Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Ethan és Marcus lakosztálya
by Noel Wyard Today at 01:07

» Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 23:53

» Könyvtár
by Noel Wyard Yesterday at 21:37

» Nappali
by Nathaniel Montgomery Yesterday at 21:01

» Fegyverek terme
by Gabriel Skoglund Yesterday at 20:58

» Konyha - Jackson lakás
by Damien James McCormack Yesterday at 20:54

» Botanikai Kert
by Richard Lucius Warren Yesterday at 20:05

» Central Park - North Woods
by Noel Wyard Yesterday at 17:12

» Hudson Heights
by Armand Assante Szomb. Május 26 2018, 21:06

» Agron Raim Tarrhin
by Agron Raim Tarrhin Szomb. Május 26 2018, 20:51

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Appalache-hegység

    Share
    avatar
    Matt Holey

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : A legközelebbi város New York de az is 1 nap utazás a vadomba mire meg lehet találni.
    Kor : 29
    Foglalkozás : Mivel nem él emberek között, így munkája sincsen mindent magának szerez be.

    Appalache-hegység

    on Vas. Dec. 10 2017, 17:38

    Appalacha-hegységében egy dühös vörös farkast talál egy apa.



    avatar
    Matt Holey

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : A legközelebbi város New York de az is 1 nap utazás a vadomba mire meg lehet találni.
    Kor : 29
    Foglalkozás : Mivel nem él emberek között, így munkája sincsen mindent magának szerez be.

    Re: Appalache-hegység

    on Vas. Dec. 10 2017, 17:58

    Jackson és Matt






    A kellemes ideg, csak az orromat éri el, de sehol máshol nem érzem a hideget és nem is fázok. Szeretem az erdőt, kellemes az idő pont alkalmas arra, hogy kimozduljak. És meg is tettem. Az egész hegységet már úgy ismerem mint a tenyeremet. Mélyeket szippantok a levegőbe, és érzem a közelemben hamar találok valami zsákmányt is. Élvezem a gyér napsütést ráadásul, ide is elért  tél én pedig nagyon szeretem a hideget. Magát ezt az évszakot szeretem a legjobban. Csend van, az emberek nem csinálnak, hülye túra vonalakat, a természet teljesen magában lehet és nem zavarja meg senki sem. Ahogy az állat világ is csendben van és élvezi a szabadság minden egyes pillanatát. Ahogy én is. Ásítok egyet és halk nyűsszentő hangot adok ki majd elindulok kifele az erdőből, ki a jól ismert rétre. Ott lesznek. Minden érzékem élesen tapad a zsákmányok felé. Egyre csak ügetek, majd hirtelen lassú vágtába kezdek, de mielőtt kiérnék, lelassítok és lépésben bújok meg a bokrok között. Szarvasok. Megnyalom a számat és lassan hegyezem feléjük a fülem, de mint a radar minden neszre rá fordul. Lassan kúszva kezdek közelíteni a legelő szarvasok felé. Egy tehént nézek ki, és amúgy is látszik rajta, gyengébb mint a csorda többi tagja, így nem lesz nehéz dolgom. Ahogy alig 300 méter marad köztem és az áldozatom között mikor megemeli a fejem és most indulok meg, mire hallom a hangjukat ahogy kiszúrnak engem és a tehén már fordul, hogy elkerülje végzetét de nem hagyom. Ma szarvast fogok enni! Kirugaszkodok a magas fűből és 3 nyúlt vágta ugrással azonnal a tehén mellett termek. Oldalára ugrok és felborítva az áldozatom, ugrok rá és a torkára csatintom állkapcsomat mire még nyikkanni sincs ideje a szarvasnak. Kapálódzik és próbál szabadulni, de nehéz vagyok amúgy is és úgy szorítom mint még soha. Figyelek, de a többi elmenekült így csak én és a haldokló növényevő maradt. Amint kimúlik lassan elengedem, és a vért nyalogatom róla majd, neki látok a "reggelimnek".

    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Appalache-hegység

    on Vas. Dec. 10 2017, 22:07

    Az elmúlt pár hétben próbáltam minél több információt összegyűjteni a környező farkasfalkákról. Tudni akartam, hogy a fiam csatlakozott-e bármelyik falkához, de aztán rá kellett jönnöm, hogy bár sok szívességet beváltottam, hozzá mégsem kerültem közelebb. Próbáltam keresni álmomban, de egyszerűen nem tudtam magamhoz hívni. Mindig csak a vidéket láttam, amerre farkas alakban koslatott. Volt egy tisztás, amit még gyerekkoromból felismertem. Blue Ridge környéke az Appalache legészakibb részén, Pennsylvaniában.
    Az erdő egy olyan pontján teszem le a helikoptert, ahol nagyon remélem, nem fogják majd megtámadni különböző erdei... lények, főleg erdőtündérek, akik a lelkük mélyén Green Peace aktivisták. Ez a terület nem annyira van feltérképezve a mágikus viszonylatokban.
    Már órák óta bandukolok a néhol térdig érő hóban, és kezdem baromira unni. Varázserőm nagy területet tapogat, keresve másodszülött fiamat, miközben a tisztás felé tartok, ahol a leggyakrabban láttam őt. Útközben azonban rábukkanok egy hevenyészett kunyhóra, amely felől lábnyomok vezetnek mindenféle irányba. Érzem, nyomon vagyok.
    Nos, ami engem illet, kurvára nincs kedvem tovább menni innen. A fiú úgyis vissza fog térni a bázisra, de ha nem, akkor nekem nagyon jól fog jönni, hogy letáborozzak és pihenjek egy rövid időre. Tüzet rakok, melegedek, ugyanis úgy érzem, nagyjából a Sarkkörön sétálgatok, csak több a fa.
    Amint érzem, hogy kezd visszatérni a menedéke felé, kézhez veszem a mágikus puskát, amelyben szükség esetére nyugtatólövedék van. Nem mintha attól tartanék, hogy nem tudok majd hatni rá a varázserőmmel, de néha jobb mindenre felkészülni.
    avatar
    Matt Holey

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : A legközelebbi város New York de az is 1 nap utazás a vadomba mire meg lehet találni.
    Kor : 29
    Foglalkozás : Mivel nem él emberek között, így munkája sincsen mindent magának szerez be.

    Re: Appalache-hegység

    on Hétf. Dec. 11 2017, 19:02

    Jackson és Matt







    Kiélvezem a vadon bőséges adományát és jóllakva emelkedek meg a tetem mellett, vér pofámat megnyalogatva. Azért megettem egy egész szarvast. A maradék lehet a dögevőké, most az egyszerű vadhússal teljesen jól laktam egy időre. Még élvezem az erdőt és le ellenőrzöm jelenlegi területem határait, majd lassan elindulok haza. Aludni akarok a vackomban egyet, hogy este újból körbe járhassam a területet és esetleg beljebb haladjak a hegység mentén. Lassan ügetek mikor hirtelen megtorpanok 1 kilométeres távolságban. Ez a szag. Olyan erős, és olyan dolgokat idéz fel bennem mint a rémálmaim.Mélyeket szippantok a levegőbe és a szőr felborzolódik a testemen ahogy elindulok vágtában, megnyújtva minden izmomat, hogy hamar letudjam közte és a köztem lévő távolságot. Könnyedén kapaszkodok fel a hatalmas hóban és látom már a nyomait, mire össze szorítom az állkapcsomat és a tűz szaga is erősödik menedékem rejtekénél. Ahogy felérek a dombra, azonnal kiszúrom és pár méterre tőle parancsolok megállást magamnak. A bundám teljesen felborzolódott és sárga szemeim úgy figyelik mint a következő levadászni való áldozatot. Megállok és hátra húzom a füleimet, de még nem kezdek vicsorogni. Csak figyelem. Felmérem jól, és a szag. Tudom, hogy ő az...fegyvert is hozott...Képes lenne lelőni. Bár nem mintha én nem ugranék neki....Miért jött ide? Mit akar tőlem? Bár nem mindegy? Végre adózhatok neki...Eljött ide az apám, és minden érzékem teljesen rá fókuszál ahogy lassan veszem a levegőt, és vérres számat lassan megnyalom.

    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Appalache-hegység

    on Hétf. Dec. 11 2017, 22:55

    Ha tudnám, mennyi időm van hátra, míg a farkas visszaér a menedékéhez, még kávét is főznék, így azonban csak a kulacsomból iszom, slagozom, majd átnézem a holmiját. Elég nyomorúságos egy vacok ez. A fiam vagy totál nonkomformista, vagy teljesen őrült. Igazából bármelyik lehet a kettő közül. Talán mostanra már egy veszett farkas, akinek szívességet teszek, ha lelövöm. Akkor az öt gyermekből csak három marad...
    A három is szép szám, csak épp semmire se elég. Esetleg megfordítva kijön a hat, abból egy csillag, az már egy másféle szimbólum, de talán működhet...
    Gondolataimba mélyülök épp, mikor érezni kezdem a fiam jelenlétét. Mintha csak gázspray lenne a hátukra operálva, egyszerűen csak érzem őket, ahogy jönnek-mennek, és kész. Van időm felkészülni, legalábbis volna, mégsem teszem. Nem tudom ugyanis, mire számítsak. Egy megvadult fenevadra, vagy egy értelmes lényre, akivel képes leszek kommunikálni?
    Amikor felbukkan előttem, arra gondolok, hogy igen, ezaz. Ő az. A termete egy alfáé, az izomzata edzett, a pofája most is véres, tehát épp táplálkozni volt. Remek vadász lehet. Egy igazi farkas.
    A számhoz emelem a palack vizemet, kortyolok még egyet, és le sem veszem róla a szememet. Egyenesen a sárgás szemeibe meredek. Látom rajta, felismert, vagy ha még nem is egészen, fel fog.
    - Mutasd magad, fiam - szólítom meg végül parancsolóan, mágiám s akaraterőm rádobva, mint egy hálót. Azt akarom, változzon vissza emberré, hogy képesek legyünk beszélgetni. - Mondanivalóm van számodra.
    Nos, a gyermekeimmel való kommunikációban van hová fejlődnöm.
    avatar
    Matt Holey

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : A legközelebbi város New York de az is 1 nap utazás a vadomba mire meg lehet találni.
    Kor : 29
    Foglalkozás : Mivel nem él emberek között, így munkája sincsen mindent magának szerez be.

    Re: Appalache-hegység

    on Hétf. Dec. 11 2017, 23:16

    Jackson és Matt









    Figyelem és beszélni kezd, ami csak tesz egy apró parazsat az ébredő dühömre. De mikor rám dobja az erejét, hogy majd kiskutya módba kapcsolok neki na az már egyenesen felhorkantja vadamat bennem. És én a vadammal egy nagyon jó szimbiózist állítottam fel így nem fogom vissza azt ami feltör bennem. Úgy árad szét a testemben mint még soha. Még a viadalokon, a túl élés érdekében sem akartam ennyire küzdeni. De nem tudok. Az a palást egyszerűen nem enged. Pedig megakarom ölni őt. De nem tudok mozdulni, csak remegni kezdenek a lábaim és acsargok ahogy borzolom a bundámat és tartom magam mintha neki feszülnék valaminek. Annyira össze szorítom állkapcsom hogy a nyelvem vérezni kezd, és annyira küzdeni akarok elenne. De nem tudok. Nem enged, és gyűlölöm azért hogy ezt teszi velem. Ide jön és megaláz. Ide jön, és egyszerűen mint egy kutya úgy bánik velem. Ez lenne az apám? Hát köszönöm ez kell nekem a legkevésbé, hogy ismét valaki láncot akasszon a nyakamba és úgy ráncigáljon ahogy ő fütyül. Ő is csak egy szörny mint mindenki más aki abból a zajos városból érkezik. lekényszerít és meztelenül esek oldalamra a hóban és érzem saját vérem ízét a számba. Gyűlölet. Tartogasd csak magadban Matt. Etesd, és neveld. Neveld valamivé és legyél te is egy szörny és öld meg a többi szörnyet.
    Ha lassú is a folyamat, de tápláld azt a düht, és a végén tiéd lesz a jutalom...Amint vissza alakultam lassan felállok és a hóba markolva dobom a tűzre ami el is alszok, majd a vackomba indulok és megkeresem szakadt ruháimat elkezdem magamra venni. Táplálni kell ahogy abban 14 évben tetted...és látod akkor is megkaptad az érte járó jutalmat.

    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Appalache-hegység

    on Szomb. Dec. 16 2017, 01:07

    A gyűlölet szinte füstölög a teste körül. De igazából mindegy, mert már azelőtt is, hogy ott volt az, hogy én bárit is tettem volna. De ez el fog múlni. Vagy taln nem, végül is nem számít. Csak az érdekel, hogy rá tudjam venni az együttműködésre. Szükség van Mattre. Ő a fizikai erő, ami összetartja majd a Kört.
    Nem tudom, mi ez a tűzoltő ösztön, de éberen figyelem minden sunyi kis mozdulatát. Nem kizárt, hogy majd oldalról veti rám magát gyilkos dühvel, aikor nem számítok rá. De egyelőre úgy tűnik, csak öltözködni indul. Nahát, nagyon emberi igény a meztelenség eltakarása, annak ellenére, hogy többnyire állati alakban van.
    Míg öltözködik, felkelek a hamvak mellől, és a fegyvert kéznél tartom. Ha támadni akarna, fel vagyok rá készülve. Sokkal gyorsabb és erősebb nálam, még emberi alakban is, azt hiszem, résen kell lennem.
    - Szóval tudod, hogy ki vagyok. Ez nagyszerű. Pedig még nem találkoztunk. A nevem Jackson Montgomery, és én vagyok az apád.
    Nem nagyon várom meg, hogy erre reagáljon. Kezdem úgy érezni, hogy mostanában minden utamba kerülőnek ezt mondogatom. Vicces.
    - Hol a falkád, farkas? - teszem fel az első kérdésemet. Ezt a többi is követi majd, de kezdjük a beszélgetést az alapoknál. A dühe meg nem érdekel, kezdjen vele valamit.
    avatar
    Matt Holey

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : A legközelebbi város New York de az is 1 nap utazás a vadomba mire meg lehet találni.
    Kor : 29
    Foglalkozás : Mivel nem él emberek között, így munkája sincsen mindent magának szerez be.

    Re: Appalache-hegység

    on Szomb. Dec. 16 2017, 01:25

    Jackson és Matt











    Csak felveszem az el nyűt pulcsimat és a szakadt nadrágomat. Meztelenkedni szoktam, de nem hidegben, és nem mások előtt. Csak hallgatom és közben végig a kis cuccaimba matatok, és kiszárított növényeket kezdek előszedni, meg úgy mond frisseket. Egy általam készített fatálba teszem őket majd a morzsolót is elő kutatva a kezembe tartva tördelem a növényeket, össze keverve. Én vagyok az apád. Nem kell mondanod magamtól is rá jöttem. A neved. A neved nem fontos csak a bűzlő szagod és a ronda pofád. Egy életre megjegyeztem most mindkettőt, szóval bárhol megfoglak találni...Nem jelent semmit a név ha hagytad a saját fiadat viadalokra bedobálni, és meghalni az anyámat. Ahogy elég pépes lesz a növények állaga vizet keresek elő és ekkor meghallom a kérdést mire kiesik a kezemből az üveg és a fatálka is. Felé fordulok és úgy vicsorgok ahogy ökölbe szorul a kezem. Te?! Még van pofád megkérdezni hol a falkám. Eszeveszett jelbeszédbe kezdek, még ha ő pont nem is érti nem is érdekel. Ebbe ölöm bele hogy ne ugorjak neki, de egyre közelebb megyek felé és egyre csak vicsorgok ahogy egyre többször csattintóm össze a tenyerem meg az öklöm és mindent elmondok neki a heves mutogatásban. Te miattad megölték az én falkámat, megölték, megrontották, és meggyalázták az anyámat, miattad vetettek engem rácsok közé és kellett megölnöm közel 3000 velem korú kölyköt. A saját nyelvem is már vérzik és amikor enged az állkapcsom elnyílik a szám és leengedve ökölbe szorult kezeimet folyik le a számon a vérem de végül csak megtörlöm az arcom. Lehunyom egy pillanatra a szemeim és elfordulok, hogy vissza menjek a leesett holmikért de kihasználva közellétemet és gyorsaságom fordulok is vissza és verek be neki egyet, mert ennyi baszottul jár nekem. Hangosan morranok is hozzá majd leengedve a kezemet rázom le, majd elfordulva megyek vissza és fel veszem a faedényt, a vizet és azt a keveset ami benne maradt azt rá öntöm és tovább pépesítem.

    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Appalache-hegység

    on Vas. Dec. 17 2017, 22:23

    Gyanakodva figyelem, hogy mégis miajóistent csinál. Teát főz? Ez igazán kedves tőle, de nem vagyok szomjas, és nem én vagyok az angol királynő. Én beszélni jöttem ide, de úgy látom, ez nem az erőssége.
    Ugyanúgy, mint a másik fiúnál, itt is felmerül bennem, hogy az utódom talán... sérült. Talán csak hiányzik a nyelve, és azért nem tud beszélni? Az lenne a legjobb, mert azt lehet pótolni, de ha elmebeli fogyatékossága van, akkor...
    Túl sokat aggódom ezen. Egyzserűen csak összekötöm a kezét-lábát, odahurcolom, és kész, annál könnyebb.
    Kicsit el lehetek merülve a szörnyülködésben, mert a pofonja váratlanul ér, és bekapom. De azt nem teszi zsebre, amit ezután kap. Nem fog visszamenni teát főzögetni. Megragadom, és visszarántom, hogy én is behúzhassak neki egyet. Ha tudom, leterítem, és fölé mászok.
    - Mi van, csak ezt a nyelvet érted?!
    Ha tudom, szétfeszítem a száját, hogy megnézzem, mégis mitől vérzik úgy. De a nyelve megvan. Egy marék havat tömök a pofájába, hogy lehűtsem.
    - Tudsz beszélni? - kérdezem a lehető legartikuláltabban, remélve, hogy még mindig én vagyok fölül.
    avatar
    Matt Holey

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : A legközelebbi város New York de az is 1 nap utazás a vadomba mire meg lehet találni.
    Kor : 29
    Foglalkozás : Mivel nem él emberek között, így munkája sincsen mindent magának szerez be.

    Re: Appalache-hegység

    on Vas. Dec. 17 2017, 22:51

    Jackson és Matt











    Meg fog és bever nekem egyet és azért megérzem mire vért köpök és nem tudok felkészülni arra, hogy rám ugrik. Leterít és morogva figyelem szemeimmel majd ahogy feszíteni kezdi a számat azonnal a szájkosár és annak nemesi fajtái jutnak eszembe mire vadul kapálózni kezdek és szabadulni akarok, de a kétségbeesés miatt nem tudok kimászni alóla. Ahogy a számba tömi a havat zihálok és figyelem kék szemeimmel majd ahogy ezt mondja csak nézem a szürke szempárt és halkan morgok. Azzal a pár szóval se értenél meg ami még a fejemben van. Megrándul a szám és ahogy lenyugtatom magam kezembe veszem fizikai képességemet és megemelem kezeimet még ha fogja is. Szinte fölemelkedek az apám súlyával még ha nyögnöm is kell hozzá de megteszem és nem bántom de szép fokozatosan ülök fel és amint sikerül felülnöm, csak a szemeit figyelem és az a tekintetem amit minden alfa használ ha többiek visszautasítása kell. Nem érdekel ki ő ha nem érem el azt a hatást amit kell egyszerűen csak megemelve lábaimat magam mellé "dobom" le és fel állok majd le pillantok a kezeinkre hogy engedje el vagy letépem tőből a karját ha megrántom a kezeimet. Ha megteszi elfordítva köpöm ki a havat a számból ami véremmel keveredik és megtörlöm ajkaimat. Lassan fújok egyet és minden indulatomat félre, dobom. Nyelek egyet és elfordulva hunyom le a szemeimet majd ajkaimat elnyitva megpróbálok mondani valamit amit sikerül kimondanom. És nem is a szavakkal van gond. Elfelejtettem azt, hogy is tanítottak meg beszélni. Az ejtéseket, a hangsúlyt....-A...any...jám.-nyögöm ki ahogy vissza pillantok rá kék szemeimmel majd rá mutatok jelezve hogy ő és a szóra gondolok ami az elmúlást jelképezi.-vé...g....glegek....-mondom ahogy őt nézem és most olyan higgadt vagyok mint ő az elején mikor lefokozott engem emberi alakba.

    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Appalache-hegység

    on Csüt. Dec. 21 2017, 23:04

    Úgy tűnik, megleptem, a támadásom legalábbis hatásos. Míg a földön van, leszorítom, súlyommal próbálom lefogni, és sikerül is - egy darabig. De aztán megézem, hogy emel, egyre magasabbra emel, és végül lebasz oldalra a hóba. Puffanok egy nagyot, de nem maradhatok a földön sokáig, amint tudok, feltérdelek.
    De már nem akar harcolni. Ami azt illeti, én sem, de azért egy pár másodpercig ugrásra készen várok. Viszont továbbra sem esik nekem, szóval kezdenek ellazulni az izmaim.
    Hangjait hallva megint felmerül bennem annak a gyanúja, hogy valami nincs rendben. Értem, hogy mondani akar valamit, de sajnos nem értem, mit mond... ha ezt a furcsa, félig-artikulált morgást beszédnek lehet nevezni egyáltalán.
    - Nem értem, amit mondasz, fiam... - dörmögöm, és megdörzsölöm kicsit sajgó állkapcsom, lesöpörve a dért a szakállamról. - De ha nem ugrasz újra a torkomnak, és adsz egy percet, kiderítem, mi történt veled.
    Kinyújtom felé a kezem, tenyérrel felfelé. Csak azt akarom, hogy fogja meg a kezem, helyezze bele az övét minimum, és akkor képes leszek előhívni néhány látomást, amely választ ad a kérdéseimre. Ha nem érint meg, akkor nem fog menni. De ha igen, akkor látom először azt, hogy mi történt az anyjával, majd azt, hogy mi lett a falkával. Azt is, hogy azóta egyedül kóborol, és hogy miért nem megy neki a beszéd. Sok mindent megértek néhány pillanat alatt.
    - Szóval... Azóta engem keresel? Miért? - teszem fel az újabb kérdésemet. Ha engedi, hogy Lássam, akkor nem kell válaszolnia. De ha erre a kérdésre az a válasza, hogy azért, hogy kitépje a szívem és felfalja, akkor talán jobb,ha elhátrálok.
    avatar
    Matt Holey

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : A legközelebbi város New York de az is 1 nap utazás a vadomba mire meg lehet találni.
    Kor : 29
    Foglalkozás : Mivel nem él emberek között, így munkája sincsen mindent magának szerez be.

    Re: Appalache-hegység

    on Hétf. Dec. 25 2017, 04:41

    Jackson és Matt



    Csak figyelem és már csalódást se érzek ahogy elképzeltem régen. Persze, hogy nem értesz. Nem látsz semmi mögé, és egyáltalán nem értesz engem. Nem érted azt mi történt velünk és velem. Miattad hurcolták meg az anyámat...Soha nem jöttél értem, hogy kiszedj a viadalok sorai alól. Soha nem jelentél meg erre most neked valami nagyon de nagyon fontos és kellek. De nem érzek mást csak szánalmat. Még arra sem tud kikövetkeztetni, hogy itt a semmi közepén amiben lassan már húszon valahány éve élek, majd biztos beszélni fogok folyton. De mindegy is. Ahogy a kezemet kéri hagyom, hogy megfogja majd, hogy kutasson a fejemben és az emlékeimben. Csak figyelem és a kérdésre ott van az emlékeimben a válasz. Főleg a viadalok rá a legnagyobb válasz. A legjobban az él bennem mikor még utolsó szavaimmal amit eddig tettem gyerekként sírva kiabáltam érte, hogy "Apa!" Apa!", miközben vert Carles engem a szíjjal. Ott kiabáltam érte a legjobban és akkor tanultam meg a legjobban, hogy nem számíthatok senkire csak magamra. Azóta semmi beszéd, csak a hallgatás és a jelek, a testem nyelve. Csak figyelem kék szemeimmel és lassan kihúzom a kezemet a kezéből, majd elfordulva megyek vissza össze szedni a cuccaimat majd folytatom a pépesítést és ahogy meg van kiveszem a nyomókát és lassan enni kezdem a gyógyfüveket miközben egyik kezemet felé tartom és lassan kacsacsőrt formálva jelzem, hogy mondja akkor mit akar tőlem, amit úgy mutatok, hogy rá mutatok majd vissza magamra és rá tekintek végül ahogy lenyelem a növényeket.

    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Appalache-hegység

    on Szomb. Dec. 30 2017, 12:09

    Ahogy elnézem, a második fiú teljesen jól eléldegél itt a hegyekben. Éppen úgy, mintha maga is állat volna. Eszik, iszik, alszik, néha talán meg is hág egy-két farkasnőt, és neki ez így teljesen jó.
    Nekem azonban nem felel meg.
    Felállok, és követem, és igen, beszélek, mert azt akarom, hogy odafigyeljen rám. Azért igyekszem rövid és egyszerű mondatokat használni.
    - Lehet, hogy állatként kezeltek eddig, de nem vagy az. Emlékszel még a nevedre? Emlékszel rá, milyen volt embernek lenni? Ez az élet - mutatok körbe a nyomorúságos akolon és a tázrakóhelyen ebben a borzalmasan hideg völgyben - nem hozzád méltó. Hercegnek születtél, de most számüzöttként élsz! Ez nem mehet így tovább.
    Még mindig nem tudom, mit készített, nem ismerem ezeket a növényeket. De megeszi. Lenyelem az undoromat.
    - Azt akarom, hogy gyere velem - közlöm végül baromira leegyszerűsítve a dolgokat, és a szemeibe néznek acélszürke szemeim.
    Rengeteg törődésre van szüksége. Akárcsak a többi fiamnak. Hogy gondolhattam, hogy ha hátat fordítok nekik, mindannyiuknak, majd minden rendben lesz? Majdnem alig állom a tekintetét, de megszilárdítom az akaratomat.
    avatar
    Matt Holey

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : A legközelebbi város New York de az is 1 nap utazás a vadomba mire meg lehet találni.
    Kor : 29
    Foglalkozás : Mivel nem él emberek között, így munkája sincsen mindent magának szerez be.

    Re: Appalache-hegység

    on Szomb. Dec. 30 2017, 17:28

    Jackson és Matt


    Hallgatom és közben megeszem a növényeket és ahogy meg vagyok elmosom a tálat majd a kis asztalra teszem, és mivel nem találom a helyén a késemet ebből tudom, hogy kutatott nálam. Még a magánterületemet is ami elvileg csak az enyém még azt is feltúrta. Remek...Ahogy befejezi a mondandóját felnézek rá homlok ráncolva. Minden egyes szavát értettem és csak ennyi jön ki belőlem.-Pffff..-nevetéssel a végén és ez komolyan nagyon megnevetett. Nem vagyok herceg, és nem is akarok az lenni. Farkas vagyok, és egy farkasnak az erdő az otthona. Nem luxus lakások és szobák, meg minden féle menő dolgok vagy gazdag cuccok. Nekem ezek nem számítanak és nem érdekelnek. És ez nem indok arra, hogy vele tartsak. Nem vagyok száműzött magam választottam ezt az életet. Ahogy elhal a nevetésem lassan megcsóválom a fejemet és lassan felegyenesedek. Csak figyelem kék szemeimmel és gondolkodom. De mivel nincsen rám olyan hatással, sőt egyenesen szép szóval "nem kedvelem" az apámat, aligha tudna bevinni a városba. Ha meg be is visz valami mágia folytán folyamatos küzdelem lenne. Mert, hogy nem fogom magam hagyni hogy engem oda be vigyen az is biztos. Nem fogok egy szobában élni. Egy ketrecben. Nem fogok vele egy fedél alatt lakin a kitudja hány gyerekével meg hány nejével, vagy szeretőjével vagy kitudja miével. Én nem leszek a házi kedvence.-É....én....otthnok...-mondom de ez így biztos nem jó.-otthonal....ottho....otthonom!-mondom ahogy rá ismerek a megfelelő szóra és egy pillanatra gyermeki boldogságom elő jön, hogy ezt eltaláltam de amint felnézek megint apám irányába el is hal. Nem akarok elmenni innen. Vele pedig pláne nem....

    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Appalache-hegység

    on Szer. Jan. 03 2018, 21:16

    Nagyot nyelek és uralkodom az arcvonásaimon. Lehet, hogy most még nevet - legalább képes rá -, de nem sokáig fog. Hagyom. Várok.
    Egyébként nemcsak a kést mozdítottam arrébb a kis kunyhójában. Felkerült néhány rejtett rúna is, és egy jel, melynek segítségével rá tudok néha nézni erre a kis kalyibára. Felkészültem rá, mi van, ha nem bukkan fel, hanem tovább kell állnom. Igazából szerencsés vagyok, hogy megtaláltam ebben a kibaszott nagy hegységben egyáltalán.
    Csak ne lenne ilyen rohadt hideg.
    Nahát, kezd egész koherensen kommunikálni.
    - Értem, hogy ez az otthonod. De ez nem volt mindig így. És nem is lesz mindig így. Valamiért csak a közelemben maradtál, fiam. Akármit is akarsz tőlem, megkapod. Hogy ezt bizonyítsam, most magadra hagylak. Egy hónap múlva visszatérek, pontosan ide - mutatok le a földre a lábunk alatt. - De egy hónapnál több időm nincs.
    A nyelvemre harapok. Vajon miért hiszik az emberek azt, hogy mindent elmondhatnak annak, aki nem tud beszélni? És én hogy eshetek bele egy ennyire amatőr hibába? Mindegy. Úgysem tudja ezt a kijelentést kontextusba helyezni - gondolom én. Persze még kiderülhet, hogy okosabb, mint hiszem.
    Egy ideig még a szemeit figyelem (már ha rám nézett egyáltalán), aztán sarkon fordulok, és felcihelve a holmim, nekiindulok ki a völgyből.


    Köszönöm a játékot!

    Re: Appalache-hegység

    on Pént. Jan. 05 2018, 21:57

    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök/Aditsan
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 19
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Appalache-hegység

    on Hétf. Jan. 08 2018, 15:53

    Matt - Nori

    Barangolni támadt kedve, régen csatangolt már jóízűt távolabb, így hosszas huzavona után csak sikerült rávennie az egyik társát, ugyan, kísérje már el. Alex egy ideig pókerarccal meredt rá, de azt nem tudta eldönteni, hogy azért, mert nem hallotta amit kért, vagy nem akarta elhinni, hogy amit hall, az tényleg elhangzott.
    Jó pár perc eltelt, mire kiderült, nincs semmi baj a harcos hallásával, csak konkrétan őrültnek nézte, hogy télvíz idején akar hegyet mászni.
    Innentől kezdve már csak Garret volt hátra, aki végül elengedte, így boldogan masírozott vissza a szobájába, kapta fel a kis hátizsákját, és már ott sem volt.
    A bejáratnál azért bevárta Alexet is, és már rohant is a hegység felé ezerrel.
    -Jó lesz, majd meglátod, keresünk arra is vadat, és nem, nem hegyi kecskét.
    Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Alex csupán kérette magát, egyáltalán nem volt ellenére egy hosszabb túra, vidáman telt a rohanás. Szereti a harcost, mert lehet, nem beszél sokat, de vicces fazon, már ha éppen olyan ing van rajta.
    A hegyekhez érve levágja a hátizsákját, a ruháit bedobálja, és amint átváltozik, megrázza magát.
    ~Most merre vagy?Versenyezzünk. Én megyek balra, te meg jobbra, aki előbb talál zsákmányt, az nyert.
    Meg sem várja a választ és kilő, mindenáron győzni akar, úgy lohol a sziklás terepen, mintha az életéért futna. Holott nincs így, csak egy szép szarvast szeretne fogni, hogy utána büszkén felzabálja Alex előtt. Na jó, neki is adna belőle, de akkor is.
    Ki is szúr egy csordát, még a prédáját is, amikor hirtelen megtorpan. Idegen farkast érez, akivel még sosem találkozott. Lekushad és irányba fekve vár, ki fog felbukkanni. A harcosnak üzen, hogy nincsenek egyedül, ismeretlen farkas van a területen, és tovább vár, szorosan a földre lapulva.
    avatar
    Matt Holey

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : A legközelebbi város New York de az is 1 nap utazás a vadomba mire meg lehet találni.
    Kor : 29
    Foglalkozás : Mivel nem él emberek között, így munkája sincsen mindent magának szerez be.

    Re: Appalache-hegység

    on Hétf. Jan. 08 2018, 20:12

    Norina és Matt


    Vadászat...Csodálatos dolog. Olyan szimbiózisba kerül tőle az emberi én, hogy mindent a benső vad tesz. Azért vadászol, hogy élj. Hogy a természet ne ítéljen halálra. Egy szarvas csorda. Gyönyörű példányok. Mindegyiken van mit megkóstolni. Ez a gondolat nem is zökkent ki pedig érzek valami mást is a levegőben. De nem akarok neki nagy jelentőséget tulajdonítani. Ahogy csendesen legelnek a szarvasok, lassan lejjebb vonulok a dombon és elbújok egy bozótosban. Kinézem a leggyengébbet és a legtávolabbit a többi közül, majd mint egy percíz ragadozó ugrok ki a bokor mögül és az a kevés hó sem akadályoz az ugrásokban. Úgy nyúl meg minden izmom, és könnyedén kapaszkodok a hóban így is meg. Ilyen téren nem vagyok gyerek sem kölyök. Ahogy szét ugranak a szarvasok és megindul az áldozatom is pár vágta ugrással utolérem és egyensúlyozva vágódok az oldalának és borítóm fel majd rá ugorva harapok a gyomrába mire fájdalmasan felordít az állat és kapálódzik de fogom és már nem tud felállni ahogy egyre följebb mászok a torka felé és amint rá zár állkapcsom már nem szenved sokáig. Úgy szorítom, hogy el is töröm a nyakát és ahogy meg van és biztosan kirugdosta magát, nem fog felállni lassan elengedek és megnyalom vörös pofámat majd megemelve fejemet körbe nézek. Most sokkal erősebb az idegen érzés. Ez nem az apám, azt felismerném. És azt mondta egy hónap múlva tűnik fel. Addigra lehet én meg már nem leszek itt. Ahogy szimatolok és fülelek nem tudom, hogy most vonszoljam el a zsákmányom vagy álljak neki az evésnek. De végül abban döntök, hogy rá harapok a torkára és könnyeden kezdem húzni magam után, hogy legalább ne a nyílt terepen legyek, ha valaki valóban erre járkál és a közelemben van.

    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök/Aditsan
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 19
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Appalache-hegység

    on Hétf. Jan. 08 2018, 22:40

    Matt - Nori

    Minden idegszálával figyel, a zajokból és a megrettent szarvascsordából ítélve az a másik farkas is éppen vadászik, de ő most félbehagyja, bár... könnyedén szedhetne le egyet maga is, most igen. A fejetlenül menekülő csorda a legjobb, nem figyelnek másra, csak a veszély forrására, és az idegen pont felé tereli őket.
    A kísértés nagy, a vacsora vagy az idegen? Végül dönt, mindkettő. Kihasználja, hogy az idegen akaratlanul is csemegét kínál tálcán, rejtekéből számol, mikorra ér oda egy gyengébb, fiatalabb példány, hogy pontosan akkor rugaszkodjon el, amikor kell.
    Magában vigyorog, megnyeri a versenyt, ez már biztos. Aha, ha abban a pillanatban nem "repülne" el felette egy monstrum.
    ~Aleeex, ez nem ér csaltál.
    Abban a pillanatban, ahogy üzen, már ugrik is, és teperi le a kis szarvasbikát, hogy egy harapással elroppantsa a torkát. Most nem ér rá fojtogatni. Azonnal el is cipeli onnan védett helyre, nem ám odaadja az idegennek, nem.. Alex mellett teszi le, és már ott sincs.
    Fokozatosan, osonva közelíti az idegen farkast, pontosan kimért távolságra áll meg tőle, ahová egy ugrással nem lehet elérni.
    ~Te ki vagy?
    Onnan teszi fel a kérdését is, készülve arra is, hogy harcra kerülhet a sor, de pózt még nem veszi fel.Érzi Alexet a közelében, sejti, hogy most kapott idegrohamot, azaz hallja is, mert mondja a magáét.
    avatar
    Matt Holey

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : A legközelebbi város New York de az is 1 nap utazás a vadomba mire meg lehet találni.
    Kor : 29
    Foglalkozás : Mivel nem él emberek között, így munkája sincsen mindent magának szerez be.

    Re: Appalache-hegység

    on Kedd Jan. 09 2018, 19:01

    Norina és Matt


    Sikerül elhúznom a bikát, bár nem volt nehéz megtennem. Ahogy takarásban vagyok igyekszem minél többet enni. Vagy el kéne rejtenem és később még vissza jönnöm hozzá. De túl nagy az éhségem. 2 napja nem ettem. Bár nem tudom, eddig mi akadályozott benne de az apámmal való találkozás után sokáig hatalmas düh élt bennem és nem tudtam merre menjek hirtelen vagy mit kellene tennem. Lassan enni kezdek és érzem, hogy valami közelít felém mire felemelem a fejemet és nem sokkal megjelenik egy kölyök. Egy szuka. Kíváncsi. Talán velem lehet korban? Csak figyelem kék szemeimmel és hallom ahogy kérdez tőlem. A fejemben. Kérdez tőlem bár nem tudom, fejben mennyire jó a beszélőkém. Csak nézem és néha lapátol valamerre a fülem és leginkább a társa felé. Van egy társa. Egyenlőre nem érzem azt, hogy verekednem kéne. A verekedést úgy is idő előtt megutáltatták velem. Csak figyelek majd megnyalom véres pofámat.~Matt.~Igen. Ez a nevem. Milyen régen szólított így bárki is engem. Vagy mondtam én ki valaha is a nevem. Az anyám nevezett így utoljára. Matt...Lassan vissza hajolok a tetemhez és enni kezdek tovább. Nem érzem akkora bajban magam, ha mégis legfeljebb iszkolok és keresek másik rejteket. Most, hogy apa itt járt megnőtt az erre kóricálók száma...

    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök/Aditsan
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 19
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Appalache-hegység

    on Kedd Jan. 09 2018, 20:50

    Matt - Nori

    A vacsorája biztonságban, annyira ne is éhes, hogy ne az idegen után induljon, megtudni, ki ő és mégis mi a fenét keres itt fent a hegyekben. Látta, hogy vadászott, egész ügyesen, és a kíváncsisága sokkal nagyobb annál, minthogy veszni hagyja a lehetőséget, megnézze magának közelebbről is.
    Szépen lassan oson oda és miután egy darabig figyeli, végül már csak sétál. A fejét is félrebillenti, úgy nézi a hímet. Furának tűnik elsőre, de aztán ki tudja, lehet, nem is az.
    Naná, hogy egyből neki szegezi a kérdést, most minek húzza az időt még percekig. Érdekli a hím. Matt... elmosolyodna, így csak a nyelve lóg félre kajla kölyök módjára, amit akkor alkalmaz már csak, amikor erőfölényben lehet a másik.
    ~Szia. Norina. Neked nincs falkád, igaz?
    Tartja a távolságot, nem megy közelebb, csak levágja a hátsóját, azaz leül és úgy figyeli Mattet tovább. Ismeretlen az illata, pedig Natan miatt már a szomszédokét is tudja, de ezen a hímen egyes egyedül a sajátja érződik, ezért is kérdez rá.
    avatar
    Matt Holey

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : A legközelebbi város New York de az is 1 nap utazás a vadomba mire meg lehet találni.
    Kor : 29
    Foglalkozás : Mivel nem él emberek között, így munkája sincsen mindent magának szerez be.

    Re: Appalache-hegység

    on Kedd Jan. 09 2018, 21:37

    Norina és Matt


    Lassan eszek és ismét a fejemben hallom a szavait. Falka. Abba sem illeszkedtem be talán jobb is, hogy már nincsen falkám....Csak figyelem és olyan furcsa, hogy kidugja a nyelvét és leül. Nem értem miért csinálja ezt. Lassan megemelem a fejemet és óvatos, de nem fenyegető léptekkel elindulok felé. Remélem a másik farkas nem fog ide jönni mert akkor elfutok. Óvatosan közelítem meg és a nyakamat nyújtva hajolok oda és szaglászom meg. Vagyis pár centire tőle a levegőt szagolom. Neki több szaga van. Sok más farkas szag. Prüsszentek egyet mire meg is rázkódik a fejem majd ismét rá pillantok.~Nincsen...~válaszolok ahogy figyelem a szemeit. Kezd el múlni kicsit a bizonytalanságom, és az, hogy veszélyben lennék a jelenléte miatt. Megpróbálok én kérdezni tőle, ha látja, vagy érzi.~Mi....miért jöttél...ide?~kérdezem és figyelem pislogva majd én is leteszem a hátsómat és figyelem ahogy füleim is már rá fókuszálnak.

    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök/Aditsan
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 19
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Appalache-hegység

    on Szer. Jan. 10 2018, 14:01

    Matt - Nori

    Kíváncsian nézi a táplálkozó hímet, egyszerre találja furának és érdekesnek. Tudja, hogy vannak kóborok, de azok sem túl sokáig, mert vagy megállapodnak a terület falkáival vagy pedig csatlakoznak. Ám ez a hím magányosnak tűnik, lehet, most érkezett, és ezért van egyedül.
    Az idegen feláll és felé indul, ugyan nem mozdul, de minden izma megfeszül, ha az idegen fenyegetővé válna, elpucolhasson. Ártatlan kölyök benyomását kelti, ezt szinte tökélyre fejlesztette, ha már nem adatott meg neki a hatalmas, monstrum méret, többnyire beválik. Persze biztatták, hogy majd megnő, és olyan lesz mint az apja, akinek eleinte kb. a mancsa nyomában eltűnt két lába is, akkora. Van még ideje.
    Tűri a szaglászást, ő is megteszi, és továbbra is érdekesnek találja a másikat.
    ~Most jöttél?
    A falka jó, már ha van olyan szerencsés, hogy olyat fog ki. Neki volt, egyrészt életben hagyták, másrészt kapott egy új apát, és most már bátran vallja be, hogy sokkal jobban élvezi ezt a bestiát.
    ~Néha idejövünk vadászni. Most is.
    Szereti a hegyeket, sokkal hidegebb van mint lent, és ehhez szokott hozzá Norvégiában. Hiányzik-e az otthona? Egy picit, de jól érzi magát itt, és nem akar hazamenni.
    Még mindig azon gondolkodik, hogy a hím miért fura, de nem tud rájönni.
    ~Majd keress egy falkát, csak egy jó tanács.
    Barátságosan üzen, tényleg jobb, ha legalább bejelentkezik valahol, mielőtt levadásszák. Ahogy figyeli Mattet előrenyújtja a mancsát, hogy hozzámérje az övéhez. Oké... még a hímé is nagyobb, bár az övé kecses, ami nem csoda, hiszen nőstény.
    avatar
    Matt Holey

    Faj : Vérfarkas
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : A legközelebbi város New York de az is 1 nap utazás a vadomba mire meg lehet találni.
    Kor : 29
    Foglalkozás : Mivel nem él emberek között, így munkája sincsen mindent magának szerez be.

    Re: Appalache-hegység

    on Szer. Jan. 10 2018, 22:44

    Norina és Matt


    Hallgatom amiket a fejemben suttog és furcsa, hogy így beszélget velem. Nem értem miért teszi ezt. A kérdésemet félre értelmezi, bár nem csodálkozom. Nem a megfelelő szavakat használom talán.~Hozzám miért...jöttél?~kérdezem ahogy pislogok párat felé ahogy figyelem szemeimmel és lassan fel kelek majd ahogy oda teszi a mancsát figyelem és most látom, hogy ő milyen kicsi én meg milyen nagy. Bár...amikor én ilyen kicsi voltam örültem, ha élek. Lassan elfordulok tőle és vissza megyek a zsákmányomhoz.~Esetleg....kérsz?~kérdezem meg ahogy lassan lehajolok és én enni kezdek tovább mert nagyot kordul a farkas bendőm jelezve, hogy ideje élni a természet jól tömött vadjaival.~Eddig se zavartam senkit...~válaszolom a jó tanácsra. Már lassan itt tanyázok egy ideje és nem jött senki, hogy elkergessen innen. Ha el is kergettek volna hát akkor tovább állok nincs mese. Talán a másik földrészre kéne eljutnom valahogy. Át a nagy tengeren amiről régi barátom mesélt. Nem lehet, olyan nehéz eljutni oda...ide úgy sem köt semmi és lassan le kéne mondanom az apámról. Már nem érzek semmit iránta nem hajt a bosszúm és az sem, hogy megvárjam azt az egy hónapot. Nem akarok találkozni vele el akarom felejteni végleg az egészet....

    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök/Aditsan
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 19
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Appalache-hegység

    on Csüt. Jan. 11 2018, 14:20

    Matt - Norina

    Érzi a hímen, hogy valamit ő is furának talál, de elképzelése sincs arról, micsodát, nem is tulajdonít neki nagy jelentőséget.
    ~Ritkán találkozom idegen farkassal, azért. Baj?
    Mint minden kölyök, ő is kíváncsi, bár lehet, ki kellene nőnie, egyelőre azonban még nem akarja. A saját falkáját ismeri, a szomszédokat is, persze, hogy egy idegen sokkal érdekesebb a számára. Ráadásul nem is agresszív, legalábbis egyelőre.
    Figyeli, ahogy visszasétál a prédájához, ahogy enni kezd, de nem megy közelebb.
    ~Megosztanád velem? Köszi, nem.
    Meglepődik a felajánláson, ilyet nem szoktak az övéi sem, igaz, akkor pofátlanul lop tőlük, ha csak egy cafatot is. Van saját zsákmánya, így nem eszi el a másik elől, főleg, hogy hallhatóan is éhes.
    ~Nem rossz egyedül?
    Tudja, hogy a kóbor farkasok sem sokáig időznek magányosan, hanem keresnek egy számukra tetszetős falkát, ő pedig el sem tudja képzelni, milyen lehet így élni. Akkor nincs meg a csoportos vadászat öröme, amikor együtt hajtják a vadat. Azokat nagyon szereti.

    Ajánlott tartalom

    Re: Appalache-hegység


      Pontos idő: Hétf. Május 28 2018, 03:34