Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Yesterday at 23:03

» Játékostárs kereső
by Paola Seton Yesterday at 22:00

» Paola Seton
by Admin Yesterday at 21:15

» Folyosók
by Connor Shayeh Vas. Dec. 16 2018, 23:10

» Fangtasia
by Jazz Quinn Vas. Dec. 16 2018, 22:14

» Elkészültem!
by Paola Seton Vas. Dec. 16 2018, 21:28

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 16 2018, 21:10

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 16 2018, 20:56

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Vas. Dec. 16 2018, 20:38

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Dec. 16 2018, 19:00

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Cox Gallery - Brooklyn

    Share
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Cox Gallery - Brooklyn

    on Szomb. Szept. 16 2017, 21:21

    First topic message reminder :

    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Csüt. Okt. 12 2017, 21:53

    Could you like me?

    Elrejti a szárnyait, nem sokkal azután, hogy abbahagyom a simogatást. Bármennyire is imádtam nézni őket, el kell ismernem, hogy talán jobb ez így. Nem csodálom, hogy nem hagyja őket elöl, ha tényleg ilyen érzékenyek.
    Az elején visszatartott féltékenység mégis erőt vesz rajtam, és a vállába morgok valamit Gabrielről. Úgy gondolom, hogy a nephilim jobban megérdemelné a figyelmét, mint én. Sokkal többet tett érte, én csak kihasználom őt. Eszembe jut a szörnyűség, amit minden héten elkövetek ellene és a mellkasomba mar a bűntudat. Igaz, egyetlen centet sem költöttem el abból a pénzből, amit a véréért kapok, de akkor is bűnösnek érzem magam. Talán meg kéne mondanom neki. De hogy is tehetném meg most, amikor minden ilyen szép? Meghallgatom a válaszát, ami gyorsan eltereli a gondolataimat. Mond valamit, amivel felkelti a figyelmem, még ha nem is szándékosan teszi. Egy félmondat az egész, amit azonnal lefordítok magamnak, és kibogozok belőle egy olyan jelentést, amiről ő talán nem is tudja, hogy kimondta. Szóval minden percben én járok a fejében?
    A gondolatra széles mosoly terül szét az arcomon, de remélem, hogy nem látja, mert közben még mindig a nyakába fúrom a fejem. Különös bizsergést érzek a gyomromban, és elfog a vágy, hogy megcsókoljam, de mielőtt megmozdulnék, ráharap a fülemre és teljesen kizökkent.
    - De, hasonlítunk rá. Eddig is így gondoltam- vallom be, mikor megemlíti azt a festményt. Amikor ott voltunk, nem éreztem úgy, hogy elárulhatom neki, hogy egyetértek. Pedig láttam a hasonlóságot. Én vagyok a sötétség, amely próbál elég magasra nyújtózni a mélyből, hogy elérje a tiszta, égi fényt. Őt.
    - Szeretnéd azt a képed? – teszem fel a kérdést, és a szemeibe nézek. Egyik kezemmel az arcára simítok és kérdőn vizslatom a csillogó mogyorószín íriszeket. Ha szeretné, neki adom. Bármennyi pénzt is kapnék érte, boldogabbá tenne, ha az övé lehetne.
    Kissé idegesen kérdezem őt a jövőről. Szeretném gyakrabban látni, de neki talán más a véleménye. Vagy mégsem. A bármelyik nap iskola után terv jól hangzik, megnyugtat vele, de a későbbi javaslat már nem tetszik annyira.
    - Nem fogom hagyni, hogy miattam ellógd az iskolát. Tudok várni délutánig – közlöm vele határozottan és kivételesen hallgatva az ösztöneimre odahajolok, és megpuszilom a halántékát. Azt mesélte, hogy másodszorra járja az utolsó évfolyamot, nem akarok az ok lenni, amiért mégegyszer megbukik. Ezt tudnia kell.
    Lehunyom a szemem, mikor az ajkaink összeérnek, de ezúttal nem tart sokáig a pillanat. Csak egy puszit kapok, ami után csalódottan pislogok fel rá, majd egészen leforrázva érzem magam attól, amit utána mond. El akar menni.
    - Igen, késő van. De kérlek ne mondd, hogy nem akarok tőled semmit! Ez így nem igaz – csúsztatom ujjaimat a hajába. Fáj, hogy azt mondta, semmit. Mintha amit épp csinálunk semmi lenne. Még a parkban megbeszéltük, hogy nem bánja, hogy nem akarok egyből rámászni és a közepébe vágni. Azt mondta, neki így tökéletesen megfelel. Most mégis úgy vágta hozzám ezt a mondatot, mintha bűn lenne, hogy nem akarom ágyba vinni már most. Öltözni kezd, én pedig végignézem. Elhúzom a kezeimet az arcáról és a derekáról, nem akarom akadályozni semmiben. A combjára találnak rá kezeim, ott nyugtatom őket, míg Thomas magára húzza a pólót.
    Hogy mikor szeretném újra látni? Azonnal. Mindig. Holnap. De tudom, hogy hagynom kell neki teret, ezért átgondolom a válaszom mielőtt kinyitnám a számat.
    - Pénteken? Este aukcióra megyek, de délután szívesen találkoznék veled. Ha ráérsz – vetem fel végül. Így két napot kell várnom rá, és akkor is csak pár órát tölthetünk együtt, de valami azt súgja, hogy ez így normális. A pénteknek jónak kell lennie.
    Gyorsan megegyezünk a dátumban, és abban, hogy még telefonon megbeszéljük a pontos helyet és időpontot holnap (mert ez egy jó ürügy, hogy legalább a hangját hallhassam, és tudom, hogy nagyon gyorsan megszállott lettem vele kapcsolatban) és már semmi sincs, ami visszatartja az indulástól. Mégis, mikor mozdulna, hogy kiszálljon az ölemből, elkapom az egyik karját és visszahúzom magamhoz.
    - Várj még … Gyere ide! – kérem tőle halkan, majd magamhoz húzom egy hosszú búcsúcsókra. Szükségem van erre, még mielőtt elengedném. Ez az este a legjobb dolog, ami velem történt, és muszáj, hogy legyen mire emlékeznem belőle.
    - Hazavigyelek? – súgom ajkaira mikor nagy nehezen elengedem. Enyhén zihálok az iménti csók hevessége miatt, és nem látok mást, csak a szemeit. Ezekkel a szemekkel akarok álmodni, pontosan tudnom kell, hogy néznek ki.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Pént. Okt. 13 2017, 23:03

    Áááh, szóval eddig is így gondolt a festményre! Különös, hiszen nem ezt mondta, de ez most már mindegy. Örülök, hogy mégis egy rugóra jár az agyunk. Felkapom a fejem és értetlenül nézek vissza rá egy pillanatig.
    - Nekem akarod adni? - csodálkozom. - De hiszen egész biztos egy vagyonba kerül! Inkább tedd ki itthon valahol, és mindig nézegethetem, ha itt vagyok. Vagy az irodába. Csak tartsd meg... - kérem, bár nem tudom, mégis milyen alapon. Csak azt tudom, hogy nagyon örülnék neki. Ilyen értékes, kedves és szimbolikus ajándékot még soha nem kaptam, és meghatottan húzom mosolyra az ajkam a simítása alatt.
    - Nocsak, milyen szigorú vagy - jegyzem meg, mivel megdorgál a suliból való lógás miatt. Már csak a szemem csillogása is tudtára adhatja, hogy ez eléggé tetszik. Nem mintha bárki is megmondhatná, hogy mit tegyek, de azért szexi, ahogy megpróbál megregulázni. A kis halántékpuszija is annyira, de annyira...
    Egyszerűen csak baromi jó érzés, hogy valaki gyengéden és kedvesen ér hozzám.
    Azt hiszem, érzékeny pontra tapintottam ezzel a "nem akarsz tőlem semmit" kijelentéssel, hiszen olyan... furcsán ellenkezik. Egy pillanatra a szemeibe nézek, de aztán félretekintek. Nem tudok mit mondani erre. Tudom, türelmet ígértem neki, mégis olyan furcsán reagált az imént, mikor hozzábújtam. Bizonyára nagyon kínos helyzetbe hoztam, és emiatt olyan, mintha elutasított volna. Sajnos nem elég magas az érzelmi intelligenciám ahhoz, hogy ezt másként tudjam kezelni. Sőt, valamiért még a kezeit is eltolom a combomról.
    - Ha simogatsz, nem fogok tudni elindulni - figyelmeztetem, és megigazítom a fölsőt magamon. - Péntekenként találkozom Gabriellel - mondom rögtön aztán, ahogy felajánlja, de mielőtt azt hinné, kifogást keresek, hozzáteszem: - Mit szólsz a szombathoz? Nekem pár óra nem elég belőled. De telefonon is megbeszélhetjük - egyezem bele, nem akarom feltartani tovább.
    Felemelkedem róla, hogy kimászhassak az öléből, de hirtelen visszaránt, én pedig meglepetten huppanok újra a combjaira. Halkan felnevetek, és a hajába túrva viszonzom a csókját, édesen és soká búcsúzkodva, részletesen elmondva nyelvemmel és ajkaimmal, mennyire is fog nekem hiányozni szombatig. Én is kifulladok kicsit ettől a hévtől, és Brian is elképesztően szexi így, összekócolva és lihegve. Szörnyen perverz gondolataim támadnak, miközben mélyen a szemeibe nézek, elveszve a zöld százezer színárnyalata közt.
    - Nem! - felelem röviden, kicsit ijedten. Nem láthatja meg, hogy hol lakom. Azonnal véget akarna vetni a kapcsolatunknak. És ha Daniel otthon van... vele se találkozhat! Nem, kizárt, hogy hazavigyen. - Jó... jó lesz sétálni. Lehűtöm magam. Kicsit túlságosan rád vagyok gerjedve...
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 79
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Hétf. Okt. 16 2017, 22:06

    Could you like me?

    Visszautasította a képet, pedig tényleg nagyon szívesen neki adtam volna. Arra következtettem, hogy az értékétől ijedt meg, ezért kért meg, hogy csak tegyem ki valahol, ahol mindig láthatja. Nem szóltam, csak bólintottam egyet, de magamban még nem zártam le az ügyet. Az a festmény őt illeti, és oda fogom neki adni, de ma már nem vitáztam ezen többet.
    Azt viszont határozottan megmondtam neki, hogy nem engedem, hogy miattam lógja el az iskolát. Nem akartam én lenni az oka egy újabb rossz évnek, ezért ezt már most közöltem vele. Megpusziltam a halántékát, ő pedig az ajkaimat. Azt hittem, ilyen szépen fog folytatódni az este, de gyorsan a nyakamba öntötte a hidegzuhanyt. Azt mondta, nem akarok tőle semmit, és hiába ellenkeztem, nem gondolta meg magát. Letolta a kezeimet a combjáról, és olyan hűvösen nézett rám, hogy egy kicsit összetörtem. Az egésznek a tetejébe pedig még a pénteket is lemondta. Gabriel miatt. Kezdtem egyre kevésbé kedvelni azt a nephilimet. De talán így normális, nem? Hagynom kellett, hogy élje az életét, nem várhattam el, hogy rajtam kívül ne legyen semmi más dolga. Így hát beleegyeztem a szombatba és megelégedtem annyival, hogy felhívhatom abban a két napban, amit külön fogunk tölteni. Ha eddig teljesen rendben voltam azzal, hogy csak hetente egyszer látom, most sem kéne kiakadnom.
    Azonban mégsem tudtam csak így elengedni, azonnal mozdultam, amint ki akart szállni az ölemből és visszahúztam egy utolsó csókra. Meg akartam mutatni neki, hogy mennyire fog hiányozni, és hogy igenis akarok tőle mindent! Csak még nem voltam kész annál többre, mint amennyit ma este csináltunk. Az a néhány pillanat ismét tökéletesnek tűnt, és mintha helyre hozott volna mindent. Felajánlottam neki, hogy hazaviszem, de nemet mondott. Az utóbbi tíz percben nem volt szerencsém a kis felvetéseimmel. Most pedig zavarba jöttem azon, amivel magyarázta, hogy sétálni szeretne.
    - Hátöhm… rendben. Akkor engedlek menni – motyogtam oldalra pillantva. Egészen elpirultam egy rövid időre, és nehéz volt összeszedni magam, mire kimászott az ölemből. De felkeltem a kanapéról, és kikísértem a bejárathoz.
    - Jó éjt Thomas! Szombaton találkozunk! – köszöntem el tőle az ajtóban, és végignéztem, ahogy eltűnt a lépcsőfordulóban, csak aztán mentem vissza a lakásba és zártam be az ajtót. Régóta ez volt a legfurcsább estém, és kivételesen nem rossz értelemben. Máris nagyon vártam, hogy újra lássam őt.

    // Köszönöm a játékot! ^^
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Kedd Okt. 17 2017, 22:51

    Talán jobban tettem volna, ha befogom a szám és megvárom, amíg kidob? Vagy jobb, ha mielőbb felszívódom? Nem tudom, mi lenne a helyesebb és egész addig tanácstalankodom, míg vissza nem húz az ölébe.
    Ez a csók aztán mindent megmagyaráz, megerősít és minden félreértést elsimít. Mosollyal az arcomon mászom ki az öléből, ragyogó szemekkel nézve rá.
    - Jó éjt Brian - köszönök tőle én is el, de mielőtt kilépnék a küszöbön, visszafordulok és kap egy utolsó puszit a szájára. A neve ismét finom a számban és olvadó.
    Miután újra elindulok, már vissza se nézek, de egész este vigyorgok, miközben a város nyirkos utcáit járom. Két órával később érek haza, és anélkül van jó kedvem, hogy megittam volna egy üveg valamit, vagy elszívtam volna egy rúd más valamit, és ez nagyon különös.
    A hűvös szobában alaposan bebugyolálom magam a takaróba, és egy darabig álmatlanul fekszem, majdnem dideregve, mire elegem lesz, és jó alaposan feltekerem a fűtést. Onnantól kezdve már csak Brianre kell gondolnom, újra és újra elvigyorodom, és a párnát ölelgetve alszom el.
    Azt hiszem, évgre valami elkezdett... jól menni az életemben.


    Én is köszönöm! *-*

    Re: Cox Gallery - Brooklyn

    on Pént. Okt. 20 2017, 15:02



    Ajánlott tartalom

    Re: Cox Gallery - Brooklyn


      Pontos idő: Kedd Dec. 18 2018, 19:28