy pár, nem történt közöttünk semmi olyan, amitől azok lehetnénk. A vonzás törvénye érvényesült, nem több.
    Ajkaimon mosollyal lököm el magam a fától, s indulok el tökéletes véletlenséget színlelve a páros felé. Lazán ellibbenek mellettük, nem teszek semmit azon kívül, hogy úgy helyezkedem, hogy odaintésemet Jack tökéletesen jól láthassa. Nem szólítom meg, szavakkal nem köszönök nekik hiszen nem vagyok elefánt. De a bennem lakozó démon szerette volna tudatni vele, hogy erre jártam. Hátha bekúszik elméjébe a kérdés: mióta lehettem itt?
    Kíváncsi vagyok mikor jön a lokálba legközelebb. Talán mégis jin-fent fogok árulni neki? Az nagyban függ attól, hogy miről és miképp fog zajlani a legközelebbi beszélgetésünk. A hazugságot nem szeretem. A többnejűség/férjűség - nem csak feleség aspektusban - intézményében viszont hiszek. A tűz nem egy vas odatartására való.

    Off: Csak ennyi voltam, nem zavarok tovább. Smile
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. Júl. 19 2015, 11:40



    Clary & Jack





    Igazából imádom ezt a parkot. A legjobb hely, ha az ember nem otthon szeretne kikapcsolódni egy TV előtt. Ráadásként sok szép dolog történt már meg velem itt is. Nem merném elmondani Clarynek, hogy nem ő az első, akivel itt sikerült hasonlóan közeli csókcsatába keverednem. Sőt akadt már meredekebb légyottom is egy-két eldugottabb helyen, de ezt meg pláne nem feszegetném. Nem is akarom, hogy hasonló történjen meg most. Claryvel jobb, ha az átlagos ösvényen maradunk, és majd inkább egy lakásban. Már ha lesz rá alkalom meg kedv. Nem mennék ilyen messzire, ha nem akarja.
    - Ugyan most csak kiemeltem a legfontosabbat. Ne sarkítsd ki ennyire. Nézd onnan, hogy tényleg van olyan, amiben csak te tudsz segíteni. A számot meg tudom és fogom is hívni.
    Szerencsére, ahogy látom, nem vette túl komolyan, vagy legalábbis nem úgy mintha elégedetlen lenne ezzel. Ez is valami és nem is akármilyen tudás. Szerintem egészen kivételes. A harc csak egy dolog én ahhoz értek és abban vagyok a legjobb. Ettől még nem szoktam lenézni más adottságokat. Az árnyvadászok is sokfélék, nincs kettő ugyanolyan. Mindenkinek meg van a szerepe és az útja egy közös cél alatt egyesülve.
    - Bármit? Ez azért elég tág fogalom valljuk be. Hízelgő, ha így gondolod.
    Nem gondolkodtam rossz irányba ezek szerint, hála így nem volt nagy égés az egész. Meglepő, ha belegondolok, most konkrétan azt mondta, hogy szívesen lefeküdne velem. Annak ellenére, hogy biztos nem tette meg eddig mindenkivel, sőt maximum csak Jacel tartom valószínűnek, de lehet még az sem történt meg. Nem tudhatom. Nem akarom ráerőszakolni az alkalmat pont emiatt. Alakul majd magától.
    A csókcsata végül nem fajult el megállíthatatlanul. Bár így is lehetne nevezni egy kisebb előjátéknak ruhán keresztül. Clary nagyon rámenős volt, de nem lehetne mondani, hogy nem élveztem a dolgot, mert nagyon is. Kedvem lenne folytatni is, csak nem itt, de ezt már nem merném neki bevallani. A mondanivalójára, rögtön újra mosoly kúszik fel az arcomra.
    - Az biztos, csodás vagy, de tényleg nem itt kéne. Én már többször is, de sosem tudok neki ellent állni.
    Kicsit kifújom magam és lassan helyreáll a testem és a lihegésem is elmúlik. Nem köntörfalazok, tudja, hogy nem ő nekem az első ettől még nem kell egynek érezni magát a sok közül. Valamilyen szinten már most különleges. Hasonlóan fiatalos és aranyos nővel még egyáltalán nem volt dolgom. Ez nekem teljesen újdonságként hat, és nem negatívan persze. Megvan ennek a szépsége és az a törődés, amit tőle kapok, egészen kivételes.
    Szinte tudtam, hogy az utolsó mondatom meglepi majd, mint válasz. Nehéz még egyszer kimondanom, mert tényleg ellenkezik az elveimmel. Jobb lesz, ha kifejtem neki. Sóhajtok és belevágok.
    - Nem mondom, hogy most te meg én úgy együtt vagyunk, mint egy igazi pár. Semmivel sem akarlak hitegetni, de szeretnék adni neked egy esélyt, hogy esetleg megváltoztass, vagy nem is tudom.
    Bár legbelül erre a legkevesebb esélyt látok még mindig. Most is inkább a vágyak dolgoztak bennem, nem az érzelmek, de ilyen vagyok. Már az is hatalmas előrelépés, hogy ilyenre elszántam magam miatta. Remélem, értékeli.
    Egy kis közjáték zavarja meg az éppen javulni készülő helyzetet mikor Claryről eltéved a tekintetem Rileyt pillantom meg, aki láthatóan észrevett. Hogy a jó büdös francba. Nem tudott volna másfele sétálni inkább? Magyarázkodhatok neki is. Hát ez csodás. Bár nem vagyunk együtt, de lehet így lőttek a vele való estémnek, amire úgy hajtottam. Így jár az, aki túl sok vasat tart a tűzben. Néha csak eltűnnék az összes nő elől, mert ennyire megnehezítik az életem. Sebaj, újra Claryre mosolygok mintha mi sem történt volna. Egyelőre minden vágyam központja ő. A Riley dologgal meg majd foglalkozom, ha újra találkozunk. Az egyik kedvenc mondásom alkalmazva. Ezen a hídon majd akkor megyek át, ha odaértem.






    ▲ music: You Shook Me All Night Long▲ ▲ Words: 611 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. Júl. 19 2015, 13:03



    Jack && Clary
    I never want to be in love again.

    Vajon miért pont ez a park az a hely, ahol szerelembe estem, megint? Szeretek parkokba járni, mert itt minden olyan nyugodt és csendes, a madarak egy kellemes és élvezhető dalt csicseregnek, miközben a nyári szél lágyan és kellemesen fújja arcukba a kellemes hűvös levegőt. Körbevesz minket mindenhol a természet, és itt biztonságban érzem magam… Nem csam Jack jelenléte miatt, hanem mert itt… olyan nyugodt minden. Nem is csodálaom, hogy anyu házassági évforduloját itt ünnepeltük, mert egy a hely fantasztikus. Imádok itt sétálgatni, és nézni a fák lombját, miközben a szellő fújja az ágakat. És mindez csak rizsa, mert nem akarok arra gondolni, hogy itt volt az első csókom Jack-el, ami elindította bennem a lavinát. De gondolom, hogy neki nem velem volt itt az első csókja…
    - Miért vagy ilyen… kedves? Tényleg borzalmasan tehetségtelen vagyok, de te mégis próbálsz arra bíztatni, hogy nem vagyok esetlen és béna, de tévedsz! Én az vagyok, és nem tudod megváltoztatni a véleményem.
    Tényleg nagyon kedves tőle, hogy próbál arra biztatni, hogy tehetséges vagyok, de valójában nem vagyok az, egy picit sem… Egy dologhoz értek, ahhoz is csak azért értek jobban, mert apám kísérletezett rajtam, mikor még magzat voltam, és a több az angyalvér bennem, mint a többi árnyvadászban, csupán ezért kimagaslóak a képességeim… Sose akartam ezt, sose akartam volna árnyvadász lenni, de nem én választottam a sorsomat. Ez csak úgy alakult, és nem tehettem ellene semmit sem, mert… Árnyvadásznak születtem, hiába volt gát az elmémben, akkor is árnyvadász voltam. De szívesen segítek neki bármiben, csak hívnia kell és ott leszek neki, bármikor.
    - Igen, bármit… és tudom, hogy tág fogalom, de akkor is komolyan gondolom, hisz… tudod… mindegy.
    Már zavaromban azt se tudom, hogy merre nézzek, arcom pedig egyre vörösebb, és nem… nem tudom, hogy miért mondok ilyeneket, de komolyan gondoltam azt, amit neki mondtam. Bármit kipróbálnék, ami vele kapcsolatos, ha arra kérne, hogy… hogy… feküdjek le vele… akkor… akkor… megtenném, mert szeretem. Tudom, ez az ő szemszögéből egy nagyon is borzalmas dolog, de szerintem nem az, hisz ellopta a szívemet, anélkül hogy tudna róla. Nem tudom, hogy miért van ez, de sikerült neki, most már rá gondolok, amikor csak tudok… Amióta nem láttam csakis ő járt a fejemben, még le is rajzoltam az ajkait.
    Majd rám nem jellemző dolgot tettwm, rámenős voltam, mert akarom Jack-et, és ha ez kell ahhoz, hogy felfigyeljen rám, akkor megteszem, mert nem akarom elveszteni, nem akarom, hogy egyszer úgy válljanak el az útjaink, hogy soha többet nem találkozunk utána. Azt nagyon nem szeretném, mert Jack nélkül nem bírnám ki… ezzel nem arra akarok célozni, hogy minden percét velem kellene töltenie, dehogy is… nem vagyok egy kullancs, annyit időt töltenénk együtt, amennyit szeretne, nem erőltetném magkivétel…
    - Hát… te még csodálatosabb vagy, az ajkaid, az érintésed a nyelved és te magad is… Hát majd eljön az az alkalom is, mikor… mikor… már nem kell leállnunk.
    Mondom neki zavaromban, és még el is pirulok, megint… De komolyan gondoltam, minden egyes porcikáját akarnám és szeretném, mert… ő olyan tökéletes, és szeretem, mikor megcsókol, mikor megérint, mikor… nyelvünk vad táncot jár… Ez alól a közelsége és az érintése sem kivétel… Próbálom lehűteni felhevült testemet, és csíllapítani a vágyaimat, de nehezen megy, mert… Legszívesebben újra megcsókolnám, bejárnám kezemmel a testét…
    Majd mikor azt mondja, hogy… Na várjunk csak, ez nekem még mindig hihetetlen és előszőr fel sem fogtam, hogy mit mondott, csak azt hittem, hogy most csak a vágyait próbálja meg csillapítani, de nem erről beszélt, és mikor másodjára megszólal, már mindennel tisztában vagyok, de tudom hogy miért mondja…
    - Tudom, hogy te ezt nem akarod, tudom hogy minden procikád ellenkezik, mert… te csak egy dologra vágysz… Sőt azzal is tisztában vagyok, hogy nem fog sikerülni, de legalább megpróbálhatom.
    Mondom neki őszintén, és halál komolyan gondolom azt, amit mondtam. Tudom, hogy legkevésbé sem akar velem összejönni, és nem is akar komolyabb dolgot érezni irántam, és nem tudok ellene mit tenni. Ha már elhatározta, hogy ezt az életet fogja élni, akkor egy ilyen senki, mint én nem változtathat rajta, de egy dologra figyelnem kell… Nem adhatom fel soha sem, mert… hiába látszik reménytelennek, talán… talán… talán egyszer belémszeret, és szeretni fog, de nem tudhatom…
    Majd látom, hogy félre pillant és valami gond van, mert a pillantása ezt súgja. Egy nálam sokkal csinosabb és szebb lány sétál el, akit még ezelőtt sohasem láttam… Ki lehet vajon? De valami köze lehet Jack-hez, mert akkor nem pillantana úgy, mint aki rossz fát tett a tűzre… Mit gondoltam én? Soha sem rúghatok labdába egy olyan lány mellet, mint az előző. Mielőtt még nagyon messze juthatott volna, felálltam és tettem hátrébb két lépést, majd vettem egy mély levegőt, hát… akkor…
    - Ha gyors vagy, akkor még utoléred… mond csak azt, hogy letámadtalak, és te nem tudtál semmit sem tenni, mert… erőszakos voltam…
    Hát mi mást hetettem volna? Úgyis tudnom kellett volna, hogy semmi esélyem sincs nála, nálam ezerszer szebb lányok vannak, és Jack minden bizonnyal talát egy olyan szépet, mint az előző. Butaság volt ezt tennem, csak… rontottam az ő helyzetén…
    to Jack *-*eltörpülőzenecím



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. Júl. 19 2015, 14:30



    Clary & Jack





    A park ma is egészen nyugodt és az idő is kiváló. Még jó, hogy hamar megszabadultam a bőrkabátomtól. Mondjuk heves egymásnak esésünkkel kicsit fel tudtuk kavarni itt az állóvizet, de nem olyan vészes. Mindenki inkább a saját dolgával törődik és csak pár kósza tekintet szegeződött ránk olykor egy időre. Nem olyan furcsa végtére is az, ha egy pár egymásnak esik ilyen szép körülmények között egy napfényes napon. Bár mi nem képzünk egy párt, attól még lehet.
    - Egyszerűen ilyen vagyok és kész. Nekem merőben más a véleményem rólad. Te se akarj megváltoztatni.
    Mondom neki, de nem véresen komolyan csak reflektálok arra, hogy ő sem enged azon véleményéből, hogy milyen elképzelése van saját adottságairól. Szerintem merőben rossz, és én meg ebből nem engedek. Igazából mindegy, talán majd idővel változik a véleménye és lesz több önbizalma saját magával szemben. Az sokat lendítene rajta.
    Senki sem lesz puszta véletlenségből árnyvadász. Minden okkal történik ebben a világban és Clarynek fontos szerepe van, ebben az egész körforgásban ehhez nem fér kétség. Akár belátja, akár nem így igaz.
    - Mit kellene pontosan tudnom?
    Nézek rá kérdőn. Most tényleg nem tudom, hogy mire utalhat ezen a témán belül. Nem mindig tudom ám követni. Néha úgy érzem elvesztem a fonalat. Pedig nagyon is az én világom a lepedők gyűrése, de mégis. Talán nem is gyökeresen ezzel van összefüggésbe elejtett szava. Ha normálisan megfogalmazza, talán sikerül rájönnöm. Ha mégsem, hát ennyivel kevesebbet tudok majd.
    Szívesen lefeküdnék vele, ez nem kérdéses. Ellenben a szerelmes része a dolognak, nem túlcsábító még mindig. Ettől, olyan feszélyezett lenne számomra az egész. Biztos csak rontanék a helyzeten ezzel. Azt pedig nem szeretnék.
    - Azt mondod, hogy eljön?
    Egy újabb kérdés merül fel bennem. Örülök a dicséretének, jól esik azért, és nekem sem volt okom panaszra éppen. Jól csinálta, amit csinált. Nehéz ennyire előre látnom. Néha úgy érzem, mentem leteperem és ennek ő is örülne, máskor meg úgy érzem egyszerűen nem fogunk egyről a kettőre jutni sohasem és talán hanyagolni kellene az ilyen szoros dolgokat. Nekem is különösen nehéz, férfiból vagyok és tele vágyakkal, amik kielégítésre várnak. Ha nem kapom meg itt, nyilván más fele fogom keresni. Mert nem bírom ki sokáig egyedül. Mármint nem szoros kapcsolatra gondolok, hanem egy alkalmi társra.
    - Egy dologra vágyom? Ennyire azért nem vagyok egysíkú, de köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményed.
    Húzom el a számat. Tudom én, hogy nem vagyok tökéletes. Viszont az nem esik a legjobban, hogy én csak arra használom a nőket, hogy megfektessem őket. Ennél azért már vele is sokkal többet foglalkoztam. Nem abból a célból, hogy ágyba vigyem, azt meg végképp nem terveztem, hogy szerelmes lesz belém. Legalább én is tisztán látok, kijött belőle az őszinte. Így tényleg nem fogunk közösre nevezőre jutni. Ostoba ötlet volt, már bánom, hogy belementem.
    A helyzet csak fokozódik, mikor észleli, hogy kiszúrtam valakit, nem hittem, hogy erre ilyen heves féltékeny reakcióval támad rám. Ehhez azért nem vagyok hozzászokva. Már nem is lehet nézelődni? Jó ennél több volt, mert megismertem Riley, de erről ő nem tud. Hogy mi jobb viszonyt is ápolunk.
    A kifakadása ilyen módon nem hat meg. Nem érzem jogosnak. Éppen kezdett rendeződni a dolog, legalábbis úgy éreztem, most mégis katasztrófa az egész. Ostoba ötlet volt belemenni. Hagyom elmenni, nem tudok neki mit mondani. Meglehet, most láttam utoljára. Amit bánnék valahol, de lehet neki így lesz jobb mégis.








    ▲ music: You Shook Me All Night Long▲ ▲ Words: 551 ▲▲ Note: xxx

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Pént. Júl. 24 2015, 21:38

    Clary & Alec


    Elvesztettem önmagam, és… Nem is tudom, hogy újra lehetek-e az a Clary, aki egykor voltam, az a határozott, megállíthatatlan és erős nő… Megtörtem, gyenge vagyok, egy életet nem érdemlő ember, mert tönkre teszek számomra minden fontos embert, akiket sose bántanék… Jac… Jace… Megint elrontottam mindent, és… Rossz ember vagyok, hisz engedtem a vágyaimnak, miközben őt elhagytam, mert nem voltam képes szembenézni azzal, hogy elrontottam mindent. Minden bizonnyal tönkre tettem az első szerelmemet, mert egy gonosz ember vagyok… Én nem akartam bántani, de félek… nem merek vele lenni, hagytam nyolc évig, hogy távol legyen tőlem, hiába szerettem… Megváltoztam, hisz meghalt bennem a bátor és megállíthatatlan lány, már csak egy sírós és életre nem érdemes törékeny lány vagyok, akit egy löket össze tud törni. Nem akartam rosszat, csak kipróbálni, hogy milyen lenne, ha mást szeretnék, de csak az amúgy is törött szívem még törékenyebb lett, és tudnom kellett volna, hogy Jack… Sose fog belém szeretni, miért is hittem ebben? Neki nem egy ilyen lány kell, aki érzelmes és szeretne szeretve lenni, hanem egy olyan, aki… megadja neki azt, amivel a vágyai megelégednek, butaság volt felkeresni.
    Átakartam vágni csak a parkon, mert siettem egy galéria kiállításra, annyira szerettem volna elmenni egy ilyenre, de nem volt sokszor rá lehetőségem, hisz az új élet teljesen lefoglalt, árnyvadásznak lenni… inkább egyfajta átok, mintsem áldás. Gyors léptekkel haladok, majd megtorpanok, mert egy ismerős alak tűnik fel előttem… Megállok, és mikor észrevesz és felém kezd sétálni, elkezdek hátrálni, miközben könnyeim szabad utat találnak, hogy a külvilágra juthasson… Nem akarok Alec-el találkozni, nem akarok vele beszélni, hisz már innen érzem a tiszta gyűlöletét, mert régen sem szeretett… Senki sem szeretett a családjából. Egyszer már megragadta a torkom, de most mi lesz? Megakar majd ölni? Nem fogom tiltakozni, megérdemlem a halált, más nem járhat egy… Majd egy kérdés teszek fel magamban: HOVA LETT CLARY FRAY? Régen szembe mertem vele szállni, most pedig csak hátrálok és tudom hiába, mert utol fog érni. Majd mikor pár lépés választ el minket…
    - Utálj, gyülölj, vess meg… Csak hagyjatok, eleget szenvedtem már… Csak annyira szeretnék már halott lenni… - sose voltam még ennyire megtört, ennyire esetlen, ennyire nem… én… Nem tehetek róla, de nem akarok több fájdalmat elviselni, nem akarok több szenvedést, hisz így is szenvedek rendesen, már nem bírom… A kínok, melyek vállamra nehezednek kezdenek túl súlyosak lenni, és nem tudom, hogy meddig fogom még bírni…
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Szomb. Júl. 25 2015, 15:50




    To Clary

    Az elmúlt napok történései után muszáj kiszellőztetnem a fejemet, és a Central Park pont tökéletes erre. Dühös vagyok, mérhetetlenül, meg annál egy kicsit jobban. Nyolc év után végre eljutottam odáig, hogy nem utálom nyilvánosan Claryt, hogy elviselem magam mellett, erre ez van… Bár azt kell  hogy mondjam, nagyon nem tetszett a viselkedése, hogy hanyagolta Jace-t. Nem is az, hogy nem tetszett, hanem hogy nem értettem a helyzetet, hiszen végigcsinálták/tuk a háborút, mindent megtettek volna egymásért, láttam, hogyan néz rá Jace, de akkor most miért? Mire fel dobta őt? Egyszerűen nem fér a fejembe… Nagyon nem lenne szerencsés, ha most találkoznék Claryvel, bár valahol mélyen remélem, hogy belébotlok valahol, mert beszélni akarok vele, de amit kapni fog, nem teszi zsebre, azt garantálom!
    Felnézek, és lássatok csodát, őt pillantom meg. Agyamat elönti a vörös köd, elvesztem az irányítást magam felett, és megindulok felé. Lassan, kimérten, nem sietve. Nem lepődök meg azon, hogy hátrál előlem, de szerencsémre nem látja a fát, aminek hamarosan neki fog menni, ha nem néz hátra. A fa elzárja a menekülési útvonalát, megállok én is. Ökölbe szorítom a kezem, és hatalmasat ütök a fába, pont a feje mellett. Nem foglalkozok a fájdalommal, hisz a dühöm nagyobb annál.
    -Ne aggódj, nem öllek meg. Nem azt én stílusom, bár tény és való, sokkal egyszerűbb lenne. - Hangom tele van fenyegetéssel. Nem hagyhatom, hogy meglépjen, ezért kezem a torkára vándorol.
    -Megmondanád, hol voltál nyolc éven keresztül?! Hogy miért hanyagoltad Jace-t?! És most, hogy újból feltűntél, miért dobtad őt csak úgy?! - Ujjaimmal kitapintom az ütőerét, és érzem, hogy a pulzusa az egekben. Nem fogom megfojtani, hisz nem ez a célom. Ettől függetlenül, ha pillantással ölni lehetne, már rég halott lenne…

    १I’m so sorry… Sad १Clothes १ Zene
    ©️
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Vas. Júl. 26 2015, 22:40


    Clary & Alec @
    Az utobbi napokban történt dolgok kezdenek kikészíteni, kezdem érezni, hogy kezdem elvesztení önmagam, elvesztení az a Clary Frayt, aki egyszer voltam. Akkor erős voltam, határozott, erősakaratú,megállíthatatlan lány, és most pedig, amivé váltam megijeszt… Rgy gyenge, semmire való lány lettem, akinek semmi keresni valója sincs már az élők sorában. Tönkretettem egy olyan ember életét, akiét soha nem akartam volna, de már sajnos semmit sem tudok visszacsinálni, már nem tudom meg nem történté tenni a tetteimet. Tudom, hogy most magamra haragítottam az árnyvadászok többségét, köztük Izzy-t is és Alec-t, akiket nem akartam… De lássuk be egész életükben csak utáltak, csak elviseltek Jace miatt, sose szerettek, Alec rengetegszer megmondta már, hogy semmi keresni valóm nincs közöttük és igaza is volt, én nem árnyvadásznak születtem, hanem embernek, emberek közt nevelkedtem, és bárcsak maradtam volna közöttük. Akkor most minden másképp lenne, talán nem szenvednék és nem azon járna az agxam, hogy mikor futok össze valakivel, aki mostanra tiszta szívéből utálhat.
    Sétálok a Central parkban, ott ahol menedéket találok és itt úgy érzem, hogy eltudok menekülni a világ elől, itt biztonságban vagyok. Elég közel a természethez, elég közel mindenhez, amit szeretek… Mindaddig ezt gondolom, míg meg nem pillantom Alec-t, és érzem a mérhetetlen gyűlöletett, amely árad belőle, jelenléte megijeszt és nem tudok mást tenni, mint pár lépést hátra tenni. Majd menekülésemet egy fa akadályozza meg, és keze ökölbe szorul és várom az ütést, de nem negem talál el, hanem a fába csap…
    - Már rég halottnak kéne lennem, már születésemkor annak kellett volna lennem… Sokkal egyszerűbb lenne, igazad van… Adj egy tőrt és felgyorsítom a folyamatot… aztán mindenki boldog lehet, aki utál… Te és Izzy is…
    Majd mikor keze a torkomra siklik, kicsit sem lepődők meg, hát remélem összeszorítja kezeit, és érzem, ahogy a levegő elfogy a tüdőmből, és a végén majd élettelenül a földre hullanéj, de egyáltalán nem ez törtönik… Majd szavaira elkezdenek hullani a könnyeim…
    - Egyedül otthon, reménykedve hogy boldog lesz, hogy talál mást helyettem és elenged, még annak ellenére, hogy nekem nem sikerült teljesen… És nálam jobbat érdemel… Tudom, hogy nem hiszed el nekem… Mindig is utáltál, már mikor előszőr megpillantottál, már akkor éreztem, és mai napig nem múlt… Gondolom Izzy is hasonlóképp van ezzel…
    Abbahagyom a sírást és szemeibe nézek, és ha nem elég elvakult, akkor tudja, hogy nem hatudok, hogy minden egyes szó, amit az imént ejtettem ki a számon, igaz… Tényleg azt akartam, hogy Jace továbblépjen és mással boldog lehessen… Jobbat érdemel, mint amit én tudok nyújtani, és… Már mellette még más is van a szívemben,,egy másik férfi, akit szintén nem tudok kiverni a fejemből…
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Harlem Meer

    on Kedd Júl. 28 2015, 15:47



    Liam & Gus


    - Mámor és boldogság. Remélem a bolháikat nem vonzom azért.
    Elhúzom a számat. Liamnek nem mondhatok el mindent arról, hogy miért is vannak a fent nevezett dögök ennyire jóban velem, bár sok minden lehet, hogy megoldódna, ha hirtelen őszinteségi rohamot kapnék. Verekednénk egy jót, majd elkönyvelne flepnisnek és áldás békesség. Nem, mintha erre vágynék, de így tudom elképzelni a kockaagyának járását.
    - Mikor fogsz már túllendülni rajta?
    Eresztek meg egy költői kérdést felé. Nem mondhatom, hogy nem tudom mi baja van, de ettől függetlenül kezd állati unalmas lenni, hogy még mindig ezen lovagol. Szart se tud az egészről, de úgy tesz, mint aki nagyon képben van. Én meg hagyom neki, mert így egyszerűbb. De ha megint be akar mosni, akkor azt már nem fogom hagyni neki.
    Lendít, szorítom, fejel. Mint valami rossz sportközvetítés így gondolatban.
    - Édesanyád jól érzi magát?
    Morgok rá, de közben vigyorgok is, mert van ebben a fickós virtusában valami nagyon szórakoztató. Mint amikor a kölyökkutya akar megtámadni, de még ügyetlen. Az is mindig nevetgélésre csalja a népeket.
    - Egészen kényelmes ez a pad és a szaglásom is nagyon érzékeny, szóval nem megyek sehová. És emlékeim szerint egyszer már elnézést kértem. Utálok ismétlésekbe bocsátkozni, szóval lépj túl rajta, barátom. Okkal tettem, de az ok csakis rám tartozik.
    Ennyivel számomra lezártnak tekintem a megjegyzéssorozatot.
    - Hogy mi?
    Köhintek fel, s fulladok bele szinte a saját nyálamba a vérfarkas és a gonosz tündér emlegetésére. Ha tudná, hogy milyen jól megkapargatta a fajeloszlást, lehet hogy örömében össze is fosná magát. Vagyis, azt inkább nem örömében, de ettől még el tudom képzelni, hogy megtenné. Vagy legalább elengedne egy neműrgyűrű füttyöt.
    - A nők csak a bajnak vannak.
    Gondolok is a Gyönyörűre, aki még mindig nem vette észre magát, de akit nem akarok elveszíteni, mint barátot, hát aki előtt hallgatok. Az én szerelmi életem különben sem volt olyan mocskosul mozgalmas, mint az övé. Csak tudnám mit akar tőle épp egy warlock! Messzire bűzlött már akkor is, amikor utoljára találkoztam vele.
    - Nem félek. De a Park szebb. Viszont ahogy hallom, még mindig négy fal közötti penészvirág vagy. Szekér szalad?
    Értem itt a munkájára, amiről most hirtelen nem tudnék számot adni, hogy mi az.

    Sponsored content

    Re: Central Park - Harlem Meer


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:40