Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Brian lakás - Brooklyn

    Share
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Szept. 09 2017, 21:10

    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Szept. 09 2017, 22:16

    WHAT A WASTE OF TIME
    I WAS IN RETROSPECT

    addressing: BRIAN


    Őszintén elegem volt már abból, hogy Daniel minden héten kétszer belém döfi a tűt, és lecsapolja a véremet. Eleinte csak heti egyszer csinálta, de ahogy a regenerációs képességeim erősödtek, már kétszer: szerdán és szombaton, vagy hétfőn és csütörtökön, vagy kedden és pénteken, én meg csak egyre gyengébb, stresszesebb, fáradékonyabb és sápadtabb lettem. Most már azok is mindig megjegyzik, akiknek eddig nem tűntek fel a karikák a szemeim alatt. A tanáraim, az osztálytársaim, mindenki. Úgyhogy megmondtam a "bácsikámnak", hogy ebből elég, és soha többé nem kaphatja meg a vérem. Erre közölte, hogy jó, de akkor soha többé nem kapok tőle pénzt, mert ebből fedezte minden költségemet. Mondja ő. Sajnos, egy ideje ételt se nagyon találok se a hűtőben, se a szekrényekben. Elfogyott az instant leves is, meg a spagetti, már egy nyomorult kis por-krumplipüré sincs otthon, és a mirelit pizzából is egészen pontosan zéró darab ül a mélyhűtőben. Tehát a helyzet válságos, de én nem fogok meghátrálni. Tízórait és ebédet tudok lopni a suliban, vagy valakit mindig ráveszek, hogy hívjon meg kajálni, hiszen olyan sokan szeretnek (vagy inkább csak meg akarnak szabadulni tőlem, és így gyorsabb, ha beadják a derekukat, mint ha ellenkeznek). De most sajnos szombat van, az én hasam meg olyan hangosan korog, hogy mindjárt keresztben lenyelek egy kukát az utcán.
    Eddig nem igazán mertem felkeresni a címet, amit még korábban kutattam fel. Az illető egy veszélyes boszorkánymester, vagyis mágus, vagyis nem emlékszem, mi a különbség, de az tény, hogy a fickó, akitől a nevét kaptam, óva intett tőle. De most már kezdett kialakulni a válság, biztosan mélyült, és ő volt az egyetlen kiutam. Brian Cox.
    Felemelem a kezem, és rátenyerelek a csengőre a puccos ház puccos emeletén, egy puccos ajtó előtt. Kicsit furán érzem magam a túlméretezett dzsekimben és a lógó kockás ingemben és koszos tornacipőmben, mert ez egy flancos ház, olyan panorámával, hogy tuti ellátni az Empire State Buildingig. Egyáltalán nem illek ide, és ez frusztrál, úgyhogy addig nyomom at a nyamvadt csengőt, amíg ki nem nyitja a nyamvadt ajtót. Jézusom, elájulok, ha sokáig vacakol még.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Szept. 09 2017, 23:27

    Bloody Business

    A jobbik napok egyike volt. A gondolataim nem keveredtek össze néhány percenként, nem rettegtem árnyaktól, amik nem is voltak ott és még arra sem éreztem késztetést, hogy megkeressem Leot, bárhol is van, és megpróbáljam az ő napja elrontásával jobbá tenni a sajátomat. Aznap csak úgy… megvoltam. Többet aludtam éjszaka, mint ami az utóbbi hetekben jellemző volt, és talán ez is segített. Kimozdulni viszont semmi kedvem nem volt. Semmi. Elintéztem pár telefonhívást a galériával és az eladásokkal kapcsolatban, de egész nap egyetlen embert sem kellett látnom. Szerettem az ilyen nyugodt napokat és ki is használtam őket.
    A reggelemet egy nagy bögre teával kezdtem, amit olvasgatás közben fogyasztottam el. Bűnügyi regény, az izgalmas, gondolkodtató fajta, amit nem akarsz letenni, mert tudnod kell, ki a gyilkos. Jó volt néha elveszni ilyen egyszerű dolgokban, kikapcsolni és nem a saját életemen agyalni. Máskor egyetlen mondatot is képtelen voltam elolvasni és megérteni, mert a hangok a fejemben elnyomtak minden mást. Ezért is örültem, amikor végre elhallgattak.
    Az olvasástól a telefon csörgése szakított el, és mivel üzleti ügy volt, nem tehettem mást, fel kellett vennem. Ebből aztán az lett, hogy órákon keresztül ide-oda telefonáltam, hogy megszervezzek két szállítást és jelezzem a részvételemet egy aukción. Mire pedig végeztem, teljesen lefáradtam és nem maradt erőm tovább olvasni. Valami más program után kellett néznem, és volt is ötletem. Egy gyors ebédet követően szétpakoltam a nappalimban, és előkészültem a festéshez. Elővettem a festőállványomat, egy vásznat, az ecseteket, festékeket, palettát és egy nagy fóliát, amit leterítettem a földre a helyiség közepén, ahol dolgozni készültem, hogy ne kenjek össze semmit. Már a pakolászástól is jobban éreztem magam, de mégis az volt az igazi, amikor már alkottam. Nem terveztem meg előre pontosan, hogy mit is fogok festeni, de meglepően szépen kialakult minden nem sokkal azután, hogy ecsetet ragadtam. Fák, folyó, hegyek… mindennek megtaláltam a helyét, és már akkor éreztem, mi hova kerül, mikor még csak a háttérrel bíbelődtem. Sok időt tölthettem a mázolgatással, de az nem tűnt fel, hogy pontosan mennyit, mert sikerült teljesen elmerülnöm benne. A csengetésre kaptam fel a fejem a félkész munkámból. Senkire sem számítottam, ezért azonnal feszült lettem, és ideges. Letettem az ecsetet és a palettát, mert így képtelen voltam folytatni, amit eddig csináltam. Először arra vártam, hogy a csengető majd feladja és elmegy, de hamar be kellett látnom, hogy ez nem egészen így lesz. Valaki türelmetlenül tenyerelt azon a bizonyos gombon, és ez épp elég ellenszenvet ébresztett bennem ahhoz, hogy meg akarjam mondani a magamét annak a bizonyos valakinek. Megtöröltem a kezeimet egy rongyban, de ez nem sokat segített. Nyakig festékesen, könyékig feltűrt, régi fehér ingben és kopott farmerben, mezítláb mentem ajtót nyitni. A szó azonban bennem akadt, amint megláttam a csengetőt. Egy fiatal fiú volt… nem erre számítottam. Összevont szemöldökkel néztem a srácra, abban a résben állva, ami az ajtó és a fal között keletkezett, mikor éppen annyira kinyitottam a nyílászárót, hogy ki tudjak kukkantani, de az odakint álló ne láthasson be a lakásba.
    - Segíthetek valamiben? – böktem oda mogorván a kérdést, mikor végre sikerült rendeznem a gondolataimat. Túl meglepő volt a helyzet ahhoz, hogy talpraesettebben tudjam kezelni.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Vas. Szept. 10 2017, 00:19

    I KEEP SEARCHING FOR SOMETHING
    THAT I NEVER SEEM TO FIND


    Egy örökkévalóságig tart, mire végre kinyílik az ajtó, és már én magam is megunom a csengő rekedtes hangját hallgatni idekintről. Arra gondolok, adok még a mágusnak egy percet, aztán elmegyek. Talán nincs itthon. Vagy az is lehet, hogy alszik, netán épp most mászik ki a csinos boszorkány szeretője mellől az ágyból. Félig lehunyt szemeim előtt megjelenik egy olívbarna bőrú gyönyörű nő, vörös és méregzöld fehérneműben, aztán rájövök, milyen sztereotipikusan gondolkodom. Megcsóválom a fejem nemtetszésem jeleként, mintegy kommunikálva saját magammal.
    Mire végül tényleg feladnám, hirtelen lépteket hallok odabentről, amitől rögtön éberebb leszek. Felemelem a fejem, és arra számítok, hogy egyből behív majd, de nem ez történik. Éppen hogy csak kidugja az orrát a résen, hát mi ez? Minek nézek ki, késelős gyilkosnak? Végül is ez egy jó környék, vagy nem? Na jó, talán nem annyira, és én is elég vacakul festhetek.
    Mindenesetre nem tetszik a bánásmódja, emiatt mogorván összeráncolom a szemöldököm, és megjelenik a csúf kis ránc, amely ilyenkor mindig odaül az orrnyergem fölé, és harsogva tudatja a világgal, hogy valami bizony nem tetszik.
    - Igen. Brian Coxot keresem - közlöm vele magabiztosan, és meglehetősen mogorván, legalább annyira, amennyire ő is az velem. Rosszkedvűségben verhetetlen vagyok, főleg, ha annyira üres a hasam, mint most. - Bemehetek? - kérdezem, és végre elengedem a csengőt, de csak pontosan ezen a ponton, mintegy felajánlva, hogy leszállok a csengőről, ha beenged. De ha nem, akkor tovább nyomom, és nem izgat, hogy mit gondol erről.
    Nem tudom, mennyire vagyok kemény és magabiztos. Én azt hiszem, hogy nagyon, de közben meg érzem, hogy húzni kezd a fejem, és úgy érzem, teszek egy lépést előre, bedig valójában nem én mozgok, hanem a lábtörlő szőnyeg, mégpedig kisurran a lábaim alól, én pedig az ajtóra kell hogy támaszkodjam, mert dőlni kezdek előre. Későn jut eszembe, és az se egészen jut el odáig, hogy ez nem fog megtartani, mert az ajtó már nyitva van, és csúnyán pofára fogok esni, hacsak nem akadok bele valamibe, mondjuk a kilincsbe, bár abba beleakadni nem volna szerencsés, hacsak nem vagyok felkészülve rá, hogy felszántja az arcomat. Késő kapaszkodót keresni, a tagjaim ernyedtek és gyengék, képtelen vagyok másra, mint előre dőlni, lesz, ami lesz.
    Most komolyan elájulok? Most... Komolyan? Ez mekkora ciki...
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Vas. Szept. 10 2017, 00:38

    Bloody Business

    Egyáltalán nem tetszett, ahogy válaszolt. A tartalommal nem volt semmi gond, de az a stílus… már most a falra tudtam volna mászni tőle. Nem is akartam beengedni, legalább addig, míg meg nem mondja, mit akar. Ha pedig nem hajlandó rá, vagy nem érdekel, amivel zaklatni próbál, akkor egyszerűen kizárom, és ha még egyszer csengetni merészel, akkor olyat teszek vele, hogy többé rá se merjen nézni a csengőre.
    - Attól függ. Mit akarsz? – válaszoltam, éppen olyan gorombán, ahogy ő szólt hozzám. Ha akar tőlem valamit, ne így beszéljen velem, mert még az ablakon is kihajítom, nemhogy nem állok szóba vele. Azonban nem sok választásom marad, mert elveszti az egyensúlyát, és hajszál híján beesik a lakásomba. Még épp időben engedtem el az ajtót, ami így szélesre tárult, és kaptam el a fiút ahhoz, hogy ne legyen nagyobb baj. Szépen vagyunk, mondhatom. Rámtör, aztán elájul itt nekem. Viszont nem volt mit tenni, nem hagyhattam úgy ott.
    - Jól van, ezt most kijátszottad magadnak – morogtam, ahogy befelé indultam vele. Az ajtót berúgtam magunk mögött, majd kelletlenül, de eltámogattam a gyereket a nappaliig, ahol kikerültük a csatateret, ahol az előbb még festettem, és valahogy leültettem a kanapéra. Ekkor néztem végig rajta először úgy igazán. Nephilim. Ez volt az első, amire rájöttem. Azért nem éreztem azonnal, mert olyan gyenge, hogy csoda, hogy még él. Régóta nem ehetett rendesen. Szerencsétlen kölyök.
    - Ha nem fordulsz fel míg visszaérek, akkor hozok neked valami ehetőt – közöltem vele, bár nem voltam biztos benne, hogy magánál van-e eléggé ahhoz, hogy hallja. Minden esetre én ruganyos léptekkel kitrappoltam a konyhába, ahol összeszedtem a maradék rizst meg egy darab rántott sajtot, amit nem ettem meg ebédre és egy pohár almalével együtt tálcára tettem a tányért, majd bevittem a kis vendégemnek. Utáltam a vendégeket. Főleg a hívatlanokat. Most mégis úgy éreztem, hogy segítenem kell rajta, és meg is tettem. Letettem a dohányzóasztalra, amit hoztam, és kíváncsian pillantottam rá. Vajon képes lesz enni, vagy mást kell kitalálnom, hogy ne az én kanapémon purcanjon ki?
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Vas. Szept. 10 2017, 01:15

    RATHER BE A PAIN
    THAN NOTHING AT ALL


    Félig-meddig vagyok csak a tudatomnál, vagyis nem... annyira sem. De tudom, hogy mikor megfog, akkor bele kell kapaszkodnom, és azt is tudom, hogy ha nem teszem, akkor még inkább magam alatt leszek. Próbálom összeszedni magam, de nem bírom, és ettől nagyon ideges leszek, vagyis pillanatnyilag nem, mert túlélésre játszom. De belekapaszkodom a férfi karjába és abba, amibe még tudok, talán a derekába, miközben előrébb botladozom a segítségével. Érzékelem hangnemében a bosszúságot, de a mondatok csupán tompa zsongásként jutnak el hozzám. Fejem lüktetni kezd, a világ elkenődik, mint a mogyoróvaj a kenyéren, és érzem, hogy vízszintesbe kerülök. Ez jó. Ez a biztonság. Megkapaszkodom valamiben, ami szerintem az asztal széle, ám erről az asztalról később kiderül, hogy kanapé, és ezen fekszem. Nem, nem tett föl rögtön a szüzet áldozós oltárára, amint rájött, hogy fincsi a vérem. Ez azért pozitív, Mr. Veszélyes Varázsló. Köszike. Nyöszörgés a válaszom, akármit is mondott. Majd később megkérdezem.
    Lassan térek magamhoz, apránként eszmélek rá a környezetemre. Van itt valami, ami nagyon facsarja az orrom... Olyan furcsa, jellegzetes a szaga, hogy szerintem még egy halottat is felébresztene. Zúgó fejjel és fintorogva ülök fel, miközben nyilallást érzek, és azt, hogy remeg mindenem. Nyögök is, és mire a mágus visszatér, már a térdemre könyökölve ülök, tenyerembe temetett arccal. Mindjárt elsüllyedek szégyenemben. Hogy a fenébe fogom most neki beadni, hogy komoly üzleti partner vagyok, nem csak egy hülye suhanc? Kell a pénz. Majd... kitalálok valamit.
    Felnézek rá, amint leteszi a tálcát. Azt hittem, hoz majd egy pohár vizet, amit a képembe locsol majd, ha nem iszom meg elég gyorsan, de ehelyett hozott egy komplett ebédet. Olyan sóvárgón nézek a tányérra, mintha egy hete nem ettem volna.
    Gyorsan magam elé veszem, mielőtt meggondolja magát és visszaviszi. Megtámasztom a táclát a térdemen, és először iszok a gyümölcsléből, majd belapátolom a rizst és a kicsit dermedt rántott sajtot, ami még így szárazon is isteni. Csak egy pár falatot követően nézek fel.
    - Kösz. Életet mentesz. - Tény, hogy nem szoktam túl gyakran hálálkodni. Még ritkábban szoktam bocsánatot kérni, és végül is most sem sikerül, pedig gondoltam rá, hogy kéne. De majd talán csak akkor kérek elnézést, ha lehányom a kanapéját.
    Hamar befejezem az evést, és közben szemügyre veszem a lakást. Eléggé különös, mert úgy néz ki, mint egy nagyon szép legénylakás, de itt ez a festővászon valami egész másra utal, mégpedig arra, hogy ez egy művésztanya. Hát, nem sokat értek a festészethez, de az azért látszik, hogy nem egy Van Gogh a fickó. Szerencsére van annyi eszem, hogy ezt ne mondjam ki azonnal.
    - Festő vagy? Nekem azt mondták, boszorkánymester - jegyzem meg, mikor már elfogyott az étel és csak az almalevet hörpölgetem.
    Mennyire élek vissza a jóindulatával vajon? A szemem sarkából merek csak ránézni, és látom, hogy türelmetlen.
    És nagyon szép. Felé fordítom végül az arcomat, és jó alaposan megbámulom magamnak. Az arca olyan szabályos, mint egy angyalé, mégis nyoma sincs benne a pátosznak és a bárgyúságnak. Táguló pupillákkal nézem, szemérmetlenül, gondolkodás nélkül, nyíltan és őszintén gyönyörködve benne, megfeledkezve magamról és arról, miért is jöttem.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Vas. Szept. 10 2017, 01:34

    Bloody Business

    A kisasztal túloldaláról, karba tett kézzel figyeltem a srácot. Legalább nem vesztette el az eszméletét. Ez kezdetnek jó. Sokkal hevesebben csapott le az ételre, mint ahogy arra számítottam, de legalább azt eltaláltam, hogy éhes lehet. Bár ezt nem volt nehéz észrevenni, bárki messziről megmondta volna, hogy talán mindjárt fel is fordul, ha nem kap azonnal valamit enni. Csendben maradtam, nem zavartam meg a falatozásban, és azt hiszem, sok értelme sem lett volna, mert biztosan nem rám figyelt, amíg a hasát tömte. Tehát türelmesen ácsorogtam vele szemben, és vártam a soromra. Ezek után már tényleg kíváncsi leszek, miért jött ide. Az ételért pedig majd én kérek tőle valamit. Teljesen tisztességes üzlet.
    - Ne köszönd meg ilyen gyorsan. Még nem tudod, mibe került neked az a pár falat – reagáltam közönyösen a köszönetére. Hidegen hagyott, milyen hálás, amíg nem láttam valami használható bizonyítékát. Az evést ezután gyorsan befejezte, és volt ideje észrevenni a mázolmányomat. Na igen, nem egy profi kép, de nem is azért festek. Ez csak figyelemelterelés, kikapcsolódás, olyasmi, amit az élményért csinálok, és nem a haszonért. Csak néhány pillanatra siklott a tekintetem a kuplerájra a nappali másik felében, gyorsan visszafordítottam a fejem a fiú felé, és megvártam, hogy kigyönyörködje magát. A kérdésére csak elhúztam a számat. Milyen kis naiv.
    - Egyik sem talált. Mágus vagyok. Az teljesen más. A festés pedig csak hobbi – vontam vállat könnyedén. Ennyi nagyjából elég is volt rólam, nem szerettem túl sok információt kiadni magamról, és egyébként sem sok joga volt kérdezni a jelenlegi helyzetben.
    - Most már elmondod, miért kellett olyan eszeveszettem a csengőmre tenyerelni? Vagy csak azt akartad, hogy megetesselek, mielőtt kipurcansz? – tértem a tárgyra, mert végre úgy éreztem, megtehetem. A kis nephilim kutakodó tekintetével nem is törődtem, betudtam annak, hogy még nem látott mágust. Talán összekever a cambionokkal és boszorkányjegyet keres rajtam. Na olyat itt nem fog találni.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Vas. Szept. 10 2017, 09:48

    I'M GONNA STEER CLEAR
    BURN UP IN YOUR ATMOSPHERE


    Méghogy nem tudom, mibe került ez a pár falat? Remélem, meg se fordul a fejében, hogy majd cserébe az öt dolláros menüért, ingyen adok neki kóstolót a véremből, mert ha igen, akkor elfelejtheti. Vagy az is lehet, hogy valami másra gondolt, és természetben kell fizetnem, esetleg ki kell takarítanom... vagy modellt ülnöm egy aktfestményhez. Ez mondjuk nem is zavarna annyira. Milyen fenyegetően áll ott! Biztos azt hiszi, hogy majd ezzel jól rám ijeszt, de nem abból a fából faragtak. Pofátlanabb vagyok, mint látszik. Szóval egyelőre nem kérdezek vissza erre a kis megjegyzésére az ebédem áráról, hanem nagyvonalúan eleresztem a fülem mellett.
    - Aha. Látom - felelem viszont később, és egy utolsó pillantást vetek a félkész festményre.
    Egyébként miért ilyen érzékeny mindenki a megnevezését illetően? Mintha bizony valami státuszszimbólum lenne, hogy ki minek hívja magát. Persze biztos az is, csak még nem tudok eleget a világról. De hát ezért senki nem hibáztathat,nagyjából barlangban éltem idáig, semmi mást nem csinálva, mint hallgatva Daniel megrovásait és részt venni a kiképzésén, hogy a végén vadásznak használjon, vagy valami hasonlónak.
    Vajon ha ezt tudná, akkor azonnal kipenderítene, vagy előbb bemosna egyet?
    Na mindegy is. Megtörlöm a szám a kézfejembe, ha már szalvétát nem kaptam, és visszateszem a tálcát az asztalra. Felállnék én is, hogy ne tűnjek gyengének, de azt hiszem, alacsonyabb vagyok nála, na meg, biztos, hogy visszahúzna a fejem a kanapéra, ha pattogni kezdenék, az meg megint csak nem az erős, függelen nephilim benyomását keltené.
    - Nem ülsz le? - kínálom inkább hellyel a saját nappalijában, csak hogy egy vonalba kerüljün az arcunk, és még jobban megnézhessem magamnak közelebbről, mondjuk a szemeit.
    - Azért jöttem, mert van valami nálam, ami kell neked. - Na, hát ez aztán igazán yakuzás, mindjárt megveregetem a vállamat. - Nephilim vagyok, és el fogom neked adni a véremet.
    Csak semmi bizonytalankozás! A meleg ételtől a hasamban egyébként is sokkal jobban érzem magam, magabiztosabbnak, már-már legyőzhetetlennek. Remélem, nem tett bele mérget, bár ez is jókor jut eszembe. Tulajdonképp mire képes egy mágus? Meg tudna ölni egyetlen pillantásával? Végül is, nincs, aki megvédjen. Nincsenek ebben a városban nephilimek, Daniel pedig csak azt sajnálja majd, hogy nem ő fojthatott meg a puszta kezével, ha meghalok.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Vas. Szept. 10 2017, 21:33

    Bloody Business

    Tisztán látszott, hogy fogalma sincs, mibe keverte bele magát. Sokat elárult, hogy hogyan viselkedett annak ellenére, amilyen állapotban beesett hozzám. Mint aki biztos benne, hogy ő az, aki uralja a helyzetet, és minden úgy fog alakulni, ahogy elképzelte. Milyen kis naiv… Nem kellett sokat találgatnom, hogy tudjam, hogy épp olyan fiatal és tapasztalatlan, amilyennek kinéz. A nephilimek esetében sosem szabadott csak a megjelenés alapján ítélni, hiszen sokan nagyon fiatalon álltak meg az öregedésben, és évszázadokat éltek le ugyanabban a fiatal testben. Az ő esete azonban más volt, még egy mágust sem tudott megkülönböztetni egy cambiontól, és csak egy magabiztos suhanc merné így elengedni magát az ő helyzetében.
    - Nem, most inkább nem – húztam össze rosszallóan a szemeimet, mikor azt kérdezte, leülnék-e. Újabb érdekes húzás, amit eszem ágában sem állt beteljesíteni. Amíg talpon maradok, előnyösebb a pozícióm és egyébként is, ha nem megyek bele a játékba, előbb-utóbb talán rájön, hogy kivel beszél és, hogy vissza kéne fognia magát. Ha akar tőlem valamit, így biztosan nem kapja meg. Karba tett kezekkel figyeltem őt, továbbra is ugyanott állva, majdnem a nappali közepén. Ha felidegesít, akkor kihajítom és kész. Talán az erkélyről, onnan egyszerűbb. Habár megölni nem lenne célszerű, mert még a hasznomra lehet. Viszont csak akkor, ha nem így folytatja tovább, mert hamar meg fogom unni, és akkor nem érdekel, milyen előnyei lennének, ha életben hagyom.
    Végre sikerült rávennem, hogy elmondja, miért jött, de csak annyit ért el az újabb főnökösködő megszólalással, hogy felvontam a szemöldököm. Ez a srác nem lehet komoly.
    - Úgy – böktem ki kissé meglepetten azon, ahogy tálalta a dolgot - És honnan gondolod, hogy kell nekem a véred? Ráadásul miért fizetnék érte, amikor könnyedén elvehetem? Alig állsz a lábadon. Vagyis, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán meg bírnál állni segítség nélkül. Miért legyek olyan kegyes, és ne használjam ki a helyzetet? Már ha egyáltalán érdekelne, amit adhatsz – világítottam rá az apró problémákra, amik szemet szúrtak az ajánlatában. Az igaz volt, hogy a nephilimvér ritka és értékes holmi, ráadásul nagyon jól jönne nekem, csak eddig nem sikerült beszereznem. Most viszont akár elfoghatnám a srácot és annyit és akkor kaphatnék, amennyit, és amikor akarok. Nem is értem, miért játszom a kedves tanárbácsit és próbálom kioktatni arra, hogyan kell üzletelni. Talán én is reménytelen vagyok. Felsóhajtottam és a kanapé mellett álló fotelhez léptem, amire letelepedtem. Ez a gyerek tényleg nem egyszerű eset.
    - Hatalmas butaságot csináltál, remélem tudod. Megmentettem az életed, most tartozol nekem. Erre mit lépsz? – tettem fel neki egy egyszerű kérdést, csak mert kíváncsi voltam, meddig képes még feszíteni a húrt. A pofátlanságnak is vannak határai, még ha ő talán nem is ismeri őket. Ha egy rosszabb napon tört volna rám, biztos nem ülnék itt és próbálnék ilyen készségesen üzletet kötni. Végtelenül mázlista a srác.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Vas. Szept. 10 2017, 23:05

    THE HIGHER THEY CLIMB
    THE HARDER THEY WILL FALL


    Most remélem, megleptem. Igen, úgy tűnik. Legalább hatásos voltam, egy pont ide - gondolom én, közben meg persze lehet, hogy épp azt az egy ágát baltázom a fának, amelyen ül a kis seggem, csak még nem vettem észre.
    A kérdései mindenesetre elég jók. Azt meg kell hagyni. De nem tojom össze magam ettől, mindig is okos fiú voltam. De azért felmérem, hogy merre is van a  legközelebbi menekülőút. Hanyadik emeletre is jöttem? Mindegy, ott a tűzlétra, arról le tudok ugrabugrálni, mint valami kis majom. Minden remekül alakul majd.
    - Biztos vagyok benne, hogy érdekel - szögezem le, mintha nem is félnék, pedig a fenébe is, hevesebben dobog a szívem. Ha semmi másban nem is, de ebben annyira biztos vagyok, mint abban, hogy most itt ülök. A többi kérdést remélem, csak költői célzattal tette fel, így nem válaszolok. Már azért kicsit jobban vagyok, szóval fel tudnék állni (aha, persze), és ha életveszélybe kerülnék, biztos, hogy az adrenalin messzire vinne. De az kétségtelen tény, hogy egyedül vagyok. Kicsi és gyenge nephilimként szabad préda mindenkinek, mert az egyetlen fajtársamnak, akit ismerek, fogalma sincs, hogy hol vagyok épp és mi célból.
    Tekintetem éberen követi, míg leül a kis fotelbe, és aztán utána is rajta hagyom. Ülve is szép. Viszont így ülve már megváltozik a hangneme is. Dorgáló apukává változik, én pedig nem tudok ellenállni neki.
    - Nem olyan nagy butaság idejönni, és alkut kínálni. Hiszen ha meg akartál volna ölni, az már az első percben kiderült volna, viszont még élek. Jobb egy élő nephilim, mint egy halott. Több vére van hosszútávon.
    Próbálok... ártalmatlannak tűnni. Hiszen akkor talán nem lesz olyan kemény, bár tény, hogy nem gondoltam ezt eléggé át. De most már mindegy. Bátraké a szerencse.
    - Nem mentetted meg az életem. Maximum az államat horzsoltam volna fel a küszöbödön, ha bevágod előttem az ajtót, azt pedig túl lehet élni. De kész vagyok alkudozni. Nézd...
    Túl akarok esni rajta, mielőtt az összes szerencsém elfogy, szóval veszek egy nagy lélegzetet, és előrukkolok az ajánlattal.
    - Nem most adom el a véremet először. - Felhúzom a dzseki ujját, és megmutatom kinyújtott karomon a pettyeket. Csúnya, mint egy gyógyulófélben levő drogosé. Gyors a regenerációm, de az újra- és újradöfött tűk nyomot hagynak. - Most új vevőt keresek, állandót. Ha rossz csengőre tenyereltem rá, akkor csak szólj, és itt se vagyok.
    Igyekszem laza és magabiztos lenni, de kezdek feszültté válni. Izzadó tenyerem végighúzom a nadrágomon, hogy megtöröljem, ám nem hátrálok meg, ha már ilyen messzire eljutottam.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Hétf. Szept. 11 2017, 05:21

    Bloody Business

    Ezekkel a kérdésekkel végre sikerült egy kicsit visszaszorítanom azt a fene nagy magabiztosságát, aminek már igazán ideje volt. Csak egyetlen választ kaptam, és az is elég ingatag lábakon állt, de ezt most elnéztem neki. Kezdetnek megelégedtem azzal, hogy egy kicsit magába szállt és visszavett a tűrhetetlen stílusból. Így már talán tárgyalok vele. Ezen a ponton nem bírtam megállni, és el is mosolyodtam azon, mennyire próbál határozott maradni, akkor is, ha igazából egyetlen igazi érvet sem tud felhozni maga mellett. Ehhez már kellett egyfajta bátorság, ami bennem sosem volt meg.
    Mire leültem, már el is tüntettem minden érzelmet az arcomról, és teljesen komolyan méregettem tovább a fiút a fotelból. Nyeszlett kis nephilim, ráadásul teljesen el van gyengülve. Talán ki sem bírna egy vérvételt.
    - Nem fogom letagadni, van abban igazság, amit mondasz. Élve tényleg többet érsz – biccentettem egyetértően az újabb érvelésre. Ezzel eddig nem is volt gond, de azért csak akadtak problémák a kivitelezés korábbi szakaszaiban - De az, hogy félájultan beesel annak az ajtaján, akinek el akarsz adni bármit, nem éppen meggyőző fellépés. Főleg, ha vérről van szó. Ha így is híján vagy, akkor egy ilyen akció nagyon könnyen végzetes lehet – folytattam a fejmosást, hátha végre elismeri, hogy ha végül kap tőlem bármit is, az nem az ő meggyőzőképességének lesz köszönhető.
    - Ha nem hozlak be és adok valamit enni, akkor valószínűleg mostanra már az éhhalál küszöbén lennél. Szóval szerintem igenis van mit meghálálnod – kacsintottam rá, csak úgy félhivatalosan. Kezdtem összeszedni magam, már nem voltam annyira feszült, mint az elején, lassan belejöttem a beszélgetésbe. Az ehhez hasonló megnyilvánulásokból mondjuk nem terveztem rendszert csinálni, de most az egyszer talán belefért. Érdeklődve hajoltam egy kicsit közelebb, mikor felhúzta a pólója ujját, és alaposan szemügyre vettem a tűk által hagyott apró hegeket, amik a karját tarkították, amíg ő elmondta, hogy hogyan is tervezte ezt a dolgot. Most értettem meg, mennyire elgyötört és kétségbeesett lehet igazából, és ez azért megérintett. Egy kicsit magamat láttam benne, akkorról, amikor még volt számomra remény. Amikor még minden jól alakulhatott volna, ha kapok egy kis segítséget. Efölött képtelen voltam elsiklani.
    - Mennyit kérsz a vérért?
    Csak néhány másodperces gondolkodás után tettem fel a kérdést, ekkor már a szemeibe nézve. Szükségem volt rá, mindenképp, nem hagytam volna elúszni az alkalmat, de mielőtt bármit is adtam volna azért, ami nekem kellett, még egy picikét játszadoztam vele. Meg kellett tanulnia, hogy tisztelje az erősebbeket, különben egyszer még nagyon csúnyán fogja végezni.


    A hozzászólást Brian Cox összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 11 2017, 19:59-kor.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Hétf. Szept. 11 2017, 19:25

    THE LIGHT SHINES
    IT'S GETTING HOT ON MY SHOULDER


    Elismeri, hogy igazam van, szóval megy ez, mint a karikacsapás most, hogy mindketten meggyőződtünk róla, hogy az életem jövedelmezőbb, mint a halálom.
    - Éhes voltam mi tagadás, de azért nem haldoklom! - szállok vitába vele újfent, elvégre nem akarom, hogy gyengének tartson. Ezzel alighanem már réges-rég elkéstem, mondjuk leginkább akkor, amikor a karjaiba zuhantam a küszöbön. De azért méltóság is van a világon!
    Viszont minden érvem és további ellenkezésem elszáll, amint rám kacsint azzal a gyönyörű szemével. Még soha senki nem kacsintott rám, így hát fogalmam sincs, hogy mit jelent ez, de azonnal nekilódul a fantáziám. Bejövök neki. Te jó ég! Égni kezd az arcom, és attól tartok, elvörösödtem, mint valami hülye kis tinilány, akinek bókolnak egyet. Ez szörnyen zavarba ejtő, de aligha tudok tenni bármit is ez ellen, és ez még inkább zavarbaejtő. Most először veszem le róla a szemem és a szőnyeget kezdem bámulni vadul. Megköszörülöm a torkom és beletúrok piszkosszőke hajamba.
    A kérdése végül is megment. Ezen már sokat gondolkoztam, próbáltam rájönni, Daniel mennyit kapott értem, és végül is nagyjából szerintem sikerült belőnöm az árat.
    - Egy pintért 300 dollárt.
    Persze, fogalmam sem lehet róla, hogy ez alulról sem súrolja a valós feketepiaci árat, tekintettel arra, hogy New York Cityben nagyítóval kell keresni a nephilimeket. Sőt, attól tartok, olyan sokat kérek, hogy nem adja majd meg, de azért komolyan tartom az árat és a szemkontaktust.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Hétf. Szept. 11 2017, 20:38

    Bloody Business

    Amit mondtam neki arról, hogy hálával tartozik, úgy tűnt, hogy hatott. Lehajtotta a fejét, és a szőnyeget fixírozta, én pedig elégedetten nyugtáztam, hogy magába szállt egy kicsit. Ha tovább szájalt volna, még a végén tényleg behajtom rajta a tartozását. De így talán békén hagyom, hiszen tényleg úgy tűnt, hogy elgondolkodott az egészen, és végre kezd leesni neki, hogy milyen hátrányos helyzetben is van. Én pedig irgalmas szamaritánus leszek, és nem használom ki, hogy ilyen sebezhető.
    Megkérdeztem az árat, és a választ, amit kaptam, nem akartam elhinni. Háromszáz… Egy arcizmom sem rezdült, tovább figyeltem őt, és azt találgattam, hogy vajon tényleg komolyan beszél-e. ~Ennyire nem lenne tisztában a saját vére árával? Nem csoda, hogy úgy néz ki, mint egy utcagyerek, ha ennyit kér! Lássuk csak… az igazi feketepiaci ár nagyjából 10.000 dollár pintenként. Ha egy kicsit többet adok neki, még akkor is nagyon jól jártam, és ami megmarad az egy pintből, el is tudom adni… Igen, ez egy jó terv~
    - Értem. Viszont ha ennyiért olyan nephilimből kapom a vért, aki félhullaként közlekedik, akkor azt hiszem, adhatok érte többet is, hogy kikupáld magad egy kicsit. Ahogy most kinézel, a véred olyan vacak lehet, hogy csak elrontana mindent, amire fel akarom használni – közöltem vele az igazságot, elhúzva a számat. Najó, lehet, hogy egy kicsit (nagyon) túljátszottam, és a vére ugyanúgy működne, mint más esetben, de akkor sem lettem volna képes lecsapolni egy szédelgő srácot. Ha kinyúvad egy vérvételtől, akkor ugyanott leszek, mintha saját kezűleg folytottam volna meg.
    - Adok neked 300 dollárt, de most nem kérem a véredet. Viszont ha két nap múlva visszajössz egy kicsit jobb formában, akkor elveszek egy pint vért és kapsz még 300 dollárt. Ez hogy hangzik? – tártam elé az általam javasolt üzletet. Kezdetnek talán elég ennyi is, aztán majd idővel talán kaphat többet is. Ha elég okos, akkor hamarosan úgyis megemelné az árat, de amiatt már nem fog fájni a fejem. Hasznos kis befektetés. Ráadásul még a segítséget is megadom neki, amivel egyenesbe hozhatja az életét. Felvont szemöldökkel, várakozón meredtem rá, kíváncsi voltam, mit fog szólni a dologhoz. Dupla pénzt ajánlottam neki, és még ha örülni is fog, akkor is átvertem, nem is kevéssel. Akkor most gonosz vagyok vagy nagylelkű? Ez még eldöntésre várt.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Hétf. Szept. 11 2017, 21:44

    ITT ÁLLOK MOST TEHÁT,
    ÉS TUDOM, AMIT TUDOK


    Hosszasan várakozom a válaszára. Sokallja az árat? Vagy mi baja van? Azon gondolkozik, hol dugdossa a százas gurigáit? Vagy a széfje pin kódjára gondol? Mi a fene van már? Az őrületbe kerget, de nem mozdulok. Az alkuban mindig az veszít, aki először szólal meg, én pedig már erővel szorítom össze a számat, hogy ne szólaljak meg. Egy centire vagyok attól, hogy felpattanjak, és megragadva a vállait, jó alaposan megrázzam, hogy hahó, szólalj már meg!
    Aztán végre közli a véleményét, én pedig mogorván vonom össze a szemöldökömet. Most le akarja nyomni az árat? Micsoda szemét és okos húzás! Legközelebb még többet kérek majd, mert akkor talán az az ár lesz az alku vége, amiért még szívesen eladom magam. Mekkora szívás!
    - Hé, a vérem nagyon is jó állapotban van! - szállok vele vitába, bár az tény, hogy semmit nem értek a várzsláshoz, főleg a bájitalokhoz. A legbonyolultabb mix, amit valaha készítettem, az a vörösboros kóla volt.
    Aztán, ekkor esik le, hogy nem lealkudni akarja az árat. Hanem... Hanem egy másik ajánlata van számomra. Mikor erre rájövök, villámgyorsan befogom a szám, és inkább fülelek.
    - Hogy micsoda? - meredek rá értetlenül. Ennek az ajánlatnak nincs semmi értelme. Vagy tényleg ennyire ramaty állapotban vagyok, vagy... Vagy nem is tudom, mi. De kétszer annyit ajánlj, mint amennyit én kértem. Ezt egészen egyszerűen nem értem.
    Tuti, hogy semmi üzleti érzéke nincs a fickónak. Nem agyalhatok azonban sokáig, mert félek, hogy visszanvonja az ajánlatát, pedig fejben már el is költöttem a pénzem egy részét egy hatalmas Big Mac menüre extra adag sült krumplival és hatalmas kólával. Megnyalom a szám. Van itt valami csapda, tuti, hogy van. Azt mondták, hogy Brian Cox egy veszélyes mágus.
    - Ha elfogadom, az csak egy adag vérre jogosít fel. Nem leszek az állandó vérbankod, csak akkor, ha újra és újra fizetsz érte. Remélem ez teljesen egyértelmű volt. És... - Gondolkodom, mit tudna még felhasználni ellenem ebből az egészből. - ...nem vehetsz tőlem vért kétnaponta. Mert sose fogok megnőni, ha olyan sokat veszel el! - hozom fel a leges legjobb érvemet ez ellen.
    Nem tudom, hogy egy kamasz szervezetnek hány vérvétel az ideális és milyen időközönként. De ezt majd még kitalálom.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Hétf. Szept. 11 2017, 23:12

    Bloody Business

    Figyelmen kívül hagytam a kis kirohanását, nem tartottam érdemesnek arra, hogy bármit is mondjak rá. Mielőtt kötekedni kezdene, még el akartam mondani neki az ajánlatomat, és amint ezt megtettem, rögtön megváltozott a hozzáállása.
    - Ahogy mondtam. Hatszáz dollár egy pint vérért. A felét most, a maradékot két nap múlva. Feltéve, hogy összeszeded magad és olyan állapotba kerülsz, hogy ne kelljen attól tartani, hogy egy tűszúrástól véged lesz – ismételtem meg, mikor hitetlenkedni kezdett. Tudtam, hogy először is hallotta, de így talán hamarabb lenyugszik. Ráadásul a pontosság mindig előny. Megvártam, míg feldolgozza az információkat, és hozzá teszi a maga kis feltételeit. Vicces volt, ahogy okosnak próbált tűnni, de minden, amit mondott, felesleges óvatoskodásnak tűnt. Egyiket sem terveztem. De igaza van, jobb óvatosnak lenni.
    - Rendben, ez mind természetes. Minden adagért külön fogok fizetni. A következő alkalomtól 600 dollárt pintenként, egyben. A rendszerességet illetően pedig… már mondtam, hogy csak úgy kell a véred, ha közben erős és egészséges vagy. A kétnaponta történő vérvétel ezt meggátolná, nem igaz? – mosolyodtam el halványan. Így mindent összevetve élelmes kis kölyök volt, csak meg kellett még tanulnia ezt-azt. Olyan kis fiatal volt még… szinte fájt kihasználni. De csak szinte. Viszont így is elég jól járt, szóval semmi okom nem volt bűntudatot érezni.
    - Mit szólnál a heti egy alkalomhoz? Az talán még nem túl megviselő – dobtam fel a saját elképzeléseimet. Elég határozottan én diktáltam a szabályokat, még ha ő talán nem is érezte így. Ha elég ügyes vagyok, nem fogja korlátozottnak érezni magát, és úgy fogja érezni, hogy nagyon jó üzletet kötött velem. Ami… valóban így van. Nagyon jó üzlet, csak első sorban nekem. Egy kicsit hátrébb dőltem a fotelben, és azon is elgondolkodtam, hogy megkínálom még valamivel, hogy biztosan legyen elég ereje hazatántorogni. Csúnya lenne, ha a nyakamon maradna.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Hétf. Szept. 11 2017, 23:40

    BUT I DON'T KNOW THE FIRST THING ABOUT LOVE
    I DON'T KNOW THE FIRST THING ABOUT LOVE


    Tényleg halvány lila gőzöm sincs, miért duplázta meg az árat. Egyszerűen nem fér a fejembe, mi lehet az oka rá. Talán szimpatikus vagyok neki. Vagy lehet, hogy megsajnált. Látja, hogy kajára sincs pénzem, ezért most hozzám vág egy kicsivel többet... Akárhogy is, én nagyon jól járok. Hatszáz dollár! Csak arra kell vigyáznom, hogy ki ne raboljanak útközben. Elmegyek, és veszek csokis gabonapelyhet, egy rendes Converse-t, esetleg egy iPhone-t... nem, az már nem fér bele. De mekkora whiskyt fogok venni ebből! Lehet, hogy most az egyszer megkóstolok valami igazán drága italt, és nem csak az olcsó, tízdolcsis pancsot fogom kortyolgatni napokig. Talán veszek egy kis másegyebet is annál a remek autós étteremnél, ahol mindig kerül "desszert" a csomagba a sajtburesz mellé, ha tudod, kitől kérd, és hogyan.
    Vajon érezni fogja a véremen, hogy cuccoztam? Talán úgy kell időzítenem a dolgot, hogy addigra biztosan kitisztuljak.
    Miközben ezen jár az agyam, és el se tudom képzelni, mire tudnék költeni hetente hatszáz dollárt, azt veszem észre, hogy rám mosolyog. Van valami különös a mosolyában. Mintha egyátalán nem lene igazi, vagy mintha legalábbis olyan mélyen rejtőzne a valódi mosolya, hogy sohasem tud a felszínre bukkanni.
    - A heti egy megfelel. Most hétfő van, szóval minden szerdán találkozunk. Este nyolckor.
    Felállok (és mivel a kaja már jó alaposan beépült, meg sem szédülök), és odalépek elé. Kinyújtom a kezemet, hogy ezzel pecsételjük meg az alkut. Nem tudom, mágusoknál hogy szokás az ilyesmi, de én félig ember vagyok, és mifelénk így.
    - Egyébként, a nevem Thomas. És öröm veled üzletelni. A főztöd is nagyon finom volt, szóval ha gondolod, várhatsz mindig vacsorával - teszem hozzá egy pimasz vigyorral.
    Úgy érzem, megengedhetem magamnak a humort, mert ő is kezdett elég fesztelenül, már majdhogynem kedvesen viselkedni velem. A végén még talán másra is tudjuk egymást használni.
    - Amúgy... mire fogod használni a véremet? - kíváncsiskodom. Számtalan felhasználási módjáról olvastam már, és mindig is tudni akartam. Néha aggodalmaskodtam, hogy esetleg gonosz angyalidéző vagy angyalmegkötő varázslatokban hasznosítják, akkor pedig gyakorlatilag a fajtám ellen használnak fel, és azt nem akartam. De persze, nincs választásom.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Kedd Szept. 12 2017, 04:30

    Bloody Business

    Szinte láttam, ahogy fejben máris költi a pénzt. Nem lehetett hozzá szokva, hogy ennyit keressen, mert aki csak az átlagos fizetését kapja, annak nem csillognak úgy a szemei, mintha épp most nyerte volna meg a lottót. Ha tudná, mit ér valójában a vére, nem is tudna mit kezdeni az összeggel. Ebben szinte biztos voltam. Igaz, még nem ismertem igazán, és nem is terveztem a feltétlen szükségesnél többet megtudni róla, de amit eddig láttam, abból erre tippeltem volna.
    A gondolataim egy része viszont már másfelé járt, azt tervezgettem, hogyan tudnék a leggyorsabban keríteni egy cambiont, aki megszerzi, amire szükségem van. Egyedül nehezen szereztem volna be minden hozzávalót, talán hetekig is eltartott volna, mire mindent megtalálok. A cambionoknak viszont sokszor akad saját készletük, vagy legalább kapcsolataik, amiken keresztül gyorsabban hozzáférnek ehhez-ahhoz.
    Biccentettem a szerda este nyolcra. Jó időpont volt, nem túl korán és mégsem későn. Egy vérvételhez tökéletesen megfelelő. Felállt, és elém lépett, mire felnéztem rá, majd én is felkeltem és úgy fogtam vele kezet.
    - Nos, örülök, hogy sikerült megegyeznünk, Thomas – néztem a szemeibe, míg röviden, de határozottan megráztam a jobbját, majd azonnal el is húztam és magam mellé engedtem a saját kezemet. Nem kapkodtam, a mozdulataim teljesen nyugodtak voltak, csupán megszakítottam a fizikai kontaktust, amint lehetett. A vacsorával kapcsolatos megjegyzésére nem reagáltam, még azt sem mondtam meg neki, hogy nem én főztem. Étteremből rendeltem az ételt, mert nem volt kedvem a konyhában matatni aznap.
    - Sok mindenre. Tudod, a nephilimvér rengeteg dologra használható. Felerősíti a bájitalokat, varázslatokat, kiválóan alkalmas gyógyításra és energianövelésre is. Szóval… éppen mire van szükség – ajándékoztam meg egy teljesen használhatatlan félválasszal. Egyáltalán nem tartozott rá, hogy mihez akarok kezdeni a vérével, ha egyszer már fizettem érte. Hülye lettem volna megmondani, hogy gyógyszert akarok készíteni belőle, ami talán segíteni fog abban, hogy ne a saját rémült kiáltásaimra ébredjek minden éjszaka többször, és hogy kordában tartsa a rohamokat, amikor elvesztem az irányítást. Erről soha senkinek nem beszéltem volna semmiért. Ahogy arról sem, hogy a maradékot sokkal több pénzért fogom eladni, mint amennyiért tőle vettem. Meg kellett elégednie az általános válaszommal, főleg mivel már el is léptem mellette, hogy az egyik fal mellett álló szekrény felső fiókjából elővegyem a pénztárcámat, amiből előszámoltam 300 dollárt.
    - Tessék, itt van a pénz. A többivel pedig szerdán este nyolcra várlak – nyújtottam át neki a bankókat. Nagyjából eddig bírtam a társaságot, mára épp elég volt ennyi kontakt a külvilággal. Majd két nap múlva folytatjuk, addig kipihenem ezt a beszélgetést. Aztán amikor meglesz az orvosság, talán nem fog ennyire kikészíteni egy ilyen egyszerű találkozó.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Kedd Szept. 12 2017, 22:55

    WAS A LONG AND DARK DECEMBER
    FROM THE ROOFTOPS I REMEMBER
    there was snow


    Életemben nem kerestem még pénzt magamnak. Ami zsebpénzem volt, azt vagy Danieltől csikartam ki, mondván, kell ez vagy az, vagy volt valamim, amit eladtam, néhány dollár haszonnal. Baromi jó érzés. Úgy érzem, önálló vagyok. Úgy érzem, legyőzhetetlen vagyok. Ha volt is bennem bármi kétely azt illetően, helyesen cselekszem-e azzal, hogy felkeresem ma Brian Cox-ot, az mind elszállt. Ha ezt képes voltam megtenni, akkor bármit.
    Nem érzem nagyon jelentőségteljesnek a kézfogást, de azt mondják, ez fontos üzleti szempontból. Az, aki képtelen erős és határozott kézfogásra, az gyenge jellemű ember. Énn is röviden megszorítom a mágus kezét, majd egyszerre visszahúzzuk a kezeinket mindketten. De a szemembe nézett. Olyan elképesztően szépek a szemei, mintha csillagrobbanás zajlana szüntelen bennük. Izgalmas, mély, és tele van titokkal. Órákig el tudnám nézni őket, még akkor is, ha ilyen semmilyenül néz rám, mint egy vadidegenre - bár valljuk be, az is vagyok.
    A válaszából nem derül ki semmi abból, amit tenni akar a vérrel, én pedig ráhagyom. Később talán lesz alkalmam kideríteni, vagy ha nem - nos, talán néha jobb az áldott tudatlanság. Nagy kár, hogy pokolian kíváncsi vagyok, ám ez az én gondom.
    Megjegyzem, hogy hol és melyik fiókban tartja a pénzt. Nem mintha tervezném kirabolni a jövőben, elvégre mágus. Egész biztosan levágná valami átok a karomat, mielőtt akár egy lépést is tudnék tenni a tárcájával a kezemben. Mikor meglátom a pénzt, megnedvesítem kiszáradt ajkamat, és rögtön elveszem a bankókat. Nincs tárcám, szóval a farzsebembe dugom őket, összehajtogatva. Elég méltatlan, de legalább nem feltűnő.
    - Köszönöm - mondom, mielőtt elfelejtem. Aztán érzem, itt az ideje indulni, szóval az ajtó felé lépek. - Viszlát szerdán - búcsúzom még el tőle.
    Egy utolsó pillantást vetek a lakásra, rá, és többek között a festményére is. Az ajtóból visszafordulva még megjegyzem:
    - Használhatnál érdekesebb színeket is.
    Aztán lelépek, vissza se intve, vagy nézve. Lesietek a lépcsőn, és annak ellenére, hogy az imént még ájuldoztam, most újult energiával sietek ki az utcára, egy csomó pénzzel a zsebemben.
    Fantasztikus nap ez a mai!


    Köszönöm a játékot!
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szer. Szept. 13 2017, 00:00

    Bloody Business

    Elköszöntem tőle, és hagytam menni. Még a festéssel kapcsolatos javaslatára sem reagáltam semmit, pedig az bosszantott. Váratlanul jól kezeltem a helyzetet, büszke voltam magamra. Mikor eltűnt, az ajtóhoz léptem és bezártam utána, majd visszatértem a vászonhoz és befejeztem a képet. Használtam hozzá egy kevéske élénkebb zöldet, mint amilyet eredetileg terveztem…
    Én is köszönöm : 3


    ***

    A szerdám borzasztóan pocsék volt. Éjjel nem aludtam, kora hajnalban találkoztam Leoval és onnantól kezdve eluralkodott rajtam a káosz. Mikor hazaértem, dühösen csapkodtam össze-vissza, a földhöz és a falhoz vágtam ez-azt és borzasztó kuplerájt csináltam a lakásban. Tomboltam. Amikor pedig egy kicsit lecsillapodtam, akkor sem jutottam odáig, hogy akár megpróbáljak rendet rakni. Egész nap fortyogtam, nem ettem semmit, fel-le járkáltam otthon, és sokszor azon kaptam magam, hogy félhangosan vitatkozom valakivel, aki nincs is ott. Nem a legszebb időszakaim egyike. A valóság összekeveredett azzal, amit csak az agyam vetített a szemem elé, hangokat hallottam, és teljesen elveszítettem az időérzékem. Egyetlen telefonhívásra sem válaszoltam, pedig lehet, hogy fontos lett volna az üzlet miatt. Majd megoldják nélkülem. Máskor is előfordult már.
    Teljesen belefeledkeztem az újra és újra rám törő rohamokba, amik aznap egyszer sem csillapodtak elég ideig ahhoz, hogy legyen időm bármi értelmeset csinálni. Leginkább csak össze-vissza szaladgáltam, vagy a lehető legkülönbözőbb helyeken ülve vagy fekve próbáltam meg pihenni egy kicsit. Egyik alkalommal a nappali szőnyegén hevertem hanyatt, amikor kísérteni kezdtek a rémálmaim képei. Magzatpózba zsugorodva, a hajamat markolva kiabáltam a lidérceimmel végtelennek tűnő, ám fogalmam sincs valójában mennyi ideig, mire lassan kitisztult a fejem és kaptam egy kis időt fellélegezni. Izzadtan, zihálva bámultam a szemközti falat, talán percekig, mire össze tudtam szedni magam annyira, hogy felkeljek és elmenjek egy pohár vízért. Két kézzel kellett fognom a poharat, mert különben elejtettem volna, annyira remegtem. Kifejezetten rossz nap volt. Estefelé sikerült elég erőt gyűjtenem ahhoz, hogy rajzoljak magamnak egy nyugtató rúnát, ami talán segített pihenni egy kicsit. Erősen markoltam a rongydarabot, amelyen a mágikus jel díszelgett, és lehunyt szemekkel próbáltam aludni valamennyit. A nappaliban feküdtem, összegömbölyödve a kanapén és betakarózva egy vékony pokróccal. Minden nyugodt volt, a rúna meggátolt egy újabb erős rohamot, mégsem jött álom a szememre. Percenként felpislogtam, veszélyt keresve körbe néztem, majd újra lehunytam a szemeimet. Gyötrelmes volt. Aztán csengettek. A másodperc tört része alatt ültem fel, a tekintetemet az ajtó irányába fordítva. Meredten figyeltem, nem értettem, miért keres engem bárki is. Milyen nap van? Kedd? Péntek? Vagy még csak hétfő? Ötletem sem volt. Valahogy mégis erőt vettem magamon és óvatos léptekkel az ajtó felé indultam. A lakás még mindig egy hatalmas romhalmaz volt, ahogy én is. A hajam izzadtan tapadt a homlokomra, a kezeim és a szám széle remegett, a szemem pedig néha tikkelt. Elég szerencsétlen dolog lesz így vendéget fogadni, de talán gyorsan elküldhetem…
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szer. Szept. 13 2017, 08:49

    SENTO UNA VOCE CHE PIANGE LONTANO
    ANCHE TU, SEI STATO FORSE ABBANDONATO?


    Nagyon, nagyon furcsa két napom volt. Először is, hétfőn annyira, de annyira leittam magam, hogy fogalmam sincs, hogyan teleportáltam haza, de a szárnyaim a hátamon pihentek, mikor ébredtem. Nagyon remélem, senkinek sem szúrtam szemet, de mivel a ruháim ott voltak a matracom mellett, reménykedtem benne, hogy itthon adtam elő az angyali sztriptízszámomat.
    Hogy józanodjak, sokat ettem, és igyekeztem egészséges kajákat magamba tömni, például kértem olivát is a pizzára, meg epres shake-et ittam csokis helyett. Az én értelmezésemben ez rengeteg zöldségnek és gyümölcsnek számított, ami egészséges. Mindenesetre jó színben voltam, nem akartam elájulni, és mivel Daniel már több mint egy hete nem vett tőlem vért, és nem nyúzott az edzéseivel, mióta a sarokba vágtam a kardot, valahogy energikusabbnak is éreztem magam. Kipihentnek. És izgatottnak.
    Nem tudtam kiverni a fejemből a mágus szemeit. Mielőtt elindultam, végignéztem egy naplementét a parkban, hogy legyen valami D vitamin-felszívódásom is, és akárhányszor lehunytam a szemem, csak arra tudtam gondolni, hogy mit fog velem ma csinálni. Egyelőre kiismerhetetlen és megfejthetetlen rejtély volt számomra, de mivel hetente találkozni fogunk, talán rájövök a titkaira, amelyeket hosszú szempillái alatt rejteget.
    Hogy időben odaérjek, elindultam, és útközben még megittam egy óriás kólát. A papírpoharat pont a ház előtt dobtam a kukába. Most itt vagyok, állok a küszöbön, és valami pokoli megérzésem van. Habozok, mielőtt megnyomnám a csengőt, de végül megteszem, hiszen megígértem, legalábbis megállapodtunk, ami gondolom, üzleti nyelven ugyanazt jelenti.
    Amint kinyitja az ajtót, úgy érzem, mintha rám okádná egy szörnyeteg azt az elképesztő mértékű negatív energiát, ami fogalmam sincs, hogy honnan származik, de olyan, mintha sötét és ragadós füstöt látnék gomolyogni a sötét lakásban Brian mögött. Ha már itt tartunk, ő maga is borzalmasan néz ki. Egy hosszú pillanatig ledöbbenve meredek rá, tekintetem az övébe fúrom, és próbálok rájönni, mi a fene folyik itt.
    Több kérdés is a nyelvemre tolódik, például, hogy jól van-e, hogy mégis mi a fenét művel, hogy veszélyben van-e, és hogy mit rejteget odabent, de egyiket se teszem fel. Ehelyett inkább önfejűen megragadom az ajtó szélét, és szélesebbre tárom, hogy bemehessek. Ellépek Brian mellett, és hacsak nem lök vissza rögvest, bebámulok a sötét lakásba.
    Óriási a kupleráj, mintha végigsöpört volna idebent egy tájfun. És amit még érzékelek nephilimszemeimmel, az annyi, hogy a lakás közepén van egy óriási fekete energiacsomó, amivel akár embert is lehetne ölni, legalábbis innen úgy látszik.
    - Mi van, te démont idéztél? - kérdezem végül visszanézve rá, mert ezt az egyetlen magyarázatot találom a dologra. Idézett, de a démon kitört, megtámadta, és ezért ilyen csapzott és elgyötört...
    De persze mit értek én a mágiához?
    Odanyúlok a villanykapcsolóhoz, és felkattintom, hogy legalább nekem ne futkosson a hátamon a hideg. Pocsék idebent. Úgy érzem, mindjárt összeroppanok a sötétségtől, de most egy kicsit jobb. Bizonytalanul és aggódva nézek a mágusra, a szemeim folyamatosan faggatják. Az ösztöneim azt súgják, hogy itt nem én vagyok veszélyben.
    Hanem ő.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szer. Szept. 13 2017, 17:23

    Bloody Business

    Egyáltalán nem lett volna muszáj válaszolnom a csengetésre. Ilyen állapotban ez egyenesen őrültség volt, és nem is értettem, miért teszem, de egy apró, jószándékúnak tűnő hangocska azt súgta, hogy meg kell tennem és én szót fogadtam neki. Lassan elsétáltam az ajtóig, és egy mély sóhajt követően kinyitottam. Épp csak félig, hogy a résen ne lehessen belátni a lakába. A legtöbbször így jártam el, amikor valaki váratlanul érkezett hozzám, most pedig még plusz okom is volt az óvatosságra. Viszont amint megláttam a vendéget, belém hasított a felismerés. Ezúttal én szúrtam el, számítanom kellett volna rá. Hát persze!
    - Ohh. Szerda van – motyogtam köszönés helyett a fiatal nephilimnek, aki nagyjából úgy nézett vissza rám, mintha szellemet látna. Mondjuk ezen semmi jogom nem volt csodálkozni. De egyáltalán nem voltam üzletképes állapotban, és ahogy a lakásom kinézett, beengedni sem akartam Thomast. Nem láthatja a helyet így. Már éppen nyitottam is a számat, hogy elküldjem, de ő csak félretolta az ajtót és ellépett mellettem. Se időm, se erőm nem volt ellenkezni. Lemondóan sóhajtottam fel, becsuktam az ajtót és követtem a fiút beljebb a lakásban. Egyáltalán nem voltam büszke arra, amit látott. Erről senkinek sem szabadna tudnia. Még mindig a rúnával ellátott rongydarabot szorongatva álltam meg mögötte pár lépéssel. A varázslat nem engedte, hogy elkapjon egy újabb roham, és esetleg ártsak a srácnak, de így, hogy magamnak rajzoltam, nem volt túl erős és mivel elfelejtettem megnézni, mikor készítettem, azt sem tudtam kiszámolni, hogy meddig fog tartani. A kilátások elég borúsnak tűntek. Hagytam a fiút szétnézni, már nem tehettem ellene semmit, túl gyenge voltam. Egész nap a pokol bugyraiban szenvedtem, mostanra alaposan kimerültem, talán egy nagyobbacska fuvallatot sem tudtam volna varázsolni. A kérdésére lassan megingattam a fejem. Az egyetlen démon, ami itt járt, az az volt, amelyik a fejemben él.
    - Nem – dünnyögtem, ezzel megadva a lehető legrövidebb választ. Nem éreztem úgy, hogy magyarázattal tartozok neki, ezért nem is mondtam semmi többet. Elgondolkodtam azon, hogy mit is kéne most tennem, hiszen nem voltam olyan állapotban, hogy vért vegyek tőle. A kezeim remegtek, valószínűleg meg sem tudnám fogni a tűt. Ha pedig elrontom, talán soha többet nem jön vissza, és keres valaki mást, akivel üzletelhet. Én pedig maradhatok a rohamok fogságában.
    A villany fénye bántotta a szemeimet, így halk mordulással fejeztem ki nemtetszésemet, mikor felkapcsolta a lámpát. Hunyorogva léptem beljebb, a fiú mellé. Figyelt engem, a tekintete tele volt kérdésekkel, de szégyelltem megválaszolni őket. Mégis mit mondhatnék neki, amivel megőrizhetem a méltóságomat? Vagy azzal már rég elkéstem?
    - Beteg vagyok – böktem ki végül, halkan, de határozottan, mintha tényleg ilyen egyszerű lenne az egész - Sajnos nem hiszem, hogy képes lennék ma vért venni tőled. Egy kicsit… bizonytalanok a mozdulataim – nyújtottam ki felé a szabad kezemet, tenyérrel felfelé, hogy láthassa, mennyire remegek. Ez így rossz. Nagyon rossz. El kell küldenem.
    - Szóval köszönöm, hogy eljöttél, de azt hiszem, el kell halasztanunk az üzletet. Ha megadsz egy elérhetőséget, akkor majd szólok, ha jobban leszek.
    Megtettem, amit tőlem telt, bár nehezen értem utol a saját gondolataimat, és így talán nem a legmegfelelőbb lépéseket vagy magyarázatot választottam, de a végkimerültség szélén állva csak ennyire voltam képes amellett, hogy erősnek mutatom magam és kihúzott háttal, felemelt fejjel beszélek hozzá. Ha ez nem működik, akkor a következő lépésről már fogalmam sincs.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szer. Szept. 13 2017, 23:49

    ORSU FINISCA PRESTO QUESTO CALICE DI VINO
    E INIZIO A PREPARARMI, ADESSO FA' SILENZIO


    Igen, szerda van. Úgy tűnik, neki nemcsak az az információ esett ki, hogy szerdán jövök, hanem maga a tény is, hogy a hét napjai hétfő-kedd-szerda sorrendben követik egymást általában. Nagyon nincs magánál, és ha gonosz lennék, azt feltételezném, hogy vagy nagyon be van rúgva, vagy rohadtul másnapos. Viszont nem érzek alkoholt sehol.
    Nem érdekel, hogy morog és hunyorog. Kell a fény, hogy új megvilágításba helyezze a dolgokat, mert a mostani állapot siralmas és rémisztő.
    Válaszol a kimondatlan kérdéseimre, én pedig egyszerre mindent megértek.
    - Ezért kell a vérem - mondom ki, amire rájöttem, és bólintok egyet magamnak. Ezért adott érte több pénzt, mint amennyit kértem. Mert szemmel láthatóan rohadt nagy szüksége van rá. Letekintek a kezére, és jobban remeg, mint egy alkoholistáé, mikor elvonási tünetei vannak. Te jó ég, kiráz a hideg.
    Hallgatom a szavait, és összepréselem a szám, hogy ne törjön ki belőlem az indulat. Pontosan nem is tudom megállapítani, hogy mi dühít fel, de dühös vagyok, mert a betegséget mindig igazságtalan dolognak tartottam. Ha van Isten, ez a legnagyob baklövése, amivel a teremtményeit sújtja.
    - Azt akarod, hogy elmenjek? - kérdezem kissé bizonytalanul. Felemelem a fejem, és felnézek rá. Magasabb nálam, de most nem olyan fenyegető, mint legutóbb. Sőt, voltaképpen egész... gyámoltalan. A fenébe, ez a gyengém.
    Úgyhogy mi mást mondhatnék, mint azt, hogy:
    - Nem.
    Leveszem a hátizsákomat, és még egyszer idegesen körbenézek a lakásban, hogy biztos legyek benne, nem bujkál démon a sötét sarkokban, majd veszek egy mély lélegzetet. Odamegyek a fotelhez, és elhúzom a sötétségbe burkolózó kanapétól jó messzire, miután felállítottam, ugyanis ez is fel volt lökve.
    - Ülj le. Csinálok neked egy kávét. Ne sértődj meg, de baromi szarul nézel ki. Utána magyarázd el, hogy hogy tüntessem el innen ezt az átkot, ami mindenhol ott van. Utána leveszed a véremet, és békén hagylak - vázolom föl neki a tervemet. Nem tágítok, ugyanis szükségem van a pénzre. Másrészt pedig... ő is gondoskodott rólam, mikor rosszul voltam. Ha viszonzom a szívességet, egában leszünk.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Csüt. Szept. 14 2017, 00:20

    Bloody Business

    Onnantól kezdve, hogy bevallottam az igazságot, már semeddig sem tartott kitalálnia, hogy ezért üzletelek vele. Már semmi értelme nem volt tagadni, tudta és kész. Lassú, elgyötört mozdulattal simítottam hátra a hajamat a homlokomról, hogy legalább ennyit segítsek a kinézetemen.
    - Valóban – ismertem el, aminek valótlanságáról már úgysem tudtam volna meggyőzni. És mivel egyértelműen alkalmatlan voltam arra, hogy mostanában tűvel hadonásszak, felajánlottam neki, hogy jöjjön vissza máskor. Ez egy igazságtalan húzás volt részemről, hiszen tudtam, hogy szüksége van a pénzre, és akkor most ok nélkül rángattam ide. ~Talán adhatok neki egy kis kiegészítést, hogy ellegyen, amíg tényleg át tudom venni tőle, amiért fizetek.~
    Mire ezt átgondoltam volna, már vissza is utasította a javaslatomat, amin őszintén meglepődtem. Tágra nyílt szemekkel néztem le rá, tanulmányoztam az arcát és vettem sorra magamban a lehetséges következményeket. Ez rossz.
    - De… de én… – ennyit sikerült kinyögnöm mialatt figyeltem, ahogy rendezkedett. Felállította a fotelt, és közelebb tolta, a konyha és a nappali közti holttérbe. ~Üljek le?~ Végighallgattam, amit mondott, nem volt más választásom. Olyan kedves volt velem… nem kellett volna maradnia és egyáltalán bármit tennie értem, de ő mégis itt volt, és próbált segíteni. Ezt értékelnem kéne. Tétován, de leültem a fotelba, amiben most elveszettebbnek éreztem magam, mint bármikor.
    - Átok? Itt nincs… semmilyen átok. Miről beszélsz? – pislogtam fel rá fáradtan, de amit mondott, azzal újra meglepett, és tudnom kellett, mit lát vagy érez. Kíváncsi voltam. Sajnos azzal tisztában voltam, hogy nem tehet semmit az engem körülölelő sötétséggel, mert az egyenesen belőlem áradt, és lehetetlen volt meggyógyítani. Mégis, hallani akartam, hogyan érzékeli egy nephilim a betegségemet. A kínt, ami egész nap azon dolgozott, hogy felőröljön engem. Tényleg ennyire határozottan érezni lehet?
    - Nem tudom levenni a vért. Remegek - hívtam fel a figyelmét erre az apró részletre, hiszen nem gondolhatta komolyan, hogy egy kávétól majd annyival jobban leszek. De ezt követően csak beletörődően szusszantam egyet. Majd meglátja - A kávé… a saroktól balra nyíló szekrényben van, a felső polcon – tettem még hozzá, ezzel elfogadva a segítségét. Nem mondtam semmi mást, amivel nyíltan rábólintanék bármire, ami történik, de tudnia kellett, hogy valahol mélyen hálás vagyok.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Csüt. Szept. 14 2017, 00:49

    STAMMI VICINO
    NON TE NE ANDARE


    Hogy meglepődik azon, hogy nemet mondok neki! Nem gyakran történhet meg vele. Végül is megértem, sármos meg minden. A nők biztos zabálják, szerintem a férfiak is, bár persze nem tudhatom, melyik nemet tartja vonzóbbnak.
    Vajon nincs senki más, aki gondoskodna róla, amikor ennyire rosszul van?
    Amint leül, hátat fordítok neki, és elindulok a konyhába. Vadul nyitogatni kezdem a szekrényeket és a fiókokat, majd megkeresem a kávéfőzőt. Az eszköztől függően esek pánikba, ugyanis ha olyan modern kapszulás a cucc, vagy esetleg olyan, amit applikációval is lehet üzemeltetni, akkor semmi gondom nincs vele, de ha valami ősöreg presszógép, akkor meg fog vele gyűlni a bajom. De nem is találom a kávét egyelőre, szóval visszanézek Brianre összehúzott szemmel.
    - Hát... olyan, mintha egy varázslat rosszul sikerült volna. Mindenhol ott vannak a félbehagyott és lekötetlen, eltakarítatlan energiacsomók - magyarázom mutogatva, főleg a kanapé felé integetve a karommal. - Mintha fekete lyukak lennének, amik kiszívják az emberből az erőt...
    Ahogy jobban megnézem, rájövök, hogy még most is szivárog ez az energia. A forrása pedig nem más, mint a fotelben gubbasztó, csapzott mágus. Amint erre rájövök, megállok a magyarázatban, és nyelek egyet.
    Vajon mit jelent ez? Lehet, hogy egy hosszadalmas igézést mormol ezekben a pillanatokban is, csak túl képzetlen és tapasztalatlan vagyok ahhoz, hogy észrevegyem, hogy épp egy jól kitervelt csapdában lépkedek? Hogy az egész rosszullét csak álca?
    De aztán újra emlékeztet rá, hogy mennyire gyenge. Különben is, minek fizetett volna előleget, ha ingyen is eveheti, erőszakkal, amit akar? Megrázom a fejem, és a mondott polc felé nyújtózkodom. Lábujjhegyre kell állnom, hogy elérjem, de végül sikerül levennem a csomagot. Elkezdek matatni a kávéfőzővel, és közben - neki háttal állva - tovább magyarázok, csak hogy ne legyen csend, és biztos legyek benne, hogy a mágus nem alszik el, mire a csodás kávéja lefő.
    - Szóval valaminek nagyon nyomasztó az aurája. A múltkor egyáltalán nem éreztem ezt. Nem lehet, hogy vettél valamit, amin átok ül? Egyszer a nagybátyám hozott egy katanát, ami már messziről bűzlött. Ő persze nem vette észre, de amint a kezembe fogtam, elsötétült a világ, és összeestem. Ez nem történik meg olyan gyakran, mint hiszed, többnyire egészséges vagyok, szóval ez különleges alkalom volt...
    Locsogásom közben kezdi a lakást megtölteni a friss kávé illata, és máris úgy érzem, oszlik a sötétség.
    - Egyébként, most belőled árad a sötétség - közlöm, miközben kitöltöm a kávét két bögrébe, és odafordulok hozzá.
    Ha időközben bealudt, a fejére borítom.
    - Cukrot?
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Csüt. Szept. 14 2017, 02:54

    Bloody Business

    Teljesen tökéletes rálátásom nyílt a konyhára, ezért végig figyeltem minden mozdulatát. A kávéfőző egy tűrhetően modern darab volt, nem túl bonyolult, és sima őrölt kávéval működött. Meg is mondtam Thomasnak, hogy annyi kanál kávét tegyen bele, amennyi annál a jelölésnél van, ameddig a kancsót tölti. Azt is javasoltam neki, hogy a négyes megfelelő lesz. Közben ő elmagyarázta, hogy mi az, amit érzékel a lakásban. Sötét energia és fekete lyukak. Azt hiszem, értem, mire gondol, a szavaival egész jól leírta azt, amit éreztem. Arról viszont fogalmam sem volt, hogy amit átélek, az nyomokat is hagy maga után körülöttem. Szóval ennyire máshogy látja a világot valaki, aki ennyire közel áll az angyalokhoz. Ez érdekes és ijesztő.
    Nem beszéltem többet, míg megfőzte a kávét, csak néztem őt és tovább hallgattam a fecsegését. Tényleg fogalma sem volt semmiről, de legalább találgatott. Ha nem tudtam volna pontosan, mi a baj, talán még meg is fontoltam volna, hogy igaza lehet. Hogy ez egy lehetőség. De nagyon is tisztában voltam vele, hogy itt nincs semmilyen átok, csupán színtiszta őrület. Egy kicsit sikerült pihennem, míg a konyhában matatott, és a kis történetét fejtegette. Sosem gondoltam volna, de sokkal jobb volt most, hogy volt velem valaki. Elvonta a figyelmem.
    - A mikró mellett a kis agyagedényben találsz kockacukrot. Abból kérek egyet. Ha magadnak szeretnél bele tejet, az a hűtőben van, az ajtón… – magyaráztam félhangosan, amire szüksége lehet. Azt is megmondtam, hol talál kiskanalat. Amikor pedig odajött hozzám a kávéval, és már a remegő kezemben tartottam a bögrét, idejét éreztem reagálni az észrevételeire.
    - A sötét energia, amit érzel… a betegségem. Nincs semmilyen átok, se semmi más. Csak én. Belőlem jön, és nem tehetek ellene. Néha jobb, néha rosszabb, de mindig ott van – magyaráztam el, véletlen sem nézve rá közben. Meredten bámultam magam elé, fáradt voltam, és szégyelltem magam, amiért így mutatkozom bárki előtt. Lassú, megfontolt mozdulattal emeltem a bögrét a számhoz és kortyoltam bele a forró italba. Még közel sem volt iható hőmérsékletű, de most valahogy nem éreztem, hogy égetné a nyelvem. Egy apró korty után visszaengedtem a kávét az ölembe, és Thomasra néztem. Akárhogy igyekeztem elképzelni, mi lesz most, nem jutottam semmire, és ez aggasztott.

    Sponsored content

    Re: Brian lakás - Brooklyn


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:33