Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Box-Aréna

    Share

    Box-Aréna

    on Szomb. Aug. 19 2017, 19:31


    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 72
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Box-Aréna

    on Szomb. Aug. 19 2017, 22:10

    Ringben a farkas

    Kis hangulat zene Very Happy

    Elértem ide. Emlékszem az elsőre. Az maradt meg a legjobban. Olyan izgatott voltam. Emlékszem a kötényem még nem volt annyira a méretemre szabva így egy kicsit lelógott. Anya varrta bele előző este a monogramomat és én olyan boldog, és büszke voltam. "Egy igazi, nagy bokszoló lesz belőled!" Ezt mondta nekem mindig én pedig annyira hittem a szavainak. Abban hittem, hogy megtudom csinálni. És most....Bent van a nevem Amerika legnagyobb sportolói között, és mint egyik legfiatalabb él küzdő sportoló, aki ilyen hamar eljutott eddig. Nem egyszer volt, a bajnokságokon, hogy én is megkaptam az övet. Azok a nagy meccsek....Ugyan ennek a mainak nincs olyan tétje mint azoknak aminél mint bokszoló álltál ki a ringbe és magadból, mutattál. Megmutatni a világnak, hogy igen vagy valaki, és igen vannak céljaid és tartasz valahova. Ez most pénzes játék. Amekkora a pénz mértéke akkora az ellenség. Persze nem illegális játék. Kultúrált keretek között zajlik minden. És bennem soha nem változik az érzés akár milyen meccsre is állok ki. De most...nem magamért küzdök. Nem azért, hogy lássák milyen jó vagyok, nem azért mert bizonyítani akarok....Illetve itt egy kicsit hazudok. Eljönnek a szüleim is ami lelkesít is, és érdekel az mennyire lesznek rám büszkék. A reakció...A másik érv ami most jobban motivál engem...az Candy...Nem azért, hogy büszke legyen rám. Neki akarok nyerni, hogy az abból szerzett pénzzel kisegítsem őt. Ahogy feltekerem a kezemre a kötést kicsit megfeszítem, mennyire kötöttem szorosra, és ezzel nyugtázom, hogy már profin kötözöm magam. Nem sokkal be jön az edzőm, és jön a szokásos lelkifröccs ahogy minden edzés előtt. Ahogy mindig is felsegíti a kesztyűimet. Pirosak még mindig de már kopnak. Emlékszem a legelső kesztyűmre. Saját pénzből vettem. Anyu annyit vitatkozott velem, hogy ő akarja megvenni, de nem engedtem. Elmosolyodom féloldalasan, majd szusszanok egyet, és eltűnik az arcomról a mosoly. Arra gondolok ilyenkor, hogy bent vagyok a ringben. Nincs ott senki csak én és az ellenfél. Az ellenfél pedig saját magam. Közben elindulok ki a pihenőből, fejemre felvéve a köpenyem csukjáját. A fejemben hallom ahogy megdördül a csengő miközben a valóságban már a sok örjöngő ember üvöltése hangzik fel. A képzeletemben az ellenfelem mindig saját magam. Mindig azt hallatom magamnak, hogy saját magamnál kell minden nappal jobbnak lennem. Le kell győznöm saját magam...és akkor legyőzök bárkit. Olyan nyugalom árad el bennem miközben kilépek a fényre és a sok kiabáló ember közé. Soha nem ugrálok, és nem pörgök ahogy mások szoktak a fel vezetésnél. Csak megyek a ring felé. Kizárok mindent csak én maradok, a csarnok és az ellenfél. Végig sétálok a nekem hagyott folyosón és bele kapaszkodva az egyik gumikötélbe húzom fel magam. Ahogy bent vagyok és leveszem a köpenyem akkor nézek körbe. Apáékat azonnal kiszúrom, de most elfojtom a mosolyom. Aztán Candyt is megtalálom. Nem ül olyan messze a szüleimtől, de ő nem tudhatja, hogy itt vannak a szüleim, viszont anyáék annál inkább, hogy ő itt van. Talán ha kiszúrja őket, ami nem lesz nehéz hiszen anyu nagyon is hangosan szokott drukkolni akkor apámat felismeri, és ebből kiszúrja kik ők. Csak felemelem az egyik kezem és ezzel köszöntöm a nekem szurkolókat mire hangos kiabálás ujjongás. Helyet foglalok egyenlőre az egyik sarokban és kezdem magamat felkészíteni. Az apával folytatott beszélgetés óta nincs bennem semmi feszültség, és félelem a farkasom iránt. Most egyszerűen...Azt mondtam neki legyen mellettem...Az ellenfelem viszont pörög az adrealintól. Kiabál, izom feszítés, ugrálás. A szokásos pörgés amit várnak általában sokan...De én ezt nem szeretem. Olyan mint a maga mutogatás, erőfitoktatás. Erre csak azt tudom mondani, hogy aki ugat nem biztos, hogy harap is. Ellenben azzal, hogy aki hallgat, az nagyon is tud harapni...
    avatar
    Candyce Heart

    Faj : Ember
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Táncoslány

    Re: Box-Aréna

    on Szomb. Aug. 19 2017, 23:52

    Jó pár nap eltelt mióta nem találkoztam Nichoval... Őszintén szólva már egyre jobban hiányzik. Sokszor gondoltam rá, hogy felhívom, de ugyan már... Nem zaklathatom minden egyes nap, biztosan nagyon sok dolga van, rengeteget kell edzenie és utána biztos nagyon kimerült... El sem hiszem, hogy ezt mind miattam teszi. Miattam...Senki nem volt még ilyen jó hozzám. Vajon ha tudná, hogy drogozom akkor is ilyen rendes lenne hozzám? Azt hiszem el kéne mondanom neki, de mi van ha megutál érte? Nem..Nem érdekel, mindenképp elmondom neki, főleg ha tényleg nekem akarja adni azt a pénzt, akkor tudnia kell az igazságot. Inkább utáljon meg, minthogy hazudnom kelljen neki...A meccs napjának reggelén érkezik is az sms a pontos címmel és időponttal, mire egyből izgatottan látok neki a készülődésnek. A napokban még egy új ruhát is vettem hozzá illő cipővel, azt fogom ma viselni. Amint felöltöztem és elkészültem tüzedesen átvizsgálom magam a tükörben. Vajon tetszeni fog neki? Remélem, hogy szereti az ilyen ruhákat...Vagy lehet, hogy nem is fogja érdekelni? Megrázom a fejem és kisebb pofont adva magamnak teszem helyre a gondolataim, hisz hamarosan indulnom kell, nincs most ilyenekre időm. Felkapom a táskám és sietősen távozom az árvaházból egyenesen a verseny helyszínére. Besétálva ülök le a helyre ahova a jegyem szól, szerencsére közel van a küzdőtérhez, jól rálátok Nichora, remélem ő is észrevesz majd. De ha nem az is elég ha hallja mennyire szurkolok neki. Rengetegen eljöttek ma, hatalmas rajongótábora van, mondjuk ezen nem is csodálkozom. Biztosan profi abban amit csinál...A tömeg izgatottan várja mikor lépnek elő a fiúk, egyre nagyobb kint a zsivaj, de hirtelen a tömeg üvöltésben tör ki. Ekkor felkapom a fejem és végre megpillantom Nichot. Hirtelen én is felsikítok és még fel is pattanok a helyemről miközben kinyújtva kezeimet kezdek integetni neki, hátha észrevesz. Nyugodtnak tűnik és nem viselkedik úgy mint egy buzgómócsing...Mint az ellenfele. Teljesen megkergülve rohangál körbe-körbe a ringben miközben ütögeti a mellkasát. Mi a fene? Azt hiszi ő King-Kong? Tekintetem visszavándorol Nichora aki még mindig csak nyugodtan ül. Vajon izgul ilyenkor? Mi járhat a fejében? Észrevett engem? Remélem tudja, hogy itt vagyok, és nem hiszi azt, hogy nem jöttem el...Pár perc telik el mikor a bíró megjelenik a színpadon egy lány kíséretében akinél a köröket jelző tábla van. Tehát hamarosan elkezdődik...Csak vigyázz magadra Nicho...
    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 120
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Box-Aréna

    on Vas. Aug. 20 2017, 20:35



    Családi szurkolás


    Ismét egy újabb meccs, amire nem csak Nicho, de én is készültem. Mindenben támogattam az én kicsi fiamat. Mondjuk először pislogtam mikor kijelentette, hogy boxoló akar lenni, de igazából nem is lepett meg annyira, hisz apja fia. Amikor csak tehettem, tehetem elmegyek a meccseire, bármilyen fontosságúak is legyenek. Persze a munkám miatt nem mindig tudtam részt venni, de igyekeztem.
    Vártam már, hogy ismét láthassam őt boxolni. Mennyi sérülést szerzett az évek alatt. Voltak nagyon csúnyák is, ami után egy normális ember befejezné a pályafutását, de ő sem nem normális, sem nem tiszta ember. Szegénykém a szüleitől örökölte ezt, de ennek köszönhető az, hogy most itt tart.
    Dantéval együtt érkezem a helyszínre. Már a tekintetéből láttam, hogy kicsit sincs meglepve az öltözékemen. Már nagyon rég készítettem magamnak egy szurkolói pólót ugyanolyan színekben, mint a fiamé, természetesen a hátára nagy betűkkel kiírva a neve.
    No tudom már, hogy felnőtt férfi, de nah… Az anyja vagyok. Néha cikis helyzetbe kell sodornom őt, ez a feladatom, azért vannak a szülei.
    Mindig ugyanazt a helyet foglalom le magamnak, onnan lehet a legjobban látni mindent és onnan lehet a leghangosabban kiabálni. Már felkészítettem Dantét arra, hogy nem fogom visszatartani magam. Igazi őrült rajongóként viselkedem ilyenkor. Nicho már hozzá szokott, de Danténak ez lesz az első, bár sejtem, hogy mást nem is nézne ki belőlem.
    Amint bejelentik Nichot már fel is állok a székemről és ordítva kezdek el ujjongani.
    -Nicho!...Nicho!...Nicho!-Csatlakozom az üvöltő tömeggel, csak kissé sokkal magasabb hangerővel. Hiába én már csak ilyen vagyok.



    Do not judge a
    woman on her
    knees. You never
    know how tall she
    is when she stands!
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 72
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Box-Aréna

    on Szomb. Aug. 26 2017, 15:58

    Ringben a farkas

    Sokan kiabálják a nevem, de mindig anya hangja jut el hozzám a legjobban. Úgy tud tombolni, mintha egy metál koncertre szabadult volna be, de ez nem zavar, sőt lelkesít, sőt önti belém az erőt. Mert hisz bennem, hiszi azt, hogy jobb vagyok mindenkinél. Hogy nyerek itt. Fel állok és lerázom magamat ahogy mélyet fújok és ugrálok párat. Lazán...Ismétlem magamban amiket mindig kapok az edzőmtől. Most is beszél hozzám de én már a meccsre gondolok. Persze az ellenfelem végig engem néz. Igen ezek a szokások, hogy már most felmérnek, és vannak ezek a hülye szövegek, hogy már a szemkontaktusban eldől kinyer. Nem hiszem. Akár milyen hihetetlen az emberek is tudnak felmutatni meglepő dolgokat. Nem egyszer volt, hogy simán nyakamat törhették volna...A tag pedig nem kis falat. Jól kidolgozott, edzésben, kondiban tartott alak. És biztos, hogy nem én leszek az első ellenfél. De ez mind belül megmosolyogtat. Sokkal izgalmasabbnak találom, sokkal nehezebb, és kihívhatom saját magamat, hogy meddig bírom, és meddig mehetek. Hiszen akár mennyire is ismerem magam, mindig nyújtom a határaimat...A számba nyomják a fog védőt, majd a bíró össze int minket. Elmondja a szabályokat, a tisztes játék kérés a szokásos felvezetés az elején. Csak nézem a férfit ahogy ő is engem majd a helyre intésnél vissza tolatok a sarkomba. A szőke cica baba felsétál az egyes táblával ami az első kört jelenti majd meghallom a csengőt és a fülembe dobog a vérem, ahogy megemelem a kezeimet és elindul a "játék". Kapom azért rendesen az ívet, de a fájdalmat soha nem érzem elsőnek, mindig a meccsek végén jövök rá mennyire is fáj. Az adrelalin elmos mindent. Izgalom, harci kedv párosul egymással. Küzdeni akarok. Támad rendesen és tartom fel a kezeim leginkább a fejemhez. Gyors ahhoz képest amekkora. Sok egymás utáni ütés... Lyukat kell kapnom, hogy vissza támadjak, de addig is tartanom kell magam. Egy pillanatra felnézek, és a saját hibámat fedezem fel. Túl lent van a könyöke...Mint nekem mikor apa kijavított. És én kihasználom. Támadok és betalálok. És most én jövök. Minden erőt amit felhalmozhat halandóságom azt bele adom, és gyors vagyok. Gyorsabb akarok lenni, mint az ellenfelem. Hátráltatom, de besatuzik és védi magát de nem állok meg. Nem akarok....Persze a gyorsaságot nem lehet folytonosba tartani és vissza kapok, és jön a össze akadás mire a bíró fúj és külön vagyunk küldve. Egy pillanatnyi fújás aztán ismét a csengő és újra védem magam. Erősen a bordáimat támadja...Földre szeretne küldeni. Mondjuk itt ki nem akar valakit földre küldeni?
    avatar
    Candyce Heart

    Faj : Ember
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Táncoslány

    Re: Box-Aréna

    on Hétf. Szept. 04 2017, 00:45



    Ahogy figyelem Nichot és az ellenfelét csak egyre idegesebben kezdek fészkelődni a székemen. Az a pasas jóval nagyobb darab mint ő..Remélem nem esik nagy baja... Nem sokáig figyelem a másik pasast, szemeim pár másodperc után ismét Nichora szegeződnek. Milyen bátor, semmi félelmet nem látok az arcán, bár már elég gyakorlott sportoló, biztosan ez lehet az oka. Ahogy a lány keresztül sétál a ringen és a csengő megszólal már el is kezdődik a meccs. Lélegzetemet visszafojtva figyelem az eseményeket miközben ajkamba mélyesztem fogaimat. Az ellenfele nem tétovázik..Nagyon belendült, remélem ez csak a kezdet és hamarosan kifogy az erejéből. Nicho is csak védekezni tud egy ideig, ám amint felfedez egy apró lehetőséget már üt is, és betalál.
    -Ez az Nicho, csak így tovább! Te vagy a legjobb! -Kiáltok fel megkönnyebbülve és még a helyemről is felpattanok. Fülig érő mosollyal figyelem ahogy sarokba szorítja az ellenfelét átvéve az irányítást. Ebben a helyzetben most nem eshet baja, és az  a legfontosabb..Bár tudom, hogy elkerülhetetlen az, hogy sérülést szerezzen, hisz ez egy box meccs... A bíró lefújja őket de nem sokkal azután ismét egymásnak esnek. Mind a kettejükben túlteng az adrenalin, őszintén szólva alig várom, hogy lezárják a meccset és Nicho végre biztonságban legyen, úgy érzem legalább 20 évet öregedtem már ebben a pár percben az aggodalomtól.

    Sponsored content

    Re: Box-Aréna


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:26