Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Pince
by Ryan Elvestaad Today at 00:27

» Étkező
by Theodore Miles Hudson Today at 00:07

» Szentpétervár
by Vitaly Rayt Yesterday at 23:50

» LaGuardia Reptér
by Noah L. Harwey Yesterday at 23:22

» Utopia Parkway
by Ryan Elvestaad Yesterday at 22:39

» Vitaly lakása
by Admin Yesterday at 18:19

» Terasz
by Erick Lamothe Szer. Aug. 15 2018, 22:22

» Forest Hills
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:24

» Kinti medence
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:21

» Kapu
by Lucius Evans Kedd Aug. 14 2018, 18:59

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Brian lakása - Hálaadás

    Share
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Brian lakása - Hálaadás

    on Csüt. Nov. 23 2017, 21:05

    First topic message reminder :

    .......
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Pént. Dec. 15 2017, 21:20

    To Thomas & Brian & Leo
    Az ételre sandítok, majd Brianre és Thomasra, aztán elnevetem magam. Ekkora öngólt!
    - Melyikből? - Kérdezem ártatlanul. Meg fogja kapni karácsonyi ajándékként, már most biztos vagyok benne.
    Egyedül Leo reagál tovább az ünnepekre, teljességgel ráfigyelek, meghagyva a lehetőséget, hogy aki nem akar erről beszélni, akkor hagyjam elsikkadni a témát.
    Leo tele van önutálattal és a magányosság érzetével. Voltam én is ilyen szakaszban, megértem és együtt érzek vele, s ugyanakkor gondosan figyelek a szavaira. Mert beszél, megnyílik és ezt nagyra méltányolom zárkózottsága ellenére. Kincsként kezelem szavait.
    - Értem - aztán rásandítok. - Most is barátokkal ünnepel. S nagyon örülök, hogy ez által találkoztam Önnel.
    Kezdem érteni a sajátos viselkedésének egy okrészét, de nem teszek rá fogadást, csak megjegyzem.
    - Szerettem vele foglalkozni, sajnálom, hogy letelt az az idő, hogy foglalkozhassak vele. A mostani is nosztalgiával teli - sokszor voltam írnok, s minden alkalommal érdekes volt visszatérni hozzá.
    - Fizika? Érdekes lehet - elgondolkodom. - Ebben a városban biztosan vannak jópáran, akiket érdekelne.
    Folytatnám, ám Thomas megjelenik, s egy jót mosolygok a jelenetén. Jó ilyennek látni. Segítésbe beszállok, s egy körre valót én is beviszek a konyhába, mentve ezzel Thomas renoméját, s a készletek épségét.
    Veszek a köretekből, számomra tökéletesen elegek, s megfelelőek, hálásan nézek Brianre és Thomasra a figyelmességért.
    - Köszönöm, hogy érettem külön fáradtatok.
    A madárra azért nézek, hiába, nem tudok nem elvonatkoztatni a szárnyaktól, jelét nem adom ennek.
    - Jó étvágyat!
    Magamban elmondok egy köszönetet az ételért és a vendéglátók kedvességéért.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Vas. Dec. 17 2017, 20:59

    - A kockás Martha Stewartosból - felelek Gabrielnek. Legalábbis ha jól emlékszem, abból van mindkettő, valami vendégváró könnyű receptek, vagy ilyesmi volt a címe.
    - Érzem az illatán - közlöm Briannel magától értetődően, amint elkészül a pulykamelengetéssel. Imádom, hogy egy csókkal nem éri be, annyira de annyira szeretem! Ha mélyen a szemeimbe néz, láthatja, hogy kissé ittasan csillognak, de jól vagyok. - Remekül érzem magam. És nem foglak gyakran ilyesmire kényszeríteni, ígérem.
    Örülök, hogy Gabriel segít leszedni az asztalt, így hamarabb végzünk, de a fordulóban beleütközöm. Szerencsére nem löttyintek rá semmit, csak vigyorgok bután, és kikerülöm. Nem ennyi emberre és nem ennyi szárnyra tervezték ezt a konyha-étkező átjárót, de több baleset nem történik. Fogom a salátás tálat, amit Brian a kezembe nyom, és beviszem, Gabriel elé teszem, majd mindent behordok, amit még a kezembe nyom, végül leülök, véletlenül Gabriel székére először, de hamar átcsusszanok a sajátomra, és nagy szemekkel nézem, hogyan vágja fel a pasim a szexi pulykát. Azaz... A szexi pasim a pulykát.
    Újratöltöm a poharam és mindenki másét is és koccintok Leoval, hiszen megint a poharát emelgeti, olyankor pedig inni kell! Én iszom is, és már nagyon de nagyon érzem, hogy valamit ennem is kéne, mert ebből baj lesz. Elveszek Leo tányérjáról egy falatot, és csak utána kezdem teleszedni a sajátomat mindennel.
    Mire mindenki jóllakik, az én hangulatom már nagyon nagyon fel van oldódva, és remélem a többieké is. Újra leszedjük, majd újrapakoljuk az asztalt. Előkerül a desszert is, mindenki kap egy fain kis pohárkrémet, és minden más sütit is előhozunk, amint Gabriel készített. Közben gondoskodom róla, hogy senki se maradjon szomjas, Gabriel se, akinek szívesen töltögetem az almalevet.
    - Leo te mennyit ittál? Jól bírod a piát? Mert én nagyon jól. Versenyeznünk kellene! - indítványozom, mert a kajától kicsit csökkent bennem az alkohol koncentráció.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Szer. Dec. 27 2017, 00:06

    Brian, Thomas,

    Gabriel
    From Leo




    +18

    Annyira el vagyunk, de én egyre többször képzelem be magamnak Noelt. Az italtól azt hiszem felejtek így tudok koncentrálni a többiekre így akkor iszok mikor Thomas is. Sőt talán még többször is kérek. ha akarnám legyűrhetném a pia bódító hatását is de nem akarom. Könnyű italba fojtani a bánatot és a rossz érzéseket. A kaja után is még a kezemben van a boros poharam de már több ital is az asztalra került a desszert mellett. Aztán vigyorogva kapok Tom ötletén. A sulis időkből én ezekre nagyon emlékszem. Először állítok be zenét és tudom elég gagyi zene de a helyszínhez és a tethez pont jó arra a két perce meg kibírja Gabriel és Brian is. Biztatja az agyunkat amúgy is ez a zene. Elő kerül kis italtól nagy italig minden. Keveredik velünk a világ és a föld is.-Nah bírod még?-kérdezem hangosan ahogy rá vigyorgok majd elnevetem magamat és töltöm az újabbat de a fele így is majdnem mellé megy.-Mert...én még...megy.-mondom ahogy vissza nyelek egy férfias böfögést. Ismét megfogom a poharat és már össze is kulcsoljuk a karjainkat keresztbe úgy kell meginni az italt de leküldöm még, majd hátra dőlök lehunyt szemekkel és halkan nevetek, miután lenyeltem. Ahogy kinyitom a szemeim megint látom Noelt de azonnal vissza egyenesedek és megrázom a fejem ami nagyon rossz döntés mert majdnem leborulok a székről de az asztalt még időben megfogom. Aztán Thomasra pillantok.-Tudod miért vagyok veled bunkó te kis pukkancs?-mondom ahogy kicsit imbolyogva mutatok rá.-Mert....te annyira én vagy. Ugyan olyan...kis hülye vagy mint én. Igaz Brian?-mondom hangosabban ahogy felnézek keresve a barátomat de mivel húz velem a világ inkább vissza nézek kis nephilimre, mert ő egy biztos pont amit még normálisan látok.-Úgy szerettem ezt a dögöt is.-mutatok valamerre Brianre célozva.-De ez a másik....ő mindent visz. Érted?-mondom ahogy az újabb adagot kitöltöm.-Nem fordult meg ennyiszer az agyamban mint Brian!-mondom ahogy megfejelem az asztalt nevetve.-Azt hittem a nemzője a szeretője hallod.-mondom ahogy felnézek majd megfogom a poharat de már nem is a számba öntöm hanem el a vállam mellett.-Upsz...majd felmosom semmi para!-állok fel hirtelen mintha vészhelyzetet okoztam volna de azzal a lendülettel lépkedek is hátra és ha a fal nincsen valószínűleg úgy zakóznék hátra, hogy ott maradok.-Hallod nyertél pukkancs!-mondom oda és elindulok valamerre, hogy hozzam a felmosót. Vagy...nem is tudom miért indultam el...-Kibaszottul szeretem Noelt és nincs sehol! Mi a francért nincs itt?!-akadok ki ahogy arcomhoz emelem a kezemet, majd a homlokomnak nyomom a tenyerem.-Biztos csak a szexért kellettem mi?!-mondom és át esve egy csomó mindenen jutok el az ablakig. Az ablak. Ha ki kiabálok biztos itt lesz. Nagy káromkodás közepette de kinyitom és kitárva kapaszkodok meg az ablak egyik szárnyában és a felső részben majd lépek ki a párkányra.-NOEEEEEEL!!! Meghalok hallod!-már nem tudom eldönteni, hogy ordítok, vagy csak beszélek.-Nem tudom már.... hogy kifejezni de SZERELMES VAGYOK BASSZA MEG!-mondom ahogy az ablakban lógok és eléggé instabilan forog vele a világ de a levegő ahogy az arcomba fúj az olyan jó érzés. Az egész testem zsibbad mint annak a rendje....

    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Szer. Dec. 27 2017, 23:06

    To Thomas & Brian & Leo

    - Oh! – Az egyik kedvencem, sokat forgatom és merítek belőle ihletet.
    A beleütközésre csak nevetek és arrébb slisszanva haladok tovább, aztán inkább határozott mozdulattal a székre ültetem Thomast, mielőtt még valóban nagyobb kár esik, de sokkal inkább őt féltem.
    Leo már nem válaszol a beszélgetésre, s mindezt inkább az italnak tulajdonítom és még valami másnak is. S ez a valami más később ki is derül, mi. Vagyis inkább ki.
    A kialakuló helyzetre csak az evőeszközöm teszem le, s figyelem őket. Szomorúan figyelem Leot, s együttérzéssel. Hiányzik Betha, s hiányoznak a gyerekek. Azt hittem, az idő segíteni fog, de rá kellett ébrednem, hogy az ilyen dolgok rám nem érvényesek. Mégis megbékéltem, hogy ők már nincsenek.
    Vajon én is ilyen voltam ténylegesen, vagy csak az idő jótékonyan kitörölte a fájdalom okozta őrjöngéseim? Csendben, s szomorú tekintettel nézem Leot, egészen addig a műveletig, hogy rálép a párkányra.
    Szárnyaim előbb érnek oda, mint karjaim körbeölelnék, hogy visszavonjam gyengéden, ámde határozottan az ablaktól, s becsukjam azt. Leot egy ülőalkalmatosságig viszem, hogy ott leültessem.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Csüt. Dec. 28 2017, 00:01

    Thanksgiving Stories
    Az este színvonala gyorsan csúszott lefelé a lejtőn. Onnantól kezdve, hogy feltűnt, hogy Tommy kezd becsiccsenteni, már minden csak rosszabb és rosszabb lett. A főfogás elfogyasztása még úgy-ahogy rendben zajlott, de már akkor is aggódva figyeltem az újra és újra megtöltődő poharakat. Próbáltam elvenni a bort Tommytól, de hiába volt minden erőfeszítésem, nem tudtam lebeszélni az ivászatról. Ahogy Leot sem. Amikor pedig kitalálták, hogy ők versenyt fognak inni, már nagyon kényelmetlenül éreztem magam. Felszólaltam az ötlet ellen, de senki sem hallgatott rám, ezért az lett a vége, hogy csak ültem Gabriellel szemben és aggódva figyeltem a két jómadarat. Nem csinálhatnak nagy bajt, ugye? Ugye? Oh, dehogynem!
    Mindketten annyira becsíptek, hogy lehetetlen volt bírni velük, és miközben próbáltam valamennyire helyre tenni őket, már borzasztó kínosan éreztem magam. Mindkettejük miatt. A szerelmem és a legjobb barátom közös erővel pokollá tették a hálaadást. Leo szerelmi bánatát még megértettem, tényleg nagyon szomorú lehetett miatta, de akkor is, ennyit inni…!
    Éppen Tommyt akarom megakadályozni abban, hogy leszedje az egyik dekorációnak felszerelt kardot a nappali faláról, mikor Leo az ablakhoz lendül. Mivel a kis nephilimem csuklóját kell lefognom, nem tudok mozdulni semerre, de szerencsére Gabriel azonnal mozdul és visszahúzza a mágust, mielőtt kivetné magát a tűzlépcsőre. Fellélegzek egy pillanatra, majd határozottan megragadom Tommy egyik karját és odaráncigálom a kanapéra, ahol leültetem a másik becsiccsentett delikvens mellé.
    - Most aztán mihez kezdjünk veletek? - szusszanok idegesen, majd megkérem Gabrielt, hogy tartsa rajtuk a szemét pár pillanatig, míg visszasétálok az asztalhoz és magamhoz veszem Leo telefonját, amit ott hagyott. Szerencsére nincs lezárva, ezért előbb leállítom rajta a zenét, majd a névjegyzékben megkeresem Noel nevét és írok neki egy üzenetet:
    Leo ittasan majdnem kivetette magát az ablakomból szerelmi bánatában. Kérlek gyere érte a -ide leírom a címet- címre!
    ~Brian~

    Fogalmam sincs, mennyire érthető ez így, vagy egyáltalán tudja-e ki vagyok, de ennyinek elégnek kell lennie. A telefont vizslatva megyek ki a nappaliba a többiekhez, és ha Noel nem válaszol hamar, akkor apró, sürgető üzenetkéket küldözgetek neki, hátha végre észreveszi. Ezek olyanok, mint: “siess” , “fontos” vagy “válaszolj”


    A hozzászólást Brian Cox összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 28 2017, 20:39-kor.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Csüt. Dec. 28 2017, 00:27

    Hálaadás

    Ma díszítette fel a fát, azt a pici, cserépben csücsülő bébifenyőt, amire sok dísz nem fért fel, de nem is ez a lényege. Az előtérbe helyezte el és a maga által készített kis "ékszereket" akasztotta rá.
    Régi emlék ez, még gyerekkorából, amikor az egész csoport körbeülte téli napfordulókor, mellette tüzet gyújtottak és beszélgettek. Mégis megvolt az a hangulata, amit már évek óta nem érzett.
    Kedvenc kísérője ugyan mondta neki, hogy ezt előbb-utóbb el kell hagynia, de most még utoljára szerette volna megtenni. Az engedélyt megkapta, így el is készítette. Édesen fest szerinte, nem giccses, nem a modern kori díszeket akasztotta rá, még ki sem világította, mert nem az a lényege.
    Most is előtte ücsörög, a kísérőjével beszélget, amikor jelez a telefonja. Ha el tudna sápadni, akkor most megtenné, mert amit ott olvas... Leo ittas... szerelmi bánat? Szakítottak és nem tud róla? Ki akarta vetni magát az ablakból?
    Döbbenten néz az idős vámpírra, remegő kézzel nyújtja át neki a telefont, és próbálja belőni a címet, milyen messze lehet.
    Gyorsan oda kell érnie, de nem száguldozhat végig az utcákon, ahogyan tenné. Mindenféle ötlet megfordul a fejében, mikor kísérője a denevér alakot ajánlja. Ugyan nem gyakorlott még benne, azaz hosszabb távot biztosan nem tudna teljesíteni, de ennyit igen, és ott lesz mellette.
    Azonnal felpattan, izgalmában úgy kell kiterelni az ajtón, mert képes lett volna annak nekirepülni, ha bent vált alakot, és ugyan ez sem két másodperc, de igyekszik. Az idős vámpír addig rejtőzést alkalmaz, és amint sikerül denevér alakot öltenie, azonnal a cél felé repül.
    Valóban nincs messze annyira, bár így is fárad, és még jó, hogy van kísérője, mert simán nekirepült volna a csukott ablaknak is siettében... úgy rántja le a földre. Ott alakul vissza, és fáradt ugyan, de lóhalálában rohan az ajtóhoz, hogy csöngessen végre.
    Amint nyílik, halkan köszön mindenkinek, és meg sem áll Leoig.
    -Leo, itt vagyok. Szakítottál velem és nem is szóltál róla?
    Kétségbeesetten öleli át a férfit, nem tudja, ki ültette le, de megköszöni mindenkinek. Szerelme olyan szinten részeg, hogy rossz nézni, és mi jut legelőször eszébe? Ha iszik a véréből, talán kijózanodik, legalább annyira, hogy haza tudja vinni biztonságosan.
    Egyelőre öleli magához, és azért bemutatkozik mindenkinek, ha már ide került.
    -Sziasztok. Noel vagyok de gondolom, akkor már tudjátok. Köszönöm, hogy leszedtétek onnan, bár arról nem szólt nekem sem, hogy mi már nem vagyunk együtt.
    Simogatja Leo arcát, próbálja megnyugtatni, bár benne is kavarognak az érzések rendesen. Miért dobta ki Leo? Vendégségbe nem illik ajándék nélkül érkezni de majd megköveti magát mert amikor az sms-t olvasta, hát nem az volt az első gondolata.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Szomb. Dec. 30 2017, 14:54

    Leo állja a kihívást, én pedig előre örülök, mert tudom, hogy úgyis nyerek. Nephilim vagyok, és sokkal jobban bírom az italt, mint egy halandó, akkor is, ha mágus. Nem egy ilyen versenyt megnyertem már a koszos kis vackokban azon a környéken, ahol felnőttem. Leo azonban kemény ellenfélnek bizonyul.
    Egy idő után elvesztem a fonalat. Körülbelül azután, hogy Brian harmadszor próbál lebeszélni róla, hogy többet igyak. Nem figyelek rá, és ha józan lennék, tudnám, hogy ez pont ugyanoda fog vezetni, mint a legutóbb, mikor nem hallgattam rá: óriási veszekedéshez. De nem vagyok józan. És ő nem látta még, milyen vagyok, amikor nem vagyok józan.
    Zsibbadni kezd az arcom, a szám, a fogaim, de még simán megy meginnom 1-2 pohárral. De utána kell tartanom egy kis szünetet, és inkább mélyenszántó eszmecserébe kezdünk Leoval, már amennyire két részeg erre képes. Jó lenne ha Gabriel és Brian is hozzászólna a témához, de persze nem teszik, nyilván mivel meg vannak botránkozva. Vagy nem. Nem tudom.
    - Mi? Semmi közös nincsen bennünk! - tiltakozom, legalábbis amennyire tudok. - Brian nem dög. Ő a legcsodálatosabb ember akit csak ismerek és eszedbe ne jusson... - Mi ne jusson eszébe? Nem tudom, csak eltátott szájjal és elvigyorodva nézem. - Neked van valakid! - jut el az agyamig a felismerés. És ez hirtelen nagyon viccessé válik. - Neked van valakid én meg egész végig azért aggódtam hogy elszeded a pasimat?! Te seggfej!
    Alaposan kiröhögöm, mert hát a száját se találja már el, de abban nem vagyok egészen biztos, hogy én például fel tudnék állni a felmosóért, úgyhogy nem is ajánlkozom. De aztán valahogy mégis úgy érzem, az lesz a legjobb, ha én is felpattanok, talán azért, mert Leo óbégatni kezd és agresszívkodni, nekem pedig meg kell védenem a kis szerelmem és a vendégünket, úgyhogy nyúlok is a szép kardért ami a nappali falán lóg, de Brian lefog, leültet, én pedig azt is elfelejtem, hogy bárki más is itt vanr ajtunk kívül. Átkarolom a nyakát, és teljesen elveszem csodálatosan szép szemeiben.
    Amint Leo is mellém kerül Gabriel által, ártatlan kölyökkutya képpel nézek fel Brianre, és úgy érzem, rögvest válaszolnom kell a kérdésére.
    - Mondjuk szexelhetnénk.
    Azt hiszem azonban, hogy ez nem opció, ugyanis hátat fordít nekem, én meg inkább rádőlök Leora. De legalább ott maradok, egész addig, míg ki nem rángatják alólam, akkor aztán felülök és nagyokat lélegezve próbálok kijózanodni, de pillanatnyilag azt se tudom eldönteni, hogy fejjel lefelé lógok-e egy kampóról mint egy denevér, vagy...
    - Te meg ki vagy? - meredek rá a srácra, aki fogalmam sincs, hogy került ide, de ez csak azt jelenti, hogy pocsék őrangyal vagyok, mert még Brian lakásának ajtaját se tudom őrizni. De aztán bemutatkozik, szóval minden rendben.
    Nagy szemekkel meredek rá, hogy simogatja össze Leonak azt a részeg képét, és csak annyit tudok hozzátenni ahhoz a tényhez, hogy egy velem egykorú srácról van szó, hogy:
    - Nahát.
    Mivel Leora már nem dőlhetek, a másik oldalra támaszkodom, Gabrielre, az ő izmai amúgyis ismerősek és kényelmesek. Nyöszörgök kicsit és halkan odasúgom:
    - Nagyon bekúrtam.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Szomb. Dec. 30 2017, 17:47

    Brian, Thomas,

    Gabriel
    From Leo




    Persze ezt is elveszik tőlem. A levegőt, a hideget és azt, hogy fúljon a szél. Persze egyből le vagyok ültetve és csak lehunyva tartom a szemeim, próbálok a hidegre koncentrálni és arra, hogy még kint állok az ablakban. De az agyam cserben hagy. És érzem a meleget és már szenvedek. Inkább a földre ülök, mint a fotelbe és csak a szivacson tartom a fejemet ahogy halkan szusszanok. Annyira nehezek az információk. De mikor meghallom a távoli hangot és megérzem a kezét mint valami vízből esett hal, vagy valami nagyon csúnya állat nagyon csúnya hangját utánzóm, mert úgy nyögök fel mint valami medve vagyis én annak hiszem. De az érintés...a hang és ahogy kiveszem a szavakat. Lassan kinyitom a szemeimet és kicsit félrecsúszva de kijön Noel alakja mire előre felé próbálok dőlni, de ez nem sikerül mert valamiért az egyensúlyom nagyon elhagyott, így csak az egyik kezemet emelem meg és érintem meg az arcát.-Akkor.... most nem halucinálok?-kérdezem csendesen és halkan lenevetem magam. Hallom, hogy beszél de nem nekem.-Ne...ne rájuk figyelj!-mondom ahogy próbálom magamra hívni a figyelmét. Azt akarom, hogy Noel csak rám figyeljen.-Megint eltűn....tél...azt hittem...hogy...már nem...jössz...-mondom halkan ahogy próbálok egyenesen ülni de remegek mint a kocsonya és kapaszkodok belé.-Noel, annyira hiányoztál....ki...kimondtam, hogy....nagyon szeretlek...és megjelentél....azt hittem...nem érdekellek....vagy...azt se tudom már mit...mi a f...szt csinálok itt...-mondom ahogy felé dőlök neki a mellkasának és szorosan át fonom őt.

    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Vas. Dec. 31 2017, 13:24

    To Thomas & Brian & Leo & Noel
    Leo szavai megindítanak, ugyanakkor elgondolkodtatnak. Miért kell innia ahhoz, hogy őszintén beszéljen? Talán nem őszinte ahhoz, akit élete párjának fogadott? De ez nem az én feladatom, ez az övé, neki kell megoldania, így csendben maradok és figyelek tovább.
    Elkapom Brian tekintetét, mire elmosolyodom. Hiszen csak berúgtak, semmi nagy dolog nem történt még. Régebben sokkal durvább méreteket öltött egy-egy ilyen ivászat.
    A közjátékért, amit Thomas levág, már szívből mosolygok. Igazi Thomas megnyilvánulás, és bár annyira nem értem itt a dolgokat, kezdem sejteni, hogy rendeződni fog ez a feszültség idővel.
    Először meg akarom tartani Leot, hogy ne csússzon le a földre, de végül is, onnan lejjebb esni már nem fog, így nekidöntöm a kanapénak, de mellé ülök a kanapén, hogy megtámasszam hátulról is.
    Thomas felajánlkozására gondolatban beszippantom a szám szélét. Ez egy nagyon komoly ajánlat volt, hiába van becsiccsentve. Kimondta, ami benne van. Akkor még mindig nem ültek le, megbeszélni, nem léptek benne semmit? Sóhajtok magamban egyet. Ezt sem nekem kell megoldanom, hanem nekik. Így csendben maradok ebben is.
    Megérkezik az érintett és nagyot nézek. Egy vámpír? Most már végképp nem értek semmit, de nyugton maradok, s hagyom, mindenki elrendezze, amit el akar. Néha jobb hagyni a dolgokat folyni a maguk dolgán és útján, mert ezáltal rendeződik el a helyzet.
    - Hazaviszed? – Tekintek az újonnan érkezőre. – Szüksége van rád – mosolyodom el halványan.
    Ahogy hozzám dől Thomas, rátekintek.
    - Még nem eléggé – nevetem el magam halkan. – Tudnál hozni Brian egy takarót? – Azt hiszem, el fog aludni Thomas, de van egy tervem. Ha hozza Brian a takarót, akkor leültetem Briant és őket takarom be, kicsit Brian felé fordítva Thomast.
    - Majd elpakolok én – mosolygok Brianre
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Vas. Dec. 31 2017, 14:17

    Hálaadás

    Aggódik Leoért, és azon felül, hogy most semmit sem ért, azt hamar megállapítja, hogy kirí a társaságból minden tekintetben. Eleve faji különbségek vannak, és a jelek szerint valahogy elképzelhetetlen néhányuknak, hogy egy vámpír legyen a társa bárkinek is.
    Kényelmetlenül érzi magát, és ez nem csak abból fakad, hogy fogalma nem volt arról, Leo szakított vele.
    Senkit nem ismer, így csak belőni próbálja, ki kicsoda, azaz, ki Brian, és ki lehet Thomas... sokat végül is nem kell találgatnia. Elnyomja a mosolyát amit az ittas egyedek váltanak ki belőle, még szerelmén is mosolyogni tud. Hogy lehet ennyit inni? Mivel bemutatkozik, így a fiatal nephilim is megkapja a válaszát, nem duplázik, még összezavar valakit.
    Leo érintésére és kijelentésére megrázza a fejét.
    -Nem, nem hallucinálsz, itt vagyok. Rád figyelek csak.
    Most már mosolyog, és az arcát simogatja, örül annak, hogy leszedték az ablakból.
    -Leo, vizsgáztam végig, de tudtad. Tegnap beszéltünk skype-on, emlékszel?
    Most már kétségbe esik, elfelejtette volna? Tudja, hogy sok esetben a kis kiírásai segítenek a férfinak, az apró jelzések, hogy ne agyaljon túl semmit, ám úgy tűnik, most ezek is kevésnek bizonyultak. A következő bejelentésén elneveti magát kedvesen.
    -Kicsim, eddig is kimondtad, nem egyszer, nem kétszer, ahogyan én is. Nagyon szeretlek.
    Magához öleli Leot és megcsókolja. Sokkal jobban félti saját magánál, nem szeretné, ha baja esne. Gabriel kérdésére felpillant.
    -Haza. Jobb ha ágyba dugom. Még egyszer köszönöm.
    Halvány mosollyal az arcán emeli fel Leot a földről, egy takarót kölcsön kér, hogy ne fázzon meg, majd visszahozza. A férfire teríti, bebugyolálja, úgy támogatja kifelé, miközben elköszön mindenkitől.
    A lépcsőházban megáll egy kicsit, muszáj kijózanítania Leot, legalább egy kicsit, így ami már egyszer eszébe jutott, azt most valóra is váltja. Nagyon óvatosan harap, nem akar fájdalmat okozni, csak pár kortyra gondolt, az biztosan segít.
    Azonban valami nem oké, és mire rájön, hogy micsoda, addigra már késő. Ez így nem működik, nagyon nem, csupán annyit sikerült elérnie, hogy vele is forogni kezd a világ.
    Támolyogva ér le a ház elé, bajban van, a kísérője arcát látva inkább meg sem szólal... azaz mégis.
    -Berúgott... ssegíteni akartamm... én is.
    Mintha nem lenne nyilvánvaló, hogyne. Sosem ivott, hát most ezt is megoldotta sikeresen. Ügyes gyerek, csak néha mellé lő.

    //Köszönöm a beugrási lehetőséget. wow//




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Hétf. Jan. 01 2018, 22:05

    Thanksgiving Stories
    Ez az este egyre borzalmasabb és borzalmasabb. Tommy megválaszolja a költői kérdésemet és annyira zavarba hoz vele, hogy hosszú pillanatokig csak pislogni tudok. Aztán, hogy elrejtsem Gabriel elől, mennyire megrendített ez a hozzászólás, határozottan sarkon fordulok és visszamegyek az étkezőbe Leo telefonjáért, hogy írjak Noelnek egy üzenetet. Amíg a vámpírkára várunk (én tudom, hogy Noel vámpír… anno nyomoztam, khm) az egyik falnak dőlök a nappaliban és abből a pár lépésnyi távolságból figyelem a többieket. Kényelmetlenül érzem magam.Tudom, hogy ott kéne lennem Tommyval és nagyon szívesen megtenném, de a kanapé már így is tele van és szükségem van egy kicsit nagyobb térre.
    Aztán csengetnek, én pedig megyek és beengedem a fiút.
    - Szia, Noel! A nevem Brian, én írtam neked. Leo arra van… - irányítom azonnal a nappali felé, bár nem akkora a ház, hogy el lehessen tévedni míg elérne az előtértől odáig. Egyébként rendes kölyöknek látszik, és tényleg aggódik Leoért. Ezt jó látni. A nappali sarkából nézem végig a kis drámát, nem igazán szólok közbe, az ő dolguk. Ki is kísérem őket, de mielőtt becsuknám mögöttük az ajtót, még kétszer megkérdezem Noelt, hogy biztos meglesznek-e és ne teleportáljam-e őket el valahova. Azért engem is érdekel, mi van velük. De végül engedem, hadd menjenek, és visszatérek a nephilimekhez. Egy kicsit irigykedve nézek Gabrielre, nem tetszik, ahogy Tommy az oldalának dől, de ez jutott. Nekem volt szükségem több térre.
    - Igen, persze! - dünnyögöm a kérésre, és már megyek is előkeríteni egy takarót. Mikore visszaérek, meglepetésként ér, hogy felajánlja nekem a helyét, de elfogadom és kedvesen babusgatni kezdem az én Tommymat.
    - Ne, igazán nem kell. Majd én elpakolok később. Hazamehetsz, ha szeretnél. Itt már nem fog történni semmi érdekes - sóhajtok fáradtan. Nem akarom elüldözni Gabrielt, nem udvariatlanul. De nem akarom, hogy helyettem pakoljon és elvégezze a házimunkát, ami az én feladatom. Ha pedig marad, nem hiszem, hogy ellennénk ketten. Tommyt szeretném mihamarabb ágyba tenni, aztán rendet rakni és menni aludni. Gabriellel kiegészülve ez csak tolódik, de ha itt akar lenni, én nem fogom sodrófával elkergetni.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Kedd Jan. 02 2018, 00:06

    Rohadt viccesnek találom, hogy babusgatják egymást, de aztán rájövök, hogy nekem is erre van szükségem. Noha Brian nem reagált a szexelős megjegyzésre, azért remélem, nem utál most nagyon. Gabriel nem értem, miért mondja, amit mond, de már arra se emlékszem, mit is mondott, szóval talán nem olyan nagy baj, ha most nem ellenkezem kivételesen.
    Mire ismét kinyitom a szemem, már csak hárman vagyunk, és Gabriel épp elenged, hogy Briannek adja át a helyét. Ennek nagyon örülök, és elmosolyodva fúrom az arcom a nyakába, és ölelem át a derekát, és még dorombolok is neki egy kicsit. Ez a takaró nagyon jó, finom puha és meleg.
    Újra felnézek, mert még mindig beszélgetnek valamin, ami jó, csak én azt akarom, hogy egy bizonyos dologról külön beszéljük. Úgyhogy neki is kezdek, kicsit kihúzva magam, és mindkettejükre nézek, vagyis, egyikükről a másikukra.
    - Ne küldd el... Szeretném, ha beszélgetnétek. Egész este egy szót se szóltatok egymáshoz. Pedig én mindkettőtöket nagyon szeretlek. Beléd szerelmes vagyok Brian az egészen más de Gabriel is nagyon jó hozzám és törődik velem. És ha ti nem lennétek akkor én nagy bajban lennék vagy nem lennék... most. Csak... Barátkozzatok össze jó? Nagyon jó lenne - fejtem ki a véleményemet, és aztán visszateszem a fejem Brian vállára, közelebb bújom, elégedetten szusszanok, és a következő pillanatban be is alszom, ha nem vigyáznak.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Kedd Jan. 02 2018, 20:51

    To Thomas & Brian

    Leo teljesen némává válik, majd eltűnik a vámpírfiúval együtt.
    Jó látni Thomast és Briant így, együtt, el is mosolyodom még jobban. Akkor is mosolygok, amikor Brian...

    Kidob.

    Gondolataim lefagynak, aztán belül, mélyen, nagyot sóhajtok. Addigra Thomas már felénél jár szavaival.
    Ujjaim azonban már a kabátom köré fonódnak, s mikor látom, Thomas elaludni készül a sok italtól, Brianre tekintek.
    - Ajtóm mindig nyitva áll számodra Brian, ahogy eddig is. Majd egyszer eljön az az idő, hogy be is akarsz majd rajta sétálni. Jó éjt. – mosolygok rájuk, majd kinyitva az ablakot, rejtőzve a tekintetek elől, hazafelé veszem az irányt.
    Nem bántott meg. Nem tart még ott, hogy beszélni tudjon velem, és legfőképpen, akarjon. Sokszor nyitottam felé az este folyamán, s minduntalan elhárított. Nem az én poharam, nem nekem kell kiinnom. Az árnyaival neki magának kell megküzdenie, hogy lássa a valóságot. De addig... várok.

    //Köszönöm a játékot! wow //
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Csüt. Jan. 04 2018, 20:36

    Thanksgiving Stories
    Tommy közbeszól, ami kicsit elgondolkodtat, mégsem állítom meg Gabrielt, mikor fogja a kabátját és felkel. A mai esélyemet már ellőttem az előbb, és egyébként is éppen elegem van a társaságból mára. Majd… máskor újra nekirugaszkodunk.
    - Jó éjt, Gabriel! Köszönök mindent! - nézek fel rá búcsúzásképp. Valóban annyi mindenért lehetek hálás neki, hogy azt túl sokáig tartana felsorolni. Azt, hogy vigyáz Tommyra, hogy eljött ma este, az ajándékokat amiket hozott, hogy segített pakolni a vacsora alatt és később kordában tartani a két becsípett fiút… hogy minden ellenségességem ellenére nem haragszik rám, vagy legalábbis nem mutatja. Ezt mindet megköszönhettem volna neki külön, én mégis csak egyetlen szót használtam és rá bíztam, hogy megérti-e, mi mindent jelent ez a köszönet.
    Végignézem, ahogy távozik az ablakon keresztül, majd megigazgatom a takarót Tommyn és csendben magamhoz ölelem. Már most is bóbiskol, de várok még néhány percet, hogy biztosan teljesen elaludjon. Keserédes érzelmekkel telve figyelem az arcát, hiszen neheztelek rá, de nehéz mérgesnek lenni valakire, aki ilyen gyönyörű és ennyire édesen néz ki, miközben az oldalamnak dőlve szunyókál. Megsimogatom a haját, és halk sóhaj hagyja el az ajkaimat. Már jó néhány perce ülünk itt, eddigre biztos teljesen magába szippantotta az alkohol okozta kóma. Óvatosan felkelek mellőle, egyik kezemmel végig tartva őt, hogy ne dőljön el, majd a karjaim közé veszem és becipelem a hálószobába, ahol lefektetem az ágyra, gondosan betakargatom, majd otthagyom. Nekem még akad egy kis dolgom. Kimegyek az étkezőbe és mindent leszedek az asztalról, a használt tányérokat és edényeket a mosogatógépbe pakolom, a maradék ételt pedig elcsomagolom és mindennek keresek helyet a hűtőben. Mikor mindennel végzek, elindítom a mosogatógépet, majd a fürdőszoba felé veszem az irányt. Csak felületesen letusolok, belebújok a pizsamámba és már indulok is vissza a szobába, ahol bezuhanok az ágyba Tommy mellé. Már nagyon késő van, és annyira elfáradtam, hogy szinte abban a pillanatban elalszok, hogy a fejem a párnához ér.

    // Köszönöm szépen a játékot! yesssz
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Szomb. Jan. 06 2018, 01:35

    Arra ébredek fel hogy megcsap a hideg. Nem tudom meddig alhattam, de Brian még mindig mellettem van szóval minden rendben. De azért felemelem a fejem és korbenezek.
    - Mind elmentek?
    - Igen. Még tegnap este.
    - Miiiiii??
    - Jól vagy?
    - Mhmmm.
    - Látod? Ez van, ha sokat iszol
    - Nagyon nagyon sokat ittam. Összevesztünk?
    - Nem, de haragszok. Rám sem hederítettél az este.
    Hallgatok, mert megijedek, és fogalmam sincs, mit mondjak. Aztán nagy sokára kinyögöm:
    - Sajnálom. Azt hittem, jobb lesz, ha nem abajgatlak.
    - Azzal nincs baj, ha nem abajgatsz. De teljesen megszégyenítettél Gabriel előtt. Tommy, én utáltam a tegnap estét!
    - Megszégyenítettelek? Mivel?
    - Hiába kértelek meg, hogy ne igyál többet, már csak azért is. Szinte az arcomba nevettél, de legalábbis figyelembe sem vettél. Aztán amiket mondtál... megkértél, hogy szexeljünk! Hangosan, mindenki előtt. Nagyon rosszul éreztem magam.
    - Nagyon sajnálom. Nem akartalak megsérteni.
    - Felejtsük el! Csak... csak ígérd meg, hogy nem lesz több ilyen!
    - Én... elég gyakran szoktam bepiálni... És tépni. Amióta veled élek, alig csinálok ilyet, és most azt hiszem felgyűlt... De megígérem, hogy nem lesz több ilyen. Egyik sem.
    - Tudom, hogy nem lehet egyik pillanatról a másikra teljesen leszokni mindenről. Csak annyit kérek, hogy tarts mértéket! Hogy próbáld megtanulni, hol a határ...
    - Fogalmam sincs, hol a határ. És nem gond leszokni! Tényleg nem. Bármikor abba tudom hagyni.
    - Ez nem így működik. Akkor sem, ha nephilim vagy. Senki sem tudja csak úgy lerakni az italt. A füvet sem.
    - De igen, menni fog.
    - Azért csak óvatosan... Kérsz kávét? Reggelit?
    - Csak mondd hogy már nem haragszol!
    - Nem haragszom.
    - Köszönöm... A szexszel se foglak többé nyaggatni. Aljas húzás volt de akkor épp viccesnek tűnt.
    - Szeretnéd, hogy beszélgessünk róla? Haragszol, amiért még nem tartunk ott?
    - Én... Nem, kicsit se haragszom. Más van bennem de nem igazántudom megfogalmazni... Türelmetlenség. De ez tudom, hogy nem helyes, úgyhogy türelmes vagyok. Csak nagyon nehéz, mikor ennyire szép vagy és kedves és annyira szexi!
    Erre már semmit se válaszol, csak elmosolyodik.
    Ez volt a tiszta életem első napja. A dolgok nem bizonyultak végül is olyan könnyűnek, mint gondoltam...


    Köszönjük mindenkinek a játékot! *-*

    Re: Brian lakása - Hálaadás

    on Szomb. Jan. 06 2018, 10:18


    Ajánlott tartalom

    Re: Brian lakása - Hálaadás


      Pontos idő: Pént. Aug. 17 2018, 02:27