Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Battery Park
by Noel Wyard Today at 21:20

» Étkező
by Dorian M. Montgomery Yesterday at 20:41

» Ethan és Marcus lakosztálya - Nappali
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 18:55

» Folyosók
by Connor Shayeh Yesterday at 04:41

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Jún. 17 2018, 23:41

» Hudson Heights
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:07

» Fort Tyron Park
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:06

» Nappali
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:05

» Konyha - Jackson lakás
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:04

» Ethan és Marcus lakosztálya
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:03

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Nappali

    Share

    Nappali

    on Szomb. Dec. 23 2017, 20:54


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Nappali

    on Szomb. Dec. 23 2017, 21:21

    [You must be registered and logged in to see this link.]

    to Theo
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    A ház elé érkezve, a bejárat előtt állok meg és hagyok időt Theodornak, hogy körbenézzen, addig kiveszem a bőröndjeit és előkeresem a ház kulcsait. Egy fehér macska szalad elő az egyik bokor mögül, a bejárathoz, majd érdeklődéssel néz fel először rám, majd Theodorra.
    - Visszajöttél, Bunny? Hány csajhoz kéredzkedtél be? – Kinyitom az ajtót, de a helyett, hogy berohanna, kíváncsian megvárja a macska Theodoret.
    Belépek a házba és a folyosón végighaladva, a nappaliba teszem le a bőröndöket.
    - Kérsz teát, vagy valamit, vagy egyből menjünk a szobádba? Bemutatom Bunnyt, Niqué macskája, visszalógott, így nálam maradt, s költözéskor velem jött – nézek Theodorra. Hagyom felfedezni a helyet is, s nem sürgetem semmivel.
    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Nappali

    on Vas. Dec. 24 2017, 05:04


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    ~A whole new world~
    Ez a második kocsikázás bizonyul ma a legjobbnak. Szinte egyáltalán nem szédülök és végig zavartalanul tudok nézelődni a hatalmas első ablakon. Azt hiszem, elöl ülni sokkal jobban szeretek, mint hátul.
    Mikor megérkezünk, ugyanolyan csodálkozással a tekintetemben nézek körbe, mint eddig mindenhol, ahol alkalmam nyílt megcsodálni a környéket.
    - Ez a hatalmas ház csak a tiéd? - kérdezem ámulva Nathanieltől. Aztán valami kiugrik az egyik bokorból és meglepetten tántorodok hátra. Egy fehér cica az, akivel nagy szemekkel bámulunk egymásra. Még sosem láttam macskát és szerintem ő sem látott hozzám hasonló szörnyikét. Persze én előnyben vagyok, mert képeken és filmekben már láttam állatokat, de élőben akkor is teljesen más. Nem tudom, hogy közeledhetek-e hozzá, hogy megérinthetem-e vagy nagy ívből el kéne kerülnöm. De nem most gondolkodom el ezen, mert a bátyám behív és én szót fogadok neki. Együtt megyünk keresztül a hatalmas házon, és egy nagy szobában állunk meg. Minden annyira érdekes és meg akarom nézni közelről, de már nincs erőm hozzá. Kezdek elfáradni.
    - Ha most bemegyünk a szobámba, akkor többé nem jöhetek ide? Mert ha így van, akkor előbb szeretnék körbe nézni a házban - pislogok ártatlan természetességgel a férfira. Feltételezem, hogy az új szobám olyan lesz, mint a régi, ugyanolyan szabályokkal. Csak ennek van értelme. És akármilyen fáradt vagyok, ha nem lesz több alkalmam látni ezt a gyönyörű helyet, akkor már csak azért is felfedezem, mielőtt bemegyek a szobámba!
    - Ki az a Niqué? És miért hívják a cicáját nyuszinak? - kíváncsiskodok tovább, mert még sok dolgot nem értek, de tanulni szeretnék.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Nappali

    on Vas. Dec. 24 2017, 17:11

    to Theo
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    - Most már nem csak az enyém – mosolygok. Szerettem volna Thomassal is megosztani, ám teljesen érthető, ha ő inkább a... barátjához költözve él. A felelősség úgyis az enyém, de elég nagy már, hogy ilyenekben a törvény se kukacoskodjon.
    Nem látom, ahogy hátra ugrik, éppen a zárt nyitom. Bunny viszont nézegeti egy ideig, s a küszöbön köt ki, megvárva Theot, odahajolva hozzá, szagolgatni kezdi, érdeklődéssel, majd követi, egészen a nappaliig, ahol aztán tüzetesen elkezdi szagolgatni a nadrágja szárát, hogy végül dorombolva csapja a fejét hozzá, dörgölőzésképpen.
    Megállok a kabátlevételben, annyira ledöbbenek a kérdésétől. Nagyon kevés kell, hogy ki ne fakadjak, mégis, mit képzel, amikor megértem a kérdését. És még jobban dühítene, ha nem azt fogadtam volna meg, hogy mit alkalmazok, lehiggasztva érzelmeimet. Leteszem a kabátot a fotelbe és a szélére ülök, s kinyújtom a kezem Theo felé, remélve, hozzám lép. Egyik kezemmel a kezét fogom meg, a másikkal a vállára simítom tenyerem, úgy nézek a szemeibe.
    - Sajnálom Theo, hogy abban a pincében kellett élned, elzárva mindentől és mindenkitől, és ez nagyon-nagyon nem fedi le azt, mennyire is felháborít a dolog, amin átmentél. Ez a ház, a te házad is, s amint sikerül elsajátítanod, hogyan tudod elrejteni a külsőd az emberek előtt, a kertbe is kimehetsz – s erre eszembe jut, s el is szégyellem magam, bár nem is ment volna megtenni, de valószínű, hogy apa rejtőztette öcsém külsejét a pilóták és a személyzet előtt. - S miután megtanultál minden fontos dolgot, ami az emberek világához szükséges, ugyanolyan nyugalommal járkálhatsz a világban, mint a korodbeli embergyerekek.
    A konyhában hangosan puffan valami, nem is kell odamennem, tudom, hogy az erőm működött megint. Nem akarom, hogy Theonak baja essen, így most arra is koncentráltam, merre is menjen az erő, s ez eléggé kimerít. Mint minden, ami az erőmmel kapcsolatos. Egyre inkább nem akarom, s egyre inkább gondolkodom azon, miként tudnám elvetetni.
    Bunny felugrik a kabátomra és hangos dorombolással dagasztani kezdi, párszor körbeforog rajta és úgy helyezkedik el, hogy teljesen megadó pózban, csak Theot lássa.
    - Niqué a húgom, a te nővéred. Ugyanaz az édesanyja, mint nekem. Szeretném, ha őt is megismernéd majd – és nagyon kezdek aggódni, hogy nem érem el, mert szeretném, ha tudna a testvéreinkről.
    - A Bunny nevet azután kapta, hogy elhoztuk hozzánk. A fülei nem látszottak, s olyan arca volt úgy, mint egy nagyon lelógó fülű nyúlnak, így kapta a Bunny nevet.
    Megcirógatom a macska hasát, mire hangosabban kezd dorombolni.
    - Akkor... megmutassam a szobádat, vagy körbenézzünk inkább a házban?

    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Nappali

    on Csüt. Dec. 28 2017, 18:47


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    ~A whole new world~
    A cica nagyon kíváncsinak tűnik, és talán nem is fél tőlem. Egyelőre szerintem én vagyok kettőnk közül a tartózkodóbb. Ahogy átlépek az ajtón, megszagolgat, aztán egészen a nappaliig követ engem, ahol tovább ismerkedik a nadrágszárammal. Mikor nekem dörgölőzik, egy kicsit elkerekednek a szemeim, nem igazán tudom mire vélni ezt. Megkövülök, míg arrébb nem megy, de közben beszélek Nathanielhez, és azt hiszem, hogy a kérdésemmel sikerül is kiakasztanom. Pedig semmi rosszat nem akartam mondani, csak kíváncsi voltam a szabályokra. Kissé félszegen lépek oda hozzá, amikor kinyújtja a kezét, attól tartok, hogy bajban vagyok. De egyáltalán nem durva velem, kedvesen fogja meg a kezem és teszi a tenyerét a vállamra, amitől megnyugszom. Egyre jobban elkerekedő szemekkel hallgatom, amit mond. Ekkora szabadságot alig tudok elképzelni.
    - Tényleg? A kertbe is? És az utcára is? Nem fogok elveszni? - sorozom meg a kérdéseimmel nagy csodálkozva, és máris azon aggódok, hogy hogyan fogok én boldogulni egy ekkora nagy világban. Tudom, hogy addig még meg kell tanulnom, hogyan nézzek ki úgy, mint a rendes gyerekek, de akaratlanul is előre szaladok gondolatban.
    - Szívesen megismerném. Ő hol van most? - érdeklődöm a testvérünk felől, akinek a cicája itt van, de ő maga nincs. Érdekel merre lehet, és mikor találkozhatunk. Mindenkit látni szeretnék!
    A cicára nézek és ismét méregetni kezdem. Szerintem nem hasonlít nyuszira, de én nem tudhatom.
    - Hát… akkor inkább szeretném látni a szobámat, ha lehet. Kipakoljuk a dolgaimat? - billentem félre a fejem mosolyogva. Meg szeretném mutatni neki a könyveimet, mesélni róluk és elrendezni őket az itteni könyvespolcon. Mert könyvespolc mindenhol van, igaz?
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Nappali

    on Pént. Dec. 29 2017, 18:28

    to Theo
    [You must be registered and logged in to see this image.]

    - Nem bánt – nézek a macskára, aki teljesen odáig van Theoért. – Ismerkedni szeretne.
    Az ijedsége egyszerre dühít fel, nem az irányába, hanem mert sejtem, miknek az eredményei lehetnek és nagyon nem tetszik és egyszerre szeretném hirtelen mindentől megóvni. Nem tehetem, mint ahogy nekem, úgy neki is lábra kell majd állnia, s megállnia a helyét ebben a világban, s az emberekében is.
    - Ö.. nem fogsz elveszni – kis híján elnevetem magam, inkább mosolyra húzom a szám. – És igen, jól hallottad – bólintok. – S ne félj, míg biztonsággal nem tudsz az utcára menni, mindig lesz veled valaki, legfőképpen én.
    Sóhajtok egyet. Niqué még most is kényes kérdés nálam, s az elhatározás, hogy fel akarom keresni, szintén egyre erősebb. Nem érdekel, hogy néha kibírhatatlan a természete. A húgom, s szeretem. Hiányzik.
    - New Jerseybe költözött, legalábbis úgy tudom. Nem... nem igazán áll szóba velem, mióta elköltözött – szomorú a hangom és a tekintetem is, aztán meglágyul. – És megismeritek egymást – mosolyodom el.
    - Persze, hogy lehet – állok fel, megsimítva a vállát Theonak, s az egyik bőröndöt kézbe veszem.
    - Hozod a másikat? – S elindulok a lépcsőn felfelé.
    Mivel meglepetésként ért, hogy lesz egy öcsém, aki tényleg nálam lakik, így az egyik vendégszobát fogom átadni a számára. Kényelmes, külön fürdőszobával és kisebb gardróbbal.
    Kinyitom és beengedem előre, majd belépek én is a bőrönddel.
    - Ez lesz a te szobád. Ha szeretnél rajta változtatni, szólj – nézek rá. Állok még egy ideig, mert azt kérdezte még lent, hogy kipakoljuk... vagyis nem akar egyedül maradni. Más esetben egyedül hagynám, de most csak sejtésem van, hogy miért beszélt többes számban.
    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Nappali

    on Kedd Jan. 02 2018, 18:58


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    ~A whole new world~
    Hiába tudom, hogy a cica nem akar rosszat, egyelőre mégis tartózkodom tőle egy kicsit. Pici és aranyos és biztos puha is, de még nem igazán tudom hova tenni. A szemem sarkából tartom szemmel, egészen addig, míg Nathaniel el nem vonja a figyelmem. Akkora szabadsággal ruház fel, amiről világ életemben csak álmodtam, és alig tudom elhinni. Mászkálhatok az egész házban. Ha ügyes leszek, majd kimehetek a kertbe is. Meg az utcára. Felfedezhetem az egész világot. Kétszer is visszakérdezek, mire sikerül elfogadnom, hogy nem viccel, és egy kicsit lehiggadok. De azért huhh. Ez hatalmas dolog.
    Nathaniel mesél a nővéremről is, nem sokat, de épp eleget, hogy lássam, hogy nem szeret beszélni róla. Ezért nem is faggatom, csak egy mosolygós beleegyezéssel válaszolok arra, hogy vele is találkozhatok majd.
    - Igen, prsze! - fogom meg a másik csomagot, és követem a bátyámat a szobámba. Felfelé megyünk, ami már önmagában meglep, arról nem is beszélve, amikor a testvérem benyit egy nagy és gyönyörű szobába, hogy ott fogok lakni.
    - Ez… ez csodálatos! - lépek beljebb, a csomagot szinte az ajtóban hagyva - Milyen hatalmasak az ablakok! És az ágy! Ésésés … minden vagy háromszor akkora, mint a régi szobámban! - fordulok körbe csillogó szemekkel, sikerült megint ledöbbentenie. Annyira szép az egésze, hogy hozzá sem merek érni semmihez. Csak állok mindennek a közepén és igyekszem befogadni a képet. Varázslatos.
    - Akkor… kipakolhatom a dolgaimat? Segítesz? - fordulok felé néhány perc múlva, és közelebb húzom magamhoz az egyik táskát. Letérdelek a szőnyegen (!!!!) és kinyitom. Ebben csak könyvek és DvD-k vannak, a gyűjteményem kicsit több, mint fele. Elkezdem egyesével kiszedegetni őket, és ha valamelyik érdekli Nathanielt, akkor beszélek róla egy kicsit. Egyelőre mindent csak a földre teszek a táska mellé, majd akkor rendezem el a dolgokat a könyvespolcon, ha mindent kipakoltam. Látnom kell az összeset, hogy tudjam, mi hova megy.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Nappali

    on Szer. Jan. 03 2018, 17:27

    to Theo
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Hagyom körbeleskelődni, s közben beljebb húzom a két bőröndöt, rábízva, hova akarja majd húzni, tenni.
    Önkéntelenül mosolyra fakadok, ahogy látom a lelkesedését, belül kicsit kiborulva, ki nem mutatva, mikor kiderül, mekkora kis lyukban is élt. Bezárva. Azért most hozzávágnám apámhoz mind a két bőröndöt, hogy nem nézett rá egyik testvéremre sem. De már nem érne semmit, ha meg is tenném, így inkább türelmesen állok, míg a lelkendezésből visszatér lélekben Theo.
    - Persze – állok arrébb, nem tudom, merre, mit akar cipelni. Már készülődnék kifelé, mikor meghallom a kérdését. Még szeretné, ha maradnék.
    - Természetesen. Ha szeretnéd. Miben tudok segíteni?
    Leülök törökülésben az egyik bőrönd mellé, helyet hagyva neki, de kis híján ráülve a farkára. Még mindig szokatlan nekem, noha a bőr- és szemszíne nem.
    - Bocsánat.
    Rátámaszkodom a térdemre, összekulcsolva a kezeim, s figyelem, ahogy pakol. És amit. Legalább így is és ezzel is megismerem. S be kell ismernem, amiket kipakol, azokat egyáltalán nem ismerem, nem is hallottam róluk.
    - Ezeket mind ismered? – Mutatok rájuk. – Szabad? – Elveszek egy könyvet, ha engedi. Furcsa a borítója, de nekem mindegyik az. – Melyik a kedvenced? – Érdeklődöm. Ha nem akar beszélni, vagy beszélgetni, akkor békén hagyom.
    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Nappali

    on Pént. Jan. 05 2018, 21:17


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    ~A whole new world~
    Nathaniel ottmarad velem, és nekem ez pont elég. Nem szeretnék még egyedül maradni ebben a hatalmas, új térben. Segíteni nem sokat tud egyelőre, nekem az is elég, hogy mellettem ül. Csak beszélgetni szeretnék.
    A farkamat felelőtlenül lengetem ide-oda a földön, ezért majdnem rátelepszik, de azonnal a másik oldalra húzom, hogy ne legyen útban.
    - Semmi baj. Az én hibám volt - közlöm vele könnyedén és pakolászni kezdek. Egyik könyv kerül elő a másik után, és magamban mosolyogva nyugtázom, hogy felkeltik a bátyám érdeklődését.
    - Igen, mindet. Olvastam őket. Persze, csak nyugodtan! - noszogatom, hogy fogja meg őket bátran, vegye szemügyre, ahogy szeretné. Aztán elgondolkodva nézek körbe a kupacon.
    - A kedvenceim a másik csomagban vannak. De mindet szeretem. Ha látsz valamit, amit szívesen elolvasnál, akkor szólj! - mondom kedvesen, míg kiszedem a DvD kupacokat is, majd félreteszem a kiürült tástkát és magam elé húzom a másikat. Ennek az egyik sarkában van a két pólóm, a pulcsim, a másik nadrágom, meg a három pár zoknim és négy alsóm, de a nagyobb teret itt is a könyvek töltik ki.
    - Ezt olvasom most! - nyújtom oda Nathanielnek a fehér borítós kötetet, az elején piros-fekete ábrával.
    - Ez pedig a kedvencem - mutatom fel az atlaszt. Lehet, hogy nem erre számított, de ezt szeretem a legjobban. Ha rákérdez a kedvenc történetemre, olyat is tudok mutatni neki.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Nappali

    on Szomb. Jan. 06 2018, 20:22

    to Theo
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Egy halvány mosollyal nézek rá. Mindenért nem lehet ő a hibás. De most nem megyek ebbe bele.
    Mennyire borzalmas lehet egyedül felnőni! De úgy, ahogy Theo, úgy... elborzaszt a könyvek mennyisége most, mert egyértelműen azt ordítja felém, hogy mennyire csak a könyvek voltak a társasága, s nem élő lények. Még egy vámpírnak is több társasága akadhat, szerintem.
    - Inkább... mit javasolsz, hogy olvassam el, melyikkel kezdjem? – Fogalmam sincs, mi micsoda.
    Aztán döbbenten nézek a ruhamennyiségre.
    - Ez... ez az összes ruhád?
    Annyira ki vagyok ettől borulva, hogy a levegőbe nyúlok előbb a könyvért, mert a szemem nem tudom levenni a túl szerény ruhakupacon.
    A könyvet megforgatom, elolvasom a hátsó ismertetőt.
    - Hmm.. ez érdekesnek hangzik. Mennyire jó?
    Felnézek a könyvből, mikor felmutatja az atlaszt, majd kisvártatva Theora csúszik a tekintetem.
    - Szeretnél utazgatni? – Egyértelmű számomra, miért a kedvence. – Hova szeretnél utazni legjobban?
    Apa, kezdek rád mérges lenni, azt hiszem.

    //Theo, folytassuk a saját szobádban! wow //
    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Nappali

    on Szer. Jan. 10 2018, 23:39

    [You must be registered and logged in to see this link.]
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Nappali

    on Szer. Május 16 2018, 23:31

    Rendőrség, 32-es körzet, Harlem


    Szóval belekeveredtem ebbe a verekedésbe az iskolában. Vagyis az iskola mögött, de az osztálytársaimmal. Jó okom volt rá, de ez persze senkit nem érdekel: se a rendőröket, se az igazgatót, aki kihívta őket. Most várakozhatok az örsön, farkasszemet nézve azzal a szarházival, aki provokált, és akinek most monokli éktelenkedik a bal szeme alatt. Nekem meg sebes az öklöm. Értesítették a szülőmet, vagyis, a gyámomat, és hamarosan ideér, azt mondták.
    Jelen pillanatban nem tudom, hogy örüljek-e annak, hogy ez a személy már nem Daniel. Egy ilyen után arra számíthattam volna, hogy miután hazaráncigál, én is kapok egy Joneséhoz hasonló monoklit, csak azért, mert fel kellett emelnie a seggét miattam, és el kellett utaznia a rendőrségre értem. Viszont a gyámom most már nem ő, hanem Nathan, és előre pocsékul érzem magam amiatt, amit látni fogok az arcán.
    Úgy tud nézni...
    Mélyet sóhajtok, és megunva a mérges szemmeresztgetést, hátrahajtom a fejem, karba fonom a kezem, és próbálok relaxálni. Nathan a felét se tudja, de talán itt az ideje, hogy megtudja, mit is vett a gyámsága alá.
    A legrosszabb az, hogy a letartóztatás közben észrevették a jointot a táskámban. Fogalmam sincs, milyen jogi következményei vannak ennek, de azért remélem, nem zárnak börtönbe.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Nappali

    on Csüt. Május 17 2018, 19:09

    Thomas – Nate

    A teába meredek. Csak ez a negyedóra legyen az enyém. Nem volt sok időm bármit is tenni, mert amint kiléptem apa lakosztályának ajtaján, a kórház mégis hívott. Nemet mondani lehet, ám az következményekkel jár. És nem csak a felfüggesztésem bánná, hanem a páciens élete is. Bár csak három órát voltam a műtőben, leszívott. A másik valóság ismét bekopogott az ajtón. Egy csésze teához menekülve az egyik kávézóban, ücsörgök, hogy átmossam a gondolataim.
    Nem lehetek feszült. Nagyon jól megtanultam az évek alatt és a húgom mellett is. Egy éve pedig minden pillanatban fejlesztem, több-kevesebb sikerrel. Menni fog. Mert nincs más megoldás. És nem tetszik, megfosztva érzem magam. Mégis meg kell tennem. Hozzászoktam már, hogy az élet nem azt adja, amit szeretnék.
    A merengésbe a telefon rezgése szól bele. Ismeretlen szám. Mégis érzem, hogy felvegyem. Először azt hiszem, Niqué miatt hívnak, aztán összevont szemöldökkel meredek a félig tele csészébe. Már nem fogom elfogyasztani, tudom. Legelsőként az orvos szólal ki belőlem, sérülések után kérdezve. Nyugalmat erőltetek magamra, hiszen éppen az imént fogadtam meg. Mégis kicsit jobban a gázpedálra taposok, s élesebben veszem a kanyarokat, míg az épület elé nem kerülök, ahová már nyugodt tempóval parkolok be. S még egyelőre fogalmam sincs semmi másról, csak hogy verekedett Thomas. A másik esetben elsődleges gyanúsítottként szerepelek a listán, mint terjesztő, s éppen az orvosi mivoltom miatt. Ha a rendőrségen kötött ki Thomas, nem kis bunyó lehetett.
    Gyors és határozott léptekkel haladok Thomas felé. Tudni szeretném, hogy van. Fizikailag és érzelmileg is. Ahogy odaérek, leguggolok elé, miután üdvözlöm.
    - Szia – a hangom nyugodtnak tűnik, a visszafogott energiáim az árulkodóak a zaklatott állapotomról. Csak akkor fogok némileg megnyugodni, ha látom, rendben van.
    - Hol sérültél meg? – A másik gyerekre csak egy pillantást vetettem, most Thomasszal akarok foglalkozni.
    - Elmondod, mi történt? – A szemeibe tekintek, aggódóan, úgy teszem fel a következő kérdést.
    - Hogy érzed magad?
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Nappali

    on Vas. Május 20 2018, 16:43

    Végre felbukkan a sarkon Nathan ismerős alakja. Olyan lendületesen nyargal felém, hogy már elképzelem, mgéis az lesz az első, hogy kapok egy visszakézből pofont, ezért kicsit belefeszülök a székbe. De végül nem lendül a karja, egyszerűen csak leguggol elém, és én kieeresztem a benntartott lélegzetet.
    Nem értem, miért az érdekli, hogy mi van velem. Jobban érdekelhetné, hogy mi van Jones-szal. De csak felemelem a sebes kezem, már alig szivárog belőle a vér, csak koszos, mint állat. Ezzel mostam be annak a seggfejnek.
    - Ez minden - mondom csüggedten. Még van horzsolás is, de az tök mindegy.
    Elképesztően erős energiákat érzek Nathan körül. Nem úgy, mint legutóbb. Nem, ez egész más. Teljesen elvonja a figyelmem, erősnek és legyőzhetetlennek érzem magam. A sebem is rögtön gyógyulni kezd és szerintem még a hajam is nő vagy egy centit. Gyorsan lepillantok a csuklójára, vajon ott van még a karperec? És az én bűbájom? És amint meglátom, mi ment és mi maradt, kapisgálni kezdek valamit.
    - Jól vagyok. Semmi különös nem történt, csak beszólt, nekem meg nem tetszett. Behúztam egyet neki, ő elkapott, és... - Megvonom a vállam. Ennyi szokott történni verekedésekkor, semmi komplikált. - Morrison pedig kihívta a zsarukat. - Ő az iskolám igazgatója, aki többször megfenyegetett már azzal, hogy kirúg, ha nem szedem össze magam. Egy fekete nő, és esküszöm, olyan félelmetes, hogy még a démonok is összetojnák tőle magukat. Harlem legrosszabb hírű iskolájába járok, szóval...
    - Beszéltél a zsarukkal? Lecsuknak? - kérdezem kissé aggódva. - Elmondták a... - halkul el teljesen a hangom, és végül lesütöm a szemem.
    19 évesen elég idős vagyok, hogy emiatt börtönbe zárjanak, azt hiszem.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Nappali

    on Vas. Május 20 2018, 22:28

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]


    Feszült, látom rajta, de megnyugszom, hogy csak ennyire sérült meg. A tenyerem a tenyerébe igazítom, hogy megnézzem a sebet.
    - Egy kis fertőtlenítő, egy kis kötés és aztán jeges pihentetés és rendbe jön. Meg tudod mozgatni az ujjaidat? – Ha bármi van vele, viszem a röntgenre.
    A karkötő véglegesen eltűnt, ám Thomastól kapott karkötőmet semmi kincsért nem venném le.
    - Ó – egyből érzékelem, látom, ahogy gyógyulni kezd a keze. Ez meglep, még mindig szokatlan a számomra.
    - Értem – tekintek a szemeibe ismét, továbbra is guggolva. – De ha hívta a zsarukat, akkor ott súlyos testi sértésről van szó. S ha te nem sérültél meg, akkor akivel voltál – hátrafordulok, felismerve, a másik srác volt az, megnézem. – Te lennél, akivel verekedett, Thomas?
    És nem értem. Thomas kérdésére visszafordulok felé.
    - Miért csuknának le? Mit...?
    A kérdésbe egy halk köhhintés szól bele. Az egyik rendőr.
    - Maradj itt, Thomas, mindjárt jövök – felállok és az egyik kihallgató szoba felé veszem az irányt.
    Egy perc múlva egy férfi is belép a hallgatószobába, kezében aktatáskával. S újabb kilenc perc után nyílik az ajtó, mire a rendőr szólítja Thomast.
    Nem vagyok se dühös, se csalódott. Thomas előélete, s mindaz, ami történt vele, sejthetően ebbe az irányba indította. Márpedig én nem szeretném, ha ezen tovább haladna. Azzal viszont semmit sem érek el, ha ingerülten acsargok vele. Segíteni szeretnék neki, de csak akkor tudok, ha engedi. Jobb oldalamhoz húztam egy széket, oda le tud ülni Thomas, a balomon az ügyvéd ül, míg szemben két zsaru. Kellemetlen kérdéseken vagyok túl, de Thomasért bevállalom. Mert az öcsém.
    A formaiságok után, mely szerint adatok és mi történt, a zacskó, amelyben a joint lapul, ismét az asztalra kerül, amit előzetesen elvettek, hogy Thomast behívták.
    - A táskája átnézése során ezt találtuk magánál. Miért van magánál? Tudja, mi ez?
    - A stresszre adtam neki - szólok közbe, s azonnal le is int a kérdező.
    - Még egyszer közbevág, a kapitányságon fogja tölteni az éjszakát.
    Feltartom a kezem, hogy megértettem. De legalább adtam mentőövet Thomasnak. Bízom benne, hogy tud ráépíteni valamit.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Nappali

    on Hétf. Május 21 2018, 17:44

    Megmozgatom az ujjaimat. Kicsit fáj, de végül is mozognak, azt hiszem. Ha ragaszkodna a röntgenhez, lebeszélném, azzal hogy a mesterem úgyis minden találkozót azzal kezd, hogy mindent meggyógyít rajtam, emellett Briannek is egészen könnyen megy az ilyesmi, szóval életem végéig nem kell majd kórházba betennem a lábam.
    Jones a szemeit forgatja Nathan háta mögött. Már azt az egyet, amelyiket nyitva tudja tartani, ugyanis a szeme egyre rosszabbul néz ki. Rúgásnyomok is vannak rajta, meg rajtam is, de ezek nem látszanak a ruha alatt. Nem mond semmit, csak ciccen egyet mérgesen, és elfordítja a fejét. Hú de gyűlölöm.
    Nathan szemében látszik, hogy semmit se mondtak neki a rendőrök arról, miért vagyok még mindig itt. Nem tud a drogról, de ez a következő pillanatban egészen meg fog változni, ugyanis beviszik az egyik vallató szobába. A kezembe temetem az arcom. Semmi jóra nem számítok.
    Nagyjából tíz perccel később a mogorva, ázsiai-szerű fickó behív engem is a szobába, ahol most már hárman ülünk szemben a két rendőrrel. Hamar leesik, hogy a fekete fickó az oldalunkon az ügyvéd, de annyira fiatalnak tűnik, hogy talán még ki se nyomtatták a diplomáját.
    Megszívtuk.
    Az első kérdés persze nem is arról szól, hogy miért tört ki a verekedés. Ezeket már elmondtuk mind a ketten együtt és külön-külön is. Persze törvénytelen kiskorúakat a gyámjuk vagy az ügyvédjük nélkül kihallgatni, de ez senkit se érdekel itt Harlemben. Meg az is lehet, hogy ez nem így van, én csak a filmekből gondolom.
    A lényeg, hogy a marihuana az asztalra kerül, én meg pellengérre.
    De Nathan olyasmit mond, amin eléggé meglepődöm. Ennek igyekszem nem adni jelét, mert két szempár szegeződik ránk, meg ki tudja, hányan néznek az ablak mögül (a filmekben mindig vannak ott is páran). Nem is nézek rá, csak az asztalra könyökölök, és idegesen túrok a hajamba.
    - Ez fű - válaszolok a fickó kérdésére. - Azért van nálam, mert...
    Nathaniel most épp azt akarja, hogy őt vádolják meg? Azzal, hogy egy kiskorúnak drogot adott? De várjunk csak, ő orvos. Ezt meg orvosi célból felírhatják. Nyugtatónak, meg Parkinson-kórra, láttam róla videót a YouTube-on. Rázni kezdem a lábam, tiszta ideg vagyok, ki akarok menni innen, most.
    - Nagyon... rosszul alszom mostanában, rémálmaim vannak, érti? Rengeteg szar dolog történik. Nem tudok lenyugodni és ráadásul ADHD-s vagyok, és semmiféle gyógyszer nem használt, tudja? És végül is Nathan azt mondta, ez talán segít, de még... Még sose próbáltam ki, nem is tudom, hogy kell...
    Basszameg, ekkorát hazudni... A fele végül is igaz... Úgy hazudj, hogy legalább a fele mindig igaz legyen, attól sokkal hihetőbb az egész. Mint egy lazacba csomagolt csótány.
    Fogalmam sincs, hogy beveszik-e. Tutira nem.
    - Hogy lehet, hogy egy koszos kölyök erről a pöcegödör környékről nem tudja, hogyan kell megtekerni egy nyomorult jointot?
    Nyelek egyet.
    - Jó, oké, tudom, hogy kell. De ez még nem büntetendő, vagy igen? - csattanok fel. - Igaza van, ez egy szar környék, itt mindenki vagy drogos, vagy piás, de most komolyan velem vannak elfoglalva ahelyett, hogy mondjuk gyerekverő kislánybaszó rohadékokat kergetnének?!
    Hát, ezt talán nem kellett volna.
    Rájövök, mi volt olyan furcsa az egyik kihallgatóban, aki bekísért. Vérfarkas.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Nappali

    on Hétf. Május 21 2018, 21:30

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Megkönnyebbülten felsóhajtok. Nincs eltörve.
    - Minden rendben van az ujjaiddal. Ha mégis... – ekkor hagyja el az o a számat, mert meglátom a gyors gyógyulást. Ezt még mindig hajlamos vagyok elfelejteni.
    Nem foglalkozom azzal, ki tartja a törvény szerint hazugságnak, vagy nem. Oka van, hogy Thomasnál van, s általában ez szokott a kiváltó ok lenni. Nála nem hiszem, hogy a menőség és a galeriba való tartozás hajtotta oda. Sok páciensemnek írom fel, műtét előtt és a kezelések alatt is szorgalmazom. Vagyis az én világnézetem szerint ezzel a félmondattal nem hazudtam. Csak egy picit. Mert nem én adtam neki.
    Látom Thomason, hogy kezd ideges lenni. S így nem fogunk haladni. Főleg, hogy az ügyvédünk semmit sem szól. Ráteszem a kezem Thomas kézfejére, ha az sebes, akkor a csuklójára inkább.
    - Thomas...
    A rendőr szavaira felé kapom a tekintetem és összehúzom.
    - Válogassa meg a szavait, kérem – határozott és némileg kemény a hangom.
    - Nyugodj meg, Thomas – felcsattan és a hangja, válasza sem éppen jó végről árulkodik. Amin meglepődök, hogy nyugodt vagyok. – És tudod, hogy nem vezet semmire, ha rondán beszélsz. Itt semmiképpen sem – felé már nyugodt a hangom.
    - Az ügyvédemet jelölöm ki az ügy képviseletére– pillantok a mellettem ülőre, majd a rendőrre vissza. – Kérek két percet, hogy felhívjam. – Éppen a vérfarkas szemeibe nézek, rezzenéstelenül. Nem uralni kívánom. Hanem az erőt kifejezni, jelezve, hogy nem vagyok egy behódolós típus, s használom is a helyzet adta jogaimat. Ezt már az első pillanattól leolvashatta rólam. Mindezek ellenére is tiszteletteljes maradtam.
    Akár kiengednek, akár nem, felhívom azt a telefonszámot, amit még apa adott meg arra az esetre, ha gondban lennék és természetfelettieket érint. Vagyis engem mindenképpen.
    Az ügyvéd felismer, s sokkal tájékozottabban kezeli a helyzetet, azt is felismerve, hogy akár hallhatják is a beszélgetést. Tíz perc és megérkezik, addig pedig ne mondjunk semmit. Fene egye meg, ezt kellett volna elsőnek is...
    - Az ügyvéd tíz perc múlva itt lesz, addig pedig nem felelünk a kérdéseikre.
    Teszem vissza a zsebembe a telefonom, s a kirendelt ügyvéd máris pakol, hogy távozzon. Udvariatlan nem vagyok, mikor távozna, kezet fogok fele és megköszönöm, hogy idefáradt.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Nappali

    on Hétf. Május 21 2018, 23:24

    Nathan próbál nyugtatgatni, de semmi haszna. Az érintéstől ráadásul csak feszültebb leszek, elhúzom a kezem. Úgy érzem magam, mint egy oroszlán, akit túl kicsi ketrecbe zártak, és most a képébe világítanak reflektorral. Hát azon se lepődne meg senki, ha megvadul, én miért vagyok nyugtatgatva? Mérgesen nézek rá. Nem beszélek rondán. Itt így szokás beszélni, Nathan, de ez az Upper East Side-ig nyilván nem hallatszik el.
    Újabb ügyvédet kapunk. Ez a kölyök elhúz a francba, addig pedig csak ki kell bírnunk, hogy kussolunk, és semmit se mondunk.
    Nem fogom kibírni. A [You must be registered and logged in to see this link.] úgy bámul rám, mintha szét akarna szaggatni. Nem ittam és nem szívtam már lassan 24 órája, lassan 3 óra eltelt, mióta behoztak ide, Brian semmit sem tud rólam, ki fog borulni, és...
    Az asztalra borulok. A homlokom lassan és ütemesen nekiverem az asztalnak, miközben várunk, háromszor, aztán rám szólnak, hogy hagyjam abba. Megőrülök. Nathan elsöprő ereje is mindjárt megfojt ebben az apró kicsi szobában.
    - Tudod, azért foglalkozunk az olyan srácokkal, mint te, mert ti is a rendszer áldozatai vagytok - szólal meg a vérfarkas egy perc csendkirályt követően. - Ha elárulod, hogy kitől van az anyag, és ha megadod a kontaktot, el tudjuk intézni, hogy enyhe büntetést kapj. Segíthetsz abban, hogy ennyivel kevesebb megvert gyerek és megerőszakolt kislány legyen az utcán akiket drogokkal tartanak sakkban.
    Éppen a monológja végére ér, mikor az [You must be registered and logged in to see this link.] végül megérkezik. Magas, és annyira tenyérbemászó képe van, hogy teljesen biztos vagyok benne: arra született, hogy szarháziakat szabadítson meg a sittől. Most persze engem fog, én is szarházi vagyok, csak kicsit másként.
    - Üdv, uraim. Dr. Peter Washington vagyok, Dr. Montgomery és Mr. Montgomery ügyvédje. Először is szeretném megtudni, mivel vádolnak és kit.
    A rendőr, aki eddig is beszélt, ismerteti a tényeket, miközben a vérfarkas le se veszi rólam a szemét. Ő még mindig a válaszára vár, és ugyanúgy nem hatja meg az ügyvéd szarakodása, mint engem. Bár baromi ügyes, nagyjából öt perccel később már az is felmerül, hogy azt az 1-2 gramm füvet talán a zsaruk tették a táskámba, és nem is volt ott semmi. Mivel a dolgok így alakulnak, jobbnak látok nem közbeszólni. Az eddigi vallomásainkat Washington visszavonatja, végül aláíratnak velem egy papírt, amelyben gyakorlatilag nem teszek vallomást a fűvel kapcsolatban, csak annyi van leírva, hogy sosem volt nálam.
    Fél órával később szabadon távozhatunk. Nem nagyon tudom, hogy sikerült mindezt elérni, de végül is elég szarul érzem magam. És végtelenül ki vagyok merülve. Az ügyvéd még vált egy pár szót NAthannel, de én már csak rá akarok odakint gyújtani, szóval hagyom, hadd trécseljenek.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Nappali

    on Kedd Május 22 2018, 14:07

    Thomas – Nate
    Ahogy elhúzza a kezét, a levegőbe emelem a sajátom, amely alatt nem olyan rég Thomas keze volt. Ledöbbenek, és inkább összekulcsolom az asztal felett az ujjaimat. Ha nem kér ebből, akkor nem adok. Tiszteletben tartom igényét s egyben aggódásom még nagyobb lesz, amire igyekszem nyugalmat erőltetni.
    Nem értem, miért néz rám mérgesen, de nem most fogok ezen a vonalon tovább menni.
    - Mióta vagy bent? – Aztán inkább legyintek és felállok.
    - Merre találok szendvicsautomatát? – Ahol ital is van, máshogy nem vizesblokk.
    - Mindjárt jövök, Thomas – a kezemben van a mozdulat, hogy megsimítsam a vállát, de eszembe jut, mit is tett az előbb, így a válla előtt áll meg a kezem, s inkább lépek az ajtó felé.
    Nem lettem letartóztatva, így bent sem tarthatnak a helyiségben. Eléggé sokkol a környezet, csak most eszmélek rá, hol is vagyunk. Van még némi apró a zsebemben, inkább abból dobok be az automatába. Nem az a környezet, amihez szoktam. S nem is érzem jól magam benne.
    Három termetes méretű szendvics, két üveg mentes ásványvíz és egy rakat szem kísér vissza. Az előbbi kettőt Thomas elé teszem.
    - Jót fog tenni – mosolygok rá, s ülök vissza a helyemre, elég hidegen tekintve a zsarura, aki szemmel láthatóan puhítani akarta Thomast. Ki sem kellett volna mennem. Mennyi hibát fogok ma még elkövetni?
    - Nem válaszolunk.. – folytatnám, hogy csak az ügyvédünk jelenlétében, aki meg is érkezik.
    Jobbnak látom az ügyvédre bízni a megoldást. Az én világom a szikék forgatása, nem a szavaké és a jogé. És el kell ismernem, lehet hogy arrogáns vagy tenyérbemászó vagy fennhéjázó, érti a dolgát. S némileg zavar is, hiszen bár éppen az imént voltam azon a ponton, hogy valótlant állítok, ez sok, amit az ügyvéd tesz.
    - Még egy fél perc, Thomas és mehetünk.
    Az ideg bennem van, de már nyugszom le. Egészen addig, míg ki nem mondja az ügyvéd a részvétnyilvánítást. Meg kell szoknom, de egy másodperce félresöpri bennem a megjegyzését, mely szerint legközelebb azonnal értesítsem, mielőtt magánakcióba kezdenék.
    - Majd beszélek apámmal, elmondom neki – még egyszer megköszönöm, s tudom, hogy egyből értesíteni fogja apát. De most Thomasszal akarok foglalkozni, majdnem összeesik. S remélem, nem nagyon hallotta, mit beszélünk, legalábbis egy részét nem.
    - Pattanj be – nyomom meg a gombot, s amint becsukja az ajtót, hogy beszállt, ki is állok a parkolóból.
    - Hozzám megyünk. Hogy vagy? – nem pillantok rá, az utat figyelem. Sok mindent kéne tenni, de Thomas most az első.
    - Legalább megérte, hogy bemostál neki? – Mosolyodom el, aztán komolyabbra vált a hangom.
    - Nem kéne abba a suliba járnod. Kereshetünk másikat – aztán jön a legkomolyabb.
    - Mióta szívod? - Nyugodt érdeklődés van a hangomban. A házam elé kanyarodok közben, lévén elég határozottan nyomtam a gázpedált, de csak akkor cikázok, ha látom, bírja Thomas.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Nappali

    on Kedd Május 22 2018, 21:57

    Nagyon megdöbbent, hogy Nathan azért megy ki, hogy kaját hozzon nekem. Csodálkozva nézek a szendvicsekre és a vízre, de végül csak a vízből iszom, míg itt ülünk. Nem bírnék semmit görcstől összeszoruló gyomromba tömni. De végül aztán semmit sem kell szólnom, az ügyvéd teszi a dolgát, én pedig kezdek kicsit megkönnyebbülni. Mégis szemlesütve távozom a kihallgatószobából. Időközben Jones is eltűnt a folyosóról, vagy bevitték, vagy érte jöttek, nem tudom, de holnap az iskolában úgyis kiderül.
    Odakint első dolgom, hogy rágyújtsak. Sokkal jobban esne, hogyha a fűből szívhatnék, de ez se rossz. Közben persze veszettül kagylózom, és a szendvicset is csak akkor bontom ki, mikor már az ügyvéd elment. Velem is kezet fog, formaság, mégse szívesen érek hozzá.
    A három szendóból kettőt a hátizsákomba tömök, és hacsak rám nem szól hogy ne egyek a kocsiban, bizony teletömöm vele a számat. Uborkás-tojásos, bár szinte alig érzem az ízét, annyira rohadtul éhes voltam. Nemt iltakozom az útirányt illetően, csak tömöm a majmot.
    - Jól - felelem, legalábbis ezt akarom mondani, de mivel tele a szám, nem biztos, hogy értette. Lenyelek néhány falatot csámcsogva, majd elmosolyodom.
    - Persze, hogy megérte. Buzizott. Azt meg nem viselem el. Jó ez... Nincsenek olyan jó jegyeim, hogy bárhová átvegyenek - vonok vállat a suli-témára, és a szendvics csomagolását begyömöszölöm a táskámba. Egyelőre nem veszem elő a következőt. Hátradőlök, és élvezem a kényelmes ülést, meg a kilátást egy kicsit.
    Aztán jön a kérdés.
    - Elég rég. Nem tudom - felelem. Ez persze nem teljesen igaz, mert emlékszem, nagyjából 12 voltam, mikor először ilyesmit szereztem, pont a suliban. Hét éve volt...
    Kiszállok, vagyis inkább kimenekülök a kocsiból. Ismerem a járást, de azért udvariasan bevárom Nathant. Nagyon furcsán érzem magam. Soha nem állt még ki így értem senki, és bár baromi jó érzés, mégis dühös vagyok. Nem tudom, hogy miért, teljesen érthetetlen. Hallgatagon becaplatok a házba és elindulok, hogy felkeressem a mosdót.
    Indokolatlanul sokáig maradok bent. Nem értem magam. Haza akarok menni, mégis csak egy üzenetet írok Briannek, hogy ma nem alszom otthon. Összevesztünk, igazság szerint, de...
    Ez most egészen mindegy. Úgysem lesz otthon ő se.
    Kicsit megmosom az arcom, és úgy megyek vissza. Ez nem sokat segített, úgyhogy előveszem a második szendvicset is, és miután megkeresem a bátyám, a harmadikat odanyújtom neki.
    - Kérsz?
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Nappali

    on Szer. Május 23 2018, 21:26

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    - Most ezt úgy vettem, hogy jól – mosolygok még egy rövidet. Nem zavar, hogy eszik a kocsiban, voltaképpen nem szeretem, de ez most egy kivételes esemény volt.
    - Az ilyen emberek ostobák – voltaképpen engem is zavar. Eléggé konzervatív nézeteket vallok, s csak annyiban adok erre felmentést, hogy régebben is volt ilyen és a lélek fontos. Én és a lélek. Azt hiszem inkább mentőövet kerestem ilyen helyzetekre, hiszen alapvetően nem vagyok ellenzője semminek, ami másnak nem árt.
    Mielőtt feltenném a következő kérdést, hallgatok egy rövidet. Sajnos most nem fogok azon menni, hogy magánügy. A testvérem.
    - Hány éve? – A hangomon hallani, hogy nem verhet át, tudom, hogy tudja. S mert megéreztem. Most először érzékeltem máson a hazugságot olyan módon, amit eddig még sosem. Vagy füllentést, most ebből a szempontból lényegtelen. Mivel éreztem valamit, amit eddig sosem. Oda fogok figyelni erre az érzésre. Aztán meg kielemezhetem, mit is érzékeltem.
    Szinte feltépi Thomas a kocsiajtót, és nem értem, miért teszi. Értetlenül nézem, ahogy a bejárat felé tart. Már majdnem mondanék valamit, mikor kinyitom az ajtót és a riasztót kikapcsolom, de Thomas néma és rám sem néz, hanem a mosdóba vonul. Sóhajtok egyet.
    Nem fogok utána menni, nem látom értelmét. Volt alkalmam megtapasztalni, milyen az, ha valaki ilyenkor utánamegy az elvonulónak.
    Bekapcsolom a teafőzőt és kávégépet, aztán a nappaliba ülök le. Fel kell hívnom apát. Ha nem kellett volna az ügyvédjét felhívnom, sokadlagossá vált volna ez a hívás. Meg akarom köszönni a segítséget, még ha közvetett módon is. És hogy számlázza a nevemre az ügyvéd díját. A nappali ablakán nézek kifelé közben, a szabad kezem zsebre dugva, s a vállammal a falnak dőlve.
    Ahogy leteszem, mert igyekszem rövidre vágni a beszélgetést, a nyakamba szakad a másik valóság. Niqué temetése. Craiggel csak annyi szót tudok váltani, hogy megbeszéljük azt, a természetfeletti részéhez valóban nem értek, be kell látnom. Az emberi részéről tudok segíteni, s jobb, ha tudja, emberekre is fel kell készülni majd a végső búcsúnál.
    Hallom Thomast kijönni a fürdőszobából, így inkább elköszönök Craigtől. Nem tölt el örömmel, hogy vele kell dolgoznom, de abban nem kételkedem, hogy precíz munkát fog végezni. S nekem erre van szükségem. Ismét egy mélyet sóhajtok.
    - Jobb? – Kérdezem Thomastól. Sok mindent meg kell beszélnünk, elsőként azt, ami az imént történt vele.
    - Nem, köszönöm. De van itt rendesebb étel is a hűtőben – lököm el magam a faltól, eltéve a telefonom a zsebembe. – Amit szemed-szád kíván, a mikrót pedig ismered, illetve azt hiszem, van, amit inkább a szendvicssütőbe tegyél be – ennyi az össz konyhatudományom. Teát és kávét jobban tudok készíteni. – Kávét? Teát?
    A mozdulattal, hogy a konyha felé indultam, kiráztam magamból a szomorúságot, még ha csak átmenetileg is, Niquével kapcsolatban. Apának igaza volt, s ezt be is vallottam neki telefonban. Niqué halott, az élőkkel kell foglalkoznunk. Mert nekik tudunk segíteni. A halottak meg... halottak. Összefacsarodik a szívem, de inkább az egyik géppel kötöm le magam.
    - A sulival kapcsolatban most válaszolok arra, amit mondtál. Ebben az iskolában nem a jegy számít. Hanem, hogy ki vagy. Hallottál már az Akadémiáról? – töltök magamnak egy csésze forró vizet, Thomasnak meg azt, amit kért inni.
    - Jó étvágyat – mert a majszolás közben megy nála.
    - Nem tilthatom meg neked, hogy füvezz. Ehhez már elég nagy vagy – haladok beljebb, de igyekszek nem rohamléptekkel haladni.
    - Csak kérni tudlak, hogy szeretném, ha letennéd, felhagynál vele. Láttam a hatásait, némelyik a műtőasztalomon kötött ki. Alkoholt is iszol? – Nyugodt vagyok, a kimértség messze van tőlem, a doktor köszön ki néha a hanghordozásomból, de csak, mert segíteni vágyom.
    - Csak segíteni szeretnék. Ha nem kérsz belőle, sajnos itt a törvény is kötelez engem dolgokra, s téged is. Azért viszont boldog lennék, ha testvérként tudnánk ezt megbeszélni. Mert nagyon szeretnélek boldognak látni, s most nem vagy az. Pedig megérdemled – nézek rá.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Nappali

    on Szomb. Május 26 2018, 18:13

    - Kábé hét - felelek végül Nathan kérdésére azzal kapcsolatban, hogy mióta füvezek. Régebb óta iszom. Egyiket se rendszeresen, csak ahányszor hozzáfértem... Eleinte Daniel készleteire jártam rá, később az utcán megtanították, hogyan tudok szerezni magamnak.
    A fürdőbe menekülve... Fogalmam sincs, mit csinálok. Csak támasztom az ajtót, majd a mosdókagylót, és próbálom összeszedni magam. Daniel halála óta valahogy jobban igénylem az egyedüllétet, mint bármikor. Gyakran vonulok el. De ez se segít most, ugyanúgy zakatol a fejem, és szédelgek. Pedig az előbb megettem azt a szendvicset. Jobban kéne lennem.
    De nem vagyok jól.
    Mindenesetre tudom, hogy eltelt annyi idő, ami után ha nem jönnék ki magamtól, utánam jönne, szóval egy gyors kézmosást követően előmászom.
    - Nem - felelem kurtán és fukarul a jobb-e kérdésre. - Jó lesz ez is köszönöm. Egy kávét innék - bólintok, mert a kávétól talán helye jön a fejem. Azt se ittam már... órák óta. Nálam nem volt apró, amit az automatába dobálhattam volna, na meg amúgy se engedték volna.
    - Milyen Akadémiáról? - kérdezek vissza, mert azért ez egy elég tág fogalom... Az Amerikai Tudományos Akadémiáról? A Rendőrakadémiáról? A Modern Művészetek Akadémiájáról? Vagy arról a népszerű night clubról a belvárosban? A továbbtanulás kérdése miatt elég sok ilyesmit láttam mostanában, bár nyilvánvalóan egyikbe sem jelentkeztem.
    A zacskóból eszem meg a szendvicset, tányért eszembe se jut elővenni. Brian ugyan próbálkozik néha vele, hogy megneveljen, és ne legyek ilyen kis barbár, de még nem igazán járt sikerrel. Nem élek még vele olyan régóta.
    Teljesen egyetértek abban, hogy nem tilthat meg nekem semmit. Úgyhogy csak eszem tovább és nézek rá némán.
    - Néha - felelem, amint szóba hozza az alkoholt, majd lenyelem a számban lévő falatot. - Nathan, nephilim vagyok. Semmi bajom nem lesz ezektől a szaroktól.
    Azon kívül, hogy jól beállok tőlük, és néhány órán kersztül egész jól vagyok. Azon kívül, hogy egész nap azon jár az eszem, hogy mikor ihatok már egyet, vagy mikor szívhatok el egy jointot. Ez az egész baromi nehéz úgy, hogy közben mindent titokban tartsak Brian előtt. Erről viszont Nathan nem tud, szóval nem értem, miről beszél.
    - Pontosan mit akarsz azzal mondani, hogy a törvény kötelez? - vonom össze a szemöldököm. Megint összezsugorodik a gyomrom, és legszívesebben a számban levő falatot is kiköpném, de valahogy csak letuszkolom a torkomon. Most úgy csinál, mintha a gyámsága... Nem is tudom, mit akar ezzel. Leteszem a szendvicset. - Nézd, értem, hogy ez az egész baromi kellemetlen volt, ígérem, hogy nem fordul elő többet. Köszönöm, hogy kihoztál, de nem kértem, hogy hazudj értem. A boldogságomnak meg ehhez semmi köze. Mondd, te egyáltalán boldog vagy? Boldog bárki ezen a rohadt világon? - Fejezd be, fogd be a szád, elég! - Miért mondta az ügyvéd, hogy részvétem?
    Támadok. Nem akartam ezzel előhozakodni, de már kiszaladt a számon. Az ember, úgy tűnik, bármire képes, hogy megvédje magát, még akkor is, ha nephilim.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Nappali

    on Vas. Május 27 2018, 21:01

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Szótlanul nyelek egy nagyot, egy hang nem jön ki a torkom. Ha hét éve teszi ezt magával, akkor sokkal korábban kezdődtek el a gondjai. S nem volt kihez fordulnia. Csak mihez... Jobban rákulcsolom az ujjaim a kormányra, a gázra inkább nem taposok, éppen most jöttünk ki az őrsről, nem vágyok visszamenni oda rövid időn belül.
    Bólintok arra, hogy nincs jobban. Nem egyetértésként, tudomásulvételként. S nem jó így látni őt.
    - Máris adom – elindítom a kávégépet, s míg végzi a dolgát, addig egy kis adag szálas, fehér teát teszek a teáscsésze aljára. Sosem forrázom le a leveleket, sajátos mániám, s nem foglalkozom vele, ki miként vélekedik erről.
    - Ami Staten Islanden van. Olyanok számára van, mint te és én. A természetfelettieknek.
    Közben egy tányért veszek elő, és odateszem elé, egy papírszalvéta kíséretében, s a csésze kávé is Thomas elé kerül, ízesítőkkel együtt.
    Egy ideig értetlenül meredek rá a válaszra, aztán leesik. A nephilimek is semlegesíteni tudják a szerek hatását, ami a szervezetükbe jut.
    - Ezt... elfelejtettem...
    Ismét ideges lesz, s védekezésül támad. A teáscsészét azért magam elé húzom, s élvezem az illatát, erőt merítve a folytatáshoz. Számtalan ilyen esetben volt részem. Betegek, páciensek, gyógyultak és a hozzátartozóik. Megtanultam kezelni. Éppen ezért egy ideig, elég sok ideig csendben maradok, de nem olyan sokáig, hogy ne lehessen felvenni a fonalvezetést.
    - Köszönöm Thomas, s hogy mindezt elmondtad. A gyámod vagyok a törvény előtt. S ha rajtakapnak téged, hogy megint stangli van nálad, vagy szívsz, vagy füvezel, felülvizsgálják, képes vagyok-e betölteni a gyámi funkciót az életedben. Ha nem, akkor más lesz a gyámod – azt nem mondom, hogy ellenem, a legrosszabb forgatókönyv szerint, pert is indíthatnak, gondatlanságért. Mert az már az én problémám. S itt csendben maradok, hagyom, hogy megeméssze a szavaim. Pár perc után kortyolok a teából, miután kivettem a tealeveleket a vízből. A többivel meg majd foglalkozunk később. Thomas az első. Csak azután fogok rátérni a többi témára.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Nappali

    on Vas. Jún. 03 2018, 16:08

    Nézem a tányért meg a szalvétát, és csak azért nem teszek megjegyzést, mert a kávé is megérkezik mellé.
    - Köszi, feketén iszom - utasítom el a tejszínt meg a cukrot. Azonnal belekortyolok a kávéba, de forró, leégeti a nyelvem, szóval harapok egy nagyot a szendvicsből.
    Bólintok.
    - Ja, azt ismerem. Brian is oda járt - fűzöm hozzá, de itt el is hallgatok, ugyanis a párom az Akadémikusok körében egy kissé... hírhedt. Ugyanis leégette az iskolát, és néhány diák meg is halt a tűzben. De ez Nathannek most nem igazán fontos azt hiszem.
    Elmondom a kis monológomat, ő meg... hallgat, és szó nélkül néz rám. Aztán úgy válaszol, mintha totál dilis lennék. De olyan komoly képpel magyaráz, hogy kibuggyan belőlem a nevetés.
    - Spangli a neve tesó. Fogadjunk, hogy soha az életedben nem szívtál még - nézek rá úgy, mint ahogy egy tipikus gazdag fehér kölyökre szoktunk nézni a környéken, aki olyan iskolába jár, amelyikbe egyenruhát kell hordani, ahová sofőr viszi a kölyköket, akin látszik, hogy apuci és anyuci kicsi kedvencei. Ezüstkanállal a szájukban születtek, akárcsak Nathan.
    - Oké, értem - nyugtázom a gyámsággal kapcsolatos kockázatokat. - Szóval miért mondta az ügyvéd, hogy részvétem? - teszem fel újra ugyanazt a kérdést, kicsit más hangulatban.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Nappali

    on Vas. Jún. 03 2018, 22:13

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]

    - Rendben – mivel már letettem az asztalra őket, ott hagyom, majd elpakolom.
    - Minden bizonnyal jóval fiatalabban kezdte ott, mint mi – főleg én. Nem is vágyom odajárni. Vénnek érezném magam a tinik között. Ráadásul kitől tanulnék? Fogalmam sincs a saját képességeimet illetően, de még a most élő mágusoknak sincs. Sóhajtok egyet.
    Elszomorodva lepődöm meg a nevetésén, de ezen kívül nem reagálok még másként, egyelőre. Mert ahogy rám néz, egyszerre nyílik ki a bicska a szememben, s leszek végletekig szomorú. Ismerem ezt a nézést. És akármennyire is nem érdemlem Thomastól... megérdemlem. Nem veszem le róla a tekintetem, egyenesen a szemeibe tekintek, szinte fogva tartom. De a pillantásomban nincs semmilyen negatív, agresszív, szomorú érzet. A testvéremet keresem a tekintetében, s a tekintetem a testvéré. S csak az után folytatom a választ a gyámságot illetően.
    Újfent meglep a válaszával. Nem tudom, ellenkezik-e ezzel, vagy nem érdekli. Akkor sem fogok előjönni azzal a kockázattal, ha netán fittyet hányna az egészre és folytatná. Tény, hogy akkor én a rácsok mögé kerülök, ő meg másik nevelőkhöz.
    A kérdésre iszok a teából és a kezeim közé fogom a csészét. Nem tudok most Thomasra nézni. A hangom egyszerre határozott, szomorú és önmagamban csalódott, némileg elhagyatott.
    - Nem csak én vagyok egyedül a testvéred, Thomas – most Theo máshol van, ám nem erről akarok beszélni. – Niqué a húgom... a te nővéred .... – elengedtem, el kell engednem. Ő már a múlt. - ... volt. Ma éjjel autóbalesetben meghalt – túl szárazon és némileg tömören fejezem ki magam.
    - Van még pár dolog, amit szeretnék elmondani, Thomas. Észrevettél valamit, mikor bementem hozzád az őrsre.
    Egy dolog mélyen meglep. Már nem kell kontrollálnom magam, hogy az érzéseim hassanak a környezetre. S arra sem, hogy azért fogjam magam vissza, mert már nincs fék. Az is elmúlt. A mágia magabiztosan ölel körbe, s mutat irányokat, szálakat, kapcsolódásokat. S hogy mindez belőlem is árad, mint minden Forrásból, a múltban, mikor még léteztek.

    Ajánlott tartalom

    Re: Nappali


      Pontos idő: Kedd Jún. 19 2018, 22:16