Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Cox Gallery - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 18:57

» El Sitio Restaurant
by Candyce Heart Yesterday at 15:29

» Leicester Square
by Allena Rhys Csüt. Szept. 21 2017, 15:44

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Szept. 21 2017, 00:41

» Pitypangfújók Dimenziója
by Nathaniel Montgomery Szer. Szept. 20 2017, 20:16

» Társalgó
by Admin Szer. Szept. 20 2017, 19:33

» McCormack lakás - Manhattan
by Admin Szer. Szept. 20 2017, 19:31

» Mosholu Parkway
by Admin Szer. Szept. 20 2017, 19:29

» Van Cortlandt Park
by Admin Szer. Szept. 20 2017, 19:28

» Ferrara Bakery & Café
by Admin Szer. Szept. 20 2017, 19:27

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Brooklyn Közkönyvtár

    Share

    Brooklyn Közkönyvtár

    on Pént. Jan. 16 2015, 11:53


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szomb. Feb. 14 2015, 19:52

    Jack & Kátya


    Nem vagyok az a kifejezetten könyvtárba járós fajta, s ma sem az olvasás szeretete hozott ide. Üzenetet kaptam egy régi ismerősömtől, s bár kelletlenül, de felkerekedtem, hogy utána nézzek annak, amit kért tőlem. Szegény, jó öreg Kurt! Sosem tudta megtanulni, hogy nem potyára csinálom azt, amit csinálok, s az információ nem csak, hogy pénzbe kerül, de még hatalom is, így velem nem feltétlenül lenne szükséges üzletelnie.
    A múlt átkos emlékeivel fejemben, s talpig kirittyentve ülök az egyik sarokban egy olvasóasztalnál, valahol a szakácskönyvektől legmesszebb, a történelmi olvasmányok között. Hajam kiengedve omlik hátamra, frizurám színe tökéletesen harmonizál az álcának használt csokoládészín tekintettel is, mely amúgy lila – mundanek számára láthatatlan – íriszeimet hivatott takarni.
    - Tűnés innen, várok valakit!
    Hessentem arrébb az egyik szemüveges könyvmolyt, aki le akar telepedni velem szembe. Tudom én, hogy nem olvasni kíván, hanem dekoltázsomba óhajtana kamasz fejével belegyógyulni, s ez szórakoztat is, de most nem érünk rá ilyesmire.
    Alkarjaimat az asztalra fektetem, pillantásommal látszólag a lehetséges közeledőket figyelem, ám valójában nagyon is érdektelen vagyok. Ha a célszemély megérkezik, azt úgyis megérzem majd, ez nem vitás. Magában hordozza a mágiámat, olyan, mintha hazahozná egy darabomat.
    Megigazítom magamon a viselt, vérvörös felsőrészt, melynek színével harmonizál szintén vörös magassarkúm is. Imádom ezt a lábbelit, a legújabb szerzeményem és véleményem szerint elképesztően illik a rafinált fazonú szoknyához, amit viselek. Mit nekem new yorki tél! Egy nő legyen mindig csinos és a Kátya-szótár szerint kihívó. Maximálisan.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szomb. Feb. 14 2015, 20:30

    A mai nap egészen váratlanul alakult számára egészen a reggel óta mikor egy kávé mellett a szokásosnál is szótlanabb és komolyabb mestere Kurt komor képe fogadta házában. Nem lakik már itt, de gyakran meglátogatja az öreget, hiába szinte a legfontosabb személy életében továbbra is. Egy pár tanács pedig mindig elkél. Most mégis valami másról lehet szó. Nem csak magától ugrott be, Kurt most konkrétan kérte, hogy látogassa meg, mégis most szótlanul bámulnak egymásra. Nem erőltetett semmit, nem is kellett lassan fény derült meghívásának okára. A múltjából sok ködös dolog akad, amire nem ártana fényt deríteni, és Kurt megígérte neki, hogy erre egy nap sor kerül. Most szeretné, ha találkozna egy személlyel egy könyvtárban, ahol minden letisztázódik. Sok magyarázatot nem kap. Tudja, hogy nem ivott a kehelyből mégis az lett aki, és előző életét sem érezte soha magáénak, talán most válaszokra lel, ezért nem is húzza sokáig az időt útra kel. A Challanger motorja szinte felbőg, és már habszolja is a kilómétereket. A GPS segítségével mondhatni, hamar rátalál a találkozó helyére, a könyvtárra Brooklynban, még ha a forgalom kicsit fel is tartotta. A szénfekete Dodge begördül a parkolóba és a férfiaknak fülbizsergető kissé karcos dorombolása is megszűnik, amint a motor leáll. Kiszáll majd becsapja az ajtót maga mögött. A könyvtár ajtaját egy nagyobb sóhaj után nyomja csak be, ki tudja mennyire lesz tetszésére, amit hallani fog, az utóbbi időben először talán belül aggódik picit, ez persze sziklaszilárd küllemén meg sem látszik. Pontosan azt sem tudja, kit kell keresnie, megtalálják mondta Kurt. Fekete bőrkabátja suhan mögötte alatta fekete póló, vörös nonfiguratív jelekkel díszítve egyszerű farmerrel kombinálva. Nem csípte igazán ki magát, neki ez a megszokott. Miközben körbe forgatja tekintetét, a póló alól persze látható pár rúna, ami bőrét fedi nyakánál. Arca nem sok érzelmet tükröz akár egy kőszobor.
    - Csodás!
    Morogja maga elé, ebben a nyüzsgésben megtalálni valakit a sok könyvmoly között. Bár talán pont ez lehet segítségére, keresi tekintetével, ami eltérhet az átlagostól.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szomb. Feb. 14 2015, 20:37

    Jack & Kátya


    Hogyha Jack olyasmit keres, ami eltér az átlagostól, akkor csak a benne élő férfit kell követnie, s hamar rám lelhet. Tisztában vagyok azzal, hogy tühtig öltözékemmel nem épp a könyvtárhoz öltöztem, s mondhatnám, hogy éppen ez volt a célom, de ez nem lenne igaz. Általában ilyen ruhákat húzok magamra, szeretem kihangsúlyozni mindazt, amim van, s élvezem, amikor meggusztálnak. Főképpen akkor kedvelem, amikor Dave jön zavarba az engem illető gondolataitól idegeneknek. A múltkor is nagyon sazkórakoztató volt a műsor a költöztetőkkel. Napokig emlegettem neki, hogy milyen helyesen belevörösödött a füle a szemtelen, mocskos gondolatoknak, melyeknek vízszinte tárgya nem más volt, mint én.
    - Csodás bizony. - kúszik rúzsozott ajkaimra mosoly, elkapva a dohogást. Nincs hozzám közel, bár a távolság erőteljesen relatív. A lényeg, hogy hallom ám, amint méltatlankodik, s csak azért se intek oda neki. Inkább mintegy teljesen mellékesen felkelek az asztal mellől - a táskámat azért a széken hagyom, hogy senkinek ne legyen pofája leülni a helyemre - és kecses csípőringással ellejtek az egyik polcig, hogy leemeljek róla találomra egy könyvet. Alibiből tekintek csak bele, s közben a polcsor szélének támaszkodom. Onnan, ahol Jack tartózkodik tökéletes rá(m)látás nyílik.
    - Csak ügyesen madárkám, hamar megtalálsz! - formázzák ajkaim hangtalanul a szavkat, mosolyom pedig egy pillanatra sem lohad. A könyv olvasásába merülve - legalábbis ezt tettetem - a lapok fölül nézek Jackre.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szomb. Feb. 14 2015, 20:53

    Az ilyen helyeken átlagosan megforduló emberekről hamar igencsak eltérő jelenségre bukkan tekintete. Nem is kellett sokat kutatnia az avatott sötét barna szemeknek, hamar kiszúrták a kirívó öltözetet viselő hölgyet. Ha csak az átlagos ismerkedési stílusát hozta volna ide, bár ritkán keveredik könyvtárba, akkor is őt szólította volna meg, mint egy igazi férfi. Még csak hasonlót sem látott ilyen közegben, ha pedig tudta volna, hogy ilyeneket talál könyvtárban, biztos nem puccos szórakozóhelyre járna olykor. Talán percekig is elidőzik még rajta tekintete a távolból, van is min nem csoda. Az első érzelmek mondható dolog is megjelenik arcán egy halvány félmosoly kíséretében így indul meg a hölgy felé, kimért léptekkel. Léptei alig csapnak valami zajt, bár meglepetést biztosan nem fog okozni, minden bizonnyal észlelték már ittlétét. Nem teketóriázik sokat, hacsak nem lepik meg hamarabb, és fordulnak felé, egészen a nő mögé lépdel, megszegve talán minden itteni intim szféra normát és a hölgy válla felett bámul bele a könyvbe, amit a kezében tart. Lassan ajkai is szóra nyílnak.
    - Érdekesnek látszik, bár biztos nem egy kedves egyetemi hallgató lány bújja a történelemkönyveket ezen a soron, olyan öltözékben, mint aki az összes könyvmoly figyelmét fel akarná kelteni legalább egy keringőre.
    Enyhén pimasz, kissé nyers, de ő már csak ilyen. Nem lép ezek után sem messzebb, mozdulatlanul várja a reakciót oldalra sandítva.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szomb. Feb. 14 2015, 21:27

    Jack & Kátya

    Hagyom, hogy behajoljon a személyes szférámba, cseppet sem zavar és nem is foglalkoztat különösebben. Már csak a hecc kedvéért is domborítok kicsit a ruhában, hogyha véletlen elsiklana tekintete a könyvről, amit olvasok, legyen hová bepillantást nyerjen. Nem tudom levetkőzni önmagam, ez van, ilyen vagyok, s nem is fogok ebben megváltozni. Annyi mindenben változtam már - nem akaratlagosan - hogy ennyi szórakozás még nekem is jár.
    Elnevetem magam a megjegyzése hallatán.
    - Elég rég keringőztem már, de ha megbocsát, szerintem ön még soha nem élt ilyesmivel.
    Teszek cseppet sem burkolt megjegyzést arra, hogy nem nézem kik belőle a tánctudást. Összecsapom a könyvet, s a lapjai közül felszálló porfelhőn át vetem Jackre pillantásomat.
    - Csak nem keres valakit?
    Kérdezek rá. Nem fogom rögvest elárulni, hogy ki vagyok én, azh egyszerű játékok sosem voltak kenyereim. Érzem benne a tudatlanság ködét, nyakig gázol által rajta, s én lehetek az, aki kimenti belőle. A kérdés már csak az, hogy most az egyszer mennyire leszek tisztességes Kurttel, vagy mennyire nem.
    - Szabad tudnom a becses nevét?
    Bökök fejemmel az asztal felé, ami mellől felkeltem, célozva ezzel arra, hogy akár le is ülhetnénk.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szomb. Feb. 14 2015, 21:47

    Ilyesfajta közeledését picit sem vetik meg, sőt még némi rájátszást is érez a hölgy részéről, ahogy domborít neki. Annyira most már nem tudja tartani kőszobor mivoltát, hiába eltéved a tekintete párszor, a szinte felkínált helyekre. A pozíciót ennek ellenére tartja, nem hátrál meg, az gyengeségre utalna jellemében. Még ha azok a kétségek mardossák is ott belül, ebbe most tényleg csak Kátyának van rálátása, külső jegyei ennek pillanatokig sem mutatkoznak a képére ült pimasz mosoly mögött. Az ilyesfajta játék nem szoríthatja könnyen sarokba, és élvezi is.
    - Hm, hát ebben nem sokat téved. Mint ahogy a kikent frakkot, a cilindert és a sétapálcát is kerülni szoktam.
    Véve fel egy egészen elbagatelizált fonalat a beszélgetésben. Még persze azt sem tudhatja, jó helyen kopogtat e, megérzései persze kevésszer csalják meg ilyen téren. A hölgy vagy az, aki rá vár, vagy egy tényleg igazán eltévedt, túlfűtött teremtés.  Avagy talán mindkettő. A por hatására hátrébb lép egyet és kicsit hessegeti azt maga elől.
    - Itt kell megjelennem egy találkozón, és ha nem csalnak a megérzéseim, pont önhöz érkeztem.
    Magabiztosnak látszik, egyszer még azért körbenéz. Nem szinte biztos, hogy jó emberhez jött.
    -Jack Nordon.
    Nem kapott nevet, akit kereshetne, így nem is kérdez rá. Naivan sajátját rögtön elárulja, nem is sejtve hogy talán már rég ismert ez a név a hölgy számára. Ilyesfajta emlékeire még mindig szürke fátyol borul. A célzás nem kerüli el figyelmét. Ahhoz a székhez lép amin Kátya ült és előzékenyen kihúzza neki, megvárva, míg helyet foglal, hogy aztán közelebb hajolva a fülébe súgjon.
    - Keringő talán nincs, de attól még némi udvariasság szorulhatott belém.
    Hála Kurtnek. Egy apró elfojtott vigyor és szemben szintén elfoglalja az egyetlen ülőhelyet. Persze a téma talán nem ilyen vidám, amiért itt vannak, ezen tulajdonságait levetkőzni soha nem tudta, és nem is szándékszik. Akinek tetszik-tetszik, akinek nem hát az így járt.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szomb. Feb. 14 2015, 22:15

    Jack & Kátya


    Ha rájátszásról van szó kérem, annak én legalább annyira mestere vagyok, mint a varázserőhasználatnak. Erre szokták azt mondani, hogy nem vagyok gyenge nőszemély, s amire egom éled, az mind alap és jogos dolog. Tudom, amit tudok, nem büszkélkedem hát olyannal, amit nem. Bár kérdés, hogy van-e egyáltalán olyasmi, amiben én nem járok élen? Nem most fogok ezen elgondolkodni, ami azt illeti.
    - Kár!
    Biggyesztem le ál-csalódottan ajkaimat.
    - Pedig biztosan nagyon csinosan mutatna a tetoválásaihoz.
    Célzok ezzel egyértelműen arra, hogy észrevettem  rúnákat. De vajon tudom-e, hogy mik azok, vagy csak naiv szemlélődő vagyok, a könyvtár nem idevaló virága? Erre egyelőre nem derítek fényt, hagyom, hogy úgy tapogatózzon a sötétben, ahogyan akar.
    - Úgy!
    Szalad fel szemöldököm, s jobban megnézem magamnak a férfit, mintha csak azt kutatnám, hogy igazat beszél-e. Tudom, hogy azt szól, hozzám jött, ez nem vitás. Végül bólintok, a nevét meghallva én is elrebegem sajátomat.
    - Catherine Michaels.
    Közlöm vele egyik nevem, hogyha már por a könyvből, akkor hadd szálljon fel a névről is. A könyvet visszateszem a polcra, majd a kihúzott székre leülök. Rámosolyogok a férfire, mosolyom elismerése a modorosságának.
    - Lenyűgöző. Kurt egész kellemes munkát végzett.
    Veszek elő egy nevet, amit valószínűleg már mindketten ismerünk. S ha már nevek, akkor álljon itt egy általam jobban kedvelt is.
    - Örvendek a szerencsének, Jack.
    Támaszkodom meg az asztallapon, így tekintve az árnyvadászra.
    - Maradhatunk a Kátyánál, esélyesen a mi Kurtunk szájára is jobban állt az eredeti orosz, mint a modoros angol. Jekatyenka Mikhajlova vagyok, s igen, engem keresel.
    Váltok tegezésbe. Most mit szarozzunk? Dolog van, nem udvarias teadélután.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szomb. Feb. 14 2015, 22:31

    Nem tudja, mire lehet képes pontosan a vele szemben ülő, az viszont bizonyos hogy okkal küldték pont hozzá. Bár a valós okot igazából nem tudja, csak évek óta sejti. Hiába a sok poros könyv amit Kurtnél olvasott rá is ragasztott azért valamit, nem is keveset. Arra viszont tényleg nem számított, hogy ez a találkozó egy ilyen szépséggel hozza össze. De ez aztán igazán nincs ellenére sőt, szinte lubickol a látványban és helyzetben. Bár előbb a kötelesség mondhatni aztán a szórakozás.
    - Ha így volna, biztos minden hozzám hasonló abban járna, de ez valahogy mégsem terjedt el az évek során, mily meglepő. Ennek ellenére azt, hogy kit miben látnék szívesen arról nekem is akadnak elképzeléseim.
    Kacsint szemtelenül. A tetoválásai sem maradtak titokban, de különösebben nincs is takargatni valója, ide bőven elég lesz, ha nyílt kártyákkal játszik, bizonyos téren persze, úgy is tudják miért jött és honnan.
    - Nem mondom volt dolga az öregnek velem, és továbbra sem elégedett. Valahogy úgy szokta mondani, hogy ez a csiszolatlan gyémánt, valahogy mindig egy kicsit karcos marad majd. Talán igaza van.
    Az első hallott nevet azért próbálja megjegyezni. Az hogy mestere nevét viszont halotta már teljes bizonyosságot is ad neki arról, hogy épp ott van ahol akarták.
    - Hát akkor kedves Kátya… rendelkezz velem, és világosíts meg végre. Legalábbis Kurt ilyesmit ígért, és azt mondta ez lesz az a nap, mikor tisztába kerül pár dolog velem kapcsolatban. Elég titokzatos volt ezzel kapcsolatban. Biztos okkal persze.
    Ez utóbbi megszólítás tényleg kézenfekvőbb marad számára is. Várja mi fog történni egyáltalán. Nem mondhatni feszültnek, mégis némi nyugtalanság akad benne. Talán türelmetlennek is mondható épp.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szomb. Feb. 14 2015, 23:38

    Jack & Kátya

    - Igen?
    Szalad fel egyik szépen ívelt szemöldököm, s telik meg hangom kíváncsisággal a visszakérdezésben.
    - Kit és miben? Elégítse ki a kíváncsiságomat és mesélje el.
    Szólítom fel kis pikáns pimaszsággal a hangomban. Szerintem tudom, hogy mire gondol, vagy legalábbis vannak róla nem éppen ártatlan sejtéseim, de az ilyesmit mindig olyan jó hallani. Szórakoztató. Ahogy a kacsintása is az. Kap is rá egy a levegőbe cuppantott választ.
    - Akármilyen fennkölten hangozzon ez, azért valljuk be, hogy baromság.
    Eresztem el véleményemet Kurtről és az ő gyémántos hasonlatáról. Sose bírtam, hogy komázta a magasztos rébuszokat. A nővérem kenyere volt az ilyesmi, nem az enyém. Belőlem nem csalt elő soha, semmi mást, csak szemforgatást. Most ez mondjuk elmarad, de főképpen azért, mert van más dolgunk is, mint például az a bizonyos találkozási apropó.
    Színpadias sóhajjal kezdek bele, nem is annyira az elmondani kívánt történet súlya miatt, csak azért, mert így esik jól.
    - Ismertem édesanyádat. Nem, nem a kaszinós cafkát, illetve nem csak őt. Itt kell megjegyezzem, hogy őt jobban bírtam, mint azt az anyádat, akit volt szerencsém jobban ismerni.
    Elhúzom a számat. Nem érzem szégyenét annak, hogy sértegetem a családját, tulajdonképpen csak tényeket közlök, semmi mást.
    - Árnyvadász vagy. De eszedbe jutott valaha, hogy miért maradhatott ki az életedből a Mortal Cup?
    Kérdezek elsőre. Kíváncsi vagyok mennyire logikus a gondolkodása. Utána majd csepegtetek még némi információt.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szomb. Feb. 14 2015, 23:57

    Arra mondjuk azért rögtön nem számított, hogy ezt szóban kelljen, ecsetelje néhol kissé piszkos fantázia, miken tud épp járni, túl egyértelműnek érzi, hogy ezeket leírja. Különben sem mondható a szavak emberének, nála inkább a tettek dominálnak, abban jó, amit csinál.
    - Szerintem ez annyira egyértelmű utalás rád, hogy azt fölösleges lenne jobban körülírni. Dee … szerintem, nem vagy te olyan elveszett, hogy ne tudd, vagy csak jól esik játszani az ártatlant, még nem látom át. Tudod inkább a tettek embere volnék, mondhatni szakmai ártalomnak.
    Ha már váltottak a tegezésre, ez a magázódás amúgy is túl idegen volt számára eleddig. Azt hogy pimasz válaszából most mire utalgat, vagy mit olvasnak ki nem is igazán érdekli, meghagyja Kátya fantáziájának. A cuppanósra azért játékosan felemeli kezét és elkapja azt. Kis közjáték részéről.
    - Amolyan nagy szavak az öreg Kurtöl ő már csak ilyen. Én vagyok az ő felfedezettje, de nem tartom magam többre, mint ami vagyok, vagy lettem, nehéz ezt megmondani.
    Látható hogy még nem tiszta a kép benne, most is keresi a szavakat erre a helyzetre, ahogy élete alakult. De láthatóan nem zavarja az, ahogy van most.
    A történet kezdetét már szemöldök ráncolva fogadja. Már az első mondatokban több olyan dolog rejlik, amit kevéssé sejtett, vagy, csak nem mert magának bevallani. Nehéz megmondani. Nagyobbat nyel, majd azért reagál a hallottakra.
    - Nehéz a viszonyítási alapom e téren. Ezek szerint az igazi anyám sosem ismertem, és attól tartok már nem is fogom. Tehát Jonathan és Cherry nem az igazi szüleim, csak valahogy hozzájuk kerültem.
    Nem igazán ejtette letargiába ez az egész történet, ahhoz túl erős jellem és látott, megélt már egymást hogy ennyitől a padlóra kerüljön, esetleg összetörjön lelkileg. Az igazság megismerése sokkal fontosabb és inkább teljességgel tölti el mintsem mással. A sértéseket így fel sem veszi.
    - Nem titok előttem hogy lehet valaki Árnyvadász. Sokszor felmerült bennem, de Kurt ezeket az irányú vágyaimat az idővel fiam, türelem legyintéssel, általában lecsitította. Sosem szálltam szembe vele, ahhoz túl sokat köszönhetek neki. Végtére is a szavát betartotta, mert most itt vagyok.
    Emeli meg kezeit egy pillanatra, majd előrébb dől, nekitámaszkodva az asztalnak és várja a továbbiakat. Biztos akad még folytatás.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Vas. Feb. 15 2015, 11:17

    Jack & Kátya


    Elnevetem magam.
    - Valamit tudni és valamit hallani az két különböző dolog.
    Megvonom a vállamat. Énmiattam nem kell kimondja, értettem én a csíziót meg az egyértelmű utalását is, s máskor tettleg még inkább felléptem volna ellene - vagy inkább ennek hatására? - de már nem azokat az időket írjuk. David mellett többek között az önmérsékletet is megtanultam, ami mondjuk kérdés, hogy neki szerencsés-e, mert így minden elfojtott szexuális energiámat rajta élem meg, nesze neki fülvörösödés. Mert hát na, azért van bennem jóérzés - és félelem is a legutóbbi történet okán - így főképpen verbálisan inzultálom, s utazom a fülére, meg arra, hogy rendesen zavarba hozzam a saját házában. Házunkban. Ezt még szokni kell.
    - Azért azt erős túlzásnak tartom, hogy az ő felfedezettje lenne.
    Forgatom meg a szememet. Kurt csak egy bábu ezen a sakktáblán, nem fedezett ő fel senkit sem. Azért tanította Jacket, mert ezt kellett tennie, ezt kapta parancsba, szóval ha innen nézzük, nincs miről beszéljünk. Persze ezt egyelőre nem közölhetem vele, leülünk hát, s csak aztán jön az a bizonyos fekete leves, amit én ugyan nem tartok annak, de majd a férfi eldönti, hogy minek értékeli.
    - Az igazi anyádat szerintem még ő maga sem ismerte. Árnyvadász volt, annak született, bár csak félig.
    Egyelőre ennyi információ is elég a nőről, a nevét sem szívesen ejtem ki a számon. Zsigerileg irtózom tőle, de egyszer úgyis el kell meséljem. Addig viszont odázom, ahogy csak tudom.
    - Árnyvadásznak születtél. Apád is és anyád is azok voltak, ahogy említettem anyád felességét, apád viszont tisztavérű árnyvadász volt.
    Közben magunkra borítottam némi álcát, így a kíváncsi szemek elől nemes egyszerűséggel eltűntünk. Ez sajnos azzal jár, hogy itt vagyunk, de mégsem, valamint hogy az új, nagyobb álca ellopta a sajátomat, így már nem csokoládészín szemekkel nézek Jackre, hanem ametiszt macskaszemeim villannak rá.
    - Mit tudsz a warlockokról, mondd?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Vas. Feb. 15 2015, 14:07

    A kelletlenebb és komolyabb részek ellenére a nevetésre azért egy széles mosoly kiül az arcára pillanatokig.
    - Játszani a gondolattal és megtenni, amerre pillanatnyi vágyaink terelnek szintén más. De biztos nem azért vagy itt, hogy egy kacifántos történetű kissé léhűtő árnyvadásszal flörtölj.
    Látszólag ezzel háttérbe szorítva ezt a vonalat, mégsem kezelheti úgy Kátyát mintha most szólította volna le egy bárban és az lenne a célja, hogy ágyba vigye. Ez az egész annál sokkal komolyabb, próbálja türtőztetni magát.
    - Mindegy is igazából, Kurt mit gondolt. Azzá váltam… amivé kellett, hogy váljak jóformán. A múltam megtalált és a jelenemmé formálódott.
    Figyelmesen hallgatja a folytatást, ellenben a lényeges illetve háttér információkat elég lassan csöpögtetik neki. Mintha több dolog húzódna a háttérben, amitől kímélnék, vagy lassan vezetik fel. Nem bánja, nem siet sehova. Máris többet kezd megtudni az egészről, neki ez pillanatnyilag bőven elegendő.
    Kissé mintha változna a környezet, illetve maga Kátya is főleg a szemei. Nem kerüli el figyelmét a dolog, bár talán nem ott járt legtöbbet a tekintete eleddig.
    - Nem volt sok dolgom velük eddig. Hallhatatlan többnyire varázserővel bíró démoni leszármazottak.
    Mintha egy könyvből olvasná fel a szavakat, bár részletekbe menően nem elemzi ki az egész fajt, de erre nincs is szükség.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Vas. Feb. 15 2015, 20:11

    Jack & Kátya

    - Juj! - kapom meglepetten szám elé a kezemet, mint valami szende, rajtakapott szűz. Végül csúfondárosan elcsücsörítem ajkaimat kis hatásszünetet követőn.
    - Ne haragudj, észre sem vettem, hogy már eljutottunk a flörtig, kicsit azt hiszem, hogy untam közben magam és belealudhattam a lényegbe. - szemtelenkedem a férfivel teljes átéléssel. Nem nagyon zavartatom magam, miért is tenném? Ez nálam még nem volt flört, s ha ő annak értékelte, akkor minden jogom megvan arra, hogy kinevessem. Ez a halhatatlanok sajátja. A kialakuló cinizmus. Bár ez elég elterjedt az árnyvadászok között is azért, ahogy hallottam. Csak tudnám, hogy ők mire..?
    - Velős és tömör megfogalmazás. - nevetek fel. Arra kivételesen nem teszek vicces megjegyzést, hogy mintha megnyomta volna az "L" hangot, s így lettünk örök életűekből olyanok, akiket nem lehet meghallani.
    - Nagyjából helyes a bőgés, oroszlán. Bár elég foghíjas, de a lényeget elkaptad. - megvonom a vállamat. Mondhatnám, hogy Kurt egy hülye volt, ha csak ennyit tanított neki, de nem akarok ebbe már itt az elején belemenni. Van megannyi dolog, amiről érdemes beszéljünk.
    - Több dolgod volt velük, mint hinnéd, ugyanis van benned a vérükből. Egy bizonyos felmenőd warlock volt a javából.
    Undorral beszélek a nőről, pláne azért, mert a saját anyámat emlegetem vele. Szegény cafka, szerette váltogatni a partnereit, de sosem párzott kétszer ugyanazzal a fajjal egymás után. Így jött össze, hogy a nővérem árnyvadásztól lett, én viszont már egy warlock-warlock nász eredménye vagyok. Szerencsére annyira nem volt termékeny, mint ahogy azt gondolta, így még egy húgunk sikerült embernek, s ennyi. Azóta szögre akasztotta gyerekszülési tevékenységét, s inkább csak az élvezetnek él. Szerencsére jó messzire innen. De isszuk a levét áldásos tevékenységének, az is száz százalék.
    - Szeretnéd tudni, hogyan hívták az igazi szüleidet vagy térjünk a lényegre?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Vas. Feb. 15 2015, 20:32

    Az erős színészi játékra ismét csak elmosolyodik, hiába ez valahogy Kátyához tartozhat, mint hozzá hogy olykor nem bírja visszafogni magát, semmilyen téren.
    - Talán egy kicsit túloztam, jó fogjuk rá. Hogy untad volna? Szomorú hogy rögtön csalódást kellett okoznom. Sajnálom Kurt azt mondta jobb, ha visszafogom az erőteljes férfi oldalam ezen a találkozón. Amikor elindultam igazán nem értettem, hogy miért volt ez most épp gond, egészen addig, amíg meg nem láttalak.
    Nem igazán veszi fel a civódást, ez számára most is csak apróbb játéknak mondható, és semmilyen hasonlóban nem szeret veszteni.
    - Gondolom nem tesztelni szerettél volna, mint egy kedves tanár néni ezzel a kérdéssel? Talán még egy körmöst is osztasz a tömör válaszért? Remélem nem.
    Hát szemtelenkedésből aztán nála sem akad hiány, ha úgy kívánja. Természetesen sokkal többet tud, mint olykor mutatja, de ez hozzátartozik álcájához. Kurt is nehezen verte fejébe olykor a fontos dolgokat.
    - Még warlock is? Ez már kezd egy kicsit sok lenni számomra. Lassan úgy érzem, több fajta vér keveredik bennem, mint egy durvább koktél alkoholos összetevői.
    Próbálja ezt is viccbe forgatni, de most tekintetén látszik, hogy ez már kezdi összezavarni valamilyen szinte. Kinyitja tenyerét és látványosan megbámulja.
    - A nevek talán olyan sokat nem számítanak, kivétel, ha még életben van bármelyikük. Inkább lassan arra lennék kíváncsi hova lyukad ki ez az egész. Mi vagyok én? És miért kellett így lennie?Hova vezet ez az egész?
    Az értetlensége lassan több kérdést szül elméjében, párat ki is bökött.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Vas. Feb. 15 2015, 21:37

    Jack & Kátya


    - Kicsit? - vonom fel egyik szépen ívelt szemöldökömet, végül nevetve legyintek. Mindegy neke, hadd túlozzon, a lényeg az, hogy kedélyesen kezdjük ezt a beszélgetést.
    - Ez a Kurt titokban apáca volt? Irult rajta a virula fityula? - kérdezek vissza szemtelenül, froclizva ezzel az öreget - vagy magát Jacket? - vigyorogva. Végül eleresztem a témát, de mosolyom íze még sokáig ajkaimon marad. Kedvelem, hogyha ilyen könnyedén tudunk nyitni egy találkozón, főleg akkor, hogyha amúgy a találkozó Nina Petrova hülyeségei miatt kellett kialakuljon, s megint benne van, hogy takarítom az anyám mocskát annak ellenére, hogy ezt neki kellene megtennie. Ezt érezhette belőlem Dave Moszkvában, ezt a haragot, ami most is megül.
    Fenyegetőn villan tekintetem, macskaszemeim ametisztmélyén felgyúlnak a lángok.
    - A körmödet éppen letéphetem, ha nagyon szeretnéd. - kacsintok rá. Mintha ott sem lettek volna azok a gonoszkás fények, el is hal az egész. Talán ott sem volt? Mint a mesében. Hol volt, hol nem. Ha valamit nem érdemes nálam követni, az a szeszélyességem logikája.
    - Elég kis százalékban, de igen. Mondjuk úgy, hogyha egy korsónyi sörbe öntenénk fél centiliter szörpöt, akkor lennénk ott arányban, ahol benned van az árnyvadász-warlock vér.
    Magyarázom, mintha annyira lényeges lenne, hogy mennyire warlock az a warlock. Nyilván sejtheti magáról, hogy elég gyengén, hiszen még warlockjegye sincs, nem úgy mint nekem mondjuk a macskaszemeim.
    - Van olyan rokonod, aki nagyon is él.
    Jegyzem meg kelletlenül.
    - Vegyünk példának engem, de most ez nem lényeges. Mielőtt félreértenél, nem vagyok az anyád, a nagyanyád meg pláne.
    Emelem fel kezeimet mintegy védekezést és némi témataszítást imitálva.
    - De rendben van, akkor hagyjuk a neveket.
    Legyintek. Hátradőlök a székben, keresztbe teszem jobb lábamat ültemben a balon.
    - Az elmédet blokkolnom kellett említett csodás felmenőd kérésére. Amilyen pechje van, neki nem volt hozzá elég ereje. Amiben felnőttél, az tulajdonképpen hazugság volt. Már azelőtt árnyvadász voltál, nephilim, hogy Kurt megtalált. Csak adni kellett a látszatnak egy kicsit..
    Egyelőre nem ajánlom fel, hogy lebontom a gátat. Nem loptam én a varázserőm, ha nem kér meg, s nem fizet meg, akkor meg sem teszem talán.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Vas. Feb. 15 2015, 21:57

    Nagyon fontos számára is hogy ne legyen túl fennkölt, vagy azt sem kedveli, ha túlságosan komolyak a beszélgetései, bár árnyvadászként olykor nem ismerhet tréfát, egy-két velős pimasz megjegyzése mindig akad. Ezt a vonalat Kátya is elkapta vele valamilyen szinte, sőt elég jó partnerre lelt benne ezen a téren.
    - Állítólag nem volt mindig ilyen karót nyelt, nekem viszont már csak ebből az oldalából jutott. Hát így jártam, de nem maradtam minta példa az biztos. Attól még úgy gondolom, az életünket élni kell, a lehetőségekkel meg szintén.
    Kihágásokban nála nincs hiány, imád szórakozni is. De ez talán nem is az a dolog, amit lehetetlen lenne összeegyeztetni azzal ami, még ha Kurt erre próbálta is vezérelni, szerinte túl komolyan vette az egészet.
    A fenyegető tekintet nincs különösebb hatással rá, meg sem rezzen ültében, sőt még közelebb is hajol.
    - Egész aranyos tudsz lenni, ha picit dühös leszel.
    Egy újabb szemtelen megjegyzés részéről, hát vagy megmosolyogják, vagy lassan ki is húzhatja a gyufát, de nem úgy tűnik, mint aki bármitől is tartana, pedig biztos oka volna rá.
    - Annyit még akkor talán elviselek, gondolom ez az apróság nincs is különösebb kihatással a lényemre, legalábbis eddig még nem tapasztaltam.
    Tudja is, hogy akkor nem csak tetoválásoknak kellene lennie hanem, akadna más, de nincsen. Nem is tapasztalta. Nem mondhatni ezt sem túlzottan lényegesnek. Messzire nyúlik vissza a családfa, mint általában mindenkinél, bár átlagosnak botorság volna nevezni.
    - Téged??
    Na azért itt már többszörösen kezd megzavarodni, és ha ez tényleg igaz kezdi magát kellemetlenül érezni, zavartan simít végig párszor tarkóján és nyakán egyre lejjebb csúszva keze még visszaesik az asztalra.
    - A te nevedet már tudom, bár ebből nem következtettem ilyesmire pláne. Testvér? Féltestvér?
    Kezdi bogozni lassan a szálakat, félve kérdezve rá. A kép azért lassan összeáll.
    - Valahogy ezt mindig sejtettem. Egy kis színjáték. Miért volt rá szükség? Miért kellett elrejteni, ami vagyok?
    Értetlenkedik még egy sort. Nem az a szokásos magabiztos mosoly már régen eltűnt arcáról. Talán pimaszkodni se lesz kedve innentől.
    - Tehát ha te csináltad gondolom ki is tudod szedni.
    Logikus elképzelés.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szer. Feb. 18 2015, 20:03

    Jack & Kátya


    A túl magvas és velős beszélgetések az unalmas emberek sajátjai, legalábbis én így gondolkodom ezekről a dolgokról. Persze nem lehet azt mondani, hogy nincs bennem semmi igény néha arra, hogy fél szóval intézzem el a dolgaim, de legtöbbször inkább akkor fordul elő velem ilyesmi, hogyha semmi kedvem a találkozót lefolytatni. Vagy anyámmal beszélgetek. Esetleg a nővéremmel. A húgom nem áll szóba velem, úgyhogy róla ilyen téren le van a gond.
    - De, mindig ilyen volt. Szerintem már karóval a seggében született.
    Vonom meg a vállamat egy huncut, nem kis mértékben utálatos megjegyzés következtében.
    - Amúgy a megboldogult apád a testvére volt, úgy tudom legalábbis. Soha nem mélyedtem el a rokoni kapcsolataiban, de az árnyvadászok olyan belterjesek, mint a tündérek, szóval a neve alapján tipikus árnyvadász sarja volt mindkettő, márpedig nincs két külön család ugyanazzal a vezetéknévvel.
    Megvonom a vállamat. Annyira nem érdekel Kurt rokonsága, valóban tartom magam ebben az ügyben ahhoz, amit megmondtam. Rátérek hát inkább a másik témánkra, mert bár trécselni szeretek, az időt csak akkor húzom, ha rettenetesen muszáj és érdekemben áll.
    - Ha komolyan, akár egy hangyafasznyit is dühös lennék, akkor nem mondanád ezt.
    Mosolygok rá mérgezőn, de mégis csábító mosollyal. Egyszerűen ilyen ajkaim görbülete, nem tehetek róla.
    - Az ezerhétszázas évek elején születtem, szerintem ez módosítja a kérdésedet.
    Válaszolok így, egyelőre nem adva igazán konkrét választ neki. Testvér? Hát az vicces lenne! Van benne igazság, hiszen a testvérem elfajzott - számomra legalábbis az - ágáról származik, de nem, nem vagyunk testvérek. Mi nem.
    - A testvérem lányát Olgának hívják. Ő a te.. hm.. mi is erre a szép kifejezés?
    Úgy teszek, mint aki elmélázik ezen egy cseppet, végül kinyögöm.
    - Üknagyanyád. Csak negyedízben warlock, s alatta már nem volt divat árnyvadászokon kívül másokkal is frigyre lépni, úgyhogy benned igazán hígan csörgedez csak az a vér, ami bennem.
    Megrázom a fejemet, feltartom mutatóujjamat.
    - Hohó, csak ne olyan hevesen! Mindennek ára van és egyszerre nem tudsz megfizetni. Az információ kell, az, hogy miért vagy azt akarod, hogy feloldjam a gátakat?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szer. Feb. 18 2015, 20:55

    Maga a beszélgetés effajta légiessége és kissé humorral fűszerezett csipkelődései egymás felé nem vesznek még ugyan el, de a kellően komoly részek, amik a valós tényeket fedik fel saját életéről, azok természetesen nem vicc tárgyai, legalábbis csak részben nem. Kivételt képez ez alól pár feljebbvaló megemlítése akiket Kátya egészen ellenszenvesnek ír le, mármint saját maga részéről. Az hogy megviselnék a történtek, túlzás, talán meglepően nem annyira, mint ez elvárható volna egy hasonló korban lévő embertől. Persze ő nem is egy szimpla ember, az ok talán ennyire egyszerű, sajátos természete csak rásegíthet erre.
    - Nem tudom, nem vagyok abban a korban, hogy ezt megmondhassam. Talán te igen…?
    Kurt folyamatos elővétele sem hozza ki a sodrából. Ja hogy most burkoltan leöregezte volna a vele szembe ülőt? Pimaszan mosolyog csak rá, és ha már egyszer elsütötték, visszaküld látványos kézmozdulatokkal egy csókot. Már-már túlzottan erőteljesen színészi alakítás részéről.
    - Áh, biztos nem, hiszen csodásan festesz. Mindegy a hízelgést lehet most már inkább hanyagolnom kéne…
    Gyorsan javítja a hibáját, mintha némi udvarlásba is fogna, de hát valljuk be elég gyenge próbálkozás ez és még csak nem is véresen komoly. Nem az ő terepe.
    - Hogy ő az igazi apám testvére volna. Hmm… igazából ez sok mindent megmagyarázna azzal kapcsolatban miért vett a szárnyai alá engem. A legjobb lesz, ha majd erről őt magát is megkérdezem.
    Biztosan felkeresi majd Kurtot ezek után. Nem számonkérés miatt, nem is dühös rá, csak hogy a pont az I-re végleg fel tudjon kerülni. Belőle pedig az összes homályos folt eltűnjön.
    - Igazán csípős a nyelved, biztosan egészen vadorzó vagy… minden téren.
    Talán megnyugtathatta, hogy nincsenek igazán szoros családi kapcsolatban és azért ilyen bátor ezekkel a kijelentésekkel. Vagy csak a kemény évek alatt ő az, aki igazán szeretet játszani a perzselve égető tüzekkel. Avagy teljesen bolond, nehéz eldönteni.
    -A legegyszerűbb lenne feloldani mindent. Ezt kérném tőled igen. Mi lenne az ára? Komolyan. Ebben semmi esetre sem óhajtok veled játszadozni.
    Még itt is megbújik némi utalás, hiába javíthatatlan, arca viszont most teljes komolyságot tükröz és a választ is hasonló hozzáállással várja. Hogy a szürke foltok tényleg végleg eltűnjenek ez egy igazán fontos lépés. Hamar szeretné lezárni ezt, már-már kezd túl drámai lenni ez a kacifántosság, nincs ínyére, szánalomra pedig senki részéről nem szorul. Mondjuk nem is fogja élettörténetét minden jöttment orrára kötni, ez is igaz.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szer. Feb. 18 2015, 21:40

    Jack & Kátya


    Az, hogy számomra ki ellenszenves és ki nem, igazán nem lehet mérvadó senkinek, vagy legalábbis erősen ellenjavallott, de mivel nem vagyok gondolatolvasó - nem szándék nélkül - így nem látok a férfi fejébe, s nem is akarok odapillantani. Kedélyesen elcsevegek vele, minden gát nélkül, s amíg én vagyok nyeregben, addig ez így is lesz. Innen nézve körülbelül örökké, hiszen ki hallott már olyat, hogy egy magamfajta nem érzi nyeregben magát?
    - Nem szeretem a talánt, az a tündérek kedvenc szava.
    Elhúzom a szám. Mosolyom sok minden elárulhat arról, hogy "talán" olyan korban vagyok-e. Nem mondom, hogy felér egy bólintással, de valami olyasmi azért.
    - Sokat kell még tanulj az életről kicsi nephilim, de a bókod azért kellemesen esett lelkemnek és önbecsülésemnek.
    Veszem elő legszebb mosolyomat és a kedvesebb, udvariasabb oldalam. Kiművelt vagyok és meglehetősen mentes minden bárdolatlanságtól abban az esetben, hogyha így akarom. S most így kívántam, bár hamar elmúlt ez a kívánalom. Unalmas, ami azt illeti, legalábbis nekem.
    - Minek kérdeznéd? Tán nem hiszel a szavamnak?
    Felvonom szemöldökömet. Tisztában vagyok azzal, hogy nem adtam tökéletesen egyértelmű és készpénznek vehető választ, de ettől még a kérdésem adott, nem másnak szánom, mint röpke provokációnak.
    Felnevetek.
    - De még mennyire!
    Kacsintok rá, s hagyom, hadd higgyen arról amit akar, hogy megkaphat-e valaha. Megnyalom ajkaimat, mintha őt akarnám kóstolni, s az, hogy mennyire van ez így, az én titkom marad. Nyelvet ő emlegetett, én csak megmutattam, hogy van ám olyanom, s használni is tudom. Nem csak beszédre, ami azt illeti.
    - A varázslat nem egyszerű. Sosem az.
    Ez nem igaz, de most nem mennék bele.
    - Egyesével haladunk csak. Információ, vagy feloldozás? Itt és most kell választanod.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szer. Feb. 18 2015, 22:12

    Talán jobb is, hogy nem turkálnak bele a gondolataiba, odabent most aztán van káosz, család, árnyvadászok, warlockok, rokonsági szálak, Kurt, meg olyan dolgok is amiben Kátya szerepel kissé buja körülmények között, mégis ezeket próbálja legfőképp elnyomni jelenleg, nem érzi idevalónak, biztos a könyvtár teszi. Úgy néz ki, egyenlőre kevés sikerrel, feltűnően sokszor jönnek a szájára a célzások.
    - Hmm, igen ebben igazad van. Ez a szó mindig olyan tanácstalanul tudja magára hagyni az embert. Remélem, nem úgy akarsz majd elköszönni ennek az egésznek a végén. Hogy talán még látjuk egymást, az olyan kiábrándító volna.
    Jegyzi meg őszintén. Ugyan most találkoztak először, mégis bízik benne, hogy nem ez lesz utolsó. Mikor mögé lépett a könyv mímelt olvasása közben, már az első szavakból érezte, hogy nem fog unatkozni. Rég akadt ilyen jó társasága, ez láthatóan szórakoztatja.
    Következtetni azért tud, meg hát konkrét időpontot is kapott már születésére Kátyának, találgatnia sem kell.
    - Attól tartok ezzel az egyszerű mondattal a hosszú évek alatt nem lettem első a top bókolók tízes listáján.  Talán majd máshol javíthatok.
    Magabiztossága egyeseknek már biztos zavaró lehetne, sőt nagyképűnek is sokszor titulálják pedig közel sem az. Törekvő inkább, aki sosem adja fel, legyen szó bármiről.
    -Héhé csak úgy mondtad mintha nem lennél ebben teljesen biztos. - emeli meg kezeit megadólag egy pillanatra - Olyan száz százalékosan. Ugyan nem ismerjük túl régóta egymást, de valamiért elhiszem.
    Ennél tényleg gyanakvóbb szokott lenni, most viszont könnyen enged Kátyának, lehet még az orránál fogva is vezethetnék egy rövid ideig. A nők már csak ilyen hatással vannak rá, pláne egy ilyen bombázó. Pedig kemény világot élünk, nem lehet elhinni mindent, megbízni akárkiben. A legjobb barátok is könnyen hátba szúrnak. Viszont előérzete most semmi vészjóslót nem jelez Kátya felől.
    A nyelvjátékra már egy csípős megjegyzés sem érkezik részéről, picit előredől, aztán hevesen megcsóválja a fejét, mint aki rémeket látott, pedig egészen más a helyzet, azok a fránya buja gondolatok.
    - Tehát..nehéz kérdés. Talán elég lehet az, amit elmondtál.
    Nem biztos még benne. Láthatóan vívódik mi is volna a kézenfekvően jó és egyszerűbb megoldás. Hiszen Kátya beavatta, miért kellene erőltetnie a fal lebontását.
    - Viszont amikor ott vagyunk egy fal előtt, szeretjük azokat ledönteni. A korlátokat hátra hagyni, és csak menni előre amerre az út visz. Az évek alatt lehet ezen már túl is estem.
    Ebből bármire lehet gondolni, akár az életfilozófiája is lehetne.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Csüt. Feb. 19 2015, 09:45

    Jack & Kátya


    - Hát hogy köszönjek el, amivel nem ábrándítalak ki?
    Teszem fel a kérdést enyhe szemöldökfelvonással. Nem szándékozom egyelőre elköszönni és nem is ezért születik meg bennem a kérdés, egyszerűen csak kicsúszik a számon, mint valaki olyanén, aki túl sokat élt már ahhoz, hogy megelégedjen az egyszerű és lineáris beszélgetésvezetéssel.
    - Mire jók a bókok? Úgy értem, hogy minek csinálja őket az ember? Ha valamit akarsz, azt kimondod én pedig reagálok rá. Egyszerűen, könnyedén. A cifra bókcsavargatás viszont.. ennyi év alatt sem sikerült megértenem.
    Vallom be őszintén, vagy legalábbis annyi őszinteséggel, amennyiről tudom, hogy készséggel el fogja hinni nekem, hogy tényleg zsigeri igazat szóltam. Ajkaimon a mosoly ugyanolyan, amilyen eddig volt, kissé pimasz, kissé pikáns.
    - Talán?
    Csapok le az elszólására annak rendje és módja szerint. Kedvtelve játszom vele, mint macska az egérrel, s bár tudom, hogy ezért nem lennék megdicsérve, mégsem érzem úgy, hogy zavartatnom kellene magam. Van pár boszorkánymester a városban, aki tudna mit kezdeni Jackkel, de az én gátamat én tudom leszedni, szóval hiába unná meg a közreműködésemet, nem sokra menne másokkal. Ezért vagyok ennyire nyeregben, s szórakoztatom el magam vele.
    - Tehát hajlandó vagy megfizetni az igazság árát?
    Kérdezek rá harmadszor is, ezúttal sokkal komolyabban arra a lényegi részre, ahová eljutottunk. Most nem mosolygok, ez annál komolyabb dolog.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Csüt. Feb. 19 2015, 10:22

    Mintha pár percig elgondolkozna rajta, hogy mit is hallana legszívesebben. Igazából nem is annyira várja még ennek a találkozónak a végét, szerencsére nem is úgy állnak a dolgok egyenlőre, hogy hamar távoznának. Mégsem mondja ki talán a legőszintébbet.
    - A végén biztosan eldől majd, mit mondasz, teszel. Lehetne játszani a szavakkal, amik utalgatnának a jövőre. Akad több jó megoldás is, biztosan élsz az egyikkel.
    Tudja le ennyivel a dolgot. Meghagyva a szabad választás jogát, de hogyan korlátozhatna egy ilyen határozott nőt, eszébe sem jutott. A nők mindig tudják, mit akarnak, annyit tehet, hogy amíg még beszélgetnek, a legjobb formáját hozza és adjon okot rá, hogy találkozzanak még. Ezen dolgozik.
    - Nehéz megmondani. Ha egy hölgy figyelmét szeretnénk felkelteni, gyakran folyamodunk ehhez férfiak. Igazából egyáltalán nem vagyok jó a bókok csavargatásában ezt őszintén mondhatom, és mint hallottad, nem is folyamodk ehhez túl sokszor. A tettek sokkal előremutatóbbak és megkérdőjelezhetetlenek. Nem burkolnak, nem fednek el semmit. Ráadásul minek is dicsérném azt, ami egyértelmű, bizonyosan nagyon is tisztában vagy vele, mik az adottságaid és jól és használod ezeket.
    Egyfajta bóknak persze akár ezt is lehetne nevezni, mégsem a leghétköznapibb módon a boncolgatás végén. Ha már olyan pimaszul mosolyognak rá, ebben azért jó és viszonozza, bár nem viszi túlzásba ajka inkább csak olyan félmosolyra hajlik.
    - Most rögtön ellent mondtam volna magamnak?- zavart nevetés- Ez elképzelhetően egy olyan talán volt, ami nem csak tőlem függ.
    Ad némi magyarázatot, de teljesen bizonyosan nem fogja kiírtani szótárából a talánt, önkéntelenül is belekerülhet mondataiba. Bár most már jobban figyel majd erre.
    - Igen.
    Válaszol egyértelműen, egy kibúvót sem hagyva magának. Nem is akart volna máshoz fordulni. Bizonyosan okkal vannak itt, és szerinte a legjobb warlocknál van.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Pént. Feb. 20 2015, 23:15

    Jack & Kátya


    Okos fazonnak mutatkozik előttem ez a Jack, egész megkedveltem, már ha lehet ilyet mondani ilyen rövid ismeretségre. Tulajdonképpen semmi nincsen abban, hogy efféléket gondolok, nem keverem magam semmilyen helyzetbe velük, hiszen nem mondom ki a szavakat. A halhatatlanság bölcsessége az, hogy jó, ha vannak titkaink, még akkor is, hogyha ebbe többen buktak már bele a fajtánkból. S ha már itt tartok az elmélkedésben, akkor el is határozom, hogy meglátogatom Magnust valamikor. Rég láttam azt az idegesítően csillámló fejét.
    - Ellent, de rá se ránts!
    Nevetem el magam, s kacsintok rá. Végül legyintek, ezzel mintegy azt is megmutatva, hogy nem nagyon foglalkoztat a téma, ezek a talánok nem olyan nagy horderejűek.
    - Rendben van, akkor mondom, hogy mikre lesz szükséged ahhoz, hogy megváltsd a szabadulásodat.
    Elővarázsolok a semmiből egy makulátlan papírlapot, s egy egyszerű golyóstollat – nyilván a közeli postáról lehetnek, mert a tollon a posta logója található – és odatolom Jack elé.
    - Nem, mintha feltételezném, hogy ostoba vagy, de azért nem árt írni. Nehogy elfelejts valamit, s meghiúsuljon az egész.
    Rákacsintok. Hogy játszom-e vele? Előfordulhat. Mindenesetre nagyon komolyan veszem magam, ahogy hátradőlök és sorolni kezdem neki az igényeimet.
    - Egy vámpír három hajszála, fonatba rendezve.
    Tudom, hogy ehhez nagyító kell amellett, hogy találni sem egyszerű olyan vámpírt, aki hajlandó elhagyni a haját, s egy árnyvadász kezébe adni. Nem, mintha árthatna nekik a wudu, de szerintem azért fura nép.
    - Egy mundane aláírása.
    Nem valami hírességre gondolok, de felőlem olyasmit is felhajthat. Szélesre szalad vigyorom.
    - Egy vérfarkas mancsnyoma.
    Na jó, ez már határozottan vicc, de azért nem fogom vissza magam.
    - És végül egy történet arról, hogy miképpen sikerült megszerezd ezeket a dolgokat. Hidd el, tudni fogom, hogy mikorra végeztél, s megjelenek nálad, nem kell tarts attól, hogy elfelejtelek.

    //Ha találsz rá vállalkozószellemű jelentkezőket, szívesen olvasnám a játékokat is Very Happy//
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Hétf. Feb. 23 2015, 16:56

    Ha sejtené, hogy ilyen jókat gondolnak róla valószínűleg az csak tovább bátorítani. Ahhoz képest, hogy magányos farkasnak van beállítva olykor, egészen jól épít kapcsolatokat. A beszélgetés első percétől fogva, pedig nem úgy mutatja, mintha nem lenne ínyére ez az egész találkozó valamint magának Kátyának a személye. Rövid ismeretség ez, mégis kezdésnek nem rossz.  Bizonyosan túllépet pár egyszerű határt, de ezek nem hagytak mély nyomot partnerében. Vagy csak ezt is jól titkolja.
    - Bárkivel előfordulhat.
    Nevet szintén még jóízűen, amíg teheti. Pláne, hogy a komolyabb részhez érkeztek, és serényen kell jegyzetelnie arról, miként is nyerhetné vissza emlékeinek szabad áramlását, főleg a múltat nézve. Ehhez hamar segédeszközök teremnek előtte, így szorgalmas diákhoz méltóan jegyzetel. Arcán sokáig nem mutat kirívó érzelmeket, de mintha kissé sokalná az árat, vagy csak szokatlanul hangzik az egész.
    Mindent sikerül leírnia, szóról szóra, ahogy hallotta. Többször is megnézi a papírost, végigmegy a pontokon, majd pillanatokig időzik tekintete Kátyán.  Hiába elneveti magát, a nem hiszem el módon.
    - Ez csak valami vicc akart lenni ugye? Úgy hallottam egy warlock fekete csipkés bugyija sem árthat, szigorúan a francia fajtából.
    Ezt jelenleg csak így tudja lereagálni, nem megy másként. Komikusnak találja, túlságosan is.

      Pontos idő: Vas. Szept. 24 2017, 01:23