Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Great Kills Park
by Richard Lucius Warren Today at 20:08

» Terasz - Jackson lakás
by Dorian M. Montgomery Today at 19:46

» Nappali
by Nathaniel Montgomery Today at 19:33

» Zöld szalon
by Richard Lucius Warren Today at 19:08

» Sheridan Hotel
by Camilla Wander Today at 17:26

» Botanikai Kert
by Richard Lucius Warren Yesterday at 23:31

» Fort Tyron Park
by Noel Wyard Yesterday at 22:57

» Tárgyaló
by Raul Dessauge Yesterday at 21:12

» Will apartmanja
by Noel Wyard Yesterday at 20:04

» Ethan és Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Pént. Júl. 20 2018, 23:20

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Konyha

    Share
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Konyha

    on Vas. Okt. 29 2017, 21:18

    First topic message reminder :



    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Konyha

    on Hétf. Nov. 20 2017, 20:44

    Többes számban válaszol, és most már muszáj vagyok rákérdezni arra, amire eddig csak tippeltem:
    - Te valahogy kommunikálsz vele?
    Simítok még párat nagy busa bundáján. Hirtelen kedvem támad megfésülni, még akkor is, ha tudom, hogy farkaséknál ilyesmi nem szokás, ő nem egy szelíd kutyus, még ha ugyanúgy csóválja is nagy, lompos farkát. Lassan elhúzódom, hiszen ideje indulni, legalábbis ezt veszem ki Gabriel készülődéséből. Elbúcsúzom a farkastól, megsimogatom a fejét és még egy puszit is kap, majd lassú éz bizonytalan léptekkel követem Gabrielt.
    Kint a friss levegőn mélyeket lélegzem. Aggódva kérdezem, hogy eléri-e majd az ételt, nem fog-e fázni ott kint éjszaka, és hogy nem kellene-e takarót és lámpát kihozni neki, hogy ne féljen, de aztán rájövök, milyen ostoba dolgokat kérdezek, és inkább befogom.
    Visszaérve a konyhába kezet mosok, majd a sütihez nyúlok, és kérek egy pohár vizet is, de ha van tej, azt is megköszönöm, majd felszerelkezve már bármire kész vagyok.
    - Menjünk a szobába. Ha beájulok, nem kell messzire cipelned - felelem félig-meddig tele szájjal, mert a kulturált étkezés nem tartozik a skilljeim közé, még morzsálok is, de a pite nagyon finom. Az egészet meg tudnám enni. Elmajszolom a szeletet, majd a nadrágomba törlöm a kezem és elindulok fel a lépcsőn. Nem, azt nem sikerül kimondanom, hogy "szobám". Valahogy... elképzelhetetlen, értelmezhetetlen.
    - Te hol alszol? - kíváncsiskodom, majd bebattyogok a szobába, de előtte lerúgom a saras cipőt a küszöbön. Leteszem a poharat, és leveszem a pulcsimat, meg a kopott, egykor fekete pólót, és sóhajtok egyet.
    Aztán kieresztem a szárnyamat összeszorított fogakkal és ökölbe feszülő kézzel. Fáj, még mindig fáj, és azóta nem is voltak kint, hogy Gabriel a múltkor elkezdte rendbe hozni őket. Kicsit meglep, hogy kevésbé élesen nyilall belém és görcsöl rá a hátamra a fájdalom.
    - Mit kell tennem?
    Az én két szárnyam olyan apró és jellegtelen Gabrieléhez képest, hogy majdnem megmosolyogtat.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Konyha

    on Hétf. Nov. 20 2017, 22:36

    To Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Mosollyal bólintok.
    - Ha nem is gondolatokkal, de érzéseket képesek vagyunk egymásnak átadni. Ők másképp működnek és látják a világot. Gondolatok helyett érzések és fogalmak vannak bennük. Nekem például jobban tetszik ez, mint némely gondolat – észbe kapok és folytatom tovább. – Szívesen megtanítom neked is, ha szeretnéd.
    Figyelem, ahogy elbúcsúzik az állattól, és még inkább a szívembe zárom. Csodálatos lelke van, érző és érzékeny. Ez pedig később szavakban is bizonyul, ahogy aggódva kérdezget a farkast illetően.
    Amikor ő kap észbe, s elhallgat, elmondom neki, hogy ne tartsa ezeket vissza, hiszen fontos neki, törődni szeretne valakivel és hogy ez nagyon jó dolog.
    - Rendben, a szobádba megyünk – bólintok, s fojtottan felnevetek, ahogy bevételez magába egy újabb adag sütit. Erre fogom és egy tányérra teszek még pár szeletet.
    - Majdnem veled szemben – mutatok a ház távolabbi részére. Thomas a ház legjobb helyen fekvő részét kapta meg szobának.
    Míg levetkőzik, addig a süteményeket az éjjeli szekrényre teszem.
    Figyelem, ahogy bontogatja a szárnyait.
    - Csak ölelj át és lélegezz mélyeket. Szabad? – Átkarolom én is, hogy ha nem bírná megtartani a lába, meg tudjam tartani. S így jobban a hátára tudom helyezni a kezeim. Nem lenne rájuk szükség, de jobb szeretem, ha hozzá érhetek ahhoz, ami sérült.
    Ha megteszi, s ha nem, akkor is nekikezdek a gyógyításnak. Behunyom szemeim, s Thomasra fókuszálok. Az energiám először szelíden öleli körbe, lassan csordogálva felé, majd munkába kezdenek. Előtte azonban, mint a farkasnál, elveszem, átveszem a fájdalom jó részét, mert sosem hiszek abban, hogy a fájdalom hasznos. Az energia beburkolja Thomas szárnyait, testét, s mi addig roncsolódott, a helyére kerül, összekapcsolódik, mi addig nem volt, s annak kéne lennie. Alapos, s egyben óvatosan gyengéd is vagyok.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Konyha

    on Hétf. Nov. 20 2017, 23:11

    - Ezt szívesebben megtanulnám - mondom lelkesen, bár lehet, hogy nehezebb, mint állathangokat kiadni, de sokkal érdekesebb.
    Kíváncsian keresem a szobájának ajtaját - vagy ha olyan, mint amilyenben engem szállásolt el, akkor lakosztály ajtót kellene keresnem. De majd talán máskor felfedező útra indulok.
    Kicsit zavarban érzem magam előtte, egyrészt, mert most is van egy már zöldülő folt a felkaromon, zúzódás. Másrészt meg azért, mert sokkal kisebb vagyok nála, és ezt sose szerettem érezni.
    - Öleljelek át? Mármint, állva? - kérdezem. Valamiért az egészet fekvő testhelyzetben képzeltem el, vagy úgy, mint múltkor, mikor neki háttal ültem. De csak egy kicsit idegenkedem ettől. Hiszen mégis mi van ebben? Odakint már nekidőltem, igaz, akkor fel voltam öltözve.
    Na jó, zavarban vagyok. De ez csak Gabriel, igaz? Cseppet sem érdekli a testiség, vagy az én testem. És kettőnk közül ő a rangidős nephilim, szóval nem okvetlenkedem. Odalépek, és félszegen hozzá bújok. A homlokom a vállának támasztom (pont ennyire vagyok magas, egy kicsit le kell hajtanom a fejem), a kezeim pedig megfogják karcsú, de izmos derekát. Ismét beborít a virágillat, és ahogy ő is átkarol, még a lélegzetem is visszafojtom. Csakhogy azt mondta, lélegezzek mélyeket, úgyhogy hatalmasat sóhajtok.
    Magam is meglepem, hogy mekkorát, ebben a különös ölelésben.
    Azonnal érezni kezdem a meleget ott, ahol a már ismerős eergiája megérint, és elvesz egy adaggal a fájdalomból. Olyan, mintha bevettem volna egy marék Advilt, és kicsit be is kábulok tőle. Közelebb simulok hozzá, és szorosabban kapaszkodom belé, ujjaim szétterpesztve kapaszkodnak a hátába, egyre jobban szorítom.
    Fokozatosan lesz egyre rosszabb a helyzet. Olyan érzés, mintha ki kellene növesztenem egy egészen új végtagot, miközben a folyamat szörnyen, elképesztően, siralmasan fáj. Tudom, hogy Gabriel elveszi a kínok nagy részét, máskülönben már egészen biztos, hogy őrjöngenék és üvöltenék. Kicsit most is nyüszögök. És egy kicsit könnyezek is, de inkább kikaparom a saját szemem, minthogy elbőgjem magam ettől. Körmeim felszántják Gabriel hátát, minden izmom, inam és idegszálam megfeszül. Nem tudom, miért fáj ennyire. A farkas is így érezte magát? Nem úgy tűnt.
    De vajon a farkas ennyire rettegve küzdött az ellen, hogy meggyógyítsák?
    Legszívesebben felemelném a fejem, és beleharapnék Gabriel nyakába, és csak harapnám és harapnám, tépném a fogaimmal, de ötletem sincs, mitől vadulok így meg.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Konyha

    on Kedd Nov. 21 2017, 21:24

    To Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    - Ez esetben ezt fogjuk majd tanulni. S ezek szerint az állatok hangjának utánozását nem - megállapításként fejezem ki az utóbbit, minden neheztelés nélkül. Olyat nem tanítok, ami nem érdekli.
    - A zöld ajtó a folyosó végén - pontosítok, ahogy látom, keresi a tekintetével. - Mindig nyitva áll a számodra - tekintek rá komolyan vissza.
    Ha észre is veszem a zúzódást, nem most fogok rákérdezni. A szárnyát akarom meggyógyítani, minden más ráér később.
    - Igen - bólintok a kérdésére. Egész más így gyógyítani, mintha csak a kezem tenném oda. Vagy csak számomra az, nem tudom.
    Ahogy átölel, érzelmei még erősebben érnek el. Szeretném, ha erősebb, bátrabb lenne, mégis, meghat ez az érzéshalom, ami felőle jön. A sóhaja a lelkemig ér, minta tonnányi súlyt rakott volna le. Önkéntelenül szelíd mosoly jelenik meg az arcomon.
    Fizikai valóm sziklaként, bástyaként, s ölelő karokként védelmezik, míg energiám erőt sugároznak felé. Ahogy egyre kellemetlenebb lesz számára, úgy engedem lélekben egyre közelebb a bennem lévő nyugalomba.
    Ahogy belém vájja körmeit, most még nem érzem, figyelmem rá fókuszál. Mivel szárnyaink egyben angyali erőkkel rendelkező felmenők öröksége, nem csak fizikai gyógyításra van szükségük. S mintha Thomas lelke is érezné a rezgések változásait, úgy kezd megváltozni. Miken mehetett keresztül, hogy ezeket érzi? A lelkét is megsimítom, gyengéd türelemmel, erőt adva a lelki küzdelmének, ám korántsem korlátozva. A csata ezen részét neki kell megvívnia, de jelenlétem, energiám, s segítségem jelzi, nincs egyedül.
    A legkényesebb s legérzékenyebb része indul gyógyulásnak, fájdalmából igyekszem a legtöbbet átvenni, egy nephilim szárnya jóval érzékenyebb létező minden madárszárnynál, erőnk s származásunk jelképe.
    Akármi is történik, a gyógyítás utolsó fázisába léptem át, s magamból, nephilim lelkemből adok át, hogy a gyógyulás teljes legyen.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Konyha

    on Kedd Nov. 21 2017, 23:38

    Állok ott némán, küszködve, és annak ellenére, hogy szorosan fog, magához ölel, és érzem, hogy csillapítani próbál, egyszerűen nem bírom tovább. Ad, elvesz, bennem viszont csak a rettegés és a fájdalom kergeti egymást, versenyt futva harapják, tépik egymást, és engem.
    Nem bírom tovább. Azt akarom, hogy hagyja abba. Azt akarom, hogy fejezze be!
    Először csak mocorogni kezdek, és próbálok nyöszörögve hangot adni a tiltakozásomnak, de aztán egyre erőteljesebben próbálok kitörni a karjai közül. Ellököm magam, ám csak térdre esek előtte, mint egy csetlő-botló fióka, aki még a saját lábán se tud megállni. De legalább már nincs meg köztünk a kontakt. Ennél még az is jobb lenne, ha nyársra húzna, és elevenen elégetne a pokolban!
    - Ne... ne csináld ezt tovább... - nyüszítem, és képtelen vagyok felkelni a földről. - Nagyon fáj... Miért fáj ennyire? Mit... Mi a fenét művelsz velem?! - hajítom rá a kérdést vádlón. Mi van, ha nem is meggyógyítani akarja a szárnyakat, hanem befejezni, amit Daniel elkezdett, és mindkettőt tőből letépni?
    Végül is semmit sem tudok róla, csak azt, hogy nephilim. Eddig kedves volt és édes, de ez ugyanúgy lehet csapda is. A bánya is édességgel csalogatta be Jancsit és Juliskát a házába. A kétely hirtelen formálódik meg bennem, és pillanatok alatt mindent felszánt. Próbálok felkelni, de a szárnyaim és a fájdalom kegyetlenül lenyomnak a földre
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Konyha

    on Szer. Nov. 22 2017, 13:20

    To Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]


    Mocorgására lazítok a karomon, tenyereim a helyükön maradnak.
    Nyöszörgése megindít, s még több a veszek át tőle.
    Amikor ellöki magát, addigra már teljesen a gyógyítás mélyebb
    szakaszára koncentrálok, s nem a hangja, hanem az érzései vetnek
    hullámot bennem, annak furvsa felhangjával együtt. Nyúlnék utána, hogy
    felkaroljam, energiái azonban megállítanak. Nem esett baja az eséstől
    s most sokkal nagyobb figyelem szükséges a gyógyításra.
    ~Miért ragaszkodsz a sérülésedhez?~
    Tekintetem nem nyitom még ki, csupán a harmadik szemem maradt nyitva,
    segítségként.
    Még több fájdalmat veszek át tőle, ahogy haladok a gyógyításban előre,
    homlokom gyöngyözni kezd, s a belőle érkező érzésekre újfent könnyek
    kezdenek gyűlni szemeim sarkában mint a legutóbbi alkalommal.
    Nem hagyhatom abba, a legkényesebb pillanat következik, ahogy a szárny újra ép lesz, s elkezd szárnyként funkcionálni. S egy nephilim szárnya ég és föld egy madár száarnyához képest.
    Kegyetlennek tűnhetek, számomra is idő kellett, hogy ne csak felfogjam, de el is fogadjam a test fájdalmát gyógyulás közben.
    A következő pillanatban letérdelek, s átkarolom Thomast.
    - Sajnálom a fájdalmad Thomas - értem a lélekére is. Fájdalma, vádló érzései felém most kezdenek el igazából tudatomra kerülni. Kimerültem, Thomas a fontos, figyelmem továbbra is rá irányul, noha érzem, felkelni nehezen fog menni. Szavai és érzései fájnak, s egyúttal megértem.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Konyha

    on Szomb. Nov. 25 2017, 20:50

    A fájdalom és rémület kaotikus örvényébe villámként hasít a hangja a fejemben.
    Ragaszkodnék a sérülésemhez?
    Egész életemben fájdalmat éreztem. Fájdalmat és félelmet. Most pedig attól félek, ha az egyiket elveszítem. A fájdalom ösztönzött mindig arra, hogy túléljek. Az űzött végig a nehézségeken. A fájdalom tartotta meg az ép eszemet, terelte el a gondolataimat, és ha nem kellett volna folytonosan leküzdenem és uralnom, már egész biztosan réges rég feladtam volna a küzdelmet.
    Ha elvesztem a fájdalmat, mi marad?
    Fél lábú ólomkatona leszek a csatornába esve.
    Gabriel folyamatosan szívja el előlem ezeket az érzeteket, a kínjaimat és a küszködésem zaját, és ezek nélkül teljesen erőtlenné válok. Elveszik belőlem a küzdés, elfogy belőlem az akarat, és feladom a harcot.
    Azt hiszem, végül ezzel nyílik meg a kapu véglegesen Gabriel mágiája előtt. Letarol, elsodor, beborít és én hagyom. Már nem fáj.
    Olyan érzés, mintha száz év terhétől szabadultam volna meg. A szárnyaim lassan és óvatosan mozdulnak meg. Halkan felemelkednek, majd elkezdenek kitárulni. Egészen kinyújtózik mind a kettő, tökéletlen összhangban, de nagyjából egyszerre. Én nem látom, de minden egyes tollat pontosan érzek, mind egyes légáramlatot felfogok, amelyek körülöttük kerengenek, hideget-meleget egyaránt. Lélegzem, és ők is lélegeznek velem együtt.
    Annyira elképesztő és hihetetlen, ami történik, hogy mikor átölelem Gabrielt, még kába vagyok és csodálkozom, mint egy újszülött. Hevesen dobog a szívem, kiszáradt a szám és zsong a fejem, de olyan, mintha aranyló felhő keringene mindkettőnk körül. Ez alighanem Gabriel erejének lenyomata, mert a farkasnál is ugyanezt érzékeltem.
    Vagy lehet, hogy... az enyém?
    A nyakához bújok és szorosabban ölelem. Nagy korty levegőket veszek magamhoz, de nincs bennem zaklatottság. Minden olyan békés és csendes lett idebent, mintha lebegne a tudatom ebben a csillámló ködben.
    Észreveszem, hogy Gabriel mennyire megviselt. Mindketten azok vagyunk, de ő ezt miattam csinálta. És mivel háláltam meg? Vádakkal és karmolásokkal. Kezeim lecsúsznak a derekára hátul. Épp csak az ujjhegyeim érintik a bőrét pont ott, ahol a mély vájatok vannak, és begyógyítom apró sebeit, talán még pont azt az energiát adva vissza, amit tőle kaptam. Lehajtom a fejem, és a vállára csókolok, mert ez az egyetlen nyelv, amivel ki tudom fejezni, amit érzek: a végtelen hálát és örömet azért, amit tett velem, értem.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Konyha

    on Szomb. Nov. 25 2017, 22:58

    To Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]

    Nem vágyom arra, hogy megtörjem, s nem vágyom arra sem, hogy elveszettnek érezze magát. Gyógyultnak szeretném tudni, teljesnek. Mégis, egy pontnál úgy érzem, mintha úgy borítanám be, mintha letarolnám. Óvatossá és gyengéddé válok, finoman közelítve az energiáimmal.
    Nem látom, mi történik vele pontosan, az energiákat érzem, ahogy újra teljesek a szárnyai épsége folytán, s ettől mosoly jelenik meg szám sarkában, ami aztán egyre szélesedik, ahogy ismét teljes pompájában ragyog szárnya.
    Nem lök el, sőt, átkarol, mire megdobban a szívem, s válaszul a szárnyaimmal is körbeölelem őt. Annyira védtelen így.
    Ahogy hozzám bújik, még inkább megindítja lelkem, s némán vonom még jobban magamhoz. Olyan, mintha teljesen újjászületett volna, s bizonyos értelemben igaz is. Csendben maradok, most szavaknak helye nincs.
    Én is pihenek, kimerültem a folyamattól, s megérte, nagyon megérte. Boldogan hajtom a fejem az övéhez, s aztán megérzem, ahogy ujjai a derekamhoz csúsznak. Visszafojtott lélegzettel várom, mit tesz, s mikor megérzem az energiáját, kis híján megkérem hangtalan, hogy ne tegye, ám megértem, miért teszi, s egy megkönnyebbült sóhajjal jelzem, mennyire örömmel is fogadom.
    A csóktól finoman megremegek, ahogy átérzem rajta mindazt, amit ki szeretne fejezni vele, s nem tudok megszólalni. Csak akkor teszem meg, ha Thomas megszólal. Felkarolom, s finoman az ágyra fektetem, ha engedi, ha nem akkor oda kísérem. Pihennie szükséges, sok energiát emésztett fel gyógyulása. Betakarom, hogy ne fázzon meg, ösztönös tett. Óvni szeretném.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Konyha

    on Szomb. Nov. 25 2017, 23:52

    Hallgatom megkönnyebbült sóhaját a gyógyítás végeztével, és belemosolygok a bőrébe.
    Szavak nélkül kommunikálunk egymással. Értem, mit szeretne, és ő is érti, amit én szeretnék. Olyan, mintha végre pont úgy tudnék beszélgetni valakivel, hogy nincsenek félreértések, nincsen kétely, nincsen semmi zavaró tényező. Minden csendes és harmonikus. Lassan elfogy az aranyszínű ragyogás, és csak mi maradunk, a szárnyainkkal a félhomályban, ugyanis kint ránk esteledett, idebent meg nincsenek fények.
    Felemel, én pedig hagyom. Amit nem hagyok, az az, hogy eltávolodjon tőlem, amint az ágyba tesz. Belekapaszkodom a karjába, és magam felé húzom. Lehet, hogy rohadt kimerült vagyok, de ő is, látom rajta. Leverte a víz, majdnem reszket a fáradtságtól, és én nem akarom, hogy most elmenjen.
    Ha le tudom magam mellé húzni, a hátára borítom, majd fölé is támaszkodom. Lenézek rá egy hosszú pillanatig. Egészen a szemeibe, és bár nem annyira jól látok a szürkületben, a szemei csillognak. Én pedig elmosolyodom.
    - Látom a harmadik szemed.
    Tekintetem felsiklik a homloka közepére, vagyis belenézek az ott lévő szemébe is. Szörnyen fura, de most már legalább tudom, mit böködtem meg a múltkor olyan szeleburdian, és már értem, miért volt olyan a reakciója, amilyen.
    Nem bírom tovább tartani magam. Először én ereszkedem le Gabriel mellkasára, aztán a szárnyaim is rásimulnak szépen és szabályosan a hátamra.
    - Köszönöm - suttogom halkan. Nem igazán tudom részletesen elmondani, hogy miért is vagyok hálás, de az vagyok. Minden egész más lett.
    Nem mondom ki, de azt akarom, hogy itt maradjon velem. Ez csak azért kár, mert mindjárt elragad az álom. A légzésem egyre szabályosabb és mélyebb.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Konyha

    on Vas. Nov. 26 2017, 00:22

    To Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Hagyom, hogy lehúzzon, azt gondolva, hogy azt szeretné, ha maradnék. Megérint ez a ragaszkodás, s olyan jól esik, s amelyre olyan régen vágyik már lelkem. Adni és érezni. Ez éltet, s annyiszor félreértették, annyiszor kihasználtak, s rúgtak belém. Ezért is érintett annyira mélyen, hogy Thomas meggyógyította a sérülésem. Gyógyít, s ez csodálatos. S hogy mi okból még, az még inkább megindított.
    Értetlen zavartsággal fordulok a hátamra, szárnyaim széttárva fekszenek az ágyon, így könnyebb feküdni, s Thomas szemeibe tekintem.
    Látja.
    Szavaiba öntésére elmosolyodom, s a harmadik szememmel kacsintok csak. Mérhetetlenül boldog vagyok. Ez az ő igazi énje, ez ő, ennek mindig is így kellett volna lennie!
    Ahogy hozzám kucorodik, előbb a kezemmel karolom át őt, finoman megérintve a szárnyait. Még nem tudok beszélni, kimerültem.
    A köszönömre azonban egy halk dallam hagyja el ajkaim. Apám adta ki, sokszor, mikor hálás volt valamiért. Az öröm és boldogság dallama. Amit szavakkal nem lehet kifejezni.
    Szárnyaim is körbeölelik, s érzem, ahogy elalszik. Csendben nézem a sötétben lévő plafont, amelyre a holdvilág csak halványan ragyog fel.
    Megváltozott Thomas. Energiái másképp áramlanak, aranyló, halvány fénye megjelent, ami mindig is vele volt, ám csak most ébredhetett önmagára.
    Talán nem is sejti Thomas, mekkora ajándékot adott ma a számomra. Nem csak ő teljesedhetett ki, hanem általa én is. Nephilim énem kitárulkozhatott, megmutathatta önvalóját.
    - Köszönöm, Thomas.
    Jóval később alszom el én is, karjaimban tartva őt, mint féltő báty az öccsét, akit hosszú idő után újra láthatott.

    //Köszönöm a játékot wow //
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Konyha

    on Vas. Nov. 26 2017, 17:41

    Mielőtt elaludnék, még hallok egy halk dallamot, ami aztán egész éjszaka a fejemben kering és elkíséri az álmomat. Úgy alszom, mint akit fejbe vertek, egyetlen egyszer sem ébredek fel. Már rég világos van odakint, mire kinyitom a szemem, és nem vagyok egyedül az ágyban. Felriadva rájövök, hogy ez a kellemes virágillat Gabrieltől származik. Csak lassan eszmélek rá a környezetemre: ez a kék-szürke szoba, ezek az antik bútorok, és ez a puha és meleg ágy mind az ő vendégszeretetének a jele. Feltérdelve hátranézek, és kipróbálom a szárnyaimat. Egy kicsit meg is emelkedem, ahogy meglendítem őket, és nevetve kapaszkodom bele Gabrielbe.
    Minden olyan szép és tökéletes. Első utam a farkashoz vezet, viszek neki reggelit és vizet, és kap egy adag simogatást, és ha Gabriel is csatlakozik, újabb adag gyógyítást is.  Reggeli közben aztán szeretném vele tisztázni, hogy bár nagyon kedves a felajánlása, nekem suliba kell járnom, és ő nagyon de nagyon messze lakik onnan, míg a jelenlegi lakhelyemtől csak egy sarok. És igaz, hogy nem a legjobb Daniellel együtt élni, biztosítom róla, hogy azért nem olyan rossz a helyzet. De ha beleegyezik, megbeszélem vele, hogy minden szombaton ellátogatok hozzá, itt töltök egy éjszakát, és másnap visszamegyek. Így rengeteg időnk van tanulni és csak úgy együtt lenni. Persze máshol is találkozhatunk, ha úgy akarja. Én teljesen rugalmas vagyok ebben, mert nagyon sokat jelent nekem, hogy foglalkozik a képességeimmel.
    Ha nem zavarom, ebédre is szívesen maradok, és vele együtt főzök, mert ebben is van mit eltanulnom tőle. Szokatlanul jó hangulatban vagyok, és csak akkor kezdek el elkomorulni, mikor el kell indulnom vissza a városba.


    Én is nagyon köszönöm *-*

    Re: Konyha

    on Kedd Nov. 28 2017, 20:57

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Konyha

    on Szomb. Dec. 16 2017, 19:28

    [You must be registered and logged in to see this link.]


    Meglepetten jajdulok fel. Teljesen elképzelhetetlen lenne, hogy bárki is felkapjon, és meglepetten feszülök meg ettől. De nincs erőm tiltakozni, inkább csak kapaszkodok a nyakába, és nézek lefelé, meg oldalra, meg behúzom a szárnyam, hogy semmibe se verjem be.
    Végül letesz a kanapéra, én pedig eldőlök oldalra, mint egy sós zsák. Nyöszörgök egyet válaszul, és arccal a karfának dőlve várom az ételt és italt, de közben lehet, hogy kicsit elszundikálok, mert úgy tűnik, hogy Gabriel azonnal visszaér. Rögtön rávetem magam az üdítőre, és kiiszom az egészet, majd jóízűen nyalogatom a szám szélét.
    - Köszönöm. Ezzel életet mentettél. - Felkapok egy sütit és bele is harapok, majd tele szájjal felelek. - Mindenem fáj, de csak pihennem kell egy kicsit. Finom a süti - mondom, miután lenyelem. Ez már elég ahhoz, hogy felkeljek, és utána vonszoljam magam, de a sütit azt hozom a másik kezemben. Persze morzsálok mindenfelé.
    - Neked nem szokott izomlázad lenni a repüléstől? - kérdezem. Én nem látom, de a bal szárnyam kicsit lóg, ahogy megyek a konyha felé. Odaérve felülök a pulthoz, ahol múltkor is ültem, meg ahol mindig ülök, mert az az én helyem. Elfekszem, és hasalva majszolom el a másik sütit. - Mi a meglepetés? És mi lesz a vacsi?
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Konyha

    on Vas. Dec. 17 2017, 13:19

    To Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Megállok, de a karjaimban tartom Thomast.
    - Fáj valahol? – Elveszem a fájdalom érzetét, ha úgy érzékelem, hogy az még fennáll. A szárnyát viszont majd meggyógyítom még, mert azt látom, érzem, hogy valami még mindig nincs rendben, vagy csak túlerőltette. Erre elmosolyodom. A táskáját a fotelbe teszem, a keze ügyébe, ha szüksége lenne rá, a gördeszkával együtt, amit rácsatolt.
    - Minden rendben van, csak túlerőltetted magad.
    Elmosolyodom, ahogy nekiáll felfalni mindent, amit hozok.
    - Rendben – bólintok. – Pihenj, addig ho... – visszafordulok a neszre, ahogy felkel, de hagyom. Ha neki így jó, nem fogom megakadályozni, hogy jöjjön velem.
    - A repülések elején volt, és ha nagyon sokáig repültem, akkor igen. És csatáknál. Nehéz egyszerre repülni és harcolni, ha az ellenfeled erős. Bár ki gyengébb a nephilimeknél? – Költői kérdésnek szánom, nem vagyok egy csüggedős típus.
    - A meglepetés az nem meglepetés, ha elmondom, de szép próbálkozás – nyitom ki a sütő ajtaját, kivéve belőle a szilvás töltelékes libamájat, baconnel körbetekerve, s kiveszem a krumplipürét is, melyeket a sütő melegen tartott.
    - Ez megfelel? – Teszem elé boldog mosollyal, s aztán tányérokat veszek elő és evőeszközöket, s pakolni kezdem elé az ennivalót.
    - Van még káposztaleves is, igazi orosz módra – úgy tűnik, nagyon megszerettem az orosz konyhát. Magamnak zöldséges pitét teszek a tányérra, de figyelmesen odatolom Thomas elé, ha venne belőle.
    - Előtte azonban szeretném megnézni a szárnyaid, szabad? – ha engedi, akkor mögé állok, nem kell kiegyenesednie. A szárnyainak tövei közé helyezem tenyerem és gyógyítani kezdem, átvéve az esetlegesen jelentkező fájdalmakat. Eleget fájt már neki az élet, most ideje lenne, hogy élvezze is.
    - Szóval, ha megetted a vacsorát és pihentél egy kicsit, eleget, akkor megmutatom a meglepit is.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Konyha

    on Vas. Dec. 17 2017, 17:34

    Megköszönöm, hogy idáig hozta a cuccomat, majd később előkerül a gördeszka is, de most nincs hozzá energiám. Viszont felcsillannak a szemeim, amint csatákat említ.
    - Milyen csaták? Karddal és minden ilyesmivel? Te tudsz vívni? Vívsz velem? - ostromlom meg kérdéseimmel fáradhatatlanul. Baromira hiányzik, hogy valakivel a fegyverforgatást gyakoroljam. Mióta a viszonyunk ennyire megromlott Daniellel, gyakorlás címszó alatt csak a feladatot osztja ki, de azt is egyre ritkábban, alig heti egyszer. De ha valaki mással is megmérkőzhetnék, az nagyon izgalmas lenne.
    Hatalmasat nézek, ahogy máris elővarázsolja a vacsorát. Azt hittem, most kezd majd csak neki. Azonnal csorogni kezd a nyálam, és felülök normálisan, hogy elém tudja tenni a kaját.
    - Aztamindenit... Ez rohadt jól néz ki! Bárcsak tudnék ilyeneket főzni én is... - Rögtön magam elé is húzom a tányért, és kézbe veszem a villát meg a kést. - Jöhet a leves is. Mindent megeszek.
    Pitét is veszek, de csak keveset, mert nekem ott a hús, felteszem, az összes hús, hiszen ő egy falatot se fog enni belőle. Én már javában a második falat ételt eszem, mikor megszólal, hogy "előtte azonban", úgyhogy lenyelem a falatot és leteszem az evőeszközöket.
    - Persze. - Kihúzom magam, és hátrasandítva figyelem, mit csinál. Halkan sóhajtok. - Mmm. Ez nagyon jól esik. De igazából szerintem tényleg csak megerőltettem. Nagyon egyik se fáj... Csak közben éreztem, hogy a bal gyengébb - morfondírozom hangosan és lehunyt szemmel.
    - Mi, még ezen kívül is van meglepid? - kérdezem. - Tényleg, hogy van a farkasunk? - jut eszembe, és ha előbújik a hátam mögül, hálásan megköszönöm a fáradozását, és újra enni kezdek mohón, de kicsit lassítva.
    - Egyébként... Kérdezni szeretnék valamit. Kicsit személyes lesz, szóval nem muszáj válaszolnod, ha nem akarsz.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Konyha

    on Szer. Dec. 20 2017, 11:03

    To Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    A megköszönésre mosollyal bólintok. Még fáradtan is ügyel erre.
    - Igen - bólintok ismét.
    - Igen, tudok - ami azt illeti, több típussal is, de csak pár az, amit szívesen is forgatok.
    - Milyen kardot, fegyvert forgatsz? Vívok, ha jól vagy - közben már pakolom is a holmikat az asztalra.
    - Megtanítalak elkészíteni őket. Örülök, hogy kedvedre való - mosolygok rá boldogan.
    Azt láttam már, hogy szeret főzmi, sütni. Számomra ez előbb szükséglet volt, aztán lett élvezet.
    - Rendben - egy jó nagy adagot merek neki egy leveses tálba, s elé pakolom.
    - Még szoknia kell a repülést és a megerőltetést is. Minden rendben van a szárnyaddal, gyönyörűen helyrejött.
    - Igen - nézek rá értetlenül, de mosolyogva a meglepetéssel kapcsolatos reakciójára. Tetszik, ahogy kinyílt, s kezd előbukkanni valódi énje.
    - Nagyon szívesen.
    Visszaülök a tányérom elé, s én is falatozni kezdek, villával.
    - Jó étvágyat! Jól van, ha pihentél, elsétálhatunk hozzá. Hiányolta a társaságodat.
    A meglepetés vele kapcsolatos, de nem fogom elmodnani, szeretném, ha látná.
    Érdeklődéssel nézek rá.
    - Kérdezz nyugodtan - remélem, nem szerelmi tanácsot kér majd.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Konyha

    on Szomb. Dec. 23 2017, 01:05

    - Van egy kelta kétkezes kardom és egy kisebb másfélkezes gyakorlókardom. Egy pár saim és egy rapírom is, de azt nem annyira szeretem. Nem illik hozzám. De nagyon sok mindennel harcoltam már. - Nagyon lelkesen beszélek erről. Szeretem a fegyvereimet, imádok velük gyakorolni, és ápolni őket, meg néha csak úgy nézegetni. Olyankor néha kicsit úgy érzem, meg tudom védeni magam. És ebben jó vagyok. És érdekel.
    Nagyon kevés ilyen dolog van.
    Megköszönöm a levest, de belekóstolni már nem tudok. Hátrapillantva nézem, hogyan is zajlik a gyógyítás. Olyan, intha lenyisszantgatná a szárnyaimra lógatott mázsás súlyokat, egyiket a másik után, míg végül teljesen felfrissül a testem. A tompa fáradtság azért még mindig jelen van.
    A farkasunk meglátogatása mindig az első teendőim közt van, mikor kiérek a birtokra. Feltéve, hogy képes vagyok mozogni. Hamar bekebelezem a levest - kicsit szokatlan az íze, de forró és laktató, úgyhogy az égvilágon semmi kifogásom nincs ellene. Érzem, hogy feltölt energiával minden egyes kanál.
    Értem, hogy nem akarja lelőni a meglepetést előre, és tiszteletben tartom, bár próbálom kitalálni, miről is lehet szó. De sajnos ötletem sincs.
    Már a húsnál és a zöldséges piténél járok, mikor fel merem tenni az ominózus kérdést. Még íg is kicsit habozok, arra gondolok, felteszek egy kérdést... nos, bármi másról, mint arról, amit Brian nemrég mondott nekem, de végül győzedelmeskedik a zavar és a kíváncsiság.
    - Szóóóval... A múltkor ugye azt mondtad, hogy aszexuális vagy. De én nem értek ezzel kapcsolatban valamit. Szerelmes se voltál soha senkibe? Mármint... Lehetséges beleszeretni valakibe, akir eegyáltalán nem vágysz? És... Soha nem is fogsz vágyni? Vagy ez változik? Változhat? Elképzelhető?
    Kicsit aggódom a válaszaim miatt, de tudnom kell.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Konyha

    on Szomb. Dec. 23 2017, 19:28

    To Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    - Hmm, szép készlet – biccentek elismerősen.
    – Legközelebb elhozhatnád magaddal. Ha pihentél, megmutatom én is a készletem. Hogy érted, hogy harcoltál? – Kérdezem kíváncsian.
    Pár száz éve még nem lett volna mindez meglepő kijelentés, de a mai világban igen. És még valami elgondolkodtat. Angyali felmenője nem éppen a háborúról és harcról híres...
    Megvárom, amíg előhozakodik a kérdéssel. Érzem, hogy nem könnyű ezt neki feltenni.
    - Így van.
    Leteszem a villát és arrébb tolom a tányért, közben gondolkodom. Szerelmi tanácsadás ez, a javából, s nagyon oda kell figyelnem, mit, hogyan fogalmazok meg.
    - Voltam szerelmes. Volt családom is – Thomasra nézek.
    – A test vonzalma és a lélek vonzalma nem ugyanaz. Meglehet az egyik a másik nélkül. Lehet valakibe úgy beleszeretni, hogy szexuális vágyakozás nincs meg. Nem tudom, hogy változhat-e. Mindig egyéntől függ. Bennem sosem volt vágyakozás. Ettől még nem jelenti azt, hogy másnál nem lehet – aztán kis szünet után folytatom.
    - Megkérdhetem, miért kérdezed, Thomas?
    Alkarom az asztalra fektetem, teljesen Thomasnak szentelem a figyelmem.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Konyha

    on Kedd Dec. 26 2017, 22:27

    Örömmel bólintok.
    - Legközelebb elhozom az egyiket. Már teljesen kipihentem magam! - Iszonyatosan kíváncsi vagyok, és rögtön felülök a székben. Rögtön látni akarom a gyűjteményét, és azt, ahogy harcol velük, és... mindent.
    - Hát... Amikor gyakoroltunk Daniellel - magyarázom meg. Tudja, hogy így hívják a nevelőmet, és azt is meséltem neki korábban, hogy szinte kizárólag harci mágiát tanított nekem. Ez azt jelenti, hogy megtanított lőni, verekedni és vívni különböző fegyverekkel.
    Egyelőre nem tudom, hogy megbánom-e, hogy belekéreztem ebbe a szex témába. Úgy tűnik, nem sértem meg, de persze tisztában vagyok vele, hogy Gabriel végtelenül udvarias, nem fog leállítani, szóval oda kell figyelnem, mikor lépem át a határt.
    - Miii? - lepődöm meg. - Mármint... feleséged és gyerekeid? - kérdezek vissza rögtön, még azelőtt, hogy rájönnék: múlt időben beszél. Már nincs családja. Már meghaltak. Rajta vannak azon a listán, akiket szeretett, de elveszített.
    Lehetnék tapintatosabb. Nyelek egyet, és minden szavára úgy figyelek, mintha kőtáblába kéne vésnem őket.
    De aztán visszakérdez, én pedig zavarba jövök, és hirtelen minden egyes borsószemet fel akarok tűzni a villámra, ami a zöldséges pitéből kigurult.
    - Hát... öhm... Azt hiszem, beleszerettem valakibe, aki... Ace. És... Csak tudni szeretném, mik az esélyeim.
    Nem esik le, hogy a szavaim alapján akár azt is hiheti, hogy róla van szó.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Konyha

    on Szer. Dec. 27 2017, 20:32

    To Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    - Mindenképpen hozd el – bólintok, majd röviden nevetek. – Fegyver már régen hozott lázba ennyire valakit – s egyben ébreszti a gyanúmat is.
    - Tehát gyakoroltál – különbség van gyakorlás és éles harc között, ennek megfelelően fogok Thomashoz is hozzáállni, bár általában már az első mozdulatok árulkodnak erről. Daniel pedig nem fog sokáig létezni. Ám nem mondhatok semmit, ez volt az egyik, amit megláttam Thomas lehetséges útjából, s a legvalószínűbbnek. Azóta nagyon odafigyelek, hogy ne nyissam rá a tekintetem, tiszteletben tartva Thomas sorsát s szabad akaratát.
    - Igen – mosolyomba vegyül némi szomorúság, ám a boldogság erősebb. Amit tőlük és általuk kaphattam abban a röpke, együtt töltött időben, csodálatos és egységes volt. Ekkor értettem meg sokat apám szeretetéből. Látom a ráébredést az arcán, de nem megyek tovább ezen a vonalon, hacsak bele nem kérdez. Nem zárkózom el előle, ám magamtól nem fogok róla beszélni.
    Először a pultot nézem, keresve az ace értelmét, aztán megértem. Elértem szavait, s nem vonatkoztatom magamra. Nem adtam felé sosem olyan jeleket, így biztos vagyok abban, hogy valaki másért dobog a szíve szerelmesen.
    - Fontos lehet neked, hogy ha ennyire nyomozol ebben. Mit értesz esély alatt? – Nem merek továbbmenni addig, míg ezt ki nem fejti, tévútra nem szeretném szavaimmal vinni.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Konyha

    on Pént. Dec. 29 2017, 00:38

    Nagyon bárdolatlannak érzem magam amiatt, hogy csak így belegyalogoltam a múltjába. Nem is mond semmi mást, én pedig azt hiszem, bármennyire is érdekel a családja, nem faggatózhatok. Most nem. Majd talán máskor.
    Mivel ő is hallgat, miután elmondtam, amit akartam, felnézek kíváncsian. Vajon fog válaszolni egyáltalán? Vagy csak kioktat majd? Esetleg lezárja a témát? Hát mindegy, majd kiderül - inkább csak belekezdek a sztoriba.
    - Persze, hogy fontos nekem. Hiszen belezúgtam - magyarázok a villával hadonászva, viszont inkább iszom pár nagy kortyot ahelyett, hogy tovább tömjem a fejem.
    - Hát... Nála aludtam, de azt akarta, hogy aludjunk külön ágyban. Addig is csomó idő volt eljutni, hogy egyáltalán ott alhassak, és erre... Úgy érzem, mintha gyerekek lennénk, akik egymás kezét se foghatják meg. Szóval a normális tempónál ötször csigábban haladunk, és csak nem tudom, hogy van-e értelme...
    Az egésznek? Nem, ezt nem akarom mondani. Nem is merül ez fel bennem.
    - ...annak, hogy állandan ostromoljam, ha ez őt úgyse érdekli. Egyébként egyszerűen nem fér a fejembe, hogy nem érdekelhet ez egyáltalán valakit. Mintha...
    Mintha nem akarna engem,e gyáltalán. De ebbe azért már tényleg nem akarok belemenni Gabriel előtt, elvégre nem vagyok csaj. Ahelyett azonban, hogy befejezném a mondatot, inkább csak megvonom a vállam, és bekebelezem a pize maradékát a tányéromról.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Konyha

    on Pént. Dec. 29 2017, 21:42

    To Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Látom rajta, hogy érzi magát. Nem kéne, éppen ezért még hozzáteszem.
    - Nem kérdeztél semmi rosszat, Thomas – keresem a tekintetét.
    Szélesebben mosolyodom el, ahogy kimondja, belezúgott, s hallgatom tovább a válaszát, s közben azért a mosoly figyelemmé változik, hiszen egyértelművé válik, annyira nem olyan boldog Thomas a fejleménytől.
    - Az előbb azt mondtad, hogy ötször lassabban haladtok. De haladtok, nem? És ez a fontos. Ez jelzi azt, hogy ő is szeretné. Csupán időre van szüksége, valószínűleg – felelem nyugodtan.
    Nem tudok mit felelni a hogy nem érdekelhetre. Nem azért, mert kényes, hanem mert valóban nehéz leírni, elmondani. Mivel vállat von, lezártnak érzem a kérdés felvetését. Aztán mégis megszólalok.
    - Szeret. Mivel tudja, milyen beállítottságú, nem ... – keresem a szavakat. – akar annak fájdalmat okozni, akit szeret. S fontos vagy neki, mivel nyitott feléd – nézek rá kedves mosollyal.
    - Szóval – váltok témát, meghagyva neki a menekülő útvonalat. – Szeretnéd látni a fegyvereket?
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Konyha

    on Szomb. Dec. 30 2017, 15:57

    Hümmentve gondolkozom el rajta, hogy végülis haladunk...
    - De pont ez a kérdés. Hogy egy ace soha nem akar majd lefeküdni senkivel. De ezek szerint te is megtetted, nem is egyszer, máskülönben nem lettek volna gyerekeid... - Legszívesebben üvöltenék, hogy ÉN EZT NEM ÉRTEM. - De közben nem is akartad? Mi van, ha ő se akarja majd soha? De mégis megteszi, és utálni fogja? Én nem akarom, hogy rossz legyen neki, vagy olyasmit csináljom, amit igazából utál és undorodik tőle... De ugyanakkor nagyon de nagyon szeretnék vele lenni végre. Szinte állandóan ez jár a fejemben, á-l-l-a-n-d-ó-a-n.
    Lehet, hogy vállat vonok, de ez nem az jelenti, hogy ennek a beszélgetésnek vége. Nem, amíg nem kapom meg a válaszaimat!
    - Én se akarok neki fájdalmat okozni. De azt nem tudom, hogy szeret-e. Nem beszéltünk még ilyesmiről... - emelem a kezem a tarkómhoz, és zavartam megdörzsölöm.
    Ha van az asztalon desszert, veszek belőle, ha nincs, akkor a húsból csipegetek még egy kicsit, mert nem akarok felkelni még az asztaltól, amíg nem magyaráz meg szépen mindent.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Konyha

    on Vas. Dec. 31 2017, 12:33

    To Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Nem vágok bele a szavába, hagyom, hogy kifejtse, s világossá is válik, remélhetőleg, hogy mi itt a nagy kérdés. Vagyis kettő.
    - Megértem, hogy nem akarod kényelmetlen helyzetbe hozni, ezért nem teszed fel neki ezeket a kérdéseket. Pedig ő tudna igazán válaszolni rá, hiszen róla van szó – aztán folytatom, mert nem szeretném, ha elkedvetlenedne, hiszen nem is azért mondtam.
    - Nagy tévedés, hogy egy aszex sem akar lefeküdni senkivel. Csak azt tudom elmondani, ami rám igaz. Hogy Brianre mi, azt tőle tudod csak meg. Nem vonzódom szexuálisan senkihez. Nem hoz lázba a testiség. Nem érdekel. A lélek érdekel, akivel összekötöm az életem. Az független a testtől. Mivel szerettem őt – nem adok elő drámát. Szerettem. Tény, s nem keseregni kell rajta, hanem örülni. – szerettem volna megadni neki azt, amire vágyott. A testi szeretetre. Nekem is időbe tellett, mire nyitottam ebben felé, s nem azért, mert nem akartam. Hanem mert egyszerűen nem értettem, miért fontos ez bárkinek is – mintha éppen a másik oldali nézőpontot mondanám ki, fordítva, Thomas érzéseinek, holott csak saját érzéseimet tárom ki elé. Nem szokásom. De remélem, tudok ezzel segíteni.
    - Féltem, hogy nem fog neki tetszeni, utólag ő is bevallotta, hogy tartott attól, meg fogom utálni őt is és a szexet is – halkan nevet egy rövidet. – Aggódtunk, mert szerettük egymást, s jót akartunk egymásnak – Thomasra nézek. – Mint ti. Ne halogasd erről a beszélgetést Thomast, mert ez nagy sarokkő a kapcsolatotokban. S fontos, hogy legyetek türelemmel s megértéssel egymás felé ebben.
    Ahogy látom, hogy csipegeti az egyik sütit, a másik tálcát is elé tolom.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Konyha

    on Vas. Dec. 31 2017, 14:31

    - Miii? - háborodok fel, vagyis, nem annyira, de elég vicces, hogy pont ugyanazt nem érti, amit én sem, csak épp a másik oldalról. - Azért fontos, mert az embernek szüksége van rá, hogy megérintsék... És a libidót is ki kell élni valahogyan. Ráadásul olyan szép. Akármelyik testrészére gondolok...
    Elakad a szavam és kicsit üvegessé válik a tekintetem, ahogy felidézem a kezét, a vállát, az állának ívét, és legszívesebben most azonnal hazarohannék, hogy magamhoz ölelhessem. Akratlanul is megnyalom a számat, de aztán megrázom a fejem és összeszedem magam.
    Több mindent is megértek Gabriel szavai alapján. Egy, igenis lehet szerelmes az is, aki testileg nem vonzódik hozzám. Kettő, ha Brian is a lelkemet szereti, az tulajdonképpen sokkal jobb és biztosabb kötelék, mintha a testemet találná vonzónak. Három, képes egy ace is szexuális aktivitást kifejteni, és még csak nem is undorodik tőle, mert közben szeretet van benne.
    És négy...
    - Honnan tudod, hogy Briannek hívják?

    Ajánlott tartalom

    Re: Konyha


      Pontos idő: Vas. Júl. 22 2018, 20:11