Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Yesterday at 22:03

» Játékostárs kereső
by Paola Seton Yesterday at 21:00

» Paola Seton
by Admin Yesterday at 20:15

» Folyosók
by Connor Shayeh Vas. 16 Dec. - 22:10

» Fangtasia
by Jazz Quinn Vas. 16 Dec. - 21:14

» Elkészültem!
by Paola Seton Vas. 16 Dec. - 20:28

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. 16 Dec. - 20:10

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Vas. 16 Dec. - 19:56

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Vas. 16 Dec. - 19:38

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. 16 Dec. - 18:00

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Fegyverek terme

    Share
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Fegyverek terme

    on Vas. 21 Jan. - 8:49

    ...
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Fegyverek terme

    on Vas. 21 Jan. - 9:50

    Kifejezetten jól esik most kiszellőztetni a fejem, miközben szárnyat bontok és elrepülök Gabrielig. Egyszer útközben meg kell állnom az egyik felhőkarcoló tetején, mert szerintem elvétettem az irányt, de máskülönben remekül boldogulok. Már nem fáradok annyira el, mint legutóbb, és Gabriel házának tetején szállok le, kicsit már kecsesebben minden alkalommal. Lemászom és leugrálok, majd kopogás nélkül nyitok be az ajtón, elvégre nem vendég vagyok.
    Máskor annyit mondok, megjöttem, és megkeresem Gabrielt, most azonban csak a dzsekimet dobom le, és feltűröm a pulóverem ujjait.
    - Merre vagy? - kérdezem fennhangon. - Verekedni akarok! Párbajozz velem! - kiáltom el magam többször is, miközben egyenesen a gyakorló terem felé veszem az irányt. Szinte feltépem az ajtaját, és úgy trappolok be, mintha azt keresném, mit üssek meg először: a gyakorló bábut, vagy a falat.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Fegyverek terme

    on Vas. 21 Jan. - 13:26

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Az emeleten vagyok, a dolgozószobában, ahová a legtöbb fény jut, s így minden lehetőségem megvan, hogy nappali fénynél tudjak dolgozni. Méghozzá egy kétszáz évvel ezelőtti szépírással megírni pár dokumentumot. A számba fogom az egyik pennát, egyszerűbb, mint folyton lepakolgatni, aztán meg felvenni. Elmerülök benne, észre sem veszem, hogy Thomas közeledik, csak mikor már a tetőn hallom a lépteit. Felnézek, aztán vissza a munkához, azt még be akarom fejezni, legalább a szót.
    Hogy aztán meglepődéssel vonjam fel a szemöldököm, mikor meghallom, mit akar. Megígértem neki, valóban, de ahogy most jön, az minden, csak nem jó kedv.
    Sóhajtva teszem le a pennákat, de előtte azért letisztítom őket, s visszacsavarom a tintás üvegek kupakjait is, majd kezet mosok, s arcot.
    Hallottam, merre tart, így a gyakorló terem ajtajának dőlök, összekulcsolom a karomat magam előtt.
    - Neked is szia, Thomas – megvárom, hogyan reagál, aztán, ha látom, hogy csakis előbb a feszültség levezetése segít, úgy továbbra is maradok az ajtóban. Nem véletlenül.
    - Melyik párbajt szeretnéd, s milyen időből? – Teszem fel nyugodtan a kérdést.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Fegyverek terme

    on Vas. 21 Jan. - 14:07

    Napok óta gyűlik bennem ez a feszültség. Nem tud rajta enyhíteni Brian, akire vigyáznom kell, sem Nathan, akire szintén. A legjobb talán az lenne, ha elmennék, kitombolnám magam, és visszajönnék, de sajnos igazi ellenfél nélkül ez nem fog menni. Amióta csak élek, így kezelem a frusztrációmat: dühvel, és annak kitöréseivel. Most, hogy Daniel meghalt, nincs többé boxzsákom. Igaz, én se vagyok senki boxzsákja, legalább, de...
    Belevágok puszta ököllel a gyakorlóbábuba. Nem igazán erre van kitalálva se a kezem, se a bábu, felszisszenek, és ez a fájdalom ez legalább ismerős. Azt mondtam Briannek és Nathannek, hogy mindent átgondoltam, és jól vagyok. De annyi mindent nem tudok még hová tenni! És semmi sem segít rendet tenni a fejemben! Pedig próbáltam fűvel, próbáltam borral, bár egyikből sem fogyaszthattam olyan túl sokat, mert nem akarom, hogy brian teljesen kiboruljon.
    De itt... Talán sikerülni fog. Nem tudom, mit fogok csinálni, ha nem.
    - Heló - morranok oda, mikor meghallom a mesterem hangját. Aztán annyira nem értem ezt a kérdést, hogy rá is nézek. - Mi van? Mi az, hogy milyen időből? Csak fogj meg egy kardot, és csináljuk!
    Nem vagyok kedves. Már megint. A múltkor már megcsodáltam a fegyvereit, és annyi tisztelet azért van bennem a fegyverek iránt, hogy ne a legdrágább kincsek közül kapjak fel egy pengét. De egyet felveszek, és ha ő magának nem választ semmit, akkor én fogok egyet odadobni felé (persze markolattal, nem támadva).
    - Gyerünk, állj ki velem! - noszogatom kiabálva, már ha szükség van erre. Másra most teljesen képtelen vagyok.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Fegyverek terme

    on Vas. 21 Jan. - 21:18

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Lassan engedem ki a levegőt, komolyan nézek Thomasra. Így egészen biztosan nem fogok vele küzdeni. Majd ha lehiggad.
    - Mióta beszélek így veled, Thomas?
    Azzal kifordulok az ajtóból és házon kívülre veszem az irányt. A közeli tóhoz, elég sebes léptekkel ahhoz, hogy talán a stég közepénél tudjon elkapni. Ha elég gyors, előbb is.
    - Gondolod, hogy felhevülten lehet értelmesen harcolni?
    Azzal, ha sikerül elkapnom, akkor mind a ketten a hideg vizű tóban kötünk ki. Megfogom, s beleugrok a vízbe. Talajt nem fog érezni a lába alatt, s bár hideg van, annyira nincs, hogy hártyás legyen a víz felszíne.
    Fogom, biztosan, hogy ne süllyedjen le, s a felszín felé emelem, ha nem menne neki.
    - Lenyugodtál? – A hideg víz kiveszi az erőt és a dühöt is. Drasztikus. De így legalább valóban tudunk harcolni.
    - Elmondod, mi bánt, ha beértünk?
    Valami oka volt, hogy ilyen hangulatban jött be.
    - Egy lovagkard jobban esett volna, ha hozzám vágsz. Én azt választom, s neked is az lesz a mai lecke és párbaj is.
    Vékony anyagú a pólóm és a nadrágom is, a víz nagyon hideg, kiszállva a vízből meg még hidegebb, de egyelőre várok, miként reagál Thomas.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Fegyverek terme

    on Vas. 21 Jan. - 22:12

    Most komolyan azon fogunk rugózni, hogy ki hogy beszél a másikkal? Hát ki a fenét érdekel ez? Már rég vívnánk, ha nem ácsorogna ott, mint egy farok!
    - Hé, most meg hová mész?! - káltok utána. Nem hagyhat faképnél!
    Utána indulok, de előbb visszarakom a fegyvert. Talán kint akar verekedni, talán jobb ötlete van, de mindenképp szaladok, hogy utolérjem. A tó egy újabb olyan része a birtoknak, amiről nem gondoltam volna, hogy még hozzá tartozik. A levegőből persze láttam már, de sose éreztem ingerenciát arra, hogy kijöjjek ide. Nem szeretem a vizet, sőt úgy is mondhatjuk, hogy nagyon gyűlölöm. Ugyanis nem tudok úszni. Félek is tőle. Az emberek a vízben csak megfulladni tudnak.
    Próbálom ellökni a kezét, vagy kisiklani a fogásból, de már ugrik is.
    - Ne, ne, ne! - visítom, és kapálózom, de aztán becsapódunk a vízbe, és mindenem azonnal lederemed, annyira jéghideg. Teljesen megbénulok a félelemtől, azt is elfelejtem, hogyan kellene lélegeznem, vagyis hogy ne lélegezzek. Hatalmas korty vizet nyelek be, és Gabriel nyakába, vállába próbálok kapaszkodni, miközben folyamatosan küzd a testem és próbálja elrúgni, ellökni őt tőlem. Semmit se látok, már őt se látom magam előtt, minden csak buborékok sötét sora. Nem kapok levegőt, és úgy érzem, folyamatosan süllyedek, és szerintem itt fogok meghalni. Az agyam kikapcsol és csak a pánik marad, úgy érzem, valaki nyomja lefelé a fejem a víz alá, mint anno, mikor ez tényleg megtörtént, és...
    Amint érzem, hogy a felszínen vagyok, köhögni kezdek. Mindenem remeg, és nem tudom eldönteni, hogy a hidegtől, vagy a félelemtől. Nem értem, hogy mit mond nekem, arra is nehéz rádöbbennem, hogy az, aki itt van, az Gabriel, és nem Daniel. Zúg a fülem, szúr a tüdőm, mindenem fáj és nem látok semmit, csak a móló vizes fáját az arcom alatt. Összegömbölyödve próbálok felkecmeregni, mert tudom, hogy vissza fog nyomni a víz alá, ha nem szedem össze magam.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Fegyverek terme

    on Hétf. 22 Jan. - 21:35

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Biztosan fogom, hogy ne csusszanjon ki a kezeim közül, hiába rugdos, a kapaszkodását viszont segítem. Érzem a pánikot benne, s a félelmet, ami sokkal borzasztóbb. Így nem várom, míg jobban hat a hideg víz, egyből lököm magunkat a felszín felé, s a lendülettel együtt emelem ki a mólóra, hogy aztán megkapaszkodjak a szélében és felnyomva magam, felkerüljek én is a padlóra. Kezem sem helyezem rá, a fázásom nem foglalkoztat, Thomas hátára teszem a kezem, mikor közelebb térdelek hozzá, s megnyugtató dallamot szabadítok fel torkomból.
    Ha engedi, karjaimba veszem, vizes szárnyammal is körbefonom magam köré, jelezve, nem akarom bántani. Vizes a ruhám, hozzám tapadt, de a testem hője talán már kezd elég meleg lenni, hogy melegítse őt, míg a házba érünk.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Fegyverek terme

    on Hétf. 22 Jan. - 22:22

    Tiltakozni akarok, de nem bírok megszólalni, mert folyamatosan köhögök, míg végül a víz nagy része ki nem kerül a légcsövemből. Mindenem fázik, szúr, olyan, mintha apró jégkristályok tapadtak volna meg odabent az orromban, a torkomban, a tüdőmben. Dermedten próbálom eltolni a kezet, ami hozzám nyúl, majd ellökni, mikor nem tágít, morgok és hörgök, ütök és rúgok. Nem akarom, hogy visszadobjon a vízbe, de ha megteszi, magammal rántom, az biztos. De csak nem tágít, én pedig végre megtalálom a hangom.
    - Ne érj hozzám! Elég! HAGYJÁL!
    Az utolsó szót már egyenesen visítom, egészen artikulálatlanul. Nem fogom hagyni, nem akarom, a fenébe is, hát nem látja, hogy félek?
    De végül elfogy az erőm, és legszívesebben csak összekuporodnék, megadva magam. Dobjon a vízbe, nem érdekel, én sajnálom, nem akartam, csak hagyja ezt abba, és ne akarjon hozzám érni...
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Fegyverek terme

    on Kedd 23 Jan. - 21:01

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Fájdalma, félelme teljesen áthat, arcomon látni, ám hajthatatlan vagyok abban, hogy felnyaláboljam, még ha időbe is telik. Át akarom karolni, szárnyaimmal körbeburkolni, felmelegíteni. Az a kezem, amelynek ujjai a szárnyánál vannak, elkezdik cirógatni, türelmesen. Nem szólok semmit, részemről itt szavaknak helye nincs. Most nem veszem át a fájdalmát, a lelkit, hagyom, hogy kiengedje magából. Sokáig volt benne, mélyen, s ki kell jönnie. Így tud kijönni, a fegyverterem csak még inkább beléverte volna.
    Mikor már nem rúgkapál, s morog, még inkább magamhoz vonom, gyengéden, s elindulok a ház felé. Hideg most így a levegő, már remegek, de remélem, Thomas nem fázik annyira.
    Szobájába viszem, ha engedi, hogy az ágyra fektessem, s levegyem róla legalább a felsőt, s törülközőt adhassak neki oda, s betakarhassam.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Fegyverek terme

    on Szer. 24 Jan. - 21:34

    Minden erőm elhagy. Nem testileg, bár a testem se érzi éppenséggel fszán magát, mert didergek a szinte jéghideg víztől, és bár a félelem már alább hagyott, és nem ezért remegek, a légzés mégis szörnyen nehéz. Lelkileg váltam teljesen üressé, érzéketlenné, erőtlenné. Nem vagyok képes ellenkezni. Nem vagyok képes már egy szót se kinyögni, csak hozzábújok, hogy legalább egy kicsit melegítsen, és akkor se akarom, hogy eltávolodjon, amikor letesz az ágyra. Vékony ujjaim belekapaszkodnak a ruhájába, a kezébe, a hajába, vagy bármibe, amibe csak bele tudnak akaszkodni. Nem akarom elengedni. Nem akarom, hogy elmenjen. Hagyom, hogy levetkőztessen, de cserébe maradnia kell.
    Ha mellém fekszik, hozzábújva lassan csillapodik a görcsös remegés, és a légzésem is helyreáll, és a szám is visszavált rózsaszínre a kékről, akárcsak a körmeim az ujjaimon. Végtelenül ki vagyok merülve.
    - Fogalmam sincs, mit csináljak - suttogom rekedten magam elé végül, küzdve az ébren maradásért.
    Az imént, mikor provokáltam, hogy küzdjön meg velem, azt akartam, valaki rakjon helyre úgy, mint Daniel tenné. Néhány pofonnal, ütéssel, harcban. Nem pont azt tette, amit vártam, de még így is pontosan olyan volt, mintha a volt nevelőm tette volna. Behajítani a vízbe úgy, hogy rettegek tőle...
    - Tudod, hogy nem tudok úszni, és halálosan félek a víztől? - teszem hozzá mellékesen, ugyanolyan halkan és erőtlenül. Nem tudom, lehet, hogy tudta. A harmadik szeme végül is mindent lát, nem? Hát akkor használja, basszus.
    Ha tudta, és úgy hajított a tóba, akkor valamiféleképpen... örülök. Daniel is pontosan ezt csinálta volna.
    És ha valaha is mertem volna, vagy ha valaha is becipelt volna utána a házba a karjában, vele is pontosan ugyanezt csinálnám?
    Minden annyira zavaros és értelmetlen...
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Fegyverek terme

    on Csüt. 25 Jan. - 20:07

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Fázom, érzékelem, hogy a hideg víz után a vizes ruha és a hideg levegő okán didergek, remegek. Voltaképpen Thomas érzései azok, amelyektől belülről és igazán fázom. Borzalmas látni, hogy mi ébresztődött fel benne.
    Amikor ellépnék tőle a hajamba kapaszkodik, s nem enged. Maradok, s hogy ne fázzon meg, s nyugodjon is lelke, pár perc után kezdem csak levetkőztetni, hogy érzékelje, itt maradok vele.
    Szárnyaimról lecsapom a vizet, s bár a ruhám, s hajam vizes, melléfekszem, átkarolom, s beborítom szárnyaimmal, hogy minél előtt átmelegedjen. Mellkasomhoz vonom arcát, s a takarót is inkább rá, mint magunkra terítem.
    Gyógyítani kezem. Tüdeje még szenvedhet a víz okozta sokktól, s a hideg is kivett belőle jócskán. Végül kezem a szárnya tövéről csak kicsivel csúszik odébb, hogy ujjaimat beletúrjam a szárnya tövébe, s úgy cirógassam. Ösztönös tett, apám is így nyugtatott meg, ha a hajam simogatása nem segített.
    Megszólal. Még hallgatok, csak a simítás ritmusa jelzi, figyelek. Még remegek, hiszen a gyógyítással vagyok elfoglalva, s Thomas érzetei is még inkább áramolnak most így belém.
    - Nem tudtam – felelem csendesen.
    - Mitől voltál ingerült, mikor megjöttél? – Terelek némileg és nem terelek.
    Karjaim továbbra is ölelik, mint ahogy szárnyaim is körbeburkolják. Azt szeretném, ha biztonságban érezné magát. Hogy tudja, nem bántja senki.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Fegyverek terme

    on Csüt. 25 Jan. - 20:44

    Arra vágyom, hogy semmi legyek. Azt szeretném, hogy ne legyen se vizes hajam, se nyirkos bőröm, se fájó tüdőm, se vacogó fogaim. Azt szeretném, hogy ne legyen egy kibszott nagy lyuk a mellkasom helyén. Hogy én legyek a tátongó űr, ami előbb-utóbb úgyis felemészt.
    A mellkasán fekszem, és alig észlelem, mi történik. Csak az erős és egyenletes szívdobogást hallom. Ez valahogy megnyugtató. Lehunyom a szemem, és mire kinyitom újra, elmúlik a remegés. Talán egy pillanatra elaludtam. Talán örökre elalhatnék. Akkor teljes lenne a csend és senkit sem zavarnék többé. Nem akarok lélegezni. Fáj.
    Beletúr a szárnyam tollaiba, én pedig mélyen, érzéseket elengedve sóhajtok fel. Nem is voltak elöl a szárnyaim. Mit művel velem?
    Nem tudta... ez végül is nem baj... Nem meglepő. Miért is tudna rólam bármit? Sosem mondtam el neki.
    Megkérdezi, miért voltam ingerült, én pedig hirtelen azt sem tudom, hol kellene elkezdenem.
    - Minden olyan... komplikált - suttogom. A hangom képtelen rá, hogy funkcionáljon. Nem tudom tovább tettetni, hogy önmagam vagyok. Szeretnék pihenni, de nem lehet. Válaszolnom kell.
    - Csak dühöngeni vagyok képes olyankor... amikor nem tudom, mihez kezdjek. Ki akartam ereszteni a gőzt, de most már nincs gőz. Semmi sincs.
    Lehet, hogy nem ezt kérdezte, vagy nem erre volt kíváncsi, de én nem tudok egész mondatokban fogalmazni most. El akartam mondani neki mindent, de azt hiszem, el fogok aludni.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Fegyverek terme

    on Szomb. 27 Jan. - 10:18

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Még nincs itt, vagy a külvilág nem létezik a számára. Hangján hallani, hogy valahonnan messziről beszél. Nincs még itt az ideje, s csak erőltetem, hogy kifelé koncentráljon. Tapasztalatból tudom, ilyenkor milyen nehéz. Így csak ezek a kérdések hangzanak el tőlem. Érzékelem, ahogy a könnyek gyűlni kezdenek szemem sarkában. Nem magam miatt. Thomas lelkiállapota úgy áramlik belém, mint nyitott könyv, hogy hozzáérek.
    - Segítek neked, Thomas – suttogom, még ha akár nem is hallja. – Szeretlek.
    Ölelem, s cirógatom szárnyait, majd halkan, énekelni kezdek. Gyógyító hangok borítják be Thomast, mely a lélekhez szólnak. Beborítom gyógyító energiával, a hangban és a saját rezgéseim által. Könnyeim szakadatlanul folynak, mintha az akarna a fájdalom csapja lenni, melyen keresztül távozik ez belőle.

    Fogalmam sincs, mennyi idő telik el, éberen maradok, s csak akkor hagyom abba a gyógyítást, mikor érzékelem, ébredezik. A könnyeim még ott csillognak az arcomon. Gondolataim csak a vége felé indultak be, addig csak Thomasra koncentráltam. Jó érzés a karjaimban tartani. Óvni szeretném, s egyúttal tudom, az élet sokkal szilajabb, s ha folyton óvunk valakit, attól éppen nem lesz erősebb. S mégis, tudom, apám nevelése és segítsége éppen ennek a kettőnek a keveréke volt. Mikor szükséges volt, szavak nélkül volt mellettem, még akkor is, ha éppen úgy tűnt, azt sem érzékelem, mi is van a külvilágban. S keményen fogott, mikor úgy volt szükség rá. Csak reméltem, mikor gyermekeim megszülettek, lehetek én is olyan apa, mint ő. Mint hogy most remélem, lehetek olyan jó tanító Thomasnak, mint apám nekem.
    Ha megmozdul, s rám tekint, mosollyal nézek rá, megsimítva haját, arcát.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Fegyverek terme

    on Szomb. 27 Jan. - 19:36

    Egy hosszú percig még lélegeznem is nehéz, de aztán valahogy minden sokkal könnyebb, puhább, melegebb és kellemesebb lesz. Mélyeket szuszogok, és elmerülök ebben az érzésben, ahol a fájdalom enyhül, a súly könnyebb lesz, a szárnyam finoman cirógatják, és énekelnek nekem. Hallom, hogy mit mond. Elmosolyodom, még mielőtt elaludnék.
    Nem sokat, talán egy órát alszom. Mire felébredek, már nyoma sincs az iménti zavart és nyomasztó hangulatnak. Gabriel dala, ölelése és szeretete egészen kicserélt. Feltápászkodom, és kidugom a fejem összefonódó szárnyaink meleg kuckójából. Álomittas az arcom, ahogy a tenyerébe simul, de azért látni látok, még ha csipás is a szemem.
    - Te meg mit sírdogálsz itt? - kérdezem rekedtesen, összeráncolt szemöldökkel. Nem örülök ennek a látványnak, főleg azért nem, mert közben meg mosolyog, és az alapján, ahogy érzem magam, teljesen biztos vagyok benne, hogy egész eddig engem istápolt. - Már megint szanaszét gyógyítottál, és... Már megint nincsen rajam ruha! - rántom magam elé a szárnyam, aztán a takarót, ahogy felülök, és lemászom róla.
    Felmérem, milyen állapotban van, és bár megállapítom, hogy nincs semmi baja, azért megkérdezem, a biztonság kedvéért:
    - Jól vagy?
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Fegyverek terme

    on Vas. 28 Jan. - 20:13

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Ahogy megmozdul, karjaim úgy engedik mozdulni, s szárnyaim is széjjelebb terülnek, hogy elférjen a mocorgásával. A fej, ahogy kinéz, még inkább önkéntelen mosolyra késztet. Sikerült levennem a lelkéről ezt a terhet, noha a probléma még nincs megoldva.
    Meglepve kapok az arcomhoz, aztán meg a tenyerembe pillantok.
    - Észre sem vettem.
    De aztán újfent mosolygok, jó ránézni. Teljesen szétnyitom a szárnyaim, hogy le tudjon szállni az ágyról. Aztán felülök én is, de végül csak felkönyökölök. Szédülök.
    - Jobb lesz – nyugtatom meg, várva egy kicsit, hogy jobb legyen. Felkelek, a ruha még mindig nedves egy kicsit rajtam.
    - Míg felöltözöl, addig készítek enni. Utána pedig menjünk a gyakorolni – ha van kedve és ereje hozzá.
    Elmúlik a szédülés, mire az ajtóhoz lépek, s halkan becsukom magam mögött. Csak a felsőre kapok fel egy kapucnis kardigánt, már nem sok kell majd lent, hogy megszáradjon a ruhám
    Fájnak az érzelmei, amelyek belőle áradtak, de meg fogok velük birkózni.
    Kiadós étel, forró tea várja Thomast, ha korábban leér, ráhagyom a teafőzést.
    - S te, hogyan érzed magad? – Ülök le a bögre teával. Többre nem képes most a gyomrom.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Fegyverek terme

    on Hétf. 29 Jan. - 20:49

    Nagyon gyanúsan viselkedik. Egyáltalán nem tetszik nekem, főleg amikor megszédül. Ugrásra készen figyelem, hogy össeesik-e. De már menekül is, én meg még magamhoz se tértem egészen.
    - Öltözz át! Hallod? - kiáltok utána, aztán megdörzsölöm a szemem, és én is kimászom az ágyból. A ruhásszekrényhez lépek, ami tele van olyan cuccokkal, amiket nekem vett. Felveszek egy kényelmes pulcsit és nadrágot, belebújok egy tornacipőbe amit szintén ő vett nekem, és leballagok.
    Forralok vizet a teához, válaszva egy ízt a kismillióból, ami Gabriel konyhájában található. Azt hiszem, valami virág lehet, legalábbis jázmin és oolong van ráírva a dobozkára. Én azért maradok a kávénál.
    - Sokkal jobban. Sajnálom, hogy... neked estem. Nem neked szólt - mondom lesütött szemmel, miközben leülök a helyemre, és magam elé veszek egy kis ételt. - Megnézted... hogy mi történt? - kérdezem óvatosan. Mert hiába ígéri meg mindig, hogy nem fog belém tekinteni, én mindig elmondom neki, hogy nem zavar, ha megteszi. De végül is, ha kiderül, hogy nem kíváncsiskodott, summázom a hetemet, ami némiképp megmagyarázzaaz iménti... súlyos mélypontot.
    - Megismertem a bátyám, kiderült, hogy az apám egy vadász család feje, aki megszabadult a gyámomtól. Úgy értem, megölette, és most a bátyám az új gyámom. Aki amúgy rendesnek tűnik, csak kicsit el van veszve. Brian viszont felajánlotta, hogy költözzünk össze, és képzeld, azt mondta, hogy szeret - mosolyodom el édesen és ábrándosan. - De ettől függetlenül... Úgy éreztem, hogy kirántották a lábam alól a talajt. Szóval, ezért... voltam dühös.
    Azt hiszem, legalábbis. Tovább majszolom az ebédet, aztán rászegezem a tekintetem.
    - De ha te most szarul vagy, márpedig úgy tűnik, nem vagy jól, akkor inkább add vissza, amit elvettél. Sápadtnak tűnsz. És megint nem eszel. Többet ne csináld ezt, Gabriel. Nem kell magadra venned minden rosszat, bár jól esik, de aggódom érted ilyenkor.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Fegyverek terme

    on Szer. 31 Jan. - 21:30

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]

    [You must be registered and logged in to see this link.]
    Türelmes vagyok magammal is. Régen használtam már így az erőmet, talán ideje lenne ismét a gyógyítással foglalkoznom.
    A felszólításra elmosolyodom. Thomas szíve sokkal nagyobb, mint amennyit elsőre mutat.
    - Köszönöm! – Mosolygok rá a csésze teáért, majd figyelemmel fordulok felé. Egy nagyon rövid ideig csendben maradok, majd egy korty tea után szólalok csak meg.
    - Tudom, hogy nem nekem szólt. Sajnálom, nem állt szándékomban, hogy ezt okozzam.
    Először nem értem, mire kérdez rá, aztán elértem.
    - Nem. Megígértem, hogy nem teszem – tiszteletben tartva magánéletét. S mert jobb, ha kimondja szavakkal. Úgy könnyebbül meg a lelke igazán, s hogy kifejezi az örömét szavakkal, sokkal többet ér, mint ha csak látnám.
    - Szeretnéd elmondani? – hangomban benne van az érdeklődő kíváncsiság, s az is, hogy ha nem akar róla beszélni, akkor meghagyom neki a hallgatás lehetőségét.
    Jó pár dolgot megértek, közöttük azt is, ha ilyen fiatal, hol lehet az ember felmenője. S hogy miért nincs vele. Az a csoda, hogy egyáltalán él. Vagyis pontosabban az, hogy egyáltalán létezik. Milyen ördögi tréfa az, hogy egy vadásznak nephilim fia legyen?
    - Miként gondolkodsz most így apád felől? – Eléggé élesen kerülte el a bátyja felé a témát. – Hogy érted, hogy el van veszve? – A vadászok fiai, gyermekei számomra eddig nem mindig ezt a képet adták. Már ha éppen nem rejtőztem előlük.
    - Miért ölette meg a gyámodat? S miért nem apád lett az új gyámod? – Nem értek egyes részeket.
    A hírre, miszerint a szerelme viszonzott, széles, boldog, mosoly jelenik meg arcomon.
    - Ez nagyon jó hír!
    Aztán, mivel folytatja, s ismét visszarántja magát a mély felé, csendesebbé válik a mosolyom.
    - Önmagában egy is a felsoroltak közül elég nagy esemény. Megértem, ha össze vagy zavarodva – burkolom körbe kezemmel a csészét, közben Thomasra tekintek.
    - Az sosem volt a tiéd, Thomas – felelem csendesen. – Nem téged illet, hanem azokat, akik okozták ezt benned.
    - Nem vagyok éhes – mostanában egyre sűrűbben. Nem kívánom az ételt.
    Szavainak utolsó részére meglepetten pillantok rá először, aztán ellágyul a tekintetem.
    - Jól esik az aggódásod, köszönöm.
    Arrébb téve a csészét, felállok, s a konyha ajtajában fordulok csak meg felé.
    - Lent várlak – mosolygok rá, s az edzőterem felé veszem az irányt, levéve a kardigánt, amely alatt az ujjatlan felső van.
    - A düh levezetésének egyik módja valóban az edzés. Csak ne így menj küzdelembe - szólalok meg, ha már a teremben van Thomas is.
    A lovagkardomat veszem kézbe. Régi darab, eredeti, a mestere már régen halott. Őrzöm emlékét, s mindazt, ami történt, mikoron még csatákban forgattam.
    - Lássuk mennyire voltál mérges – csak akkor lendül a kard a kezemben, ha már az övében is van. Védtelenre sosem támadok. A csapás nem felülről érkezik, az túl egyszerű lenne. Oldalsó csapás, kaszáló mozdulattól mentes. Gyors, erős csapás, amely a könyöke magasságában halad.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Fegyverek terme

    on Hétf. 5 Feb. - 21:55

    Elmesélem a dolgokat... nagyon nagy vonalakban, de így is kicsit megkönnyebbülök. Nem tudom, hogy összekevertem-e most a hablatyolásommal Gabrielt, mert nekem ez a sztori így belegondolva igazán felszínes és zavaros, de őt láthatóan nem zavarja. Én azonban megvonom lassan a vállam, és tekergetem kicsit a nyakam.
    - Apámnak ezt a kérdést én is szívesen feltenném Danielről. Szeretném azt gondolni, hogy...
    Elakad a hangom, és megrázom a fejem. Arra gondolok, hogy ez talán egy engesztelő áldozat, de ez túlságosan is barbár és... értelmetlen. Még ha ez is az egyetlen értelmes halálok Daniel számára, az elmúlt 19 év tükrében.
    - Nem tudom, mit gondoljak. Nathan azt ígérte, hamarosan elintézi, hogy találkozzam vele. Hát elveszve... kicsit olyan, mint én, mikor rád találtam. Nem tudtam, hogy mit akarok, és hogy ki vagyok.
    Elmosolyodom, örülök, hogy örül Briannek és nekem. De aztán udvariasan - és túl udvariasan - hárít, én pedig összeráncolom a szemöldököm.
    - Lehet, de akkor téged végképp nem illet - célzok az elvett fájdalomra. Nyújtanám a kezem, hogy adja vissza a fájdalmam, ne emésztgesse tovább, de megint hárít, kerül, terel. Sőt, a végén még el is menekül.
    Nem éhes, mi?
    Ekkor jött el az a pillanat, amikor figyelni kezdtem őt.
    Kicsivel később megyek utána, azután hogy a mosogatógépbe tettem a tányért és a bögrét is. Viszek le két palack vizet, egyet neki és egyet magamnak. Leérve az első dolgom odalépni hozzá, megragadni a csurom víz fölsőjét, és lerángatni róla.
    - Mondtam, hogy öltözz át - morgok, és szívem szerint a nadrágot is lecibálnám róla, de azt azért mégsem tehetem.
    Választok egy fegyvert - egy nagyjából ismerős méretű, ám az enyémnél sokkal könnyebb és finomabb kidolgozású másfélkezes kardot. Kipróbálom, suhintok vele párat. Elképesztően könnyű kezelni. Pont olyan, mintha a karom meghosszabbítása volna. Talán mágikus - ez jut eszembe, mikor az első támadás elér, azaz nem, mert kivédem, de most aztán meg kell ragadnom a markolatot.
    - Kössünk alkut! - ajánlom, miközben egy gyengécske támadást intézek felé. - Ha nyerek, többé nem veszed el a fájdalmaimat és a kételyeimet, és ezt a mostanit is visszaadod. Továbbá! - emelem a tétet, és a karomat is, hogy egy kicsit merészebben kóstoljam meg, mit is tud. - Adsz egyet a sajátodból.
    Épp közelebb lépek hozzá, ahogy ezt kimondom, és a szemeibe pillantok, mindháromba egyszerre. Komolyan gondolom.
    Látszik a tartásomon, a mozdulataimon, hogy tudom, mit csinálok. Nem vagyok kardművész, távol álok tőle, hogy elegáns párbajhős legyek. De a mozdulataimban összpontosított és célzott erő van. Kanyonok közt süvítő szélvihar vagyok, aki most épp akar tőle valamit.
    Egy titkát.
    Amit meg fogok szerezni.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Fegyverek terme

    on Kedd 6 Feb. - 21:26

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Nem faggatom tovább a volt gyámjával kapcsolatban, halvány mosollyal tekintek rá, majd elkomolyodom.
    - Nem éppen egy vadász alkat így... – majd megértem. – Most ébredt rá arra, kicsoda? Mágus? – Érdeklődöm.
    - Sok minden nem illetett meg Thomas, eddigi életemben, mégis átvettem. Mert így tartom helyénvalónak – a szenvedést sosem tartottam szükségszerűnek. Megnyomorítja a lelket, olyan sebeket okozva, amelyeket nem gyógyít meg semmi. Össze lehet ragasztani a törött üveget, de attól még ott marad a törés nyoma.
    A fegyverek között válogatok a szemeimmel, mikor a felsőt akarja Thomas leszedni rólam. Először döbbenten nézek rá, majd megértem, bár elsőnek megfogom a felső anyagát. Jó rajtam.Aztán végül mégis engedek.
    - Megszáradt volna hamar – hogy aztán az edzés során ismét ne maradjon száraz. Jól esik a figyelmessége, még ha közben morog is. A mosolyomat nem tudom letörölni az arcomról.
    Figyelem, milyen fegyvert választ. Illik hozzá, a ruganyosságához, a természetéhez. Én sem adtam volna más kardot a kezébe.
    A kivédésre elégedetten hunyorítok, újfent támadnék, mikor elmondja az alkut. Azonnal a hegyére állítom a kardot, s a markolatára helyezem tenyerem. A harmadik szemem csukva tartom, hiszen megígértem, nem leselkedem a sorsába, lehetséges jövőibe.
    - Nem alkudozni jöttem ide, hanem veled edzeni. Hogy mit teszek az erőmmel, s kivel teszem, az csakis rám tartozik.
    Azzal lábbal kirúgom a kardomat a pengénél, miközben markolattal ráfogva, a penge oldalával paskoló mozdulatot teszek a jobb felkarjára, kihasználva a lendület ívét.
    - Miért szeretnéd visszakapni mindazt... - nem tudom befejezni a mondatot. Talán jogtalanul vettem volna el, azon a hazug címen, hogy segítek és gyógyítok? Amennyiben így van, úgy nem volt jogom elvenni tőle. De ha már elvettem, nem akarom visszaadni neki. Vagy talán így elvettem volna a fejlődés lehetőségétől ebben? Az átélés hiánya sokszor vezet erre. Lehet, hogy mégis rosszat tettem?
    - Miért szeretnél átvenni tőlem a sajátomból? - Érdeklődöm tovább.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Fegyverek terme

    on Pént. 9 Feb. - 21:28

    Elmesélem Gabrielnek, hogy Nathan azt mondta, nemrég "ébredt fel", bár nem nagyon tudom, ez mit jelent. Közlöm nevetve, hogy a legkevésbé sem vadász alkat, mert nagyon kedves, és hogy ő is azt akarta, hogy költözzek hozzá, épp mint Gabriel. Hozzáteszem, hogy amúgy orvos, és még azt is elmesélem, hogy elájult a kanapénkon, ami kicsit aggasztó. Így teljes képet kap a bátyámról, mert úgy látom, nagyon érdekli. Szerintem jól megértenék egymást.
    Csakhogy aztán egy egészen másik téma kerül elő, amire egyelőre nem mondok semmit, csak sötéten pillantok rá. Mert fájdalmat, emlékeket és ilyesmit elvenni másoktól nem szép dolog.
    Elvigyorodva dobom félre a nedves fölsőt, ami képtelen volt megszáradni azóta, hogy kimásztunk a tóból. Nem érdekel a kifogás. Olyasvalaki vagyok, aki elég makacs volt eddig is ahhoz, hogy túlélje azokat a körülményeket, amiket túlélt. Ehhez kell egy bizonyos csótány vagy utcakölyök attitűd, aminek köszönhetően nem egyszerű engem lerázni, ha valamit a fejembe veszek.
    Ugyanígy vívok. Nem feltétlenül lovagiasan, és a legkevésbé sem elegánsan, hanem inkább trükközve és a szabályokat megkerülve. Nem tudom, mit jelent, hogy a hegyére állítja a fegyvert, de ha rajtam múlik, akkor nem teszi le, amíg meg nem küzdöttünk egymással, mégpedig azokkal a feltételekkel, amiket én szeretnék.
    - Ha az én érzelmeimet tompítod el, akkor rám is tartozik - szállok vele vitába, miközben puszta kézzel lököm el a lassan közelítő pengét a vállamtól. Szerencsém van, nem sérülök meg.
    Talán kezdem érteni, hogy mit nem ért, és ez a felismerés segít, hogy ellentámadásba menjek át, mert láthatóan elbizonytalanodik. A csapásaim felelőtlenek és vakmerőek, de gyorsak és cselesek, hatékonyak. Nem akarom leszúrni, de szúrok is azzal a karddal, ha már van hegye. Persze, nem olyan nagy erővel.
    - Azért, mert láthatóan nem érted, hogy mi a baj ezzel. És azért, mert meg akarlak ismerni úgy, ahogy te ismersz engem. Tudni akarom, neked mi fáj. És azt akarom, hogy ne fájjon. Úgyhogy add meg szépen magad! - szólítom fel, miközben hátrálásra késztetem.
    A fal már nincs olyan messze, ezért tisztességtelen manőverbe kezdek: megfogom a pengémet, és két kézzel úgy tartom magam elé, mint egy botot, amivel a falhoz tolom a nálam nagyobb nephilimet - ha sikerül. Nem akarok egérutat hagyni.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Fegyverek terme

    on Szomb. 10 Feb. - 10:57

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]

    [You must be registered and logged in to see this link.]
    Sok mindent elmesél a bátyjáról, s ezt megjegyzem. Nagyon fontos lehet a számára, ha ennyire figyelemmel követi, s hogy aggódik érte. Orvos, ami nosztalgikus emlékeket ébreszt fel bennem, mikor én is azt választottam hivatásként. S megerősít abban, hogy egyáltalán nem kell tartani tőle.
    Nem értem a sötét pillantást felém, szinte felnyársal, de olyan gyorsan tereli a helyzetet, hogy most nem akarok visszatérni rá. Sejtem, hogy ismét fel fog bukkanni a téma, rövid időn belül. Így megvárom azt a pillanatot.
    A testemmel sosem kellett szégyenkeznem, még akkor sem, ha elméleti hivatást választottam az emberek világában. Akármennyire is békés vagyok, a harc és az egészség megköveteli az edzést és a harckészültséget. Pláne vadászokkal és vámpírokkal szemben, akik előszeretettel vetik ránk magukat.
    A szúrást a markolatot felemelve hárítom ki, elvezetve, majd lecsapva a föld felé Thomas kardját egy csavaró mozdulattal. A szavai azonban szíven szúrnak. S bár fizikailag védek és támadok, a lelkem lefagy.
    Az övé. S én elvettem. Mint ahogy elvettem azokét a katonákét, akik talán ezzel tovább léphettek volna egy másik fejlődési szintre lépve. Magasabbra. S mint ahogy elvettem azon összetörtekét, s szenvedőéékét, akiktől így elvettem a megbocsátás lehetőségét, s hogy valóban tovább tudjanak lépni.
    Ólmos súly nehezedik a karomra, lábamra, s mellkasomra. Alig tudok lélegezni, szürkévé sápadok. Már csak akkor tudok feleszmélni, mikor a fal felé tol.
    Sokáig nézek a szemeibe sápadtan. Rosszabb vagyok, mint egy démon, aki ármánykodva hitegeti az embereket, hogy megszerezze a lelküket. Loptam, hiszen elvettem azt, kérés és beleegyezés nélkül azoktól, akiket igazából megillet. Mert az az övék, az...
    A felismerés, hogy mit tettem, s miktől fosztottam meg azokat a segítség nevében, elborzaszt. Önzés, a jó nevében elkövetett legnagyobb bűn a szememben.
    A kardom már leengedtem, kevés tartja a kezemben. A másik kezemmel Thomas arcára simítom tenyerem. Nehezen találom meg a hangom, de ki akarom mondani azt, ami bennem van felé.
    - Mestereddé fogadtál, ám a legnagyobb, s legfontosabb leckét éppen te adod nekem, a tanítványom. Bocsánatot kérek az önzőségemért.
    Azzal visszaadom számára azt, amit nem olyan régen vettem el tőle. Ha távozik, s sosem jön vissza, meg fogom érteni. Aztán inkább lesütöm a szemeim. Nem érdemlem meg, hogy a szemeibe nézhessek.
    - S vedd el, amire kíváncsi vagy – folytatom halkan. Jár neki.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Fegyverek terme

    on Szomb. 10 Feb. - 16:23

    Valami megváltozik benne, már nem küzd, megáll, és tényleg megadja magát. Csökken a lendületem, hiszen nem kell küzdenem nekem sem, nincs mi ellen. De csak akkor állok meg végleg, mikor a háta a falhoz simul, én pedig a mellkasának nyomom a penge lapját. Nem fogja megsebezni, mert nem szorítom, csak tartom.
    Nyelek egyet, és szaporán veszem a levegőt. Teljesen elszürkült az arca. Rosszul van, ez szemmel látható. Ennie kellett volna... Először erre gondolok, de aztán megfogja az arcomat.
    Megértette. Megértette, mit akartam mondani neki, és rövidebb úton jutott el hozzá, mint gondoltam. Kicsit zavarban vagyok, mert túl hálás és túl zavart. De aztán visszalöki belém mindazt a súlyos és mérgező érzelemgombócot, amit alvás közben szívott ki belőlem. Megrándulok és felnyögök, és elhátrálok tőle. Megrázom magam, és veszek egy mély lélegzetet, a mellkasomra tapasztott kézzel. Mintha lenne ott egy kis fizikai fájdalom. Újra üresnek érzem magam, de már másként. Most végre elkezdhetem megemészteni mindazt, ami történt.
    Amint napirendre térek a dolog felett, leeresztett karddal nézek rá, és megdörzsölöm a tarkómat.
    - Öhm... Nem tudom, hogy kell.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Fegyverek terme

    on Szomb. 10 Feb. - 18:19

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]
    [You must be registered and logged in to see this link.]
    Mardos a bűntudat. Ez az ő útja, mint ahogy azoknak is az lett volna az útjuk, hogy végighaladnak mindazzal a fájdalommal, amit kaptak, szereztek. Mert az ő döntésük, annak következményeié. De ha nem ez a feladatom, akkor miért vagyok? Túl önzően s elhamarkodottan döntök másokat s a dolgokat illetően? Hiszen, ha ezt végiggondolom, akkor előbb rájöhettem volna, hogy amit teszek, azzal ártok másoknak. Túl hirtelen és túl vak voltam. Kárt okozva ezzel másoknak. A lelkükben, fejlődésükben. S nem is egyszer.
    Elhúzódik tőlem, s a falhoz támasztom a kard markolatát, majd mikor kezeit mellkasára tapasztja, közelebb lépek hozzá.
    - Átölelhetlek? – Teljesen nem merek odalépni hozzá, tiszteletben tartva a döntését, hogy ha mégsem akarja a támaszom, akkor némileg ölelésre irányuló karjaim ott maradnak, ahol vannak, velem együtt.
    Ha viszont engedi, akkor átkarolom, magamhoz vonom, s némán állok vele, ölelő karjaimban, hagyva, feldolgozhassa a hirtelen súlyt lelkében.
    - Szabad? – nyújtom ki a tenyerem felé, hogy beletehesse a kezét. Ha megteszi, a mellkasomra helyezem tenyerét s a szemeibe nézek.
    - Valóban szeretnéd, Thomas? – Igenlő válasza esetén folytatom. – Gondolj arra, mi az, amit szeretnél tudni. S segítek neked megtalálni – nyitom ki a harmadik szemem, jelezve, miként fogok neki segíteni. – Csak légy türelemmel, kérlek.
    Vannak ajtók, melyek nehezebben nyílnak, s vannak ajtók, melyek mások számára örökre zárva maradnak. Az csak hozzám tartozik, az életemhez, a fejlődéshez. S erre gondolva, átgondolva, végleg megértem, mekkora hibát követtem el azzal, hogy kéretlenül, s minden lehetőséget elvéve vettem el másoktól a fájdalmukat, gyötrelmüket.
    avatar
    Thomas Montgomery

    Faj : Nephilim
    Kor : 20
    Foglalkozás : Diák

    Re: Fegyverek terme

    on Szomb. 10 Feb. - 21:09

    Nagyon nyomasztó lett a légkör itt az alagsorban. Legszívesebben kimásznék az ablakon, hogy szippanthassak egy kicsit a kinti levegőből. De én is leteszem a kardot. Ennyire kiborítottam? Bár azt hiszem, én csak katalizátor voltam ebben az egyenletben, az igazi változás most őbenne zajlik.
    - Hát persze... - felelem azonnal, amint végre megszólal, és odalépek hozzá, megölelem. Átkarolom a vállát, és magamhoz szorítom. Bár súly nehezedik ismét a lelkemre, most ezt háttérbe tolom, mert azt hiszem, Gabrielnek szüksége van rám.
    Odanyújtom a kezem, majd a bőrére simítom, épp a mellkasa közepén. Az jut eszembe, hogy az újraélesztést is pont itt kell csinálni.
    - Igen - erősítem meg, amit korábban is mondtam. Nem vicceltem, és nem is blöfföltem. Kihúzom magam és magabiztosan nézek a szemeibe. Bólintok, étem a feladatot. És azt is értem, hogy óvatosnak kell lennem.
    - Készen állsz? - kérdezem, aztán mélyen belélegzem, és becsukom a szemem.
    Először is, valami könnyedre gondolok, olyavalamire, ami nincs túl messze se túl mélyen az elméjében. Szeretném tudni, hogy érzi most magát, és mi jár a fejében pontosan, mert aggódom érte. Ez talán nem ütközik majd falakba rögvest, de türelemmel vagyok, ha nem érkezik válasz azonnal. De ha sokáig semmi reakció nincs, akkor kinyitom fél szemem, és megkérdezem, hogy mi van.
    Az egyik kezem a vállán maradt, a másik a mellkasán. Előtte állok és közben próbálok bejutni a fejébe.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Fegyverek terme

    on Vas. 11 Márc. - 17:45

    to Thomas
    [You must be registered and logged in to see this image.]


    [You must be registered and logged in to see this link.]

    Elmosolyodok. Szomorú a mosolyom, előre megértő. Sokat átélt már Thomas is, s ebből tudom, neki, éppen neki nem lesz jó, hogy ezt kérte. De megteszem. Érzem, hogy fontos a számára.
    - Te készen állsz?
    Aztán behunyom szemeim, s hagyom, hogy Thomas nézhessen belém. Újfent elmosolyodom, mert sejtem, mit akar.
    - Ha azt szeretnéd tudni, hogy érzem most magam, akkor máris elhasználod a lehetőséget. Csak haladj – biztatom nyugodt hangon, kinyitva rá szemem, majd újra behunyom.
    Érzem, ahogy könnyedén siklik lelke az én lelkembe, s azt is, ahogy egyre halad a sötétebb helyek felé. Feszesebben kezdek lélegezni, de még nyugodt vagyok. Olyan helyen van, ahol az ajtók még nyitva állnak a rendelkezésére, ám azokhoz már be kell nyitnia.
    Hirtelen csapódik két kinyíló ajtóba, kezem Thomas hátának feszül, szárnyaim is megállnak s szinte jeges mozdulatlanságba dermed minden egyes pihéjük.
    Az első fájdalom, amely anyám elvesztése után a második a sorban, a Mennyekből való kiűzetés volt, ám jóval később jött egy sokkalta fájdalmasabb életrész. Így a másodikba, a kiűzetésbe, éppen csak belekaphatott Thomas, a másodikba azonban teljes egészében odacsöppen, a szemeimen keresztül látja az eseményeket.
    A hangok az elsők, amelyek kinyílnak. Sikoly, velőt rázó, halálsikolyok. Három embertől. Aztán a füst szaga, végül a tűz az, amely elé tárul rajtam keresztül.
    A feleségem, a gyermekeim. Abban a korszakban, ahol még olyan könnyedén kiáltották ki bárkire, hogy boszorkány, s égették el. Nejemet nem csak a jószívűsége vitte a halálba. Nyíltabban felvállalta, hogy képes gyógyítani, s nagy szíve miatt az embereken is segíteni akart.
    Érzéseik, fájdalmuk belém csorog. Nekem nem jutott ez még részemül, hitük szerint csak befolyásolt a boszorkány, s ha meghal, idővel a bűbáj is lefoszlik rólam. Nem érdekelt mindez akkor, szabadulni akartam a béklyókból, amely szerencsétlenségemre valóban képes volt felülkerekedni erőmön. Vagy szerencsémre, hiszen akkor magam is gyanússá váltam volna.
    Könnyek jelennek meg az arcomon, s kezdenek egyre inkább nekieredni, s kezd felszínessé, ütemeket kihagyóvá válni lélegzetem. Mint ahogy karjaim szorítása is egyre erősebb lesz, ahogy a lelki fájdalom növekszik.

    Ajánlott tartalom

    Re: Fegyverek terme


      Pontos idő: Kedd 18 Dec. - 18:30