Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    New York Yankees

    Share

    New York Yankees

    on Pént. Jan. 16 2015, 11:03

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Yankees

    on Vas. Május 03 2015, 22:55

    "A versenyek sosem mutatják meg az igazi erőt."

    Grigori és Lola


    Utálom a meccseket, de unatkozni pláne nem szeretek, szóval úgy voltam vele, hogy eljövök a stadionba, aztán lesz, ami lesz. A jegyet nem is néztem, hogy hová veszem, csak adattam egyet magamnak, ami szabad és nagyon reméltem, hogy nem valami idióta mellé fog szólni, aki aztán egész végig ordibál és nekem is vele kell üvölteni.
    Fogalmam sincs kik játszanak, de ha már Yankees, akkor úgy éreztem, hogy illik az ő színeikbe öltözzem. Fehér. Teljesen jó, van egy csomó fehér blúzom, trikóm, szóval mostg utóbbira esett a választásom, s rá egy sötétkék, farmerdzseki került, ami a nadrágomhoz illik. Az álca rejti hattyúszárnyaimat, az emberek nem láthatják.
    - Hopsz, botsáska! – kérek rendhagyó módon elnézést attól, akire sikerül ráborítsam majdnem a vett üdítőmet. Az asztaltársam helyett a padtársam, vagyis ahelyett a széktársam, vagy hogy kell ezt mondani. Ha nem ember, akkor látni fogja összecsukott szárnyaimat a hátamon, de pont nem érdekel.
    - Állás? – huppanok le mellé, s veszem ölembe az üdítőt, hogy a hot doggal kezdhessek el szöszölni. Nem siettem a büfében, pont azért, mert nem érdekel a meccs, így lekéstem az elejét.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Yankees

    on Vas. Május 03 2015, 23:26

    Éppen a szobámban ücsörögtem és néztem ki a fejemből mikor megcsörrent a telefon. Az a beképzelt recepciós volt és arra kért fáradjak le hozzá. Egy darabig azon gondolkodtam inkább fent maradok hisz a múltkor nagyon csúnyán lenézett engem az öltözékem miatt. Igaz mivel új fiú volt így nem ismerhetett minden exkluzív ügyfelet. Azért egy kicsit reméltem, hogy valaki lehordta a lábáról ám nem zavart különös képen. Végül felpattantam a kényelmes kis székecskémből majd lassan leereszkedtem azzal az idegesítő zenélő lifttel. Mikor megérkeztem olyan megszeppentnek tűnt, mint egy elsőéves kóristalány. Azt mondta elnézést szeretne, kérni ezért fogadjam el ezt a jegyet. Nem sokat tudtam a basebalról ám ostobaság lett volna kihagyni egy ilyen lehetőséget. Szó nélkül elfogadtam majd bólintottam egyet és elmentem. Nem cicomáztam ki magam a szokásos pólómban és kopott farmeromban mentem el. Számomra a kényelmem sokkal többet ért, minthogy attól aggódjak, ki mit gondol rólam. Éppen hogy leültem a helyemre egy nő majdnem rám öntötte az italát ám legalább elnézést kért érte. Épen csak ránéztem ám azon nyomban észrevettem a hátára tapadó angyali szárnyakat. Nem is tudtam, hogy az égiek szeretik a sportot.
    - Nem gond – mondtam egyhangúan.
    Sajnos a kérdésére miszerint ki ál nyerésre nem tudtam egyből felelni. Nem sokat értettem a sportokhoz a baseballhoz meg még annyit sem. Csücsörítettem a számat a homlokomon ráncok futottak végig majd végig kinyögtem.
    - Úgy tűnik kiegyenlített az ütközet. ám én is nemrég érkeztem meg.
    Igyekeztem eltusolni a tudásomban éktelenkedő űrt. Normál esetben nem válaszoltam volna semmit, de éppen ilyen kedvem volt.
    - Látom maga nagy rajongó.
    Pár percnyi hallgatás után egy örült ötlet formálódott abban kerge fejemben.
    - Lenne egy kérésem. Nagyjából elmagyarázná nekem a szabályokat. Teljesen analfabéta vagyok - majd megejtettem egy zavart mosolyt.
    Nem tudhattam, hogy a csevegőkhöz tartozik-e vagy zavarhatom-e az imádott sportja közben.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Yankees

    on Hétf. Május 04 2015, 22:51

    "A versenyek sosem mutatják meg az igazi erőt."

    Grigori és Lola


    A szárnyaimat még senki sem hasonlította angyalokéhoz, s engem magamat sem, így lehet, hogyha gondolatot tudnék olvasni, akkor most megcsókolnám ezt a férfit itt mellettem. Nem azért, mert annyira szeretném, vagy mert bármilyen érzelmet táplálnék iránta, egyserűen csak abbéli örömömben tenném mindezt, hogy olyan fajhoz hasonlított, amihez soha nem akartam, mégis mulattatna, hogy teszem.
    Hattyúszárnyak, szeretem őket. Bár nem illenek hozzám. Mondjuk lehet, hogy épp azért.
    A megjegyzésére megdöbbenve nézek végig magamon, mintha csak az egyenruhát, jelmezt vagy mezt vagy minek nevezzem ezt keresném. Szőke tincseim előrekommandóznak vállaim mögül, eny-hén belelógva arcomba így. Majdnem a hotdog mustárjában is megfürdenek, de még idjeében rázom őket hátra előző helyükre.
    - Otthon hagyta netán a szemüvegét?
    Kérdezek rá csak úgy mellékesen, kis mosollyal. Nem vagyok én undok, sokkal inkább csak egy nüansznyit szemtelen, de talán csak nem sértődik meg rajta.
    - Akár több is lehet. Kér egyet? Rájöttem, hogy nem szeretem annyira, hogy kettőt megegyek belőle.
    Nyújtom felé kínálásképp az egyik hotdogot. Igazából nem vagyok ilyen kedves nő, nem szoktam, de ma úgy jöttem ide, hogy olyan dolgot fogok kipróbálni, amilyenre még nem volt példa és talán a kedvesség is ezek közé tartozik.
    Fingom sincs – ez lehetne a válaszom. Sokkal egyszerűbb lenne, ha rendes varázserővel bírnék és messzebb lennék az ifrittől annál, amiylen közel vagyok. De mivel ez nincs így, nem tudok hirtelen a semmiből az ölembe teremteni egy szabálykönyvet. Kénytelen leszek hát improvizálni,d e csakis azután, hogy elrendeztem a soraim, s kényelembe helyeztem magam az ülésen. Na és persze rosszal-lón oldalra nyújtottam a nyelvemet a szomszéd ülésen engem – vagy minket – lepisszegőre.
    - Amennyiben megmondja a nevét, úgy én is nagyon szívesen megyek bele ön által rajongva szere-tettnek hitt sportom szabályainak ecsetelésébe. Ja és mivel a nők telhetetlenek, kérek még valamit. tegeződjünk. Utálom a hivatalos formulát.
    Vagyis ez így nem igaz, mert munkában szeretem egyfajta uralkodást jelent, de ezt egyelőre nem osztom meg vele.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Yankees

    on Hétf. Május 04 2015, 23:25

    A hölgy nagyon kedvesen megkínált egy adag hotdog-gal amit én el is fogadtam. Nem voltam különös képen éhes ám nem akartam, hogy bunkónak gondoljon. Ráadásul ő mondta azt, hogy mégsem kedveli annyira ezt az ízt. Igaz az is végigfutott az agyamon, hogy ez csupán egy ravasz csel, hogy így udvarolhasson nekem. azon nyomban kivertem a fejemből ezt a képtelen ötletet és egy jó nagyot beleharaptam a kiflimbe.
    - Bömb böm böm bö.
    Illetlen módon teli szájal próbáltam meg beszélni, aminek egy értelmetlen motyogás lett az eredménye. Nyeltem egy nagyot, aminek következtében majdnem megfulladtam, de pár pillanat múlva a hasamban landolt a finom étel.
    - Akarom mondani köszönöm.
    A szemüveges megjegyzésétől nem lettem mérges ugyanis durvább dolgokat is vágtak már hozzám siheder koromban. Kérésemet csak akkor volt hajlandó teljesíteni, ha megmondom a nevemet és elkezdünk tegeződni. ezzel a bemutatkozással mindig akadtak gondjaim ugyanis a kénezetem nem igazán tükrözte a származásomat. Nem mintha szégyelltem volna, szeretett hazámat csak már untam az emberek csodálkozó tekintetét mikor megtudják, hogy orosz vagyok. Utazásaimnak köszönthetően az amerikait ugyanolyan jól beszéltem, mint egy őslakos. Ráadásul a mágiának köszönthetően bármely nyelvet pillanatok alatt elsajátíthattuk.
    - A nevem Grigori Orlov. Nagyon örvendek. És semmi akadálya, hogy tegeződjünk.
    Kész. Abban a pillanatban teljesen meg voltam lőve. Fogalmam sem volt róla-miről kéne beszélnem vagy talán sokatmondóan hallgatnom kell hátha a másik fél hoz fel valamilyen témát.
    - Mondja, gyakran jár meccsekre?
    Nem kellett hozzá tennem, hogy ritka vendég vagyok arra felé ezt első ránézésre megállapíthatta. Pár pillanat múlva azonnal észrevettem mekkora hibát vétettem és azon nyomban korrigáltam magamat.
    - Akarom mondani gyakran, jársz ide meccset nézni? – majd kezet nyújtottam neki remélve, hogy elfogadja.
    A nő elég csinosan nézett ki és nem sokkal látszott fiatalabbnak nálam. Hosszú évek alatt kénytelen voltam megtanulni, hogy nem szabad az embert a külseje alapján megítélni. a szárnyait bizonyára nem dísz gyanánt hordta így nem zárhattam ki, hogy még nálam is idősebb. Természetesen édesanyám jó nevelésben részesített ezért soha nem érdeklődök egy hölgy kora iránt. Nemsokára befejeztem az étkezést és jóllakottságomat egy rövid kis böffentéssel jeleztem. Normál esetben nem érdekeletek volna az etikett szabályai ám egy hölgy jelenlétébe azon nyomban előugrott belőlem az úriember.
    - Pardon.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Yankees

    on Szer. Május 06 2015, 19:27

    "A versenyek sosem mutatják meg az igazi erőt."

    Grigori és Lola

    Megmosolyogtat a teli szájas kódnyelv, nem vagyok hercegnő, nem zavar az ilyesmi, épp csak azért, mert nem értem, hogy miről karattyol. Viszont mivel megismétli úgy is, hogy már nem rág, bólintok udvariasan, így jelezve, hogy nagyon szívesen. Közben persze én is harapok egy kisebbet a hotdogból, s újra megállapítom, hogy ez a mundane étel nem való kedvemre. Ahogy a pályára sandítva azt is észlelem, hogy a meccs se. Ostoba népség ez, hogy ilyenekkel szórakoztatja magát.
    - Óh, nagyon rég nem találkoztam már orosszal magunk küzül.
    Vonom fel a szemöldökömet, s nézek rá, mint aki most látja először, holott már percek óta beszélgetünk. Fogalmam sincs arról, hogy két orosz warlockkal is egy városban élek, kis hal vagyok én ebben a tengerben és a legkedvesebb szórakozásom nem a nálam bikább boszorkánymesterek között való elmerülés, hanem Liam sanyargatása, így nem is csoda, hogy mit sem tudok Nina Petrováról, meg Jekatyenka Mikhajlováról sem.
    - Loreen is meg Layla is, McKenzie vezetéknévvel, de a Lola elég lesz. Mindenki úgy szólít.
    Nem mondom, hogy a barátoknak Lola vagyok, mert nem tengek túl belőlük és különben is tényleg mindenki így nevez. Nem tudom már, hogy honnan jött, hogy ki mondta először, s nem is akarom tudni. Elmém egy olyan zugába zártam tudat alatt az információt, ahonnan többé se ki, se be.
    - A leghatározottabban nem a válaszom. Őszintén szólva azt sem tudom, hogy ma mi vett rá erre, amikor utálom a sportokat nézni. Ha már sport, akkor inkább csináljam, ne tekintgessem.
    Fejtem ki nézeteimet. Nem csak azért vagyok őszinte és fecsegő vele, mert fajtársak vagyunk. Ez a stílusom, hogy úgy mondjam, ezzel adom el magam. A kollégáim is megmondták – szeretem az FBI-t akkor is, hogyha az nagyon mundane dolog – hogy én az a mosolygós, magához édesgetős fajta vagyok. Nos, igen is meg nem is, de nem kell azon csodálkozni, hogy egy egyszerű ember nem látja át a finomságaimat.
    - Na azért, már majdnem kijavítottalak.
    Kacsintok. Szeretek évődni, s ez sokkal izgalmasabb, mint a meccs.
    - És te? Sokszor koptatod a tribünöket?
    Kérdezek vissza, mert érdekel, nem azért, mert illik. Teszek én az illemre, de ívesen. És ahogy hallom, ő maga is.
    - Erre szokták azt mondani, hogy jobb kint, mint bent és jobb fent, mint lent, de ha engem kérdezel ez egy nagyon sötét mondás. Amúgy mit keres egy magunk fajta orosz éppen itt, New Yorkban?
    Teszem fel a kérdést, úgy intézve, hogy ne mondjak ki semmi olyasmit, ami emberi fül számára furcsa lenne. Közben Grigori warlockjegyét igyekszem feltérképezni, feltéve, hogy mágiával rejti azt.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Yankees

    on Szer. Május 06 2015, 22:21

    Lola és Grigori
    Egyáltalán nem jött zavarba, azért mert teli szájjal beszéltem. Vagy ő is szokott illetlen dogokat művelni vagy már hozzá szokott a magamfajtához. Kissé meglepődtem, hogy kevés orosz Warlockal találkozott, mert valljuk, be nem kevesen vannak. Igaz jómagam nem is emlékszem mikor beszélgettem utoljára olyan honfitársammal ki hozzám hasonlóan a pokol leszármazottja. Mikor bemutatkozott megfordult a fejembe, hogy talán egy másik név talán szimpatikusabb, könnyebben kiejthető lehet a számára.
    - Nagyon örvendek Lola. Engem szólíthatsz Grigori-nak.
    Ezt teljesen fölösleges volt közölnöm vele nem is tudom miért voltam ekkora szamár. bizonyára annak a számlájára lehetett írni miszerint régen csevegtem nőkkel. Ráadásul olyanokkal, akik ennyire csinosak és elragadóak. Elmesélte nekem, hogy a sportot sokkal jobban szereti űzni, mint nézni. A szavaiból úgy szűrtem le elég ritkán jár arra felé. Úgy tűnt, hogy a vak véletlen, esetleg a sors hozott bennünket össze. Majd megkérdezte gyakran koptatom-e azokat a helyeket. Mivel korábban a játékszabályról kérdeztem így talán világos, hogy nem valami gyakran jártam arrafelé. Úgy döntöttem máskorra hagyom az okoskodást és jófiúhoz méltóan válaszolok.
    - Nem. nem igazán. Valójában magam sem tudom, mit keresek itt.
    Mintha csak valaki engem akarna igazolva valaki véletlenül hátba vágott bizonyára az izgalom hevében. Sajnos már későn jöttem rá mekkora illetlenséget követtem el. A hosszú idő alatt talán a társaság hibájából elég különös módon kezdtem értelmezni az etikettet. Szerencsémre beszélgető társam rendkívül elnéző volt velem szembe talán egy kicsit túlságosan is. Következő kérdésén egy kicsit gondolkodnom kellett, mert nem voltam rá felkészülve. Jómagam sem tudtam miért pont ott telepedtem le átmenetileg. Félpercnyi némaság után végre sikerült valamit kinyögnöm.
    - Utazgatók. egy régi ismerősöm példáját követve szeretném megismerni a világot.
    Kissé fel kellett emelnem a hangomat ugyanis a zaj percről percre egyre csak fokozódott. A következő pillanatban a mögöttem üllő férfi úgy meglökött, hogy lefejeltem az előttem lévő háttámláját. Nem is a fájdalom, mint inkább a modortalanság idegesített fel. Fejjem vörös lett akár egy ráké majd hátrafordult és jól kiosztottam az illetőt.
    - monda maga nem lát a szemétől! Mert ha ez a gond nagyon szívesen kikaparom magának!
    A csapkólódó azon nyomban sóbálvánnyá változott. Igaz nem szoktam fenyegetőzni, de akkor sikerült kihozni a sodromból. Valami azt kezdte súgni, hogy nem a kirohanásom miatt bámul bambán tátott szájjal. Mellette ülő is csak pislogni tudott én pedig nem értettem semmit. Pár pillanat múlva meggyúltat a fejemben az isteni szikra és rögvest előre kaptam a fejem. Lola így láthatta a rubinvörös jobb szememet, amit igyekeztem a kezemmel eltakarni. Annak a díszpintynek sikerült kivernie a kontaktlencsémet és azon nyomban kiderült a legnagyobb titkom. jó erősen a szememre szorítottam a kezemet majd halkan különös szavakat kezdtem mormogni. Pár pillanat múlva eltávolítottam a mancsomat és mintha mi sem történt volna néztem tovább a meccset.
    - Ez talán megteszi, míg haza nem érek.
    Lola persze ugyanolyannak látta a rubintvörös szememet ám az emberek számára pont ugyanúgy nézett, ki mint a másik. Ha esetleg Lola nem értené, a helyzetet azon nyomban megmagyaráznám.
    - Egy primitív illúziót raktam a szememre. Az emberek elől eltakarja azonban a különleges elől nem. Otthon majd előveszem a tartalék lencsét. Elnézést kérek, tudom nem szép látvány.
    Nem törődtem vele, hogy akár avatatlan fülek is meghalhatják az amit mondok. Bíztam abban, hogy a harsogás mindent elnyom majd. ez elég nagy gondatlanságnak bizonyult az én részemről pedig nem voltam már gyerek.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: New York Yankees

    on Hétf. Jún. 08 2015, 19:29

    "A versenyek sosem mutatják meg az igazi erőt."

    Grigori és Lola


    Illetlenségeket ki nem szokott művelni? Szerintem teljesen alap dolog az, hogy mindenki csinál olyasmit, ami miatt kilóg a lóláb. Mondjuk nem beszélek teli szájjal és nem is böfögöm le a beszélgetőpartneremet, de láttam én már elég dolgot ahhoz, hogy ilyesmiken különösebben ne akadjak meg. Pontosan azért ne, mert nincs értelme. Aki ezt direkt csinálja, azt a negatív reakció sem vágná földhöz, aki viszont véletlenül és teljesen önkéntelenül követ el illetlenségeket, arra meg felesleges rászólni, ugyanis nagyon jól tudja, hogy nem volt szép, amit csinált. Vagy követendő, na az pláne nem.
    - Lehet ezt a nevet egyáltalán valahogy becézni? Mármint a Grigorit. Elég rossz vagyok oroszból, mondhatni szar, nekem semmi nem jut eszembe, ami becézés, legfeljebb a Kasia, de az meg talán lengyel és nem is tudom hirtelen, hogy minek a becézett formulája, szóval lehet, hogy nagyot mondtam az elején, s ez a mondat már a maximum után nem állja meg a helyét.
    Nem zavar, hogy összevissza beszéltem, cseppet sem szégyellem magam miatta. Szeretem, hogy nem kell meggondolnom minden szavamat, a szakmámban úgy ugranak, ahogy fütyülök, ott azért nem, a szabadidőmben meg azért, mert úgysem érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások.
    - És mely helyeit ismered már a világnak? – kérdezem a nem sok világot látott utazási analfabéták kíváncsiságával. Valójában csak arról van szó, hogy szeretek megismerni mindenféle nézőpontot, s ebbe beletartozik az is, hogy másoknak az úti szokásait feszegetem. Mert miért is ne? Mindenkiben másképp csapódik le egy-egy hely élménye, s az olyan tájakról alkotott vélemény is érdekel, ahol én magam jártam már.
    - Szeretem a harcias pasikat! – nevetem el magam a megjegyzését hallva. Ez a Grigori egészen szimpatikus számomra, meg kell hagyni. Már ilyen röpke dologból is rá tudok jönni erre.
    - Segítek szívesen, ha esetleg nem oldaná meg egyedül. Egy kis szemkaparásban mindig boldogan benne vagyok. – nevetgélek fennhangon, hadd hallja az illető, hogy nagyon is róla van szó. A magyarázatra felvonom a szemöldökömet.
    - Egy hattyú szárnyainál egy emberen bizonyosan szebb. Egyáltalán nem zavar, ettől vagyunk azok, akik vagyunk. Ha gondolja, akkor hazamehetünk, ott a lencse is, meg amúgy is.. kedves Grigori, ön izgalmasabb, mint ez a meccs. – kacsintás, udvarias magázódás játékosan. Kíváncsi vagyok mit reagál.

    Re: New York Yankees

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:27


    Ajánlott tartalom

    Re: New York Yankees


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:57