Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Yesterday at 23:03

» Játékostárs kereső
by Paola Seton Yesterday at 22:00

» Paola Seton
by Admin Yesterday at 21:15

» Folyosók
by Connor Shayeh Vas. Dec. 16 2018, 23:10

» Fangtasia
by Jazz Quinn Vas. Dec. 16 2018, 22:14

» Elkészültem!
by Paola Seton Vas. Dec. 16 2018, 21:28

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 16 2018, 21:10

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 16 2018, 20:56

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Vas. Dec. 16 2018, 20:38

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Dec. 16 2018, 19:00

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Cox Gallery - Brooklyn

    Share
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Cox Gallery - Brooklyn

    on Szomb. Szept. 16 2017, 21:21

    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Vas. Szept. 17 2017, 01:29

    A következő alkalom rövid volt és kínos. Annak ellenére, amit Gabrieltől megtudtam, nem tudtam hozzá közeledni. Tudom, hogy megbántottam. Azt hittem, ez szükséges, de kiderült, hogy butaságot csináltam.
    A negyedik alkalommal ez már egészen egyértelmű volt. Össze is kaptunk valami apróságon, és végül szó nélkül viharzottam el. A pénzt se vettem el. Ezt persze rettentően megbántam a hét további részében, de kibírtam a következő szerdáig. Gabriel kontójára ettem tele magam.
    Az ötödik alkalomra nem nagyon emlékszem, de az biztos, hogy nagyon igyekeztem normálisan beszélni vele és kedvesen viselkedni. Például, vittem neki kávét a lenti kávézóból: egy erős feketét, egy szem cukorral. Viszont ez bocsánatkérésnek egészen soványka volt, szóval mostanra már bőven akadt mondanivalóm.
    Most már nem is a lakásába hívott. Ez egyáltalán nem tetszett, mert szerettem a lakását. Olyan volt, mintha beengedett volna a privát terébe, az életébe, a titkaiba. Miután már voltam hozzá olyan közel, rosszul esett, hogy kitessékelt, és a galériába rendelt oda... De elfogadtam. Lassan meggyőztem magam, hogy bizonyára az egészet csak képzeltem, ami köztünk történt. Baromira zavart. Én... akartam őt. De az volt az érzésem, hogy a nephilim-vonzerőmön kívül nincs más, amivel kicsit is felkeltettem volna az érdeklődését, azt pedig nem tartottam fairnek, hogy kihasználjam.
    De azért izgatottan várom mindig a szerdát. Felvillanyoz, hogy láthatom, hogy beszélhetek vele, hogy legalább egy kicsit rám figyel.
    Már hűvösre jár az idő. Szereztem egy bőrdzsekit, abban feszítek most is, ahogy teljesen oda nem illő elemként besétálok a galériába. Igazából nem tudom, mire számítottam, de nem erre. A hely szép, szellős, világos, kellemes és olyan, mint egy labirintus. Nem tudom, merre induljak, ezért elkezdek körülnézni. Ezek a festmények... tulajdonképp egész szépek, de közben arra gondolok, hogy vajon mennyit érhetnek. A mágus biztos, hogy pokoli gazdag. Lehet, hogy meg kellene emelnem az árat, hiszen nyilvánvalóan ki tudná fizetni a magasabb öszeget is.
    Megállok egy festmény előtt végül, és ott ragadok hosszú percekre. A kép két férfit ábrázol, félreérthetetlen pozícióban. Az egyiküknek gyönyörű, bár szürke angyalszárnyai vannak. A másik olyan, mintha maga Lucifer lenne, alulról néz fel a másikra a Pokol fenekéről, és csókra készül az ajkuk.
    Egészen elképesztően szép.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Vas. Szept. 17 2017, 01:59

    Could you like me?

    A találkáink hivatalosan is rendszeressé váltak, és néhány alkalom után kezdett egészen természetes lenni, hogy szerdánként összefutunk. Igaz, a harmadik találka alkalmával még nehezteltem rá. Nem tudtam, miért, mert nem értettem, pontosan mit érzek, de haragudtam rá. Leginkább azért, mert akkor ott hagyott és nem sokkal azután, hogy elment, megint rosszul lettem és nem volt ott, hogy újra összeszedjen. Szóval a következő héten nem beszéltem hozzá. Az azt követő alkalomkor összevesztem vele, és még a pénzt is nálam hagyta. Az ötödik találkozó alkalmával persze odaadtam neki a másik alkalomról való tartozásomat is, egyenlítettem a számlát, amint lehetett. Akkor már egész nyugodtan elvoltunk, hozott nekem kávét, aminek örültem, és elkönyveltem, hogy szent a béke. Nagyon hosszú idő után ő volt az első, akit így beengedtem a személyes terembe, és kényelmetlenül éreztem magam a gondolattól, de ugyanakkor jó is volt néha megosztani valakivel az életemet. Ő állt a legközelebb ahhoz, amit barátnak neveztem volna. Akkor is, ha csak azért találkozott velem, mert fizettem neki.
    A hatodik héten elfoglalt voltam, ezért a galériámba kellett hívnom őt. Át kellett rendezni a raktárt és szerettem mindent magam felügyelni. Egyébként pedig kényelmesebb volt egy kicsit nyilvánosabb helyen találkozni. Nem fenyegetett a veszély, hogy megint olyan közel kerülünk egymáshoz, ami már túl sok volt. Amikor megérkezett, akkor is éppen hátul voltam, keretrendeléseket írtam össze, és azt tervezgettem, melyik festmények kerülnek kiállításra a jövő héttől. A recepción dolgozó lány, Amy jött be hozzám és szólt, hogy megérkezett a vendégem. Megköszöntem neki a tájékoztatást, és előre mentem a galériába. Thomas az egyik festmény előtt állt és épp nagyban tanulmányozta. Elmosolyodtam a választásán, elég érdekes kép kötötte le.
    - Jó az ízlésed – szólítottam meg, amikor már egészen mögötte álltam - Ez egy nagyon értékes darab, egy csodás művésztől. A témája érdekes, de kétség kívül gyönyörű – vettem szemügyre a képet, mintha még sosem láttam volna igazán, majd lepillantottam a fiúra.
    - Nehéz volt megtalálni a címet? – kérdeztem, csak hogy valahogy elkezdődjön a beszélgetés. Még mindig elég furán éreztem magam társaságban, amíg bele nem melegedtem egy kicsit a társalgásba, de mióta fogyasztottam a véréből készült bájitalt, sokkal jobban voltam. Kevesebbszer voltam ideges, és nehezebben kaptak el a rohamok. Sosem mondtam ki, de hálás voltam, amiért felbukkant az életemben.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Vas. Szept. 17 2017, 02:50

    Már ismerem az auráját. Amint megérzem közeledni, elmosolyodom, de mivel hátulról közeledik, ezt nem láthatja. Mire mellém ér, rendezem az arcvonásaimat. A képet nézem, és egyetértően hümmentek.
    - Tényleg nagyon szép.
    Hozzá akarom tenni, hogy az én szárnyam is hasonló, de nem merem. Tartok tőle, hogy ez csak arra emlékeztetné, hogy nemet mondtam, amikor megkért, hogy mutassam meg neki őket.
    - Egy kicsit olyan, mintha mi volnánk rajta - jegyzem meg inkább ezt. Nagyon kíváncsi vagyok, mit szól ehhez.
    Odafordulok hozzá, és végigtekintek rajta. Félrebillentem a fejem, és felfelé kunkorodik az ajkam. A szemem is huncutul csillog.
    - Nem, a telefonom idevezetett.
    Sokkal jobban néz ki, mint otthon szokott. Tettvágyat látok rajta, energiát, lelkesedést, és színt az arcában. És úgy érzem, én is sokkal jobban vagyok, mióta az életemben van. Sokkal többet mosolygok. Néha nevetek. Hálával tartozom neki, de nem tudok mit mondani, mert semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy meg akarom ölelni.
    - Nézd... Mondani akarok valamit - kezdem el, és a hajamba túrok. Nehéz ez nekem. Nem szoktam bocsánatot kérni, és főleg nem szokam az érzéseimről beszélni. De most muszáj, mert... Ez már kínos nekem.
    Mégse tudom elkezdeni. Keresem a szavakat, sikertelenül.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Vas. Szept. 17 2017, 03:24

    Could you like me?

    Az elsődleges véleményére biccentettem. Szép volt, és ezt senki sem vonhatta kétségbe. Kedveltem ezt a festményt, ezért nem is bántam, hogy itt volt már egy ideje. Valamiért nem sikerült még eladni, de ez nem bosszantott annyira, mind kellett volna. Arra viszont, amit utána mondott, egy pillanatra elkerekedtek a szemeim. A festményt néztem, ezért remélhetőleg nem látta a döbbenetet az arcomon, és csak akkor találkozott újra a tekintetünk, amikor már teljesen nyugodtan felé fordultam.
    - Mindenki mást lát benne. De igen, az angyal hasonlít rád – ismertem el, legalább a felét annak, amit mondott. A másik részről nem nyilatkoztam. Így látná magunkat? Gondolt már rám… így? A huncut tekintete és a csodaszép, ragyogó mosolya zavarba hozott, talán el is pirultam. Épp ezért fordítottam a fejem ismét a festmény felé, amíg rendeztem az arcvonásaimat. Még két perce sem beszélgettünk, de máris felgyorsította a szívverésem. Ez a kölyök egyszer még eléri, hogy még őrültebb legyen. Éreztem, hogy ez lesz a vége. De képtelen lettem volna tiszta szívvel állítani, hogy bánnám. Az értelmetlen kérdést, amit feldobtam gyorsan lerendezte, és már megint éreztem, hogy ez egy nagyon buta próbálkozás volt részemről. Felé fordultam, kérdő tekintettel, kíváncsian. Szeretne valamit. Ez komolynak tűnt, és nem a galéria közepén akartam lerendezni, ezért a szavába vágtam.
    - Várj! Menjünk be az irodámba … ott nyugodtan beszélhetünk – javasoltam. Nem akartam az esetleg betévedő látogatók előtt tárgyalni a magánügyeimet. Thomas hátára tettem a kezem, a lapockái közt, és beterelgettem az irodába a kiállítás végében, ahol magunkra csukhattam az ajtót. Ott hellyel és vízzel kínáltam, én magam pedig elhelyezkedtem az íróasztalom közelebbi oldalának dőlve a csípőmmel.
    - Tessék, most már mondhatod! Mit szeretnél?
    Fogalmam sincs, mikor voltam utoljára ilyen izgatott. Kívülről nyugalmat erőltettem magamra, de meg mertem volna esküdni rá, hogy remegtek az ujjaim, és a torkom is nagyon száraznak tűnt hirtelen. Kíváncsi voltam mit szeretne, hogy mit fog mondani nekem. Titkon valami nagy dolgot vártam, de az is lehet, hogy csak az üzletről fog beszélni. Miért akarom ennyire, hogy valami másról legyen szó?
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Vas. Szept. 17 2017, 03:52

    Hiába stimulálom a furcsaságommal, nem reagál semmit, hacsak a döbbenetet nem tekinthetjük annak. Az viszont nem egy olyan reakció, ami nekem tetszene, szóval ignorálom. Lehet, azt hiszi, arra céloztam, hogy a démon ő maga volna? Pedig nem. Csak a körülötte lévő sötétség, és az angyallal való kapcsolata tetszik, de nagyon.
    Kiment a kínos helyzetből, vagyis abból, hogy bár bejelentettem egy nagy mondanivalót, mégis megkukultam, mert egyszerűen képtelen vagyok szavakat formálni. Hálásan vettem, hogy egy privátabb helyre visz. Villám cikázik végig rajtam, amint a hátamat megérinti, éppen ott, ahol a szárnyaim bújnak elő.
    Amint becsukódik az ajtó, az asztalhoz megyek, és felülök rá. Ő meg odatámaszkodik mellém. Alaposan körülnézek, húzom az időt, de végül a hajamba túrok ismét.
    - Oké. Szóval, bocsánatot szeretnék kérni - mondom ki egy szuszra, és összefeszítem a két tenyeremet magam előtt, az ajkamhoz emelem, majd folytatom. - Tudom, hogy... furcsán viselkedem... viselkedtem mostanában. Csak szeretném, ha tudnád, hogy... Jól nézel ki. Mármint! - Ó, egek. Megköszörülöm a torkom. - Használ a gyógyszer, igaz?
    Térj már a tárgyra, te ütődött!
    - Mi-mindegy. Nem is ez a lényeg. Hanem, hogy... Sok minden történt, mióta megismerkedtem veled, és azt hiszem, hogy nélküled...
    Sóhajtok egy nagyot, és a maradékot kibököm egyszerre:
    - Szóval, köszönöm.
    A padlót bámulom, és idegesen megvakargatom a tarkómat. Nem tudom, mit fog ehhez szólni, de azt akarom, hogy minden a "régi" legyen köztünk. Vissza akarom kapni azt az izgalmas és bensőséges kapcsolatot.
    Hiányzik.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Vas. Szept. 17 2017, 04:59

    Could you like me?

    Bocsánatot kért. Nem is igazán értettem, miért. Miért van az, hogy vele kapcsolatban semmit sem értek? Eddig úgy gondoltam, hogy már kibékültünk, bármi miatt is volt feszültség köztünk egy ideig. Az a múltkori mozdulata még mindig kísértett, és képtelen voltam hova rakni, de már nem haragudtam rá miatta. A kis veszekedésünk meg még annyit sem ért meg, szóval nem igazán láttam, hogy mi az oka az újabb bocsánatkérésnek.
    Feltűnt, hogy kényelmetlenül érzi magát, hogy nehezen tudja megfogalmazni, mit mondjon és mélyről jövő szimpátiát éreztem iránta emiatt. Ha valaki, én tudtam, milyen nehéz tud lenni beszélni valakihez. Éppen ezért igyekeztem elrejteni a mosolyom, amikor ott lyukadt ki, hogy jól nézek ki. Biztos voltam benne, hogy ezt nem így akarta mondani, és gyorsan igazolta is a megérzésem egy gyors javítással. Azért nem mondom, hogy nem simogatta a lelkemet a bók, amit majdnem kaptam.
    - Igen, használ. Sokkal jobban érzem magam. Hála neked – mormoltam el a magam köszönetét, majd hagytam, hogy folytassa. Nem egészen sikerült rájönnöm, mit is köszönt meg, hiszen nem tettem érte semmit. Azon kívül, hogy nevetségesen olcsó áron megvettem a vérét, hogy egy kis részéből orvosságot csináljak, a többit pedig vagyonokért eladjam, és a pénzt betegyem egy bankszámlára. Mert igen, ez történt azzal, amit kaptam tőle. Profitot csináltam belőle, amihez aztán nem volt szívem hozzá nyúlni, ezért egy egész csinos bankbetét várt arra, hogy végül eldőljön a sorsa.
    - Nem csináltam semmit, amit meg kéne köszönnöd. Te adtál nekem valamit, amivel felvehetem a harcot a betegségemmel. Nekem illene köszönetet mondanom – sandítottam rá a szemem sarkából. Megint furcsán éreztem magam, tudtam, hogy tennem kéne valamit, mozdulnom valamerre, vagy mondanom valami mást, de ötletem sem volt, hogy mit. Mit?
    - De akkor most … térjünk is az üzletre, jó? Leveszem a vért, és aztán ha lesz még kedved, beszélgetünk – léptem el az asztaltól, hogy összeszedjem a művelethez szükséges, már előkészített holmikat. Csendben csináltam végig a dolgot, ahogy szoktam, végig koncentráltam, hogy véletlen se tegyek kárt a fiúban. Amikor pedig végeztünk, az asztal mögött kezdtem kutakodni.
    - Arra gondoltam…- kezdtem nyögvenyelősen. Érdekes lépésre szántam el magam, és nehéz volt kimondani - hogy ha van kedved, esetleg megvárhatnád, míg végzek a raktárban és aztán elmehetnénk enni valamit. Együtt – böktem ki, nyakig merülve az egyik fiókban, hogy véletlenül se kelljen közben Thomasra néznem. Biztosan azonnal széthullottam volna, ha találkozik a tekintetünk. A térdeim így is kocsonyaszerű állapotba kerültek, amint belegondoltam, mit mondtam.
    - Legfeljebb félóra és végzek, és addig sem hagynálak egyedül, tudnánk beszélgetni. De össze kell még írnom pár dolgot. Azt is megértem, ha nem szeretnél jönni, vagy más terved van, és sajnálom, hogy ilyesmivel traktállak, csak gondoltam, hogy esetleg lenne kedved, és akkor arról is megbizonyosodhatnék, hogy pótoltad, ami a vérvétellel kiesett, mert nem akarom, hogy elgyengülj – hadartam, szünet és levegővétel nélkül, mígnem mégis megtorpantam. Ekkor felegyenesedtem, kezemben a neki szánt pénzzel és odaadtam neki a bankókat. Az egyik pillanatban sápadtnak éreztem magam, a következőben pedig már kétségem sem volt affelől, hogy paradicsomvörös lehet az arcom. Mit tettem?
    - Én csak … én … én … – igen, ennyire futotta. Inkább be is csuktam a számat, mielőtt még nagyobb bolondságok szöknek ki rajta, lefelé fordítottam a tekintetemet és betoltam az asztalfiókot, olyan lassan, ahogy csak lehetett, hogy a lehető legtovább legyen okom kerülni a tekintetét.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Vas. Szept. 17 2017, 18:14

    Addig hebegtem-habogtam, míg végül semmi olyat nem mondtam, amit igazán akartam. Azt akartam mondani, sajnálom, amiért bunkó vagyok és érzéketlen, és amiért nem avatlak be semmibe abból, mit miért teszek. El akartam mesélni, hogy furcsa vagyok, mert ilyen a természetem: dühös, bosszúálló, önző és kegyetlen. Ez a mindennapi pajzsom, melybe ő is beleütközött, és lepattant róla, de én azt akarom, hogy hatástalanítsa. Szeretném, ha tudná, hogy örülök neki, hogy egészségesebbenk tűnik, és azt is, hogy egyébként nagyon tetszik nekem, vonzó, fiatalos és állandóan csak róla fantáziálok (meg magamról, erotikus helyzetekben). Mióta megismertem őt, lehetőségem van szembeszállni a rohadék gyámommal anélkül, hogy a létfenntartásom veszélybe kerülne. Sose voltam még erre képes, de neki köszönhetően független vagyok. Találtam magamnak tanítót. Megismertem egy másik nephilimet. De mindez nem működhetne anélkül, hogy anyagilag támogat. Arról a tényrl, hogy ez valójában üzlet, meg is feledkezem, elvégre, nekem ez nem megerőltető ahhoz képest, amit Daniel eddig csinált velem. Szóval, sokat köszönhetek neki, de félek, hogy ha ezt mind rázúdítanám, nyálas kis takonypócnak tartana, holott azt akarom, erősnek lásson, egy egyenrangú partnernek,
    Jó lenne, ha képes lenne olvasni bennem, a tekintetemből, ha láthatná a jéghegy hasát is a vízszín alatt, de egyelőre nem vagyok képes a telepátiára.
    A válaszaiból az derül ki, hogy a makogásom csak udvariasságnak tartja, aminek nem annyira örülök, hiszen nyilvánvalóan nem sikerült jól kifejeznem magam, ha így gondolja. Ezért hát komoran bólintok, és levetkőzöm, hogy levehesse a véremet. Mivel a fölsőm szűk, ki kell bújnom belőle. A gyógyító rúna a hátamon most sokkal jobban van pozicionálva, és a rajzolata is precízebb, bonyolultabb. Gabriel műve, ezért erősebb is, halványan dereng a fényben. Nem az a filctollas firka, amit én raktam oda, és amit látott a múltkor.
    Amint végez, csendben visszaöltözöm, és épp nyitnám a szám, hogy mondjak valamit, akármit, csak ne kelljen megint úgy elmennem, hogy egy kicsivel se töltöttünk együtt több időt, mint amennyit muszáj volt, mikor megszólal ő is, én meg gyorsan becsukom a szám. Miközben feltartom a karom és a pici sebre nyomom a gézt, nagyon megdöbbenek.
    Fel se néz, nem is hagyja, hogy válaszoljak, mert nem képes eldugulni. Te jó ég, mennyire zavarban van! Hát ez baromi édes. De igyekszem elrejteni a vigyoromat. Várom, várom, hogy rám nézzen. Kinyúlok a kezéért, hogy elvegyem a pénzt, de nemcsak a bankjegyeket, hanem a kezét is megfogom. A tekintetét keresem.
    - Inkább hagylak dolgozni - felelem, de még nem fejeztem be. - Odakint megvárlak, akkor hamarabb végzel. Aztán nagyon szívesen elmegyek veled randizni.
    Összehajtom a százasokat, miután menetrendszerűen megszámolom őket, és bedugom a farzsebembe, ahogy szoktam.
    - Legközelebb tudnál adni kisebb címleteket? Szerintem kezdik azt hinni, hogy drogdíler vagyok. Legalábbis a múltkor venni akartak tőlem egy kis akármit - mondom, hogy oldjam a feszültségét.
    Tény, hogy nem lakom jó környéken, de mivel úgyse töltök túl sok időt a lakásban, ezért szinte mindegy. És nem vagyok annyira ártatlan, néha tényleg van nálam olynamennyiségű anyag, hogy vígan árulhatnám is. Most is van nálam. Igazából arra az esetre tartogatom, ha ismét úgy nyitnék rá Brianre, hogy rohama van. A fű jót tesz. Megnyugtat.
    - Szóval... kint megvárlak.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Vas. Szept. 17 2017, 19:08

    Could you like me?

    Addig sikerült elkerülnöm a tekintetét, míg meg nem fogta a kezem. Amint hozzám ért, azonnal felkaptam a fejem, és kérdőn pillantottam az arcára. Azt rögtön éreztem, hogy az érintés annak a megfelelője, hogy fogjam már be, és így is tettem, de még mindig legalább annyira izgultam a válasz miatt. A füleimben lüktetett a vér, eltompítva a hallásom, és emiatt minden úgy jutott el hozzám, mintha a víz alól hallgatnám a világot. Hagy dolgozni. Ez akkor egy nem. Tudtam, hogy számítanom kell erre a válaszra, mégis egy pillanat alatt dőlt össze minden, amikor ezt kimondta. Már éreztem is, hogy nehezebben veszem a levegőt, a pánik kezdte elönteni a gondolataimat, és már majdnem át is vette az irányítást, amikor folytatta. Odakint akart megvárni, de aztán eljön velem. Egy… mire? A pánik újra megtalált, de ezúttal teljesen más formában, és mire eljutott a felszínre, már csak a zavar látszott az arcomon. Már meg sem próbáltam számon tartani hányszor pirultam el miatta, de most megint megtörtént. Magamban sűrűn átkoztam a buta nephilim vonzerőt vagy tudom is én mit, amivel ezt elérte, de harcolni még mindig nem akartam ellene. Túl jó volt hagyni, hogy a hatalmába kerítsen.
    - Rendben. De ez… ez nem randi. Csak… csak egy program – makogtam, rám egyáltalán nem jellemzően, míg a pénzzel bíbelődött. A kezem elveszett az asztal alatt, megint egy fiókban kezdtem kotorászni, bár semmi okom nem volt rá. Egyáltalán semmi fontos nem volt abban a fiókban. Kellett vennem pár mély lélegzetet, mire megnyugodtam, és abba tudtam hagyni a figyelemelterelő elfoglaltságot. Teljesen megőrjített a kölyök, pedig nem csinált semmit. Csak mosolygott, és még mindig olyan laza volt, mintha nem is történt volna semmi. Úgy éreztem, hogy csak nevet rajtam. Hogy megint csak nevetség tárgyává tettem magam, pedig összesen annyit szerettem volna, hogy barátkozzon velem az üzleti találkáinkon kívül is. Amíg ki nem mondta, eszembe sem jutott, hogy ezt valami másnak veheti, most pedig már én sem tudtam, minek akarom ezt titulálni. Egy randi sokkal több nyomással járt volna, főleg mivel még sosem voltam randin, és ötletem sem volt, mik az elvárások egy ilyen alkalomkor. Mit szoktak csinálni egy randevún? Mennyire komoly ez? Vagy csak viccelt az egésszel, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon? Nem tudom. Tényleg nem.
    - Jó, majd észben tartom. Húszasok és ötvenesek megfelelnek? Talán ideje lenne szerezned egy pénztárcát is – emeltem rá a tekintetem, amint sikerült rendeznem egy kicsit a gondolataimat. Menni fog ez! Nem ijedhetek meg egy ilyen apró dologtól! Egy erős mágus mester vagyok, könyörgöm! Ez így szánalmas….
    - Amíg vársz, nézd meg nyugodtan a többi képet is. Én a raktárban leszek, ha mégis kellenék, és ha mégsem, akkor amint végeztem, megkereslek – vettem végre a kezembe az irányítást. Elléptem az asztal mögül, kikísértem magunkat az irodából, és Thomast a képek közt hagyva visszatértem a raktárba, ahol összeírtam az intézkedéseket, amiket az előbb félbe hagytam. A munka megnyugtatott, és percek múlva már ugyanúgy tudtam koncentrálni, mint a beszélgetésem előtt a fiúval, amiért igazán hálás voltam a kiállítás szervezésnek és a keretmegrendeléseknek.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Vas. Szept. 17 2017, 21:07

    Imádom, hogy minden kirajzolódik szép, simára borotvált arcára. Tanulmányt lehetne írni belőle. Úgy változtatja a színét, mint egy kaméleon, csodálatos. Ha ezt nem látnám, akkor egészen biztosan azt hinném, hogy nem akar randevúzni velem. Viszont most teljesen biztos vagyok benne, hogy csak zavarban van, ezért ráteszek még egy lapáttal.
    - Akkor randevúzni majd én hívlak el téged később.
    Nem tágítok ettől a randi-témától. Úgy döntöttem, tudnia kell, hogy mit gondolok róla, és hogy milyen szándékaim vannak vele. Legjobb, ha lassan csepegtetem, és úgy van esélye feldolgozni a tényeket. Tartok tőle, hogyha egy szenvedélyes és túlfűtött vallomás formájában hangozna el mindez, miközben épp az ágyra teperem, akkor teljesen kiborulna. Elutasítana. Nem áll erre készen.
    - Igen úgy jó lesz. Vegyél nekem egyet, ha ennyire zavar, úgyis nemrég volt a szülinapom - feleselek, amint beszól rá, hogy miért a zsebemben tartom a pénzem. Tudom, nekem is számtalanszor eszembe jutott már a dolog, de egyszerűen lusta vagyok ezzel foglalkozni. Egyébként, amúgy is elhagynám.
    - Okééé - intek hátra vissza se nézve, és kintebb tessékelem magam.
    Odakint hamar körbejárom a képeket, de egy se tetszik úgy, mint az angyalos festmény. Gondosan lefotózom, hogy jól nézzen ki, és beteszem a telómon háttérképnek. Ha Brian még mindig nem jön, akkor beszélgetésbe elegyedek a recepciós kislánnyal, és igyekszek néhány dolgot kiszedni belőle a főnökéről. Ha még ezután se jön, akkor kimegyek az ajtó elé és rágyújtok, miközben online sakkal untatom magam a telefonom segítségével.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Vas. Szept. 17 2017, 21:38

    Could you like me?

    Egyik visszaszólására sem reagáltam, okosabbnak hagytam figyelmen kívül hagyni az ilyen kis piszkálódásait. Egyébként a pénztárcán tényleg elgondolkodtam, talán szereznem kéne egyet neki. Annyi húszas meg ötvenes elég szép kis csomót tesz ki, nem nehéz elhagyni egy-egy bankót, ha csak úgy a farzsebében tartja. Azt pedig nem akartam, hogy csak így szétszórja a pénzt, amit adok neki, mert akkor az egésznek semmi értelme.
    Kikísértem a galériába, én pedig tovább mentem a raktárhoz. Már nem sok volt hátra, még ellenőriztem, hogy minden pontosan illik-e oda, ahova szántam, és újraszámoltam a kereteket, átellenőrizve minden méretet, hogy tökéletes legyen. Elég drága mulatság volt hibázni ebben a bizniszben, ezért is csináltam saját magam az ilyesmit. Nem bíztam a véletlenre.
    Mikor végeztem, Thomas épp Amyvel társalgott a recepciós pultnál. Ez éppen kapóra jött, nem kellett még külön megkeresnek a fiút. Átadtam a lánynak néhány papírt, elmagyaráztam, hogy nagyjából mi a teendő, és nem egészen két perc múlva már el is köszöntem tőle, hogy Thomas mellé lépjek.
    - Indulhatunk? – kérdeztem, éppen csak egy picikét oldalra billentve a fejem, és ha beleegyezett, akkor kivezettem az ajtón.
    - Mit ennél szívesen? Szerintem nem kell túlbonyolítani, kereshetünk egy helyet, ahonnan akár el is hozhatjuk az ételt, de ha akarod, akkor be is ülhetünk egy „rendes” étterembe. Rád bízom – mondtam, már az utcán sétálva. Magam elé néztem beszéd közben, nem akartam befolyásolni a döntését. Én kényelmetlenül éreztem volna magam egy olyan helyen, ahol többen is esznek körülöttünk, de tudtam, hogy ez nem normális, ezért ráhagytam a választást. Azt sem tudtam, mit szeret, és erre csak most jöttem rá, tehát még egy ok arra, hogy kikérjem a véleményét. Szerettem volna egy kicsit jobban megismerni, és ez akár lehetett az első lépés.
    - Én fizetek mindent – tettem hozzá, mintha ez eddig nem lett volna egyértelmű, de inkább kimondtam hangosan is, hogy a költségeket se kelljen figyelembe vennie a választásnál. Bármit is szeretne most igazán, azt fogjuk tenni.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Vas. Szept. 17 2017, 22:09

    Amy kedves lány, és imád csacsogni, szóval sok mindent megtudok tőle. Például azt, hogy a főnöke mindig nagyon mogorva, kivéve, ha a festményekkel foglalkozhat. Azt mondja róla, keményen alkudozik, és csak akkor beszél, ha egy festményről van szó. Próbálom összerakni a képet róla, ehelyett viszont csak Amyt sikerül felcsigáznom. Annyiszor simítja a füle mögé a haját, hogy már csak a vak nem látná a jeleket. Csillognak a szemei, ahogy rám néz.
    Nem ő az első, akin kipróbáltam a nephilim-vonzerőt, mióta Gabriel célzott rá. Muszáj voltam kikísérletezni - és kiélni -, hogy ne Brian lássa kárát.
    Amint végez a feladatok kiosztásával, és elindulunk, felsandítok rá.
    - Akkor vegyünk valamit elvitelre, és üljünk ki a parkba. Az a kedvenc helyem a városban. Kicsit hosszú séta, de megéri. Szereted a curry-t? Van itt egy indiai biryani büfé - fecsegek, miközben mindent el is döntök helyette, mert úgy látom, ez most nem megy olyan jól. Azt hiszem, a kedvemben akar járni, úgyhogy megkönnyítem ezt neki.
    - Mindent? Nem szeretnél venni egy kis innivalót a piknikhez? Mondjuk sört. Az jól megy a curryhez. Elfojtja a csípős ízt. - Próbálom meggyőzni, még mielőtt elérnénk az italboltig a sarkon, hogy ne kelljen visszafordulni, ugyanis errefelé nem sok ilyen van a sok puccos bár miatt.
    - Nagyon menő helyen van a galériád. Ha gazdag lennék, biztos, hogy állandóan idejárnék. Állítólag imádsz a vevőidel a képekről beszélgetni. És velük kifejezetten kedves vagy. Amyvel viszont nem annyira. Néha próbálj meg rámosolyogni! - tanácsolom. - De ne szidd meg, amiért ezt mondta.
    Sétálok mellette, és közben minden vágyam, hogy megfogjam a kezét, de még korai lenne. Van egy tervem és a tervben ez csak később következik. Türtőztetem magam.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Vas. Szept. 17 2017, 22:48

    Could you like me?

    Úgy döntött, hogy nem az étteremben szeretné elfogyasztani a vacsorát, amitől végtelenül megkönnyebbültem. Legalább emiatt nem kellett aggódnom. Így sem lesz könnyű beszámítható állapotban végigcsinálni ezt az estét, de egy plusz akadályt megúsztam.
    - Nincs bajom az indiaival. Neked kell rendelni, mert nem értek hozzá, de bízom a választásodban. Nem vagyok válogatós – nyugtáztam a döntését, minden ellenvetés nélkül. Annyira nem érdekelt, mit eszünk, csak legyen meg az a vacsora, és vegyen magához valami tápanyagot, hogy pótolja a vérveszteséget. Eleve ezért találtam ki, hogy étterembe menjünk. A részleteket pedig meghagytam neki.
    - Sört nem kapsz. Más alkoholt sem. Nem most – utasítottam vissza azonban a másik felvetését. Tudtam, hogy egy kis sörtől nem lesz semmi baja, de nem akartam, hogy ilyesmit igyon, amikor velem van. Nem tudtam volna rendes okot mondani rá, hacsak nem azt, hogy rossz érzés lett volna nézni, ahogy eltünteti az alkoholt. Ez színtiszta önzőség volt, de nem tágítottam ettől a megkötéstől. Nincs pia - De ha bármi egyebet szeretnél inni, akkor szerzünk. Az indiaiban árulnak üdítőt meg vizet?
    Talán kicsit goromba voltam ezzel az üggyel kapcsolatban, de nem tudott érdekelni. Most nem. Majd… esetleg máskor megengedem neki. De amikor nem voltam vele, így is annyit vedelt, amennyit akart, és esélyem sem lett volna megakadályozni. Pedig még olyan fiatal… utáltam a gondolatot, hogy piáljon.
    - Úgy hallom, kifaggattad Amyt. Hát, az emberekkel való kommunikáció sosem volt az erősségem. Vele sem akarok rosszul bánni, de fegyelmet kell tartanom. A mosolygás meg csak ritkán megy. Nem vagyok az a vidám fickó – néztem rá végül, mikor ehhez a témához értünk. Csodálkoztam rajta, ha a kis alkalmazottam nem csak rosszat mondott rólam. Elég rossz arcomat mutattam előtte, ezt egyáltalán nem tagadtam, és ha bármi jót meglátott bennem, az nagyon meglepett.
    - Egyébként szerintem te már most többet tudsz rólam, mint ő. Többet, mint bárki, aki hirtelen eszembe jut – árultam el neki halkan. Ez nem volt teljesen igaz, azok után, ahogy múltkor megmutattam az elmémet Leonak. Ő most mindent tudhat, ha össze tudta rakni a képet. Mégis… azok a dolgok mind olyan réginek tűnnek. Azóta megismertem Thomast és ez olyan sokat változtatott. Már volt valami, amire koncentrálni tudtam a rosszabb pillanatokban, a bosszúmon kívül. Kezdtem megismerni az érme egy másik oldalát, és ez meglepően gyorsan nagy és pozitív változást eredményezett. A bosszúról így sem mondtam le, de már volt türelmem szépen kivárni a megfelelő pillanatot, és jobban átgondolni a terveimet. A rögtönzésnek vége.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Vas. Szept. 17 2017, 23:14

    - Hmm... Oké. Nem vagy vegetariánus, ugye? Bár, ha az vagy, az se baj, mert van zöldséges is...
    Megforgatom a szemem a válaszát hallva.
    - Ne máááár... Most komolyan? 19 vagyok, nem egy pisis kölyök! - lázadozom zajosan, és morcosan nézek rá. Természetesen meg tudom szerezni a piát, ha akarom. De nem ezen a környéken, hanem a sajátomon. Mindegy, mert van nálam más, amivel tudunk lazítani, de ezt még nem tudja. - Biztos van. Cumisüveget is kapok hozzá? - jegyzem meg pimaszul, de egyelőre ejtem a témát.
    - Nem baj, neked jól áll a komolyság. De Amy ijedős nagyon. - Felé fordulok, és felvonom a szemöldököm az utóbbi kijelentésére. - Hűha... Akkor tényleg nincs sok közeli kapcsolatod. Én is alig tudok rólad valamit. De most evés közben rengeteg időd lesz kitálalni az életedről.
    Odaérünk az indiai büféhez, ami tényleg egy nagyon pici helyiség. Két asztal fért be ide összesen, meg egy pult. Megnézem a kifüggesztett étlapot, majd kértem két adag csirke biryanit extra szaftosan, két mango lassit, és egy adag chapatit. Egy kicsit várnunk kell, úgyhogy nekitámaszkodok háttal a falnak, és nem csinálok mást, csak nézem Briant.
    - Furcsa téged egy ilyen helyen látni - jegyzem meg.
    Nagyjából öt perc múlva készül el a kajánk. Aranyos kis dobozokba pakoltak mindent és papírzacskóba. Hagyom, hogy Brian mindent kifizessen.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Vas. Szept. 17 2017, 23:41

    Could you like me?

    Nem vagyok vegetáriánus, az alkoholra meg akkor sem beszél rá. Megmondtam neki, hogy nem a kora miatt nem engedem inni, csak nem akarom, hogy a fejébe szálljon így a vérvétel után. Pont. A cumisüvegre pedig már a fülem botját sem mozdítottam. Ha nem érti a jó szándékot, akkor nagyon sajnálom.
    - Azt hiszem, nem csak én tartozok egy szép hosszú mesével magamról. Te is elég ügyesen titkolózol – dobtam vissza azt a bizonyos labdát, amikor megvádolt azzal, hogy nem mesélek eleget magamról. Legalábbis én így vettem a megjegyzését, és emlékeztettem is, hogy én sem tudok róla sokkal többet, mint ő rólam. Mégis, itt voltunk, és az elmúlt sok-sok évhez képest nagyon jól és feltűnően gyorsan összebarátkoztam vele. A nephilimek tényleg tudhatnak valamit. Még ha ő egyelőre csak kis tanonc is.
    Az étteremben gyorsan a háttérbe húzódtam, és hagytam őt érvényesülni. Nagyjából a felét nem ismertem annak, amit rendelt, ezért csak kíváncsi lehettem rá, mit is eszünk. Érdekesen hangzott, de reméltem, hogy ehető is lesz. Azért belegondolva, az indiai konyha tartogathatott meglepetéseket. Amikor végzett a felsorolással, a pultban dolgozó személy elindult hogy összecsomagoltassa a vacsoránkat, én meg csak megálltam Thomasszal szemben és együtt vártunk.
    - Miért? Pedig még csak nem is vagyok az az öltönyben kaviárt kanalazgató típus – mosolyodtam el halványan azon, amit mondott. Ennyire nehéz lenne engem egy átlagos helyen elképzelnie? Vagy csak azért, mert kimozdultam a lakásomból? Ezt mindenképp hallanom kellett.
    Egész gyorsan összekészítettek mindent, néhány perc múlva már zacskókkal a kezünkben távoztunk és indultunk a park felé.
    - Elég késő van így sétálgatni, nem gondolod? Talán mehetnénk valami közelebbi helyre – vetettem fel a kósza ötletet, amikor rájöttem, hogy milyen messzire is indultunk - Rég kihűl minden, mire odaérünk – vetettem be a fő érvemet is azonnal.
    - Hacsak… Thomas, teleportáltál már valaha? – kíváncsian sandítottam rá, bár nem gondoltam, hogy lennének ilyen tapasztalatai. De ezen könnyen segíthettünk, hiszen egyetlen szempillantás alatt a parkba tudtam varázsolni magunkat, ha beleegyezik.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Hétf. Szept. 18 2017, 00:13

    Nahát... észrevette? Feltűnt neki, hogy még ha sokat is beszélek néha, nem mondok semmi olyat magamról, ami bármit is elárulna? Legalábbis, én így gondolom. Közben persze lehet, hogy egy-egy mondatból is igen sok minden leszűrhető. A pszichológusoknak vannak erre módszereik. Ők fognak, bescannelnek, és analizálnak. Lehet, hogy ő is ezt teszi. Úgyhogy csak villantok rá egy féloldalas vigyort, melyben kifejeztem egyetértésemet. Igen, tényleg titkolózom. Örülök, hogy nem tetszik neki, mert ez azt jelenti, érdeklem.
    - Ha valamit tudni akarsz, akkor kérdezd meg. És tudod, mit? Ma minden kérdésere válaszolni fogok. Hálából a vacsoráért.
    Miközben a falat támasztom, és nézem őt hunyorogva, mint egy macska, aki a tetszését fejezi ki, úgy érzem, le se akarom venni róla a szemem soha többé. Azt kívánom, bárcsak közlebb lépne hozzám, és megfogná a derekam, magához húzna, és...
    Nem. Abba kell hagynom ezt a gyerekes fantáziálgatást. Félek, hogy pont ezzel erősítek rá a vonzalomra, amit amúgy is érez: azzal, hogy vizionálom az akaratomat. Nem kényszeríthetem semmire.
    - Mert inkább egy elegáns, Michelin-csillagos étteremben tudnálak elképzelni, egy gyönyörű, felcicomázott nő társaságában, mint velem. De ha ez sem... akkor milyen típus vagy, Brian Cox? - kérdezem felszegett állal, először mondva ki a nevét azóta, hogy beléptem a lakásába, és őt kerestem.
    Áttörés. Talán csak nekem, neki fel se tűnik.
    Felkapom a csomagot, és indulunk. Engem nem zavar a távolság, őszintén.
    - Hmm... Erre nem gondoltam - ismerem el a kihűlés nagyon is valós problémáját. Nem mintha hidegen nem lenne finom, de azért melegen mégis jobb.
    - Teleportáltam-e? - kérdezek vissza felnézve rá, és elvigyorodok. - Nem! Te tudsz? És engem is el tudsz vinni? Menjünk! - fordulok szembe vele, és kezdek el hátrafelé lépdelni, csak hogy a fölsőjébe kapaszkodva magam felé húzhassam, és úgy kérlelhessem.
    Az is nagyon szuper volt, mikor Gabriel kapott fel, és repült el velem. Ha Brian tenné ugyanezt, és őhozzá simulhatnék oda... Mámorító lenne.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Hétf. Szept. 18 2017, 00:53

    Could you like me?

    Érdekes elképzelései voltak rólam. Alig hittem el, hogy ilyen képet festek a fejében. Mondjuk néhányszor megfordultam csillagos éttermekben, de sosem azért, mert kedvem szottyant hozzá.
    - Az a fajta, aki inkább házhoz rendel, és ki sem teszi a lábát, ha nem muszáj – árultam el neki a valóságot, de csak miután sikerült felépülnöm a borzongásból, amit az váltott ki, ahogy kimondta a nevem. Eddig is így mondta? Próbáltam visszaidézni akár egyetlen alkalmat, de rá kellett jönnöm, hogy még talán nem is használta a nevemet. Különös, de most, hogy megtette, nem is bántam, hogy csak ritkán dobálózik vele. Minden alkalommal elalélni, mikor megszólít, nem lenne praktikus.
    Fogtuk, amiért jöttünk, fizettem, és indultunk. Aztán felvetettem, hogy gyorsíthatnánk a parkba jutáson. Tetszett neki az ötlet, de nem hittem volna, hogy tudja, mire vállalkozik. Széles vigyor jelent meg az arcomon, ahogy a pólómba kapaszkodott. Szemtelen kis nephilim, de imádom, mikor ilyen!
    - Máris indulunk! – fogtam meg a karját, amelyikkel maga felé húzott. A szemeibe néztem, és egy másodperc múlva már el is tűntünk a nyílt utcáról (amit egy járókelő sem vehetett észre mert varázslat) és a következő pillanatban a park közepén bukkantunk fel, egy szép füves helyen, ahol a közelben sem volt senki más. Mivel először teleportált, teljesen normális, ha elszédült és egy kicsit rosszul érezte magát, de hamarosan jobban lesz.
    - Itt is vagyunk. Remélem nem ment el az étvágyad – kacsintottam rá, majd elengedtem a karját, és letelepedtem a fűbe, csak teljesen egyszerűen és elkezdtem bontogatni a nálam lévő szatyrot.
    - Azért jól vagy? – pillantottam rá olyan fél perccel később, mert azért bántott volna, ha most elszúrtam az estélyét egy jó kis hányingerrel. Nem ez volt a célom.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Hétf. Szept. 18 2017, 01:50

    - A házhoz szállítás a legjobb dolog, amit az étermek ki tudtak találni valaha - értek egyet vele. Persze, gondolhattam volna. Remete életet él abban a lakásban. Az előbb azt mondta, én ismerem a legjobban. Lehet, hogy a közeli éttremek futárai állnak utánam hozzá a legközelebb.
    Végre nem olyan mereven és félénken reagál arra, ahogy viselkedem vele. Kezd feloldódni, vagy csak kezdi megszokni, hogy nem fogom vissza magam vele szemben. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen belemegy, hiszen eddig szerette magát kéretni, de most elkap, magához ragad, és már érzem is a varázslat szédítő örvényét magamban.
    Soha nem használtak még rajtam ilyen mértékű mágiát. Mintha felrobbant volna mellettem valami, zúgni kezd a fülem, nem hallok semmit és forog velem a világ. Hosszú másodpercekig Brianbe kapaszkodom, fejem a mellkasába fúrva és szorosan ölelve magamhoz, attól tartva, hogy mindjárt összeesem. Aztán kezd jobb lenni, úgyhogy fellélegzem, és felnézek rá. Elengedem, hátrébb lépek, azaz le akarok ülni, de nem megy, mert előtte tennem kell egy tétova és szédült kört, mielőtt térdre esnék a mágus mellett közvetlenül, a vállába kapaszkodva.
    - Ez a teleportálás király volt! Bár nem számítottam hogy ennyire fejbe ver... - vallom be őszintén, és hátrasimítom a hajam. Körülnézek, hogy lokalizáljam, hol is vagyunk. Annyira mások a fényviszonyok, hogy úgy érzem, másik idősíkba is kerültünk, nemcsak másik helyre. De aztán lassan balanszba kerülök önmagammal és az anyafölddel, és nyugodtan kinyúlok az ételért.
    - Teljesen jól vagyok! Kicsit megszédültem, de minden oké. Az étvágyam nem megy el ennyitől. Akárhová tudsz teleportálni a világon? - kezdem faggatni, miközben sikertelenül bontogatom a csomagolást a dobozon. Van rajta egy csomó, amit nem tudok kibontani, ezért odanyújtom Briannek, hogy bogozza ki, és inkább a joghurtos mangóturmix után nyúlok, amiről miután leveszem a pohár műanyag tetejét, nagyot kortyolok. Isteni, édes és hideg, és baromi jó az íze.
    - Ez a kedvenc italom. A whisky után. Jó étvágyat! - mondom, és az ölembe veszem a kaját, remélhetőleg úgy, hogy Brian az enyémet is kibonotta, máskülönben képtelen leszek kirágni a csomagolást, mint egy kisegér.
    - Szóval... mire vagy még képes? A teleportálás ilyen mindennapos dolog a varázslóknál? - kezdem máris faggatni. - Azt érzem, hogy rengeteg erő van benned, de nem sok másik mágust ismerek. A többiekhez képest... erősnek számítasz?
    Nem mintha különösebb jelentősége volna ennek. De mióta Gabriel tanítani kezdett, mindenhol a varázslást keresem. Tudásvágyam kielégíthetetlen, és Brian remek forrása lehet az információnak.
    - Már csak azért is... Mert tudnod kell valamit a nephilim vonzerőről. Elméletileg minél gyengébb egy nephilim vérvonala és minél erősebb a mágusé, annál kevésbé hat rá bódítóan. Az én vérvonalam nem annyira erős. Az anyám egy alsóbb rangú angyal. Ellen tudsz nekem állni könnyedén. Ha akarsz... - teszem hozzá egy újabb pimasz kis hunyorgással.
    Az előbb ő maga is kacsintgatott, na hát azt nem fogok, de nem leszek szégyellős.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Hétf. Szept. 18 2017, 16:55

    Could you like me?

    Egyáltalán nem szeppent meg, pedig láttam rajta, hogy egy kis ideig nem találta igazán a helyét. Jól viselte a teleportálást és még azt a csinos kis száját sem fogta be egy pillanatra sem. Pedig annyit legalább vártam, hogy majd elcsendesedik egy időre. De még élvezte is a pimasz!
    Leültünk és bontogatni kezdtük az ételes csomagokat, és rövidesen már két dobozt találtam a kezemben. Elnyomtam egy sóhajt és megküzdöttem a Thomashoz tartotó csomagot védelmező madzaggal.
    - Elvileg bárhová. Kell, hogy legyen valamilyen képem a helyről, ahova menni akarok, de nagyjából ennyi a megkötés. Néha jól jön, hogy nem kell használnom a tömegközlekedést
    Legyőztem a csomót, eltávolítottam a csomagolást és visszaadtam Thomasnak az ennivalóját. Ő ekkor már a turmixot kortyolgatta, ami állítólag nagyon finom volt, szóval már vártam, hogy megkóstolhassam a sajátomat. Tudni akartam, mi az, amit annyira szeret rajta. Befejeztem a saját dobozom kicsomagolását, és már ehettünk is.
    - Jó étvágyat! – kívántam viszont, majd komótosan nekiláttam az evésnek. Amit először megkóstoltam érdekes volt, fűszeres, de egyáltalán nem rossz. Az első pár falat után úgy döntöttem, hogy bejön. Nem habzsoltam, főleg mert közben folytattuk a beszélgetést, és időt szakítottam rá, hogy válaszoljak a fiú kérdéseire.
    - Első sorban rúnákat használok. Rengeteg mindenre jók. De sosem rajzolom őket bőrre úgy, mint a nephilimek. Mi mindig valamilyen anyagot használunk erre, ahogy a múltkor láttad. Éééés… irányítani tudom az időjárást. Szelet, esőt, vihart, havat, napsütést. Amihez épp kedvem van
    Magamhoz vettem a saját turmixomat, egy mozdulattal megszabadultam a tetejétől és az italba kortyoltam. Jó íze volt, bár már akkor tudtam, hogy nekem nem lesz a kedvencem. Bár néha azért meg tudtam volna inni.
    - A teleportálás általában az időjárás irányításában jeleskedő mágusok sajátja. Fogalmam sincs miért jár együtt a kettő, de így van. Hát… azt hiszem igen, mondhatjuk, hogy erős vagyok. Miért? – vontam fel a fél szemöldököm az utolsó kérdésen. Persze, talán csak úgy érdekli, mert azért jó tudni, hogy hol áll a ranglétrán a mágus, akivel együtt lóg mostanában, de ha mégis van valami különlegesebb oka, amiért rákérdezett, akkor hallani szerettem volna. Amit mondott, arra nem voltam felkészülve, de mire lenyeltem a falatot, amit a számba vettem, míg kifejtette a helyzetet, addigra rájöttem, hogy már én is gondolkodtam ezen, és most, hogy felhívta rá a figyelmem, ideje volt állást foglalnom.
    - Igen, azt hiszem, elég erős vagyok. Ellen tudok állni, ha akarok – fordultam felé somolyogva. Azt egy szóval sem mondtam, hogy szándékomban állna ellenállni, hagytam, hogy találgasson. De ha figyelt a hangsúlyra, rájöhetett, hogy inkább hajlok afelé, hogy hagyom magam elcsábítani, ha az a terve. Még nem döntöttem véglegesen vele kapcsolatban, de eddig azt tapasztaltam, hogy jobb érzés hagyni, hogy elvarázsoljon.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Hétf. Szept. 18 2017, 21:38

    - Ha bárhová elteleportálhatsz, akkor gyakorlatilag bejárhatod az egész világot! Vagy már mindenütt jártál? Ennyi év alatt biztos minden szép helyen voltál. De ha nem, akkor el kell kezdened. És engem is vigyél magaddal! - teszem hozzá. - Megnézném Velencét. És Dubajt is. Állítólag ott olyan meleg van, hogy képtelenség lélegezni. Elvihetnél a sivatagba, vagy egy piramis tetejére... A Mount Everest csúcsára! Üldögélhetnénk a szobor nyakában Rio de Janeiroban... - ábrándozom, vagyis inkább, sorolom neki a kívánságlistámat. Remélem, jegyzetel. - Vagy ahhoz mit szólnál, ha felteleportálnál a levegőbe bennünket, és  szabadesésben zuhannánk, egészen addig, míg nem közeledünk a földfelszínhez, utána pedig elrepíteném magunkat?
    Jó, kicsit elszállt a fantáziám. Átveszem a dobozt némán. Édes a gondoskodása, és főleg az tetszik, hogy szó nélkül tudta, mit szeretnék, és megtette, és ugyanúgy minden további nélkül visszaadta a kajámat. Soha nem éreztem még úgy, hogy valaki ennyire megértene, szavak nélkül is. Gabriellel sem. Azt hiszem, ezért szeretek annyira Brian közelében lenni.
    A biryani tényleg kicsit kihűlt, de nem olyan vészesen. Kibontom az alufóliába tekert lapos tortilla szerű kenyeret. Igazából szerintem nagyjábl ugyanaz, csak az indiaiak chapatinak hívják. Még kicsit meleg. Beletumkolom a currys rizsbe és eszem egy falatot, de sokkal jobban érdekel most, amit mond. Nem eszem olyan mohón, mint korábban. Talán azért, mert már nem napi egyszer eszem, hála Briannek.
    - Úgy érted, akár most azonnal szakadó jégesőt tudnál fölénk varázsolni? Vagy hóvihart és tornádót? Tavaly az özönvizet is te csináltad? Vagy valaki közületek?
    Ezen a ponton elég kérdést tettem fel, hogy biztonsággal bekaphassak egy újabb falatot.
    - És ti... klánokban léteztek, ugye? Mármint, a mágusok. Az egész családod képes viharokat szítani? De nincs erre valami egyezmény? Ez nagyon durva képesség. Mi van, ha úgy döntesz, csinálsz egy kis cunamit itt az óceánon, és meghal egyzilliárd ember? Ki akadályozna meg benne?
    Repkednek belőlem a kérdések. Mindent, de mindent tudni akarok róla, az erejéről, a világáról. És különben is, amíg az én kérdéseimmel van elfoglalva, addig nem teszi fel a sajátait.
    Amint kacéran rám néz, és ezt a választ adja, mintha megfordulna velem a világ, és a feje tetejére állna. Lenyelem az aktuális falatot, és csak nézek rá elolvadva. Ez a mondata százezer dolgot jelenthet, és jelent egyszerre. Nem tudom felsorolni mindet, de abban biztos vagyok, hogy nem akar ellenállni, hogy nincs ellenére, hogy vonzom, hogy örül neki, hogy vonzom, és hogy teljesen tisztában van a saját és az én erőmmel is. Erősebb nálam, legalábbis ezt sugallja, és ez... ez elképesztően szexi.
    - Voltál már szerelmes? - szalad ki a számon az újabb kérdés, mielőtt megállíthatnám.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Hétf. Szept. 18 2017, 23:03

    Could you like me?

    Hirtelen nagyon belelkesedett, és máris minivakációkat kezdett szervezni nekünk, de nem zavart ezzel, mert addig is, amíg szóval tartotta magát, én nyugodtan ehettem. Lassan falatoztam, mégis egy kis előnyre tettem szert mire a végére ért és elvárta, hogy valami véleményt hozzáfűzzek az ötleteihez.
    - Egyszer talán majd elviszlek ide-oda, ha tényleg ennyire fontos neked ez az ötlet. De készíts pontos terveket, mert unatkozni felesleges elmenni a világ másik végére! – zártam le ennyivel a dolgot. Velence, Dubai, Egyiptom, Mount Everest, Rio… szép kis lista. A zuhanós-repülős ötleten pedig már el sem gondolkodtam. Az nagyon merész volt. Túl merész. A múltkor mintha azt mondta volna, hogy nem tud repülni, de lehet, hogy csak rosszul emlékszem. Az biztos, hogy sérült a szárnya. Vagy legalábbis az volt, azóta meggyógyulhatott. Vajon megint lepattintana, ha felhoznám a témát? Ezt ma még ki kell próbálnom, ha el nem felejtem. Talán egy kicsit később. Először együnk.
    - Akármelyik pillanatban. Bármit. Amilyen időjárást csak szeretnék – bólogattam, és már gondolkodtam is rajta, mivel mutathatnám be. Egy kis szél lehetett akár véletlen is, pár csepp eső meg túl feltűnő lett volna másoknak. Bár ha hisz nekem, akkor felesleges fáradni a bemutatóval – Ahhoz az özönvízhez semmi közöm. Tudtommal más mágusoknak sem. A természet magától is csinál ilyesmit
    Kezdett megint belelendülni és egyre bonyolultabb kérdéseket kaptam, ami kezdett egy kicsit feszélyezni. Vennem kellett egy nagy levegőt, mire belefogtam.
    - Családokban élünk. Vagyis a legtöbben. Ott tanulunk, segítünk egymásnak, ha kell, és a szerencsések tényleg a családjukkal lehetnek mindig. De ez nem egy nagy, zárt dolog, a családok hatalmasak, központjaik vannak több helyen is a világon és senkinek sem muszáj a többiekkel maradnia, ha nem akar. Minden család egy bizonyos irányzatra specializálódott, ami a varázslást illeti, de nem biztos, hogy minden vérszerinti leszármazott éppen abban lesz tehetséges. De igen, a családomban a legtöbben befolyásolni tudják az időjárást. A képességek használatára bonyolult szabályok vannak, bár első sorban erkölcsiek. De megbüntethetnek, ha pusztítasz az erőddel. Akár meg is ölhetnek, ha veszélyesnek találnak
    Az utolsó mondattal egy kicsit messzire mentem és azonnal el is hallgattam. A halálbüntetés említése azonnal bekapcsolt valamit az agyamban, és egy fájdalmas kattanás és néhány előugró emlékkép jelezte, hogy erről inkább nem kéne beszélnem. Túl fájdalmas téma. Inkább hagytam, hogy belefolyjunk valami másba, valami érdekesebbe.
    Nyilvánvalóvá tettem számára, hogy nem zárkózom el, és talán még engedek is a csábításnak. Ez egy olyan dolog volt, amivel kapcsolatban még semmit sem értettem teljesen, de az ösztöneim azt súgták, hogy épp ideje egy kicsit kinyílnom valakinek. A következő kérdése azonban rámijesztett, soha nem beszéltem senkivel ilyesmiről. Lehajtottam a fejem és a maradék rizsemet figyeltem.
    - Nem. Még soha – leheltem a választ alig hallhatóan. Thomas felé sandítottam a szemem sarkából - Te voltál már szerelmes?
    Ő fiatalabb, nem olyan furcsa, ha még nem érzett ilyet. Az én esetem más volt, leéltem annyi évet, amennyi egy átlagembernek összesen megadatik és még soha nem kerültem senkihez közel ilyen módon. Ez árulkodott a szociális képességeimről és a furcsaságomról. Én pedig azt is tudtam, hogy eddig féltem beengedni bárkit, mert nem akartam bántani senkit. Veszélyes vagyok, jobb, ha nem törődnek velem.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Kedd Szept. 19 2017, 00:15

    Elhúzom a szám. Úgy látom, őt cseppet sem érdekli az utazás, és meglehetősen mogorva a reakciója arra is, hogy elvigyen ide-oda. Bár, végül is nem mondott teljesen nemet.
    Szó sincs róla, hogy nem hiszek neki a képességeit illetően. Egyszerűen csak túl fura, és nem valami kézzelfogható, de hát biztos ez is hasznos. A primitív törzsek például a hozzá hasonló varázstudókat bizonyára istenként tisztelték.
    - De nem tudtátok volna... megakadályozni? - célzok a new yorki árvízre, és ezzel együtt az összes természeti csapásra, amelyek rengeteg embert megöltek. - El tudsz altatni egy kitörő vulkánt? Meg tudod mondani a tájfunnak, hogy ne tépázza meg az egész partvidéket? Végül is az is pusztítás, ha nem akadályozod meg a katasztrófát, pusztítani pedig nem szabad, szóval... Nem értem.
    Most rajtam a sor, hogy egyek, úgyhogy a számba lapátolok néhány falat kaját, miközben próbálom felfogni a furcsa hierarchiájukat, vagyis családfelépítésüket.
    - Mesélj a családodról. Hol élnek? Miért nem veled? Nem lenne erősebb a klán, ha mindenki egy helyen lenne?
    Újabb adag kaja, rágás, nyelés. És aztán a kedvenc kérdésem jön, ami után ismét eljátssza a kedvenc műsoromat. Zavar, pirulás, még több zavar. Legalábbis ezt remélem, azonban érzékeny pontra tapinthattam, mert... mert nem ez történik, csak egyszerűen lehorgasztja a fejét. Hangosan lenyelem a mango lassit, és letörlöm a mosolyt a képemről. Gyorsan ki kell találnom valamit, mielőtt ismét megfagy a hangulat.
    - Hát... én rengetegszer. Elég... szélsőségesek az érzelmeim. Általában - magyarázom meg röviden. Nem megyek bele abba, hogy ez valószínűleg azért van, mert félvér vagyok: félig ember, félig angyal, és ezért ide-oda csapongok örökké a dolgok közt. Nem hiszem, hogy ez a téma most ide illene.
    - Mióta megígértem, hogy minden kérdésedre válaszolok, azóta ez még csak a második kérdésed. Az első az ételről szólt - emlékeztetem. Nem akarom, hogy szomorkodjon, úgyhogy jobb híján feláldozom magam, mint témát.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Kedd Szept. 19 2017, 22:06

    Could you like me?

    A kérdések egyre szemtelenebbek és idegesítőbbek lettek. Amikor már ott tartottunk, hogy miért nem akadályozok meg minden vihart, hurrikánt és vulkánkitörést a világon, már igazán éreztem, hogy lassan véget kéne vetnünk ennek a kérdezősdinek. Még addig, amíg fel nem húzom magam rajta, hogy engem hibáztat, amiért léteznek árvizek.
    - A természet döntéseibe nem szólhatunk bele. Nem állandóan. Előbb-utóbb észrevennék és puff, lelepleztük a varázslatot. Ez nem így működik. Egyszer-egyszer még elmegy, de NEM akadályozhatunk meg mindent természeti katasztrófát
    Igyekeztem jelezni a hangsúlyommal, hogy kezd messzire menni, és nem szeretném, hogy folytassa az akadékoskodást. Az összes szabályt, ami ezzel kapcsolatos, úgysem tudtam volna itt helyben elmagyarázni neki, ha pedig feldühít, annak sajnos következményei lesznek. Így hát váltottunk a következő témára, ami a családom volt. Nem sokkal kellemesebb.
    - Skóciában születtem, ott lakik a családom. Már rég nem beszéltem velük, mert elküldtek, mikor egy nagyon rossz dolgot tettem és közveszélyes őrültnek nyilvánítottak. De egy máguscsaládnak nem csak egy ága van. Rengeteg helyen élnek hozzám hasonlók, akik talán nem a vérrokonaim, de akkor is ugyanabba a Családba tartoznak. Ez nem olyan, mint az emberi értelemben vett család. Ez sokkal nagyobb és bonyolultabb dolog. Például itt New Yorkban is van egy központ a családomba tartozóknak. Oda mehetnek, akik tanulni akarnak vagy segítségre van szükségük, esetleg csak találkozni akarnak más mágusokkal. De nem mindenki olyan összetartó. Vannak, akik együtt élnek több másik mágussal, de gyakori az is, hogy valaki a saját útját járja. Ez csak így van és kész
    Kezdett kimeríteni a mágustani gyorstalpaló, a magyarázás és a tanítás sosem volt az erősségem. A következő kérdés mégsem oldott fel, pedig annak semmi köze nem volt a varázsláshoz. Egy kicsit magamba fordulva válaszoltam, ekkor jutott újra az eszembe, hogy mennyire nem szabadna most itt lennem. Ha közel engedem a fiút, előbb-utóbb ártani fogok neki, és egész eddig ezt akartam elkerülni. Mégis, voltam elég önző ahhoz, hogy hagyjam magam elsodorni és behódoljak Thomas személyiségének és annak a csipetnyi nephilim vonzerőnek, ami úgy lengte körbe állandóan, mint egy finom parfüm. El tudtam vonatkoztatni tőle, de néha mégis megcsapott az a csodás illat. Vagy ez esetben energia.
    Most nekem kellett kérdeznem, ezért kihúztam magam ültömben és vettem egy mély levegőt, míg gondolkodtam azon, mit szeretnék pontosan tudni. A „minden” sajnos nem számított kérdésnek.
    - Hol laksz és kivel? Kik a szüleid? Úgy nevelkedtél fel, mint egy közönséges ember? Rendes iskolába is jársz? Miért kell eladnod a véred egy kétes erkölcsű mágusnak ahhoz, hogy ne halj éhen? – soroztam meg szegényt kíméletlenül. Visszafordultam felé, és érdeklődve méregettem az arcát zöld szemeimmel. Sok kérdésem volt, és csak alig párat tudtam megfogalmazni, de egyelőre azokkal kellett beérnem, amelyeket szavakba tudtam önteni.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Kedd Szept. 19 2017, 23:14

    Sok mindent megmagyaráznak a válaszai. Most már kezdem érteni. Azt is keztem érezni, hogy bosszantom, mint egy piaci légy, ami mindenre rárepül, amire nem kéne: én is mindenbe beleütöm az orromat. Hát, tény, mások is idegesítőnek és szemtelennek tartanak néha. Majd megszokja. Nem személyes.
    - Szóval te ilyen magányos farkas típus vagy - állapítom meg. - Bár, ez eddig is egészen nyilvánvaló volt - fűzöm hozzá, és nagyot harapok a lapos kenyérből.
    Látom, kicsit nehezére esik kérdezni. Talán nem érdeklem egyáltalán, ezért tanácstalan, hogy mi legyen az az udvarias semmiség, ami felől érdeklődni kezd. Remélem, nem azt kérdezi majd meg, hogy hogy megy a suli. Ennél aztán végül is sokkal kreatívabb kédéseket tesz fel.
    Én pedig rájövök, mennyire nem volt jó ötlet ez a játék. Amint én kerülök a kérdések kereszttüzébe, rádöbbenek: most aztán nem titkolózhatok tovább. Nyelek egyet, iszom egy kortyot, hogy húzzam kicsit az időt a válaszok előtt, és lelkileg felkészülhessek rájuk.
    Aztán beszélni kezdek. Többnyire tárgyilagos és semleges a hangom.  
    - Egy Daniel Mackenzie nevű férfival lakom együtt, aki a nagybátyámnak adja ki magát, de valójában nincs köztünk rokoni viszony. Anyám őrá bízott a születésem után néhány hónappal, mikor már elég idős voltam ahhoz, hogy ne kelljen szoptatnia. Az anyám egy Esther nevű angyal, egy azok közül, akik megvetik az embereket. Az apámról semmit sem tudok, csak azt, hogy nem angyal. - Elgondolkozom egy kicsit, hogy mit is kérdezett még. - Nem embernek neveltek, hanem nephilimnek, akinek az a dolga, hogy megvédje a halandókat a természetfelettitől. Tudok vívni, és használni a legtöbb fegyvert. Szinte mindet, amit ismerek. Tudok lőni pisztollyal, puskával, még íjjal és nyíllal is. Azt tanultam, hogy a vámpírok, a vérfarkasok, a cambionok, és mindenki gonosz. Még némelyik mágus is. És főleg az angyalok. De a mágusok közt van pár szövetségese a nephilimeknek. Persze, én nem ismerek egyet se. Bár egyszer találkoztam egy fickóval, aki korábban használta a véremet. Merthogy Daniel hetente kétszer levette a vérem, hogy eladja, vagy elajándékozza. Azt mondta, ezzel nyerem meg mások jóindulatát. De aztán leesett a tantusz, hogy csak ebből akarja fedezni a kártyatartozásait és a prostikat. Szóval azóta nem hagyom, hogy vért vegyen tőlem. De azóta nincs otthon se étel, és ha múlt héten nem fizettem volna be a számlákat, már villany se lenne. Amúgy, járok suliba. Végzős vagyok a Northshire Gimiben. Idén már másodszor, mert tavaly nem kaptam elég kreditet ahhoz, hogy letegyem a záróvizsgákat. Kicsit... pocsék évem volt. Az idei is az. De most legalább megismertem egy másik nephilimet nem olyan régen. Ő sokat segít abban, hogy erősebb legyek, és hogy képes legyek használni az erőmet úgy, ahogy igazából kellene. És... te is itt vagy - zárom le a mondanivalómat.
    Igazság szerint főleg ő az oka annak, hogy már nem gondolkozom azon, hogyan kellene betörni a fegyverszekrénybe és golyót ereszteni először Danielbe, aztán magamba is.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Csüt. Szept. 21 2017, 04:34

    Could you like me?

    Mielőtt nekiugrott volna a válasznak, még éreztem, hogy hezitált. Ezek szerint jól beletaláltam a közepébe, pedig ezek még csak az általános kérdések voltak, amik szerintem mindenkinek először jutottak volna eszébe. A legkönnyebben megfogalmazhatóak, amik csak a fontos alapinformációkra irányultak. Mégis habozott, és hamarosan azt is megértettem, hogy miért. Az egész borzalmasan hangzott. Ráadásul a fele még bűzlött is. Már az sem tetszett, hogy az anyja állítólag egy random emberre bízta, mikor csecsemő volt. Az angyal, aki utálja az embereket. Aztán ez a férfi „felneveli” és olyanokat tanít neki, hogy minden természetfeletti lény ellenség és harcolnia kell meg fegyvereket használnia. Ez komolyan nem lehet igaz! És heti kétszer vett tőle vért, hogy eladja, mégsem futotta elég kajára ahhoz, hogy jóltápláltan tartsa a fiút? Nem ismertem ezt az embert, de már most gyűlöltem. Örültem, hogy Thomas végül meglépett tőle. Mert ezt mondta, ugye? Már nem él vele. Én ezt vettem ki a szavaiból.
    - Hát … azt hiszem, nagyon rossz kezekben nőttél fel. Ki tanít egy nephilimnek olyat, hogy mindenki gonosz? Sürgősen újra kell tanulnod mindent. Remélem, a nephilim barátod segíteni fog ebben és kitisztítja a fejed. Én pedig a helyedben messziről elkerülném azt a fickót. Egyértelműen valami gonosz szándéka van veled. Azon is elgondolkodnék, hogy mennyi lehet igaz abból, amit az édesanyádról mondott – fűztem hozzá a saját meglátásomat a helyzetéhez, amint végzett. Nem tudtam türtőztetni magam, muszáj volt elmondanom, hogy hangzott ez. Aztán beláttam, hogy túlságosan elragadtattam magam, és amint ez leesett, vettem egy mély levegőt és kiemeltem az ölemből az üres ételes dobozt. Valamit még mondani akartam, de nem tudtam ránézni közben.
    - Mit szólnál, ha… heti 1000 dollárt kapnál? – tettem meg a kis ajánlatomat, csak halkan, a füvet bámulva közben. Most, hogy hallottam a helyzetről, tudtam, hogy tényleg nagyon kell neki a pénz és egyáltalán nem okozott gondot ennyivel többet fizetni. Megérdemli. Szerettem volna jobbá tenni az életét, hogy ne váljon később olyanná, mint én, és ez volt, amit tehettem. De a kérdéseim sem fogytak még el.
    - Mit szeretsz csinálni a szabadidődben? Amikor azt tehetsz, amihez kedved van?
    Ezt úgy is kérdezhettem volna, hogy ”Van hobbid?” de ezt a másik megfogalmazást szebbnek találtam, és talán nem volt annyira erőltetett. Tudni akartam róla ilyen dolgokat. Többek közt ilyeneket. Igazából minden apró információnak örültem. Viszont volt ott még néhány érdekes dolog, amiről még kérdezni is kínos volt.
    - Azt mondtad, hogy sokszor voltál már szerelmes. Volt olyan is, ami nem múlt el csak úgy? Ami komoly volt?
    Az előbbi megjegyzése után komolyan megkérdőjeleztem a vonzalmat, amit talán felőle érzek. Lehet, hogy teljesen félreértettem és nincs is ilyen, csak a nephilim vonzerő játszik velem anélkül, hogy észrevenném, de ha mégis, akkor talán csak egy csapongó tinédzser szeszélyeinek áldozata vagyok. Nem akartam az lenni. Ha pár nap vagy hét múlva új játékot talál és én már nem fogom érdekelni, akkor nem kéne beleélnem magam semmibe. A barátságunkba sem. Én ezt nem úgy képzeltem, és ha olyan régóta először megnyílok valakinek, akkor elvárom, hogy ne unjon rám és dobjon félre, mint egy régi hóbortot. Nem akarok egy lenni a sok elfelejtett kacat közt a padláson.
    - Mit gondolsz rólam? – bukott ki belőlem a következő kérdés. Tudni akartam. Tudnom kellett. Bármilyen kép is legyen a fejében rólam, látni szerettem volna, hogy tudjam, mire számítsak és el tudjam dönteni, hogy azt akarom-e. Mert egyelőre percenként mást akartam és ez kezdett kimondhatatlanul zavarni.

    Ajánlott tartalom

    Re: Cox Gallery - Brooklyn


      Pontos idő: Kedd Dec. 18 2018, 19:28