Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Barclays Center

    Share

    Barclays Center

    on Pént. Jan. 16 2015, 11:15

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Barclays Center

    on Vas. Júl. 19 2015, 01:50


    Chris and Riley



    Nem mindig igaz, hogy a rokonok gyakran találkoznak egymással. Én például eléggé kerülöm Christ, pontosan azért, amit a rangja képvisel. Egyrészt tűnhet úgy, hogy féltékeny vagyok rá és amiatt, de az igazság más. Tartok tőle, hogy kínos helyzetbe kerül, ha együtt látnak minket. Mert nem tudom, hogy tudják-e, hogy a rokona vagyok. Hiszem, hogy igen, de hinni nem elég.
    Általában nem szándékozom őt zavarni, de most valahogy ahhoz volt kedvem, hogy találkára invitáljam. Nem érdekel a sport, de itt még nem voltam, s azt sem gondolom, hogy sok warlock jár a Centerbe. Minek tennék? Csupa unalmas mundane van csak itt.
    Illek hozzájuk, akármilyen keserű is ezt tudomásul venni.
    Semmi álcát nem tudok viselni, mert nincs rá képességem. Élvezem is meg nem is, hogy megbámulják kék pikkelyeimet. Amíg nem kérdeznek rá, addig nem lövöm el a mikroderma hazugságot. Leereszthetném a hajam, de nem teszem. Hadd nézzenek. Majd Chris eltűntet minket, ha annyira akar.
    Teljesen átlagos ruhát viselek, de nyár van, a nyakamat nem fogom garbó mögé rejteni. Ahogyan hosszú lábaimat sem bújtattam széles szárú, bő nadrágba. Farmersortot viselek, nem ízléstelenül rövidet, de nem is térdérintőset. A felsőrészem pedig magasan záródó hátú, elöl V-nyakú, sportosabb kivitelű póló. Fehér. Adjunk a látszatnak, ha már a Barclaysben vagyunk.
    Nem vagyok benne biztos, hogy eljön, de ettől még vettem két jegyet. Emberi szokás szerint arénázzunk, ha már ilyet csinálunk. A pénz nem számít, az Alvilág nem szegény. Odakint várom a jegyekkel, az egyik terelőkarónak támasztott csípővel ácsorogva, magamat kényelembe helyezvén.
    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1265
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Barclays Center

    on Vas. Júl. 19 2015, 19:09



    "Family talk"
    Riley & Én ©

    Először csak némán néztem az üzenetre, hogy Riley találkozni akar velem. Azt hittem, nem a városban van, különben már felkeresem rég. Van más rokonságom is a városban, de azokat láttam és látom eleget, ha drága apám éppen nevelni szeretni szeretne. Velük nem óhajtok találkozni. A helyszínen még inkább meglepődtem, nem vagyok úgy sportrajongó, hogy leülök a hátsómra és drukkolok.
    A helyszínnek és a rendezvénynek megfelelően öltözök, egy rövid ujjú ing és egy farmer megteszi, napszemüvegre szükségem van.
    Időben érkezem, hogy még kényelmesen a nézőtérre ülhessünk, nincs kedvem a tömegnyomorhoz, elég azt elviselnem a Pandemoniumban.
    Kedvelem Rileyt, még ha nem is kötöm az orrára. Elbánt vele a sors bizonyos dolgokban, de nem azt látom, hogy meghátrálna. Hiába rokon, a ritka találkozás miatt feltételezem, hogy a találkozás nem véletlen. És nem azért, ami lennék, hanem aki. A rokona.
    - Szia! Tartósítani akartad magad? – adok neki egy puszit, nem vagyok nyalis típus, de azért csak a rokonom. És nem is most fogok rákérdezni arra, hogy mi járatban errefelé.
    Előveszem a két jegyet, mert én is vettem. VIP, légkondi, kiszolgálás, minden egyéb.
    - Te választasz.
    Akármi is a választás, előre megyek, bár utat törni annyira nem kell, a magasságom és a szélességem besegít, hogy haladjunk.
    - Melyiknek drukkolsz? – nem ostoba kérdés, ha másik csapatnak drukkol, akkor is a sajátomnak fogok, a szolidaritás ilyen formája bennem egyáltalán nincs.
    - Régóta vagy a városban? Csak nincs valakid? – mintha a múltkor kicsit a darkosabb része került volna előtérbe. Éppúgy kivirágzott, mint minden szerelmes nő. Vagy csak önmagára talált.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Barclays Center

    on Pént. Júl. 24 2015, 17:16


    Chris and Riley




    Úgy nézek Chrisre a kérdése hallatán, mint aki megbolondult. Már nem én, hanem ő. Tehát mint egy bolondra, hogy egészen és halálosan pontos legyek.
    - Tartósítani? - öntöm szavakba a kérdést, értetlenségem okául szolgálva ezzel neki. Nevezzen ostobának a világ, de ez a poén nem nagyon ült nekem jelenleg. Mármint biztos ült volna, ha értettem volna. De mivel nem, ezért ez most így esett.
    A puszit azért viszonzom, tőle különösen sokat jelent, mert akármennyire nem vagyunk a mindennapi találkákhoz szokva, ismerem. Tudom, hogy nem egy puszilkodós fajta.
    A két jegyre, amiket elővesz el kell nevessem magam. Tenyeremmel felfelé fordított kezet nyújtok felé.
    - Kérek egy dobókockát. - szólítom fel nem diszkréten varázslásra. Szeretem, ha mágiát használnak körülöttem, bár igazából csak akkor, hogyha én kérem. Így nem esz meg a sárga irigység, meg a féltékenység.
    - Ha páros akkor te nyertél, ha páratlan, akkor én. - magyarázom meg, hogy minek is ez a játék. Persze nekem édes mindegy hol ülünk és a döntésekkel sincsen semmi bajom, de ma játékos kedvemben vagyok épp.
    - Egyiknek sem tudom még a csapatnevét sem. - vonom meg a vállamat, s vallom be eképpen, hogy csak azért hívtam éppen ide, mert szeretem az új helyeket, s ez jutott először eszembe New Yorkon belül az "itt még nem voltam"-ok közül.
    - Te? - kérdezek vissza a szurkolás kapcsán. Nem tudtam, hogy sportrajongó lenne, ezért meglepne, hogyha vehemensen kezdene regélni nekem "kedvenc" csapatáról, ami játszik ma vala.
    - Egy ideje. - vallom be, majd hozzáteszem:
    - Már fel akartalak keresni, de nem vagyunk annyira kompatibilisek egymással, ha érted mire gondolok.
    Biztos vagyok benne, hogy tud a megnövekedett jin-feneladásokról, s talán össze is kötheti így velem, ha elméjébe kúszik, hogy "ilyenmegolyan ifrit" árulja a drogot. Valamiből élni kell, nem fogom elásni magam.
    A kérdés enyhén szólva meglep. Nem tudom hogy jön ez ide, de logikusan kifejtem azért neki, hogy mire is következtetek ezen elővezetéséből.
    - Mivel nagyon is magától értetődőn kérdezed, két okot tudok. Egy: neked van de furának tartod, hogy elkínáltad agglegény életmódodat és nem akarod csak így előadni nekem örömödet, ezért reméled, hogy én is hasonló cipőben járok, csak nem agglegénységgel. Kettő: neked nincs és ez zavar, s reméled, hogy nekem sincs és engem is zavar, s akkor egyetérthetünk. Három: neked van és kérkedni akarsz, tehát reméled, hogy nekem nincs. És végül négy: neked nincs, s féltékenykedni akarsz valakire, hogy van, ezért azt akarod hallani, hogy nekem van. - vállamat vonogatom, álkomolyan adom elő a pontokat, ujjaimon számolva hol tartok. A végére elnevetem magam.
    - Nincs. - Jack nem számít ide, ő egyelőre csak ismerős. - Hát neked?
    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1265
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Barclays Center

    on Vas. Júl. 26 2015, 19:51



    "Family talk"
    Riley & Én ©

    - A nézőtér nem légkondis. A nagy része. – jegyzem meg sokat mondó arccal.
    A felém nyújtott tenyerét nem értem, így is nézek rá, majd egy kelletlen sóhajjal a zsebembe nyúlok. Nem hordok magammal dobókockát, de a semmiből tudok varázsolni. Teljes faarccal teszem a tenyerébe, hagyom, hogy dobjon. Hogy aztán jobban megnézve, rájöjjön, minden oldalán hatos van. Dobókockát kért, arról nem volt szó, hogy minden oldalán egytől hatig legyen a számozás és ne legyen ismétlődés rajta...
    - Ja. – hát akkor olyan mindegy hol ülünk, ennyi erővel a Csomolungmára is mehettünk volna.
    - Az egyiknek drukkolok és mindkettőn nyerek. – ugyanis fogadtam mindkettőre. Még a döntetlenre is. Így mindenképpen én nyerek. Tiszta haszon!
    - Nem, nem tudom, ha nem mondod meg, sok mindenre gondolhatsz. – felelem nemes egyszerűséggel. Majd pont én fogok beugrani a málnásba. Nem vagyok medve.
    Az okfejtésre, hogy miért kérdezem ezt tőle, kis híján elnevetem magam, de csendben maradok, csupán egy mosoly jelzi, hogy veszem ám, amit mond.
    - Szintén. – és ezzel le is zárom a kérdést. Biztos rosszul néztem valamit.
    A VIP helység légkondis, kiszolgálással. Az ablakhoz ülök le, de féloldalasan, hogy közben Rileyra is nyugodtan nézhessek beszélgetés közben. Csak, ha ketten maradunk, kérdezek rá.
    - Szóval... minek köszönhetem a rokoni érdeklődést?

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Barclays Center

    on Szer. Júl. 29 2015, 23:53


    Chris and Riley




    - Csaló gazember! - nevetem el magam. Tetszik ez a megoldás, olyan tipikus Chris, már amilyennek emlékszem rá. Rég találkoztunk, de azért nem annyira rég. Bár kinek mi.
    - Nyertél, ez meg mehet a levesbe. - a mellettünk elhaladók egyikének kezébe nyomom az általam vett két jegyet. - Hé! Hívd meg két haverod, ez ma a szerencsenapod. - kacsintok oda ismeretlenül is, majd sebbel-lobbal fordulok vissza Chris felé, hagyva, hogy a copflibbenés feltárja a mundanek előtt a kék pikkelyeimet. A nyakamon majdnem tetoválásszerűek úgyis.
    - Le sem tagadhatnánk, hogy mik vagyunk. - jegyzem meg, de azt nem teszem hozzá, hogy a jellemünkre, a rokonságunkra vagy a fajunkra gondolok. Tetszik a hozzáállása a fogadáshoz. Én csak amiatt választottam ezt a helyet, mert közel volt, program is, s a mundanek között nem érzem annyira csökevényesnek magam. Erről mondjuk nem nyilatkozom, égesse magát az, akinek nem démoni apja van.
    - Varázs és varázstalan, rémlik? - cenzúrázom a kérdésemet, mert nem vagyunk álca alatt.
    - Ahogy mindig, ugye?
    Ahogy emlékszem sose volt még nője, mármint úgy igazán komolyan egy sem akadt, hogy szóba elegyedjünk azzal kapcsolatosan. Pasija sem, ha emlékeim nem csalnak, de ahogy a sajátomat sem, úgy más szerelmi életét sem nagy elánnal követtem eddig nyomon. Simán tévedhetek.
    - Egyrészt annak, hogy rokonok vagyunk. - hiszi vagy sem, kíváncsi vagyok rá, hogy mi van vele. De ha nem óhajt őszintén kitárulkozni nekem, akkor ezt megette a fene. Nem vagyok az a mindent kérdésekkel elintéző nő.
    - Másrészt kéne egy kis pletyka. Unatkozom.
    Hiába faggatózna, nem tudok konkrétummal szolgálni. A magamfajtának minden információ aranyat ér. Mondhat, amit csak akar. És cserébe kérdezhet is, kinyitom én az énkönyvet, nem para.
    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1265
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Barclays Center

    on Szomb. Aug. 01 2015, 21:26



    "Family talk"
    Riley & Én ©


    Csak felrántom a szemöldököm és fintorgok egyet somolyogva. Sosem voltam szentéletű.
    Akárki, akármit mond Rileyról, jófej. És sokkal elviselhetőbb, mint én.
    - Miért? Letagadnád? – tudom, hogy nem, de azért muszáj volt megengednem ezt magamnak.
    Az ég felé nézek, sóhajtok egyet.
    - Azt még elfogadom magyarázatnak, hogy nehéz természetem van, de éppen rajtad nem fogna ki. De hogy ezen múljon, hogy találkozunk... – megkocogtatom az orrom.
    – Hát úgy ezt érzem. – vagyis azt, hogy bűzlik a téma, de hagyom is annyiban.
    A kérdésre vállat vonok. Sosem voltak a magánéletek kibeszélőjének bajnoka. Túlzottan is királyul tudok hallgatni.
    A rokoni érdeklődésre csak ránézek. Nem tudom elhinni, apám rokonságától annál inkább, a pokol mély bugyraiban, de őket sosem fogadnám tárt karokkal, mint Rileyt.
    - És mire vagy kíváncsi? –  dőlök hátra a székben, tarkóra teszem a kezem.
    - Az pénzbe kerül. De vegyük úgy, hogy a jegy az volt. Vagy családi pletyka érdekel? Kérdezd meg apámat. Ha akarsz pletykát, akkor gyere melózni a Pandemoniumba. Ingyen és bérmentve kapod a legfrissebb pletykákat.
    Fagyit kértem, az összes létező borzalmas ízekkel. Az elnyomásra szolgál az eper és karamell öntet. Utálom a fagyit. A meccset nem is nézem.
    - De mondj már valamit magadról. Hozzak harapófogót?

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Barclays Center

    on Pént. Aug. 07 2015, 20:11


    Chris and Riley




    - Ha érdekeim úgy kívánják, akkor minden további nélkül. Akárcsak te. - vonom meg a vállamat. A válaszom politikailag korrekt, az más kérdés, hogy mennyit gondolok belőle komolyan. Nem is azért tette fel szerintem a kérdést, hogy ezen rugózzunk. Csak könnyed csevegés, amit meg is ejtek, mosollyal ajkaimon.
    - Engem nem zavar a természeted, tudod hogy téged kedvellek a legjobban a családból. - meg egyedül is, de ezt nem fogom odavarrni a mondat végére. A májának jó a mérete testen belül, nem kell azt növeszteni.
    - Viszont az intrikákat csak akkor szeretem, ha kedvemre valók. Az meg nem igazán jó pletykaalap, hogy a főwarlockot kellemetlen helyzetbe hozta egy ifrit rokona. - elhúzom a szám. Engem ez akkor is zavar, mindig zavarni fog, de azért nem zuhanok össze a nagy kisebbségi komplexusomtól. Kincs, ami nincs.
    - Mondjuk mindenre. A családi pletykálkodást kezdhetnéd magaddal, apádat akkor lássam, amikor a pikkelyeket a hátam közepén. - vigyorgok rá. Nem a legkedvesebb rokonom a faterja, amin nincs mit csodálkozni. A magamét is utálom, pedig annak alacsonyabban van az ázsiója meg a segge démoni körökben.
    - Ne legyél már ilyen anyagias! Családban nem számít a pénz. - kacsintok rá. Egyébként nem vetek semmit a szemére, én is így állnék hozzá.
    Szeretem a fagylaltot, hogyha van rajta friss gyümölcs, akkor pláne. Ami nem kell neki, majd megeszem. Ha finnyog, nem kell ezzel tömje magát.
    - És milyen melóval tudnál szolgálni nekem? - vonom fel szemöldököm, megfogva a helyzet praktikus oldalát.
    - Semmi nem történik, nem túl nagy a kereslet arra, amivel szolgálhatok, ezért jöttem vissza Londonból ide. Hátha majd itt fellendül az üzlet. Meg amúgy is, peddzegettek némi vihart a Klávé bilijében. Valóban van benne? - kérdezem teljesen ártatlanl. Tényleg csak a pletykafaktor érdekel.
    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1265
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Barclays Center

    on Kedd Aug. 11 2015, 20:58



    "Family talk"
    Riley & Én

    ©


    Kiadok egy fújó hangot felé, majd elvigyorodom. Eltalálta. Letagadnám, ha szükségét érezném.
    - Ha zavarna, se érdekelne, hogy zavar. Ilyen vagyok, eszed vagy sem. Mint ahogy te olyan vagy, amilyen. – vonok vállat.
    Egy pillanatra elkomorodok. Sosem értettem, mire kell ez a mágiaképesség mánia, de nálam ez két okból kiüti az együttérzést. Egyrészt világéletemben volt mágikus képességem. Másrészt apám folyton tesz erről, hogy tudjam, hogy mikre is képes a képességem. Harmadrészt pedig tojok mindenki véleményére.
    - Egészen addig kellemetlen, amíg nem találkoznak velem. Aki pedig ki mer téged gúnyolni... inkább ne kerüljön elém...
    Apám említésére felsóhajtok és fújok egyet.
    - MMm... mondhatnám én is ezt... ebben csak egy a bibi. Hogy én látom a pikkelyeidet a hátad közepén...
    Vágok egy képet arra, hogy ne legyek anyagias. Hát máskülönben miben mérném a nagyságomat?
    - Pultos, pincér... takarító. – billentem az utolsónál jelentőségteljesen felé a fejem. – Amiben szeretnél tevékenykedni. A kidobó stornó, az nem a te stílusod.
    Klávéra legyintek.
    - Miért, van, amiről nem tudok a Klávéval kapcsolatban? Milyen vihar? – nézek rá érdeklődve.
    Nem tud izgatni a Klávé, csak annyira, hogy ne üssem meg a bokám. Azt nem szeretném.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Barclays Center

    on Vas. Szept. 13 2015, 21:55


    Chris and Riley




    - Jól van na, nem kell leharapni a fejem!
    Nevetem el magam. Nem érzem úgy, hogy megevett volna, de miért ne szájaljak vele? Így ismer, s ha nem így lenne, akkor meg ideje lenne, hogy megismerje az igazi, pimasz valóm. Rokonok között sem hátrány az ilyesmi.
    - Ó, én hős lovagom!
    Teszek úgy, mintha elolvadnék, összekulcsolom ujjaimat, kezeimet arcom mellé emelem és "belehullok" abba az oldalba, amerre megközelítettem az arcfelem. Egészen színpadias, ami azt illeti.
    - És zavarnak?
    Nem hinném, de ha már aléltam az előbb, akkor a visszakérdezgetések mestere is lehetek akár.
    - Pedig elég nagyot szól, ha valakit tűsarokkal tyúkszemen taposnak. De valóban nem vágyom efféle babérokra. Viszont a pult mögött szívesen lézengnék, esetleg néha egy kis színpadi tánc, ha van egy jóképű rudad.
    Direkt fogalmazok így, nyilván nem ő lesz az, aki félreérti, de valljuk be, nálam a vérfertőzés sem volt soha tabu.
    - Seftelhetek is, vagy az tilos?
    Tudja, hogy mivel foglalkozom. Ha nem árulhatok semmi jin-fenfélét, akkor a munka már nem is olyan izgalmas nekem.
    - Nem tudom, hogy mi az, amit tudsz. Igazság szerint csak felvetődött bennem a gondolat, hogy miképpen sikerült egy Árnyvadásznak azok után gáttal az elméjében rejtőznie a Klávé elől abszolút nem direkt, hogy az a Fray lány olyan nagyot aratott. Nem kezdték el keresni az eldugott tagjaikat? Apropó.. ismersz egy bizonyos Kátyát?
    Izzítom be kérdezősködéssel mindazt, amit Jacktől hallottam nem is olyan rég.
    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1265
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Barclays Center

    on Csüt. Szept. 17 2015, 19:44



    "Family talk"
    Riley & Én
    ©️

    Visszavágnék, de inkább elnevetem magam.
    A jelenetet végig nézem. Fogalma sincs, hogy mennyire gyönyörű, ha nem lenne olyan belülről, amilyen. Igazából... az sem zavar. Jól elvagyunk, én sem vagyok egy Hófehérke jellem.
    - Te nagyon hülye vagy. – nevetek tovább.
    - Ja. Mint ahogy másokat a mosolyom. – húzom mosolygásra a számat, ami már alapjáraton is macskamosolyú száj, hát még így. Ennyire zavar engem az ő pikkelykészlete.
    - Van rúd, több helyen is, a helyedben inkább a magánboxokba mennék, oda fizetősebbek hussannak be. Pult van három is, kedvedre váltogathatok, mint mások... – azt. A rudat értem, és ki is nézem Rileyból a második utalást, ennek szól a vigyorom is.
    - Nem csak te seftelsz ott. Mondhatom, hogy igazi bűntanya. Ha nem tudok róla... nagyon, akkor fedezni is tudlak és nem hallottam, láttam semmit. – voltaképpen mindenről tudok, ami ott történik, és démonvérű lévén, pártolom is, hiszen ezért is vettem át az üzlet vezetését.
    - Tojok az árnyvadászokra. – Kátyára azonban felrobban egy pohár a tálcán. Sóhajtok egyet és újra pohárrá alakítom vissza. Hozzá kell szoknom.
    - Bizonyos Kátya nevűt nem ismerek. – sandítok rá.
    A meccsbe sokszor belemerülök és Riley csipkelődésébe is, jó érzés felszabadultabbnak lenni, még ha sosem mutatom az igazi arcom. Azt egyszer tettem és képen törlés lett a vége. Soha többet.

    //Köszönöm a játékot! léécci //


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Barclays Center

    on Vas. Dec. 13 2015, 23:29

    To Shuusei

    Nem tudom, hogy mit érzek az emberek iránt. Gyűlöletet vagy tiszteletet? Gyűlöletem nagyon régre nyúlik vissza, amikor átadtam az embereknek a harci tudásomat, a háború művészetét, hogy meg tudják magukat védeni az alvilágiak ellen. Akkor azt hittem, hogy helyesen cselekszek, de nem. Hátba szúrtak, a kapott erőt egymás ellen használták. Háborúzni kezdtek, gyilkolni egymást, így szabad utat engedve a sötétségnek. Megnyitották azt az átjárót a szívükben, amit a bűnök éltetnek. Drog, alkohol, cigaretta és még sok más dolgok. Tudom, hogy nem csak az én hibám miatt van ez, hanem a drága Háború is hozzájárult egy kicsit, hogy így alakuljanak a dolgok. A halandók miatt fokoztak le engem Trónra. Erre nem is nagyon szabadna panaszkodnom, mert nem Őrangyal lettem, hanem csak egyet csúsztam lejjebb.
    Miért tisztelem őket? Nem mindet, csak azokat, akik az élet bajait úgy meg tudja oldani, hogy nem szeg meg egyetlen egy szabályt sem. Azt aki, ha elhalálozik a lelke gyönyörű és tiszta marad, s nyugodt szívvel engedhetjük be a Mennyek kapuján. Nagyon kevés ilyen ember van már a világon, de legalább nem minden földi lény jut a Pokol peremére, így néhány ember lelke megmenekül. Nem fogják nap, mint nap megkínozni, míg a maguk képére nem formázzák a lelket. Na meg épp az építészet miatt is tisztelem őket, csodaszép építmények vannak a világon. Mint például a Barclays Sportaréna, ahova épp vesszem az irányt. Mindig is szerettem a sportokat, mindig ott voltam még az Ókorban is, amikor Olimpiát rendeztek. Ott voltam mikor először léphettek be nők is az arénákba, nézni a megélhetésért küzdő fiatalokat, akik akkor nagyon sokszor életüket is vesztették. Az öltözékem egy ülepes fekete nadrágból, egy fehér V-nyakú pólóból, egy fehér tornacipőből áll. A póló felett van egy fekete szövetkabát, ami nincs begombolva.
    Mikor megvettem a jegyet, beülök a középső sorba és onnan kezdek drukkolni.
    - Hajrá Arsenal!

    Re: Barclays Center

    on Pént. Dec. 18 2015, 23:23

    Gadreel

    Forgalmas ma az emberi világ, ezt már abból megállapítom, hogy az emberi testemnek fenntartott kis lakásból kinézek az utcára. Elég sok mindent látni, de leginkább hogy az emberek rohannak, kezükben telefon, vagy a fülükön headset, és észre sem veszik mindazokat, akik és amik mellett elmennek, egyszerűen a rohanás közben elfelejtik értékelni azt a természet adta lehetőséget, és csodát ami ingyen van, és amiért nem kellene a kisujjukat sem mozdítaniuk, és mégsem látják. Néznek, látnak sok mindent, de amit kellene, arra minden szem vak. Megrázom a fejem, és inkább kilépek a fénybe, a lakás homályából. Elvegyülök, kényelmes utcai viseletben járok, nem vagyok feltűnő, de szakadtnak sem jellemezném magam, és nem kell sok hogy megunjam. Mert unalmasak. Szemeim megakadnak egy plakáton, amik meccset hirdetnek az egyik sportarénában, a Barcleyban, így inkább oda megyek. Az épület előtt sok az ember és a biztonsági, de csapnivaló a figyelmük, egy csoport közepébe vegyülve bejutok mindenféle átvizsgálás nélkül, és sétálok mikor kiszúrok egy ismerős alakot, mire ajkaim megrándulnak, mintha mosoly születne és halna meg rajta egyetlen pillanat alatt. Mellé sétálok.
    - Arsenál mi? Miért pont azok? - kérdezem, ahogy pillantásom a pályára szegezem az angyali társam mellől. Nem igazi társ, csak fajtárs, és fivér ahogy tetszik. Viszonylag kedvelem őt azt hiszem, nincs belebolondulva az emberekbe, mint az őrangyalok többsége.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Barclays Center

    on Szomb. Dec. 19 2015, 10:10


    Shuusei & Gadreel


    Gyerünk fiúk, lőjetek már egy rohadt gólt, egy másodosztályú csapatnak nem igaz, hogy nem megy. Ilyen játékkal akarnak ezek Bajnokok Ligája csoportkörösök, lenni. Mindig is nagy focirajongó voltam, láttam a legelső meccset, ami csak ilyen próba játék volt, a szabályok megalkotása, a pálya elrendezése miatt. A II.Világháború idején voltak a jó meccsek, akkoriban nem bundázták meg a dolgokat, nem merték. Most? Egy kis pénzt odaadnak a bírónak és már ki is kapott a bajnokcsapat. Undorító. De az a baj, hogy nem csak ebbe a sportágba van ez így. A legtöbb csapatsportban bundázás van. Akárki akármit mondd ez így van. Hirtelen körülnézek, egy ismerős energiát kezdek érezni. Angyal. De vajon ki lehet az? Mikor egyre közelebb van, már tudom, hogy ki ő. A szám mosolyra húzódik, őt kedvelem. Ugyanazokat a nézeteket vallja, mint én, vagyis nagyjából. Én minden ember utálok, ő meg csak azt kedveli, aki méltó rá.
    - Ha már az Arsenál otthonában vagyunk, akkor hát kinek szurkoljak? Nevetek, megpaskolom a mellettem lévő helyet, jelezve, hogy üljön le. Itt a halandók világába át lehet ugrani a felettes-beosztott szerepet. Nem szeretek amúgy se parancsolgatni, főleg olyanoknak, nem akiket kedvelek






    Re: Barclays Center

    on Kedd Dec. 22 2015, 00:58

    Elnézem a lelátót, majdnem tele van, és az én helyem is hamis hely, de senkit nem érdekel, és nem foglalkoznak velem, túlzottan, elveszek a tömegben, mint mindig is tettem. A meccset nézem, és közben a mellettem lévő angyalt is, nem vagyok ellensége a saját fajtámnak, bármilyen hidegnek is nézhetek ki, nem vagyok teljesen érzéketlen, csak más rangsorom van. Ami teljesen érthető is szerintem, és elmosolyodom, ahogy már a sokadik gól helyzetet nem használják ki. Mennyi mennyi mi lenne, mi lenne ha bemenne a labda? Ha mi nyernénk? Ha kijutnánk világkupára? Ezernyi kérdés, mely talán foglalkoztatja a játékosokat, és amik számomra, oly üresen csengenek. És aztán? Aztán mi lesz? Inkább Gadreelra fókuszálom a figyelmem, és ahogy válaszol, elgondolkozom. Arsenal, csak egy csapat, miért lenne más?
    - Nem tudom, mondjuk nekem nem mondanak sokat ezek a csapatok, a sportok mindig is inkább a te szenvedélyed volt, nem az enyém - hagyom rá, és figyelem, ahogy a hazai csapat végre valahára, nagy nehézségek árán bevisz egy gólt.
    - Mi a helyzet az alvilágiakkal? - érdeklődök, ahogy egy elejtett kis zászlót veszek fel és integetek vele, ha már mindenki ezt teszi.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Barclays Center

    on Csüt. Dec. 24 2015, 20:12


    Shuusei & Gadreel


    Kíváncsian pillantok Shuuseire.
    - Van jegyed? Vigyorogva kérdezem a társamat, van egy olyan gyanúm, hogy belopózott a biztonsági őr mellett. Ezért kedvelem őt, nem fél áthágni a szabályokat, nem fél kockáztatni. Mikor végre gólt lő az a csapat, akinek épp szurkolok, felpattananok a székembe és ordítozva énekelem az eredményesebb csapat indulóját. Na, igen, senki nem nézné ki belőlem, hogy a földdel egyidős angyal vagyok, aki a főangyalok közé tartozik. Szokták mondani, hogy nem a rangomnak megfelelően viselkedek, de túlságosan nem érdekel. Attól függetlenül, hogy magas pozícióban állok, nem kell karót nyelnem és parancsolgatnom folyamatosan.
    - Ez nem sport barátom, a sport az Olimpiával kezdődött és a gladiátor harcokkal ért véget. Te akkor még nem léteztél, de ha azokat láttad volna, akkor te is szeretnéd ezt a dolgot. Pillantok a társamra, tök öregnek érzem magam mellette, évmilliókkal idősebb vagyok nála. Sajnálom, hogy nem látta az akkori embereket, az akkori csatákat, háborúkat. Szép évszázadok voltak azok.
    - Rengeteg démon előmerészkedett, és nem a kicsik. Nagyhatalmúak, és erősek. Szóval a szokásos, szarban vagyunk. Nevetek Shuura.







    Re: Barclays Center

    on Szomb. Jan. 09 2016, 23:08


    "Idézz ide valamit, hadd örüljenek neki vagy őrüljenek meg tőle."
    Gadreel & Shuu ©
    A figyelmem olykor a pályára is koncentrál, de leginkább az ember tömeget nézem, ahogy szurkolnak, és csatakiáltásokkal éljenzik a kedvencüket, vagy fújoggnak arra, aki véleményük szerint nem teljesíti jól a feladatát. Ellentétes lények, sosem fogom megérteni a gondolkozásukat teljesen. Mégis van bennük valami szép, de nem mindenkiben. Meg kell keresni, csak olykor nem érzem hogy ezt nekem kellene tennem, mint most sem.
    - Szerinted? Természetesen nincs - mosolyodom el, mert nem éreztem szükségét, ennyire emberi tevékenységet folytatni, ha megoldhatom máshogy is. Nem jelentett túl nagy kihívást, hogy a felfordulásban, észrevétlen becsusszanjak egy csoport közepében. Észre sem vették, ha meg mégis, bottal üthetik a nyomom, képes vagyok eltűnni a halandó szemek elől. Gadeelra pillantok ahogy éljenezni kezd és ugrálni, mert pontot szerzett a csapat, aminek szurkol. Elnéző mosollyal ajkamon fordulok a pálya felé, és a nem rég szerzett kis zászlót lengetem, ami egyezik a pontot szerző csapat színeivel. A megérzés.
    - Nem léteztem, de ahogy így elnézem, eléggé más fordulatot vett, azt mesélték régen egyszerűbbek voltak a sportok, de több volt a tétje. Azaz több értelme is volt, nem úgy mint napjainkban, amikor csak a hírverés megy - sóhajtom, mert szoktam nézni a televíziót, és abban látok ilyesmiket, hogy mennyire elfajult a sportolás természetessége.
    - Csodálatos. Komolyan, nem elég hogy nézem ahogy az emberiség kipusztítja önmagát, még a nagyobb démonok is előtolják a képüket. Teljes a boldogságom, komolyan... - mosolyodok el kissé szarkasztikusan. Nem is tudom mi lenne, ha pár napig békesség lenne, és senki/semmi nem akarna megölni senkit/semmit. Valószínűleg túl nagy kérés, mert nem volt rá még példa az idők folyamán.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Barclays Center

    on Szomb. Jan. 23 2016, 20:31


    Shuusei&Gadreel


    Úgy, mint a barátom, én is az embertömeget nézem. De az én szememben csak a megvetést, a gúnyt lehet látni. Az én belátásom szerint, ők csótányok. Eltaposandó lények, akik nem érdemlik meg az Úr áldását, az ajándékát. Az életet. Én nem látok bennük semmilyen szépséget, számomra undorítóak. Visszaélnek a Teremtő szeretetével. Ha tehetném, elpusztítanám mindet. Mert ezek csak azt érdemelnék. Sohasem titkoltam az álláspontomat a Fivéreim előtt, de a legjobban csak a mellettem ülő férfi ismer. Mert ő az egyetlen, aki közel áll hozzám. A válaszán elnevetem magam, valahogy sejtettem, hogy ez lesz a válasza.
    - Nincs? Jó, akkor keresek egy biztonsági őrt, és megyek, beköplek. Mondom neki játékosan, az arcomon óriási nagy vigyor látható. Természetesen ezt nem teszem meg, bár jó móka lenne, ha Shuuseihez menne az egyik kidobó, hogy kivigye az arénából. Kíváncsi lennék a barátom arcára. Vicces lenne, de nem. Szegény még hozzá se tudna érni, mert a Testvérem küld egy csúnya nézést felé, és már szaladna is el.
    - Igen, az akkori gladiátor harcok voltak az élvezetesek. Meg az, hogy pucéran kellett nézni, mert a nők sokszor megpróbáltak belógni. Hiszen akkor még nem volt egyenjogúság, ők nem nézhették. Igen, ott nem voltak egyéni díjak, mint most. Ott a díjad az volt, hogy élhettél tovább. Miután elmondtam a helyzetet neki, csak nézem az arckifejezését. Kíváncsi vagyok, hogy mit olvasok ki belőle. Aztán csak elmosolyodom.
    - Azt csiripelték a madarak, hogy Harag előjött. Vele nagyon kell vigyáznunk. Főleg úgy, hogy kezdek berozsdásodni. Az utolsó mondatomat vigyorogva mondom.




    Re: Barclays Center

    on Kedd Feb. 02 2016, 20:23


    "Szerintem, ha valaki elég merész, hogy valóra váltsa álmait, már győzött, mindegy, hogy végződik."
    Gadreel & Shuu ©
    Pontosan tudom hogy Gadreel hogyan vélekedik az emberekről, és valahol egyet is értek vele, azonban mint mindig, néha akadnak olyan kivételes alakok, akikre érdemes egy-egy pillantást vetni. Mint amilyen tiszta szívű nő Latisha volt. Ő igazi kincs volt, de sajnos mára már nem emlékeznek rá, egy feljegyzés lett minden, ami egykor volt, egy név ami oly kedvesen gördült ajkaimról. Majd egyszer, mesélni fogok a fiamnak róla, ha találkozunk, és kíváncsi lesz, ki volt az édesanyja, addig azonban...
    - Komolyan azt hiszed hogy ki tudnának dobni innen ha beköpnél? De nem fogsz, mert ha mégis akkor megsértődök, és szurkolhatsz itt egyedül, a sok unalmas ember között - vigyorodom el én is, és meglengetem a kis papír zászlót, amit szereztem, és szerencsémre egyezik is a jelenleg jobban teljesítő csapat színeivel. Bár nem igazán köt le a játék, nem is vagyok benne biztos hogy miféle meccs ez,
    - Egészen pontosan miféle játék is ez amit nézünk? - kérdezem angyali barátomtól, akivel talán a legjobban jövök ki. A többsége vagy rajong az emberekért és örömmel vegyül el köztük, vagy a földre sem teszi a lábát. Igazság szerint meg tudom érteni azokat is, akik nem kíváncsiak erre, de engem érdekel, ha már Raziel fivérem a vérét adta az embereknek, hogy új fajt teremtsen, olykor ránézek a munkásságára.
    - Régen még volt tétje. Most mire megy ki? Melyiknek fizetnek többet? Értelmét vesztette az egész versengés - sóhajtom, mert bár nem voltam ott, de olvastam róla, és vannak elképzeléseim egy középkori, vagy éppen ókori sportágról. Én a a japán sógunok idején születtem, vagy keltem életre, és érthetően jobban foglalkoztatott az a korszak, mint az előtte való. Gadreel szavaira enyhén összeráncolom a szemöldököm.
    - Harag? Annak meg mi dolga itt? Egyre több Nagyobb Démon kerül elő, azt hallottam Háború és Hazugság vagy Belial is itt van. Akárhogy is nevezi magát - teszem hozzá, de a végére csak nevetek.
    - Hát amilyen véncsont vagy, nem csoda. Csak fel kellene rázni valamivel magad, máris nem lennél rozsdás... - válaszolok ahogy orgonaszín pillantásom visszatér a pályára. Hogy is volt?
    Hajrá Arsenal!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Barclays Center

    on Hétf. Feb. 15 2016, 20:32


    Shuusei&Gadreel


    Tudom, hogy Shuuval félig meddig egyező a véleményünk, arról, hogy milyen eltaposandó lények az emberek. Csak azért nem teljesen, mert ő szerinte még léteznek olyan halandók, akik megérdemlik a megbecsülésünket, és az odafigyelésünkre. A mellettem ülő angyal, nagyon régóta a barátom, mindent tudok róla, még azt is, amit nem mondott el nekem. Tudok a kis románcáról, azzal az árnyvadász nővel, és tudom, hogy született belőle egy lurkó. Nem mondtam el senkinek ezeket, mert nekem nincs jogom rá, majd, ha akarja, kitárja lapjait a többiek előtt. Én pedig addig úgy teszek, mintha nem tudnék semmit.
    - Hát figyelj, lehet, hogy idejön egy két ajtós szekrény, és mindkettőnket kidob. Aztán pedig, majd szárnyalhatunk el innen szégyenünkben. Nevetek fel.
    - Megtennéd, hogy itt hagysz? Ilyen barát vagy te? Szégyelld el magad, vonulj a sarokba. Vigyorogok rá, és főleg akkor van óriási mosoly az arcomon, amikor meglengeti a kis papírzászlót, és beleéli magát a szurkolásba, várom, hogy feltegye azt a kérdést, amire mindketten várunk.
    - Már vártam, hogy mikor kérdezed meg barátom. Focit nézünk. Elég szórakoztató sport, huszonkét ember kerget egy bőrgolyót, mindkét csapathoz magával, cserejátékosokat, ha sérülésre kerül a sor, vagy ha valaki elfárad. Háromszor cserélhet egy együttes. Vannak kiállítások, meg figyelmeztetések. Ez első a piros lap, a második a sárga lap. Két sárga, egy piros. Az nyer, aki bejutatja a lasztit, azokba a kapukba. Így érted? Vázolom fel neki dióhéjban a játék alapszabályait, így talán jobban meg tudja érteni a pályán látottakat. A halandóknak csak ez a műve tetszik nekem, az, hogy kitaláltak a sportot. Ez tényleg zseniális ötlet volt.
    - Rátapintottál a lényegre, most már csak az számít, hogy ki fizet többet a szövetségnek, vagy a bírónak. Az pedig nyerni fog. Ennyi az egész. Vonok vállat, miközben én is szermányolok egy zászlót, és meglengetem.
    - Nagy a mozgolódás, nagyon nagy. Ezek készülnek valami nagyra, valami gonoszra. Vesztésre állunk Shuusei. Tudom, hogy itt van Háború is, vele találkoztam. Hát mit ne mondjak, talán nálam is erősebb. Őt egyedül nem fogom tudni legyőzni. Segítened kell nekem, mint a régi szép időkben. Teljesen komoly most az arckifejezésem, azzal a démonnal való találkozás eléggé felborította az agyamban a békét. Nem tudom, hogy hova tartozok.
    - Akkor segíts engem felrázni, te fiatalember. Az arcomra egy vigyor varázsolódik, és egy kósza pillantást vetek a pálya felé is.



    Re: Barclays Center

    on Vas. Ápr. 17 2016, 23:00


    "Szerintem, ha valaki elég merész, hogy valóra váltsa álmait, már győzött, mindegy, hogy végződik."
    Gadreel & Shuu ©
    Megértem Gadreel gondolatait, bár nem osztom teljesen, hogy minden ember értéktelen, és nem érnek semmit. Én hiszem, hogy vannak olyanok akikben megvan Raziel akarata és tiszta szívük és lelkük, mint az egykori társamé, aki ugyan nem volt hivatalosan az, de megkedveltem, és ennek eredménye is lett. Jericho, aki mára férfivá nőtte ki magát, és remélem anyja vonásai tovább élnek benne.
    - Ha ide jönne is egy kétajtós szekrény, ő menne el megszégyenülve, nem mi. Ahhoz hogy minket kidobjanak kicsit több kellene, és nincs kedvem repkedni sem ami azt illeti - kuncogok ahogy ebbe jobban belegondolok. Nem sok esélye lenne, még a földön járva is sokkal nagyobb erőt birtoklok mint az emberek vagy nephilimek.
    - Én? Meg hát... hol is van itt egy sarok? - nézek körbe, hogy aztán ott össze tudjam magam szégyellni ahogy mondta. Ezek a kis ugratások hétköznapinak számítanak, és ilyenkor az én jeges érdektelenségem is alább hagy kicsit, Gadreel ismer, tudja milyen vagyok, tőle nem kell tartanom a három lépés távolságot. Mert ő is olyan mint én.
    - Ahha, értem, szóval gyakorlatilag egymástól kell megszerezni a labdát, és a csapaton múlik hogy mennyire tudnak összedolgozni hogy elérjék a kaput... - foglalom össze, mert a magyarázata alapján tovább gondoltam, és levontam a következtetést, hogy ez nem véletlenül csapat játék, hanem van mögötte más is.
    - Szomorú, hogy idáig jutott a mozgás öröme, a test szabadsága, hogy ezt is a pénz szolgálatába állítják - pillantok a pálya felé, ahol egy játékos egészen közel jár a kapunak nevezett dologhoz, és be is rúgja a labdát. Gondolom ennek most örülni kell, mert szereztek egy pontot, vagy valamit a többiekkel szemben.
    A következő témára viszont lekonyul a szám széléről a mosoly, nagyon is valós fenyegetés, és barátom komor szavai igazak. Sajnos.
    - Tudom, én is hallottam ezt azt. Háború az még hagyján, önmagában elég nagy fenyegetés, de nem rég hallottam Hazugságról is, meg több kisebb démonról is akik emberi alakot képesek felvenni. Eléggé aggasztó, és nem is kérdéses barátom, melletted fogok állni harcban - mosolyodom el halványan, amolyan megerősítésként, nem hagyom egyedül. Ez a mi harcunk, és meg is fogjuk vívni.
    - Ó ezer örömmel felrázlak, Öreg... - nevetek fel magam is egy kicsit, és igyekszem nem foglalkozni a hátamba nyomódó nővel, aki éppen a sorok között passzírozza át magát.
    - Mi lenne ha mi is beszállnánk? Láthatatlanul természetesen... - vetem fel, mert nem vagyok éppen egy szent. Szeretek olykor megkerülni szabályokat.

    Re: Barclays Center

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:36


    Sponsored content

    Re: Barclays Center


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:45