Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Nappali
by Ethan Keon O'Brien Today at 00:52

» Tárgyaló
by Raul Dessauge Yesterday at 23:50

» Zöld szalon
by Richard Lucius Warren Yesterday at 22:22

» Fort Tyron Park
by Noel Wyard Szer. Júl. 18 2018, 22:12

» Willowbrook Park
by Agron Raim Tarrhin Szer. Júl. 18 2018, 21:19

» Battery Park
by Admin Szer. Júl. 18 2018, 01:28

» Will apartmanja
by Noel Wyard Szer. Júl. 18 2018, 00:25

» Botanikai Kert
by Richard Lucius Warren Szomb. Júl. 14 2018, 22:58

» Ethan és Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Szomb. Júl. 14 2018, 21:39

» Terasz - Jackson lakás
by Dorian M. Montgomery Szomb. Júl. 14 2018, 20:56

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Étkező

    Share

    Étkező

    on Szomb. Jan. 27 2018, 22:11

    ......
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Étkező

    on Csüt. Feb. 22 2018, 23:19

    Mióta Nathanielt megszabadítottam a tündér-énjétől, és megérintett az erejével, minden megváltozott.
    Nincsenek látomásaim. Nem látok semmiféle jövőt.
    Eleinte majd' megőrültem ettől, úgy éreztem, mágiám és az egész énem esszenciális részét veszítettem el. Így is van. Védtelenné váltam a támadások ellen, mivel nem tudtam előre felkészülni rájuk. A hatalmam, amelyet arra építettem fel, hogy egyszerűen csak tudok dolgokat, remegni kezdett. Nem akartam megvárni, hogy összedőljön a kártyavár, hanem megtettem a szükséges lépéseket. A Harvey család családfői posztját átadtam az utódomnak, akit régóta nevelgettem. Tanácsért bármikor, bármelyikük fordulhat hozzám, de egy idő után úgysem fognak. Felszámoltam a befektetéseim egy részét, hiszen túl kockázatossá váltak a jövő pénzügyeinek előre látása nélkül. És végül, de nem utolsó sorban... közelebb költöztem a fiaimhoz.
    Nathaniel szerint, szükségem volt rá, hogy elvegye a jövőbe látás képességét tőlem. Szerinte meg kell tanulnom a jelenben, nem pedig a jövőben élni. Szerinte jó ötlet, ha zarándokútra megy. Ahogy szerinte az is jó ötlet, hogy magam gondoskodjam a fiaimról. Nélküle.
    Egyszerűen annyira olyan, mint az anyja, hogy képtelen voltam vele vitába szállni. Úgyhogy, végleg az Upper East Side-ra költöztem, hátrahagyva Bostont. Theodore pedig kapott egy szobát, amit telepakoltatott könyvespolcokkal, azokat meg könyvekkel. Mindez egy hete történt.
    Dorian és az... apjai három napja tértek vissza Tündérhonból. Áthívtam őket ma estére, hogy Theodore megismerkedhessen az unokámmal, az ő unokaöccsével. Én is rég láttam - neki legalábbis rég. Nekem épp csak néhány nap telt el... Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem, és átgondolnom, mit tegyek. Szerencsére elsőszülöttem nem vette el az álomjárás képességét...
    Theodore-ral együtt rendeltük meg a tableten a mai vacsora menüjét. Egy közeli francia étteremből hozattunk többféle ételt, hogy mindenki jóllakjon. Az, hogy én főzzek, teljességgel kizárt volt, a konyhám körülbelül csak dísznek volt eddig. Most, hogy több időt töltök itt, kávézni szoktam benne, meg persze Theodore... Theo itt tartja a müzlijét.
    Néha nem tudom, mégis mi a fenét keresek még mindig itt, de az teljesen biztos, hogy az olyannyira várt halállal meg kell várnom, hogy Nathaniel visszatérjen, és ismét a szárnyai alá vegye a két gyámgyermekét, vagyis az öcséit. Addig kicsit olyan, mintha sehol se lennék. Nagyon furcsa és bizonytalan minden, amit egyszerűen képtelen vagyok elviselni, de Theo, Ethan és Thomas szinte minden gondolatomat kitölti.
    Terített asztal, hűtött bor és üdítő várja ma este két vendégünket - Corraich ugyanis elnézést kért, de nem tud ma este jelen lenni.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Étkező

    on Pént. Feb. 23 2018, 22:30




    Nagypapi & Theo

    &

    Apu & Dorian


    Alig vártam ezt az estét, amióta átköltöztünk ebbe az emberi világba, minden egyes nap azzal szórakoztattam aput, hogy óránként megkérdeztem tőle, ott vagyunk már?
    Biztos lelkes volt, bár erről nem érdeklődtem, viszont meg kell értenie, kemény 3 éve nem láttam nagypapit. Az baromi sok idő, nekem. Még ki is csípem magam, olyan puccparádét szerintem az elmúlt 17 évben nem láttak tőlem, mint amit most előadok, persze azért a laza fiatalos megjelenés sem maradhat el. Halvány szürke nadrágot választok, hozzá fekete övet arany övcsattal és sötét szürkéskék inggel, aminek az ujját naná, hogy felhajtogatom, és még a felső gombot sem gombolom be, de na. Nem ez a megszokott tőlem.
    A legtöbbet a séróm belövésével töltök, végül hagyom a egészet a francba, úgy is úgy áll, ahogy ő akar. Amint kész vagyok, máris apu nyakán lógok, gondosan elfelejtve, hogy a fürdőt eddig én foglaltam el.
    -Kész vagyok. Apu igyekezz, mert el fogunk késni,és az nem miattam lesz, csak úgy mondom.
    Kicsit sem vagyok dög, dehogy, főleg, hogy olyan ártatlanul bámulok az ősömre, mintha magától értetődő lenne, hogy ez nem az én hibám.Még be sem csukja a gardrób ajtaját én már az ajtón kívül várom minden cuccal felpakolva.
    -Figyi, Theo tényleg fiatalabb nálam? Mekkora már. Beugrunk még sütiért? Azt muszáj vinni, tudod, hogy imádom, és remélem, hogy nagypapiék is.
    El is robogok előre, nem mintha tudnám, hol van itt cukrászda, ezért inkább megállok és bevárom aput. Nesze neked helyismeret.
    Több kezem viszont nincs, tehát a süti cipelését előzékenyen átengedem, sőt, még a címkeresésben is, és mire utolér, már rég nála van egy halom édesség.
    -Tudom, hogy a mágia mindent megold, de ez így nem ér.
    Ezt már megint hogyan és miért? Én meg nem csinálhatom, na szép. Duzzogni tudnék...
    Ami tetszik, hogy nagypapiék nem is laknak olyan messze, ráadásul most már gyakran láthatom, tehát minden szép és jó. Pláne, hogy apu annyira lusta, hogy képes inkább teleportot nyitni egy eldugott sikátorban, így aztán végképp hamar odaérünk.
    Az ajtóra majd fel tapadok, annyira várom már, hogy kinyíljon, és kiskutya szemekkel meredek apura, csöngessen már ha lehet, mert itt eresztek gyökeret.


    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Étkező

    on Vas. Feb. 25 2018, 00:09

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    Családi vacsi


    Állítólag a nőkkel nehéz elindulni. Nos, az én tizenhét éves fiammal sem könnyebb. Nem jellemző rá ez a hosszú készülődés, de most, hogy vacsorára megyünk a nagyapjához, mintha megszállta volna valami. Majdnem egy órát tölt öltözködéssel és egyebekkel, ami alatt nekem esélyem sincs használni a fürdőszobát. Annyit szöszmötöl, mintha legalább esküvőre mennénk. Ha pedig már ő így kicsípi magát, én sem akarok elmaradni, mert az furán nézne ki. Fekete nadrágot veszek fel, sötétkék inggel és csíkos zakóval. Talán elég hivatalos és mégsem túlzás. Nehéz eltalálni, hogy mi az illendő viselet. Egy normális családi vacsorára farmerban megy az ember, de Dorian nagyapja nem biztos, hogy tolerálná ezt. Fogalmam sincs, képtelen vagyok kiigazodni a csávón és nem akarok komolytalannak tűnni, ezért megadom a módját. Oh, bárcsak itt lenne Damien! Ő annyival jobban tudja kezelni az öreget.
    A fürdőszoba csak nem akar felszabadulni, ezért kénytelen vagyok a szobában készülődni, de nem csinálok nagy ügyet ebből. Mégis mire való a mágia, ha nem erre?
    - Egy szót se szólj, kisfiam, mert a végén itthon maradunk! Két pillanat és indulhatunk - dorgálom meg futólag, ahogy azért mégis beviharzok a fürdőbe, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ennél rendezettebbé már nem tudom varázsolni magam, bármelyik tükörben is nézem magam közben. Mikor végzek, Dorian már az ajtóban vár. Milyen édes, mintha ki kellene lépnünk a lakásból.
    - Igen, úgy tudom, hogy fiatalabb. De én sem beszélgettem többet nagyapáddal, mint te, ugyanannyit tudok róla. A sütit nem felejtettem el. Dorian, hé! Várj már! - szólok utána, de ő már robog le a lépcsőn. Egyáltalán nem értem, hova megy. Felsóhajtok, majd magamhoz varázsolok egy tálca süteményt és azzal követem. Ha már elindult, akkor majd teleportálunk valahonnan kintről. Mire utolérem, már feleslegesen messze vagyunk otthonról, de nem akarom letörni a lelkesedését, ezért csak belenyugszom a helyzetbe és keresek magunknak egy jó helyet, ahonnan portált nyithatunk.
    - Gyorsan ide akartál érni, nem? Gyalog még vagy fél óra lett volna - nézek szembe a megvető pillantásokkal, amiket a lustaságomért kapok. A további sürgetésen felsóhajtok és el is mosolyodok, majd megnyomom a csengőt.

    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Étkező

    on Vas. Feb. 25 2018, 12:06

    Az étterem futárja és pincérje épp időben ér ide a rendelt ételekkel. Előételnek libamájpástétomot és fokhagymás bagettet rendelünk, aztán egy nagy tál francia szarvasgombás ragulevest, főételnek többféle rántott sültet, extra adag szalmaburgonyával. Noha szívesebben kóstoltam volna meg a burgundi mártásos szarvas steaket, Theo nem azt választotta. Én pedig igyekszem nem zsarnokoskodni. A desszert lemarad, és ez túl későn jut eszembe, mivel egyáltalán nem vagyok édesszájú. A pincér elegánsan megteríti az asztalt, és épp távozik, mielőtt még a vendégeink ideérnének.
    Fekete öltöny, szürke ing, kék nyakkendő van rajtam. Theodore-t nem kényszerítem az öltöny viselésére, de mindenképp inget kellett felvennie, meg nyakkendőt. Megtanítom nyakkendőt kötni, és közben arra gondolok, hogy nekem ez volt szinte az egyetlen közös apa-fia programom, mikor gyerek voltam. Az egyik kedvenc emlékem.
    Érzem, hogy portál nyílik a közelben, a lakást és az épületet övező mágikus védelem jelez, de mivel az unokámat és az apáit bármikor beengedném, semmi sem akadályozza meg őket a megérkezésben. A csengőre nincs is szükség, de azért megvárom. Odahívom magamhoz Theot, hogy együtt nyissunk ajtót.
    - Szervusztok. Kerüljetek beljebb - tárom szélesre előttük az ajtót. Aztán ha beljebb kerültek, megejtem a bemutatást.
    - Ő itt Theodore Miles Montgomery, a fiam. Theo, ők Vitaly Rayt és Dorian McCormack Montgomery. Dorian az unokaöcséd, Vitaly pedig az apja.
    Már meséltem neki róluk, úgyhogy nem kell belemennem a részletekbe azzal kapcsolatban, hogy Dorian miért idősebb nála, és hogy Vitaly miért az apja, mikor valójában félig tündér... Szóval tudja a diszkrét történetet Dorian szüleinek homoszexuális élettársi viszonyáról, és azt, hogy a nővére, Dominique és Damien házasok voltak, ennek a frigynek a gyümölcse Dorian. Nincs kínos magyarázkodás.
    Amin a bemutatás megtörtént, még beljebb terelem a vendégeinket, a pazarul megterített asztal felé, mielőtt kihűlnek az ételek.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Étkező

    on Vas. Feb. 25 2018, 19:38




    Nagypapi & Theo

    &

    Apu & Dorian


    Miután kivergődök a fürdőből, én vagyok a villám, kabátban várok apura, de amikor megszólal, kap egy szájhúzást válaszul.
    -Aaaaz kizárt. Lehet, te itthon maradsz, lehet, én eltévedek, de megyek. Oké, számolom.
    Olyannyira számolom a pillanatokat, hogy mire apu végre elkészül én már rég kint vagyo, mi több, már rohanok lefelé a lépcsőn ezerrel.
    -Fura lesz. A süti fontos! Vároook, lent megvárlak!
    Már futtomban kiabálok vissza neki, és a lent nálam az szó szerint az utca kellős közepét jelenti, ahol elakadok, mert azt sem tudom, hol vagyok, és merre kellene indulni,í gy jobb híján megvárom az ősömet. Ő pedig hamar megoldja az érkezést, és olyan csúnya pillantásokat kap tőlem, hogy öröm nézni.
    -Igen, igen, de ez nem azt jelenti, hogy belehalok egy pici sétába. El fogsz tunyulni.
    Hihetetlen, apu olyan lusta tud lenni, hogy néha azon csodálkozom, hogy még életben van. A kényelemről egy pillanatra sem mondana le, nehogy véletlenül elkopjon a cipője talpa.
    Az ajtó előtt toporgok, mikor megnyomja végre a csengőt, de mielőtt ellenőrizhetném, hogy tényleg fessül festek, már nyílik is, így a francokat érdekel, hogyan nézek ki, mikor ott van a nagyapám.
    -Nagypapiiiii! Sziasztok!
    Olyan lendülettel ugrom a nagyapám nyakába, hogy az is csoda lesz, ha nem borulunk fel. Valahogy kiment a fejemből, hogy esetleg már nem bír el, vagy megnőttem. Ez most mind nem számít, végre a nyakába ugorhatok, régen láttam és nagyon szeretem. Ha lekászálódtam róla, akkor azért beljebb lépek, és akkor veszem szemügyre Theodore-t is.
    -Szia Theo, Dorian vagyok. Hű, jól festesz.
    Mosolyogva nézek a... a nagybátyámra, aki tőlem fiatalabb -ezt még nem sikerült teljesen összeraknom, de majd kibogozom-, és mielőtt bármi mást tennék, átadom a csomagjainkat is.
    -Nagypapi, remélem, ennek hasznát fogod venni, és légyszi ne kérdezd, hogy jutottam hozzá. Theo, te pedig remélem, hogy szeretsz olvasni, meg szereted az édességet is.
    Nagyapám kezébe a régi antik szimbólumos könyvet nyomom, amit azért gondosan becsomagoltam, és mélyen hallgatok arról, hogy azt "véletlenül" elfelejtettem visszavinni a könyvtárba, mikor rábukkantam. Theonak pedig egy ősi titkos kultúrákról és helyekről szóló könyvet választottam, remélve, hogy ő is rajong az ilyesmikért, mint én. Persze ez is a könyvtárból maradt nálam, de sebaj. Az édességfelelős viszont apu, így fogalmam sincs arról, milyen csokit választott.


    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Étkező

    on Vas. Feb. 25 2018, 23:40


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    ~Meeting with destiny~


    Úgy döntöttem, hogy utálom a nyakkendőket. Órákat töltöttem vele, hogy megtanuljam helyesen megkötni a masnit a nyakamban és apa minden segítsége ellenére úgy tűnt, nem akar összejönni a művelet. Most végre sikerült, de már bármelyik percben itt lehetnek, és én még mindig a tükör előtt állva próbálom szépre igazgatni a csokornyakkendőmet. A fehér ingben, a fekete mellényben és nadrágban, meg ezzel a masnival a nyakamban éppen úgy festek, mint egy pincér valamelyik filmből. Egyelőre nem tudom, hogy ez tetszik-e, de hamarosan rá fogok jönni. Viszont mivel végre kész vagyok, lesietek apához, hogy ellenőrizzem az asztalt. Fontos, hogy minden szépen legyen megterítve, nem szeretném, ha a rokonaim rosszat gondolnának!
    Épp az ebédlőt járom körbe, mikor csengetnek. Nagyon izgatott vagyok, azonnal odasietek az ajtóhoz, de utána jólnevelten megállok apa mellett és hagyom, hogy ő engedje be őket. Egy szőke tornádó azonnal bevetődik a házba és apára veti magát. Elképedve figyelem, biztosan ő Dorian, az unokaöcsém. Még sosem láttam senkit így örülni apának. És tuti, hogy én nem merném hasonlóan a nyakába vetni magam. Elnézek a másik vendég felé, és úgy látom, mintha ő is kicsit feszengene. Akkor nem csak szerintem furcsa ez a látvány.
    Apa bemutat minket egymásnak az érkezőkkel. Dorian és Vitaly, ahogy azt már eddig is tudtam, de most már hivatalos. Az unokaöcsém nagyon hasonlít az apukájára, szinte egyformák a platinaszőke hajukkal meg a szép arcukkal. Sőt, Mr. Rayt is velünk egykorúnak tűnik, bár apukám már elmagyarázta, hogy hozzá sokkal közelebb áll korban, csak a mi fajunk (végre valaki, aki olyan, mint én!) nem öregszik.
    - Szia, Dorian! Uhm, köszönöm! Te is nagyon csinos vagy - válaszolok hirtelen kissé megszeppenve, mikor a fiú odalép hozzám. Közben az apukáink kezet fognak, és a cambion férfi átnyújt egy nagy tálca valamit az én apukámnak. Fél füllel elkapom a “sütemény” szót, aminek örülök, de most nem oda figyelek.
    - Ajándék? Jéé! Imádok olvasni! - mosolygok Dorianre és azonnal belekukkantok a csomagba. Egy becsomagolt valami (ezek szerint könyv) és egy nagy tábla csoki van benne. Utóbbi finomnak néz ki.
    - Köszönöm szépen! - nézek felváltva a két szőkére, majd amikor apa szól, követem őt és szépen asztalhoz ülünk mindannyian. A tekintetem újra és újra Dorianre siklik, nem igazán tudom levenni róla a szemem. Olyan gyönyörű és annyira… energikus. Nagyon szimpatikus nekem, de egyelőre nem igazán merek beszélni vele. Nem szeretnék hülyét csinálni magamból.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Étkező

    on Hétf. Feb. 26 2018, 23:14

    Mielőtt bármit is mondhatnék, kibontakozik az a végtelenül bizarr jelenet, amikor az egyetlen (és ez valószínűleg így is marad) unokám a nyakamba veti magát. Épp elég stabilan állok a lábamon, hogy ne akarjak hanyatt esni, de azért meglepetten lépek hátrébb, és ölelem magamhoz. Az első gondolatom az, hogy milyen cingár, a második meg az, hogy...
    - Minek szólítottál?... - Nem, a "nagypapi" teljességgel elfogadhatatlan megszólítás számomra. - Hívj nagyapának, kérlek - mondom komolyan.
    Hagyom, hogy megismerkedjenek, és közben érzékelem, hogy a szimpátia szikrái kezdenek máris pattogni kettejük közt. Ennek őszintén örülök, ugyanis végre-valahára úgy tűnik, lesz egy tengelye a Szövetségnek. Ha Dorian és Theodore kedvelik egymást, gyerekjáték lesz a többieket maguk mellé állítaniuk. Pontosan ezért Doriané a lélek, a szellem szimbóluma. Mert az ő varázserejének esszenciája ebben rejlik: mindenkit megszólít, mindenkit összeköt, összetart, miközben mág egy olyan vén medvét is magához láncol, mint én.
    Kicsit elkalandoztam ugyan, de azért hálásan megköszönöm a tálca süteményt Vitaly-nak. A mai napig nem értem, hogy az unokám miért vele nőtt fel. Egy tündér és egy cambion szerelme még akkor is különös lenne, hogyha egy férfiról és egy nőről van szó. De ezeket a gondolataimat inkább megtartom magamnak. Annak legalább örülök, hogy Theodore találkozik másik fajtabelivel is, mielőtt az iskolába menne. Talán csökkennek majd a komplexusai. A hűtőszekrénybe helyezem a desszertet, aztán leülök az asztalfőre, amint a vendégeket is betereltem az étkezőbe.
    Kíváncsian veszem át Dorian ajándékát, és amint kicsomagolom, egyből tudom, hogyan került hozzá, a képességemnek köszönhetően. Nem, ez nem a jövőbe, hanem a múltba látás képessége, amelyet akkor tudok használni, amikor megérintek egy tárgyat. Felidéződik a tárgy múltja. Ami így önmagában roppant érdekes és izgalmas, hiszen ez egy kötet Tündérhonból, már csak az is felemelő, hogy érezhettem, kinek a kezében volt, mielőtt az én tolvaj szarka kisunokám megkaparintotta. De ez nem helyes, és ezt tudnia kell.
    - Dorian, bármennyire is örülök a figyelmességednek, ez a könyv sajnos nem a te tulajdonod, ilyen ajándékot pedig nem illik adni. Biztos vagyok benne, hogy az apáid sem helyeselnék, ha tudnák, hogy honnan van. Nem fogadhatom el, és ha ugyanúgy jutottál hozzá, mint ehhez, akkor Theodore sem. Mindenesetre... lemásolom őket, mielőtt visszajuttatnád. Vitaly bizonyára készséggel segít benne, hogy helyesen cselekedj - pillantok Corraich... élettársára, majd félreteszem a könyvet, noha valójában pokolian izgat, hogy mi állhat benne. Talán kicsit álszent vagyok, de ennek a könyvnek vissza kell kerülnie a Tündérkönyvtárba. Már csak azért is, mert sose tudhatod, mivel vívod ki a Sidhe haragját. Elég egy lopott könyv, és máris a halálodat tervezgetik.
    - Azt javaslom, koccintsunk, mielőtt vacsorához látnánk. Dorian, nagykorúnak számítasz már? Hány éves vagy most? - kérdezem, miközben az italos vitrinhez lépve vacilálok, hogy üdítőt vagy alkoholt szolgáljak-e fel neki. Theodore mindenképp csak gyümölcslevet kap, de Dorian talán már van annyi idős... Nem tudom, mennyi lehet, de kétségtelenül óriásit nőtt. Kicsit rajta felejtem a tekintetem, és büszkén nézegetem, majdhogynem szeretettel.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Étkező

    on Szer. Feb. 28 2018, 20:50




    Nagypapi & Theo

    &

    Apu & Dorian


    Lehet, hogy már 3 éve nem láttam nagypapit, de megint meg kell állapítanom, hogy állati jól tartja magát, és én egyelőre csak álmodozom olyan izmokról, mint amik neki vannak.
    Az is lehet, hogy nem gondolta, hogy a nyakába fogok ugrani, de hát szeretem, és én ebben semmi kivetnivalót nem találok.
    -Nem tetszik? Jó, akkor nagyapa, de azért örülök neked, az nem baj, ugye?
    Igazából nem értem, hogy Theodore miért fagyott le ennyire, de betudom annak, hogy nem ismerjük egymást, az eszembe sem jut, hogy esetleg nagypapit valaki ne szeretné. Olyan nincs, hát az lehetetlen.
    Ugyan még csak hallottam a nagybátyámról, de elsőre is halál édesnek találom.
    -Igyekeztem. Nem szoktam ám így kiöltözni,de nagyapáért bármit, és szívesen.
    Mosolyogva nézem őt a kérdésére pedig bősz bólogatásba kezdek. Oké, nem vittem vissza a könyvtárba ezeket, és erről még apáéknak sem szóltam, de nem direkt, csaaaaak... mindegy. Az pedig nekem tökéletesen mellékes, mi lesz a vacsi vagy mi nem, mert a legfontosabb az, hogy végre itt vagyunk, még ha kicsit körülményesen is értünk ide.  Legalább süti van.
    Persze izgulok, hogy nagypapi és Theo mit szólnak a könyvekhez, főleg, hogy végül is az előbb engedtem sejtetni, nem biztos, hogy legális úton vannak nálam.
    -Aaaaaz igaz, illetve a nevemen van, deeee...arra gondoltam, hogy érdekel, ezután.
    A nyakamhoz nyúlok, ahol még mindig ott van a lánc a medállal, amit tőle kaptam. Sosem veszem le, egyszerűen imádom.
    -Jó, visszaviszem, és a másolást nem is tiltja senki és semmi.
    Oké, végül is nem vittem vissza a könyveket, ez igaz, de túl izgalmasak voltak ahhoz, hogy megtegyem. A szimbólumos olyan, amiből van amit még én sem értek, a másik pedig... nagyon de nagyon reméltem, hogy Theonak tetszeni fog. El is mehetnénk ezekre a helyekre kutatni egyszer. Már ha őt érdekli az ilyesmi, de ebben még nem vagyok biztos.
    Tudom ám, hogy apu most nagyon kellemetlenül érezheti magát, és nem ez volt a tervem, ettől függetlenül mérhetetlenül büszke vagyok magamra, mert valami olyasmire bukkantam, ami bizony fontos és ritka.
    Theora nézek mosolyogva, annyira cukinak találom, de tényleg, még ha keveset is beszél, amit nagyon sajnálok. Jó, nem ismer, de majd fog, remélem.  
    -Á, még nem, még csak 18 leszek, szóval nem.Nem ihatok alkoholt.
    Volt már, hogy belenyaltam apáék pezsgőjébe, de ettől többre nem futotta, és nem is próbáltam ilyesmiket. Vidáman nézek nagyapára és még a fejemet is megrázom. Elég volt egy baki, tudhattam volna, hogy rájön úgy is, ezzel most nem viccelődök.


    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Étkező

    on Csüt. Márc. 01 2018, 00:29


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    ~Meeting with destiny~


    Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen könyvet kaptam, de nem igazán akad időm bontogatni, mert azonnal kiderül valami turpisság. Elhűlve nézek az unokaöcsémre, miközben apa kioktatja. Ellopta a könyveket? Ez nagyon komoly dolog, apukám mégis úgy kezeli, mintha csak egy picike bökkenő lenne. Engem biztos nagyon összeszidna, ha hasonlót tennék. Vagyis így képzelem, még nem mertem kipróbálni, mi történne, ha szabályt (nemhogy egyenesen törvényt!) szegnék.
    Mr. Rayt nagyon feszültnek tűnik, még én is egyértelműen látom, mennyire kínosan érzi magát. Biztos vagyok benne, hogy ha nem lennénk itt ennyien, komolyan elbeszélgetne a fiával, de így nem szól semmit, csak biztosítja apát affelől, hogy a könyvek vissza fognak jutni a jogos tulajdonosukhoz. Kár, pedig nagyon meg akartam tudni, mit hozott nekem Dorian.
    Az asztalnál egészen elmerülök abban, hogy alaposan megbámuljam a rokonomat, és ez egészen addig tart, míg apa meg nem kérdezi tőle, hogy ihat-e alkoholt. Akkor felkapom a fejem és feszülten várom végig azt a néhány pillanatot, míg kiderül a válasz. Nagyon ciki lenne egyedül üdítőt inni, ráadásul milyen már, ha az unokaöcsém annyival idősebb nálam? De mégsincs még tizennyolc, úgyhogy megnyugodok. Együtt iszunk gyümölcslevet.
    - Te is az Akadémiára fogsz járni? - szólítom meg Doriant, miután koccintottunk. Annyira szeretném megismerni, de fogalmam sincs, hogyan kell barátkozni. Nem igazán van tapasztalatom, és nehéz beszélgetést kezdeményezni. Remélem, nem szúrtam el teljesen.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Étkező

    on Pént. Márc. 02 2018, 23:20

    A legnagyobb döbbenetemre, Dorian meg se próbálja eltitkolni, hogy honnan vannak a köynvek, és a bűntudat legkisebb szilánkját sem vélem felfedezni rajta, ami azért egy kissé pofátlan. De én is pontosan ilyen voltam régen. Nem érdekelt senki és semmi.
    Ráhunyorgok macskásan, amint látom megvillanni a nyakláncot. Nagyon örülök neki. Theodore nyakában is ott van, a többiek egyelőre viszont nem viselik. Matthew soha nem is fogja.
    - Nagyon helyes - bólintok, hiszen Dorian megígéri, hogy visszaviszi majd a könyveket. - Csak ne feledd, hogy már valószínűleg lejártak...
    Nem nézek Vitalyra szemrehányóan. Valószínűleg meghaladja a képességeit, hogy egy kamasz fiúra felügyeljen. Bizonyos esetekben nekem is meghaladja, de ezt soha nem vallanám be... Na jó, de, mégis. De még nincs itt az ideje.
    Az italos vitrinnél állok, és válogatok, de mivel Dorian sem ihat még alkoholt, ezért csak Vitalynak és magamnak töltök egy-egy pohár bort a vacsorához. A fiúk gyűmölcslevet kapnak. Mielőtt leülnék, azért elmondom:
    - Nagyon örülök a hazatéréseteknek, Dorian és Vitaly. Mindig szívesen vagytok látva nálunk. Egészségünkre! - emelem poharam, majd koccintok mindenkivel külön-külön.
    Mielőtt leülnék, felemelem az ezüst búrát a libamájról. A pincér mindenki tányérjára odakészítettea melegen tartott mini bagetteket. Nagyon remélem, hogy tündér unokám nem vegetariánus.
    - Jó étvágyat!
    Nekilátok a vacsorának, és máris nekilátnék faggatni Doriant, de Theo végre megszólal, szóval hagyom, hogy kibontakozzon köztük a beszélgetés. Az előétel után a leves következik, és mivel családi körben akartam eltölteni ezt az estét, én magam vagyok kénytelen felszolgálni, szóval amint végzett mindenki, elviszem a tányérokat. Persze szívesen veszem, ha valamelyik fiú segít, de jobban örülök, ha tovább beszélgetnek.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Étkező

    on Szomb. Márc. 03 2018, 14:41




    Nagypapi & Theo

    &

    Apu & Dorian


    Apura rá sem kell nézem, tudom, hogy mennyire megdöbbent, és mennyire kényelmetlenül érzi magát nagyapa bejelentése után, pláne, hogy egyébként semmiféle megbánást nem tanúsítok.
    Sőt, nem is titkolom a könyvek származását, és azt sem, hogy elhoztam magammal. Szerintem ez nem nagy kunszt, és halálosan biztos vagyok abban, hogy ha más is ilyen kincset lel, akkor addig ül rajta, amíg csak lehet.
    Nagyapa is megdöbben, de nem értem,hogy miért, az előbb mondtam, hogy jó, vissza fogom vinni őket, bár tény, nem furdal a lelkiismeret emiatt, egyáltalán nem. Kikölcsönöztem őket, az én nevemen vannak, akkor most mi a gond?
    -Lejártak? Au.
    Őszinte döbbenet van a hangomban, hát néztem a dátumot, és az alapján bőven-bőven van időm... és mégsem. Valahogy nem kalkuláltam bele ezt a nap-év eltolódást, és igazság szerint még mindig nem egészen értem, hiszen nekem ott is egy nap egy napnak számított, meg itt is. Akkor... akkor én most tényleg elloptam két könyvet. Eddig apuék vágtak döbbent képet, most rajtam a sor, és meglepetésemben még az asztalt is lefejelem. Ez annyira, de annyira ciki.
    -Azért... azért remélem értékes információkra lelsz bennük.
    Hozzuk ki a lehető legjobbat a helyzetből, végül felemelem a fejemet és olyan ártatlanul csillogó szemekkel nézek nagypapira, hogy még nézni is rossz. Attól még kincseket találtam, nem? De.
    Igen hamar rendezem magamban a kérdést, és a pár másodpercnyi lelkiismeret furdalásnak hűlt helye marad.
    -Köszönjük.
    Mosolyogva koccintok mindenkivel, bár az a hazatérés nekem még mindig nem egyértelmű, mert az én otthonom nem itt volt, hanem ott. Azt hiszem. A gyümölcslé pedig egyáltalán nem zavar, sokkal jobban szeretem mint bármi mást. A libamáj láttán elámulok, de gyönyörű, és biztos nagyon finom, alig várom, hogy megkóstolhassam.
    -Jó étvágyat!
    Theot figyelem, hát én meg fogom zabálni, de tényleg, annyira aranyos. Azt ugyan nem tudom, miért ennyire zárkózott, és épp azon gondolkodom, mégis mit mondjak neki, amikor kérdez.  
    -Igen. Az lesz az új iskolám. Te is odajössz? De jó, akkor nem leszek egyedül.
    Igaz, hogy nem voltam lelkes sem a költözés, sem az új suli gondolatától, de így azért más a helyzet. Legalább lesz ott egy ismerős, akivel mindenfélét csinálhatunk. Túl sokat még nem tudok róla, csak azt, hogy hamarosan menni kell.
    -Miket szoktatok csinálni csinálni nagyapával? Kirándultok, társasoztok vagy ilyesmi? Sokat tanulsz tőle?
    Lelkesen, ragyogó arccal kérdezek, kíváncsi vagyok, és abból indulok ki, amit mi szoktunk apáékkal. Nagypapi energikusnak tűnik, vagyis simán gondolom, hogy rengeteg időt töltenek együtt. Mivel mágus, tudom, hogy sokat tud, én imádtam a trükkjeit kicsiként, amiket mutatott.


    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Étkező

    on Vas. Márc. 04 2018, 17:49


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    ~Meeting with destiny~

    Látva, hogy azért Dorian is elsápad pár pillanatra, mikor megtudja, hogy rég lejártak a könyvek, kicsit megnyugszom. Ez azt jelenti, hogy mégsem akarta igazán ellopni őket, vagyis nem bűnöző, tehát nyugodtan barátkozhatok vele. Ennek örülök, mert tényleg nagyon szeretném megismerni, hiszen olyan aranyosnak tűnik.
    Vitaly bácsi (?) mintha kicsit összeszedné magát néhány pillanatra, átkarolja a fia vállát és rámosolyog, egy amolyan apukás, vigasztaló mosollyal.
    - Ne aggódj, megoldjuk! Visszavisszük őket időben - ígéri meg, amit én egyáltalán nem értek. Ha a könyvek már rég lejártak, hogy viszi őket vissza időben? Ahhoz legalább időutazni kéne. Az lehetséges? Akkor soha de soha nem kéne határidők miatt aggódni. Sőt, ha valaki elront valamit, csak visszamegy és jól csinálja. Nem, ilyen biztos nem létezik. De akkor mégis mire gondol Mr. Rayt?
    - Jó étvágyat! - csatlakozom én is a többiekhez a koccintás után. Az előétel fenségesen néz ki, ezért nem is habozok, hogy megkóstoljam. A következtetésem pedig az, hogy a libamáj akármilyen undin is hangzik, de nagyon finom. Örülök, hogy ezt választottuk. Miközben visszafogottan csipegetek, végig szemmel tartom Doriant. Olyan gyönyörű, nem tudom levenni róla a tekintetemet.
    - Igen, én is! Majd mehetünk együtt! Milyen messze laktok tőlünk? - fűzöm tovább a beszélgetésünket növekvő lelkesedéssel. Eddig kicsit tartottam az iskolától, mert még sosem voltam annyi idegen közt egyedül, de ezek szerint nem is kell. Majd támogatjuk egymást Doriannel.
    Valami puha ütközik a lábamnak, mire azonnal lepillantok. Bunny biztos megérezte a libamáj szagát, mert most hízelegve dörgölőzik a lábszáramnak. Ez a ravasz cica tudja, hogy kell kunyerálni.
    - Ejnye, Bunny, tudod, hogy ami az asztalon van, az nem a tiéd! - szólok rá mosolyogva, de azért amikor végzünk az előétellel és apa már pakolja el a dolgokat az asztalról, titokban csúsztatok a cicusnak egy darabka májat. Megérdemli. Aztán segítek apának elpakolni az asztalról és kihozni a következő fogást. Mikor ismét a helyünkön ülünk mind, folytatjuk a beszélgetést Doriannal, de olyasmit kérdez, amitől teljesen zavarba jövök. Társasozni? Kirándulni? Nem szoktunk ilyesmit csinálni. Félszegen pillantok fel apára a szemem sarkából, miközben próbálom kitalálni, hogy mit mondjak.
    - Hát… leginkább tanulunk. Apa nagyon… elfoglalt - dünnyögöm el végül a legszalonképesebb választ, amivel nem járatok le senkit. A mi kapcsolatunk nem olyan közvetlen, még mindig ismerkedünk egymással és ott van bennem az a cseppnyi félsz, ami arra késztet, hogy tartsam meg vele szemben a két lépés távolságot. Olyasmit, amire Dorian kíváncsi inkább Thomasszal szoktunk csinálni. Meg Nathaniellel, amíg nem utazott el.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Étkező

    on Vas. Márc. 04 2018, 23:42




    Nagypapi & Theo

    &

    Apu & Dorian


    Ez most nagyon kínos, sosem csináltam még ilyet, és most szégyent hoztam apáékra ezzel. Én 17 évig éltem ott, pár napja költöztünk, azaz ez az egész nekem nagyon fura. Egy picit jobban érzem magam, amikor apu átölel és azt mondja, megoldjuk.
    -Biztos? Vissza tudjuk vinni?
    Reménykedve nézek rá, hát ha tudom... akkor más megoldást keresek, de most meg bajban vagyok, nagyon nagy bajban.
    Még a végén engem is kitiltanak, és akkor lőttek a tervemnek, hogy visszaszerezzem apa hírnevét. Persze nézzük a jó oldalát, biztos, hogy értékes információt szereztem nagypapinak, tehát akkor csak megérte.
    A máj nagyon finom, nem is értem azokat, akik csak növényeket esznek. Hogyan lehet ezt kihagyni? Imádom a húsételeket.
    Arra fellelkesülök, hogy Theo is oda fog járni, máris jobba kedvem magától a tudattól is.
    -Azt most nem tudom. Apu szerint fél óra séta lett volna, de mi siettünk.
    Elvigyorodok, mert tényleg így volt, szóval fogalmam sincs, milyen messze lakunk igazából, azt meg pláne nem, hogy merre van az iskola.
    Elsőre tuti el fogok tévedni, vagy apu elvisz, vagy Theoval megyek, vagy nem tudom. Illik kapásból késni? Ugye nem? Nagypapinak persze rohanok segíteni én is, vagyis mire kiér a konyhába, az asztal csont üres, mindent lepakoltunk Theoval, és úgy állunk mögötte mint a kiskutyák. Legalábbis én. A cica pedig édes, nem is tudtam, hogy az is van, nekünk kutyánk van, azaz apunak, de imádom.
    -Az jó, nagyon sokat tud. Régen amikor nálunk volt, akkor mutatott néhány dolog, és állati volt az összes.
    Lelkesen mesélek a nagybátyámnak, bár furának találom a válaszát, mintha gondolkodott volna azon, mégis mit mondjon. Mivel érzem, hogy valami nem stimmel, többet nem is kérdezek erről, nem akarok bajt okozni, még ha nem is egészen értem mi folyik itt, hiszen nagyapát én egyenesen imádom.
    -Ésésésés miket szoktál olvasni? Én mindenfélét,
    de nagyon szeretem a rejtélyeket, a még fel nem fedezett vagy meg nem értett dolgokat, amiken lehet gondolkodni. Meeeeg...
    szeretek kísérletezni is.

    Témát váltok, remélve, hogy ezzel nem tapintok rá semmi kényesre, de Theo mondta, hogy szeret olvasni, akkor csak nem. Persze azonnal felsorolom, hogy én miket szoktam, de a kísérletezésről egyelőre nem mondok többet, még a végén nem jut szóhoz. Inkább megtámasztom a fejemet és úgy figyelem őt, mert annyira édesnek találom, kifejezetten cuki.


    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Étkező

    on Csüt. Márc. 08 2018, 03:01


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    ~Meeting with destiny~


    Az apukája biztosítja róla Doriant, hogy minden rendben lesz és elsimítják a könyv-dolgot, amitől azt hiszem, mindenki megnyugszik egy kicsit. Hamarosan már vidáman cseverészünk az unokatestvéremmel az asztalnál, mintha nem is történt volna semmi. Megállapítjuk, hogy nem lakunk olyan közel, de Mr. Rayt szerint van egy sarok, ahol a suli felé félúton esetleg tudunk találkozni. Azonnal megígértetem a kis tündér rokonommal, hogy azt kipróbáljuk. Szuper lenne együtt menni az iskolába.
    Ahogy végzünk az előétellel, Doriannal mindketten azonnal ugrunk segíteni, hogy ne apának kelljen egyedül foglalkoznia a pakolással. Nagyon tetszik nekem, hogy Dorian ennyire segítőkész, teljesen elvarázsol vele. Pedig tényleg nem lenne muszáj neki is pakolni.
    - Uhm… uhum. Nagyon sokat. Biztos szuper volt…
    A levesemet kavargatva motyogom el a válaszomat, nagyon zavarba ejtő ez a téma. Nekem apa sosem mutatott szórakoztató trükköket, mindig a fontos, bonyolult és nagyon komoly varázslatokat tanuljuk. Azt hiszem, ez azért van, mert le vagyok maradva a koromhoz képest. Sokat kell bepótolnom.
    - Én is nagyon sokfélét olvasok! Szeretek mindent, amiből valami érdekeset lehet tanulni. Nekem minden rejtély egy kicsit, de értem, mire gondolsz. Nagyon szeretek felfedezni új dolgokat. Hogy érted a kísérletezést?
    Ezeket a kérdéseket hallva rögtön sokkal lelkesebb leszek, és boldogan mesélek arról, hogy mi érdekel. Tulajdonképpen minden, de nagyon szívesen részletezem is neki, ha kell. A kísérletezős dolog pedig érdekel, bár nem tudom, mire gondolt pontosan. A lényeg, hogy szeretném, hogy meséljen még!
    A vacsorát végigbeszélgetjük és sikerül egészen feloldódnom, mire az utolsó fogás végére érünk. Desszertnek azt esszük, amit a vendégek hoztak, és hú, de finomnak néz ki minden süti! Csak egyet tudok enni, mert pukkadásig teli vagyok, de a többit is szívesen megkóstolnám. Ha mázlim van, talán marad egy-két szelet valami, amire később titokban rájárhatok. Vacsora után sem zavartatjuk magunkat, segítünk elpakolni mindent, és közben tovább beszélgetünk. Aztán mielőtt visszaülnénk, apa felém fordul és megkérdezi, hogy mi lenne, ha megmutatnám a szobámat Doriannek. Örömmel rábólintok a feltevésre, és vidáman elkalauzolom a kis vendégemet a szobámba, ha neki sincs ellenére.
    - Nos, ez az. Szerintem nagyon szuper, én imádom. Nyugodtan ülj le az ágyra, ha szeretnél!
    Állok meg a szoba közepén, hogy körbemutathassak. Hatalmas könyvespolc, puha ágy és egy hatalmas világtérkép a falon. Nagyjából ezek a dolgok tűnhetnek fel először, és szerintem az egész annyira csodásan néz ki, hogy az már mesébe illő! Bárhogy is dönt az unokaöcsém, én leülök az ágy szélére, mert ott tűnik legkényelmesebbnek, és épp semmi erőm pattogni, mert degeszre tömtem a pocakomat. A beszélgetést viszont továbbra is túláradó lelkesedéssel folytatom, mert mindent tudni akarok róla. Amiket eddig mondott, azzal levett a lábamról, nem is beszélve az édes mosolyáról és a magával ragadó kisugárzásáról. Már el is döntöttem, hogy mostantól ő lesz a legjobb barátom. Igen, tudom, hogy nincs több barátom, de akkor is! Ő a legjobb.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Étkező

    on Vas. Márc. 11 2018, 19:30




    Nagypapi & Theo

    &

    Apu & Dorian


    Hatalmas megkönnyebbülést jelent, hogy jóvá lehet tenni a bakimat, ami nem is olyan kicsi, hanem igen nagy. Így még a jókedvem is visszatér, senki nem neheztel rám túlzottan.
    Az előétel után teljesen természetes, hogy segítek pakolni, mert lehet, nem nézik ki belőlem, de otthon is szoktam, sőt, kifejezetten szeretek mosogatni is.
    Persze a levest is meg kell kóstolnom, imádom, de arra azért figyelek, hogy ne egyek túl sokat, ha lehet. Közben Theot figyelem, és a megjegyzésemnél megint érzem, hogy olyan rosszkedvű lett. De miért?
    Bólogatok, mert nagyapa szerintem tényleg sokat tud, és nekem annyira természetesnek tűnik, hogy akkor Theo is rengeteget tanul tőle. A trükkjei meg...
    -Az volt.
    Jelentem ki lelkesen, végül nem erőltetem ezt a témát sem, csak nem értem. Akkor még kicsi voltam, és annyira de annyira szerettem volna bonyolult trükköket is látni, amiket megtanulok, hogy meglepjem vele... azóta sem tettem le róla.
    -Te is? De örülök neki, akkor lesz egy csomó közös témánk. Imádom az olyan olvasmányokat, amelyekben találgatnak és még nem fejtették meg például, vagy annyi érdekességet írnak le, amit máshol sosem. Jaaaaj, nagyon szeretem a különféle jeleket a különböző korokból, illetve azokat is, amiket mi használunk, és ezeket próbálom tovább gondolni.
    Lelkesen merülök bele a témába, olyan örömmel tölt el, hogy Theot is minden érdekli. Ezek szerint nem csak én vagyok könyvmoly, így pedig máris jobb. A kis kísérleteim nagyon gyerekcipőben járnak még, de ez nem azt jelenti, hogy ne próbálkoznék velük.
    Mire jutok majd, az még jó kérdés, de amint haladok velük, úgy is meg fogom mutatni őket nagyapának.
    A desszertből, bármennyire is szeretem az édességet, már egy falatot sem tudok enni, tényleg tele ettem magam, ami nálam csoda, mert ritkán sikerül.
    Végül az utolsó pakolás után nagyapa "elküld" Theoval, hogy nézzem meg a szobáját, én pedig mosolyogva pattanok fel, hogy kövessem őt.
    A legelső pedig ahol azonnal leragadok, az a könyvespolc.
    -Hűűű, nekem is így nézett ki a szobám, de most még nem, tudod, pakolunk, rendezünk és így még sok átalakítani való van. Nagyon jóóóó, a térkép meg, hát ezen majd mindig be tudod jelölni, merre jártál, merre mennél.
    Ágy helyett a földet választom és törökülésbe helyezkedek, nekem az is pont olyan kényelmes, mintha az ágyra ülnék, de így is Theoval szemben helyezkedek el. Mindenféle témát felhozok, annyira de annyira érdekel, milyen ő, és még mindig édesnek találom. Aztán eszembe jut valami és csak megkérdezem.
    -Figyi... a vacsinál kérdeztem valami rosszat? Mert nem akartam ám, csak... ha igen, akkor bocsi.


    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Étkező

    on Hétf. Jún. 18 2018, 00:16


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    ~Meeting with destiny~


    Nem mellém ül le, de így is jó. Talán még jobb is. Egymással szemben vagyunk, könnyen látom az arcát miközben beszélgetünk. Rengeteg dologról szó esik, annyi érdekeset mesél és annyira csodálatosan gyönyörű, amikor magyaráz valamit! Sok mindent meg kell magyaráznia, mert nem tudom, mi az, vagy csak sosem voltam olyan helyzetben, hogy értsem, amit épp mesél, de úgy tűnik, hogy nem bánja, hogy állandóan visszakérdezek, és ez nagyon boldoggá tesz. Azt hittem, hogy majd mérges lesz, amiért nem tudok semmit, de mindent olyan türelmesen és aranyosan magyaráz el, hogy újra és újra elolvadok tőle. Aztán kérdez valamit, ami egy kicsit kizökkent. Szégyellősen nézek le a térdeimre, nem is tudom, hogyan mondjam ezt el.
    - Nem mondtál semmi rosszat. Nem a te hibád. Csak, tudod…. nem régóta ismerem apát. Pár hónapja találkoztunk először. Előtte sosem érdekeltem. És utána sem… a bátyámmal laktam, de aztán neki el kellett mennie és itthagyott apával. Még nincs is két hete. Sosem csinálunk semmit együtt, csak tanulunk. Inkább a tanárom, mint az apukám. Mi nem vagyunk olyan jóban, mint te és a szüleid… - magyarázom lassan, minden mondat után keresve a szavakat. A szemem sarkából nézem Doriant miközben beszélek, nem tudom, mit fog szólni. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát emiatt, vagy furcsának tartson, vagy ne beszélgessen tovább velem. Csak szeretném, hogy minden úgy folytatódjon tovább, ahogy előtte.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Étkező

    on Hétf. Jún. 18 2018, 20:41




    Nagypapi & Theo

    &

    Apu & Dorian


    Még mindig furcsa, hogy Theo ennyire zárkózott és visszafogott, mégis annyira imádnivaló így. Annyira édes, ahogy visszakérdez és figyel, amikor újra és újra elmagyarázok neki valamit. Pedig okos fiú nagyon, mert egy csomó dolgot meg ő mond, amit én nem tudtam.
    Élvezem a beszélgetést, így pedig még látom is, hogy szemben van velem. Nagyon, de nagyon szép fiú, rájövök, hogy tetszik nekem, viszont nem muszáj megkérdeznem azt, ami vacsora közben történt. A válasz meglep, erre nem gondoltam, de azon mosolygok, hogy nagyapa inkább tanít.
    -Akkor majd megismeritek egymást. Nagyapa nagyon jó fej, én rengeteget tanultam tőle, már amikor ott volt. Tudod, én nagyon szeretem őt, biztos vagyok benne, hogy majd ha több időt töltötök együtt, akkor te is szeretni fogod. Jaaa, és nagyon, de nagyon jól magyaráz, ha odafigyelsz, mindent megjegyzel.
    Lelkesen mesélek nagypapiról is, hát imádtam, amikor nálunk volt, és hiányzott, amikor nem. Ez az egy oka volt annak, hogy örültem a költözésnek. Mosolyogva nézek Theora, szeretném, ha nem lenne ennyire bánatos, a világ legjobb nagypapáját kapta, igaz, neki az apukája.


    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Étkező

    on Hétf. Júl. 02 2018, 18:09


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    ~Meeting with destiny~


    Azt hiszem, Dorian nem igazán érti, miről beszélek. Olyan lelkesen mesél apáról, és olyan szép dolgokat mond róla, hogy az teljesen összezavar. Én egyáltalán nem ilyennek ismerem. Nagy szemekkel nézek rá, kissé hitetlenül, mintha valami ufó-nyelven hablatyolna nekem.
    - Hát, uhm… Biztos, hogy ugyanarról beszélünk? Szerintem olyan szigorú. Sosem mosolyog, állandóan morcos és van az az ijesztő kisugárzása… Én félek tőle. Tudod, hagyta, hogy 15 éves koromig egy pincében éljek bezárva. Sosem látogatott meg. Egyszer sem. Aztán hirtelen felbukkant és kérdés nélkül elhozott onnan, és azóta úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Mintha ő nevelt volna fel. De nem is ismerjük egymást! Nem tudok apukámként tekinteni rá. Csak egy ijesztő idegen, aki elrabolt Naomitól és elhozott messzire. Mióta Nate elment és ideköltöztem, megint bezárva érzem magam. Igaz, nem vagyok szobafogságban, de olyan sok a szabály… ez így még rosszabb, mint mikor azt hittem, hogy azért nem mehetek ki, mert bezárnának a bányába - futok neki mégegyszer. Most már egy kicsit bátrabban beszélek, igazán szeretném, ha Dorian megértené, miért érzem olyan rosszul magam az egésszel kapcsolatban. Félúton eszembe jut, hogy talán nem kéne így kiadnom magamból ezt az egészet, mert ha apa megtudja, miket mondtam, akkor bajba kerülök, de nem hallgatok erre az ösztönre. Elég néhány pillanatra a fiú szépséges szemeibe néznem, és eloszlik minden kétségem. Tudom, hogy megbízhatok benne. Érzem. Nem fog bajba keverni.
    Ahogy a mondandóm végére érek, szusszanok egy nagyot, majd kíváncsian pislogok a tündérkére, és várom a választ. A vállaim megereszkednek, sikerül egy kicsit ellazulnom. Mintha hirtelen sokkal könnyebb lennék most, hogy hangosan kimondtam, ami eddig bosszantott. Jobban érzem magam tőle.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Étkező

    on Hétf. Júl. 02 2018, 20:26




    Nagypapi & Theo

    &

    Apu & Dorian


    Feltűnik Theo arckifejezése, de nem egészen értem, mi a baj, mit mondtam, ami ezt váltotta ki belőle, de úgy néz rám, mintha valami új lényt látna mellettem, mögöttem, vagy nem is tudom hol.
    -Biztos. Nagyapáról van szó, nem? Jaj, dehogy ijesztő, csak azért érzed így, mert ő mágus. Az összes mágus ilyen, kicsit baljósak, de ez nem jelent semmit. Azért nem mosolygós, mert ő már nem olyan fiatal, mint mi vagyunk. Nem éltél vele? Mit kerestél te egy pincében? Miért voltál bezárva? Szerinted jobb egy pince, mint egy ekkora ház, ahol szabadon járkálhatsz? Theooooo, a bezártságnál nincsen rosszabb, ahhoz képest a szabályok is üdítőek. Gondolj arra, hogy nagypapi most olyan dolgokról mesél neked, amikkel sokra viheted, hát nem?
    Nagypapi ijesztő és szigorú? Jó, szereti, ha megjegyzed, amit mond, mert visszakérdezi, de egyáltalán nem ijesztő. Az viszont nagyon érdekesen hangzik, hogy Theo egy pincébe volt zárva. Miért? Ahogy beszél az elhozataláról, nekem ez a Stockholm-szindróma ugrik be róla. Mintha ragaszkodna ahhoz, aki nem engedte volna ki onnan. 15 évig ott élni, így nem is csodálom, de valahol nagyon sajnálom őt emiatt.
    A szigorúságát persze lelkesen reagálom le, mert tőlem is mindig visszakérdezi, mit olvastam, de ez jó, mert sokkal jobban megragad. Vagy én látom hülyén a dolgokat?


    avatar
    Theodore Miles Hudson

    Faj : Cambion
    Rang : Tanonc
    Tartózkodási hely : Hamilton, Ohio
    Kor : 16
    Foglalkozás : szörnyike

    Re: Étkező

    on Hétf. Júl. 02 2018, 21:47


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    ~Meeting with destiny~


    Még mindig arról próbál meggyőzni, hogy milyen jó nekem, de én sajnos nem érzem így. Azt hiszem, hogy tényleg nem érti. Bár nem csodálkozom ezen, biztos elég bénán magyarázok. Nem sok hasonló vallomást tettem eddig életem során, fogalmam sincs, hogyan kell érthetően csinálni. De azért próbálkozok.
    - Nate is mágus és ő sem ijesztő! De mindegy, mert ő is itthagyott… Amikor megszülettem, apa odaadott Naominak, mert nem akart felnevelni. Naomi tanított és foglalkozott velem, és és megvédett. Volt egy szép kis szobám az alagsorban. Nem jöhettem ki, mert nem tudtam irányítani az erőmet, és senki sem láthat meg… úgy. De nem volt rossz, rengeteg könyvet kaptam, meg filmeket. Itt azért rosszabb, mert vannak ablakok, tudom milyen szép és izgalmas minden és… és már el is tudom rejteni, hogy nézek ki, szóval kimehetnék, de a szabályok nem engedik. Nem sokszor. Nem szeretem, hogy apa olyan mogorva. Mindig megijeszt - húzom fel mindkét térdem az államhoz, és karolom át őket. Ha még mindig nem érti, akkor feladom. Nem szeretném elrontani az estét a panaszkodásommal, úgyhogy talán másról kéne kezdenünk beszélgetni. Mit is mondott az előbb arról a filmről… ? Talán megnézhetnénk.
    avatar
    Dorian M. Montgomery

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Tündérpalánta/Nemes/Herceg
    Udvar (Királyság) : Tavasz/Smaragd
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 18

    Re: Étkező

    on Hétf. Júl. 02 2018, 23:34




    Nagypapi & Theo

    &

    Apu & Dorian


    Theo nagyon elkeseredettnek tűnik, nem tudom, hogyan vidíthatnám fel. Azt értem, hogy az apukája nem volt mellette, én ilyet sosem éltem át, apáék mindig ott voltak és vannak is, de nagypapi nem olyan rossz, mint ahogyan most érzi. Ebben viszont egészen biztos vagyok.
    -Nem kérdezted meg tőle, hogy miért? Jaj, Theo. Akkor gyakorolod az elrejtést, és azt is, hogy megtanuld kezelni az erődet, és ki fogunk menni, jó? Apu is cambion, tuti segít. Meglepjük nagyapát is ezzel. Nate ha jól tudom, nem olyan régen ébredt, szóval ne csodáld, ha nagyapa nem tudott mit kezdeni a cambion éneddel. Naomi értette ezt? Nekem szerencsém van apáékkal, hiszen apa is tündér.
    Nem ismerem a cambionokat, de azt tudom, hogy nekik sem könnyű elindulni, és Theo majd csak most fogja igazán érezni, mire is képes. Apu meg ebben tud neki segíteni. Ám olyan kis elveszetten ül ott, hogy odamászok hozzá a földön és megfogom a kezét. Nem adhatja fel, tudom, hogy nagyapa jót akar neki.



    Ajánlott tartalom

    Re: Étkező


      Pontos idő: Pént. Júl. 20 2018, 06:24