Csodálatos volt amíg abba a kuckóba voltunk. Minden nap ott aludni valaki mellett. Már el is felejtettem milyen érzés....mikor ott fekszik veled. Jó nem tudtam a szuszogását hallgatni mert hát hiába Noel halott. De nem kellemetlenül éreztem magam sokkal inkább volt vicces és aranyos. Hiányzott már, hogy valaki szeressen és én viszont szerethetem. Mélyet fújok ahogy kiengedem a füstöt az ajkaim közül. Most gyalog jöttem, jól esett a séta. Igazából nem öltöztem ki. Vettem fel egy szürke farmert, fehér atléta és rajta egy dzseki. Még régi darab az akadémiáról, rajta is van a monogramom, és kicsit kopott is. De szeretem. A akadémia jó hely volt...Ledobom a csikket ahogy egy utolsót szívok belőle majd eltaposom, és végig nézek a sötét utcán amit a lámpák fénye világít meg. Most ez a bál. És felvállaljuk egymást. Nem rejtőzünk. Nem rejtett ez az egész. És soha nem akarom rejtegetni. mindenki tudja csak, hogy ő az enyém, és én az övé. Hozzám tartozik már. És nem akarom elengedni. Lehunyom a szemeimet és elmosolyodom és ki se nyitom a szemeim csak visszonzom a csókot amit kapok. Te is hiányoztál nekem...Kezeim arcára simítanak és finoman tincsek között bújnak meg ujjaim majd lassan elválva tőle vigyorodom el.-Oh biztos én értem ide és csókoltalak éppen meg aztán most én szólok be mikor majdnem te késtél.-mondom ahogy felvonom a szemöldököm, de elvigyorodom majd lassan elengedem és össze fonom vele az ujjaimat majd illedelmesen köszönök az idős vámpírnak. Folyamatosak a cikizések és a vissza szólások, és én nagyon szeretem amikor játszunk. Olyan jó, hogy nekem megmutatja ki is valójában. A felengedett, igaz Noel a kedvencem. Ahogy a bál helyszínére érünk és sikeresen be is jutunk körbe nézegelődök, de nem engedem a kezét így ő vezet céltudatosan.-Azért mit nem mondjak jól össze rittyentették nem?-kérdezem ahogy megáll és én is, majd elsőre rá nézek aztán a barátaira akiknek bemutat.-Oh. Helló.-mondom sokat pislogva. A fejemre van írva "Nem ismerek senkit és semmit, csak a szerelmemet és itt megállt a tudományom." Át esve az etiketten minden bemutatkozás után, megfogva Noel viszem arrébb. Nem azért mert nem nem akarok ismerkedni...Igazából most nem akarok. Majd egy másik alkalommal és ahogy elnéztem ők is el vannak nélkülünk szóval menjünk tovább.-Szóval, voltál már ilyesmin?-kérdezem ahogy pislogok rá kék szemeimmel mint egy kisgyerek és nagyon kíváncsian várom a választ és tényleg érdekel.-Tetszik a hely?-jön a következő.-Igyunk valamit!-És még egy.-Meg én eszek is valamit mert kilyukad a gyomrom.-mondom ahogy elvigyorodom majd ajkaira puszilok, és most engedem el a kezét hogy az asztaloknál randalírozzak.