Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Brooklyn Zeneakadémia

    Share

    Brooklyn Zeneakadémia

    on Pént. Jan. 16 2015, 11:07

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Pént. Május 01 2015, 21:12


    Magnus és Liliana


    In the middle of the night...



    *Szomorúan felsóhajt, miközben megigazítja vállán a fehér kabátot, körülnézve ellenőrzi, hogy nincs a közelben senki más, aztán a jegykezelő lány szemébe nézve előhívja a démonenergiából származó hatalmát, és gyengéd bűvkörbe vonja a nő elméjét. Nem árt neki, a legkevésbé sem, csupán elfeledteti a tényt, hogy Lily késve érkezett, s mint ilyet, nem lenne szabad beengednie a koncertre... a lány, mintha álmodna, nyújtja a kezét a jegyért és pecsételi le, majd áll félre, hogy a vámpírnő s egyik udvaronca besétálhasson, aztán még mindig bambán mered maga elé, s csak fél perc múlva pislogja el magát s rázza meg a fejét döbbenten, azt hívén, talán elbambult vagy ne adj isten elbóbiskolt a posztján. Lily az árnyékból figyelve megvárja a momentumot, aztán elégedetten bólintva sétál tovább, befelé a Zeneakadámia épületébe. Ma úgy döntött, sutba vágja a feketét, s még magához képest is kicsípi magát: báránybőrbe bújtatja a farkast. Így aztán tetőtől talpig fehérbe öltözött, testhezálló fehér ruhájának visszafogott uszálya a földet söpri, elöl azonban csak bokájáig érnek gazdag redői, így látni engedik halvány elefántcsontszín  magas sarkú cipőjét, ami akár kézben akár fegyvernek is minősülhetne , s gyakorlatlanok tuti bokatörést szenvednének benne. Arany ékszerek (köves-virágos fülbevaló, kristályos karkötő és bal kezén egyetlen hangsúlyos gyűrű), s egy csípőjét kiemelő keskeny aranyöv, valamint egy borítéktáska teszi teljessé szerelését, s a kontyba rendezett hajába szúrt, a fülbevalójával harmonizáló dísztűk. Természetesen a sminkje is ehhez megfelelő: bőrét alapozó és pirosító színesíti, hogy aztán fehér csillámpor szelidítse valós árnyalatára a szeme környékét, s a megszokott vörös helyett halvány rózsaszín rúzs színesíti az összképet. Nem tudott ellenállni: a programfüzet ígérete szerint a ma éjszaka folyamán a Zeneakadémia növendékei az egyik teremben jazzestet tartanak, a másikban pedig keleti dallamokat játszanak. Vagyis azt a kettőt, amit Lily szívének a legkedvesebb. Nem volt tehát kérdéses, hogy munka ide, kötelesség oda, a ma estét szabaddá kell tennie egy kis kikapcsolódás kedvéért. Végtére még az ökör se képes naphosszat pihenés nélkül dolgozni... neki is jár egyetlen éjszakányi szabadság. Persze, meg kellett várnia az éj leszálltát, ezért is volt a felejthető fennakadás a bejáratnál, de semmi megoldhatatlan. Kísérőja villámgyorsan intézi a ruhatárt, addig Lily körülnéz, lévén először jár itt. A folyosóra annyiféle dallam foszlánya hallatszik ki összekeveredve, hogy szinte lehetetlen megállapítani, melyik honnan érkezik, így kissé találomra választja ki az egyik ajtót, s lép be rajta nesztelenül. Szándéka szerint csak néhány pillantással mérné fel a közönséget, mielőtt helyet foglal közöttük, de egy csíkos hajzaton megakad a tekintete, így előrébb lépdel a folyosón, hogy profilból is szemügyre vehesse a gazdáját, aztán elvigyorodik. Aha, jól sejtette. De mit keres itt Magnus Bane, Brooklyn fő boszorkánymestere? Dönthetne úgy, hogy másik termet választ, de nem teszi. Egyrészt, mert minden extremitása ellenére van valami szimpatikus a warlockban, akinek társaságát többször is volt szerencséje élvezni az évtizedek során, másrészt, mert társaságban minden szórakozás jobban esik. Így aztán célba veszi a macskaszemű férfit, arrébb hessentve az eddig mellette ülő mundane-t, s az engedelmesen távozik is a vámpírnő akarata szerint.*
    - Magnus Bane, üdvözletem! *ereszkedik le a férfi mellé Lily suttogva.* - Mi járatban van erre a kedvenc boszorkánymesterem?

    to: Magnus Bane ;; words: 505 szó ;; dress ;; music
    with love from me Smile
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Szer. Jún. 03 2015, 17:36


    Run away from me...





    Unatkozom. Tényleg, képes vagyok hétszáz éves létemre annyira unatkozni, hogy komolyan fontolóra veszem hogy elmegyek a zene akadémia ma esti előadásaira, amire kaptam is jegyet. Persze egyedül, hiszen Alec most családi körökben ünnepel valamit és ki tudja mikor ér vissza. Persze hagytam hadd menjen, nem hívott, én meg nem akaszkodtam rá, nekem van időm, és tudom hogy mit érez irántam, nincs okom hát kisajátítani.
    Úgyhogy most épp a szekrény előtt állva azt próbálom eldönteni mit is vegyek fel, míg végül a döntésem egy fekete nadrágra, egy fehér ingre és egy királykék zakóra esik. ez megteszi egy ilyen előadáson. Nyakkendőt még véletlen sem veszek fel, mindössze egy feszes kis nyakláncot, amit mindenki csokornyakkendőnek fog nézni. Az emberek persze, a többiek nem számítanak, nekik nem a dress code lesz a legfontosabb. Elegáns fekete cipőt húzok hozzá, és a fekete-narancs hajam hátrafésülöm, de nem fogom össze, és amíg ezzel bajlódok hívok is egy taxit. Aztán az épülethez vitetem magam, még akad negyed óra a kezdésig, pont időben érkeztem, és a jegyszedő lány rá is csodálkozik hogy egy ilyen alaknak, mint nekem, miért lehet ennyire előkelő helyre szóló jegye. Hát igen az első sor azért az első sor. Elveszek egy pezsgős poharat az itt grasszáló pincérek egyikétől, és az előadás kezdetéig bájcsevelyt folytatok egy középkorú házaspárral, akik a szomszédaim lesznek, aztán a terem lassan elcsendesül. A keleti dallamok felcsendülnek, mikor kéretlen, de annál ismerősebb társaságom akad. Széles mosollyal fordulok Liliana felé, azzal a tipikus macskamosollyal amit már olyan jól ismerhet.
    - Liliana kedvesem, micsoda meglepetés - lelkesedek, hiszen jó hogy legalább van velem valaki, és nem egyedül kell végigülnöm. Így mégis csak szórakoztatóbb lesz.
    - Tisztelet jegyet kaptam a ma esti előadásra, és mivel nincs jobb programom úgy döntöttem eljövök, meghallgatni a keleti előadókat. Tudod hogy oda vagyok értük - válaszolok halkan, közelebb húzódva a nőhöz, hogy ne zavarjam a hangoló zenészeket. Elég halkan beszélünk, főleg mivel mi halljuk egymás suttogását is.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Szer. Jún. 03 2015, 23:05


    Magnus és Liliana


    In the middle of the night...




    *Mondhatni, nagyszerű kilátásai vannak a ma éjszakára, ezt már a folyosóra kiszűrődő hangokból megállapíthatta. A sokféle, összekeveredő muzsika kellemesen elandalítja. Azt mondják, a démonok nem bírnak bizonyos zenéket és hangfrekvenciákat - hogy ebből mennyi az igaz, Lily tapasztalatok híján nehezen állapíthatná meg, ám tény, hogy ő még nem élt meg ezzel kapcsolatban negatív hatásokat saját magán. Pedig az ő élőholt léte is a démonoknak "köszönhető", nem igaz? No meg persze a teremtőjének, aki azóta remélhetőleg minimum giliszta képében tengeti mindennapjait, előző élte és halála kiérdemesüléseként. Még ha Lily maga is tudja, hogy a rendszer korántsem ilyen egyszerű, csupán a gyermekmesékben, s valahol ez az egész reinkarnálódás-dolog csak egy nagy nyugati félreértés. Mindegy is... most nem akarja ilyen zavaró gondolatokkal elrontani a saját szórakozását. Még szerencse, hogy frissen felfedezett társasága nem az a búskomor típus - persze, akkor nem is ült volna le mellé, inkább kislisszolt volna egy másik terembe... de Magnus ellen semmi reális kifogása nincs. Ráérősen elrendezgeti szoknyája redőit, s csak egy pillantást vet a kissé zavartan kifelé tartó párra, akiket az imént felállított. Valószínűleg fogalmuk sincs, pontosan miért is lett sietős számukra a távozás. Mundane-ek...*
    *Halkan kuncog a másik szavaira, fél füllel a zenére figyel, de teljesen a warlock felé fordul, hogy ezzel is jelezze: program ide vagy oda, nem fog tiszteletlenül félbeszakítani egy beszélgetést - főleg úgy nem, hogy gyakorlatilag ő kezdeményezte.* - Remélem, nem kellemetlen fajta. Vagy bánod, hogy hívatlanul a felségterületedre léptem? *hajol közel, hogy lehelete csiklandozza a másik fülét. Bane és a nephilim fiú kapcsolata nyílt titok, így a nő nyugodtan incseleghet vagy flörtölhet, s ha már adott a lehetőség, él is vele, persze csak visszafogottan. Épp elég szexualitástól túlfűtött halhatatlan rohangál New Yorkban, ő nem egy közülük.* - Újabban természetbeni fizetést is elfogadsz? Azt hittem, nálad pénzzel szokás kiegyenlíteni a számlát. *Nem értetlenkedik túlzottan, esze ágában sincs egy warlock üzleit ügyeibe ütni az orrát - legalábbis nem úgy, hogy nincs belőle haszna.* - És ha annyira odavagy a keleti előadókért... meg tudsz nevezni közülük hármat? *susog tovább, emberi fülnek nem vagy alig hallhatóan, s szemében bujkál a nevetése. Bár Magnus kinézete sem éppen tiszta nyugati felmenőkről árulkodik, nem hírlik, hogy a boszorkánymester Ázsia dallamvilágát favorizálná. Pedig a bulijain sokféle zenét lehet hallani, ha minden igaz.*

    to: Magnus Bane ;; words: 371 szavacska  ;; dress ;; music
    with love from me Smile
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Szer. Júl. 01 2015, 23:41


    Run away from me...





    Nem épp ez a leghőbb vágyam, de végül a zeneakadémia igazán gyönyörű és impozáns hely, én pedig szeretem a szépet, és most jól is esik itt lenni, ha már otthon nincs kedvem tepsedni az egyik legújabb stílusú berendezkedésemmel. Mert ugye néha váltogatom hogy meg ne unjam, és most éppen a keleti puritán egyszerűség uralkodik. Itt viszont a fényűzés és pompa minden mennyiségben, és már szinte nekem is unalmas a sok sznob ember, de végül elfoglalom a helyem az egyik teremben, a keleti zenészekkel szimpatizálok inkább, mint a jazz zenével. Az első sorban ülök le elegánsan, és már éppen éber szundikálásba merülnék mikor ismerős, és kellemes hang szólal meg mellettem, és odafordulok hogy üdvözöljem a vámpírmestert. Mindig is csodáltam, hogy mennyire elegáns és kifogástalan a megjelenése mindig, majdnem annyira, mint amennyire én extravagáns vagyok.
    - Nem, dehogy is, örülök a társaságodnak, és nem hinném hogy valaha is gondot csináltam volna az illetéktelen látogatásokból, legalábbis nem olyasvalakivel szemben mint te, Kedvesem - válaszolok, hiszen alapvetően kedvelem a nőt, és nem féltem tőle a birodalmam, hiszen nem warlock, nem jelent fenyegetést a pozíciómra, a gyengébbeket meg elűzöm innen előbb utóbb, nincs szükség új boszorkánymesterre a helyemre. Én még időt álló vagyok, és az erőm rejtett kincsként csillan meg néha.
    - Azzal szokás, és nem szűkölködöm, de kaptam ajándékba egy jegyet is, és mivel Alexander nincs oda az ilyen jellegű kirándulásokért, így inkább egyedül jöttem el - válaszolok, ahogy közelebb húzódom, mintha éppen meghitt csevegést folytatnánk, holott ez messze nem így van. Fekete-narancs hajam kissé előrehullik, de alapvetően tartja a formát amit megálmodtam neki és elkönyvelem hogy máskor is onnan veszek hajzselét ahol múltkor tettem.
    - Hm, hát hogyne, bár inkább csak modernet. Bár... Yo-yo Ma még mindig híres csellista - villantom meg a sekélyes tudásom ilyen téren, de azért tudtam valamit mondani, hiszen ez is több a semminél, remélem ezt ő is el fogja ismerni ha már megerőltettem magam a kedvéért.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Szomb. Júl. 04 2015, 20:43


    Magnus és Liliana


    In the middle of the night...



    *Bizonyára lenne olyan éjszaka, amikor még Magnus társaságára sem vágyna, s a jelenlétét érzékelve inkább egy másik terembe tért volna be, vagy inkább hazamegy, de ma az a célja, hogy lazítson. És ha valamihez ért ez a bizonyos warlock, aki most az oldalán ücsörög, az a lazulás... meg persze más dolgokhoz is, hiszen érdemtelenül senki nem lesz főboszorkánymester sehol, pláne nem egy fontos new york-i körzetben, de Lily most megpróbálkozik a lehetetlennel: meghazudtolni önmagát, és kikapcsolni a fejében a politikust, hogy csak a műértő és -élvező nő maradjon, aki a terveiben szerepelt, amikor felkerekedett a Dumortból. Csupán egyetlen zeneest, néhány óra erejéig. De azzal is tisztában van, hogy még a nyugati embereknek sem egyszerű feladat a lazítás ebben a században, hát még egy ázsiai származású alvilági klánvezérnőnek... csak kábé tripla nyomás van rajta, de semmi para. Azért azt el kell ismernie, hogy jól veszi az akadályokat, na nem tökéletesen, ami azért kicsit bosszantó, de egyre könnyebbnek űnik, vagyis valamit vagy nagyon rosszul csinál, vagy nagyon jól, de ki kellene dolgozni egy rendszert és lefuttatni fejben pár modellezést, hogy kiderüljön, melyik opció a... Összeszorítja a szemét, hogy elvágja a gondolatmenetet. Na igen, már megint itt kötött ki. Feladatok, modellek, kihívások, akció és reakció... a mindennapjai, pontosabban szólva mindenéjei. De nem most! Most a kikapcsolódás a feladat. Kéne egy on-off gomb az agyára néha. De csak néha.*
    - Azért alapvetően nem is szokásom illetéktelenül eljárni sehová, de ennek az estének nem sikerült ellenállnom *ismeri be halkan, mosolyogva, s kissé hátrébb húzódik a warlocktól, épp csak annyira, hogy már ne másszon bele a személyes terébe. Semmi politika. Ebbe beletartozik az is, hogy nem kell semmiféle vonzalmat játszania egy olyan férfi iránt, aki a legkevésbé sem érdekli, mint nőt. Csak mint politikust, esetleg, talán-tán, mint barátot. De ebben senki nem lehet biztos, még ő maga sem, hiszen mint kifejtette: a barátság számára megengedhetetlen luxus.* - Bár a bulijaid alapján tényleg kész átjáróház lehet nem csak a területed, de a lakásod is... *teszi hozzá még halkabban, nem biztos benne, hogy a másik hallhatta-e. Közben egy intéssel elbocsátja eddigi kísérőjét, hogy a mundane-ek között kettesben maradhasson Magnusszal, a vámpír meg hadd menjen és keressen kedve szerinti áldozatot. Elég jó önuralma van, Lily cseppet sem tart tőle, hogy galibát okozna: csak nassol egy kicsit, a többit pedig megoldja a vámpírbűbáj. Haja szála se görbül majd a halandóknak.*
    - Pedig legalább azért eljöhetett volna, hogy veled legyen, ha már az ízlése finomodása nem vonzotta... *ingatja a fejét kissé rosszallóan. Amennyit hallott és látott, a szerelmesek szeretnek együtt lenni, s a mondén világban már rég nem is keltenek feltűnést az egynemű párok. Így aztán el sem tudja képzelni, mi üthetett a nephilim fiúba. Leszámítva azt a lehetőséget, hogy valóban olyan pocsék a zenei ízlése, hogy nem vállalt be egy ilyen szórakozást. De az meg elég szomorú opció.* - Nos, mindenesetre most már nem kell egyedül élvezned a zenét. A semminél egy... barát is jobb *hallhatóan tétovázik, mielőtt kimondaná a szót, tényleg nem tudja, minek is nevezze ezt az ismeretséget kettejük között. Réginek nem hívhatja, hiszen a másik szemében ez aligha állja meg a helyét, nem olyan hivatalos, hogy csupán kollegalitásnak fogja fel, s összetettebb annál, semhogy egyszerűen "ismerősök" lennének. Talán tényleg a barátság áll ehhez legközelebb. Bár, az ő pozíciójukban?!*
    - Rendben, egynek elfogadom *bólint, miután felnevetett a válasz hallatán, aztán kissé behúzta a nyakát az illetlensége tudatától, hogy nem akarta megzavarni az előadást, mégis sikerült. Így aztán lejjebb veszi saját hangerejét.* - Mit szólnál hozzá, ha kellemesebbé tennéd ezt az estét? Az aulában láttam egy italospultot *veti fel Magnusnak, nem ad le konkrét rendelést, természetesen... de úgy fordítja a tenyerét, hogy ha Magnus netán idehuppant nekik egy-egy poharat, az éppen a kezébe simulhasson. A walock döntheti el, él-e hatalmával vagy sem.*

    to: Magnus Bane ;; words: 623 szavacska ;; dress ;; music
    with love from me Smile
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Szomb. Aug. 01 2015, 11:14


    To Lily    

    Nekem az egész életem egy lazulás ami azt illeti, nem igazán veszem komolyan az életet és csak pár dolog fontos nekem, egyik ilyen dolog Alec, aki most éppen a szösz se tuja micsinál, valószínűleg edzésbe fullasztják egymást. Én meg addig itt múlatom az időmet, és még egy kéretlen, ám de annál kellemesebb társaságom is akad. Méghozzá a manhattani vámpír vezető, és nem is húzódok el előle, a mellettem lévő mundane házaspár zavartan távozik, sejtetően némi vámpír befolyás  miatt, hogy máshol sürgetően sok dolga legyen. Elmosolyodom ahogy bevallja, nem igen jár ilyen rendezvényekre.
    - Én gyakorlatilag mindenhol képes vagyok előfordulni, és az ilyen esték sem kivételek ezalól. És jelenleg más dolgom úgysincs, szóval akár élvezhetem is kicsit a származási helyem kultúráját - mosolyodom el, ahogy elhelyezkedem és kényelembe helyezem magam. Elég megosztó látvány lehetek az magam eleganciájával, és a tigris csíkos hajammal, ahogy az előadásokra figyelek fél füllel ahogy hangolni kezdenek. Bár nem kifejezetten ezért jöttem, és hagyom hogy Liliana elterelje a figyelmem, amúgy sem túl nagy művészet.
    - Hát igen, tény hogy elég nagy az átjáró forgalom, és bosszantóan sok köztük az árnyvadász, de hát... tekintve hogy gyakorlatilag együtt élek egyel, nem olyan meglepő  - sóhajtom, mert sajnos néha a bulikon is képesek megjelenni mert szerintük vicces ha kéretlenül beállítanak, a többi faj meg szívrohamot kap, hogy mit keresnek ott az árnyvadászok. Persze, meg is értem, nekik a legrosszabb a hírük a fajok között, top listásak a démonok után. Azokat azonban nem hív meg senki bulizni hacsak nem akar valamiféle szertartást végrehajtani és nincs szükség figyelem elterelésre.
    - Nem vágyik erre a fajta szórakozásra, ha helyesek a sejtéseim éppen a szöszivel püfölik egymást félholtra, hogy aztán majd jól összefirkálják egymást rúnákkal - sóhajtok fel, nem is értem mi a jó ebben, én sosem éreztem rá késztetést hogy össze veressem magam, még akkor se ha épp a hatalmam fejlesztettem. Az én esetemben kicsit mást jelent a dolog, és minél gyakrabban és bonyolultabb dolgokra használom az erőm, annál jobban megy és annál tágabbak a határaim. Imádok főwarlock lenni.
    - Ennek igazán örülök hogy nem vagyok egyedül, és egy barát társasága mindig nagy öröm - mosolygok a nőre cica mosolyommal, hiszen ennyi év után... már akár azok is vagyunk. Többek vagyunk, mint puszta ismerősök, de mégsem olyan közeli barátok, de barátok és segítséget nyújtunk ha szükséges. Hála az égnek, én remekül kijövök a fajokkal, és nem egyszer voltam már békéltető is, pont emiatt. Elmosolyodom ahogy elfogadja amit mondtam, nem vagyok olyan járatlan mint amilyennek tűnök, még ha nem is a komoly zene a kedvencem, azért ismerek jeles előadókat is. Mint Yoyo Ma. A javaslatra felszalad a szemöldököm, de máris megmagyarázza hogy mit szeretne, és ezúttal én kuncogok fel, a mögöttünk ülők, akár flörtölő párnak is nézhetnének minket, holott eléggé távol állunk ettől.
    - Miért ne? Mit szeretnél inni? Vagy rám bízod? - mosolyodok el, ahogy magamnak egy nagy színes koktélt bűvölök, neki meg amit kér, és landol is a karcsú ujjai között a pohárka. Elvégre azt semmi nem tiltja hogy az előadás alatt ne ihassunk.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Vas. Aug. 02 2015, 16:14


    Magnus és Liliana


    In the middle of the night...



    *Nos, irigylésre méltó, hogy Magnus mennyire lazán kezeli a kis szeretője ügyeit, főleg annak fényében, hogy a kölyök a volt szerelmével enyeleg ennyit a warlock távollétében, egy olyan területen, ahová a boszorkánymester még a lábát sem tehetné be... Lily valahol igencsak csodálja ezt a higgatdságot, másrészről viszont meglehetősen el is ítéli, mint sehivá sem vezető dolgot, így inkább szőnyeg alá söpri és nem törődik vele, nehogy saját önellentmondásosságával kelljen bajlódnia. Hiszen kinek van ideje teljesen céltalan és értelmetlen köldöknézegetésre? Ha már ilyesmire adja a fejét, márpedig gyakran teszi, akkor azt is okkal és céllal műveli, nem csak úgy bele a vakvilágba.*
    - Igen, hallani híredet a Tündérek Udvaraitól a nephilimek városáig mindenfelé. Bár szerintem a fele csak kamu, és némelyek körében sikk lett a jelenléteddel kérkedni, még ha nem is vagy ott ténylegesen... *vigyorog a másikra, jóval felszabadultabban, mint általában megengedné magának. Bane ezt hozza ki mindenkiből, olyan lazának mutatja magát, hogy mások akaratlanul is követik valamilyen mértékben a példáját. És a mai estére Lily nem is tervezett mást, miért állna hát ellen? Amíg tudatában van, hogy a másik jelenléte a fő kiváltó ok, addig nem ellenkezik az elveivel. És mint tudjuk, neki vannak elvei, nem is kevéssel nehezíti önnön életét. Halálát. Mindegy.*
    - Összetartó népség, ez igaz. Ha beengedsz egyet az ágyadba, ne csodálkozz, hogy a többi megjelenik a konyhádban *kuncog fel. Ugyan megfordul a fejében, hogy ez a híres összetartás vajon mennyire... de gyorsan elhessegeti a gondolatot. Ha így is van, te jóságos ég, azt nem akarja tudni. Sosem izgatták a hálószobatitkok, nem mintha nem lenne kénytelen ezekkel is foglalkozni - egy klánvezér semmilyen információt nem zárhat ki az életéből. Sajnos.*
    *Az edzés ilyen formában történő megfogalmazására kénytelen felnevetni, s ez a jelen környezetben kissé hangosabb hang, mint amit illő lenne produkálnia. Még mindig kuncogva lejjebb csúszik a széken. Még jó, hogy nincs benne elég vér ahhoz, hogy elpiruljon. Sose szereti degeszre inni magát, fő a mértékletesség meg az arany középút.* - És ez téged cseppet sem zavar? *érdeklődik kissé szemtelenül. Oké, nem kell a tökéletességre menni, de azért a rúnáktól heges bőr... nos, nem biztos, hogy Lily szívesen taperolná, de hát ízlések és pofonok. Nem mintha az edzés önmagában rossz lenne, vagy legalábbis mindenképpen szükséges rossz.* - Az az előnye legalább megvan, hogy a kedvesed nem esik el az első csatában, ami szembejön vele... *elmélkedik hangosan. Avagy meg kell adni a császárnak, ami a császáré, és hát a Lightwood-kölyök, de főleg a parabatai-a, Jace nem arról híresek, hogy otthon lógáznák a lábukat. Nagyon is szeretnek az események sűrűjében lenni ők is, ami határozottan piros pont lehet, amíg nem keresztezik Liy útjait eltérő szándékokkal. De miért tennék? Hiszen a nő semmi olyasmit nem tesz, ami a nephilimek kárára válna.*
    *Bólintva nyugtázza a kifejezése elfogadását, még ha nem is szívesen hangoztatná, hogy örömére szolgál ez a megegyezés. Barát. Ritkán sem használja ezt a szót, nincs rá oka, s különben is olyan félreérthető. Különösen ezen a nyelven. Koreaiul könnyebb lenne körülhatárolnia a másokhoz fűződő viszonyait, csak éppen azt rajta kívül nem sokan értenék az alvilágban. Kissé elengedi magát és figyelmét, hallgatja a felcsendülő dallamokat, a felsíró hangszereket, s megmártózik a kellemes sajgásban, amit kiváltanak. Korea leginkább a gyerekkorát, s persze az emberkorát jelenti, vámpírként alig-alig létezett ott, amint elég erősnek ítéltetett az utazáshoz, már jönnie is kellett Amerikába. Friss halhatatlanként az utazás át az óceánon az egyik legkellemetlenebb emlékei közé tartozik. Nem véletlenül maradtak fenn a vámpírokkal kapcsolatban azok a vizes babonák... Aztán, hogy ne merüljön el túlzottan az emlékeiben, inkább felveti Magnusnak a kérését. A visszadobott lehetőségre elmosolyodik, a lámpák visszfénye szikrázva táncol a tekintetében.* - Rád bízom, lepj meg valamivel! *kéri, maga is kíváncsian, erre mit ötöl ki a másik. Akármilyen itóka is érkezik, a kis borítéktáskában lapul némi vér, hogy ízletessé varázsolja. Netán feltűnő lenne jelenlegi környezetében? Lily ilyesmi miatt a legkevésbé sem aggódik, a vámpírbűbáj megoldja a problémát, ha Magnus nem intézné el egyszerűbb módon, a férfi meg nem éppen a finnyás ízléséről híres, hogy zavartassa magát ilyesmin.* - Köszönöm *reagál azért illedelmesen, amint van mire, hiszen keleti nevelést kapott. Egy darabig ismét hallgatásba burkolózik, de nem sokáig bírja ki.* - Mit szólsz Jace-hez? Elmondta már...? *érdeklődik, aztán legszívesebben felpofozná magát. Ennyit a lazításról. Hogy neki miért nem megy a pihenés sosem...?!*

    to: Magnus Bane ;; words: 706 szavacska ;; dress ;; music
    with love from me Smile
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Vas. Aug. 16 2015, 20:38


    To Lily    

    Az életet elég lazán veszem, ezzel nem vádolhat meg senki hogy túlságosan komolyan venném magam, az annyira nem jellemző rám. Persze, amikor meg kell menteni Idrist és a világot akkor igen, de amúgy nem szeretek komoly lenni. Az élet sem komoly nem erről szól az egész és én inkább élvezni akarom, és megbízom Alexenderben, tudom hogy engem szeret és hiába van Jace-el akibe előttem volt szerelmes, nem vagyok féltékeny, nem érzem hogy okom lenne rá. Bár hogy ez most honnan és miről jutott eszembe, azt nem tudom. El is hessentem a gondolatot magamtól, és inkább a nő szavaira figyelek.
    - Azt elhiszem. Hm, igen csak lehetséges hogy félig kamu, hiszen mostanában kevesebbet bulizom, de azért a jelentős partikon mindig megjelenek személyesen is. Bár nem csodálom hogy sikk lett, minden parti olyan házigazdát szeretne mint én vagyok szóval - vigyorodom el, macskásan, szemeimmel hunyorítva, de hát Liliana ezt pontosan tudhatja, ismerjük már egymást egy ideje. Ez már több mint egy egyszerű ismerősi kapcsolat és nem is tudom hogyan határoznám meg igazán mi ez, de... majd eltöprengek ezen ha éppen lesz szabad időm és kedvem. Két buli között mondjuk.
    - Néha túlságosan is összetartó, de a fene tudja. Ők ilyenek, és igaz, néha kéretlenül is megjelennek, de nem olyan rossz társaság. Csak meg kell tanulni bánni velük és az érzékeny lelkükkel meg a fene hatalmas büszkeségükkel - sóhajtok fel, hiszen ez nem egyszerű, és az sem volt az, ahogy Alexanderrel alakultunk. Makacs volt, és tetszett hogy nem hagyta hogy az én szavam legyen a szent, hogy hagyjuk egymást, és jött utánam és zaklatott. Nem is tudom miért engedtem neki, de azt hiszem megérte.
    - De zavar, viszont nem tudok vele mit  csinálni, nekik ez az életük, és nem kérhetem tőle hogy hagyjon fel azzal hogy árnyvadász legyen. Azzal meg hegek és rúnák járnak, el kell fogadnom - válaszolok, nem érzem ezt annyira személyes témának, és ha valami érdekel általában én is meg szoktam kérdezni, nem vagyok valami szívbajos jelenség ami azt illeti, és szeretem amikor mások sem azok és meg merik kérdezni azt, ami a szívüket nyomja. Ez is egészen korrekt, nem?
    - Na igen, ennek csak örülök. Az árnyvadászok egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem ijednek meg egy kis harctól - mosolyodok el, hiszen ez valóban így van, és tudom hogy Alexander is remek harcos, javából. Nem véletlenül Jace parabatai-a.
    Elmosolyodom ahogy Lily is biccent, vannak dolgok, amiket nem kell kimondanunk ahhoz, hogy tudjuk, és talán nincs is rá megfelelő kifejezés. Van amit nem ad vissza egy-egy nyelv, és én már annyi nyelven beszéltem az elmúlt években. Mindig ha utaztam, akkor tanultam is, hiszen élvezni akartam a világ adta lehetőségeket, de kóreaiul csak néhány kifejezést tudok.
    - Hm, rendben akkor lássuk csak.... - lehunyom a szemem és úgy teszek mint aki nagyon koncentrál, és egy kellemes summer fresh koktélt idézek Lily kezébe, ami kellemesen gyümölcsös, de nem émelyítően édes és némi árulkodó vörös nedű is kavarog benne. Persze, hiszen vámpír...
    - Semmiség - mosolygok, míg nekem egy nagy kék-zöld-sárga színű keverék jelenik meg, hosszú szívószállal. Az első dallamokon elmerengek, hintáztatom őket a fejemben, ízlelgetem hogy milyen de végül is kellemesnek titulálom, és egészen ellazulok közben ahogy Lily közelebb hajolva, kérdez.
    - Hm? Pontosan mit mondott el? Tudok egy két dolgot de... kezdek bele gabalyodni hogy mi is van - sóhajtok, hiszen kénytelen vagyok foglalkozni ezekkel is, Alec miatt Jacre is rá kell néznem néha. Macerás népség, nagyon is macerás.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Csüt. Aug. 20 2015, 11:27


    Magnus és Liliana


    In the middle of the night...



    - Nem hiszem, hogy az a típus lennél, aki egy éjszaka három bulit is beiktat a programjába. Inkább, ha jól tippelek, kihasználod és kiélvezed, ha már kimozdultál *érzékelteti emígyen, mennyire elburjánzott a személye körüli bulikultusz. Magnus korábban is népszerű volt az alvilágiak körében, hiába a sokszor ellentmondásos viselkedése (vagy éppen azért?), de a két Sötét Háborúban való részvétele óta már-már személyi kultusz övezi. Minden népség körében. Hiszen nem csak a nap megmentőjét látják benne (inkább benne, semmint a nephilimekben, akiknek nem szívesen titulálnák ismét a dicsőséget), hanem az alvilágiak fő szószólóját és barátját is. Valószínűleg, ha a Tanácsban marad, lépni se tudott volna a lábtörlőjén táborozóktól, akik mind azt akarták volna, hogy orvosolja a nephilimekkel kapcsolatos bajaikat, hiszen neki nyilván sikerül, mivelhogy ágyba bújik az egyikükkel, és különben is adnak a szavára a fejesek is... valószínűleg, ismeri be Lily, ha nyugit akart, a warlock egyetlen lehetősége a cím eldobása volt. Hát ezt vállalta be. A hunyorgós mosolyon azért elneveti magát.* - Ha ennyit dicsekedsz, még a végén azt éred el, hogy személyesen is elmegyek valamelyik híres bulidra... *incselkedik, bár valószínűleg a másik is tudja, hogy ezt félig sem gondolja komolyan. Azzal nincs kifogása a nőnek, ha az övéi belevetik magukat New York, khm, éjszakai életébe (de hülye megfogalmazás ez vámpírokkal kapcsolatban!), de ő maga utoljára Raphael előtt vett részt ilyesmiben. De hát akkor eléggé szárnyolcvan fokos fordulatot vett az élete, mondhatni, visszatalált ahhoz, aki az első vad vámpírévek előtt lehetett. Vagy lehetett volna. És még sokkal többé is vált ugyanekkor.*
    - Nekem mondod?! *jegyzi meg, keserű fintorral. Ha épp nem hisztis vámpírokkal van dolga, akkor biztos, hogy a hisztis árnyvadászokat fogja ki. Érzékeny lélek meg hatalmas büszkeség... hát, ezzel a kettővel Magnus is beletrafált, természetesen. Nem mintha meglepő lenne, tényleg van velük tapasztalata neki is - ám Lilynek is.* - Csak a kőfejű makacsságot hagytad ki a felsorolásból... *teszi még hozzá. Persze, mindettől függetlenül hasznosak. Különben Lily nem vesztegetné rájuk az idejét.* - Bár az angyaloknál még mindig jobbak... *mormolja, leginkább saját magának, és Kei jut már megint eszébe. Az a kis... inkább másfelé tereli a gondolatait.*
    - Nem csak a rúnákra gondoltam... de inkább hagyjuk. Nem akarok az a pletykás nőszemély lenni, aki nem hagy nyugtot és csak a magánéletedre kíváncsi *mosolyodik el halványan. Így is többet kérdezett, mint amennyi várható lett volna, s ezt is a hülye nephilimek számlájára írja. Ez a viselkedés inkább az ő fajtájukra lett volna jellemző. A jövőben oda kell figyelnie, hogy ne vegyen áét tőlük semmit, hiába a körükben töltött rengeteg idő. Emet úgyis elhanyagolta mostanság, majd többet élvezi a társaságát - úgyis kellemesebben érzi magát vele, mint bárki mással. Ott legalább nem kell gyerekes hisztiktől és sértődésektől tartania... és vele a játszmák is érdekesebbek, mint a nephilimekkel valaha lesznek. Még a kisebb tét ellenére is.*
    *A meglepetés italra hunyorog egy percet, aztán nem tehet róla, felnevet. Hangosabban és felszabadultabban, mint kellene, de érdekli is őt, hogy mit gondolnak róla a mundane-ek!* - Egy koktél? *hüledezik kissé, ha van valami, amit soha nem iszik, hát azok a koktélok. Tiszta, pusztán vérrel kevert alkoholos italt csak-csak szokott, hozzátartozik az etiketthez, bár már az sem éppen kedvére való, de hogy éppen egy koktél...* - Köszönöm, Magnus *biccent ennek ellenére, arcán kifogástalanul udvarias mosoly, s minthogy vér is van benne, bele is kortyol az italba mindenféle habozás nélkül. Ez is gesztus a másik felé, nem csak a mimika. Valószínűleg senki mástól nem fogadna el italt úgy, hogy abba bármit belerakhatott (pláne belevarázsolhatott) előtte. Paraoia? Áh, csak életösztön. Hullától szokatlan, de hát Lily nem éppen hétköznapi hulla. S nem csupán csinosabb annál. Persze, ha már itt van, meg kell állapítania, hogy az ital nem is olyan rossz, mint amire számított, de azért... röhejesnek érzi a kezében, de ez van. Ő adott engedélyt. És ez valóban meglepő volt, egy szava sem lehet, teljesült az óhaja. legközelebb jobban meg fogja válogatni a szavait, az egyszer biztos! Magnus nyilván emlékeztetőnek is szánta ezt az incidenst, nehogy Lily elfelejtse, nem csupán a csillámporos pofijáért, vagy a hatalmálrt lett a warlockból fő boszorkánymester. Esze is van, nem kevés.*
    *A visszakérdezésre a szemét forgatja, és ő is sóhajt.* - Ezt úgy veszem, hogy még nem tudod. Ebben az esetben nem tőlem hallottad... *kortyol még egyet, időhúzásként, aztán legyint maga előtt a levegőbe.* - A Klávé úgy döntött, ismét divatba hozzák a kényszerházasságok hagyományát. És a bűbájos modorú Jace Herondale-en kezdik a gyakorlatot *ismerteti a tényeket érzelemmentes hangon, szemét a színpadon játszó zenészekre szegezve.*

    to: Magnus Bane ;; words: 739 szavacska ;; dress ;; music
    with love from me Smile
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Pént. Szept. 25 2015, 18:13


    - Nos, valóban egy éjszakára egy partit vállalok be és kiélvezem annak minden pillanatát és nem kapkodom el, három buli elég sok, és gyanítom ha ilyen gyorsan buliznék, a pletykák és hírek nagy részéről teljesen le is maradnék, hiszen... - mosolyodom el, ezeknek a partiknak ez a lényege. Az információ áramlás, és mint házigazda mindenkivel beszélgetek, így mindenkitől meg tudok valamit, amit később kerek egésszé alakítok magamban és informált leszek. Bár azért vannak hátrányai is ennek, többek között az, hogy visszaadtam a Tanács felkérését, Catarinára. Elképesztően népszerű lettem, a háború után is, és kicsit kezdett terhes lenni, pedig aztán engem nem zavar az ilyesmi de elburjánzott és Aleccel nyugodt életet akarunk, már amennyire ez lehetséges már csak abból is kiindulva hogy ő a harc szerelmese. De elfogadtam, és ő is elfogadta hogy én milyen vagyok, és szeretem.
    - Hm, örömmel venném ha meglátogatnád az egyik partimat, majd küldök róla eredeti hamisítatlan meghívót is - mosolyodok el cica mosollyal, ami olyannyira jellemző rám, és most többek szerint is rocksztár üzemmódban működöm. Bár nem értem miért gondolják így, valószínű a fekete-narancs hajam miatt. Bár nem érdekel, mert kifejezetten jól áll nekem, kissé feltűnő ahogy én magam is voltam és vagyok is.
    - Igaz, az is odatartozik, az a hatalmas makacsság, ami leginkább Herondalek sajátja... - morgolódom én is, és eszembe jut William, és nem elég hogy ő meghalt, de most itt van nekem Jace akivel kénytelen vagyok foglalkozni, mivel Alec parabataia.
    - Ne, az angyalokat ne... - nyögök fel, hiszen igaza van, azok még a nephilimeknél is rosszabbak, és szerencsére nem kell velük túl gyakran találkoznom, de olyankor mindig kész természeti katasztrófának élem meg. Nem is értem miért. Macerás népség. Össze is húzom a szemöldököm, nem szeretem őket, persze ha muszáj akkor találkozom velük de... ne legyen az.
    A kijelentésére felnevetek ahogy megjegyzi hogy mi nem akar lenni, talán kicsit hangosabban is kellene, és rosszalló pillantásokat kapok, mire egy egyszerű zavaró bűbájt vonok magunk köré. Mi mindent hallunk, de minket alig hallanak, mintha csak sustorognánk folyamatosan.
    - Ugyan Lily, te pont nem az vagy aki azért kérdezget ilyesmit, hogy aztán hetekig ezen rágódjon, és próbáljon rájönni a hálószoba titkainkra - kuncogok, és gondolkozok vajon miféle italt bűvöljek ide, ez semmi kis varázslat, és tény hogy amúgy is nagyon szívesen kísérletezgetek italokkal hogy ki melyik félét szereti, és a bulikon szoktam többnyire tesztelni őket. Azt tudom hogy Lily többnyire úrihölgy és nem iszik összevissza mindent, ezért egy egyszerű, édeskés de nem émelyítőkoktélt varázsolok neki vérrel megspékelve. Nem verném át, és tennék bele valami számára káros anyagot. Azt... nem. Hiszen barátok vagyunk, és nagyon sokra tartom a kapcsolataim, olyan könnyedén törhetnek szét ha hagyom.
    - Tudom, hogy a koktélok nem a te világod, de ezt meg kell kóstolnod, ízleni fog - mosolyodom el lelkesen ahogy koccintásra emelem a sajátom is, és összeérintem a két üveg poharat. Mellesleg nem határolta teljesen körbe hogy mit kér, tehát... a magam módján értelmeztem a kérést.
    - Természetesen nem tőled - erősítem meg hogy én aztán nem adom tovább, van elképzelésem mit akarhat mondani, de nem vagyok benne biztos, és mikor kimondja, elnevetem magam.
    - Hát elég bűbájos modorú az biztos! Nos hallottam ilyesmi pletykákat, csak nem tudtam hogy ez most mennyire légből kapott. Hát mit mondjak, sajnálom egy kicsit, de nem irigylem a leányzót aki megnyeri magának a férjéül - csóválom meg a fejem, de ez nem állapot. Nem erőszakolhatják rájuk a kényszerházasságot, még fiatalok. Önállóak, ezeket a döntéseket nekik kell meghozniuk, nem másoknak, és sokszor még mindig annyira idegen tőlem ez a hozzá állás.


    szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: remélem tetszik Smile
    Magnus & Liliana

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Szomb. Szept. 26 2015, 22:27


    Magnus és Liliana


    In the middle of the night...


    - Erre gondoltam én is *nyugtázza bólintva, titkon örülve, hogy Magnus nem kérdezett rá, ugyan vajh miért is foglalkoztatják ennyire a személyégt érintő pletykák. Végtére ez nem olyasmi, amilyen információkkal mindenki rendelkezne, még a vezetők között sem.* - Nem mondom, hogy a te módszered igencsak eredményes lehet pletykák gyűjtésére. Végtére illuminált állapotban a legtöbbek nyelve igencsak megered *halk nevetéssel ismeri el az igazat, és szándékosan nem a részeg kifejezést használja, hiszen jelen kontextusban talán túl erőteljes volna.*
    *Kissé hitetlnkedve pislog az invitálásra, lévén nem állt szándékában ilyesmi, de hát ha belegondol, logikus. A nő megvonja a vállát.* - Tudod, mit? Nem bánom. Ha névre szóló, exkluzív meghívót kapok, akkor elmegyek. Bár nem akarom elrontani mások szórakozását... *hezitál még kissé. A vámpírjai épp azt szeretik ezekben a bulikban, hogy úrnőjük figyelmétől távol kiereszthetik a gőzt. Ha Lily egyszer is felbukkan ott, elvész ennek varázsa, és sosem lesznek benne biztosak többé, hogy nem találják szembe magukat vele egy másik bulin. És hát igen, arról sem célszerű megfeledkezni, hogy a nő nem éppen az a könnyen ellazulós típus, és félő, hogy egy ártatlan incidensért is képes lenne kiverni a balhét... szóval mindenképpen át kellene még ezt gondolnia Magnusnak, mielőtt ennyire elhamarkodottan dönt. Raphaelt se hívta volna meg buliba, ebben Lily egészen biztos.*
    - Nem csak Herondale sajátosság *veti ellen, továbbra is elgondolkodva. Nyilván neki is megvannak a maga tapasztalatai, igen. Jace pedig makacs, ez tagadhatatlan, szinte már az ostobaságig az, de... mégis van benne valami. Valami más, vagy valami több, Lily még nem tudja pontosan. Csak azt, hogy érdemes lesz kiderítenie. De most mégsem körülötte forognak a nő gondolatai, inkább Simonon morfondírozik, hiszen míg Jace egy jövőbe,i projekt, addig a volt-vámpír nagyon is jelenlegi. Az elkínzott felnyögésre azonban feltámadó kíváncsisággal kapja Magnusra a tekintetét, és lusta mosoly terül el ajkain.* - O-óó, elevenedre tapintottam? *villan szemében az információ élvezete.* - Milyen rossz élményed volt a kedvenc szárnyasainkkal? *Persze, tudja, hogy fenntartásokkal kell kezelnie mindent, amit Magnustól hall, hiszen előszeretettel színezi ki élete történetét, de még egy kitalált elbeszélés is lehet szórakoztató, és ráadásul minden történetben el van vetve a valóság magja, különben nem lehetne hihető.*
    *A köréjük fonódó mágiára finom borzongás szalad végig tagjain, hasonló ahhoz, mint amit a fázás és a hideg jelent a halandóknak. Lilynek nincs ellenére, hiszen hasonló észleletekre nincs is más lehetősége, mióta a hőmérséklet nem tudja megérinteni halott bőrét, ám ilyen pillanatokban jó visszanosztalgiázni mindarra, amit az emberi lét jelentett. Még akkor is, ha alapvetően sokkal elégedettebb halottként, mint amilyen élőként valaha lehetett volna.* - Olyan biztos vagy ebben? *kérdez vissza, most már ő is felszabadultabban, hiszen innentől nem kényszer a csendesség. Azért nem emeli fel a hangjtá, hiszen változatlanul élvezi a zenét is.* - Miért, akkor véleményed szerint milyen vagyok? *Bár távol állnak tőle az önismereti problémák, annyira adja magát e ponton a kérdés, hogy nem tud ellenállni a feltételének. Nem mintha Magnusnak ne lenne igaza - a nőt totálisan hidegen hagyják az úgynevezett hálószobatitkok, és nem is szívesen foglalkozik velük. Csak akkor, ha az információ értékesnek tűnik... ahh, igen, egy jó kis zsarolás simán összejöhet ilyesmiből. De az ilyesmit Lily inkább áthárítja másokra, nem szívesen foglalkozna személyesen ilyen pitiáner dolgokkal, elég, ha tud róluk.*
    *Koccintás után lögyböli egy kicsit az italt, mélyen letüdőzi aromáját, aztán apró kortyokkal, nyelvén forgatva az italt meg is ízleli, olyként, mintha ínyenc teát kortyolhatna életében először. Semleges arckifejezésére rá is költözik a mosoly. Nem gondolta volna, de valóban ízletes a koktél - kellően visszafogott, semmi gejl vagy édesség, egyik összevető sem tolakodik előre figyelméért, s meglepő haromóniában egyesülnek. Elégedetten bólint.* - Igazad van, valóban nem rossz *ismeri el mosolyogva. Mert Magnussal még azt is megteheti, nem kell mindig mindent tudnia, pláne jobban tudnia nála. Üdítően laza ez az este, annak ellenére, hogy Lily nem tud kibújni a bőréből és teljesen sutba dobni a munkát, de lassanként úgy tűnik, nem is az a lényeg. Végtére, mindketten kellemesen szórakoznak, nem? És ez a kikapcsolódás lényege. Vagy nem? Utána kéne néznie.* - De azért remélem tudod, hogy a vendégeiddel ellentétben engem nem kell megpróbálnod leitatni azért, hogy értelmes és előrevivő beszélgetést folytassunk! *teszi hozzá, szigorúbbra igazított hangszínen. Értse a másik úgy, ahogy jónak látja.*
    - Úgy hallottam, Helene... Helene...  Makepeace, talán? Gondolom, ő sincs elragadtatva ettől a fejleménytől, ami egyáltalán nem légből kapott, ezt garantálhatom *erősíti meg, de az agya közben még mindig a néven kattog. Ó, te jó ég, nem jutott eszébe elsőre, és még most sem biztos benne, hogy jól mondta. Ez már a vég! Szenilitás! Alzheimer! Na jó, ezek aligha fenyegetik, de akkor is. Nem állapot. Rá kell feküdnie az árnyvadász vezetéknevek tanulására! Meg kell találnia az ehhez szükséges egy-két órát, talán amint hazaér. Oké, úgy volt, hogy ma éjjel nem dolgozik, de... akkor is zavarja.* - Szerinted lesz bármelyikben annyi kurázsi, hogy kiálljon magáért? Talán egy kis rásegítéssel? Vagy fölösleges energiapocsékolás lenne? *érdeklődik semleges hangon, szemét a zenészekre szegezve, nem Magnusra. Nem tartja valószínűnek, hogy befolyásolná az, amit a másik mondani fog, de illik megadni az esélyt.* - Tartok tőle, hogy ha nem, annak csúnya vége lesz. A Klávé új precedenst fog teremteni velük, és onnantól fogva bármelyik árnyvadászra ismét fellebbezési lehetőség nélkül rákényszerítheti majd az akaratát ilyen téren. És amilyen basáskodó természete van némelyik angyalvérűnek... akár az sem elképzelhetetlen, hogy idővel és a Szövetség későbbi szorosabbra fonódásával már nem csak a nephilimek magánéletét szeretnék majd szabályozni *teszi hozzá halkan, homlokráncolva, de még mindig nem a másikra nézve, mintha tökéletesen lekötné a zene. Most kifejezetten jól jön, hogy Magnus zavaró jelek mögé rejtette beszélgetésüket, így nem kell semmilyen hallgatózótól tartaniuk.*

    to: Magnus Bane ;; words: 920 szavacska ;; dress ;; music
    with love from me Smile
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Kedd Okt. 06 2015, 00:09



    Van ám haszna is a partijaimnak, nem véletlenül építettem ezt a kultuszt a személyem köré, és így mindig jól informált lehetek, mert az erő nem csak a fizikai és mágikus erőben rejlik, de az információk adta tudásban is, és én szeretek minddel rendelkezni, amennyiben erre módom van. Mert ez is egyfajta rejtett hatalom, és nem érdekel mit gondolnak, miért rendezem ezeket a partikat, csak azt erősítettem meg, hogy Miaunak van saját partija minden évben, a kis drágának.
    - Pontosan. Ezért éri megcsinálni a mai napig, mert ez a leggyorsabb és legegyszerűbb módja a dolognak, és mint jó házigazda ugye mindenkivel beszélgetek aki betér hozzám - mosolyodom el hamisítatlan macska mosolyommal, amiről már száz évekkel ezelőtt is portrét akartak festeni csak nem ültem modellt, minek tettem volna? Nem akartam élő történelem lenni, elég ha az árnyvadászok és az alvilágiak körében vagyok az, több társammal együtt is. Elég ez nekem, főleg hogy még némi hírnévre is szert tettem az évek folyamán amit nem is kerestem.
    - Már csak ezért is meg fogom szerkeszteni azt a meghívót, és még futárt is szalasztok hozzád hogy elvigye - kuncogok fel, hiszen tudom, vagy legalábbis vannak elképzeléseim, hogy miért nem jelent eddig meg a báljaimon, vagy partijaimon, ki minek nevezni. Véleményem szerint nem akarja rombolni a klánjának a szórakozását a jelenlétével, hiszen ki bulizik felhőtlenül, ha ott van mellette a vezére/főnöke? Hát nem sokan ilyen lazák, nem jellemző a mai kor népeire. Na meg ahogy megismertem, mióta klán vezér, nem éppen egy bulizós, könnyen ellazuló fajta de hát nagy a felelőssége, senki nem róhatja fel neki ezt.
    - Amúgy nem hiszem hogy a többség olyan állapotban lenne hogy realizálják a jelenléted, vannak speckó italaim amitől könnyedén berúghatnak ők is - teszem hozzá könnyedén, és beleborzongok szinte a tollas jószágokra. Nekem semmit nem jelentenek, én nem vagyok nephilim, én démoni lény vagyok, legalábbis félig és egyetlen dolog miatt vagyok hálás az apámnak, hogy macskaszerű. Nem kék, zöld a bőrőm, és nem kell rejtegetnem magam, mint mondjuk barátnémnak, Caterinának. Ő kék, Ragnar Fell zöld volt, míg élt.
    - Régen volt de.... áh nem, találkoztam párral és a végtelen béketűrésemnek is felfedezték a határát - borzongok bele a gondolatba is. Nem akarok beszélni erről, és láthatóan inkább elterelem a témát másra.
    - Olyan, akinek nincs szüksége arra, hogy mások megmondják neki hogy pontosan milyen is - kacsintok rá hamiskásan, hiszen Lilyt erős jellemnek tartom, aki jó üzleti érzékkel rendelkezik, és szilárdan vezeti a klánját Camille halála és a kis Maurice ámokfutása után. Bár megmondom őszintén nem emlékszem a névre, mert nem volt számottevő, és ez a vámpírok dolga nem az enyém. Nem is foglalkoztam vele túlságosan sokat.
    - Örülök hogy nem találod rémesnek, ahogy az ízlésem általában jellemezni szoktad - nevetek fel, és nem zavarunk senkit, a kis csalásnak, a bűbűjomnak hála, és csak fél füllel hallgatom a zenei estet, ami igen kellemes. Héttérzajnak ideális egy ilyen beszélgetéshez. Beleiszom a saját vakító zöld színben pompázó italomba, gyümölcsös, és édes, hozzám ez illik.
    - Tudom hogy nem kell, akkor nem ezzel próbálkoznék, hanem valami erősebbel, amit még meg is éreznél, ennek szinte csak vodka alapja van, az meg neked nem árt meg mint tudjuk- mosolygok ahogy folytatja a pletykálkodást, mert hát ez az, csak meglehetősen kultúrált formába bújtatott. Jobban szeretem az ilyesmit amúgy, mint a sok sületlenséget.
    - Ismerős a neve. Helene ő is a háború alatt érett felnőtté, nem? Elég nagy kegyetlenség ez még a klávé részéről hogy ezt ennyire erőltetik, és véleményem szerint felesleges is - sóhajtok fel, mert ilyenkor megint érzem azt a késztetést hogy vissza szerezzem a helyem a tanácsban és beleszóljak mindenbe, noha tudom, ez nem tartozik a többi fajra de akkor is. Igazságtalan. Felnevetek.
    - Oh igen, mindketten ki fognak állni magukért, Jace-ben legalábbis biztos vagyok hogy nem fogja hagyni magát, ismerem már egy ideje, sajnos kellemetlenül jobban mint szeretném - teszem hozzé, hiszen ez így van. Mivel Alec paratabaia, kénytelen vagyok olykor vele is időt tölteni, vagy csak egyszerűen bajba keveredik és segítenem kell megmenteni őt valami démon karmaiból.
    - Nem hinném hogy a Klávé fontosnak tartaná hogy a szövetség más tagjait is bevonják ebbe, hiszen nem szeretik a kevert vérű utódokat ott van a Blackthorne fiú, aki félig tündér, és ő a Vadászathoz került, mert nem tisztavérű. Nem hinném hogy erre szükségük van, és szerintem sértené azt a fene nagy öntudatukat hogy más fajokkal megosszák a vérüket - csóválom a fejem, de ha ebbe belegondolok, engem is csak a töprengés fog el, hiszen könnyedén lehet igaza Lilynek is, bár abban is biztos vagyok, hogy nem fogjuk hagyni. Én a magam részéről, legalábbis biztosan nem.


    szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: remélem tetszik Smile
    Lilinek

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Szer. Okt. 14 2015, 20:02


    Magnus és Liliana


    In the middle of the night...


    *Szemléli egy kicsit Magnust, aztán elengedi a témát. Nem most jött le a falvédőről, így nem kajálja be csont nélkül a magyarázatát, de nem ér számára annyit, hogy további szavakat vesztegessen a nyilvánvalóra. Nagyon jól hangzik a propagandaszöveg, amit a bulik köré kanyarított a másik, és nyilván igaz is. De legfeljebb egy kis része az igazságnak. Lily épp eleget hallott a warlockról ahhoz, hogy tudni vélja: eleinte még bőven nem ez volt a szervezés apropója, inkább az, hogy tilos volt (de legalábbis borsot tört vele valaki orra alá), netán kellemes vagy szokatlan, de leginkább: Magnusnak egyszerűen ilyen kedve kerekedett. És neki ennyi elég is volt. A meghívó viszont... az egy egészen másik kérdéskör. Lily elvigyorodik, és megnyalja előugrott szemfogát.* - Hmm, csak gondoskodj pótolható futárról. Nem ígérem, hogy egy ilyen sokkhatás nem fogja meghozni az étvágyam... *kuncog sokat sejtetően. A színjáték része ez is, természetesen a valóságban sem az önuralmát nem veszítené el ilyesmi miatt, sem azt nem kockáztatná, hogy egy főboszorkánymester követének bántódása essen nála, de ezt nem kell feltétlenül nyilvánvalóvá tennie. Egy kis szeszély minden vámpírnál belefér a viselkedési palettába... más fajok előtt legalábbis bizonyosan.* - Na de Magnus! Remélem, nem arra akarsz utalni, hogy minden vámpír vendégedet bedrogoztatnád, csak miattam?! *feddi meg a másikat tettetett felháborodással, legalábbis javarészben tettetettel. Mert igaz, ami igaz, valóban mélységesen, szívből megvet minden tudatmódosító szert... vagyis, nem magukat a szereket, hanem a használatukat abban az esetben, ha valaki nem képes uralni a hatésukat. Márpedig nem képesek, ez nyilvánvaló.*
    *A szeme csillogása egyértelművé teszi, hogy ráharapott az angyal-témára, s egyre szélesedik a mosolya is, miközben hallgatja a másik kitérő válaszát.* - Csak nem kell harapófogóval kiszednem belőled, hogy mi történt?! *érdeklődik, szinte kedélyesen, látványosan figyelmen kívül hagyva a borzongást és a témaelterelési kísérletet. Nagyon erőszakoskodni nem tervez, de egy kis noszogatás még senkinek nem ártott meg...*
    *Felnevet, hisz megteheti.* - Rendben, azt hiszem, ez az egyetlen elfogadható válasz volt erre a kérdésre *ismeri el derűsen. Hiszen ha Magnus ténylegesen megpróbálta volna jellemezni, az semmiképpen sem lehetett volna teljes, s így megadta volna a lehetőséget, hogy Lily beleköthessen. Ez viszont megállja a helyét, önmagában is és a kontextusban is. Ügyes...*
    - Az ízlésed valóban rémes, és nem csak én jellemzem így! *szögezi le azonnal. Elég csak a warlockra néznie bárkinek, jó, ma még mondhatni visszafogott (és elég sokatmondó, ha a tigriscsíkos haj a visszafogott valaki stílusában), de a tiritarka göncei és a sok csillám a nagy többség gyomrát igencsak meg tudja feküdni. Az azonban igaz, hogy Magnus jó ember- (és egyéb-) ismerő, s hajlandó is ezt a tudását figyelembe venni és felhasználni, ha arra kerül a sor. Vagy visszaélni vele. Helyzettől és nézőponttó függ. Lily mindenesetre elraktázotta, hogy Magnus elég sokat tud róla egy ilyen eltalált választáshoz, ami egy szövetségestől nem feltétlenül probléma, de egy ellenféltől már nagyon is az lenne. Még jó, hogy nem tervezi a közeljövőben maga ellen fordítani a másikat. Meg, tegye hozzá gondolatban, egyetlen warlockot sem... az ilyesmi a megfelelő előkészületek nélkül határozottan ártana az egészségének.*
    - Vodka?! *néz a poharára elborzadva. És Magnus kezébe nyomja a koktélt.* - Vidd innen! Te orosz italt adtál a kezembe? Jó, hogy nem rögtön kínait... *zsémbelődik azonnal, ámbár a szeme sarkából a reakciókat lesi. Lily játszik, a maga módján, ahogyan képes rá: színlelve és mások határait, viselkedését próbálgatva.*
    - Igen, a lány nagyjából egyidős lehet Jace-szel. Legalább ennyit megtettek a választással, és nem egy tizenéves bakfist tukmáltak rá... *morog, kissé rosszhiszeműen, hogy a Klávéból még ezt is kinézte volna. Oké, most épp a tizennyolcas karikát tették ki, alkalmazkodva a kor kihívásaihoz, de a régi gyakorlatban bizonyára akadtak ennél jóval ifjabb arák is. Végtére a középkorban az már szinte vénlánynak számított.* - Mindenesetre a rosszallásunk megegyezik *ismeri el, hiszen azzal, amit Magnus mondott, csak egyetérteni tud. Felesleges az egész, és ha a Klávé nem vigyáz, vissza fog ütni rá. Ami pedig számíthat kegyetlenségnek, legalábbis Lily akként élné meg, ha a Szövetség sínylené meg az arrogáns nephilim vezetés ötletét, miután ő annyi energiát fektetett ebbe a konstrukcióba. Jah, hogy Magnus a fiatalok szemszögéből tartotta annak? Nos... minden bizonnyal arra is mondható a dolog, bizonyos kontextusban... de hát Lily elsősorban a maga érdekeit nézi.* - Ha te mondod, legyen igazad. De a gyerekek már tudják egy ideje, és eddig lapítanak, semmi felzúdulás nem volt *húzza el a száját Lily rosszkedvűen.*
    - Nem, félreértettél! *tiltakozik azonnal.* - Természetesen nem vérkevesére gondoltam, épp ellenkezőleg. És nem is most, inkább... mondjuk, száz vagy kétszáz év múlva. Miután már elég sok területen menthetetlenül összefonódott a különböző fajok politikája. Akkor majd hivatkozhatnak arra, hogy a nephilimeknél ez a szokás, akkor máshol is meg tehet csinálni, hogy beleszóljanak az adott nép házasságaiba... a tiszta vérvonalak fenntartásáért, természetesen, mondjuk a nekik szimpatikus tündéri ház vagy egy hozzájuk erősen szövetséges vérfarkascsalád személyében...*magyarázza suttogva, visszafogottan. Sem a hangját nem emeli meg, sem gesztusaival nem jelzi a téma fontosságát, fegyelmezett és összeszedett, csupán megvilágítja az (egyik) aggodalmát. S hogy kissé korai egy-két évszázadra előre tervezni? Nem, ha valaki halhatatlan...*

    to: Magnus Bane ;; words: 823 szavacska ;; dress ;; music
    with love from me Smile
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Szer. Dec. 23 2015, 03:01



    Elmerengek ezen a kényes kérdésen, hiszen való igaz, eleinte azért csináltam mert nem szabadott, és tilos volt a szesz kereskedelem, és nem egy zug kocsmát rendeztem be, szűk létszámmal, és szigorú beléptető rendszerrel, és nem egy orgiába csapott át, én pedig lubickoltam a mocskos hírverésben. Az ócska zugkocsmák mindig is jellemzőek voltak rám, de leginkább akkor, amikor ez tiltva volt, aztán felismertem ennek a szórakozásnak egy másik hasznát is, azon kívül hogy mindig szembe mentem a szabályokkal, és azzal hogy mit nem lehet. Amíg másnak nem árt... addig miért ne? Kellemes és kellemetlen emlékeim is felderengenek.
    - Rendben, mindenről gondoskodok, ne aggódj... - nevetem el magam, hiszen Lily meg a meghívás, külön kör lesz, és már tudom is miféle meghívót csinálok neki ha egyszer oda jutok, meg kell terveznem gondosan, de meg fogja érni abszolút. Pláne ha el is jön, hiszen tudom mennyire nem Lily világa ezek a bulik, amiket tartok, és amik gyakorta csapnak át másba is. Hát kinek mi, végül is nekem jó, mert nagyon jól működő információs hálózat, pláne hogy megint forgatok a fejemben ezt azt.
    - Ugyan már kedves Lily, nem miattad drogoznak, ők önmagukban is elég kreatívak hogy okot találjanak egy kis black outra - nevetek fel megint hiszen eszembe se jutna mindenkit benyugtatózni, az még visszaüthetne rám, és nem akarok szembe kerülni az adott fajok vezetőivel, mert az kellemetlen lenne, és nem szeretem a kínos ügyeket, azok olyan... kínosak. És kellemetlenek. Az enyhe noszogatásra hátrasimítom tigris csíkos hajam, és elmerengek.
    - Nem kell, de maradjunk annyiban... megtalálták végtelen türelmem végét. Rosszabba humoruk, mint az összes démonnak akiket valaha is ismertem. Kiforgatta minden egyes szavam, és tettem, és elképesztő volt ... - foglalom össze lényegében, és még bele is borzongok, nem szívesen emlékszem erre vissza, és bánom kicsit hogy nem ezt az emléket adtam oda apámnak, bár ez nem igazán boldog emlék, de megtette volna. Inkább nem gondolok apámra, szinte sosem teszem, és nem sokan tudják ki is az valójában. Szegény Raphael. Felsóhajtok.
    - Tudom, nem te vagy az egyetlen aki diplomata hajlamokat dédelget, csak én jól titkolom. Amúgy meg tényleg ezt gondolom, léhaság lenne egy "barátnak" hazudni, nem? - emelem meg kissé a szemöldököm, hiszen ez azért már valamelyest barátság. Jó nem járunk el hetente vásárolni, és kávézni de... ki tudja? Még egy ilyen rémes alaknak is mint én vagyok, lehetnek barátai. Annak ellenére, hogy olykor teljesen megbízhatatlannak tűnök, nem vagyok az, igenis lehet rám számítani.
    - Nem értem miért mondod ezt. Tök normálisan öltöztem fel most is... a hajam színe meg, hát végül is a huszonegyedik században élünk nem? Lehetnék mondjuk rocksztár is - lelkesedek, és hátraigazítom a hajam, ami ha akarnám egy pillanat alatt lehetne más színű, vagy fazonú de jelenleg tetszik nekem így. Szeretek feltűnést kelteni, és általában mindenhol észreveszik a megjelenésem, hiszen lássuk be elég egyedi vagyok, bármilyen ruhában is jelenek meg.
    - Mi bajod az oroszokkal? - nevetek fel és nem viszem el a közeléből az italt, visszaadom neki ha már egyszer megdícsérte, és még fel is extráztam neki, de értem a humorát, és jót vigyorgok azon, hogy kicsit rá is játszik, nem jellemző Lilyre, de éppen ezért tudok rajta remekül szórakozni ahogy a mű zsémbelésén is.
    - Mondjuk az legalább jó hogy közel egykorúak, még nagyobb lenne a balhé ha fiatalabb lenne, ha öregebb nem gond, bár esélytelen lenne hogy elviselje az aranyhajút - csóválom meg a fejem, hiszen Jace elég fafejű és indulatos olykor, de nem tagadom, hogy van benne valami ami miatt Clary szeretheti.  Ellentétes fiú, de nem gonosz, és örülök hogy nem az ellenségem. Biccentek, igen megegyezik, sok mindenben egyezik a véleményünk, de hát mi ketten nem az erőszak hívei vagyunk, bár elismerem harcolok ha kell, nem futamodok meg, nem szeretek. Nem is igen hiányzik az életemből.
    - Hm, nem tudom miért, de én erre számítok. Aztán lehet hogy megcáfolnak, de egyikük sem olyan aki ezt csak úgy hagyná. És hallottam egy másik kényszerházasságról is ami azt illeti nephilim körökben - gondolkozok el, hiszen akadnak szóbeszédek, amiket megjegyzek. El is merengek ezen egy pillanatra, míg a nő újra meg nem szólal, és csodás macskaszemeim vissza fókuszálnak rá.
    - Mindenesetre nem szeretnék ezzel szembesülni, sem most, sem pedig évszázadok múlva, hiszen a klávé részéről ez mérhetetlen ostobaság lenne és belső lázadáshoz vezetne. De igazad van, nem éppen alaptalan aggodalom, mindenesetre ellenezni fogom. Catarina úgyis fontolgatja hogy visszaadja nekem a tanácstagi kinevezést. El fogom fogadni ha felhozza - ezt nem tűrhetem, és ha egy kicsike kis beleszólásom is lesz, akkor bele is fogok szólni, ez nem megoldás, és eddig remekül együtt működtem a nephilimekkel, de csak azért mert nem akadályozták az én életem keresztútjait. Ha így lesz, nem leszek barátságos én sem. Bár remélem, szívből remélem, hogy nem lesz ilyen incidens.

    zene: No point || megjegyzés: Bocsi a késésért  
    To: Lily

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Csüt. Jan. 14 2016, 14:01


    Magnus és Liliana


    In the middle of the night...


    - Ha rólad van szó, akkor nem emiatt aggódom! *jelenti ki mosolyogva. Sem a másik szándékaiban nem kételkedik, sem az értelmi képességeiben. Az viszont mindig aggályos, hogy a warlock érzelemvezérelt tud lenni, s ez befolyásolhatja a józan ítélőképességét. Nem mintha Lily nem esne olykor (sőt, újabban mintha egyre gyakrabban előfordulna) ebbe a hibába, de tudatában van ennek, s igyekszik, legjobb képességei szerint, kiküszöbölni, és még az érzelmileg érintett helyzeteket is két lépést hátrálva, objektíven végiggondolni. A hideg ráció mindig, MINDIG legyőzi a forrófejű, emocionális döntéseket. Csak a könyvekben a szeretet a megoldás egy-egy problémára, a valóságban viszont a jó üzleti tervek. S ezt szem előtt kell tartania most is, hiszen kedveli, ha nem egyenesen szereti Magnust - végtére elég sok időt töltöttek közösen Maiával és Alexanderrel. Az ilyesmire pedig oda kell figyelni.*
    - Legnagyobb sajnálatomra ebben igazat kell adnom neked, és engednem kell a gyengeségeiknek. Amíg nem függőséget okozó szerekkel játszanak, addig nem lépek közbe... *fintorog erőteljesen. A tündérdrogok például emiatt keresettebbek az alvilágiak körében: ott nincs ez a veszély. Azonban Lily is átélte azt az időszakot, amikor Camille klánjának majdnem az egésze kokainfüggő lett, hát személyes emlékekből is táplálkoznak ellenérzései, ha egész neveltetése és gondolkodásmódja nem lett volna elegendő. Az angyalos témára viszont Lily elneveti magát.* - És ezen csodálkozol? Hiszen a leszármazottaik is pont ugyanilyenek! *Mintha csak az árnyvadászokat írta volna le. Na jó, nem teljesen, mivel a nephilimek többsége nem elég türelmes a szavakkal való kifinomult játékhoz (ami, mint minden halhatatlant, az angyalokat is jellemzi általában), de makacsság és kötekedés kétszeresen kijutott nekik hozzáértés helyett, így mégiscsak elmondható róluk ugyanez. A humor meg... hát igen. Keveseknek adatott meg közülük.*
    - Ugyan, nem vagy te diplomatának való. Hamarabb megunnád, semhogy érdemes lenne belevágnod *von vállat. Ismeri Magnust, és tudja, milyen csapongó tud lenni, kifejezetten utál sokáig egyetlen feladatra koncentrálni. Márpedig az nem éppen előnyös diplomáciai lépés, ha unalmában varanggyá varázsolja a másfél napja eredménytelenül szájtépő tárgyalópartnereket. Léhaság. Hát ez is egy jól eltalált szó, bár ő nem ezt használta volna, ám nem  köt bele. Nem szükséges.*
    - Nem csak neked vannak kellemetlen tapasztalataid *fintorog az oroszok firtatására. És igaz, ami igaz, történelmi alapon is elég sok előítélet van benne különféle ázsiai nációk - legyen az orosz, kínai vagy japán - iránt, s ezzel nincs is semmi problémája. Az előítéletek jók, megkönnyítik a pillanatnyi helyzetértékelést, amikor nincs rá rendesen idő, és egyéni szinten úgyis felül lehet bírálni, ha kell. Az italt ugyanakkor másodszorra nem utasítja vissza, elveszi, és egy hajtásra el is tünteti, majd utána nyomja ismét Magnus kezébe. Hiszen úgy tűnjön el, ahogy érkezett, nemde? Kicsit pimasz, de nem túlzottan - barátok között ennyi még bőven belefér.* - Hát nem tudom. Szerintem életkortól függetlenül elég nehéz elviselni *szögezi le gyorsan. Nehogy már valaki azt higgye, hogy netán kedveli ezeket a nyamvadt kis nephilimeket, akikkel csak a baj van. Ő pusztán stratégiai szempontok miatt követi ilyen élénk figyelemmel sorsaik alakulását, és pont.* - Egy másikról is? Akkor, ahogy gondoltam, valóban nagyüzemben szeretnének játszani *villan a szeme, szívja a fogát, s össze kell szorítania ajkait, hogy előpattanó szemfogai ne látszódjanak. Kell pár másodperc, mire visszakényszeríthetné őket a helyére, s a nyugalmat önmagára. Azzal soha, senki nem megy semmire, ha indulatos lesz. Várakozón tekint a másikra, neveket akar leginkább, és minden egyéb információt is. Bane pedig jól teszi, ha meg is adja ezeket, ha már elhúzta a mézesmadzagot. Közben a szeme sarkából észreveszi vámpír kísérőjét, amint felé indul. A fenébe...*
    - Ó! Vissza a kezdetekhez? *nem tehet róla, hangot kell adnia meglepődésének, és még alaposabban megszemléli Magnust, mint eddig. Nem véletlenül hagyta ott annak idején a Tanácsot. Nem kedvelte a feladatot, túl kötött volt az ő ízlésének, túl unalmas, és... de Lily kedvelte azt a felállást, amikor együtt dolgozhattak hivatalosan is, ahogy helyesnek látta annak idején Magnus és Raphael együttműködését is, bármennyire nyögvenyelősnek állította is be mind a két fél, nyilvánvaló volt, hogy nagyon-nagyon titkon örülnek neki. Ám ahogy most végiggondolja a helyzetet, mosoly költözik az ajkára.* - Alexander rád is jó hatással van? *Ha aggódik a nephilimek sorsáért, abba a kedvese is beletartozik, nem csoda, ha ezért érdemesnek tart a "nyűglődést". E ponton érkezik a vámpír, s hajol le Lilyhez a fülébe suttogni. Váratlan vendégek lépték át Manhattan határát, hamarosan a Dumortban lesznek.* - Csak hétfőre ígérték magukat... a fene a pontatlanságukba *morgolódik alig hallhatóan Lily, ám hiába bármilyen álca, Magnus láthatja rajta, hogy valójában felvillanyozzák a hírek. Mint általában, ha kihívást szimatol valahol.* - Bocsáss meg, de sajnos mennem kell. Nagyon élveztem a találkozást, az italt, a beszélgetést *hajtja meg magát kissé, s mosolyogva felveszi a táskáját.* - Látogass meg mihamarabb, rendben? És hamarosan a Tanácsban is találkozunk, remélem *kacsint a másikra, majd talpra áll, int, s kifelé indul. Mentében már látja is el instrukciókkal beosztottját, aki az épület előtt alakot váltva előre siet majd, hogy mindent elrendezzen, mire úrnője hazaér. Azt tervezte, hogy autóval megy haza is, nem fog egy küldöttség kedvéért módosítani ezen. Örüljenek, hogy egyáltalán fogadja őket a megbeszélt időpont előtt...*

    to: Magnus Bane ;; words: 826 szavacska ;; dress ;; music
    Köszönöm szépen a játékot, most zártam, de bármikor benne vagyok a folytatásban! Smile
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Pént. Jan. 29 2016, 14:39



    - Nem emiatt? Szóval mégis csak aggódsz miattam egy kevés mértékben? Ez igazán boldoggá tesz - csillan meg a sárga szemem, de nem gúnyos fénnyel, inkább csak egy egészen picit jól esik hogy Lili kinyilatkoztat valamicskét az érzéseitől, és igazából annak ellenére hogy vámpír, tényleg kedvelem. Pedig kevés vérszívót kedvelek. Megvannak a magam kellemetlen tapasztalatai Camillel, és Raphaellel, bár az előbbi halálának inkább örülök, utóbbit inkább sajnálom. Még az örök élet sem jelenti azt, hogy valóban halhatatlanok lennénk. Van egy olyan érzésem, hogy kedves vámpír barátném inkább az örök gyakorlatiasságnak hódol, és a józan észnek, de hát nem vagyunk egyformák szerencsére. Beleiszom a koktélomba, ahogy elgondolkozom.
    - Ha az könnyebbséget jelent, én inkább tündérdrogokat tűrök meg, hiszen azok nem okoznak függőséget, és a hatásuk is időleges, az emberi tudatmódosítókat nem engedem be a buliba, elvégre emlékszem még mi volt a Dumort hotel sötétebb korszakaiban. Azt nem ismételjük meg - jegyzem meg, de hát ezt ő is tudhatja, Camille elég lazán vette az ilyesmit, és kokainfüggő lett miatta majdnem az egész klán, és nem lehetett egyszerű dolog kipucolni belőlük a szert.
    - Igen, valamiért naivan képes voltam ezen csodálkozni, hogy miért kibírhatatlanok a nephilimenk, amíg nem találkoztam egy angyallal, egy nyaralásom folyamán - sóhajtok fel kissé színpadiasan, de aztán csak nevetek, hiszen lehetetlen faj mindkettő. Az angyalok humora... már ha azt annak lehet nevetni, eléggé rémes, még a régi vámpírokénál is szörnyűbb, pedig aztán azok is tudnak olykor olyanokat mondani hogy a fejem vernem tőlük a falba. Vagy az övéket, az nekem nem fájna. A kijelentésre meg csak egyetértek, ez valahogy pontosan agy van ahogy mondja, a diplomácia nem nekem való.
    - Hm, nem is azt mondtam hogy az akarok lenni, csak megvan bennem a hajlam. Nos, valahol jó mélyen biztosan - mosolygok, hiszen nem szeretek túl sokat egy helyben lenni és egy dologgal foglalkozni huzamosabb ideig, és félő hogy unalmamban elvarázsolnék mindenkit, és egy állatkertet nyitnék az üzleti megbeszélés helyett. Egészen szép életkép, ezt majd egyszer ki kell próbálnom.
    - Oh, értem. Mindannyiunknak megvannak a maga kellemetlenségei, de engem nem zavar annyira, amíg a kellemes élményeimből több van - válaszolok, hiszen mindig is nagykanállal faltam az életet, és most is ezt teszem. Igaz kissé mértékletesebben Alec miatt de alapvetően nem fogom vissza magam, hiszen ilyennek ismert meg, én ilyen vagyok, és szándékozom is maradni még jó pár évig, amíg ezt a világot teszem színesebbé. A következő téma, eléggé kényes, de ahogy belemegyünk nem szándékozom elhallgatni előle a részleteket sem, egy kis pletykálkodás nem árt, na meg... ki tudja mire kell készülnünk. Sosem lehetünk teljesen nyugodtak, ez az alvilágiak átka.
    - Igen, nos sosem könnyű, és szőke nephilim barátunk amúgy sem épp egy beletörődő alkat, lássuk be - sóhajtok fel, aztán a visszakérdezésre is válaszolok.
    - Egy angol család leszármazottjáról van szó, Dorothea Coldstone. Tehetséges árnyvadász, Isabelle Lightwood riválisaként emlegetik. Azt hallottam hogy hozzá akarják adni egy ázsiai származású nephilimhez Ruko Masashihoz, aki a maga városban is elég hírhedt. Érdekes nász lesz, talán érdekesebb is mint a Herondale fiúé - spekulálok egy kicsit ezen, hiszen én is nyomon követem hogy mikor mi történik, és éppen ezért lépést tudok tartani Lilivel is ha úgy adódik. A kettőnk kiépített hálózatát szerintem mindenki megirigyelhetné.
    - Vissza. Catarinát nem mozgatja meg annyira ez a dolog, engem viszont igen, pontosan Alexander miatt, és nem szándékozom csak úgy hagyni hogy a Tanács a saját buta feje után menjen - morgolódok kicsit, hiszen bármennyire is panaszkodtam és nyűglődtem miatta, eredményesen dolgoztam össze mindenkivel, leginkább Raphaellel, hiszen hozzá kötött némi ismerettség is, és valahol, nagyon mélyen, talán szimpatizáltam vele. Azonban ezen nem rágódhatunk sokáig, hiszen Lily kísérője jelenik meg, és a jelek szerint sürgős hírekkel állt elő, hisz a nő menni készül.
    - Nem szeretem a pontatlan embereket. Mindazon által megértem, tedd amit meg kell tenned, és majd küldök egy üzenetet hogy mikor megyek, rendben? - hiszen ez nálunk csak így megy. Futárok, és mágikus üzenetek. Mosolyogva intek búcsút a nőnek, és megvárom az előadás végét, azután csatlakozom a kifelé örvénylő emberekhez. Még két koncertet hallgatok meg mielőtt hazaindulnék egy taxival.

    //Én is köszönöm. Következő játékban meglátogatlak a Dumortban Very Happy//

    szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: remélem tetszik Smile
    This is halloween

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Szomb. Jan. 30 2016, 21:43


    Magnus és Liliana


    In the middle of the night...


    - Élvezd ki, amíg teheted! *horkan fel, aztán vigyorogva figyeli a másikat. Épp olyan, mint amilyennek emlékezett Magnusra. Hiába, a halhatatlanok nem sokat változnak. Mindenesetre a "kellemetlen tapasztalatok" nem akadályozták meg Bane-t abban, hogy sűrűn kikezdjen vámpírokkal, legutóbb éppen Camille volt a szerencsés... de hát mindegy. Esetükben ez számos okból fel sem merülhet, sőt, borzalmasan taszító már a gondolata is.*
    - Tisztában vagyok vele, drága Magnus. Hiszen nagyon jól tudod, nem kell személyesen jelen lennem, hogy megbízható információkkal rendelkezzem *von vállat mosolyogva. Ahogyan a warlock információszerzésre használja a bulijait, úgy Lilynek is megvan a maga forrása: az egész klán, mindenestül. Lehet, hogy halandók vérét nem szívja a nő, ám a vámpírokéval kapcsolatban semmilyen gátlása nincs.*
    - Azt hiszem, valamilyen mélységben minden megvan benned, Bane. Egy hozzád hasonló vénségben inkább az lenne a meglepetés, ha volna olyan dolog, ami nincs... *élcelődik a másikon könnyedén. Kiszól az irigység? Lehetséges. De szándékában áll hasonlóan szép kort megérni...*
    - Nem csak a mennyiség, hanem a minőség is számít. Különben is, ha jól tudom, az emberek készítettek valami kísérleteken alapuló tanulmányt, hogy egyetlen negatív emlék vagy élmény felülírásához az erősségtől függően három-öt pozitív kell... szóval a rossz erősebb, mint a jó *nevetgél. Ő a maga részéről ezt tanulmány és kísérletek nélkül is megmondta volna nekik. De hát ő meglehetősen lenézi a mundane-eket, na jó, úgy általában mindenkit, kivéve aki kiérdemli ellenkezőjét.*
    - Rukóval találkoztam már, a Coldstone-lánnyal azonban nem. Tehát már nem egy, hanem két mennyegzőt kell megakadályozni... Gondolkozni fogok rajta*megdörgöli az orrnyergét.* - Ezek az ostoba nephilimek! Nos, remélem, ennek a kettőnek több esze lesz, mint Herondale-nek, és kiharcolják maguknak a fellebbezést... *tűnődik borúsan. Nem, egyszerűen katasztrófa lenne, ha ebből gyakorlatot csinálna a Klávé, nem kerülhet sor ilyesmire.*
    - Catarina mindig is a gyógyításnak élt, ezen nem lepődünk meg *lép túl a témán legyintve. A maga részéről nehezen dolgozott együtt a másik nővel, annyira egyenes, annyira becsületes... semmit sem lehetett kezdeni vele. Nem politikusi pályára való, egyáltalán nem.* - Hát, nem hittem, hogy ilyet fogok mondani, de örülni fogok, ha visszatérsz. Ráférsz arra a buta fejére a Tanácsnak *neveti el magát, nem kevés öniróniával. Végtére elég komoly része van ebben a "buta fejben", ahogyan a férfi fogalmazott. Ám a "pihenésre" szánt idő lejárt, mennie kell.* - Sajnos, ez ellen nem tehetek, legfeljebb elöl járok a jó példával, és reménykedem, hogy idővel más is belátja a helyes időzítés előnyeit... *vonogatja vállát és fintorog, de ez a munka velejárója, ugyanúgy, ahogy az éjszakázás vagy az unalmas tanácsülések. Nem fog panaszkodni miatta, illetve éppenséggel panaszkodik, de csak azért, nehogy túlzottan nyilvánvaló legyen, hogy élvezi a dolgokat.* - Magnus, téged hívatlanul is mindig szívesen látlak az otthonomban *mosolyog a férfira könnyedén, sőt. Miután felkapta a táskáját, odahajol, és még egy puszit is nyom a warlock arcára. Skandalum, és nem éppen a sztenderd menetrend része, erről árulkodik a kísérő döbbent hörrenése is, ahogy benneszakad a levegő úrnője akcióját látva. Lily azonban sem vele, sem Magnus esetleges döbbenetével nem törődik, már félúton jár kifelé, mire bárki felocsúdna, csak a nő nevetése hallatszik el hozzájuk.*

    to: Magnus Bane ;; words: 504 szavacska ;; dress ;; music
    Köszönöm szépen a játékot, várlak bármikor! Smile

    Re: Brooklyn Zeneakadémia

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:40


    Sponsored content

    Re: Brooklyn Zeneakadémia


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:34