Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Ethan és Marcus lakosztálya
by Noel Wyard Today at 01:07

» Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 23:53

» Könyvtár
by Noel Wyard Yesterday at 21:37

» Nappali
by Nathaniel Montgomery Yesterday at 21:01

» Fegyverek terme
by Gabriel Skoglund Yesterday at 20:58

» Konyha - Jackson lakás
by Damien James McCormack Yesterday at 20:54

» Botanikai Kert
by Richard Lucius Warren Yesterday at 20:05

» Central Park - North Woods
by Noel Wyard Yesterday at 17:12

» Hudson Heights
by Armand Assante Szomb. Május 26 2018, 21:06

» Agron Raim Tarrhin
by Agron Raim Tarrhin Szomb. Május 26 2018, 20:51

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Rejtett szoba

    Share
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Rejtett szoba

    on Csüt. Jan. 04 2018, 20:38

    A ház legfedettebb pontja. A kísérletek, vérengzések helyszíne. Emberfelettiek és halandók elől is tökéletesen elzárva és lefedve.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Rejtett szoba

    on Csüt. Jan. 04 2018, 22:36


    Dasha

    és

    Mikhal


    Egy hét el telt azóta mióta Dashával össze futottam. A vadászat túl könnyű volt és egyszerű. Már szinte sértésnek vettem, hogy ilyen könnyen befogtam a szüleit. A rejtett szoba tökéletesen üzemel, ugyanis kipróbáltam Vitalyn és Luken is. Minél közelebb hoztam őket a rejtett bejárathoz, de semmit nem érzékeltek a szoba jelenlétéről, és annak tartalmáról. Nem vették észre a rejtett kart ami a könyvtár könyvei között észrevétlenül kuksol. Nem éreztek semmit. És ez megnyugtató vissza jelzés volt. Egy részt azért mert így, (ha csak nem én akarom, hogy rá leljenek) soha nem szagolják ki a jelenlétét, létezését. Ez pedig így van rendjén. Külön kellett választanom benső szörnyemet és azt az arcot amit nekik kell nyújtanom. A gondoskodó, vigyázó testvér szerepe. És a sochiopata aki igazából vagyok. Hiába vannak dolgok amit sem az öcsém sem Luke nem értene meg, ezért így tarthatom ezt a legnagyobb biztonságban előlük. Dasha érkezéséről sem tudnak semmit amúgy is az ünnepek miatt teljesen be vannak zsongva, így nem is figyelnek fel arra, hogy én éppen a ház melyik pontjában hol tartózkodom. A saját házam szelleme vagyok amit tulajdon képen nem bánok. Miattuk érdekes élet költözött a házamba amit nem gyűlölök és valahogy olykor kedvemre valók. Például a közös étkezések olykor nagyon is érdekesek vagy szórakoztatóak Vitaly és Luke társaságában. Már amikor itthon vannak. Vitaly megint nagyon rá talált arra a tündére Luke pedig a legtöbb idejét a sárkányával tölti Szibériában. De most...engem is leköt valami más. Vagy valaki más. Dasha. Az én ékkövem és miközben elhoztam a szüleit rá jöttem, hogy még mindig annak akarom. Az a nő bele látott a lelkembe megérintette vérengző fenevadamat, a kígyót aki torzul a szívem köré csavarta magát és minden harapás ellenére ő rá markolt jégszívemre amiben ismét melegség indult meg és sebesen kezdett a vér dobogni benne. Ő Dasha...az én ékkövem. Ahogy ülök a székemben és nézem a két zsákot amik az arcokat takarják és a le láncolt kezeket térdelve a földön végig a lány jár az eszembe. Ilyen szörnyetegek egy ilyen szépséget hoztak a világba. De mégis a saját mocskukba lökték az én kincsemet. Mert akár milyen hihetetlen én nyomon követtem Dasha életét akkor is, ha elmentem mellőle. Mélyet szusszanok és hallgatom a nő szipogását, de a férfi még ébredezik. A mérgem altató hatású, és felérzékenyíti a testet így minden fájdalomnak 5-szörösét fogják érezni. Most már csak az én ladymre várunk. Franko várja a ház előtt, hogy majd bevezesse az én mélységes mély lelkemnek kialakított kínzó kamrába.
    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Dasha és Mikhal

    on Pént. Jan. 05 2018, 21:54

    Dasha
     és
    Mikhal



    Egy hét telt el. Hét nap. Haragszok magamra, mert minden egyes nap eszembe jutott a legutóbbi találkozásunk. Az illata az amit elloptam magamnak egy kicsit. Megjegyeztem minden szavát és gesztusát, hogy ezeket elraktározva magamnak, kibírjam, hogy nem hívom fel pár óra múlva. De ma van az a bizonyos nap amire már hónapok óta készülök és az éjjel kiharaptam az alsó ajkam izgatottságomban. Órákon át csak forgolódtam és emlékek lepték el az eddig tiszta gondolataimat. Mikor kicsi voltam, apa néha leült az ágyamra és beszélgetett velem. Sosem kaptam kakaót, mindig csak zöld teát hozott, szigorúan cukor nélkül. Mindig is vigyáztak az egészségemre..vagy inkább az alakomra. Ő talán egy kicsit érzett bűntudatot, mikor rám nézett. Láttam rajta. A maszkja alatt néha sírt. Tudom. Anya nem beszélt gyakran hozzám, csak féltékeny volt, ha apám rám szánta azt a kis időt is. Mindig is vetélytársnak tekintett engem, pedig nem láttam az okát. Összességében csendben gyűlöltem és gyűlölöm is őket. Ez a gyűlölet kiölte az érzelmeimet. Csak arra gondoltam, hogy túl kell élnem, és ha mér muszáj, úgy csinálom, ahogy a nekem legjobb. Ezért hát együtt működtem és beépültem a politikába. Az újjászületésem óta szerencsére nem kellett velük gyakran találkoznom. Újjászületés. Igen így évek múltán már így gondolok arra a napra. Felszabadítottak és azzá tettek, aki mindig is lenni akartam. Befolyásos, erős és kegyetlenebb mint valaha. Erre van szükségem. Főleg ma. Ma mindent a kezembe fog adni Mikhal, és én hálás leszek neki ezért. Ma mindennek vége, és ma minden elkezdődik. Újra látom őt és félek egy kicsit magamtól. Nem tudom pontosan hogy fogok rá reagálni, mikor esetleg vér fröccsen az arcára és a szemembe néz miközben egy kést szorongat. Félek, hogy a kelleténél jobban fog nekem tetszeni. Azért is haragszok magamra, mert az évek során, bárhogy is akartam, nem tudtam ki szakítani magamból. Tisztán emlékszek minden egyes percre amit együtt töltöttünk. Olyan könnyeden indult az egész, minden csak a szexről szólt. Aztán megtörte a jeget és a gyémánt felragyogott. Szerettem és gyűlöltem őt. Ott hagyott engem és én újra megfagytam. A mellkasom újra üressé vált. És ment minden tovább úgy... ahogy régen.
    Ahogy kiszállok a kocsiból egy apró dobozzal a kezemben biccentek egyet Franconak és az ajtó elé lépek. Kettesben leszünk.. újra. Kifújom a levegőt és egyszerűen várom, hogy Franco bekísérjen. A dobozt a hátam mögé helyezem szépen, legyen csak meglepetés, hisz most volt a születésnapja. Nemsoká kiderül, megérdemli-e az ajándékomat. A hold lágy sugarai a bőrömre nehezednek és a fehér ruhám megcsillan. A pupilláim szűkek és rúzsom az alkalomhoz illő vörös. Csinos vagyok, megtisztelem ezt a napot és az alkalmat.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Rejtett szoba

    on Pént. Jan. 05 2018, 22:36


    Dasha

    és

    Mikhal


    Oh Lord


    Amikor érzékelem Dasha jelenlétét a házban felállok és lassan kihúzom a falból az egyik fiókot és felsorakoznak a kések, ollók, és egyéb vágó kínzó eszközeim. Végig nézek rajtuk és az apró mindig használt szikámen végig húzom az ujjam. Mindig élesek, és tisztán vannak tartva az én kis tárgyaim. Ahogy hallom a lépteket az egyre közelebb jutó nőt, lassan leveszem a zakómat és rá terítem székre. El kezdem kigombolni szép lassan az ingemet és érzem, hogy a két halandó egyre jobban kezd az altató hatása alól kikerülni. Minden hangra figyelnek és a fények felé pillantanak sokszor. De a gyertyák lángja alig adhatnak nekik bármi utalást. Ahogy végig kigomboltam az ingemet leengedem a földre azt és már csak a nadrágomban állok ott csupasz lábbal. A kígyó ami a saját farkát eszi...Emlékszem mentorom szavaira. "Gyönyörű jelzés Mikhal ez a te bélyeged. Sok mindent meg jósol neked...talán a veszteted is..." Ezek a szavak mindig élnek és égnek bennem. Lehet így van, de akkor biztosan tudni fogom az okát. Ahogy hallom, hogy a kis folyosón haladnak a léptek majd franko kinyitja az ajtót és félre áll az útból, hogy Dasha be léphessen az én mély szentélyembe. Ahogy becsukódik komornyikom előtt az ajtó és a lány bent van lassan felé fordulok, és a fények felerősödnek, hogy mi tisztán lássuk egymást. Megemelem a kezemet és meghajolok előtte üdvözlésem képen majd felegyenesedve intem magamhoz. Ha közelebb lép lassan végig mérem kék szemeimmel de nem ragálok rá milyen gyönyörű is most. A főnix feltámad....Végig mutatok eszközeimen és amíg ő választ én ellépek mellőle és lassan a szüleihez sétálva veszem le róluk a zsákokat és szemük elé minden megmutatkozik de a szájuk be van varrva. Nagy kínok között, ha fognak tudni ordítani de itt senki nem hallja őket. Csak én és Dasha... Félre dobom a két zsákot és megállok köztük és mint egy hóhér figyelem Dashát, mit szeretne kérni tőlem. Rám bízza a kínzást vagy van valami külön kérése. Csak az én lassú nyugodt lélegzet vételeim hallatszanak és a nő meg a férfi kétségbeesett hümmögése Dasha irányába. Tudom, hogy nem adja meg magát nekik. Ahhoz már túl kegyetlen lett. Várok és figyelem, és ha akar a széken helyet foglalhat vagy ő is fürödhet velem a gyönyörű vérben amit én minden nap megtennék de csak az ilyen különleges alkalmak az enyémek....
    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Re: Rejtett szoba

    on Pént. Jan. 05 2018, 23:06

    Dasha és Mikhal

    A házba belépve érzem meg az illatát, majd oldalra billentem kissé a fejem és érzem ahogy a levegő hűl ahogy egyre közelebb kerülünk a ahhoz a bizonyos szobához. Belépve a félhomályba hallatok a cipőmmel halk kopogást a séta közben, majd megállok tőle alig egy méterre. Nem szólalok meg, nem kell beszélnem, tisztán látszik rajtam az izgalom és a vágyakozás az áhított adrenalin után. Egy pillanatra a szemeibe mélyedek és a mellkasom forrósodni kezd. Szusszanva pillantok el veszem szemügyre az eszköz arzenált. Nem csalódtam benne drága Mikhal. Arcom egyenlőre nem mutat több érzelmet, majd azért jókedvűen pillantok le a térdelőkre. Előttem...előttünk térdelnek teljes kiszolgáltatottságukban.Mélyen belélegzem a félelem szagát miközben egy hajgumit elővéve kötöm össze a hajam kontyba, de most csak lazán, nem olyan feszesen, mint amikor táncolok. Pedig ez is művészi... Nyújtózkodok egyet és a tekintetem vissza siklik Mikhalra. Ahogy ott áll meztelen felsőtesttel és látom, hogy csillognak a szemei. Túl jól ismerlek édesem... pontosan tudom, hogy ezt te épp úgy fogod élvezni mint én. Figyelem az izmokat, a bordáit és akaratlanul is nyelek egyet. Ahogy közéjük áll, akár egy mesés kivégzés. Látom ahogy kicsit gyorsabban emelkedik a mellkasa. A légzésének a hangja számomra elnyomja a nyomorultak könyörgését, még ha csak hümmögnek is. A forróság a mellkasomból kiterjed az egész testemre lassan és az én szemeim is felcsillannak a gyertya fényben. Pontosan megállok vele szemben és nem nézek le rájuk. Eleget szenvedtem miattuk, ezt nem ronthatják el. Mélyen Mikhal szemeibe olvadok és lassan lesimítom a ruhám pántjait a vállamról, majd az anyaghalmaz hangtalanul hullik a földre. Kihúzom magam és a szemeim vörösen izzanak fel. Csak egy hófehér csipke bugyit viselek, a cipőt is lerúgom magam mellé. Meg kell adni a módját a dolognak. Elvigyorodok őszintén és figyelem a reakcióit. Meglepettnek tűnik, de tetszik neki. Körbe nyalom az ajkaimat tartva a szemkontaktust és végül az ajkamba harapok amiből folyni kezd enyhén a vér. A szokásosnál kicsit sötétebb. Lassan lenyalom és kiropogtatom a nyakam. Anya szemei elkerekednek, apa pedig ismét sír. Az én vigyorom egyre szélesedik és kezdi valami más átvenni a fejemben az irányítást. A pillanatot megtörve lépek az eszközökhöz és egy közepes méretű, de gyönyörű kést veszek ki belőle kecsesen, majd nyújtom át neki nemes egyszerűséggel. Össze ér az ujjunk.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Rejtett szoba

    on Pént. Jan. 05 2018, 23:32


    Dasha

    és

    Mikhal


    Oh Lord



    Olyan finom kis lépései vannak. Nyugodt, mégis izgalommal teli. Valaki teljesen más ez a Dasha. Benne is elveszett valami ami az én mélységem ajtaját is kinyitotta akkor. A szörnyek felismerik egymást. Megemelem az államat ahogy figyelem, hogy vetkőzik de nem engedem a pillantását. Kicsivel gyorsabban emelkedik a mellkasom ahogy figyelem, hogy harapja meg magát és sötét vére, hogyan buggyan ki az ajkán. Lenyalja én pedig csak figyelem mintha bennem még nem indultak volna meg a vágyak. Ahogy vissza lép, hogy a kezembe adja a kést le nézek a közepes méretű vágó késemre. Német gyártmány, kiváló éle van, és már lassan 82 éve szolgál engem. Át veszem és lassan végig nézek az élén majd Dashára pillantok és kinyújtva a karom kezemben a késsel nyomom neki a nyakának. Az él azonnal a bőrére kap még ha csak kis vágást okozva. Figyelem a sötét vért ami finoman csúszik elő majd vissza nézek a lányra végül elengedek egy széles vigyort és vissza engedem magam mellé a késemet. Elsőnek az anya felé fordulok és könnyedén mozdul meg a kés a kezemben. Bele fogva az őszülő szőke hajba Húzom fel felé, hogy feszüljenek a hajhagymái és lassan a koponyát nem sértve a bőrre téve a kés élét mint egy festő az ecsetet úgy kezdem körbe vágni, "rajzolni" a nő fejbőrét mintha csak egy báb lenne. Eszeveszett éles hümmögés a válasz sikítana de a varratok a szájában nem engednek neki és így csak még jobban fájdalmat okoz magának. Ráadásul olyan apró és vékony részekbe raktam az öltéseket, hogy ahogy nyitná a száját mintha szakadni kezdenének az ajkai. Ahogy én egyre csak irányítom a kést a sötétben mozdulnak a kígyóim, és ha én nem is érinthetem Dashát a kígyóim elsiklanak a lábai között közeledve a férfi és nő felé. Bőréhez érnek de nem csúsznak fel rá csak finoman súrlódnak hozzá. Lassan kiengedem villás nyelvemet ahogy mester művemben élem magam és a nő vére lassan csurog le a fejbőrből ahogy percízen, és ráérősen körbe érek és egy rántással leszedem a koponyájáról mire hatalmasat sikítana de az ajkai is szakadnak. Kapkod a kezeivel de a láncok erősen tartják. Megemelem a fejbőrt a hajnál fogva és lassan végig nyalok belső részén csak is a vér miatt. Finom és én szeretem....Lehunyom egy pillanatra a szemeimet majd lassan ledobom a földre a hajat mire a kígyóim verekedve kapnak össze rajta mit a hiénák. Dasha felé pillantok és villás nyelvemet ismét megmutatom egy pillanatra majd hirtelen rándul meg anyjának láncai és arccal le borul a földre a kezei tenyérrel nyomódnak a kövezetre. Dasha mellé lépve nézem végig az ő szemeit és végül megemelve a kést mintha leszúrnék valakit vágom bele a nő kezébe mire az ismét sikoltana de a varratok továbbra is húzzák a száját. Halkan elnevetem magamat majd a felszereléseimhez lépve veszek el egy csipeszt.-Tudod mi fáj néha legjobban Dasha? Mikor kifordítják a másik oldalon a szemeidet. Minden porcikáddal érzed mi történik. és ha elég ügyes is az ember, meg precíz az áldozat sokáig élvezheti ezt a pillanatot.-mondom ahogy a csontvágómat felemelem ami elég kicsi ahhoz képest, hogy csontvágó. De soha nem csalódtam még benne.-Azt akarom, hogy egyél velem a szívből a végén...-mondom és megragadva még pár játékszeremet lépek vissza a nőhöz és szépen letépem a rajta lévő ruhát.-Mocskosul össze akarlak kenni a vérükkel..-mondom és fel pillantok rá immár zöld szemeimmel ahogy elvigyorodom és szemfogaim mint a kígyóknak sokkal nagyobbra élesedet ki.
    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Re: Rejtett szoba

    on Szomb. Jan. 06 2018, 00:14

    Mikhal
    és
    Dasha

    Meglepetten szusszanok ahogy a nyakamhoz kap szinte azonnal a késsel, de az apró vágás nem okoz semmilyen fájdalmat. Az ajkaim résnyire nyílnak ahogy a vérem láttán elvigyorodik és érzem ahogy a forróság végig folyik, le a mellemre, egészen a hasamig jut el. Olyan jó érzés, hogy belebizsergek teljesen. Lehunyom egy pillanatra a szemeimet, majd kissé hátralépek jelezvén, hogy átadtam a terepet. Libabőrös leszek mikor meglátom minek kezd neki. A már előre odakészített szék mellé állok, de még nem ülök le. Eszembe se jut megmozdulni, túlságosan leköt amit látok. Lenyűgöz az elszántság és öröm amit a szemeiben látok, miközben dolgozik. Próbálkozok, erőlködök... de nem. Nem tudom őt sajnálni a szenvedései közepette. Ahogy az ajaki szakadnak, ahogy sikítana, a pupilláim kitágulnak és a körmeit lassan végig húzom a szék háttámláján. Annyiszor képzeltem már el.. de így sokkal jobb. Remélem jobban fáj neki, mint nekem fájt. Remélem egy kicsit azért tud közben gondolkozni. Remélem örökre emlékezni fogok erre. A támlára markolok mikor Mikhal lenyalja a vért és a combjaimat összeszorítom. Mikor a földre rántja elém, lesiklik a vergődő testre a tekintetem és végig nyalom a megnövekedett szemfogaimat. Ahogy mellém lép felpillantok rá a szemem sarkából és lassan veszem a levegőt.- A testem a vásznad Mikhal... használd ki. -mondom halkan de határozottan és látni, hogy az izgalomtól ráz egy kicsit a hideg, a mellbimbóim megkeményednek kissé.- A vérükben akarok fürdeni. A bűneikben és a fájdalmukban.- mondom rekedtesebb hangol és ahogy elkezdi letépni a test ruháit, akár egy kíváncsi gyerek, óvatosan mellé lépkedek s letérdelek, hogy közelről figyelhessem. Idővel be fogok szállni, de még hagyom. Látom anyám rettegő, szenvedő szemeit és a combommal Mikhalhoz símulok, de csak épp hogy. A tekintetem apámra siklik akinek ömlik a könny a szeméből. Remegve vergődik és a szemeivel próbál kegyelmet kicsikarni belőlem. Ő még várhat. Most tanulok.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Rejtett szoba

    on Szomb. Jan. 06 2018, 21:21


    Dasha

    és

    Mikhal


    Oh Lord

    Megnyalom villás nyelvemmel az ajkaimat és lassan figyelem ahogy letérdel hozzám. Végig nézek testén. Mellei megkeményednek és libabőrős a teste. Fel pillantok rá és a sebre a nyakán majd a szemeibe nézek. Gyönyörű...Lassan vissza nézek a hullára és látni, ahogy a testemen itt ott erősebben kezd megcsillanni a fény valamitől. Finom kis vonalak kezdenek kirajzolódni fél kör alakot véve fel és áll el maga a bőröm a testemtől. Pikkelyek... Ahogy A kést kihúzom a nő kezéből hallom a zokogást és egyre gyorsabban veszi a levegőt, mire én halkan nevetek majd a koponyánál a megmaradt bőr alá csúztatom az ujjaimat és jólesően felmorranok ahogy a nő még hangosabban zokog. Kellemes meleg ahogy a vér hozzá tapad az ujjaimhoz és ahogy kihúzom lassan megemelve nézek végig rajta zöld szemeimmel és ajkaim közé veszem saját ujjaimat. Finom a vér...Lassan rá teszem a koponyára a kezem, hogy lefogja majd még bele vágok egy kicsit a koponyát óvó bőrbe lejjebb és rá fogva, feszítem szét majd veszek két biztosító tűt és átszúrva erősítem a bőrt bőrhöz. A kezembe veszek egy éles vastag tű félét a fejen és a már csupasz koponya felső részén a szemmel egy magasságban a tűt egy bizonyos pontra helyezve jelölöm meg mind két oldalon. Minden egy magasságban, egy vonalban és megfelelő helyen. Ahogy közelebb hajolok mint egy művész rajzolok a tűvel a koponyába vésve egy teljesen precíz kört, mindkettő oldalra. Ahogy meg vagyok kezembe veszem a csont vágót és állítok rajta, hogy mint egy kúp formát vegyen fel. A körök véset vonalára helyezem a két végét és szépen forgatni kezdem mint a körzőt. A nő ordít és már tudom a varratok elszakították a száját ha ilyen hangosan tud nekünk kiabálni. De nem zavartatom magam. Már 100 év tapasztalat áll a hátam mögött, ugyan olyan percízen, koncentrálva dolgozok mint egy művész a festményén. Ahogy kivágom a vastag csont részt könnyedén fordítom ki és emelem ki. Félre teszem a csont részt és jól megvizsgálom és fogva egy tűt az erős vérzéseket kiszívom majd törlök egy kicsit rajta.-Csodálatos szemüreg lett.-mondom elismerve magamnak és elvigyorodom majd a másikra is rá helyezem a csont vágót és azt is szépen megformálom. Ugyan úgy teszek mint az előzőnél majd ahogy végzek Dasha felé fordulok. Véres kezemet megemelve nézek le ujjaimra majd az ő arcára és kicsit oda hajolva kenem össze az arcát, ajkát állát a nyakát mellkasának mellei közötti részét, bár még csak pár vér folt amennyi még nem száradt a kezemre.-Megalapozzuk a vásznat...-mondom csendesen majd rá vigyorgok és lehajolva két ujjamat becsúsztatom az egyik körön és hangosabban ordít a nő majd megérezve a szemek finom artériáit lassan húzom hátra felé mire erősebben vergődik alattam de a láncok ellen mit sem ér halandó hatalma. Szép lassan, és óvatosan, gyakorlottan alkotok. Ahogy meg van maga a szem szép lassan fordítom hátra felé és fordítom felénk. Ránk néz fél szemmel az anya. Ugyan ezt megcsinálom a másikkal is és elégedettség tölt meg belül. Lassan végig simítok a nő hátán és pikkelyeim fel sértik a bőrt rajta.-Hogy dobog a testben a vér, mikor a halál felé közelít...-suttogom halkan és lassan megemelve a késemet a gerincre nyomom és vágni kezdem végig fel.
    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Re: Rejtett szoba

    on Szomb. Jan. 06 2018, 22:17

    Dasha
    és
    Mikhal

    Figyelem ahogy dolgozik és élvezem, ahogy ő is figyel engem. Figyelem a szemeit ahogy a melleimre siklik a tekintete és tudom, hogy tetszik neki. Inspirál engem. Mélyen belélegzem a vér illatát és a combommal szorosabban simulok hozzá miközben alkot. El sem tudom képzelni, hogy hányszor csinálta már ezt. A keze egyszer sem remeg meg, a mozdulatai precízek és finomak. Anya már nem néz ki embernek. Figyelem a szakadt ajkait, a biztostűket és a koponya csillanásait. A vér lassan, tócsába gyűlve marad meg a térdeink alatt és én résnyire nyílt ajkakkal figyelem ahogy a bőrét lassan pikkelyek váltják fel. Azt hiszem lassan többet figyelem őt, mint az anyámat. Pedig miért is jöttem ide? Az ajkamba harapok és lélegzetvisszafojtva figyelem ahogy a csinos kis csontvágójával bánik. Látom ahogy rajzol és megremegek az izgalomtól ahogy a lyukba nyúlva fogja meg finoman a szemgolyót.- Igen, nagyon szép munka Mikhal -mondom jókedvűen és gratulálok neki a sikeres beavatkozáshoz. Tetszik, hogy semmitől sem illetődik meg. Megteszi amit elképzel. Ahogy felém fordul és a véres ujjaival az ajkaimhoz ér, majd lesimít a mellkasomon...végig a szemeit figyelem. Megszületik bennem egy döntés és kezdek féltékeny lenni. Azon kapom magam, hogy elakarom lopni a figyelmét. Csak az zökkent ki, mikor az apám elvágódik a földön. Elájult. Sóhajtok egyet halkan és mikor újra hozzám szól, szinte nem is figyelek a mondandóra. Ahogy végig ér a késsel, egy pillanat alatt kerülök a vérző testre térdelve és az arcához hajolok, de nem érek hozzá. Tudom, hogy haragudni fog, amiért elrontom a mesterművét. Lehet, hogy örülök is neki, ha haragszik rám. A szemeim izzanak és a vér az ajkaimra szárad lassan. Érzem a forróságot a térdeim alatt, de már nem is ad ki hangot. Percek kérdése..talán kettő. De addig kihasználom az időt. Még nem tudom mit akarok. De ő tudni fogja.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Rejtett szoba

    on Szomb. Jan. 06 2018, 22:36


    Dasha

    és

    Mikhal


    Oh Lord



    Ahogy végig érek a gerincen a kést a bőr alá csúsztatnám, hogy szét feszítsem a háton, mikor hirtelen Dasha elém ül. Hirtelen, hideg, halvány dühvel keveredett pillantást emelek rá ahogy figyelem kék íriszeit. Az egyik kezem combjai között marad és érzem, hogy ujjaim között szivárog a vér és másik kezem elborult elmém parancsa nélkül nyomódik torkának és szorít rá.-El veszed az öröm, és nem tudok eleget tenni a kérésednek Dasha...-mondom halkan és egy pillanatra megvillan villás nyelvem ahogy szemeit figyelem majd lassan vissza húzódik ajkaim közé. Véres ajkait figyelem majd a nyakát és érzem magamon a hideget amit vámpír bőre áraszt. Elemelem a kezemet a nyakától és ajkaira teszem a tenyerem ahogy ujjaim arcára csúsznak és csak figyelem kék szemeit majd elhúzva kezemet harapom be saját alsó ajkamat és megvillannak méreg fogaim.-Fel foglak falni...-mondom ahogy jobban elnyílnak ajkaim és elnevetem magamat.-Mindened az enyém lesz ismét Dasha. És te...hagyni fogod.-mondom és végig simítok a nyakán majd jobb mellén és rá markolok majd hasán miközben figyelem majd közelebb hajolok és végig húzom a nyaka élén az orrhegyemet.-De előbb...játszani akarok tovább.-mondom és ha rajta is ül a nőn én lejjebb csúszok és a kés nélkül nyúlok a bőr alá ujjaimmal és szépen feszíteni kezdem még ha feljebb el is szakad ahol Dasha ül rajta. Olyan könnyedén szakad a bőr, és a vér indul meg alatta a kezem pedig úszik benne és nem tudom megállni hogy ne emeljem ki az egyik kezem és nyalogassam le magamról a finom, édes fém ízt majd kihúzva másik kezemet is Dasha ajkaihoz érintem majd végig húzom immár az egész testén és szinte belé kenem az egész vért a kezemről.
    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Re: Rejtett szoba

    on Szomb. Jan. 06 2018, 23:10

    Mikhal
    és
    Dasha



    Elmosolyodok ahogy a sejtésem beigazolódik és szinte élvezem,hogy dühíthetem őt. A mosoly megmarad akkor is, mikor a nyakamra fog és a szemeim csak jobban felizzanak tőle. Figyelem ahogy az ajkába harap és a saját combomra simítok. Felfal. Pontosan tudom, hogy fel fog falni igen. Megremegek ahogy végig simít rajtam és a mellemre markol. Mikor a nyakamhoz hajol, akaratlanul is halkan felnyögök tőle. Akármennyire is régen volt..még mindig ugyanaz az érzés fog el. Hogy bírtam ki ennyi ideig enélkül a heroin nélkül? Lehunyom a szemeimet. Tovább akar játszani. Ezért ő legjobb ezen a világon. Érzem a lábaim közt, ahogy egyre beljebb kerül a bőr alatt és hallom a vér hangját is. Egyszerűen izgat, hogy a keze a combjaim közé kerül. Mikor az ujjai végig siklanak a teljes testemen, kinyitom a szemeimet és nem túl erősen, de határozottan a csuklójára fogok és a hasamról egyre lejjebb húzom a véres ujjakat egészen az alhasamra, majd a szemérem dombomra. Szusszanok ahogy érzékeny ponthoz érnek az ujjak, közben a friss vérbe nyúlok, majd a szegycsontjától végig húzom a kezem a nadrágjáig. A szemeim felvillannak ahogy érzem, hogy másodpercei vannak hátra és elrántom Mikhaltól a kezemet. A test nyakára markolok és hirtelen roppantom össze egyszerűen a csontjait és szinte leválasztom a fejet a testről.- Mondtam, hogy én ölöm meg! -mondom valamiért ingerültebben, szinte kiabálva. Talán csak tudatosult bennem, hogy az történt, amire hosszú évek óta vártam. Nem engedem el, csak szorítom a szilánkosra tört csontokat és észre se veszem, de Mikhal csuklóját szorítom. Nem remegek, csak a pupilláim szűkülnek össze. A mellkasom gyorsabban emelkedik az adrenalintól és csak nézek magam elé. Boldog vagyok.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Rejtett szoba

    on Szomb. Jan. 06 2018, 23:29


    Dasha

    és

    Mikhal


    Oh Lord

    Dasha elrontott mindent. Nem élvezte ki a halál pillanatát és ez kicsit elszomorít. Tönkre tette a rituálémat. Nem tagadtam meg tőle, hogy ő öljön, de az élvezet utolsó percei elvesztek ez miatt a kéjes játék miatt. Sokkal többre tartom a szellemi orgazmust mint a testit és ő most mégis a testire fókuszált jobban. -Dasha....-mondom és megrázom a fejemet majd egyszerűen rántom el a csuklómat tőle.-Nem fogod fel a gyilkosság, az ölés lényegét.-mondom ahogy fel állok a hulláról. Innen már egyáltalán nem érdekel a test. Az hogy életet vehetek el és adhatok az sokkal jobban érdekel engem. Boldog persze, de egyáltalán nem így kellett volna. Ahogy a felszereléseimet vissza teszem szép sorba a vért letörölve róluk egyszer nem pillantok felé. A kígyóim az apja felé kezdenek kúszni aki ismét ébredezni kezd és a kígyóimtól megrémülve nyögdécsel de nem tud megmozdulni már ő sem. Hrtelen mozdulok Dasha felé és mind két kezét hátra feszítem a saját szabad kezemmel pedig a hajába markolok vért kenve belé és húzom hátra ahogy a nyakához hajolok.-A gyilkosság rituálé érted?!-mondom határozottan, mintha csak parancsolnák.-Lehet, hogy tönkre tették az egész életed de így ők nyernek ha te csak egy mozdulattal elveszed az életüket. Gyűlölöm a nyaktörést és minden féle gyors halált. Gusztustalan, és kegyelemre utal. Te kegyelmes vagy Dasha ha?!-kérdezem hangosabban ahogy még jobban hátra feszítem a fejét hajánál fogva.-Becsüld a lehetőségeket ne pedig azonnal kihasználd őket! Ez nem szex!-mondom sziszegve mint egy kígyó majd elengedem és felállok mögüle.-Legyél hiteles, és könyörtelenül, gátlástalan. Ne ragadj le csak egy egyszerű gyilkosságnál...-mondom és új kínzó eszközöket kezdek válogatni az apához ahogy végig nézem a felszereléseket.-Van valami különleges kérésed hozzá?-kérdezem ahogy figyelem kék szemeimmel egy pillanatig majd le veszem a baltát a kések közül és megforgatom a kezemben lassan.
    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Re: Rejtett szoba

    on Vas. Jan. 07 2018, 00:17

    Dasha
    és Mikhal


    Bele se gondoltam. Szusszanva engedem el a csontokat és lerázom a kezemről őket miközben a tekintetem rá sodródik. Először nem is értem mi a baj. Csak figyelem ahogy elteszi a kést és nehezen szedem össze a gondolataimat, még mindig a hatása alatt vagyok. Mikor hirtelen hátrafeszíti a kezeimet és a hajamba markol, megrándul a testem az irányába és a fogaimat ösztönösen összeszorítom. Mikhal átlép egy határt és nekem nem tetszik. Sziszegve feszítem azért is a fejemet. Kegyelem. Kegyes.- Másodpercek voltak hátra Mikhal! Ha én nem cselekszek, nem teljesítem be a saját akaratom! Nem fogom engedni, hogy ebben a szobában bárki, csak úgy meghaljon a kezem nélkül. Remélem világos. -mondom először kiabálva, majd lassan higgadtabban. Nem érdekel, hogy ő is szinte kiabál- Nem játszol egyedül Mikhal. -mondom és ahogy elenged, rögtön felkelek.- Ez szex Mikhal. Lehet, hogy neked nem, de nekem igen. És ebből nem engedek. -mondom ahogy lesöpröm magamról a csonttörmeléket és figyelem ahogy előveszi a baltát és összetalálkozik a pillantásunk- 18 darabban szeretném látni. A szívét neked adom. Születésnapod volt. -mondom leülök az eddig elhanyagolt székre. Egy kicsit elkeseredtem Mikhal reakcióján. Mégis valamiért szeretném kiengesztelni. Megrázom a fejemet magam miatt és keresztbe teszem a lábaimat. - De mielőtt megeszed, hozd ide nekem kérlek. -mondom már halkabban és kihúzom magam. Közben eszembe jut az aprócska ajándék doboz amit letettem az asztalra mikor bejöttem ide. Megérzem az erejét ahogy a tartalmára koncentrálok. Még be kell iktatni a folyamatba. Szusszanok ahogy az apámra nézek. Remegve vergődik a földön és engem néz. Rámosolygok- Mi a baj kincsem? Hozzak neked vizet? Tudod, kakaót nem szabad inni, mert így marad szép lapos a hasad. Szükséged lesz még a testedre. -idézem őt, mikor esténként az ágyamra ült olykor- 18 darab a 18 évért. Érezd magad megtisztelve, hogy ekkora felhajtást csaptam a halálotoknak. -mondom sziszegve
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Rejtett szoba

    on Vas. Jan. 07 2018, 15:13


    Dasha

    és

    Mikhal


    Oh Lord

    Hangosan elnevetem magam és arcom elé teszem a kezemet majd végig kenem a maradék vért az arcomon.-Nagyon is tévedsz Dasha. És ez a legnagyobb hibád. Csak mert te elhatározod, nem fog úgy történni. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam és ostoba vagy, ha nem hiszel nekem, de..-elfintorodva megrántom a vállamat.-Mindenkinek kell valami gyengeség.-mondom és lassan az apjához lépkedem.-Oh pedig én pontosan egyedül dolgozom, egyedül játszom, egyedül élek. Egyedül vagyok végig.-mondom széttárva a kezeimet és figyelem zöld szemeimmel az arcát. Lassan le térdelek és át dobom az apját a hátára az meg hangosabban kezd sírni.-És tudod miért vagy gyenge? Mert hagyod, hogy én öljem meg...-mondom és mielőtt bárhogy is mentené a helyzetet egyszerűen bele állítom az apja fejébe a fejszét ami könnyedén szeli ketté a férfi fejét azonnali halált okozva.-Tiszteld a halált, vagy elveszik tőled az ölés élményét.-mondom ahogy figyelem és érzem ahogy a vér rá fröccsent az arcomra majd lenyalom ajkam körül villás nyelvemmel azt. A születésnapos dolog meg nem érdekel kiveszem a baltát amit a padló állított meg és lecsapom a nyaktól a fejet majd a két kézfejet. Ez már így négy darab. Jön az alkar és a felkar mindkettő részen ez így már nyolc. Lejjebb csúszok és lecsapom a bokákat ami így tíz lesz. Aztán a vádlik, majd a két comb. Tizennégy. Maradt a felsőtest. Fogom és a nyaktól lefelé az alhasig szépen egyenes csapásokkal választom szét két irányba a felső testet majd a a csípőnél egy vízszintes vonalban leválasztom a derekat. Tizennyolc. Végig rám fröcsögött a vér és tudom, hogy teljesen olyan lettem, de végig higgadt, kizökkenthetetlen maradok. A bal mellkasrésznél oldalt kirántom a csontot és a bordák hozzák magukkal a tüdőt és a szívet. Széttörve a bordát kiveszem a szívet és végig nézek rajta. Érzem milyen meleg és ahogy megnyomom a félelem által megmaradt vér kifröccsen belőle. Dasha felé nézek és ha vissza néz rám oda dobom neki a szívet, de nem megyek oda hozzá. Olyasmit tett amit nehéz elnézzem és könnyen vissza szerezni az érdeklődésemet. Tiszteld azt, amit megteszel. Főleg, ha másokat megölsz.-18 ahogy kérte a lady.-mondom és lassan felállok. Az egész felső testem de a nadrágom is csupa vér és az arcom is, olyan. Csak figyelem és várom, hogy mit fog most lépni.
    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Re: Rejtett szoba

    on Hétf. Jan. 08 2018, 21:24

    Dasha
    és
    Mikhal


    Csak hallgatom és nem rezzen meg az arcom a szavaitól. Mit képzel vajon magáról? Én bíztam meg ezzel a munkával, így elvárom a tiszteletet. Bosszant. Mindent elront, a kedvemet is. Sőt. Egész egyszerűen legszívesebben itt hagynám munka közben, majd befejezi magától. A szemeim gyűlöletet sugároznak ahogy megtartják vörös színűket és megemelkedik a felső ajkam sziszegve ahogy feltárom szemfogaimat. Szusszanok ahogy a fejszével kettévágja sietve a koponyát, majd szeli darabokra módszeresen a testet. Nem mozdulok meg. Azért sem fogok odamenni. Hidegen hagy, hogy ő öli meg, egyébként is..elment a kedvem az egésztől. Amint végez, végig nézek rajta és halkan felsóhajtok. Akármennyire is tetszik a látvány, nem tudom túl tenni magam a szavain. Figyelem ahogy a vér lassan rászárad az izmokra, de az arcomon érzelmeket nem lehet látni. Elkapom a szívet ahogy felém dobja és elhúzom a számat. Dobja.- Így nem kell. - jelentem ki egyszerűen és leejtem a földre magam elé. Egy kis vér még kifolyik belőle, de semmi több. Üres és unalmas, ahogy ez a szoba is az lett. Lassan felállok és kicsit megigazítom magamon a véráztatta bugyimat miközben elfújom a magam mellett égő egyetlen gyertyát. Nem szeretem annyira fényt, a teljes sötétben érzem magam otthon. Talán kicsit javít a helyzeten. Kiengedem a hajamat és a szívet átlépve lépek el a széktől, de nem megyek oda hozzá. Nem érdemli meg, hogy közel lehessen. Letekintek valamennyire elégedetten a hullákra- Dasha Voronin ezennel átveszi a hatalmat.- mondom ki saját magamnak. Már nagyon régóta vártam ezt a pillanatot, bár most kicsinyesnek érzem.- A hullákra a továbbiakban nem tartok igényt, tégy velük amit akarsz- mondom rápillantva- A munkát elvégezted, mire van szükséged, mondd -mondom a szemeibe pillantva és érzem ahogy egyre hidegebb körülöttem a levegő. Elkeseredtem. Az ajándékot csak úgy otthagytam az asztalon. A sötétben kiválóan látom, és várom a szeme villanását.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Rejtett szoba

    on Hétf. Jan. 08 2018, 21:36


    Dasha

    és

    Mikhal


    Oh Lord

    Nem úgy lett, ahogy ő akarta. Ez azonnal vigyort csal az arcomra. Sértettet és csalódottat játszik. Csak állok és ledobom a baltát és ahogy elfúja a gyertyát a kígyóim hangosan felszisszennek és az egyiknek neonszínű pikkelye felragyog a sötétben. Sietve indulnak meg, mintha a sötétet várták volna és enni kezd az összes. Ennyit a hullákról. Úgy falnak mint még soha, néhol egymást is ölik, és csípik, verekednek és hangosan kapnak egymás irányába de engem és Dashát nem bántanak. Legfeljebb csúsznak mellettünk, vagy rajtunk semmi más. Dasha uralkodó. Nem mondok semmit csak lassan a székhez megyek és felveszem a szívet majd az asztalra teszem a doboz mellé. Figyelem a dobozt de nem nézem meg csak lassan ledobom a baltámat. Nem fogok bocsánatot kérni mert tudom igazam van. legfeljebb a nyers előadásért de azért meg minek. Túl teszi magát rajta, ha valóban olyan erős. A fizetség után érdeklődik mire felé nézek és megvillannak zöld szemeim.-Majd később megkereslek vele. Most nincs itt az ideje, helye és alkalma, hogy elkérjem tőled. Óhajtasz még valamit?-kérdezem ahogy lassan vissza fordulok a fiókomhoz és elő véve egy rongyot kezdem a felszerelésemet letisztítani a vértől.-De maradhatsz is egy tusolásra ha szeretnél. A szobámban van fürdő, és női váltóruhát is tudok neked biztosítani.-Ez az a Mikhal aki fogadja az embereket a házába. A másik vissza húzódik barlangjába a vagdalózás után.
    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Re: Rejtett szoba

    on Kedd Jan. 09 2018, 15:48

    Dasha
    és
    Mikhal


    Tetszik neki, de nem ragálok a vigyorára bármennyire is emelné az alkalom fényét. Szusszanok ahogy a kígyók megindulnak hihetetlen gyorsasággal a tetemek felé. 3 rajtam keresztül csúszik át, vállamon, a mellkasomon és a hasamon át. Meglep egy kicsit de nem ijeszt meg. A szemeim fénylenek a sötétben és figyelem ahogy felveszi a szívet a földről és az ajándéka mellé teszi. Ahogy közelít hozzá a doboz halványan felizzik, de alig lehet észrevenni. Figyelem ahogy felizzanak a szemei és elhalasztja a fizetségét. Egy kicsit talán meglep, bár pontosan tudom, hogy mennyire kiszámíthatatlan tud lenni. Nincs energiám vitatkozni vele, és nem is lenne értelme igazából. Aprót bólintok majd indulnék az ajtó felé mikor felajánlja a zuhanyt és a tiszta ruhát. Ezek szerint nem veszett ki belőle az úriember mivoltja, és mivel így nem mehetek haza, elfogadom az ajánlatát.- Igen, szeretném igénybe venni a fürdőt. -mondom halkabban mint eddig és felé fordulok teljesen az ajtó előtt. Kiráz a hideg és ismét libabőrös leszek. Saját magamtól fázom. Mindenem ragad a vértől és vágyom az illatos tiszta ruhára. - Gondolom neked más dolgod van. Szóval eltalálok oda egyedül is -mondom és akármennyire is haragszok rá, nem tudom elfojtani a hangomban bujkáló reményt, hogy velem tart. Megköszörülöm a torkom és jobbnak látom elindulni egyedül, az ajtót kinyitva lépek ki rajta és érzem, hogy a vér és hulla szag áramlik ki a helységből. Odakint sincs sokkal világosabb, egykét lámpa ég a folyosón halványan. Kellemes. A hideg kőre lépek mezítláb, de ez már nem esik annyira jól. Jobb is ha ma otthon alszok, talán kicsit helyre tudom tenni a gondolataimat, na meg annyi még az intézni valóm. Talán vissza költözök Moszkvába a központunkba. Nem tudom, megéri-e továbbra is itt maradni. Amerikában. Kellett nekem felpiszkálni ezt a már rég kialudt tüzet. Egy kicsit talán fáj a mellkasom. De nyugodtan hibáztassuk őt érte.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Rejtett szoba

    on Kedd Jan. 09 2018, 19:58


    Dasha

    és

    Mikhal


    Elevator

    Hallgatom a szavait majd ahogy becsukódik az ajtó gyorsan de percízen letisztítom a készletemet majd csúsztatom vissza a helyére a fiókot a szívet figyelem majd az ajándékot ahogy nézem őket és a dobozt fel veszem. Megforgatom a kezemben majd elzárom a tenyerembe és az ajtó felé nézek. Oda lépve nyitom ki és lépek ki rajta majd indulok el és ahogy kiérek a könyvtárba Franko már ott vár. A kezébe adom az ajándékot, hogy vigye a szobámba és mondja meg ha bárkinek szüksége van rám, most nem érek rá. Ahogy kilépek a könyvtárból elindulok véresen lakásom folyosóján és hallom ahogy már csobog a víz a szobámba beépített fürdőben. Belépek és mélyet szusszanok majd az ágyhoz sétálok és kigombolva a nadrágomat lassan leveszem magamról és a fürdőbe lépek. Ha Dasha már bent van a zuhany alatt lassan lépkedek felé. Tudom, hogy tudja be léptem de még nem küldött el magától. Lassan kinyitom a zuhany ajtaját és belépek rajta. Háttal áll nekem és mossa le magáról, szülei vérét. Figyelem gyönyörű alakját, karcsú derekát, feszes fenekét, ívelt combjait és fehér feszes bőrét. A tetoválását is látom. Gyönyörű rajz, gyönyörű testén. Lassan Közelebb lépek és szorosan mögé állva finoman tarkójára csókolok és lágyan ujjperceimet derekának mindkét oldalán végig húzom ahogy lágyan csókolgatom bőrét és érzem magamon a forró vézet ahogy a hátamat a testemet a nyakamat a hajamat és az arcomat is elérik a cseppek. De nem érdekel semmi, csak Dasha.
    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Re: Rejtett szoba

    on Kedd Jan. 09 2018, 20:55

    Dasha
    és
    Mikhal


    Nem várom,hogy utánam jöjjön. Franco útmutatását nem kell igénybe venne, az illatok elárulják melyik az ő szobája. Fesztelenül lépkedek egy átázott bugyiban a folyosó végéig, majd benyitok a hatalmas szobába. Becsukom magam mögött az ajtót és szemügyre veszem a nagy francia ágyat. Közelebb lépve simítok végig lehajolva a bíborszín ágyneműn. Az emlékképeket megelőzve emelkedek fel hirtelen és indulok meg a fürdő felé egyenesen. Nem akarom. Belépve találom szembe magam egy teljes alakos tükörrel. Minden egyes porcikám véres. Lassan kifújom a levegőt és ledobom magamról a vörössé vált bugyit, már beleszáradt a vér. Kiengedem a hajamat ahogy a zuhany alá lépek és becsukva magam mögött a kabint nyitom meg a forró vizet. Lassan a csempének döntöm a homlokomat és vagy egy percig így maradok csukott szemekkel. Vajon hány lány feküdtem itt ebben az ágyban? Vajon hányan léptek ebbe a fürdőbe előttem? Butaság tudom, de mégis eszembe jut. Kiegyenesedek ahogy meghallom a lépteit közeledni. Gyorsan felveszek egy kis darab szappant és hozzá látok a bőröm megtisztításához. Nem gondoltam volna, hogy utánam jön, kicsit sem. Halkan kifújom a levegőt ahogy hallom amint levetkőzik. Nyelek egyet és nem fordulok meg ahogy belép mögém. De óvatos. Nem hagyom abba a mosdást, csak abban a pillanatban, ahogy szorosan magához ölel hozzám simulva és az ajkai csókokat lehelnek a hátamra és tarkómra. Egy kicsit akaratlanul is megrezzenek miatta. Olyan régen ért hozzám ilyen gyengéden. Bensőségesnek érzem. Higgadt. Halkan szusszanok a hatására és finoman neki dőlök hátra. Ha akarnám se tudnám tagadni, mennyire jól esik.- Néha úgy utállak..-mondom halkan és csak lassan fordulok meg felé. A nyakát átkarolva simulok hozzá szorosan, az arcomat a mellkasához fúrva- ..És kicsit azért most is-mondom és finoman a kulccsontjára csókolok miközben a még kissé véres hajába simítok. Ahogy folyik ránk a víz, úgy válik vörössé a lábunk alatt.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Rejtett szoba

    on Kedd Jan. 09 2018, 22:06


    Dasha

    és

    Mikhal


    Elevator

    Lassan csókolgatom, ujjaim felsiklanak oldalán és először azt hinné mellei felé haladnak de hátára siklanak ujjaim és lassan végig húzom a tetoválás vonalain a kezemet. Figyelem a mintákat és mikor beszél megállok a csókkal majd kicsit hátra lépve nézek a szemeibe mikor megfordul. Hagyom, hogy átkaroljon, és kezeim finoman csípőjére simítanak majd szemeibe pillantok a szavai után.-Ha utálnál nem jöttem volna utánad, és nem szeretkeztünk volna végig ezer meg ezer éjszakát még Moszkvában. Ha utálnál nem ültem volna ott a balett előadásokon, nem tettem volna félre a munkámat csak miattad. Ha utálnál...mindketten csak egy elhalt testek lennénk.-mondom végig a szemeit figyelve az én immár kék íriszeimmel és nem érdekel semmi csak ő. Érzem ahogy csöpög le rajtam a víz és ahogy mossa ki belőlem a vért.-Ha utálnál nem karolnál át...-suttogom csendesen a nyakába majd lejjebb csúsznak a kezeim fenekére majd combjaira és felemelve finoman a falnak nyomom ahogy figyelem szemeit még mindig.-Vagy pedig csak a gyűlöletünk az ami össze tart minket.-mondom ajkaira és ahogy elhallgatok csak a zuhany és a vízcsobogás hangja marad köztünk majd egyik kezemet mellé teszem megtámasztva magam hiszen érzem, hogy kapaszkodik belém. Az ajkaira pillantok majd vissza a szemeibe és oda hajolva csókolom meg ajkait szétfeszítve és fedezem fel a száját nyelvemmel de kezeim nem indulnak semerre. Nem tervezek semmit, hogy folytatni kéne, csak..a csókja...annyira hiányzott nekem ennyi év után. Ahogy az érintései és az hogy csiviteljen nekem mint egy madárka.
    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Re: Rejtett szoba

    on Szer. Jan. 10 2018, 10:28

    Dasha
    és
    Mikhal


    Csendesen élvezem egy ideig az érintését. Akármennyire is kegyetlenné váltunk, még mindig finomabban érintjük meg egymást mint bármit ezen a világon. Meg nyugtató a lelkemnek. Újfent libabőrös leszek az érintésétől, még ha nem is fázok. Hallgatom a szavait és figyelem az ártatlannak tűnő, mégis komoly kék szemeit. Kedvesen néz rám. A balett előadásokon.. emlékszem mikor napokig csak azért nem dolgozott, mert vele akartam lenni és az ágyán ülve hisztiztem, hogy legyen mellettem. Emlékszem mikor a kedvenc whiskeyével ajándékoztam egy fárasztó nap után és rám mosolygott. Mindenre emlékszem. Akkor nem tudtam volna utálni őt. Nem lettem volna rá képes. De amint elment...Szusszanok ahogy a csempének nyom finoman és egy kézzel tart meg a combomra markolva. Erősebben kapaszkodok egy kicsit és lassan átfonom a csípőjén a derekamat. Az egyik kezem ösztönösen siklik fel és túr Mikhal hajába ahogy érzem, hogy közelebb hajol hozzám. Nem akarom megállítani. Amint a nyelve az ajkaim közé siklik, észrevétlenül megremegek és belemegyek a játékba. Lassú, finom de annál érzékibb csók ez. Pont olyan mint akkoriban. Ennyire hiányoztam volna neki? Lassan egyre mélyítem a csókot és kicsit talán gyorsítók rajta. Nem merem kinyitni a szemeimet, mert félek, hogy ha még nem is akarok, sírni kezdenék. Mikor már percek telnek el így, óvatosan elhajolok halkan pihegve, és a homlokának döntöm az enyémet, miközben érzem a férfiasságát ahogy hozzám feszül. Eddig nem is vettem észre.- Tudod miért utállak ? -kérdem suttogva és a hangom kicsit megtört- Mert a mennyországba vittél engem, aztán hagytál a földre zuhanni.. -mondom és kifújom halkan a levegőt- Mindent elvettél tőlem amit nekem adtál. Csak az emlékeidet hagytad hátra nekem. Miért mentél el? -kérdem halkan és kinyitom a szemeimet, hogy láthassam az övéit. Tudni akarom. A szemeim könnyesek, de nem sírok. Csak érzem, hogy egyre szorosabban kapaszkodok
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Rejtett szoba

    on Szer. Jan. 10 2018, 21:51


    Dasha

    és

    Mikhal


    Elevator

    Lassan elengedem ajkait és mélyet szusszanok ahogy lehunyom a szemeimet és homlokomat az ő homlokának döntöm ahogy szabad kezemmel arcára simítok majd ajkaira és lassan kinyitom kék szemeimet rá emelve miközben hallgatom a szavait. Mennyország....ott mi soha nem jártunk Dasha. És én nem is fogok soha. Lassan leengedem a lábait derekamról de nem távolodok el tőle hozzá simulva állok a csempénél mindkét kezemmel feje mellett támaszkodva. Szemeit figyelem és lassan megsimogatom az arcát.-Dasha....azok az idők...Az apám azt mondta el kell hagynom Oroszországot. Németországba kellett mennem, hogy megismerjem a mentoromat aki tanítani fog engem. Ha maradok...talán már nem élnék. A bennem zavargó életet kellett helyre tennem. A saját életemet kellett egy pályára állítanom. Az már nem volt elég, hogy magamat tanítsam.-mondom meg a választ a kérdésére.-És miután kirobbant a háború, tudtam nekem nincs hova mennem....a Szovjetunió nem volt a hazám. De a háború engem is elkapott. Szentpéterváron voltam de amint vége lett a csatának elutaztam az USA-ba...Ez volt a leghelyesebb döntésem.-mondom halkan és lassan leveszem a csempéről a kezeimet és lepillantok magunk közé majd vissza az ő gyönyörű kék szemeibe ahogy figyelem az arcát. Mélyet szusszanok.-Az élet más utat szánt nekem és azt egyedül kellett megtennem...ahogy neked is a sajátodat.-mondom csendesen.-Hiszen ha ott lettünk volna egymásnak nem lettünk volna erősek, kegyetlenek, nem tudnál megszabadulni a szüleid súlyától én meg már régen halott lennék.-mondom halkan.
    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Re: Rejtett szoba

    on Csüt. Jan. 11 2018, 17:03

    Dasha
    és
    Mikhal


    Ahogy elengedi a lábaimat, lassan földet érek, de muszáj pipiskednem ,hogy elérjem a homlokát. Nem akarom elengedni magamtól, kicsit sem. Hallgatom a szavait, és tudom, hogy igazat mond. Tudom, hogy igaza van. És igazából mindig is sejtettem a lelkem mélyén, de a szomorúság belém fásult és nem tudtam elfogadni a racionális érveket. Nem voltam képes elfogadni és akaratlanul is buta elméletek kavarogtak a fejemben a felszínen, holott a mélyben ott pihent az igazság. Figyelem a szemeit, és elérem, hogy egy könnycsepp se gördülhessen le az arcomon, hiszen mi kegyetlenek vagyunk, nekünk nem szabad...Kifújom a levegőt és óvatosan cirógatni kezdem a haját a már ott lévő kezemmel, a másikkal magamhoz húzom a nyakát karolva ahogy csak lehet.- Én tudom...és mindig tudtam csak..ne haragudj. Nagyon rossz volt és régen féltem egyedül. De igazad van. Melletted nem maradtam volna olyan erős. -mondom és szusszanva lesimítok a lapockái közt a hátán, végig a gerincén és érzem ahogy én is megborzongok tőle.- De ettől függetlenül még sokkal tartozol nekem Mikhal.. nagyon sokkal. És én nem felejtem el ezeket a dolgokat..-mondom halkan és sunyin elmosolyodva húzom magamhoz ahogy a nyakához hajolva súrolom végig az ajkaimmal a meztelen, izmos bőrt. Nem, a látszat ellenére nem tudtam ezen ilyen könnyen túllépni, de most annyira tökéletessé vált minden ebben a kabinban percek alatt, hogy nem vagyok képes ésszerűen koncentrálni a dolgokra. A csípőm lassan feszül az övének és nem akarok innen kimenni. Kicsit félek, hogy ez egy átmeneti állapot és ragaszkodok. Évek óta nem éreztem ilyet. Boldog vagyok talán egy kicsit. De ez olyan bizonytalan..
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Rejtett szoba

    on Csüt. Jan. 11 2018, 21:44


    Dasha

    és

    Mikhal


    Elevator

    Hallgatom a válaszát és halkan elnevetem magam. Jól esik ahogy egymáshoz simulunk és annyira szeretnék többet de ez még nem az az alkalom. lassan finoman megérintem a kezeit végig simítok rajtuk egészen a válláig és lassan kicsit eltolom magamtól.-Még nincs itt az ideje Dasha...-suttogom halkan neki és oda hajolva csókolom meg ismét ahogy kezein ismét végig simítok és az enyéimbe veszem szorosan fogva.-Csodálatos is az a fejlődés amin végig mentél egyedül. Nem tudod, mennyire büszkeség tölt el, hogy így látlak. Tudom, nem az én érdemem mégis....önmagadtól jöttél el erre a szintre. És ez igenis nagy fejlődés.-mondom halkan súgva neki, és komolyan gondolom a dicséretemet.-Had mosdassalak meg.-mondom és ajkaira puszilok lágyan majd a kezembe veszem a szivacsot és a tusfürdőt majd nyomok bele a szivacsba és ahogy az felhabzik finoman a vállához érintem és lágyan, lassan sikálom meg a bőrét mindenhol ahol csak tehetem és engedi.-Azt hiszed nem foglak majd engesztelni? Olyan sok mindent fogsz kapni, hogy nem fogsz elférni vele sehol sem.-mondom és elvigyorodva nézek a szemeibe majd az orrára puszilok és most vissza kapom azt az énem akit Dashánál hagytam. A fiatal, kamasz Mikhal. A szerelmes...-És én sem felejtek azt ne hidd.-mondom és lassan leguggolva a lábait is megmosom majd amikor végzek oda hajolva a hasára puszilok lágyan végig simítva combján kezeimmel majd finoman fenekén aztán felegyenesedve újabb adagot nyomok a szivacsba, hogy magamról is lemossam a vér mocskát.
    avatar
    Dasha Voronin

    Faj : Vámpír
    Rang : Magányos
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 79
    Foglalkozás : Balerina, Diplomata, Fegyvercsempész

    Re: Rejtett szoba

    on Vas. Jan. 14 2018, 21:22

    Dasha
    és
    Mikhal


    Igaza, van, ez még tényleg nem az az alkalom. De jól esik hogy a bőre ilyen nagy felületen simul az enyémhez. Annyival forróbb ő mint én és jól esik a hogy a fagyos testem egy percre is de olvadni kezd. A csókot viszonozva figyelem a szemeit és hallgatom ahogy rólam beszél. Odaadással és őszintén. Tisztának érzem a szavait és meglep, hogy dicsér engem. Nem hagy túl sok időt a válaszra az orromra puszil mosolyogva. Mosolyog rám. Ezt a mosolyt nagyon ritkán láttam még akkoriban is. Felszabadult, kedves és mindig elolvadtam tőle. Egy kicsit talán bele is pirulok,ahogy mosni kezdi a porcelán bőrömről a mocskos vért. Olyan gondoskodó. Csak pislogok rá és próbálom leplezni a meglepettségemet és hogy ennyivel képes volt elvarázsolni. Újra. Lassan fújom ki a levegőt a vizes hajamat hátra simítva és ellazulok teljesen. A forró gőz egyre erőteljesebb a kabinban és minden lágyabbnak tűnik. Ahogy végig ér a szivaccsal, le a combomon és a hasamra puszil, megfeszülnek az izmaim. Ahogy felemelkedik és neki látna saját maga megtisztításának is, gyorsan kiveszem a kezéből elmosolyodok.- Befejezem én -mondom halkan és közben az egyik kezemmel végig simítok a vállán, le a mellizmain, egészen a hasára, ezzel egy tiszta sávot hagyva rajta. - Mik a terveid még a mai napra Mikhal? -kérdem miközben elkezdem már a szivaccsal tisztogatni a bőrét , főleg a mellkasát. Lassan térek rá az arcára és óvatosan törölgetem az orrát és az állát.- Napokon belül Moszkvába kell utaznom elsimítani a dolgokat...szeretném ha velem tartanál. Mit gondolsz? -kérdem felpillantva a szemeibe ahogy lassan végzek és a szivacsot kimosva teszem le. Elzárom a vizet és kissé fellélegzek ahogy megszűnik a gőz. Kinyitom a kabin ajtaját és kilépve emelek le egy már kikészített finom illatú törölközőt és magam köré csavarom, majd egy kisebbet is leveszek és a hajamra csavarom. Mintha csak itt laknék, teljes természetességgel lépek a szobába és hátra pillantva várom a választ, miközben leülök a franciaágyra a ruhámat várva. Úgy nézek ki mint egy próbababa aki teljesen beillik a kirakatba, mint a ház hiányzó úrnője. Ez a kisugárzás nem teljesen szándékos.

    Ajánlott tartalom

    Re: Rejtett szoba


      Pontos idő: Hétf. Május 28 2018, 03:35