Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Ethan és Marcus lakosztálya
by Noel Wyard Today at 01:07

» Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 23:53

» Könyvtár
by Noel Wyard Yesterday at 21:37

» Nappali
by Nathaniel Montgomery Yesterday at 21:01

» Fegyverek terme
by Gabriel Skoglund Yesterday at 20:58

» Konyha - Jackson lakás
by Damien James McCormack Yesterday at 20:54

» Botanikai Kert
by Richard Lucius Warren Yesterday at 20:05

» Central Park - North Woods
by Noel Wyard Yesterday at 17:12

» Hudson Heights
by Armand Assante Szomb. Május 26 2018, 21:06

» Agron Raim Tarrhin
by Agron Raim Tarrhin Szomb. Május 26 2018, 20:51

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Brian lakás - Brooklyn

    Share
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Szept. 09 2017, 21:10

    First topic message reminder :

    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Dec. 30 2017, 16:48

    Felsorom a fegyvereket: egy kétkezes és egy másfélkezes kard, egy rapír és egy pár sai, amellett egy Smith & Wesson, amire van fegyvertartási engedélyem. Ó, és egy számszeríj. Ahogy mindezt listázom, rájövök, hogy ezek mind Daniel... "ajándékai". És hogy valójában talán ezzel próbálta kimutatni a törődését. Hogy talán törődik velem mégis, és...
    Nem, ezeket a gondolatokat jobb, ha azonnal kiverem a fejemből. Megmutatom, egyenként mekkorák ezek, ha kéri, majd mivel azt mondja, mindennek van helye, megnyugszom, megköszönöm, és nagyon örülök, hogy ennyire... elfogadó. A legtöbben egy fegyvert se tűrnének meg az otthonukban, nem hetet.
    Amint ő kezd el beszélni, annyira figyelek, hogy végül azt veszem észre, hogy félig a pulton hasalok, és a már üres bögrémet szorongatom. Szerencsére nem kell visszakérdeznem, mert magától elmagyaráz mindent, amit tudnom kell, anélkül, hogy közben hülyének nézne.
    Eléggé fejbe vágnak a szavai, ugyanakkor minden tökéletesen logikus. Döbbenten nézek magam elé néhány pillanatig. Visszaszorítom a kezét, de igazából nincs rám olyan rettentő hatással ez az információ, hogy mindjárt összetörjek és a hajamat tépkedjem.
    - Tehát kiképeztek tökéletes vadásznak, csak épp mágikus képességek nélkül - foglalom össze a hallottakat. - Szerintem jók a következtetéseid. Minden egybevág. Mivel nem találtak nekem nephilim tanítót, arra tanítottak, amit tudtak... Csak kérdés, hogy ezek után mik a terveik velem. Mert egészen biztos vagyok benne, hogy nem azért képeztek ki, hogy meg tudjam védeni magam. Őket kéne szolgálnom? Mi a neve a családnak? Montgomery? És itt vannak a városban?
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Hétf. Jan. 01 2018, 23:15

    What happened to you?
    A fegyverek nem zavarnak, egyáltalán, elég sokat mozogtam olyan közegben, ahol a mindennapok részét képzik. Így hát természetesen hozhat mindent, és majd találunk nekik helyet.
    A következő témát viszont már nem tudom ilyen könnyedén elintézni. Az apjáról kérdez, én pedig elmesélek mindent, amit tudok róla és kiegészítem magam azokkal az információkkal, amiket a mágusokról tudnia kell. Ahogy minden gondolatomat szavakba öntöm, hirtelen minden olyan összefüggőnek és logikusnak tűnik… pedig tényleg csak tippeltem, de egyre inkább úgy látszik, hogy telibe találtam mindent. Ahogy erre rájövök, egy kicsit megijedek. Féltem Thomast, és nem szeretném, hogy az a férfi ártson neki. Biztonságban akarom tudni őt. De ez sajnos nem így működik.
    - Nos… a logikus magyarázat az, hogy veled végeztetnék el a piszkos munkát. Arra használnának, hogy megfélemlítsék a fajokat. Talán ártatlanokat is bántanod kéne… persze ezt nem kötnék az orrodra. Ha helyes az elméletünk, akkor azt akarják elhitetni veled, hogy a jó oldalon állsz, és mindenki, akire ráuszítanak gonosz - elmélkedek tovább, de itt megakadok, és sóhajtok egyet [color=#66ff99]- Sajnálom, ez borzasztó.
    Lefelé görbülő szájjal nézek rá, és komolyan én szégyellem magam, amiért ilyen elméleteket gyártok a múltjáról és a családjáról. Rossznak érzem magam emiatt, de mi van, ha tényleg ez a valóság?
    - Az apád és a testvéred neve Montgomery, de a máguscsaládé Harvey. A tagok nem viselik a család nevét. Általában nem. Ez egy elterjedt család, mindenhol vannak tagjai, de ha a bátyád itt van, akkor valószínűleg az apád is. Bár ezt tényleg nem tudhatom. Akárhol lehet és azt is kár lenne feltételezni, hogy sokáig egy helyen tartózkodik. Rengeteg üzletben benne lehet a keze, nem lepődnék meg, ha állandóan utazgatna - válaszolok a további kérdésekre is, a tőlem telhető legnagyobb pontossággal, bár megint muszáj feltételezésekbe bocsátkoznom. Találgatok, és ez a legjobb, amit most tehetek, de ez egyáltalán nem tetszik így.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Pént. Jan. 05 2018, 00:06

    Brian jóindulatú őszinteséggel mondja el, mit gondol a helyzetről. Gondolkodik és analizál és következtet, és annyira jónak tűnnek az állításai, hogy még egy trükkös ügyvéd eltőt is megállnák a helyüket egy tárgyalóteremben. Én mondjuk nem vagyok túl okos, csak dörzsölt és tapasztalt, de még nekem is teljesen összeáll a kép. Bólogatok, és a tekintetem a távolba réved, miközben átstrukturálom egész eddigi életem. Megrázom a fejem.
    - Ne kérj bocsánatot. Szerintem nagyon is sok igazság van abban, amit mondasz. Szép lassan minden összeáll. A gonosz Montgomery klán uralni akarja a világot és ehhez mindent és mindenkit felhasznál... Szerintem erről van szó.
    Bólogatok, de a gondolataim úgy száguldoznak, mintha betéptem volna. Egek, de jó lenne elszívni most egy jointot, hogy tisztábban lássak! Megdörzsölöm az arcom, és nagyot sóhajtok.
    - Na jó... együnk valamit. Aztán segítesz áthozni a holmim? Ha Daniel ott van, beszélünk vele. Ha meg nem, akkor így járt. Pillanatnyilag... nem tud az agyam több információt befogadni - teszem hozzá a magyarázatot, és felkelek. Ha van még kávé, töltök Briannek is és magamnak is, aztán nekilátok összeütni egy reggelit, bár lehet, hogy ennek csak sima gabonapehely lesz a vége.
    Miután ettünk, felöltözöm, és elindulunk a cuccokért. Előtte figyelmeztetem Briant, hogy egy nyomortelepet fog látni, és hogy ne is gondolkozzon sokat azon, hogy milyen a hely. Csak összepakolunk és jövünk. Mikor azonban odaérünk, különös látvány fogad mindkettőnket.
    Az egész lakás ki van ürítve. hűtő kihúzva, kipakolva (a fagyasztóból természetesen eltűnt a marihuanam), minden szekrény és fiók üres a konyhában, a fürdőszobában, a nappaliban csak a koszos, kopott sárga kanapé van ott meg a tévé a falra szerelve. Nagyon de nagyon kiborít ez, és azonnal teljesen paranoiás leszek. A legrosszabbra felkészülve lépek be a sobába, ahol az én cuccaim voltak: a matrac a padlón, az íróasztal, a komód és pár holmi. A szoba közepére van rendezve minden, bepakolva, bedobozolva, táskákba és bőröndökbe téve. Az egyik bőröndben a számszeríj van szétszerelve, a másikban a pisztolyom, és én semmit se értek.
    Brian viszont már igen, ugyanis bár minden le van pucolva, a falon mégis volt egy jel, ami úgy vonzotta a varázserejének érzékelőit, mintha kifejezetten neki lett volna odatéve - és ez így is volt. Az, aki kipakolta a lakást, üzenetet hagyott neki - nekünk. Rúnanyelven írták, szóval én nem tudom elolvasni.
    Így szól:

    "Mágus,
    fogjátok és vigyétek innen a fiú holmiját. A rendőrség az este
    folyamán meg fog érkezni, ugyanis Daniel Mackenzie-t holtan
    találják meg, amint elmentetek. Megöltem amiatt, amit a fiúval
    művelt éveken keresztül.
    Ha jót akarsz, tartsd távol tőlem.
    JM"

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Pént. Jan. 05 2018, 21:58

    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Jan. 06 2018, 22:36

    A very special holiday


    Az éjszakát Gabrielnél töltöttük, és egészen a mai ebéd végéig ott is maradtunk. Kora délután azonban eljöttünk onnan Tommyval, hogy otthon, kettesben is megünnepeljük a karácsonyt. Az eseményekben gazdag tegnapi nap után már nagyon vágytam egy kis nyugalomra, sok volt egyszerre annyi időt tölteni ekkora nyüzsgésben. Mikor hazaértünk, meg is kértem a kis nephilimemet, hogy pihenjünk egy kicsit, így a nappaliban kötöttünk ki összebújva, és megnéztünk egy filmet. Vagyis Tommy megnézte, én pedig végigaludtam a nagy részét és csak az elejét meg a végét láttam. Viszont az extra pihenőnek köszönhetően most kész vagyok a nap további részében igazán ünnepelni, olyan tökéletessé varázsolni ezt az estét, amilyet a szerelmem megérdemel.
    - Akkor… díszítsük fel a fát? - mosolygok rá, még kissé álomittas tekintettel, mialatt a stáblista az uralma alá hajtja a tévé képernyőjét. A közepes méretű fenyőcskénk már készenlétben áll a nappali másik sarkában, nagyjából azon a képzeletbeli vonalon, ami elválasztja a helyiséget az ebédlőtől. A díszeket is kikészítettük még mielőtt tegnap elindultunk a vendégségbe, így most a frissen szerzett gömböcskék, girlandok és égősorok a fa körül, kisebb-nagyobb dobozokban várják, hogy használatba vegyék őket.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Vas. Jan. 07 2018, 21:45

    a kétszázadik

    karácsonyra





    Annyira édesen alszik a karjaimban! Valahogy mindig ez történik, amikor filmet nézünk. Azt hiszem, nem nagyon érdeklik a szuperhősös mozik. Már a stáblista pereg rég, én pedig az extra jelenetre várva őt nézem és az arcát cirógatom lassan, és azon gondolkodom, mennyire fantasztikus körülöttem most minden. Már-már anyira, hogy attól kezdek félni, mikor üt be valami, ami mindent tönkretesz, mint egy bowling golyó. A tegnapi nagy közös karácsonyozás szuper volt. Hogy megismerhettem Theot, hogy beszélgettem Allenával és elmesélt mindent az anyámról, hogy utána mind együtt vacsoráztunk, evés után kibontottuk az ajándékokat, utána pedig a legjobb az volt, hogy Briannel összebújva alhattunk a szobámban. Rengeteg dolog képes megváltozni egy év alatt. A tavaly karácsonyt egy Burger Kingben töltöttem, aztán alaposan leittam magam. Ezt elmeséltem tegnap Briannek, miután ágyba bújtunk, mert el akartam mondani neki, mennyire rohadtul szerencsés vagyok, hogy van nekem, és mennyire hálás, amiért eljött velem.
    Most ugyanezt érzem. Nézem, ahogy ébredezik, és egyszerűen imádom. Már nem tudnám elképzelni az életemet nélküle. Megpuszilom az arcát, amint magához tér. Annyira aranyos!
    - Díszítsük. Kérsz egy kávét? Én iszom egyet - kérdezem, és az első utam a konyhába vezet. A karácsonyi kávéba mézeskalács is jár. Gabriel rengeteg ételt és süteményt pakolt be nekünk, szóval pár napig egész biztos nem fogok főzőcskézni.
    Miután megiszom (én két kortyra eltüntetem a sajátom), nekilátok kicsomagolni az égőket és a díszeket, és miközben próbálom Briant meggyőzni róla, hogy hadd tegyek fel színes égőket is legalább valahová, lassan elkészül a fácskánk. Hogy én is örüljek, a színes égőket kirakhatom a konyha ablakába (ott úgyis általában én tartózkodom), mindenhol máshol viszont lágy fényű sárga izzók vannak, beleértve a fát is. Bohóckodom a boával, gyakran lopok tőle csókot a gömbök mellett, és összességében nagyon jó kedvem van. Amint teljesen elkészülünk, odabújok Brianhez, átölelem a derekát, és egy pár pillanatig csak nézem, hogy milyen csodás karácsonyi hangulatot tudtunk varázsolni itthon is.
    - Valahogy... sokkal szebb, mint a tegnapi dekorációk. És igazad van, jó, hogy nincs telerakva minden a színes égőkkel... - ismerem végül el, és az állára puszilok. - Most rakjuk ki az ajándékot? Vagy éjszaka hozza majd a télapó titokban? - kíváncsiskodom. Fogalmam sincs, mi a szokás. Vagyis inkább: hogy hogyan szeretné.
    Én természetesen annak örülnék, ha máris átadnánk őket.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Csüt. Jan. 11 2018, 21:32

    A very special holiday

    Cirógatásra és puszira kelek, és ez annyira jólesik!
    - Igen, kérek szépen! - fogadom el a kávét gondolkodás nélkül. Hiába tudom, hogy néhány perc múlva elmúlik az álmosság és teljesen éber leszek egész este, egy kis rásegítés sosem árt. Míg Tommy elkészíti az italokat, szépen kitekerem az égősort, és újra ellenőrzöm, mielőtt elkezdenénk feltekerni a fára. Aztán mire én is elszürcsölgetem a kávémat, mindent szépen kicsomagolunk és a díszek nagy része fel is kerül. Nos igen, én szeretek spórolni a kávéval.
    A díszítés elnyúlik, nem kapkodunk, mindent megbeszélünk, közben viccelődünk és játszunk a díszekkel. Sokat bújunk és puszilkodunk is, és az egész hangulat annyira idilli! Itthon sem engedem, hogy elszabaduljon a színes égő láz, de hagyom, hogy kirakjon egy sort a konyhába.
    Aztán mikor elkészülünk, összebújva vesszük szemügyre a művünket. Magamhoz ölelem Tommyt, és megvizsgálom az összhatást.
    - Gyönyörű lett. De talán kirakhattunk volna egy színeset a nappaliban is… mit gondolsz, már késő? - hajolok oda hozzá, az orromat a halántékához érintem, majd mosolyogva megpuszilom az arcát. Belátom, hogy nagyon szigorú voltam, de ha van még kedve, akkor kicserélhetjük az egyik égősort.
    - Szerintem ajándékozzunk most. Úgyis ma reggel kellett volna jönnie a Mikulásnak, nem holnap. Jó lesz így? - állok elő a saját verziómmal. Igazából nagyon izgatott vagyok az ajándékok miatt,a hogy a program miatt is, amit későbbre tervezek. Nagyon szeretném, hogy minden jól menjen, de ha rossz néven veszi, amit adni készülök neki, az még elronthat mindent. Izgulok, hogy megértse, miért tettem azt, amit.

    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Vas. Jan. 14 2018, 11:32

    Lekapcsolok minden más világítást, és csak a karácsonyfa és a többi dísz marad égve. Így kedves karácsonyi félhomály van, de annyira szép!
    - Jobb így - mondom elmosolyodva, és az állára puszilok. A színes elég nekem a konyhába. Idebent legyen minden harmonikus és szép. Engem nem zavar, örülök, hogy vannak égők egyáltalán. Aztán úgy bújik oda hozzám és úgy puszil meg, mint egy édes cica, és ettől mindig szélesen elmosolyodom.
    - Jóóó! - felelek lelkesen. - Akkor öt perc múlva tali a fa alatt.
    Nagyon sokat gondolkoztam, hogy hová rejtsem az ajándékait. Végül a tetőt választottam, mert oda úgyse jár fel túl gyakran. Nem tudhatom, hogy kutatott-e volna, de mivel ő többet van itthon, mint én, és mivel ez az ő lakása, egészen biztos azonnal kiszúrta volna, hogyha van valahol valami olyasmi, amit nem ő tett oda, vagynem ott kellene lennie. Szóval veszek egy cigit, és kimászom az ablakon, fel a tűzlépcsőn, míg ő is elmegy azért, amit nekem szán. Lehet, hogy a két ajándék túlzás, de észrevettem két dolgot, amit sosem láttam még nála, de szerintem hasznát venné.
    Imádtam karácsonyi ajándékokat vásárolgatni. Amint beléptem egy boltba, rögtön azt kedte kutatni a szemem, hogy mi az, aminek életem férfija örülne. És ha ő nem, akkor talán Gabriel, Nathan, vagy Theo örülne-e neki? bár nekik viszonylag hamar megtaláltam az ajándékokat, és úgy láttam, örültek is neki tegnap. Briané volt a legnehezebb.
    Fent a tetőn végigbaktatok a vékony, olvadt hóban egész a rejtekhelyig, ahol egy vízhatlan csomagba tettem a két tárgyat. A baj már csak az, hogy az ajándékzacskók odabent vannak, és ezt teljesen elfelejtettem! Na mindegy, elszívom a cigit, és gyorsan visszamászom, a két kis csomagot a hátam mögé rejtve. A cipőmet leveszem, még mielőtt végigjárkálnék mindent. Az ajándékzacskókat a sima szatyrok közé tettem, hátha ott nem feltűnőek. Bekukkantok az ablakon, aztán ha nem látom Briant, elhátrálok a konyháig, majd leguggolok a szekrényhez, és nagyon fülelek, hogy rajakap-e vagy sem. De végül sikerül mindkét cuccot betuszkolnom az ajándékzacskóba, és aztán nagyon elégedett vagyok a ninja képességeimmel, mivel mindent sikerül elrendeznem a fa alatt észrevétlenül. Az egyik egészen pici és zöld színű, a másik viszont akkora, mint egy A/4-es papír, és ezüst-arany minták vannak a zacskón.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szer. Feb. 07 2018, 18:37

    A very special holiday


    Olyan gyorsan elillan mellőlem, hogy időm sincs rábólintani az öt percre, de annyira aranyos, amikor ilyen lelkes, hogy csak mosolyogni tudok a hirtelenségén. Én a hálószoba felé indulok, ott rejtettem el az ajándékokat. Vagyis pontosabban a titkos kamrában a szoba mögött. Az egyik hátsó sarokban áll egy szekrény, amelyet kulcsra lehet zárni, ehhez lépek oda és nyitom ki. Az alsó polcról magamhoz veszek két csomagot. Az egyik egy egészen pici dobozka, nagyjából akkora, mint a tenyerem. Olyan ajándékdoboz, aminek csak le lehet emelni a tetejét, nem kell különösebben bontogatni. Ez fehér alapon zöld pöttyös, zöld masnival. A másik ajándék ennél jóval nagyobb, olyasmi, mint egy túlméretezett, kissé lapos cipősdoboz. Ezt én csomagoltam, piros-arany mintás papírba és kötöttem rá egy aranyszínű masnit. Nem vagyok túl jártas az ilyesmiben, ezért eltartott egy darabig, mire elfogadhatóvá sikerült tennem az eredményt, de így utólag elnézve megérte. A középső polcon várakozik még egy, az utóbbihoz hasonló ajándék. Az alapterülete ennek a legnagyobb, körülbelül egy A2-es lapnak felel meg, de ehhez képest nagyon vékony. Ezt is magamhoz veszem, majd bezárom a szekrényt és mindent a kezeimben egyensúlyozva térek vissza a fához. Aggódom, mert lehet, hogy túlgondolkodtam mindent, hogy nem kéne ennyi félét adnom, de mindegyiknek szükségét éreztem, amikor eldöntöttem, mit kap tőlem, ezért készültem ilyen sok dologgal. Már csak amiatt izgulok, hogy örüljön. Nagyon szeretném, hogy jól süljön el ez az egész és ne vágja hozzám mindet, miután kibontja a pici dobozt. Az a legveszélyesebb, minden frusztrációm forrása. Ha azt jól fogadja, akkor talán minden rendben lesz.
    Leteszem a csomagokat a fa alá, ahol az övéi már ott vannak. Két valami. Ez kicsit meglep, de nem gondolkodok el rajta nagyon, mert most más köti le a figyelmem.
    - Akkor hogyan csináljuk? - nézek Tommyra, miután mindent letettem. Ott vannak a fa alatt, tudjuk, hogy melyik kié, de hogyan tovább? Tényleg nagyon rég csináltam ilyet.

    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Feb. 10 2018, 16:52

    Nagyon nagyon kíváncsian várom, hogy előjöjjön, és mikor felbukkan, és meglátom nála azt a hatalmas ajándékot... Te jó ég! Rohadt kíváncsi vagyok! Megvárom, míg leteszi az ajándékait, és aztán odafordulok hozzá, széles mosollyal. Nincs bevált szokásom a karácsony ünneplésére, de azt hiszem, nem kell túlbonyolítani a dolgokat. Átkarolom a derekát, magamhoz húzom, és megcsókolom.
    - Boldog karácsonyt! - súgom, aztán lehajolok az egyik ajándékért, a nagyobbért, és odaadom neki. - Nem olyan nagy dolog, de láttam, hogy nincs, szóval...
    Szabadkozni kezdek idióta módon, ezért inkább eldugulok, és hagyom, hogy belekukkantson az ajándékzacskóba. Egy széles, hosszú, nagyon puha és nagyon meleg kötött sál van benne, és bár a leoltott lámpák és a karácsonyfa fénye mellett nem látszik, de a színe éppen olyan, mint Brian szeme: méregzöld.
    A másik dobozkában egy karóra van. Nemrég találtam egy apró ékszerész üzlet kirakatában. A szíj bőrből van, a számlapja sötétkék, a bereme ezüst, és amúgy elég menőn néz ki, mert a kék lap egy kicsit áttetsző és bizonyos fénynél és bizonyos szögben látszanak a fogaskerekek. A hátlapjára pedig belegravíroztattam, hogy "Tommytól", és az idei karácsony dátumát.
    Nagyon izgatottan figyelem, hogy mit szól hozzá, és az ajkamat rágcsálom közben.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Kedd Feb. 13 2018, 23:49

    A very special holiday


    A kezeim a vállaira csúsznak, amikor átkarolja a derekam, és automatikusan viszonzom a csókot. Annyira szeretem, ahogy a puha ajkai hozzám érnek! Elengedem, amikor lehajol és érdeklődve nézek a csomagra, amit a kezembe nyom. Nem igazán számít, hogy mi van benne, láttatlanul is imádom, mert tőle van.
    - Köszönöm szépen! - mosolygok rá, majd belenyúlok a zacskóba és előhúzom a sálat. Ilyenem még tényleg nincs. Széthajtogatom, megcsodálom, milyen hosszú, széles és puha, aztán egyszerűen a nyakamba akasztom.
    - Ez nagyon szép! Tényleg kellett már nekem egy sál - húzom magamhoz a kis szerelmemet egy gyors puszira, de mielőtt az ő egyik ajándékáért nyúlhatnék, a kezembe nyomja a másik csomagot. Ezt is kibontom, és szinte hallom, ahogy koppan az állam a földön. Egy gyönyörű karórát vett nekem, ráadásul gravíroztatott is bele, és egyszerűen annyira megérint az egész, hogy azt sem tudom, hova legyek boldogságomban.
    - Tommy, ez… csodaszép - motyogom a számlapot fixírozva, majd felteszem az órát a csuklómra, az új helyére - Mindig hordani fogom! - ígérem mosolyogva. Imádom az ajándékokat, mindkettő olyan ötletes és személyes és már nem is emlékeztem, hogy milyen érzés ez.
    Újra magamhoz ölelem a kis nephilimemet, majd a kezébe nyomom az ő első ajándékát. A középső doboz az, ami egy laptopot rejt. Gondoltam, hogy szüksége lehet rá, de nem mondta, hogy komolyan tervezne beszerezni egyet, ezért bátorkodtam utána járni és szerezni neki egyet. Elvileg jó márka és sokat tud, de annyira nem értek hozzá.
    - Boldog karácsonyt, kicsim! - nyújtom át neki. Aztán, ha ezt már kibontotta, jöhet a következő. A nagy csomagot kapja meg, ebben egy festmény van, amit róla készítettem. Ártatlan arccal bámul rajta a semmibe, mögötte ki vannak tárva a szárnyai és arany fény ragyogja körbe. Próbáltam elkapni, mennyire gyönyörűnek látom, és remélem, hogy sikerült átadni az üzenetet, de ezt csak ő tudhatja. Utoljára pedig megkapja tőlem a kis dobozt is. Ez egy csinos kis bőr pénztárcát rejt, benne egy bankkártyával. Feszengve nézem, ahogy ezt kibontja, mert tartozik hozzá egy vallomás is. A kártyán az a pénz van, amit én azon kerestem, hogy eladtam a vérét. Egy cent sem hiányzik belőle, mind maradéktalanul az övé. Viszont akkor is rosszul érzem magam amiatt, amit tettem és nem csodálom, ha megutál, mikor megtudja. De már rég ideje, hogy tudjon róla.

    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Csüt. Feb. 15 2018, 20:51

    Mindkét ajándék tetszik neki és egyszerűen odavagyok érte ahogy felveszi őket. Viszont bármennyire is jó adni, már nagyon kíváncsi vagyok azért arra is, hogy nekem mi lapul a csomagokban. Az első ajándékkal is teljesen letaglóz. Egy laptop!! Ezek a dolgok nagyon drágák és én szóhoz se jutok, csak le kell ülnöm, mert valahogy nem hiszem el amit a kezemben tartok. Egy percig csak nézem és aztán odahuzom magamhoz Briant es olelgetem csillogó szemekkel.
    - Ezt tényleg nem kellett volna kicsim...
    Nagyon hálás vagyok, de az ajándékok ezzel nem értek véget. Az óriási festmény... Csodaszép.
    - Te jó ég, ezen mintha... Mintha nem is én lennék... Te tényleg így látsz engem? - kérdezem elamulva. Fogom a képet és leteszem kicsit messzebb hogy az egészet meg tudjam egyszerre nézni. Túl nagy, hogy közelről befogadható legyen.
    - És hova fogjuk tenni? - kérdezem. Baromira tetszik szóval felőlem akár óriásplakát is lehet belőle a Time Squaren.
    Az utolso dobozkaval kapcsolatban Brian kicsit furcsán viselkedik. Mintha aggodna
    - Mi az? - kérdem és közben leveszem a doboz tetejét. Egy nagyon elegáns bortarca van benne.
    - Hűha ez olyan mint egy komoly férfié... És mi ez a kártya? Mostantól ezen kapom a zsebpénzt?
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Csüt. Feb. 15 2018, 21:57

    A very special holiday

    Tényleg, komolyan tetszenek neki az ajándékok és én ettől annyira boldog vagyok! Ezek szerint jól választottam és a festmény is átadja az üzenetet. Úgy szeretnék csak örülni ennek és ennyiben hagyni mindent! De nem lehet, még van itt valami.
    - Oda tesszük, ahova csak szeretnéd kicsim! - biztosítom a képpel kapcsolatban, majd odaadom neki az utolsó ajándékot. Nagyon félek. De tartozom neki ezzel a magyarázattal.
    - Szerintem illik hozzád - akarom mondani, de cserben hagy a hangom és meg kell köszörülnöm a torkom. Aztán rákérdez a kártyára. Össze kell szednem magam.
    - Nem egészen. Emlékszel, amikor először üzletelni kezdtünk, egy egész pint vért kértem tőled minden héten? Most már tudod, hogy nincs annyira szükségem. Azt mondtam, félretettem, hogy biztosan legyen, ha esetleg nem jössz vissza.... De, nos.... Nem egészen. Eladtam a feketepiacon. Mindet. Az a pénz van a kártyán, amit érte kaptam. Sajnálom - motyogom a kezem tördelve. Ideges vagyok, nem merek a szemeibe nézni, inkább a padlót bámulom. Nem akarom látni a tekintetét abban a pillanatban, amikor meggyűlöl. Nem tudom, mi lesz most, nem tudom, hogy néz rám, csak azt tudom, hogy ilyen ideges nem voltam még, mióta ismerem.
    - Nem ülsz le?
    Összerezzenek a hangjára, pedig nem is mond semmi különöset. Halkan beszél, semlegesen, aztán megköszörüli a torkát és arrébb dobja a csomagolópapírt, hogy elférjek mellette a kanapén. Hellyel kínál. Aprót bólintok és leülök mellé, de még mindig nem nézek rá közben. Még mindig félek.
    - Én... Tudom. Vagyis... Már beszélnünk kellett volna erről rég, csak... Nem akartam felhozni. Tudom, hogy eladtad a véremet. Csak azt nem tudom, hogy... Miért. Hiszen nincs szükséged a pénzre, vagy igen?
    Döbbenten kapom fel a fejem és nézek rá. Már tudta? Ennyire nyilvánvaló volt? Akkor miért nem küldött még el a picsába?
    - Nem, nem igazán. De valamit csinálnom kellett azzal a rengeteg vérrel. Nem hagyhattam ilyen értékes dolgot kárba veszni. Ha pedig pár cseppért fizettem volna annyit, amennyit, gyanút fogtál volna és más vásárlót keresel, aki rendes mennyiséget akar és annyival többet is ad érte. Nem akartam, hogy megtudd, mennyit érsz. Szükségem volt a gyógyszerre. De fogalmam sem volt, mihez kezdjek a pénzzel, szóval csak beraktam egy külön számlára. Aztán amikor elkezdtünk közelebb kerülni egymáshoz... már tudtam, hogy vissza kell juttatnom neked mindent. És most itt van - szedem össze a válaszom, de közben ismét a térdeimet kezdem fixírozni. Nagyon szégyellem magam.
    - Hogy érted hogy nem akartad hogy tudjam hogy mennyit érek?
    - Hát... nagyon keveset fizettem a véredért. Annál sokkal de sokkal többe kerül - motyogom félhangosan. Talán még mindig nincs tisztában vele, mennyire átvertem. Vajon mit fog tenni, ha kiderül, mennyi pénz van a kártyán? Mérges lesz? Szomorú? Mindkettő?
    - Megmutassam, mennyi pénz van rajta? - nézek le a kártyára. Kimondani nem merem az összeget, és talán neki is jobb lenne, ha a saját szemével látná, leírva. De ő nem törődik a felajánlásommal, mintha nem is mondtam volna semmit.
    - De most... Miért adod ide nekem? Nem kell fizetned a véremért Brian, én nem azért adom neked, hogy kifizess…
    Bizonytalannak tűnik, mintha nem értené. Megszakad érte a szívem.
    - Nem fizetlek ki. Nem ÉN fizetlek ki. Ez az a pénz, amit mások adtak érte. Eladtam valamit ami nem az enyém, tehát a fizetség sem engem illet. Könyörgöm, Tommy, csak fogadd el! Ez nem az én pénzem.
    - Meg most is eladod?
    Nagy szemekkel néz rám, és a hangja is elvékonyodik a mondat közepén. Megrémít ezzel.
    - Nem, dehogy! - csattanok fel ijedten. Nem akarom, hogy ilyesmit gondoljon rólam - Tudod, hogy most már csak annyit veszek el, amennyi kell nekem. Nem lennék képes... - csóválom a fejem. Kezdek kétségbe esni.
    - Mióta nem? - faggat tovább, amitől egyre feszültebb leszek. Csak lenne dühös, kiabálna, hagyna itt a francba! Minek ez a sok részlet? Lassan beleőrülök a kihallgatásba.
    - Hát... Mióta kevesebbet kérek. Már akkor le akartam állni, mikor járni kezdtünk, de féltem, hogy túl feltűnő lenne - hajtom le megint a fejem. Ezután nem kérdez többet. Olyan, mintha gondolkodna, talán ezt is teszi. Félszegen pillantok rá a szemem sarkából.
    - Amikor Daniel mondta nekem, hogy újra a piacon van a vérem, azt hittem, hogy csak erre kellék neked. Hogy pénzt keress vagy nem is tudom. De aztán azt mondtad hogy szeretsz... És tudom hogy így van... És nem mertem felhozni mert... Még ha nyerészkedni is akartál rajtam, nem akartam tudni. Minden olyan szép volt.
    Kerülöm a tekintetét. Borzasztóan érzem magam, amiért ezt tettem vele. Mennyi ideig szenvedhetett ettől, mire felhoztam a témàt? De nem beszélt róla. Oh, drága kicsi Tommym!
    - És most... Mérges vagy?
    - Hát... Egy kicsit? Miért nem hoztad ezt fel eddig?
    - Féltem, hogy kihajítasz. Nem mertem belefogni a témába, pedig sokszor eszembe jutott. De már tényleg nem húzhattam tovább.
    - És akkor... Mit csináljak a pénzzel? Most mégis mennyi pénz van a kártyán?
    - Azt csinálsz vele, amit szeretnél. A tiéd - mondom, de az összegnél megakadok. Néhány másodpercig tétovázom - Mi lenne, ha megmutatnám a laptopomon? Egyszerűen el lehet érni a kártya adatait online és hitelesebb, ha látod a teljes összeget.
    Az új laptopja felé nyúl és az ölébe húzza.
    - Mi lenne ha megmutatnád az ÉN laptopomon?
    Már mosolyog, és kapcsolja is be a gépet. Nem tudok mást tenni, mint a saját szám sarkát is enyhén felfelé görbíteni erre. Tetszik, hogy használni szeretné, amit vettem neki. Mégis, azt érzem, hogy inkább haragudnia kéne rám, a bűntudat még nem eresztett el.
    - Azt mondták, hogy az első bekapcsoláskor rá kell szánni nagyjából fél órát a konfigurálásra. Amikor az enyémet vettem, az is kérdezett egy csomó furcsa dolgot, mielőtt használni tudtam. - osztom meg vele ezt a picike infót, ami talán befolyással lehet a döntésére.
    -Oh Akkor... Hozom a tiédet - válaszol, és már pattan is fel, hogy aztán eltűnjön a hálószobában. Mentem volna én, de ha már gyorsabb volt, akkor ráhagyom. Amíg visszaér, rákattintok a valamire amit a laptopja feldob, de aztán egyelőre csak tölt és tölt. Tommy is gyorsan előkerül és lehuppan vissza mellém. Felnyitja a laptopomat és megnyomja a bekapcs gombot.
    - Cseréljünk! - javaslom és felé nyújtom a saját kütyüjét. Kicseréljük a gépeket, majd amint az enyém betölt, megnyitom az internetet és rámegyek a bank oldalára. Ekkor dől a kis nephilimem az oldalamnak.
    - Olyan szép… - sóhajt édesen, amin elmosolyodom.
    - Reméltem, hogy tetszeni fog - fordulok felé, hogy puszit adjak a fejére.
    - Nagyon tetszik. Most már nincs kifogásom, hogy miért nem írok házit
    Ezen felhümmenek, kezdetleges kuncogás címén, majd felé nyújtom az egyik kezem.
    - Megkaphatom a kártyát? Kell a száma, hogy be tudjak jelentkezni - kérem el tőle, majd amint megkapom, beírom a bejelentkezési adatokat.
    - Köszönöm, hogy elmondtad - dorombolja az én kis szerelmem, amivel ismét ellágyít.
    - Köszönöm, hogy nem dobtál ki azonnal miatta - motyogok vissza, miközben rákattintok a kártyához tartozó fiók adatainak megtekintésére. Épp középen jelenik meg az a szépséges, hétjegyű szám, amire kíváncsiak vagyunk.
    - Mégis hogy gondolhattál ilyen butaságra…? - torkoll le Tommy, de válaszolnom már nem kell, ugyanis ekkor fordítom felé a képernyőt és látja meg a számot. Látom, ahogy elkerekednek a szemei, és enyhén elnyílik a szája.
    - Kicsim… Biztos, hogy ez nem a Galéria számlája véletlenül? - néz fel rám, mire én csak megingatom a fejem.
    - Nem, ez a jó összeg. Ennyit ér a véred valójában - felelek félszegen. Remélem, hogy nem most fog átcsapni a hangulata haragosba.
    - De... De ez... Ez itt US dollar? Te most viccelsz velem ugye?
    - Teljesen komoly vagyok. Ennyi teljesen hivatalos US dollárt kaptam azért, amit eladtam. Nagyon ritka és komoly kincset bíztál rám, kicsim - húzom el a számat, kezdek zavarban lenni. Hitvány féreg vagyok, amiért úgy átvertem szegényt. Ezután néhány másodperc néma csend következik, amíg ő feldolgozza az új információkat. Én félve várom a következő lépését, de amit tesz, annál semmi sem döbbenthetne meg jobban. Elvigyorodik, majd a nyakamba veti magát, és hevesen megcsókol. Ezzel annyira sokkol, hogy viszonozni is elfelejtem. Komolyan nem haragszik?
    - Te egy igazi üzletember vagy, igaz? - mosolyog rám, mikor elhúzódik. Annyira aranyos!
    - Azért ezt nem mondanám, de azt hiszem van már egy kis tapasztalatom - mosolyodok el és megsimogatom az arcát egyik kezemmel. Odahajolok és megpuszilom az ajkait, majd lecsukom a laptopomat és arrébb teszem.
    - Az tuti. És vagy Daniel volt egy iszonyatosan nagy balfasz, vagy csak az összes pénzt elherdálta, amit szinten kinézek belőle. Vaaagy ennyivel többet ér egy szerelmes nephilim vére - vigyorog rám, és ő is félreteszi a gépét és óvatosan az ölembe mászik.
    - Nincs több titok, ugye?
    - Nincs több titok - ígérem neki, miközben átkarolom a derekát és a homlokának döntöm a sajátom - Esetleg meglepetés - mosolyodom el sejtelmesen, majd megcsókolom lassan, hosszan és szeretettel. Közben lassan a fenekére csúsznak a kezeim. Szeretném megmutatni neki, mennyire imádom és milyen sokat jelent nekem.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Pént. Feb. 16 2018, 21:17

    A szemeibe nézek, és a hajába simítok, egész addig, míg a homloka az enyémnek nem koccan. Ettől felkuncogok, és közelebb bújok hozzá, míg el nem ér a csókja. Hosszan hümmentek, mert a szája meleg és a nyelve gyengéd, és nem akarja abbahagyni, márpedig nekem ez az egyik kedvenc fajta csókom.
    - Szeretem a meglepetéseket - súgom egy lélegzetvételnyi szünet alkalmával.
    Megérzem a kezeit magamon, és rávillantom a szemeimet. Az utóbbi időben kicsit közelebb kerültünk egymáshoz... testileg. Azt hiszem, jót tett az a veszekedés hálaadás után, mikor mindketten elmondhattuk, mi nyomja a lelkünket, mert a dolgok akkor kezdtek megváltozni. Bár borzasztóan élvezem, amikor hozzám nyúl, nem akarom kényszeríteni semmire, és kihasználni se, szóval mindig kicsit bűntudatom van ilyenkor. Nem erőltetek semmit.
    Most viszont nem tudom, mi fog történni. Talán csak véletlen, de mégis minden szőrszálam égnek áll az izgatottságtól.
    - Köszönöm - mondom még azért halkan, és kifejezetten a pénzre gondolok, és az őszinteségére, meg arra az egész gesztusra, amit ez a különleges karácsonyi ajándék jelent. Nem hiszem, hogy ki tudom fejezni azt, amennyire valójában hálásnak kellene lennem.

    ~

    Karácsony éjjel állítólag csodák történnek. A gyerekeknek ezt mesélik a szülők, mert másnap aztán ajándékhalmok várnak mindenkit a fa alatt. Nekem senki nem mesélt ilyen történeteket, és sose voltak ajándékok. Mikor az iskolában el kellett mesélni, ki mit kapott karácsonyra, mindig csak hallgattam.
    Azt hiszem, ha még szokás lenne ez a középiskolában, akkor... a mostani ajándékomról is hallgatnom kellene.
    Briantől karácsony éjjel megkaptam életem legcsodálatosabb ajándékát. Eleinte nem értettem, miért nem akar elengedni, miért nem ér véget a csók, és miért simít a fölsőm alá, de aztán az egyik dolog követte a másikat, és mi végre megtettük azt, amire hónapok óta vártam, amire annyira vágytam, és amiről azt hittem, hogy soha nem fog megtörténni.
    És fantasztikus. A bőre elképesztően puha, mindennek karácsony illata van, az ágy meleg és az ölelése forró. Sohase fogom elfelejteni ezt, se a szemei csillogását, se azt a lágy és elégedett mosolyt az arcán. Én a fellegekben járok, még életemben nem voltam ennyire boldog és ennyire szerelmes. Sötét tincseit morzsolgatva arra gonolok, hogy minden annyira elképesztően tökéletes, hogy sose akarom, hogy holnap legyen.

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Vas. Márc. 04 2018, 16:25


    Ajánlott tartalom

    Re: Brian lakás - Brooklyn


      Pontos idő: Hétf. Május 28 2018, 03:29