Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    JFK Nemzetközi Reptér

    Share

    JFK Nemzetközi Reptér

    on Pént. Jan. 16 2015, 11:55


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: JFK Nemzetközi Reptér

    on Csüt. Ápr. 09 2015, 23:44


    Mark & Bellsie


    Repülőtér. Mi sem lehetne jobb szórakozóhely egy tündér számára? Az egyik nagy gép szárnyán heverek, természetesen a mundanek szemének láthatatlanul. Nem tündéralakomban vagyok, hanem az emberi álcámat viselem, de mégsem mutatom meg magam nekik. Elég érdekesen nézne ki, hogy ott fekszik egy alacsony, szivárványszín ruhákba bújtatott, barna hajú lány az egyik álló gép szárnyán és láblóbálva bámulja az eget. Mert ezt teszem.
    Azzal a biztos tudattal tanyázom erre, hogy jobban tudok repülni, mint ezek a gépek. Persze nem lennék a helyükben, főleg mivel nem is személyek, de ma ilyen gondolatokra vagyok hivatva.
    Elszórakoztatom magam azzal, hogy szivárványt idézek az égre, s nevetésre sarkall, ahogy hallom, ahogy a váróban a gyerekek az ablakhoz rohannak, odatapasztják orrukat az üveghez, s kiabálják, hogy szivárvány. Ők még őszinték, ők még tudnak élni, ők még szépek lelkileg. Szeretem a gyerekeket, s igazi Pán Péter gyermek vagyok én is. Sosem felnövő.
    Úgy elvagyok ezzel, hogy észre sem veszem, ahogy viharfelhők gyülekeznek. A hirtelen jött égzengésre senki sem számított, én sem. Morogva varázsolok magam fölé burkot, hogy lepattogjanak róla a cseppek, el nem érve engem. Tudom, hogy ki csinálja, s rühellem érte. Poéngyilkos. Megint.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: JFK Nemzetközi Reptér

    on Hétf. Ápr. 20 2015, 12:36

    Bellsie & Mark


    Mostanában egyre kevésbé fog a hely Corraich bronxi otthonában, így hogy legyen valami értelme a csavargásomnak, nemrég eldöntöttem, hogy felfedezem magamnak New Yorkot. Ennek általában az a vége, hogy cél nélkül bolyongok elmerülve egy-egy könyvben, remélve, hogy észbe kapok, mielőtt még olyan helyre sodródok, amiről még csak hírből se hallottam. Jelenleg azonban túlságosan is jól tudom, hol vagyok, a Los Angelesbe tartó repülőjáratok hirdetése pedig fájó elvágyódással tölt el. Vajon az már a Vadűzés elhagyásának számítana, ha szó nélkül lelépnék és fellógnék potyautasként egy haza tartó gépre? Meglehet...
    Tekintetem végül inkább az ablaknál zsibongó gyerekhadra terelem, s halvány mosollyal figyelem őket egész addig, míg meg nem pillantom az egyik gép szárnyán heverésző lányt. Arról nincs kétségem, hogy alvilági, hisz rajtam kívül senki sem tűnik túlságosan megbotránkozottnak miatta, de a pontos fajmeghatározás nem igazán jön össze ekkora távolságból.
    A tündérekkel eltöltött éveimet tekintve talán már elvárt lenne, hogy ne legyek ennyire bizalmatlan irányába és feltételezzem azt, hogy csupán holmi féleszű, aki esetleg merényletet tervez, de mentségemre szóljon, emberek esetében sem lenne másként. Ha nem kellene később a lelkiismeretem miatt szenvednem, akár még hagyhatnám is, hisz egy lezuhant gép esetén még csak azzal se igazán kell foglalkozni, mit fognak hinni a mondénok, azonnal találnának maguk között bűnbakot.
    A láthatatlanság rúnájának hála zavartalanul rohanok ki az épületből anélkül, hogy biztonságiak csüngnének a nyakamban. Pedig csak azért rajzoltam fel, hogy megússzam a tömegközlekedéssel járó kiadásokat, de neki köszönhetően legalább kevésbé kriminális haszna is lett.
    Mire kiérek, még ez eső is elered, így jobb híján a pulóverem kapucnijával védekezve a vízcseppek ellen jutok el bosszankodva a géphez, még ott találva a lányt.
    - Jól szórakozol odafenn? - kérdem óvatosan, de a csapadék miatt sietősebbre fogva megfeledkezem modoromról, kihagyva a köszönést. Közelebbről felmérve a terepet kezd tudatosulni, hogy veszett ügy volt idejönnöm, hisz még ha beigazolódna a „terrorista alvilági”-elméletem se tudnám lerángatni onnan...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: JFK Nemzetközi Reptér

    on Kedd Május 19 2015, 21:38


    Mark & Bellsie


    A kérdésen legalább annyira megrökönyödöm a modora miatt, mint amiatt, hogy valaki nem szereti az esőt. Én a magam részéről minden időjárási elemet imádok, bár a gatyarohasztó és bőrfüllesztő meleg nem annyira az én világom, de abban is elvagyok, ha arról van szó. Ősztündér létemre pedig mit várnak tőlem, ha nem esőt? Ugyan kérem! Már a kérdésfeltevés is képtelen.
    - Jól!
    Felelem nemes egyszerűséggel, majd összezsugorodom a tündérméretemre, s nem sokkal később már Mark füle mellett rezgetem szárnyaimat, mint valami picike kolibri.
    - Te talán nem?
    Kérdezek én is valami magától értetődőt, mert őszintén szólva tényleg nem tudom elképzelni, hogy valaki ne szórakozna egy ilyen szép napon remekül.
    Miközben a válaszára várok, szórakozásból – ha már ezt emlegette, s kérem nem az én hibám, hanem az övé, hogy betette a bogarat a fülembe! – körberepkedem párszor a fejét, megcirógatva arcát szárnyaimmal. Valóban idegesítő lehetek, ha így jobban belegondolok, de nem, nem nagyon gondolok bele. Sem ebbe, sem másba. Egyszerűen csak élvezem a napot és passz.
    - Mit keresel erre?
    Kérdezem, mert szeretek mindenkit kérdésekkel bombázni. A mundanek elől úgyis láthatatlanságba burkolózom, meg ezzel őt is abba vonnám, ha magától nem lenne rajta álca, szóval igazán senkit nem zavarhatunk.
    És mivel nem csak kérdezni szeretek, hanem válaszolgatni is, már rögvest megy neki a csacsogáshadam.
    - Én nem keresek semmit, csak kijöttem, mert tudok repülni, s a repülők is tudnak repülni, s úgy gondoltam, hogy ez a két dolog így összeillik egymással. Persze nyilván szerinted nem..
    Enyhén oldalra billentem a fejem, már-már kétkedőn.
    - ..vagy.. de?
    És ezen a ponton tényleg legalább annyi időre elhallgatok, hogy válaszokat adhasson nekem.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: JFK Nemzetközi Reptér

    on Csüt. Aug. 27 2015, 19:51







    M.C-t várom a terminálban, a csomagjaival együtt. Régen járt már erre, és tudom, hogy azért jött, kajánul röhögjön, falkatag lettem. Viszont nagyszerűen tud aprólékos faragásmintát készíteni, és szövetnyomót kerettel, amire egyre több kereslet van, és úgy döntöttem, beveszem a kínálatba, M.C. elviselhetetlen jellemével együtt. Mások számára elviselhetetlen, valójában két halálközeli élménye eléggé megváltoztatta a gondolkodás és látásmódját, amitől mindenki úgy veszi, éppen a teszek rá hangulatban van. Valójában már nem görcsöl semmin és élvezi az életet.
    A gép késik egy órát, azt pedig ácsorogva nem fogom megvárni, megyek inkább egy kört a kinti parkban, még ha éppen futó záporok tarkítják is a kint tartózkódás lehetőségét. Cigire gyújtok, hogy aztán el készüljem oltani. Itt sem lehet. Morgok egyet, lassan már sehol sem lehet, én pedig rászoktam, egészen jó pótcselekvés. Rá kell szoknom a kávézásra, azt csak nem fogják betiltani.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: JFK Nemzetközi Reptér

    on Pént. Szept. 04 2015, 00:36

    rain, rain, go away

    - Nagyszerű – fejtem ki kevésbé őszinte véleményem válaszára közönnyel hangomban. Más körülmények között biztos érdekesen hangzana, hogy ily' rövid ismeretség után így látom, de jelenleg jobban örülnék, ha mellettem érezné jól magát, mint a gép szárnyán. El is kezdem törni a fejem azon, hogyan is tehetném vonzóbbá saját tartózkodási helyemet, s csábíthatnám le onnan, azonban megkímélve az ezen műveletbe fektetett további erőfeszítéstől, kérés nélkül tér hozzám, immár olyan formában, mely kétség nélkül elárulja fajtáját.
    Szavait hallva próbálom megerőltetni magam, hogy ne üljön ki az arcomra a „Úgy nézek ki?” kérdés, s valami szolidabb válasszal szolgáljak.
    - Nem igazán, a bőrig ázás valahogy nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé – Ezzel valószínűleg kudarcba is fullad a szándékom, hogy ne csempésszek némi élt mondandómba, de legalább nem ellene irányul, amiért megérdemelnék egy vállveregetést. Azért azonban már jóval nagyobb jutalmat kellene elvárnom, amiért képes vagyok elviselni, ahogy a fejem körül repked, pedig tekintetem egyre inkább réved a betonplacc azon részére, mely a gép által viszonylag védve van az esőcseppek elől. Annyi bizonyos, hogy magamban is megfordul jó párszor, mit keresek erre, főként, miután belém fojtva a szót kezd el saját magának válaszolni. Fő az optimizmus, vegyük úgy, hogy csak engem próbál megkímélni a feleléstől való fáradságtól.
    Hallgatva fecsegését valami rejtélyes oknál fogva szöget üt a fejemen, hogy hajdanán a testvéreim bombáztak efféle gyermeteg információkkal, így akaratlanul is egy halovány mosoly kúszik arcomra. Miután elhallgat, néhány hosszas pillanatig bámulok rá, akad e még valami, amit meg szeretne osztani velem, de úgy tűnik, elérkezett az én időm.
    - Nincs különösebb, említésre méltó oka az ittlétemnek, csupán céltalan bolyongva itt kötöttem ki, majd megpillantottalak – Azt már nem kötöm az orrára, miért szántam rá magam, hogy szóba is álljak vele, hisz minél többször gondolok rá, egyre idiótábbnak látom magam miatta – ettől függetlenül nem hagyom, hogy gyanúm teljesen elhaljon, hisz sosem tanácsos megbízni egy tündérben. Mintha a nephilimekbe nem hiába vetettem volna bizalmam és vártam, hogy megmentsenek...
    - Nos, általában olyanok járnak ide, akik nem tudnak repülni, szóval... - tűnődöm el egy pillanatra - Mi az, hogy nyilván szerintem nem? Komolyan ennyire begyepesedett alaknak tűnök? – Na szép... Ennek hatására végül megadom magam az esőmentes övezet csábításának, s letelepszem oda anélkül, hogy eme döntésemről értesíteném társaságom.
    - Tényleg csupán emiatt jöttél ide? Semmi egyéb ok?- érdeklődöm felvonva egy szemöldököm, akár kinn maradt az esőn, akár nem. Az eget elnézve egy darabig még úgyis ő az egyetlen, akivel szóba állhatok, így élek a lehetőséggel. Meg hát azért tényleg nehéz elhinnem, nem forralt e ki valamit, ami akarva-akaratlanul veszélyeztetheti a reptéren sereglő mondénokat.


    Bellsie
    426
    vééégre valahára megérkezett ^^
    avatar
    Kaelie Whitewillow

    Faj : Tündér
    Udvar (Királyság) : Seelie - Tavasz
    Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott
    Kor : 53
    Foglalkozás : cselédlány, pincérnő

    Re: JFK Nemzetközi Reptér

    on Pént. Okt. 09 2015, 21:23




    To Claude

    Szeretem az esőt az emberek világában. Tulajdonképpen mindenfajta időjárást szeretek. Mindnek megvan a maga szépsége. Nekem meg a képességem, hogy minden helyben és helyzetben meglássam ezt az olykor igencsak rejtett szépséget, azt hiszem. Most is kifejezetten szépnek látom ezt a parkot. Pedig zajos, forgalmas, kissé koszos helyen van, itt a reptér mellett. Tündérek, igencsak természet közeli lények révén ritkán közelítik meg ezt a helyet. Az kíváncsiságomat azonban fölébreszti. Itt biztosan történik valami, nekem pedig lételemem ez. Mindegy mi van, csak unalom ne legyen.
    Tündéralakban röpülöm be a parkot, ahol egy teremtett lélek sincs így szakadó esőben. Legfeljebb sietős léptekkel megy át rajta egy-két ember, esernyővel a feje fölött. Nem épp a legizgalmasabb, még egy csínyre sem adnak nekem elég időt. Elégedetlenül húzom el a számat és leülök egy picit az egyik fa ágára, lévén ebben az alakomban nem vagyok nagyobb egy pillangónál. Szórakozottan nézem, ahogy az esőcseppek végiggördülnek a leveleken. Ebből a perspektívából kifejezetten szép. Sajnálhatják az emberek, hogy ormótlan testméretük és állandó rohanásuk miatt lemaradnak erről a látványról.
    Az esőcseppek tanulmányozásáról ekkor azonban elvonja a figyelmemet egy a parkban megálló alak. Az eső ellenére megáll, cigit vesz elő, rágyújt, majd miután tekintete egy dohányozni tilos táblára téved, szitkozódva el is nyomja azt. Nagyon helyes. Nem sok zöldterület van már itt, nem kellene még tovább szennyezni a környezetet. Nem ezért ragadja azonban meg a férfi a figyelmemet. Persze, egyrészt nincs más itt, akire, amire figyelhetnék. De ő egyértelműen nem ember. Természetfelettire kiélezett érzékeim ezt kapásból megmondják. Egy vérfarkashoz van szerencsém, érzem rajta. Érdeklődve szemlélem az ágon ücsörögve. Vajon mit kereshet itt egy magafajta?

    १ Bocsi a késésért! १ 263 १ Who knows what could happen?
    ©




    Life is just a game



    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: JFK Nemzetközi Reptér

    on Szer. Okt. 14 2015, 21:00







    Lesöpröm a vizet a padról, most éppen nem esik. A reptérre visszamentem, kávét vételeztem egy automatából, de kint jobb, nincs akkora tömeg. Nem, mintha zavarna, megtanultam kikapcsolni a tömeg fullasztó tolakodását a világomba. Ráteszem az egyk karom a padra és figyelem az embereket. Jönni-menni szükséges. Aki most éppen távol van, megvan a saját élete, még a szellemek világában is.
    Csörög a mobil, előveszem. Japán készülék, amennyire az otthonomnak érzem a szigetvilágot, annyira is ragaszkodom hozzá. Egészen más mentalitást kíván, ami itt idegen.
    Váltok a nyelven és hosszasabb válaszba kezdek. Reika az, a keresztlányának szeretne meglepetést készíttetni és ezt még innen is hajlandó kérni, mert fontos eseménynek tartja, amiben részese lesz.
    Otthon a természetfelettiek létezése sokkal elfogadottabb tény, ebben edződve, voltaképpen nem foglalkozom azzal, milyen lények vannak velem. Körbevesznek, vannak és léteznek. A világ így természetes a számomra.
    Egy idősebb néni halad a csomagokkal, felpattanok és segítek neki. Az emberek elég törékenyek, hamar elhasználódnak. Hamarosan a váróteremben vagyok ismét.

    //A játékot köszönöm! Smile //

    Re: JFK Nemzetközi Reptér

    on Vas. Feb. 26 2017, 18:21


    Sponsored content

    Re: JFK Nemzetközi Reptér


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:45