Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 23:39

» East Harlem
by Admin Szomb. Feb. 17 2018, 17:44

» Brian lakás - Brooklyn
by Thomas Montgomery Pént. Feb. 16 2018, 21:17

» Voronin lakás
by Mikhal Zharkov Vas. Feb. 11 2018, 14:18

» Fegyverek terme
by Thomas Montgomery Szomb. Feb. 10 2018, 22:09

» Álmok palettája
by Damien. James McCormack Szomb. Feb. 10 2018, 19:03

» Theo szobája
by Nathaniel. Montgomery Szomb. Feb. 10 2018, 11:49

» Ebédlő
by Admin Szomb. Feb. 10 2018, 11:42

» Appalache-hegység
by Matt Holey Csüt. Feb. 08 2018, 20:40

» Társalgó
by Gabriel. Skoglund Kedd Feb. 06 2018, 21:31

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Brian lakás - Brooklyn

    Share
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Szept. 09 2017, 21:10

    First topic message reminder :

    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szer. Nov. 15 2017, 04:15

    What happened to you?
    Még sosem láttam őt ilyen elesettnek és megtörtnek. Tenni akarok érte valamit, segíteni valahogyan, de minden, amire képes vagyok, hogy állok ott, és hagyom, hogy kisírja magát a vállamon. Nem tudom megnyugtatni, olyat mondani vagy tenni, amitől jobban lesz, és ettől haszontalannak érzem magam. Szeretném megvédeni, és meggyógyítani, de azt sem tudom, hogyan kezdjek hozzá. Mikor kicsit megnyugszik és felnéz rám, megpróbálok elindulni vele a nappaliba, de olyan görcsösen kapaszkodik belém, mintha azt hinné, hogy ott akarom hagyni. Fáj ennyire rossz állapotban látni őt.
    Valahogy mégis elvergődünk a kanapéig, ahol szorosan egymás mellé ülünk, megfogja a kezem és rászorítok az ujjaira. Itt vagyok mellette és itt is maradok. Hagyom, hogy kifújja magát egy kicsit, majd felteszem a kérdéseket, amiket nem tudok tovább visszafogni. Tudnom kell, mi történt vele. A kezét szorongatva várom meg a válaszát. Feldühít, hogy a saját gyámja ezt tette vele, és, hogy látom, mennyire fél és bajban érzi magát. Jobban megszorítom a kezét és a szemeibe nézek.
    - Még szép, hogy itt maradhatsz. El sem engednélek - válaszolok halkan, igyekszem arra koncentrálni, hogy szüksége van rám, és nem arra, hogy mennyire ki akarom csinálni azt a Danielt. Az ajkaimhoz emelem a kezeinket és megpuszilom a kézfejét.
    - Meggyógyítalak. Minden rendben lesz - ígérem, ahogy visszaejtem egybe kulcsolt ökleinket magunk közé - Idehozhatom, ami kell, vagy kijössz velem a fürdőbe? - ajánlom fel neki a választás lehetőségét, mielőtt még megpróbálnék szó nélkül elhúzódni tőle. Láttam, hogyan reagált erre az előbb, és nem akarom újra annyira megijeszteni. Itt kell lennem vele, és nem hagyom el egy pillanatra sem, ha nem szeretné. Igaz, itt kényelmesebb lenne ellátni a sérüléseit, de ha kimegyünk a fürdőbe, akkor bele tudom nyomni egy kád meleg, habos vízbe, mikor végzünk. Ha nem súlyosabbak a sérülései, mint amiket látok az arcán, akkor nem fog sokáig tartani, hogy meggyógyítsam őket. Néhány rúna és felépül. Rendbe hozok mindent. Meggyógyítom, eltüntetem a fájdalmát és soha többet nem engedem, hogy annak az őrültnek a közelébe menjen. Meg kell védenem tőle. Azt akarom, hogy itt maradjon velem, ahol vigyázhatok rá.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szer. Nov. 15 2017, 23:42

    Sötétbarna szemeim nem keresik, inkább kerülik a tekintetét, de egy idő után már nem tudok félrenézni. Rátapad a pillantásom, és mohón iszom be azt a rengeteg érzelmet, amit látok. Aggódik értem. Dühös miattam. Segíteni akar. És... van benne valami más is, amit nem értek, de mélyebben csillog, mint bármi más, amit látok.
    Felemeli a kezem, és megpuszilja, én pedig zavarba jövök ettől az egészen egyszerű, mégis mindennél kedvesebb gesztustól. Meggyógyít...
    Hosszan lehunyom a szemeimet, és próbálom elhallgattatni a kalapácsok hangját a fejemben. Csak annyit értek, hogy Brian fel akar kelni, ott akar hagyni, de én ezt nem akarom.
    - Kimegyek én is - mondom gyorsan, már csak azért is, mert a fürdőben hűvös van, ami talán majd jó lesz a fájdalomra. Víz van, amit megihatok és megmosakodhatok benne. És el tudja látni a sebeimet. Határozottan minden jobb lesz a fürdőben.
    Kimegyek vele, végig hozzásimulva és szorosan fogva a kezét. Aztán leülök a kád peremére nyögve, és lassan kezdek megnyugodni. Tölteni akarok magamnak egy pohár vizet a fogmosó pohárba, de persze elejtem. A kezem remeg, fáj, ügyetlen vagyok és amúgy is... Szerencsétlen. Motyogva bocsánatot kérek, és inkább csak gubbasztok és nézek. A ruháim szakadtak, piszkosak. Legjobb lenne bevágni a mosógépbe úgy, ahogy vagyok, vagy inkább a kukába, odavaló volnék.
    Hallgatok. Nem tudok mit mondani, nem tudom, haragszik-e rám. A kérdéseimet nem akarom feltenni, a válaszaimat nem akarom elmondani, nincs erőm beszélni, a szám miatt meg amúgy rohadtul fáj is. Szabad kezem az oldalamra simítom, hátha ettől könnyebb lesz lélegezni. Közben pedig csak nézek rá, a kezére, az arcára, és arra gondolok, mennyire szép, és hogy sokkal inkább tűnik ő félig angyalnak, mint amennyire én pillanatnyilag annak érzem magam.
    Ha túl sokáig távolodna el tőlem, a keze után nyúlnék, hogy visszahúzzam magamhoz. Elég éreznem a teste melegét, máris olyan, mintha a világ egy szebb hely lenne.
    Nagyon koordinálatlanok a gondolataim. Csoda, hogy még eszméletemnél vagyok.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Csüt. Nov. 16 2017, 04:40

    What happened to you?
    Előre sejtettem, hogy inkább a fürdőt fogja választani, és ez így talán még jobb is lesz. Ott minden egy helyen van. Felkelek vele a kanapéról és kisétálunk a mosdóba, ahol ő leül a kád szélére. Én azonnal az egyik szekrényben kezdek turkálni, ahonnan előveszem a kötszert, egy ollót, amivel darabokat vághatok belőle, és egy tiszta rongyot, míg ő vizet tölt magának. Mikor elejti a poharat, kicsit összerezzenek, és azonnal le is teszek a kezemből mindent a földre, hogy a segítségére siessek.
    - Semmi baj. Segítek, jó? - fordulok felé gyengéd törődéssel, és őszinte aggodalommal. Töltök vizet a pohárba, majd leülök mellé a kádra és segítek neki inni. Fáj érte a szívem, amiért ilyen állapotban van. Mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy a lehető leggyorsabban meggyógyuljon és ne fájjon neki annyira.
    Miután ivott magamhoz veszem a rongyot, amit kikészítettem, és bevizezem. Gyengéden kezdem törölgetni az arcát, hogy lemossam róla az odaszáradt vért, és felébresszem egy kicsit. Végig minden figyelmemmel rá koncentrálok, és próbálok nem fájdalmat okozni neki. Mikor az arca már szép tiszta, fogok egy kisebb darabot a gézből, rajzolok rá egy gyógyító rúnát és finoman ráteszem az egyik sérülésre az arcán. Néhány percig tart, mire elmúlik a duzzanat és a fájdalom a szeménél, ezt szépen csendben várjuk ki, de mikor elveszem onnan az anyagdarabot, halványan elmosolyodok.
    - Máris javul a helyzet - jegyzem meg halkan, majd új rúnát rajzolok, és meggyógyítom a sebet a száján, és az apróbb horzsolásokat, amiket még találok a fején és a nyakán. Minden egész gyorsan eltűnik, az ilyen apróbb sérüléseknek nyoma sem marad. Mikor ezekkel végzek, homlokon puszilom Thomast, majd lemászok mellőle és a fürdőkád elé térdelek vele szemben.
    - Most lássuk a többit! Segítek levenni a pólódat, jó? - nézek fel rá, és máris azon vagyok, hogy leszedjem róla a megviselt ruhadarabot. Óvatosan csinálom, ahogyan eddig minden mást is, csak szép lassan, elkerülve a felesleges fájdalmat. Szemügyre veszem a sérüléseket, és mivel olyan sok van, a végén befáslizom az egész törzsét, és a kész kötésre rajzolok rúnákat. Nem egyet, nem kettőt, hanem sokat. Ezután pedig lecserélem a kötést a kezén is, amiről úgy gondolom, hogy az az utolsó.
    - Fáj még máshol is? - kérdezem meg halkan Thomast, biztos ami biztos. A lábait nem látom, és valamiért nem feltételeztem elsőre, hogy ott is megsérült, de ha mégis, azt tudni szeretném. Nagy, zöld szemekkel vizslatom az arcát, azt remélve, hogy már kevesebb fájdalmat fogok látni rajta, mint mielőtt elkezdtük ezt. A rúnáknak már hatniuk kellett a törzsén, legalább részlegesen. A teljes gyógyulás egy kicsit tovább fog tartani, de elvileg a fájdalomnak már enyhülnie kellett.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Csüt. Nov. 16 2017, 22:17

    Vajon azt gondolja, hogy gyenge vagyok és idegesítő? Vagy azt, hogy jobb lenne, ha eltakarodnék? Próbálom összeszedni magam, de szét vagyok esve. Teljesen.
    De csak tölt nekem vizet, mellém ül, és megitat.
    Magához fordítja az arcom, és megtörölgeti. Fáj, de igyekszem nem szisszenni, és nem nyafogni, hiszen csak azért csinálja, hogy jobban legyek. A friss, hideg víz, és Brian közelsége máris remek hatással vannak rám. Miközben nagy gonddal tisztítgatja a sebeimet, csakis a szemeit nézem, és próbálom megfejteni, mi az a rejtélyes árnyalat a tekintetében. Lélegezni is alig merek, míg ő az arcommal foglalkozik.
    De csak nyugodtan előkészíti a mágikus gézlapokat, a sebeimre borítja őket, és halkan duruzsol hozzám.
    Pislogok párat, majd felemelem a kezem, hogy megtapogassam a bal szemem, ami olyan csúnyán fel volt dagadva és repedve. Most a duzzanat szinte teljesen leapadt, bár nem látom, hogy nézek ki, de azt érzékelem, hogy kilátok rajta, szóval... Egészen furcsán érzem magam. Szédülök, de a fájdalom csillapodik, bár az arcom zsibbad, bizsereg, és nephilim-erőm furcsán kavarogni kezd bennem, mintha félelmében ellen akarna állni az sok idegen mágiának.
    De csak homlokon csókol, elém térdel, és a rettegés elmúlik.
    Kibújok óvatosan a dzsekimből, majd előre görnyedek, hogy át tudja húzni a fejemen a fölsőmet. Bármennyire is vigyázni akarok, egy mozdulat mégis hirtelen és élesen nyilall bele az oldalamba a sérült bordánál. A jobb oldalam egy merő, egybefüggő zúzódás a hónaljamtól a hasamig, a karjaimon markolásnyomok, mindkét alkaromon védekezés nyomai sötétlenek. A bal vállamon horzsolás, és most, hogy mindezt látja, baromira szégyellem magam, és félre akarok nézni, el akarok bújni előle.
    De csak gyengéden fölém hajol, hogy betekerjen a fáslival, felrajzolja a rúnákat, és úgy tesz, mintha minden teljesen rendben lenne.
    Mélyet sóhajtok, amint érezni kezdem rúnái hatását. Talán hagynom kell, hogy a varázsereje tegye a dolgát. Nekem lesz jobb, ha hagyom. Úgyhogy újabb mély levegőt veszek, és engedem, hogy testem és elmém körül a védelmi vonal, mely mindig is ott volt, visszahúzódjon. Leomlanak a falak, és amint a kezébe veszi a kezem, kifáslizza, és láthatóvá válnak a bütykeimen a horzslásnyomok (annak jele, hogy megvédtem magam, vagy legalábbis próbáltam), a szemeibe nézek, és nemet intek. Nem fáj sehol máshol.
    De ő csak néz fel rám, gyengéden kérdez, és gondoskodik rólam.
    Úgy érzem, megtelek egy érzelemmel, amely eddig is ott volt bennem valahol mélyen, de most, hogy felfedeztem, és dagadni kezdett, most már meg tudom fogalmazni, mi ez. Hirtelen történik, és annyira magával sodor, hogy képtelen vagyok nem hangot adni neki.
    - Szeretlek - bukik ki a számon, ahogy itt ülök előtte, a rúnáiba csavarva, félmeztelenül és életem legmélyebb pontján. Megszorítom a kezét, és még ha nem is mond semmit, azt se bánom. Nem érdekel. Nem kell mondania semmit, mert ezt érzem és kész, és tudnia kell.
    Eltűnt belőlem a félelem, a szorongás, a fájdalom. Megtöltötte a helyét a bizalom, a remény, és a szerelem, ami mindent el fog söpörni, amint képes leszek lábra állni.
    De most csak arra vayok képes, hogy előre hajoljak, finoman megigazítsam kócos haját szabad kezemmel, és megcsókoljam olyan óvatosan, ahogy ő ért hozzám az imént.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Nov. 18 2017, 04:46

    What happened to you?

    A legjobb tudásom szerint kezelem a sérüléseit. Minden apró részletre odafigyelek, végig gyengéden és türelmesen bánok vele, és meg sem próbálok sietni. Tudom, hogy a kapkodás mindent elront. Amikor az utolsóval is végzek, amit látok, a szemeibe nézek, és a biztonság kedvéért megkérdezem, hogy kihagytam-e valamit. A válasz csak egy lassú fejingatás, de nekem ez tökéletesen elég. Még mindig a kezét fogom, de csak óvatosan, mert tudom, hogy még fáj neki.
    - Akkor most várunk - mosolygok rá kedvesen. Nem mozdulok, tökéletesen megfelel nekem ott, ahol vagyok, előtte térdelve és a kezét fogva, ahonnan tökéletes kilátásom nyílik a szemeire. A tekintete megváltozott, látom benne, hogy jobban van, már nem retteg, és talán kényelmesen érzi magát. Legalábbis én valami ilyesminek tudom be, amit érzek rajta, de nem egészen tudom megmagyarázni magamnak, amit látok. Azt sem tudom megmagyarázni, amit érzek azokban a tökéletes, néma pillanatokban.
    Ott vagyunk, egymással szemben, várjuk, hogy hassanak a gyógyító rúnák, és akkor ő megszólal. Az az egyetlen szó pedig megváltoztatja körülöttem a világot. Egy egyszerű, rövid vallomás, mégis hirtelen új értelmet nyer tőle minden. A gyomromban ezernyi pillangó pördül táncra, a karom és a hátam libabőrös lesz, és olyan éteri boldogság jár át, amit semmihez nem tudnék hasonlítani. Ugyanakkor az arcomra a meglepettség és hitetlenség keveréke ül ki, nem tudom azonnal felfogni, hogy tényleg nekem mondta ezt valaki. Thomas mondta ezt nekem. Olyan hihetetlen az egész, teljesen letaglóz és hosszú másodpercekre megfeledkezem magamról. Megszorítom a kezét, de csak ennyit teszek. Azt akarom mondani neki, hogy én is szeretem, tudatni akarom vele, hogy ugyanígy érzek, de mire eléggé összeszedném magam ahhoz, hogy megszólaljak, elillan a pillanat. Az ujjai a hajamba futnak, közelebb hajol és az ajkaink összeérnek. Én pedig nem mondtam neki semmit. A szabad kezemet az arcára csúsztatom és visszacsókolok, kedvesen, gyengéden és belesűrítve mindent, amit nem mondtam ki hangosan az elmúlt pillanatokban, pedig kellett volna. Szeretném, hogy érezze, amit én, de túl gyáva vagyok, hogy megmondjam neki. Talán amit én szerelemnek gondolok, az valami más, és csak én adtam neki a rossz nevet magamban. Fogalmam sincs, milyennek kéne lennie, de úgy sejtem, hogy ez az. A sötétben tapogatózok az érzelmeimmel, és az egyetlen biztos pontom Ő, az én őrangyalom, az én Tommym. Mindezt igyekszem belesűríteni a csókba, de nem lehetek biztos benne, hogy sikerül. Megtörik a pillanat, az ajkaink eltávolodnak egymástól és kinyitom a szemeimet. Valami szépet akarok mondani, valami kedveset és csodálatosat, de minden, amire képes vagyok egy béna kérdés.
    - Akkor ez azt jelenti, hogy nem haragszol már rám? - lehelem felé, és amint kimondtam, el tudnék süllyedni szégyenemben. Ha nem én vagyok a világ legnagyobb idiótája, akkor senki.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Nov. 18 2017, 18:24

    Nem válaszol, de látom rajta, hogy reagálni is képtelen. Nem baj, legalábbis most még így gondolom. Egyáltalán nem érdekel, ha még nem tudja kimondani. Talán nem is érez így, de ezt nehéz elhinnem, amíg így néz vissza rám, és amíg így gondoskodik rólam.
    Most, hogy kimondtam, a csókja sokkal édesebb, a fájdalom sokkal felszabadítóbb, a lelkem sokkal könnyebb, és mintha minden puzzle darab a helyére illeszkedett volna végre.
    Amint elszakadunk, mélyen a szemeibe nézek továbbra is, és aztán elnevetem magam a kérdése hallatán. Megsimogatom az arcát.
    - Ez nem volt egyértelmű? - kérdezem, és homlokon puszilom, majd felegyenesedem, kicsit felnyögve, és a bordámra téve a kezem. - Nekem kellene bocsánatot kérnem tőled. Sajnálom... Túllőttem a célon, de... Nem értettem, hogy miért vagy vele olyan kedves... Mikor azt se érdemli meg, hogy rád nézhessen! - fakadok ki, és ez kicsit sokat kivesz belőlem.
    Elhallgatok és óvatosabban lélegzem. Félrenézek, elhallgatok, és lesütöm a szemem.
    - De ne kezdjük újra ezt a veszekedést - mondom halkan. - Ne haragudj. Azt hiszem, túlságosan... - lélegzek egyet - ...meg akarlak védeni. Pedig nincs rá szükséged. Egyáltalán.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szer. Nov. 22 2017, 21:16

    What happened to you?
    Tudom, hogy most valami szépen kellene mondanom neki, mégis valami butaság csúszik ki a számon. Azonnal megbánom, azt várom, hogy mérges vagy csalódott lesz, de csak felnevet, megsimogatja az arcomat és ad egy puszit a homlokomra. Annyira tökéletes! Félszeg mosollyal hallgatom végig, kezeimet a combján nyugtatva, majd mikor fáradtan elhallgat, elmondom a saját verziómat.
    - Nem akartam kedves lenni vele. El akartam menni a másik irányba, és nem törődni vele. Nem ugorhatunk egymásnak minden alkalommal, ha véletlen összefutunk az utcán - magyarázom nyugodtan. Igaz, ez az egész már történelem, de mielőtt beavatom a fejleményekbe, ezt még tisztázni szeretném vele. Azonban megállít, még mielőtt megint összevesznénk ezen, és megint olyasmit mond, amin képtelen lennék nem mosolyogni. Lágyan megfogom a kezeit és a szemeibe nézek, hogy válaszolhassak.
    - De, néha szükségem van rá. Nagyon is szükségem van rá. Nem biztos, hogy úgy, ahogy most gondolod, de kell, hogy vigyázz rám. Csak ne verekedj össze senkivel, ha megkérlek, hogy ne - billentem félre a fejem az utolsó mondatnál, és igyekszem olyan hangnemet használni, hogy véletlen se gondolja azt, hogy ezt sértésből mondom. Aztán veszek egy nagy levegőt, mert nem hagyhatom, hogy elússzon a téma, mielőtt megmondanám neki, mi történt.
    - És… tudnod kell valamit, ha már szóba jött. Kibékültem Leoval. Már nem vagyunk ellenségek, nem kerüljük el egymást az utcán, és nem akarom megkeseríteni az életét. Rájöttem, hogy semmi értelme. Jobb lesz lassan túllépni a múlton. Nem szeretném az egész életemet gyűlölködéssel tölteni.
    A legjobb tudásom szerint magyarázom el neki a helyzetet, hogy miért döntöttem így, és remélem, hogy megérti. Jobban haragszik Leora, mint én, pedig csak meséltem neki róla. Nem akarom, hogy ez így maradjon, szeretném, hogy megismerjék egymást és adjanak esélyt a másiknak verekedés, kiabálás, és mozdulatlanná fagyasztás nélkül. De ehhez ők is kellenek mindketten.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Nov. 25 2017, 21:53

    Olyan édesen néz fel rám, én pedig még a kezemet se tudom felemelni, hogy visszasimítsam. De a kezét vissza tudom szorítani, amikor megfogja koszos és elgémberedett ujjaimat. Szüksége van rám... Hatalmasat dobban ettől a szívem, és a torkomban kezd verdesni. Egészen elképesztő ez az érzés, főleg így kimondva hallani. Legszívesebben újra megcsókolnám, de nincs bennem erő, és különben is... mondani akar még valamit, látom rajta. De előtte:
    - Rendben. Ezt meg tudom ígérni - egyezem bele a kérésébe, hogy ne verekedjek, ha azt kéri, hogy ne. Bár remélem, hogy nem fogja túl gyakran ezt kérni tőlem, mert alapvetően nagyon harcias vagyok.
    Hallgatom. Eléggé döbbent fejet vághatok, mert magam is teljesen le vagyok döbbenve. Én azt hittem, hogy ennél kicsit... komolyabb a közöttük feszülő ellentét. Annyira kiborult akkor... Lehet, hogy az egészet teljesen félreértettem.
    - Nem értem - szólalok meg végül, de ezen kívül mást nem tudok mondani. Még csak kérdést se tudok feltenni, egyet kivéve. - Mikor?
    Így viszont tényleg teljesen indokolatlanná válik az, ahogy reagáltam. A hirtelen szégyentől fél kezembe temetem arcom egyik oldalát, és nyögök egyet. Mindegy. Ez teljesen mindegy. Brian éli az életét, nélkülem is teljesen jól megvan, sőt, a távollétem csak erősítette. Hiszen egy hatvanéves ellentétet felszámolni biztos nem csekély erőfeszítést igényel.
    Nem értem.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Hétf. Nov. 27 2017, 17:42

    What happened to you?
    Látom, hogy teljesen ledöbbenti a hír, és nem is csodálkozok rajta. Ez egy nagyon nagy dolog, és ha a pár nappal ezelőtti énemnek mondanám el, ő sem hinne nekem. Még én sem teljesen értem, hogy történt. Tommy kezét cirógatva nézem az arcát, próbálok olvasni a tekintetében, míg tovább beszélgetünk.
    - Tegnapelőtt - válaszolok a kérdésére, de nem állok meg ennyinél. Veszek egy mély levegőt, és folytatom - Kivertük egymásból a szuszt, és mire végeztünk, csak arra tudtam gondolni, hogy mekkora baromság ez az egész. Semmi értelme, és csak betegebb leszek tőle. Tudod, miket mondanak a hangok. Nem akarom, hogy ők irányítsanak. Ha megpróbálok még egy esélyt adni Leonak, talán jobb lesz. Belefáradtam a csatározásba - próbálom szavakba önteni azt, amire még magamban sem találtam magyarázatot. Ez egy hirtelen döntés volt, minden logika nélkül, csak azt éreztem, hogy így jobb lesz.
    - Leo bocsánatot kért, és elfogadtam. Miután eltörtem pár bordáját és átrendeztem az arcát…
    Nem tudok sokkal többet mondani erről, ezért inkább abba is hagyom és csak kérdőn várom Thomas reakcióját. Hirtelen egy csomó dolog, köztük a múltkori veszekedésünk is értelmetlenné vált, de bízok benne, hogy fel tudja dolgozni, és nem lesz dühös rám miatta. Emellett pedig tisztán látom, hogy most nagyon fáradt, és szüksége lenne egy nagy pihenésre, de előtte egy forró fürdő sem ártana neki. A kötéseket viszont nem lenne okos dolog bevizezni, ezért várunk. Majd ha látom, hogy halványulnak a rúnák, akkor elküldöm fürdeni, de addig nem. Szeretném, hogy meggyógyuljon.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Hétf. Nov. 27 2017, 20:15

    Nagy sötétbarna szemekkel nézem, és próbálom megérteni, mi a fene történhetett. Nem tudm, mi idézte ezt elő, de aztán ahogy elmeséli, annál nyilvánvalóbb és érthetőbb minden. Elképeszt, hogy milyen bölcs. Érezni kezdem a köztünk lévő korkülönbséget, de csak annyiban, hogy én még nagyon messze lettem volna attól, hogy ezt belássam.
    Örülök, hogy bocsánatot kért, és erre bólintok egyet. És aztán nevetek, legalábbis próbálok, de a vég csak annyi lesz, hogy feljajdulok és az oldalamra szorítom a kezem.
    - Örülök, hogy azért legalább beverted a képét. De te elég sértetlennek tűnsz. Remélem, te győztél - nézek rá kíváncsian, bár egyre halkabb és gyengébb a hangom.
    Lenézek a kötésekre, és próbálok egyenletesen lélegezni, végül sóhajtok egy óvatosat lehunyt szemmel.
    - Csodát tesznek a rúnáid kicsim... - szalad ki a számon a megszólítás, és észre sem veszem. Túl fáradt vagyok már, hogy kontrolláljam a nyelvem, vagy az eszemet, ami megakadályozná, hogy úgy szólítsam, ahogy magamban régóta gondolok rá. Csukva tartom a szemem, és csak élvezem, hogy gyógyulok.
    - Annyira fáradt vagyok Brian... - mondom végül egészen elgyötörten és elcsigázottan. Nem csak a testi kimerültségre, az izmaim sajgására és a mindennapos iskolába járás kínjaira gondolok, hanem... mindenre. - MA találkoztam az állítólagos bátyámmal... Azt se tudtam, hogy létezik...
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Kedd Nov. 28 2017, 21:34

    What happened to you?
    Megnyugszik, mikor elmondom, hogy azért elláttam Leo baját, mielőtt megbocsátottam neki. Sejtettem, hogy segíteni fog neki ez az információ, és elmosolyodok azon, hogy tényleg így lett.
    - Senki sem nyert. Kiütöttük egymást. De utána helyre tettünk mindent. Már jól vagyok - mondom halkan, elnézve Thomas mellett a falat borító csempére. Csendben maradunk néhány percre, csak hallgatom a szuszogását, és észreveszem, hogy már könnyebben lélegzik. Éppen megállapítom magamban, hogy minden rendben, mikor megszólal. Zavartan mosolyodok el a megszólításon, még sosem hívott így, de nagyon jólesik. Azt hiszem, ő észre sem vette, ezért nem teszem szóvá, csak felkelek a földről, finoman megigazgatom a haját, és a homlokára puszilok.
    - Nemsokára teljesen rendben leszel - dünnyögöm a bőrére, és leülök mellé a kád szélére. Nem akarok eltávolodni tőle, ott maradok szorosan mellette, vigyázok rá, felügyelem a gyógyulását. Fáradt. Nagyon fáradt. Ideje lenne pihennie.
    - Tudom. Fürödj meg, jó? Engedek vizet, és ha végzel, lefekhetsz aludni - javaslom kedvesen, és már csinálom is a forró, habos fürdőt. Amíg a víz megtölti a kádat, elkezdem letekerni róla a fáslit. Ha végez még vissza kell rakni, de már meggyógyult annyira, hogy rendben legyen a fürdés. Éppen a művelet közepén tartok, mikor valami meglepőt mond. Felkapom a fejem és érdeklődve nézek rá, miközben tovább fejtegetem a kötést.
    - Van egy bátyád? Milyen ő? Mit tudtál meg róla? - kérdezem kíváncsian, de nem ragaszkodom a válaszhoz, ha az túl megerőltető a számára. Végzek a fáslival, és megtorpanok. Most hogyan tovább?
    - Le tudsz vetkőzni, vagy… segítsek? - dünnyögöm bizonytalanul. Még sosem láttam meztelenül, és talán nem ez lenne a legjobb alkalom rá, de ha őt nem zavarja, akkor engem sem. Kész vagyok minden segítséget megadni neki, amire szüksége van.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szer. Nov. 29 2017, 22:30

    - Akkor jó - szusszanok elégedetten, és kicsit elmosolyodom. - Azért megnéztem volna azt az epikus párbajt köztetek... - kalandoznak el egy pillanatra a gondolataim, de egészen messzire, magam se tudom követni. Olyasmi jut eszembe, hogy az én párbajaim Daniellel sohasem voltak kiegyenlítettek, de hogy miért is nem tudtam ellene teljes erőbedobással küzdeni? Mi akadályozott meg valaha is abban, hogy ténylegesen kárt akarjak tenni benne? Vagy Nathanielben. Lelőhettem volna, és akkor most nem tartanék itt... De nem ment. Miért?
    Arra nyitom ki a szemem ismét, hogy homlokon puszil. Teljesen elolvadok a gyengédségétől. Úgy gondoskodik rólam, mintha igazán fontos lennék neki, és ez hihetetlen. Tényleg az. Miért is csinálna ilyet? Nem érdekes. Csak odabújok hozzá, mint egy megvert kutya, és a vállára hajtott fejjel szuszogok tovább. Hümmentek egyetértően a fürdésre, nagyon jó gondolat, talán felmelegítené a csontjaimat és kicsit fel is ébrednék tőle. De mozdulni egészen képtelen volnék.
    - Mi a baj? Büdös vagyok? - kérdezem egy kába és szemtelen félmosollyal. Együttműködően feltartom a karjaimat, miközben ő leszedi rólam a fáslit, és igyekszem többé-kevésbé egyenesen ülni.
    És kiszalad a számon az a mondat, ami rengeteg további kérdést vet fel, de én nem érzek magamban erőt, hogy válaszoljak. Mégis nekikezdek.
    - A neve... Nathaniel Montgomery. Szóval biztos az apámnak is. Szóval biztos nem is vagyok Mackenzie, amit persze tudtam, hiszen ez csak Daniel családneve - magyarázom, nagyjából a saját agyi szintemnek megfelelő tempóban. - És mágus mint te is... Ismersz Montgomery nevű mágusokat?
    Nem értem egy pillanatig, hogy mit szeretne. Vetkőzzek le? Oh hát persze, a fürdés. Lenézek a kádnyi finom illatú, habos, meleg vízre, majd megpróbálok felkelni, de szinte a karjaiba esem. Olyan gyenge vagyok, mint egy lehulló falevél.
    - Segíts...
    A büszkeségem, a szégyellősségem és a tartásom mind tiltakozik az ellen, hogy ezt mondjam. Ám ma látott sírni, pedig évek óta nem sírtam. Látott összeverve, és miután szerelmet vallottam az imént neki, már igazán tényleg semmi sincs, amit el akarnék takarni előle. Nagyon sokat jelent, hogy mellettem van most, amikor a legsebezhetőbb és valószínűleg a legszánalmasabb vagyok. De ő sem szégyenkezett előttem, mikor a saját elméje legmélyebb sötétjében botorkált. Én sem fogok előtte. Szóval segítek neki abban, hogy segítsen levetkőzni, már amennyire tudok, bár ez leginkább annyi, hogy belekapaszkodom, és aztán kilépek a szakadt, koszos farmerből, alsóból, és lehúzom a zoknimat. Aztán rá támaszkodva belépek a kádba és beleülök.
    Elképesztően jól esik a meleg víz. Még jó, hogy már nincsenek rajtam sebek, különben baromira csípne és sajogna mindenem.
    - El tudnék így aludni - motyogom, és küzdök, hogy nyitva tudjam tartani a szemem.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Pént. Dec. 01 2017, 20:53

    What happened to you?
    Azonnal beleegyezik a fürdésbe, aminek örülök, mert nem kell kényszerítenem. Mindenképpen rávettem volna a mosakodásra, mert rettenetes állapotban van, de legalább egyetért velem és önként vállalja.  
    - Csak egy kicsit. De biztos, ami biztos, jobb ha megfürdetlek, mielőtt bemászol az ágyba - mosolygok rá, miközben a kötésektől szabadítom meg. Tetszik, hogy próbál viccelődni, ez azt jelenti, hogy jobban van. Akkor is, ha már gyengécske a fáradtságtól.
    Aztán felmerül egy érdekes téma, amire azonnal lecsapok. Szeretnék többet tudni erről a titokzatos testvérről. Nem vagyok biztos benne, hogy kapok választ, de mikor mégis, a családnév hallatán meghűl bennem a vér. Egyetlen mágust ismerek ezzel a névvel, és egyáltalán nem tetszik, amit tudok róla.
    - Igen, egyet. Nem egy jó hírű figura. Az egyik máguscsalád feje, egy olyan családé, akik a vadászok közé tartoznak. Tudod, ők azok, akik gyűlölik a természetfeletti fajokat. Jobb esetben csak alárendeltnek tartják őket, de sokan egyenesen vadásznak rájuk. Nem jó emberek - foglalom össze Tommynak. Mondanék mást is, nagyon sok mindent, de nem akarom most terhelni. Majd miután kipihente magát, beszélhetünk róla. Sejtem, hogy ki lehet az apja, bár remélem, hogy nincs igazam. Nem akarom, hogy igazam legyen. Ha pedig mégis, nem engedem közéjük Tommyt, túl veszélyes és nem akarom, hogy bántsák.
    Segítek neki felkelni a kád széléről, és hagyom, hogy belém kapaszkodjon. Néhány pillanatra magamhoz ölelem, és adok egy puszit a vállára mielőtt elkezdem lefejteni róla a nadrágot és az alsót. Végig rám támaszkodik, olyan, mintha ölelkeznénk, és tulajdonképpen nem is látok semmit. Akkor sem, mikor besegítem a kádba. Eszembe sem jut lepillantani, egyáltalán nem érdekel most ilyesmi. Máskor sem, de most főleg. Nem számít. Visszatérdelek a kád mellé, és csak nézem őt, hagyom, hogy áztassa magát a meleg vízben.
    - Még ne aludj el. Tarts ki egy kicsit! - mormolom neki lágyan, és szép finoman mosdatni kezdem, mielőtt elnyomná az álom. Nem lenne szívem felébreszteni, ha elszundítana, és nem is tudnám kiszedni a kádból. Ezért inkább megmosdatom és közben halkan beszélek hozzá, csupa jelentéktelen dologról, amire percek múlva magam sem emlékszem. Csak ébren kell tartanom. Mikor elkészülünk, előveszek neki egy tiszta törülközőt a szekrényből, ami csupán egyetlen lépésnyire van a kádtól, majd segítek neki kiszállni, és finom mozdulatokkal szárazra törölgetem. Tiszta fáslit tekerek a törzsére és új rúnákat rajzolok rá, majd kölcsön adom neki a köntösöm és bevezetem a hálószobába, ahol leültetem az ágyra, míg találok neki valamit, amit felvehet.
    - Ezek szerintem jók lesznek rád. Kisebb nincs… - adok neki oda egy szűkebb alsót, egy melegítőnadrágot, ami egy kicsit összement egy alkalommal mikor kimostam és fogalmam sincs, miért nem dobtam még ki, és egy szürke pólót, ami nem baj, ha lóg rajta. Segítek neki felöltözni, majd végre engedem bebújni az ágyba. Én még lekapcsolom a villanyt, majd mellé mászok. Magamhoz ölelem, a hajába fúrom az arcomat és mélyen magamba szívom az illatát. Még most is érzem rajta a jellegzetes füstös aromát a narancsos tusfürdő alatt. Fogalmam sincs, mitől tartottam, így elaludni a legjobb dolog a világon. De mielőtt még megtenném, mondanom kell valamit.
    - Thomas… - suttogom, és ha kapok akármilyen visszajelzést, egy mélyebb levegővételt vagy bármit, akkor folytatom - Én is szeretlek! - lehelem felé a szavakat, és remélem, hogy még hallja. Szeretném hogy tudja, addig nem bírok elaludni míg meg nem próbálom elmondani neki. Már akkor el kellett volna mondanom, mikor ő vallott nekem. Tudnia kell, hogy én is így érzek.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Dec. 02 2017, 22:33

    Hogy érti, hogy nem túl jóhírű figura? Az apám bűnöző? Talán gyilkos, vagy terrorista... Megint elkalandozik a figyelmem. Azt hiszem, már félig alszom. Az informácik nagyon nehezen jutnak el a tudatomig, és képtelen vagyok reagálni is. De azt megjegyzem, hogy ki kell majd faggatnom Briant erről. Majd... ha éberebb leszek. Beültet a kádba, és... fürdetni kezd, én pedig teljesen elolvadok. Hallgatom édes hangját, és próbálom nyitva tartani a szemeimet. Ébresztget, és ennek megvan a hatása. Ajkamon lágy mosollyal nézek rá, és bizonygatom, hogy ébren vagyok, minden oké. De mindent megcsinál helyettem, még a törölközést is. Az új rúnák ismét gyógyítani kezdenek, kiveszi ez belőlem az erőt. A köntöse puha, a ruhái viszont nem olyan nagyok, mint gondolja.
    - Azért annyival nem vagyok nálad kisebb... - emlékeztetem szelíden, mint egy ártalmatlan kölyökmacska, miközben felöltözöm. Aztán várom, hogy megágyazzon nekem a földön, de sajnos képtelen vagyok megvárni. Bekúszom a párnák közé, és az arcomat a Brian illatú ágyneműbe fúrva hatalmasat szusszanok. Nagyon kivagyok merülve, és csak a tudatom egy távoli zugában érzékelem, hogy lekapcsolja a villanyt. Annál sokkal érdekesebb, hogy hirtelen megérzem a karjait magam körül, és a testét az enyém mellett. Bár álmos vagyok, a szívem azonnal dupla szaltót dob, és elmosolyodva bújok az ölelésébe. Nagyon örülök neki, hogy betartotta az egyezséget, és egy ágyban alszik velem. Megfogom a kezét, és összekulcsolom az ujjainkat.
    Megszólít, én pedig halkan, kérdezve hümmentek, de a szemeimet már nem nyitom ki - úgyis a hátam mögött van, felesleges. Viszont amint meghallom, mit is mond, azt kívánom, bár láttam volna az arcát közben. Én mindenesetre szélesen elmosolyodom, amennyire éberségem engedi, majd megszorítom a kezét.
    - Köszönöm... - lehelem, de már képtelen vagyok megmozdulni, hogy megcsókoljam, vagy bármi mást mondjak. Egyszerűen csak elnyom az álom puha ölelésében, testének melegét érezve és az illatát belélegezve. Biztonságban és szeretve érzem magam, gondoskodás vesz körül, és teljesen megnyugszom. Nem félek. Nem fáj semmi. Boldogságot érzek, ami olyan furcsa nekem, mint egy vak féregnek ragyogó fényt látni.
    Az éjszaka hátralevő részét úgy alszom át, mint aki elájult: meg se moccanok, csak szuszogok. Nincsenek rémálmok, nincsen semmi más, csak Brian ölelő karjai.
    Mikor felébredek, odakint már világos van, mi viszont még mindig ugyanúgy bújunk egymáshoz. Óvatosan mozdulva megfordulok, hogy láthassam őt. Az arca nagyon békés és nyugodt, a szája annyira hívogató, a haja pedig annyira selymes, és bágyadt alvás-illata van, ami nagyon tetszik. Kis idő eltelével finoman a szájához érintem a szám, és kezem végigsimít az arcán, a nyakán, a mellkasán.
    Annyira szép, és egyszerűen el sem akarom hinni, hogy ennyire szerencsés vagyok. Nem akarom felébreszteni, csak nézni, csodálni, és próbálom megérteni, hogy lehet ennyire gyönyörű.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Vas. Dec. 03 2017, 22:00

    What happened to you?
    Válaszol, pedig biztos vagyok benne, hogy már félig alszik. De hallotta a vallomásomat és válaszolt rá. Széles mosollyal hunyom le a szemeimet, kicsit megszorítom a kezét, és a hajához bújva alszom el lassan, a szuszogását hallgatva. Mielőtt megérkezett hozzám, azt hittem, hogy egyáltalán nem fogok tudni aludni aznap éjjel, de most, hogy itt van mellettem, minden annyira nyugodt és kellemes, és gyorsabban elszundítok, mint egyedül bármikor. Egész éjjel nem is moccanok, egyszer ébredek fel, mert csikizi az orromat a haja, de akkor is csak arrébb mozdítom a fejem, és pillanatokon belül ismét durmolok. Reggel már nem is emlékszem rá, hogy ez megtörtént.
    Arra ébredek, hogy valami megváltozott. Nem tudom mi az, és egyáltalán nem rossz dolog, de elég ahhoz, hogy magamhoz térjek. Először csak a fényt veszem észre. Világos van. Reggel. Óvatosan kinyitom a szemeimet, hogy felfedezzem, mi keltett fel. Ahogy lassan sikerül fókuszálnom az elém táruló képre, Tommyval találom szemben magam. Ébren van, és engem néz. Lustán pislogok párat, és egy mosoly árnyéka jelenik meg a szám sarkában.
    - Jó reggelt! - suttogom neki, és közelebb kúszok hozzá, a karommal átfonva a derekát. Annyira gyönyörű, és kócos és úgy szeretem! Háttal fekszik az ablaknak, ezért a világosság felőle áramlik be a szobába, és néhány pillanatig azt hiszem, hogy egyenesen belőle áramlik a fény. Álmos vagyok még, a gondolataim összeszedetlenek és örülök, hogy egyáltalán látok valamit. De Thomas ott van mindennek a közepén, és a napom első néhány percében ő jelenti nekem az egész világot. Semmi másra nem gondolok, csak rá, hogy ott van mellettem, és ahogy eszembe jut a tegnap este, azonnal átsuhan rajtam az aggodalom.
    - Hogy vagy? Fáj még valahol? - kérdezem halkan, és túl bágyadt vagyok még hozzá, hogy bármi másnak tűnjek, mint nyugodtnak. Amíg nincs baj, addig nem siettetem a magamhoz térést. Általában amint kinyitom a szemeimet már pattanok is ki az ágyból, ez a lassan ébredezés valami egészen új nekem. De tetszik, és ki akarom élvezni.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Hétf. Dec. 04 2017, 22:52

    Minden csendes, és a világ is megállt, ahogy heverek az ágyában, és őt nézem. Tökéletes az arca, a nyaka, a szája, még a haja is tökéletesen kócos, ez a legédesebb benne. Édesen szuszog, édesen emelkedik és süllyed a mellkasa, és édes, ahogy lassan ébredezni kezd. Én vagyok az első dolog, amit meglát, és ezt imádom. Ez a reggel túlságosan tökéletes. Hirtelen minden gyanúsan az.
    Talán ez a szerelemnek köszönhető. Mindent elvarázsol. Nem tudom, ez az első, hogy ilyesmit érzek.
    - Jó reggelt, kicsim - köszöntöm én is, hasonlóképpen suttogva, mintha attól tartanánk mindketten, hogy a tökéletesség burka elpattan egy hangos szótól, és elillan az álomszerű pillanat.
    Végigfut rajtam a jóleső borzongás attól, ahogy megfogja a derekamat, és közelebb húz magához. Kezem a mellkasáról a nyakába siklik, és a tarkóját cirógatom meg ujjaimmal.
    - Nem fáj semmi. Jól vagyok, hála neked - felelem, és odahajolok az ajkaira, hogy megkóstoljam, milyen ízűt álmodott. Ha elfogadja, néhány pillanat alatt el is mélyítem a csókot, mert annyira adja magát a helyzet.
    - Te hogy aludtál? - súgom két csók közt az ajkaira.
    Én is megfogom a derekát, de én ennél messzebbre merészkedem, és kezem kíváncsi felfedezőútra indul Brian csípőjén lefelé, majd lassan és finoman a fenekére siklanak ujjaim. Egyből éber leszek, de sajnos nemcsak én, hanem valami más úgyszintén, amit sajnos szexuálisan inaktív, de nagyon is túlfűtött kamaszként nagyon is jól ismerek.
    Nem akarom megijeszteni, hiszen élénken él bennem az emlék, hogy őt ez egyáltalán nem érdekli, de azért egy kicsit reménykedem, hátha... Hiszen akkor még nem éreztünk semmi hasonlót egymás iránt, vagy legalábbis nem mondtuk ki. Az ilyen dolgok megváltozhatnak,nem?
    Nem?
    Távol tartom tőle a csípőmet a biztonság kedvéért, de a csókjai túl finomak ahhoz, hogy abbahagyjam.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Dec. 09 2017, 02:53

    What happened to you?
    Jól érzi magát, és csak ez számít. Viszonzom a csókját, ami hosszabbra nyúlik, mint amire számítottam, de a legkevésbé sem bánom. Nincs időm azonnal válaszolni a kérdésére, viszont nem feledkezem meg róla.
    - Soha jobban - súgom vissza a következő csók előtt. Még csak nem is túlzok, valóban ezt gondolom. Aztán ismét egymásba gabalyodunk és megszakad a beszélgetés. Egy kicsit kényelmetlenül érint, mikor a keze lecsúszik a fenekemre, de nem szólok rá. Túl elfoglalt vagyok azzal, hogy megegyem őt reggelire. Ujjaim felvándorolnak a hátán, összegyűrve rajta a pólót, és eljutnak egészen a tarkójáig, majd beletúrnak a gyönyörűséges, aranyszínű hajába, amin az előbb úgy csillogott a fény, mintha glória lebegne a feje felett. Néhány percre teljesen elveszi az eszem, és gondolkodás nélkül csókolom meg újra és újra, de előbb-utóbb megvillan bennem a felismerés, hogy ő ennél többet szeretne, és én épp félrevezetem. Amint erre rájövök, már azt is tudom, hogy még most kell véget vetnem ennek, míg nem okozok nagyobb csalódást, mint muszáj. Finoman eltolom magamtól, és nem engedem, hogy újra az ajkaimhoz hajoljon. Még így is elég közel van hozzám ahhoz, hogy érezzem az arcomon a levegőt, amit kifúj.
    - Szeretnék beszélni veled, Tommy. Fontos dologról van szó - magyarázom el a másik okot, amiért megállítottam. Olyasmit szeretnék neki mondani, ami nem várhat még néhány órán keresztül. Mindkettőnknek sokkal jobb lesz, ha nem húzzuk az időt, hanem felkelünk és megbeszélünk mindent. Összebújni bármikor máskor is lehet, most dolgunk van.
    - Öltözzünk fel, együnk valamit és beszélgessünk! Főzök kávét - simogatom meg az arcát, és adok egy puszit a homlokára, majd felülök mellette. Kimászok az ágyból és keresek mindkettőnknek valami ruhát. Amiben tegnap volt, az tönkrement, nem hagyhatom, hogy visszavegye. Veszek elő neki pólót és nadrágot, bár a méretben nem vagyok biztos. Igaz, hogy alig alacsonyabb nálam, de olyan kis vékonyka, hogy tartok tőle, hogy leesik róla, ami jó rám. A gumis derekú nadrág talán megfelel.
    - Nem igazán van itthon mit enni, úgyhogy azt hiszem, be kell érnünk pár pirítóssal - készítem fel a konyhám szegényes állapotára, mikor odaadom neki a ruhákat. Mindketten felöltözünk, és a konyha felé indulunk, de mielőtt kilépnénk az ajtón, magamhoz húzom.
    - Ne aggódj, minden rendben van. Csak mondani szeretnék valamit - nézek mélyen a szemeibe, majd egy rövid csók után elengedem. Láttam rajta, hogy aggódik, talán azt hitte, hogy valami rosszat fogok közölni vele, ezért meg akartam nyugtatni. Csak ezután tudtam nyugodtan kimenni a konyhába és megfőzni azt a kávét.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Vas. Dec. 10 2017, 23:30

    Soha jobban, mondja, én pedig mosolyogva csókolom, egyre mohóbban, és egyre jobban rá vagyok gerjedve. Még egy halk nyögés is kiszalad a számon, ahogy végigsimít a gerincemen. A keze érinti azt a pontot is, ahol a szárnyaim csatlakoznak a hátamhoz, és még így is ez a gyenge pontom, hogy a szárnyak nincsenek kint. Annyira kiszámítható vagyok, hogy szinte fáj, de most nem bánom, mert úgy tűnik, Brian sem bánja, de...
    Aztán megállít. Eltol, én pedig nem értem, mi a baj. Próbálok újra odahajolni, de nem enged, engem pedig mintha nyakon öntenének egy vödör jéghideg vízzel. Valami fájni kezd a mellkasom táján, na meg persze az ölemben is. Én azt hittem, hogy... De tévedtem. Semmi sem változott tegnap óta, ugyanúgy nem akar.
    Megszégyenülve mászom le róla, és tudom, hogy miről akar beszélni, szóval inkább hátat fordítok neki, és a fejemre húzom a takarót.
    - Ha azt akarod ismét a fejembe verni, hogy nem akarsz szexelni, akkor inkább visszaalszom! - szólok ki, és duzzogok egy kicsit. Morgok és nem dugom ki a fejem takaró alól akkor sem, amikor azt akarja, hogy felöltözzünk. Csak a kávé említésére dugom ki az orrom, de ennyivel még nem tud elcsábítani, főleg azért nem, mert nagyon sajog az ágyékom. Ezzel párhuzamosan viszont egyre jobban aggódni kezdek, hogy vajon miről is akar ennyire beszélni. Ez az aggodalom legalább megfelelő mértékben turn-offol.
    - Jó, mindjárt megyek.
    Mélyet sóhajtok, és lassan előmászom én is az ágyból, de nem öltözöm fel. Biztos kicsit szerencsétlenül nézek ki a takaróval a vállamon, mert odalép hozzám, és próbál megnyugtatni. Éhes kiskutyaként viszonzom a csókját, és megragadom a karját.
    - Akkor mondd. Ne csináld, mondd már! - sürgetem, és addig nem engedem el, amíg nem mond valamit. Nem érem be a nyugtatgatással, mostanra már mindenféle verzió lepörgött a lelki szemeim előtt, és igazán szörnyű képek. Már arról agyalok, hogy majd azt mondja, hogy ha még egyszer így rámászok, akkor... Vagy hogy ha még egyszer ilyen helyzetbe hozom, mint tegnap este... Vagy hogy felejtsük el, ami éjjel történt, és amit egymásnak mondtunk, mert mégsem gondolja komolyan... szóval mondania kell valamit igazából, hogy lecsillapodjak!
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Hétf. Dec. 11 2017, 03:24

    What happened to you?
    A szívére veszi, hogy véget vetek a dolognak, jobban, mint képzeltem. A takaró alá bújik és sértetten morog nekem, amitől felébred bennem a bűntudat, de már nem tudom és igazán nem is akarom visszavonni a döntésemet. Beszélnünk kell. Talán a szexről is, ha így áll a helyzet, de nem az az első a listán.
    - Nem erről van szó. Teljesen mást szeretnék mondani - bizonygatom, és közben elhagyom az ágyat. Megkérem, hogy öltözzünk fel, próbálom reggelivel és kávéval előcsalogatni, de mintha semmi sem hatna. Végül mégis sikerül kicsikarnom belőle egy mindjártot, és amíg az az idő letelik, én fel is öltözök. Mire előmászik, magával vonszolva a takarót, én már kész vagyok. Úgy néz ki, mint egy újszülött pillangó, aki nem tudja lerázni magáról a gubót, amiből épp próbál kikelni. Még mindig nagyon morci, ezért teszek egy kísérletet a békülésre és a megnyugtatására egy csókkal. Azonban amikor el akarom engedni ő ott tart, és nem enged a konyhába, amíg nem mondok valamit. Belátom, hogy így nem halogathatom a dolgot, és bár elhúzott szájjal, de megteszem, amit kell.
    - Rendben - bólintok kurtán, majd veszek egy mély levegőt, és összeszedem a gondolataimat - Nem szeretném, hogy visszamenj Danielhez. Borzasztóan bánik veled, és sokkal jobb otthont érdemelsz - mondom a szemébe, finoman megfogva mindkét karját. Tegnap este sokszor végiggondoltam ezt, és tudom, hogy nem kényszeríthetem arra, hogy úgy és ott éljen, ahogy és ahol én szeretném, de muszáj legalább megpróbálnom rávenni, hogy jöjjön el attól a rémes embertől - Thomas, szeretném, ha hozzám költöznél - bököm ki a kérésemet. Ideges vagyok, félek a választól, attól, hogy mit gondol majd rólam ezért, és tartok tőle, hogy nem csak visszautasít, de mérges is lesz rám, amiért egyáltalán eszembe jutott. Ez egy nagyon nagy dolog, és normális esetben még nagyon korai lépés lenne, de a tegnapi után képtelen lennék tétlenül nézni, ahogy visszamegy oda.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Hétf. Dec. 11 2017, 10:10

    Ahogy belekezd, értetlenül nézek rá egy darabig, mert nem áll össze a kép. Vajon arra akar rávenni, hogy menjek kollégiumba, vagy keressek fel egy bentlakásos fiúintézetet? Nagy szemekkel figyelem minden szavát, és ijedten dobog a szívem. Látom, hogy ő is ideges, és ettől én csak még jobban az leszek.
    Alig hiszek a fülemnek, amikor kimondja, hogy mit is szeretne. Hatalmasra tágulnak a pupilláim, és teljesen elérzékenyülve, szavak nélkül és boldogan vetem magam a nyakába.
    - Nagyon jó lenne! - felelem végül, választ adva neki, amilyen hamar csak tudok. - Én azt hittem, el akarsz küldeni... - dünnyögöm, és szorosan ölelem magamhoz, beborítva a takaróval indkettőnket. Végül aztán elengedem, és megfogom a kezeit. - Igazad van, ehhez tényleg jól jött volna a kávé előtte. Ne haragudj - kérek bocsánatot az iménti jelenetért, és elszégyellem magam.
    Viszont kicsit aggódva nézek fel rá, ugyanis eszembe jut, hogy ha együtt élünk majd, akkor nem csak a kedves részeimet fogja látni, hanem a nagyon, nagyon rosszakat is. Leveszem a takarót a vállamról, és visszadobom az ágyra, majd ha elindul közben a konyhába, akkor követem, ha meg nem, akkor összekulcsolom az ujjaimat az övéivel, és magammal viszem oda, és leültetem, hogy magam láthassak neki a kávé készítésnek.
    - De gondolom ezt nem most azonnal gondoltad... vagyis... Mik a feltételeid? - kérdezem meg, mert hiszen biztos, hogy hozni akar pár szabályt, például a takarodóról, a koszos ruhákról, a takarításról, meg ilyesmi. Nálunk nem voltak szabályok, csak hogy kussoljak, és csináljam, amit Daniel mond, és minden nap ugyanabban az időben edzés és gyakorlás volt egy vagy két órán keresztül. De most nem fecsegek, túlsáogsan is érdekel, hogy mit akar Brian mondani. Valójában bármire hajlandó vagyok cserébe azért, hogy vele lehessek minden percben.
    Közben a kávéfőző elkezd szüttyögni, finom illat tölti meg a lakást.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szer. Dec. 13 2017, 23:19

    What happened to you?
    Idegesen várom a válaszát, hiszen mi van, ha nem akar velem lakni? Szeretnék segíteni neki és vigyázni rá, de nem kényszeríthetem. Nem is akarom.
    Meglepetten tándorodok hátra egy lépést, ahogy a nyakamba ugrik, de boldogan karolom át a derekát. Ezt már önmagában egy igennek veszem.
    - Dehogy! Miért akarnálak elküldeni? Épp tegnap este mondtam, hogy szeretlek - fúrom a nyakába az arcom mosolyogva. Sajnálom, hogy megijesztettem, nem gondoltam, hogy ennyire ráhozom a frászt. Elküldeni… még ilyen butaságot!
    - Semmi baj! Azt hiszem, kicsit ijesztően közöltem. Nem állt szándékomban - szorítom meg a kezeit. Még gyakorolnom kell, hogy ne hozzam rá a frászt minden alkalommal, ha valami komolyról szeretnék beszélgetni vele. Megvárom, míg leteszi a takarót, és együtt megyek ki vele a konyhába. Tetszik, ahogy összekulcsolja az ujjainkat, nehezen veszem rá, hogy elengedjem, mikor lenyom egy székre és elmegy kávét főzni. Nem kéne engednem, hogy kiszolgáljon, nem az ő dolga. Mégis, ismét én vagyok az, aki nem csinál semmit, csak ül az asztalnál, mert ő odaültetett.
    - Milyen feltételek? Én csak szeretném, hogy ideköltözz hozzám és biztonságban legyél. Már ma. Ne menj vissza Danielhez! Nem kell. Segítek elhozni a dolgaidat és soha többet a közelébe sem kell menned! - mondom őt figyelve. Nem tudom, milyen feltételekre gondolt. Azok nincsenek. Szabályok talán lesznek, olyasmi, amit hasznos tisztázni, de feltételeim nincsenek. Bízom benne, hogy így sem találja túl rámenősnek az ajánlatomat, én tényleg csak jó helyen szeretném tudni őt. Jó távol attól a vadbaromtól, aki úgy összeverte tegnap.

    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Dec. 16 2017, 19:56

    Imádom, ahogy átölel, ahogy bújik, és ahogy azt mondja, újra, hogy szeret. Úgy érzem, tíz hüvelykkel a föld felett lebegek ettől. Butaság lenne azt mondani, hogy de hát már reggel van, hiszen az én érzelmeim sem változtak. Bízom benne, hogy az övéi sem.
    Előveszem a bögréinket, és azokat, amiket Brian bele szokott tenni, meg most én is teszek bele ezt-azt majd. Kitöltöm a kávét és aztán odaülök Briannel szemben. Minden figyelmem az övé mostantól, szemeimet le se veszem róla. Egyrészt, mert gyönyörű és teljesen odavagyok érte, másrészt mert nagyon fontos percek ezek a kis életemben, zsigerileg érzem, hogy most minden meg fog változni, és ezt csak az előttem ülő férfinak köszönhetem majd. Minden olyan jól hangzik, amit mond! De a józan énem aggódni kezd.
    - Én... nem tudom, hogy ez lehetséges-e. Úgy értem, nem biztos, hogy pár napig észrevenné, hogy nem vagyok ott, de utána... biztosan keresne, és... Tudja, hogy hol laksz, Brian. Mindent tud rólad, legalábbis ezzel fenyegetett meg, és...
    A számba harapok, elakadok a beszédben. Inkább keverek még egy kis cukrot a kávémba, és csilingelek a kanálal, ahogy elkeverem. Aztán újra nekirugaszkodom.
    - Muszáj beszélnem vele. De egy porcikám se kívánja. Legszívesebben megölném - mondom ki őszintén, és érzem, ez szavak megállíthatatlan lavináját indítja el bennem, de közben nem merek ránézni. - Annyiszor képzeltem már el, hogy hogyan lövöm fejbe, tarkón, vagy homlokon, számtalanszol álmodom azt, hogy egyszerűen csak megfojtom, vagy szíven szúrom, vagy csak eltöröm a nyakát, és annyiszor meg akartam már tenni, de... Olyankor mindig arra gondolok, hogy ő az egyetlen, aki bármit is tud az anyámról és az apámról, és hogy szükségem van erre a tudásra, mert különben soha nem fogom tudni kideríteni az igazat. Most persze minden megváltozott, hogy megismertem a bátyámat... De az igaz egyáltalán? Senki se tudná megmondani, mi az igazság, csakis Daniel, de ettől függetlenül ugyanúgy meg akarom ölni, és bárcsak megtehetném...
    Elhallgatok megint, és az ajkamba harapok, majd óvatosan felnézek. Talán jobb lett volna, ha hallgatok, de... Tudnia kell, hogy kit akar a lakásába fogadni. Tudnia kell, miféle szörnyeteg vagyok.
    Most még mindig mondhatja azt, hogy meggondolta magát, és nem fogom hibáztatni érte. Ülök és szorítom a bögrém és úgy várom a válaszát, mintha ő lenne az utolsó ítélet kihirdetője.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Pént. Dec. 22 2017, 22:37

    What happened to you?
    Valamiért úgy gondoltam, hogy ez egyszerűbb lesz. Hozzám költözik és kész. De hamar felnyitja a szemem, és rájövök, hogy sajnos mindenképp be kell avatnunk a nevelőjét is, nem számít mennyire szeretném csak kimenekíteni onnan és figyelmen kívül hagyni azt a embert.
    - Akkor… mit szeretnél, hogy legyen? - kérdezem, mikor megakad a beszédben. Kinyúlok az asztal fölött és megfogom az egyik kezét. Látom, milyen ideges és mennyire tart attól a férfitól, ami egyre dühösebbé tesz. Ezt nem mutatom Thomasnak, neki most a nyugalmamra és a támogatásomra van szüksége és ezt is kapja. De ha egyszer elém kerül az mocskos szemétláda…
    Csendes érdeklődéssel hallgatom végig. Nem szólok közbe. Megszorítom a kezét, ha nem húzza el tőlem és türelmesen kivárom, hogy mindent kiadjon magából, ami a lelkét nyomja. Azt hiszem, tudom, mit érez, vagy legalábbis közel vagyok hozzá, hogy tudjam, én is éltem át hasonlót. A különbség csak annyi, hogy az én történetem csúnyán végződött, de őt még megmenthetem.
    Befejezi az utolsó mondatot is, és csend ereszkedik közénk. Hagyok egy kis szünetet, mielőtt bármit is mondanék, próbálom összerakni a lehető legjobb választ, de hamar rájövök, hogy olyan nem létezik. A bögréjét és a kezeit nézve kezdek beszélni.
    - Amikor megláttalak tegnap éjjel… amikor megtudtam, hogy ő tette azt veled, én is meg akartam ölni. A különbség kettőnk között, hogy én gondolkodás nélkül megtettem volna, ha alkalmam adódik rá. Talán még most is megtenném, ha azzal megvédhetnélek - mondom halkan, tagoltan, kissé szégyellve a szavakat. De ez az igazság, és a tudtára kell adnom. Akkor is, ha ettől szörnyen hangzik, amit még hozzá teszek. Felemelem a fejem és a szemeibe nézek.
    - Ha mindenképp beszélned kell vele, szeretnék ott lenni én is. Biztosra akarom tudni, hogy nem árthat többet neked - fejezem be, nem egészen olyan határozottan, amilyennek ezt a kijelentést szántam. Eszembe jut, hogy nem erőltethetek rá semmit, a védelmemet sem, ezért nem rajtam múlik, hogy vele tartok-e. De nagyon szeretnék.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Szomb. Dec. 23 2017, 15:27

    Visszakérdez, hogy én mit szeretnék, és én leginkább azt szeretném, hogy ezt... döntse el helettem. Intézze el. Nem tudom, hogy működik a felnőttek világa, de most mégis okosnak ős óvatosnak kell lennem. Megfogjuk egymás kezét, és ez legalább ad egy kis erőt.
    Szótlansága gyötrőn feszül közénk, szavai azonban annyira brutálisan őszinték, hogy minden kétely nélkül elhiszem, képes lenne rá. Ölni. Értem.
    Mindketten szörnyetegek vagyunk. Semmit sem kell előtte szégyellnem, mert mindent pontosan ért.
    Lenézek a kezeinkre, majd felemelem, hogy megcsókolhassam az ujjait.
    - Az... nagyon jó lenne. Köszönöm.
    Annyira meg vagyok könnyebbülve most, hogy tudom, megért engem, hogy még egy mosolyra is futja. A szemeim egyre élénkebben fénylenek. Tegnap még rettegtem, most viszont reménykedni kezdek.
    - Nincs sok cuccom... Csak pár ruha, könyv, meg néhány fegyver. Az... nem zavarna, ha idehoznám őket? - teszem fel a kérdést aggódva, mert egyesek irtóznak az ilyemsitől. Ha kérdezi, felsorolom, hogy pontosan miről is van szó.
    Az a helyzet, hogy fogalma sincs, mennyit jelent ez nekem, de nem akarom túlfeszíteni a húrt. Ha azt mondja, nem, akkor... beszélnem kell Gabriellel. Ő talán megtűr néhányat, a sajátjai mellé éppen elférnének.
    Az asztalra támaszkodom, és azon áthajolva megpuszilom a száját, csak hogy bizonyítsam, mennyire hálás is vagyok. De a megbeszélnivalóknak még koránt sem értünk a végére, szóval megköszörülöm a torkom, amint visszaülök.
    - Nem nagyon emlékszem a tegnap estére, de... Mintha azt mondtad volna, hogy most már tudod, ki az apám. Tényleg... tényleg így van? - kérdezem kíváncsian és bízva benne, hogy nem azt fogja mondani, hogy á mindegy semmi, felejtsd el. Ezt úgyse fogadnám el válaszként, azt hiszem.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakás - Brooklyn

    on Kedd Dec. 26 2017, 19:08

    What happened to you?
    A borzalmas dolgok után, amiket mondtam neki, azt hiszem, jogosan vártam, hogy majd egy kicsit megijed. De nem tette. Riadt pillantás helyett egy puszit kapok, és egy mosolyt. Tudja, mekkora szörnyeteg vagyok, és továbbra is bízik bennem, még mindig hozzám szeretne költözni. Ezért nem lehetek elég hálás neki.
    Engedélyt kér, hogy idehozhassa a fegyvereit is. Megkérdezem, hogy pontosan miről van szó, mert tudnom kell, hogy elfér-e minden. Annyira azért nem nagy ez a hely. Végighallgatom a felsorolását, és azonnal végigpörgetem magamban, hogy mit hova tudnánk tenni, végül bólintok.
    - Találunk nekik helyet. Mindennek - adom meg a válaszom, amint mindenről beszámolt. Ha egy kicsit összepakolok a raktárban a hálószoba mögött, akkor minden gond nélkül el tudjuk helyezni a dolgait.
    Elmosolyodom, mikor áthajol az asztalon, és örömmel fogadom a puszit, de mindketten tudjuk, hogy ezzel még nincs vége a beszélgetésnek. Túl sok a kérdőjel, amit így vagy úgy ki kell radíroznunk. A családjáról kérdez, arról, amit tegnap mondtam. Akkor csak úgy megcsapott a felismerés, és elmondtam olyasmit, amit abban az állapotban nem érthetett meg, most pedig újra kell kezdenem és tisztázni mindent.
    - Sejtem, hogy ki az. Még nem lehetünk biztosak benne. De elég jónak tűnik a tippem - sóhajtok fel, ahogy lendületet veszek a magyarázathoz. Azt sem tudom, hol kéne kezdenem - Azt mondtad, hogy a bátyád neve Montgomery és ő egy mágus. Ha ez igaz, akkor az apátok az a Montgomery lehet, aki az egyik utolsó nagy vadász családod vezeti - vágok bele, de ekkor észbe kapok, és látva Thomas értetlen arcát rájövök, hogy ezt jobban el kell magyaráznom.
    - Már említettem, hogy a mágusok családokra osztódva élnek. Vannak védelmezők, és vadászok. A védelmezők próbálnak harmóniát teremteni a varázslények között, egyenlőnek tekintenek mindenkit és a kultúrájuk része a gyógyítás és az élet védelme. A vadászok viszont feljebbvalónak gondolják magukat, amolyan könyörtelen igazságosztóknak, akiknek az a feladatuk, hogy mindenki másnak megmutassák, hol a helye. Ez a hely pedig gyakran egy kardra nyársalva vagy eldugott pincékben lévő ketrecekben van, de semmiképp nem előkelő helyen. Az a Montgomery, aki szerintem az édesapád, egy ilyen elborult nézeteket követő csoport feje. Ez megmagyarázná, miért tanították azt neked, hogy minden alvilági gonosz és veszélyes. Képzeld csak el, mi mindenre tudna használni egy ilyen ember egy nephilimet, aki hisz a nézeteikben… - itt elhalkulok, még mielőtt teljesen elcsuklik a hangom. Talán nem kellett volna ilyen messzire mennem. Megszorítom Thomas kezét, de nem merek a szemeibe nézni. Nem akartam ilyen sokat mondani. Nem így.
    - Persze semmi sem biztos, ezek csak az én feltételezéseim. Ne vedd őket szentírásnak - teszem hozzá halkan és ráveszem magam, hogy felpillantsak az arcára. Látni szeretném, mit gondol, és segíteni neki feldolgozni.

    Sponsored content

    Re: Brian lakás - Brooklyn


      Pontos idő: Kedd Feb. 20 2018, 03:05