Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    New York Botanikai Kert

    Share

    New York Botanikai Kert

    on Pént. Jan. 16 2015, 11:00

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Vas. Márc. 29 2015, 16:15




    Aurora&Sophia


    *Kopp. Imígyen hangzik, amikor homloka és az asztal lapja találkozik a botanikus kert bejáratközeli kis kávézójában. Nincs semmi baja, csak valahogy muszáj kifejeznie, mennyire szenved ezen a kötelező programon, és épp nincs senki, aki felé verbálisan megfogalmazhatná ellenérzéseit, jobb híján tehát folyton izeg-mozog. Csoporttársaitól is elkülönül kissé - nagyjából két tucatnyi, vele egykorú fiatal ücsörög még a kerek asztaloknál -, a tanártól meg pláne. A csoporttársaival egyszerűen nem akar közösködni, de az élemedett korú professzor elnyerte őszinte viszolygását, attól fogva, hogy az első óra második percében kiderült, hogy valami krónikus torok-tüdő baja lehet, mert folyvást hörögö, köhög, krahácsol. Sophia meg minden egyes alkalommal összerezzen a fülbántó hangeffektek hallatán. Most legalább annyi szerencséje van, hogy nem a visszhangzó szemináriumi teremben ülnek, így nem kell túlzott közelségből borzongania az óra alatt. Amit kitalált helyette a hatvan és a halál között járó fazon, hogy jöjjenek ki, és figyeljék meg az emberek viselkedését a lassan tavaszira forduló idő örömére, a szabadban. Sophia alapvetően dögunalmasnak találja a programot - ülni egy asztalnál, ő speciel jegyzetfüzettel, a többség felcsapott tetejű laptoppal maga előtt, és bambulni. Viszont a helyzet javára írható, hogy így lehetősége van elkülönülnie a nem kedvelt csoporttól és a harákoló tanártól, így még az unalommal is inkább kiegyezik. Főleg, mivel csalafinta módon fél fülébe rejtette a fülhallgatóját, így csak arra kell vigyáznia, hogy ne bólogasson ütemesen a zenére, mert azzal lebuktatná magát. Kiválaszt valakit - egy fiatal lányt, aki szintén a botanikus kertben tartózkodik -, reménykedik benne, hogy nem valamelyik csoporttársát sikerül bambulnia, mivel arra sem vette a fáradtságot, hogy megjegyezze az arcukat. Az ukázzal ellentétben, miszerint ne legyenek feltűnőek, a lehető legnyilvánvalóbban kezdi fixírozni a lányt. Kíváncsi, mikor tűnik fel a delikvensnek a dolog, és magában drukkol, hogy hamar megelégelje a dolgot és odajöjjön hozzá. Bármi szórakoztatóbb, mint ez az óra! Amit a lány láthat, ha az intenzív bámulás forrását keresi, egy huszon-kevés éves, feltűnően elegánsan sminkelt (élénkpiros rúzs, erősen kihúzott szemek, tökéletes, ámbár csontokra feszülő bőr) és mosolytalan arcú, nagyon-nagyon vékony alkatú lány levendulalila, nőies szabású bőrdzsekiben, fekete nadrágban, és félmagas sarkú bokacsizmában, keresztbetett lábbal, fél kézzel az asztalra könyökölve, a másik kezében fogott toll végét rágcsálva.*




    Notes: Rövidke kezdőreagocska
    Words: 356
    Music: Linkin Park - From the Inside
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Vas. Márc. 29 2015, 20:21



    Sophia & Rori



    Majszos azt mondta, hogy itt van, és istenemre mondom, már legalább egy fél napja keresem, de nem találom, és majd megőrülök. Utálom a feladványait, mindig ott vannak benne a kiskapuk, és egyáltalán nem lehet tudni, hogy mivel csalt tévútra. Teljesen biztos voltam benne, hogy itt kell lennem, de egy botanikus kertben megkeresni valamit, ami a smaragd színét ölti magára, hát hagyjuk milyen bonyolult művelet. Kezdem feladni. Keresnem kellene valakit, akinek rágcsálhatom a fülét, vagy épp az idegrendszerét, mert rövid úton halálos unalomba fog fulladni a létezésem. A nyárra fel kellene töltődnöm, utálom a telet, kikészít, és még mindig borzasztóan hideg van az én ízlésemnek.
    Valami páfrányféle az arcomba lóg, mikor megállok egy pillanatra, nevetve fújom el, s érzem, ahogy pillanatok múlva a hajamtól búcsúzik egy simítással, nem vagyok tavasztündér ugyan, de a növényekkel mindig is jóban voltam. Egyébiránt rajtam egy piros blúz van, fekete nadrággal, nem farmer, inkább elegánsabb darab, bár nem tudom, mi vett rá. Vagyis… de, tudom, Majszos szerint, ha nem találom meg a megoldást a feladványára, akkor vele kell vacsoráznom, és bizony elegánsnak illik lennem. E mellé a magassarkú csizma alap volt a számomra, és mivel még nem az eleganciát óhajtom tükrözni magamról, hát a szövetkabátom is hanyagul átvetve pihen a vállamon.
    Valaki figyel, nagyon ajánlom, hogy ne Majszos röhögjön rajtam az egyik bokorból, dinka koboldok. Na jó, bevallom, az emberalakja igencsak vonzó a szemnek, nem arról van szó, attól még bosszant folyton-folyvást, persze én is őt, ki nem hagynék egyetlen alkalmat sem. Nem ő az, kiszúrom a kis barnát, ember, az emberek nagyrészt unalmasak a szememben, főleg az ilyen mosolytalan, citromot nyalt félék, de talán a külső máz alatt jóval értékesebb belbecs lapul, sosem lehet azt tudni, küllemről ítélni csúnya dolog. Minden komorság rajzolta arckifejezésnek megvan a maga története. El is indulok felé rögtön, remélve, hogy a közben bokámra fonódó indafolyam elereszt, a feltűnést illik kerülni ám, s én nem szeretném itt használni a mágiámat, túlságosan feltűnő lenne. Maximum hasra esek, a bénát mindig könnyű eljátszani. Lecsavarodik rólam, ért hát a szép szóból, külső szem ebből maximum annyit érzékel, hogy megúsztam egy gyönyörű pofára esést.
    - Az unalom a tetőfokára hágott?
    Kérdezem tőle lazán, mosolyogva, levetve magát mellé, vele szemben tahóság lenne, akkor mindenki számára nyilvánvaló lenne, hogy nem oda figyel, ahová kellene. Mint ahogy mondjuk eddig is az volt, de én szeretek adni a látszatra.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Hétf. Márc. 30 2015, 17:42




    Rori&Sophia


    *És lőn! Legnagyobb megkönnyebbülésére a kiszemelt lány szinte azonnal felé kapja a fejét. Sophia megenged magának egy halovány mosolyt, melyet kihívó szemöldökfelvonással is megtold, reménye szerint ez elég hívogató lesz... piros pont neki, amiért nem az osztálytársaitól megszokott "bölcsész vagyok" feelingű, lepusztult stílust preferálja, hanem egyrészt elegánsabb göncökat akasztott le a szekrényből, másrészt merészelt színeket is használni. Sophia óhatatlanul is fekete-barna kabátokba-pulóverekbe és hasonszín nadrágokba vagy farmerbe bújt csoporttársaira sandít. Hát igen. A piros pulcsi-lila kabát páros bizony ki fog ríni közülük. Ez van...*
    - Tetőfokára, vagy még azon is túl... *vigyorintja el magát a belépőre, és az asztalra koppantja tollát, miközben ugyanezen mozdulattal kirántja a fülhallgatót is, mit sem törődve a professzor rosszalló tekintetével, melyet a tarkóján érez. Pedig ő a zenét még észre sem vette...* - Egyébként üdv itt, az álcázott semmittevés poklában. Idecsalogatott a napfény? *próbál csevegni, aztán hátrafordul, hogy pillantása találkozzon a tanáréval, és egy vállvonásfélével is jelezze, ő aztán teljesen ártatlan abban, hogy valaki leült az asztalához. Az már más kérdés, hogy kapva kap a lógás lehetőségén... Az más kérdés, hogy nem az a csevegős típus, így ezen a ponton kezd is kifújni a tudománya. Még amikor aktívabb társasági életet élt, akkor sem került sűrűn ilyen helyzetbe. Olyankor vagy áhítattal hallgatták kinyilatkoztatásait az alsóbb évesek, vagy mások, az ő mostani megnyilatkozásához hasonló közeledési kísérleteit kezelte le megsemmisítő felsőbbrendűség-tudattal. Nos, a tudat megmaradt, de a hozzá tartozó viselkedés elmaradt, leolvadt az idők folyamán, a gimi jégkirálynője elhagyta a színpadot. S most nem tud mit kezdeni a helyzettel egy átkozott szeminárium kényszerű keretei között. Az időjáráson kívül vajon miről lehet felszínesen csevegni valakivel, akit csupán unaloműzés céljából invitáltunk némán az asztalunkhoz, és nem is óhajtunk vele többé találkozni, miután a kötelező programnak vége? Komoly dilemmák ezek.* - Szép a blúzod. Alap ruhatár, vagy készülsz ezután valahová? *veti fel az első dolgot, amihez még hozzá tud szólni, s kellően felületesnek tűnik. Ruhák. Mi másról is csevegne két átlagos fiatal nő? Hmm... jobb most nem jut eszébe. Mellesleg komolyan gondolja, őszintétlen dicséretet még a fecsegés kedvéért sem mondana.*




    Notes: Még mindig rövid, de haladunk...
    Words: 345
    Music: Linkin Park - From the Inside
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Hétf. Márc. 30 2015, 23:39



    Sophia & Rori



    - Egyet se félj, itt a felmentő sereg, bár azt nem állítanám, hogy velem jobban jársz, mint a dögunalmas szemináriumoddal, de legalább színesebb vagyok valamivel, mint a zöldségek.
    S ő ugyan nem tudhatja, de zöldségek alatt sokkal inkább értem a begyöpösödött embereket, akiknek a szürke, barna, fekete az alap, mint a szép, egészséges növényvilágot. Őket sosem bántanám, sem szavakkal, sem pedig másképpen.
    Értékelem, hogy kihúzta a füldugóját, amivel a világ egy részére süketté tette magát, nem mintha sértve érezném magam, ha másként tett volna, jobb napjaimon nem vagyok sértődékeny, de azért jól tud esni egy apró gesztus. Elvégre, ő jelzett a beszédes kis szemeivel, hogy unja magát, és kell valami, amivel elütheti az idejét, még a végén elaludna itt.
    - A napfény? Nem, inkább egy fogadás, meg kellene keresnem valamit, különben pórul járok.
    Dőltem hátra a székben, kecsesen keresztbe vetve lábaimat. Nem akartam veszíteni, nem szerettem az azzal járó érzést, azt meg még kevésbé, hogy Majszos körbe fog röhögni.
    - Milyen előadás ez? Botanika? Mit kell csinálnotok? Ülni és nézni? Én is agyhalott lennék tőle…
    Ami azt illeti, sosem jártam egyetemre, ha én akarok valamit, varázsolok, az emberek világa nekem egy hatalmas játszótér. Szeretem, és jól érzem magam benne, az emberek szórakoztatóak, legalábbis, azokat keresem, akik azok, vagy akikben van valami különleges. A tündérek világát már túl jól ismerem, így hát gyakrabban tartózkodom itt, mint ott, meg hát, az sem hátrány, hogy Bellsie is erre éldegéli csillámló mindennapjait.
    - Köszi! Igazság szerint, mindkettő, szeretek csinosan öltözködni, de jelenésem is van hamarosan. Attól tartok.
    Húzom el a számat, mert a vacsora Majszossal minden, csak nem kellemes a számomra, már csak annak fényében sem, hogy ki fogok kapni. Istenem, hol lehet az az akármi? Nem is értem, miért mentem ebbe bele, bár legutóbb ő veszített, a kockának fordulnia kell olykor, bár attól még nekem nem kötelező ennek örülnöm. Nem is teszem, annyi szent, de attól még jól festek, hagy pukkadjon csak meg, főjön a levébe, meg minden ilyesmi. Csak tudnám, hogy miért pont egy vacsora kellett neki velem.
    - Én a kabátodat imádom. Hol vetted? Mellesleg, a rúzsod is elég vad.
    Ez bók, még ha nem is hangzik annak, bár tény, hogy egy szemináriumra talán túlzás, de a professzorát biztos jobban zavarja a dolog, mint engem, hisz engem egyáltalán nem. Szeretem, ha valaki egyéniség, és teljesen mindegy, milyen módon ütközik ez ki. (Csak remélem hetven évesen nem fogja még ezzel kenni a száját, mint a mai mamik, mert az aztán sokkoló tud lenni.)
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Kedd Márc. 31 2015, 21:25




    Rori&Sophia


    *Nem tud tenni ellene, széles vigyor költözik arcára, ahogy hallgatja a kissé gunyoros szavakat.* - Kétlem, hogy ennél a szemináriumnál volna lejjebb... és te sok mindennek tűnsz, de unalmasnak biztos nem *teszi hozzá a második mondatot egy finom vállvonás kíséretében. Hm, elég hálás lehet Rorinak, ha a puszta jelenléte miatt ennyire dicséretre áll a szája. Fura pszichológiai mechanizmusok ezek... A másik közléseinek visszásságairól nyilván fogalma sincs, viszont ő nem háklis a zöldekre, így cseppet sem akad fenn ilyesmin, ez nem bántás számára. Mivel általában meglehetősen lesújtó véleménnyel van az emberiségről (tudván tudva, hogy ő maga egy különösen borzasztó díszpéldánya fajának), így akkor se érezné magát sértve, ha a közlés valós élét hallhatná. A kihúzott füles pedig szerinte alap, s különben is: megadja a beszélgetés hangulatát, hogy halkan kihallatszik belőle az éppen hallgatott banda. A Linkin Park helyett immár Jared Leto énekel a háttérben.*
    - Fogadás? *szalad magasra Sophia szemöldöke, s a másik mozdulatát leutánozva ő is hátradől a székén, ezzel jelképesen és ténylegesen is elhatárolódva az előtte heverő füzettől. Ennyit az óráról, ő sztrájkba lépett.* - És mégis mit kellene megkeresned? Mondjuk még kábé... háromnegyed óráig nem kelhetek fel innen, de utána akár segíthetek is, cserébe, hogy elviselhetővé varázsolod a helyzetemet... *jegyzi meg, miután csekkolta a karóráját. A mozdulat nyomán előbukkan a pulóver ujja alól a csuklója, amire nem éppen jó látvány ránézni. Rori feltehetően egyik kezében át tudná fogni Sophia mindkét csuklóját. Az előadás firtatására elhúzza a száját.* - Rosszabb. Röviden viselkedéspszichológia, és megkíméllek attól, hogy végigmondjam a flancos kurzuscímet... *forgatja a szemét. Megvan a véleménye a saját másodszakjáról, na meg arról a beteges tendenciáról is, hogy a tanárok csak akkor érzik kellően professzionálisnak az óráikat, ha legalább két barokk körmondatban nevezik el őket.* - És jah. Az a dolgunk, hogy megnézzük, hogy viselkedik a nép, amikor a tavasz közeledtét érezvén otthagyja szürke és unalmas betonkockáit egy délutánnyi növénybámulásért... *szalad ki a száján, mielőtt végiggondolná, hogy az ismeretlen beszélgetőpartner ezt bizony könnyen magára is veheti. Hiszen a lány is benne foglaltatik ebben a kissé lesújtó jellemzésben... de Sophia, ha már kimondta, nem viszakozik. Ez van, megtörtént, úgysem tudja eltörölni, akkor miért kérne bocsánatot?*
    *Ami pedig a következő választ illeti... hamar átlátja, mit jelenthet az "attól tartok".* - Hadd találjam ki. A korábban emlegetett fogadás miatt találkoznod kell valakivel? *tippel felvont szemöldökkel.* - És ez számodra jó, vagy rossz? *Mert abszolút nem mindegy, hogy milyen indíttatásból ment bele a fogadásba a lány... a maga részéről nem mondana igent olyasmire, amiből némi eséllyel vesztesen kerül ki. Ha viszont még örül is a meglebegetett találkozásnak, akkor egészen más a leányzó fekvése. persze, a szájhúzásból ítélve nem ez a helyzet, ez esetben meg nem túl jó a lány taktikai érzéke. Legalábbis Sophia szerint... Az emlegetésre azonnal a kabátjára néz.* - Még otthonról hoztam el. Promó anyag az egyik utolsó reklámból *válaszol teljes természetességgel. A kisvárosban megszokta, hogy mindenki tud modellkedéséről, New Yorkban meg nem beszélt eleget ahhoz, hogy átállítsa a fejében a dolgokat. Például, hogy nem mindenkinek egyértelmű, hogy az arcát ott láthatja a plakátokon vagy a helyi tévében. A rúzs méltatására már csak elvigyorodik, és a levegőbe cuppant.* - Tartós is! *kuncogja el magát, amikor rájön, hogy ő most tulajdonképpen megőrült. Merthogy nem szokott ilyen közvetlenül beszélgetni, már régen nem. Hogy meg kellene sértődnie a kétértelmű megjegyzésen? Eszébe sem jut. Őt nem szokták kritizálni, így alapból nem gondol rá, hogy most az történhetett. Ami meg a jövőt illeti... hát, azzal Sophia nem szokott terveni.*


    Notes: Alakulunk...
    Words: 572
    Music: Thirty Seconds to Mars - Hurricane
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Szer. Ápr. 01 2015, 23:37



    Sophia & Rori


    - Ohh, mindig van lejjebb, sose kételkedj.
    Hümm, így jobban belegondolva az alig tizenhét évesnek tűnő ábrázatommal ez biztos nem hihető, de hát különösképpen nem érdekel a dolog, ennyi idősen is élhet meg az ember megannyi szemetet, amiért lesújtó véleménye lehet a világról, és annak dolgairól. Igazság szerint, én nem szenvedtem különösképpen sosem, mégis, számtalan ennél lejjebb nevezhető esetben volt részem, de úgy hiszem, ez csak azért lehet, mert ilyen téren eltérő véleményen vagyunk a kisasszonnyal. Nincs ebben semmi rossz, az élet része, egy követ fújni egyébként is unalmas. Szó szerint, és átvitt értelemben is.
    - Az, határozottan káros szenvedély, képtelen vagyok leszokni róla.
    Sóhajtok fel, és az asztalra könyökölve a tenyereimbe temetem arcomat. Mikor nem járok sikerrel, mindig megfogadom, hogy az volt az utolsó, de aztán sosem bírom ki. Mondjuk, még mindig inkább ez, minthogy teszem azt éppen drogos legyek, nem mintha nem lennék ilyesmi nélkül is épp eléggé elvarázsolva, de na. Hatnak vajon ránk egyáltalán a tudatmódosító szerek? Sosem próbáltam még.
    - Valami zöldet, ami nem növény, de nem árulhatom el, mert nem lehet segítségem, az csalás lenne, és úgyis megtudná. Csepp a tengerben…
    Nem mintha nem vernénk át egymást lépten nyomon, de a fogadás szabályai kötnek bennünket, és annak is csúnya eredménye lenne a küllemünket tekintve, ha aljas eszközökhöz folyamodnánk. Bosszantó, hogy ez pont az én varázslatom, legalábbis mikor elkezdtük a játszadozásunkat, én találtam ki. Azóta meg szívok miatta, eleinte mindketten megjártuk többször is vele, most már nem próbálkozunk.
    - Aha. Hát őszintén, szerintem az eleve kattant, aki csak ide jön el ilyenkor, egy park akkor már értelmesebb lenne, de lehet, nem illek a viselkedéspszichológia által diktált normába. Már, ha van olyan. Nem tudom, én még egyetem közelében sem jártam, bár, ha ilyen látványosan lehet közben unatkozni, lehet, nem is akarok.
    Biztos nem, és nem is fogok, elvégre, minek azt, nekem így is megvan mindenem, az élet szép, ahogy mondani szokták, s nekem rendszerint nem is unalmas, mint neki. Magamra nem veszem, se szürke, se unalmas nem vagyok, és még betonkockák közelében sem sokat leledzem.
    - Ez számomra borzalmas. Legalább annyira, mint neked itt ülni.
    Mármint, eleve egy étteremben vacsorázni halálosan unalmas volt a számomra, tök átlagos, semmitmondó emberekkel körbevéve, és ezt tetézendő, még Majszos társaságát is el kellett viselnem közben. Azt kell mondjam, hogy a maga aljas módján mégiscsak egészen jól kitervelt büntetést, de legalább ő is feszenghet majd. Egyébiránt, eszembe sem jutott, hogy veszíthetek, de mikor meghallottam a mondókáját, már szívtam a fogam. Hülye koboldok.
    - Milyen reklám, és hol van az az otthon?
    Csapok le rögtön az információmorzsákra, tulajdonképpen körüljárhatnám kicsit diszkrétebben is a témát, de hát na, kiszaladt, nem a megfontoltságomról vagyok híres.
    - Már persze, ha nem titok.
    Toldom azért hozzá gyorsan mosolyogva, aztán el is nevetem magam, mikor a levegőbe cuppant. Ahogy így elnézem, az előzetes felmérésemmel szembemenően nincsenek problémái magabiztosság terén. Az unalomtól terhes ábrázat viszont sok pontot képes levonni valaki karizmájából.
    - Kellemetlen is volna egy nem csókálló rúzs, elvégre máskülönben semmi értelme.
    Kacsintok vidáman, és a vad nálam mindenképpen pozitív jelző, bár ezt ő nem tudhatja, de szerencsére nem vette zokon, a jelek szerint legalábbis.
    - Na és, mit gondolsz a betontömbökből kiszabadult szerencsétlenekről? Mondjuk arról a szemüveges copfos csajsziról?
    Mutatok egy rakott szoknyás leányzóra, aki esélyesen komolyabb dolog miatt van itt, mint a legtöbb lézengő, mert jegyzetes, és figyel, mármint, a növényeket, nem az embereket…
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Vas. Ápr. 05 2015, 23:50




    Rori&Sophia


    *Nos, hallhatóan a másiknak is megvan a maga kiforrott véleménye a világról. Sophia elnyom egy somolygást a nemlétező bajsza alatt. Ő aztán meg tudja érteni... így aztán eszébe sem jut vitába szállni, inkább megrántja a (fájdalmasan sovány) vállát, és annyiban hagyja a témát. Majd kiderül, hogy ezúttal süllyednek-e még mélyebbre, vagy mára ez a maximum, amit a tanár és a kurzus nyújtani tud. Azért annyit elért Rori a kijelentéssel, hogy Sophia alaposabban is megszemlélje, de semmilyen látható nyom nincs rajta, ami indokolná a cinikus kijelentést, semmi kék-zöld foltos családi erőszak, testi rendellenesség, vagy hasonló. Persze, a ruha ápol és eltakar, így eleve nem sok minden látszik...*
    - Szenvedély? Írjak belőled szemináriumi dolgozatot? *vigyorodik el, hiába, annyival mégiscsak adózik az órának, hogy körülötte forogjon gondolatai egy része. Úgyis egy esettanulmányt vár el a tanár, neki meg ölébe hullik az alany, hát nem?* - Valami zöld, ami nem növény? Ennyi az összes kikötés? Akár az egyik napernyő is lehetne? vagy bármi a szuvenírboltból? *kerekedik el a szeme, s bök az emlegetett tárgyra, ami ugyan most összecsukva hever a falnak támasztva, de kétségtelenül zöld színben pompázik a vászna. Jó, sejti ő, hogy ennél többről van szó, s valóban. Nos, ha segítséget kapni csalás, akkor... Sophia felemeli a kezét.* - Oké, nem akarom elrontani a játékot, csak egy kicsit meglepődtem *visszakozik máris, mintha éppenséggel nekitámadott volna valaki a közreműködésért. Túlműködik a védekező ösztöne, lehet.*
    - Hát, vannak elég sokan, akiknek ez is elég, vagy éppenséggel tök mindegy, csak ne beton legyen. Én nem igazán akarok ítélkezni ebben a témában, mert én télen-nyáron a gép előtt ülök, és tökéletesen jól érzem magam ott... *Újfent egy kis vállvonással toldja meg a szavait, ez a kedvenc gesztusa az összes közül, olyan sokatmondó, s mégis mindenki úgy tudja értelmezni, ahogy csak akarja.* - Egyébként nem olyan rossz ám a fősuli! Csak egy-két ilyen szar óránk van, a többsége értelmes, és még szeretni is lehet. Oké, elismerem, ez a speckol tévedés volt... *forgatja a szemét és húzza el a száját jelentőségteljesen.* - És ha nem a felsőoktatásban látod a jövődet, akkor mivel ütöd el az időt? *érdeklődik, hiszen ez a kérdés kézenfekvő és adja magát. Nem igazán tudja eldönteni, hogy a beszélgetőpartnere még gimnazista, és onnan nem tervez egyetemre menni, netán már választott egy szakmát és akár tanulás, akár munkavállalás szintjén abban tevékenykedik. Na jó, utóbbi elég valószínűtlen, vagy nagyon fiatalos genetikát örökölt. Netán megengedhet magának néhány év semmittevést az elköteleződés előtt. Ez utóbbi viszont nem olyasmi, amit Sophia jó szemmel szokott nézni. Hjah, igen, az ítélkezés olyan rossz szokás, amiről le kéne szoknia, csak nem tud.*
    - Ahhha. Akkor viszont nem értem, miért mentél bele a fogadásba, de te tudod... *állapítja meg eltűnődve. Oké, nincs beleszólása, nem az ő dolga, de... ilyesmit csinálni elég hülyeség, Sophia számára egyenesen érthetetlen. De már jön is az újabb téma... Sophia egy pillanatra meghökken, aztán igen, leesik neki, hogy New Yorkban van, nem otthon, idestova két éve már, mégsem szokta még meg.* - Óh, hát az otthon az Lakewood, és a helyi modellügynökségnek dolgoztam úúúgy tíz évig, ha jól számolom. Az utolsó forgatás meg... *kicsit csücsörítve töpreng, hajlamosak az időpontok összemosódni a fejében, aztán felcsillan a szeme, amikor eszébe jut.* - Persze, a bevásárlóközpont őszi kollekciója volt! *vágja ki diadalmasan, mintha csak a vizsgán ugrana be a válasz az utolsó, érdemjegyet eldöntő kérdésre.* - Már miért lenne titok? Egy egész kisváros láthatott felnőni és az aktuális mindenfélékben parádézni, na meg egy csomó anyag a neten is fent van, elég értelmetlen lenne letagadnom *nevet fel halkan, s kissé értetlenül.*
    - Uhh, kösz, de csókot nem *borzong meg rögtön a puszta felvetésre is.* - Mármint, most épp nincs senki alkalmas jelölt... *korrigálja magát rögtön, kissé savanyú ábrázattal, amikor rájön, hogy ez az ösztönös reakció kissé karakteridegen volt attól a lánytól, akit amúgy szeret a külvilág felé mutatni. Ha épp nem kerül olyan helyzetbe, hogy veszélyeztetve legyen a magánszférája, nem szívesen reklámozza, hogy bármiféle fizikai érintkezés puszta említésétől is a hideg rázza. Az emlegetett lány felé fordul, s alaposan megszemléli.* - Az igazat vagy a szépet? *érdeklődik a klasszikus kérdéssel, de meg sem várja a választ rá.* - Az öltözködése, az ujjáról lehúzott, addig állandóan hordott gyűrű helye és az alapján, ahogy időnként arra a fiúra pillant... *bök a fejével az egyik csoporttársa felé, lehetőleg apró és nem túl feltűnő mozdulattal.* - jelenleg nincs párkapcsolata. Van viszont egy kisgyerek a családjában, mivel nagy közöttük a korkülönbség, valószínűleg nem az ő öccse, inkább unokaöccs. Feltételezem, ő rajzolta a kezdetleges mintákat az alkarjára, talán alkoholos filccel, amit nem tudott lemosni, vagy simával, amit meg érzelmi okokból nem akart eddig. A szülei valószínűleg elváltak, őt az anyja nevelte. Introvertált személyiség, zavarja a figyelem, és nem túl magabiztos, legalábbis a testbeszéde alapján. Jól érzi magát a "felejthető szomszéd lány" szerepkörben, mert így kedvére szenvedhet álproblémákon, nem kell irigyektől vagy áskálódástól tartania, ami nem az ő terepe. Szeret olvasni, a zenei ízlése átlagos... jah, és van egy hosszú szőrű háziállata *sorolja el az észrevételeit, de ügyel rá, hogy ne bámulja meg feltűnően az emlegetett, inkább odanéz, leszűri az aktuális információt, Rorihoz visszafordulva elmondja, hogy ismét odanézzen egy-két pillanatra.* - Elég ennyi, vagy folytassam?


    Notes: Alakulunk...
    Words: 845
    Music: Halestorm - Here's to us
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Vas. Május 03 2015, 11:53

    Molly Ixial


    Az utóbbi évtizedekben egyre többször döntök úgy, hogy szétnézek az emberek világában. Nem túlzottan van kedvem hozzá még most sem, úgy vélem, hogy mindenkinek megvan a maga helye, s maradjon is ott, ahol van. Megvannak a magam feladatai, gondjai, tennivalói, és nem feltétlenül azzal akarom tölteni az időmet, hogy kiruccanok az emberek közé.
    Most mégis itt ülök az egyik padon az üvegházban és könyvet olvasok, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ritkán vagyok egyedül, jelenleg ketten vannak még velem, egyikük kolibriként repked a virágok között, míg a másik testőr tündér formájában az egyik virágzó fa virágai között nézelődik.
    A könyvet azonban egy idő múlva az ölembe helyezem. Kisebb társaság érkezett gyerekekkel. Az ő világuk megfogott már a legelső alkalommal. Az egyik lelkesen kiált fel a pillangóra, amire elmosolyodom.
    - Szép pillangó, igaz? – szólítom meg, de az apa megfogja a kislány vállát és elvezeti a közelből. Vak felnőttek. A testőr a virágok között halkan kacarászik egy rövidet, tündér énjét nem tudja meghazudtolni, és jót szórakozik a jeleneten. Erre csak egy sokat sejtető mosollyal válaszolok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Hétf. Május 11 2015, 23:00

    Ixial & Molly

    Ismét egy kudarccal teli nap. Megpróbáltam többet megtudni arról, hogy ki az apám. Mivel anyámmal újfent nem jutottam semmire a témát illetően, úgy döntöttem, hogy sétálok egyet. Azonban az otthonomat túl szűknek éreztem, és az anyám az agyamra ment. Úgy éreztem muszáj távol lennem tőle.
    Így nem meglepő, hogy nem a tündérek világában szándékoztam kikapcsolódni, hanem az emberekében.
    Rám jellemző módon közel akartam maradni a növényekhez, a tavasz illatához, emiatt az egyik kedvenc emberi helyem felé vettem az irányt. Ami nem más, mint a Botanikus kert.
    Még csak a közelében jártam, amikor megéreztem, hogy más Tündér is tartózkodik az üvegházban. Ráadásul nem is egyedül. A testőrei kiszúrják a szememet, ennek ellenére nem igazán izgatom magam. Elvégre nem az én dolgom.
    Figyeltem, ahogy a tündér próbált beszélgetésbe elegyedni a kislánnyal, de egy felnőtt (aki valószínűleg a gyermek apja lehet) nem nézi jól szemmel. Jót mosolygok magamban, hiszen az emberek nem bíznak meg az idegenekben.
    Látszólag hiába áll előttem a Tündérek egy magas rangú tagja (különben nem lennének testőrei), mégis járatlan az emberi gondolkodásban. Nem lepődöm meg, hiszen én átlagnál fogékonyabb vagyok az emberi fajra, a Tündérek általában nem értik úgy őket, ahogy én.
    Féltik az utódaikat, és nem is ok nélkül. Az Ő világuk bizonyos szempontból kegyetlenebb, mint a miénk. A legtöbb fajtársam lenézi őket, ezért a féltő aggodalomért. Én megértem a félelmeiket, hiszen olyan sok emberi gyermeknek esik baja. Közelebb lépek, mert kíváncsi vagyok ismerem e Őt.
    Nocsak. Kit nem látnak szemeim. Nem gondoltam volna, hogy vele futok össze.
    Ixial - az Unseelie ház uralkodója. Ő nem ismer engem, de én hallottam már róla ezt-azt. Nem éppen kegyes uralkodó hírében áll, de végülis nekem egyelőre nem ártott.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Szer. Május 13 2015, 08:41

    Molly Ixial



    Hagyom, hogy elvigye a gyermeket, elvégre az övé, és joggal félti. Ha érdekemben áll, nem foglalkozom azzal, kitől ragadom el. Előttem ilyen téren nem szent az ember. Csábítóan és izgatónak gondoltam őket, már gyerekkoromtól kezdve, hogy aztán rájöjjek, röpke életükben a naivitás és a kapzsiság a fő szerep. Pedig annyi lehetőség van, főleg a végtelen kreativitásuk az, ami elbűvölt.
    Újból kinyitom a könyvet, de félúton megáll a kezem. Nem csak, hogy figyelnek, de nagyon is…vissza becsukom a könyvet, a combra teszem a kezem és Molly irányába tekintek.
    - Tehetek valamit érted? – mosolygok és közben nagyon remélem, hogy nem fog se hajbókolni se felségezni. Más körülmények között elvárnám, de elég viccesen nézne ki, ha itt elkezdené. A testőrök figyelnek, de mivel megszólítottam Mollyt, így nem fogják megállítani, ha közelebb lép.
    Nem mondom, hogy foglaljon helyet mellettem. Bár meg lehetne tenni, az a nejemet illeti.
    - Kérlek, ülj le, könnyebb lesz a beszéd is. Sokan érkeznek tőletek ide. Van valami varázsa a helynek, hogy sokukkal itt találkozom és nem nálatok? – utalok rejtettem a Seelie tündérekre.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Hétf. Május 18 2015, 22:10

    Ixial& Molly


    Nem igazán lepődöm meg, hogy kiszúrt. Várható volt. A közvetlensége annál inkább. Úgy hallottam, nem a bűbájos természetéről híres. Nem téveszt meg a nyájas stílusa. Jobb az óvatosság. Persze az is lehet, hogy jó hangulatban találtam rá. Vagy inkább botlottam bele. Egyből  átfut az agyamon, hogy vajon hasznomra lehetne e az új ismeretség. Nem mintha számító lennék, de nem is kell egyből szentnek lenni. Hozzuk ki mindenből a legtöbbet - nem igaz? Mást nem, lesz egy igen érdekes beszélgetésem.
    - Üdv, néked Ixial.  Sok minden járt a fejemben, de az bizonyosan nem, hogy összefutok itt egy uralkodóval. Nem hinném, hogy hallottál már rólam, Molly vagyok. Más néven Lunarya. Celeste egyetlen gyermeke. Őt talán ismered.
    Ne aggódj, nem szándékozom meghajolni, az nem szokásom. És egyébként is kellemetlen lenne, ha jól sejtem.
    – mosolyodom el az arckifejezésére.
    Feltűnik, hogy nem ajánlja fel maga mellett a helyet. Uralkodók, és a tradícióik. Ráhagyom, és a mellette lévő padon helyezem magam kényelembe. Nem tolakodóm, nem lelem benne örömömet.
    Nem is olyan hatalmas, mint amilyennek mondják. Minden szóbeszéd túlzó, és felesleges. Ő is csak egy a tündérek közül.
    - Talán a növények miatt van. Mi imádjuk a tavaszt. A természet ébredését. Kevéssé meglepő, hogy velünk itt találkozol, mint az, hogy Te itt vagy. Neked nem egy hidegebb tájon esne jól a pihenés? Vagy megszeretted ezt a bimbózó évszakot? – élcelődöm vele.
    Nem tudom milyen a humorérzéke, és hogy van - e egyáltalán, így egyelőre nem megyek messzire. Néha jobb kivárni. Én pedig épp nem sietek sehova.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Kedd Május 19 2015, 18:21

    Molly Ixial



    Magamban sóhajtok egyet, valójában elmosolyodom a megszólításra. Hízelgő és kedvemre való, hogy nem mernek máshogyan megszólítani, sem illemben, sem kellemben.
    - Üdv néked is. – döntöm meg magam kissé. – Molly. – ezt a nevet fogom használni, az emberek között mindenképpen. Elképzelhető, hogy az Ixial helyett is szükséges lenne, ám még hagyom.
    - Valószínűleg kissé furcsán venné ki magát másfajta szokás itt. – szememben derű, szám egyik sarkában mosoly bujkál.
    Hagyom, hogy a mellettem lévő padra üljön, a testőrség viszont közelebb repked, felkészülve mindenre. Ez a feladatuk.
    - Miből veszed, hogy csakis hidegebb táj az, amit kedvelek? – valóban nem szívlelem a tavaszt. Enyhe kifejezés. Ki is kerülöm a választ, kedvelem-e. Az örök talány a legjobb dolog.
    - Udvarodban szebb a tavasz, mint eme helyen. Feltételezem, nem éppen az itteni tavasz miatt ragadtál itt. – a könyvet a padra teszem, és a kezemet keresztezve a combomon nyugtatom. Érdekel, miét jönnek a tündérek az emberek közé. Számomra eddig unalmasak voltak. Kiváló stratégaként azonban nyitott vagyok, másképp nem is lehetne.
    - Itt nem szokás hagyni a gyerekeket felfedezni a világot, a határaikat? – tekintek a család felé, akinek a gyereküket megszólítottam.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Szer. Május 27 2015, 00:18

    Ixial& Molly

    Mosolyt csaltam az arcára. Tudom, hogy a megszólítás miatt, és hagyom, hogy azt higgye, csak vele vagyok udvarias. Nem tudja még, hogy mindenkinek a kedvében járok. Egyszerűen ilyen vagyok. Szeretem ha kedvelnek, és hajlandó vagyok ezért folyton mások kegyét keresni.  Persze ezt sem kötöm az orrára. Nem kell neki sem mindent tudnia.
    – Miből is? Nem is tudom. Elvégre Te nem az én házamból való vagy. Nem mintha az enyém lenne, de érted mire gondolok. Nekem mindenem a tavasz. Már megbocsáss, de Rólad lerí, hogy nem ez a kedvenc évszakod. Ezt ki sem kell mondanod. Persze az is lehet, hogy az udvaraink közötti különbség sem más, mint illúzió, nem igaz? – nevetem el magam a gondolatra, hogy a két udvar tündérei közösen élnek.
    Mondjuk, ha már itt tartunk, engem ez sem zavarna különösebben. Nem csípem a politikát. Nem más az, mint az élet megrontója. Megkeserít mindent és mindenkit, aki túlzásba esik.
    – Minden nézőpont kérdése. Néha jobb távol lenni a gyökereinktől. Sőt, kifejezetten pihentető érzés, ha olykor nem kell megfelelnünk senkinek. Csak magunk vagyunk és a gondolataink. Ha jól sejtem, pont neked nem kell megmagyaráznom mire is gondolok. – célzok arra, hogy neki örökké a kötelességről szólhat az élete.
    Nem szándékozom egyből elmesélni neki az életem. Mégiscsak egy idegen. Nem tudom, hogy bízhatok-e benne. Uralkodó. Ez a tény, ha lehet ilyet mondani még inkább óvatosságra int. Sosem irigyeltem különösebben az uralkodókat. Sokan csak a hatalmat látják bennük. Én nem látok mást csak szabályokat és kötelességeket.
    Látom, hogy leteszi a könyvét, vajon mit olvashat - agyalok magamban. Az írott betű az életem egyik szenvedélye, minden típusa érdekel. Később megkérdezem tőle, most mégsem nézhetem a könyvét, miközben hozzám beszél.
    – Más világ az embereké, mint a miénk. A gyermekeket később engedik az útjukra. Nagyon sok gonosz ember van a földön. Amelyik szülő nem félti eléggé a gyermekét, könnyen örökre elveszítheti. Nehéz megtalálniuk az egyensúlyt az önállóságra nevelés és a kellő féltés között.
    Te mit tennél a helyükben? Képzeld el, hogy számtalan veszély leselkedik a csemetédre, akit mindennél jobban szeretsz és tudod jól, hogy nem védheted meg mindentől, mert nincs hatalmadban megtenni. A csapból is az folyik, hogy elrabolnak, megkínoznak fiatal lányokat és fiúkat. Nem mások az elkövetők, mint aranyosnak és kedvesnek látszó emberek, mint amilyen Te is voltál az előbb a gyermekkel.
    Engednéd, hogy a pici lányod idegen férfiakkal álljon szóba?
    - vetem fel a kérdést a kelleténél kissé talán hevesebben. Nem tehetek róla, de megszerettem az embereket. Törékenyek, de őszintébbek nálunk. Még akkor is így gondolom, ha Ők tudnak hazudni, míg mi nem. Cseppet sem zavar, hogy megvédtem őket. Sok Tündér a fáradságot sem veszi, hogy megértse őket. Nem vagyunk jobbak, csupán mások.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Csüt. Jún. 04 2015, 08:19

    Molly Ixial



    - Az évszak szeretete udvartól független. Nem kedvelem a tavaszt, s nem azért, mert onnan való vagyok, amelyet mindenki a fehérrel és az ürességgel párosít. – mely szintén nem igaz, lévén, nem az uralkodó évszakok miatt kaptuk eme jelzőt. Csupán hajlamosabbak vagyunk a kevesebb fényre, s a nagyobb ármányokra, mint a másik udvartartás.
    - Nem tartom illúziónak. Fény és Árnyék együtt jár. S az Árnyékot könnyű azonosítani olyan évszakokkal, melyek az elmúlással, az élettelenséggel mutatnak hasonlatosságot. Ám nincs két egyforma hópehely, mint ahogy nincs két egyforma cseresznyevirág szirom sem.
    Érdeklődéssel, komoly arccal hallgatom a szavakat, s bizony bölcsesség lakozik bennük.
    - Ha arra célzol, hogy menekülök a gondok elől, kedves fajtámbéli, tévedésben leledzel. Érdekes világ az itteni, s ahogy mondod, néha érdemes eltávolodni attól, amit vizsgálunk, mert visszatérve hozzá, magával hozhatjuk a megoldást is.
    Mehetek akárhová, szívemben akkor is az uralkodó leszek, aki nem hagyhatja magára népét. Ez ez egy olyan kötelező feladat, melyet eldobni halálos ítélet, mert nem érdemes már rá.
    Felnevetek a hasonlatra, muszáj vagyok, mert annyira életszerű, hogy nem bírok csendben maradni.
    - A mi világunk még inkább tele van olyannal, mint ez, hiszen ármányunk erősebb és erőszakosabb. Úgy vélem, minél tovább akarjuk védeni, kit szeretünk, hogy túléljen, éppen azért lesz gyenge, mert nem tanul meg járni. – furcsa világ az embereké, s sokszor nem értem. Nem, mintha érteni vágynék rá.
    - A csapból is folyik? – tekintek rá érdeklődéssel. – Ez mit jelent pontosan?
    Megvárom válaszát, s amit megfigyeltem eddig tőle, nem tartom vissza.
    - Nagyszerű szószólója lennél az embereknek. – elsimerés csendül a hangomban.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Hétf. Jún. 15 2015, 17:40

    Ixial& Molly

    – Értem. És akkor miért nem kedveled a tavaszt? Szerintem a legcsodálatosabb évszak. A lételemem. El sem tudom képzelni, hogyan lehetséges nem szeretni. – mosolyodom el és nézek rá kérdő tekintettel. Barátkozónak tűnik, de vajon tényleg az. Vagy lehetséges, hogy ez a látszat. Mi tündérek ügyesen forgatjuk a szavakat, nem igazán vagyunk megbízhatóak.
    – Ha innen nézzük nincs két egyforma tündér sem.  Ugyanakkor az árnyék sötétséged bocsájt ki, valószínűleg ezért is azonosítják a pusztulással. Sokan csupán azt felejtik el, hogy az árnyék olykor védelmező is lehet. – nevetem el magam azon, ahogy védi talán akaratlanul is a népét.
    Hallgatom, miközben a kötelességéről beszél és tisztelet ébred bennem az elhivatottsága iránt. Tiszteletre méltó az a természetesség, ami árad belőle. A szavai egyszerűek és világosak. Lojalitást és szilárd eltökéltséget tükröznek.
    – Jó lehet ilyen elhivatottan élni. Remélem egyszer én is így érzek majd a kötelességeimmel kapcsolatban. – ismerem el az érdemeit. Nincs okom rá, hogy ne tegyem.
    Most először érzem igazán, hogy miért is keresem az apámat. Sosem volt egy bölcs férfi az életemben, akire felnézhettem volna. Persze ennek nincs közvetlen köze Ixialhoz, hiszen alig ismerem. Csupán jól esik egy higgadt, érett férfival való beszélgetés. Nem igazán vagyok kapcsolatban egy középkorú Tündérrel sem, ami ezt a nemet illeti.  Éppen arról beszél, hogy milyen kegyetlen is a fajtánk. Erről Ada jut eszembe.
    – Tudom milyen a világunk. Sajnos elég közelről tapasztaltam meg a kegyetlenségét és az irgalmatlanságát. A legjobb barátnőm fia is eltűnt, és túl régen nincs nyoma. Ez is az állításodat igazolja. Ami pedig az embereket illeti, részben igazad van. Lehetséges, hogy gyengítik a szeretteiket a folytonos védelemmel, ugyanakkor mégsem fekete-fehér ez a kérdés. Nekik bizonyos szinten nincs más választásuk. Az érzékeik tompák, védelmi, gyógyító illetve egyéb képességek hiányában viszonylag kevés eszköz áll a rendelkezésükre, hogy megvédjék magukat. Egy emberi gyermek teljesen védtelen a gonoszság ellen. Bizonyos korig nálunk sem elegendő a járás képessége az önvédelemhez, hogy téged idézzelek.
    Másrészről, mivel valamilyen szinten együtt élünk velük, nem árt értenünk őket, felség.
    – bólintok enyhe felhajlítással, és suttogom az utolsó szót, hogy csak Ő hallhassa. A következő kérdésén újra elnevetem magam. Néha hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem ismeri mindenki az emberi világot közülünk.
    – Ez csak amolyan emberi szófordulat volt. Mivel képességek híján élnek minden információt a televízióból és további mesterséges kommunikációs csatornákból szereznek.  Ezekből pedig folyamatosan jönnek a szörnyűbbnek szörnyűbb hírek arról, hogy mit tesznek az emberek egymással pusztán gonoszságból vagy szórakozásból.
    Az utolsó mondatától kissé zavarba jövök. Nem szándékoztam szószólóvá válni, csak kissé elragadott a téma lendülete. Hirtelen nem is tudom, mit reagáljak a dicséretnek hangzó mondatra.
    Köszönöm, hiszek benne, hogy érdemesek a figyelmünkre. Lehet, hogy gyengébbek nálunk, de semmiképp sem érnek kevesebbet. Ebben az egyben velük kapcsolatban őszintén hiszek.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Pént. Jún. 26 2015, 17:29

    Molly Ixial


    - Értékelem az őszinteségedet. – kezemet továbbra is a combomon támasztom. – Szükséges-e magyarázatot adnom arra, ami valójában nem érdekel, mert csupán csak az foglalkoztat, mit kedvelsz a tavaszban? – nem folytatom tovább. Mondhatnám, hogy miért kellene bárkit is meggyőznie, vagy lekezelnie? – Nem mondtam, hogy nem kedvelheted. – mutatok körbe.
    - Miért általánosítasz? És beszélsz általánosságokban? – érdeklődöm. Tavasz udvar sem csak móka és kacagás, ott van a szeszély. Mint ahogy Tél udvarban is ott van jó kedély. Nem fogok vitába szállni ezért. Legalább tudom, hogy mennyire nincsenek tisztában az udvarommal kapcsolatban. És én éppen ezt akartam elérni.
    - Most is éppen azt teszed. – mosolygok rá. egy rövid időre. Nem is tudja, mennyire.
    Komoly tekintettel hallgatom végig a szavait. Tehát ilyenné csökevényesedtek az emberek. De hát a tündérek sem különbek, hiszen egyre fogyunk, híres családjaink száma fogyatkozóban, éppen a saját döntéseink miatt. Nem szükséges háború sem, hogy fogyatkozzunk.
    - Érdekesek az emberek, ezek szerint. Te is védeni kívánod őket? Nagyon felelősségteljesen teszed, megértően. – nem mindenki él velük együtt, az udvaromból kevesen jöttek az emberek világába.
    Televízió, mesterséges. Elborzasztanak a szavak, főként, hogy sokukat nem is értem. Sokat változtak mégis, s nem saját magukra, hanem tárgyakra támaszodnak. Erősség és egyben gyengeség.
    - És jó híreket miért nem adnak? Vagy azoknak csak a szörnyű híreket kell adniuk? Mint valami… vészjelentő? – érdeklődöm.
    Még mindig nem tudom eldönteni, s nem is most fogom, hogy érdemes-e az emberek világába nyitni, hiszen oly sok világ van még, mit fel lehet deríteni, s megismerni. Ők csak egy a sok közül.
    - És ha választani kellene, akkor mit választanál? Az emberi világot, vagy udvarodat?
    Érdekel a véleménye, mert ahogy látom, a tavasz tündérek szíve lágy lett, mint a harmatos szellő, ha valóban azt látom, ami van.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Hétf. Júl. 13 2015, 22:31

    Ixial& Molly

    Nem szükséges elmondania miért áll így a tavaszhoz. Egyszerűen csak kíváncsi voltam.
    A másik témára csak azért reagáltam így, mert megszoktam a védekezést, amiért sok időt töltök a mundane világban. Viszont az általánosítást nem értem miért mondja vagy kérdezi. Pont az Ő Udvarát védtem a megjegyzésemmel. „…Sokan csupán azt felejtik el, hogy az árnyék olykor védelmező is lehet”. Ebből meg hogyan szűrte le, hogy általánosítok. Tényleg elvesztettem a fonalat.
    – Éppen arra céloztam, hogy Nálunk sem minden jó, és nálatok sem minden sötét. Miben általánosítottam?
    Visszakozom kissé, mert nem akartam megsérteni őt. Úgy látom féleértett engem.
    Elgondolkozom azon, amit kérdez. Valóban védem őket. De vajon miért teszem. Lehetséges, hogy ide menekülök. Vagy simán Ada és Sebastian miatt lenne. Mind a két fontos ember ehhez a világhoz köt. Az egyikük itt él, a másikat itt ismertem meg. Talán ezért vált ilyen fontossá számomra az emberi világ.
    - Védeni? Jó a kérdés. Most, hogy kérdezed lehetséges. Hajlamos vagyok a viták során a gyengébbek pártját fogni. Ez nem feltétlen tudatos dolog nálam. És nem is az embereknek szól. De hogy éles helyzetben a pártjukat fognám e? Elképzelhető. Persze az is lehet, hogy ez csak az ideiglenes hobbi a részemről.
    Tudom, hogy jóval több Tündér él már itt vagy jön át ide, mint azt sokan gondolnák. Én például nem itt élek, egyszerűen átjárok. Ada pedig itt is él.
    – A televízió mindent sugároz. Jót és rosszat egyaránt. A rossz jobban felkelti az emberek érdeklődését, mert borzonganak tőle. Legalábbis én így látom. Megmagyarázni már nem tudom az okát. Ez kissé beteges dolog. Lehet a félelem miatt van..
    Nem is tudom miért kezdtem el belemenni ebbe a témába, hiszen az emberek nem jelentenek ennyire sokat nekem. Kedvelem őket igen. És békésnek érzem a világukat. De ennyi. Pont ezért hökkent meg a következő felvetése.
    – Természetesen az Udvaromat. Legalábbis így érzem. Szeretem a népemet. És igen, az embereket is. De azért még én sem felejtem el honnan jöttem. Mondjuk az is igaz, hogy tudnék olyan szituációt mondani, amikor nem biztos, hogy a Tündérek pártját fognám. Például egy értelmetlen háborúban, amiben az alvilágiak ártatlan embereket ölnének. Nem vagyok oda a háborúkért, és az öldöklésért. Fajtól függetlenül elítélem az ilyesmit. Hiszek benne, hogy az értelmetlen gonoszság nem magyarázható semmivel. Egyik fajnak sincs joga eltipornia más népeket. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy Tündér, Ember, Angyal vagy Farkasról van e szó. Ez baj szerinted? Te mit gondolsz erről? Elvégre Nálad jobban senki nem tudhatja milyen érzés a hatalom. Hiszen Te életek felett is dönthetsz..
    Ha ez gyengeség hát gyenge vagyok. De szerintem akkor is a könyörület az igazi erő.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Hétf. Júl. 27 2015, 11:02

    Molly Ixial



    - Éppen ebben. – utalok az iménti szavaira.
    Furmányos választ kapok, az egyszer biztos. Nem foglalkoztat, hogy védi-e őket, mint ahogy az is változhat, hogy éppen kinek a pártján áll. Tündérek vagyunk, ugyan ki várna éppen tőlünk következetességet?
    - Ez egy igazán jó válasz! – nevetek fel derűsen. – Tégy, ahogy jónak látod, csupán érdeklődtem.
    Furcsa az emberi nép. És tetszik. Nem mondanám, hogy az udvarom kedveli a csak rettegést és félelmet, mert nem ebben merül ki az értelme dolgoknak, mégis felkelti az érdeklődésemet.
    - Hmm... hallottam már eme emberi tulajdonságról. Régóta az emberrel van, ha nem a lényük része. Csodálatos, hogy még ennek ellenére léteznek. – elismerően szólok, elvégre sok faj tűnt már el hasonló okok miatt.
    - Csupán egy választ vártam. – és beugratós volt a kérdés, s lám olyan dolgokról beszél, mit nem is kérdeztem.
    - Ha ebben engem kérdezel, akkor komolyan hibázol. Hiszen a tetteim igazolják szavaimat, s az, hogy miként áll most udvarunk. Megkérdőjelezni egy uralkodót, korántsem bölcs tett. S ha megadnám a választ, az lenne élted utolsó másodperce, mert az szigorúan titkos. – némiképp ugratom is, eszem ágában sincs az ártatlannak tűnő, más udvarbéli tündért bántani, ha nem ugrik nekem.
    - Érdekfeszítőnek tartottam a találkozásunkat, szívesen találkozom veled újra, kedves. Jó látni, hogy vannak szívükben még elhivatott fajtámbéliek. – biccentek felé, majd eltűnök a szeme elől, a testőrrel együtt. Túl sokáig egy helyen sosem tanácsos lennem, lényem képes hatni erre a világra, még akkor is, ha kölcsönösen azon vagyunk, hogy korlátozzuk az erőm.

    //Megtisztelő volt a társasága, élveztem, s a folytatásban reménykedem. Smile //
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Kedd Júl. 28 2015, 00:31

    Még az alvás sem nagyon megy mostanában. Se éjjel, se nappal, se semmikor. Állandóan csak forgolódóm, és azon rágódom, hogy mi ez, az egész, ami folyik körülöttem. Nem értek semmit, és nem is tudok semmit se, csak azt, hogy az egész azzal a harapással kezdődött. De azt se láttam, hogy mi harapott meg, mindössze abban vagyok biztos, hogy valamiféle állat lehetett, de nem láttam semmit sem belőle, még egy kósza árnyékot se. Hogy miféle állat? Lövésem sincs. Én valamiféle kutyára tippelnék a súlya alapján meg az alapján, ahogy a harapás sebe a vállamon kinéz, de én nem vagyok szakértő a dologban, orvos nem látta, és nem értem, hogy egy harapás után miért hagyott ott akkor, amikor jóformán szinte védekezni se tudtam. És az is nagyon aggaszt, hogy ilyen gyorsan begyógyult a harapás...másnapra gyakorlatilag teljesen összeforrt, mintha csak hónapok teltek volna el, nem pedig alig pár óra. És az érzékeim is...napról-napra élesebbek. De mondjuk az nem volt rossz, hogy kiszagoltam Jordan szeszfőzdéjét a pincében - jól jött az a kis jutalomadag, amit azért kaptam, hogy tartsam a számat - bár nagyon meglepett, amikor azt mondta, hogy még senki sem érezte előttem. Amikor beléptem a házba már akkor úgy éreztem, mintha ott álltam volna a lepárló mellett. Furcsa. És kicsit kellemetlen is, de közel sem annyira ijesztő, mint ami a múltkor történt velem az éjszaka...teliholdkor. Már arra is gondoltam, hiszen minden egybevág: a harapás, az élesedő érzékek, gyors gyógyulás, és az eszméletvesztés, a fájdalmak. De vérfarkasok nem léteznek, csak mese, kitaláció. Biztos elkaptam valamit attól a kutyától, de azt kétlem, hogy vérfarkas vírus lenne. Nincs az a test,a mi olyan gyors, és olyan szintű átváltozást kibírhatna, mint amire elvileg egy vérfarkas képes lenne. Badarság. Ezért is nem szóltam róla senkinek. De ettől még aggaszt...és szüntelen a fejemben bujkál az ötlet, és időről-időre birizgálni kezdi a tudatomat, akármennyire is igyekszem kizárni...
    Egész éjjel álmatlanul forgolódtam, és most délután sem tettem másként. Délben még bementem az egyik tanáromhoz, hogy egy TDK dolgozatról konzultájak vele, nos Ő meg a mongolok európai inváziója legalább egy kicsit elterelte a figyelmemet a dologról. Utána körülbelül a fél napot a könyvtárban töltöttem és a Mongolok titkos történetét, meg még néhány róluk szóló történelmi könyvet tanulmányoztam órákon keresztül, és sikeresen le is zsibbasztottam az agyamat. Lehet, hogy Dzsingisz kán egy szadista volt, és milliókat mészárolt le, meg mellékesen létrehozta a történelem valaha létezett legnagyobb kiterjedésű birodalmát, de én a magam részéről most hálás voltam neki hisz addig is, nem az életemet jelenleg körülvevő furcsaságokkal foglalkoztam. ~ Köszi Temüjin! Érdemeid múlhatatlanok főleg, hogy most velem jót tettél! Persze esélyes, hogy a középkori Peking, és Bukhara lakossága, most nem értene velem egyet! De hát, ami volt elmúlt! Ámen! ~ De, amikor éreztem, hogy már többet nem tudok megjegyezni, és az ujjperceim, majd kifordultak a helyükről, akkor végül úgy határoztam, hogy ideje visszaballagni a koleszbe. A mongolok, és a dogán való rágódás kitartott egészen a kollégiumig szerencsére. Amikor hazaértem, még gyors lezuhanyoztam, aztán bedőltem az ágyba. Örültem, hogy végre aludhattam egy keveset. Kár volt...Álmomban megint, azon az utcán járkáltam. Mintha csak újra játszódott volna az egész. De most észrevettem egy furcsa árnyékot. Futni kezdtem, de mindig előttem termett, beelőzött. Végül az egyik sikátorban már száz kutyaszerű, agyarakkal teletűzdelt szájú kutya vagy farkas árnyéka közeledett minden irányból. Mielőtt rám vetették magukat, akkor ébredtem fel, hideg verejtékben fürödve. ~ Nehéz elhinni, hogy csak két órát aludtam mindössze. - gondoltam magamban, ahogy megnéztem a telefon kijelzőjét, ekkor vettem észre, hogy jött egy üzenetem is. Chris írt, hogy találkozó a botan kertben aztán megyün,k megiszunk egy sört. Azt hiszem, most rám férne, de már nem sok időm volt, és még oda is kellett érnem szóval csak gyorsan lefürödtem újra, és fogat mostam. Egy fekete pólót vettem fel, hozzá egy színes, kockás mintájú kissé vastagabb anyagú szövet-inget, egy farmert, meg egy könnyű kapucnis kabátot hozzá mielőtt elindultam volna a szobából.
    Kicsit üres tekintettel bámultam ki a buszon, mintha csak mérföldekre járt volna a tudatom a testemtől, és ha jobban belegondolok, akkor így is volt, majd amikor végül lepattantam róla, akkor egyhangúan bandukoltam végig az utcákon, úgy szlalomozva az emberek között, mintha csak erre lennék beprogramozva. Útközben egy pillanatra megálltam egy kisebb vendéglőszerűség előtt, de egy pillantás az órámra, és úgy döntöttem, hogy jobb lesz sietni, ha nem akarok elkésni. Fájó szívvel búcsúzom a látványtól, de majd mondom a srácoknak, hogy jobb lesz ide betérni, mert kívülről elég szimpatikusnak tűnik. Főleg az a korsó sör akció, amit a szemem sarkából mértem be a hirdetőtáblán. Ígéretesnek tűnik. Még vetek egy-két pillantást a kirakatokra, ahogy tovább haladok, majd lassan befordulok a botanikus kertbe. Nézelődöm, nyújtogatom a nyakamat egy kicsit, de úgy tűnik, hogy előbb érkeztem, mint kellett volna. Megvonom a vállamat, majd felpattanok az egyik padra, aztán amíg a többiekre várok nekiállok a telefonomon a Carnivores-al játszani.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Kedd Júl. 28 2015, 17:37






    Max & Lana



    Nem könnyű egy olyan kis majommal élni, mint Bobby. Utálom, mikor elkezd utánam kutakodni, és mivel a kölyök egy info zseni (ne kérdezd, hogy hogyan, én sem értem) feltörte a fiókjaimat, és felrakott valami vakrandis oldalra, ahol persze szépen töltötte az adataimat. Én egy negyvenes, festett hajó, kilencven kilós, fiatalos idős hölgy vagyok. Természetesen mondanom sem kell, hogy a szaros megkapta a büntetését ezért a tettéért, mert... Egy húzása volt, már épp készültem használni a kis fegyverkémet, mikor könyörgőt, hogy adjak egy esélyt a dolognak - minden bizonnyal féltette a testi épségét -, hát rendben egy próbát megér... Hisz ki tudja, lehet hogy egy olyan pasit találok, akit normális esetben nem találnék - ezt még én sem hiszem el -. Amúgy is a legutolsó kapcsolatom Finn-el nem végződött szépen, elég csúnyán búcsúztunk el, de nem én tehetek róla, hogy Finn egy f*szkalap volt velem, és nem akarta megvárni, míg magamtól akarok vele lefeküdni. Természetesen miért is tettem volna, nem is szerettem csak szimplán tetszett a kockás hasa, amit be kell látnom tökéletes volt, csak mint mindig megint a szeme legelt előbb, minthogy megismertem volna... De belegondolva nem is csókolt rosszul, csak kicsit perverz volt és szeretett tapizni, amit én meg nagyon nem szerettem, csak az foghat meg bizonyos helyeken, aki engedélyt kap, és ő pont nem kapott, szóval elcsattant pár pofon, de tudta hogy hamar ki lehet békíteni, ha a pólójától megszabadult... Jól van, nem tehetek ellene semmit sem, hisz döglök a jó testű pasikért. Most meg teljesen bepapucsosodott a srác, mert eddig a kemény macsó volt, most pedig csak egy kis szánalmas szerelmes leveleket küldözgető alak, aki visszaakar szerezni, de... Használt zoknit nem veszek fel még egyszer, ahogy őt sem fogom visszafogadni soha többet. ~ Megtaláltam az oldalt, ahonnan küldözgeti a szerelmes SmS-eket, és sorban megy.. Tudom, mikor melyiket kapom... ~
    Megint fél órát töltöttem a tükör és a szekrény előtt, de még mindig nem tudom, hogy mit vegyek fel, mert... Nem mehetek oda árnyvadász ruciban, hisz nyár van é a fekete bőrcucc kiszívná belőlem azt a kevés erőt is, amit összevakarok, szóval egy határozott mozdulattal arrébb toltam a szekrényemben bőr cuccokat, hogy az ajtóhoz férjek, és onnan a hatalmas gardrobe szobámba. Természetesen a nők ölni is képesek lennének ezért, de én megtehetem szerencsére azt, hogy ha egyszer felvettem egy ruhát és megunom, akkor nyugodtan kidobhatom. Na de mit vegyek fel? Annyi minden körül választhatok, hogy lassan már nem tudok dönteni, mert olyan sok van... Végül egy piros szoknyát vettem fel, egy barna fehér köves szandit húztam a lábamra, majd felraktam a sminket, amivel elszórakoztam egy picit, mert valamiért remegett a kezem, és nem tudom, hogy miért... Sose szoktam izgulni a randik előtt, hiába küldött a srác magáról képet - írtó helyes és cuki - nem izgulok! ebben biztos vagyok... Bár kicsit fura volt... mintha egyszerre több emberrel beszélgettem volna, hisz a legalább három stílusban írtak, vajon csak szívatni akartak? Akkor Bobby-n verem le, és megkérem, hogy nyomozza le kik voltak a kis betyárok, hogy ők is megkaphassák a méltó büntetésüket.
    Miután mindennel megvoltam,lesétáltam az emeletről és megkérdeztem Bobby-t, hogy felkötve, vagy leengedve legyen a hajam, és erre milyen választ kapok? azt mondja teljesen mindegy, mert úgy nézek ki, mint egy életet kiélt k**va. Kicsit túl sokat megenged magának a szarok, amit nagyon le fogok rajta verni, de nem érdekelt most, mert ha miatta lesz rossz kedvem, az rossz. Csak maradok természetes és hagyom leengedve. Még egyszer megállok a tükör előtt, és megigazítom a hajam, Majd öcsköske utánam kiállt, hogy késében vagyok, és meg csak lenevetem magam..  Nagyon gáz öcsém van, hogy nem tudja mi az az illedelmes késés, hisz a nők sosem sietnek és várnak a férfiakra, ez pont fordítva van.. Majd még mielőtt kilépek a házból felé fordulok, és bemutatom neki a középső ujjam, majd figyelmeztetem, hogy ha a srác ronda lesz, vagy átvertek, akkor kicsinálom.
    Jobban belegondolva már csak egy probléma volt, nem tudtam, hogy hova kell mennem, de kaptam egy üzenetet, hogy hova is kell mennem. Hát akkor vágjunk bele, és meglátjuk, hogy mi sül ki ebből az egész marhaságból. Az a séta egész jól telt, hisz minden pasi engem bámult, és füttyögettek nekem, bár ezt annyira nem csípem, de ha ettől jól érzik magukat, hát akkor had tegyék, meg nem is tudnám nekik megtiltani, hogy ezt tegyék. Mivel túl sokat kellett volna sétálni, ezért fogtam egy taxit, és úgy közelítettem meg a helyszínt. Vajon jól fogom magam érezni? Nem egy hülye átverés az egész? gyorsan előkaptam a telefonom és megnéztem még egyszer a képet, amit a srácról kaptam... Majd mikor megérkeztem és nyújtottam a pénzt a fuvarért. Hát akkor SHOW TIME.
    - Tudod nem épp a legkedvesebb egy lányra úgy várni, hogy a telefonoddal játszol. - Remélem meg is ijedt, és szívrohamot kap, mert... Tényleg parasztság volt úgy várnia, hogy telójával szórakozik. Természetesen meg se halhatta, hogy idejöttem, mert hangtalanul sétálok. Bár nem úgy néz ki, mint aki várt volna a megjelenésemre, ezért ledobom magam gyorsan mellé és keresztbe rakom a lábaimat, és figyelem a tekintetét, majd elmosolyodom. Nem is annyira rossz, mint amilyenre számítottam, és tényleg élethű volt a kép. Majd kinyújtom a kezem.
    - Lana vagyok... Tudod a csaj, akit egy vakrandi oldalon hívtál el randizni.. - Hát ha segít neki ez emlékezni, és.. Attól még, hogy helyes és jó pasi, még mindig hülyeségnek tartom azt, hogy eljöttem ide, hisz kitudja hogy nem e egy pszichopata vagy sorozatgyilkos bújik meg mögötte... Még szerencse, hogy elhúztam a korbácsom, mely most a csuklómon nyugszik egy egyszerű karkötő formájában... Várom, hogy megszólaljon, és közben mosolygok, mert nem lehetek vele rideg, még nem ismerem.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Szer. Júl. 29 2015, 02:47

    Ez a Carnivores igazán lebilincselő játék. Pontosan az olyan állatszerető, passzív-vadász személyeknek találták ki, mint én. Nem mintha itt New York környékén annyi vadászati lehetőség lenne ~ Persze igazából lövöldözhetnék, galambokra, verebekre, mókusokra, de sokkal inkább a szomszédaimra, amikor kiverik a biztosítékot ~ de mivel tényleg szeretem az állatokat, ráadásul nem vagyok az erőszak híve, úgysem vadásznék soha, semmilyen körülmények között sem. Anno még a Postal 2-ben sem öltem meg az állatokat, az Apocalypse Weekend-et csak azért nem pörgettem ki, mert abba nem tudtam volna kivédeni, hogy ne öljem őket meg. A Carnivores-ban pedig ugyanúgy nem kell őket megölnöm, mert beállíthatom, hogy kábító lövedéket használjak. Amúgy tökmenő, hisz mégiscsak dinoszauruszokra lehet benne vadászni. Azért, az már dob egyet az élményen, főleg, hogy elég nehéz tud lenni, és soha sem tudod megoldani, mert minden állat máshogy viselkedik, és több pálya van hatalmas bejárható nyílt területtel. Kétségtelen, hogy a könyvek után az egyetemi előadások alatt a Carnivores a legjobb barátom hisz ennek az alkalmazásnak hála, soha sem kell halálra unnom magamat, még az olyan előadásokon sem, amelyeket amúgy teljes mértékben érdektelennek tartok. Csak arra kell figyelni, hogy lenémítsam, mert a T-rex hangosan ordít, ráadásul a puska is nagyot szól. Mindenesetre igazi kihívás, amikor önként egy gyakorlatilag öngyilkos küldetésre indulsz ~ a legnagyobb pályát telerakod az összes ragadozóval, és még radart sem állítasz be, na ez- az igazi kihívás ~ aminek meg is van rendszerint az eredménye, mert többször harapok én fűbe, mint valamelyik ragadozó. De nem érdekel! Akkor is el fogom érni azt a szintet, amikor legyőzhetetlen leszek a játékban! ~ Álmodj királylány. Ámen! ~Viszont nem szabad lebecsülni az élményt, amit az nyújt, hogy csak egy távcsővel tudom figyelni magam körül a dzsungelt, és hiába menekülök a vízbe, mert a dögök úszni is tudnak, és így kell eljutnom egy biztonságos helyre, ami általában, egy jó magas, és meredek sziklafal, vagy hegycsúcs, domboldal ahonnan már nyugodtan vadászhatok, és ahova először oda kell csalogatnom a delikvenseket változatos módszerekkel. De egy szónak is száz a vége...A Carnivores abszolút élvezhető, és egyetemista-barát játék...
    Mivel tudom, hogy a haverjaim körülbelül olyan pontosak, mint egy cirkuszoló menyasszony, így szívem szerint elhoztam volna magammal a dolgozatos füzetemet, meg pár könyvet, és tovább dolgoztam volna rajta, hogy ennyivel is előrébb legyek, de félek, hogy esetleg elvadul az este, és elhagyom a cuccomat. Azt hiszem azt nem élném túl nem csak, azért, mert elveszne a eddigi munkám, amibe nem kevés erőt öltem, és ebből fakadóan ideg összeroppanást kapnék, hanem azért is, mert az elhagyott könyvtári könyvekért valószínűleg előbb fojtanának meg, mint ahogy hatna egy vészhelyzeti ciántabletta. Végeredményben tehát arra jutottam, hogy az esetleges sikerek nem állnak egyensúlyi helyzetben a már jelenleg is fennálló kockázati lehetőségekkel így jobb híján fejben kell tovább szőnöm a dolgozat tartalmát. Mindössze az a félő, hogy ha esetleg bármilyen lebilincselő véletlen folytán is esetleg egy briliáns meglátásra is jutnék, ami megváltoztathatná a történelemről eddig alkotott fogalmunkat, és képünket...sajnos jó esély van rá, hogy holnap úgysem emlékeznék rá. Roppant kínos, és fájdalmas lehetőség nemde? Mondjuk annyira nem fájdalmas, mint a fekete abszint utáni másnaposság. Az tényleg rohadtul kellemetlen tud lenni. Azt hiszem egyre inkább értem, hogy Dzsingisz kán miért jutalmazta meg azokat, akik egy hónapban csak háromszor rúgtak be. Dicséretes dolog. Pár plusz kreditért szerintem nálunk is biztosan működne. Főleg, hogy neme gy évfolyam, illetve csoporttársam van,a kire igencsak ráférnének azok a jutalom kreditek. Persze ilyenkor előjön az a divatos nézet miszerint - SENKI sem kényszerít, hogy igyál! - De hát könyörgöm ez egy rohadt egyetem! Itt csak az nem iszik, akinek olyan allergiája van! És különben is, néha, azért tényleg jót tesz egy-két korsó sör vagy egy kevés rövid. Ezt a klinikai vizsgálatok is teljes mértékben igazolják!
    Nem tudom, hogy a többiek hol késhetnek már. Tudom, hogy az Ő pontosságukra nem lehet alapozni, de ez még hozzájuk képest is sok. Fel-feltekintek a játékból, és időről-időőre kicsit körültekintek, hátha meglátom a többieket, de mindig csak ugyanúgy az ismeretlen embertömeget látom magam körül, és ilyenkor visszatérek a játékhoz. Nos mindenesetre az biztos, hogy lesz hozzájuk egy-két keresetlen szavam ha végre előkerülnek. Ha már nem hagytak aludni, akkor legalább annyira lennének képesek a gyökerek, hogy időben ideérnek. Nincs meleg, meg nem is fázom vagy ilyesmi, csak kellemetlen ilyen helyen egyedül üldögélni. Legalábbis nekem. Kicsit olyan érzés mintha nyugdíjas lennék, és kijöttem volna a galambokat etetni. Bakker, Én ha már valaki elrángatok valahová, akkor legalább annyival megpróbálom megtisztelni, hogy időben odaérek vagy nem kések egy csomó időt! Tudom, hogy ez New York és itt nem egyszerű időben odaérni bárhova is, de akkor időben el kéne indulni, mint Én! Ezért minimum ők fizetik az első két-három kört! Várakozás közben, azért próbálom sorra venni a helyeket, ahova mehetnénk. Nem ismerem a környéket, túlzottan szóval csak arra tudok hagyatkozni, amit útközben láttam. Szerencsére van jó pár lehetőség így ezek hiányától nem fogunk szenvedni a nap hátralevő részében. Miután végeztem a lehetőségek "rendszerezésével" ismételten elmélyülök a játékban méghozzá olyan szinten, hogy valószínűleg az sem tűnne fel, hogy ha az idegenek a botanikus kert tetején landolnának. Épp egy szép méretes T-rex akadt horogra. Célzok, lövök éééés...egy női hang zökkent ki a játékból, kis híján elejtem a telefont, és én is majdnem leborulok a padról.
    - Egy lányra várnék? - kérdezek vissza megdöbbentem, miután sikerült összeszednem a lehullott alsó állkapcsomat. A leggyönyörűbb nő áll előttem, akit valaha is láttam eddigi életem során. Esélytelen, hogy egy ilyen szép lány velem akarjon találkozni, úgyhogy itt biztosan valami tévedés történt, csak még nem tud róla. Talán összekevert valakivel. Hisz ránézésre is minimum 2-3 évvel idősebb, mint én ha egyetemista is, akkor már vagy végzős, vagy doktorandusz. Amikor leül a padra, akkor én is elszállom a tetejéről, és mellé telepszem. Csak ül, és mosolyog...én pedig azt se tudom, hogy mit mondjak vagy mit sem annyira zavarban vagyok. Tényleg nagyon szép, alig tudom róla levenni a szememet, és ezért el is vörösödöm. Bravó Max! Jár a keksz! Igazi szívtipró vagy! Persze az igazságban benne van az is, hogy egyáltalán nem randira készültem ráadásul még sose volt barátnőm, igazából még soha semmit sem csináltam lánnyal. Igaz ebben Sarah-nak nagy szerepe volt. Teljesen belé voltam esve, és minden füttyentésére ugrottam, amit Ő úgy hálált meg, hogy porig alázott szinte az egész gimi előtt, amikor kamurandizgatott velem, és megkért, hogy írjak neki valami szerelmes vers-szerűséget, amikor pontosan tudta, hogy írni tudtam, és szerettem is, de nem verseket, hanem történeteket, novellákat. Azt hittem elsüllyedek szégyenemben, amikor az iskolába, és a neten is viszontláttam őket...Szar dolog tud lenni, hogy ha te vagy az iskolában majdnem minden vicc tárgya, nem is csoda, hogy szívesebben ittam már a srácokkal ezek után. De ez az élmény úgy el is vette a kedvemet a randizgatástól is, vagy ha össze is szedtem magamat, hogy valakit elhívjak akkor le lettem koptatva.
    - É-Én Max vagyok...N-Nagyon csinos vagy. - bököm ki végül miközben a torkomban egy gombóc dobog. - De hát én nem hívtam randira senkit...a barátaimra várok. - és ahogy kimondom, rögtön le is esik, hogy mi a helyzet. Már korábban is pedzegettek valami ilyesmit, de jól elküldtem őket pár helyre, és utána jót nevettünk ezen az egészen, mert azt hittem, hogy csak poénkodnak velem, de ezek szerint komolyan gondolták. Nem hittem volna, hogy tényleg képesek erre, ráadásul egy ilyen szép nővel hoznak össze. Most viszont rohadtul kellemetlen helyzetben vagyok, mert fogalmam sincs, hogy mit mondjak, mit tegyek, ráadásul el is vörösödtem teljesen. Viszont nem ülhetek itt, mint egy kuka, ha már eljött. De basszus semmi sem jut az eszembe! Mit csináljak most? Most valljam be neki, hogy nem is randira készültem csak a haverjaimat várom, hogy elmenjünk berúgni? Hát mondjuk igazából már megtettem az előbb, amikor mellém ült…
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Csüt. Aug. 06 2015, 19:07








    Max & Lana



    Nem könnyű egy olyan kis majommal élni, mint Bobby. Utálom, mikor elkezd utánam kutakodni, és mivel a kölyök egy info zseni (ne kérdezd, hogy hogyan, én sem értem) feltörte a fiókjaimat, és felrakott valami vakrandis oldalra, ahol persze szépen töltötte az adataimat. Én egy negyvenes, festett hajó, kilencven kilós, fiatalos idős hölgy vagyok. Természetesen mondanom sem kell, hogy a szaros megkapta a büntetését ezért a tettéért, mert... Egy húzása volt, már épp készültem használni a kis fegyverkémet, mikor könyörgőt, hogy adjak egy esélyt a dolognak - minden bizonnyal féltette a testi épségét -, hát rendben egy próbát megér... Hisz ki tudja, lehet hogy egy olyan pasit találok, akit normális esetben nem találnék - ezt még én sem hiszem el -. Amúgy is a legutolsó kapcsolatom Finn-el nem végződött szépen, elég csúnyán búcsúztunk el, de nem én tehetek róla, hogy Finn egy f*szkalap volt velem, és nem akarta megvárni, míg magamtól akarok vele lefeküdni. Természetesen miért is tettem volna, nem is szerettem csak szimplán tetszett a kockás hasa, amit be kell látnom tökéletes volt, csak mint mindig megint a szeme legelt előbb, minthogy megismertem volna... De belegondolva nem is csókolt rosszul, csak kicsit perverz volt és szeretett tapizni, amit én meg nagyon nem szerettem, csak az foghat meg bizonyos helyeken, aki engedélyt kap, és ő pont nem kapott, szóval elcsattant pár pofon, de tudta hogy hamar ki lehet békíteni, ha a pólójától megszabadult... Jól van, nem tehetek ellene semmit sem, hisz döglök a jó testű pasikért. Most meg teljesen bepapucsosodott a srác, mert eddig a kemény macsó volt, most pedig csak egy kis szánalmas szerelmes leveleket küldözgető alak, aki visszaakar szerezni, de... Használt zoknit nem veszek fel még egyszer, ahogy őt sem fogom visszafogadni soha többet. ~ Megtaláltam az oldalt, ahonnan küldözgeti a szerelmes SmS-eket, és sorban megy.. Tudom, mikor melyiket kapom... ~
    Megint fél órát töltöttem a tükör és a szekrény előtt, de még mindig nem tudom, hogy mit vegyek fel, mert... Nem mehetek oda árnyvadász ruciban, hisz nyár van é a fekete bőrcucc kiszívná belőlem azt a kevés erőt is, amit összevakarok, szóval egy határozott mozdulattal arrébb toltam a szekrényemben bőr cuccokat, hogy az ajtóhoz férjek, és onnan a hatalmas gardrobe szobámba. Természetesen a nők ölni is képesek lennének ezért, de én megtehetem szerencsére azt, hogy ha egyszer felvettem egy ruhát és megunom, akkor nyugodtan kidobhatom. Na de mit vegyek fel? Annyi minden körül választhatok, hogy lassan már nem tudok dönteni, mert olyan sok van... Végül egy piros szoknyát vettem fel, egy barna fehér köves szandit húztam a lábamra, majd felraktam a sminket, amivel elszórakoztam egy picit, mert valamiért remegett a kezem, és nem tudom, hogy miért... Sose szoktam izgulni a randik előtt, hiába küldött a srác magáról képet - írtó helyes és cuki - nem izgulok! ebben biztos vagyok... Bár kicsit fura volt... mintha egyszerre több emberrel beszélgettem volna, hisz a legalább három stílusban írtak, vajon csak szívatni akartak? Akkor Bobby-n verem le, és megkérem, hogy nyomozza le kik voltak a kis betyárok, hogy ők is megkaphassák a méltó büntetésüket.
    Miután mindennel megvoltam,lesétáltam az emeletről és megkérdeztem Bobby-t, hogy felkötve, vagy leengedve legyen a hajam, és erre milyen választ kapok? azt mondja teljesen mindegy, mert úgy nézek ki, mint egy életet kiélt k**va. Kicsit túl sokat megenged magának a szarok, amit nagyon le fogok rajta verni, de nem érdekelt most, mert ha miatta lesz rossz kedvem, az rossz. Csak maradok természetes és hagyom leengedve. Még egyszer megállok a tükör előtt, és megigazítom a hajam, Majd öcsköske utánam kiállt, hogy késében vagyok, és meg csak lenevetem magam..  Nagyon gáz öcsém van, hogy nem tudja mi az az illedelmes késés, hisz a nők sosem sietnek és várnak a férfiakra, ez pont fordítva van.. Majd még mielőtt kilépek a házból felé fordulok, és bemutatom neki a középső ujjam, majd figyelmeztetem, hogy ha a srác ronda lesz, vagy átvertek, akkor kicsinálom.
    Jobban belegondolva már csak egy probléma volt, nem tudtam, hogy hova kell mennem, de kaptam egy üzenetet, hogy hova is kell mennem. Hát akkor vágjunk bele, és meglátjuk, hogy mi sül ki ebből az egész marhaságból. Az a séta egész jól telt, hisz minden pasi engem bámult, és füttyögettek nekem, bár ezt annyira nem csípem, de ha ettől jól érzik magukat, hát akkor had tegyék, meg nem is tudnám nekik megtiltani, hogy ezt tegyék. Mivel túl sokat kellett volna sétálni, ezért fogtam egy taxit, és úgy közelítettem meg a helyszínt. Vajon jól fogom magam érezni? Nem egy hülye átverés az egész? gyorsan előkaptam a telefonom és megnéztem még egyszer a képet, amit a srácról kaptam... Majd mikor megérkeztem és nyújtottam a pénzt a fuvarért. Hát akkor SHOW TIME.
    Bár mikor megszólítottam, akkor majdnem elejtette a telefont, és én csak elmosolyodtam, gondolom ráhoztam a frászt. Majd leesett az álla, szerintem szó szerint is, hisz... Nagyon nehezen szólal meg, mire én csak felvonom a szemöldököm, és csípőre rakom az egyik kezemet.
    - Ezt most nekem kéne tudnom, hanem neked drága... - kissé idegesen mondom, és nem hiszem el, hogy egy ilyen kölyök két hibát is elkövet... Egy: játszik a hülye telefonján, kettő: és még vissza is kérdez, hogy ki vagyok... Talán nem is olyan rosszak a megérzéseim, mint gondoltam hisz nem is tudom, hogy mit mondjak, inkább mondom neki azt, amit. Majd mikor lehuppanok mellé a padra, akkor ő is leül a tetejéről a rendes ülő részre. Ezzel picit javít a helyzeten, hisz végre leveszi onnan a lábát, ahova mások lefognak ülni, kettő normális maghaságban vagyunk, nem kell kitörnöm a nyakam, hogy rá tudjak mosolyogni... Eddig nem nagyon tetszik az, ami itt folyik, de nem tudom mást tenni, el kell viselnem még egy darabig, mire leesik neki, hogy ki vagyok. Majd nehezen elmondja ő is a nevét és a bókra elmosolyodom.
    - Örülök a találkozásnak, és köszönöm szépen. - Na jó nem tudok mi mást tenni, mint szintén mosolyogni, hisz jó hallani az ilyen bókokat, nagyon is jó. szeretem az olyan férfiakat, akik bókolnak és az ilyen kis cukorfalatok - akik a kezdeti hibák ellenére, tud javítani... - és még szégyellős is, mert arca elpirult. Én sajnos nem tudok elpirulni egy ilyen bóktól, mondhatni már teljesen megszokott számomra és nem is tehetek róla, mert szép lány vagyok és természetesen sokan is bókolnak nekem. - Nem szeretem, ha szórakoznak vele, szóval... Megvárom veled a haverjaidat, hogy megtanítsam neki, Lana Redwayel SENKI sem szórakozhat büntetés nélkül! - mondom neki kissé felháborodva. Mondtam, hogy van egy olyan érzésem, hogy nem csak egy emberrel beszéltem, hanem ennek a srácnak a haverjaival. Amint hazaérek megverem Boby-t, azért mert miatta vagyok itt, és miatta vagyok ilyen szar helyzetben. Nem is tudom, hogy mit csináljak, nagyon nincs kedvem vele beszélgetni, de nem lehetek tahó és nem ülhetek itt mellette némán, vagyis mégis? De simán megtehetem azok után, amit a haverjai csináltak.Tudtam, hogy nem kellett volna ennyire csinosan öltöznöm, és mint mondtam velem senki sem szórakozhat... Nem tudom, hogy most miért gondolok erre, de mégis ez jön. Nem fog engem senki sem hülyíteni csak szórakozásból, és nem is tudom, hogy mihez kezdjek a mellettem ülő sráccal. Ezért felé fordulok, és tudom hogy akkor nem egy randira készült és biztos, hogy valami mást tervezett, de...
    - Figyelj Max. Nem stílusom az, hogy szórakozzanak, de akkor tegyük fel, hogy ez egy igazi randi, szóval... Amúgy helyes vagy. - Na jó ez az utolsó megjegyzés csak azért volt, mert szerettem volna zavarban látni és szerettem volna megnézni, ahogy még jobban elvörösödik az arcom, azonban nem hazudtam. Tényleg helyes srác és jól is néz ki. Bárki mondhat bármit nem hiszem el, hogy ebből nem fog jó kisülni, maximum csak röhögök egyet a végén és itt hagyom, de nem célom... Tényleg nem tehet róla, hogy ilyenbe rángatták a haverjai, elnézem neki, ha sikerül neki javítani a helyzeten, és épp azért csúszok kicsit közelebb hozz, és nyomok egy puszit az arcára. - Egy kis bátorítás.. - mondom és mosolygok is rá. nem leszek szégyellős és visszafogott, nem vall rám. De vajon képes lesz ebből valamit kihozni? Rám nem igazán jellemző, hogy ilyenkor maradok és adok egy esélyt, remélem bölcs lesz és él vele, ha azonban nem teszi meg, akkor felállok és elsétálok, majd felkeresem a barátait és csúnyán elbánok velük.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Szomb. Aug. 08 2015, 00:08

    Ixial& Molly


    Tudom ám jól, hogy mi Tündérek nem vagyunk túl következetes nép, ugyanakkor felmerül a kérdés, baj-e ez egyáltalán? A kiszámíthatatlanságunk olykor védelmet is nyújthat nekünk. Nehezebb kiismerni minket, mint más fajokat. A furmány pedig az életünk állandó része. Nem gondolnám ezeket hibának, hiszen ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy milyen hosszú ideje fennmaradtunk. Ezt nyilván Ő is tudja, és így gondolja. Az ember esendő, és valóban érdekes kérdés miként maradhattak fenn ennek ellenére. Főként ilyen hosszú ideje. Velük ellentétben én nem istennek tulajdonítom ezt. Csupán mázlinak. Az emberi faj szerencséje, hogy más fajok védelmezik őket, és valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a természet is kíméletes velük.
    – Valójában, habár kedvelem őket, azt hiszem a fennmaradásuk nem más, mint szerencse. Ez pedig, mint tudjuk forgandó.
    A következő válaszommal sikerült belemásznom az uralkodói büszkeségébe. Legalábbis azt hiszem. Pedig a kérdésem jogos. Ő is csupán egy közülünk. Feljebbvaló igaz, de attól még érdekel a véleménye a könyörületességről. Megkerülte a választ. Nem baj, majd legközelebb.
    – Talán vállalnám a kockázatot, felség - kacsintok rá.
    Tudom jól, hogy ugrat, nem bántana egy ilyen ostobaság miatt.
    Sebtiben köszön el, majd egy pillantás alatt a semmibe vész. Jellemző, mosolygok magamban. Uralkodók és az elegancia. Függetlenül attól, hogy nem mindenben értettünk egyet, és nem is válaszolt mindenre, jól éreztem magam a társaságában. Ki tudja mit hoz a jövő? Ha úgy kell lennie, még biztosan keresztezzük egymás útját. Ideje nekem is hazatérnem. Felsóhajtok, majd egy pillanat alatt tovaszállok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Botanikai Kert

    on Szer. Aug. 19 2015, 23:44

    - Nekem viszont fogalmam sincs arról, hogy mi folyik itt. A haverjaim rángattak ide, hogy igyunk meg pár sört, nekem senki nem szólt arról, hogy egy lánnyal találkozom. - vonom fel a szemöldökömet. Kétségtelen, hogy lesz pár keresetlen szavam az úgynevezett barátaimhoz ezek után. Hihetetlen, hogy képesek voltak ilyen kényelmetlen helyzetbe hozni engemet csak a saját szórakoztatásuk véget. Még azon sem lennék meglepve, hogy ha valahonnan figyelnének, és épp rajtam röhögnének várva, hogy mi fog történni. Érdekes társaság...Mindenesetre kinek van szüksége ellenségekre, ha már a barátai is ilyenek. Fogalmam sincs, hogy most mihez kezdjek ezzel a csajjal. Pénz az van nálam, nem az a gond (hisz az alkoholt sehol sem a szép szemeinkért osztogatják...bár ha mindent beleadunk, biztos nagyon szépen tudunk nézni). Csak éppenséggel rohadtul nem randizni készültem, kocsmába pedig nem vihetem, azért az mégiscsak kicsit gyökérség lenne, viszont így fejből egyetlen normális hely sem jut eszembe itt Bronx-ba, ahova egy lányt el lehet vinni. Másfelől viszont nem is koptathatom le, mert amíg élek le nem mosnám magamról szóval, azért valamit mégiscsak virítanom kellene. Gondolom, a lány sem tehet arról, hogy ebbe a szituációba csöppent, ráadásul ki tudja honnan jött. Ha már vette a fáradtságot, hogy megjelenjen, akkor azt hiszem, illene rá némi időt szánnom...
    - Én is. - felelek kurtán, majd idegesen elmosolyodom. Tényleg nagyon szép lány, az egyetemi átlagot biztosan felülmúlja, csodálom, hogy egy hozzá hasonlónak internetes társkeresőre van szüksége. Legalábbis gondolom, hogy a haverjaim azt használhattak, és Őt is ilyen módon szervezték be akkor. Bár ki tudja. Mindenesetre más logikus megoldást nem látok. Mondjuk, nem hiszem, hogy túlzottan pozitív képet festettem volna magamról. De erre megint csak azt tudom mondani, hogy egyáltalán nem randira készültem, hanem egy laza ivászatra a kis egyetemi pajtásaimmal. Na jó a "laza" az nálunk már régen rosszat jelent ha ilyen értelemben használjuk ráadásul, ha egyszer elindul egy ilyen este, akkor az ember sose tudhatja, hogy végül hol fog megállni. Rendszerint neme gy-két korsónál ez tudható előre is. Hiába ilyen társak mellett bizony nehéz az egyetemi élet. Ráadásul most még egy lapáttal rátettek a srácok, hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe hoztak, amiből egyenlőre fogalmam sincs, hogy miként is fogom kivágni magamat. Na mindegy. Azt hiszem, egyenlőre csak sodródni fogok az árral, aztán meglátom, hogy hol vet partra...
    - Te most komolyan azt hiszed, hogy ezek után meg fognak jelenni itt? - vonom fel kérdően a szemöldökömet. - Ha tényleg beszerveztek nekem egy randit, akkor nem hiszem, hogy tömegrandit szerveztek volna. - folytatom. - Őket ismerve azon se lennék meglepve, ha most valahol egy laptop előtt nyomorognának, és egy térfigyelő kamerát lesve próbálnák követni az eseményeket... - fejezem be a végén egy kicsit elgondolkodva. Igen azt hiszem, ez pontosan rájuk vallana. Szinte látom magam előtt, ahogy az egyikünk szobájában ott dulakodnak a laptop képernyője előtt, hogy jobban lássanak miközben pattogatott kukoricát zabálnak, és fogadásokat kötnek, hogy meddig tart a randi, illetve, hogy milyen véget fog érni. Egy pillanatig forgatom is a fejemet, hogy látok-e valahol térfigyelő kamerát magunk körül. Azt hiszem komoly mennyiségű folyékony hashajtó bevetésére lesz szükségem ennek a magánakciónak a meghálálása végett. Hisz mi lenne a reputációmmal, ha egy ilyen eset után adósa maradnék a többieknek? Fejben máris azt számolom, hogy hány cseppre lesz szükség, hogy körül 3 napig ki se tudjanak mozdulni a wc-ről. Bár ezek után én az 1 hetet sem tartanám túlzásnak, csak nem akarom, hogy bajuk legyen, mert annyit kapnék értük, mint egy normális emberi lényért. De lehet, hogy valami mást találok még ki. Csak a hashajtó szerintem elég elegáns megoldás...
    - Nekem se az. De úgy tűnik a haverjaim nagyon unatkoztak. - felek neki kissé bizonytalanul főleg, amikor felveti, hogy tegyünk úgy, mintha ez egy igazi randi lenne. Nem mintha kellemetlen lenne bárhol is mutatkozni vele csak éppen tényleg nem randira készültem. - Köszönöm. - felelem zavartan, és érzem, hogy elvörösödöm. Kedves tőle, hogy ezt mondja, de nehéz elhinnem, hogy tényleg így is gondolja. Lehet, hogy kicsit paranoiás lettem a lányokkal kapcsolatban Sarah miatt? Talán...Nem tudom...De Ő itt nem Sarah, és nem is kéne úgy viselkednem, mintha Ő lenne függetlenül attól, hogy hasonlít rá. Remélem nem rokonok vagy valami hasonló...- Köszi...- vörösödöm el, amikor érzem, hogy ad egy puszit. Annyira el voltam merülve a gondolataimban, hogy észre se vettem, amikor közelebb csúszott hozzám. Most ismét dolgoztatom a fogaskerekeimet. Gyorsa elő kellene állnom valami tervvel tekintve, hogy én vagyok a fiú, és, hogy "Én" hívtam el randira. Hirtelen eszembe jut a vendéglő, ami előtt eljöttem, amikor ide igyekeztem. Kívülről elég kulturáltnak tűnt, talán megér egy próbát. - Nem messze ide van egy vendéglő. Ha van kedved oda elmehetnénk...- fordulok végül hozzá idegesen. Nem tudom, hogy a dolog mennyire fogja megnyerni a tetszését, de egy próbát megér a dolog. Legalábbis az biztos, hogy ennél jobb ötletem pillanatnyilag nincs...

    Ajánlott tartalom

    Re: New York Botanikai Kert


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:56