Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Brian lakása - Hálaadás

    Share
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Brian lakása - Hálaadás

    on Csüt. Nov. 23 2017, 21:05

    .......
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Csüt. Nov. 23 2017, 22:12

    boldog

    hálaadást





    Nagyon készültem a ma estére. Vissza akartam adni Gabrielnek a rengeteg szívességet, amit kaptam tőle. És együtt akartam ünnepelni Briannel, akiért a leginkább hálás vagyok az életemben.
    Van süti, ami már tegnap elkészült, és a hűtőben pihen, de a legtöbb ételt ma készítettük el Briannel. Rengeteg panírozott zöldség üldögél egy tálcán kétféle saláta mellett, de a tradicionális pulyka, krumplipüré és barnamártás trió sem marad el (bár a mártás instant porból készült, mert a net szerint 12 órába telik az elkészítése). Minden más viszont igazi alapanyagokból van, és szerintem az ízek sem rosszak.
    Még messze vagyok a késztől, de a kaják nagy része már a pulton vagy a hűtőben vár. A sütőben épp a mini pulykánk sül, mert végül úgy döntöttem, ha hárman is eszünk húst, akkor már megéri beszerezni, legfeljebb nagyon sok húsos pitét és pulykás szendvicset fogok készíteni az elkövetkező napokban. Hiába utasította Leo el az én meghívásomat, Brianét elfogadta, szóval végül is négyen leszünk az asztalnál.
    - Brian... az az érzésem, hogy elfelejtettünk valamit - osztom meg vele az aggodalmamat, miközben az asztalt nézem, amit épp megterített. Odalépek hozzá, és átölelem a derekát. - Ez szuperül néz ki. Mikorra is jönnek? - kérdezem és faliórára pillantok.
    Gabrielnek azt mondtam múlt hétvégén, mielőtt egy ottalvás után eljöttem tőle, hogy szeretném, ha megismerné a barátomat, és hogy nagyon örülnék, ha eljönne hozzánk hálaadás nap este hétre. Felnéztem ugyan az órára, de nem tudom, mennyi az idő, nem jut el a tudatomig. Azon pörög az agyam, hogy mit kell még csinálni a kajákkal. Nem ártana kicsit rendet tenni a konyhában, és szellőztetni, és meggyújtani a gyertyákat... Rengeteg tennivaló van még hátra!
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Pént. Nov. 24 2017, 19:45

    To Thomas & Brian & Leo
    Az úton van forgalom rendesen, mindenki siet valahová, valkikhez. Nekem is van hová sietnem. Nagyon megörvendtem Thomas meghívásának, s nem emlékeztettem finoman, hogy nem olyan régen még azt mondta, nincs senkije. Boldog valakivel, ez a fontosabb.
    Szokásom nem üres kézzel érkezni, így a boros üvegek mellett ott figyelt pár, saját készítésű sütemény, ami egy nemzeti orosz sütemény, s egy dán pudingféleség.
    A ház közelében nem sikerült parkolóhelyet találnom, ezért végül tömegközzel, s megrakottan nyomom meg a lakás jelzőjét.
    - Szia! Gabriel vagyok, megérkeztem.
    Vászonnadrág, bőrcipő, s fekete garbós alkalmi öltönyfelsőt vettem fel, így könnyen tidok alkalmazkodni a helyhez.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Vas. Nov. 26 2017, 00:14

    Thanksgiving Stories
    Míg egyedül voltam, soha nem ünnepeltem semmit. Most pedig, hogy Thomas belépett az életembe, az ünnepek is ismét megjelentek. Együtt töltöttük a Halloweent, most pedig vendégséget rendezünk hálaadásra. Gabriel és Leo jönnek át hozzánk, így összesen négyen leszünk, Tommy mégis annyit főz, amennyit egy hadsereg sem tudna megenni. Már egy nappal korábban nekifogott, és ma is egész nap a konyhában szorgoskodott. A hivatalos verzió szerint segítek neki, de igazából csak láb alatt vagyok, bármit próbálok csinálni. Egészen elámultam a főzőtudományán, lenyűgöző volt nézni, mennyire jól boldogul egy ekkora menüsorral.
    Mikor nagyon megelégelem, hogy semmire sem vagyok jó, elkezdek teríteni. Legalább egy icipicit segítek, és addig sem esik hasra bennem, mint mikor közelről figyelem, mit csinál. Mert szeretem nézni, és meg is tettem tegnap és ma is, de sokszor útban voltam, ezért most már inkább hagyom dolgozni. Mikor végzek, odajön hozzám, és megölel. Szeretném, ha pihenne egy kicsit, de most is azon agyal, hogy mi maradt ki.
    - Szerintem minden megvan. Annyi mindent csináltál, hogy talán hetekig jól fogunk lakni belőle - karolom át a hátát, és az órára nézek, mikor kérdez.
    - Mindjárt hét óra. Akármelyik pillanatban itt lehetnek - válaszolom meg a kérdését. Izgulok a ma este miatt, egy kicsit félek megismerni Gabrielt, és azért is aggódok, hogy Leo és Thomas ne vesszenek össze. Nagy a nyomás, és borzasztóan feszengek, pedig még itt sincsenek. Abban bízok, hogy jobb lesz, ha megérkeznek.
    - Hogy áll a főzés? - érdeklődök, tovább ölelve Thomast, de a válaszát félbeszakítja a kapucsengő. Felsóhajtok és a szemeibe nézek.
    - Megyek, kinyitom én - szólalok meg halkan, majd megpuszilom Tommyt, és ellépek tőle. Felveszem a kaputelefont, és egy idegen hang szól bele. Gabriel. Végigfut a hátamon a hideg, nagyon ideges vagyok miatta, de a hangomon ez nem érződik, mikor megszólalok.
    - Gyere fel! Negyedik emelet, nyitva van az ajtó…
    Megnyomom a gombot, ami kinyitja a lenti kaput, majd ajtót nyitok, és a biztonság kedvéért ott maradok, hogy figyeljem az érkezőt, és segítsek neki elnavigálni a lakásig. Igaz, fogalmam sincs, hogy néz ki, de talán nem jön egyszerre túl sok nephilim az emeletre vendégségbe.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Vas. Nov. 26 2017, 13:01

    Lehet, hogy Brian azt hiszi, láb alatt volt, de nem volt, mert nagyon is sokat segített. Hűtött, melegített, kavart, aprított, és salátakészítésre is be lett fogva.
    Nagyon jól esik hozzábújni. Szinte állva el tudnék aludni, de elég lesz egy nagy bögre kávé, és készen is állok majd a vendégekre.
    - Az a hálaadás lényege, hogy roskadozzon az asztal - felelem enyhe dorgálására, és tudom, hogy teljesen igaza van, túl sokat főztem, de mindig arra gondoltam, hogy mi van, ha majd ezt vagy azt nem szeretik, vagy nem ehetik meg, vagy csak simán pocsék lesz az íze?
    Kicsit andalogva nézek fel rá, miközben ő az órát kémleli, és elmondom, amit egész nap el akartam mondani neki, de valahogy mindig akadt valami tennivaló.
    - Nagyon köszönöm, hogy belementél ebbe. Irtó sokat jelent. Ígérem, kedves leszek Leoval. De ha úgy érzed, hogy sok, akkor csak szólj, rendben? Legyen egy titkos jelszavunk. Mondjuk az, hogy "elfogyott a jég". És azonnal mindenkit hazaküldök.
    Halál komolyan gondolom, és még így is úgy érzem, túl sokat kértem tőle, de biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz. Nem lett minden tökéletes, közel sem, néhány rántott gomba nagyon megpirult, a krumplipüré túl sós, a pulyka fogalmam sincs, mikor lesz eléggé készen, a párolt zöldség véletlenül inkább főtt zöldség, mert beleejtettem a vízbe, és a többi. A pite meg...
    - Hol a pite?! - kapok észbe, és ezzel pontosan egy időben kezd csörögni a kaputelefon. Gyorsan körülnézek, de a tök ott üldögél a széken félretéve, és bizony nyersen. Ebből ma este már nem lesz tökös pite... Anélkül meg mit ér a hálaadás?
    Brian után nézek, és a figyelmem rögtön eltereli az érzelemfelhő, ami körülötte ködlik. Aggódik. Hát, én is aggódom, de nem Gabriel, hanem Leo miatt. Jobbnak látom, ha leakasztom a nyakamból a kötényt, és én is odamegyek az ajtóhoz. Briant áölelem oldalról, és hozzá bújok megint, és a fülébe suttogom a kedvenc szavamat, hogy szeretlek, és kap egy puszit is. Így várjuk, hogy megérkezzen Gabriel, akinek láttán rögtön mosoly jelenik meg az arcomon, és elhűlve veszem át tőle a rengeteg mindent, amit hozott. Közben bemutatom őket egymásnak.
    - Brian, ő Gabriel Skoglund, a tanítóm. Gabriel, ő pedig Brian Cox, a szerelmem. - Felesleges lenne bármi másnak neveznem őt, mert úgyis mindketten tudják, hogy ez a helyzet. Gabriel mindent lát, Brian pedig mindent tud.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 82
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Vas. Nov. 26 2017, 13:56

    Brian, Thomas,

    Gabriel
    From Leo




    Igyekeztem minél rendesebben felöltözni. Olyan ruhát szedtem elő ami hétköznapban is alkalmas de egy ilyen összejövetelhez is tökéletes. A hajam össze kötöttem de a szemüvegemet fent hagytam. A motorral érkezem és két csomag ajándék a házigazdáknak. Ha már meghívtak úgy, hogy az egyik nem is kedvel és bunkó is voltam legutóbb. Brian pedig...nem tudom, hogy nevezhetem újra barátságnak az egészet. közeli ismerősök vagyunk? Mert sok minden hiányzik még közöttünk, de hiába ő az egyetlen barátom ha úgy veszem. Számomra...ki ha ő nem? Amikor ő is meghívott úgy álltam ott mint akit sarokba szorítottak.  Annyira nézett azokkal a zöld szemekkel, hogyha nemet mondtam volna elástam volna magam élve. Nem tudtam vele megtenni. És más is volt az ő meghívása mint Thomasé....Így bele mentem. Bár kiszámíthatatlan vagyok jelenleg de mégis leszállok a motoromról és a vegyes érzelmeimmel karöltve és a két csomaggal együtt indulok a lakás felé. Hiányzik Noel....Sok mindent ő tudna bennem helyre tenni...De most bezárom minden rossz érzésemet egy ketrecbe és nem hagyom magamnak, hogy elrontsam a helyzetet. Meg kell mutatni a kis tökösnek is, hogy csak a barátja akarok lenni Briannek. Ha most itt lenne Noel ő lenne rá a legjobb bizonyíték, de nincs itt így azzal kell helyt állnom amim van. Ahogy a házhoz érek felnézek majd a telefon kaput benyomva csöngetek. Semlegesre váltok az érzelmeimmel és nyugodt arcomat veszem elő. -Helló, megjöttem.-mondom és remélhetőleg a hangom elég bizonyíték lesz. Ahogy megkapom a beengedési parancsot és hova kell menni, belököm az ajtót és elindulok fel a lépcsőn. Az energiák máris bejutnak az agyamba, de elzárom minden vonalat ami arra késztetne, hogy más agyában turkáljak. Ünnep van Leo! Légy jó fiú és ennyi. És az is leszek. Ennyit talán még megtudok tenni.

    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Vas. Nov. 26 2017, 17:31

    To Thomas & Brian & Leo
    Az ajtó kitárásával az érzelmek szélesebb skálája jut el hozzám, de legelsőként Thomas látványa, ahogy boldogan karol át valakit. Mi ez, ha nem öröm a számomra? Széles mosollyal válaszolok, s megpróbálok kezet fogni a bemutatott férfival.
    - Gabriel Skoglund, nagyon örülök, hogy megismerhetem, Mr. Cox.
    Persze, ha nem akar kezet fogni, akkor csak biccentek felé. Tiszteletben tartom magánszféráját. Ahogy becsukódik az ajtó mögöttem, úgy tűnik elő a szárnyam is, minek rejtegessem olyanok előtt, akik amúgy is láthatják?
    - Hoztam egy kis süteményt és italt is. Tudok valamit segíteni? – Nem akadok fenn semmin, azt szeretném, ha jó lenne ez a találkozó, összejövetel. Brian láthatóan szereti Thomast, s ennél több számomra nem szükséges. Végre szeretet is kap.
    - Mind... enki megérkezett? – a kérdésem közepébe szól bele a csengő, így már rájövök, hogy felesleges volt kérdeznem. – Ezeket addig lepakolom. Hová tehetem őket? – Vándorol tekintetem Thomasra.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Vas. Nov. 26 2017, 23:40

    Thanksgiving Stories
    Tommy annyira édes, és megértő, még mindig miattam aggódik. Halálra dolgozta magát az este miatt, mégis azt mondja, hogy csak egy szavamba (vagyis három szóba) kerül és véget vet neki, ha rosszul érzem magam. Beleegyezek a jelszóba, de tudom, hogy nem fogom használni. Nem tehetem meg vele. Egy estét ki fogok bírni, bármilyen is legyen az a Gabriel. Megköszönöm Thomasnak, hogy így figyel mindenre, és megyek ajtót nyitni, mert közben csengettek. Pedig ki tudtam volna használni, ha akad még egy kis időm felkészülni erre, és Tommyt is rá akartam venni, hogy pihenjen. De ehelyett beengedem Gabrielt a kapun és az ajtóban állva várom, hogy a nephilim felérjen a lakáshoz. Tommy idő közben csatlakozik hozzám, átölel, és hirtelen sokkal nyugodtabbnak érzem magam. Átkarolom a derekát, és rámosolygok, de mielőtt szólhatnék bármit is, meghallom a lépteket a lépcső felől és arra fordulok. És akkor meglátom Gabrielt. A kezem megfeszül Tommy derekán, és szinte biztos vagyok benne, hogy teljesen elsápadok. A vendégünk egy magas, szőke, kékszemű nephilim, kifogástalan alakkal és olyan erős kisugárzással, amitől néhány pillanatra még nekem is eláll a lélegzetem. Ahogy szembe áll velem, kicsinek és jelentéktelennek érzem magam, és látom, hogy Tommy mennyire örül neki… ez nekem már most sok. De aztán a kis angyalkám a szerelmeként mutat be, amitől azért visszatér belém egy kis önbizalom. Kezet fogok Gabriellel.
    - Én is nagyon örülök. Kérlek, hívj Briannek! - nézek a szemeibe határozottan, de nem sokon múlik, hogy azonnal megtörjek. Közben arra is rájövök, hogy hozott egy csomó mindent, valószínűleg házikészítésű sütit, és ki tudja még mit. Ahogy elnézem, ő biztosan sokkal többet tudott volna segíteni Thomasnak a konyhában. Pont, ahogy minden másban is. Nyelek egyet és meghallom a csengőt, de nem indulok azonnal, még Tommyra nézek.
    - Azt hiszem, nagyon kevés a jég. Talán nem lesz elég - próbálom meg jelezni felé, hogy mit gondolok, lehetőleg feltűnés nélkül, de aztán már indulok is, hogy beengedjem Leot is.
    - Szia! Már nyitom is… - szólok bele a kaputelefonba, majd megnyomom a gombot, és ismét kiállok az ajtóba, hogy megvárjam a mágust. Ő már járt itt, elvileg tudja, hova kell jönni, de az a legtisztább, ha ugyanúgy fogadom, mint Gabrielt. Egy részem távol akar maradni a nephilimtől, és ezért elkerülném a konyhát, de a másik felem ott akar lenni minden pillanatban Tommy mellett, hogy lássam mi történik. Bele fogok őrülni, ha az egész este ilyen lesz.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 82
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Hétf. Nov. 27 2017, 21:47

    Brian, Thomas,

    Gabriel
    From Leo




    Furcsa érzések gyötörnek ahogy megyek fel Brian lakására. Talán most még vissza fordulhatok. De nem tehetem ezt Briannal. Olyan helyzetben van amiben szüksége van rám, én pedig már nem tagadhatom ezt meg tőle és nem is fogom. Ahogy felérek, az ajtóban már ott áll Brian és beljebb két nephilimet érzékelek. Megállok előtte és érzem nem érzi túl egyenesben magát. Lassan megközelítem és megvárom míg felnéz rám zöld szempárjával.-Boldog hálaadást neked, barátom!-mosolygok rá szélesen és lassan kitárom a kezeimet, hogyha engedi magamhoz öleljem és lassan biztatóan megsimogassam a hátát, majd lassan el is engedem.Az agyam persze azonnal kapcsol és nem azért teszem csak nyugtató szavakat akarok megosztani vele anélkül, hogy kimondjam.~Minden rendben lesz! Jól fogjuk magunkat érezni. Itt leszek veled, ha bármi gond van.~a szavak lassan merülnek fel az elméjébe és ha felnéz rám tudhatja, hogy ezeket én mondtam neki.-Jó újra így látni téged.-mondom ahogy szélesebb lesz a mosolyom majd a csomagokat oda nyújtom amiket hoztam nekik ajándékba.-Tessék, gondoltam hozok nektek ajándékot.-mondom ahogy figyelem majd ha Brian is belépet én is belépek a lakásba és becsukom magam után az ajtót és leveszem a cipőmet meg a kabátomat.-Köszönök a két nephilim felé és mivel az egyiket nem ismerem ezért annak kezet nyújtok.-Üdvözletem, Leo Veikko. Brian...egy régi barátja.-mondom mert inkább nem hogy barátja. vagy egyetlen legjobb középiskolai barátja mert az elég hülyén nézne ki.

    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Kedd Nov. 28 2017, 18:47

    To Thomas & Brian & Leo
    A változást érzékelem, mégis, úgy teszek, mintha nem vettem volna észre, hogy ahogy meglátott a férfi, mínusz ezer fokot esett a hőmérséklet. Hagyom kiengedni a jeges hangulatot, mégpedig úgy, hogy továbbra is jókedvű maradok. Már csak azért is, mert látom, ahogy keringenek egymás körül, mint két, magányos jég... sziget. Ha nagyon nem fog menni, akkor hamarabb távozom, s nem fogom keresni a lehetőséget, vagy legfeljebb szoktatom magunkat a helyzethez. Thomasért megteszem.
    - Brian. Gabriel – felelem válaszul, széles mosollyal.
    Megcsap a féltékenység szele, ám ezt is rájuk hagyom, ezt a csatát valóban nekik kell majd megvívni.
    - Semmit sem kell hűtőbe tenni, a pudingot sem. Szobahőmérsékleten a legfinomabb.
    Leveszem a kabátom és a sálam, ekkora érkezik meg az újabb vendég. Aki, mint egy gránitzárvány ékelődik be. Érdeklődéssel fordulok felé, s fogok kezet. Már a szemem sem rejtem, de ha látom, hogy zavarja őket, akkor el fogom tüntetni. Mostanában, hogy többet vagyok egyedül, rájöttem, hogy sokkal célszerűbb nem lecsukni a szemem, s elrejteni a természetfelettiek elől.
    - Barát – felelem vissza önkéntelenül, hiszen a szemem nem vak, látja, amit látni lehet. – Gabriel Skoglund, Thomas a tanítványom. Örülök, hogy találkozhattunk.
    Azzal igyekszem magam hasznossá tenni, hogy az este gördülékenyen haladjon, a konyha felé távozom, hogy elpakoljam, amit tudok, s segítsek, amit tudok.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Kedd Nov. 28 2017, 21:34

    Nincs bennem semmi szégyellősség, ahogy ott állunk Briannel ölelkezve. Bár ez az első alkalom, hogy engedem Gabrielnek, hogy bárki mással lásson, vagy lássa, hogy hogyan viselkedem másokkal. Talán kiábrándító lesz számára, de nem bánom. Örülök, hogy szépen és udvariasan köszöntik egymást, bár Brian feszült, ez el fog múlni. A jeges jelzésére felkapom a fejem, és bizonytalan mosoly jelenik meg az ajkamon. Vizslatom egy darabig, de aztán csak ráhunyorgok, jelezve, hogy minden rendben lesz. Elveszem Gabriel kabátját és felakasztom.
    - Erre van a konyha - terelem beljebb aztán az első vendéget. - Nem lesz kényelmetlen asztalhoz ülni a szárnyakkal? - kérdezem, miközben elveszek tőle néhány cuccot.
    Felkapom a fejem, amint megszólal a csengő.
    - Még várunk valakit... - mondom halkan Gabrielnek, és hátat fordítok az ajtónak. Na, ettől az érkezéstől meg én vagyok ideges. Ám mielőtt pár szóban elmondhatnám, kit is várunk, Leo már fel is érkezik. Nagyon kicsípte magát, és ami azt illeti, Gabriel is, szóval kezdem kicsit alkalmatlannak ítélni a kinyúlt szürke kötött pulóveremet, amiben imádok lenni, meg a szakadt farmert.
    Nem felejtem el, hogy mit ígértem Briannek, szóval eltüntetem a féltékeny gyanakvást magamból, és igyekszem nem felrobbanni, mikor azt látom, hogy ölelkeznek. Kíváncsian nézem az ajándékot, nahát-nahát, máris milyen kezes, ha Brian is itt van! Velem bezzeg! Na de ezt most félre kell tennem.
    - Szia. Köszönjük. Ha italt hoztál, akkor beteszem a hűtőbe - próbálok előzékeny lenni, de mivel ez nem megy, ezért inkább megnézem, mit hozott Gabriel. - Mennyi mindent hoztál... Ezt te sütötted? - kukkantok bele a sütis dobozba. - Köszönjük! Jó is, hogy hoztál desszertet, mert elfelejtettem megsütni a pitét - mutatok a konyhai széken üldögélő tökre. Közben gyorsan összeszedem a pár koszos edényt, zacskót és szemetet, persze, ha Gabriel segít, csak gyorsabb a rendrakás. - Már túl késő lenne elkezdeni. Inkább veletek foglalkozom.
    Mindig sokat beszélek, ha egy helyzettel nem tudok mit kezdeni, ami különösen szembetűnő, mivel általában nem vagyok szószátyár. Inkább most azon vagyok, hogy sürgősen kerítsek magamnak valamit, ami ellazít egy kicsit.
    - Ki mit iszik? - érdeklődöm, miközben megszemlélem a Gabriel által hozott bort. - Bontsuk fel ezt. A pulykára még ráfér egy kis sülés, de foglaljatok helyet. Hová tetted a poharakat, kicsim? - pillantok Brianre, és nem, nem azért szólítom így kedveskedve, mert ki akarom jelölni Leonak a határokat.
    Gabriel láthatja, hogy igyekszem kedves lenni, de vannak fenntartásaim a másik vendéggel kapcsolatban. Leo úgyis hallja, szóval igazából itt nem nyerhetek. Az lenne a legjobb, ha elzárhatnám a gondolataimat az elmém egy rejtett zugába, és akkor nem lenne botrány.
    De hát mit ér a hálaadás veszekedés nélkül?
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Pént. Dec. 01 2017, 04:54

    Thanksgiving Stories
    A sokkhatás után, ami Gabriel érkezésével ért, egyedül álltam ki az ajtóba, hogy fogadjam Leot. A két nephilim a konyhába ment, Thomas segített a tanítójának megszabadulni a rengeteg cucctól, amit hozott.
    Mikor Leo felért, azonnal láthatta és érezhette rajtam az idegességet, mert eszembe sem jutott elrejteni. Féltem az estétől, attól, hogy csak le fogom járatni magam és Tommy rájön, hogy mennyire értéktelen vagyok Gabrielhez képest. A nephilim férfi tökéletes volt, tudtam, hogy nem vehetem fel vele a versenyt, és hiába viselkedett Tommy olyan édesen velem, hiába tudtam, hogy fontosak vagyunk egymásnak és engem választott, mégis rosszul éreztem magam, mikor Gabriel megjelent nálunk. Atonnal aggódni kezdtem és nem voltam biztos benne, hogy végig tudom ezt csinálni. De Tommynak nem akartam mondani semmit, mert elárultam volna azzal, ha visszakozok, miután annyi munkát fektetett ebbe az estébe. Leonak pedig nem kellett mondanom semmit, könnyedén láthatott mindent szavak nélkül is. Ez egy kicsit segített, mert legalább volt valaki, akivel megoszthattam mindent és nem kellett, hogy bonyolulttá váljanak a dolgok. Talán ezért is történt, hogy néhány bizonytalan pillanat után elfogadtam azt az ölelést. Kellett a baráti támogatás, hogy egy kicsit jobban érezzem magam. Igaz, elég fura volt, még nem egészen szoktam hozzá a gondolathoz, hogy megint ennyire jóban vagyunk, de akkor jólesett, hogy volt valaki, aki tudott róla, és nem kellett leterhelnem vele Thomast.
    - Boldog hálaadást, Leo! - néztem a szemeibe néhány pillanatra, mikor elengedtük egymást. Hallottam a hangját a fejemben, és tudtam, hogy ő az, bár szinte elveszett a rengeteg zavaró gondolat közt, amik épp nem hagytak békén. Biccentettem egyet felé, jelzésül, hogy értettem az üzenetet és hálás vagyok érte, majd elmosolyodva átvettem a dolgokat, amiket hozott.
    - Köszönjük! Gyere, menjünk beljebb! - tessékeltem beljebb kedvesen, először csak az előszobába, majd miután megszabadult a kabáttól és a cipőtől, egészen be a konyhába a többiekhez. Pocsék házigazda lévén még odáig sem jutottam el, hogy bemutassam egymásnak a két vendéget, maguknak kellett megoldaniuk, és mikor rájöttem, hogy ez mekkora illetlenség volt részemről, csak még idegesebb lettem. Lepakoltam a dolgokat, amiket Leo hozott, és akkor kapcsolódtam vissza a beszélgetésbe, mikor Tommy megszólított.
    - A nappaliban vannak, édes. Mindjárt hozom őket - válaszoltam, talán kicsit kapkodva, és már indultam is a poharakért. Nem kellett egy perc, hogy visszatérjek a borospoharakkal, amiket korábban már kikészítettem a kisasztalra, és ott maradtak. Hagytam Thomast tölteni, de végig szorosan mellette maradtam, és ahogy mind poharat emeltünk, fél kézzel átkaroltam a derekát. Szerettem volna jó társ lenni, és ott lenni mellette, megmutatni, hogy törődöm vele. És egy icipicit talán így akartam távol tartani Gabrielt.
    - Kellemes hálaadást! - mondtam el a rövidke kis köszöntést, ahogy a többiek felé emeltem a poharam, majd megkóstoltam a bort. Szívesen ledöntöttem volna az egész pohárral, de visszafogtam magam.
    - Kitűnő ez a bor, Gabriel. Jó választás - küldtem egy apró mosolyt a szemtelenül tökéletes nephilim felé. Meg kellett próbálnom kedvesnek lenni vele, és ez volt a legkedvesebb dolog, ami hirtelen eszembe jutott. Arról fogalmam sem volt, miről kezdeményezhetnék igazi beszélgetést, de legalább nem álltam ott teljesen kukán.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 82
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Szomb. Dec. 02 2017, 20:25

    Brian, Thomas,

    Gabriel
    From Leo




    Vissza ölel és ez akár mennyire is nem tetszik senkinek nekem nagyon jól esik. Olyan régen éreztem egy kis fontosságot és ha csak egy pár pillanatra Brian megmutatta hogy azért örül az itt létemnek. Miután kezet fogtam a nephilimmel leengedem a kezem és zsebre csúsztatom a kezeimet és lassan beljebb lépkedek és kezembe veszem a poharat amit kapok és figyelem a népet. Vicces. Brian a nephilimre féltékeny, az a pukkancs meg rám. Én meg...Noelt keresem minden sarokban. Az agyam kezd teljesen ellenem fordulni, és fogalmam sincs hogyan másszak ki a nyomás alól. De semmi nem látszik az arcomból, és nem is akarom, hogy lássák. Legfeljebb a számomra idegen érezhet valamit de mivel nulla az ismeretségi szintünk semmi köze hozzá. Ahogy Brian köszöntést mind megemelem a poharat és lassan mintha le lennék maradva iszok bele  majd Brian kérdésére én is Gabriel felé nézek és hallgatom a választ majd a további beszélgetést. Nagyon nincs mit mondjak, és nem is értek a borokhoz így nem is vágok közbe ha arról folyik diskuráció. Csak állok és figyelek néha le nézek a boromra, és próbálok az elhangzott beszélgetésre koncentrálni és nem mindent Noelt látni vagy hallani. Az egyik kezemet továbbra is a zsebembe tartom és úgy figyelek rájuk a szemeimet éppen azon tarom aki beszél. Ha a csomagokat esetleg meglesték az egyikben egy dohánytartó van amiben egy csontváz van karcolva Thomasnak ha dohányzik és el kéne egy hamutál. Briannak pedig pedig pár elég drága profi ecset és pár üveg higított festék. Apró ajándékok nem nagy.

    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Szomb. Dec. 02 2017, 21:38

    To Thomas & Brian & Leo
    - Nem, nem lesz. Hivatalos fogadáson sem zavartak – hogy én ezt minek mondtam! – Mármint az előző munkámban. Megmutassam, hogyan tudod ezt kényelmesen megtenni? – Kérdezek a szárnyas trükkre, mert ezek szerint még ezt sem fedezte fel.
    - Az jó? – aztán látom, amit látok. – Vagy nem. Minden rendben lesz, Thomas – érintem meg finoman a vállát az ujjhegyemmel, mosolyogva.
    A sütemények mellett egy fehér, egy rosé és egy vörös bor is lapul, boros tartóban, hogy ne törjön össze az üveg.
    - Igen – bólintok. – Eredeti receptek. S ha nem ízlik, nem kötelező megenni – teszem hozzá, mert erőltetni, hogy finom és közben mégsem, azt nem szeretném senkivel sem megtenni.
    - Egyik bort sem kell hűtőbe tenni, amiket hoztam, kifejezetten szobahőmérsékleten a legfinomabbak.
    A tökre pillantok, amely kényelmesen ücsörög a helyén.
    - Ez csak természetes, ha már meghívtatok vendégségbe, s láthatóan sok mindennel vársz bennünket.
    Közben jár a kezem, teszem rendbe a helyiséget.
    - Jó lesz jövő hétre, addig édesedik és érik – és van elég ennivaló, ahogy látom.
    - Nekem jó lesz a gyümölcslé – felelem szinte azonnal. Ugyanis nem bírom az alkoholt, azonnal kiüt, ájulásra.
    Ahogy beszélnek egymással, Thomas és Brian, mosoly szalad az arcomra, s örömmel nézem, ahogy viszonyulnak egymáshoz, bár a féltékenység sárga ködét ... tűnődve nézek a másik vendégre, s gondolatban megvakarom a halántékom. És igyekszek úgy tenni, mintha nem látnám. Egyik szememmel sem.
    A töltés után a poharat magamhoz veszem, még ha csak gyümölcslé is van benne.
    - Szabad? – Állok fel. Oldani akarom a hangulatot.
    - Bár toastot nem nagyon szokás ilyenkor mondani, mégis, szeretném megköszönni mindazt a fáradozást, amivel fogadtatok, s kedvességet – nézek előbb Thomasra, aztán Brianre.
    - Nagyon jó új barátságokat kötni – nézek előbb Brianre, majd Leora. – S megismerni a tanítványom barátait. Kívánok minden jót! – Emelem fel a poharam koccintásra.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Vas. Dec. 03 2017, 12:14

    Vajon mi lehetett az előző munkája? Hivatásos angyal? Elmosolyodva rázom meg a fejem.
    - Most nem azért vagy itt, hogy taníts - emlékeztetem halkan. - Csak érezd jól magad és lakj jól. És köszönöm - teszem hozzá, hiszen próbál megnyugtatni. Nem lököm el a kezét a vállamról, már egészen megszoktam az érintését akkor is, ha nem én kezdeményezem őket.
    Ahogy nézem Gabriel süteményeit, eszembe jut, hogy bár egész nap főztem, még semmit sem ettem, és rohadtul éhes vagyok. Úgyhogy benyúlok a csomagba, és bekapok egy süteményt a kisebbek közül, és képtelen vagyok nem felnyögni.
    - Ne viccelj, ez isteni! - nézek rá, persze tele szájjal beszélek, de aztán lenyelem, megtörlöm a szám, megmosom a kezem, és mindent sikerült rendbe tenni, szóval bólogatok, igen, jó lesz a tök későbbre, én szeretem.
    Kicsit összeszedem magam, elvégre mi vagyunk a házigazdák, és azért hívtuk a vendégeinket, mert szeretjük őket, és örülünk, hogy itt vannak. Ezt észben tartva invitálok mindenkit meg egy első körre. Brian édesemnek szólít, én pedig hirtelen felvillanyozódva csillantok rá egy ari mosolyt.
    - Öhm... van egyáltalán gyümölcslevünk? - kérdezem meg magamtól, majd benézek a hűtőbe. Miközben Brian poharakat hoz, lázasan kutatok, de szerencsére van minden, mert Brian erre is gondolt. A közös bevásárlásunkon én főleg az ünnepi menü kellékeire és az italokra koncentráltam (meg az új kedvenc karamellás tejemre), de ő észben tartott minden mást, és csakis ezért van a hűtőben narancslé és almalé is. Mindkét opciót felkínálom Gabrielnek, és amit kér, abból kap egy szép nagy pohárral. Mindenki másnak a borból töltök, a vörsből, mert persze nekem fogalmam sincs arról, hogy melyik fogáshoz melyik bor illik, és arról se nagyon, hogy melyik bor jó és melyik nem, mert szerintem még életemben nem ittam drága bort, csak az 5 dollárosat. De ha Brian azt mondja, hogy jó, akkor én elhiszem, mert kinézem belőle, hogy tökéletes borszakértő, hiszen rettentő okos, csak nagyon szerény.
    Nem is Gabriel lenne, ha nem mondana egy ünnepélyes tósztot, úgyhogy elmosolyodva nézek fel rá. Bár már beleittam a boromba Brian első köszöntése után, azért még maradt a poharamban, szóval Gabriel szavait is koccintással köszönöm meg, és azután a poharam már teljesen kiürül, pedig teletöltöttem mindenkiét.
    - Kösz, hogy jöttetek. Örülünk nektek. Neked is - nézek Leora, és igyekszem magamra vonni a figyelmét, mert kicsit úgy tűnik, el akar bújni. Nagyon nevetnék, ha kiderülne, hogy szégyellős vendégségekben. - És boldog hálaadást. Foglaljatok helyet! - mutatok az asztalra, vagyis a mellettük levő székekre.
    Én nem ülök le, hanem behozom az előételt, ami gyakorlatilag aprócska pirítósokból és padlizsánkrémből áll, ami mellet van egy kis karikázott zöldség. Brian lebeszélt a bonyolultabb levesről, meg hát, hely se nagyon volt a tűzhelyen, hogy valami egy órán keresztül főzögesse magát.
    - Jó étvágyat! - mondom mindenkinek. - Önkiszolgáló, és tartogassatok helyet a többinek is.
    Várom, hogy szedjenek, és kíváncsian pillogok az ajándékos zacskó felé, amit Leo hozott, mert rohadt kíváncsi vagyok, mi lehet benne, de végül nem bírom megállni, és felkelek, hogy odahozzam, és belenézzek. (Brian és Gabriel már nagyon jól tudja, hogy nem mindig bírok egyben végigülni egy étlezést, muszáj mászkálnom, főleg ha valami piszkálja a fantáziámat.) Ecseteket látok, szóval rájövök, hogy ez inkább Briané, de aztán kitapintok valamit, ami se nem ecset, se nem festékes tégely. Kíváncsian kiveszem, és elvigyorodom a csontvázaz hamutartó láttán.
    - Ez egy üzenet akar lenni? Ne cigizz mert meghalsz? - Nem cikizni akarom, igazából szerintem vicces és tetszik. - Köszönöm! Bocsánat, de nem tudtam, hogy ilyenkor ajándékozni is szokás. Sose ünnepeltem még hálaadást.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Hétf. Dec. 04 2017, 07:14

    Thanksgiving Stories
    Fel sem ötlik bennem, hogy a rövid kis köszöntésemnél bárki valami komolyabbat tervez, de miután megisszuk az első kortyot, Gabriel belefog egy tósztba és megint azonnal el akarok süllyedni. Nem nagy dolog, csak egy-két mondat, de akkor is valami személyes és egyedi, ami nekem eszembe sem jutott. Egy kicsit megalázva érzem magam, de nem mutatom ki, csak megiszom a bort a poharamból és úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. Leülök a többiekkel, és hagyom, hogy Tommy hozza be az előételt. Ez talán az egyetlen fogás, amihez tényleg van valami közöm, ugyanis én csináltam a pirítóst és daraboltam fel a zöldséget. Legalább az ilyen apró feladatokat megpróbáltam átvállalni, hogy segítsek Thomasnak. Veszek pár falatot és megkóstolom, mert még nem ettem a padlizsánkrémből és kíváncsi vagyok, milyen lett. Közben Tommy megint felpattan és megnézi az ajándékot, amit Leo hozott. Halvány mosoly fut keresztül az arcomon, mikor felmutatja a hamutálat, és Leo felé pillantok, majd vissza Thomasra. Szerintem jópofa ajándék, és úgy látom, hogy a kis nephilimemnek is tetszik, szóval talán van még remény arra, hogy jóban legyenek. Ez már legalább egy jó pont.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 82
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Kedd Dec. 05 2017, 19:41

    Brian, Thomas,

    Gabriel
    From Leo





    Köszöntőt mond a másik nephilim én pedig rá szegezem kék szemeimet majd ismét bele kortyolok az italomba majd Brianre nézek és elengedek egy kedves mosolyt majd Thomast is meghallgatom és halkan nevetek egy kicsit. "Még neked is te rohad kis szemét dög, hogy csapna el egy busz." A gondolattól kicsit jobban nevetek és inkább megiszom a pezsgőmet majd lassan leülök az asztalhoz és már arra leszek figyelmes, hogy megjön az előétel. Nézem ahogy megkóstolják a többiek és én is bele kóstolok majd figyelem ahogy Thomas elmegy az ajándékokért. Szóval kíváncsi vagy te pöttöm pukkancs. Ez újra mosolyt csal az arcomra ahogy lenyelem a falatot és nézem ahogy megtalálja a hamutálat.-Finom ez az...előétel.-mondom ahogy látom, hogy elővarázsolja a hamutálat.-Veheted úgy is.-mondom halkan nevetve.-De úgy gondoltam nálad talán sokkal jobb helye lesz mint nálam.-Emlékszem ki faragta még azt a tálat, de a gyönyörűsége miatt soha nem volt használva. Én se használtam soha, ahhoz túl becses volt, és nem is lett volna szívem rá soha. De az, hogy csak porosodott a polcomon az sem volt egy állapot számára. Így úgy gondolom Thomasnak megfelelő ajándék lesz. -Nem is szokás ajándékot adni. Inkább bort és süteményeket adnak. De mivel nem értek a borokhoz, főzni, sütni nem tudok és inkább hagyok egy atomrobbanást a konyhában, amit Brian tanusíthat mikor a kollégium konyháját majdnem felrobbantottam.-gondolok hirtelen vissza rá ahogy ismét az előételre pillantok.-Szóval, úgy gondoltam, hogy inkább valami tetszetős ajándékokkal kedveskedek, a házigazdáknak.-mondom ahogy felnézek először Brianre, majd Thomasra.

    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Kedd Dec. 05 2017, 22:05

    To Thomas & Brian & Leo
    - Nem is azt mondtam, hogy most – mosolygok rá. – Én is köszönöm.
    Elégedetten nézem, ahogy máris megrohamozza a süteményt, amit hoztam és vesz belőle.
    - Örülök, hogy ízlik – szélesedik a mosolyom. Jó látni, ahogy eszik Thomas. Szüksége van az erőnléthez.
    Az önkérdéshez a szatyor felé nézek, amit hoztam, de végül is megoldódik. Számítok arra, hogy ez gond lehet, de általában a sima vízzel is megelégszem. Kincs, még ha nem is olyan tiszta s friss ízű, mint évszázadokkal ezelőtt.
    Almalevet választok, megjelenésre hasonlít a fehér borra.
    Kíváncsian várom az ételt, ami Thomas keze munkája és lelkének, szívének része. És muszáj vagyok mosolyogni, mert minden ízében visszaköszön ő.
    Érdekesen villannak a szemeim Leo felé, de annyiban hagyom az érzetet, ami elfog. Ez a hármójuk csatája és viszonya, nem szólhatok bele. Éreztem magam felé is féltékenységet, ám ezek tőlem messze állnak, s nem lépek bele, úgy kezelem, mint ami nem is létezik. Ezeket nekik maguknak szükséges elrendezniük.
    Jó érzés itt lenni mindezek ellenére. Mert az hozott össze bennünket, hogy egyvalaki még fontos a másiknak a csapatból.
    - Thomas, nagyon ízlik, amit készítettél. Mivel fogsz még meglepni bennünket? – Utalok arra, hogy még tartogassunk helyet.
    És kérdeznék, önfeledten, ám a kérdés még a lélegzetvétel előtt hamvába hol. Pedig kíváncsi lettem volna, miként ismerkedett meg Brian és Leo, valamint Thomas és Brian. De csak szítanám a tüzet.
    - Nálatok milyen ünnep van ilyenkor? Vagy van ünnep? – nézek körbe.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Csüt. Dec. 07 2017, 23:07

    Leo nevetgél, Gabriel gabrielkedik, Brian viszont... hallgat, ami csöppnyit aggaszt, de tudom, hogy idő kell neki, mire feloldódik, és most nagyon sokan vagyunk a privát szférájában. Még köszöntő közben átkarolom én is a derekát, majd felmosolygok rá, és meg is csókolná, mert nagyon szeretem, de nem akarom, hogy még jobban zavarba jöjjön.
    Az előételnek úgy néz ki, sikere van, aminek kifejezetten örülök.
    - Ez főleg Brian érdeme, én csak a krémet kavartam össze - jegyzem meg, mivel mindenki dicséri a kaját, és rámosolygok szép szerelmemre. - De lesz még panírozott zöldség, krumplipüré, és persze pulyka, meg kétféle saláta... vagy háromféle? Nem is tudom. Azokat is Brian csinálta - fűzöm hozzá, hiszen nélküle tuti nem lettünk volna kész időben.
    - Nagyon szuper - pillantok Leora. Egészen fura így, hogy vigyorog. - Én tuti ki fogom használni, bár csak a tetőn szoktam rágyújtani. Majd kimehetünk, nagyon szép a kilátás - ajánlom fel, mert hát tudom, hogy ő is dohányzik. - Ott szoktam a repülést is gyakorolni - fűzöm hozzá Gabrielre tekintve.
    Az ajándékos zacskót aztán átadom Briannek, mondjuk lehet, nem túl illendő így evés közben, de hát én egyrészt nem vagyok tisztában sok illemszabállyal, másrészt teszek rájuk, hiszen ez egy baráti vacsora, nem a királynő tea partija. Felnevetek a sztori hallatán.
    - Ti egyáltalán hogy lettetek barátok? - teszem fel a kérdést, amit még sose tettem fel, de mindig is piszkálta a fantáziámat, mert egyszerűen elképzelhetetlen... nincs bennük semmi közös.
    Miközben újratöltöm a poharakat, kíváncsian nézek Gabrielre.
    - Hogy érted, hogy nálunk? - Vagy lehet, hogy nem is engem kérdezett... akkor inkább csak elkussolok.
    Ha mindenki végzett az előétellel, összeszedem a tányérokat, és benézek a sütőbe, de a pulyka még mindig nem úgy tűnik, mint ami készen van.
    - Brian... kijönnél egy picit? Szükségem van rád - nézek rá őzike szemekkel, majd megmutatom neki a fokhagymával tűzdelt pulykát, ami nagyjából már át van sülve, de nem teljesen, és még kéne neki negyed óra biztosan. Elszámoltam magam. - Csinálj valamit, mert különben éhen halunk! - súgom fojtott hangon.
    Abban bízom, hogy a csodás varázsereje, ami hátött, elegen tartott és épp megfelelő hőmrsékletűre csinált eddig mindent, most is a segítségünkre lesz.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Szomb. Dec. 09 2017, 06:52

    Thanksgiving Stories
    Kezd oldódni a hangulat, de én egyelőre inkább a háttérben maradok. Még kell egy kis idő, hogy megszokjam a társaságot, és rátaláljak a hangomra ebben a közegben. Tommy újra és újra kiemeli a szerepemet az ebéd elkészítésében, ami aranyos tőle, de csak jobban zavarba hoz vele.
    - Három, de nem kell mindent felsorolni, amit én csináltam. Ami csak fel van darabolva, és legfeljebb össze van keverve egy tálban, az az én művem. Amihez bármilyen konyhai tudás szükséges, az Tommyé - foglalom össze a vendégeknek tömören a lényeget. Nem akarom hagyni hogy az én kedvesem fényezzen a többiek előtt, amikor tényleg csak apróságokat csináltam. Nekem kéne áradoznom arról, hogy milyen ügyes a konyhában, ő tényleg megérdemli.
    Átveszem az ajándékszatyrot Tommytól, és megnézem mi van benne nekem. Ecsetek és festék. Elmosolyodok, ahogy vetek rájuk egy alaposabb pillantást. Minőségi darabok, Leo nem bízta a véletlenre. Kezdem sajnálni, hogy mi nem vettünk ajándékot.
    - Nagyon találóak az ajándékok, Leo. Köszönjük! - fordulok mosolyogva régi barátom felé. Még meg kell tanulnom újra kényelmesen érezni magam a társaságában, de úgy hiszem, nem lesz nehéz. Felkelek és a legközelebbi fiókosszekrény tetejére teszem a szatyrot, hogy szem előtt legyen, és később elpakolhassam a tartalmát. Mikor visszaérek, Thomas épp feltesz egy kérdést Leonak, de átveszem a válaszolás jogát.
    - Mindketten rémes szakácsok vagyunk, és az akadémián nagyon jól működött, hogy felváltva rángattuk bele egymást a butaságokba. Ha Leo kitalált valamit, én megpróbáltam lebeszélni és fordítva, de végül mindig mindketten a baj közepén kötöttünk ki. Érdekes néhány év volt - sandítok mágustársam felé, majd vissza a szerelmemre, és ezzel egy jó időre ismét kivonom magam a beszélgetésből. A boromat kortyolgatom és veszek egy-két falatot az előételből, de egészen addig a háttérben maradok, míg Tommy ki nem hív a konyhába. Összenézek a vendégekkel, majd egy halk bocsánatkérés után felállok az asztaltól és kimegyek megnézni, mi a baj.
    - Szerintem elég késznek néz ki. De ha tényleg sütni kell még, szerintem tíz-húsz percet tudunk rá várni. Nem olyan nagy katasztrófa, ha kicsit később kerül az asztalra - próbálom megnyugtatni egy kicsit. Egyik kezem a hátára csúszik, és teljesen higgadtan nézek rá. Nem tudom, mit tehetnék, készre sütni egy pulykát azért nem olyan, mint kicsit melegebbé varázsolni egy bögre kávét. Előbbiről fogalmam sincs, mikor jó. Viszont ha Thomas továbbra is olyan tanácstalanul néz rám, megadom magam és felsóhajtok.
    - Jól van, megpróbálom. De nem ígérem, hogy működni fog - azzal a majdnem kész főfogás felé fordulok és megpróbálom átsütni az erőmmel. A dolog látszólag működik, de Tommynak szólnia kell, hogy mikor álljak meg, mert magamtól csak akkor kapnék észbe, ha már odaégettem.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 82
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Vas. Dec. 10 2017, 12:09

    Brian, Thomas,

    Gabriel
    From Leo




    Halkan nevetek ahogy Thomas is és már válaszolnék de Biran vissza jön és elmondja ami az igazság.-Érdekes? Hányszor voltunk a kirúgás szélén...-mondom vissza gondolva rá és hirtelen eszembe jutnak a fiúk, a bandázásokra, a bálok folytonos tönkretétele...amikor úgy mond kis gyerek voltunk és össze voltunk ragadva mint két tesó. De ez akkor volt. Legalább vannak szép emlékeink is....Az asztal alatt combjaimon pihentetem a kezeimet ahogy felnézek a kis nephilim után. Mielőtt Brian elmegy Gabriel kérdésére válaszolok.-Nem szoktam ünnepelni. Nincs kivel, és mivel vallásokat nem követek ezért nekem minden ünnep ugyan olyan nap.-mondom ahogy figyelem az idős félangyalt és lassan veszek még egy falatot. Tényleg finom ez a valami. Közben Brian is lelép én pedig lenyelem a falatott.-Te hogy, szoktad ünnepelni? Bocsánat...tegeződhetünk?-kérdezem mert ezt így nem nagyon tárgyaltuk meg és úgy gondolom, ha van ilyen küklopsz tekintette nem kis pici pöttyről van szó mint mi.

    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Vas. Dec. 10 2017, 17:08

    To Thomas & Brian & Leo
    - Igen? – Szélesebbre vált a mosolyom. Mert ha Thomasként éreztem az ételt és Brian készítette, akkor ez azt jelenti, hogy ők nagyon-de-nagyon együtt vannak. Ez pedig boldogsággal tölt el, mert jó látni, hogy Thomas boldog. Ahhoz képest, ahogy először találkoztunk, csodálatos változásokon ment keresztül.
    - Nos, akkor külön köszönöm az ételt, Brian, nagyon ízletes! El szeretném majd kérni a receptet, ha lehet – de csak ha lehet. Amint látom, még zavarban van ennyi ember előtt, vagyis egy másik nephilim és egy mágus előtt, akit viszont régóta ismer. Zárkózott jellem lehet, ezért én is konszolidálom magam, tartva attól, hogy sok leszek neki a jellememmel.
    Újfent elmosolyodom, ahogy rám néz Thomas. Gyakorolja a repülést! Biccentek felé és megemelem kicsit a poharam.
    Tehát innen ismeri egymást Thomas párja és a másik mágus. Mégis, úgy érzem, hogy eléggé zavaros lehetett számukra az az időszak. Fiatalok voltak, talán azért. De még most is találkoznak, habár mintha érzékelnék némi távolságtartást közöttük. Vagy távolságot?
    Pislogva nézek Thomasra és végiggondolom a kérdésem. Aztán másféle megfogalmazással próbálkozom.
    - Mindenkinél, akik jelen vannak – felelem végül, remélve, érthetően fogalmaztam.
    Figyelmesen hallgatom Leot. Egyedül van, mint én. Ünnepelni szeretek, még ha nagyon sokszor egyedül teszem.
    - A születésnapját sem? – Az nem vallási ünnep. Hacsak nem tényleg olyan napon nem született.
    - Ó, én? – kortyolok az italból. – Igen, persze! – Bólintok mosollyal. – Gabriel jó lesz. Szoktam ünnepelni. Egyedül, társaságban. S ha lehet, akkor minden ünnepre megemlékszem. Mint erre is.
    - S mivel foglalkozol? – Kérdezem érdeklődve. – Én úgy egy félévvel ezelőttig tolmácsként dolgoztam, s most inkább szépírást gyakorlok. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire keresett – aztán várakozva nézek válaszra Leora.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Hétf. Dec. 11 2017, 11:49

    Ráhunyorgok Brianre. Nehéz kiigazodnom most rajta, próbálok előzékeny lenni, de azt se lehet, hogy csak rá figyelek, mert akkor én is feszültté válok, és az át fog ragadni a vendégekre is.
    - A te egyik könyvedből van a recept, Gabriel - vigyorgok rá, hiszen sokat csiszolódott a szakácstudásom minden hétvégén, mikor nála voltam. A szakácskönyvek szépek és színesek és néha belelapoztam némelyikbe mosogatás helyett. - A desszert receptje is tőled van, a tiramisus pohárkrém - fűzöm hozzá.
    Nevetve hallgatom Brian sztoriját barátságuk hajnaláról.
    - Biztos hogy minden rosszba Leo vitt bele, fordítva egyszerűen nem hiszem el - jegyzem meg Leora sandítva. Láttam a fotókat, és nagyon aranyosak voltak egymás mellett. Pont ezért voltam féltékeny. Milyen buta is voltam!
    Miközben elfilózom, hogy vajon ha akkor ismertük volna meg egymást, mit gondoltunk volna egymásról, újabb pohár bort iszom - ez már a harmadik, szóval kezd elég rendes mennyiségű alkohol bennem lenni.
    A pulykát most már ketten nézzük odakint, szerelmem kezével a hátamon. Brian nem akar kötélnek állni, de én tovább nézek rá kiskutya szemekkel, mire megesik rajtam a szíve.
    - Köszönöm, csodás vagy! - bújok oda hozzá, majd amint elkezdi, árgus szemekkel kezdem nézni a pulykát, amint szépen pirul kívülről. Nagyjából fél perccel később megszólalok. - Most tökéletesnek tűnik. - Ez rohadtul tetszik nekem! Vigyorogva fordulok oda és csókolom meg borízű kis számmal. - Imádom a varázserődet. Úgy érzem magam, mint egy elvarázsolt kastélyban. Jól érzed magad? - kérdezem meg. Kicsit összefüggéstelenek a mondataim, de remélem, azért érti, hogy nagyon szeretem, és hogy szeretném, ha jól érezné magát ma este.
    A rövid édelgés-szünetet követően kinézek a vendégekre.
    - Kihozom az előételt. Segítesz behordani a többi tálat? - kérem meg, és megpuszilom, majd kint elkezdem összeszedni a koszos tányérokat és a maradék előételt a kínáló tálakat. Nem vagyok valami ügyes, mert a fejembe szállt a bor, mert csak egy harapást ettem az előételből, de azért ügyesen senkinek a fejére nem borítok semmit.
    - Huuupsz bocsiiii...
    Addig sergek-forgok és egyensúlyozok, mire végül sikerült leszedni az asztalt, és jöhet a főfogás a sok minden mással.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    Yesterday at 23:20

    Thanksgiving Stories
    Az erőmet használni arra, hogy megsüljön a pulyka elég feleslegesnek tűnik, ráadásul kockázatos is, de Tommy kedvéért megpróbálom. Nagyon remélem, hogy nem fogom elrontani az egész ünnepi vacsorát, azt biztos nem bocsátanám meg magamnak. Koncentrálok, hogy csak szép fokozatosan süljön az a madár és ne robbanjon fel, és mikor Thomas szól, akkor azonnal abbahagyom.
    - Biztos? Szerinted belül is jó? Egyáltalán honnan lehet tudni, hogy teljesen átsült-e - hunyorgok gyanakodva a főfogásra, de azonnal elengedem a kétségeimet, mikor megcsókol. Az ajkai után hajolok, mikor megpróbál elhúzódni, és csak egy újabb csók után engedem a dolgára.
    - Azért ne tegyük rendszeressé az ilyesmit. Igen, jól. Minden rendben. De te jól vagy? - teszem az arcára a kezem, és mélyen a szemeibe nézek. Azt figyelem, mennyire van magánál, mert kezd kicsit kótyagosnak tűnni. Csak most gondolok bele, hogy mennyi bort ivott már meg, és az utánaszámolás eredménye nem tetszik. Elhatározom, hogy nem engedem többet inni ma este. Épp elég spicces már most.
    - Persze. Szolgáljuk fel a pulykát! - bólintok, majd kimegyek vele, és segítek behordani a dolgokat. Figyelek Thomasra is, hogy ne törjön össze semmit, de szerencsére megoldja egyedül, nem kell segítenem. Mikor már mindent beszedtünk az asztalról, a kezébe nyomok egy salátás tálat, én pedig fogom a másik kettőt és szépen kitesszük először a köreteket, majd a rántott zöldséget és csak legvégül a sült madarat. Próbálom észrevétlenül a könnyebb dolgokat lepasszolni az én kis spicces szerelmemnek, aki ma már így is eleget dolgozott, és megérdemli, hogy egyen és pihenjen egy kicsit.
    - Szedjetek nyugodtan mindenből! Mindjárt hozom a kést és felvágom a pulykát is - mondom a vendégeknek, bár a hús Gabrielt úgysem érdekli, ő így is tele tudja már pakolni a tányérját. Visszamegyek a konyhába a nagy késért, és ha minden a helyén van, elkezdem feldarabolni a fő attrakciót.

    Sponsored content

    Re: Brian lakása - Hálaadás


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:55