Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Pince
by Ryan Elvestaad Today at 00:27

» Étkező
by Theodore Miles Hudson Today at 00:07

» Szentpétervár
by Vitaly Rayt Yesterday at 23:50

» LaGuardia Reptér
by Noah L. Harwey Yesterday at 23:22

» Utopia Parkway
by Ryan Elvestaad Yesterday at 22:39

» Vitaly lakása
by Admin Yesterday at 18:19

» Terasz
by Erick Lamothe Szer. Aug. 15 2018, 22:22

» Forest Hills
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:24

» Kinti medence
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:21

» Kapu
by Lucius Evans Kedd Aug. 14 2018, 18:59

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Hamilton, Ohio

    Share
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Hamilton, Ohio

    on Pént. Dec. 08 2017, 19:48

    First topic message reminder :

    az ötödik

    ~ gyermek ~





    Gyönyörű napunk volt New Yorkban: az eső szakadt, minden párás volt, mindez azonban nem akadályozhatta meg a legjobb pilótámat abban, hogy felszálljon a magángéppel.
    Elmondtam Nathanielnek, hogy ma el kell kísérnie valahová. Nem bocsátkoztam részletekbe, csak annyit vetítettem előre, hogy egy nagyon fontos személlyel fogunk találkozni. A nagyja most következik.
    Miután már húsz perce a levegőben vagyunk és minden italt kihoztak, amit kértünk, komolyan nézek a fiamra, és belevágok.
    - Azt hiszem, tudnod kell, kihez megyünk. Nem csak egy öcséd van, Nathaniel. A legkisebbhez indulunk.


    A hozzászólást Jackson Montgomery összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 09 2017, 17:38-kor.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Hamilton, Ohio

    on Szomb. Dec. 16 2017, 12:43

    - Az ő bőre sötétebb a tiédnél. Inkább szederszínű - válaszolok eltűnődve, ahogy felidézem Myrtilt, a kosszarvaival, denevérszárnyaival, hegyes fogaival... Az emberi alakja persze egész más volt. Gyönyörű kreol bőrű, fekete szemű nő telt alakkal és olyan mocskos szájjal, amilyet még életemben nem hallottam. Theodore kérdése kizökkent a gondolatmenetemből, ám nyugodtan válaszolok. - Vele egyelőre nem fogsz találkozni.
    Noha én csak arra gondoltam, hogy lassabban és óvatosabban vezet majd, Nathaniel meg is áll, és kiszáll. Némán figyelem, mit művel Dr. Montgomery az ifjú betegével.
    - A kesztyűtartóban talán van víz - jegyzem meg Nathanielnek, hiszen ő közelebb van hozzá, mint én. Az ilyen bérautókat igyekeznek felszerelni ehhez hasonló kényelmi dolgokkal, és ha Nathaniel benéz, a két mini palack víz mellett zacskót is talál, meg üvegtörő kalapácsot, jégkaparót és láthatósági mellényt. Az ülések alatt takaró van, hátul meg biztos hólánc, pótkerék, vontatókötél. A visszapillantó tükör fölötti lenyithatós részben meg bizonyára napszemüveg.
    Észlelem közben Theodore szégyenérzetet és a zavarát, és azt is, hogy tart tőlem, de nem szólok közbe.
    - Semmi gond. A gép megvár - mondom csupán, és hátradőlve hagyom, hogy Theodore kiszuszogja magát. Láthatja, hogy egyikünk sem neheztel rá a rosszulléte miatt, a hányinger teljesen természetes utazáskor. Ez talán megnyugtatja kicsit majd.
    Addig átnézem, milyen üzeneteim, emailjeim és hívásaim érkeztek, míg a levegőben és úton voltunk. Néhányat vissza is kell majd hívnom, ezeket elkezdem elintézni, van egy hívásom az üzletről (úgy tűnik, biztosítási csalással vádolják az egyik leányvállalatot, ezt továbbítom az ügyvédeknek, elmondva, hogy a lehető legalaposabb kivizsgálást kérem), egy másik egy mágikus "balesetről" (Bostonban néhány szörnyen ostoba Harvey-fiú úgy gondolta, jó ötlet lesz holdtöltekor az erdőbe menni vadászni, és úgy tűnik, ketten ma estétől vérfarkasként tnegetik tovább az életüket - az utasításom a helyettesemnek az, hogy büntesse meg őket, és tegyen rájuk olyan mágikus jelet, amivel lekövethetjük, hogy merre mozognak és mit csinálnak, és ajánlja fel őket a falkavezérnek engedelmes szolgálókként, engesztelésül az incidensért). A harmadik hívás nagyon rövid, és csak egy "rendben, amint tudok, ott leszek" a válasz, de ennek örülök a legjobban.
    - Elnézést - szólalok meg utána, talán közben el is indultunk újra. Beszéd közben fél szemem rajtuk volt, és azonnal rájuk figyelek, ha valamire szükségük volna. De amúgy jó látni a két fiamat, ahogy az egyik a másikról gondoskodik.
    Nem, ez egészen biztos nem lett volna így, ha együtt nőnek fel. Jól döntöttem, csak rossz volt a kivitelezés.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Hamilton, Ohio

    on Szomb. Dec. 16 2017, 19:28

    to Theo & Jackson
    Akarnék még olyasvalamit mondani, hogy annál sokkal jobb. Élvezem a vezetést, ahogy a lábam alatt pörög az aszfalt, és hasonlók, ám inkább csak bólintok. A vidám izgatottságot viszont látom rajta, így sejtésem szerint gond nem lesz.
    Kétszeresen is fejbevágnak a szavai. Sosem volt kint! Tehát apa jogosan fakadt ki, mert tényleg nem volt kint. S ezek szerint nála sem.
    - Én csak az öcsémet látom, senki mást – mosolyodom el. Igaz, hogy nagyon furcsa számomra a külseje, s sosem gondoltam volna másfél éve, vagy egy, hogy valaha egy olyan külsejű lénnyel találkozok, mint Theo. Aki az öcsém. Vajon, ha csak úgy futnék vele össze, mit gondolnék?
    Még hallom az ajtó becsukódása előtt apám szavait, így mielőtt kinyitnám Theo kocsiajtaját, az anyósülésre benyitva, megszerzem a vizet.
    Leguggolok az ülés mellett, a frissebb levegő is beáramlik az utastérbe, most nem zavartatom magam. Átnyújtom Theonak a vizet, egy időben azzal, hogy a másik kezét felém nyújtja.
    - Minden rendben van, Theo, természetes, hogy megállunk, ha nem érzed jól magad és nem, nem vagy jól. Szokatlan még neked az autókázás, majd hozzászoksz. Igyál pár kortyot, az is segíteni fog – bőrének érdekes az érintése, az ujjaim azonban már az felsőjének ujján dolgoznak, megfordítva tenyérrel felfelé a kezét. Az egyik kezem a tenyerén, a másik az alkar alkarján dolgoznak.
    - Melyik könyvet olvasod most? – Terelem a szavait és a figyelmét is, hogy ne folyton mentegetőzzön olyanért, amiért teljesen felesleges, s másrészt ezzel jobban megismerem. Mivel apám rám hagyja az öcsémmel való foglalkozást, így nem is figyelek oda, miket intéz. Ujjbegyeim azonban nem a megszokott módon masszírozzák Theo idegvégződéseit. A karperec érzékeli, hogy most másfajta erőfelhasználásról van szó, így Theo karján bizsergető, megnyugtató érzések kúsznak fel, ahogy stimulálva az idegvégződéseket, igyekszek neki úrrá lenni a rosszulléten, amit az utazás okoz.
    - Ajánlhatnál majd pár könyvet, van mit bepótolnom. Hogy érzed magad? – Pillantok fel a szemeibe, de rájövök, onnan én aztán semmit nem fogok kilátni, a bőrének színére ugrik inkább a tekintetem és a légzésére.
    Ha kicsit jobban lesz, akkor az ajtójánál fogom, és fél centit leengedem az ablakot.
    - A friss levegő is segíteni fog, és az ital is.
    Azzal becsukom Theo oldalánál az ajtót és beszállok a volán mögé, hogy folytassuk az utat.
    - Minden rendben van – pillantok apámra a visszapillantóból, mikor ő is megszólal, hagyom intézni az ügyeit.
    Jóval lassabban megyek, mint előtte, de még az alsó sebességhatár felett, így ha később is, de odaérünk a reptérhez, s közvetlen a gép mellé állok be, majd úgyis elviszik a kocsit. Útközben figyeltem azért Theot, s ha szükséges, akkor újra megállunk.
    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Hamilton, Ohio

    on Vas. Dec. 17 2017, 19:02

    Kapok egy üveg vizet és Nathaniel masszírozni kezdi a kezem. Mindketten azt hajtogatják, hogy semmi baj, hogy nem okozok gondot és ez természetes. Lassan kezdek hinni nekik. Nem mérgesek rám a rosszullét miatt, és ez megkönnyíti, hogy ne akarjak olyan görcsösen jobban lenni, hogy csak rontok a saját helyzetemen. Megnyugszom és mélyeket lélegzek, és ha visszakapom a másik kezem egy rövid időre, akkor kinyitom a vizes palackot és iszok belőle. Jó néhány korty után engedem le az ölembe az üveget és figyelem, ahogy a testvérem a kezemet masszírozza. Furcsa, de mintha tényleg hatna, amit csinál.
    - Az a címe, hogy A Darker Shade of Magic. Londonban játszódik. Vagyis három Londonban. Párhuzamos univerzumok vannak, és csak a főszereplő tud közlekedni közöttük. Nagyon érdekes könyv - mesélek neki a jelenlegi olvasmányomról, ami ott lapul valamelyik táskában. Szeretek kitalált világokról olvasni, olyanokról, amikben varázslat van. Érdekes, hogy az emberek hogy képzelik el a mágiát.
    - A főhősnek az egyik szeme olyan fekete, mint az enyém. De akinek mindkét szeme olyan, azt megszállta a sötét mágia - húzom el a számat, ahogy megemlítem ezt a részletet. Mindenhol ez van. A hozzám hasonlók lelketlen gonoszok.
    - Mindenképp. Majd megmutatom a többi könyvemet is! Már jobban vagyok, köszönöm. Mehetünk tovább - mosolyodok el halványan, hogy bizonyítsam, hogy minden rendben. A szédülés alábbhagyott és már szinte biztos, hogy nem fog visszaköszönni a vacsorám sem, szóval készen állok a folytatásra. Csodálkozva nézem, ahogy Nathaniel lehúzza az ablakot, majd visszakászálódok a helyemre az autóban és csendben ülök míg meg nem érkezünk. A víz elfogy, mire odaérünk és mivel nem nagyon tudom, mihez kezdjek az üres üveggel, azt szorongatva szállok ki. Azonnal elámulok a repülőgép méretein és el sem hiszem, hogy tényleg a levegőbe fogunk szállni ezzel. Nem hiszem el, hogy utazni fogok benne.
    - Hűűű…. ez hatalmas! - jegyzem meg hangosan, csak úgy a levegőnek. Bárki hallhatja, nem tudom, ki figyel, teljesen lefoglal a gyönyörködés.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Hamilton, Ohio

    on Vas. Dec. 17 2017, 22:56

    A szemem sarkából figyelem, hogyan hárítja el Nathaniel a gyerek rosszullétét. Ezt a módszert nem ismertem, de hatásosnak bizonyul. Tüneményesek, ahogy elbeszélgetnek, nekem pedig ahogy elfogynak az elintéznivalóim, csak csendben ülök, és hallgatom őket.
    Amint odaérünk, a gép már készen áll az indulásra. A tank tele, a műszaki ellenőrzés befejeződött, legalábbis erről tájékoztat a személyzet. Odatolják a lépcsőt a gép ajtajához, és felsétálhatunk rajta. A csomagokkal nem kell törődnünk, se a kocsival tovább, ezeket elintézik helyettünk.
    Theodore nagyon lelkes, így nem tudom megállni, hogy felajánljam neki (és persze Nathanielnek is, ha érdekli), hogy körülnézhessenek a pilótafülkében, ha akarnak. A kapitány egy nagyon gyerekbarát fickó, és mivel egy apró varázslatnak köszönhetően se ő, se a személyzetem tagja nem látja Theodore testi elváltozásait, nem is reagálnak rá. Mind nagyon kedvesek vele. A stewardess, Linda felajánlja neki, hogy hoz neki fagyit, amint felszálltunk, és külön elmutogatja neki a repüléssel kapcsolatos biztonsági tudnivalókat. Végül indulás előtt segít neki becsatolni a biztonsági övet, ha kell.
    A felszállást megkezdik, amint elfoglaltuk a helyeinket és megkapjuk a felszállási engedélyt.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Hamilton, Ohio

    on Hétf. Dec. 18 2017, 22:16

    to Theo & Jackson
    Nem reagál a szörnyre adott válaszomra. Márpedig nekem is nehéz volt megemésztenem, hogy van öcsém, s nem csak egy. A saját érzelmem félretolom és azon kezdek gondolkodni, milyen mélyen sérülhetett ez által Theo. Nem értek a lélek bugyraihoz, s remélem, találok valakit, aki igen.
    Rápillantok a könyvvel kapcsolatban.
    - Ez egész érdekesnek hangzik. Ha elolvasod, utána elkérhetem? Nem is tudom már, milyen régen olvastam ilyen könyvet. Vagy olvastam-e egyáltalán – mielőtt elmorfondíroznék, megint kapok egy önostorozó mondatot.
    - És magadra vetted, teljesen feleslegesen. Te nem vagy olyan – mosolygok rá. Démonfi, mégis, annyi benne a kedvesség, hogy csak ámulok. Szerintem még bennem sincs ennyi, bár én csak hallgassak.
    - Azt majd eldöntöm én, mikor mehetünk tovább – mosolygok rá, s figyelem, valóban jobban van-e. A jelek szerint valóban, így hamarosan újra úton vagyunk.
    Ez a két jómadár meg olyan néma egymás mellett, miután apám befejezte a teendőit, mint két kuka. Nem szólok semmit. Az ő dolguk, mikor, s miként közelednek egymáshoz, erőltetni nem erőltethetem. Én meg nem kezdek kínos beszélgetésbe, így inkább sóhajtok egyet és a vezetésre figyelek tovább.
    Előre engedem Theot, aztán félrevonom apát.
    - Minden rendben van, jól vagy? – Hallgatag volt az úton, s tudom, látom, mondta is, hogy fáradt. Theo szava szól bele, messzebbről, felé fordítom az arcom, látva, hogyan bámulja a gépet.
    - Igen, elég hatalmas! – És nagyszerű jelképe a puccolásnak, de ezt most sem mondom ki. Ha apámnak erre fáj a foga, akkor erre fáj.
    – Pihenj, rendben? – Fordulok vissza apám felé, vállára téve megnyugtatóan a kezem, hogy aztán Theo felé forduljak.
    - Bemegyünk a gépbe. Akarod megnézni a pilótafülkét? – Remélem, csak megengedik.
    Ha Theo bemegy a pilótafülkébe, ismét apámhoz fordulok.
    - Ha fáradt vagy, pihenj le, majd beszélgetek én Theoval – nézek rá határozottan. Ha viszont beszélgetni akar majd vele, akkor hagyom őket.
    - Majd én becsatolom neked – hárítom el a légikísérőt, ha segíteni akarna Theonak. – Megmutatom, hogyan kell és leutánozod - javaslom
    Megmutatom neki, ha kell többször is.
    - Milyen volt a pilótafülke? – Ha volt bent, ha nem, akkor más témát fogok elővenni. Közben azért figyelek arra, hogy ha apa lepihenni akart, akkor átmentünk a másik helyiségbe.
    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Hamilton, Ohio

    on Pént. Dec. 22 2017, 21:40


    ~A whole new world~
    Megígérem Nathanielnek, hogy kölcsönadom neki a könyvet, ha végeztem. Szívesen osztom meg vele, szeretném, hogy elolvassa és tudjunk róla beszélgetni. Mindig nagyon szerettem volna beszélgetni valakivel a könyveimről, de Naomi csak nagyon ritkán olvasta el ugyanazokat, amiket én, ezért ez csak párszor történt meg ténylegesen.
    A győzködésére elhúzom a számat, vállat vonok és elmakogom, hogy tudom. Nem vagyok olyan, nem is ez bánt. Az esik rosszul, hogy mindenki azt hiszi, hogy ha így nézek ki, az azt jelenti, hogy gonosz vagyok. Nem mehetek ki a világba úgy, ahogy vagyok, mert máshogy nézek ki.
    Közben pedig már jobban érzem magam, ezért lassan tovább indulunk. Az érkezésig csendben ücsörgök az autóban, és megint elszédülök, de már kibírom, míg odaérünk. Ott pedig gyorsan elterelődik a figyelmem a rosszullétről, mert egy igazi repülő vár ránk, amit nem győzök csodálni. Elsétálok az elejétől a végéig, alaposan megnézem, el sem hiszem, milyen nagy. Aztán felsétálunk a fedélzetre, ahol kicsit összeismerkedek a személyzettel és még a pilótafülkét is megnézhetem. Ez nagyon tetszik! Minden nagyon tetszik! A légiutaskísérő hölgy, Linda, megígéri, hogy hoz nekem fagyit, amit nagyon lelkesen várok. Levetem magam az egyik ülésbe indulás előtt, és Nathaniel segítségével (kétszer kell megnéznem, hogy csatolja be az övet, hogy utánozni tudjam) bekötöm magam.
    - Szuper! Nagyon érdekes az a rengeteg kütyü! Minden nagyon tetszik! - mosolygok közben a bátyámra, és igazán alig bírok megülni a fenekemen. Túl sok izgalmas dolog van itt.
    A felszállás alatt kicsit belepréselődök a székembe, és végig az ablakon kukucskálok, nagyon izgalmas, ahogy eltávolodunk a földtől. Mikor kicsatolhatjuk az öveket, körbemászkálok az utastérben, kinézek minden ablakon és kipróbálok egy csomó ülést. Aztán megkapom azt a fagyit és nyugton maradok míg megeszem. Utána pedig azért maradok nyugton, mert utolér a rosszullét. Az utazás második felében összekuporodok egy ülésen és csendben szenvedek. Sikerül nem behánynom, inkább szédülök, bár az elfogyasztott fagyi egyre kellemetlenebb emlékké válik. Mikor megérkezünk, leszédelgek a gépről, és a szilárd talajon megtorpanok, és szomjasan kortyolom a friss levegőt talán percekig, mire jobban érzem magam. Kezd sok lenni ennyi utazás és izgalom egy napra. Mikor már rendben vagyok, felnézek a felnőttekre, és megkérdezem hogyan tovább.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Hamilton, Ohio

    on Szomb. Dec. 23 2017, 12:11

    Nathaniel aggodalma őszintén meglep, de jólesően elosolyodom.
    - Minden rendben. Te csak foglalkozz a fiúval.
    Az utazás során ébren maradok, merengek, teendőket rangsorolok, és közben a fiaimat figyelem, a legidősebbet és a legifjabbat. Theodore vitaitása engem is energizál, de nem merek felé közeledni. A félelem, hogy tönkreteszem, túlságosan erős, és ez távol fog tartani tőle. Mindegyiküktől. Attól tartok, hogy ha közelebb engedem őket magamhoz, mint feltétlenül szükséges, majd nem lesz képes megtenni az az egy, amit meg kell tennie. Nem tudom, melyikük lesz az. Bárki lehet. Talán épp Theodore.
    Ahogy Theodore félrevonul, én is váltok néhány szót Nathaniellel.
    - A következő fivéred, akit felkeresek, Matt. Egy kóbor farkas a közeli hegyekben. Nem jöhetsz velem. Alakíts ki jó kapcsolatot a két öcséddel. Ha Mattet sikerül együttműködésre bírnom, felkeressük Dominique-ot.
    Ekkor hasít belém, hogy... túlságosan előre szaladtam. Néhány dolgot még nem tisztáztam vele, és most bizonyára fogalma sincs, hogy miről beszélek.
    - Mindent el fogok magyarázni.
    Megkezdjük a leszállást, úgyhogy újra becsatolom az övet, és nem mondok többet. A gép könnyedén és kecsesen landol a kifutópályán. Két kocsi vár bennünket, egy nekem, egy a fiaimnak. Az eső elállt, és kezd pirkadni. A levegő harsány és jéghideg. Épp Theodore csomagjait pakolják ki a gépből, mikor elérkezettnek látom az időt a búcsúra.
    - Theodore. Négy napot kapsz arra, hogy megszokd az új helyed. Mindig hallgass a bátyádra, és egyél sokat, mert szükséged lesz az erődre. Szeretném, ha foglalkoznál a varázserőddel ez idő alatt. Átvitettem néhány könyvet Nahanielhez, amelyek a segítségedre lesznek az alapokban. Az ötödik napon találkozunk, szerdán elmegyek hozzátok, és beszélgetünk a jövődről. - Nem akarom halálra ijeszteni, szóval egy kis vidám villanással a szememben hozzáteszem: - És ne aggódj a baleset miatt a szőnyeggel. Mindenkivel megesik.
    Megszorítom a vállát, majd az elsőszülöttemhez fordulok. Neki koránt sem mondok ennyi mindent. Csak mélyen a szemébe nézek. Ismer, látja, hogy bízom benne, tudom, hogy meg fog tudni bírkózni az apasággal, még akkor is, hogyha hirtelen csöppent bele. De az álla alá nyúlok, megemelem az arcát, és... Végül bele se kezdek, inkább csak annyit mondok:
    - Ma éjjel velem fogsz álmodni, kérlek... próbálj meg emlékezni rá, mi történik, miután felébredtél.
    Megöleljem? Nem ölelem meg, felesleges érzelemnyilvánítás volna.
    - Jó éjszakát. Pihenjétek ki magatokat - köszönök el mindkettejüktől, majd sarkon fordulok, és beülök a kocsiba. Sofőröm van, visz.
    Fel kell készülnöm a kiránydulásra a hóban.


    Köszönöm a játékot *-*
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Hamilton, Ohio

    on Szomb. Dec. 23 2017, 21:16

    to Theo & Jackson
    - Köszönöm. Vigyázni fogok a könyvre – ígérem, bár szerintem neki inkább az lenne a legjobb, ha saját korosztályából tudna barátokat szerezni.
    - Ha tudod, hogy tudod, akkor miért mondod ezt? Ne érdekeljen mások véleménye erről, te tudod milyen vagy belülről – mosolygok rá. Sikerült a figyelmét elvonnom, most már csak jobban lehet.
    Nem kérdezem vissza apától, hogy biztos.
    - Rendben - ha ezt mondja, akkor ezt mondja. Ettől függetlenül orvosi szemmel végigtekintek rajta, reflex.
    - Még sok ilyen lesz – mosolygok Theodorra, s hagyom, hogy minden izgalom úrrá legyen rajta. Így feledtethetem vele a kocsibeli utazás kényelmetlenségét és le is köti magát.
    Miután rajtam kívül találja meg öcsém a kíváncsiságainak fókuszpontját, apám pedig elvonul a gondolataiba, hagyom, legalább így is pihen, így beletemetkezem a jegyzeteimbe, de közben figyelem az öcsém izgulásait, s végül a nagy csendre leszek figyelmes. Felnézek. Megint rosszul van. Odaülök mellé, s ugyanúgy elkezdem masszírozni az idegvégződéseket, de most felfigyelek arra, hogy nem csak a kezem dolgozik az egészben. Furcsa. Aztán hagyom pihenni.
    - De... – vágok közbe. Nem szeretném, ha egyedül menne. Ha megint ilyen kimerülten megy, egy farkassal szemben... de inkább elhallgatok.
    - Ne utasítgass. Egy kapcsolat kialakítása nem megy csettintésre, te is tudod. Niquét? – Hökkenek meg. Nem, még mindig nem hiszem, hogy jó ötlet őt felkeresni, de a szívem azt súgja, hogy ideje lenne lépnem és bocsánatot kérnem tőle. Mindegy, hogy ki a hibás. A testvére vagyok és csak a családra lehet számítani, ha minden kötél szakad és szeretném, ha tudná, rám mindig számíthat. S hogy nem fogok rátelepedni.
    - Rendben – sóhajtok. Úgysem fog semmit mondani, csak ha ő akarja. Ezt már megtanultam. Viszont az ígéreteit mindig betartotta.
    Átveszem a kocsi iratait és a kulcsokat, míg apa Theodorral beszél.
    Viszonzom a mély pillantását. Valahogy változott a kapcsolatom apával, de amit most tesz. Félelem költözik a szívembe. Nem miattam, miatta. Sosem szokott ilyen lenni. Komolyan nézek rá, s meglep, ahogy az arcomhoz ér.
    Pillogok rá, csendben. Kevés álmomra emlékszem. Szinte semmire. De sosem csináltam belőle gondot, a racionális elmémre hivatkozva, s a későbbi tanulmányaim is megerősítettek ebben a feltevésemben.
    Csendben nézek még utána, meg sem tudok szólalni. Nem tetszik nekem ez az egész. Aztán kinyitom a sofőr oldali ajtót és Theodorra tekintek.
    - Pattanj be a mellettem lévő ülésre – mosolygok rá.
    Lassan vezetek, figyelve Theodorra, ha úgy látja jónak, akkor az ablakot is leengedem neki, láttam, hogy a friss levegőre ismét helyrejött. Gondolataimban azonban még mindig apám szavai visszhangoznak.

    //Köszönöm a játékot én is, apa! wow wow //

    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Hamilton, Ohio

    on Vas. Dec. 24 2017, 04:52


    ~A whole new world~
    Az utazás kevésbé kellemes, mint reméltem, de Nathaniel segítségével és egy nagy üveg vízzel túlélem. Miután leszállunk időre van szükségem, míg összeszedem magam, és elűzöm a rosszullétet, de úgy veszem észre, hogy türelmesen megvárnak, addig megbeszélnek valamit. Mikor az apám odalép hozzám, már egész tűrhetően érzem magam. Feszülten hallgatom végig a szavait, egyáltalán fogalmam sincs, mit terveznek most velem. Szót kell fogadnom és varázslást tanulnom. Aztán… aztán majd eldönti, milyen sorsot szán nekem. Ezek szerint, ha nem vagyok elég ügyes, akkor még kiköthetek a bányában. De semmi nyomás! Nincs teher.
    - Rendben. Megígérem, hogy jó leszek! - válaszolok neki komolyan, mert úgy érzem, hogy mondanom kell valamit. Az már nem olyan biztos, hogy a megfelelő szavakat használtam, de ennél jobb nem jutott eszembe. Búcsúzóul még megemlíti a balesetet a repülőn, amivel zavarba hoz, hiába mondja, hogy semmi baj. Még alig pár órája (vagy annyi sem) találkoztunk, és máris annyiszor hallottam, hogy semmi baj és minden rendben, hogy egyáltalán nem tűnnek őszintének ezek a szavak. Mindenre ezt mondják. Pedig ráborítottam az olvadt fagyit a szőnyegre! Ez biztos nincsen rendben.
    Amint elbúcsúznak egymástól, követem Nathanielt az egyik kocsihoz (hurrá, még több utazás!) és beszállok mellé a másik oldalról. Kissé kelletlenül kapcsolom be a biztonsági övet, de nem panaszkodom, ahogy elindulunk. Örülök, hogy itt lehetek.

    // És én is nagyon köszönöm a játékot! yesssz hümm

    Re: Hamilton, Ohio

    on Szomb. Dec. 30 2017, 17:40


    Ajánlott tartalom

    Re: Hamilton, Ohio


      Pontos idő: Pént. Aug. 17 2018, 02:27