Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 5:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Médianegyed

    Share

    Médianegyed

    on Pént. 16 Jan. - 11:22

    First topic message reminder :

    Médianegyed
    avatar
    Dylan Crawford

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 285
    Foglalkozás : khm, egyéni vállalkozó...

    Re: Médianegyed

    on Szer. 15 Júl. - 12:35

    Nick és Crawford


    *A következő napirendi pontnak a többinél jóval lelkesebben vágok neki. Abban a pillanatban, hogy a "feketével tetovált alak" lövöldözéséről hallottam, forrt bennem a méreg a kis buzi nephilimek iránt. Az egy dolog, hogy megpróbálják kicsinálni a nőmet. De hogy ezt ráadásul így és ekkor tették: a távollétemben, a nő teljes kiszolgáltatottságában, amikor sem fizikai, sem mágikus képességeit nem tudja használni, s még ekkor is csak távolról merték volna leszedni... na, ez odabaszott. Ennyit a csipkés kis becsületességükről, amivel olyan rohadtul nagyra vannak ezek a fennhéjázó kis senkik. Alig többek az embereknél, mégis úgy járnak-kelnek, mintha ők fingták volna a passzátszelet.*
    *Itt Manhattanben, a drágalátos Intézetük közelében van a legnagyobb esélyem elcsípni egyet, mármint anélkül, hogy közvetlenül ajtajukon dörömbölnék, de az csak a második lépés lesz. A hivatalos ügyintézés. Előbb viszont megadom magamnak a lehetőséget, hogy úgy érdeklődjek, ahogy egyébként magamtól tenném. Kidobom magam köré az érzékelés hálóját, és arrafelé veszem az irányt, amerről egy kevésbé-szürke jelet érzékelek. Lehajtott fejjel sétálok felé, rá sem pillantva, mintha nem is látnám - akár a rejtőzése okán, akár azért, mert én magam annyira el vagyok foglalva magammal, ahogy a félzombi emberek szoktak lenni. Nem nagyon érezheti rajtam származásom, az erőmet szorosan magamban tartom, s még egy álca rezgéseivel sem hívom fel magamra a figyelmet, a füleimet a rájuk fésült hajam takarja csupán, a többihez meg nem kell mágia. Elmegyek a szembejövő nephilim mellett, de csak azért, hogy azonnal visszaforduljak, és megragadjam a grabancánál, s ugyanekkor kicsapjak magunk köré egy álcát, ami távol is tartja tőlünk a többi halandót. Egyelőre nem akarok kárt tenni a fickóban, így ha sikerült megfognom, csupán a falhoz taszítom.*
    - Gyere csak, nephilim, beszélgessünk! *"invitálom" megtévesztően nyájas hangsúllyal, még mosolygok is hozzá, bár abban nincs sok köszönet. Hagyom, hogy lássa a méregfogaimat. A csupafekete, laza ruhám neki nem nagy szám, az árnyvadászok is folyton effélének kinéző cuccokban nyomulnak, és én egyébként sem a kinézetemmel szoktam mély benyomást tenni a környezetemre, inkább a bunkóságommal.* - Mi a szart képzeltek ti magatokról, he? *szegezem neki a kérdést, cseppet sem zavartatva magam akkor sem, ha gőze sincs, mit akarok tőle. Mindjárt arra is rátérek.*
    avatar
    Nick Thornton

    Faj : Mágus
    Rang : Harcos
    Kor : 26

    Re: Médianegyed

    on Pént. 17 Júl. - 0:58

    Crawford és Nick


    Ezer éve nem kapcsolódtam ki. Jó ideje érzem, hogy rám férne már. Folyton csak a munka. Semmi szórakozás.  Talán ezért határoztam el, hogy kiszellőztetem a fejem, és sétálok egyet. Ritkán teszem.  Mostanában mindenhol zsákutcába futok. Nem elég, hogy nincs használható nyom a szüleim ügyében, még a démonvadászat is szünetel. Vannak időszakok, amikor nem tudok mit kezdeni az őrjítő tehetetlenséggel. Ma is szinte az egész napot az intézetben töltöttem. Most épp a könyveket, és az internetet bújtam. Sosem tudhatjuk, mire akad az árnyvadász a sorok között.  Azt hihetnénk, hogy hasztalan időtöltés mindkettő. Pedig egyáltalán nincs mindig így. Több ügyben volt már a segítségemre valamelyik írott szó, vagy a világháló. Olykor rejtett információk tömkelegét találhatjuk, ha alaposan figyelünk a megbúvó jelekre.  De ma semmi. Csak csend vett körül, és reménytelenség. Szinte égette a tenyeremet a sok lap, és a hallgatás. Amikor már közel jártam a spontán gyulladáshoz elmentem edzeni a srácokkal. Az Intézetben mindig találni néhány vadászt, akik szívesen benne vannak egy kis erőfitogtatásban. Amikor ennyire elönt a düh, jól jön egy kis adrenalin. Ma ezt sem élveztem. Annak ellenére sem, hogy több sportágban is megütköztünk, és az íjászatban megint én nyertem. Ez általában jó érzéssel tölt el. Az emlékek miatt. Apa tanított rá. Mintha velem lenne ilyenkor. Megnyugszom tőle. De most még ez sem csillapította az olthatatlannak tűnő dühöt, ami fellobbant bennem. Egyszerűen gyilkolhatnékom van. Pusztítani. Mindent. Bármit. Bárkit. Az elmúlt évek alatt többször elfogott ez az érzés. Félek, hogy ilyenkor kárt tudnék tenni ártatlanokban is. Muszáj kikapcsolódnom. Elmenni innen. El a testvéreimtől. El a vadászoktól. Kerítenem kell némi piát és egy nőt. Végső mentsvárként ez általában lecsillapít. Bízom benne, hogy most is. Olyannyira a gondolataimba merülök, hogy észre sem veszem a közelgő veszélyt. Még a gyanú szele sem érint meg. Teljesen váratlanul ér, amikor egy fickó megragad a nyakamon keresztül és a fal felé taszít. Azonnal beindulnak az érzékeim. Nem vadász vagy ember, de még csak nem is démon az illető. Sokkal sötétebb teremtmény. Egy warlock. Vajon mi ütött belé? – fordul meg a fejemben. Én aztán nem ártottam neki. Ez egészen biztos. Védekezésképp felemelem a kezem. Nem kezdek harcba egy ilyenfélével.  Nem vagyok gyáva, sem ijedős, de értelmetlen verekedésbe nem szándékozom belemenni. Főleg, hogy azt sem tudom, miért meresztgeti rám ilyen vészjósló bájolással a szemeit. Ismerem a behízelgő modorúkat. Ha kedvesnek akarnak látszani, akkor a legveszélyesebbek. Sosem teszik őszintén. Mindennel céljuk van. Jobb lesz kideríteni mit akar tőlem. Ha nagyon muszáj  hát harcolok Vele. De nem szívesen. Vajmi kevés esélyem lenne. Bár sosem lehet tudni.
    – Jönnék én, ha nem Te vinnél, Warlock. Szép szóról még nem hallottál? Nem mondom, hogy haverkodjuk, de ha egyszerűen megszólítasz, akkor sem futok el. Képzelni? Hmm.. most, hogy  így kérdezed, én ma leginkább azt képzeltem, hogy elmegyek egy bárba, megiszom pár sört, és felszedek egy nőt. A többit nem ragoznám, biztos el tudod képzelni. - nevetek rá. Hiába a poénkodás visz egyszer sírba. Sebaj, valamiben meg kell halni. Nem igaz?
    avatar
    Dylan Crawford

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 285
    Foglalkozás : khm, egyéni vállalkozó...

    Re: Médianegyed

    on Pént. 17 Júl. - 21:09

    Nick és Crawford


    *Ez sokkal könnyebben megy, mint amire számítottam. Az árnyvadászok igen szeretnek a harci képességeikkel kérkedni - talán ez a díszpinty nem egy a legjobbjaik közül, vagy a hencegő mellverés is csak a színjáték része, mely átszövi az árnyvilágot. Nem izgat különösebben, nem vagyok politikus, sőt, hánynom kell az intrikáló hülye fejüktől. Nincs jobb dolguk, fordulnának fel... én ha tehetem, inkább az egyenes megoldások híve vagyok. Mint most. Mennyivel simább ügy falhoz kenni ezt a gyászhuszárt és kiszedni belőle, amit akarok, mint kérvényeket írkálni meg körbe-körbe járni a fejesek között! Alkaromat szinte kényelmesen támasztom meg a gigája alatt, ne tudjon túlzottan ugrálni, bár elsőre nem is próbálkozik vele. Okos ez a kis tejfelesszájú, legalábbis ebben. A dumája alapján már nem vonnék le messzemenő következtetéseket az elmeállapotát illetően. Ki olyan barom, hogy nyílt fenyegetéssel szemben ennyi szájtépéssel reagáljon? Látszik, hogy sose járt valódi háborúban, már csak nevelő célzattal is el kéne durrantaniuk egy-két lövést a seggük alatt egy MP 40-essel. Vagy még inkább valami nagyobbal, de én anno azzal szerettem a legjobban lődözni. Géppisztoly volt a javából, öregem! Vagy felállíthatnának egy lövészárkot a drágalátos intézetükben, és akit elkap az MG 34/41-es sortűz, az elbúcsúzhat a leszakított végtagjaitól. Áh, egy ilyen edzést még én is szívesen levezényelnék nekik...*
    - Nem udvarolni vagyok itt, kölyök *mordulok fel, hiába, a szép szavak nem az én terepem. Még a nőmnél se sűrűn jön be, pedig nála legalább igyekszem. Vagyis azt tettem. Hogy most mi lesz, az még a jövő zenéje, értelemszerűen. A többit már szóra sem méltatom, csak a körülöttem lehűlő levegő jelzi, hogy nem vagyok elragadtatva.*
    - Akkor hadd fejtsem ki. Hogy merészelte a fajtád minden ok nélkül megtámadni a nőmet?! *Hidegen, szinte higgadtan buknak elő belőlem a szavak, éles ellentétben azzal a mardosó dühvel, amit magamban érzek, s amivel az erőm táncol körülöttem. Annak se tetszett, hogy nemrég olyan határozottan szorítottam vissza, hát most kiéli magát, én meg hagyom. Amilyen intenzív halál-érzet leng most körül, simán ráhozza a frászt még a halandókra is, pedig előlük azért a nagyját letompítja a körénk húzott álca. Nem is jön a közelünkbe senki... még ha nem is értik, miért nem, de valahogy sokkal sürgősebb dolguk akad másfelé. De egyelőre meg sem karcolom vele a nephilimet, csak hagyom, hogy érezze.* - Azt hiszitek, hogy tétlenül fogom nézni? Ez a drágalátos Törvényetek ellen is való... *figyelmeztetem, bár hogy minek? A szabályaikkal ők sokkal inkább foglalkoznak, mint én, és rohadtul nem érdekelne, hogy szabad vagy sem, ha a kezem közé kapnám a lövöldözőt, hát kéjes örömmel préselném ki belőle az életet.*
    avatar
    Nick Thornton

    Faj : Mágus
    Rang : Harcos
    Kor : 26

    Re: Médianegyed

    on Szomb. 18 Júl. - 16:41

    Crawford és Nick

    A megfontoltságom nem egyenlő a gyávasággal. Arrogáns és fennhéjázó  mint a legtöbben a fajtájából. Téved, ha  hiszi nem tennék meg mindent, hogy legyőzzem. Egyszerűen jól tudom, hogy milyen az értelmetlen hadakozás. Épp kikapcsolódni indultam nem harcolni.  Ez még nem azt jelenti, hogy  gyenge vagyok. Kifejezetten jó harcosnak számítok. Csupán nem vagyok kérkedős kedvemben.  Hisz, amit akar. Az Ő baja. Nem az én szegénységi bizonyítványom, hogy látatlanban ítél.
    – Már megbocsáss de nem  is vagy az esetem. Nem vágytam udvarlásra. -  morgok rá. Nem vagyok hajlandó belemenni a kakaskodásába.
    – Gőzöm sincs miről hadoválsz itt. Azt sem tudom Te ki vagy. A nődről még ennyit sem.  
    Nem húzom fel magam. Koncentrálok, hogy így is maradjon.  Értelmetlen. Úgy látom valami feldühítette, nincs arra szükség, hogy én is kiengedjem az indulataimat. Pedig van bőven. Nemrég még bárkinek nekimentem volna. Érzem ahogy kezd felmenni bennem az adrenalin. Türtőztetem magam.
    – Rossz helyen kapirgálsz, haver. Nem tudom kinek és mi köze van a nődhöz de, nekem semmi. Ez tuti. A törvényeink ellen? Mégis ki a Te nőd?  Lehet, hogy nem hiszed, de van jobb dolgom is, mint összeesküvéseket gyártani bárki ellen, vagy nőket megtámadni. Kivéve persze ha egy démonról beszélünk. Őket szívesen megtámadom Nemtől függetlenül. Talán démonnal hálsz?  
    Elegem van. Velem ne szórakozzon senki. Nem vagyok bokszzsák. Én sem másokon vezetem le a frusztrációimat. Segítek, ha megkérnek, de ez a stílus felháborító.  Nincs bajom a fajtájával. Olykor dolgozom is velük. Ezzel a lendülettel le is rázom magamról a kezét. Kihúzom magam és  hátrébb lépek egyet, ezzel is növelje a távolságot kettőnk között.
    avatar
    Dylan Crawford

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 285
    Foglalkozás : khm, egyéni vállalkozó...

    Re: Médianegyed

    on Vas. 19 Júl. - 13:13

    Nick és Crawford


    *A nephilimnek nincs annyi esze, hogy visszafogja az okoskodását, amikor láthatóan ilyen paprikás hangulatomban vagyok, hát jó, legyen neki. Nagyjából két méter átmérőjű körben repedezni kezd az aszfalt a talpunk alatt, ahogy az erőm kikezdi az anyagot. Hiszen a szilárd kötéseket szétszakítani nem egy nagy kunszt nekem, remekül ki tudom élni magam így. Inkább, mint hogy a kölyök ereit robbantsam szét, legalábbis nem addig, míg választ nem kaptam mindenre.*
    - Felvilágosítalak, ne aggódj... *Gúnyos a hangom, gúnyos a mosolyom.* - Egy buzi kis nephilim, egy közületek, le akarta lőni a nőmet. Amilyen betegesen belterjesek vagytok, senki nem akciózhat anélkül, hogy a többiek meg ne tudnák idővel. Na halljam, árnyvadász, melyikőtök volt? *Továbbra sem tudok, jobban mondva nem akarok lenyugodni. Nora előtt kénytelen voltam passzív birkaként benyelni, amit hallottam, most ezen a kis senkiházin vezetem le a feszkót, úgy tűnik. Kicsit idegesítő, hogy ennyire kiborított, ami a nővel történt, de hát nem kellene ezen túlzottan meglepődnöm, esne belé a fene, de hozzám tartozik most már, és nem kényszerből. Nem akarom, hogy bármi baja legyen, és kiakaszt, hogy mégis megtörtént. És a távollétemben!*
    - Nincs több közöm a démonokhoz, mint neked a másik oldalhoz, nephilim *válik egy pillanat alatt kimértté a hangom, hideg vagyok ismét, akár az energia körülöttem, most már az a csoda, hogy nem látszódik a leheletünk párája a levegőben. Legalábbis érzetre kellene... A válaszommal természetesen a származásra utalok. Némileg persze elkenve a valóságot, hiszen én például simán idézhetek meg démont, ellenben az árnyvadászok aligha bratyiznak bármilyen angyallal, főleg nem rángathatják őket át hozzánk büntetlenül.* - Tündér. Védik az Akkordok, védi a drágalátos Törvényetek. Ami azt illeti, nektek is védenetek kellene, nem pedig a megölésével kísérletezni! *meredek rá összevont szemöldökkel.* - Ti akartok a rendfenntartók lenni, de ha közületek vétkezik valaki, akkor persze füled-farkad behúzva elkotródsz, hogy az nem a te dolgod, mi? *méregetem a lehető leglesajnálóbb tekintetemmel, ami nem csekélység, lévén nekem alapállapotom, hogy rühellek és megvetek mindenkit, hát még ha ezen felül kivívják az ellenszenvem... hát az már elég felfokozott jelenség. Mindenesetre ha hátra tud még lépni, miután háttal a falhoz löktem, akkor még titkolt mágikus képességei is lehetnek a kölyöknek. Maximum oldalra. Azt engedem is neki, de nem messzebb, mint egy lépésnyire. Nagyon elrohanni úgysem tud, lévén a körénk bűvölt álca egyben be is zárt minket mindaddig, amíg másként nem döntök... majd ha kétséget kizáróan tisztázta magát, és én is úgy ítélem meg, hogy végeztünk, akkor mehet majd dolgára.*
    avatar
    Nick Thornton

    Faj : Mágus
    Rang : Harcos
    Kor : 26

    Re: Médianegyed

    on Vas. 19 Júl. - 18:32

    Crawford és Nick


    Úgy látom ennek teljesen elment a maradék esze is. Teljesen mindegy mit mondok meg se hallja. Mégis mit kezdjek valakivel, akit nem érdekelnek a válaszaim. Eldöntötte, hogy a vadászokat hibáztatja valamiért, aztán megtalált engem és most rajtam akarja leverni a dolgot. Remek. Nekem is pont erre kellett sétálnom. Tipikus, hogy ez velem történik. Csak egy nyugodt estére vágytam.
    – Tegyük fel, hogy igazad van. De engem hiába csesztetsz, mert nem tudok erről semmit. Talán még nem jutott el hozzám az információ. Mikor lőtték meg a nőt? Ha visszaveszel  és nem leszel ekkora tapló, talán még szívesen is segítek. Utánakérdezhetek a dolognak, de most akármit teszel velem, akkor sem tudok többet mondani. Ugyanis mint már említettem nem ismerlek se Téged se a csajt.
    Komolyan gondoltam, hogy utánanéznék. Nekem aztán semmi bajom vele. Hiába akarja rajtam levezetni a feszkót, ami benne van. Érzem, hogy reped a talpam alatt a beton. Ezzel aztán nem ér el nálam semmit. Nincs közöm a bajához. Ha megérti ha nem. Remélem, hogy van annyi gógyija, hogy felfogja. Még ha kissé lassan is. Most meg az angyalokra célozgat. Nem gondoltam komolyan a démonos kérdést, de láthatóan magára vette. Humorérzék nulla. Ez van.
    – Te süket vagy. Vagy mi van? Mondtam, hogy segítek ha megkérsz. Valóban jól tudod. Nem bántjuk a tündéreket. És ha hiszed ha nem ezt a törvényt én még sosem szegtem meg. Mivel így áll a helyzet magamtól is segítek. Nem gondolnám, hogy bármelyik testvéremnek köze lehet ehhez. Komolyan vesszük a szabályainkat. Még ha a Te fajtád le is néz minket.  
    Muszáj volt hozzátennem az utolsó mondatot. Lekezel  az elejétől kezdve. Elmehet a jó francba. Ez a baj az ilyenekkel. Kiszámíthatatlanok, és nem arra használják az erejüket amire kéne. Visszaél vele, mint egy csökönyös kisgyerek, aki játszótérnek használja a világot. Ahelyett, hogy valami jó ügyért harcolna. És még Ő tartja jobbnak magát nálam. Pff. Jellemző. Mivel  az előbb sikerült kiszabadulnom a szorításából már majdnem két lépés távolság van köztünk. Úgy látom meglepődött ezen. Valószínűleg nem vette észre, hogy dühében enyhült a szorítása miután a falnak lökött. Figyelmetlen volt a saját monológja közben, most pedig csodálkozik, hogy miként kerültem mellé. Talán mégsem olyan jó a megfigyelőképessége mint gondolja. Mindenesetre nem tudok jobban eltávolodni tőle. Varázslattal visszatart. Ki kell hát várnom mi lesz ebből. Nincs jobb ötletem. Valahogy ebből is kijövök. Mint mindig.
    avatar
    Dylan Crawford

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 285
    Foglalkozás : khm, egyéni vállalkozó...

    Re: Médianegyed

    on Vas. 19 Júl. - 23:10

    Nick és Crawford


    *Elnézem a kölyköt, szemtelenül hosszan időzve a tekinteténél, testbeszédénél. Az emberek sokszor hiszik, hogy aki nem ért az érzelmekhez, az nem szúrja ki a hazugságot. Ez színtiszta marhaság. A hazugság anatómiája tulajdonképpen pofonegyszerű, a humán szervezet jó gépezetként olvasható, csak tudni kell, hogy mire figyeljen valaki. És nekem volt alkalmam és lehetőségem tanulmányozni ezeket a jelzéseket, ha máskor nem is, hát a háborúban részt vehettem jó pár fogolyvallatáson. Na, nem a pechesebbik oldalon... sőt, tulajdonképpen egész jól is ment, és még szórakoztatott is a dolog. Ma már persze kicsit máshogy működik a világ, és sosem lennék olyan ostoba, hogy megpróbáljam rekreálni azokat a feltételeket, környezetet. Az elmúlt, de amíg tartott, addig milyen jó volt! Hosszúnak érzett fél perc múltán visszavonom az erőmet, egy mély lélegzetvétellel magamba szívom, mintha egy csapot zárnék el, ne csobogjon elő több. Elengednem már nem kell a kölyköt, azt megtettem korábban. Szándékosan, nem véletlenül, és cseppet sem meglepő módon. Minek szorongatnám fizikailag, amikor mágikusan úgyis be van zárva, és anélkül is a falhoz vághatnám, hogy egyetlen ujjamat megmozdítanám közben?*
    - Tegyük fel, hogy igazat mondasz *bólintok lassan. A felfogásommal éppen nincsen baj, csak tagadni mindenki tud, az még közel sem garancia arra, hogy nem sáros az illető. Humorérzékem viszont tényleg nincs, ezt bármikor elismerném. Legalábbis magamban. Hangosan persze sosem... azt meghagyom a balfékeknek.* - Nem vagyok süket, és nem foglak megkérni, hogy segíts. Elvárom, hogy megtedd, ez a dolgod *osztom ki lazán. Majd könyörögjek, mi? Lesheti. De ha már ennyire nagyra van magával, meg a származásával, meg ki tudja még mi mindennel, akkor ez a minimum. Márpedig a kis nyikhaj sincs híján az öbizalomnak, az egyszer biztosan látszik...* - Persze, hogy jól tudom! Veled ellentétben ott voltam, amikor először aláírták... *húzom el a szám, kis sarkítás persze a dolog, de attól még le kell szögeznünk, hogy a nephilim csak egy kis taknyos, még emberi mércével is, hozzám képest meg pláne, szóval nincs mire felvágnia. Nem mintha meglepne a dolog, szerény árnyvadászt szerintem még sosem láttam. Vagy lehet, hogy hullaként már igen, fene tudja. És hogy nem szegte még meg sosem a törvényt... megeresztek egy röhögést.* - Az a te bajod, kölyök. Na gyere. Piálni mész? Fizetem az első kört.
    *Eddigre már szemernyi destruktív energia sem kavarog körülöttünk, de csak most, ahogy körbe intek, oldódik fel az álca is, s válik szabaddá az út. Nem lettem barátságosabb, a hangom továbbra is hideg, és nem kedveltem meg varázsütésre a hülye nephilimet, a meghívásom színtisztán hátsó szándékú. Igya csak le magát, ha tajtrészegen se szólja el, hogy mit tud, akkor talán valóban elhiszem, hogy síkhülye a témámban. Lehet, hogy ebben van egy szemernyi gesztus is, amiért fölöslegesen szorongattam meg? Áh, nem tettem kárt benne, szóval kizárt, de higgye csak ezt nyugodtan. Mellesleg akkor se lenne bűntudatom, ha tettem volna. Járulékos veszteség, előfordul az ilyesmi. Civilekkel is, nemhogy nephilimekkel... Mindenesetre jó, hogy nem óhajtok gondolatot olvasni, a "jó ügyért harcolás" résznél kevertem volna le egy istenes sallert a ficsúrnak és hagytam volna faképnél. Jah, én meg a jó ügyek... meg akinek két anyja van, azt palizzák be ilyen szlogenekkel meg erkölcsös maszlagokkal, ne engem. Tök mindegy, hogy ki miért harcol, jó vagy rossz, igaz vagy hamis: a végén mind ott kötnek ki, a temető földjében, és én vagy egy hozzám hasonló majd előugraszthatjuk zombiként, ha megbízást kapunk rá. Tiszta sor ez. Na jó, kivéve, hogy a nephilimek hamvasztják magukat és a Néma Testvérek kezére kerülnek, de amit a Csontvárosban művelnek, az is a nekromancia és a zombizmus egy formája, szóval majdnem mindegy...*
    avatar
    Nick Thornton

    Faj : Mágus
    Rang : Harcos
    Kor : 26

    Re: Médianegyed

    on Vas. 2 Aug. - 9:41

    Crawford és Nick


    – Nem kérdés. Igazat mondtam. Lehet, hogy furcsa egy olyannak mint Te, de nem mindenki manipulál meg hazudik. - mordulok fel.
    Hihetetlen milyen arrogáns ez a szerencsétlen. Még, hogy elvárja a segítséget. Nem mondom ki. De attól még rosszul vagyok tőle. Továbbra is úgy vagyok vele, ahogy eddig. Semmi kedvem harcolni. Nem azért mert félek, hanem mert értelmetlen. Sosem rettentem vissza a megmérettetéstől, egyszerűen nem vezet sehova.  Azt pedig utálom.  Az energiámat nem pazarlom el hülyeségekre. Komolyan gondoltam, hogy együtt működöm vele, még akkor is, ha azt gondolom, hogy egy barom. Elvégre nem haverkodunk. Ez is csak egy meló. Mint a többi.
    – Még szerencse, hogy ilyen jó a modorod. Ez szinte felért egy kéréssel. Legalábbis én annak veszem.
    Nyoma sincs humornak a hangomban. Nehogy már azt higgye, csak úgy ugráltathat. Nem vagyok a csicskája.
    – Én kérek elnézést …  
    Folyamatosan löki itt a süket dumát. Na, persze. Még hogy ott volt. Lassan azt mondja Ő írta alá a szerződést. Szeret nagyzolni, legalábbis nagyon úgy tűnik. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a fajtája sokkal tovább él az enyémmel. Ez egyértelmű. De ettől még nem kéne túlzásokba esnie.
    Most meg barátkozást színlel. Remélem, nem gondolja, hogy beveszem.  Hihetetlen. Nekem aztán mindegy hogyan intézzük. Így én is jobban járok. Ha Ő így, hát én is.
    – Oké, menjünk. Majd a második kört állom én.  Mutasd hol igyunk és követlek.
    Nem tudom mi sül ki ebből, de nem hátrálok meg. Elvégre ez csak pia.  Azt még nem tudja, hogy kivételesen jól bírom. Ha le akarna itatni, hogy kiszedjen belőlem valamit nagyon rossz helyen kapizsgál. Még ha sikerülne is leitatnia, akkor sem vagyok az a típus, aki kifecsegi az életét. Meg aztán gőzöm nincs mi történt a nőjével. Maximum a saját életemet mondhatnám el neki. Valljuk be, arra meg magasról tesz.
    avatar
    Dylan Crawford

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 285
    Foglalkozás : khm, egyéni vállalkozó...

    Re: Médianegyed

    on Szer. 12 Aug. - 19:19

    Nick és Crawford


    *Nem éppen elégedett képet vágok, amikor továbbra is nagy az arca. Alapból is rühellem, ha valaki kioktatni próbálna, de hogy egy ilyen kis seggdugasz nephilim tegye, akinek még ott a tojáshéj a seggén, na az elég kiborító tud lenni.* - És ez pontosan olyasmi, amit akkor mondanak, ha épp nem mondanak igazat... *jegyzem meg fanyarul. Az bizonygatja a leghevesebben az ártatlanságát, akinek vaj van a füle mögött, ez tudományosan is bizonyított tény. Az pedig természetes, hogy elvárja a segítséget, hiszen ha már a nephilimek élnek a pozíciójukból fakadó előjogokkal, akkor az a minimum, hogy a melót is végezzék el mellé. Épp elég kiábrándító, valahányszor az ő bilijük borul, és sajnos ez jóval többször fordul elő, mint az egészséges lenne. Egyszer a többi faj meg fogja elégelni, hogy a nagy arroganciájukkal még arra sem jók, hogy a saját mocskukat féken tartsák, de közben mindenki másnak dirigálni akarnak. Szóval akárhonnan nézem, az a konklúzió, hogy az ő hülye fejüknek is az az érdeke, hogy a renitens mocskukat mihamarabb elkapják. Én pedig kivételesen ingyen és bérmentve hajlandó vagyok ebben közreműködni. Becsüljék meg, egyébként elég borsos áraim vannak.*
    - Akármilyen lenne a modorom, ugyanúgy utálnál, szóval kímélj meg a szentbeszédtől *forgatom a szemem. Már megint ki akar oktatni? Milyen fárasztó egy kölyök. Milyen szívesen kifacsarnám belőle az összes életet. Még jó neki, hogy tudok viselkedni... Az arrogáns nephilimek mindenesetre sose lesznek jó véleménnyel a fajtámról: sem a warlockokról általában, sem - különösen - a mágia sötétebb ágait gyakorlóiról. Jobb nekünk, ha elkerüljük egymást és ezzel a súrlódásokat, amikor csak lehet. Most nem lehet, de nem miattam. Nem én lőttem rá egy vadászocskára...*
    *Nagyzolás vagy sem, a koromból tényleg kitelne, és hát azon a bizonyos aláíráson valóban jelen voltak minden faj képviselői, már ha a szerencsétlen embereket nem számoljuk. Talán ott lehettem volna én is, ha akár a leghaloványabb mértékben is érdekelt volna, mit majomkodnak holmi papirossal. Mágikus vagy sem, köptem rá nagy ívből. Már akkor is. Ezzel az új helyzettel is így lennék, ha nem változtak volna meg némileg az én körülményeim is, és nem lenne csaknem lehetetlen ignorálni az eseményeket. Nem mintha sok mindenen változtattam volna a szövetség miatt - leginkább semmin, ha jobban belegondolok... de az most mindegy is.*
    - Én mutassam? Te vagy itthon, és még egy rendes kocsmát sem ismersz? *Nem bírok, meg nem is akarok elfojtani egy gunyoros mosolyt. Az "itthonlétet" persze az Intézet közelségére értem, nem mintha én nem belvárosi lennék. Szeretem a nagyvárosokat, s azoknak is a központját. Ott aztán zajlik az élet. Na meg ahol sok az ember, ott sok a hulla is. És minél több potenciális zombi van körülöttem, még ha épp a földben nyugodva is, én annál ideálisabbnak tartom a helyzetet. Igaz, a mai metropoliszok hely híján általában külterületekre költöztetik a temetőket, de New York csatornái mindig szolgálnak kellemes meglepetésekkel. Bírom azt a labirintushálózatot is, szívesen csatangolok benne, csak a szaglást kell kiiktatni arra az időre. Mindenesetre céltudatosan megindulok az utcán, megvan a lebuj, ahová igyekszem, ha a kölyök nem óhajt másikat. Engedékeny leszek, mehetünk oda, ahová ő akar, nem bánom. Közben azért nem viszem túlzásba a beszélgetést... vagyis konkrétan csörtetek az utcán szokott lendületemmel, és legfeljebb annyiban érdekel, hogy nem egyedül vagyok, hogy időről időre rásandítok, hogy le ne maradjon. Mondjuk ha ő akar dumálni, az más, hallgatóság tudok lenni. Már ha épp az az érdekem, vagy a mondandó érdekel... S persze ha kérdése van, valószínűleg azt sem fogom csuklóból elutasítani. Vagy igen. De ha nem próbálja ki, sosem derül ki.*
    avatar
    Nick Thornton

    Faj : Mágus
    Rang : Harcos
    Kor : 26

    Re: Médianegyed

    on Vas. 20 Szept. - 16:23

    Crawford és Nick


    Kezd fogytán lenni a türelmem. Bizonygat neki a hóhér. Egyszerűen tényleg nem tudok semmit. Igazából tök mindegy mit mondok neki. Bármit ejtek ki a számon, kiforgatja, és megmagyarázza, hogy miért nem igaz. Az egy dolog, hogy lenézi a nephilimeket. Fel sem róhatom neki. Mondhatnám, hogy nem tehet róla, mert a fajtája mindenkinél jobbnak képzeli magát.  Meg aztán nem is ért minket.  Sokszor előfordult már ez, és elő is fog a különböző fajok között. Mások vagyunk. Ez akkor sem jogosítja fel arra, hogy az utcán zaklasson ismeretleneket. Hálás lennék, ha végre leszállna rólam.
    – Talán utálnálak. De az is lehet, hogy nem.  
    Lehet, hogy nem vagyunk a legjobb barátok a warlockokkal, de azért ellenségek sem. Ha őszinte leszek, engem nem igazán érdekelnek. Van, hogy együtt dolgozunk, ha a szükség valamelyik oldalon úgy hozza, és kész. A személyeskedésnek semmi értelme. Ezért nem értem ezt a hólyagot. Tőlem ugyan nem kapja meg a balhé örömét. Magasról leszarom őt is, meg azt is, hogy mit gondol.
    Most is talál valamit, amibe beleköthet. Az a baja, hogy nem mutatok neki ivóhelyet. Eddig azt bizonygatta, hogy Ő a király, most meg az a legnagyobb gondja, hogy nem vezetem, hanem követem. Franc sem érti.
    – Eddig azt akartad azt tegyem, amit óhajtasz tőlem, most meg  leszólsz ugyanezért? Tudod Te mit akarsz egyáltalán? Inni akarsz, hát mutasd hol.  - morgok rá, majd szó nélkül követem.
    Nem fogok az utcán faggatózni, ha beültünk valahova nekem is meglesznek a magam kérdései. Ebben biztos lehet. Addig pedig csendben megyek utána. Jobb, ha megnyugszanak a kedélyek mire a tárgyra térünk.
    avatar
    Dylan Crawford

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 285
    Foglalkozás : khm, egyéni vállalkozó...

    Re: Médianegyed

    on Pént. 25 Szept. - 17:49

    Nick és Crawford


    *Nem izgat túlzottan, hogy hogy áll türelem dolgában, épp elég, hogy nekem (kuss róla, mert titok) nincs belőle sok. Csak épp annyi, amennyi feltétlenül szükséges. A nephilimeket is tényleg lenézem, lévén percéletű kis senkik, akik mégis azt hiszik, hogy ők fingták a passzátszelet. Ez a példány sem mentes ettől a nyikhaj-mentalitástól, de sebaj, kivételesen elviselem. Lehet, hogy nem utálna? Vigyorogva felvonom a szemöldököm.* - Nem-e? Nekromanta vagyok *közlöm, s véleményem szerint ez mindent meg is magyaráz. Fekete mágiával foglalkozom, naná, hogy az árnyvadászok nem puszipajtásaim a hülye morális elveikkel. A kölyök meg talán kiakad, de legrosszabb esetben leütöm és itthagyom. Rohangál még Manhattanban jó néhány a fajtájából, ha megunnám, hogy ezzel próbáljak boldogulni. Mindig van könnyebb megoldás, még ha nem is feltétlenül jobb.*
    *Mondjuk ja, elég sanszos a dolog, hogy akármilyen helyet javasolt volna a kölyök, azt lehurrogtam volna. Még hogy beüljek valami árnyvadász törzshelyre? Büszkeség is van a világon, főleg, ha halhatatlan valaki... a fene akarja reggelente leköpni a tükörképét. Jah, ha néznék tükörbe, de nem vagyok valami hülye csajszi, hogy foncsorozott felületű üveg előtt illegessem magam. Pláne rendszeresen. Bah, még mit nem!* - Na, kezd megjönni az eszed *biccentek, és a vállára ejtem a kezem, hogy elirányítsam az egyik mellékutcába. Tudok erre egy jóféle csehót, oda igyekszem. Mondén hely, de annyi baj legyen.* - Na és mióta vagy az itteni intézetben, kölyök? *Gőzöm sincs a nevéről, így vagy nephilimezem, vagy kölyközöm. Nyilvánvaló, melyik fekszik nekem jobban. A kérdés után figyelmeztetés nélkül az egyik ajtóhoz fordulok - van ám cégér is, kábé tenyérnyi méretű fémlapocska a falra csavarozva -, és betessékelem magunkat a füstös kocsmába. Habozás nélkül választom ki az egyik asztalt - nem sarokban van van, csak a fal mellett, de jól szemmel lehet tartani a bejáratot, szóval a nephilimnek se lehet kifogása -, és pillanatok alatt kérek is két whiskeyt, a magamét jég nélkül. Talán meg kellett volna kérdeznem a társaságomat, mit iszik, de illem? Áh, ugyan, nem pazarlom árnyvadászokra. Pedig ismerem ám, nem egy királyi udvarban bocsátottam bérbe a szolgálataimat, ott meg kicsit kiakadtak, ha valaki nem perfekt az etikettből. Kényelmesen, hátradőlve helyezkedem el, nyugisan szemlélődöm, már nyoma sincs a korábbi idegbeteg verziómnak, aki nekiesett a nyílt utcán a kölyöknek.*

    Re: Médianegyed

    on Vas. 15 Jan. - 21:20


    Sponsored content

    Re: Médianegyed


      Pontos idő: Csüt. 14 Dec. - 21:45