Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Brooklyn Közkönyvtár

    Share

    Brooklyn Közkönyvtár

    on Pént. Jan. 16 2015, 11:53

    First topic message reminder :


    avatar
    Aires Emerson

    Faj : Tündér
    Alfaj : Főnix
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Független

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szomb. Okt. 14 2017, 21:00


    - Aires, te egy beképzelt seggfej vagy - szólal meg Lorie és néz fel rám a telefonjából. Nyílván most látta meg, amint kiírtam twitterre, hogy Cricket Emerson, vagyis én, épp egy olyan irodalmi estre készül, amihez nem sok köze van, mert az adott témában még nem írt… már mint nem írtam, de tervezek. Fel kell derítenem, hogy a jövendőbeli konkurensek mégis milyen technikákkal dolgoznak, nem azért, hogy ellopjam… dehogy… Éppen azért megyek, hogy a lehető legmesszebb elkerüljem az általuk használt képeket és szóvirágokat. Az egész könyvet elolvasni nem akarom, ezért jók a felolvasó estek, ott mindig a lényeget emelik ki és próbálják meg felkelteni a leendő olvasók érdeklődését. Nekem az a pár oldalnyi részlet elég lesz ahhoz, hogy nagyjából felmérjem azt, amit tudnom kell, utána meg majd szépen elleszek a rajongókkal, ezért is írtam ki, hogy oda megyek. Van pár fanatikus, akik mindig megjelennek ott, amit kiírok twitterre. Nagyon szórakoztató tud lenni.
    - Akkor még nem is mentél föl Instára. Attól eldobod majd az agyad! - Lorie mögé settenkedek és én is végignézem a kis videókat, amiket feltöltöttem. A készülődésemet dokumentáltam végig, komolyan még arról is van videó, ahogyan fél kézzel megpróbálom felhúzni a zoknimat, de nem igazán sikerült. Csupa ízléses videó, olyan amit a kisgyermekek is nyugodtan megnézhetnek, nem akarok senkit sem megbotránkoztatni a képeimmel, elég ha a könyveimmel elérem azt a hatást.
    -- Legközelebb kérj meg engem, majd én lefilmezlek. - Szólal meg miután végig nézte pár szerencsétlenkedős videómat, de nem felelek rá semmit sem, nem szabad megtudniuk a követőimnek, hogy van lakótársam, még a végén elkezdenének féltékenykedni, vagy ami még rosszabb leállítanák a követésemet.
    Őszintén szólva baromira irigylem magamat, amiért több mint hatszáz évesen ezek a legnagyobb problémáim, más a pótfogsorát vagy a viagrát keresi… jah nem is, ekkorra az átlag emberekből már csak pár száraz csont marad, semmi több.
    Miután elkészültem teljesen megkértem Loriet, hogy vigyen el a könyvtárhoz, nem terveztem vezetni, sem pedig metrózni, taxit pedig maximum majd hazafelé hívok, miután elfogyasztottam pár pohár pezsgőt, vagy valamilyen szeszes italt, ha minden kötél szakad, akkor a zsebemben lévő lapos üveghez nyúlok, de csak akkor, ha nagyon unalmas lesz ez az összejövetel.
    A rendezvényről nem kések el, sőt még korán is jöttem, ezért míg várom, hogy elkezdődjön a felolvasás, helyet foglalok az utolsó sorban és kíváncsian szemlélem a jelenlévőket. Szívesen játszadoznék egy kicsit az elméjükkel, de nem, most uralkodni fogok magamon… legalábbis egyelőre.
    avatar
    Garrett Seabrooke

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Alfa/Ishmerai
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 300
    Foglalkozás : Falkámat csóválom/Rektorkodom

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Vas. Okt. 15 2017, 12:41

    Aires – Garrett csokitali

    - Azt’? Adjak neki verbénafüves cukorkát, attól jobb lesz neki? – egy határozott mozdulattal rúgok bele az ajtóba, mert az istennek sem akarja csokizni azt, hogy neki bizony be kell csukódnia, mert elé egy könyvtartó kerül. Azt az apróságot elfelejtem közölni, hogy feszítővassal lesznek oly’ kedves tudni majd kinyitni. Még szerencse, hogy lukat nem ütöttem a lábammal a fába. Régi motoros, mertem megejteni ezt az erőt.
    Tizennyolcadik századi bantu irodalom remekműveiből válogatás. A világ összes csokiszökőkútja rogyna rájuk, hogy mind közül nekik pont a legszarabbakat sikerült beleválogatni. Szeretem a fehér csokit, dísznek. De ez tele van vele!
    - Édes egy szál Robikám, ha még egyszer előrukkolsz ilyen ötletekkel, most jelzem, horgászni mentem. A Csád-tóra. A Holt-tengerre – legyintek bosszankodva. Dehogy vagyok én bosszús, odavagyok az öreg tüncihaver vihogásáért, a prunkjaiért néha annyira nem, de én csak fogjam be. Jó párost alkotunk mi a csínytevésekben.
    A felolvasó est érdekessége az, hogy engem csak a miatt hívtak meg, mert értek bantu nyelven. Vagyis beszélek. Eredeti nyelven olvasom fel, aztán a kísérőm meg a fordítást. Ha valamelyik röhögni meg a K és Kh hangjaimon, beledobom a csokitóba. Abba nem, azért kár lenne. A tóért.
    A felolvasás elkezdődik, nekilendülök az első résznek. Azért nem vagyok rest fülelni a közönséget. Ja, hogy öltönyt kellett volna húzni? Azt árulja már el nekem valaki, hogy akkor hogy a jó életbe látják az afrikai tetkóimat?! Különben is, egyezséget kötöttem az öreg rókával, mely szerint a katedrára húzok öltönyt. És ez nem katedra, ugyebár.
    avatar
    Aires Emerson

    Faj : Tündér
    Alfaj : Főnix
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Független

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Vas. Okt. 15 2017, 17:06


    Azt hittem ki fogok lógni a környezetből, de ahogy egyre többen jönnek meg, látom, hogy nem csak én nem vettem fel csinos, ünnepi öltözetet, hanem más is egyszerű hétköznapi ruhában parádézik. Megnyugtató, bár azért jó lett volna ha mindenki más kiöltözik én meg nem, hiszen így is csak kilógnék a sorból, amit nagyon nagyon szeretek. Szeretem ha én vagyok a középpontban, legalábbis általában, mert van, amikor jobbnak találom vissza vonulni. Ritkán… nagyon ritkán, de néha nekem is kellhet egy kis magány.
    Egészen biztos vagyok abban, hogy rossz helyre jöttem, ami még velem eddig sohasem fordult elő. Az előadáson, amit kinéztem magamnak középkori történeket kellene felolvasniuk a résztvevőknek, nem pedig egy teljesen idegen nyelven íródott szöveget. Kapunk mellé fordítást is, de ez így igazán furcsán néz ki, darabossá teszi az egész előadást ezáltal élvezhetetlen lesz az egész. Nem akartam inni a lapos üvegemből, de ha így haladunk akkor muszáj lesz mert nem akarom halálra unni magam, bár az előadó jól csinálja a dolgát… már párszor volt hozzá szerencsém és mindig élvezettel hallgattam az előadásait, de ez a mostani egyszerűen nevetséges. Körbe pillantok, hogy megnézzem, a közönség többi tagjának mi a véleménye, és meglepetten tapasztalom, hogy van olyan, méghozzá nem is kevés, aki csak úgy csüng Garrett szavain. Tuti a diákjai és tuti hogy vagy szerelmesek belé vagy pedig a seggnyaló kategóriába tartoznak és így akarnak plusz pontot szerezni az óráján.
    A közönség egy részén látszik, hogy fogalma sincs, hogy mit keres itt, ők nyílván véletlenül csöppentek be ide, vagy miattam jöttek. Lejjebb csúszok a széken, hogy az ilyenek még véletlenül se szúrjanak ki engem és gyorsan módosítom a telefonom segítségével a twitter bejegyzésemet, kiírok egy teljesen random címet, hogy ha valaki vissza nézné, akkor még véletlenül se tudja hozzám kötni ezt a helyet.
    Számolni kezdem magamban azokat a hangokat amit egy rendes amerikai ember nem mond ki a hétköznapi életben, de ez egyre szórakoztatóbb lesz, mert a végén már nem marad annyi ujj a kezeimen, ami elég lenne hozzá. Tudok én fejben is számolni, de így könnyebb megjegyezni hogyha vizuálisan is kapcsolok a különböző hangalakokhoz egy ingert. Végül nem bírom tovább és magamban halkan nevetni kezdek, de ebből a külvilág számára egyelőre csak annyi látszik, hogy rázkódik a vállam. Talán azt hihetik, hogy valami rohamom van, pedig nem, csak éppen próbálom nem elröhögni magam.
    avatar
    Garrett Seabrooke

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Alfa/Ishmerai
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 300
    Foglalkozás : Falkámat csóválom/Rektorkodom

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

    Aires – Garrett csokitali


    Hm. Ez a rész egészen jó, csak ki fordította le? Azért nem mindegy, hogy lepény hal, vagy lepényhal... istenem...
    Az anyanyelvemet imádom, élvezettel csettintgetem a hangokat, amelyeket az anyatejjel szívtam magamba. Anyám ragaszkodott hozzá, hogy a helyiek nyelveit is megtanuljam. Még hogy bilingual... azt hogy mondanák, hogy valaki kapásból 12 nyelven beszél hat éves korára? Hülyének, tudom...
    Robert már megint alig bírja visszafojtani a röhögését, s mikor ránézek, akkor a tömegbe tekint válaszul. Aha, valakin jót szórakozik. De kin? Hallgatózok a tömegbe, valami hangjelet csak kell adnia, hogy Robibá megneszelte a dolgokat. Csokizom azért, mert nem röhögte el magát, helyette derekasan emelgeti a vizes poharat. Á, megvan! A mi kis barátunk...
    Figyelni kezdem, de erre vége a felolvasásnak. Juhú, felszabadultam! Neeeem, bunda ments, hogy az asztalnál maradjak, a kis barátunk jobban érdekel, min derült olyan jókat.
    Egy legyintéssel arrébb tessékelem a mellette ülőt, egy kedves, s annál furcsább mosollyal, majd levágódom az üressé vált székre. Tíz másodperc múlva egy tábla csokit húzok elő, letépem a tetejét, egy bocsi félkéz feltartással a pódium felé, majd a mellettem ülő, egészen jól elvagyó felé tartom.
    - Hogy hamar teljen – suttogom. – Bár ahogy elnéztem, a jókedvedet nem kell csokival spanolni – akár vett belőle, akár nem, török a táblából és bedobom a számba. Már régen elhíztam volna, vagy feldobtam volna a mancsaim annyi csokitól, amennyit képes vagyok akár egy héten befalni.

    Re: Brooklyn Közkönyvtár

    on Szomb. Nov. 04 2017, 22:38



    Sponsored content

    Re: Brooklyn Közkönyvtár


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:32