Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Társalgó
by Thomas Montgomery Yesterday at 22:28

» Fegyverek terme
by Gabriel Skoglund Yesterday at 22:01

» Voronin lakás
by Dasha Voronin Yesterday at 21:55

» Álmok palettája
by Nathaniel Montgomery Yesterday at 21:50

» Carolék kocsmája
by Nicholas Earhart Yesterday at 19:03

» Appalache-hegység
by Matt Holey Yesterday at 17:58

» Iroda
by Alexander Kyle Chairman Hétf. Jan. 22 2018, 21:40

» Konyha
by Thomas Montgomery Vas. Jan. 21 2018, 14:52

» Bécs, Ausztria
by Camilla Wander Vas. Jan. 21 2018, 14:51

» Smaragd szoba
by Admin Vas. Jan. 21 2018, 10:41

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Smaragd szoba

    Share
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Smaragd szoba

    on Kedd Dec. 19 2017, 20:48


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Smaragd szoba

    on Szomb. Dec. 23 2017, 14:54

    ~ Allenának ~
    karácsonyra


    Az angyallal egész nap kerülgettük egymást. Vagyis, én kerültem, ő meg szerintem észre se vette, hogy létezem. De Brian végül addig-addig noszogatott, míg oda nem mertem menni a szobához, ahol épp tartózkodott - meg egyébként is kezdett nagyon kínossá válni az egész. Így nem viselkedhet egy nephilim!
    De amit kérdezni akarok tőle, az mindent meg fog változtatni. A válaszai... félelmetesek. Akkor is, ha tudja a választ és akkor is, ha nem tudja. Viszont vagy szembesülök az igazsággal, vagy örökre azon fogok rugózni, hogy miért is nem kérdeztem meg. Ez egy soha vissza nem térő alkalom. De Allena olyan fenséges! Mégis miért állna szóba velem?
    Ott állok a smaragd szoba küszöbén, és figyelem, mit csinál. Viszont csak akkor lépek beljebb, mikor Brian gyengéden meglöki a hátamat. Bebotladozom, és idiótán megszólalok.
    - Öhm... Szia Allena... Zavarhatlak egy kicsit? - kérdezem, és borzalmasan zavarban vagyok, míg közelebb sétálok hozzá. - Mit csinálsz?
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Smaragd szoba

    on Kedd Dec. 26 2017, 12:31

    Thomas és Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]


    Gabriellel miután beszélgettem egy kicsit muszáj volt leülnöm és pihennem egy kicsit. A finom selyem ruha lágyan simul hozzám és mint valami köpeny úgy óv. Hiába Daryl adta nekem. Lassan elmosolyodom és lehunyom a szemeimet ahogy az apró mozgolódás rohamot kibírjam. Nagyon élénkek, és olykor nagyon is egyszerre támadnak meg. Olykor látni a kis kezeiket lábaikat. Olykor lágyak de néha nagyon erősek. Főleg ha egyszerre csinálják. Lassan végig simítok a hasamon ahogy csendesednek majd halkan dúdolok ahogy apró köröket rajzolok le hasamon és mosolygok haloványan. A szárnyaim fénye kicsit felragyog és művészet át karol ringatva a babáimat a zenémmel ahogy bele esek ebbe a szimbiózisba. Aztán valaki köszön nekem mire elhalkulok és lassan eltűnik a fényem, mintha megijesztették volna az őzikét. De ahogy megpillantom a fiút elmosolyodom, őszintén, nyugtató, kedves mosollyal az arcomon. Olyan zavarban van, de nem értem miért. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát mellettem.-Szia Thomas.-mondom széles mosollyal ahogy figyelem kék szemeimmel.-Annyira örülök, hogy megismerhetlek! Gabriel csak szépeket mondott rólad.-mondom, és finoman magam mellett a helyet lágyan megsimogatom.-Kérlek ülj le mellém...-mondom ahogy kislány szemekkel nézek rá. Ahogy közelebb ért láthatja állapotos vagyok, de nem is takarom és nem is akarom.-Pihenek éppen.-mondom le pillantva a hasamra, majd vissza tekintek rá kék szemeimmel.-És te mit csinálsz.-mosolygok rá biztatóan és lágy nyugalom telepszik a szobára. Nem akarom, hogy rossz érzések gyötörjék mellettem.-Mesélj, hogy vagy?-kérdezem óvatosan, nem akarok olyasmibe nyúlni amibe nem szabad.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Smaragd szoba

    on Kedd Dec. 26 2017, 23:57

    Közelebb óvakodom, mint egy macska, aki nem tudja, mikor fogják elkergetni, de addig is igyekszik nem úgy viselkedni, mint egy kerge jószág. Látom, hogy megzavartam valamiben, de nem teszi szóvá.
    Hogy lehet ennyire gyermeki és mégis ilyen vénséges vén egyszerre? Olyan, mintha egy személyben koncentrálódna minden létező gyönyörűség és ellentmondás, minden szépség, báj és furcsaság.
    Nem tudom, miért van rám ilyen erős hatással az a puszta tény, hogy Allena angyal. Nem kellene, hogy így legyen, elvégre félig én is az vagyok. És mégis, olyan erős! Vonz és taszít egyszerre, menekülnék és a lábai elé vetném magam.
    Összeszedem az akaraterőmet, és leülök mellé, épp ahogy mutatta.
    - T-tényleg? - kérdezek vissza meglepetten. - Én is csak jót tudok mondani róla. Nagyon gondoskodó és sokat törődik velem. Többet, mint egy egyszerű tanár tenné...
    Lesiklik a tekintetem a hasára. Én sajnos nem simerem azt a szabályt, hogy "soha, semmilyen körülmények közt ne kérdezd meg egy nőtől, hogy terhes-e", ezért rögtön megkérdezem.
    - Te... Kisbabát vársz?
    Ostoba kérdés. Ez a pocak hatalmas. Hogy nem vettem észre idáig? Ja, persze, hát azért, mert rá se mertem nézni Allenára. De most valahogy kezd megszállni valami angyali nyugalom a közelében.
    - Nem mertem idejönni hozzád, mert hátha zavarlak... - bukik ki belőlem az őszinteség. - Biztos butaság de úgy nézel ki mint egy uralkodónő... Sose láttam még angyalt. Pedig elvileg az anyám is az... Csak még sose találkoztam vele.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Smaragd szoba

    on Szer. Dec. 27 2017, 22:52

    Thomas és Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]


    Hallgatom a kis nephilimet és nagyon díjazom, hogy ilyen őszinte velem. Nem szeretem, ha csak a fajtám miatt, vagy művészi hatalmam miatt feljebb valónak kezelnek. Ezt egyáltalán nem szeretem. Nem is akarok ilyesmiket éreztetni senkivel. ugyan olyan mint én. Semmivel sem több és kevesebb. Hallgatom, ahogy Gabrielről beszél nekem és tudom ez az én Gabrielem.-Nagyon gondoskodó. A legjobb barátom...-mondom ahogy le pillantok magam elé.-Sok mindent köszönhetek neki...Az életem is kevés, hogy megháláljam neki...-suttogom csendesen majd mélyet szusszanok. A kérdésre fel pillantok és halkan kuncogok. Nem érdekel az illem. Ő egy kamasz, egy kisfiú. És én nem érzem ezt a kérdést kellemetlennek. Inkább nagyon aranyos.-Igen...Ikrek.-mondom ahogy halkan kuncogok.-Figyelj csak...-suttogom, mintha valami pillanatnyi képet látna és az egyik kezecske a hasamnak nyomódva nyúlik ki majd vissza.-Már nagyon mocorognak...-suttogom csendesen de közben ragyogok mint valami dísz a fenyő ágán.-De nem kell tőlem tartanod. Nem akarom, hogy azt hidd zavarsz. És én egyáltalán nem vagyok uralkodó...én egy ajándékozó vagyok. Szeretném ha barátok lennénk. Nagyon sok van benned Thomas...egy nagyon szép lélek vagy...-mondom ahogy kék szemeimet az ő íriszeibe emelem.-Megengeded?-kérdezem és lassan felé nyújtom egyik apró kezecskémet és ha az enyémbe helyezi az övét lassan másik kezemet is tenyerére helyezem. Lassan lehunyom a szemeim és mély levegőt veszek majd finom fény szál húzódik ki a kezeinkből és végig simít Thomas apró kis szárnyain ahogy az enyémek is megnyílnak mellette és finoman bal szárnyam át fonja őt, mint egy anya a gyermekét.-Olykor...az angyalok vagy nephilimek, nem tarthatják meg gyermekeiket. Vagy az ég üzeni azt, hogy nem maradhat vele...vagy a döntése miatt. De tudnod kell ők mindig saját vérük miatt cselekszenek. A gyermekek tiszta kincsek és védeni kell őket, ezt tette a te anyád is...-suttogom halkan ahogy rá tekintek és finoman megszorítom a kezét.-Esther...nagyon rég láttam. Olyan gyönyörű amit csinál....De...nem tudtam, hogy...-ismét a szemeibe nézek.-Ő a születés angyala, Thomas...ő nők és a gyermekek vigyázója, aki minden születésnél jelen van....de úgy érzem nem mondtak neked igazat...Esther nem lehetett a te anyád...de...valaki más igen. Ami sokkal erőteljesebb ami a te vadságodat adja vissza. A harci lelkedet, és azt...hogy bátor vagy. Nagyon kevés van benned az apádból.-mondom halkan nevetve.-De tiszta vagy, hidd el. Mind azok amiket láttam az emlékeidben..te mind végig jó maradtál...és tudom, hogy jóra vagy hivatott, hiszen...ezért vagy nephilim. És a nephilimek olykor sokkal tisztábbak mint mi angyalok. Sok példát láttam már. És jobban hiszek benned és Gabrielben mint a saját fajtámban.-mondom ahogy lassan megemelem az egyik kezem elvéve az övéről és simítok meg lágyan az arcát.-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Thomas...-mondom és végig rajta tartom kék szemeim széles mosollyal az arcomon.[/color]
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Smaragd szoba

    on Vas. Dec. 31 2017, 12:29

    Kicsit olyan Allena mellett ülnöm, mintha füvet szívnék. A dolgoknak sokkal több és sokkal mélyebb jelentése van annál, amit elmond. Stimulálja az agyam, és minden sokkal varázslatosabbnak tűnik.
    - Mi az, amit neki köszönhetsz? - kíváncsiskodom. Ha Gabriel egy hős, azt igazából sose tudnám meg tőle, szóval muszáj kiderítenem más forrásból.
    A hasára tekintve rettentően bizarr és hátborzongató látványban van részem. Tátott szájjal meredek a kéznyomra, még azután is, hogy eltűnik, és akaratlanul is kinyúl felé a kezem. A hasához érek, és rögtön megérzem a nem egy, hanem két energiát nyüzsögni odabent. Az egyik viszont teljesen más, mint a másik.
    - Különböznek - állapítom meg. Nem tudom, ez mit jelenthet, és bár első pillanatban ijesztő, mégis nagyon kíváncsi vagyok, és kicsit meg is vagyok hatódva. Egyfolytában az a kép van előttem, hogy anyám ugyanígy ül, és valaki ugyanígy érinti meg a hasát, miközben én vagyok benne.
    Allena hangja térít vissza ebből a különös látomásból.
    - Mit ajándékozol? - kérdezem, és természetesen gondolkodás nélkül odanyújtom a kezem. A kezei aprók az én tenyeremhez képest, de az érintése meleg.
    Hirtelen válnak láthatóvá a szárnyai előttem, és rögtön átölelnek. Közelebb von magához, én pedig nem ellenkezem, csak a kerek hasára és a benne levő gyerekekre vigyázok, hogy ne nyomjam meg őket. Gyorsabban kezd verni a szívem, kitágulnak a pupilláim, íriszem sötétbarna színe szinte eltűnik, ahogy nézek rá. Visszatartott lélegzettel hallgatom, mit mond az anyámról. Kérdeznem se kellett, pontosan tudja... Tud mindent.
    Beletelik egy kis időbe, mire összerakom, hogy mit is akar mondani pontosan. Esther, hiába mondta ezt eddig nekem alkalommal a korábbi nevelőapám, nem az anyám. De akkor miért? Miért mondták ezt nekem egész eddig? Miért nem mondta egyszerűen azt, hogy nem tudja?
    De meglepődöm én még egyáltalán azon, hogy ezek egész végig hazudnak nekem? Semmi se volt igaz az eddigi életemből, de ez most, minden, amit Allena mond nekem, igazinak, valóságosnak tűnik, akármennyire is szürreális az egész beszélgetés és az azt övező élmények.
    - De mire vagyok hivatott? - kérdezem tőle, hiszen neki mindent tudnia kell. - Mi értelme volt minden hazugságnak és félrevezetésnek? Meg fogom tudni valaha? Van egyáltalán bármi célja ennek az egésznek?
    Az életnek, és az én életemnek benne - erre célzok, és próbálok nem teret engedni a kétségbeesésnek, de sajnos egyre kevesebb talaj van a lábam alatt, ami nem omlott még le. Hiába tanultam meg repülni, talajra mindenkinek szüksége van. Vagy meg kellene tanulnom anélkül élni, és csak a szárnyaimra támaszkodni? Hiszen ez vagyok én. Nephilim. Ő azt mondja, tiszta, de ez nem igaz. Az apám említése pedig úgy érint, mintha gyomron vágna valaki. A mai napig nem találkoztam vele személyesen. Szégyelleném-e, ha olyan vagyok, mint ő? Nem tudhatom.
    Allena keze azonban lágy, puha az arcomon. Megborzongok tőle, mert egészen... anyai. Sohasem éreztem még ilyesmit, de elszorul tőle a szívem. Zavarba jövök ismét. Nem kellene ilyeneket gondolnom. Allena anya lesz hamarosan, de nem az enyém, és különben is... Mit is képzelek? Nekem nem jár ilyesmi. Megfogom a kezét, és finoman, de határozottan elveszem az arcomtól, de nem engedem el, a két kezembe fogom azt és szorongatom tovább.
    - Tudod, hogy ki az igazi anyám? Él még? - kérdezem, mert talán kezdek rájönni, hogy küzdjem le ezt a furcsa, ködös delíriumot, amit a puszta jelenlétével okoz bennem. Mintha egyfolytában szólna a háttérben egy kamarazenekar, andalító muzsikát játszva, ami elveszi a halandók, és az olyan buta, gyenge kis nephilimek józanságát, mint én.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Smaragd szoba

    on Hétf. Jan. 01 2018, 22:55

    Thomas és Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]



    Csak figyelem kék szemeimmel ahogy elveszi az arcáról a kezemet és lassan megfogom az ő kezét hallgatva a szavait miközben elgondolkodom de még ha nem is akarja érezni én még mindig magunk körül tartom fehér szárnyaimat lágyan megcirógatva a kézfejét. Ez vagyok egy védelem, egy másik világ ebben a világban.-Mindenkinek van célja Thomas. Azoknak is akiknek borzalmas az életük és úgy érzik egy útvesztőbe vannak elzárva. Nem véletlenül vagy itt. Nem egy hiba vagy. Ez nem igaz. Soha senki nem érdemli meg, hogy ilyet mondjanak neki.-mondom ahogy lassan kezeinkre emelem kék szemeimet és halkan szusszanok.-Hiszen...az a mágus...szeret téged. Te is szereted őt, nem igaz? Akkor már miatta nem érdemes itt lenned?-kérdezem ahogy ismét rá tekintek kék szemeimmel az arcára és óvatosan megint megérintem mert éreztetni akarom vele, hogy nem csak egy valakié vagyok. Művészet mindenkié és mindenki megérdemli, hogy jó legyek hozzá.-Művészet vagyok Thomas. én vagyok aki ezt adja a világnak. A zenét, a festészetet, a szobrászat. minden amiben a lélek örömre lel, és megnyugvásra. Egy másik világot ahol, ezek a dolgok, az én kincseim az én ihlet gyermekem tevékenykedik. Brian, őt ismerem. Gyönyörűek a festményei. Olyan szépek nem igaz? Mindig annyira kapaszkodik belé és annyira jó érzés volt sokszor figyelni őt ahogy fest. Egy igazi művész...-mondom halkan széles mosollyal.-A hasam érintésénél nem szólok semmit halkan kuncogok és igen különböznek.-Az egyikük valószínűleg nephilim lesz.-mondom megsimítva a saját hasamat.-Az anyukád...Victoria Nobledraft. Ő egy harcos nephilim volt. Ismertem. Bátor, igaz lelkű. Kiált a fajtájáért hiszen gondolom sejted már milyen sorsotok volt sokszor. Ő harcolt önmagáért és másokért. Igazi hős volt....-mondom mosolyogva ahogy vissza gondolok Victoriára.-Biztosan büszke lenne rád...-suttogom ahogy szemeibe nézek.-Sajnos...ahogy sejtheted ő már nincs közöttünk...de azt pontosan nem tudom miért halt meg...-mondom halkan ahogy figyelem kék szemeimmel.-Nos...Gabriel...nagyon sokáig egyedül voltam, és kerestem azt, milyen lehet ha van valakid aki...a lelkedbe lát, aki tudja milyen vagy aki jóban rosszban melletted áll. Az apját ismertem meg először még a kezdetek kezdetén és aztán őt. Egy ideig nevelkedtem vele sokáig együtt jártuk a világot. Azt köszönhetem neki, hogy a barátjának fogadott. Ez pedig az egész életemet jelenti.-mondom halkan halovány mosollyal.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Smaragd szoba

    on Csüt. Jan. 04 2018, 23:14

    Úgy beszél hozzám, mint egy igazi anya tenné. Egyszerűen nem tudom kiverni ezt a gondolatot a fejemből, ezt az érzést a szívemből és ezt az éhes sóvárgást a lelkemből. Mindent tud rólam, pedig én most látom őt először. És nemcsak rólam, hanem...
    - Te tudsz Brianről?
    A simogatása egészen mély örvényekbe húz, amelyekbe boldogan merülök bele. A szerelmemen kívül szerintem senki sem ért még hozzám ilyen gyengéden, és ez az egész annyira... meghat, hogy könnyek kezdenek gyűlni a szemeimben, és csak bólintani tudok. De végül gyorsan visszanyelem őket.
    - igen, szeretem Briant, és tényleg gyönyörűek a festményei, és ő is gyönyörű, amikor fest - értek egyet mindennel, amit mond.
    Figyelmeztetni akarom azonban, hogy bennem nincsen művészet semmi, azon kívül, hogy szeretem a rap zenét, pont mint minden utcai suhanc, de ez most nem annyira fontos.
    Ugyanis végre megismerem anyám nevét. Sőt nemcsak a nevét, hanem a történetét is, legalábbis egy apró szeletét, és rögtön úgy érzem, mintha... Ezt mindig is tudtam volna. Mintha mindig is így kellett volna hallanom a történetet, de erre csak most kezdek ráeszmélni. Ebből tudom, hogy Allena minden szava igaz.
    - Victoria Nobledraft... - ízlelem meg a nevét, és rögtön ezer kérdésem van. - És hol élt? Hogy érted, hogy kiállt a fajtájáért? Kivel szemben? Hogyan harcolt? Vadásznak képezték ki őt is? - faggatom, mert az a helyzet, hogy sok mindenről halvány fogalmam sincsen, sőt, a legtöbb dologról nincs. A tanulásom Gabriellel főleg az erőm használatáról szólt, nem a faj történetéről. Most már bánom kicsit, hogy soha nem is kérdeztem.
    - Gabriel nagyon... öreg. Te is ennyire régóta élsz? - faggatom tovább, és nagyon örülök az anyámról szóló információk mellett annak is, hogy végre valaki rendelkezik információkkal Gabriellel kapcsolatban. Ugyanis hiába járok minden hétvégén ide hozzá, szinte nem tudok róla semmit. - Sose beszél magáról, vagy csak nagyon ritkán. Mondd csak, hogy lehet az, hogy ő még nem angyal? Pedig... nagyon menő képessége van - teszem hozzá, és árgus szeekkel figyelem a reakcióit erre az utolsó mondatra, persze csak a szemem sarkából és feltűnésmentesen (gondolom én), mert ki akarom deríteni, hogy vajon tud-e Gabriel nehézségeiről a harmadik szemével kapcsolatban. De ha nem tud, akkor is beavatom, hogy eggyel többen legyünk, akik aggódnak érte és figyelnek rá.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Smaragd szoba

    on Szomb. Jan. 06 2018, 20:03

    Thomas és Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]


    Csak figyelem kék szemeimmel és lassan simogatom a kezét és egyre szélesebb lesz a mosolyom ahogy kíváncsiskodik. Gyermek még, és én megértem. Vágyik valahova de Gabriel és Brian befogadták, mégis szeretné tundi ki ő és honnan jött. A legrosszabb egy gyermeknek, az anya hiánya. Persze az hogy teljesen egyedül nőt fel az még borzasztóbb...Csak figyelem és lassan lepillantok kezeire a kérdések után.-Nos, ő több helyen is jelen volt. Hol itt, hol ahol úgy érezte szüksége van rá oda ment. Tudod a te fajtádat mindenki csak kísérleti nyúlnak tekintette. Ez enyhült ugyan de a mai napig sokan így gondolkoznak veletek kapcsolatban. vámpírok,farkasok, mágusok, cambionok, démonok...az angyalok nagy részei is és az a kevés pedig aki nem akart tőletek semmit azok megvetettek benneteket. Nem vettek benneteket emberszámba és ez borzasztóan dühítette anyádat. Maga mellé gyűjtötte a nephilimeket, sok helyen ellen álltak, valahol belharcok is folytak ahol a nephilimeket rabszolgának kiáltották. Ő szabadságot követelt, egyenrangúságot, fejlődés lehetőséget. Ez persze sokak számára nevetséges volt. De összetartó a fajtád. Sok angyal is mellétek állt. Köztük én is. Mégis kevés volt az egész...hiába minden támogatás amit elért. Az ő halálával felbomlottak a nephilimek és menekültek mindannyian. Erős volt a megtorlás és kegyetlen Thomas...Gabriel is bujkál ha teheti...ezért nehéz számotokra bárkivel is szorosabb viszonyt alkotni, hiszen ha rád talál valaki aki előszeretettel inna a véredből, vagy használna ki a gyengeségeidért nyúlna. Kincsek vagytok és ezzel sajnos tisztába van mindenki....-mondom csendesen.-De én vallom anyád eszméit, én Gabrielt is megvédtem, és téged is megfoglak ha kell. A fajtádat is védem. Ugyan olyan lehetsz mint én, semmivel sem vagy különb ahogy ők sem tőled. De félnek tőletek. Tudják, hogy többre vagytok hivatottak ezért pusztítanak és ölnek titeket. Harcolt a politikában édes anyád, ahogy fizikailag is nagyon erős volt.-El tudom képzelni, hogy az édesapjával a politikában akadt össze Victoria. És azért ki tudna ellenállni neki? Gyönyörű nő volt... A felém való kérdésére halkan kuncogok.-Nos, elég idős vagyok...de már én ezt nem tartom számon Thomas...Földanya teremtett meg és ő tudja mióta járok én ezen a földön.-mondom ahogy mosolygok rá szélesen.-De úgy gondolom egy idős lehetek Gabriellel az, hogy melyikünk az idősebb azt már egyikünk se figyeli. Olyan...mintha a testvérem lenne...és én bármit megtennék a testvéremért.-Ahogy Gabriel képessége szóba kerül és tőlem kérdez kicsit félre nézek. Nem tudom, mennyire ürülne, ha én most róla beszélnék Thomasnak. Valószínűleg indokkal nem akarta beavatni a múltjába.-Nos...valóban "menő" és lehetne angyal is, de ez...úgy gondolom nem rajta múlik már. Ő mindent megtett a maga részéről, de ahogy mondtam a fajtádnak nagyon nehéz elhelyezkedni a világban. Félek Gabrielnek, hiába van nagy hatalma, vagy különleges képessége...egy magában nem tud angyallá válni. Én pedig nem tehetem azzá...még ha számomra már réges régen az.-mondom halkan szusszanva.-Tudod, a véretek van olyan értékes, mint egy angyal elhagyott tolla.-mondom ahogy rá pillantok kék szemeimmel és halványan rá mosolygok, de a mosolyom szomorú kissé.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Smaragd szoba

    on Hétf. Jan. 08 2018, 22:46

    Iszom a szavait. Mintha egy fantasztikus, erős és bátor regényhősről beszélne. Annyira sajnálom, hogy nem ismerhettem! Nagyon sok mindent megértek, de sok kérdőjel is marad bennem. Felkavar ez a történet, de egyben meg is nyugtat. Arra is rájövök, hogy a természetfeletti világban minden sokkal bonyolultabb, mint ahogy én azt elképzeltem. Mindezt a rémségesen kegyetlen és ijesztő világot úgy tárja elém, olyan óvatossággal, ahogyan egy szülő avatná be a gyermekét a förtelmes titkokba: óvatosan, de őszintén, határozottan, de szeretettel.
    - A szöges ellentéte vagy annak, ahogyan az angyalokat eddig elképzeltem. Nekem azt tanították, minden angyal bosszúálló, dühös, és gyűlölködő. De te egyáltalán nem ilyen vagy.
    Ezt muszáj volt kimondanom. Allena ma este sok mindennel kapcsolatban megváltoztatta azt, amit a világról gondoltam eddig. Zsong a fejem, szinte mindjárt felrobban a sok új információtól, de a lelkem teljesen nyugodt és boldog. Bólintok, tudom, hogy értékes a vérünk. (Briannel még mindig nem beszéltük meg, hogy pontosan mennyire, de egyszerűen... nem akartam előhozakodni vele.)
    A válasza alapján rájövök, hogy sokkal többet tud nálam Gabriel képességéről, ezért nyíltan elmondom neki, mi aggaszt.
    - Néha előfordul vele, hogy... átcsusszan másik dimenziókba a látása. A harmadik szeme miatt. Csak tudni szeretném, hogy... Van-e valami, ami ilyenkor segít rajta, vagy hogy ezt el lehet-e kerülni valahogy. Mert kicsit félelmetes, és aggódom érte.
    Ha nem is tud segíteni ezen, azt akarom, hogy tudjon róla, hogy Gabriel küszködik, és veszélyben van.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Smaragd szoba

    on Kedd Jan. 09 2018, 19:26

    Thomas és Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]


    Nagyon tetszik, hogy ilyen őszinte velem. Sokan nem merik kimondani azt amit ki kéne, amit gondolnak én pedig nem szeretem mikor sumákolnak. Az egyenes, őszinte szó sokkal többet ér, mint egy incselkedő mézes mázas hazugság. Halkan nevetek és szemeibe pillantok kék íriszeimmel.-Sokan elfelejtik az angyalok valódi jelentését és célját. Tudod vannak harcosok és tényleg vannak ilyen személyiségű angyalok ezt nem vitatom. De azt tudom, hogy ők elfelejtik azt amiért mi igazából vagyunk. Van elég gyűlölet, és harag ezen a világon. Fényhozók vagyunk és nem szikrákon kéne élnünk. Hordanunk kéne a fényünket, hogy lámpások legyünk a sötétben. Mert mindig kell lennie fénynek és sötétnek. És bárki bármit állítson ez mindig így volt. De vannak olyan társaim akik olykor hagyják, hogy a fényüket bemocskolják. Ezért lesznek ilyenek...pedig nem ezek vagyunk.-mondom halovány mosollyal az arcomon ahogy lassan lepillantok kerek hasamra és végig simítok rajta majd érzem hogy valamelyik fiam kicsit erősebben rúg meg a kelleténél, mire halkan felszisszenek. Mielőtt megijedne nyugtatóan rá nézek.-Csak rugdalóznak.-mondom ahogy szélesebb lesz a mosolyom. Hallgatom amit Gabrielről mond nekem és lassan eltűnik a mosolyom majd a szoba ajtaja felé pillantok. Mélyet szusszanok.-Tudom, hogy gondjai vannak. Én...nagyon sokszor segítséget nyújtottam felé. De ebben valamiért nem akarja elfogadni a kezemet. Pedig hidd el Thomas, a fél életemet oda adnám, ha elvehetném a képessége árnyoldalait...de ha ő nem kér a segítségemből, és nem hagyja, hogy segítsek....addig én is csak tehetetlen tudok maradni...-vallom meg és annyira elszégyellem magam előtte. Tényleg szeretnék többet tenni Gabrielért de ha nem enged magához ilyen téren nem tehetek semmit....
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Smaragd szoba

    on Vas. Jan. 14 2018, 19:19

    Mint ahogy a mágusoknak, a vámpíroknak, a nephilimeknek, úgy az angyaloknak is két típusa létezik. Talán ez a természet rendje: vannak békések, és vannak nyugtalanok. Vannak harcosok és vannak gyógyítók. Gonoszok és jók. Nézem ezt a gyönyörű várandós angyalt, és úgy érzem, felfogtam az egész világmindenség értelmét. Őbenne, a hasában, megvan ugyanez a kettősség. A szívében is, hiszen démont szeret.
    És ez teljesen rendben van így.
    Kicsit csalódottan sóhajtok, mert azt mondja, nem tud segíteni Gabrielen. A művészet talán már itt kevés, hogy segítsen, és ezt be kell látnom. Nem neheztelek rá emiatt, hiszen olyan csodás lény, mégis ki tudna rá egy pillanatig is rossz szemmel nézni?
    - Ki fogom találni, hogyan segítsek neki. Tartozom neki ezzel, mert ő is rengeteget tett értem. Ha bárki tud ebben segíteni nekem, küldj el hozzá! - kérem, és aztán ha fogja még a kezem, elengedem, de csak azért, hogy lassan és nagyon óvatosan megölelhessem.
    - Köszönök mindent Allena. Nagyon sokat segítettél. Ha tehetek érted valamit, bármikor szólj!
    Aztán elengedem. Szeretném megérinteni még egyszer a hasát, de nem merem, szóval inkább csak finoman elhúzódom, és ha enged a szárnyaival, felállok.
    - És boldog karácsonyt!
    Aztán rámosolygok és magára hagyom, hogy megkeressem Briant. Azonnal el kell neki mesélnem mindent!


    Köszönöm a játékot!

    Re: Smaragd szoba

    on Vas. Jan. 21 2018, 10:41

    [You must be registered and logged in to see this image.]

    Sponsored content

    Re: Smaragd szoba


      Pontos idő: Szer. Jan. 24 2018, 04:33