Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Yesterday at 22:03

» Játékostárs kereső
by Paola Seton Yesterday at 21:00

» Paola Seton
by Admin Yesterday at 20:15

» Folyosók
by Connor Shayeh Vas. 16 Dec. - 22:10

» Fangtasia
by Jazz Quinn Vas. 16 Dec. - 21:14

» Elkészültem!
by Paola Seton Vas. 16 Dec. - 20:28

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. 16 Dec. - 20:10

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Vas. 16 Dec. - 19:56

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Vas. 16 Dec. - 19:38

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. 16 Dec. - 18:00

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Carolék kocsmája

    Share
    avatar
    Caroline Wood

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae/Védelmező
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 28
    Foglalkozás : pultos

    Carolék kocsmája

    on Kedd 2 Jan. - 12:46

    ...
    avatar
    Caroline Wood

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae/Védelmező
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 28
    Foglalkozás : pultos

    Re: Carolék kocsmája

    on Pént. 12 Jan. - 11:18

    Nicho és Carol

    Egy-két nap telt el, amióta a falkába fogadtak, azóta folyton Dante és Nicho szavai járnak az eszemben. Már ezzel is álmodtam. Kék szempárok üldöztek, elvárásokat lobogtatva a kezükben. Pedig mennyire örültem, amikor végül igent mondott, de most már nem vagyok annyira biztos a dolgomban. Főleg ez a beköltözés aggaszt. Paulnak már mondtam, hogy elköltözök egy "társasházba". Tudomásul vette, de fájt neki. Ha elmegyek senkije sem marad, és már így is össze van zuhanva. Azt sem tudom, hogy dolgozhatok-e majd. És ez az együtt élés... Értem én hogy falka, meg minden, de akkor is. Annyi mindentől tartok ezzel kapcsolatban. Főleg a közös programok aggasztanak, meg a megismerkedések. Ha tehetem, úgyis a szobámban fogok kuksolni, de van egy olyan sejtésem, hogy erre kevés lehetőségem lesz. Szusszanva törlöm el a következő poharat is és teszem a helyére. Még korán van hozzá, hogy sok vendég legyen, nem is vagyunk nyitva ilyenkor, szóval csak teszem a dolgomat. Törlök és pakolok, egyszerű kopott ruhák vannak rajtam, olyasmi amit nem sajnálok, és a csend szinte tapintható. Régen itt élet volt, most pedig? Némaság. Paul tudja, hogy titkolózok, de nem kérdez, én pedig nem mondhatok semmit. Azt sem érti, miért költözök el, azt meg főleg nem hogy nem segíthet ebben. Régebben még próbáltam kimagyarázni, hogy mi is történik velem, de már meg sem próbálom, mert egy szavamat sem hiszi el. Kislányként sokat lógtunk együtt. Elvitt a tengerpartra, a vidámparkba. Még fel is ült velem az óriás kerékre, pedig nem szereti a magasságot. És most itt hagyom, csak azért, hogy nekem jobb legyen, de vele mi lesz? Már nem fiatal, és ha valami baja esik, akkor nem leszek itt. Vissza kéne neki adnom mindazt a gondoskodást és szeretetet, amit kaptam tőle, ehelyett egyedül hagyom, mert különben meghalnék. Nem tudom melyik verzió lenne a jobb, de kezdem azt hinni, hogy a halálommal legalább nem okozhatnék neki állandó gyötrelmet. Csakhogy én nem akarok meghalni. Vagyis ez a szörnyeteg bennem, ez élni akar. És eddig ügyesen megoldotta. Sosem hagyta, hogy végezzek magammal... Most már csak idő kérdése, hogy valaki értem jön, és elvisz beköltözni. Gondolom Nicho lesz az. Vagyis remélem. Mellette nem érzem magam annyira jelentéktelennek. Ő, nem ítél meg engem, hanem csak biztat. Elmosolyodom, ahogy visszaemlékszem rá, és egy újabb konyakos poharat teszek vissza a polcra.
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Carolék kocsmája

    on Hétf. 15 Jan. - 19:42

    Carol és Nicho


    Két napot adtam Carolnak, hogy össze cuccoljon, és elköszönjön a nagybátyjától. jobb lesz neki is és a rokonának is. Idővel vissza járhat nem erről van szó de egyenlőre jobb ha velünk éli az életét. Jobban tudunk figyelni rá, és neki is könnyebb lesz. Megtanulja a szabályokat és ezeket emberek között könnyen megszegheti főleg, ha egyedül él és nincs vele senki. Meg aztán ha úgy vesszük én kaptam meg a felügyeletét de ezen nem izgulok. Nem bajkeverő fajtának néz ki, és ha le lesz kötve a figyelme hamar megtanulja a rendünket. Ahogy leállítom a kocsit nyújtózok egyet és lassan kimászva a kocsiból csukom be az ajtót és megyek a kocsma ajtójához majd szépen benyitva csukom be magam után és ahogy megpillantom lassan oda lépkedem és fel ülök az egyik bárszékre.-Szia.-köszönök neki és rá pillantok kék szemeimmel.-Minden rendben? Össze pakoltál? Jól vagy?-kérdezem tőle ahogy figyelem kék szemeimmel és halkan szusszanok egyet. Látom, hogy kicsit bizonytalan de nem akarok egyből a levesbe nyúlni csak nézem őt és kedves, biztató a mosolyom miközben várom a válaszát.-Hé...nem lesz gond...Idővel vissza jöhetsz és akkor már te is jobb állapotban leszel. Addigra meg kitalálunk egy elég hiteles dolgot, hogy miért kellett eljönnöd. Minden rendben lesz oké?-mondom és szélesebb lesz a mosolyom.-Ez a te érdekedet is szolgálja hidd el. Vagyis legfőképpen a tiedet szolgálja.-mondom és halkan elnevetem magam.
    avatar
    Caroline Wood

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae/Védelmező
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 28
    Foglalkozás : pultos

    Re: Carolék kocsmája

    on Hétf. 15 Jan. - 20:51

    Nicho és Carol

    Megérzem, hogy itt van. Nem tudom miből, vagy hogyan, egyszerűen tudom, hogy itt van, és már meg is hallom, az ajtó hangját. Visszafordulok felé és egy pillanatig bennem marad a levegő. Egyedül vagyunk, és valahogy, nem így emlékeztem rá. Most valahogy másmilyen. Jobban néz ki, mint az emlékeimben. Én meg ronygyos ruhákban... Áh.
    - Szia! - rá mosolygok, késztet rá, hogy mosolyogjak. Talán, mert ő is mosolyog. Felül egy székre, belőlem pedig rögtön elő jön azaz én, aki felszolgál, aki a vendégekért van.
    - Mit iszol?... Vagyis, adhatok valamit? A cég ajándéka - újabb apró mosoly tűnik fel az arcomon és gyorsan lesütöm a szemem. Mért csinálom ezt? Mert ő ismer? Vagyis, nem ismer, de sok mindent tud rólam. Kérdez és felnézek rá, egyenesen a kék szemekbe.
    - Persze - nézek rá homlokráncolva. Miért aggódik ennyire? - Vagyis, még van pár cuccom, de nem sok - úgy mosolyog, hogy nem tudom hova tenni. Tényleg ennyire jó, vagy csak a bizalmamba akar férkőzni? Beszélni kezd és összeszorítom az állkapcsom. Ezt már olyan sokan mondták... Miért pont te lennél az, aki igazat mond ezekkel a szavakkal.
    - Menjünk fel, a szobámba, Paul is itt van valahol - mondom és leteszem a konyharuhát, majd elindulok fel a lépcsőn, a lakó részbe. 9 éve nem hoztam fel ide senkit. Te jó ég...Bemegyek a szobámba és ahogy ő is bejön, becsukom az ajtót. Kicsi a szobám és olyan, mint egy 18 éves kamaszé. Azóta sem rendeztem át. Előhúzom az ágyam alól a sporttáskát, amibe pakoltam és kinyitva a ruhásszekrényt, rakok még bele pár göncöt, és egy két könyvet. Ennyi, nincs több cuccom. Kéne még ruha, de utálok vásárolni. Rá pillantok. Félelmetes, hogy itt van, ebben a pici szobában. Nyelek egyet.
    - Mennyit tudtok rólam? - nézek rá és közben leveszem a kötényt, amiben dolgoztam, és a festék foltos pólómban állok előtte. Szusszanok és bemegyek a szobámból nyíló fürdőbe, hogy átvegyem a pólóm, de nem csukom be, mert úgy túl kicsi. És így legalább hallom is, a válaszát. Nem akarok elmenni innen... Átveszem a pólóm, sietve, szinte kapkodva és kimegyek hozzá. Leülök a szőnyegre törökülésbe és lehajtom a fejem, a kezeim pedig összekulcsolom. Ezzel elismerem, hogy ő a főnök, és megteszem, amit mond.
    - Maradhatnánk még egy kicsit? Be.. beszélgetni? - kérdezem halkan, de nem emelem fel a tekintetemet.
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Carolék kocsmája

    on Kedd 16 Jan. - 18:52

    Carol és Nicho



    Figyelem és ahogy próbálja rejteni úgy omlik össze az egész dolog úgy ahogy van. Nem kérek semmit, csak figyelem és hallgatom a válaszait. Ahogy azt mondja menjünk fel bólintok egyet és leszállok a székről majd követem őt fel a szobája felé. Zsebre csúsztatom a kezeimet és ahogy bent vagyunk a szobába körbe nézek. nem csoda hogy klausztrofóbiás. Ilyen kicsi szobába én is az lennék. Figyelem ahogy leveszi a kötényt majd kérdez, én pedig körbe nézek ismét majd leülök az ágyra ahogy elmegy az öltözőbe. Aztán vissza jön átöltözve és leül a szőnyegjére. Meghunyászkodik előttem mire homlok ráncolva figyelem.-Ne csináld ezt. Nekem nem kell ezt csinálnod. Egyenrangúak vagyunk én legfeljebb tanítalak téged te pedig megfogadod vagy nem. Ha nem a saját bőrödön tanulsz ha igen, hamar fel fogod venni velünk a lépést. De ezt a megalázkodást kérlek hanyagold velem szembe.-mondom ahogy rá pillantok és felülök az ágyára törökülésben.-Nos, sok mindent megtudtunk rólad, de nem a múltad miatt fogunk veled úgy bánni ahogy kell. Tudjuk, hogy megöltél valakit, aki megérdemelte a halált, és a börtönről is tudunk. De mondom, nem ezek lesznek a döntő érvek feletted. Nem fogunk úgy kezelni mint egy bűnözőt.-mondom ahogy rajta tartom kék szemeimet. -Az apám közel majdnem 400 éves végig járta a világháborúkat ölt ő is elég embert, volt olyan eset mikor a saját kölykével kellett végeznie szóval nem azon fog fent akadni, hogy te miket csináltál régen. Mi új esélyt adunk neked.-nem mondom, hogy "érted ezt" mert tudom, hogy érti és ha kell többször el fogom mondani.-Most is beszélgetünk nem? Meghallgatlak, mindenben amit elszeretnél mondani nekem.-mondom ahogy biztatóan rá mosolygok.
    avatar
    Caroline Wood

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae/Védelmező
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 28
    Foglalkozás : pultos

    Re: Carolék kocsmája

    on Szer. 17 Jan. - 14:46

    Nicho és Carol

    Mintha bele látna a gondolataimba, úgy beszél hozzám; mint aki régóta ismer engem. De ez nincs így. Csak ahogy néz azokkal a világos kék szemekkel... megadásra kényszerít. Leülök, mert le kell ülnöm. Hogyan is állhatnék meg előtte? De így biztonságos. Amíg nem mondja, hogy állj fel, addig nem fog bántani, hozzám érni. Addig biztos. Arra kér, hogy hanyagoljam? Miért? Mert ő NEM ő! De akkor mit tegyek? Hogyan üljek? Felálljak? Vagy csak a fejemet emeljem meg? Nem tudom. Arra kér, hogy változtassak, ami mindig a fájdalom előhírnöke... Felemelem a tekintetemet és rá nézek. Nagyon közel van. Hirtelen felkelek és átölelem magam. Hátrébb lépek így nézek rá. Kicsi ez a hely kettőnknek. Kevés a levegő és már hátrébb menni sem tudok. A pánik lassan körbe fonja a nyakamat és fullaszt. Ott ül az ajtó mellett, kirohanni nem merek. Az ablakon kiugrani túl kockázatos. "Tereld el a figyelmedet." Ez az! Visszasietek a fürdőbe és megmosom az arcom. Hallom, hogy beszél hozzám. Értem is. De nem tudom kezelni a helyzetet, hogy egyenrangú félként kezel. Értetlen szempár mered rám a tükörből.
    - Szerettem őt - halk a hangom, de így is kell, hogy hallja, mert pici a hely. Megtörlöm az arcomat és visszamegyek a szobámba.
    - Nem érdekel, hogy mit tett az apád. Halálra késeltem azt, akit szeretek, és ezen az sem változtat, hogy te most nagyon meg akarsz győzni engem arról, hogy jó fiú vagy. És nem, nem vagyunk egyenrangúak. Neked fogalmad sincs arról, hogy ez milyen. Mit éltél át? Ismered az érzést, amikor minden éjjel újra álmodod azokat a napokat? Nem ismersz! - kiabálok, nem értem és ez zavar - Miért csinálod ezt? Mit akarsz tőlem? 9 éve senki sem járt itt. Te most mégis itt vagy. Akarom, hogy segíts, de ha közelebb jössz, vége. Nem tudom megállítani, egyszerűen jön. Kérném, hogy ölelj meg, de belehalnék - könny áztatja az arcomat és csak nézek rá, de nem értem. Magyarázok, majd hirtelen elhallgatok és meredten bámulok rá.
    - A kurva életbe! - kiabálom el magam.
    - Engedd, hogy úgy üljek - esdeklek neki, nem bírom tovább elviselni, ahogy viszonyul hozzám. Leülök, megalázkodok előtte és ettől megnyugszom.
    - Azt hiszem, hogy igen. Régóta nem beszélgettem. Te nem tudod, hogy mit vállalsz velem. Az apád sem tudja. A fájdalmat jobban elviselem, mint a simogatást. Nem tudom, hogyan kell viselkedni. Nem akarok elmenni innen. Nem akarom az új embereket. Engedj elbújni a sötétbe - halkan beszélek, indulatok nélkül.
    - Nicho, te nem vállalhatsz fel engem. De... - valamilyen ismeretlen okból elbizonytalanodom az igazamban - De ha úgy érzed, hogy meg tudsz nevelni, akkor ne hagyj itt. Essünk túl rajta. Ugye te meg tudsz védeni? El fogsz menni? Mielőtt egyedül hagysz, hagyj ott nekem egy cetlit.
    Így most jó. Kicsi a hely, itt van ő, de nem nyomaszt. Ebben a pozícióban nem kerül semmi a felszínre. Se pánik, se érzelem.
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Carolék kocsmája

    on Csüt. 18 Jan. - 20:21

    Carol és Nicho



    Csak figyelem a kirohanását és miközben ő kirobban én én egyre nyugodtabb leszek és vizsgálom azt, hogy mit is látok. mit kéne nekem tenni. Sok mindenben igaza van de milyen lenne a világ, ha mindenki megkéselné egy szerettét utána meg klausztrofóbiás lenne. Olyanok lennénk mint a vakondok. vakon ásnánk a sötétben. Csak nézem őt és ahogy leül még mindig az ágyon ülök és figyelem őt.-Nem mondtam, hogy kötelezőn kell velem úgy bánnod mint egyenrangú. Ha ez kell neked, hogy alázd magad akkor tedd.-mondom ahogy figyelem.-Amíg te nem akarod nem tudok mit tenni. vagy szembe nézel lassan a félelmeiddel és apránként legyőzöd őket vagy hagyod, hogy elnyeljenek, és akkor teljesül a vágyad. Ott leszel a sötétben, teljesen egyedül.-mondom ahogy nézem őt és olyan nyugodt vagyok mint egy tó amit nem fúj a szél, nem zavarják a cseppek, és nem megy sehova sem.-Én ugyan nem szándékosan de én is megöltem egy szerettemet. Sokáig dúlt bennem a csata és mérhetetlen gyűlölet, önutálat keveredett bennem. Mind eközben elő jött a farkasom, aki csak lapát volt a tűzre.-mondom ahogy figyelem kék szemeimmel őt.-Én csak egy új esélyt ajánlottam fel. Annyit akarok, hogy próbálj meg vele élni. Kiderül, hogy érdemes vagy rá vagy hagyod, hogy lelkileg meghalj.-mondom és mélyet szusszanok ahogy lehunyom a szemeimet.-Már a falka tagja vagy, akkor kellett volna vacilálnod mielőtt belépsz azon az ajtón.-mondom és kicsit most keményebb a hangom mint az előbb.-Ez nem kívánság kosár sajnálom. Kell a lehetőség vagy nem?-kérdezem és olyan hangom ami egyenes választ követel. Hiába most sokan mondanák azt, hogy olyan vagyok mint az apám.
    avatar
    Caroline Wood

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae/Védelmező
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 28
    Foglalkozás : pultos

    Re: Carolék kocsmája

    on Szomb. 20 Jan. - 9:41

    Nicho és Carol

    Hallgatom, csendben. Lehet, hogy nem úgy tűnik, de nagyon is figyelek rá és minden szavát igyekszem megjegyezni. Ő is megölt valakit, akit szeretett? Persze, hogy nem szándékosan. Elszégyellem magam, hogy kiborultam előtte. Nem kellett volna ilyennek látnia. De még itt van és nekem szegezi a kérdést. Mint Dante. Mégis csak a fia.
    - Kell - mondom halkan, de csak mert nem akarom tovább húzni a dolgot. Nem érdekel, hogy mennyi meggyőződés van a hangomban. Rossz ez a helyzet, ezt még én is érzem. Szó nélkül felkelek a földről és veszem fel a táskámat, majd kilépek a szobából, a lehető legnagyobb ívben elkerülve őt. Megkeresem Pault és elbúcsúzok tőle. Még meg is ölelem és megnyugtatom, hogy minden rendben lesz. Látom a szemében az aggodalmat és a fájdalmat, de a szeretetét is. Nichora néz, de nem szól semmit, nem is int neki. Ő is emlékszik még Chrisre. Végül elengedjük egymást és lemegyek, majd ki az utcára. Nincs már itt semmi keresnivalóm.
    A tágas térben elmúlik a félelmem, helyébe a szégyenkezés lép. Ha beültünk a kocsiba én akkor sem tudok rá nézni, vagy mondani valamit. Pedig érzem, hogy kéne, ezért mégis csak megtöröm a csendet:
    - Bocsánatot kérek a viselkedésemért - a hangom olyan rideg és monoton, hogy sejtheti belőle, sokszor kellett már mondanom ezt a négy szót. Most viszont tényleg bánom, hogy kiakadtam.
    - Nicho, sajnálom - mondom megbánva a dolgot és kifelé bámulok az ablakon. - Tudod, nagyon régen nem volt a szobámban senki, rajtam kívül. És mivel pici, te pedig férfi vagy és van amiben hasonlítasz... hasonlítasz... szóval rá. Nem bírtam. De talán az új környezet jót tesz.
    Nem tudom, miért érzem úgy, hogy neki el kell mondanom a dolgokat, de így érzek és ez hiába zavar, akkor is elmondom. De viszonoznom kéne, valahogy a jóságát. Talán farkasként nem vagyok ilyen elcseszett. Úgy talán menne.
    - Szereted a csokit? - kérdezem hirtelen a körmömet bizergálva. Jajj de hülye vagyok. Milyen kérdés volt ez? Most már mindegy.
    - Szerinted ha visszamennék a pszichológusomhoz, az segítene? - teszem fel az újabb kérdést, mert feszengek mellette. Nem értem magamat, mert őt sem. Egyszerűen nem tudom, hogyan viselkedjek vele, melyik arcomat mutassam, ezért kibukik belőlem minden, és ez szörnyű. Nem akarom elijeszteni.
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Carolék kocsmája

    on Szomb. 20 Jan. - 18:10

    Carol és Nicho


    Csak figyelem és lassan felállok amint kimegy a szobából. Még körül nézek és valóban jobb lesz neki kilépni ebből a helyiségből. Ez minden csak nem egy klausztrofóbiásnak való szoba. Nem csoda, hogy úgy meglepődött, hiszen le kell hajtanom a fejemet, nehogy beverjem az ajtó félfájába. Amikor kilépek én egyenesen lesétálok az emeletről vissza a kocsmába és kimegyek az autóhoz. Kinyitom és beszállok a kormányhoz majd amikor látom, hogy jön a hátsó ajtót kinyitom, hogy dobja be oda a táskáját majd ahogy beült és bekötötte magát én is megteszem majd indítom az autót és lassan megfordulva a kocsival indulunk vissza a falkánk szállására. Hallgatom a bocsánatkérését aztán, az újabbat ami sokkal meggyőzőbb, majd mikor a csokit kérdezi, aztán engem kérdez arról, hogy vissza menjen-e a dili dokihoz. Rá pillantok egy pillanatra majd vissza az útra és halkan elnevetem magam. Valamiért olyan édes, ahogy próbál beszélni velem de fogalma nincsen mit mondjon és ezért mindent mond nekem.-Először is, nyugodj meg. Tiszta ideg vagy. Nem foglak megenni, minden hülye kérdésed vagy válaszod miatt.-mondom és tényleg jó kedvre derített ezzel.-Inkább vagy komikus, mint riasztó vagy ilyesmi. Igen szeretem a csokit, de a sport miatt van egy étrendem amiben ritkán szerepel a csoki.-mondom széles mosollyal miközben az utat nézem.-Semmi baj, még most így viselkedsz talán idővel ez enyhül amint rá jössz, hogy egyikünk sem az ex barátod.-mondom ahogy kihajtok a külvárosba.-Figyelj, én nem nagyon értek az ilyen lelki dolgokhoz őszintén megmondom. Mindenesetre egy ilyen dili doki legfeljebb csak javíthat a helyzeten és nem ronthat. Én azt gondolom, ha minél több emberrel beszélgetsz erről lásd velem a falkával és a pszichológussal akkor biztosan kicsit engedsz magadon. Vagyis én ezt gondolom.-mondom ahogy ismét rá nézek egy pillanatra majd vissza az útra.-Hallgassunk zenét közben?-kérdezem ahogy a rádió felé bökök mikor váltok egyet.
    avatar
    Caroline Wood

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae/Védelmező
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 28
    Foglalkozás : pultos

    Re: Carolék kocsmája

    on Szomb. 20 Jan. - 18:37

    Nicho és Carol

    Nevet, de olyan kedvesen. A szemem sarkából pillantok rá és az arcát fürkészem. Olyan kedves arca van, nem is értem, miért ijedtem meg tőle. Vagyis értem, de akkor is. Hallgatom és elpirulok. Vicces lennék? Sosem gondoltam volna ezt magamról. Újra elmondja, hogy nem fog bántani, és azt hiszem, kezdem elhinni neki ezt.
    - Ó, az kár. Akkor neked ilyen szigorú beosztásod van mindenben? - kérdezem és csak most emelem fel a fejemet és nézek rá kíváncsian. Kinézek az ablakon és most nem húzom össze magam annyira, mint eddig, de ugyan úgy iszom a szavait. Régóta senkivel sem beszélgettem.
    - Hát azt tudom... Akkor lehet, hogy megkeresem majd. Tényleg a falkával együtt szoktatok kajálni, meg ilyenek? - nem igazán szeretem a közös étkezéseket - Bruno is ott lakik veletek? - nézek rá kíváncsian és elmosolyodom. Megkedveltem a kutyáját és azt hiszem, Bruno gazdáját is bírom.
    - Hallgathatunk - bólintok - Mesélj nekem a falkáról - kérem kislányosan és azon kapom magam, hogy folyamatosan őt nézem, ezért gyorsan elkapom a fejem és az utat bámulom. Szegényt lebombáztam egy csomó kérdéssel... Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy oda akarok-e érni. De tudom, hogy megfogom tenni és nem megyek, majd el, de félek a sok új dologtól.
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Carolék kocsmája

    on Szomb. 20 Jan. - 19:21

    Carol és Nicho



    Rábólint, hogy legyen egy kis zenei aláfestés én pedig benyomom a rádiót és tekergetem egy kicsit majd halk kellemes valami pop sláger úszik be a kocsiba és én pedig az utat nézem bár érzem magamon folyamatosan a tekintetét, bár ez engem egy cseppet sem zavar. Hallgatom, és jól esik ez a beszélgetés még nekem is.-Igen, nekem ilyen...szigorú az étrendem. Leginkább olyan dolgokat eszem amik sok fehérjét és kevés zsírt tartalmaznak.-mondom ahogy szusszanok egyet.-Nekem izomra kell gyúrnom.-mondom halkan nevetve.-Nem, dehogyis.-nevetem el magam.-Mindenki akkor eszik mikor akar, legfeljebb mikor elmegyünk közösen vadászni a falkával farkasként. Akkor eszünk együtt, osztozunk vagy mindenki külön a megszerzett zsákmányát eszi.-mondom ahogy rá pillantok egy pillanatra majd vissza az útra.-Persze, hogy Bruno is velünk lakik. Van még egy falka tagunk akinek van egy kutyája ő is velünk lakik. A macskák...azok nem szeretnek minket ahogy mi se őket. gondolom sejted miért.-mondom elvigyorodva.-Hát a falka....Egy nagy bolond rakás.-mondom halkan nevetve.-Amilyen idősek, úgy bolondulnak meg egyre jobban néha. Régen az anyám és az apám mikor nem voltak együtt és anya ide jött velem New Yorkba aztán újra bekerültünk Natan és Ryan fogadtak a falkában mindenkivel meg egymással, hogy mikor jönnek újra össze a szüleim. Nagy tétek voltak ám ebben.-gondolok vissza az emlékre.-Mondjuk ők még abban is fogadnának, hogy ki tud nagyobbat fingani vagy böfögni.-mondom ahogy szusszanok egyet.-Aztán elégé összetartó banda vagyunk, és ha a falkáról van szó nem ismerünk határokat. Szóval jah...jó kis falka ez.-mondom ahogy ismét rá nézek biztatóan.
    avatar
    Caroline Wood

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae/Védelmező
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 28
    Foglalkozás : pultos

    Re: Carolék kocsmája

    on Szomb. 20 Jan. - 19:48

    Nicho és Carol

    Nagyon fura ez nekem. egy normális beszélgetés, aminek semmilyen különösebb célja nincsen. Felvidít ez a dolog, de nem nagyon merek mosolyogni, mint a tejbe tök.
    - Hova akarsz még gyúrni? Szerintem már így is elég izmos vagy - állapítom meg, de csak úgy kicsusszan a számon. Nem akartam ezt kimondani. Újra a kezeimre pillantok. Most biztosan azt hiszi, hogy... Jajj ne feltételezgessek. Megrázom a fejem és, ahogy beszél eltereli a gondolataimat.
    - Az jó. Nem szeretek sok emberrel együtt enni - vallom be, mintha ez olyan fontos lenne. - Gyakran mentek vadászni? Sokszor rohangásztok farkasként, gondolom. Én csak teliholdkor... mert akkor nem tudom megállítani - elhalkul a hangom. Na igen az átváltozás előtt, le kell vetkőzni. Az nem fog menni, ebben biztos vagyok.
    - De jó. Nagyon aranyos a kutyád - mondom lelkesen és újra őt nézem és figyelem, ahogy beszél, mesél nekem a falkájáról, mintha csak a családja lenne. Ez fura is, de jó is hallani.
    - Őket kell nekem is felkeresni. Ők, tanítani fognak nekem valamit? - kérdezek újra és magamban ujjongok és félek egyszerre, mikor mi. Elnevetem magam erre a fogadás dologra és szélesebb lesz a mosolyom.
    - És összejöttek újra? - kérdezem egyből - Már ha szabad tudnom - teszem hozzá. Megint nevetek, mert el is képzelem egyből, amit mond.
    - Legutoljára a börtönben volt fogadás, arról, hogy ki tudja ellopni a börtönőr kulcsait. De én nem akartam részt venni, ezért... Mindegy, ez nem túl vidám téma - jajj de hülye vagyok. Hogy hozhattam ezt fel? De hát gyerekkorom óta nem igazán történtek vidám dolgok. Összetartóak.
    - Az jó.
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Carolék kocsmája

    on Vas. 21 Jan. - 14:10

    Carol és Nicho




    Halkan nevetek a kérdésen és lassan lekanyarodok a földes útra ami levágja az utat hozzánk.-Nos, ha nem gyúrok elpöttyedek. nem leszek olyan kigyúrt testépítő ne hidd azt. Csak edzésben kell tartanom magamat.-mondom ahogy váltok ismét és kiérünk a rövid szakaszról ismét betonútra.-Pedig nem csak teliholdkor kéne kiengedned....Egy idő után megunja és kifog törni akkor pedig tényleg nem fogod megállítani. Nem lenne bölcs ha valami emberekkel teli helyen akarna kitörni belőled...-mondom ahogy rá pillantok kék szemeimmel és lassan dobolni kezdek a zene ütemére a kormányon.-Hát ők is segítenek a fejlődésedben, hiszen kicsit fel kell gyorsítanunk benned a dolgokat. Szóval sokan fogunk tanítani téged.-mondom halkan nevetve.-Igyekszünk a legjobb tanulási módszert alkalmazni és ugyan azt ne neked kelljen folyton hozzánk igazodnod.-mondom ahogy nem sokára megérkezünk a központunkhoz és amint kinyílik a kapu behajtok és leparkolok a kocsival majd leállítom a motort és rá nézek.-Igen, megint együtt vannak anyám, várja az iker testvéreimet már.-mondom elmosolyodva majd kiszállok a kocsiból.-Nyugodj meg itt nem kötelez senki közös evészetre szépen beszoksz majd a rendszerbe és rá jössz nem is olyan kemény dolog ez a farkas lét.-mondom és segítek neki kivenni a cuccait majd elindulok a házhoz, hogy megmutassam az új szobáját. Sokkal tágasabb mint az az egér lyuk amiben élt.
    avatar
    Caroline Wood

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae/Védelmező
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 28
    Foglalkozás : pultos

    Re: Carolék kocsmája

    on Vas. 21 Jan. - 15:02

    Nicho és Carol

    Kinevet, de megmosolyogtat ezzel.
    - De attól még néha ehetnél csokit - mondom játékosan megszidva - Majd sütök neked sütit - rá pillantok. Ő teljesen más, mint az eddigi emberek. Nem ragad le a múltamnál, nem is érdekli különösebben, sokkal inkább a jövőmre koncentrál, és tudom, hogy megint igaza van.
    - Tudom -sóhajtok és kezeimre nézek - Ezért vagyok itt. De ettől tartok a legjobban. Nem a fájdalomtól, vagy ilyesmi, hanem... azt hiszem tudod mitől - szerintem nem kell neki nagyon magyarázkodnom. Az alapján, amit eddig tud rólam, simán kikövetkeztetheti, de ha nem az sem baj, bár megkönnyíthetné a dolgot.
    - Egy egész tanári kar - nevetek kínosan - Nagyon le vagyok maradva, igaz? - nézek rá és egy pillanatig találkozik a tekintetünk. Azért gondolom a legtöbb kölyök hat év alatt nagyon sok mindent tanul, de én örültem, hogy túl vagyok az első öt évemen és kiszabadulok. Most mégis itt vagyok, és azt hiszem reménykedek. Sok könnyet fogok hullatni, de végig csinálom. Megérkezünk és elernyedt izmaim újra megfeszülnek. Figyelek, körbe nézek és ahogy kiszállunk, elveszem tőle a cuccaimat. Nem szeretem, ha más cipekedik helyettem, még akkor sem ha nem nehéz a holmim.
    - Az remek. Remélem, hogy úgy lesz - válaszolok neki és megint fojtottá válik a hangom. Csendben követem és megfigyelem a dolgokat, hogy merre jöttünk és a sok új szag, kicsit megriaszt. Vajon hányan vannak? Aztán elérünk egy szobához és ahogy Nicho beenged megtorpanok. Ez hatalmas. Körbe pillantok és a makulátlan helyiség olyan hívogató és kellemes érzéssel tölt el, hogy az enyém lehet, mégis felé fordulok.
    - Biztosan ez az? - kérdezem nagy szemekkel, és beljebb lépek, kíváncsiságból. Leejtem a táskámat a földre és lassan körbe járok. Az nem kifejezés, hogy nagyobb, mint ahol felnőttem. És szebb is, sokkal szebb és világosabb. De idegennek érzem. Nem lehet benne elbújni. Viszont biztosan nem fogok bepánikolni.
    - Nagyon szép - nézek újra Nichora és megborzongok. Ahogy ott áll és figyel. Nyelek egyet és egy ideig tudom tartani a szemkontaktust, de aztán lesütöm a szemem.
    - És most? - kérdezem, hogy megtörjem a csendet, miközben átölelem magam.
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Carolék kocsmája

    on Vas. 21 Jan. - 15:43

    Besétálok vele a villába és közel az erdőhöz kapott szobát lent az alsó szinten. Elég tágasat választottunk neki. Beengedem és megállok az ajtó mellett és neki támaszkodok a falnak.-Bizony ez itt csak a tied.-mondom ahogy elmosolyodom.-Pakolj le aztán körbe vezetlek. megmutatom a szobákat, engem hol találsz meg aztán pedig pihenj le és ismerkedj a szobáddal meg a környékkel. Ez lesz az új otthonod, jobb ha hamar hozzá szoktatunk.-mondom ahogy figyelem kék szemeimmel, majd leveszem róla a tekintetemet.-Nem hiszem, hogy annyira le vagy maradva.-Vadászni tudsz egyedül igaz?-kérdezem ahogy rá pillantok kék szemeimmel majd kilépek a folyosóra és bevárom, amíg leteszi a cuccait majd elindulok először lefele, hogy megmutassam az edzőtermet, a dühöngőt. Aztán vissza fölvezetem a konyhába aztán a nappali és a szobák és megmutatom a sajátom.-Én itt lakom, ha kell valami itt is megtalálsz, vagy lent az edzőtermekben.-mondom széles mosollyal ahogy lassan vissza kísérem a szobájához.-Remélem tetszik és nem lesz gond. Ha bármi kell segítség csak szólj.-mondom és kedvesen rá kacsintok majd megvakarom a tarkómat. nem tudom mit mondhatnék még neki...
    avatar
    Caroline Wood

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae/Védelmező
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 28
    Foglalkozás : pultos

    Re: Carolék kocsmája

    on Vas. 21 Jan. - 20:03

    Nicho és Carol

    - Rendben - mondom és félénken elmosolyodom. Mivel már ledobtam a cuccaimat ezért csak megyek utána, és felnézek rá. Na most erre mit mondjak? Magam sem tudom a választ.
    - Hát azt hiszem, de az az igazság, hogy nem emlékszem általában, hogy mit csinálok, ha átváltozok. Csak foszlányok maradnak meg - mondom halkan és követem a folyosókon és mindenhova benyitok és bekukucskálok. Nagyon menő ez a hely, minden van itt és nem csak hogy van, de menő cuccokkal van felszerelve az egész ház. Ház, inkább palota. Megmutatja az edzőtermet és a dühöngőt is. Asszem ez az a hely, ahol először szoktak a kölykök átváltozni, vagy ilyesmi. Végül a saját szobáját is megmutatja, és ezt jegyzem meg a leginkább.
    - Köszönöm. Nagyon kedves vagy velem - szakad ki belőlem, miközben visszamegyünk a másik szobához. Az én szobámhoz. ez olyan fura, hogy az enyém. Megállunk és ahogy rám kacsint, zavarba hoz. Nem tudom, mit mondhatnék, tudom, hogy el kéne engednem, biztosan elege van mára már belőlem, de nem akarom, hogy elmenjen.
    - Mindent köszönök - mondom halkan a szemébe nézve és elfordítom a fejem.
    - Ha akarsz elmehetsz. Vagyis, persze, hogy elmehetsz - na ebből már nem jövök ki jól - Tényleg hálás vagyok neked - nézek újra a kék szemeibe és kicsit elmosolyodom.
    - Akkor én most, lepihenek - suttogom, de mégsem mozdulok. Nem akarok egyedül maradni, de rá akaszkodni sem.
    avatar
    Nicholas Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Harcos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 73
    Foglalkozás : Boxoló

    Re: Carolék kocsmája

    on Kedd 23 Jan. - 18:03

    Hallgatom és állok ott kukán mellette és látom rajta nem akar egyedül maradni én pedig nem tudom, hagyjam inkább vagy maradjak még. De az lesz a legjobb ha most hagyom. Nem azért csak, inkább szokja egyedül is dolgot és tudjon pihenni valamit.-Igyekszem kedves lenni.-mondom és szélesen rá mosolygok.-Ne hálálkodj, segíteni szeretnék és az apám is látja, hogy arra van szükséged. Én pedig szívesen segítek.-mondom ahogy rá mosolygok biztatóan.-Üdvözöllek a falkánkban Carol, és örülök, hogy taníthatlak téged.-mondom ahogy kacsintok egyet majd mélyet szusszanok.-Pihenj egy nagyot, holnap neki állunk az edzéseknek.-mondom ahogy zsebre csúsztatom a kezeimet.-Jó éjt, vagy jó pihenést, amit ilyenkor mondani kell.-nevetek csendesen majd ahogy elbúcsúzik ő is és be megy a szobájába megfordulok és elindulok a sajátomhoz. Szeretnék segíteni rajta, szeretném ha boldog lenne közöttünk...

    Köszönöm a játékot! hümm I love you )
    avatar
    Caroline Wood

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae/Védelmező
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 28
    Foglalkozás : pultos

    Re: Carolék kocsmája

    on Szer. 24 Jan. - 14:41

    Nicho és Carol

    Kedvesen mosolyog rám, szinte már kisfiús őszinteséggel, hogy nekem is muszáj elmosolyodnom az irányába. Lepillantok összekulcsolt ujjaimra és mosolyogva hallgatom a biztató szavakat. Tényleg elhiszem, hogy örül nekem és ez annyira édes és egyben idegen érzés, hogy beleszédülök. Felnézek rá és elkerekedik a szemem. Örül, hogy taníthat? Még kacsint is egyet, ami aztán végképp zavarba hoz és érzem elpirulok.
    - Én is örülök, hogy segítesz, és hogy befogadtatok. Tényleg igyekezni fogok, hogy felzárkózzak. - hiába még nem illant el belőlem a bizonyítási kényszer, hogy meggyőzzem nem döntött rosszul az alfájuk. Edzések... Halvány kis mosoly bújik meg a szám sarkában. Vele nevetek, de sietve elfojtom.
    - Neked is, jó pihenést, vagy amit csinálsz - vonom meg a vállam mosolyogva és szusszanok egyet.
    - Szia, Nicho - köszönök el tőle és gyorsan bemegyek a szobába. Az ajtónak dőlök és úgy érzem, elhagy minden erőm. Mégis van újrakezdés? Az ágyhoz sétálok és úgy ahogy vagyok fekszem le és összegömbölyödök. Hagyom, hogy a fáradság és a remény álom képeket hozzon elém, és nem is kergetem el őket.

    Én köszönöm Szívek Very Happy

    Ajánlott tartalom

    Re: Carolék kocsmája


      Pontos idő: Kedd 18 Dec. - 18:30